1264 musicus2 2008-07-03 16:03:51 [Válasz erre: 1262 Búbánat 2008-07-03 13:14:09]
LELEPLEZŐDTEK! Az eredeti változat jogdíjmentessége és az \"átdolgozás\" jogdíjvonzatának ismeretében minden világos. Mit gondoltok, miért ragaszkodik mániákusan a MÁO vezetése a drágább (és rosszabb) átdolgozott változathoz? Elmúlt Horthy, Szálasi, Rákosi, Nagy Imre, Kádár, Antall, Boross, Horn, Orbán, Medgyessy, csak ez az úzús változatlan? Azért, híveim, mert egy operaelőadás jogdíjvonzata tetemes. Olyannyira az, hogy abból meg lehet vesztegetni a kulcsembereket, pl. az operaház vezetőségét is. Az emberek pénzéhsége rendszer- és pártfüggetlen. Olvassunk bele a görög drámákba, ötezer éve ez a helyzet. Márpedig, ha egy magyarországi előadás jogdíja tetemes, akkor egy amerikaié hatványozottan az. Szinetár nyilván azért akart beleugatni az előkészületekbe, hogy az átiratot suszterolja az eredeti változat helyébe, amiből neki(k) egy kanyi krajcár hasznuk sincs. Más racionális okot nem látok. Annál is inkább, mert azon az áron is erőltette a \"beleszólást\", hogy ezzel az előadás létrejöttét kockáztatta. - Dupla, vagy semmi - gondolta. És lőn a nagy semmi. Neki ebből kára nem volt, a magyar kultúrának annál inkább. És hogy ez az alak ilyesmire képes, azt valószerűsíti az a húzása, amit a második kinevezése után nem átallt meglépni, nevezetesen: kreált magának egy mesebeli stallumot, miáltal ötszázezer forintot (nyilván inflációval emelkedő mértékben) húz a költségvetésből, méghozzá nem pozíciója lejártáig, hanem haláláig! Ellenőrizhető! Nos, valaki lehet kiváló rendező és színházi szakember közéletileg és pénzéhes disznó magánéletileg. De ha a kettőt keveri, akkor ez azzal a kockázattal jár, hogy ezt egyszer a fejére olvassák, mint ahogy én teszem ezt most. Elegem van abból a megszállói magatartásból, ahogy a magyarországi \"elit\" az ország javait mintegy hadizsákmányként kezeli, most már több, mint hatvan éve. \"Ha nincs hasznom belőle, hát inkább pusztuljon!\" Meggyőződésem szerint ennek a szemléletnek az áldozata volt a Bánk washingtoni bemutatója. Szinetár helyett bárki lehetett volna ott (kivéve Petrovicsot, akit éppen emiatt becsülök nagyra, mert ő volt az egyetlen, aki szembement ezzel a maffiával Erkel ügyben).
LELEPLEZŐDTEK! Az eredeti változat jogdíjmentessége és az \"átdolgozás\" jogdíjvonzatának ismeretében minden világos. Mit gondoltok, miért ragaszkodik mániákusan a MÁO vezetése a drágább (és rosszabb) átdolgozott változathoz? Elmúlt Horthy, Szálasi, Rákosi, Nagy Imre, Kádár, Antall, Boross, Horn, Orbán, Medgyessy, csak ez az úzús változatlan? Azért, híveim, mert egy operaelőadás jogdíjvonzata tetemes. Olyannyira az, hogy abból meg lehet vesztegetni a kulcsembereket, pl. az operaház vezetőségét is. Az emberek pénzéhsége rendszer- és pártfüggetlen. Olvassunk bele a görög drámákba, ötezer éve ez a helyzet. Márpedig, ha egy magyarországi előadás jogdíja tetemes, akkor egy amerikaié hatványozottan az. Szinetár nyilván azért akart beleugatni az előkészületekbe, hogy az átiratot suszterolja az eredeti változat helyébe, amiből neki(k) egy kanyi krajcár hasznuk sincs. Más racionális okot nem látok. Annál is inkább, mert azon az áron is erőltette a \"beleszólást\", hogy ezzel az előadás létrejöttét kockáztatta. - Dupla, vagy semmi - gondolta. És lőn a nagy semmi. Neki ebből kára nem volt, a magyar kultúrának annál inkább. És hogy ez az alak ilyesmire képes, azt valószerűsíti az a húzása, amit a második kinevezése után nem átallt meglépni, nevezetesen: kreált magának egy mesebeli stallumot, miáltal ötszázezer forintot (nyilván inflációval emelkedő mértékben) húz a költségvetésből, méghozzá nem pozíciója lejártáig, hanem haláláig! Ellenőrizhető! Nos, valaki lehet kiváló rendező és színházi szakember közéletileg és pénzéhes disznó magánéletileg. De ha a kettőt keveri, akkor ez azzal a kockázattal jár, hogy ezt egyszer a fejére olvassák, mint ahogy én teszem ezt most. Elegem van abból a megszállói magatartásból, ahogy a magyarországi \"elit\" az ország javait mintegy hadizsákmányként kezeli, most már több, mint hatvan éve. \"Ha nincs hasznom belőle, hát inkább pusztuljon!\" Meggyőződésem szerint ennek a szemléletnek az áldozata volt a Bánk washingtoni bemutatója. Szinetár helyett bárki lehetett volna ott (kivéve Petrovicsot, akit éppen emiatt becsülök nagyra, mert ő volt az egyetlen, aki szembement ezzel a maffiával Erkel ügyben).
1262 Búbánat 2008-07-03 13:14:09
A Népszabadságban 1999. október 29-én megjelent egy cikk: „Közvetítővel vagy anélkül” – „Miért nem lesz Washingtonban Bánk bán?” (Munkatársunktól) A téma itt a fórumon többször is felmerült, úgy gondoltam, ide másolom az írást teljes terjedelmében. „Dr. Werner András orvos életét a zene és a medicina határozza meg. Muzsikus, énekes páciensei az elmúlt évtizedekben barátai lettek, s megismerték az endokrinológus sokoldalú tudását. Közeli barátságban van a legkiválóbb magyar operistákkal is. Washingtoni tudósítónknak a Bánk bán ottani bemutatásának előkészületeiről és elmaradáősáról beszélt. - Az 1996-os szuperkoncert előtt én segítettem Domingónak megtanulni a Hazém, hazám… kezdetű áriát. Tökéletes lett volna, ha nem fújja szét a kottát a Népstadionban. Domingo megszerette az áriát, és azt mondta: többet akar tudni az operáról. A spanyol sztár a Washington Opera művészeti vezetője, megbízást adott nekem arra, hogy készítsem elő a Bánk bán előadását a Kennedy Centerben. A bemutató 2001. március 10-én lett volna. A Bánk bánt még soha nem játszották Amerikában, ahogy más múlt századi magyar operát sem – mondja Werner doktor. – Magyar előadóművészek léptek volna fel Washingtonban. A budapesti opera adta volna a jelmezeket és a díszleteket. A Washington Opera megbízásából hallgattam meg és választottam ki a főszereplőket. Már csak a kisebb szerepekre kellett volna kijelölni a művészeket, amikor érkezett egy furcsa hangú levél az operaház vezetésétől, amelyben a tényeknek nem megfelelő állítások voltak. Egyébként nem valamilyen koprodukcióról lett volna szó, hanem washingtoni vállalkozásról magyar szereplőkkel. Werner András azt mondja, hogy a 2001-es előadásnak külön jelentőséget adott volna, hogy nem egy 1939-es átdolgozás, hanem Erkel eredeti 1861-es műve került volna színpadra. A közönség megismerhetett volna egy sor értéket: áriákat, kórusokat. Nemcsak a kárbaveszett többéves munkát sajnálja, de az elveszett alkalmat is. Nem találgat, mi lehetett a budapesti operaház vezetőségének szándéka. A washintoni műsorrendből már törölték a Bánkot, s ilyen alkalom nem lesz egyhamar. Werner doktor sajnálja, hogy sok magyar operaénekes nem jut ilyen lehetőséghez, és hogy az amerikai közönség nem ismerheti meg Erkel Ferenc művét. Nem érti, hogyan volt lehetséges ez a magatartás, ha egyszer Orbán Viktor is támogatta az ötletet. A miniszterelnök beszélt erről a tavaly októberi amerikai útjáról készített riportfilmben is. Werner András próbálja megfejteni az okokat. Találgat, de azt mondja, képtelen ésszerű magyarázatot találni. Az elmaradt washingtoni Bánk bán előadással kapcsolatban megkerestük Szinetár Miklóst, az Operaház igazgatóját, aki elmondta, Werner András úr 1997-ben járt náluk először ezzel a javaslatával, amit megtiszteltetésnek vettek. A Washington Opera igazgatósága írásban is megerősítette a meghívást. Szinetár Miklósék többször felajánlották, hogy ki is mennének a részletek megvitatására. Közben Werner úr több ízben tárgyalt a szereplőkkel, rendezőkkel, ajánlatokat és szerződéseket ígért. A főigazgató szerint ezek az ajánlatok időnként a tudtukon kívül történtek, és egyes esetekben nem estek egybe az Operaház elképzeléseivel, márpedig az ajánlat koprodukcióra szólt. Utolsó levelükben – melyet Werner úr furcsa hangúnak említ – kérték, hogy a washingtoni operaház most már közvetlenül vegye fel a kapcsolatot velük, ne közvetítőn keresztül tárgyaljanak, mert rengeteg a tisztázásra váró részlet. Ezek után kapták meg a washingtoniaktól a levelet, hogy a produkció nem aktuális – állítja Szinetár Miklós. Majd hozzáteszi: ennek ellenére bármikor nagy örömmel hoznának létre közös előadást a washingtoni operaházzal.” A cikk alatt keretes cikkben közölte a Népszabadság az alábbi sorokat: „ Placido Domingo a következő nyilatkozatot juttatta el washingtoni tudósítónkhoz: Tudomásomra jutott, hogy lapjukban interjút közöltek a budapesti operaház igazgatójával. Ez Erkel Bánk bánjával 2001. márciusra tervezett – időközben lemondott – amerikai bemutatójára vonatkozott. Mivel az interjúban félrevezető közlés volt, szeretném azt helyesbíteni. Dr. Andrew Werner javasolta, hogy az opera kerüljön repertoárunkra, és ő volt ennek a vállalkozásnak a művészeti tanácsadója. Így teljes felhatalmazása volt minden tekintetben a washingtoni operaháztól, és nem közvetítőként tevékenykedett.”
