Ma este, 19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet
"Remény és győzelem"
- koncert
Km.: Bódi Zsófia – szoprán (Rossini), Wittinger Gertrúd – szoprán, Megyesi Schwartz Lúcia – mezzoszoprán, Horváth István – tenor, Sándor Csaba – bariton, Gáspár István – basszus,
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba),
Bizják Dóra, József Ács – zongora,
Zentai Károly – harmonium,
Vezényel: Janos Acs (Ács János)
ROSSINI: Korinthosz ostroma – Pamyra áriája
ROSSINI: Mózes – jelenet az I. felvonásból, Mózes imája
SCHUBERT: Mirjam győzelmi dala
***
ROSSINI: Kis ünnepi mise - oratórium (Petite Messe Solennelle)
Bódi Zsófia – szoprán (Rossini)
Wittinger Gertrúd – szoprán
Megyesi-Schwartz Lúcia – mezzoszoprán
Horváth István – tenor
Sándor Csaba – bariton
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Bizják Dóra, József Ács, Zentai Károly – zongora
Vezényel: Janos Acs
"Amikor a Rossini-házaspár 1823-ban Bécsbe érkezett, már a tetőpontján volt a Rossini láz: a bécsi rajongók lelkesedése valósággal divat eufóriává fokozódott. Rossini-kalapokat, Rossini-nyakkendőket hordtak és Rossini-ételeket ettek. Rossini művei akkoriban a szó legszorosabb értelmében elfoglalták Bécs zenés színházait. Beethoven is fogadta Rossiniékat és dicsérte a Sevillai borbélyt. Schubert az olasz mestert „rendkívüli zseninek” tartotta és egy jövőbeni siker reményében ő is elkezdett olasz stílusában komponálni. Rossini 37 éves kora után majdnem teljesen visszavonult a szakácsművészet remekei közé, hogy élvezni tudja az élet terített asztalát: „Enni, szeretni, dalolni, emészteni. Ez annak a vígoperának a négy felvonása, melynek élet a neve, amely gyorsan válik semmivé, mint a pezsgő habja. Aki hagyja, hogy kifusson, ahelyett, hogy élvezné, sült bolond!” – vallotta. A világsztárokkal is dolgozó Ács János karmester 1979-ben debütált Genovában, majd éveken keresztül a "Három Tenor" koncertjeinek volt ünnepelt karmestere. Barátai közé tartozott Pavarotti is."
Rossini Maometto II (II. Mohamed) című operája a nápolyi ősbemutatón nem aratott sikert, így a zeneszerző később átdolgozta, s Le siège de Corinth (Korinthosz ostroma) címen ez lett Rossini első francia nyelvű operája. Az operai cselekményhez nélkülözhetetlen szerelmi szál az álruhás török szultán és a velencei kormányzó leánya között fűződik. A történetet a francia verzióban áthelyezték Görögország területére, ahol a török szultán a korinthoszi kormányzó leányába, Pamirába lesz szerelmes. Híres imaáriájában a görög asszonyokkal együtt készül közelgő halálára. Ezt követi Mózes imája, mely Rossini 1818-ban komponált Mosé in Egitto (Mózes Egyiptomban) című operájának leghíresebb áriája. Az opera szüzséje az egyiptomi tíz csapást és Izrael Egyiptomból való kivonulásának történetét foglalja magába, s mindehhez szerelmi szál társul: a fáraó fia és egy izraeli nő között. Az opera leghíresebb részlete, Mózes imája nem szerepelt a legelső változatban, Rossini csak 1819-ben komponálta és illesztette az műbe, megalkotva ezzel a korszak egyik legnépszerűbb operaáriáját.
Schubert utolsó életévében, 1828-ban komponálta Franz Grillparzer szövegére Mirjam diadaléneke című művét szoprán szólóra, vegyes karra és zongorára. Bár tervezte, hogy meghangszereli, korai halála megakadályozta ebben. A zenekari kíséretet barátja, Franz Lachner karmester és zeneszerző készítette el az 1830-as években. Grillparzer szövege a Bibliából, Mózes 2. könyvének 15. fejezetéből meríti témáját: a Vörös-tengeren való átkelés után Izrael népe hálaéneket zeng Mirjam prófétanő vezetésével. Schubert megzenésítése követi a bibliai leírást, ahol Mirjam egyfajta előénekesként jelenik meg, s az ő dalára felel a nép. A mintegy 18 perces mű hat részből áll. Először az Istent dicsőítő kórus hangzik fel, majd Isten a népet vezető pásztorként jelenik meg. A horizont elsötétül, vihar közeleg, de az egyiptomi sereget elnyelik a hullámok. A szólista és a kórus ezután a halott fáraót szólítja meg, végül pedig visszatér a művet indító zenei anyag.
A hangversenyt Rossini Kis ünnepi miséje zárja, amely pályájának utolsó alkotókorszakában, 1863–64-ben keletkezett, eredetileg tizenkét tagú kórusra, két zongorára és egy harmóniumra. Zenekari változata 1867-re készült el. Rossini a mise állandó részein túl, Preludio religioso címmel megkomponálta a felajánlási zenét is, egy tisztán hangszeres tételt (ezt a zenekari változatban is az orgonista játssza szólóban), s később még az O salutaris hostia himnuszt is beillesztette a Sanctus–Benedictus és az Agnus Dei közé. A zeneszerző a rá jellemző szarkasztikus humorral így nevezte miséjét: „öregkorom utolsó halálos bűne”. A mű eredeti kéziratába Istennek szóló ajánlást írt:
„Istenem! Itt van ez a szegény kis mise. Vajon megszentelt zenét vagy elátkozott zenét írtam? Tudod jól, hogy vígoperák komponálására születtem! Egy kevés tudás, egy kis szív, ez minden. Légy áldott, és adj nekem helyet a Paradicsomban.”
