A Luxemburg grófját maga Lehár se szeretete, egyszerre írta a Cigányszerelemmel, végig az utóbbin dolgozott, a Luxemburgot pedig 2 hét alatt összecsapta, hát muszáj volt, mert már megígérte....
Ezt egy színházi operettműsorban mesélték a tévében. Valóban a Luxemburg nem a legjobb operettje, nekem régies a zenéje. Gyerünk tubicám, se kocsink se lovunk..... ezt szeretem benne...
Megjelent a magyar opera történetét bemutató cd sorozat. A kérdés az, hogy lehet-e már kapni? Illetve a benne lévő felévteleket megvásárolhatom-e külön is? A Bátori Mária vajon teljes egészében vagy csak keresztmetszetként került a gyűjteménybe? Anno az István király 2013-as margitszigeti előadásfelvétele mellé ezt ígérték teljes felvételnek a Bánk és a Hunyuadi mellé Erkeltől, a Dózsát keresztmetszetnek. És hogy Szokolay Hamletje benne van-e a kiadványban? Az OperaShop ha jól tudom üzemel, ha más ott megkérdezem majd ezeket.
OFF: Elnézést, de a jegyvásárlás története olvastán nem állhatok ellen két régi emlékem felidézésének.
Az 1950-es évek második felében, tehát gyerekkoromban, egy nagylány ismerősöm boldogan újságolta, hogy sikerült másodszor is megnéznie A csárdáskirálynőt a Fővárosi Operettszínházban, de csak azzal a feltétellel adtak rá jegyet, hogy vásárol a Luxemburg grófjára is. Noha mindkét darabban játszott Honthy és Feleki, A csárdáskirálynő jegyeit vitték, mint a cukrot.
Sokkal később, a ’70-es években a kereskedelemben dolgoztam, ahol felvilágosított valaki: Magyarországon 1947 óta törvény tiltja az árukapcsolást. Azóta… Szerintem a színházi bérlet is árukapcsolás.
Cilike!
Bevallom: mit sem tudva a nagy port felkavart blogról, "árukapcsolás" miatt mentem el az Operettszínház Szervezésébe jegyet venni A sevillai borbély meghirdetett decemberi előadásainak egyikére: ez volt a feltétele annak, hogy ingyen jegyhez jussak a Luxemburg grófja című Lehár-operett holnapi főpróbájára. Igy utólag úgy tűnik, az "akció" azt célozza, a Lehár-operettre kíváncsiakkal "becsalogatni" a nézőket KMG rendezésében színre kerülő Rossini-operára. Úgyhogy már értem, mire pedzetted a "világ végét".
A másik darab, a Luxemburg grófja-bemutató és főpróbája - remélhetőleg - nem fog veszélybe kerülni és rendben lezajlik az Operettszínházban; nem törvényszerű, hogy mások botránya "ragadós" legyen: bár most lehet, hogy a Sevillai-jegyemért - az esetleges fejlemények tükrében - mégis kidobott pénz volt, amit fizettem érte...
A hugenották – 2017. október 31.
Bacsó Péter utolsó játékfilmjének címével játszva, majdnem szüzen ültem be az Erkel Színházba, hogy megismerjem Giacomo Meyerbeer operáját. A csorbát Zétának köszönhetem, aki ebben a topicban ajánlott egy részletet a darabból Cilikének.
Természetesen izgatott az a kérdés, miért, hogy nálunk és más operaházakban oly hosszú évtizedeken át mellőzték a művet. Miért, hogy a rádióban sem keltették fel az érdeklődésemet iránta, egy részlettel sem, amikor annyi-annyi zeneművet a rádió jóvoltából ismertem meg? Végül úgy gondoltam, semmit sem veszíthetek, ha egy előadásával megpróbálkozom az Erkel Színházban, és csakis nyerhetek, ha abban Kolonits Klárát hallgathatom meg.
Igyekszem nem túl hosszan elmondani, miért nem fogott meg engem ez a mű. Holott tagadhatatlan belőle a drámai témaválasztás igénye, a szinte hivalkodó zeneszerzői felkészültség. Az, hogy a szerző pontosan tudja, mit kell egy jó és dekoratív opera receptjébe, s hogy az belevalókból nem szabad spórolni a minőséggel és az aprólékos munkával. Ám előfordulhat, hogy semmit sem hagyunk ki egy ételből, és valamiért mégsem lesz felejthetetlenül finom. Vagy – tiszteletben tartva az opera ősbemutatójának és későbbi előadásainak sikereit, hajlandó vagyok úgy is mondani, hogy – nem okoz számomra megrázó, felejthetetlen és megismételni vágyott élményt.