A Népszabadságban 1999. október 29-én megjelent egy cikk: „Közvetítővel vagy anélkül” – „Miért nem lesz Washingtonban Bánk bán?” (Munkatársunktól) A téma itt a fórumon többször is felmerült, úgy gondoltam, ide másolom az írást teljes terjedelmében. „Dr. Werner András orvos életét a zene és a medicina határozza meg. Muzsikus, énekes páciensei az elmúlt évtizedekben barátai lettek, s megismerték az endokrinológus sokoldalú tudását. Közeli barátságban van a legkiválóbb magyar operistákkal is. Washingtoni tudósítónknak a Bánk bán ottani bemutatásának előkészületeiről és elmaradáősáról beszélt. - Az 1996-os szuperkoncert előtt én segítettem Domingónak megtanulni a Hazém, hazám… kezdetű áriát. Tökéletes lett volna, ha nem fújja szét a kottát a Népstadionban. Domingo megszerette az áriát, és azt mondta: többet akar tudni az operáról. A spanyol sztár a Washington Opera művészeti vezetője, megbízást adott nekem arra, hogy készítsem elő a Bánk bán előadását a Kennedy Centerben. A bemutató 2001. március 10-én lett volna. A Bánk bánt még soha nem játszották Amerikában, ahogy más múlt századi magyar operát sem – mondja Werner doktor. – Magyar előadóművészek léptek volna fel Washingtonban. A budapesti opera adta volna a jelmezeket és a díszleteket. A Washington Opera megbízásából hallgattam meg és választottam ki a főszereplőket. Már csak a kisebb szerepekre kellett volna kijelölni a művészeket, amikor érkezett egy furcsa hangú levél az operaház vezetésétől, amelyben a tényeknek nem megfelelő állítások voltak. Egyébként nem valamilyen koprodukcióról lett volna szó, hanem washingtoni vállalkozásról magyar szereplőkkel. Werner András azt mondja, hogy a 2001-es előadásnak külön jelentőséget adott volna, hogy nem egy 1939-es átdolgozás, hanem Erkel eredeti 1861-es műve került volna színpadra. A közönség megismerhetett volna egy sor értéket: áriákat, kórusokat. Nemcsak a kárbaveszett többéves munkát sajnálja, de az elveszett alkalmat is. Nem találgat, mi lehetett a budapesti operaház vezetőségének szándéka. A washintoni műsorrendből már törölték a Bánkot, s ilyen alkalom nem lesz egyhamar. Werner doktor sajnálja, hogy sok magyar operaénekes nem jut ilyen lehetőséghez, és hogy az amerikai közönség nem ismerheti meg Erkel Ferenc művét. Nem érti, hogyan volt lehetséges ez a magatartás, ha egyszer Orbán Viktor is támogatta az ötletet. A miniszterelnök beszélt erről a tavaly októberi amerikai útjáról készített riportfilmben is. Werner András próbálja megfejteni az okokat. Találgat, de azt mondja, képtelen ésszerű magyarázatot találni. Az elmaradt washingtoni Bánk bán előadással kapcsolatban megkerestük Szinetár Miklóst, az Operaház igazgatóját, aki elmondta, Werner András úr 1997-ben járt náluk először ezzel a javaslatával, amit megtiszteltetésnek vettek. A Washington Opera igazgatósága írásban is megerősítette a meghívást. Szinetár Miklósék többször felajánlották, hogy ki is mennének a részletek megvitatására. Közben Werner úr több ízben tárgyalt a szereplőkkel, rendezőkkel, ajánlatokat és szerződéseket ígért. A főigazgató szerint ezek az ajánlatok időnként a tudtukon kívül történtek, és egyes esetekben nem estek egybe az Operaház elképzeléseivel, márpedig az ajánlat koprodukcióra szólt. Utolsó levelükben – melyet Werner úr furcsa hangúnak említ – kérték, hogy a washingtoni operaház most már közvetlenül vegye fel a kapcsolatot velük, ne közvetítőn keresztül tárgyaljanak, mert rengeteg a tisztázásra váró részlet. Ezek után kapták meg a washingtoniaktól a levelet, hogy a produkció nem aktuális – állítja Szinetár Miklós. Majd hozzáteszi: ennek ellenére bármikor nagy örömmel hoznának létre közös előadást a washingtoni operaházzal.” A cikk alatt keretes cikkben közölte a Népszabadság az alábbi sorokat: „ Placido Domingo a következő nyilatkozatot juttatta el washingtoni tudósítónkhoz: Tudomásomra jutott, hogy lapjukban interjút közöltek a budapesti operaház igazgatójával. Ez Erkel Bánk bánjával 2001. márciusra tervezett – időközben lemondott – amerikai bemutatójára vonatkozott. Mivel az interjúban félrevezető közlés volt, szeretném azt helyesbíteni. Dr. Andrew Werner javasolta, hogy az opera kerüljön repertoárunkra, és ő volt ennek a vállalkozásnak a művészeti tanácsadója. Így teljes felhatalmazása volt minden tekintetben a washingtoni operaháztól, és nem közvetítőként tevékenykedett.”
1261 musicus2 2008-07-02 11:48:47 [Válasz erre: 1260 Heiner Lajos 2008-07-01 08:56:05]
http://jegy.hu/news.php?nid=106 Bánk bán 2008. augusztus 20. (szerda) 20.00 óra Kálmán Imre Szabadtéri Színpad – Siófok Duna Szimfonikus Zenekar és az Operaház szólistái: Erkel Ferenc: Bánk bán koncertjellegű előadás Egyedi előadással készülnek Siófokon az augusztus 20-i állami ünnepre. Magyarország legtöbbet játszott operájának koncertjellegű előadását láthatja a közönség a szabadtéri színpadon Káel Csaba operafilmjével népszerűvé vált Kiss B. Atilla főszereplésével és más hírességekkel. Gertrudis szerepében Wiedermann Bernadett, Melinda szerepében pedig Keszei Bori lesz látható a siófoki előadáson. Közreműködik a Duna Szimfonikus Zenekar és kórus. Vezényel: Kaposi Gergely. Bánk bán: Kiss B. Attila, Gertrudis: Wiedermann Bernadett, Melinda: Keszei Bori, Tiborc: Bede Fazekas Csaba, Ottó: Nyári Zoltán, Petur bán, II. Endre: Gurbán János, Duna Szimfonikus Zenekar és kórus Karmester: Kaposi Gergely
http://jegy.hu/news.php?nid=106 Bánk bán 2008. augusztus 20. (szerda) 20.00 óra Kálmán Imre Szabadtéri Színpad – Siófok Duna Szimfonikus Zenekar és az Operaház szólistái: Erkel Ferenc: Bánk bán koncertjellegű előadás Egyedi előadással készülnek Siófokon az augusztus 20-i állami ünnepre. Magyarország legtöbbet játszott operájának koncertjellegű előadását láthatja a közönség a szabadtéri színpadon Káel Csaba operafilmjével népszerűvé vált Kiss B. Atilla főszereplésével és más hírességekkel. Gertrudis szerepében Wiedermann Bernadett, Melinda szerepében pedig Keszei Bori lesz látható a siófoki előadáson. Közreműködik a Duna Szimfonikus Zenekar és kórus. Vezényel: Kaposi Gergely. Bánk bán: Kiss B. Attila, Gertrudis: Wiedermann Bernadett, Melinda: Keszei Bori, Tiborc: Bede Fazekas Csaba, Ottó: Nyári Zoltán, Petur bán, II. Endre: Gurbán János, Duna Szimfonikus Zenekar és kórus Karmester: Kaposi Gergely
1260 Heiner Lajos 2008-07-01 08:56:05
Siófokon kikkel megy majd a Bánk?
Siófokon kikkel megy majd a Bánk?
1259 musicus2 2008-07-01 08:38:38 [Válasz erre: 1258 tiramisu 2008-06-24 21:06:23]
Köszönöm, igazán kedves vagy. Sajnos, el kell hinnünk a tények tükrében, amit leírtam. Hiszen Nádasdi Kálmánnak meg volt a zenei képesítése is, tehát tudta, hogy mit csinál, hogy ilyen méretű beavatkozásoknak (bariton Bánk, egek Ura!) nincsen és nem lehet semmi művészi indoka és alapja. Az átköltések gyakorlata a XIX. századdal elmúlt, a 40-es évek elején már egy rég avitt szemlélet volt, amit nem volt ildomos már alkalmazni kultúrkörökben (ld. Debussy fulmináns kirohanását egy hasonló eset miatt, kb. negyven évvel azelőttről, sajnos, nincs kéznél a Monsieur Croche). Nádasdi Kálmánt tiszteljük továbbra is, de nem az Erkel operákon végzett beavatkozásaiért, amelyek életművének elfelejtendő részét kell(ene), hogy képezzék.
Köszönöm, igazán kedves vagy. Sajnos, el kell hinnünk a tények tükrében, amit leírtam. Hiszen Nádasdi Kálmánnak meg volt a zenei képesítése is, tehát tudta, hogy mit csinál, hogy ilyen méretű beavatkozásoknak (bariton Bánk, egek Ura!) nincsen és nem lehet semmi művészi indoka és alapja. Az átköltések gyakorlata a XIX. századdal elmúlt, a 40-es évek elején már egy rég avitt szemlélet volt, amit nem volt ildomos már alkalmazni kultúrkörökben (ld. Debussy fulmináns kirohanását egy hasonló eset miatt, kb. negyven évvel azelőttről, sajnos, nincs kéznél a Monsieur Croche). Nádasdi Kálmánt tiszteljük továbbra is, de nem az Erkel operákon végzett beavatkozásaiért, amelyek életművének elfelejtendő részét kell(ene), hogy képezzék.
1258 tiramisu 2008-06-24 21:06:23 [Válasz erre: 1256 musicus2 2008-06-24 02:03:38]
Kedves Musicus2! Kérlek ne hozz zavarba bocsánatkéréseddel! Becsülöm az olyan embert , aki kiáll saját véleményéért és nem sunyítva, lapítva próbál bekúszni a képbe. Neked abszolút igazad van, de én bár rég kifutottam a nyeretlen kétéves korból, bizonyos dolgokat, bizonyos emberekről nem tudok elhinni!!! Egyébként Dolinszky Miklóst nagyra tartom, igen értékes a munkássága.
Kedves Musicus2! Kérlek ne hozz zavarba bocsánatkéréseddel! Becsülöm az olyan embert , aki kiáll saját véleményéért és nem sunyítva, lapítva próbál bekúszni a képbe. Neked abszolút igazad van, de én bár rég kifutottam a nyeretlen kétéves korból, bizonyos dolgokat, bizonyos emberekről nem tudok elhinni!!! Egyébként Dolinszky Miklóst nagyra tartom, igen értékes a munkássága.
1257 musicus2 2008-06-24 02:18:23 [Válasz erre: 1250 tiramisu 2008-06-22 00:04:35]
A Dózsa érdekes eset. Partitúrája a legtestesebb az Erkel operák közül, majdnem duplája az eredeti Bánknak, ami az általánosan ismert átköltésnél sokkal hosszabb. Időtartama tehát több, mint négy óra lehet. Ennek csak a töredéke (jóval kevesebb, mint a fele) hangzott el az Erkel Színházban, eléggé vitatható rendezésben. Vajon mi lenne a véleményünk egy Wagner operáról egy ekkora húzást követően, ha az eredetit nem ismernénk? Mert a Dózsából a Rádiónak is csak egy rövidített felvétele van, ráadásul ez utóbbi a Nádasdi-Bánkhoz hasonlóan egy ún. \"átköltés\". Akik ezt elkövették, nem átallottak arra hivatkozni, hogy Szigligeti librettója ilyen, meg olyan, nyelvezete meg még amolyanabb. Még annyi fáradságot sem vettek, hogy utánanézzenek: a szövegkönyvet Szigligeti csak ÖSSZEÁLLÍTOTTA, (majdnem) minden sora Jókaié! Erkel egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem volt egyműfajú szerző, csak művei, nyomtatott modern kiadások híján, nem szólalhatnak meg a koncertpódiumon.
