21 egy kívülálló 2005-08-25 01:04:43 [Válasz erre: 20 frushena 2005-08-25 00:37:36]
Igen, sajna kettőkor, a Notturnóban. Valószínűleg élő felvétel, mint az ilyenkor sugárzott produkciók általában (két hete egy isten Falstaffot nyomattak Giulinivel és Fernando Corenával). Az iménti DVD ingyenk kölcsönözhető az OIK-ból. Plusz a Szemiramisz is megvan: a Met előadásán June Anderson És Marilyn Horne énekel.
Igen, sajna kettőkor, a Notturnóban. Valószínűleg élő felvétel, mint az ilyenkor sugárzott produkciók általában (két hete egy isten Falstaffot nyomattak Giulinivel és Fernando Corenával). Az iménti DVD ingyenk kölcsönözhető az OIK-ból. Plusz a Szemiramisz is megvan: a Met előadásán June Anderson És Marilyn Horne énekel.
20 frushena 2005-08-25 00:37:36 [Válasz erre: 19 egy kívülálló 2005-08-25 00:32:05]
Kettőkor!? Ez a baj, hogy ilyen későn! A Tankrédról készült [url]http://images.amazon.com/images/P/B0009SQC28.01._SCLZZZZZZZ_.jpg;DVD felvétel[/url] is.
Kettőkor!? Ez a baj, hogy ilyen későn! A Tankrédról készült [url]http://images.amazon.com/images/P/B0009SQC28.01._SCLZZZZZZZ_.jpg;DVD felvétel[/url] is.
19 egy kívülálló 2005-08-25 00:32:05 [Válasz erre: 18 frushena 2005-08-24 23:57:34]
Péntek éjjel kettőkor Rossini Tankrédja lesz a Bartókon, a főszerepben Fiorenza Cossottóval.
Péntek éjjel kettőkor Rossini Tankrédja lesz a Bartókon, a főszerepben Fiorenza Cossottóval.
18 frushena 2005-08-24 23:57:34
Búbánat! Csütörtökön lesz a Bartókon Rossini : Rossini: Kis ünnepi mise. 2005. február 21 A Magyar Rádió Énekkarának hangversenye a Nemzeti Hangversenyteremben Vezényel: Strausz Kálmán Közreműködik: Fodor Beatrix, Meláth Andrea, Fekete Attila, Kovács István - ének, az Egri-Pertis Zongoraduó (Egri Mónika, Pertis Attila) és Dinyés Soma - harmónium Nem tudom voltál - é?!
Búbánat! Csütörtökön lesz a Bartókon Rossini : Rossini: Kis ünnepi mise. 2005. február 21 A Magyar Rádió Énekkarának hangversenye a Nemzeti Hangversenyteremben Vezényel: Strausz Kálmán Közreműködik: Fodor Beatrix, Meláth Andrea, Fekete Attila, Kovács István - ének, az Egri-Pertis Zongoraduó (Egri Mónika, Pertis Attila) és Dinyés Soma - harmónium Nem tudom voltál - é?!
17 Búbánat 2005-07-11 08:56:06 [Válasz erre: 16 frushena 2005-07-11 08:42:07]
Az lenne jó, ha olvasás közben egy CD-ről hallgathatnád vagy a betett DVD-lemez nézése közben kezedben van a kinyomtatott szöveg...
Az lenne jó, ha olvasás közben egy CD-ről hallgathatnád vagy a betett DVD-lemez nézése közben kezedben van a kinyomtatott szöveg...
