5402 Beatrice 2015-04-01 11:50:24
[url]http://magyarforum.hu/cikk/897/A-sors-konyve/;A sors könyve[/url] (Luisa Miller-kritika)
[url]http://magyarforum.hu/cikk/897/A-sors-konyve/;A sors könyve[/url] (Luisa Miller-kritika)
5401 Pristaldus 2015-03-31 11:45:00 [Válasz erre: 5400 Beatrice 2015-03-31 11:33:04]
Ppp Hunyadi kritikájának a lemásolása, tiszta plágium. Az lehet, hogy hasonlóképpen látta az előadást, de hogy egy az egyben, ugyanazokkal a kifejezésekkel érvel, kicsit meglepő.
Ppp Hunyadi kritikájának a lemásolása, tiszta plágium. Az lehet, hogy hasonlóképpen látta az előadást, de hogy egy az egyben, ugyanazokkal a kifejezésekkel érvel, kicsit meglepő.
5400 Beatrice 2015-03-31 11:33:04
[url]http://www.kortarsonline.hu/2015/03/szall-a-hollo-renduletlen/26464;Hunyadi-kritika[/url] Jó pár ponton igencsak hasonlít jelen topik 5355 sz. bejegyzésére...
[url]http://www.kortarsonline.hu/2015/03/szall-a-hollo-renduletlen/26464;Hunyadi-kritika[/url] Jó pár ponton igencsak hasonlít jelen topik 5355 sz. bejegyzésére...
5399 IVA 2015-03-30 03:28:33 [Válasz erre: 5397 rotor 2015-03-27 22:43:22]
Tapasztalva azt is, hogy az előadások után a földszinti előcsarnok világítása takarékon van, arra gondolok, hogy a sietős kezdés is takarékossági intézkedés. Bár hasra esni nem kell a félhomályban, van ennek valami udvariatlan kizavarás-íze. Lehet, hogy ekkora épületben a nyitva tartás lerövidítésének minden perce jelentős megtakarítást jelent az áramfogyasztásban, amit a helyárak alacsonyan tartására való tekintettel is meg kellene értenünk. Még az Operaház esetében is. Nem lenne ezzel semmi baj, ám célszerű lenne a honlapon és a nyomtatott anyagokban is feltüntetni, hogy a kezdési időpontot pontosan kell értelmezni. A szegénység nem szégyen, bevallani elegánsabb, mint takargatni.
Tapasztalva azt is, hogy az előadások után a földszinti előcsarnok világítása takarékon van, arra gondolok, hogy a sietős kezdés is takarékossági intézkedés. Bár hasra esni nem kell a félhomályban, van ennek valami udvariatlan kizavarás-íze. Lehet, hogy ekkora épületben a nyitva tartás lerövidítésének minden perce jelentős megtakarítást jelent az áramfogyasztásban, amit a helyárak alacsonyan tartására való tekintettel is meg kellene értenünk. Még az Operaház esetében is. Nem lenne ezzel semmi baj, ám célszerű lenne a honlapon és a nyomtatott anyagokban is feltüntetni, hogy a kezdési időpontot pontosan kell értelmezni. A szegénység nem szégyen, bevallani elegánsabb, mint takargatni.
5398 perempe 2015-03-30 02:05:06
modern balett = gépzene? pedig már reménykedtem, hogy hallhatom a Bolerót élőben.
modern balett = gépzene? pedig már reménykedtem, hogy hallhatom a Bolerót élőben.
5396 rotor 2015-03-27 22:42:27 [Válasz erre: 5391 IVA 2015-03-27 15:28:02]
A Don Giovanni már 19h03-kor kezdődött márc.26-án
A Don Giovanni már 19h03-kor kezdődött márc.26-án
5395 joska141 2015-03-27 18:31:30 [Válasz erre: 5391 IVA 2015-03-27 15:28:02]
Tényleg nagyon köszönöm és maximálisan figyelembe is veszem. Ezzel kapcsolatban: emlékszem, még nagyon régen az Erkel Színház előtt előadás végén rendes, menetrend szerinti buszok várakoztak, 7-es mindkét irányban, és más központi járatok is. Hát...
Tényleg nagyon köszönöm és maximálisan figyelembe is veszem. Ezzel kapcsolatban: emlékszem, még nagyon régen az Erkel Színház előtt előadás végén rendes, menetrend szerinti buszok várakoztak, 7-es mindkét irányban, és más központi járatok is. Hát...
5394 Heiner Lajos 2015-03-27 18:30:52 [Válasz erre: 5393 Ardelao 2015-03-27 17:42:18]
Nem szeretném más kenyerét elvenni...
Nem szeretném más kenyerét elvenni...
5393 Ardelao 2015-03-27 17:42:18 [Válasz erre: 5392 Heiner Lajos 2015-03-27 17:10:38]
Majd írd meg, hogy milyen volt az előadás !
Majd írd meg, hogy milyen volt az előadás !
5392 Heiner Lajos 2015-03-27 17:10:38 [Válasz erre: 5391 IVA 2015-03-27 15:28:02]
Kedves IVA, Te mindenre gondolsz, köszönet! Engem nem érint,vasárnap végre meg tudom nézni a szegedi Toscat, de az info sokak számára segítség lehet.
Kedves IVA, Te mindenre gondolsz, köszönet! Engem nem érint,vasárnap végre meg tudom nézni a szegedi Toscat, de az info sokak számára segítség lehet.
5391 IVA 2015-03-27 15:28:02
Kedves Erkel Színházba Igyekvők! [url]https://www.facebook.com/jozsefvaros.hu/posts/10152735356834117?notif_t=notify_me;Szombaton (28-án) és vasárnap (29-én) nem közlekedik a 4-es metró, helyette pótlóbuszok szállítják az utasokat.[/url] Remélem, az Erkel Színház vezetése is tekintettel lesz erre: a pontos (színházakban hagyományosan illendő 19:07 órai) előadáskezdés erejéig, és nem kezdenek annál korábban.
Kedves Erkel Színházba Igyekvők! [url]https://www.facebook.com/jozsefvaros.hu/posts/10152735356834117?notif_t=notify_me;Szombaton (28-án) és vasárnap (29-én) nem közlekedik a 4-es metró, helyette pótlóbuszok szállítják az utasokat.[/url] Remélem, az Erkel Színház vezetése is tekintettel lesz erre: a pontos (színházakban hagyományosan illendő 19:07 órai) előadáskezdés erejéig, és nem kezdenek annál korábban.
5390 ferocissimoato 2015-03-26 22:31:03 [Válasz erre: 5389 Myway 2015-03-25 17:57:28]
Attól tartok, hogy Lukács Gyöngyi és Alexandru Agache túl jók és túl nagy sikerük van, ami sok középszerü énekesnek és a barátaiknak egyáltalán nem tetszik. Hiszen ha egyik nap Agache énekli pl. Nabuccot, a másik nap a váltótársa, majdnem minenkinek feltünik a roppant nagy különbség. [u]ÒRIÀSI BAJ[/u], hogy nem a jobbat támogatja a tisztelt vezetés, hanem a gyengébbet nyomja a világklasszis elé! JAJJ!
Attól tartok, hogy Lukács Gyöngyi és Alexandru Agache túl jók és túl nagy sikerük van, ami sok középszerü énekesnek és a barátaiknak egyáltalán nem tetszik. Hiszen ha egyik nap Agache énekli pl. Nabuccot, a másik nap a váltótársa, majdnem minenkinek feltünik a roppant nagy különbség. [u]ÒRIÀSI BAJ[/u], hogy nem a jobbat támogatja a tisztelt vezetés, hanem a gyengébbet nyomja a világklasszis elé! JAJJ!
5389 Myway 2015-03-25 17:57:28 [Válasz erre: 5377 telramund 2015-03-24 12:16:25]
ÓRIÁSI BAJ kell, hogy legyen az Operában, ha LUKÁCS GYÖNGYI valóban csak 3 szerepet énekel! Esetleg ha ezeknek az előadásszáma megközelítené az 50-et, nem szólok egy szót sem! De így nagy a baj!!!!!
ÓRIÁSI BAJ kell, hogy legyen az Operában, ha LUKÁCS GYÖNGYI valóban csak 3 szerepet énekel! Esetleg ha ezeknek az előadásszáma megközelítené az 50-et, nem szólok egy szót sem! De így nagy a baj!!!!!
5388 parampampoli 2015-03-25 17:56:18 [Válasz erre: 5387 IVA 2015-03-25 16:33:01]
Az 1973-ban énekelt Azucénájára ez bizony igaz lehet. (Ámbár számomra nem últa felül Komlóssy Azucénáját.) Ellenben Cossotto utolsó Azucénája, amit a visszavonulása után évtizedekkel énekelt az Erkel Színházban, egészen borzalmas volt.
Az 1973-ban énekelt Azucénájára ez bizony igaz lehet. (Ámbár számomra nem últa felül Komlóssy Azucénáját.) Ellenben Cossotto utolsó Azucénája, amit a visszavonulása után évtizedekkel énekelt az Erkel Színházban, egészen borzalmas volt.
5387 IVA 2015-03-25 16:33:01 [Válasz erre: 5386 telramund 2015-03-25 12:31:14]
Elnézést, bután fogalmaztam! Azóta nem tudok jobb Azucenát elképzelni, amióta Fiorenza Cossottóval hallottam az Erkelben – ezt akartam mondani.
Elnézést, bután fogalmaztam! Azóta nem tudok jobb Azucenát elképzelni, amióta Fiorenza Cossottóval hallottam az Erkelben – ezt akartam mondani.
5386 telramund 2015-03-25 12:31:14 [Válasz erre: 5385 IVA 2015-03-25 00:52:52]
Ez hogy van? Cossotto melyik fellépéséről van szó?Mert ,amikor én hallottam az Erkel Színházban,annál élőben nem hallottam jobbat Azucenát.
Ez hogy van? Cossotto melyik fellépéséről van szó?Mert ,amikor én hallottam az Erkel Színházban,annál élőben nem hallottam jobbat Azucenát.
5385 IVA 2015-03-25 00:52:52 [Válasz erre: 5381 almapüré 2015-03-24 17:05:16]
Amióta Fiorenza Cossotto Azucenáját hallottam az Erkelben, mindenki másnál jobbat el tudok képzelni.
Amióta Fiorenza Cossotto Azucenáját hallottam az Erkelben, mindenki másnál jobbat el tudok képzelni.
5384 IVA 2015-03-25 00:48:26 [Válasz erre: 5380 oicka 2015-03-24 15:46:22]
Ezek szerint olvastad Eccerű előzetes hozzászólását Adrian Erödről az Opera-topicban – „nem világrengető voce” –, de biztosan nem láttad Eröd énekesi és színészi szempontból is bravúros Loge-alakítását. Az ő (különben gyönyörű) hangját a következő évadban már nem kell hallgatnod; marad Marcus Jupither „abszolút érthetetlen” meghívásának megfejtése.
Ezek szerint olvastad Eccerű előzetes hozzászólását Adrian Erödről az Opera-topicban – „nem világrengető voce” –, de biztosan nem láttad Eröd énekesi és színészi szempontból is bravúros Loge-alakítását. Az ő (különben gyönyörű) hangját a következő évadban már nem kell hallgatnod; marad Marcus Jupither „abszolút érthetetlen” meghívásának megfejtése.