A Hét 1992/1 1992-02-28 / 9. szám
ÉVFORDULÓ
A pesarói hattyú
... A házassági kötelezvény, A selyemlétra, Tankréd, A sevillai borbély, Otelló, A tó asszonya, Semiramis, Mózes, Tell Vilmos s egy sor további opera, Tournedos à la Rossini, Macaroni à la Rossini s egy sereg pástétom és ínyencfalat receptje és elnevezése... Különböző fogalmak ezek, de egy ellentmondásokban gazdag élet mérlegének két serpenyőjében pompásan megférnek, s markánsan domborítják ki egy egyéniség jellegzetességeit.
Gioacchino Rossini, az olasz operairodalom egének egyik fényes állócsillaga, életére mi sem jellemzőbb, mint az ellentmondások láncolata.
Életének első felében mindenkit homályba borító üstökösként ragyogott. Legendás könnyedséggel ontotta magából alkotásait, s nemcsak hazája, de Bécs, Párizs, Szentpétervár, London is lábai előtt hevert. Dicsősége legmagasabb fokán áll, mikor — talányos módon — 38 éves korában megtörik alkotásainak sora. Élete második felében operát már nem is írt, csupán két — igaz, ragyogó — egyházi kompozíciót alkotott, miközben gasztronómiai tudományának és lucullusi hajlamainak hódolva élvezte a dicsőséget.
Egy kis irodalmi miniatűrrel ér fel "macaroni" receptje, melyet Fiorentinónak, a kedélyes olasz újságírónak mondott tollba, mikor zenésztársait — Meyerbeert és Aubert — vendégelte meg ma is híres saját specialitásával.
Zenei képességeit szinte Mozart zsenijéhez hasonlították, művei a kor legkeresettebb alkotásai voltak. Gyöngyszemek, de hevenyészve összecsapott tákolmányok is akadnak köztük. Az opera buffát, azaz a vígopera stílusát a legmagasabb színvonalra emelte, s vele tetőzött a bel canto, a "szépen éneklés" stílusa, de korszaknyitó komoly művei, melyek már előfutárai a majdani francia nagyoperának, nehezen nyerik el a közönség tetszését. A ma zeneesztétái a nagy talány megfejtését éppen abban látják, hogy mivel képtelen volt saját árnyékán, az opera buffán átlépni s újat alkotva megújulni, inkább letette a tollat...
Fényárban úszó életének pedig legkegyetlenebb ellentmondása, hogy diadalt hozó művei még életében fényüket vesztették s zenetörténeti múlttá váltak.
Pesaróban született 1792. február 29-én, mikor Mozart, a majdani eszménykép, már három hónapja halott. Apja, a nagyhangú Giuseppe a városka műkedvelő kürtöse, varrónő anyja pedig műkedvelő énekesnő. Ez a mindkét oldalról örökölt zenei véna a kis Gioacchinóban őstehetséggé lesz, főleg, ha még figyelembe vesszük, hogy kezdeti zenei tanulmányai kimondottan felületesek. Komolyabb zenei oktatásban majd csak Bolognában részesül, ahová később az öregedő Rossini is mindenkor visszatér.
Tizennyolc éves, amikor Velencében a legpatinásabb korabeli színházak egyike, a Teatro
San Moisé A házassági kötelezvény című első vígoperáját bemutatta. Az ódon ház falán ma emléktábla hirdeti, hogy "itt bontotta ki szárnyait Gioacchino Rossini". Itt sikert sikerre halmoz, s alig három évvel később a farsangi évadban már a ma is létező operaház, a La Fenice viszi színre a Tankréd című operáját. Egy évvel később a milánói La Scala köszönti tombolva a Török Itáliában című buffát. A nápolyi San Carlo és "a Zene fővárosa", Róma a következő állomás, ahol művei bemutatásra kerülnek. Rómához a ma is örökzöld, de a bemutatón csúfosan megbuktatott mű, A sevillai borbély és a Hamupipőke fűződnek, Nápoly az Otellót (ennek van egy olyan változata is, mely Shakespeare vagy Verdi művével ellentétben happy enddel végződik), a Mózes Egyiptomban-t és egy sor, ma már csak elvétve játszott művét ünnepelte, vagy fütyülte ki — mert azért ez is előfordult. Ez azonban nem is csoda, hiszen évente két operát is írt és vitt színre, műveit ugyanis maga tanította be és vezényelte. Mint tudjuk, a komponálás nem jelentett számára munkát vagy problémát, "A sevillait" 21 nap alatt alkotta — s ha történetesen egy teleírt kottalap leesett — leginkább ágyban, párnák közt ülve komponált — inkább újat írt, mintsem lehajolt volna érte. De gyakran önmagától is "lopott", s ezt éppen "A sevillai" zseniális nyitánya példázza, mely élőző- leg már az Angliai Erzsébet című operájában is betöltötte ezt a feladatot.
Utolsó öt operája — köztük az átdolgozott Mózes és a Tell Vilmos — már Párizsban jelenti szerzői diadalútjának utolsó felvonását.
Párizs, ahol a francia király olasz színházának vezetője, életének második legfontosabb színtere. Egy hosszabb betegséggel és depresszióval tarkított bolognai intermezzo után élete utolsó másfél évtizedét itt tölti második felesége törődése és a művészvilág hódolata mellett. De amikor Bolognából újra visszatér Párizsba — a már életében klasszikussá vált Rossiniról a társaság új generációja csodálkozva kérdi: "Hát még él?"
1868. november 13-án halt meg passyi villájában, de sziporkázó buffái a sistergő crescendókkal örökéletűek.
/Varga József/
Fidelio.hu, 2018.11.13. 09:15
"Százötven éve, 1868. november 13-án halt meg Gioachino Antonio Rossini, az olasz opera egyik legnépszerűbb mestere. Híres ínyenc is volt, nevét étel-kompozíciói is őrzik."
|
|||
Ma este, 19:00 órakor
Miskolc - a Művészetek Háza Hangversenyterem
ROSSINI: Tell Vilmos – nyitány
LISZT: Tasso – szimfonikus költemény
ROSSINI: Stabat Mater
Előadók:
Horti Lilla, Schöck Atala, Horváth István, Kovács István
Nyíregyházi Cantemus Kórus (művészeti vezető: Szabó Soma)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás
Musica Sacra 2018 - Gioachino Rossini: Petite Messe Solennelle
Nemzeti Emlékhely 8000 Székesfehérvár, Koronázó tér 1.