A Dózsa érdekes eset. Partitúrája a legtestesebb az Erkel operák közül, majdnem duplája az eredeti Bánknak, ami az általánosan ismert átköltésnél sokkal hosszabb. Időtartama tehát több, mint négy óra lehet. Ennek csak a töredéke (jóval kevesebb, mint a fele) hangzott el az Erkel Színházban, eléggé vitatható rendezésben. Vajon mi lenne a véleményünk egy Wagner operáról egy ekkora húzást követően, ha az eredetit nem ismernénk? Mert a Dózsából a Rádiónak is csak egy rövidített felvétele van, ráadásul ez utóbbi a Nádasdi-Bánkhoz hasonlóan egy ún. \"átköltés\". Akik ezt elkövették, nem átallottak arra hivatkozni, hogy Szigligeti librettója ilyen, meg olyan, nyelvezete meg még amolyanabb. Még annyi fáradságot sem vettek, hogy utánanézzenek: a szövegkönyvet Szigligeti csak ÖSSZEÁLLÍTOTTA, (majdnem) minden sora Jókaié! Erkel egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem volt egyműfajú szerző, csak művei, nyomtatott modern kiadások híján, nem szólalhatnak meg a koncertpódiumon.
1256 musicus2 2008-06-24 02:03:38 [Válasz erre: 1249 tiramisu 2008-06-21 23:36:58]
Kedves Tiramisu, kérlek, bocsáss meg, ha kicsit élesebb voltam a kelleténél. Erkel ügyben nem ismerek tréfát. Nádasdiék nyereségvágya, ahogy minden Bánk és Hunyadi-átdolgozóé, könnyen bizonyítható. Hiszen az általuk létrehozott \"átköltés\"-ek nem jobbak mint az eredeti, ez a hangzó anyagból már megállapítható ((már ami az 1993-as Marton-Molnár felvételen hallható belőle). A szerzői jogi szabályozás szerint - minden eredeti, önálló szellemi alkotást honorálni kell, az átdolgozást is, ha az megfelel a követelményeknek, tehát elegendő benne az önálló és eredeti elem (egyéb követelmény nincs!). - A jogvédelem a szerző (átdolgozó) halálától számított 50 évig él, nem rég ezt felemelték 70 évre. Ebből következően a szerzői jog értelmében honorálni kell az átdolgozásokat akkor is, ha azok az eredeti művet tönkreteszik, meghamisítják, vagy prostituálják (ld. klasszikusok popritmusban). Erkelért ma már rég nem jár jogdíj, de az átdolgozóknak (örököseiknek) ma is folydogál, ha tudnád, hogy ez mennyi, nem kételkednél abban, amit írtam. Egyébként érdemes utánagondolni, hogy miért ragaszkodik az Operaház (pontosabban annak mindenkori vezetése, az egyetlen Petrovics Emil kivételével) az átdolgozásokhoz, amikor azért tetemes jogdíjat kell fizetni, az eredeti ellenében, amiért nem kellene egy fillért sem fizetni? Ez bizony biznisz. Használhatnék találóbb kifejezést is, de nem teszem. A ZTI az Urtext operákat adja közre, ebből az intézetnek semmi anyagi haszna sincs. Kolozsváron még tudják, hogy mit jelent magyarnak lenni, ezt a királyi operában már, úgy tűnik, elfelejtették. Azok a székek, amelyek nem kis részben Erkelnek köszönhetik létüket, úgy látszik, túl kényelmesre sikeredtek. Az 1226. sz. hozzászólásban olvasható egy szakszerű (és teljesen PC) összefogalása a témakörnek.
Kedves Tiramisu, kérlek, bocsáss meg, ha kicsit élesebb voltam a kelleténél. Erkel ügyben nem ismerek tréfát. Nádasdiék nyereségvágya, ahogy minden Bánk és Hunyadi-átdolgozóé, könnyen bizonyítható. Hiszen az általuk létrehozott \"átköltés\"-ek nem jobbak mint az eredeti, ez a hangzó anyagból már megállapítható ((már ami az 1993-as Marton-Molnár felvételen hallható belőle). A szerzői jogi szabályozás szerint - minden eredeti, önálló szellemi alkotást honorálni kell, az átdolgozást is, ha az megfelel a követelményeknek, tehát elegendő benne az önálló és eredeti elem (egyéb követelmény nincs!). - A jogvédelem a szerző (átdolgozó) halálától számított 50 évig él, nem rég ezt felemelték 70 évre. Ebből következően a szerzői jog értelmében honorálni kell az átdolgozásokat akkor is, ha azok az eredeti művet tönkreteszik, meghamisítják, vagy prostituálják (ld. klasszikusok popritmusban). Erkelért ma már rég nem jár jogdíj, de az átdolgozóknak (örököseiknek) ma is folydogál, ha tudnád, hogy ez mennyi, nem kételkednél abban, amit írtam. Egyébként érdemes utánagondolni, hogy miért ragaszkodik az Operaház (pontosabban annak mindenkori vezetése, az egyetlen Petrovics Emil kivételével) az átdolgozásokhoz, amikor azért tetemes jogdíjat kell fizetni, az eredeti ellenében, amiért nem kellene egy fillért sem fizetni? Ez bizony biznisz. Használhatnék találóbb kifejezést is, de nem teszem. A ZTI az Urtext operákat adja közre, ebből az intézetnek semmi anyagi haszna sincs. Kolozsváron még tudják, hogy mit jelent magyarnak lenni, ezt a királyi operában már, úgy tűnik, elfelejtették. Azok a székek, amelyek nem kis részben Erkelnek köszönhetik létüket, úgy látszik, túl kényelmesre sikeredtek. Az 1226. sz. hozzászólásban olvasható egy szakszerű (és teljesen PC) összefogalása a témakörnek.
1255 musicus2 2008-06-24 01:38:52 [Válasz erre: 1251 zak 2008-06-22 11:19:51]
Mindkét Fischer szívből utálja Erkel Tibort, mert még a rendszerváltás környékén alapos cikksorozatban leplezte azt a haveri kört és módszereiket, amely szabályosan lerabolta Magyarország zenekari finanszírozásának rendelkezésre álló részét. Petur György minisztériumi óvóbácsi segítségével (mármint ov, azaz osztvez.) De hogy Erkel Ferencet miért utálják, arról fogalmam sincs, mivel Erkel Tibornak, bár dédunokaöccse a szerzőnek, semmi haszna sincs abból, ha többet játsszák az operákat. Nem tudok róla, hogy a Fischerek valaha is vezényeltek volna Erkelt. Ha tévednék, írjátok meg ide, vagy az Erkel topicba.
Mindkét Fischer szívből utálja Erkel Tibort, mert még a rendszerváltás környékén alapos cikksorozatban leplezte azt a haveri kört és módszereiket, amely szabályosan lerabolta Magyarország zenekari finanszírozásának rendelkezésre álló részét. Petur György minisztériumi óvóbácsi segítségével (mármint ov, azaz osztvez.) De hogy Erkel Ferencet miért utálják, arról fogalmam sincs, mivel Erkel Tibornak, bár dédunokaöccse a szerzőnek, semmi haszna sincs abból, ha többet játsszák az operákat. Nem tudok róla, hogy a Fischerek valaha is vezényeltek volna Erkelt. Ha tévednék, írjátok meg ide, vagy az Erkel topicba.
1254 Sesto 2008-06-23 08:41:52 [Válasz erre: 1253 Pancoletti 2008-06-22 12:27:56]
...akkor tessék összefogni és tényleg csinálhatnátok már egy dögös, belevaló Hunyadi László, Bátori Mária bemutatót!!! :-) (A debreceni társulat, ha minden igaz eleve egy új Bánk bánt készít elö a kritikai kiadás alapján... Vagyis Bánk bán témában - végre - lesz elörelépés,...)
...akkor tessék összefogni és tényleg csinálhatnátok már egy dögös, belevaló Hunyadi László, Bátori Mária bemutatót!!! :-) (A debreceni társulat, ha minden igaz eleve egy új Bánk bánt készít elö a kritikai kiadás alapján... Vagyis Bánk bán témában - végre - lesz elörelépés,...)
1253 Pancoletti 2008-06-22 12:27:56 [Válasz erre: 1248 musicus2 2008-06-21 22:09:26]
Kedves Musicus2! Teljesen egyetértek Veled. Már hárman vagyunk testvérek! :-)
Kedves Musicus2! Teljesen egyetértek Veled. Már hárman vagyunk testvérek! :-)
1252 Greco 2008-06-22 11:36:39 [Válasz erre: 1248 musicus2 2008-06-21 22:09:26]
Kedves Musicus! Ezennel testvéremmé fogadlak. Már, ha megengeded...
Kedves Musicus! Ezennel testvéremmé fogadlak. Már, ha megengeded...
1251 zak 2008-06-22 11:19:51 [Válasz erre: 1248 musicus2 2008-06-21 22:09:26]
Azt honnan lehet tudni, hogy Fischer szívből utálja Erkelt?
Azt honnan lehet tudni, hogy Fischer szívből utálja Erkelt?
1250 tiramisu 2008-06-22 00:04:35 [Válasz erre: 1248 musicus2 2008-06-21 22:09:26]
Kedves Musicus2 ! A magam részéről nem szólnék Erkel -ügyben többet. Szeretem a Hunyadit, a Bánk bánt és a Himnuszt. Láttam, hallottam a Dózsá-t , de nem helyezem az előbbi felsoroláshoz. Engedd meg ezt nekem! Nem merültem el az általad leírt témában, nem is szándékozom, nem is értek hozzá! Tisztelem, hogy harcolsz az ügyért,őszintén sok sikert kívánok hozzá! Egyébként ki vagyok éhezve egy jó kis Hunyadira, méltó zenei- és színpadi megjelenítésben.
Kedves Musicus2 ! A magam részéről nem szólnék Erkel -ügyben többet. Szeretem a Hunyadit, a Bánk bánt és a Himnuszt. Láttam, hallottam a Dózsá-t , de nem helyezem az előbbi felsoroláshoz. Engedd meg ezt nekem! Nem merültem el az általad leírt témában, nem is szándékozom, nem is értek hozzá! Tisztelem, hogy harcolsz az ügyért,őszintén sok sikert kívánok hozzá! Egyébként ki vagyok éhezve egy jó kis Hunyadira, méltó zenei- és színpadi megjelenítésben.
1249 tiramisu 2008-06-21 23:36:58 [Válasz erre: 1248 musicus2 2008-06-21 22:09:26]
Nem hinném, hogy egy Nádasdy \"nyereségvágyból\" dolgozta át Erkelt, Oberfrankról sem vélem ezt. (Ezt a két nevet csak kiragadtam...) Miért nem feltételezed, hogy elhivatottságból tették ezt? Vagy tán a Zenetudományi Intézet is tán ez okból szorgalmazta a kiadást? Kolozsvárott tudjuk miért játsszák az összes játszható Erkelt, nemcsak művészeti okokból! Továbbiakban nem kívánok Erkel operák ügyében szólni, mert nem merültem el a témában, nem is óhajtok. Az ignorencia pedig úgy általában nem a stílusom.
Nem hinném, hogy egy Nádasdy \"nyereségvágyból\" dolgozta át Erkelt, Oberfrankról sem vélem ezt. (Ezt a két nevet csak kiragadtam...) Miért nem feltételezed, hogy elhivatottságból tették ezt? Vagy tán a Zenetudományi Intézet is tán ez okból szorgalmazta a kiadást? Kolozsvárott tudjuk miért játsszák az összes játszható Erkelt, nemcsak művészeti okokból! Továbbiakban nem kívánok Erkel operák ügyében szólni, mert nem merültem el a témában, nem is óhajtok. Az ignorencia pedig úgy általában nem a stílusom.
