3579 telramund 2013-06-22 10:29:00 [Válasz erre: 3576 serse 2013-06-22 10:15:30]
Tudod én nem zeneesztéta vagyok,hanem parlagi operarajongó,mondhatnám "voce" rajongó. Igy legyen szerzői, legyen ős-változatnak titulált mű a lényeg,hogy jól énekeljenek.És miután valóban nagyon nagy egyéniségeken szocializálodott a fülem,ma meg egy kezem meg tudom számolni ki érdekel sok veszteség nem ér.
Tudod én nem zeneesztéta vagyok,hanem parlagi operarajongó,mondhatnám "voce" rajongó. Igy legyen szerzői, legyen ős-változatnak titulált mű a lényeg,hogy jól énekeljenek.És miután valóban nagyon nagy egyéniségeken szocializálodott a fülem,ma meg egy kezem meg tudom számolni ki érdekel sok veszteség nem ér.
3578 telramund 2013-06-22 10:24:23 [Válasz erre: 3574 IVA 2013-06-22 09:48:41]
Ezen már túl vagyok.Nekem lassan sikerült teljesen elvenni a kedvem az egész műfajtól ,hála nem kis részben chates "barátaimnak" és egyéb barátaimnak! Na,de még nem haltam meg! Kell a "tabula raza" ,a tiszta lap és a szinház mehet tovább:):)::(:(:
Ezen már túl vagyok.Nekem lassan sikerült teljesen elvenni a kedvem az egész műfajtól ,hála nem kis részben chates "barátaimnak" és egyéb barátaimnak! Na,de még nem haltam meg! Kell a "tabula raza" ,a tiszta lap és a szinház mehet tovább:):)::(:(:
3577 serse 2013-06-22 10:19:42 [Válasz erre: 3574 IVA 2013-06-22 09:48:41]
Hát ez az: bosszantó tud lenni, hogy néha mennyi hülyeséget összehordanak szerzőkről, művekről és mennyi idiótaságot csinálnak a rendezők a rendezői színház égboltja alatt. Nagyon szeretem a barokk operákat is és valamiért úgy gondolják: ezeket nagyrészt csak eszement rendezésekkel lehet a mai közönség számára élvezhetővé tenni. Nagy ritkán találok olyan opera DVD-t amin olyan előadást rögzítettek, ami nem önmagából kiforgatva interpretálja Handel, Cavalli vagy Rameau műveit.
Hát ez az: bosszantó tud lenni, hogy néha mennyi hülyeséget összehordanak szerzőkről, művekről és mennyi idiótaságot csinálnak a rendezők a rendezői színház égboltja alatt. Nagyon szeretem a barokk operákat is és valamiért úgy gondolják: ezeket nagyrészt csak eszement rendezésekkel lehet a mai közönség számára élvezhetővé tenni. Nagy ritkán találok olyan opera DVD-t amin olyan előadást rögzítettek, ami nem önmagából kiforgatva interpretálja Handel, Cavalli vagy Rameau műveit.
3576 serse 2013-06-22 10:15:30 [Válasz erre: 3572 telramund 2013-06-22 07:00:12]
Nem ősváltozatról, hanem inkább szerzői változatról kell beszélni szerintem. Meg nem eredeti változatról, mert ez is problémás, ugyanis pont Erkel operái folyamatosan változtak, hosszú éveken keresztül a mester életében is - most akkor melyiket tekintsük eredetinek??? Örültem volna az eredeti Hunyadinak, de nem vonom kétségbe az átdolgozás létjogosultságát, ugyanakkor a kettőt én nem tekintem egynek. Nádasdyéknak volt mondanivalójuk a darabról, amit közérthető formában tudtak a közönség elé tárni. Ezzel és az énekesi teljesítményekkel sikerült nekik egy időtálló átdolgozást létrehozni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ők se gondolták azt, hogy az idők végezetéig az ő verziójukat kell játszani. Ha jó lenne a rendezés is, és a zenei kivitelezés is egy árva szavam nem lenne a Hunyadi előadásra.
Nem ősváltozatról, hanem inkább szerzői változatról kell beszélni szerintem. Meg nem eredeti változatról, mert ez is problémás, ugyanis pont Erkel operái folyamatosan változtak, hosszú éveken keresztül a mester életében is - most akkor melyiket tekintsük eredetinek??? Örültem volna az eredeti Hunyadinak, de nem vonom kétségbe az átdolgozás létjogosultságát, ugyanakkor a kettőt én nem tekintem egynek. Nádasdyéknak volt mondanivalójuk a darabról, amit közérthető formában tudtak a közönség elé tárni. Ezzel és az énekesi teljesítményekkel sikerült nekik egy időtálló átdolgozást létrehozni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ők se gondolták azt, hogy az idők végezetéig az ő verziójukat kell játszani. Ha jó lenne a rendezés is, és a zenei kivitelezés is egy árva szavam nem lenne a Hunyadi előadásra.
3575 serse 2013-06-22 10:10:43 [Válasz erre: 3566 Búbánat 2013-06-21 16:11:20]
Szeretem Erkel operáit. Minden operájából van felvételem: a Bánk bánból több is - ezeket összehasonlítva érdekes képet kaphat az ember a zenei anyag és a szöveg változásairól, mert hogy alig van opera, aminek ennyiszer változott volna a zenei szövete és a szövege. A Hunyadiból csak kettő. A Ferencsik vezényelte előadást (amit a múltkor leadott a rádió, sajnos nem tudtam felvenni, de a Komor vezényelte előadásból is csak részletek vannak meg, de tudom azt kiadták cd-én is, majd egyszer beszerzem).
Szeretem Erkel operáit. Minden operájából van felvételem: a Bánk bánból több is - ezeket összehasonlítva érdekes képet kaphat az ember a zenei anyag és a szöveg változásairól, mert hogy alig van opera, aminek ennyiszer változott volna a zenei szövete és a szövege. A Hunyadiból csak kettő. A Ferencsik vezényelte előadást (amit a múltkor leadott a rádió, sajnos nem tudtam felvenni, de a Komor vezényelte előadásból is csak részletek vannak meg, de tudom azt kiadták cd-én is, majd egyszer beszerzem).
3574 IVA 2013-06-22 09:48:41 [Válasz erre: 3572 telramund 2013-06-22 07:00:12]
Érdekel a "szakma" véleménye - de nem befolyásol. Amint az is érdekel, hogy Te mire fütyülsz, mi nem izgat - engem viszont zavar a gyenge, eszement rendezés és látvány, nem fütyülök rá, hanem bosszant.
Érdekel a "szakma" véleménye - de nem befolyásol. Amint az is érdekel, hogy Te mire fütyülsz, mi nem izgat - engem viszont zavar a gyenge, eszement rendezés és látvány, nem fütyülök rá, hanem bosszant.
3572 telramund 2013-06-22 07:00:12 [Válasz erre: 3571 IVA 2013-06-22 00:39:34]
Téged érdekel,hogy mi a "szakma" kedvence? Engem az érdekel,hogy imádom mindkettőt és ha jó hangok vannak,mint voltak 2o-3o-4o évvel ezelőtt a fontos szerepekre,fütyülök arra,hogy valamilyen eszement rendező,diszlettervező és jelmeztervező milyen rémálom keretében tárja elém.Sőt az sem izgat,hogy átdolgoták és nem az ősváltozatot hallom olykor,mert ez is inkább kötekedés,mint érdemi dolog......
Téged érdekel,hogy mi a "szakma" kedvence? Engem az érdekel,hogy imádom mindkettőt és ha jó hangok vannak,mint voltak 2o-3o-4o évvel ezelőtt a fontos szerepekre,fütyülök arra,hogy valamilyen eszement rendező,diszlettervező és jelmeztervező milyen rémálom keretében tárja elém.Sőt az sem izgat,hogy átdolgoták és nem az ősváltozatot hallom olykor,mert ez is inkább kötekedés,mint érdemi dolog......
3571 IVA 2013-06-22 00:39:34 [Válasz erre: 3564 serse 2013-06-21 10:53:45]
Ó, a „szakma”!... Jó ideje szárnyra kapott egy divat: lerombolni, hamis illúziónak tartani az eddig tisztelt bálványokat. Talán azzal a törekvéssel kezdődött, amely Shakespeare-ről akarja bizonyítani, hogy nem egy személy volt, sőt nem is létező személy. Jó tíz éve olvastam először olyan színikritikát, a legtekintélyesebb szaklapban, amely minden tekintetben silánynak minősítette Katona József Bánk bánját, amelyet addig legnagyobb nemzeti drámánkként tanultunk, emlegetettünk. Ebbe a vonulatba pontosan illik, hogy Erkel két legnépszerűbb operája sem a „szakma” kedvence.
Ó, a „szakma”!... Jó ideje szárnyra kapott egy divat: lerombolni, hamis illúziónak tartani az eddig tisztelt bálványokat. Talán azzal a törekvéssel kezdődött, amely Shakespeare-ről akarja bizonyítani, hogy nem egy személy volt, sőt nem is létező személy. Jó tíz éve olvastam először olyan színikritikát, a legtekintélyesebb szaklapban, amely minden tekintetben silánynak minősítette Katona József Bánk bánját, amelyet addig legnagyobb nemzeti drámánkként tanultunk, emlegetettünk. Ebbe a vonulatba pontosan illik, hogy Erkel két legnépszerűbb operája sem a „szakma” kedvence.
3570 IVA 2013-06-22 00:35:38 [Válasz erre: 3562 serse 2013-06-21 10:48:04]
A port.hu Szűcs Gábor 18 rendezését jegyzi, amelyek fele zenés műfajú darabé (operett, musical). Hogy végzett-e rendezői stúdiumot, vagy csak ambíciója van és lehetőségeket kapott sorra, nem tudom. Operarendezéshez mindenesetre avatatlan. Úgy gondolom, ilyen merész vállalkozás előtt hosszú éveket kellene dolgoznia valakinek operaház(ak)ban, elmélyülnie annak eltérő színpadi világában, törvényeiben, és a művekben, megtanulnia nagy rendezőktől a szakmát. Az utóbbira persze jelenleg nincs is lehetőség. Az, hogy most ő kapta meg a régóta hiányzó nemzeti dalmű megrendezésének lehetőségét, a tragikus rendezőhiányt jelzi, és azt, hogy a Hunyadi László felújításának mégsem volt akkora presztízse.
A port.hu Szűcs Gábor 18 rendezését jegyzi, amelyek fele zenés műfajú darabé (operett, musical). Hogy végzett-e rendezői stúdiumot, vagy csak ambíciója van és lehetőségeket kapott sorra, nem tudom. Operarendezéshez mindenesetre avatatlan. Úgy gondolom, ilyen merész vállalkozás előtt hosszú éveket kellene dolgoznia valakinek operaház(ak)ban, elmélyülnie annak eltérő színpadi világában, törvényeiben, és a művekben, megtanulnia nagy rendezőktől a szakmát. Az utóbbira persze jelenleg nincs is lehetőség. Az, hogy most ő kapta meg a régóta hiányzó nemzeti dalmű megrendezésének lehetőségét, a tragikus rendezőhiányt jelzi, és azt, hogy a Hunyadi László felújításának mégsem volt akkora presztízse.
3569 IVA 2013-06-22 00:33:04 [Válasz erre: 3561 serse 2013-06-21 10:46:55]
Ezzel szemben az a szomorú, hogy a gyakorlott és profi rendezők közül sem tudnék megnevezni ma egy őszinte művészt, akinél értő és tehetséges kézbe került volna valamelyik Erkel-opera felújítása.