5383 IVA 2015-03-25 00:22:16 [Válasz erre: 5378 Ardelao 2015-03-24 13:15:35]
González Mónika szerintem már az előző két évadban sem énekelt a MÁO-ban.
González Mónika szerintem már az előző két évadban sem énekelt a MÁO-ban.
5382 IVA 2015-03-25 00:20:14 [Válasz erre: 5374 Búbánat 2015-03-24 11:49:42]
Érdekes lenne azt is kimutatni, hány szerepet énekel egy évadban Nyetrebko, Garanca, Rachvelishvili, vagy Hvorosztovszkij. Még ha több országban lépnek fel is (és persze a magyarnál lényegesen többet fizető intézményekben és közönség előtt, meg koncerteket is adnak bőven), a Facebook-oldalaikon követhető hírek szerint jó, ha 4-5 színpadi szerepet visznek évadonként.
Érdekes lenne azt is kimutatni, hány szerepet énekel egy évadban Nyetrebko, Garanca, Rachvelishvili, vagy Hvorosztovszkij. Még ha több országban lépnek fel is (és persze a magyarnál lényegesen többet fizető intézményekben és közönség előtt, meg koncerteket is adnak bőven), a Facebook-oldalaikon követhető hírek szerint jó, ha 4-5 színpadi szerepet visznek évadonként.
5381 almapüré 2015-03-24 17:05:16 [Válasz erre: 5379 Livingstone 2015-03-24 15:03:20]
Nagy fájdalmam, hogy nem énekel jövőre a Turbadúrban! Nem tudok nála jobbat elképzelni.
Nagy fájdalmam, hogy nem énekel jövőre a Turbadúrban! Nem tudok nála jobbat elképzelni.
5380 oicka 2015-03-24 15:46:22 [Válasz erre: 5374 Búbánat 2015-03-24 11:49:42]
Abszolut érthetetlen ás indokolatlan szerintem a 'Rajna' két vendégművészének meghívása. Kinek az éredeke, hogy Markus Jupiter kásás hangját kelljen hallgassam, de A.Erőd sem egy hangbirtokos.
Abszolut érthetetlen ás indokolatlan szerintem a 'Rajna' két vendégművészének meghívása. Kinek az éredeke, hogy Markus Jupiter kásás hangját kelljen hallgassam, de A.Erőd sem egy hangbirtokos.
5379 Livingstone 2015-03-24 15:03:20
Wiedemann Bernadett kis és középszerepekre van lesilányítva, azokból is összesen négyben léphet fel! Főszerepeitől megfosztották.
Wiedemann Bernadett kis és középszerepekre van lesilányítva, azokból is összesen négyben léphet fel! Főszerepeitől megfosztották.
5378 Ardelao 2015-03-24 13:15:35 [Válasz erre: 5374 Búbánat 2015-03-24 11:49:42]
Nem látom González Mónika nevét ! Lehet, hogy egyáltalán nincs a "keretben" ?
Nem látom González Mónika nevét ! Lehet, hogy egyáltalán nincs a "keretben" ?
5377 telramund 2015-03-24 12:16:25 [Válasz erre: 5374 Búbánat 2015-03-24 11:49:42]
Szégyen,hogy az Operaház Kossuth díjas ,örökös tagját 3 szerepben foglalkoztatják.Abból kettő fél estés szerep és összesen a Tosca ,amiben az egész előadásban szerepel! Lukács Gyöngyiről van szó!Nem túlzás ez a pazarlás? Például miért más énekeli fantasztikus Magdalenát az Andrea Chenierben,főleg olyan hang ,amelyiknek semmi köze a szerephez?ÉS MÉG SOROLHATNÁM!
Szégyen,hogy az Operaház Kossuth díjas ,örökös tagját 3 szerepben foglalkoztatják.Abból kettő fél estés szerep és összesen a Tosca ,amiben az egész előadásban szerepel! Lukács Gyöngyiről van szó!Nem túlzás ez a pazarlás? Például miért más énekeli fantasztikus Magdalenát az Andrea Chenierben,főleg olyan hang ,amelyiknek semmi köze a szerephez?ÉS MÉG SOROLHATNÁM!
5376 Búbánat 2015-03-24 12:05:31 [Válasz erre: 5374 Búbánat 2015-03-24 11:49:42]
Kimaradt Alexandru Agache neve a felsorolásból: 4 szerepet énekel
Kimaradt Alexandru Agache neve a felsorolásból: 4 szerepet énekel
5375 Búbánat 2015-03-24 12:01:52 [Válasz erre: 5374 Búbánat 2015-03-24 11:49:42]
Kriszta Kinga neve nem szerepel a 2015/16-os évadban fellépő művészek között. Nyilván oka van ennek...
Kriszta Kinga neve nem szerepel a 2015/16-os évadban fellépő művészek között. Nyilván oka van ennek...
5374 Búbánat 2015-03-24 11:49:42 [Válasz erre: 5373 parampampoli 2015-03-24 07:44:05]
Ha a következő évadbeli szerepszámokat tekintem, így néz ki a magánénekesek felső mezőnye, de tájékoztatóul beírtam a középső és az alsó mezőnyből is néhány énekes szerepszámát (ideértve az oratóriumot és koncertet is): Cser Krisztián – 13 Cserhalmi Ferenc – 12 Boncsér Gergely – 11 Geiger Lajos – 11 Haja Zsolt – 11 Kovácsházi István – 11 Zavaros Eszter – 11 Megyesi Zoltán – 10 Palerdi András – 10 Szvétek László – 10 Beöthy Kiss László – 9 Fekete Attila – 9 Gábor Géza – 9 Kovács István – 9 Schöck Atala – 9 Szüle Tamás – 9 Egri Sándor – 8 Farkasréti Mária - 8 Káldi Kiss András – 8 Kelemen Zoltán – 8 Kiss András – 8 Kiss Péter – 8 Rőser Orsolya Hajnalka – 8 Szemere Zita – 8 Szerekován János – 8 Váradi Zita – 8 Busa Tamás – 7 Gál Erika – 7 Horváth István – 7 Komlóssy Ildikó - 7 Sáfár Orsolya - 7 Sümegi Eszter – 7 Vörös Szilvia - 7 Kálmándi Mihály – 6 Kolonits Klára – 6 Létay Kiss Gabriella - 6 Rálik Szilvia – 6 Rost Andrea – 6 Wiedemann Bernadett - 5 Fokanov Anatolij – 4 Fried Péter – 4 Rácz István - 4 Lukács Gyöngyi – 3 Pasztircsák Polina – 3 Ulbrich Andrea - 3
Ha a következő évadbeli szerepszámokat tekintem, így néz ki a magánénekesek felső mezőnye, de tájékoztatóul beírtam a középső és az alsó mezőnyből is néhány énekes szerepszámát (ideértve az oratóriumot és koncertet is): Cser Krisztián – 13 Cserhalmi Ferenc – 12 Boncsér Gergely – 11 Geiger Lajos – 11 Haja Zsolt – 11 Kovácsházi István – 11 Zavaros Eszter – 11 Megyesi Zoltán – 10 Palerdi András – 10 Szvétek László – 10 Beöthy Kiss László – 9 Fekete Attila – 9 Gábor Géza – 9 Kovács István – 9 Schöck Atala – 9 Szüle Tamás – 9 Egri Sándor – 8 Farkasréti Mária - 8 Káldi Kiss András – 8 Kelemen Zoltán – 8 Kiss András – 8 Kiss Péter – 8 Rőser Orsolya Hajnalka – 8 Szemere Zita – 8 Szerekován János – 8 Váradi Zita – 8 Busa Tamás – 7 Gál Erika – 7 Horváth István – 7 Komlóssy Ildikó - 7 Sáfár Orsolya - 7 Sümegi Eszter – 7 Vörös Szilvia - 7 Kálmándi Mihály – 6 Kolonits Klára – 6 Létay Kiss Gabriella - 6 Rálik Szilvia – 6 Rost Andrea – 6 Wiedemann Bernadett - 5 Fokanov Anatolij – 4 Fried Péter – 4 Rácz István - 4 Lukács Gyöngyi – 3 Pasztircsák Polina – 3 Ulbrich Andrea - 3
5373 parampampoli 2015-03-24 07:44:05
Sajnos Palerdi zenei tévesztései, pontatlanságai általánosak, a Bolygóban és a Nabuccóban is gyakran voltak, a mű különböző pontjain. Egy Verdi gálán meg akkora lapszusa volt az Attila-áriában, hogy képtelenség volt tovább menni, mert azt se tudta, hol tart. Bizonyára ennek elismeréseként énekelhet olyan sok előadáson, minden szerepben. Ő is az Operaház egyik "örökös tagja" lett, olyan értelemben, hogy örökösen őt kell nézni, le se száll a színpadról, akárcsak Kálmándi vagy Rálik.
Sajnos Palerdi zenei tévesztései, pontatlanságai általánosak, a Bolygóban és a Nabuccóban is gyakran voltak, a mű különböző pontjain. Egy Verdi gálán meg akkora lapszusa volt az Attila-áriában, hogy képtelenség volt tovább menni, mert azt se tudta, hol tart. Bizonyára ennek elismeréseként énekelhet olyan sok előadáson, minden szerepben. Ő is az Operaház egyik "örökös tagja" lett, olyan értelemben, hogy örökösen őt kell nézni, le se száll a színpadról, akárcsak Kálmándi vagy Rálik.
5372 IVA 2015-03-24 05:13:30 [Válasz erre: 5371 tambura 2015-03-24 00:44:57]
Kedves Tambura! Félreértés nem fog adódni közöttünk. Először Te a 20-i Don Giovanniról számoltál be, én pedig a 22-iről. Nem ellened írtam eltérő véleményt az előadás néhány szereplőjéről, hanem azért, mert másik estén és másképp láttam-hallottam őket. Szerintem ez az igazán érdekes dolog egy fórumon. Mindentől független véleményt írtam, még az sem befolyásolt, hogy Tollnok fórumtárs (aki feltehetően nem látta a produkciót, különben saját tapasztalatait jegyezte volna be) fontosnak tartotta a Palerdit illető lehúzásod teljes szövegét megismételni (semmi mást a hozzászólásodból!), és ellátni egy kommentárral, amelyben összefoglalja a fórumon az utóbbi időben sokszor elhangzott, indulatos véleményeket Palerdiről. Nem vontam kétségbe az általad pénteken hallottakat, és elfogadom a vasárnapiról szóló véleményedet is. Lehet, hogy 20-án még nekem sem tetszett volna annyira Margheri, sőt az akkori esetleges hiányérzetem rávetülhetett volna 22-i élményemre is. Nem írtam azt, hogy Palerdi András Leporellója tökéletes, vagy hibátlan volt. Igyekeztem pontosan megfogalmazni, miért tetszett. Nagyra becsülöm, hogy Olaszországban éltél, tehát nyilván jól tudsz olaszul, hogy szinte fejből tudod a Mozart-operákat, és jó a zenei hallásod. (Az enyém is jó, és én is sokat hallgattam a Mozart-operákat a pesti játszóhelyeken meg lemezekről, a Don Giovannit Bécsben is, de nem vitatom a Te felvértezettséged előnyét és fölényét. Csupán azt, hogy az befolyásolhatná a Palerdi András Leporello-alakítása, hangszíne és énekesi egyénisége iránti tetszésemet általában. Jó lenne, ha az énekes megfontolná az itt olvasható véleményeket, és sajnálnám, ha azoknak motivációja lenne az is, hogy rajta verjük el a port, amiért az Operaház más művészeket szakmailag indokolatlanul, felelőtlenül mellőz. Kíváncsian várom beszámolódat a mai előadásról. (Hízelgő, milyen előkelő szövegbe társítottad a nicknevemet. Sajnos most nincs ötletem a viszonzására.)