2018. augusztus 12. vasárnap, 21:00.
Közreműködők:
Sarah Tisba – szoprán
Chiara Tirotta – mezzoszoprán
Luciano Ganci – tenor
Filippo Polinelli – bariton
Egyesített kórusok:
Alba Regia Vegyeskar,
Primavera Kórus,
Vox Mirabilis Kamarakórus,
Ars Musica Vegyeskar,
Budapesti Lantos Kórus,
Vass Lajos Kórus (Budapest),
Várpalotai Bányász Kórus,
Veszprém Város Vegyeskara,
Magyar Rádió Énekkara,
Vikár Béla Vegyeskar (Kaposvár)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Janos Acs
Székesfehérvár kulturális életének egyik legnagyobb szabású eseménye, a Musica Sacra-hangverseny mára a 2015-ben újjászervezett Alba Regia Szimfonikus Zenekar gondosan ápolt hagyományainak részévé vált. Évről évre elsőrangú művészek közreműködésével csendülnek fel az egyházzene remekművei a koronázó Bazilika romjai fölé emelt hatalmas szabadtéri színpadon, különleges zenei, egyben spirituális élményt kínálva a hallgatóságnak. Az idei esztendőben kiváló olasz énekesek vendégfellépésével Giacchino Rossini csodálatos egyházzenei alkotása, a Petite messe solennelle (Kis ünnepi mise) hangzik el az egyesített kórusok és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar előadásában, az olasz operazene világhírű szakértője, Janos Acs vezényletével.
Az 1864-ben befejezett kompozíció műfajának különleges képviselője, mely címét eredeti, tizenkét énekesből, két zongorából és harmóniumból álló előadó-apparátusáról kapta. A nagy kórusra és zenekarra átdolgozott változat 1866/67-ben készült, bemutatója 1869-ben volt. A mise zenéjét egyfajta stile misto (kevert stílus) jellemzi: a kifejezetten operai hangvételű, a bel canto varázslatos dallamvilágát megszólaltató áriák mellett a reneszánsz és barokk zenéjét idéző tételek is helyet kaptak benne. A mű kéziratában a Rossinire olyannyira jellemző szarkasztikus humorú, ugyanakkor megrendítően személyes megjegyzéseket olvashatunk. A partitúra utolsó oldalán ez áll: „Istenem! Itt van ez a szegény kis mise. Vajon megszentelt zenét vagy elátkozott zenét írtam? Tudod jól, hogy vígoperák komponálására születtem! Egy kevés tudás, egy kis szív, ez minden. Légy áldott, és adj nekem helyet a Paradicsomban. – G. Rossini. – Passy 1863.”
szöveg: Szabó Balázs
2018. MÁRCIUS 27., KEDD, 19:00
HANGVILLA VESZPRÉM
G. Rossini: Stabat Mater
Győri Filharmonikus Zenekar
Közreműködnek:
Kolonits Klára - szoprán
Megyesi Schwartz Lúcia - alt
Pataki Adorján - tenor
Kovács István - basszus
Veszprém Város Vegyeskara (karigazgató: Erdélyi Ágnes)
"Rossini bonyodalmas kompozíciós munka után 1841-ben fejezte be saját Stabat Materét, melyet – a kor legnagyobb énekesei közreműködésével lezajlott 1842. január 7-i premier után – vitathatatlan mesterműként fogadtak a kortársak. A Győri Filharmonikus Zenekar és Veszprém Város Vegyes Kara mellett ezúttal a legkiválóbb magyar énekesekből álló szólistaegyüttes működik közre a Somos Csaba, a Nemzeti Énekkar karigazgatója által dirigált produkcióban."
A Classica csatorna mai műsorán
12.00 – 16.10 és
20.00 – 0.10
ROSSINI: GUILLAUME TELL
From the Rossini Opera Festival, Pesaro - 2013
Duration: 04:06:55
Conductor:Michele Mariotti
Stage Director: Graham Vick
Stage Design:Paul Brown
Costumes:Paul Brown
Choreograph:Ron Howell
Soloist:
Nicola Alaimo (Guillaume Tell)
Veronica Simeoni (Hedwige)
Juan Diego Flórez (Arnold Melcthal)
Marina Rebeka (Mathilde)
Amanda Forsythe (Jemmy)
Luca Tittoto (Gesler)
Simón Orfila (Walter Furst)
Celso Albelo (Ruodi)
Alessandro Luciano (Rodolphe)
Simone Alberghini (Melcthal)
Wojtek Gierlach (Leuthold/Un Chasseur)
Coro del Teatro Comunale di Bologna
Orchestra del Teatro Comunale di Bologna
Már te se haragudj,de tilos olyannak válaszolni,iaki nem nekem ír?Ez egy vélemény a sajátom,de ,hogy fokozzuk-tudod mit nem fogom.Rajongj akiért akarsz engem nem zavar.De,hogy mire válaszolok azt senki nem szabja meg ezen a nyílt fórumon.
Már ne haragudj, de nem is neked írtam.
Hidd el, számomra is vannak elviselhetetlen énekesek, de maximum privátban írom meg. Hadd rajongjak egy kicsit Marilynért!
Horne hangja az egyik legelviselhetetlenebb hang a fülem számára kítúnő technikája ellenére és mindig is az volt.De ízlések és pofonok változókak.Ma ez tetszik,holnap az, aztán van ,aki soha.Na Horne ez utóbbi.
Horne miatt nem tetszik?
"Junde" elírás, természetesen June.
Tapasztalatom szerint egy éven belül kijönnek DVD-n a "moziban" látott MET-operaelődások - valamelyik kiadó kihozza. Itthon nyáron a holtszezonban, néhány ilyen műholdas közvetítés felvételét megismétlik. Figyelni kell a híradásokat. (Müpa, Uránia honlapján is.)