16 frushena 2005-07-11 08:42:07 [Válasz erre: 15 Búbánat 2005-07-10 16:18:14]
Búbánat! Ígérem elolvasom amint időm engedi. :)
Búbánat! Ígérem elolvasom amint időm engedi. :)
15 Búbánat 2005-07-10 16:18:14
Eddig is tudtam, de most a Zelmirát meghallgatva (és DVD-ről az egyik római 1989-es előadás felvételét megtekintve) még inkább a meggyőződésemmé vált, hogy Rossini a vígoperákon túl az ún. komoly operák komponálásában is mesterműveket alkotott. Most már sorozatban hallgatom – nézem ezeket az operáit, és kétségtelenül az életműve csúcsának tekinthető Tell Vilmos (1829) előtti tizenhárom évben született operáinak java része ebbe a kategóriába tartozik (Otello, Armida, Adelaide di Borgogna, Mose in Egitto, Ermione, La Donna del lago, Bianca e Falliero, Maometto II., Matilde di Shabran, Zelmira, Semiramide, Le Siege de Corinthe, Moise) – természetesen egyre emelkedő színvonalon és invencióval. A Zelmira a kortársak szerint Rossini egyik legjelentékenyebb műve, amit nagyon gondosan írt meg. Ez a darab már merőben különbözik régebbi műveitől, mert nem az olasz, hanem a bécsi közönség számára készült és annak ízléséhez alkalmazkodik. A bemutatója ugyan még Nápolyban volt 1822-ben (és vele zárult is a „nápolyi-korszak), a világsikere azonban a bécsi bemutatótól (1823. április 13.) datálódik. De már a napolyi bemutató is diadalt aratott, a rajongás már-már őrjöngésig fokozódott, a közönség nehezen tudta eldönteni, mit csodáljon jobban, a zeneszerző géniuszát vagy az énekesek ragyogó teljesítményét. Nézzük mit ír a nápolyi premier után Rossini egyik kortársa, Carpani: A Zelmira, habár csak kétfelvonásos opera, előadása csaknem négy óra hosszat tart. Mégsem érzi senki hosszúnak, még a zenekar zenészei sem és ez sokat mond. Ebben a különleges operában két taktus sincsen, melyre azt lehetne mondani, hogy Rossini valamelyik másik művéből vette át. A szerző itt új, mostanáig ismeretlen oldaláról mutatkozik be nekünk. A mű olyan gazdag ötletekben, hogy négy operát is lehetne írni belőle… Ebben a műben Rossini újjá lesz és nem Otello, Tancredi, Zoraide vagy bármelyik régi művének szerzője többé. Épp olyan kellemes és termékeny, mint első művében, de tisztább, iskolázottabb. Stílusa nagyon változatos, néha úgy tetszik. Hpgy Gluck, Tretta, Sacchini, Mozart avagy Handel zenéjét hallgatjuk, szellemük minden komolysága, mélysége, bája újraéled és ismét felvirul a Zelmiárban… Az átmenetek nagy gyakorlatra vallanak és megérzik rajtuk, hogy igaz átérzés inspirálta őket, ne pedig újítási szeszély vagy gyakorlat… Az énekszólam mindig természetes, mindig tisztán fejezi ki a szavakat anélkül, hogy melódiái háttérbe szorítaná. Hangszerelése valóban mesteri…” A Zelmira bécsi bemutatója után az egész Kärthnerthor-színház csak úgy tombolt a lelkesedéstől. A nagy épület, mely körülbelül kétezer embert fogadott be, most egyszerre kicsinynek bizonyult. Bécs egyhangúan Rossini mesterművének nevezte a Zelmirát. Maga Beethoven is elismerését fejezte ki a szerzőnek (addigi életművéért, a hozzá eljutott kották és beszámolók ismeretében), amikor lakásán fogadta a nagy olasz komponistát. Amikor jó pár évvel ezelőtt hozzájutottam a Zelmira egy 1965-ös nápolyi előadásának a hangfelvételéhez, már akkor szinte extázisban voltam tőle. Pedig csak monóban rögzítették, de olyan énekes világnagyságok működtek közre Carlo Franci pálcája alatt, mint az akkortájt tündöklő Virginia Zeani. Ő volt Zelmira királylány, aki az antik időkben játszódó történet szerint Leszbosz szigetén akaratlanul is része lesz egy, az apja, Polidoro