Kedves Tambura! Félreértés nem fog adódni közöttünk. Először Te a 20-i Don Giovanniról számoltál be, én pedig a 22-iről. Nem ellened írtam eltérő véleményt az előadás néhány szereplőjéről, hanem azért, mert másik estén és másképp láttam-hallottam őket. Szerintem ez az igazán érdekes dolog egy fórumon. Mindentől független véleményt írtam, még az sem befolyásolt, hogy Tollnok fórumtárs (aki feltehetően nem látta a produkciót, különben saját tapasztalatait jegyezte volna be) fontosnak tartotta a Palerdit illető lehúzásod teljes szövegét megismételni (semmi mást a hozzászólásodból!), és ellátni egy kommentárral, amelyben összefoglalja a fórumon az utóbbi időben sokszor elhangzott, indulatos véleményeket Palerdiről. Nem vontam kétségbe az általad pénteken hallottakat, és elfogadom a vasárnapiról szóló véleményedet is. Lehet, hogy 20-án még nekem sem tetszett volna annyira Margheri, sőt az akkori esetleges hiányérzetem rávetülhetett volna 22-i élményemre is. Nem írtam azt, hogy Palerdi András Leporellója tökéletes, vagy hibátlan volt. Igyekeztem pontosan megfogalmazni, miért tetszett. Nagyra becsülöm, hogy Olaszországban éltél, tehát nyilván jól tudsz olaszul, hogy szinte fejből tudod a Mozart-operákat, és jó a zenei hallásod. (Az enyém is jó, és én is sokat hallgattam a Mozart-operákat a pesti játszóhelyeken meg lemezekről, a Don Giovannit Bécsben is, de nem vitatom a Te felvértezettséged előnyét és fölényét. Csupán azt, hogy az befolyásolhatná a Palerdi András Leporello-alakítása, hangszíne és énekesi egyénisége iránti tetszésemet általában. Jó lenne, ha az énekes megfontolná az itt olvasható véleményeket, és sajnálnám, ha azoknak motivációja lenne az is, hogy rajta verjük el a port, amiért az Operaház más művészeket szakmailag indokolatlanul, felelőtlenül mellőz. Kíváncsian várom beszámolódat a mai előadásról. (Hízelgő, milyen előkelő szövegbe társítottad a nicknevemet. Sajnos most nincs ötletem a viszonzására.)
5371 tambura 2015-03-24 00:44:57 [Válasz erre: 5368 IVA 2015-03-23 04:11:02]
Kedves IVA! Miután a vasárnapi előadáson is ott voltam, bár néhány sorral hátrébb ültem, így pontosan tudom milyen volt az előadás. Előrebocsájtom, hogy nagyra értékelem értékes hozzászólásaidat, és “horribile dictu” nem szeretném, ha bármi félreértés adódna közöttünk. A március 22-i előadáson egészen más képet mutatott G.Margheri a címszerepben.Fényes hangon énekelt, bár a második felvonás elején éreztem egy kis fáradtságot, éneklése, szerepformálása azonban sokkal felszabadultabb volt. Viszont meg kell mondjam, hogy miután Olaszo-ban éltem tizenévig, és Mozart nagy operáit szinte fejből tudom, állítólag a zenei hallásom is jó, hidd el hogy Leporello részéről rengeteg volt a tévesztés, még magában a "Madamina-"regiszter" áriában is, néha az volt az érzésem, nem is tudja mi következik. Az azt megelőző recitativoban Elvira kinosan érezte magát, mert válaszolnia kellett volna, és nem tudott mire. A fszt 8. sorig is elhallatszódó súgás többszöri ismétlése után is alig kapcsolt Leporello, hogy ez még az ő szövege.Nem beszélve az ária magasságainak csúnya zeneietlen megoldásairól. Tovább nem mennék bele. Szemere Zita most valóban haloványabb volt a pénteki szereplésénél. A "Batti batti.. ária nem tudni miért, pl. nagyon lassan indult. De pl. a D.Giov. "Deh vieni" ária irreálisan lassú volt, szinte fele tempoban volt vasárnap. Talán a Donnák is 20-án jobban teljesítettek. A péntekinél viszont jobb volt Szappanos Tibor éneklése. Másokat nem részleteznék. Mozart-mániám miatt 24-én is elmegyek."IVA-VIVA la Liberta"
Kedves IVA! Miután a vasárnapi előadáson is ott voltam, bár néhány sorral hátrébb ültem, így pontosan tudom milyen volt az előadás. Előrebocsájtom, hogy nagyra értékelem értékes hozzászólásaidat, és “horribile dictu” nem szeretném, ha bármi félreértés adódna közöttünk. A március 22-i előadáson egészen más képet mutatott G.Margheri a címszerepben.Fényes hangon énekelt, bár a második felvonás elején éreztem egy kis fáradtságot, éneklése, szerepformálása azonban sokkal felszabadultabb volt. Viszont meg kell mondjam, hogy miután Olaszo-ban éltem tizenévig, és Mozart nagy operáit szinte fejből tudom, állítólag a zenei hallásom is jó, hidd el hogy Leporello részéről rengeteg volt a tévesztés, még magában a "Madamina-"regiszter" áriában is, néha az volt az érzésem, nem is tudja mi következik. Az azt megelőző recitativoban Elvira kinosan érezte magát, mert válaszolnia kellett volna, és nem tudott mire. A fszt 8. sorig is elhallatszódó súgás többszöri ismétlése után is alig kapcsolt Leporello, hogy ez még az ő szövege.Nem beszélve az ária magasságainak csúnya zeneietlen megoldásairól. Tovább nem mennék bele. Szemere Zita most valóban haloványabb volt a pénteki szereplésénél. A "Batti batti.. ária nem tudni miért, pl. nagyon lassan indult. De pl. a D.Giov. "Deh vieni" ária irreálisan lassú volt, szinte fele tempoban volt vasárnap. Talán a Donnák is 20-án jobban teljesítettek. A péntekinél viszont jobb volt Szappanos Tibor éneklése. Másokat nem részleteznék. Mozart-mániám miatt 24-én is elmegyek."IVA-VIVA la Liberta"
5370 perempe 2015-03-23 11:00:45 [Válasz erre: 5369 telramund 2015-03-23 09:59:58]
én láttam kétszer a miskolciak Donját (egyszer az Erkelben), és a pesti sokkal jobb volt. egyedül Rácz kormányzója volt jobb, bár Fried is nagyon jó. Szappanos valóban szépen énekelt, a rövid magasokat is kiénekelte, nem kiabált. Leporello áriája volt csalódás számomra, bár Palerdi valószínűleg jobb volt a miskolci Leporellótól. (már nem tudom, hogy kivel láttam.) a vendég jó volt. beszéltem szünetben egy New Yorkból jött ázsiai férfivel, aki szerint jó a színvonal nálunk. (ritkán jár a MET-be.) másnap ment a Rajna premierre.
én láttam kétszer a miskolciak Donját (egyszer az Erkelben), és a pesti sokkal jobb volt. egyedül Rácz kormányzója volt jobb, bár Fried is nagyon jó. Szappanos valóban szépen énekelt, a rövid magasokat is kiénekelte, nem kiabált. Leporello áriája volt csalódás számomra, bár Palerdi valószínűleg jobb volt a miskolci Leporellótól. (már nem tudom, hogy kivel láttam.) a vendég jó volt. beszéltem szünetben egy New Yorkból jött ázsiai férfivel, aki szerint jó a színvonal nálunk. (ritkán jár a MET-be.) másnap ment a Rajna premierre.
5369 telramund 2015-03-23 09:59:58
Most olvastam két egymásnak teljesen ellentmondó véleményt a Don Giovanni erkelbeli előadásáról.Hát akkor igazodjon ki az ember!Lényegében mindkét írásban a subjectiv felhang az erősebb,mint az objectivitas.Persze amatőr (nem rossz értelemben) vélemények lehetnek subjectívek! Na akkor most ajánlok egy Don Giovannit.A tegnapi Monte Carloban bemutatott előadást.Megtekintehető a medici tv-én!
Most olvastam két egymásnak teljesen ellentmondó véleményt a Don Giovanni erkelbeli előadásáról.Hát akkor igazodjon ki az ember!Lényegében mindkét írásban a subjectiv felhang az erősebb,mint az objectivitas.Persze amatőr (nem rossz értelemben) vélemények lehetnek subjectívek! Na akkor most ajánlok egy Don Giovannit.A tegnapi Monte Carloban bemutatott előadást.Megtekintehető a medici tv-én!