1248 musicus2 2008-06-21 22:09:26 [Válasz erre: 1234 tiramisu 2008-06-18 10:21:59]
Kedves Tiramisu, nem mosolyognál, ha elolvastad volna azt, amit kértem, hogy olvass el. Mindent leírtunk ebben a témában, ami leírható. Valóságértékéről kezeskedem. Te tényleg azt hiszed, ha egy külföldi - minden elhallgatás és ellenpropaganda ellenére - mégis érdeklődni kezdett Erkel iránt, és megtudta, hogy saját országában nincs kiadva nem hogy az életmű, de még a legjelentősebb két opera sem, akkor ez nem lohasztotta le érdeklődését? Tény, hogy a szerző vezérkönyvei kiadatlanok voltak, egészen addig, amig a ZTI-ben Tallián Tibor el nem kezdte a partitúrák kiadását. Ha saját hazája több, mint száz évig ennyire mellőzte Erkelt, mit vársz a külföldtől? Erkel operái azért megszólaltak külföldön is, és ahol megszólaltak, sikerük volt. A Kolozsvári Magyar Állami Opera műsoron tartja (értsd: állandó repertoáron) Erkel összes operáját. Ott van közönség, és van siker. Nálunk a Magyar Állami Operaház tartózkodik az Erkel bemutatóktól, I. és rettenetes Kertész Iván meg is mondta, hogy miért: ő - mármint Kertész - nem hiszi, hogy a kevésbé ismert Erkel operák képesek lennének megmaradni a repertoáron. Pedig ez, ugyebár, nem vallási - értsd hit - kérdés. Ha Kolozsváron életképesek az Erkel operák, nálunk is azok lennének. De, természetesen vannak \"magasabb\" szempontok. Be lehet mutatni pl. Eötvös, vagy Ligeti csodaopuszait, egy-két előadás kedvéért, de Erkeléit, ugyebár, nem. Pedig Erkelnek köszönhető az operaház léte, ti. hogy van Ybl tervezte Andrássy úti operaháza Budapestnek. Ez nem Eötvös, és nem Ligeti érdeme, akiknek egyébként nem valószínű, hogy százötven évvel a bemutató után egyetlen műve is állandó kasszadarab lesz, mint hogy ma sincs ilyen művük... Ez nem ignorancia, ez sajnos tény. És természetesen itt van a színházi vezető kérdése. Most pl. Fischer Ádám nem fog Erkel érdekében semmi érdemlegeset tenni, mert szívből utálja Erkelt. Mármint Erkel Tibort... Hogy a két személy, ti. Erkel Ferenc és Erkel Tibor nem azonos, ebben az esetben ennek semmi, de semmi jelentősége sincs. Kedves Tiramisu, kb. ilyen keskenyvágányúak a magyarországi \"magasabb\" szempontok. Ha ezt megmosolyogtatónak találod, én ebben nem tudok egyetérteni veled, ez inkább siralmas. Nyereségvágy tekintetében olvass vissza, kérlek, és tanulmányozd kicsit a szerzői jogról szóló törvényt. Érdeklődj, hogy mire fizet a jogvédő jogdíjat, és mire nem. Ignorancia helyett informálódj!
Kedves Tiramisu, nem mosolyognál, ha elolvastad volna azt, amit kértem, hogy olvass el. Mindent leírtunk ebben a témában, ami leírható. Valóságértékéről kezeskedem. Te tényleg azt hiszed, ha egy külföldi - minden elhallgatás és ellenpropaganda ellenére - mégis érdeklődni kezdett Erkel iránt, és megtudta, hogy saját országában nincs kiadva nem hogy az életmű, de még a legjelentősebb két opera sem, akkor ez nem lohasztotta le érdeklődését? Tény, hogy a szerző vezérkönyvei kiadatlanok voltak, egészen addig, amig a ZTI-ben Tallián Tibor el nem kezdte a partitúrák kiadását. Ha saját hazája több, mint száz évig ennyire mellőzte Erkelt, mit vársz a külföldtől? Erkel operái azért megszólaltak külföldön is, és ahol megszólaltak, sikerük volt. A Kolozsvári Magyar Állami Opera műsoron tartja (értsd: állandó repertoáron) Erkel összes operáját. Ott van közönség, és van siker. Nálunk a Magyar Állami Operaház tartózkodik az Erkel bemutatóktól, I. és rettenetes Kertész Iván meg is mondta, hogy miért: ő - mármint Kertész - nem hiszi, hogy a kevésbé ismert Erkel operák képesek lennének megmaradni a repertoáron. Pedig ez, ugyebár, nem vallási - értsd hit - kérdés. Ha Kolozsváron életképesek az Erkel operák, nálunk is azok lennének. De, természetesen vannak \"magasabb\" szempontok. Be lehet mutatni pl. Eötvös, vagy Ligeti csodaopuszait, egy-két előadás kedvéért, de Erkeléit, ugyebár, nem. Pedig Erkelnek köszönhető az operaház léte, ti. hogy van Ybl tervezte Andrássy úti operaháza Budapestnek. Ez nem Eötvös, és nem Ligeti érdeme, akiknek egyébként nem valószínű, hogy százötven évvel a bemutató után egyetlen műve is állandó kasszadarab lesz, mint hogy ma sincs ilyen művük... Ez nem ignorancia, ez sajnos tény. És természetesen itt van a színházi vezető kérdése. Most pl. Fischer Ádám nem fog Erkel érdekében semmi érdemlegeset tenni, mert szívből utálja Erkelt. Mármint Erkel Tibort... Hogy a két személy, ti. Erkel Ferenc és Erkel Tibor nem azonos, ebben az esetben ennek semmi, de semmi jelentősége sincs. Kedves Tiramisu, kb. ilyen keskenyvágányúak a magyarországi \"magasabb\" szempontok. Ha ezt megmosolyogtatónak találod, én ebben nem tudok egyetérteni veled, ez inkább siralmas. Nyereségvágy tekintetében olvass vissza, kérlek, és tanulmányozd kicsit a szerzői jogról szóló törvényt. Érdeklődj, hogy mire fizet a jogvédő jogdíjat, és mire nem. Ignorancia helyett informálódj!
1247 Pancoletti 2008-06-18 18:17:49 [Válasz erre: 1245 tiramisu 2008-06-18 18:16:34]
igaz-igaz, barátom!
igaz-igaz, barátom!
1246 Pancoletti 2008-06-18 18:17:33 [Válasz erre: 1244 tiramisu 2008-06-18 18:14:42]
bocs, tényleg. :-)
bocs, tényleg. :-)
1245 tiramisu 2008-06-18 18:16:34 [Válasz erre: 1236 Speranza 2008-06-18 14:04:19]
Amennyiben Kolozsvár külföld! :-) Külföld az, Cluj Napoca (jól írtam?)!
Amennyiben Kolozsvár külföld! :-) Külföld az, Cluj Napoca (jól írtam?)!
1243 Speranza 2008-06-18 15:26:47 [Válasz erre: 1242 Sesto 2008-06-18 15:19:54]
Már az is nagy szó, hogy egyáltalán játszák!
Már az is nagy szó, hogy egyáltalán játszák!
1242 Sesto 2008-06-18 15:19:54 [Válasz erre: 1241 Speranza 2008-06-18 15:10:02]
...passssz, nem tudom - de talán német nyelvü elöadás volt, hiszen a zongorakivonat eleve magyar/német szöveggel kapható - az már más kérdés, hogy a német forditás fertelmes és részben nagyon bugyuta...
...passssz, nem tudom - de talán német nyelvü elöadás volt, hiszen a zongorakivonat eleve magyar/német szöveggel kapható - az már más kérdés, hogy a német forditás fertelmes és részben nagyon bugyuta...
1241 Speranza 2008-06-18 15:10:02 [Válasz erre: 1240 Sesto 2008-06-18 14:58:50]
Hát ez jó hír. Német vagy magyar nyelvű előadás volt?
Hát ez jó hír. Német vagy magyar nyelvű előadás volt?
1240 Sesto 2008-06-18 14:58:50
H jól emlékszem, akkor a Landestheater Schleswig-Holstein játszotta és 2005. dec. körül volt a premier... (Vissza kellene lapozni, volt róla szó itt vmelyik topicban is: Bánk bán v. Erkel-topic)
H jól emlékszem, akkor a Landestheater Schleswig-Holstein játszotta és 2005. dec. körül volt a premier... (Vissza kellene lapozni, volt róla szó itt vmelyik topicban is: Bánk bán v. Erkel-topic)
1239 Sesto 2008-06-18 14:56:21 [Válasz erre: 1238 Speranza 2008-06-18 14:51:24]
...Németországban a teljes Bánk bán ment.
...Németországban a teljes Bánk bán ment.
1238 Speranza 2008-06-18 14:51:24 [Válasz erre: 1237 Spangel Péter 2008-06-18 14:38:43]
A teljes szerepet vagy csak az áriát koncerten? És milyen nyelven? koreaiul?
A teljes szerepet vagy csak az áriát koncerten? És milyen nyelven? koreaiul?
1237 Spangel Péter 2008-06-18 14:38:43 [Válasz erre: 1234 tiramisu 2008-06-18 10:21:59]
Nem olyan régen valahol Németországban. Bánkot, azt hiszem, egy koreai tenor énekelte. Londonban pedig valamikor a közelmúltban a Hunyadyt.
Nem olyan régen valahol Németországban. Bánkot, azt hiszem, egy koreai tenor énekelte. Londonban pedig valamikor a közelmúltban a Hunyadyt.
1236 Speranza 2008-06-18 14:04:19 [Válasz erre: 1234 tiramisu 2008-06-18 10:21:59]
Úgy tudom, a Kolozsvári opera egy rakás Erkel-operát játszott, és fel is vették CD-re, mi több, a Bánk bán-nak ők az eredeti verzióját játszották, ha nem téves az információm. :-P
Úgy tudom, a Kolozsvári opera egy rakás Erkel-operát játszott, és fel is vették CD-re, mi több, a Bánk bán-nak ők az eredeti verzióját játszották, ha nem téves az információm. :-P
1235 Pancoletti 2008-06-18 13:59:44 [Válasz erre: 1234 tiramisu 2008-06-18 10:21:59]
New Yorkban be akarta mutatni Domingo.
New Yorkban be akarta mutatni Domingo.
1234 tiramisu 2008-06-18 10:21:59 [Válasz erre: 1233 musicus2 2008-06-18 01:58:50]
Kedves Musicus2 ! Állításod kicsit meredek és megmosolyogtató! Nyeresévágy? Nem hinném! Hol játszottak eleddig Erkel operát hazánkon kívül?
Kedves Musicus2 ! Állításod kicsit meredek és megmosolyogtató! Nyeresévágy? Nem hinném! Hol játszottak eleddig Erkel operát hazánkon kívül?
1233 musicus2 2008-06-18 01:58:50 [Válasz erre: 1232 Speranza 2008-06-17 18:17:44]
Olvass vissza úgy 250 hozzászólást, megtalálod a választ. Az átdolgozások oka az átdolgozók nyereségvágya volt. 1940-ben Nádasdi Kálmán + Rékay Nándor, 1952-ben + Oláh Gusztáv + Kenessey Jenő, 1993-ban + Unterfranc Geyza. Megnevezendők és pellengérre állítandók. Egyébként az átdolgozást használták fel a Bánk bán filmhez is (Káelék), hasonló okból. Egressy többet tudott a színpadról és a magyar nyelvről, mint a fenti urak összegének négyzete. Erkel többet tudott a zenés színpadról mint a fenti urak összegének köbe.