Ezzel szemben az a szomorú, hogy a gyakorlott és profi rendezők közül sem tudnék megnevezni ma egy őszinte művészt, akinél értő és tehetséges kézbe került volna valamelyik Erkel-opera felújítása.
3568 IVA 2013-06-22 00:31:43 [Válasz erre: 3560 Búbánat 2013-06-21 01:45:21]
Kedves Búbánat! Nem az én felfedezésem, köztudott, milyen gyakori nálunk, hogy egy színház repertoárjának köze sincs a névadójához. A Madách Színházban ugyan kétszer is bemutatták Az ember tragédiáját, de mára, a teljesen megváltoztatott profilban és társulattal ez már nem is lenne lehetséges. A Nemzetiről valamikor levált Katona József Színházban sem játsszák a Bánk bánt. Ettől a jelenségtől függetlenül Veled együtt furcsállom, hogy az oly dicséretesen újraműködő Erkel Színházban is lemondtak erről, sőt azt is, hogy megnyitását nem az egyik Erkel-opera parádés felújításával képzelték el. Ugyanakkor „vigasztaló”, hogy a zeneszerzőhöz és a színház múltjához méltatlan előadással nem rontják az ünnepet.
Kedves Búbánat! Nem az én felfedezésem, köztudott, milyen gyakori nálunk, hogy egy színház repertoárjának köze sincs a névadójához. A Madách Színházban ugyan kétszer is bemutatták Az ember tragédiáját, de mára, a teljesen megváltoztatott profilban és társulattal ez már nem is lenne lehetséges. A Nemzetiről valamikor levált Katona József Színházban sem játsszák a Bánk bánt. Ettől a jelenségtől függetlenül Veled együtt furcsállom, hogy az oly dicséretesen újraműködő Erkel Színházban is lemondtak erről, sőt azt is, hogy megnyitását nem az egyik Erkel-opera parádés felújításával képzelték el. Ugyanakkor „vigasztaló”, hogy a zeneszerzőhöz és a színház múltjához méltatlan előadással nem rontják az ünnepet.
3567 Búbánat 2013-06-21 16:12:18
[url] http://operavilag.net/kiemelt/kalandos-eloadasok/; Kalandos előadások [/url] Opera Világ, 2013. június 17. „A Hunyadi László új szereplőiről (Erkel Színház, május 7., június 4., 5. este, június 7. délelőtt). KONDOR KATA írása”
[url] http://operavilag.net/kiemelt/kalandos-eloadasok/; Kalandos előadások [/url] Opera Világ, 2013. június 17. „A Hunyadi László új szereplőiről (Erkel Színház, május 7., június 4., 5. este, június 7. délelőtt). KONDOR KATA írása”
3566 Búbánat 2013-06-21 16:11:20
Kedves Serse! Örülök, ha ennyit foglalkozol a Hunyadi-rendezéssel; ebből azt a következtetést vonhatom le - a bejegyzéseid számából is ítélve, hogy Neked is az egyik legkedvesebb operád Erkel műve - velem együtt!
Kedves Serse! Örülök, ha ennyit foglalkozol a Hunyadi-rendezéssel; ebből azt a következtetést vonhatom le - a bejegyzéseid számából is ítélve, hogy Neked is az egyik legkedvesebb operád Erkel műve - velem együtt!
3565 serse 2013-06-21 10:54:12 [Válasz erre: 3564 serse 2013-06-21 10:53:45]
Bocsánat nem Várnai: Eősze László.
Bocsánat nem Várnai: Eősze László.
3564 serse 2013-06-21 10:53:45 [Válasz erre: 3563 serse 2013-06-21 10:51:17]
Várnai Péter is olyanokat ró fel Erkelnek kvázi gyengeségként (ha ezt így nem is mondja ki), amiket felróhatna bel canto szerzőknek is, mégse teszi. Ezt se értem. Ahogy azt se, hogy Németh Amadé miért dicséri agyon, miközben pártolja a Erkel operák zenei átdolgozását, újra hangszerelését és stb.. Nemcsak a szövegkönyvek átdolgozását. Szerintem az egész Erkellel szembeni magatartása a szakmának tele van ellentmondással.
Várnai Péter is olyanokat ró fel Erkelnek kvázi gyengeségként (ha ezt így nem is mondja ki), amiket felróhatna bel canto szerzőknek is, mégse teszi. Ezt se értem. Ahogy azt se, hogy Németh Amadé miért dicséri agyon, miközben pártolja a Erkel operák zenei átdolgozását, újra hangszerelését és stb.. Nemcsak a szövegkönyvek átdolgozását. Szerintem az egész Erkellel szembeni magatartása a szakmának tele van ellentmondással.
3563 serse 2013-06-21 10:51:17 [Válasz erre: 3558 IVA 2013-06-21 00:35:55]
Az Erkel operákat eddig se nagyon utaztatták - legalábbis az elmúlt tíz évben tudomásom szerint nem. Az amerikai bemutatók tervei hamvukba haltak. Pár éve vitték el Lengyelországba a Bánkot a debreceniek, de arról se írtak sehol, hogy fogadták a lengyelek az előadást. Az az igazság, hogy nagyrészt a szakma se tud mit kezdeni Erkellel: egyesek egyszerűen nem hajlandóak elismerően nyilatkozni róla, mert csak gyenge koppintónak tartják, eredeti tehetség nélkül, mások túlértékelik, megint mások meg közömbösen nyilatkoznak róla. Szerintem ez ránk nézve szégyen és talán tipikus is.
Az Erkel operákat eddig se nagyon utaztatták - legalábbis az elmúlt tíz évben tudomásom szerint nem. Az amerikai bemutatók tervei hamvukba haltak. Pár éve vitték el Lengyelországba a Bánkot a debreceniek, de arról se írtak sehol, hogy fogadták a lengyelek az előadást. Az az igazság, hogy nagyrészt a szakma se tud mit kezdeni Erkellel: egyesek egyszerűen nem hajlandóak elismerően nyilatkozni róla, mert csak gyenge koppintónak tartják, eredeti tehetség nélkül, mások túlértékelik, megint mások meg közömbösen nyilatkoznak róla. Szerintem ez ránk nézve szégyen és talán tipikus is.
3562 serse 2013-06-21 10:48:04 [Válasz erre: 3561 serse 2013-06-21 10:46:55]
Sőt: Szűcs Gábor színész eredetileg, tehát nem is rendező. Fel nem foghatom, hogy akkor hogy találhatták ki, hogy ő rendezze meg az előadást????
Sőt: Szűcs Gábor színész eredetileg, tehát nem is rendező. Fel nem foghatom, hogy akkor hogy találhatták ki, hogy ő rendezze meg az előadást????
3561 serse 2013-06-21 10:46:55 [Válasz erre: 3560 Búbánat 2013-06-21 01:45:21]
Nem írtam, hogy nem kell játszani, csak azt, hogy nem mindegy, hogy hogy! Szerintem mind a Bánk, mind a Hunyadi esetében elmondható: a mostani előadások kivitelezése nem méltó Erkelhez! A 2010-es évfordulóra még egy normális Bánk premiert se tudtak összehozni, hanem kaptunk egy összeszerencsétlenkedett koncertszerű előadást, utána ment tovább a Kerényi rendezte sablonos és unalmas borzalom. Szerintem ez azért szégyen és botrányos és méltatlan ahhoz a zeneszerzőhöz, akinek nagyrészt a létét köszönheti az intézmény. Ilyen körülmények között én nem tudok felhőtlenül örülni a Hunyadi premiernek. Volt egy lehetőségük, amit nem tudták kihasználni. Eleve milyen már, hogy egy ilyen premiert, egy kezdő, dilettáns operarendező kezébe adtak? Nem tudom ezt is hogy képzelték.
Nem írtam, hogy nem kell játszani, csak azt, hogy nem mindegy, hogy hogy! Szerintem mind a Bánk, mind a Hunyadi esetében elmondható: a mostani előadások kivitelezése nem méltó Erkelhez! A 2010-es évfordulóra még egy normális Bánk premiert se tudtak összehozni, hanem kaptunk egy összeszerencsétlenkedett koncertszerű előadást, utána ment tovább a Kerényi rendezte sablonos és unalmas borzalom. Szerintem ez azért szégyen és botrányos és méltatlan ahhoz a zeneszerzőhöz, akinek nagyrészt a létét köszönheti az intézmény. Ilyen körülmények között én nem tudok felhőtlenül örülni a Hunyadi premiernek. Volt egy lehetőségük, amit nem tudták kihasználni. Eleve milyen már, hogy egy ilyen premiert, egy kezdő, dilettáns operarendező kezébe adtak? Nem tudom ezt is hogy képzelték.
3560 Búbánat 2013-06-21 01:45:21 [Válasz erre: 3559 IVA 2013-06-21 00:37:43]
Kedves IVA! Köszönöm az információdat. A következő évad repertoárjában még nem mélyedtem el, de a kis "mondókám" lényege nem is ez volt, hanem: a Hunyadi László számomra van olyan fontos Erkel-opera, mint a Bánk bán. Ezt is, azt is "kötelező" repertoáron tartania az Operának (Operaház és Erkel Színház)! - a XIX. századi hazai kevéske, említést érdemlő "operatermésből" Erkel Ferenc két nemzeti érzelmű, örökbecsű dalművének mindenképpen ott van a helyük. A Hunyadi László rendezése pedig - még ebben a vitatott koncepciójában is - színpadképes, és a közönségre hatni tud: a színpadon történteket a zenével együtt fogadja be. Ha zene nélkül óhajtaná, elég lenne csak elolvasni magát a librettót. Mellesleg, furcsállom, hogy a 2013/2014-es évadban Erkel-operát nem fog játszani a „névadó” Erkel Színház.
Kedves IVA! Köszönöm az információdat. A következő évad repertoárjában még nem mélyedtem el, de a kis "mondókám" lényege nem is ez volt, hanem: a Hunyadi László számomra van olyan fontos Erkel-opera, mint a Bánk bán. Ezt is, azt is "kötelező" repertoáron tartania az Operának (Operaház és Erkel Színház)! - a XIX. századi hazai kevéske, említést érdemlő "operatermésből" Erkel Ferenc két nemzeti érzelmű, örökbecsű dalművének mindenképpen ott van a helyük. A Hunyadi László rendezése pedig - még ebben a vitatott koncepciójában is - színpadképes, és a közönségre hatni tud: a színpadon történteket a zenével együtt fogadja be. Ha zene nélkül óhajtaná, elég lenne csak elolvasni magát a librettót. Mellesleg, furcsállom, hogy a 2013/2014-es évadban Erkel-operát nem fog játszani a „névadó” Erkel Színház.
3559 IVA 2013-06-21 00:37:43 [Válasz erre: 3555 Búbánat 2013-06-20 13:07:34]
A Te hozzászólásod utolsó gondolatát is helyesbítem, kedves Búbánat. A 2013/2014-es évad öt Hunyadi Lászlóját az Operában adják, egy szereposztásban, valamennyit Medveczky Ádám vezényli majd. Kivétel Szilágyi Erzsébet szerepe: három alkalommal Kolonits Klára, kétszer Sümegi Eszter énekli, ha nem változik az előrejelzés.
A Te hozzászólásod utolsó gondolatát is helyesbítem, kedves Búbánat. A 2013/2014-es évad öt Hunyadi Lászlóját az Operában adják, egy szereposztásban, valamennyit Medveczky Ádám vezényli majd. Kivétel Szilágyi Erzsébet szerepe: három alkalommal Kolonits Klára, kétszer Sümegi Eszter énekli, ha nem változik az előrejelzés.