5368 IVA 2015-03-23 04:11:02 [Válasz erre: 3175 IVA 2013-03-11 05:53:26]
Don Giovanni – 2015. március 22. Nagy sikerű és nagyszerű előadás zajlott az Erkel Színházban vasárnap 19:01 órától, a földszinten 85, az erkélyeken alig 50 %-os teltségűre saccolható nézőtér előtt. Amolyan „békebeli” átlagszínvonalú, ahol a régies minőségjelzőt nem a két világháború közötti évek, hanem az 1956-os és a „bársonyos” forradalom közötti évtizedek idejére értelmezem. Dicsérem ezt az előadást ennyire, holott színpadi kerete ezúttal is nagyjából Gianfranco De Bosio rendezésének éppen két évvel ezelőtt az Erkel Színház színpadára alkalmazott változata, Naná Cecchi jelmezeivel és szintén az ő díszletének térelemeivel. Ebben a formájában minden eleme szegényes, koncepciót és varázst nélkülöző tákolmány, amelyet részletesen véleményeztem az akkor látott két előadás alapján, arra a hozzászólásomra hivatkoztam itt mint előzményre. Előző este A sevillai borbélyt néztem az Erkelben, egy széknyi eltéréssel ugyanarról a helyről, ahonnan a Don Giovannit. Hihetetlen a két produkció zenei hangzásának és ápoltságának különbsége! A fiatal Káli Gábor karmesteri irányítása alatt mindvégig telten, lendületesen és hatásosan szólt a zenekar, s nem tudom, mennyire az énekeshez igazodott az a tempó, amellyel nem értettem egyet. Vendégművész abszolválta a címszerepet, akiről az Operaház honlapján (mint rendesen) a világon semmit sem lehetett megtudni. (Az emlegetett „békeidőben” még a hetente megjelenő Pesti Műsornak is adtak rövid tájékoztatót, olykor képet is a vendégfellépőkről, és nem csak világsztárokról.) Az interneten igyekeztem informálódni a négy előadásra is kitűzött Gianluca Margheriről: firenzei születésű basszbariton, aki nagyjából egy évtizeddel ezelőtt szerezte számos szakdiplomáját szülővárosában. Harmincas évei elején járhat. Hamar kiderült az is, hogy kigyúrt testű fiatalember, mai férfiszépség-ideál. Mozart hősének ellenállhatatlan vonzerejét azonban – mint az operaműfajban általában – a hang érzéki szépsége képviseli, a zene erotikájának hordozójaként is. Margheri kellő vivőerejű hangja nem rezonanciákat rafináltan érvényesítő dörgő bariton, mégis hibátlanul szép, erőteljes, birtokosa képes árnyalni minden fekvésben. Ahogy mára a megjelenés és habitus terén is változott a férfi szépségideál – korábbi időkben az egzisztenciálisan befutott, érett, akár megemberesedett férfi volt a nők álma, mára a fiús, srácszerű –, ezt tükrözi Margheri vonzó színezetű, fiatal hangja is. Nem játszik vele az érzelmek széles skáláján – de hát Don Juan sem a kiadott érzelmeitől lett a hódítás legendája, továbbá a nők sem, korántsem a mély érzelmek kifejezésétől bolondulnak meg, inkább ellenkezőleg. Macsó jellegűnek azért nem nevezhető Gianluca Margheri énekesi kiállása, a színészi sem: pontosan olyan mértékkel kevert, amilyentől hiteles volt az alakítása – hozzátéve azt is, hogy a figura egyes helyzetei az adott rendezésben milyen rosszul vannak megoldva, legtöbbször sehogy sem. Az pedig a tehetségtelenség kiáltása, hogy noha a magyar közönségnek mostanság rendre szerencséje lehet „ráadásként” remek megjelenésű Don Giovannikhoz (két évvel ezelőtt Bretz Gábor és Kovács István, most pedig a vendégénekes személyében), olyan jelmezzel terhelték meg őket, amely nem érvényesíti, inkább takarja adottságaikat. Az est másik meglepetés-élménye számomra Palerdi András Leporellója. Palerdi sokat szerepel mostanság, nem mindig számára hálás szólamokban; olyanokban is, amelyekben hátrányos összevetés alanya lehet szerepelődeivel szemben (a fórumon többek nemtetszését, háborgását is kiváltva). Leporello szerepét pontosan és színesen játszotta, éneklésében, hangjában élvezetemet leltem, hangszínében, hang- és színpadi karakterével is érdekes–kellemes párost alkotott a címszereplővel. Fried Péter – jelentős basszusával és személyiségével – kiváló Don Gonzalo volt. Cseh Antal megfelelő választás Masetto alakjához. Don Ottavio érzelmekben és játéklehetőségekben is statikus szerepéhez éppen illik Szappanos Tibor egyénisége. Gyönyörű lírai tenorja minden fekvésben szép csengésű. A cudarul nehéz Il mio tesoro kezdetű áriát is hibátlanul énekelte, ám számomra túl lassú tempót választva (vagy lassú tempónak engedve). Míg a Dalla sua pace a levegővétel lehetséges határain belül bármilyen lassú tempóval elolvasztó, Ottavio második áriájában a koloratúrák és a kifejezés frappánssága vész el kellő tempó híján. Fodor Beatrix éneklésben is, alakításban is fejlődött, jobban tetszett, mint két évvel ezelőtt. Donna Elvira második felvonásbeli áriájának énekest megpróbáló része pontosabb lehetett volna, játéka pedig több helyen éppen a rendezés mulasztása folytán hiányos vagy hibás. Bakonyi Anikót Donna Anna szerepében először hallottam színpadon. Tisztán csengő, mozgékony hangja olykor kissé élesnek tűnt, de lehet, hogy más összetételű együttesben vagy másik szerepben ez nem mutatkozna. Én kevésbé lírai érzelműnek és egzaltáltabbnak képzelem Donna Annát. Szemere Zita szép, kedves hangját egyelőre kicsinek találtam Zerlina szólamához. Érdekes módon mindkét áriájának kadenciájában mutatott lényegesen szárnyalóbb, ám nem kellően kontrollált hangot, amely mintha nem is ugyanazon énekesnőé lenne. Méltán ünnepelte a közönség a szép zenei teljesítményt, kiemelt ovációval Bakonyi Anikót, Fodor Beatrixet és Gianluca Margherit.
Don Giovanni – 2015. március 22. Nagy sikerű és nagyszerű előadás zajlott az Erkel Színházban vasárnap 19:01 órától, a földszinten 85, az erkélyeken alig 50 %-os teltségűre saccolható nézőtér előtt. Amolyan „békebeli” átlagszínvonalú, ahol a régies minőségjelzőt nem a két világháború közötti évek, hanem az 1956-os és a „bársonyos” forradalom közötti évtizedek idejére értelmezem. Dicsérem ezt az előadást ennyire, holott színpadi kerete ezúttal is nagyjából Gianfranco De Bosio rendezésének éppen két évvel ezelőtt az Erkel Színház színpadára alkalmazott változata, Naná Cecchi jelmezeivel és szintén az ő díszletének térelemeivel. Ebben a formájában minden eleme szegényes, koncepciót és varázst nélkülöző tákolmány, amelyet részletesen véleményeztem az akkor látott két előadás alapján, arra a hozzászólásomra hivatkoztam itt mint előzményre. Előző este A sevillai borbélyt néztem az Erkelben, egy széknyi eltéréssel ugyanarról a helyről, ahonnan a Don Giovannit. Hihetetlen a két produkció zenei hangzásának és ápoltságának különbsége! A fiatal Káli Gábor karmesteri irányítása alatt mindvégig telten, lendületesen és hatásosan szólt a zenekar, s nem tudom, mennyire az énekeshez igazodott az a tempó, amellyel nem értettem egyet. Vendégművész abszolválta a címszerepet, akiről az Operaház honlapján (mint rendesen) a világon semmit sem lehetett megtudni. (Az emlegetett „békeidőben” még a hetente megjelenő Pesti Műsornak is adtak rövid tájékoztatót, olykor képet is a vendégfellépőkről, és nem csak világsztárokról.) Az interneten igyekeztem informálódni a négy előadásra is kitűzött Gianluca Margheriről: firenzei születésű basszbariton, aki nagyjából egy évtizeddel ezelőtt szerezte számos szakdiplomáját szülővárosában. Harmincas évei elején járhat. Hamar kiderült az is, hogy kigyúrt testű fiatalember, mai férfiszépség-ideál. Mozart hősének ellenállhatatlan vonzerejét azonban – mint az operaműfajban általában – a hang érzéki szépsége képviseli, a zene erotikájának hordozójaként is. Margheri kellő vivőerejű hangja nem rezonanciákat rafináltan érvényesítő dörgő bariton, mégis hibátlanul szép, erőteljes, birtokosa képes árnyalni minden fekvésben. Ahogy mára a megjelenés és habitus terén is változott a férfi szépségideál – korábbi időkben az egzisztenciálisan befutott, érett, akár megemberesedett férfi volt a nők álma, mára a fiús, srácszerű –, ezt tükrözi Margheri vonzó színezetű, fiatal hangja is. Nem játszik vele az érzelmek széles skáláján – de hát Don Juan sem a kiadott érzelmeitől lett a hódítás legendája, továbbá a nők sem, korántsem a mély érzelmek kifejezésétől bolondulnak meg, inkább ellenkezőleg. Macsó jellegűnek azért nem nevezhető Gianluca Margheri énekesi kiállása, a színészi sem: pontosan olyan mértékkel kevert, amilyentől hiteles volt az alakítása – hozzátéve azt is, hogy a figura egyes helyzetei az adott rendezésben milyen rosszul vannak megoldva, legtöbbször sehogy sem. Az pedig a tehetségtelenség kiáltása, hogy noha a magyar közönségnek mostanság rendre szerencséje lehet „ráadásként” remek megjelenésű Don Giovannikhoz (két évvel ezelőtt Bretz Gábor és Kovács István, most pedig a vendégénekes személyében), olyan jelmezzel terhelték meg őket, amely nem érvényesíti, inkább takarja adottságaikat. Az est másik meglepetés-élménye számomra Palerdi András Leporellója. Palerdi sokat szerepel mostanság, nem mindig számára hálás szólamokban; olyanokban is, amelyekben hátrányos összevetés alanya lehet szerepelődeivel szemben (a fórumon többek nemtetszését, háborgását is kiváltva). Leporello szerepét pontosan és színesen játszotta, éneklésében, hangjában élvezetemet leltem, hangszínében, hang- és színpadi karakterével is érdekes–kellemes párost alkotott a címszereplővel. Fried Péter – jelentős basszusával és személyiségével – kiváló Don Gonzalo volt. Cseh Antal megfelelő választás Masetto alakjához. Don Ottavio érzelmekben és játéklehetőségekben is statikus szerepéhez éppen illik Szappanos Tibor egyénisége. Gyönyörű lírai tenorja minden fekvésben szép csengésű. A cudarul nehéz Il mio tesoro kezdetű áriát is hibátlanul énekelte, ám számomra túl lassú tempót választva (vagy lassú tempónak engedve). Míg a Dalla sua pace a levegővétel lehetséges határain belül bármilyen lassú tempóval elolvasztó, Ottavio második áriájában a koloratúrák és a kifejezés frappánssága vész el kellő tempó híján. Fodor Beatrix éneklésben is, alakításban is fejlődött, jobban tetszett, mint két évvel ezelőtt. Donna Elvira második felvonásbeli áriájának énekest megpróbáló része pontosabb lehetett volna, játéka pedig több helyen éppen a rendezés mulasztása folytán hiányos vagy hibás. Bakonyi Anikót Donna Anna szerepében először hallottam színpadon. Tisztán csengő, mozgékony hangja olykor kissé élesnek tűnt, de lehet, hogy más összetételű együttesben vagy másik szerepben ez nem mutatkozna. Én kevésbé lírai érzelműnek és egzaltáltabbnak képzelem Donna Annát. Szemere Zita szép, kedves hangját egyelőre kicsinek találtam Zerlina szólamához. Érdekes módon mindkét áriájának kadenciájában mutatott lényegesen szárnyalóbb, ám nem kellően kontrollált hangot, amely mintha nem is ugyanazon énekesnőé lenne. Méltán ünnepelte a közönség a szép zenei teljesítményt, kiemelt ovációval Bakonyi Anikót, Fodor Beatrixet és Gianluca Margherit.
5367 detto 2015-03-22 15:47:27 [Válasz erre: 5364 Petyus 2015-03-22 12:50:30]
A különbség a két szitu között óriási! Akkor Horváth Ádám kitűzte magát a szerepre, most pedig -és ezt nem véletlenül hangsúlyozom- az ADÓFIZETŐK PÉNZÉN hoztak egy talán közepes Don Giovannit. Azért a nem véletlenül hangsúlyozom betoldás, mert ugyanakkor Solymosi balettigazgató erre a jól bevált szlogenre hivatkozva szórja ki a számára nem szimpi balettáncosokat, és annak idején Ókovács is ezt a mondatot szórogatta, amikor a énekes társulatot felszámolta. Az előadások minőségi mutatója pedig ugyanakkor lefelé megy.