A konyhán túli bölcsességekről áttérve a szerelemre: aligha van esélyünk egy új szerelemre, ha abban a régit, régieket keressük. Talán azért is bennem rejlik a hiba, mert ismerek olyan operákat, amelyekben mesterien fonódnak össze az egyéni és közösségi szenvedélyek, szerelmi, féltékenységi, családi, politikai és vallási konfliktusok. Szemezgetve kedvenceimből: Norma, A lombardok, A trubadúr, A végzet hatalma, Don Carlos, Aida, Tosca, Hovanscsina, Faust, Lakmé, Sámson és Delila. Konkrét vagy nem annyira konkrét történelmi korban, helyszínen és helyzetekben játszódó nagy drámák, szerelmi tragédiák. Nem céljuk a teljes történelmi esemény bemutatása a kezdettől vagy egy mozzanattól a végkifejletig. Beérik azzal, hogy egy-egy nagy társadalmi, közösségi esemény jó hátteret és fordulatokat adjon az egyéni sorsoknak. Nem törekszenek folyamatosan kiélezett drámai helyzetekre, de azokat a szó szoros értelmében halálosan komolyan veszik. Csalódás számomra , hogy A hugenották történetében milyen tét nélküli, könnyed fordulat egy jegyesség felbontása, egy szerelmi csalódás, vagy a felekezeti ellentét; hogy a tetteket nem elementáris szenvedélyek mozgatják.
Erről a zene drámaisága sem győz meg, hiába a nagy forték a nagy tablókhoz. Különösen meglepő, hogy mennyire hiányzik a zene erős drámaisága olyan cselekményű történetből, amelyben vallásháború, önkéntes életáldozat, tömegmészárlás jelenik meg, illetve amelynek ez a tragikus beteljesülése. Az elvileg (vagy szándék szerint) drámai cselekmény kifejező eszköze: sok gyenge, olykor naiv (sőt iskolásan megoldott) szituáció, és dekoratív, ám dekorativitásában monoton, drámaiság tekintetében híg zene.
Lehetne-e az ilyen, engem nem magával ragadó kompozíció hatását mégis megemelni a színpadon? Megvesztegethető lennék egy stílusos színrevitellel. Ha Kovács Yvette Alida korhűnek szánt és fantáziadús, ízléses jelmezeivel összhangban lennének Horesnyi Balázs a díszletei, és mindez egy gondolatgazdag rendezői koncepciót szolgálna. Szikora János rendezésében sajnos nem érzem az ihletettséget, sem a stílusosság igényét. A díszlet a festett kulisszákra emlékeztet, amennyiben a háttérben korabeli francia tájak, kastélyok belseje és környéke jelenik meg, metszetek alapján, vagy az elektronikus technika azok illúzióját keltő trükkjeivel. A képeken el-eluralkodik egy-egy rávetített színárnyalat, amelynek közlendője ritkán található ki. Példul a látványt ellepő, a pasztell árnyalatú jelmezekre is rávetülő magentáról sejthető, hogy a püspöklilát képviselve a katolikus egyház méltóságát jelzi. Egyéb megfejtéseim nincsenek, sajnos arra sem, miért kell az opera egy-egy felvonását megnevező fogalmaknak a színpad teljes hátterében oly hangsúlyosnak, írásban megjelenniük és mozogniuk; miért kell egy mégis oly elidegenítő elem ebben az aprólékos és unalmas látványvilágban, ha már az említett képek előtérkeretének függőleges irányban mozgatása is kellően elidegenítő (és XX. század közepi színpadtechnikát idéző látványosság) lenne.
Viszont megjegyzem azt is, hogy a mindhárom részben fel- és legördülő, díszes előfüggöny nagyon szép, és még ha nem állandóként kívánatos is, üdítő látvány az Erkel Színház mostani, fekete kortinája helyett.