Nagyon felcsigáztál, jó lenne valahol hozzáférni. Nekem a Junde Anderson, Ramey, Horne van meg, de azt Horne miatt nem szeretem annyira sajnos. CD-n Gruberova-Florez nagyon jó, de szeretnék egy kifogástalan verziót DVD-n is. Hátha kiadják valamikor, vagy valaki felteszi a youtube-ra.
A Müpában ültem végig, nézve és hallgatva a műholdas közvetítést; a szünetben is bennmaradtam, mert mindig érdekel, ami a kulisszák mögött is történik... De az interjúk is a művészekkel érdekelnek; a tegnapi előadás első felvonása két óra hosszúságú, és ahogy végetért, máris mikrofonvégre került a színpad oldalában a címszerepet éneklő művész; majd a szünetben - a díszletezés kamerás közvetítése után -, a többi főszereplővel is érdekes, rövid beszélgetések következtek, és csak ezt követően kezdődött el a második felvonás, fél 10-kor. A 7 óra után elkezdődött Semiramide-közvetítés éjjel 11 órakor ért véget a MET-ből.
Grandiózus előadás volt, teljes korhű, kosztümös rendezésben, díszlet-jelmezben. Káprázatos énekhangok, hatalmas kórus-együttesek, csodálatosan játszó zenekar karmesterével az élen, "vitték" a "prímet". Rossini e zseniális operája az utolsó volt, amit még Olaszországban komponált, ezzel a remekművével lezárult egy korszak; az utána következő nagyszabású művei (köztük korábbi operáinak átdolgozásai) Párizsban keletkeznek, amelyek a francia "grand opera" hatását tükrözik. A Szemiramisz pompázatos zenéje, hatásossága és az opera dramaturgiája, a külsődlegességei is mind előremutatnak, és egy újabb nyelvterület meghódításával folytatódik a sikerszéria a komponista életében - még pár évig alkotó idejében.
Számomra a legelső Szemiramisz élményt még a rádióból a Dame Joan Sutherland, Marilyn Horne, Patricia Clarke, Joseph Rouleau, John Serge, Ambrosian Opera Chorus, London Symphony Orchestra & Richard Bonynge lemezfelvételének hanganyaga képezte. Aztán már begyűjtöttem az elérhető video, DVD-n is hozzáférhető előadásokat is. Ez a tegnapi, élő előadás élménye semmivel felül nem múlható!
Erre a Semramisra nincsenek szavak.Valami elképesztő énekes bravúr sorozat.9o-es előadás,amit eredetileg Gruberova énekelt volna a Metben,de lemondta.Így került a produkcióba June Anderson.Mellette M Horne és S Ramey voltak a főszereplők.Nagyszerű előadás vidón is hozzáférhető volt(Van????)
De ez a tegnapi mindent vitt.!
Mérhetetlen hosszúsága ellenére nagyszerű előadása a MET-nek.Mindenkinek csak ajánlani tudom meghallgatásra illetve megnézésre.!Volt már hozzá szerencsém!
Ma este a Bartók Rádió élő közvetítésében halljuk
19:00 – kb. 22.45
Kapcsoljuk a New York-i Metropolitan Operaházat
Gioachino Rossini: Semiramis
Kétfelvonásos opera
Vezényel: Maurizio Benini
Km.: a Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
Szereposztás:
Semiramis - Angela Meade (szoprán),
Arsaces - Elizabeth DeShong (kontraalt),
Idrenus - Javier Camarena (tenor),
Assur - Ildar Abdrazakov (basszus),
Oroe - Ryan Speedo Green (basszus),
Azema - Sarah Shafer (szoprán),
Mitrane - Kang Wang (tenor),
Nino szelleme - Jeremy Galyon (basszus)
Rendező: John Copley
A műholdas közvetítés révén ezt az operaelőadást a Müpában és az Uránia Filmszínházban élőben a "moziban" láthatjuk is!
Rossini kapcsán jutott eszembe!
Pontosan ez a szökőév és február 29-e a poénja Sir Arthur Sullivan A cornwalli kalózok – avagy a becsület rabja ˙[The Pirates of Pnzance, or the Slave of Duty] című, 1879-ben bemutatott operettjének, melyben a szövegkönyv szerint a kalózok szolgálónője, Ruth, aki az árvaságra jutott és a kalózok közt nevelkedő kalózinas, Frederic, nevelője egyben, hogy megtorolja az ő úgymond „árulását” (a fiú betöltve 21. évét és elérve nagykorúságát, szabadnak érezve magát úgy dönt, kilép a kalózok közül, és titokban ott hagyja befogadóit, ám azonban rátalálnak és éppen visszaviszik maguk közé) , beárulja a kalózvezérnek, hogy védence február 29-én született, így minthogy szökőév négyévente van, tulajdonképpen nem 21., hanem csak 5 éves. A vezér kap az ajánlaton, s a bánatos Fredericet visszaminősíti inasnak, aki így csak a hiányzó 16 év letöltése után, azaz 64 év elteltével nyerheti vissza függetlenségét. Frederic nem tehet semmit, a becsület arra kötelezi, hogy vállalt szerződését teljesítse… Persze aztán a történet végére érve minden elrendeződik…
A tény, hogy Rossini topicja jelenleg még az „élmezőnyben” található, annál inkább értékelendő, mert Gioacchino Antonio Rossini 226 évvel ezelőtt, 1792. február 29-én pillantotta meg a napvilágot.
Minthogy születésnapja szökőévre esett, 72-ik születésnapján tréfásan meg is jegyezte, hogy ő tulajdonképpen csak 18 esztendős, minthogy összesen csak tizennyolc születésnapot ért meg.
Jogos a felvetésed! Pál Tamás több Rossini-operát - ritkaságot is - bemutatott, vezényelt: Ory grófja, Mózes Egyiptomban...
A Sigismondo című Rossini-operának két DVD-felvételét is beszereztem anno. Remek a muzsikája! Pál Tamás bizonyára szívesen felvállalná ezt - ha volna erre igény, - és ha életkora is megengedné...