Olvass vissza úgy 250 hozzászólást, megtalálod a választ. Az átdolgozások oka az átdolgozók nyereségvágya volt. 1940-ben Nádasdi Kálmán + Rékay Nándor, 1952-ben + Oláh Gusztáv + Kenessey Jenő, 1993-ban + Unterfranc Geyza. Megnevezendők és pellengérre állítandók. Egyébként az átdolgozást használták fel a Bánk bán filmhez is (Káelék), hasonló okból. Egressy többet tudott a színpadról és a magyar nyelvről, mint a fenti urak összegének négyzete. Erkel többet tudott a zenés színpadról mint a fenti urak összegének köbe.
1232 Speranza 2008-06-17 18:17:44 [Válasz erre: 1231 Búbánat 2008-05-08 21:20:40]
Az nagyon örvendetes, hogy végre valakinek eszébe jut visszatérni Erkel eredetijéhez, amit már régesrég meg kellett volna tenni, na de Egressy szövegét nem azért kellett átdolgozni, mert reménytelenül elavult és a prozódiája a mai fülnek már nevetségesen hangzik? (Az 1993-as lemezfelvételen is átdlgozott szöveg hallható, pedig ott az eredeti Erkel-opera hangzik el..)
Az nagyon örvendetes, hogy végre valakinek eszébe jut visszatérni Erkel eredetijéhez, amit már régesrég meg kellett volna tenni, na de Egressy szövegét nem azért kellett átdolgozni, mert reménytelenül elavult és a prozódiája a mai fülnek már nevetségesen hangzik? (Az 1993-as lemezfelvételen is átdlgozott szöveg hallható, pedig ott az eredeti Erkel-opera hangzik el..)
1231 Búbánat 2008-05-08 21:20:40
Hetven év után először éneklik Egressy Béni eredeti szövegével a Bánk bánt. Dombi Margit: A Csokonai évad végi bemutatói /Magyar Nemzet,2007. 05.08./ A jövő évad unikális vállalkozásai közül kiemelkedik a szerzők eredeti művét színpadra állítani kívánó Bánk bán előadás Vidnyánszky Attila rendezésében. A nemzeti nagyopera zenéjét és librettóját ugyanis 1939-ben jelentősen átírták, s azóta ezt a változatot játsszák az operatársulatok. A \"Hazám, hazám...\" Erkel által szerzett dallamához ugyan nem nyúltak, Egressy Béni eredeti szövege viszont hetven év után most először csendül fel Kiss B. Atilla tolmácsolásában, Kocsár Balázs vezényletével.
Hetven év után először éneklik Egressy Béni eredeti szövegével a Bánk bánt. Dombi Margit: A Csokonai évad végi bemutatói /Magyar Nemzet,2007. 05.08./ A jövő évad unikális vállalkozásai közül kiemelkedik a szerzők eredeti művét színpadra állítani kívánó Bánk bán előadás Vidnyánszky Attila rendezésében. A nemzeti nagyopera zenéjét és librettóját ugyanis 1939-ben jelentősen átírták, s azóta ezt a változatot játsszák az operatársulatok. A \"Hazám, hazám...\" Erkel által szerzett dallamához ugyan nem nyúltak, Egressy Béni eredeti szövege viszont hetven év után most először csendül fel Kiss B. Atilla tolmácsolásában, Kocsár Balázs vezényletével.
1230 musicus2 2008-04-26 12:32:13
Igen, és még egy fontos momentum. Az 1993-as felvétel jogtiszta mastere Benedek Tamás birtokában, van, aki azt nem tudja kiadni, hiszen ez rengeteg pénzbe kerül, és az első kiadás már tönkretette. Kiadót, terjesztőt várna, de tudtommal nem kapott rajta senki. A mai honi viszonyok között a kiadás nálunk egyébként sem volna lehetséges. Nincs pénz, ugyebár. Erre nincs pénz...
Igen, és még egy fontos momentum. Az 1993-as felvétel jogtiszta mastere Benedek Tamás birtokában, van, aki azt nem tudja kiadni, hiszen ez rengeteg pénzbe kerül, és az első kiadás már tönkretette. Kiadót, terjesztőt várna, de tudtommal nem kapott rajta senki. A mai honi viszonyok között a kiadás nálunk egyébként sem volna lehetséges. Nincs pénz, ugyebár. Erre nincs pénz...
1229 musicus2 2008-04-26 12:25:46
HHHunyadi
HHHunyadi
1228 musicus2 2008-04-26 12:24:07
A Bátori Mária partitúrája elkészült, önköltségi ára nyolcvanezer forint. Tudomásom szerint sokáig egyetlen példány sem kelt el belőle. A hunyadi is megjelent, ára nagyjából ugyanennyi(?). A Bánk, ha jól tudom, készül, előrehaladott állapotban van. Amikor Erkel Hunyadiját a Milleniumkor kiadták énekes zongorakivonatban (a szerző kezdte el a kiadást előkészíteni, és fiai fejezték be), a Rózsavölgyi előfizetési felshívására kevesebb, mint huszan jelentkeztek. A kiadó ekkor visszalépett, ilyen kis példányszám mellett nem vállalhatta a kiadás költségét. Ekkor lépett közbe Eötvös József kutuszminiszter (valaha ilyen emberek voltak pozícióban Magyarországon), és több mint száz példányt megrendelt iskoláknak, könyvtáraknak, stb. Most a Bátori Máriából miért nem fogyott el egyetlen példány sem? A válasz egyszerű: nem egy Eötvös volt a kulturális miniszter. Diplomatikusan szólva. Ha működne kulturális dilomácia, és nem haveri kifizetőhelyként működnének ezek a posztok, akkor más lenne a helyzet. Szét lehetett volna szórni ebből a kottából a világ legnagyobb könyvtárainak, operaházainak stb, mint Eötvös idején, csak nemzetközi méretekben. De nálunk a pénz egészen másra kell, ugyebár. Pedig nem kell messzire tekintenünk, hogy az újdonsült EU országok milyen kirakatokat rendeztek be maguknak Nyugat-Európában. Nálunk meg kirúgták azt az egyetlen Magyar Intézet vezetőt, aki reklamálni mert, hogy kilógnak a rugók az ülőgarnitúrából, és hogy szóvirágokkal nem lehet szúrásmentesíteni... Ne higyjük, hogy ez nem tudatos politika.
A Bátori Mária partitúrája elkészült, önköltségi ára nyolcvanezer forint. Tudomásom szerint sokáig egyetlen példány sem kelt el belőle. A hunyadi is megjelent, ára nagyjából ugyanennyi(?). A Bánk, ha jól tudom, készül, előrehaladott állapotban van. Amikor Erkel Hunyadiját a Milleniumkor kiadták énekes zongorakivonatban (a szerző kezdte el a kiadást előkészíteni, és fiai fejezték be), a Rózsavölgyi előfizetési felshívására kevesebb, mint huszan jelentkeztek. A kiadó ekkor visszalépett, ilyen kis példányszám mellett nem vállalhatta a kiadás költségét. Ekkor lépett közbe Eötvös József kutuszminiszter (valaha ilyen emberek voltak pozícióban Magyarországon), és több mint száz példányt megrendelt iskoláknak, könyvtáraknak, stb. Most a Bátori Máriából miért nem fogyott el egyetlen példány sem? A válasz egyszerű: nem egy Eötvös volt a kulturális miniszter. Diplomatikusan szólva. Ha működne kulturális dilomácia, és nem haveri kifizetőhelyként működnének ezek a posztok, akkor más lenne a helyzet. Szét lehetett volna szórni ebből a kottából a világ legnagyobb könyvtárainak, operaházainak stb, mint Eötvös idején, csak nemzetközi méretekben. De nálunk a pénz egészen másra kell, ugyebár. Pedig nem kell messzire tekintenünk, hogy az újdonsült EU országok milyen kirakatokat rendeztek be maguknak Nyugat-Európában. Nálunk meg kirúgták azt az egyetlen Magyar Intézet vezetőt, aki reklamálni mert, hogy kilógnak a rugók az ülőgarnitúrából, és hogy szóvirágokkal nem lehet szúrásmentesíteni... Ne higyjük, hogy ez nem tudatos politika.
1227 Greco 2008-04-25 23:26:53
Áldja meg az Isten mindkettejüket!
Áldja meg az Isten mindkettejüket!