A különbség a két szitu között óriási! Akkor Horváth Ádám kitűzte magát a szerepre, most pedig -és ezt nem véletlenül hangsúlyozom- az ADÓFIZETŐK PÉNZÉN hoztak egy talán közepes Don Giovannit. Azért a nem véletlenül hangsúlyozom betoldás, mert ugyanakkor Solymosi balettigazgató erre a jól bevált szlogenre hivatkozva szórja ki a számára nem szimpi balettáncosokat, és annak idején Ókovács is ezt a mondatot szórogatta, amikor a énekes társulatot felszámolta. Az előadások minőségi mutatója pedig ugyanakkor lefelé megy.
5366 IVA 2015-03-22 15:01:53 [Válasz erre: 5360 Petyus 2015-03-22 09:20:36]
A karmester Roland Böer volt. A zene szólt. Nem szándékoztam erről írni. Ha nekem nem tetszik az előadáshoz a primadonna hangszíne, a történések mozgatórugójának (címszereplő) nincs kitalálva a viselkedése és játéka, helyette csak laza és gagyi handabandázás folyik a színpadon, mediterrán levegő, forma- és színvilág helyett affektált és elcsépelt fehér-szürke-fekete világot látok, mindazt, amit leírtam, véremben nincs antenna a vérbő humorú zenéjére. Ilyesmi lett volna az utolsó bekezdésem, ezért inkább elhagytam.
A karmester Roland Böer volt. A zene szólt. Nem szándékoztam erről írni. Ha nekem nem tetszik az előadáshoz a primadonna hangszíne, a történések mozgatórugójának (címszereplő) nincs kitalálva a viselkedése és játéka, helyette csak laza és gagyi handabandázás folyik a színpadon, mediterrán levegő, forma- és színvilág helyett affektált és elcsépelt fehér-szürke-fekete világot látok, mindazt, amit leírtam, véremben nincs antenna a vérbő humorú zenéjére. Ilyesmi lett volna az utolsó bekezdésem, ezért inkább elhagytam.
5365 tollnok 2015-03-22 14:57:49 [Válasz erre: 5362 tambura 2015-03-22 12:15:18]
A másik csalódás Leporello szerepében fellépő Palerdi András. Vagy későn éri ez a “spiel” szerep, vagy még nem érett meg benne. A szólamtudása sem mindig tökéletes, hanghibáktól, intonációs-és szövegtudási problémáktól sem mentes az inkább “gügye” megformálásba menekülő nehézkes játéka. Úgy tűnik néha, mintha nem is tudná miről szól az amit éneklene. Az ilyen Leporello ma már nem állja meg a helyét. - így jár az, aki elfogadja a számára ötször nagyobb köntöst és össze-vissza énekel mindent a következő évadban is. Soha nem volt nagy formátumú énekes és így még egy jó közepes énekes se lesz soha, mert időnap előtt tönkre teszik. Így jár aki a mennyiségre megy, nem a minőségre.
A másik csalódás Leporello szerepében fellépő Palerdi András. Vagy későn éri ez a “spiel” szerep, vagy még nem érett meg benne. A szólamtudása sem mindig tökéletes, hanghibáktól, intonációs-és szövegtudási problémáktól sem mentes az inkább “gügye” megformálásba menekülő nehézkes játéka. Úgy tűnik néha, mintha nem is tudná miről szól az amit éneklene. Az ilyen Leporello ma már nem állja meg a helyét. - így jár az, aki elfogadja a számára ötször nagyobb köntöst és össze-vissza énekel mindent a következő évadban is. Soha nem volt nagy formátumú énekes és így még egy jó közepes énekes se lesz soha, mert időnap előtt tönkre teszik. Így jár aki a mennyiségre megy, nem a minőségre.
5364 Petyus 2015-03-22 12:50:30 [Válasz erre: 5362 tambura 2015-03-22 12:15:18]
Az akkori Giovanni "telitalálat" volt.
Az akkori Giovanni "telitalálat" volt.
5363 Petyus 2015-03-22 12:49:18 [Válasz erre: 5361 Myway 2015-03-22 12:09:41]
Ne komolytalankodjunk, efendi...
Ne komolytalankodjunk, efendi...
5362 tambura 2015-03-22 12:15:18
A Don Giovanni felújítása ment március 20án. Jelenlegi rendezésének három évvel ezelőtti bemutatója is már vegyes fogadtatásban részesült. A mostani Erkel Szinházba száműzött diszlet még kevésbé segíti a darabot. A mindkét emeleti proszcéneum páholyig felnyúló két lépcsősor semmit nem ad a színházi élmény kiteljesedéséhez, sőt inkább az látszik, hogy terhére van az énekeseknek. A címszerepet Gianluca Margheri énekli. Az olasz bariton nem rendelkezik különösebben szép hanggal, épp a nemes hangszinnek van hiányában, ez a jelmez pedig előnytelen számára, inkább összenyomja, mintsem délceg lovaggá teszi. Nem véletlenül aratta eddigi sikereit ebben a szerepben hazájában úgy, hogy -kihasználva bodybuilding-es” alakját,- félmeztelenül játszott bizonyos jelenteket. A modern “macho” felfogást nem tudta beépiteni ebbe az ”avitt” rendezésbe, látszik, hogy profival van dolgunk, de mégis elmaradt a várt “Don Giovanni” hatás.Például a Zerlináva való “La ci darem” duett minden erotikát nélkülözött, és ez később is nagy hiánya maradt alakitásának. A két emblematikus ária pedig nem éppen a legjobban sikerült számára. Szereptudása ellenben kifogástalan, a recitativokat példás érthetőséggel és színesen énekli. A másik csalódás Leporello szerepében fellépő Palerdi András. Vagy későn éri ez a “spiel” szerep, vagy még nem érett meg benne. A szólamtudása sem mindig tökéletes, hanghibáktól, intonációs-és szövegtudási problémáktól sem mentes az inkább “gügye” megformálásba menekülő nehézkes játéka. Úgy tűnik néha, mintha nem is tudná miről szól az amit éneklene. Az ilyen Leporello ma már nem állja meg a helyét. Donna Annaként Bakonyi Anikó énekelt. Meglepően karcsúvá fogyott le, de hangilag mindez nem válik negativummá. Kifejező volt mindvégig, megbirkózott a szerep nehézségeivel. Donna Elviraként Fodor Beatrix pedig hangilag, és alakitásban legjobb formáját hozta. Nagyon fekszik neki ez a szólam, talán Elvira jellemének szélsőségeit jobban megmutathatná. Szappanos Tibor énekelte Don Ottavio szerepét.Még csak meg sem kellett birkóznia az áriákkal, mert egyik sem jelent számára problémát. Zerlina szerepét Szemere Zita énekelte és játszotta ezúttal, mindvégig szép hangon és oldott játékkal. Masetto Cseh Antal volt, nem jelentett számára nagy kihivást ennek a bumfordi alaknak a megformálása. Fried Péter énekelte a Kormányzó szerepét, nemes és nagy hangon, nemes tartással, és állhatatosan. A karmester Káli Gábor volt, akit először hallottam vezényelni.Helyenként tempói és dinámikái nem tüntek kiegyensúlyozottnak, különösen az este első részében. Később ő is, a zenekar is magára talált.Látható azonban vezénylésén, hogy már most jelentős karmesteri tudással bír.
A Don Giovanni felújítása ment március 20án. Jelenlegi rendezésének három évvel ezelőtti bemutatója is már vegyes fogadtatásban részesült. A mostani Erkel Szinházba száműzött diszlet még kevésbé segíti a darabot. A mindkét emeleti proszcéneum páholyig felnyúló két lépcsősor semmit nem ad a színházi élmény kiteljesedéséhez, sőt inkább az látszik, hogy terhére van az énekeseknek. A címszerepet Gianluca Margheri énekli. Az olasz bariton nem rendelkezik különösebben szép hanggal, épp a nemes hangszinnek van hiányában, ez a jelmez pedig előnytelen számára, inkább összenyomja, mintsem délceg lovaggá teszi. Nem véletlenül aratta eddigi sikereit ebben a szerepben hazájában úgy, hogy -kihasználva bodybuilding-es” alakját,- félmeztelenül játszott bizonyos jelenteket. A modern “macho” felfogást nem tudta beépiteni ebbe az ”avitt” rendezésbe, látszik, hogy profival van dolgunk, de mégis elmaradt a várt “Don Giovanni” hatás.Például a Zerlináva való “La ci darem” duett minden erotikát nélkülözött, és ez később is nagy hiánya maradt alakitásának. A két emblematikus ária pedig nem éppen a legjobban sikerült számára. Szereptudása ellenben kifogástalan, a recitativokat példás érthetőséggel és színesen énekli. A másik csalódás Leporello szerepében fellépő Palerdi András. Vagy későn éri ez a “spiel” szerep, vagy még nem érett meg benne. A szólamtudása sem mindig tökéletes, hanghibáktól, intonációs-és szövegtudási problémáktól sem mentes az inkább “gügye” megformálásba menekülő nehézkes játéka. Úgy tűnik néha, mintha nem is tudná miről szól az amit éneklene. Az ilyen Leporello ma már nem állja meg a helyét. Donna Annaként Bakonyi Anikó énekelt. Meglepően karcsúvá fogyott le, de hangilag mindez nem válik negativummá. Kifejező volt mindvégig, megbirkózott a szerep nehézségeivel. Donna Elviraként Fodor Beatrix pedig hangilag, és alakitásban legjobb formáját hozta. Nagyon fekszik neki ez a szólam, talán Elvira jellemének szélsőségeit jobban megmutathatná. Szappanos Tibor énekelte Don Ottavio szerepét.Még csak meg sem kellett birkóznia az áriákkal, mert egyik sem jelent számára problémát. Zerlina szerepét Szemere Zita énekelte és játszotta ezúttal, mindvégig szép hangon és oldott játékkal. Masetto Cseh Antal volt, nem jelentett számára nagy kihivást ennek a bumfordi alaknak a megformálása. Fried Péter énekelte a Kormányzó szerepét, nemes és nagy hangon, nemes tartással, és állhatatosan. A karmester Káli Gábor volt, akit először hallottam vezényelni.Helyenként tempói és dinámikái nem tüntek kiegyensúlyozottnak, különösen az este első részében. Később ő is, a zenekar is magára talált.Látható azonban vezénylésén, hogy már most jelentős karmesteri tudással bír.
5361 Myway 2015-03-22 12:09:41 [Válasz erre: 5360 Petyus 2015-03-22 09:20:36]
Kérdezze meg BOCHKOR GÁBOR polihisztort! Lehet, hogy nem is volt karmester...
Kérdezze meg BOCHKOR GÁBOR polihisztort! Lehet, hogy nem is volt karmester...
5360 Petyus 2015-03-22 09:20:36 [Válasz erre: 5358 IVA 2015-03-22 05:35:31]
Ki volt a karmester és hogyan dirigált. Megszólalt rendesen Rossini vérbő humorú zenéje?
Ki volt a karmester és hogyan dirigált. Megszólalt rendesen Rossini vérbő humorú zenéje?