Kérdőjelre Pál Tamásnál nem figyelek! Számomra ő !
Hülyeséget félretéve: Pál Tamás számos operaritkaságot mutatott be, arra gondoltam, hátha "ráharapna" erre a Rossini-opusra.
Kérdőjellel, ha esetleg nem appercipiáltad volna.
Kedves Lallyos! Hogy kapcsolódik a posztodban szereplő Rossini operához Pál Tamás?
Harcos sörüdvizlettel
Rossini Sigismondo c. operáját nézem, immár másodjára, a Classican. Számomra óriási felfedezés, remekmű. De jó lenne, akár csak koncertszerűen, "élőben" hallani! Pál Tamás?
A Classica zenei csatorna sugározza ma délután
28.01.2018 | 14:40
ROSSINI: STABAT MATER
From the Salzburg Festival - 2011
Duration:01:35:09
Conductor: Antonio Pappano
Soloist:
Anna Netrebko (Sopran)
Marianna Pizzolato (Mezzosopran)
Matthew Polenzani (Tenor)
Ildebrando D'Arcangelo (Bass)
Chorus and Orchestra of the Accademia Nazionale di Santa Cecilia;
Salzburger Festspiele
Tegnap megnéztem az Operettszínházban A sevillai borbély című – más zenés színházakkal koprodukcióban színre vitt - Rossini-vígoperát, aminek eredeti szövegét magyar fordításban énekelték a művészek.
Fischl Mónika biztos énektechnikával „lazán” hozta Rosina szerepét. Szopránja mintha nem is operettprimadonna énekhangján szólalna meg; az énekművészi pályáját operaénekesként kezdő művésznek így nem okozhatott különösebb nehézséget ez a szólam, igaz, egész más fekvésben kell itt énekelnie, mint az idők során „vérévé vált” operett éneklésnél megszokott, szükséges hangképzés és hanghordozás igényli –„előírja”. Gondolok itt elsősorban a darabbeli recitativókra a vígoperában. Fischl Mónika könnyedén abszolválta a szólam technikás, koloratúrás részeit és a recitativókkal is „megbirkózott”. Talán csak az énekhangjának volumenét, erejét keveslem - de erről a teátrum ismerten kedvezőtlen akusztikai adottságai is tehetnek. De az élő hangot még mindig jobban szeretem, mintha microport kihangosítással kaptuk volna e darabot. Fischl Mónika először énekelte-játszotta Rossini operájának Rosináját, perfekt színpadi alakítását látva, és kiváló éneklését hallva elmondhatom, bemutatkozása nem véletlenül részesült hangos ovációkban.
Ugyancsak közönségsikert aratott Almaviva gróf (Lindoro) szerepében Rab Gyula - akit vígoperában eddig még nem hallottam-nem láttam; itthon énekelt egyebek közt koncertszerű előadásokon Bellini Rómeó és Júliájában és Gluck Iphigenia Aulisban-jában is, komoly, lírai szerepeket, így meglepetésként hatott, mennyire jól komédiázik, játszik, mozog és közben remekül is énekel a színpadon. Az már nem okozott meglepetést nekem, hogy Rab tenorja könnyedén szárnyal, megvannak a magasságai, nem okoz gondot számára a partitúra szerinti kényes, csúcshangok kiéneklése sem. Megnyerő alakítást láthattam most is tőle, még sok ilyen lehetőséget kívánok neki – lesz még bizonyára alkalma tehetségét megmutatnia, azt kibontakoztatnia sok szép dalműben, de még hova tovább fejlődnie is, az igen szimpatikus, fiatal tenoristának.
Figarót Kendi Lajos, erdélyi származású operaénekes - a hivatalos irataiban Ludovik Kendi szerepel - alakította, igen profi szinten. És mint olvastam róla, Szegeden énekelte először magyar nyelven a „sevillai borbély”-t, és most itt az Operett színpadán arról győzött meg, hogy kiváló képességei vannak a rokonszenves baritonnak, a felfedezés erejével hatott éneke, játéka, a szerepének megformálása. Jó lenne őt itthon, az Operában is látni, más „komoly” szerepekben is!
A Bartolót alakító Bátki Fazekas Zoltán, Basilio szerepében pedig Kovács István is, jó kedvvel és kiváló énekteljesítménnyel vette ki részét ebben a Coo-produkcióban. Frankó Tündének eddig még nem ismertem „komika” vénáját, most Bertaként ezt az oldalát is megmutatta, hiszen a rendezés szerint szinte a vígopera egész játékideje alatt a színen van, és végig jókedvűen komédiázik, bolondozik - egyetlen áriájának eléneklése is ehhez a koncepcióhoz igazodik…
KERO rendezését úgy találom, nem is annyira vígoperaként állt hozzá Rossini művéhez, hanem mintha egy saját víziójú bohózatot kívánt volna megalkotni. Szinte vég nélkül egymást követték a sziporkázó ötletek, poénok, a kivitelezés mind az énekesek, mind az énekkar részéről gördülékenyen zajlott, elmondhatni: a cselekmény nem ül le, a történet nem laposodik el, nem közhelyeket kapunk, bőven kijut a vidámságból a közönségnek is, hiszen a játékba őket is bevonja: legyen erre két példa: a Rágalomária alatt, a csúcspontokon, egyszerre hirtelen a magasból, a felső karzatról, papírlapok tömkelege hull le a földszinti zsöllyére, de a színpadon is egymásnak osztogatják a szereplők ezt, rajta a következő felirat áll nagybetűkkel: „Figaro lop, csal, hazudik!” A másik: a színpadon Figaro elkezdi borotválni Bartolót, ugyanakkor három kórusszereplő lesétál a színpadról a földszinti első sorhoz és elkezdik pamacsolni az ott helyett foglaló férfitársuk arcát… - és még sok ilyen hasonló geg, ötlet, csattanó, poén követi egymást, eltúlzottan is, ami idővel már zavaróan hat, legalábbis engem kissé már kezdett megviselni.. A színpadkép is ötletes, egyetlen, monumentális díszletben játszódik mindkét felvonás: kissé emlékeztet az Erkelben látott Lammermoori Lucia rosszemlékű vastraverzeire, de itt inkább lépcsőn fel- és levezető, ketrecekre, kalitkákra osztott hatalmas alkotmányt látunk, ezek oldalán olykor másznak föl és le a szereplők; az előtte való térséget (kert, udvar?) vaskerítés veszi körül,többször is csak ezt átugrálva, átlépve hagyhatja el a játékszínt a szereplő – egyikük poénja erre a körülményre (akadályra) van „kihegyezve”…
Végül is egy hangulatos, mozgalmas mondhatni "jól megcsinált", ügyesen felépített, zenés komédiának is elmenő vígoperát láthatunk a színpadon. Külön kiemelem az Operettszínház –a színpadi játékban is partner - Énekkara mellett a sziporkázóan játszó Zenekarát, amelyet a színház első karmestere, Dinyés Dániel dirigált; mondhatni, amikor az előadás végén, a tapsrend alatt, feljött a színpadra, a leghangosabb tetszésnyilvánításban részesítette a publikum, és mint karmesternek, A sevillai borbély volt a bemutatkozó (opera)előadása színházában – akit az előadás összes közreműködő művésze nagy szeretettel vett körül zenei betanítói, korrepetáló munkájáért is.