1226 Búbánat 2008-04-25 23:18:02
Muzsika 2001. augusztus, 44. évfolyam, 8. szám, 24. oldal Dolinszky Miklós: Erkel kritikai operakiadás: múlt, jelen, jövő Ábrányi Kornél még Erkel életében szégyennek nevezte a mester operáinak publicitását a Zenészeti Lapok hasábjain. Szemrehányását jó száz év elmúltával is magunkra vehetjük, hiszen a helyzet azóta sem változott: égető hiányként néz farkasszemet velünk a tény, hogy Erkel Ferenc operapartitúrái keletkezésüktől a mai napig nem láttak nyomdafestéket. Hangzó terjedésükkel és kulturális missziójukkal szemben zeneművek írásos rögzítésének módja érdektelen kérdésnek tűnik, ez esetben mégis a szerző alakjában rejlő furcsa, sőt tragikus hasadást fed fel: a nemzeti gondolat egyfelől abszolút eszmeként hirdeti magát, másfelől maga is alá van vetve a történetiség törvényeinek, és miközben Erkel életműve a nemzeti zenekultúra mozgalmának emblémájává lett, művei sok vonatkozásban nem, vagy nem úgy teljesítették az életművel szemben támasztott igényeket, ahogyan azt tőlük egy-egy adott korban elvárták. Átdolgozások hosszú sora tanúskodik arról, hogy a hitelesség mércéjét a kultúrpolitika rendre zenén kívüli területeken jelölte ki, és sosem habozott a zenei szakma tudását eszközként használni ahhoz, hogy az erkeli koncepciót és hangjegyeket a maga elképzeléseihez idomítsa. Az operalátogató közönség nagyobb részében talán még mindig nem tudatosult, hogy a budapesti operaszínpadon folyamatosan játszott két Erkel-mű közül a Bánk bán mai napig radikális átdolgozásban látható; olyan átdolgozásban, melynek nem titkolt célja az volt, hogy Katona József Bánk-drámája mint nemzeti színmű mellé állítva és ahhoz hozzáidomítva visszamenőleg megalkossa a nemzeti opera szobrát, a nemzeti zenéről az 1930-as években alkotott idealisztikus elképzelések alapján. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a Budapesten kívüli Erkel-színrevitelek is rendre túllépik az opera műfajában egyébként elfogadott és megszokott változtatások mértékét. Erkel színpadi műveinek ez a mai drámai helyzete már önmagában is súlyos érv volna egy kritikai Erkel-kiadás azonnali elindítása mellett; ami azonban Ábrányi iménti megjegyzését illeti: túlságosan sokat követelt saját korától. A 19. század során többnyire nem volt szokás megjelentetni az operapartitúrákat. Mi több, a műfaj maga is ellenállt a nyomdafestéknek: tűnékeny, estéről estére változó és a mindenkori körülményekhez igazodó létmódja nehezen tűri az örökkévalóságnak szóló, kimerevített publikációs formát. Életében Erkel így legfeljebb a főhajtás olyasfajta gesztusára számíthatott, mint amilyen az idős Verdinek jutott ki Aidája, Rigolettója vagy A végzet hatalma 1890-es évekbeli megjelentetése révén; a historizáló aktus e kései és elszigetelt partitúrakiadásokban természetes mozdulattal szorította ki a szövegkritikai megközelítés igényét. Az Erkel-műnek azonban nemcsak ilyesfajta kegyeleti gesztussal maradt adós saját kora, hanem a nagy kortárs életművek, mindenekelőtt a Wagner- és a Liszt-œvre 20. század eleji sorozatkiadásainak lendülete sem mozdított ügyén. Már csupán a kanonikus életmű-összkiadások második, modernizált kiadásával egyidejűleg - igaz, Verdi, Rossini vagy Meyerbeer mindaddig szintén kiadatlan operaéletművét megelőzve - merült fel egy Erkel-összkiadás terve a magyar zenei közéletben. Két irányból érkezett kezdeményezés: az Operaház akkori vezetői már 1952-ben kísérletet tettek egy hangzó összkiadás tető alá hozatalára, és ezzel összefüggésben említést tesznek egy kritikai Erkel-kiadás szükségességéről is. Végül egyetlen Erkel-operát sem mutattak be a tervezett sorozat keretében; az Erkel-összkiadás megindítására irányuló kezdeményezés viszont, amely néhány évvel később a Bartók Archívumból indult ki, meghallgatásra talált a kultúrpolitika ítélőszéke előtt. Somfai László és Bónis Ferenc indították útjára az ügyet, dolgozták ki a közreadói alapelveket, és bízták meg az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának akkori vezetőjét, Vécsey Jenőt a közreadói feladatok elvégzésével. A választást nyilván nemcsak Vécsey posztja, a forrásokhoz való egyszerűbb hozzáférhetőség befolyásolta, hanem közrejátszott benne az Erkel operáiban átdolgozóként szerzett korábbi tapasztalata is. 1966-ban bekövetkezett haláláig Vécsey négy opera és hét nyitány közreadását fejezte be, melyeket azóta is kéziratos alakban őriz a Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztálya. A munka megszakadt tehát; hogy a Zeneműkiadó végül az elkészült darabokat sem jelentette meg, abban nyilván közrejátszott, hogy a fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint a közreadó nem tekintette befejezettnek munkáját. Ez a bizonytalanság mindenekelőtt a forrás fogalmának értelmezésében végbement változásokkal magyarázható. A 19. század közepén, amikor először kezdték alkalmazni a szövegkritika módszerét zenei szövegekre, a közreadás aktusa egyfajta testamentum megalkotására irányult. A nagy életműkiadások különösképpen nem törekedtek sem a szerző valamennyi művének, sem egy adott mű valamennyi forrásának összegyűjtésére. A cél inkább az életmű maradandó hányadának körülhatárolása volt, amely méltó arra, hogy helyet kapjon az európai zenekultúra panteonjában. Ugyanebből a szemléletből fakadt a legkésőbbi fennmaradt és a szerző utolsó kezevonását viselő forrásnak mint szintén egyfajta testamentumnak tisztelete is. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a kanonizációs eljárás során a szerző életében megjelent első kiadásokat tekintették mérvadónak. Csak a 20. század elején terelődött a figyelem a szerzői kéziratra, és a benne őrzött, nyomtatásban elsikkadó információkra; ettől kezdve a kanonikus kottaszöveg rendszerint e két forrástípus összevetéséből alakult ki. A század közepe tájától azután felértékelődtek azok a dokumentumok, amelyek a zene használatának nyomait viselik magukon. Éppen a forrás fogalmának ezzel a kitágításával jött el a már említett par excellence operaéletművek kritikai kiadásainak ideje. Hiszen egyetlen más műfaj sincs annyira kiszolgáltatva a megszólaltatáskor elszenvedett változtatásoknak, mint éppen az opera; egyetlen másik műfaj sem teszi ennyire nyilvánvalóvá, hogy hangzó és írásos közegben egyaránt sosem magával a művel, annak mindig csupán aktualizálásával találkozunk; hogy hangzó és írásos dokumentumok sosem fedik maradéktalanul a Műnek azt a metafizikai fogalmát, amelyet pedig az operaműfaj saját nevében hordoz. Erkel operáinak esetében különösen fontos ezeknek a használati forrásoknak, nevezetesen a színházi muzsikusok és énekesek játszópéldányainak figyelembe vétele, hiszen köztudott, hogy Erkel valamennyi operáját maga tanította be, és csaknem valamennyi előadásukat maga vezényelte. Az egykori Nemzeti Színházban használt szólamfüzetek valóban számos hiteles változtatást és betoldást rejtenek, amelyeket a szerzői kéziratban hiába keresünk. A korábbi közreadó mégis az utóbbit tekintette legfőbb autoritásnak, így áldozatos munkája mégsem adhat hű képet Erkel végső szándékairól. Amikor Tallián Tibor, a Zenetudományi Intézet jelenlegi igazgatója ismét felvetette az Erkel-operakiadás gondolatát, már az első lépéseknél nyilvánvalóvá lett, hogy új kezdetre van szükség, és a kiadás előkészítő szakasza természetes gesztussal irányult a mindeddig be nem vont vagy nem is ismert források felkutatására. A tapasztalatok arra vallanak, hogy jócskán érhetik még meglepetések a kutatást: Erkel egy kivételével hiánytalanul fennmaradt kéziratos partitúráin és a most először vizsgált Nemzeti Színház-beli szólamanyagon kívül az egykori Nemzeti Zenede hagyatékában, valamint Kolozsvárott is felbukkantak mindeddig ismeretlen források. Bár fontos cél, hogy a kritikai Erkel-operakiadás betagozódjon az összkiadások nemzetközi tudományos műhelyeinek sorába, egyes vonásai amazoktól némileg mégis megkülönböztetik. Ha kiadásunk címzettjeit mindenáron rangsorolni kell, akkor első helyre az előadót helyezzük: a kottaképet és a kritikai kommentárokat olyan formában kívánjuk tálalni, hogy a muzsikus számára is fogyaszthatók maradjanak; olyan formában, amely az előadót nem riasztja majd el Erkel műveinek közeléből. Ennek érdekében nem közlünk kompozíciós vázlatokat és általában olyan dokumentumokat, amelyeket a szerző valamilyen formában egyszer már érvénytelenített, így megszólaltatás céljára nem jöhetnek szóba. A kottaképet ugyanebből a célból mindenfajta megkülönböztetéstől mentesítjük: a közreadói döntések a kottából nem, csakis a kritikai megjegyzésekből lesznek visszakereshetők. Csakis így állhat ellen a közreadó a csábításnak, hogy döntéseinek felelősségét, a tudományos apparátus háta mögé bújva, elhárítsa magától. A tervezett kritikai kiadás így is esélyt kínál arra, hogy Erkel életműve bekapcsolódjon a nemzetközi tudományos kutatás és talán a nemzetközi operajátszás véráramába, és hogy a körülötte kikristályosuló tudományos műhely munkálkodása révén választ adjon olyan, mindeddig nyitott részletproblémákra, amilyen a kései operák szerzőségének kérdése, vagy hogy a filológia eszközeivel segítséget nyújtson az Erkel-mű valós talajon álló zenetörténeti értékeléséhez. Az Erkel-operakiadás munkálatai 1998-ban kezdődtek; ketten végezzük kolléganőmmel, Szacsvay Kim Katalinnal, és most, 2001 derekán tartunk ott, hogy Erkel első operája, a Bátori Mária hamarosan, még a millenniumi évben a nemzeti művelődés asztalára kerül. (Elhangzott a Bartók Rádióban, a Papp Márta szerkesztette A magyar zenetudomány fellegvárában című sorozat részeként, 2001. június 11-én.)