trónjára törő összeesküvésnek; férje Ilo utóbb elhiszi a távollétében az országukra tört Antenore - aki Zelmirát erőszakkal rákényszeríti, hogy árulja el, hol rejtőzködik az öreg király, aztán elhurcolja az apjával együtt - rágalmát, hogy felesége is bele keveredett a trónbitorlásba. Ilo száműzetésben van, de miután Antenore felgyújtotta a várost, összegyűjtött híveiből álló seregével meglepetésszerűen visszatér, leveri Anteronét, kiszabadítja Zelmirát és apját, akit visszahelyez a trónjára. Zeani drámai koloratúr szoprán volt, az időben hangja teljében minden fellépése ünnepnek számított. Ez a hangfelvétel is jól dokumentálja ezt. Polidorót Paolo Washington (basszus), Ilót Nicola Tagger (tenor), Antenorét Gastone Limarili (tenor) alakította. Mindannyian kifogástalanul énekelték a roppan megerőltető, de ugyanakkor hálás szólamaikat. A kórus itt már Rossini soron következő –Stendhal által a másik nagy „németes” operájának a Velencében 1823-ban bemutatott Semiramide-nek hatalmas tömbjeit sejteti. Amennyire a monó hangzásból ez kiviláglik, óriási vállalkozás volt ez a negyven évvel ezelőtti előadás, amelyet megörökített ez a felvétel. Azonban most nem is erről a régi Zelmira-előadásról akarok beszélni, hanem egy másik, az 1989. évjáratból való ugyancsak kitűnő produkcióról, amelynek a DVD felvételét most kaptam meg Manchesterből (sorban az Otello, A Korinthos ostroma, a Matilde Shabran után). A Zelmirát a római Opera tűzte műsorára, olyan nagy nevekkel, mint Cecilia Gasdia, aki Zelmiraként bámulatra méltó tehetséggel énekelte az olykor nyaktörő magas koloratúrákat, személyesítette meg a hősnőt, csakúgy, mint a két amerikai tenor, Chris Merritt Ilo és Rockwell Blake Antenore megformálójaként. De a kisebb szerepekben is nagyszerű énekesekkel találkozhatunk, így az Emmát éneklő mezzoszoprán, Gloria Schalci és a nemrég Miskolcon a Luciában Enricóként bemutatkozott kitűnő bariton, Roberto Servile illetve a Polidorót éneklő basszus Simone Alaimo, akik szinte mind hőssé vának az opera végére érve. A hatalmas kórusos tételek, különösen az első felvonás fináléja valami egészen rendkívüli. És ott van a második felvonás elejéről a csodálatos kvintett, ami zsenialitásával nyugodtan mondhatom, párját ritkítja az egész Rossini- életműben. Az opera fináléja megrendítően szép, emelkedett, mintha már a Tell Vilmos képe lobogott volna látnoki szeme előtt az opera komponálásakor. Szép a színpadkép, látványosak és régi korokat idézők a csodaszép díszletek-jelmezek. Nagyszerű balett -tabló bontakozik ki az első felvonásban, amihez igényes zenei betét tartozik stb. Nagy felvétel és gigászi opera a Zelmira. Ajánlom minden zenebarát figyelmébe. Befejezésül e kis eszmefuttatás végére hagytam, amit Stendhal írt a Zelmira nápolyi és bécsi bemutatója kapcsán: „Rossini ebben az operájában távolodott a legmesszebbre a Tankréd és az Aureliano in Palmira stílusától; olyasformán, ahogy Mozart távolodott el a Titusban a Don Giovanni stílusától. Ez a két lángelme éppen ellentétes utat tett meg. Mozart végül is teljesen elolaszosodott volna. Rossini végül talán még Beethovennél is németebb lesz. „ Szellemes ez a paradoxon, de nekem azért kétségeim vannak e diagnózis helytállását illetően…