Az utolsó, lehulló függöny előtt még belépett a színpadra a Budapesti Operettszínház főigazgatója, Lőrinczy György, aki méltatta a produkcióban részt vett összes szereplőt, alkotót - köztük az új magyar szövegfordítás „elkövetőjét”, Galambos Attilát, akit dicsért a darab szellemiségét jól visszaadó, a napjainkban honos nyelvezet megírásáért -, valamint külön kiemelte Fischl Mónika ragyogó színpadi teljesítményét, nemkülönben Dinyés Dániel ígéretes bemutatkozását az Operettszínház zenekara élén
Megjegyeztem: Lőrinczy György gondosan ügyelt arra, hogy a produkció alkotóinak felsorolásakor A sevillai borbély rendezőjének nevét még véletlenül se ejtse ki a száján – én megteszem, ezzel tartozom neki, mert megilleti: Kerényi Miklós Gábor (KERO).
Hamarosan kezdődik az adás
Bartók Rádió ma esti operasugárzása
19.00 Prológ
Rossini: A sevillai borbély
A mikrofonnál: László Ferenc
Szerk.: Katona Márta
19.35- 22.00 Rossini: A sevillai borbély
Kétfelvonásos opera
Szövegét - Pierre-Augustin Beaumarchais nyomán - Cesare Sterbini írta.
Vezényel: Vittorio Gui
Km. a Glyndebournei Fesztivál Énekkara (karig.: Myer Fredman) és a Royal Filharmonikus Zenekar
Szereposztás:
Rosina - Victoria de Los Angeles (szoprán)
Figaro - Sesto Bruscantini (bariton)
Almaviva gróf - Luigi Alva (tenor)
Basilio - Carlo Alva (basszus)
Bartolo - Ian Wallace (bariton)
Berta - Laura Sarti (mezzoszoprán)
Fiorello - Duncan Robertson (bariton)
Ambrosio - Harold Williams (basszus)
Őrtiszt - John Rhys Evans (basszus).
Szentendrén kit fenekelt el Kerényi?
Bartók Rádió 19.00-19.30
Összhang - a zenei élet aktualitásai
Rossini: Olasz nő Algírban - bemutató az Erkel Színházban (2017. november 18.)
Szerkesztő-műsorvezető: Katona Márta
(ism. holnap, 9.30)
A Bartók Rádió esti operaközvetítése
A New York-i Metropolitan Operaház archívumából - V/2. rész
Rossini: Korinthosz ostroma
Háromfelvonásos opera
Szövegét Luigi Balocchi és Alexandre Soumet írta
Vezényel: Thomas Schippers
Km. a Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
Pamira - Beverly Sills (szoprán)
Neoklész - Shirley Verrett (szoprán),
II. Mohamed szultán - Justino Díaz (basszus),
Kleomenész - Harry Theyard (tenor)
Jero - Richard T. Gill (basszus)
Omár - Richard Best (basszus)
Iszmené - Betsy Norden (szoprán)
Adrasztó - Arthur Thompson (bariton)
(1975. április 19.)
Az opera két, nagyon eltérő változatban készült el. Az elsőt II. Mohamed címmel még 1820-ban, Nápolyban mutatták be. A hat évvel később, immár a párizsi közönség számára átdolgozott változat lett A Korinthosz ostroma.
A Bartók Rádió operaközvetítése, ma este 19.00 – 22.37
Rossini: Semiramis
Kétfelvonásos opera
Szövegét - Voltaire nyomán - Gaetano Rossi írta
Vezényel: Michele Mariotti
Km. Bajor Állami Operaház Ének- és Zenekara
Karigazgató: Stellario Fagone
Szereposztás:
Semiramis, Babilon királynője - Joyce DiDonato (szoprán),
Arsace, a hadsereg főparancsnoka - Daniela Barcellona (kontraalt),
Assur, Baál nemzetségből származó herceg - Alex Esposito (basszus),
Idreno, indiai herceg - Lawrence Brownlee (tenor),
Azema, Baál nemzetségből származó hercegnő - Elsa Benoit (szoprán),
Oroe, főpap - Simone Alberghini (basszus),
Mitrane, az őrség kapitánya - Galeano Salas (tenor),
Ninus - Igo Tsarkov (basszus)
Rendező: David Alden
(München, Nemzeti Színház, 2017. február 12.)