3558 IVA 2013-06-21 00:35:55 [Válasz erre: 3554 serse 2013-06-20 09:14:05]
A tavaly őszi operaházi premier felvételét látva, hasonló platformon álltam, mint Te, kedves Serse. Aztán – kiábrándítóan praktikus érv - nem tudtam ellenállni annak, hogy hihetetlenül csekély anyagi áldozat árán meghallgathatok az Erkelben még majdnem két teljes szereposztásra való énekest. És bár van olyan rossz természetem, hogy pillanatra sem tudok elvonatkoztatni egy kvázi rendezés és a kizárólag egy trendhez igazodó látványvilág kínjaitól, nem bántam meg, hogy tapasztalatokat szereztem. Különösen nem az élményt nyújtó teljesítményeket. Kár, hogy a kb. három szólista gárdából is nehezen tudnék összeállítani egy olyan optimális szereposztást, amelyről azt állítanám, érdemes lenne hanghordozón is reprezentálni az Operaház 2013. évi Hunyadiját, illetve utaztatni ezzel a gárdával a darabot: hírül vinni a nagyvilágnak, hogy nekünk is van olyan nagyszerű romantikus operánk, mint az olaszoknak és a franciáknak, még ha nem is több tucatnyi. Az optimizmusodat nem osztom, és nemcsak azért nem, mert idősebb vagyok Nálad. A gazdasági válságnak még koránt sincs vége, sem Magyarországon, sem Európában. A mainál sokkal konszolidáltabb és gazdagabb korokban is előfordult, hogy egy rossz rendezést évtizednél is hosszabb ideig cipel a hátán egy repertoárszínház. (Pl. Kerényi Miklós Gábor rossz „Pillangóasszonya” hány éve van már műsoron? Hány olyan darab van mostanában, amelyet egyszer már eltemettek, mégis újból visszaállítják, mert szegény a repertoár, és ez olcsóbb, mint új előadásokat csinálni?) Én a vezetőváltásban sem bizakodnék. Úgy számolom, a jelenlegi vezetésnek még legalább 5 éve van, de inkább még több. Különben is, volt már rosszabb előtte, és lehet még rosszabb utána. Egyébként ezentúl – vagy egyelőre – a Hunyadi László már nem Erkel színházi téma, hanem operaházi: a következő évadban ott adják öt alkalommal, 2014 júniusában.
A tavaly őszi operaházi premier felvételét látva, hasonló platformon álltam, mint Te, kedves Serse. Aztán – kiábrándítóan praktikus érv - nem tudtam ellenállni annak, hogy hihetetlenül csekély anyagi áldozat árán meghallgathatok az Erkelben még majdnem két teljes szereposztásra való énekest. És bár van olyan rossz természetem, hogy pillanatra sem tudok elvonatkoztatni egy kvázi rendezés és a kizárólag egy trendhez igazodó látványvilág kínjaitól, nem bántam meg, hogy tapasztalatokat szereztem. Különösen nem az élményt nyújtó teljesítményeket. Kár, hogy a kb. három szólista gárdából is nehezen tudnék összeállítani egy olyan optimális szereposztást, amelyről azt állítanám, érdemes lenne hanghordozón is reprezentálni az Operaház 2013. évi Hunyadiját, illetve utaztatni ezzel a gárdával a darabot: hírül vinni a nagyvilágnak, hogy nekünk is van olyan nagyszerű romantikus operánk, mint az olaszoknak és a franciáknak, még ha nem is több tucatnyi. Az optimizmusodat nem osztom, és nemcsak azért nem, mert idősebb vagyok Nálad. A gazdasági válságnak még koránt sincs vége, sem Magyarországon, sem Európában. A mainál sokkal konszolidáltabb és gazdagabb korokban is előfordult, hogy egy rossz rendezést évtizednél is hosszabb ideig cipel a hátán egy repertoárszínház. (Pl. Kerényi Miklós Gábor rossz „Pillangóasszonya” hány éve van már műsoron? Hány olyan darab van mostanában, amelyet egyszer már eltemettek, mégis újból visszaállítják, mert szegény a repertoár, és ez olcsóbb, mint új előadásokat csinálni?) Én a vezetőváltásban sem bizakodnék. Úgy számolom, a jelenlegi vezetésnek még legalább 5 éve van, de inkább még több. Különben is, volt már rosszabb előtte, és lehet még rosszabb utána. Egyébként ezentúl – vagy egyelőre – a Hunyadi László már nem Erkel színházi téma, hanem operaházi: a következő évadban ott adják öt alkalommal, 2014 júniusában.
3557 IVA 2013-06-20 23:45:41 [Válasz erre: 3553 IVA 2013-06-20 03:16:43]
Pontosítom kissé pontatlan bejegyzésemet: egyelőre a színház kőlapokkal burkolt oldalszárnyait állványozták fel, de biztos vagyok abban, hogy a vakolt szárnyak tatarozására is sor kerül.
Pontosítom kissé pontatlan bejegyzésemet: egyelőre a színház kőlapokkal burkolt oldalszárnyait állványozták fel, de biztos vagyok abban, hogy a vakolt szárnyak tatarozására is sor kerül.
3556 serse 2013-06-20 20:46:02 [Válasz erre: 3555 Búbánat 2013-06-20 13:07:34]
Én várok még tíz évet az újabb Hunyadi produkcióig! Addig inkább hallgatom cd-éről.
Én várok még tíz évet az újabb Hunyadi produkcióig! Addig inkább hallgatom cd-éről.
3555 Búbánat 2013-06-20 13:07:34
Akármilyen pocsék lehet a Hunyadi rendezése, tudomásul kell venni, hogy régóta várt erre az operára a közönség. Elsősorban nem is a rendezés érdekelte, hanem, hogy újra itt van, tíz év után ismét a színpadra állították, megkaptuk, kivártuk; mindenekelőtt a zenei megvalósításért, az énekszólamokért, az előadókért, az énekkarért, a zenekar játékáért lelkesedik, hogy mindezt élőben megkaphatja, ha beül a színházba erre az operára. Akár fiatal, akár középkorú, akár idős, annak örül, hogy a Bánk bán mellett a másik híres Erkel-dalmű is helyet kapott a repertoárban. Megbézheti, ha kedve van hozzá - amelytől hosszú évekig „el volt zárva”. Örüljünk neki, hogy ennyi év után, tavaly szeptembertől, ismét van tehát Hunyadi Lászlónk! Olyan, amilyen. Teljesen más kérdés, hogy kit, mit nem szeretünk, és miért nem szeretjük, de mégis, Erkel romantikus, történelmi operájának csodálatos melódiái hatnak, a fiatal nézőközönség lelkesedik érte – ők tudják, hogy miért? – és mi ezt ne sajnáljuk, és ne vegyük el ennek örömét tőlük. A rendezéstől el lehet és kell vonatkoztatni, és átadni magunkat Erkel műve ránk hatni képes varázsának. A lényeg, hogy újra játsszák Erkel operáját, amit meg lehet tekinteni a róla elnevezett színházban. És jöjjenek a további Erkel-operák! Ott van a helyük azoknak is az Erkel Színházban.
Akármilyen pocsék lehet a Hunyadi rendezése, tudomásul kell venni, hogy régóta várt erre az operára a közönség. Elsősorban nem is a rendezés érdekelte, hanem, hogy újra itt van, tíz év után ismét a színpadra állították, megkaptuk, kivártuk; mindenekelőtt a zenei megvalósításért, az énekszólamokért, az előadókért, az énekkarért, a zenekar játékáért lelkesedik, hogy mindezt élőben megkaphatja, ha beül a színházba erre az operára. Akár fiatal, akár középkorú, akár idős, annak örül, hogy a Bánk bán mellett a másik híres Erkel-dalmű is helyet kapott a repertoárban. Megbézheti, ha kedve van hozzá - amelytől hosszú évekig „el volt zárva”. Örüljünk neki, hogy ennyi év után, tavaly szeptembertől, ismét van tehát Hunyadi Lászlónk! Olyan, amilyen. Teljesen más kérdés, hogy kit, mit nem szeretünk, és miért nem szeretjük, de mégis, Erkel romantikus, történelmi operájának csodálatos melódiái hatnak, a fiatal nézőközönség lelkesedik érte – ők tudják, hogy miért? – és mi ezt ne sajnáljuk, és ne vegyük el ennek örömét tőlük. A rendezéstől el lehet és kell vonatkoztatni, és átadni magunkat Erkel műve ránk hatni képes varázsának. A lényeg, hogy újra játsszák Erkel operáját, amit meg lehet tekinteni a róla elnevezett színházban. És jöjjenek a további Erkel-operák! Ott van a helyük azoknak is az Erkel Színházban.
3554 serse 2013-06-20 09:14:05
Én sajnálom ezt a Hunyadi előadást. Lehet, hogy voltak jó énekesi teljesítmények, ezt nem vonnom kétségbe, de a rendezés össze-visszasága miatt nem tudom rávenni magam, hogy megnézzem. Eddig egyszer láttam a Hunyadit, még 16 évesen: a Bánk bán után ez volt a második elő operaelőadás, amit láttam. Az ezelőtt futott Szinetár rendezés volt. Lehet az se volt tökéletes, de akkor 16 évesen lekötött és ha jól emlékszem még Kelen Péter énekelte a címszerepet. Az nem az átdolgozott kiadás volt, hanem valahol az eredeti és a Nádasdyék-féle verzió közti öszvér megoldás. Szívesen megnéztem volna az eredeti erkeli anyagot, de mikor kiderült, hogy nem az lesz ám legyen, megnéztem volna szívesen az átdolgozott kiadást is élőben - ezt még felvételről se igazán ismertem, csak pár részletét. A premierre nem tudtam elmenni, így bekapcsoltam a tévét, de ó jaj! Azóta is így vagyok vele: ó jaj! És ahogy hallom: össze lehetne állítani egy elfogadható szereposztást, de ez a négy v. hányféle szereposztás elég vegyesre sikeredett. Mindegy: majd várok még tíz vagy nem tudom hány évet, mire lesz új rendezés, egy másik vezetés alatt. Fő az optimizmus. Számomra nagyon elviselhetetlen, ha kusza-vissza értelmetlenség megy a színpadon. A Boccanegra rendezésnek is számos elemét nem értettem és örültem, mikor végre végleg legördült a függöny. Persze, én a zenei kivitelezéstől se voltam elájulva, mint sokan. Na mindegy. Egyszer majd megnézem megint a Hunyadit is, de nem ebben a kiszerelésben. Most biztos előítéletes és korlátolt vagyok, hát ez van.
Én sajnálom ezt a Hunyadi előadást. Lehet, hogy voltak jó énekesi teljesítmények, ezt nem vonnom kétségbe, de a rendezés össze-visszasága miatt nem tudom rávenni magam, hogy megnézzem. Eddig egyszer láttam a Hunyadit, még 16 évesen: a Bánk bán után ez volt a második elő operaelőadás, amit láttam. Az ezelőtt futott Szinetár rendezés volt. Lehet az se volt tökéletes, de akkor 16 évesen lekötött és ha jól emlékszem még Kelen Péter énekelte a címszerepet. Az nem az átdolgozott kiadás volt, hanem valahol az eredeti és a Nádasdyék-féle verzió közti öszvér megoldás. Szívesen megnéztem volna az eredeti erkeli anyagot, de mikor kiderült, hogy nem az lesz ám legyen, megnéztem volna szívesen az átdolgozott kiadást is élőben - ezt még felvételről se igazán ismertem, csak pár részletét. A premierre nem tudtam elmenni, így bekapcsoltam a tévét, de ó jaj! Azóta is így vagyok vele: ó jaj! És ahogy hallom: össze lehetne állítani egy elfogadható szereposztást, de ez a négy v. hányféle szereposztás elég vegyesre sikeredett. Mindegy: majd várok még tíz vagy nem tudom hány évet, mire lesz új rendezés, egy másik vezetés alatt. Fő az optimizmus. Számomra nagyon elviselhetetlen, ha kusza-vissza értelmetlenség megy a színpadon. A Boccanegra rendezésnek is számos elemét nem értettem és örültem, mikor végre végleg legördült a függöny. Persze, én a zenei kivitelezéstől se voltam elájulva, mint sokan. Na mindegy. Egyszer majd megnézem megint a Hunyadit is, de nem ebben a kiszerelésben. Most biztos előítéletes és korlátolt vagyok, hát ez van.