Eddig is tudtam, de most a Zelmirát meghallgatva (és DVD-ről az egyik római 1989-es előadás felvételét megtekintve) még inkább a meggyőződésemmé vált, hogy Rossini a vígoperákon túl az ún. komoly operák komponálásában is mesterműveket alkotott. Most már sorozatban hallgatom – nézem ezeket az operáit, és kétségtelenül az életműve csúcsának tekinthető Tell Vilmos (1829) előtti tizenhárom évben született operáinak java része ebbe a kategóriába tartozik (Otello, Armida, Adelaide di Borgogna, Mose in Egitto, Ermione, La Donna del lago, Bianca e Falliero, Maometto II., Matilde di Shabran, Zelmira, Semiramide, Le Siege de Corinthe, Moise) – természetesen egyre emelkedő színvonalon és invencióval. A Zelmira a kortársak szerint Rossini egyik legjelentékenyebb műve, amit nagyon gondosan írt meg. Ez a darab már merőben különbözik régebbi műveitől, mert nem az olasz, hanem a bécsi közönség számára készült és annak ízléséhez alkalmazkodik. A bemutatója ugyan még Nápolyban volt 1822-ben (és vele zárult is a „nápolyi-korszak), a világsikere azonban a bécsi bemutatótól (1823. április 13.) datálódik. De már a napolyi bemutató is diadalt aratott, a rajongás már-már őrjöngésig fokozódott, a közönség nehezen tudta eldönteni, mit csodáljon jobban, a zeneszerző géniuszát vagy az énekesek ragyogó teljesítményét. Nézzük mit ír a nápolyi premier után Rossini egyik kortársa, Carpani: A Zelmira, habár csak kétfelvonásos opera, előadása csaknem négy óra hosszat tart. Mégsem érzi senki hosszúnak, még a zenekar zenészei sem és ez sokat mond. Ebben a különleges operában két taktus sincsen, melyre azt lehetne mondani, hogy Rossini valamelyik másik művéből vette át. A szerző itt új, mostanáig ismeretlen oldaláról mutatkozik be nekünk. A mű olyan gazdag ötletekben, hogy négy operát is lehetne írni belőle… Ebben a műben Rossini újjá lesz és nem Otello, Tancredi, Zoraide vagy bármelyik régi művének szerzője többé. Épp olyan kellemes és termékeny, mint első művében, de tisztább, iskolázottabb. Stílusa nagyon változatos, néha úgy tetszik. Hpgy Gluck, Tretta, Sacchini, Mozart avagy Handel zenéjét hallgatjuk, szellemük minden komolysága, mélysége, bája újraéled és ismét felvirul a Zelmiárban… Az átmenetek nagy gyakorlatra vallanak és megérzik rajtuk, hogy igaz átérzés inspirálta őket, ne pedig újítási szeszély vagy gyakorlat… Az énekszólam mindig természetes, mindig tisztán fejezi ki a szavakat anélkül, hogy melódiái háttérbe szorítaná. Hangszerelése valóban mesteri…” A Zelmira bécsi bemutatója után az egész Kärthnerthor-színház csak úgy tombolt a lelkesedéstől. A nagy épület, mely körülbelül kétezer embert fogadott be, most egyszerre kicsinynek bizonyult. Bécs egyhangúan Rossini mesterművének nevezte a Zelmirát. Maga Beethoven is elismerését fejezte ki a szerzőnek (addigi életművéért, a hozzá eljutott kották és beszámolók ismeretében), amikor lakásán fogadta a nagy olasz komponistát. Amikor jó pár évvel ezelőtt hozzájutottam a Zelmira egy 1965-ös nápolyi előadásának a hangfelvételéhez, már akkor szinte extázisban voltam tőle. Pedig csak monóban rögzítették, de olyan énekes világnagyságok működtek közre Carlo Franci pálcája alatt, mint az akkortájt tündöklő Virginia Zeani. Ő volt Zelmira királylány, aki az antik időkben játszódó történet szerint Leszbosz szigetén akaratlanul is része lesz egy, az apja, Polidoro trónjára törő összeesküvésnek; férje Ilo utóbb elhiszi a távollétében az országukra tört Antenore - aki Zelmirát erőszakkal rákényszeríti, hogy árulja el, hol rejtőzködik az öreg király, aztán elhurcolja az apjával együtt - rágalmát, hogy felesége is bele keveredett a trónbitorlásba. Ilo száműzetésben van, de miután Antenore felgyújtotta a várost, összegyűjtött híveiből álló seregével meglepetésszerűen visszatér, leveri Anteronét, kiszabadítja Zelmirát és apját, akit visszahelyez a trónjára. Zeani drámai koloratúr