5359 smaragd 2015-03-22 07:13:40 [Válasz erre: 5358 IVA 2015-03-22 05:35:31]
"idiotensicher" - régebb óta ez a motto a hétköznapi élet minden területén. Sajnos ez a világtendecia nem kerülte el a magyar színpadokat sem. Az u. "aranykor" után az emberiség legsötétebb évszázadait éli. Tegnap még kellemes hétvégét kívántam, ehhez tartom magam, és abbahagyom a fejtegetést. Minden egyszerűsödik, főleg amióta a mindennapi elektronika elterjedt. Egy gombnyomás - és működik! Lehet, a hogy a nézőközönségtől is ezt a mechanikus reakciót várják el, már magyarul sem kell tudni feltétlenül az opera színpadán és máshol is a globalizáció szerint a világnyelven folyik az élet. Tegnap a belvárosban Euroban kiírt árcédulákat láttam az egyik cipőboltban. Aki saját magát napjainkban nem képzi, mástól már nem várhatja el, a jó példa gyakorlatilag eltűnt. Mély tisztelet részemről azoknak a hagyományörző köröknek, rádió-és tévéműsoroknak, embereknek, akik még nem távirányításúak. Köszönöm, hogy beszámoltál az előadásról, bárcsak szebb élményekkel térhettél volna haza, olyanokkal, amelyeket a fiatal generációknak is úgy lehet továbbadni, ahogy írtátok, apám dicsérte és nagyra becsülte a régi művészeket és előadásokat.
"idiotensicher" - régebb óta ez a motto a hétköznapi élet minden területén. Sajnos ez a világtendecia nem kerülte el a magyar színpadokat sem. Az u. "aranykor" után az emberiség legsötétebb évszázadait éli. Tegnap még kellemes hétvégét kívántam, ehhez tartom magam, és abbahagyom a fejtegetést. Minden egyszerűsödik, főleg amióta a mindennapi elektronika elterjedt. Egy gombnyomás - és működik! Lehet, a hogy a nézőközönségtől is ezt a mechanikus reakciót várják el, már magyarul sem kell tudni feltétlenül az opera színpadán és máshol is a globalizáció szerint a világnyelven folyik az élet. Tegnap a belvárosban Euroban kiírt árcédulákat láttam az egyik cipőboltban. Aki saját magát napjainkban nem képzi, mástól már nem várhatja el, a jó példa gyakorlatilag eltűnt. Mély tisztelet részemről azoknak a hagyományörző köröknek, rádió-és tévéműsoroknak, embereknek, akik még nem távirányításúak. Köszönöm, hogy beszámoltál az előadásról, bárcsak szebb élményekkel térhettél volna haza, olyanokkal, amelyeket a fiatal generációknak is úgy lehet továbbadni, ahogy írtátok, apám dicsérte és nagyra becsülte a régi művészeket és előadásokat.
5358 IVA 2015-03-22 05:35:31
A sevillai borbély – 2015. március 21. A színházakban – talán nem értelem és tapasztalatok híján – szokásos 7 óra 7 perces kezdés helyett 19:01-kor sötétítették és zárták el az Erkel Színház nézőterét. A mobiltelefonok stb.-k kikapcsolására való felhívásra már elcsendesült a publikum (szemre 85 %-os ház), de az előtte, mórikáló női hangon szóló programajánlásból még egy szót sem lehetett érteni. Lehet, hogy nem volt fontos. Két hét múlva éppen 29 éve lesz, hogy A sevillai borbély jelenlegi rendezését bemutatták az Erkel Színházban. Szépkorú előadás, kétségtelen. Sajnos az évforduló az én szép koromat is jelzi: jelen voltam a premieren – és akkor láttam a darabot legutóbb. Olyannyira nem tetszett a rendezés és a látvány, hogy nem kívántam többé megnézni. Ám az igazság teljességéhez tartozik, hogy tán éppen azzal a felújítással váltották le a szoprán Rosinákat mezzókra, és nekem bizony nem tetszik ez a szólam mezzo fekvésben (illetve énekesnőkkel). Elnézést kérek érte Rossinitól, részben áthárítva a felelősséget Gyurkovics Máriára és László Margitra, akikkel a rádióból ismertem meg a darabot, továbbá Ágai Karola, Lehoczky Éva, Kalmár Magda, Ötvös Csilla, Farkas Katalin koloratúrszopránokra, akiknek színpadi alakításait oly sokszor élveztem. Kivételesen rossz emlékem Hamari Júlia (mezzoszoprán) fellépése: semmi örömet nem nyújtott az éneklése. Hamarinak nagy rangja volt a szakmában. Emlékszem, sokan és hosszan magyarázták a folyosón, majd a sajtóban, miért jó az ő Rosinája, s hogy „ez az igazi”. Én ma is a „hamisra” vágyom. Annyira már nem emlékszem a bemutatóra, hogy pontosan tudnám, mit igazított Békés András rendezésén Kovalik Balázs, amikor az Operaház színpadára adaptálták, mi változott benne, amíg visszakerült a rehabilitált Erkelbe. Fölteszem, hogy három évtizeddel ezelőtt Almaviva gróf nem billentyűzte be a PIN-kódját egy készülékbe a névjegye kiadásához, és talán Bartolo doktor sem erősítette automata szalagos kutyapórázra gyámleányát a zenelecke idejére. Ezek kilógtak a többi megterhelő geg sorából is, amelyeken mosolyogni sem tudtam, csupán szánakozni: ennyire nem bíznak abban a bájban és humorban, amely a vígopera zenéjéből és naiv cselekményéből árad. A közönség hálásan tapsolt a slágerszámok és az előadás végén. Sajnáltam, hogy az alig olvasható feliratok alatt nem volt részese olyan igazi vidám színházi élménynek, amilyent ez a darab nyújtott magyarul hangzó korában. Arra sem emlékszem, hogy 29 évvel ezelőtt is ilyen gyalázatos volt-e a színpad világítása, mint most. Nem tudom, mi írható ebből a gyalázatból a látványterv rovására, mi a műszak slendriánságára. A fény hiánya – hogy szemléletes legyek – külön beárnyékolta a főszereplők alakítását. Ha nem akarom számon kérni azt a hatást, amelyet Melis György váltott ki, amikor az opera címszereplőjeként berobbant a színpadra (nem akarom, mert igazságtalan lenne), el kell ismernem, hogy Szegedi Csaba egy jó Figaró lehetősége. Hangja, muzikalitása, személyisége is megvan a szerephez, énektecnikában még fejlődhet. Belépése és fontos gesztusai szinte a színpad homályában történnek. De nem csak fényt nem kapott: koreográfiát és tisztességes jelmezt sem. Figarónak nem kell feltétlenül hódítónak és karcsúnak lennie, érthetetlen viszont, hogy minden szempontból igénytelen jelmeze miért hangsúlyozza testrészről testrészre alkatának hátrányait. (Ne gondoljunk semmi extrém hátrányra: csak olyanokra, amelyeket képes kihangsúlyozni egy tűrhetetlen vonalú és szabású jelmez!) Kálnay Zsófia éneklésének minősítésére nem vállalkozom: neki sem sikerült meggyőznie engem a mezzo-Rosina élvezhetőségéről. Megjelenítése (saját vagy majdnem saját haja, előnytelen jelmezei, az egérszürke köpeny különösen, megfelelő világításának hiánya) és erőtlennek tűnő személyisége ebben az előadásban primadonnaszerepre alkalmatlannak mutatta. Tarjányi Tamás (a szerenád bizonytalankodó befejezését nem számítva, mert azt valószínűsíthetően a színpad hátterébe, „akusztikai árnyékba” rendezése miatt rontotta el) Mozart-szerepeiben (Tamino, Don Ottavio, Ferrando) is tapasztalt szép hangját és jó technikáját érvényesítette Almaviva szerepében. Színészi képzettségével és természetes játékkészségével pedig kimagaslott a mezőnyből. Jozef Benci megfelelő Bartolo. Valószínűleg akadnának honi baritonok is, akik ehhez a szerephez alkalmas pályaszakaszban járnak. (Már csak a magyar nyelvű előadás lehetőségére gondolva is.) Valami megoldást ki kellene találni arra az abszurditásra, hogy Figaro székébe szakállas ember ül, akinek borotválását annyira sem lehet komolyan venni, amennyire komolytalan a jelenet. Bartolo feltűnése a proszcéniumpáholyban: értelmetlen zárvány az előadásban. Gémes Katalin Berták esetében szokatlanul jó és szép hangi állapotban énekelte a házvezetőnő szerepét. Kováts Kolos ma is igazi basszus. Évtizedekkel korábbi Basilio-alakításaiból kevésbé kopott ki a hang, mint amennyire eljelentéktelenedett a figura ebben a rendezésben. Már amennyire ezt megfigyelhettem az őt is körülvevő sötétség burkából.