Valóságos megkönnyebbülés számomra, hogy ha már a műről és színreviteléről nem sok szépet tudtam mondani (kivéve a textíliákat), az énekesekről annál többet. A kiváló kórusnak és szólistáknak köszönhetően a hosszú est szinte minden mozzanata érdekes és élményszerű lett. Úgy hatott, mint egy csillogó ékszergyűjtemény, amellyel nemigen tudok mit kezdeni, mert mire hazaérek, már nem fogom felidézni magamban a dallamokat, az alakításokat és a pillanatok hatását, később sem, de amíg jelen voltam, elismerően gyönyörködtem. Elsősorban a Valois Margit királynét alakító Kolonits Klárában, szépséges, uralkodói megjelenésében, méltóságában, derűjében, és ahogyan mindez a hangjában, virtuóz, bravúros énekében is megnyilvánult. Az ő produkciójáról eszembe jutott a Farinelli, a kasztrált című film… jaj!, természetesen nem az abban megcsinált hang, hanem az a hatás, amelyet a hihetetlenül szép csengésű és magasságú hang vált ki azokból a hallgatókból, akik eszméletüket veszítik a gyönyörűségtől. Nem hiszem, hogy ma sok operaház színpadán hallható ilyen kivételes hang és technika – amikhez méltóbbak lennének a műsorrendből hiányzó remekművek szólamai.
Kolonits Klára excellálása mellett roppant hálátlan dolog szoprán főszerepet énekelni – gondolhatnánk, ha Létay Kiss Gabriella ezen az estén nem énekelte volna olyan szépen és természetesen szárnyaló, kiegyenlített hangszínnel Valentine szerepét, ahogyan eddig egyik szerepében sem hallottam, mindenféle képzési manír nélkül. Mindössze három magas fortéja nem bűvölt el olyan tökéletes szépségével, hogy azt mondhassam, a Don Carlos Erzsébetjét szeretném vele hallani feltétlenül, de remélem, annak is hamarosan eljön az ideje, lelki adottságai biztosan megvannak a figurához.
Mint olvastam, a korábbi hallgatóságnak is felfedezésszámba ment Balga Gabriella alakítása Urbain, az apród szerepében. Till Géza szerint a szólam lírai koloratúrszopránt igényel, abból kaptunk egy magvasabbat, ugyanakkor kivételes ragyogásút, selymes fényűt.
Boncsér Gergely Raoul szerepében bársonyos hangszínnel, kifogástalanul eleget tesz a sok magas fekvésű hanggal nehezített szólam követelményeinek. Nem is kifogás, csupán a remény hangja részemről, hogy más szerepekben a technikai erényekhez több őszinte szenvedély és egy kis erotika is társul.
Ismét Till Géza meghatározására hivatkozva: Marcel, Raoul szolgája súlyos basszus hangot kíván. Ennek a követelménynek és előadási hagyománynak a vitatottan basszus, inkább basszbariton, de szerintem lírai bariton Bretz Gábor nem felel meg, még ha én általában, és ezen az estén is határozottan szárnyaló, kellő vivőerővel rendelkezőnek hallottam is az ő rendkívül szép lírai baritonját, amelyen minden frázis intelligens közléssel párosul. Kifogásom inkább az ellen van, hogy a darab szereplőinek mezőnyében Bretz a leghódítóbb, ma is fiatalos megjelenésű énekes, akinek még jelmeze sem érzékelteti, hogy szolga.
Szerényebb bariton-adottságokkal Haja Zsolt és Cseh Antal is élményt nyújtott Nevers grófja, illetve Saint-Bris gróf szerepében.