(215 perc)
[url] http://operavilag.net/kiemelt/vissza-a-gyokerekhez/; A sevillai borbély – kritika [/url] „Vissza a gyökerekhez” Operavilag.net , 2017. augusztus 25. Gioachino Rossini: A sevillai borbély – a Co-Opera és a Szentendrei Teátrum július 28-i előadásáról BÓKA GÁBOR írt kritikát
[url] http://szentendreiteatrum.hu/event/rossini-a-sevillai-borbely/2017-07-28/; Gioachino Rossini: A SEVILLAI BORBÉLY [/url] 2017. július 28., 20:30 - 23:30 [url] http://magyaridok.hu/kultura/sevillai-borbely-ismet-visszater-szentendrere-1962049/; NÉGY VÁROSBAN MUTATJÁK BE A CO-OPERA EGYÜTTMŰKÖDÉS EREDMÉNYÉT [/url] „Az opera köztudottan igen költséges műfaj, de ez az együttműködés nem csupán egy gazdasági megfontolás eredménye, hiszen a művészi szempontok és az összefogás résztvevői közötti, kölcsönös emberi és szakmai tisztelet egyaránt fontos mozgatói ennek a kezdeményezésnek – hangsúlyozták az érintett vezetők: Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, Gyürk Dorottya, Szentendre kulturális alpolgármestere, Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője, Vasvári Csaba, a Szentendrei Kulturális Központ előadó-művészeti ügyvezetője és Vadász Dániel, az Operettissima Non-profit Kft. ügyvezetője, az együttműködés kezdeményezője. Az összefogás eredményeként először a 225 éve született Gioachino Rossini operáját, A sevillai borbélyt viszik színre, és a 2017–2018-as évadban összesen negyvenöt alkalommal lesz látható a Szentendrei Teátrum és a projektben részt vevő intézmények színpadán. A produkció vállaltan az 1992-ben bemutatott, szentendrei előadás újragondolása: most is a Székely László tervezte díszlettel és Kerényi Miklós Gábor rendezésében viszik színre. De senki ne számítson valamiféle múzeum-előadásra, hiszen az alkotók egy minden értelemben friss produkciót ígérnek, ennek érdekében Cesare Sterbini librettójához Galambos Attila új fordítást készített, az élőbeszédszerű szöveg által is próbálják a mához közel hozni ezt a művet. Az operát először Szentendre Fő terén, július 28–29-én láthatja a közönség, majd november 17-én a Szegedi Nemzeti Színházban, december 6-án a Budapesti Operettszínházban és 2018. február 3-án a Győri Nemzeti Színházban mutatják be.”
A Classica csatornán láthatjuk most és este 8 órától is. [url] HTTP://WWW.CLASSICA.DE/EN/SCHEDULE/SCHEDULE-DETAIL.HTML?TX_M01TVGUIDE_TVGUIDE%5BUID%5D=5027691&TX_M01TVGUIDE_TVGUIDE%5BLANG%5D=1&TX_M01TVGUIDE_TVGUIDE%5BPLANG%5D=E; ROSSINI: LA CENERENTOLA [/url] Operafilm 29.06.2017 | 12:00 és 20:00 Conductor: Claudio Abbado – Director: Jean-Pierre Ponnelle. With Frederica von Stade (Cenerentola), Francisco Araiza (Don Ramiro), Paolo Montarsolo (Don Magnifico), Claudio Desderi (Dandini), Margherita Guglielmi (Clorinda), Laura Zannini (Tisbe) and Paul Plishka (Alidoro). The popularity of Rossini's delightful fairy-tale opera is, to a great extent, due to Jean-Pierre Ponnelle's legendary production, first seen at La Scala of Milan in 1971. Claudio Abbado, who was then music director of La Scala, has put together for this production a cast that boasts an outstanding affinity for Rossini's
Bartók Rádió mai műsorán szerepel 19.35 – 22.12 Rossini: Hamupipőke Kétfelvonásos opera Szövegét Jacopo Ferretti írta Vezényel: Claudio Abbado Km. a Skót Opera Énekkara (karig.: Arthur Oldham) és a Londoni Szimfonikus Zenekar Szereposztás: Angelina (Hamupipőke) - Teresa Berganza (mezzoszoprán) Don Ramiro, herceg - Luigi Alva (tenor) Dandini, szolga - Renato Capecchi (bariton) Don Magnifico, báró, Angelina mostohaapja - Paolo Montarsolo (basszus) Clorinda, Don Magnifico lánya - Margherita Guglielmi (szoprán) Tisbe, Don Magnifico lánya - Laura Zannini (mezzoszoprán) Alidoro, filozófus, a herceg nevelője - Ugo Trama (basszus)
A mai nap folyamán ismét – kétszer is: 12.00 és 20.00 órakor – műsorra kerül a Classica csatornán: ROSSINI: MATILDE DI SHABRAN From the Rossini Opera Festival Pesaro Duration: 03:38:08 Conductor: Michele Mariotti Stage Director: Mario Martone Olga Peretyatko (Matilde di Shabran) Juan Diego Flórez (Corradino) Paolo Bordogna (Isidoro) Anna Goryachova (Edoardo) Simón Orfila (Ginardo) Chiara Chialli (Contessa d'Arco) Nicola Alaimo (Aliprando) Marco Filippo Romano (Raimondo Lopez) Giorgio Misseri (Egoldo) Chor des Teatro Comunale di Bologna Orchester des Teatro Comunale di Bologna (2012)
Hallgatván (eddig ,és nem tovább),azt a Rossini művet,úgy érzem nem lett volna pótolhatatlan veszteség,ha a feledés homályába vész.
[url] http://www.holmi.org/1995/07/edmond-michotte-richard-wagner-latogatasa-rossininel; Richard WAGNER látogatása ROSSININÁL [/url]
"Ám az utolsó pillanatban kiderül, hogy a tolvaj valójában egy madár, történetesen egy szarka.