A sevillai borbély – 2015. március 21. A színházakban – talán nem értelem és tapasztalatok híján – szokásos 7 óra 7 perces kezdés helyett 19:01-kor sötétítették és zárták el az Erkel Színház nézőterét. A mobiltelefonok stb.-k kikapcsolására való felhívásra már elcsendesült a publikum (szemre 85 %-os ház), de az előtte, mórikáló női hangon szóló programajánlásból még egy szót sem lehetett érteni. Lehet, hogy nem volt fontos. Két hét múlva éppen 29 éve lesz, hogy A sevillai borbély jelenlegi rendezését bemutatták az Erkel Színházban. Szépkorú előadás, kétségtelen. Sajnos az évforduló az én szép koromat is jelzi: jelen voltam a premieren – és akkor láttam a darabot legutóbb. Olyannyira nem tetszett a rendezés és a látvány, hogy nem kívántam többé megnézni. Ám az igazság teljességéhez tartozik, hogy tán éppen azzal a felújítással váltották le a szoprán Rosinákat mezzókra, és nekem bizony nem tetszik ez a szólam mezzo fekvésben (illetve énekesnőkkel). Elnézést kérek érte Rossinitól, részben áthárítva a felelősséget Gyurkovics Máriára és László Margitra, akikkel a rádióból ismertem meg a darabot, továbbá Ágai Karola, Lehoczky Éva, Kalmár Magda, Ötvös Csilla, Farkas Katalin koloratúrszopránokra, akiknek színpadi alakításait oly sokszor élveztem. Kivételesen rossz emlékem Hamari Júlia (mezzoszoprán) fellépése: semmi örömet nem nyújtott az éneklése. Hamarinak nagy rangja volt a szakmában. Emlékszem, sokan és hosszan magyarázták a folyosón, majd a sajtóban, miért jó az ő Rosinája, s hogy „ez az igazi”. Én ma is a „hamisra” vágyom. Annyira már nem emlékszem a bemutatóra, hogy pontosan tudnám, mit igazított Békés András rendezésén Kovalik Balázs, amikor az Operaház színpadára adaptálták, mi változott benne, amíg visszakerült a rehabilitált Erkelbe. Fölteszem, hogy három évtizeddel ezelőtt Almaviva gróf nem billentyűzte be a PIN-kódját egy készülékbe a névjegye kiadásához, és talán Bartolo doktor sem erősítette automata szalagos kutyapórázra gyámleányát a zenelecke idejére. Ezek kilógtak a többi megterhelő geg sorából is, amelyeken mosolyogni sem tudtam, csupán szánakozni: ennyire nem bíznak abban a bájban és humorban, amely a vígopera zenéjéből és naiv cselekményéből árad. A közönség hálásan tapsolt a slágerszámok és az előadás végén. Sajnáltam, hogy az alig olvasható feliratok alatt nem volt részese olyan igazi vidám színházi élménynek, amilyent ez a darab nyújtott magyarul hangzó korában. Arra sem emlékszem, hogy 29 évvel ezelőtt is ilyen gyalázatos volt-e a színpad világítása, mint most. Nem tudom, mi írható ebből a gyalázatból a látványterv rovására, mi a műszak slendriánságára. A fény hiánya – hogy szemléletes legyek – külön beárnyékolta a főszereplők alakítását. Ha nem akarom számon kérni azt a hatást, amelyet Melis György váltott ki, amikor az opera címszereplőjeként berobbant a színpadra (nem akarom, mert igazságtalan lenne), el kell ismernem, hogy Szegedi Csaba egy jó Figaró lehetősége. Hangja, muzikalitása, személyisége is megvan a szerephez, énektecnikában még fejlődhet. Belépése és fontos gesztusai szinte a színpad homályában történnek. De nem csak fényt nem kapott: koreográfiát és tisztességes jelmezt sem. Figarónak nem kell feltétlenül hódítónak és karcsúnak lennie, érthetetlen viszont, hogy minden szempontból igénytelen jelmeze miért hangsúlyozza testrészről testrészre alkatának hátrányait. (Ne gondoljunk semmi extrém hátrányra: csak olyanokra, amelyeket képes kihangsúlyozni egy tűrhetetlen vonalú és szabású jelmez!) Kálnay Zsófia éneklésének minősítésére nem vállalkozom: neki sem sikerült meggyőznie engem a mezzo-Rosina élvezhetőségéről. Megjelenítése (saját vagy majdnem saját haja, előnytelen jelmezei, az egérszürke köpeny különösen, megfelelő világításának hiánya) és erőtlennek tűnő személyisége ebben az előadásban primadonnaszerepre alkalmatlannak mutatta. Tarjányi Tamás (a szerenád bizonytalankodó befejezését nem számítva, mert azt valószínűsíthetően a színpad hátterébe, „akusztikai árnyékba” rendezése miatt rontotta el) Mozart-szerepeiben (Tamino, Don Ottavio, Ferrando) is tapasztalt szép hangját és jó technikáját érvényesítette Almaviva szerepében. Színészi képzettségével és természetes játékkészségével pedig kimagaslott a mezőnyből. Jozef Benci megfelelő Bartolo. Valószínűleg akadnának honi baritonok is, akik ehhez a szerephez alkalmas pályaszakaszban járnak. (Már csak a magyar nyelvű előadás lehetőségére gondolva is.) Valami megoldást ki kellene találni arra az abszurditásra, hogy Figaro székébe szakállas ember ül, akinek borotválását annyira sem lehet komolyan venni, amennyire komolytalan a jelenet. Bartolo feltűnése a proszcéniumpáholyban: értelmetlen zárvány az előadásban. Gémes Katalin Berták esetében szokatlanul jó és szép hangi állapotban énekelte a házvezetőnő szerepét. Kováts Kolos ma is igazi basszus. Évtizedekkel korábbi Basilio-alakításaiból kevésbé kopott ki a hang, mint amennyire eljelentéktelenedett a figura ebben a rendezésben. Már amennyire ezt megfigyelhettem az őt is körülvevő sötétség burkából.
5357 Beatrice 2015-03-17 08:59:18
[url]http://tiszatajonline.hu/?p=75218;Hunyadi-kritika (Márok Tamás)[/url]
[url]http://tiszatajonline.hu/?p=75218;Hunyadi-kritika (Márok Tamás)[/url]
5356 tollnok 2015-03-14 11:38:59
Én csak egy Hunyadit láttam most. A rendezés semmit se tesz, mint elmeséli a történetét - semmi pluszt, új értelmet, új kontextus és hasonlókat nem tesz hozzá a darabhoz. Számomra ezért érthetetlen, akkor miért nem lehetett egy tetszetősebb, a szereplők egymás közti viszonyait jobban kidolgozó, hatásosabb beállításokat produkáló, az ún. hagyományos operarendezések világát idéző rendezést megvalósítani??? És ehhez még nem is feltétlenül kellett volna realistán historizálni. Nekem Szilágyi Erzsébet sokkal sokkal jobban tetszik koloratúrszopránként megszólaltatva. Számomra mindig is a felvételről ismert Ágay Karola Szilágyi Erzsébete volt az etalon a szerepben, de most Kolonits felsorakozott mellé - nemcsak hangilag, színészileg is ismét remekelt. Csodálatos volt! Fekete Attilánál nincs jobb jelölt a címszerepre. Sokat veszítene vele a Ház, ha rövid időn belül elhasználódna a hangja. Gyakorlatilag nincs senki, aki pótolhatná, ha következő évadokban tönkre teszik a hangját a nem neki való szerepek. A forszírozás azonban sajnos nem először probléma az egyébként jól sikerült vokális teljesítményében. Cser Krisztiánnak a színészi képességei se rosszak szerintem - én őt is nagyon kedvelem. Minden hiányossága ellenére. Szappanos Tibor alakítása előtt én is értetlenül állok. Kocsár a Dózsát is összeszedetten dirigálta, most is jó volt. Az átdolgozást továbbra se kedvelem: én először a Szinetár-Harang Mária rendezést láttam, ami már nem az átdolgozás és nem is az eredeti volt. Aztán elsőként felvételről a Kovács János vezényelte Hungarotonos kiadványt ismertem meg. Lehet, hogy ezért is van, hogy az átdolgozás sokat elvesz számomra a zenei szépségekből. Nem minden a dramaturgiai feszesség. Plusz László király jelleme is szegényebb az átdolgozásban, Hunyadi jelleme se olyan összetett, de mindegy. Ezt játsszák, jobb híján ezt nézem, ha látom értelmét. Szerencsére Hunyadi ügyben jobban állunk, mint Bánk bán ügyben. A jó zenei megvalósítás meg számomra egy ne kedvelt operát is kívánatossá tud tenni.
Én csak egy Hunyadit láttam most. A rendezés semmit se tesz, mint elmeséli a történetét - semmi pluszt, új értelmet, új kontextus és hasonlókat nem tesz hozzá a darabhoz. Számomra ezért érthetetlen, akkor miért nem lehetett egy tetszetősebb, a szereplők egymás közti viszonyait jobban kidolgozó, hatásosabb beállításokat produkáló, az ún. hagyományos operarendezések világát idéző rendezést megvalósítani??? És ehhez még nem is feltétlenül kellett volna realistán historizálni. Nekem Szilágyi Erzsébet sokkal sokkal jobban tetszik koloratúrszopránként megszólaltatva. Számomra mindig is a felvételről ismert Ágay Karola Szilágyi Erzsébete volt az etalon a szerepben, de most Kolonits felsorakozott mellé - nemcsak hangilag, színészileg is ismét remekelt. Csodálatos volt! Fekete Attilánál nincs jobb jelölt a címszerepre. Sokat veszítene vele a Ház, ha rövid időn belül elhasználódna a hangja. Gyakorlatilag nincs senki, aki pótolhatná, ha következő évadokban tönkre teszik a hangját a nem neki való szerepek. A forszírozás azonban sajnos nem először probléma az egyébként jól sikerült vokális teljesítményében. Cser Krisztiánnak a színészi képességei se rosszak szerintem - én őt is nagyon kedvelem. Minden hiányossága ellenére. Szappanos Tibor alakítása előtt én is értetlenül állok. Kocsár a Dózsát is összeszedetten dirigálta, most is jó volt. Az átdolgozást továbbra se kedvelem: én először a Szinetár-Harang Mária rendezést láttam, ami már nem az átdolgozás és nem is az eredeti volt. Aztán elsőként felvételről a Kovács János vezényelte Hungarotonos kiadványt ismertem meg. Lehet, hogy ezért is van, hogy az átdolgozás sokat elvesz számomra a zenei szépségekből. Nem minden a dramaturgiai feszesség. Plusz László király jelleme is szegényebb az átdolgozásban, Hunyadi jelleme se olyan összetett, de mindegy. Ezt játsszák, jobb híján ezt nézem, ha látom értelmét. Szerencsére Hunyadi ügyben jobban állunk, mint Bánk bán ügyben. A jó zenei megvalósítás meg számomra egy ne kedvelt operát is kívánatossá tud tenni.