szoprán volt, az időben hangja teljében minden fellépése ünnepnek számított. Ez a hangfelvétel is jól dokumentálja ezt. Polidorót Paolo Washington (basszus), Ilót Nicola Tagger (tenor), Antenorét Gastone Limarili (tenor) alakította. Mindannyian kifogástalanul énekelték a roppan megerőltető, de ugyanakkor hálás szólamaikat. A kórus itt már Rossini soron következő –Stendhal által a másik nagy „németes” operájának a Velencében 1823-ban bemutatott Semiramide-nek hatalmas tömbjeit sejteti. Amennyire a monó hangzásból ez kiviláglik, óriási vállalkozás volt ez a negyven évvel ezelőtti előadás, amelyet megörökített ez a felvétel. Azonban most nem is erről a régi Zelmira-előadásról akarok beszélni, hanem egy másik, az 1989. évjáratból való ugyancsak kitűnő produkcióról, amelynek a DVD felvételét most kaptam meg Manchesterből (sorban az Otello, A Korinthos ostroma, a Matilde Shabran után). A Zelmirát a római Opera tűzte műsorára, olyan nagy nevekkel, mint Cecilia Gasdia, aki Zelmiraként bámulatra méltó tehetséggel énekelte az olykor nyaktörő magas koloratúrákat, személyesítette meg a hősnőt, csakúgy, mint a két amerikai tenor, Chris Merritt Ilo és Rockwell Blake Antenore megformálójaként. De a kisebb szerepekben is nagyszerű énekesekkel találkozhatunk, így az Emmát éneklő mezzoszoprán, Gloria Schalci és a nemrég Miskolcon a Luciában Enricóként bemutatkozott kitűnő bariton, Roberto Servile illetve a Polidorót éneklő basszus Simone Alaimo, akik szinte mind hőssé vának az opera végére érve. A hatalmas kórusos tételek, különösen az első felvonás fináléja valami egészen rendkívüli. És ott van a második felvonás elejéről a csodálatos kvintett, ami zsenialitásával nyugodtan mondhatom, párját ritkítja az egész Rossini- életműben. Az opera fináléja megrendítően szép, emelkedett, mintha már a Tell Vilmos képe lobogott volna látnoki szeme előtt az opera komponálásakor. Szép a színpadkép, látványosak és régi korokat idézők a csodaszép díszletek-jelmezek. Nagyszerű balett -tabló bontakozik ki az első felvonásban, amihez igényes zenei betét tartozik stb. Nagy felvétel és gigászi opera a Zelmira. Ajánlom minden zenebarát figyelmébe. Befejezésül e kis eszmefuttatás végére hagytam, amit Stendhal írt a Zelmira nápolyi és bécsi bemutatója kapcsán: „Rossini ebben az operájában távolodott a legmesszebbre a Tankréd és az Aureliano in Palmira stílusától; olyasformán, ahogy Mozart távolodott el a Titusban a Don Giovanni stílusától. Ez a két lángelme éppen ellentétes utat tett meg. Mozart végül is teljesen elolaszosodott volna. Rossini végül talán még Beethovennél is németebb lesz. „ Szellemes ez a paradoxon, de nekem azért kétségeim vannak e diagnózis helytállását illetően…
13 frushena 2005-06-20 21:05:23
Haláli, hogy miket talál az ember. Vitamin c. magazin \"könnyekkel könnyebb\" rovata. Rossini egyik duettjében az elkényeztetett gyermek sírását is felhasználta. Melyik volt ez a duett?
Haláli, hogy miket talál az ember. Vitamin c. magazin \"könnyekkel könnyebb\" rovata. Rossini egyik duettjében az elkényeztetett gyermek sírását is felhasználta. Melyik volt ez a duett?
12 frushena 2005-06-20 10:54:22 [Válasz erre: 11 Búbánat 2005-06-19 22:43:29]
Akkor majd számítok rád Búbánat!
Akkor majd számítok rád Búbánat!
11 Búbánat 2005-06-19 22:43:29 [Válasz erre: 8 frushena 2005-06-19 18:57:37]
Lesz. Ez a megrendelésem augusztusban esedékes, a Sigismondóval együtt. Júliusban már vár rám a Zelmira DVD is.
Lesz. Ez a megrendelésem augusztusban esedékes, a Sigismondóval együtt. Júliusban már vár rám a Zelmira DVD is.