Bartók Rádió sugározza ma este 19.00 - 22.21 Közvetítés a Milánói Scalaból Rossini: A tolvaj szarka kétfelvonásos opera Szövegét Giovanni Gherardini írta. Vezényel: Riccardo Chailly Km. a Milánói Scala Ének- és Zenekara Szereposztás: Ninetta - Rosa Feola (szoprán) Giannetto - Edgardo Rocha (tenor) Polgármester - Michele Pertusi (basszus) Pippo - Serena Malfi (kontraalt) Lucia - Teresa Iervolino (mezzoszoprán) Fernando Villabella - Alex Esposito (basszbariton) Fabrizio Vingradito - Paolo Bordogna (basszus) Isacco - Matteo Macchioni (tenor) Antonio - Matteo Mezzaro (tenor) Giorgio és Bíró - Claudio Levantino (basszus) Ernesto - Giovanni Romeo (basszus) Rendező: Gabriele Salvatores Kétszáz éve 1817. május 31-én mutatták be Rossini operáját, A tolvaj szarkát. A francia író, Stendhal jelen volt a premieren: „egyike volt a legegyöntetűbb és legragyogóbb sikereknek, amelyet életemben valaha is láttam”. Később azonban csökkent az opera iránti érdeklődés, jócskán elmaradt Rossini legismertebb operái mögött. Egyedül a nyitány vált a koncerttermek sikerszámává. Egy jeles zenetörténész szerint „A tolvaj szarka Rossini összes elfelejtett operája közül talán egyike azoknak, amelyeknek újjáélesztése megérné a ráfordított fáradságot.” A librettó egy meglehetősen erőltetettnek ható, képtelen történetet mesél el egy lányról, aki tévedések sorozatának áldozatává válva halálbüntetését várja. A fő vád, hogy tolvaj. Ám az utolsó pillanatban kiderül, hogy a tolvaj valójában
A Classica csatornán láthatjuk ma 14.45-től és 22.45-től is A sevillai borbélynak híres, Jean-Pierre Ponnelle rendezte operafilm-változatát (1972). Claudio Abbado – Hermann Prey, Teresa Berganza, Luigi Alva, Enzo Dara, Paolo Montarsolo, Stefania Malagu, Luigi Roni. Km. a Milánói Scala Ének- és Zenekara
A Classica csatorna délután (16.45 – 19.30) sugározza ROSSINI: LE COMTE ORY From the Rossini Opera Festival in Pesaro Duration: 02:13:52 Conductor: Paolo Carignani Stage Director: Lluís Pasqual Stage Design: Lluís Pasqual Costumes: Lluís Pasqual Soloist: Yijie Shi (Le Comte Ory) María José Moreno (La Comtesse Adèle) Lorenzo Regazzo (Le Gouverneur) Roberto De Candia (Raimbaud) Laura Polverelli (Isolier) Natalia Gavrilan (Dame Ragonde) Rinnat Moriah (Alice) Prague Chamber Choir Orchestra del Teatro Comunale di Bologna Country, year of production: I, 2009
Óbudai Danubia Zenekar: Rossini-sorozat A zeneszerzőket bemutató sorozat, amely a Budapest Music Centerben zajlik, Rossinit mutatja be március 11-én, április 22-én és május 20-án. – „Crescendo” 2017.03.11. Szombat 19.00 Helyszín: Koncertterem MŰSOR: Gioachino Rossini: Sinfonia ’al Conventello’ Gioachino Rossini: A selyemlétra – nyitány Gioachino Rossini: Bevezetés, téma és variációk ***** Giovanni Paisiello: A sevillai borbély – nyitány Giovanni Paisiello: A sevillai borbély – Figaro áriája (Scorsi già molti paesi) Gioachino Rossini: A sevillai borbély – nyitány Gioachino Rossini: A sevillai borbély – Figaro belépője (Largo al factotum) KÖZREMŰKÖDIK: Óbudai Danubia Zenekar Tószegi Bernát – klarinét Gradsach Zoltán – ének Vezényel: Hollókői Huba Házigazda: Eckhardt Gábor – „Decrescendo” 2017.04.22. Szombat 19.00 Helyszín: Koncertterem MŰSOR: Gioachino Rossini: Stabat Mater KÖZREMŰKÖDIK: Óbudai Danubia Zenekar Celeng Mária – szoprán Vincze Klára – mezzoszoprán Varga Donát – tenor Cser Krisztián – basszus Vass Lajos Kamarakórus Vezényel: Hámori Máté Házigazda: Eckhardt Gábor – „Bélszín” 2017.05.20. Szombat 19.00 Helyszín: Koncertterem MŰSOR: Gioachino Rossini: Mi lagneró tacendo – 3 változat (Péchés de vieillesse, XIII. kötet) Gioachino Rossini: Giovanna d’Arco – kantáta (Taralli hangszerelése) ***** Benjamin Britten: Soirées musicales Ottorino Respighi: Rossiniana KÖZREMŰKÖDIK: Óbudai Danubia Zenekar Kálnay Zsófia – ének Eckhardt Gábor – zongora Vezényel: David Curtis Házigazda: Eckhardt Gábor
Rossini oratóriumának eredeti változatát hallhatjuk ma este Bartók Rádió 19.35 – 20.56 Rossini: Kis ünnepi mise Elizabeth Watts - szoprán Kathryn Rudge - mezzoszoprán Peter Auty - tenor, James Platt - basszus Richard Pearce - harmónium Iain Farrington - zongora BBC Singers Vezényel: David Hill (Grenwich, Szt. Péter és Szt. Pál kápolna, 2016. augusztus 6.) (Ism. január 11., 12.36)
Bartók Rádió közvetíti hangfelvételről: 19.00 – 21.36 Rossini: Olasz nő Algírban (Firenze, 2016. március 15.) Kétfelvonásos vígopera Szövegét Angelo Anelli írta Vezényel: Bruno Campanella Km. Firenzei Operaház Ének és Zenekara (karig. Lorenzo Fratini) rendező: Joan Font Szereposztás: Musztafa, algiri bej - Pietro Spagnoli (basszus) Elvira, a felesége - Damiana Mizzi (szoprán) Zulma, rabszolganő, Elvira bizalmasa - Lamia Beuque (mezzoszoprán) Ali, az algiri kalózok vezére - Sergio Vitale (bariton) Lindoro, olasz ifjú, Izabella szerelmese, Musztafa rabszolgája - Boyd Owen (tenor) Izabella, olasz nő - Marianna Pizzolato (kontraalt) Taddeo, Izabella utitársa - Omar Montanari (basszus)