3553 IVA 2013-06-20 03:16:43 [Válasz erre: 3549 IVA 2013-06-19 02:48:39]
Úgy emlékszem, amikor 1980 és 1984 között felújították az Operaházat, és egyúttal visszaadták drapp és okker közötti árnyalatait az elszürkült palotának, az idő tájt festették legutóbb az Erkel Színház vakolattal burkolt részeit (talán egyetlen alkalommal az épület 1962. évi renoválása óta). Nem mindennapos látvány tehát a színház két, oldalsó szárnya felállványozva. Az épület köré húzott mobil kerítést pedig sötétzöld, áttetsző textíliával bélelték, amely feltehetően a járókelők védelmét szolgálja. A reménység színével övezték az Erkelt tehát, amelyről tudjuk, hogy mindig ámít. Remélem, azért nem annyira mindig...
Úgy emlékszem, amikor 1980 és 1984 között felújították az Operaházat, és egyúttal visszaadták drapp és okker közötti árnyalatait az elszürkült palotának, az idő tájt festették legutóbb az Erkel Színház vakolattal burkolt részeit (talán egyetlen alkalommal az épület 1962. évi renoválása óta). Nem mindennapos látvány tehát a színház két, oldalsó szárnya felállványozva. Az épület köré húzott mobil kerítést pedig sötétzöld, áttetsző textíliával bélelték, amely feltehetően a járókelők védelmét szolgálja. A reménység színével övezték az Erkelt tehát, amelyről tudjuk, hogy mindig ámít. Remélem, azért nem annyira mindig...
3552 IVA 2013-06-20 03:11:09 [Válasz erre: 3551 Trubadelvtárs alias Cilley Ulrik alias "Lasciami Beppe!" 2013-06-19 23:27:30]
Tetszik ez a palimadár. Mi az igazság? Nem akarok most csúnyákat írni. Az előadás rendezője valószínűleg jó színész, meg szép ember.
Tetszik ez a palimadár. Mi az igazság? Nem akarok most csúnyákat írni. Az előadás rendezője valószínűleg jó színész, meg szép ember.
3551 Trubadelvtárs alias Cilley Ulrik alias "Lasciami Beppe!" 2013-06-19 23:27:30 [Válasz erre: 3548 IVA 2013-06-19 02:44:40]
Vagy - bár Sharplesshez hasonlóan én sem vagyok jártas az ornitológiában - egyszerűen csak palimadár mert bevette, hogy ő egy holló. Viszont a tv közvetítést is beleszámítva hétszer láttam ezt a rendezést és még sem tudom kik azok a kofferes emberek. A korlát alapján gondoltam hogy egy tengerjáró hajó utasai az idők tengerén utazva akik a tengervízben összemossák a különböző történelmi korokat, de megjelent a holló-sólyom-palimadárrá változó repülő így valószínűsítettem, hogy légi utasok. De talán ez az ötlet is légből kapott. Tudja valaki mi az igazság?
Vagy - bár Sharplesshez hasonlóan én sem vagyok jártas az ornitológiában - egyszerűen csak palimadár mert bevette, hogy ő egy holló. Viszont a tv közvetítést is beleszámítva hétszer láttam ezt a rendezést és még sem tudom kik azok a kofferes emberek. A korlát alapján gondoltam hogy egy tengerjáró hajó utasai az idők tengerén utazva akik a tengervízben összemossák a különböző történelmi korokat, de megjelent a holló-sólyom-palimadárrá változó repülő így valószínűsítettem, hogy légi utasok. De talán ez az ötlet is légből kapott. Tudja valaki mi az igazság?
3550 IVA 2013-06-19 04:56:26
[url]http://jozsefvaros.hu/hir/1294/fustproba_lesz_a_nepszinhaz_utcai_allomason/;A szomszédban már próbálnak.[/url]
[url]http://jozsefvaros.hu/hir/1294/fustproba_lesz_a_nepszinhaz_utcai_allomason/;A szomszédban már próbálnak.[/url]
3549 IVA 2013-06-19 02:48:39 [Válasz erre: 3544 IVA 2013-06-17 23:53:36]
Még csak bő három hónapja, hogy sajnáltam az építőmunkásokat, akiknek a véget érni nem akaró tél és meg-megújuló havazások ellenére kell dolgozniuk a szabadban, hogy időben fogadóképes legyen az Erkel Színház a próbaüzemben. Immár azért nem irigylem őket, hogy e napokban rekord hőmérsékletű, 35 fokos kánikulában kell szorgoskodniuk a tűző napon. Tegnap a Luther utca folytatására eső, vakolattal burkolt oldalon, a sok kiszögellés egy-egy érére kerültek új esőcsatornák, amelyek hajlataiba megannyi hasáb alakú bádogtartályt is ékelnek. Nem tudom, mi célt szolgálnak ezek, mindenesetre komoly munkának látszik a dolog. [url]http://www.youtube.com/watch?v=KpsOmlUFrzQ;„Hogy szép, arról szó nem lehet”[/url] – „de annyi baj, nem érdekes”, ha ez óvja meg az újonnan kifestendő nézőteret a beázástól és a színház állagát kifogásolható egyéb rontásoktól...
Még csak bő három hónapja, hogy sajnáltam az építőmunkásokat, akiknek a véget érni nem akaró tél és meg-megújuló havazások ellenére kell dolgozniuk a szabadban, hogy időben fogadóképes legyen az Erkel Színház a próbaüzemben. Immár azért nem irigylem őket, hogy e napokban rekord hőmérsékletű, 35 fokos kánikulában kell szorgoskodniuk a tűző napon. Tegnap a Luther utca folytatására eső, vakolattal burkolt oldalon, a sok kiszögellés egy-egy érére kerültek új esőcsatornák, amelyek hajlataiba megannyi hasáb alakú bádogtartályt is ékelnek. Nem tudom, mi célt szolgálnak ezek, mindenesetre komoly munkának látszik a dolog. [url]http://www.youtube.com/watch?v=KpsOmlUFrzQ;„Hogy szép, arról szó nem lehet”[/url] – „de annyi baj, nem érdekes”, ha ez óvja meg az újonnan kifestendő nézőteret a beázástól és a színház állagát kifogásolható egyéb rontásoktól...
3548 IVA 2013-06-19 02:44:40 [Válasz erre: 3546 virius 2013-06-18 19:08:43]
Esetleg még egy madár lehet: az a sólyom, amelynek szárnyain Gara Mária bárcsak Lászlója után szállhatna.
Esetleg még egy madár lehet: az a sólyom, amelynek szárnyain Gara Mária bárcsak Lászlója után szállhatna.
3546 virius 2013-06-18 19:08:43 [Válasz erre: 3545 IVA 2013-06-18 00:00:39]
Már egyszer megírtam: az a holló repülőgépből születik, így tehát inkább SAS lehet... :-)
Már egyszer megírtam: az a holló repülőgépből születik, így tehát inkább SAS lehet... :-)
3545 IVA 2013-06-18 00:00:39 [Válasz erre: 3543 Trubadelvtárs alias Cilley Ulrik alias "Lasciami Beppe!" 2013-06-16 01:47:34]
Köszönöm az információt. Ezek szerint nem elég valódi hollónak lenni, annak is kell látszani. Ez a madár engem inkább Gombóc Artúrra emlékeztetett, csak a történelmi ismeret segített abban, hogy ne tévedjek el.
Köszönöm az információt. Ezek szerint nem elég valódi hollónak lenni, annak is kell látszani. Ez a madár engem inkább Gombóc Artúrra emlékeztetett, csak a történelmi ismeret segített abban, hogy ne tévedjek el.
3544 IVA 2013-06-17 23:53:36
Immár teljesen körbekerítették az Erkel Színházat. A főbejárati homlokzat előtt és az épület két oldalán húzódó mobil hálókerítés kísértetiesen idézi azokat az éveket, amikor reménytelenül, csüggedve néztünk a sorsára hagyott színházra, aggódva, hogy a kerítésen belül nem építés, hanem bontás indul majd. Szerencsére most annál jobban bizakodhatunk. Egy napig sem henyéltek a próbaüzemzáró előadás óta, azonnal munkához láttak, mint akik tudják, mit akarnak.
Immár teljesen körbekerítették az Erkel Színházat. A főbejárati homlokzat előtt és az épület két oldalán húzódó mobil hálókerítés kísértetiesen idézi azokat az éveket, amikor reménytelenül, csüggedve néztünk a sorsára hagyott színházra, aggódva, hogy a kerítésen belül nem építés, hanem bontás indul majd. Szerencsére most annál jobban bizakodhatunk. Egy napig sem henyéltek a próbaüzemzáró előadás óta, azonnal munkához láttak, mint akik tudják, mit akarnak.
3543 Trubadelvtárs alias Cilley Ulrik alias "Lasciami Beppe!" 2013-06-16 01:47:34
Valahol olvastam (talán a Hunyadi műsorfüzetben) hogy a vetített madár nem rajz hanem egy valódi hollóról speed kamerával készült felvétel. Ha jól emlékszem a debreceni állatkert hollója.
Valahol olvastam (talán a Hunyadi műsorfüzetben) hogy a vetített madár nem rajz hanem egy valódi hollóról speed kamerával készült felvétel. Ha jól emlékszem a debreceni állatkert hollója.
3542 frushena 2013-06-15 23:41:24
kisebb akar lenni, annyira kicsi írni sem tudok rendesen! :)
kisebb akar lenni, annyira kicsi írni sem tudok rendesen! :)
3541 frushena 2013-06-15 23:35:24 [Válasz erre: 3539 IVA 2013-06-15 19:55:01]
jesszus Iva meg ne sértődj! Kiawbb laptopon véget nem érőnek látszott. Pusztán vicceltem.
jesszus Iva meg ne sértődj! Kiawbb laptopon véget nem érőnek látszott. Pusztán vicceltem.
3539 IVA 2013-06-15 19:55:01 [Válasz erre: 3537 frushena 2013-06-15 14:01:13]
OFF: Esetleg olyan terjedelműre, mint amilyent Te írtál? Vagy elfoglaltam a előled a felületet?
OFF: Esetleg olyan terjedelműre, mint amilyent Te írtál? Vagy elfoglaltam a előled a felületet?
3538 IVA 2013-06-15 19:53:03 [Válasz erre: 3536 virius 2013-06-15 13:46:17]
Ritkás fémcső állványt már egy hete láttam az "apszison", úgy látszik, elkészültek vele.
Ritkás fémcső állványt már egy hete láttam az "apszison", úgy látszik, elkészültek vele.
3537 frushena 2013-06-15 14:01:13 [Válasz erre: 3534 IVA 2013-06-13 08:39:23]
esetleg ha ezt a folyondárt lerövidítenéd tök jó lenne! :)
esetleg ha ezt a folyondárt lerövidítenéd tök jó lenne! :)
3536 virius 2013-06-15 13:46:17 [Válasz erre: 3535 IVA 2013-06-14 09:36:04]
Mai helyzetjelentés du. 1-kor: a hátsó homlokzat (a parkoló, ill. az épülő metróállomás felé) már fel volt állványozva... :-)
Mai helyzetjelentés du. 1-kor: a hátsó homlokzat (a parkoló, ill. az épülő metróállomás felé) már fel volt állványozva... :-)
3535 IVA 2013-06-14 09:36:04
Tegnap óta folytatódnak az izgalmas események az Erkelben. Ismét nagy konténer állt a színház előtt, színültig töltve építési törmelékkel, amelyet már el is szállítottak.