Nem tudom, számíthatok-e még arra, hogy általam eddig fel nem fedezett operákra különösen fogékony leszek. Ha mégis alkalom nyílna erre, és egyszer közelebb kerülnék A hugenottákhoz is, annak esélyét csakis a darab magyar nyelvű megszólaltatása jelenthetné. Hogy 1836-os bemutatójának sikere után az operát számos nyelvre lefordították, nem az én ötletem volt…
Cilike, ne legyen üldözési mániád. -:) A kormányról egy szó nem esett eddig a kérdésben. Eszenyi kilövetése politikai szándék volt, és a szolnoki színház szilveszteri gálaműsorait nézve Balázs Péter kinevezése -- akit egyébként színészként roppant mód kedveltem mindig -- tragédia lett volna a Vígszínház részére. Hogy mára úgy néz ki, hogy Eszenyi kinevezése is azzá lett, más kérdés. Viszont azóta változtak az idők, változnak a viszonyok, és mint hírlik, Eszenyi nagyon jól belesimult a NER színházi folyamataiba. Ifj, Vidnyánszky Hamletje biztos nem tett rosszat pozíciójának. A Vígszínházról amúgy keveset tudok mondani érdemben, erről a mostaniról, a régiről annál többet, mert olyan 5 éve a lábam nem tettem be oda. Utolsó próbálkozásom egy elég borzasztó Ványa bácsi volt, épp Marton rendezésében. Amelyben érdekes módon csak a Dantes szerint odakozmált színészek nyújtottak színészetnek nevezhető produkciót, az új tehetségek (?) mind rémesek voltak, egyik jobban, mint a másik. Na, ők mentek el onnan évad elején. Vagy a tavalyi végén, de ez már lényegtelen is.
Egyébként harmadszori nézésre már nekem is elég volt a darabból: tegnap megnéztem még egyszer, de ennyi volt. Többet nem vagyok rá egy ideig. Szemben mondjuk a Luciáva, amiből nyolc-kilenc előadást is megnéznék jó szereposztásban, ha lenne rá lehetőség egy évadban.
Régen az volt. Gondolj bele, hogy többszászor adták a Hugenották a huszadik század elejére túl voltak a 200 budapesti előadáson! Voltak. Ennyiszer egy Bellini operát se adtak még Pesten szerintem a Normát sem. Ettől még a Norma nem rosszabb opera persze, sőt. A Normát jobban várom Kolonitsal, mint amennyire a Hugenották premiert vártam, még Debrecenbe is lemegyek érte.
Erre meg csak azt tudom válaszolni, hogy mikor egy ismert jobboldali színész megpályázta a Víg igazgatói posztját, milyen iszonyatos vihar támadt Eszenyi Enikő védelmében. Amúgy nekem semmi bajom Eszenyivel, csak hogy értsük egymást. Sajnos, prózai színházba nagyon ritkán jutok el, De akkor most hagyjuk a felelősséget őrá és a felettes szervre, nehogy már ezért is a mostani kormány legyen a hibás.
8482-8483-ra összevontan reagálok, bár inkább át kéne menni a Társalgóba. A Víg már csak ilyen évtizedek óta: egy nagy színész- és produkciótemető. 40-50 éve szerződtetett színészek odakozmáltak a Szt. István-körúti/Váci utcai akolmelegben és úgy (ott) maradtak máig. És ez az állapot szerintem nagyrészt az exigazgató nevéhez és munkásságához köthető, és ami a jelek szerint a "csak" főrendezői stalluma mellett is megmaradt...eddig. Eszenyi Enikő és a társulat ígéretes kezdés után visszasüppedt a ML-mocsárba. Talán jobban jártak azok, akik akár idén, akár korábban "csapatostul elhagyták a házat". És talán a közönség is jobban jár majd egy másik rendezővel kiállított Vadkacsával feltéve ha...de nem nevezem meg a másik Víg-sztárrendezőt, aki évtizedek óta ontja kikezdhetetlen és/de unalmas egyenprodukcióit ott és más színházakban is.
:-)
(ha netán komoly is a kérdés, szmájlit érdemel)
Itt most melyik színházra utalsz, az Operettre vagy a Vígre?
A Vadkacsa-ügyről annyit, hogy mikor 79-ben Várkonyi beteg lett, épp Marton vette át a Pisti a vérzivatarban rendezését, és Várkonyi rendezése alapján remek előadás született. Most a nagyhatalmú főnökasszony miért nem tette ugyanezt? Vagy pl. Hegedűs D Géza?
És színészhiány is van, lévén hogy évad elején csapatostul hagyták el a házat. Randa ügy, ócska kezeléssel. (Off.)
Az meg hagyjan, hogy csomo jegyet, de a Vig a berletes rendszerre epit...es a berleteseknek - jobb hijan?- egy uj udvoske, Vecsey "Hasi" Miklos Jozsef Attila- eloadoestjet kinalja karpotlasul a Vadkacsa helyett! Ennyire nincs tartalek rendezo vagy tartalek produkcio egy akkora hazban? Bocs az offert, de csak reagalok.