Muzsika 2001. augusztus, 44. évfolyam, 8. szám, 24. oldal Dolinszky Miklós: Erkel kritikai operakiadás: múlt, jelen, jövő Ábrányi Kornél még Erkel életében szégyennek nevezte a mester operáinak publicitását a Zenészeti Lapok hasábjain. Szemrehányását jó száz év elmúltával is magunkra vehetjük, hiszen a helyzet azóta sem változott: égető hiányként néz farkasszemet velünk a tény, hogy Erkel Ferenc operapartitúrái keletkezésüktől a mai napig nem láttak nyomdafestéket. Hangzó terjedésükkel és kulturális missziójukkal szemben zeneművek írásos rögzítésének módja érdektelen kérdésnek tűnik, ez esetben mégis a szerző alakjában rejlő furcsa, sőt tragikus hasadást fed fel: a nemzeti gondolat egyfelől abszolút eszmeként hirdeti magát, másfelől maga is alá van vetve a történetiség törvényeinek, és miközben Erkel életműve a nemzeti zenekultúra mozgalmának emblémájává lett, művei sok vonatkozásban nem, vagy nem úgy teljesítették az életművel szemben támasztott igényeket, ahogyan azt tőlük egy-egy adott korban elvárták. Átdolgozások hosszú sora tanúskodik arról, hogy a hitelesség mércéjét a kultúrpolitika rendre zenén kívüli területeken jelölte ki, és sosem habozott a zenei szakma tudását eszközként használni ahhoz, hogy az erkeli koncepciót és hangjegyeket a maga elképzeléseihez idomítsa. Az operalátogató közönség nagyobb részében talán még mindig nem tudatosult, hogy a budapesti operaszínpadon folyamatosan játszott két Erkel-mű közül a Bánk bán mai napig radikális átdolgozásban látható; olyan átdolgozásban, melynek nem titkolt célja az volt, hogy Katona József Bánk-drámája mint nemzeti színmű mellé állítva és ahhoz hozzáidomítva visszamenőleg megalkossa a nemzeti opera szobrát, a nemzeti zenéről az 1930-as években alkotott idealisztikus elképzelések alapján. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a Budapesten kívüli Erkel-színrevitelek is rendre túllépik az opera műfajában egyébként elfogadott és megszokott változtatások mértékét. Erkel színpadi műveinek ez a mai drámai helyzete már önmagában is súlyos érv volna egy kritikai Erkel-kiadás azonnali elindítása mellett; ami azonban Ábrányi iménti megjegyzését illeti: túlságosan sokat követelt saját korától. A 19. század során többnyire nem volt szokás megjelentetni az operapartitúrákat. Mi több, a műfaj maga is ellenállt a nyomdafestéknek: tűnékeny, estéről estére változó és a mindenkori körülményekhez igazodó létmódja nehezen tűri az örökkévalóságnak szóló, kimerevített publikációs formát. Életében Erkel így legfeljebb a főhajtás olyasfajta gesztusára számíthatott, mint amilyen az idős Verdinek jutott ki Aidája, Rigolettója vagy A végzet hatalma 1890-es évekbeli megjelentetése révén; a historizáló aktus e kései és elszigetelt partitúrakiadásokban természetes mozdulattal szorította ki a szövegkritikai megközelítés igényét. Az Erkel-műnek azonban nemcsak ilyesfajta kegyeleti gesztussal maradt adós saját kora, hanem a nagy kortárs életművek, mindenekelőtt a Wagner- és a Liszt-œvre 20. század eleji sorozatkiadásainak lendülete sem mozdított ügyén. Már csupán a kanonikus életmű-összkiadások második, modernizált kiadásával egyidejűleg - igaz, Verdi, Rossini vagy Meyerbeer mindaddig szintén kiadatlan operaéletművét megelőzve - merült fel egy Erkel-összkiadás terve a magyar zenei közéletben. Két irányból érkezett kezdeményezés: az Operaház akkori vezetői már 1952-ben kísérletet tettek egy hangzó összkiadás tető alá hozatalára, és ezzel összefüggésben említést tesznek egy kritikai Erkel-kiadás szükségességéről is. Végül egyetlen Erkel-operát sem mutattak be a tervezett sorozat keretében; az Erkel-összkiadás megindítására irányuló kezdeményezés viszont, amely néhány évvel később a Bartók Archívumból indult ki, meghallgatásra talált a kultúrpolitika ítélőszéke előtt. Somfai László és Bónis Ferenc indították útjára az ügyet, dolgozták ki a közreadói alapelveket, és bízták meg az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának akkori vezetőjét, Vécsey Jenőt a közreadói feladatok elvégzésével. A választást nyilván nemcsak Vécsey posztja, a forrásokhoz való egyszerűbb hozzáférhetőség befolyásolta, hanem közrejátszott benne az Erkel operáiban átdolgozóként szerzett korábbi tapasztalata is. 1966-ban bekövetkezett haláláig Vécsey négy opera és hét nyitány közreadását fejezte be, melyeket azóta is kéziratos alakban őriz a Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztálya. A munka megszakadt tehát; hogy a Zeneműkiadó végül az elkészült darabokat sem jelentette meg, abban nyilván közrejátszott, hogy a fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint a közreadó nem tekintette befejezettnek munkáját. Ez a bizonytalanság mindenekelőtt a forrás fogalmának értelmezésében végbement változásokkal magyarázható. A 19. század közepén, amikor először kezdték alkalmazni a szövegkritika módszerét zenei szövegekre, a közreadás aktusa egyfajta testamentum megalkotására irányult. A nagy életműkiadások különösképpen nem törekedtek sem a szerző valamennyi művének, sem egy adott mű valamennyi forrásának összegyűjtésére. A cél inkább az életmű maradandó hányadának körülhatárolása volt, amely méltó arra, hogy helyet kapjon az európai zenekultúra panteonjában. Ugyanebből a szemléletből fakadt a legkésőbbi fennmaradt és a szerző utolsó kezevonását viselő forrásnak mint szintén egyfajta testamentumnak tisztelete is. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a kanonizációs eljárás során a szerző életében megjelent első kiadásokat tekintették mérvadónak. Csak a 20. század elején terelődött a figyelem a szerzői kéziratra, és a benne őrzött, nyomtatásban elsikkadó információkra; ettől kezdve a kanonikus kottaszöveg rendszerint e két forrástípus összevetéséből alakult ki. A század közepe tájától azután felértékelődtek azok a dokumentumok, amelyek a zene használatának nyomait viselik magukon. Éppen a forrás fogalmának ezzel a kitágításával jött el a már említett par excellence operaéletművek kritikai kiadásainak ideje. Hiszen egyetlen más műfaj sincs annyira kiszolgáltatva a megszólaltatáskor elszenvedett változtatásoknak, mint éppen az opera; egyetlen másik műfaj sem teszi ennyire nyilvánvalóvá, hogy hangzó és írásos közegben egyaránt sosem magával a művel, annak mindig csupán aktualizálásával találkozunk; hogy hangzó és írásos dokumentumok sosem fedik maradéktalanul a Műnek azt a metafizikai fogalmát, amelyet pedig az operaműfaj saját nevében hordoz. Erkel operáinak esetében különösen fontos ezeknek a használati forrásoknak, nevezetesen a színházi muzsikusok és énekesek játszópéldányainak figyelembe vétele, hiszen köztudott, hogy Erkel valamennyi operáját maga tanította be, és csaknem valamennyi előadásukat maga vezényelte. Az egykori Nemzeti Színházban használt szólamfüzetek valóban számos hiteles változtatást és betoldást rejtenek, amelyeket a szerzői kéziratban hiába keresünk. A korábbi közreadó mégis az utóbbit tekintette legfőbb autoritásnak, így áldozatos munkája mégsem adhat hű képet Erkel végső szándékairól. Amikor Tallián Tibor, a Zenetudományi Intézet jelenlegi igazgatója ismét felvetette az Erkel-operakiadás gondolatát, már az első lépéseknél nyilvánvalóvá lett, hogy új kezdetre van szükség, és a kiadás előkészítő szakasza természetes gesztussal irányult a mindeddig be nem vont vagy nem is ismert források felkutatására. A tapasztalatok arra vallanak, hogy jócskán érhetik még meglepetések a kutatást: Erkel egy kivételével hiánytalanul fennmaradt kéziratos partitúráin és a most először vizsgált Nemzeti Színház-beli szólamanyagon kívül az egykori Nemzeti Zenede hagyatékában, valamint Kolozsvárott is felbukkantak mindeddig ismeretlen források. Bár fontos cél, hogy a kritikai Erkel-operakiadás betagozódjon az összkiadások nemzetközi tudományos műhelyeinek sorába, egyes vonásai amazoktól némileg mégis megkülönböztetik. Ha kiadásunk címzettjeit mindenáron rangsorolni kell, akkor első helyre az előadót helyezzük: a kottaképet és a kritikai kommentárokat olyan formában kívánjuk tálalni, hogy a muzsikus számára is fogyaszthatók maradjanak; olyan formában, amely az előadót nem riasztja majd el Erkel műveinek közeléből. Ennek érdekében nem közlünk kompozíciós vázlatokat és általában olyan dokumentumokat, amelyeket a szerző valamilyen formában egyszer már érvénytelenített, így megszólaltatás céljára nem jöhetnek szóba. A kottaképet ugyanebből a célból mindenfajta megkülönböztetéstől mentesítjük: a közreadói döntések a kottából nem, csakis a kritikai megjegyzésekből lesznek visszakereshetők. Csakis így állhat ellen a közreadó a csábításnak, hogy döntéseinek felelősségét, a tudományos apparátus háta mögé bújva, elhárítsa magától. A tervezett kritikai kiadás így is esélyt kínál arra, hogy Erkel életműve bekapcsolódjon a nemzetközi tudományos kutatás és talán a nemzetközi operajátszás véráramába, és hogy a körülötte kikristályosuló tudományos műhely munkálkodása révén választ adjon olyan, mindeddig nyitott részletproblémákra, amilyen a kései operák szerzőségének kérdése, vagy hogy a filológia eszközeivel segítséget nyújtson az Erkel-mű valós talajon álló zenetörténeti értékeléséhez. Az Erkel-operakiadás munkálatai 1998-ban kezdődtek; ketten végezzük kolléganőmmel, Szacsvay Kim Katalinnal, és most, 2001 derekán tartunk ott, hogy Erkel első operája, a Bátori Mária hamarosan, még a millenniumi évben a nemzeti művelődés asztalára kerül. (Elhangzott a Bartók Rádióban, a Papp Márta szerkesztette A magyar zenetudomány fellegvárában című sorozat részeként, 2001. június 11-én.)
1225 Greco 2008-04-25 23:03:35 [Válasz erre: 1223 Sesto 2008-04-25 19:39:32]
A felvétel kotta-anyagáért felelős Bácskay György zenetudós padlásán évekkel ezelőtt még volt 10-05 példány. Én is úgy szereztem be a sajátomat, hogy felhívtam Bácskay urat, és vásároltam tőle 6000 FT-ért. Ezen a topicon már számtalanszor értekeztünk arról, hogy mennyire sutba dobott érték az eredeti Bánk, a majdnem eredeti 1993.as felvétel, stb. Érdemesvisszaolvasni musicus és musicus2 értékes hozzászlóásait (gondolom, ugyanarról a személyről van szó). A baj az, hogy kevesünkön kívül senki nem törődik ezzel az üggyel. Sokkal fontosabb az új Bartók-összkiadás-CD, meg a Kodály-év, a Puccini-év, a Wagner-sorozat a Mupa-ban és egy Haydn-seria két előadásos premierje. Erkelnél ebben az országban minden fontosabb.... pedig naponta elmegyünk szobra előtt az Andrássy úton...
A felvétel kotta-anyagáért felelős Bácskay György zenetudós padlásán évekkel ezelőtt még volt 10-05 példány. Én is úgy szereztem be a sajátomat, hogy felhívtam Bácskay urat, és vásároltam tőle 6000 FT-ért. Ezen a topicon már számtalanszor értekeztünk arról, hogy mennyire sutba dobott érték az eredeti Bánk, a majdnem eredeti 1993.as felvétel, stb. Érdemesvisszaolvasni musicus és musicus2 értékes hozzászlóásait (gondolom, ugyanarról a személyről van szó). A baj az, hogy kevesünkön kívül senki nem törődik ezzel az üggyel. Sokkal fontosabb az új Bartók-összkiadás-CD, meg a Kodály-év, a Puccini-év, a Wagner-sorozat a Mupa-ban és egy Haydn-seria két előadásos premierje. Erkelnél ebben az országban minden fontosabb.... pedig naponta elmegyünk szobra előtt az Andrássy úton...
1224 musicus2 2008-04-25 22:35:26
Pedig ez az 1993-as BÁNK CD változat is csonkolt, mert Unterfrank önhatalmúlag meghúzta. Az ismétléseket kihúzásait már nem lehetett megmenteni. Hogy diplomatikusan fogalmazzunk: OG nem vette figyelembe az ismétlések formaalkotó jelentőségét. Erről már írtam, vagy kétszáz hsz.-val előbbre. Az új kottakiadás alapján új előadásokra, felújításokra, CD felvételekre lenne szükség. Egyébként magyar történelmi operának tekinthető Ruzitska: Béla futása, Mosonyi: Álmos, Mihalovits: Toldi szerelme (kis engedménnyel). Tudomásom szerint Horusitzky operáját Romhányi alakította át, mert nem lehetett volna előadni (klerikális, mégmégmittudoménmilyendereakcijóspfúj). A szerző halála előtt elkezdte visszaállítani az eredeti formát, mondván \"eltávolítom a romokat és a hányásokat\". A fia ezt a munkát befejezte, csak elő kellene adni a partitúrát.
Pedig ez az 1993-as BÁNK CD változat is csonkolt, mert Unterfrank önhatalmúlag meghúzta. Az ismétléseket kihúzásait már nem lehetett megmenteni. Hogy diplomatikusan fogalmazzunk: OG nem vette figyelembe az ismétlések formaalkotó jelentőségét. Erről már írtam, vagy kétszáz hsz.-val előbbre. Az új kottakiadás alapján új előadásokra, felújításokra, CD felvételekre lenne szükség. Egyébként magyar történelmi operának tekinthető Ruzitska: Béla futása, Mosonyi: Álmos, Mihalovits: Toldi szerelme (kis engedménnyel). Tudomásom szerint Horusitzky operáját Romhányi alakította át, mert nem lehetett volna előadni (klerikális, mégmégmittudoménmilyendereakcijóspfúj). A szerző halála előtt elkezdte visszaállítani az eredeti formát, mondván \"eltávolítom a romokat és a hányásokat\". A fia ezt a munkát befejezte, csak elő kellene adni a partitúrát.