Tegnap óta folytatódnak az izgalmas események az Erkelben. Ismét nagy konténer állt a színház előtt, színültig töltve építési törmelékkel, amelyet már el is szállítottak.
3534 IVA 2013-06-13 08:39:23
A Hunyadi László évadnyitó felújításának tévéközvetítése után, 2012. szeptember 30-án még azt írtam a Mi újság a Magyar Állami Operaházban? című topicba (45141. sz. alatt), hogy ezt a felvételt a kényszerűen elmulasztott La Grange ária pótlásának alkalmából sem fogom újranézni, és ugyancsak a felháborító rendezés miatt, az Erkel Színházban sem fogom szerét ejteni az előadásnak. Azóta viszont „közbejött”, hogy egy kedves fórumtárs jelezte, hogy a Hunyadi László zártkörűnek tervezett-szervezett közönségnek tartott előadásainak maradék helyeit mégis értékesítik az érdeklődőknek, továbbá az utóbbi három hónapban igencsak beleszerettem (pontosabban visszaszerelmesedtem) az Erkel-járásba. Alaposan újranéztem hát a felvételt, és jegyet is váltottam két olyan előadásra, amelyeknek szereposztása a premierétől is eltérő, illetve csak néhány azonosság van bennük. Bizakodtam abban, hogy ahogyan az élő zene hangzása másképp hat, mint a hangszórókból vagy laptopról hallgatott, talán a látványbeli anomáliák is tompulnak az összélmény varázsában. Sajnos ez a bizakodásom hiábavaló volt: amit a rendezésről első felindulásomban leírtam, szinte szóról szóra fenntartom. Mondanám, nem is érdemel több szót, de nem én lennék, ha megspórolnám még néhány gondolatomat leírni. (Előrebocsátom: Szűcs Gábort korábban csak színészként láttam, és valószínűleg egyedül a Madách Színház stúdiójában játszott Kék róka egyik főszerepében, 1999-ben. A másik férfi főszerepet Vasvári Csaba játszotta, akit a Hunyadi színlapja a rendező munkatársaként jegyez. Mindkettőjük alakítása kellemes emlék.) Noha a rendezésben feltűnő az ambíció hagyományostól való elszakadásra, és ezáltal, valamint művészrendezői sablonok tárházának felvonultatásával művészinek látszani, mi sem áll távolabb ettől a rendezéstől, mint hogy elandalítás, kényelmes szórakozás helyett megdolgoztassa a néző agyát, fantáziáját. „Anyanyelve” a szájbarágás! Sem Erkel Ferenc, sem szövegírói nem fukarkodtak a romantikusok kedvelt hatáselemével, az emberi lélek történéseinek a természeti, időjárási jelenségekkel való aláfestésével. Szűcs Gábor rendező ebben nem bízott, és többszörösen rábiztosított. Szilágyi Erzsébet szólama alatt fekete jelmezes táncosnők érzékeken túli hatást kiváltani akaró, ám sajnos mosolyra fakasztóan primitív mozdulatokkal kísérnék az özvegy zavaros lelki állapotát (de legalább ennyire fest a dolog úgy, mintha csak gúnyolnák egy nagyasszony hisztériázását), és mind e mögé napsütötte felhők vonulását, majd villámos vihart látunk a díszletnek nem nevezhető színpadkép hátterébe vetítve. De Szilágyi Erzsébet ájulása után sem nyugodhatunk meg. Hiába a boldog, bizakodó zene, a magyarul énekelt szöveg, amelyet még a villanyújságra is feliratoznak magyarul, az udvarhölgyek, akik imént még kénytelenek voltak állva végighímezni a nyári estét, el is táncikálják, amiről úrnőjük énekel. Vajon honnan tudják előre, mit fog mondani a reménye boldogságában úszó asszony? Fogjuk fel úgy, hogy ők is gúnyolódnak az egyik legtragikusabb sorsú operahős háta mögött? Ilyen többszörös „hangulatfestés” a László és Mária kettőse alatt megjelenő párok tánca, mialatt, fokozandó a boldogságot, a hányásszínű háttérben buborékok szállnak az ég felé. Nem hiszem, hogy láttam valaha ilyen rakás giccset operaszínpadon. Szerencsére Tosca-előadásokban meg szoktak kímélni bennünket attól, hogy a véresre kínzott Mario inge után a Scarpiából kiömlő vért is lássuk (ezt inkább csak Tosca kézmosása jelzi), jobb rendezések Cso-cso-szán és Liù vérét sem rakják közszemlére, itt azonban nagy tócsában csillog Cillei vére. Lehet így is, ám a Hunyadi kivégzését ügyetlenül illusztráló árnyjáték után a majd suta rajzolatú hollóvá alakuló vetített vér stilizált, s ez a stílus nem egyeztethető össze az iménti naturalizmussal. Hasonló a baj V. László és Cillei jelenetével is a nézőtéren, a zenekari árok mellvédje mellett. Ismert ötlet ez vígjátékok, könnyebb dalművek rendezéseiből, a hangzást pedig most kitűnővé tette, de sehogyan sem illeszkedik az egész előadás (ezt a szót kell használnom, noha idegen a rendezéstől) stílusába. De ha már mégis elsütöttem ezt az ide nem is férő fogalmat, van valami, ami ebbe a stílustalanságba pontosan illeszkedik: a jelmez, a drámai személyek megjelenítése. Azt persze nem tudom, mennyiben hibás ebben a jelmeztervező, illetve mennyire érdeme, hogy ilyen kiválóan idomul a rendezői gondolattalanságba és átgondolatlanságba. Váltakoznak itt a darabot roskadásig megterhelő kofferes-öltönyös, angol kosztümös csoportos szereplők ruhái a kidolgozott „történelmi” jelmezekkel, a király más történelmi korból idézett egyenruhájával, és a jelmeznek látszani akaró estélyi ruhával (a néma Mátyás tolmácsának, vagy nevelőnőjének, vagy mijének feltüntetett hölgy rafinált vonalú ruhája), néhány részletet mégis érdemes számon kérni, még akkor is, ha egy történelmi témájú opera nem a történelem illusztrációja. Valószínűleg igénnyel sem lehetne XV. századi korhű környezetet és viseleteket felvonultatni, talán nem is maradtak fenn muzeális emlékek a korból, de támaszkodni lehetne a hősök jellemére (pl. arra, hogy Szilágyi Erzsébet istenhívő, esetleg szentes főúri özvegyasszony), és megbízni a bár historikusnak tekinthető klasszikus festők (Madarász Viktor, Székely Bertalan stb.) igényességében, fantáziájában és műveltségében. Képtelenség, hogy szegény Szilágyi Erzsébet ugyanazt a (Tosca-kosztüm vonalú) ruhát viseli Temesvári otthonában, majd Buda várában is, fia kivégzésén – bő négy hónap múlva, más évszakban. Képtelenség, hogy gyászruháját nem egészíti ki sem özvegyi fátyol, sem bármilyen fejre való, ami nélkül csak hajadon járhatott, és ami a színpadon alkalmas lenne arra, hogy a történetesen ifjú énekesnő ne tűnjön egykorúnak, sőt fiatalabbnak a fiánál és leendő menyénél. Mert miután Szilágyi Erzsébet csak 47 éves volt, azt én sem kívánom, hogy mély ráncokat, redőket sminkeljenek Fodor Beatrix és Kolonits Klára arcára. Gara Mária jelmezeit tekintve elszállnak a kétségeim a felől, hogy a jelmeztervezőt csak a rendező „koncepciója” akadályozta tehetsége kibontakozásában. Három különböző korú és alkatú Máriám egyikét sem sikerült előnyösen öltöztetnie, a kellemetlen szabású és színű ruha után az esküvői jelenethez sem. Mindig lehet számítani arra, hogy több száz, esetleg kétezer néző közül valakit nem ragad magával a mű és az előadás: sajnálom azokat a kislányokat, akik egy Hunyadi-élmény híján legalább egy szépen öltöztetett menyasszonyt láthattak volna. Jobb szívvel ajánlom nekik, hogy kedveljék a Wedding Dresses nevű oldalt a Facebookon. Tudni való az is, hogy V. László Cillei halálakor 16 éves volt – az opera ezt nem számszerűen hitelesíti, hanem azzal, hogy a szólamot magas fekvést könnyedén vevő, könnyű tenorral szokás megszólaltatni. Ez semmi esetre sem a kopaszság életkora, de még a kopaszodni kezdésé sem. Megyesi Zoltán privát kopaszsága lehet divatos, lehet célszerű egy biztonsági szolgálatot ellátó ifjú megjelenésében, ha akarom, lehet szép is – de nem fogadom el az ifjú király szerepében a színpadon, ahol hagyományos, bevált eszközei vannak az illúzió keltésének. S ha már az életkornál tartunk: Mátyás az opera cselekményének idején 13-14 éves volt. S ha a rendező nem „nadrágszerep-mezzót”, hanem nagyjából ilyen korú fiúcskát (is) állított elénk a szerepben (mi másért, mint a hitelesség illúziójának keltéséért), az miért viselkedik úgy, mint egy 3-4 éves? Egy kamasz fiú inkább azt szeretné, hogy felnőttnek tekintsék, és nem koppintgatja a bácsik kardját, nem nyargalászik idétlenül egy papírrepülő módjára hajtogatott címerállattal fontos felnőttek társaságában. Szerencsére a zenei élmény sokkal derűsebb, mindenesetre árnyaltabb benyomást keltett bennem, mint a rendezői koncepció(hiány) és a látvány - kár, hogy ezek nem választhatók külön tökéletesen egy előadásban, számomra legalábbis nem. A vezénylés minőségét csak a hangzás hatása szerint tudom megítélni: összehasonlítani a három este között. Illetve tudnám, ha nyugodt lelkiismerettel hasonlíthatnék össze gépről és élőben hallott hangzást, illetve karmesteri munkát, olyan előadásokét, amelyben különbözőképpen tetszettek/nem tetszettek az énekesek. Mindettől eltekintve a Hámori Máté dirigálta június 7-i esti előadás volt az, amelyiken legjobban élveztem a Hunyadit, a zenekar és az énekkar(ok) adta élmény tekintetében is – mámorító élmény volt -, de nem zárhatom ki, hogy Török Géza irányítása legalább olyan kiváló volt a június 9-i estén. Ritka zenemű az olyan, amelyikben két koloratúrszoprán bravúráriáiban lehet gyönyörködni, s mivel Szilágyi Erzsébet szólama gyerekkorom óta kedvencem, kezdem a szólisták sorát a hölgyekkel. Szilágyi Erzsébetet Takács Paula, majd Déry Gabriella színpadi alakításaiban és rádió-, illetve lemezfelvételén ismertem meg, számomra az ő színpadi-énekesi formátumuk etalon, s egyúttal a jó koloratúrkészséggel rendelkező, súlyos drámai szopránokat preferálom a nagyobb vivőerejű koloratúrszopránokkal szemben. Elméletileg. Gyakorlatilag jelenleg nemigen van választási lehetőségem, a három megnézett előadásból mégis Fodor Beatrix alakítása áll legközelebb ehhez az eszményhez. Kolonits Klára figurája előttem egy két kisgyermekes, mosolygós, nagyon szép és nagyon szép kontyot viselő anyuka, aki a drámai áriákat gyönyörű hangon és csodálatosan adja elő, mint egy hangversenyen, a mély regiszterben azonban erőtlenül szólalnak meg a hangjai. Bazsinka Zsuzsa hangjának élességével sajnos nem tudok megbékélni, s ehhez a