10 Búbánat 2005-06-19 22:41:54 [Válasz erre: 9 Sesto 2005-06-19 22:12:17]
Így van, de én már csak DVD-kez gyűjtöm.
Így van, de én már csak DVD-kez gyűjtöm.
9 Sesto 2005-06-19 22:12:17 [Válasz erre: 7 Búbánat 2005-06-19 11:53:34]
...az általad emlitett Rossini opera, ha nem tévedek, megjelent a Nuova Era-nal is-CD-n, ott Luciana Serra énekli a nöi föszerepet...
...az általad emlitett Rossini opera, ha nem tévedek, megjelent a Nuova Era-nal is-CD-n, ott Luciana Serra énekli a nöi föszerepet...
8 frushena 2005-06-19 18:57:37 [Válasz erre: 7 Búbánat 2005-06-19 11:53:34]
Jópofa emberke volt ez a Rossini. Komponált olasz stílusban, francia stílusban. És mindig maradandót alkotott! Aureliano-ról nincs esetleg vizuális valami?
Jópofa emberke volt ez a Rossini. Komponált olasz stílusban, francia stílusban. És mindig maradandót alkotott! Aureliano-ról nincs esetleg vizuális valami?
7 Búbánat 2005-06-19 11:53:34
Épp most értem a végére A Korinthosz ostromának, amelyet az Angliából beszerzett legfrissebb DVD-mről játszottam le. A lyoni operában, 2001-ben rögzített előadás a felvétel tanúsága szerint, de számomra is mondhatom eseményszámba menő és a reveláció erejével ható produkció volt. A közreműködők között olyan nevek, mint Pertusi, Takova, Laho. A Lyoni Opera zenekar és kórusa szinte szárnyalt karmestere élén. Az egész kiállítás pompázatos. Káprázatos, amit láttam és hallottam. Ez az opera is manapság nagyon ritkán kerül színpadra ezért is ünnepnek számít egy-egy ilyen különlegesség színpadra vitele. Nekem eddig kazettán volt meg Beverly Sills-szel egy teljes felvétel belőle, most végre lehetőségem nyílt vizuálisan is gyönyörködni Rossini e \"francia\" nagyoperájában.
Épp most értem a végére A Korinthosz ostromának, amelyet az Angliából beszerzett legfrissebb DVD-mről játszottam le. A lyoni operában, 2001-ben rögzített előadás a felvétel tanúsága szerint, de számomra is mondhatom eseményszámba menő és a reveláció erejével ható produkció volt. A közreműködők között olyan nevek, mint Pertusi, Takova, Laho. A Lyoni Opera zenekar és kórusa szinte szárnyalt karmestere élén. Az egész kiállítás pompázatos. Káprázatos, amit láttam és hallottam. Ez az opera is manapság nagyon ritkán kerül színpadra ezért is ünnepnek számít egy-egy ilyen különlegesség színpadra vitele. Nekem eddig kazettán volt meg Beverly Sills-szel egy teljes felvétel belőle, most végre lehetőségem nyílt vizuálisan is gyönyörködni Rossini e \"francia\" nagyoperájában.
5 Búbánat 2005-06-15 09:34:10 [Válasz erre: 4 frushena 2005-06-15 08:14:27]
Természetesen, de az még \"messze\" van.
Természetesen, de az még \"messze\" van.
4 frushena 2005-06-15 08:14:27
Búbánat! Ugye nézel Ory grófját? Írj majd róla milyen volt! Sajnálom, hogy az nem fér bele miskolci kiruccanásomba! :\'(
Búbánat! Ugye nézel Ory grófját? Írj majd róla milyen volt! Sajnálom, hogy az nem fér bele miskolci kiruccanásomba! :\'(
3 frushena 2005-06-12 01:23:54 [Válasz erre: 2 Megén 2005-06-10 10:25:33]
Ajánlom az alábbi receptet! :)
Ajánlom az alábbi receptet! :)
2 Megén 2005-06-10 10:25:33
Nekem most csak az jut eszembe, hogy amióta jártam Bolognában, azóta jobban értem a zenéjét. Az a jókedvű, hedonikus világ, a sok jó kajájával, csakis ilyen zenét tudott teremni! Van Bolognával szemben egy hegy, tetején egy templommal. A fáma azt mondja, hogy egy évben legalább egyszer oda fölgyalogoltak a bolognaiak, ezzel vezekelve a túl gazdag, bőséges, kajával, itallal, mulatsággal teli életükért.