5355 parampampoli 2015-03-14 10:26:18
A most véget ért Hunyadi-szériából két előadást láttam. Bár hármat szerettem volna, úgy alakult, hogy csak az elsőre és az utolsóra sikerült eljutnom. Jobban szeretek következtetéseket levonni egy produkcióról, ha az összes vagy majdnem összes előadás alapján tehetem, ez most nem lehetséges, így véleményem konkrétan a két előadásra vonatkozik, de ezek alapján is lehetséges, talán, általános megállapításokat tenni. Ami a produkciót illeti: az Ókovács-rezsim egyik bemutatkozó előadásaként színre vitt új Hunyadi az Erkel Színházban egyszerűsített változatban megy, ami nem ártott, sőt, inkább használt a produkciónak, mert az egyszerűsítés egyben gördülékenyebbé is tette. Ezen kívül sok jót nem lehet mondani róla, általában megmaradt ugyanannak az idegesítő elemekkel tarkított, csúnya szcenikájú rendezésnek, amilyennek már a bemutatón is tűnt. Vannak rendezések, amelyekhez a kezdeti idegenkedés után valahogy mégiscsak hozzá szokik a néző, ez nekem inkább az ellentéte: minél többet látom, annál kevésbé tetszik. Az ilyen rendezések esetében fokozottan a zenei megvalósításon múlik minden, ha az rendben van, a néző elégedetten állhat fel székéből. Karmesterileg jó kezekben van az előadás, Kocsár Balázs korábbi produkcióihoz képest összeszedetten, biztos kézzel, jó tempókkal vezette az előadást, nyilvánvaló, hogy Erkel sokkal inkább az ő világa, mint Bellini Normájának belcantós finomságai. Csak két ponton vitatkoznék vele: az egyik mindjárt tempo-kérdés: a híres „Meghalt a cselszövő”-t túlságosan is gyors indulósra veszi, inkább szaladósra, mint ünnepélyesen menetelősre, ahogy azt Komor Vilmos vezényelte a mű klasszikus lemezfelvételén. A másik az egyébként hatásosan interpretált nyitány volt, amelynek záró részében mindkét alkalommal túltengtek az ütősök, ettől a kelleténél csinnadrattásabb jellege lett. Ha már megemlítettük a Hunyadi klasszikus felvételét, le kell szögezni, hogy énekesi szempontból ez a Hunyadi a kompromisszumok Hunyadija, mivel két énekest leszámítva senki se mérhető a régi felvétel óriásaihoz. A két kivétel egyike Fekete Attila, akinek éneklését különösen az utolsó előadáson erős forszírozás jellemezte, ami fokozott aggodalomra ad okot énekesi jövőjének hosszúságát illetően, különösen a következő évadra várható esztelen próbatétek veszélyében. Ennek ellenére benne okvetlenül megvan a figura formátuma, és matériája is megfelel a szerep kívánalmainak. A másik kivétel Kolonits Klára, aki Szilágyi Erzsébetként mindkét alkalommal az előadás kiemelkedő alakítását nyújtotta. Meggyőződésem, hogy Kolonits valójában Gara Mária szerepében lenne a legjobb, de mivel a mai magyar operaéletben rajta kívül senki nem tudná a drámai hősnő szerepét elénekelni, a nemes feladat neki jut osztályrészül. Kolonits Szilágyi Erzsébete az Ágai Karola-Fekete Veronika vonalat folytatja, azaz koloratúrszopránként, és nem drámai szopránként szólaltatja meg az irreálisan nehéz szólamot, a magas regiszterben olyan színvonalon, amely a szerep egész történetében is kivételesnek mondható. A La Grange-ária gyors része bravúros énekesi remeklés! Az igen gyakran mély regiszterben mozgó részekben intelligensen helyt áll, nagyon helyesen bármilyen forszírozás nélkül, de nagy emocionális töltettel. Így az a majdnem hihetetlen eset áll elő, hogy valami, ami az első pillanatban hiányosságnak tűnik, hirtelen kifejezési eszközzé válik: Kolonits a mély regiszterben nem diadalmasnak, hanem valóban a gyermekeiért halálos aggodalomban vívódó anyának hallatszik. A többiek énekelnek, ki jobban, ki rosszabbul: Kelemen Zoltán például korrektül, de a nádor személyiségének formátumával adós marad. Cser Krisztián jó hang, jó alakítás, kár, hogy a szerep egyetlen magas hangját minden alkalommal kihagyja. Teljesen tanácstalanul állok Szappanos Tibor éneklését illetően: nagyszerű Beppója méltatásakor nem fukarkodtam a dicsérettel, most alig lehetett énekesileg ráismerni. Az utolsó előadáson szinte teljesen falzettben indított, a nézőtérre lejőve hangja tízszeresére nőtt, majd mikor visszament a színpadra, újra teljesen beszűkülve énekelt. Ennyire helyben maradó hangot életemben keveset hallottam, nyilvánvaló, hogy itt technikai gondok vannak, méghozzá hatalmasak, mert az hallatszik, hogy matéria lenne, csak az énektudás hiányzik. Gara Máriaként Kriszta Kinga mindkét alkalommal elfogadható alakítást nyújtott, a magas regiszterben csak a Cabaletta záró D-je inog meg, valószínűleg a nem eléggé fókuszált hangképzés miatt, de a szólam egészében meglehetősen erőtlenül, monoton és iskolás hangadással. Azt azonban el kell ismerni, hogy Gara Mária mindig is a Hunyadi-előadások leggyengébb pontjai közé tartozott, és már évtizedekkel ezelőtt is kénytelenek voltunk akár a Kriszta Kingáénál sokkal halványabb alakításokkal is beérni.
A most véget ért Hunyadi-szériából két előadást láttam. Bár hármat szerettem volna, úgy alakult, hogy csak az elsőre és az utolsóra sikerült eljutnom. Jobban szeretek következtetéseket levonni egy produkcióról, ha az összes vagy majdnem összes előadás alapján tehetem, ez most nem lehetséges, így véleményem konkrétan a két előadásra vonatkozik, de ezek alapján is lehetséges, talán, általános megállapításokat tenni. Ami a produkciót illeti: az Ókovács-rezsim egyik bemutatkozó előadásaként színre vitt új Hunyadi az Erkel Színházban egyszerűsített változatban megy, ami nem ártott, sőt, inkább használt a produkciónak, mert az egyszerűsítés egyben gördülékenyebbé is tette. Ezen kívül sok jót nem lehet mondani róla, általában megmaradt ugyanannak az idegesítő elemekkel tarkított, csúnya szcenikájú rendezésnek, amilyennek már a bemutatón is tűnt. Vannak rendezések, amelyekhez a kezdeti idegenkedés után valahogy mégiscsak hozzá szokik a néző, ez nekem inkább az ellentéte: minél többet látom, annál kevésbé tetszik. Az ilyen rendezések esetében fokozottan a zenei megvalósításon múlik minden, ha az rendben van, a néző elégedetten állhat fel székéből. Karmesterileg jó kezekben van az előadás, Kocsár Balázs korábbi produkcióihoz képest összeszedetten, biztos kézzel, jó tempókkal vezette az előadást, nyilvánvaló, hogy Erkel sokkal inkább az ő világa, mint Bellini Normájának belcantós finomságai. Csak két ponton vitatkoznék vele: az egyik mindjárt tempo-kérdés: a híres „Meghalt a cselszövő”-t túlságosan is gyors indulósra veszi, inkább szaladósra, mint ünnepélyesen menetelősre, ahogy azt Komor Vilmos vezényelte a mű klasszikus lemezfelvételén. A másik az egyébként hatásosan interpretált nyitány volt, amelynek záró részében mindkét alkalommal túltengtek az ütősök, ettől a kelleténél csinnadrattásabb jellege lett. Ha már megemlítettük a Hunyadi klasszikus felvételét, le kell szögezni, hogy énekesi szempontból ez a Hunyadi a kompromisszumok Hunyadija, mivel két énekest leszámítva senki se mérhető a régi felvétel óriásaihoz. A két kivétel egyike Fekete Attila, akinek éneklését különösen az utolsó előadáson erős forszírozás jellemezte, ami fokozott aggodalomra ad okot énekesi jövőjének hosszúságát illetően, különösen a következő évadra várható esztelen próbatétek veszélyében. Ennek ellenére benne okvetlenül megvan a figura formátuma, és matériája is megfelel a szerep kívánalmainak. A másik kivétel Kolonits Klára, aki Szilágyi Erzsébetként mindkét alkalommal az előadás kiemelkedő alakítását nyújtotta. Meggyőződésem, hogy Kolonits valójában Gara Mária szerepében lenne a legjobb, de mivel a mai magyar operaéletben rajta kívül senki nem tudná a drámai hősnő szerepét elénekelni, a nemes feladat neki jut osztályrészül. Kolonits Szilágyi Erzsébete az Ágai Karola-Fekete Veronika vonalat folytatja, azaz koloratúrszopránként, és nem drámai szopránként szólaltatja meg az irreálisan nehéz szólamot, a magas regiszterben olyan színvonalon, amely a szerep egész történetében is kivételesnek mondható. A La Grange-ária gyors része bravúros énekesi remeklés! Az igen gyakran mély regiszterben mozgó részekben intelligensen helyt áll, nagyon helyesen bármilyen forszírozás nélkül, de nagy emocionális töltettel. Így az a majdnem hihetetlen eset áll elő, hogy valami, ami az első pillanatban hiányosságnak tűnik, hirtelen kifejezési eszközzé válik: Kolonits a mély regiszterben nem diadalmasnak, hanem valóban a gyermekeiért halálos aggodalomban vívódó anyának hallatszik. A többiek énekelnek, ki jobban, ki rosszabbul: Kelemen Zoltán például korrektül, de a nádor személyiségének formátumával adós marad. Cser Krisztián jó hang, jó alakítás, kár, hogy a szerep egyetlen magas hangját minden alkalommal kihagyja. Teljesen tanácstalanul állok Szappanos Tibor éneklését illetően: nagyszerű Beppója méltatásakor nem fukarkodtam a dicsérettel, most alig lehetett énekesileg ráismerni. Az utolsó előadáson szinte teljesen falzettben indított, a nézőtérre lejőve hangja tízszeresére nőtt, majd mikor visszament a színpadra, újra teljesen beszűkülve énekelt. Ennyire helyben maradó hangot életemben keveset hallottam, nyilvánvaló, hogy itt technikai gondok vannak, méghozzá hatalmasak, mert az hallatszik, hogy matéria lenne, csak az énektudás hiányzik. Gara Máriaként Kriszta Kinga mindkét alkalommal elfogadható alakítást nyújtott, a magas regiszterben csak a Cabaletta záró D-je inog meg, valószínűleg a nem eléggé fókuszált hangképzés miatt, de a szólam egészében meglehetősen erőtlenül, monoton és iskolás hangadással. Azt azonban el kell ismerni, hogy Gara Mária mindig is a Hunyadi-előadások leggyengébb pontjai közé tartozott, és már évtizedekkel ezelőtt is kénytelenek voltunk akár a Kriszta Kingáénál sokkal halványabb alakításokkal is beérni.
5354 Búbánat 2015-03-08 11:36:19 [Válasz erre: 5351 Ariadne 2015-03-07 14:14:29]
Tulajdonképpen most ugyanazokat a "kritikus" megjegyzéseket tesszük a rendezésről és az énekesekről, melyeket két évvel ezelőtt egyszer már leírtunk erről a produkcióról - már, akik akkor is ott voltak az Erkel Színházban, a Luisa Miller előadásán. Akit akkor is dicsértünk (Kolonits Klára), ma talán még kiforrottabb alakítással örvendeztetett meg bennünket; akiknek énekesi teljesítményéről már akkor is megoszlottak a vélemények, abban most sincs változás; ugyanezt lehet elmondani erről a kolozsvári színpadra megálmodott "lecsupaszított", sivár, minden "romantikát" nélkülöző rendezésről. De Verdi zenéje és Kolonits alakítása "viszi" az egészet, és ezáltal máris szárnyal a képzelet...
Tulajdonképpen most ugyanazokat a "kritikus" megjegyzéseket tesszük a rendezésről és az énekesekről, melyeket két évvel ezelőtt egyszer már leírtunk erről a produkcióról - már, akik akkor is ott voltak az Erkel Színházban, a Luisa Miller előadásán. Akit akkor is dicsértünk (Kolonits Klára), ma talán még kiforrottabb alakítással örvendeztetett meg bennünket; akiknek énekesi teljesítményéről már akkor is megoszlottak a vélemények, abban most sincs változás; ugyanezt lehet elmondani erről a kolozsvári színpadra megálmodott "lecsupaszított", sivár, minden "romantikát" nélkülöző rendezésről. De Verdi zenéje és Kolonits alakítása "viszi" az egészet, és ezáltal máris szárnyal a képzelet...
5353 Diva Plavalaguna 2015-03-07 23:50:22 [Válasz erre: 5351 Ariadne 2015-03-07 14:14:29]
Minden szóval egyetértek.Verdi gyönyörű muzsikája és Schiller lírájának gazdagsága több figyelmet és törődést érdemelt volna, arról nem is beszélve,hogy a LM nálunk alig játszott darab. Megemlíteném még a fantáziatlan,semmilyen jelmezeket, melyek jól passzoltak a gyalázatos díszlethez.
Minden szóval egyetértek.Verdi gyönyörű muzsikája és Schiller lírájának gazdagsága több figyelmet és törődést érdemelt volna, arról nem is beszélve,hogy a LM nálunk alig játszott darab. Megemlíteném még a fantáziatlan,semmilyen jelmezeket, melyek jól passzoltak a gyalázatos díszlethez.