magasságai az általam látott estén nem fölényesen, hanem keményen szólaltak meg. A La Grange áriának meglehetősen egyéni verzióját adta: amolyan kvázi La Grange áriát. Miklósa Erika Máriájában a formátumot nem hiányoltam, a második felvonásban vibrátóit kissé sokalltam. Hangja értékelésében segít, hogy valamikor sokkal keményebb és szárazabb volt, mint mostanában. Nem Szűcs Gábor lesz az a rendező, aki elmondja neki, hogy Gara Máriának nem kellene úgy mosolyognia, mint Csala Zsuzsának egy bohózat szobalányszerepében. Hogy Szakács Ildikó beállításáért ki a felelős, nem tudom; sajnos nagyon merev a szerepben. Egy Gilda-alakításban ez magyarázható, de Gara Mária egészséges lelkű, boldog ember – addig a pillanatig, míg esküvőjét meg nem zavarja a tragédiához vezető incidens. Pedig Szakács Ildikó hangja egészséges és felszabadultan, fényesen szól, érzékenyen közvetíti a szerep líráját: vokális alakítása nagy élmény volt. A Kertesi Ingridé indult úgy, hogy a három előadás leghalványabbjaként őrzöm meg emlékezetemben, ám a Cabalettát olyan kristálytiszta, csillogó hangon, bravúrosan és mívesen formálta meg, mintha nem is ugyanaz az énekesnő lett volna, söt nem is ugyanaz, akinek korábban ismertem. Méltán aratta a vasárnapi este legnagyobb sikerét! A Hunyadi Mátyást szinkronizáló énekesnők közül Schöck Atalát találtam izgalmasnak, ki is találtam, hogy megnézem majd Carmenként az Erkel Színházban. Folyt már vita e fórumon arról, hogy érdemes-e Fekete Attilának túllépnie a spinto szerepkörön. Azok véleményét osztom, akik azt mondják, hogy nem. Legalábbis egyelőre nem: László-alakításában szinte végig forszírozottnak találom a hangadását. (Érthető persze, hogy nagy a csábítás, ha az Operaházban szabad hőstenor státusz van.) Pataki Adorjánt először hallottam színpadon, Hunyadi szerepében. Megjelenése számomra oly rokonszenves, hogy első megszólalása után erősen igyekeztem megszokni a hangját. Sajnos nem sikerült, ebben a szerepben nem. Nem is tudom megfogalmazni, mi zavar benne. Egyetlen szót találok: egyfajta puhaság, inkább a kívánatos drámaisággal szemben, de mégsem ez a megfelelő kifejezés. Nekem Balczó Péter hangja, produkciója tetszett legjobban, magasságai is megfelelőek, bár nem nyújtanak olyan érzéki örömöt, mint középhangjainak színe. V. Lászlóról szólva még egyszer megteszem (aztán többé nem), hogy első Hunyadi-élményemet felidézzem. Bartha Alfonz volt első V. Lászlóm, olyan fiatalos, megejtő és csengő tenoron, amely sajnos hátrányos helyzetbe hozta a címszerepben fellépő Udvardy Tibort, akiről igazán nem mondhatni, hogy nem volt szép hang birtokosa, még ha pályájának leszálló szakaszában járt is már akkor. De Bartha óta szívesen fogadtam szinte mindenkit, akinek a hangja szolidabban csengett, hiszen az operaszínpadon hangja által lesz vonzó az énekes, V. Lászlóba pedig nem szükséges beleszeretnünk. Pataky P. Dániel hangját megfelelőnek és érdekesnek találtam a szerepre (jelmezförmedvényéhez képest különben is mit kifogásolhatnék benne? ). Az Erkel színházi előadásban mindkét estén Megyesi Zoltánt láttam. Alapvetően tetszett, ám valami szokatlan színt az ő hangjában is hallok, amit nem tudok megnevezni, viszont a figurában el tudok fogadni. És valamit, amit meg tudok fogalmazni: érdemes lenne énektanárt vagy akár logopédust megkérnie, hogy segítse őt a tiszta sz-ek kiejtésében, amire képes, de nem mindig. A Gara nádorok közül a Kálmándi Mihályé tetszett legjobban: első megszólalásától („Kezemben vagy, király!”) mindvégig hiteles és élvezetes volt. Gurbán János alakítása, tán mert a jelmezt is úgy viselte, itt-ott civilnek hatott. Jó volt ismét hallani egy-egy foszlányt egy hajdani nagy Telramund hangjából ugyanazon a színpadon, mégis úgy gondolom, Berczelly István erőfeszítése a hangadással már nem építhető be Gara indulataiba. Cillei Ulrik három erősen különböző karakterű és hangszínű énekessel megszólaltatott szerepében Szvétek László, Cser Krisztián és Szüle Tamás más-más erényekkel nyújtott impozáns alakítást. Nem vagyok jó természetű ember: Szűcs Gábor rendezését és azt a jelenséget, hogy ő megrendezhette a Hunyadi Lászlót és a MÁO műsoron is tartja az ő rendezésében, nem tudom, és nem is fogom tudni kiheverni. Ám még ilyen vegyes élmény után is azt mondom: a Hunyadi Lászlónak műsoron kell lennie, mert jól megírt, remek opera, gyönyörű zenével. És nagyon jó, hogy műsoron volt az Erkel Színházban, és sokan élvezhették, még ha a nézőtér megtöltésében ezúttal nem jeleskedtek a szervezők annyira, mint a Verdi-operák és a Turandot esetében. Ugyanakkor a két általam látott estén a sikerben, a tapsban és vastapsban nem is érződött, hogy nincs telt ház. A második alkalommal évadzáró előadáson voltam, így nevezték valamikor. Most pontosítok: három hónapos évad zárásán. Még pontosabban: próbaüzemzáráson. Jómagam 9 előadást néztem meg ebben az időszakban. Ezek tapasztalatából, valamint a fórumon olvasott beszámolókból úgy vélem, a próba jól sikerült.
A Hunyadi László évadnyitó felújításának tévéközvetítése után, 2012. szeptember 30-án még azt írtam a Mi újság a Magyar Állami Operaházban? című topicba (45141. sz. alatt), hogy ezt a felvételt a kényszerűen elmulasztott La Grange ária pótlásának alkalmából sem fogom újranézni, és ugyancsak a felháborító rendezés miatt, az Erkel Színházban sem fogom szerét ejteni az előadásnak. Azóta viszont „közbejött”, hogy egy kedves fórumtárs jelezte, hogy a Hunyadi László zártkörűnek tervezett-szervezett közönségnek tartott előadásainak maradék helyeit mégis értékesítik az érdeklődőknek, továbbá az utóbbi három hónapban igencsak beleszerettem (pontosabban visszaszerelmesedtem) az Erkel-járásba. Alaposan újranéztem hát a felvételt, és jegyet is váltottam két olyan előadásra, amelyeknek szereposztása a premierétől is eltérő, illetve csak néhány azonosság van bennük. Bizakodtam abban, hogy ahogyan az élő zene hangzása másképp hat, mint a hangszórókból vagy laptopról hallgatott, talán a látványbeli anomáliák is tompulnak az összélmény varázsában. Sajnos ez a bizakodásom hiábavaló volt: amit a rendezésről első felindulásomban leírtam, szinte szóról szóra fenntartom. Mondanám, nem is érdemel több szót, de nem én lennék, ha megspórolnám még néhány gondolatomat leírni. (Előrebocsátom: Szűcs Gábort korábban csak színészként láttam, és valószínűleg egyedül a Madách Színház stúdiójában játszott Kék róka egyik főszerepében, 1999-ben. A másik férfi főszerepet Vasvári Csaba játszotta, akit a Hunyadi színlapja a rendező munkatársaként jegyez. Mindkettőjük alakítása kellemes emlék.) Noha a rendezésben feltűnő az ambíció hagyományostól való elszakadásra, és ezáltal, valamint művészrendezői sablonok tárházának felvonultatásával művészinek látszani, mi sem áll távolabb ettől a rendezéstől, mint hogy elandalítás, kényelmes szórakozás helyett megdolgoztassa a néző agyát, fantáziáját. „Anyanyelve” a szájbarágás! Sem Erkel Ferenc, sem szövegírói nem fukarkodtak a romantikusok kedvelt hatáselemével, az emberi lélek történéseinek a természeti, időjárási jelenségekkel való aláfestésével. Szűcs Gábor rendező ebben nem bízott, és többszörösen rábiztosított. Szilágyi Erzsébet szólama alatt fekete jelmezes táncosnők érzékeken túli hatást kiváltani akaró, ám sajnos mosolyra fakasztóan primitív mozdulatokkal kísérnék az özvegy zavaros lelki állapotát (de legalább ennyire fest a dolog úgy, mintha csak gúnyolnák egy nagyasszony hisztériázását), és mind e mögé napsütötte felhők vonulását, majd villámos vihart látunk a díszletnek nem nevezhető színpadkép hátterébe vetítve. De Szilágyi Erzsébet ájulása után sem nyugodhatunk meg. Hiába a boldog, bizakodó zene, a magyarul énekelt szöveg, amelyet még a villanyújságra is feliratoznak magyarul, az udvarhölgyek, akik imént még kénytelenek voltak állva végighímezni a nyári estét, el is táncikálják, amiről úrnőjük énekel. Vajon honnan tudják előre, mit fog mondani a reménye boldogságában úszó asszony? Fogjuk fel úgy, hogy ők is gúnyolódnak az egyik legtragikusabb sorsú operahős háta mögött? Ilyen többszörös „hangulatfestés” a László és Mária kettőse alatt megjelenő párok tánca, mialatt, fokozandó a boldogságot, a hányásszínű háttérben buborékok szállnak az ég felé. Nem hiszem, hogy láttam valaha ilyen rakás giccset operaszínpadon. Szerencsére Tosca-előadásokban meg szoktak kímélni bennünket attól, hogy a véresre kínzott Mario inge után a Scarpiából kiömlő vért is lássuk (ezt inkább csak Tosca kézmosása jelzi), jobb rendezések Cso-cso-szán és Liù vérét sem rakják közszemlére, itt azonban nagy tócsában csillog Cillei vére. Lehet így is, ám a Hunyadi kivégzését ügyetlenül illusztráló árnyjáték után a majd suta rajzolatú hollóvá alakuló vetített vér stilizált, s ez a stílus nem egyeztethető össze az iménti naturalizmussal. Hasonló a baj V. László és Cillei jelenetével is a nézőtéren, a zenekari árok mellvédje mellett. Ismert ötlet ez vígjátékok, könnyebb dalművek rendezéseiből, a hangzást pedig most kitűnővé tette, de sehogyan sem illeszkedik az egész előadás (ezt a szót kell használnom, noha idegen a rendezéstől) stílusába. De ha már mégis elsütöttem ezt az ide nem is férő fogalmat, van valami, ami ebbe a stílustalanságba pontosan illeszkedik: a jelmez, a drámai személyek megjelenítése. Azt persze nem tudom, mennyiben hibás ebben a jelmeztervező, illetve mennyire érdeme, hogy ilyen kiválóan idomul a rendezői gondolattalanságba és átgondolatlanságba. Váltakoznak itt a darabot roskadásig megterhelő kofferes-öltönyös, angol kosztümös csoportos szereplők ruhái a kidolgozott „történelmi” jelmezekkel, a király más történelmi korból idézett egyenruhájával, és a jelmeznek látszani akaró estélyi ruhával (a néma Mátyás tolmácsának, vagy nevelőnőjének, vagy mijének