Nekem most csak az jut eszembe, hogy amióta jártam Bolognában, azóta jobban értem a zenéjét. Az a jókedvű, hedonikus világ, a sok jó kajájával, csakis ilyen zenét tudott teremni! Van Bolognával szemben egy hegy, tetején egy templommal. A fáma azt mondja, hogy egy évben legalább egyszer oda fölgyalogoltak a bolognaiak, ezzel vezekelve a túl gazdag, bőséges, kajával, itallal, mulatsággal teli életükért.
1 Búbánat 2005-06-10 10:08:36
Természetesen én -mint mindig- tiszteletben tartom a mások véleményét, miközben én is megfogalmazom a sajátomat. Az ellenvéleményeket olvasva sok az igazság azokban, de egyben visszaigazolják az én gondolataimat is; elérkezett az ideje, hogy szakítsunk azzal, amit a gyerekkorunktól kezdve igyekeznek a fejünkbe verni. A zenetudomány, a zenetörténet megérett arra, hogy revideálja eddigi álláspontját. Mi kell ehhez? Elővenni, bemutatni, kiadni és még többet hallgatni Rossini számunkra és számukra eddig ismeretlen így pl. az Aureliano in Palmira című operát, amit frushena is említett az előbb. Valamit megismerni csak úgy lehet, ha játsszák, előadják és népszerűsítik. Amit nem ismerünk még nem jelenti azt, hogy nem jó, értéktelen. Donizetti, Pacini is sok operát írt, amelyek java része eltűnt, és csak mostanában kezdik újra játszani, jelennek meg a „világelső” hanglemezfelvételek. Az idők folyamán azért tűntek el ezek a süllyesztőben, mert a komponisták a kor nagy énekművészeinek írták a szebbnél szebb áriákat, de nekik abban az időben nem okozott nehézséget a bravúros, technikailag megerőltető szólamok eléneklése. Igaz, a sok csapnivaló librettó miatt nem egy mű hamar, pár előadás után lekerült a színről, pedig a zenéjük óriási. Tehát, ezért mondom, ha ma vannak jól képzett énekesek, akiknek nem probléma a kényesebb hangok kiéneklése, akkor mondhatnám, a kötelességük nekik is felhívni ezekre a darabokra a figyelmünket, és a művészetükkel ezt megtámogatni. Már csak azért is, hogy lássuk, milyen messze jutott fejlődésben, az invencióban, a stílusjegyekben, a hangszerelésben, jelenetépítkezésben a szerző. A francia-hatás is besegített, s Rossini alkotó periódusának utolsó szakaszában már előfutára lett az ún. „grand opera” megteremtésének. A sevillai borbélytól a Tell Vilmosig hosszú utat tett meg. Nevéhez fűződik a hadarós dallamfüzérek és a crescendo „kitalálása”, amik elsősorban a vígoperáira jellemzőek. A komoly operáit hallgatva viszont szakítani kell a beidegződésekkel; mát kapunk, mint amire a vígoperáit ismerve gondolnák. És ez úgy látszik egyeseket zavarja, nem tudnak mit kezdeni a merőben újjal, szokatlannal, aminek előzménye máshol, másban keresendő…
Természetesen én -mint mindig- tiszteletben tartom a mások véleményét, miközben én is megfogalmazom a sajátomat. Az ellenvéleményeket olvasva sok az igazság azokban, de egyben visszaigazolják az én gondolataimat is; elérkezett az ideje, hogy szakítsunk azzal, amit a gyerekkorunktól kezdve igyekeznek a fejünkbe verni. A zenetudomány, a zenetörténet megérett arra, hogy revideálja eddigi álláspontját. Mi kell ehhez? Elővenni, bemutatni, kiadni és még többet hallgatni Rossini számunkra és számukra eddig ismeretlen így pl. az Aureliano in Palmira című operát, amit frushena is említett az előbb. Valamit megismerni csak úgy lehet, ha