Ahogy latom masik topikban, maradhat/nak meg el mas bemutato/k is, mashol...
-:)) Fő a naivitás ! Én remélem, hogy az, amit világvégének nevezel, ott mielőbb bekövetkezik. (Ettől még a premier maradhat.)
Ez nagyon cuki hozzáállás. Megvetted a jegyet, ezáltal biztosítottad, hogy addig nem lesz világvége. Elvégre VAN jegyed. Marton László se hitte volna, hogy elmarad a Vadkacsa premier. Szerintem arra is eladtak már egy csomó jegyet.
Tegnap megvettem az Operettszínház Szervezésén a jegyet A sevillaira... - ezek szerint lesz előadás.
Épp ellenkezőleg: a Meyerbeerek csak úgy hemzsegtek MÁO repertoárján sőt már 1884 előtt is a Nemzeti Színházban és a közönség csak úgy falta őket. A repertoárból lassacskán és több okból koptak ki.
Attól függ, mi fog történni a következő napokban, hetekben.
Biztos,hogy bemutatják??
Emlékezzünk halottak napján csendben a ma elhúnyt Kukely Júliára. Nyugodj békében drága Julika! Nem felejtünk el, mert a művészeted amit ránk hagytál az örökké élni fog.
[ IT próba - törlendő ]
Boncsér Gergely hamarosan operában lép fel az Operettszínházban!
Rossini vígoperája, A sevillai borbély december 6-án kerül ott bemutatásra, KERO (Kerényi Miklós Gábor) rendezésében, opera- és operetténekesek "koprodukciójában": a magyar nyelvű (az új szöveg Galambos Attila munkája) produkció szereplői: Molnár Levente, Fischl Mónika, Boncsér Gergely, Szvétek László, Frankó Tünde, Bátki Fazekas Zoltán és Kendi Lajos. Dinyés Dániel vezényel.
Tehát Boncsér a mostani A hugenották Raoulja után olasz belcanto-szerepben "lubickolhat", aztán megint francia zeneszerző alkotásában méretteti meg magát: Offenbach Kékszakáll c. darabjában a címszerep vár rá jövő februárban az Operettben! Idén augusztusban a Palotakoncerten, a Budai Várban már kaptunk ízelítőt ebből a dalműből; szenzációs, akrobatikus elemekkel teli, parádés alakítást láthattunk tőle az operett két jelenetében.
Azt hiszem, a Meyerbeer operák részben hosszuk. részben témájuk miatt nem nagyon szerepeltek az Operaház repertoárján. (esetleg még az énekes-hiány miatt, amivel sokáig egyes Wagner művek elmaradását indokolták.) A yuotube -n sok felvétel van, elég csak Gedda, vagy Slezak nevét beütni. Meglepő, hogy egyik-másik cca 80 éves felvétel milyen jó állapotban van, és milyen csodálatos élmény lehetett akkoriban ilyen énekeseket színpadon látni- hallani!
Sutherland sokadik búcsú fellépése.Régen imerem és sajnos soha nem bírtam ki végig.Pedig a tenor Austin jól bírta Raul szólamát,de ott is a vértelen Valentinet nem lehetett elviselni..A sok kórus és mellékszereplő nyüglődése-kevesebb ,de főleg rövidebb jobb lett volna.Reformáció ide vagy oda ez a mű soha nem fog tetszeni.,Pedig egyébként a ritkaságokra igen fogékony vagyok.
Remek előadásban kaptuk tegnap este a Stiffeliót az Erkel Színházban - nagyon öröltem, hogy ez a kevéssé ismert, csodálatos dallamvilágú, drámai hatású opera ha koncertszerűen is, de ismét előadásra került. Bakonyi Anikó, Hector Lopez Mendoza minden dicséretet megérdemelnek jelentős szólamaik elénekléséért, de a teljes együttes, az Operaház énekkarával, zenekarával együtt és Christian Badea értő vezényletével emlékezetes operaprodukciót hoztak létre. Kár, hogy csak egy alkalommal szólalt meg a mű most a reformáció éve jegyében nálunk.
De amint olvasom, 2019-ben tervezik a Stiffelio színpadra állítását. Úgy legyen!