feltüntetett hölgy rafinált vonalú ruhája), néhány részletet mégis érdemes számon kérni, még akkor is, ha egy történelmi témájú opera nem a történelem illusztrációja. Valószínűleg igénnyel sem lehetne XV. századi korhű környezetet és viseleteket felvonultatni, talán nem is maradtak fenn muzeális emlékek a korból, de támaszkodni lehetne a hősök jellemére (pl. arra, hogy Szilágyi Erzsébet istenhívő, esetleg szentes főúri özvegyasszony), és megbízni a bár historikusnak tekinthető klasszikus festők (Madarász Viktor, Székely Bertalan stb.) igényességében, fantáziájában és műveltségében. Képtelenség, hogy szegény Szilágyi Erzsébet ugyanazt a (Tosca-kosztüm vonalú) ruhát viseli Temesvári otthonában, majd Buda várában is, fia kivégzésén – bő négy hónap múlva, más évszakban. Képtelenség, hogy gyászruháját nem egészíti ki sem özvegyi fátyol, sem bármilyen fejre való, ami nélkül csak hajadon járhatott, és ami a színpadon alkalmas lenne arra, hogy a történetesen ifjú énekesnő ne tűnjön egykorúnak, sőt fiatalabbnak a fiánál és leendő menyénél. Mert miután Szilágyi Erzsébet csak 47 éves volt, azt én sem kívánom, hogy mély ráncokat, redőket sminkeljenek Fodor Beatrix és Kolonits Klára arcára. Gara Mária jelmezeit tekintve elszállnak a kétségeim a felől, hogy a jelmeztervezőt csak a rendező „koncepciója” akadályozta tehetsége kibontakozásában. Három különböző korú és alkatú Máriám egyikét sem sikerült előnyösen öltöztetnie, a kellemetlen szabású és színű ruha után az esküvői jelenethez sem. Mindig lehet számítani arra, hogy több száz, esetleg kétezer néző közül valakit nem ragad magával a mű és az előadás: sajnálom azokat a kislányokat, akik egy Hunyadi-élmény híján legalább egy szépen öltöztetett menyasszonyt láthattak volna. Jobb szívvel ajánlom nekik, hogy kedveljék a Wedding Dresses nevű oldalt a Facebookon. Tudni való az is, hogy V. László Cillei halálakor 16 éves volt – az opera ezt nem számszerűen hitelesíti, hanem azzal, hogy a szólamot magas fekvést könnyedén vevő, könnyű tenorral szokás megszólaltatni. Ez semmi esetre sem a kopaszság életkora, de még a kopaszodni kezdésé sem. Megyesi Zoltán privát kopaszsága lehet divatos, lehet célszerű egy biztonsági szolgálatot ellátó ifjú megjelenésében, ha akarom, lehet szép is – de nem fogadom el az ifjú király szerepében a színpadon, ahol hagyományos, bevált eszközei vannak az illúzió keltésének. S ha már az életkornál tartunk: Mátyás az opera cselekményének idején 13-14 éves volt. S ha a rendező nem „nadrágszerep-mezzót”, hanem nagyjából ilyen korú fiúcskát (is) állított elénk a szerepben (mi másért, mint a hitelesség illúziójának keltéséért), az miért viselkedik úgy, mint egy 3-4 éves? Egy kamasz fiú inkább azt szeretné, hogy felnőttnek tekintsék, és nem koppintgatja a bácsik kardját, nem nyargalászik idétlenül egy papírrepülő módjára hajtogatott címerállattal fontos felnőttek társaságában. Szerencsére a zenei élmény sokkal derűsebb, mindenesetre árnyaltabb benyomást keltett bennem, mint a rendezői koncepció(hiány) és a látvány - kár, hogy ezek nem választhatók külön tökéletesen egy előadásban, számomra legalábbis nem. A vezénylés minőségét csak a hangzás hatása szerint tudom megítélni: összehasonlítani a három este között. Illetve tudnám, ha nyugodt lelkiismerettel hasonlíthatnék össze gépről és élőben hallott hangzást, illetve karmesteri munkát, olyan előadásokét, amelyben különbözőképpen tetszettek/nem tetszettek az énekesek. Mindettől eltekintve a Hámori Máté dirigálta június 7-i esti előadás volt az, amelyiken legjobban élveztem a Hunyadit, a zenekar és az énekkar(ok) adta élmény tekintetében is – mámorító élmény volt -, de nem zárhatom ki, hogy Török Géza irányítása legalább olyan kiváló volt a június 9-i estén. Ritka zenemű az olyan, amelyikben két koloratúrszoprán bravúráriáiban lehet gyönyörködni, s mivel Szilágyi Erzsébet szólama gyerekkorom óta kedvencem, kezdem a szólisták sorát a hölgyekkel. Szilágyi Erzsébetet Takács Paula, majd Déry Gabriella színpadi alakításaiban és rádió-, illetve lemezfelvételén ismertem meg, számomra az ő színpadi-énekesi formátumuk etalon, s egyúttal a jó koloratúrkészséggel rendelkező, súlyos drámai szopránokat preferálom a nagyobb vivőerejű koloratúrszopránokkal szemben. Elméletileg. Gyakorlatilag jelenleg nemigen van választási lehetőségem, a három megnézett előadásból mégis Fodor Beatrix alakítása áll legközelebb ehhez az eszményhez. Kolonits Klára figurája előttem egy két kisgyermekes, mosolygós, nagyon szép és nagyon szép kontyot viselő anyuka, aki a drámai áriákat gyönyörű hangon és csodálatosan adja elő, mint egy hangversenyen, a mély regiszterben azonban erőtlenül szólalnak meg a hangjai. Bazsinka Zsuzsa hangjának élességével sajnos nem tudok megbékélni, s ehhez a magasságai az általam látott estén nem fölényesen, hanem keményen szólaltak meg. A La Grange áriának meglehetősen egyéni verzióját adta: amolyan kvázi La Grange áriát. Miklósa Erika Máriájában a formátumot nem hiányoltam, a második felvonásban vibrátóit kissé sokalltam. Hangja értékelésében segít, hogy valamikor sokkal keményebb és szárazabb volt, mint mostanában. Nem Szűcs Gábor lesz az a rendező, aki elmondja neki, hogy Gara Máriának nem kellene úgy mosolyognia, mint Csala Zsuzsának egy bohózat szobalányszerepében. Hogy Szakács Ildikó beállításáért ki a felelős, nem tudom; sajnos nagyon merev a szerepben. Egy Gilda-alakításban ez magyarázható, de Gara Mária egészséges lelkű, boldog ember – addig a pillanatig, míg esküvőjét meg nem zavarja a tragédiához vezető incidens. Pedig Szakács Ildikó hangja egészséges és felszabadultan, fényesen szól, érzékenyen közvetíti a szerep líráját: vokális alakítása nagy élmény volt. A Kertesi Ingridé indult úgy, hogy a három előadás leghalványabbjaként őrzöm meg emlékezetemben, ám a Cabalettát olyan kristálytiszta, csillogó hangon, bravúrosan és mívesen formálta meg, mintha nem is ugyanaz az énekesnő lett volna, söt nem is ugyanaz, akinek korábban ismertem. Méltán aratta a vasárnapi este legnagyobb sikerét! A Hunyadi Mátyást szinkronizáló énekesnők közül Schöck Atalát találtam izgalmasnak, ki is találtam, hogy megnézem majd Carmenként az Erkel Színházban. Folyt már vita e fórumon arról, hogy érdemes-e Fekete Attilának túllépnie a spinto szerepkörön. Azok véleményét osztom, akik azt mondják, hogy nem. Legalábbis egyelőre nem: László-alakításában szinte végig forszírozottnak találom a hangadását. (Érthető persze, hogy nagy a csábítás, ha az Operaházban szabad hőstenor státusz van.) Pataki Adorjánt először hallottam színpadon, Hunyadi szerepében. Megjelenése számomra oly rokonszenves, hogy első megszólalása után erősen igyekeztem megszokni a hangját. Sajnos nem sikerült, ebben a szerepben nem. Nem is tudom megfogalmazni, mi zavar benne. Egyetlen szót találok: egyfajta puhaság, inkább a kívánatos drámaisággal szemben, de mégsem ez a megfelelő kifejezés. Nekem Balczó Péter hangja, produkciója tetszett legjobban, magasságai is megfelelőek, bár nem nyújtanak olyan érzéki örömöt, mint középhangjainak színe. V. Lászlóról szólva még egyszer megteszem (aztán többé nem), hogy első Hunyadi-élményemet felidézzem. Bartha Alfonz volt első V. Lászlóm, olyan fiatalos, megejtő és csengő tenoron, amely sajnos hátrányos helyzetbe hozta a címszerepben fellépő Udvardy Tibort, akiről igazán nem mondhatni, hogy nem volt szép hang birtokosa, még ha pályájának leszálló szakaszában járt is már akkor. De Bartha óta szívesen fogadtam szinte mindenkit, akinek a hangja szolidabban csengett, hiszen az operaszínpadon hangja által lesz vonzó az énekes, V. Lászlóba pedig nem szükséges beleszeretnünk. Pataky P. Dániel hangját megfelelőnek és érdekesnek találtam a szerepre (jelmezförmedvényéhez képest különben is mit kifogásolhatnék benne? ). Az Erkel színházi előadásban mindkét estén Megyesi Zoltánt láttam. Alapvetően tetszett, ám valami szokatlan színt az ő hangjában is hallok, amit nem tudok megnevezni, viszont a figurában el tudok fogadni. És valamit, amit meg tudok fogalmazni: érdemes lenne énektanárt vagy akár logopédust megkérnie, hogy segítse őt a tiszta sz-ek kiejtésében, amire képes, de nem mindig. A Gara nádorok közül a Kálmándi Mihályé tetszett legjobban: első megszólalásától („Kezemben vagy, király!”) mindvégig hiteles és élvezetes volt. Gurbán János alakítása, tán mert a jelmezt is úgy viselte, itt-ott civilnek hatott. Jó volt ismét hallani egy-egy foszlányt egy hajdani nagy Telramund hangjából ugyanazon a színpadon, mégis úgy gondolom, Berczelly István erőfeszítése a hangadással már nem építhető be Gara indulataiba. Cillei Ulrik három erősen különböző karakterű és hangszínű énekessel megszólaltatott szerepében Szvétek László, Cser Krisztián és Szüle Tamás más-más erényekkel nyújtott impozáns alakítást. Nem vagyok jó természetű ember: Szűcs Gábor rendezését és azt a jelenséget, hogy ő megrendezhette a Hunyadi Lászlót és a MÁO műsoron is tartja az ő rendezésében, nem tudom, és nem is fogom tudni kiheverni. Ám még ilyen vegyes élmény után is azt mondom: a Hunyadi Lászlónak műsoron kell lennie, mert jól megírt, remek opera, gyönyörű zenével. És nagyon jó, hogy műsoron volt az Erkel Színházban, és sokan élvezhették, még ha a nézőtér megtöltésében ezúttal nem jeleskedtek a szervezők annyira, mint a Verdi-operák és a Turandot esetében. Ugyanakkor a két általam látott estén a sikerben, a tapsban és vastapsban nem is érződött, hogy nincs telt ház. A második alkalommal évadzáró előadáson voltam, így nevezték valamikor. Most pontosítok: három hónapos évad zárásán. Még pontosabban: próbaüzemzáráson. Jómagam 9 előadást néztem meg ebben az időszakban. Ezek tapasztalatából, valamint a fórumon olvasott beszámolókból úgy vélem, a próba jól sikerült.