játsszák, előadják és népszerűsítik. Amit nem ismerünk még nem jelenti azt, hogy nem jó, értéktelen. Donizetti, Pacini is sok operát írt, amelyek java része eltűnt, és csak mostanában kezdik újra játszani, jelennek meg a „világelső” hanglemezfelvételek. Az idők folyamán azért tűntek el ezek a süllyesztőben, mert a komponisták a kor nagy énekművészeinek írták a szebbnél szebb áriákat, de nekik abban az időben nem okozott nehézséget a bravúros, technikailag megerőltető szólamok eléneklése. Igaz, a sok csapnivaló librettó miatt nem egy mű hamar, pár előadás után lekerült a színről, pedig a zenéjük óriási. Tehát, ezért mondom, ha ma vannak jól képzett énekesek, akiknek nem probléma a kényesebb hangok kiéneklése, akkor mondhatnám, a kötelességük nekik is felhívni ezekre a darabokra a figyelmünket, és a művészetükkel ezt megtámogatni. Már csak azért is, hogy lássuk, milyen messze jutott fejlődésben, az invencióban, a stílusjegyekben, a hangszerelésben, jelenetépítkezésben a szerző. A francia-hatás is besegített, s Rossini alkotó periódusának utolsó szakaszában már előfutára lett az ún. „grand opera” megteremtésének. A sevillai borbélytól a Tell Vilmosig hosszú utat tett meg. Nevéhez fűződik a hadarós dallamfüzérek és a crescendo „kitalálása”, amik elsősorban a vígoperáira jellemzőek. A komoly operáit hallgatva viszont szakítani kell a beidegződésekkel; mát kapunk, mint amire a vígoperáit ismerve gondolnák. És ez úgy látszik egyeseket zavarja, nem tudnak mit kezdeni a merőben újjal, szokatlannal, aminek előzménye máshol, másban keresendő…
0 frushena 2005-06-10 07:50:23
Gyűjtögessük véleményeinket ide Rossini-ről. Azt hiszem lehet mit konzultálni róla. Főleg, hogy pont aktuális az Operafesztivál miatt. Mondjuk Rossini zenéje mindig aktuális. Bármikor szívesen meghallgatom, friss, üde, szinte már táncolható műveit. Ha jól tudom az egész családja muzsikus volt. Azért nem kicsi fantáziával bírt ha egy évben akár négy-öt operát is megírt. Érdekelnének zenekari művei is. Igaz nincs túl sok. Vonszenekari szonátái viszont igazán kellemesek. Vajon miért hagyta abba az operák írását egész fiatalon? Nem volt ihlet? Vagy csak egyszerűen kiégett? Érdekelne, hogy mi volt az ok. (Búbánat?) Operáira talán mondhatom azt, hogy a legdallamosabbak és a legjobban hangszereltek! Gyönyörűen szólank. Szóval : Éljen Rossini :))) [url]http://www.konyhamester.hu/a_r_t/recept/501.htm;Ez pedig nem lehet rossz! :)[/url]
Gyűjtögessük véleményeinket ide Rossini-ről. Azt hiszem lehet mit konzultálni róla. Főleg, hogy pont aktuális az Operafesztivál miatt. Mondjuk Rossini zenéje mindig aktuális. Bármikor szívesen meghallgatom, friss, üde, szinte már táncolható műveit. Ha jól tudom az egész családja muzsikus volt. Azért nem kicsi fantáziával bírt ha egy évben akár négy-öt operát is megírt. Érdekelnének zenekari művei is. Igaz nincs túl sok. Vonszenekari szonátái viszont igazán kellemesek. Vajon miért hagyta abba az operák írását egész fiatalon? Nem volt ihlet? Vagy csak egyszerűen kiégett? Érdekelne, hogy mi volt az ok. (Búbánat?) Operáira talán mondhatom azt, hogy a legdallamosabbak és a legjobban hangszereltek! Gyönyörűen szólank. Szóval : Éljen Rossini :))) [url]http://www.konyhamester.hu/a_r_t/recept/501.htm;Ez pedig nem lehet rossz! :)[/url]