Mindig érdekelt ez a korszak, sokat olvastam róla, s tudtam, h opera is van , s azonnal megvettem amikor lehetett épp ezt és van mégegy teljes, amelyen ugyan -sajnos-nem Gedda, de legkedvesebb énekesnőm énekli Margitot.Nagyon kedvelem ezt az operát.
Köszönöm , h.feltetted ezt a fantasztikus duettet, nekem ez a felvétel megvan, Shane és Gedda a két csoda.
Van egy nagyon szép teljes felvétel is, ha valaki meghallgatja, akkor rájöhet; nem is olyan rossz mű ez.:)
Nemcsak a zaszloshajo, hanem az egesz flotta :-) kiment a divatbol es sokaig inkabb mar csak 1-1 ariat ismert a szelesebb sot a szukebb kozonseg mint Eleazaret (La juive) esetleg Fideset A profetabol es meg parat. Aztan elkezdtek visszaszivarogni, pedig horror koltsegu darabok: pl. A trojaiak es nehany masik. Talan A zsidono is 1-2 idosodo tenor kedveert kerul/t elo a kottatar(ak)bol. Valahogy az opera lyrique is lefutni latszott (persze nem a Faust es meg 2-3!), de valahogy visszajottek, joddogelnek odhazajukon kivul is, Massenet-val az elen, pedig -lehet, hogy tevedek- talan mar felig-meddig leirtak oket, ahogyan Meyerbeer(eke)t is.
Hát akkor ezt hallgasd meg, hogy miből maradtál eddig ki...
https://m.youtube.com/watch?v=n6BFHvkyCvc
Hát, lehet, hogy én vagyok szörnyen műveletlen. Pedig nem mondom meg, hány éves vagyok, de csak az Operaházban csaknem 29 éve dolgozom, és 12 éves korom óta vagyok operarajongó, 13 éves koromban kaptam az apukámtól az első zongorakivonatomat, a Pillangókisasszonyt. Tény, hogy elsősorban az olasz oprák körében vagyok jól tájékozott, de azért ismerek azon í körön kívülről is elég operát. A Hugenottákból egészen addig, amíg színpadta nem kerültünk vele, egyetlen hangot sem hallottam. Soha. Rohadtul zászlóshajó lehetett.
Talan meg a Mefistofeleben tetszett Bretz Gabor a legjobban. Apuka szerepekhez (Daland, Pogner) tul fiatal, hangilag is, szineszileg is, a szerintem az o kedveert osszerakott Kekszakallu-Mario/Cipolla estehez pedig szimplan kevesnek ereztem. Kellemes hangu oratorium-enekeskent ismertem meg, tul hamar sztaroltak, kar. Szerencsejere (szerintem) egy fiatal basszus hangot kevesbe lehet ido elott tonkretenni mint egy fiatalon agyonterhelt tenort vagy szoprant = meg rendbe johetnek nala a dolgok.
Bocsanat, Puritanokat nem emlitettem. Azt irtam, hogy az olasz bel canto opera zaszloshajoja (tudtommal) a Norma, a francia grand opera zaszloshajoja (tudtommal) A hugenottak. Rangsort sem allitottam, mar csak azert sem, mert a Meyerbeert meg soha nem hallottam a maga teljessegeben, sot tul sok reszletet sem ismerem...majd nov. 9-en. Viszont olvasmanyaimbol ugy tudom, hogy A hugenottak a grand opera vagy ahogy kritikajaban -zeta- szamomra frappans kifejezessel meghatarozza, a "francia bel canto" legreprezentativabb darabja. A hugenottak es a Norma nem vetheto ossze, mert ket orszag ketfele zeneje. Az, hogy melyik mikor - hol - hany embernek tetszik jobban, izles es kordivat kerdese lehet. Nemreg egy Kimernya-keresgeles kozben jottem ra, mennyi verista operaert rajongott a kozonseg a maguk idejeben es hany maradt beloluk mara mutatoban a konstans repertoaron...aztan lehet, hogy egyszer csak megint divatba jonnek, ha nem is az osszes. A grand operat is eltemettek mar parszor.
:-)
Felgyorsult az idő
Felgyorsult az idő, nincs időnk türelmesen a szebre várni:
‘rohanünk a táguló világal’; ezt nem lehet teljesen kizárni.
Valaha a jobbÁgyaknak több volt a szabadidejük:
nos vattával a szabadidejük egy részét kitöltöttük!