3533 Búbánat 2013-06-06 00:21:42
A szerda délutáni-koraesti Hunyadi-előadás számomra mindenekelőtt két koloratúrszoprán sikerét hozta. Kolonits Klára a drámai-, Szakács Ildikó pedig a lírai koloratúr hangjával tündökölt, és vélhetően szerzett a az ifjú közönség körében, náluk, szép élményeket. Kolonitsnak nemcsak gyönyörű hangjára, de a színpadi játékára is érdemes odafigyelni: minden ábrázolt apró rezdülés nála tudatosan kidolgozott és tökéletesen fel van építve: például ahogy a királyi eskü-jelenetben (balján László fia karol belé) jobbján az izgő-mozgó gyermek Mátyást megformáló Gerlei Pétert anyai szelídséggel, de mégis szigorúsággal az arcán, (néma) szavakkal próbálja kordában tartani, miközben körülöttük szól a zene és az ének, folyik a ceremónia – ebben a szituációban és kommunikációban erre csak a legnagyobbak képesek. Szakács Ildikó is tüneményes alakítást nyújtott; Kriszta Kinga szereptársához hasonlíthatóan rendkívül ígéretes, tehetséges, fiatal, sugárzóan szép művész, gyönyörű lírai hanggal rendelkezik. Már több szerepében elbűvölt: Norina, Adina, Gilda, Iluska után nemrég - Erkel másik, utolsó dalművében, az István király koncertszerű előadásában Zolna hangi megformálásával ért el kirobbanó sikert a MOM Kultúrháza Színháztermében. Persze, rajtuk kívül is mindenkit kitapsolt az ifjúság - csak kevésbé vehemensen. Pataki Adorján alakítása szerintem most haloványabbra sikerült, bevallom, többet vártam tőle mind hangban, mind a szerep kidolgozása terén. Talán túl szigorúan ítélem meg, mivel emlékeimből óhatatlanul előjönnek a nagy elődök, akik számomra egykor a mércét jelentették: Simándy, Udvardy, Ilosfalvy, Kelen, Molnár. Napjainkban pedig Fekete Attila a példakép. Kétségtelen, nehéz lehet az ő árnyékukból kilépni. Mégis meg kell próbálnia, ha hosszú távon szeretne Hunyadit és hasonló hangfajú lírai-hősi szerepeket elénekelni az Operaházban. Ehhez minden adottsága megvan. És remélem, hogy ez a szerep is beérik majd, ha még tovább énekelheti. A két intrikust is jól megtapsolta a közönség. Cser Krisztián szép basszusa meg kulturált játéka is tetszett nekik. Gurbán János magas hőfokon énekelt, jól, de szerepmegformálása kissé átmegy ripacskodásba; furcsa volt látnom Gara nádorként Don Pasquale-szerű buffo mimikával és gesztusokkal a jeleneteiben. Megyesi Zoltán mindent megtett, hogy V. László királyként megragadjon az emlékezetben; a barokk-zenén, meg Mozarton érlelődött hangja meg lenne ehhez, és könnyedén, töretlenül szárnyal a kényelmetlenül magas fekvésben is, ugyanakkor alakítása kissé egysíkú. A gyenge jellemű királyból keveset látunk: véleményem szerint több indulat és érzelmi kitörés (a düh, a félelem, a tipródás, tanácstalanság) kidomborításával egyénibb karakterét rajzolhatta volna fel a királynak. Ahogyan többet kellett volna felmutatnia a féltékeny, a szerelemittas ifjúból is, úgy ahogy legutóbb Nyári Zoltán V. László megformálásából ez egyértelműen kisugárzott és átjött felénk a nézőtérre. De ezek csak szőrszálhasogatások a részemről, mert Megyesi Zoltán ezzel együtt remek portrét vázolt fel, ami a további előadásokon még tovább csiszolódhat. Nagy tapsokban részesült az előadást kitűnően vezénylő [url] http://matehamori.com/oldal/eletrajz; Hámori Máté [/url], akinek életrajzából kitűnik, hogy ifjúkora ellenére már nagy karmesteri tapasztalatokra tett szert. Most az Óbudai Danubia Zenekar élén (az Opera énekkarát meg a Honvéd Férfikart is irányítva) Erkel operájának professzionális vezénylése során kaptunk ebből a megszerzett tudásból ízelítőt.. Szépen, pontosan, kifejezően játszott a zenekar. Szívesen látnám az Opera zenekara élén is, mind többször, Hámori Mátét!
A szerda délutáni-koraesti Hunyadi-előadás számomra mindenekelőtt két koloratúrszoprán sikerét hozta. Kolonits Klára a drámai-, Szakács Ildikó pedig a lírai koloratúr hangjával tündökölt, és vélhetően szerzett a az ifjú közönség körében, náluk, szép élményeket. Kolonitsnak nemcsak gyönyörű hangjára, de a színpadi játékára is érdemes odafigyelni: minden ábrázolt apró rezdülés nála tudatosan kidolgozott és tökéletesen fel van építve: például ahogy a királyi eskü-jelenetben (balján László fia karol belé) jobbján az izgő-mozgó gyermek Mátyást megformáló Gerlei Pétert anyai szelídséggel, de mégis szigorúsággal az arcán, (néma) szavakkal próbálja kordában tartani, miközben körülöttük szól a zene és az ének, folyik a ceremónia – ebben a szituációban és kommunikációban erre csak a legnagyobbak képesek. Szakács Ildikó is tüneményes alakítást nyújtott; Kriszta Kinga szereptársához hasonlíthatóan rendkívül ígéretes, tehetséges, fiatal, sugárzóan szép művész, gyönyörű lírai hanggal rendelkezik. Már több szerepében elbűvölt: Norina, Adina, Gilda, Iluska után nemrég - Erkel másik, utolsó dalművében, az István király koncertszerű előadásában Zolna hangi megformálásával ért el kirobbanó sikert a MOM Kultúrháza Színháztermében. Persze, rajtuk kívül is mindenkit kitapsolt az ifjúság - csak kevésbé vehemensen. Pataki Adorján alakítása szerintem most haloványabbra sikerült, bevallom, többet vártam tőle mind hangban, mind a szerep kidolgozása terén. Talán túl szigorúan ítélem meg, mivel emlékeimből óhatatlanul előjönnek a nagy elődök, akik számomra egykor a mércét jelentették: Simándy, Udvardy, Ilosfalvy, Kelen, Molnár. Napjainkban pedig Fekete Attila a példakép. Kétségtelen, nehéz lehet az ő árnyékukból kilépni. Mégis meg kell próbálnia, ha hosszú távon szeretne Hunyadit és hasonló hangfajú lírai-hősi szerepeket elénekelni az Operaházban. Ehhez minden adottsága megvan. És remélem, hogy ez a szerep is beérik majd, ha még tovább énekelheti. A két intrikust is jól megtapsolta a közönség. Cser Krisztián szép basszusa meg kulturált játéka is tetszett nekik. Gurbán János magas hőfokon énekelt, jól, de szerepmegformálása kissé átmegy ripacskodásba; furcsa volt látnom Gara nádorként Don Pasquale-szerű buffo mimikával és gesztusokkal a jeleneteiben. Megyesi Zoltán mindent megtett, hogy V. László királyként megragadjon az emlékezetben; a barokk-zenén, meg Mozarton érlelődött hangja meg lenne ehhez, és könnyedén, töretlenül szárnyal a kényelmetlenül magas fekvésben is, ugyanakkor alakítása kissé egysíkú. A gyenge jellemű királyból keveset látunk: véleményem szerint több indulat és érzelmi kitörés (a düh, a félelem, a tipródás, tanácstalanság) kidomborításával egyénibb karakterét rajzolhatta volna fel a királynak. Ahogyan többet kellett volna felmutatnia a féltékeny, a szerelemittas ifjúból is, úgy ahogy legutóbb Nyári Zoltán V. László megformálásából ez egyértelműen kisugárzott és átjött felénk a nézőtérre. De ezek csak szőrszálhasogatások a részemről, mert Megyesi Zoltán ezzel együtt remek portrét vázolt fel, ami a további előadásokon még tovább csiszolódhat. Nagy tapsokban részesült az előadást kitűnően vezénylő [url] http://matehamori.com/oldal/eletrajz; Hámori Máté [/url], akinek életrajzából kitűnik, hogy ifjúkora ellenére már nagy karmesteri tapasztalatokra tett szert. Most az Óbudai Danubia Zenekar élén (az Opera énekkarát meg a Honvéd Férfikart is irányítva) Erkel operájának professzionális vezénylése során kaptunk ebből a megszerzett tudásból ízelítőt.. Szépen, pontosan, kifejezően játszott a zenekar. Szívesen látnám az Opera zenekara élén is, mind többször, Hámori Mátét!
3532 Momo 2013-06-05 22:20:21 [Válasz erre: 3531 Cilike 2013-06-05 22:03:04]
Én a délelőtti előadást hallottam, nagyon szépen szólt az énekkar. :-)
Én a délelőtti előadást hallottam, nagyon szépen szólt az énekkar. :-)
3531 Cilike 2013-06-05 22:03:04
Meg kell mondanom, hogy a mai 17-kor kezdődő előadás nagy élményt nyújtott nekem -és ehhez még számítsátok hozzá, hogy két nap alatt ez volt a 4. Egészen nagyszerű szereposztás állt össze: Megyesi Zoltán mint V. László, Pataki Adorján -tök máshogy énekelt, mnit a Boccanegrában, bár nekem abban is tetszett, de most jobban -, Kolonits Klári mint Szilágyi Erzsébet többek között egy perfekt La Grange-áriával, Szakács Ildikó, akit élőben most hallottam először és leesett az állam, hogy mekkora hangja van és milyen remek minden szempontból. És nagyon jó látni és hallani a sok gyereket -na jó, fiatalt-, akik lelkesen hujjogatnak és mosolyognak, tapsolnak, szóval élvezik!
Meg kell mondanom, hogy a mai 17-kor kezdődő előadás nagy élményt nyújtott nekem -és ehhez még számítsátok hozzá, hogy két nap alatt ez volt a 4. Egészen nagyszerű szereposztás állt össze: Megyesi Zoltán mint V. László, Pataki Adorján -tök máshogy énekelt, mnit a Boccanegrában, bár nekem abban is tetszett, de most jobban -, Kolonits Klári mint Szilágyi Erzsébet többek között egy perfekt La Grange-áriával, Szakács Ildikó, akit élőben most hallottam először és leesett az állam, hogy mekkora hangja van és milyen remek minden szempontból. És nagyon jó látni és hallani a sok gyereket -na jó, fiatalt-, akik lelkesen hujjogatnak és mosolyognak, tapsolnak, szóval élvezik!
3530 ferocissimoato 2013-06-01 21:14:00 [Válasz erre: 3527 Orfeusz 2013-06-01 15:44:39]
Számomra Temesi Mária egész énekesi pályája egy rejtély... Sosem szerettem az agresszív éneklést, a hideg és kiszámított müvészettöl mindig is a hideg rázott. Elég sok jeges estét éltem át vele, még fénykorában is (Elza, Tatjana, Desdemona,Elisabetta...), ezért én öt már régóta kerülöm.
Számomra Temesi Mária egész énekesi pályája egy rejtély... Sosem szerettem az agresszív éneklést, a hideg és kiszámított müvészettöl mindig is a hideg rázott. Elég sok jeges estét éltem át vele, még fénykorában is (Elza, Tatjana, Desdemona,Elisabetta...), ezért én öt már régóta kerülöm.