(;-)
Ne viccelj már... azért nem értik, mert nem nagyszerű! És akkor még udvariasan fogalmaztam.
Hát nem. Nekem csak olykor tetszik: a Parsifalban is unalmas volt nagyon, a Carmen torreádorához is kevés, ahogy Verdihez is. A Faustban és a Mefistofelében is csak színészi képességei, színpadi megjelenése volt igazán jó, a hangja már más dolog. De aki szereti, hallgassa és váljék egészségére.
Nem értetted mire értettem és nem érted, amit már kifejtettem én is, hogy a Hugenották igen, nem remekmű. Számomra még Erekellel sem említhető egylapon, mert Erkel is jobb zenét komponált, amennyiben sokkal több drámai erő van eredeti formájában is és érzelem egy Bánk Melinda jelenetben a második felvopnásból, mint Raoul és Valentine kettősében,, de a Bánk és a Hunyadi kórusrészletei is jobbak, mint a Hugenották legtöbb kórustablója. Meyerbeer zenéje sokszor dekoratív, de üres, jellegtelen. Te azt nem értetted miért említi egylapon a Normát és as Puritánokat Dantes, én meg azt nem értem miért ezek a zászlóshajók. Ne tessék kiakadni: tualjdonképpen mindenkinek igaza van, aki nem kedveli annyira a Hugenottákat. Nekem se a kedvencem, de jó énekesekkel olykor megnézhető. Na már most mifelénk 80 éve nem nézhettük élőben, na akkor most elmegyek és megnézem. És vannak énekesek, akik tetszenek benne és akiket szívesen hallgatok az előadások során. Lemezen is csak ritkán veszem elő Meyerbeert, de néha jól esik meghallgatni egy-egy darabját, vagy a tubuson részleteket belőlük különböző előadókkal. Számomra fontos dolgo a változatosság: nyaralni se szeretek mindig egy helyre menni és néha inkább vágyom Kőszegre vagy Sopronba, mint Svájcba. Ettől még a magyar hegyekhez képes a svájci hegyek nyilván lenyűgözőnn természeti szépségek, ahogy a Norma is egy fényévekkel jobb opera, mint as Hugenották.
A Tannhauser igen, pla vendégek bevonulása pazar kórusszám. A bolygót is megnéztem kétszer is.
KIábrándító előítéletek Hugeottákról. Bretz nagyszerűségét oly sokan nem értik.
A korai operái mások. A Tannhäuser pl. egészen máshogy működik. Ott még nem borította így fel az arányokat.
Mondom,a zene elsőrangú. Múltkor mondok nekigyűrkőzök a Siegfried közvetítésének az M5-ön. Amikor 20 perc monológ után azt énekelték,hogy elmesélem neked is (ugyanazt),akkor felsírtam,hogy nem is kell ez nekem.
Neeem! Azert Wagner nem Tell és nem Hugenottak. Persze -mint mindig irom- mindez izles dolga, de ha olvasod Wagner "végeérhetetlen énekbeszédeit", mindjart minden megvilagosodik, uj ertelmet kap. A zene elsosorban. Es a Ringben talan leginkabb. Sajat tapasztalat.
Láttam Carrerasszal - a fináléban maga elé meredt. Domingoval, a végén ráborult a Bibliára, döbbenetes volt. És Curaval, úgy tűnt, már azon agyal, előadás után a bélszínt rare avagy medium kérje.
:-) ...
...de egyelore azert meg nem ilyesmire gondolok, hanem pl. az 1982-es emlekezetes-Ljubimovos Don Giovannira, amikor a zenekar a szinpadon ult, talan egy szalmaval felszort almon vagy erre az eloadasra, amikor -ha jól emlekszem- a zenekar, (talan jelmezben?) szinten a szinpadon ult. Erdekes produkcio volt egy kulonleges enekessel az elen es egy stilusos, nagyra nott kisfiuval a karmesteri pultnal, aki meg foiskolas volt es mara sot mar "tegnapra" beerett, de ezt akkor meg nem lehetett tudni. Es bizony-bizony lattam en nagyszeru remekmu nagyszeru eloadasat szinhazban is, nem is tul regen: a zenekar is "jatszott" espedig nemcsak zenet, hanem az eloadas szerves resze volt. Megoldottak szepen.