1223 Sesto 2008-04-25 19:39:32 [Válasz erre: 1222 Cilike 2008-04-25 19:15:16]
...nagyon szép a felvétel zenei anyaga - de csak magamat tudom ismételni: GYALÁZAT, hogy már nem kapható!!! \"Eltünt, senki nem tud róla\", mintha nem is létezett volna etc. A korábbi sponzor: Szerencsejáték ZRt jelenleg semmit(!!!) nem tud a felvételröl - lehet, hogy bezúzták vagy elosztogatták PR-ajándékként(?) - a franc se tudja, de \"gyönyörü állapotok\"!!! :-( (Minek ide kultúra, értékek, hagyományok, van helyette a masszának KUL-TÚRHA!) PS.: Ja és a felvételt meghallgatva, megint csak beigazolódott: undoritó egy dolog, hogy a \"Tiszaparti jelenetet\" így megcsonkitották - a szokásos torzó és \"stilizált Csárdás\", amit a lírai szoprán Melindák rednszerint énekelnek meghazudtolja az egész szerepet/karakter és dramaturgiát - és az egy kutyagumi EZZEL a változattal szemben: a pofám leszakadt, amikor meghallottam!...
...nagyon szép a felvétel zenei anyaga - de csak magamat tudom ismételni: GYALÁZAT, hogy már nem kapható!!! \"Eltünt, senki nem tud róla\", mintha nem is létezett volna etc. A korábbi sponzor: Szerencsejáték ZRt jelenleg semmit(!!!) nem tud a felvételröl - lehet, hogy bezúzták vagy elosztogatták PR-ajándékként(?) - a franc se tudja, de \"gyönyörü állapotok\"!!! :-( (Minek ide kultúra, értékek, hagyományok, van helyette a masszának KUL-TÚRHA!) PS.: Ja és a felvételt meghallgatva, megint csak beigazolódott: undoritó egy dolog, hogy a \"Tiszaparti jelenetet\" így megcsonkitották - a szokásos torzó és \"stilizált Csárdás\", amit a lírai szoprán Melindák rednszerint énekelnek meghazudtolja az egész szerepet/karakter és dramaturgiát - és az egy kutyagumi EZZEL a változattal szemben: a pofám leszakadt, amikor meghallottam!...
1222 Cilike 2008-04-25 19:15:16
Igen, erre emlékszem, mi is énekeltünk benne. Az énekkari részek is mások voltak, mint a mostani verzióban. És a ravatal-kép előjátéka nem zenekari volt, hanem kórusszám, ugyanarra a dallamra.
Igen, erre emlékszem, mi is énekeltünk benne. Az énekkari részek is mások voltak, mint a mostani verzióban. És a ravatal-kép előjátéka nem zenekari volt, hanem kórusszám, ugyanarra a dallamra.
1221 Sesto 2008-04-25 18:39:34
...akkor most EZT a felvételt: \"Az eredeti partitúra rekonstrukciója alapján (részben azonban – pl. Bánk nagyáriájában – Nádasdy Kálmán szövegével) készült felvétel: Gertrúd – Marton Éva, II. Endre – Gurbán János, Ottó – Daróczy Tamás, Bánk bán – Molnár András, Melinda – Kertesi Ingrid, Tiborc – Gáti István, Petúr bán – Kálmándi Mihály, Biberach – Airizer Csaba. Közreműködik a Budapesti Szimfonikus zenekar és a Magyar Fesztiválkórus, vezényel: Oberfrank Géza. A felvétel helye és ideje: Budapest, Olasz Intézet, 1993. szeptember. A kiadás éve: 1993. Alpha Line Records ALR 005-07, 3 CD, DDD\" www.operakonyv.hu PS.: Ja és GYALÁZAT A KÖBÖN(!!!!!) - hogy ez a felvétel \"hivatalosan\" tk. nem kapható/nem hozzáférhetö! :-( Ennyit \"nemzeti értékeinkröl\"!!! :-(((
...akkor most EZT a felvételt: \"Az eredeti partitúra rekonstrukciója alapján (részben azonban – pl. Bánk nagyáriájában – Nádasdy Kálmán szövegével) készült felvétel: Gertrúd – Marton Éva, II. Endre – Gurbán János, Ottó – Daróczy Tamás, Bánk bán – Molnár András, Melinda – Kertesi Ingrid, Tiborc – Gáti István, Petúr bán – Kálmándi Mihály, Biberach – Airizer Csaba. Közreműködik a Budapesti Szimfonikus zenekar és a Magyar Fesztiválkórus, vezényel: Oberfrank Géza. A felvétel helye és ideje: Budapest, Olasz Intézet, 1993. szeptember. A kiadás éve: 1993. Alpha Line Records ALR 005-07, 3 CD, DDD\" www.operakonyv.hu PS.: Ja és GYALÁZAT A KÖBÖN(!!!!!) - hogy ez a felvétel \"hivatalosan\" tk. nem kapható/nem hozzáférhetö! :-( Ennyit \"nemzeti értékeinkröl\"!!! :-(((
1220 WiseGentleman 2008-04-19 09:30:24 [Válasz erre: 1218 Búbánat 2008-04-18 09:52:45]
Kadosa: Huszti kaland? :) Tényleg, a Báthory Zsigmondot is jó lenne egyszer már látni-hallani, vagy legalábbis többet tudni róla, mint a régi Balassa-Gál Operák könyvének második kötetében szerepel.
Kadosa: Huszti kaland? :) Tényleg, a Báthory Zsigmondot is jó lenne egyszer már látni-hallani, vagy legalábbis többet tudni róla, mint a régi Balassa-Gál Operák könyvének második kötetében szerepel.
1219 mimi59 2008-04-19 08:57:38
Ajánlom mindenki szíves figyelmébe Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt c., 1899-ben kiadott könyvét, melynek XX. fejezetében olvasható Gertrud megöletésének története.
Ajánlom mindenki szíves figyelmébe Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt c., 1899-ben kiadott könyvét, melynek XX. fejezetében olvasható Gertrud megöletésének története.
1218 Búbánat 2008-04-18 09:52:45 [Válasz erre: 1214 musicus2 2008-04-17 00:21:54]
A XX. században magyar zeneszerző által magyar témára komponált „történelmi opera” hirtelenjében Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmondja ugrik be, tágabb értelemben még Dohnányi Ernő: A vajda tornya c. „legendás” operája jöhetne szóba. Meg néhány történelmi témájú daljáték: Kacsoh Pongrác: Rákóczi; Farkas Ferenc Csínom Palkó, esetleg Kókai Rezsőnek „A Lészen ágyú” c. műve. Említhetném még tőle az István király c. misztérium-operát is, csakúgy, Szokolay Sándor Margitját… Ennyi. És ez nagyon-nagyon kevés. Ám klasszikus értelemben vett magyar történelmi opera Erkelt követően, talán az egy Horusitzky-opera kivételével, már/még nem keletkezett. Az Erkel előtti időszak magyar opera termés javarésze – nem biztos, hogy méltán – a „történelmi süllyesztőbe” került; Németh Amadé érdeme, hogy ezek többségét előásta a feledés homályából, könyvet írt erről a korról, sőt e művek legértékesebb részleteit felvette a rádióban kedvelt operistáinkkal….
A XX. században magyar zeneszerző által magyar témára komponált „történelmi opera” hirtelenjében Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmondja ugrik be, tágabb értelemben még Dohnányi Ernő: A vajda tornya c. „legendás” operája jöhetne szóba. Meg néhány történelmi témájú daljáték: Kacsoh Pongrác: Rákóczi; Farkas Ferenc Csínom Palkó, esetleg Kókai Rezsőnek „A Lészen ágyú” c. műve. Említhetném még tőle az István király c. misztérium-operát is, csakúgy, Szokolay Sándor Margitját… Ennyi. És ez nagyon-nagyon kevés. Ám klasszikus értelemben vett magyar történelmi opera Erkelt követően, talán az egy Horusitzky-opera kivételével, már/még nem keletkezett. Az Erkel előtti időszak magyar opera termés javarésze – nem biztos, hogy méltán – a „történelmi süllyesztőbe” került; Németh Amadé érdeme, hogy ezek többségét előásta a feledés homályából, könyvet írt erről a korról, sőt e művek legértékesebb részleteit felvette a rádióban kedvelt operistáinkkal….
1217 Greco 2008-04-17 23:51:36
És amekkora állat vagyok, lefelejtettem a lényeget: a nyári premier Gyulán lesz, a Várszinházban. Bocs.
És amekkora állat vagyok, lefelejtettem a lényeget: a nyári premier Gyulán lesz, a Várszinházban. Bocs.
1216 Greco 2008-04-17 23:50:47
Nem tudom hallottátok-e, de idén nyáron (talán augusztusban) vadonatúj Bánk Bán-előadással rukkol elő a debreceni Csokonai Szinház. Az előadás jövőre a bekerül a Csokonai repertoárjába is. Szereposztást nem tudok. Állítólag Vidnyánszki rendezi.
Nem tudom hallottátok-e, de idén nyáron (talán augusztusban) vadonatúj Bánk Bán-előadással rukkol elő a debreceni Csokonai Szinház. Az előadás jövőre a bekerül a Csokonai repertoárjába is. Szereposztást nem tudok. Állítólag Vidnyánszki rendezi.
1215 Sesto 2008-04-17 09:27:16 [Válasz erre: 1214 musicus2 2008-04-17 00:21:54]
\"Ma librettó és librettista is lenne bőven, Erkelünk nincs hozzá (elnézést kérek a topicon levő zeneszerzőktől, de ami tény, az tény). Az operakomponálás időigényes és hálátlan műfaj, hiszen a legnagyobbaknak is beletört a bicskája olykor-olykor.\" - sajnos igaz, s vhogy ez nemzetközi szinten is problémát jelent: librettista még csak-csak, de zeneszerzö(k)???- pl. a pár évvel ezelött bemutatott Cerha opera: \"Der Riese von Steinfeld\" (=akkoriban igaz nagy siker volt Hampson-nal a címszerepben vagy Damrau-nak ez a darab volt a STOP-debut + jelentette a nemzetközi \"betörést\" - a \"kleine Frau\" szerepében etc.) mégis: az ORF akkor CD-re rögzitette, s aztán a darab eltünt a hálás/hálátlan(?) feledésben,... Ennyit az \"off-ból\",...magyar vonatkozásban pedig tényleg /lerágott csont: hiszen sokat emlegettük, de igaz!/ szégyen, hogy csak a Bánk bán esetleg a Hunyadi vannak tartósan repertoáron,...nevetséges!!! (Nézzük meg egy orosz operaház szinlapját ott megtalálni: Glinka-t, Rimszkij-Korszakov-ot, Muszorgszkij-t, Prokofjev-et etc. és még sorolhatnánk, vagy a cseh szinházak programjai; ott vhogy mindig is müködött a \"lobby\" pl. a Janacek-darabok évtizedek óta fix alkotóelemei egy-egy nagyobb operaháznak akár Nyugat-Európában is - ezzel szemben - Erkelt sokan nem is ismerik,...itt tartunk a XXI. sz.-ban: szégyen!)
\"Ma librettó és librettista is lenne bőven, Erkelünk nincs hozzá (elnézést kérek a topicon levő zeneszerzőktől, de ami tény, az tény). Az operakomponálás időigényes és hálátlan műfaj, hiszen a legnagyobbaknak is beletört a bicskája olykor-olykor.\" - sajnos igaz, s vhogy ez nemzetközi szinten is problémát jelent: librettista még csak-csak, de zeneszerzö(k)???- pl. a pár évvel ezelött bemutatott Cerha opera: \"Der Riese von Steinfeld\" (=akkoriban igaz nagy siker volt Hampson-nal a címszerepben vagy Damrau-nak ez a darab volt a STOP-debut + jelentette a nemzetközi \"betörést\" - a \"kleine Frau\" szerepében etc.) mégis: az ORF akkor CD-re rögzitette, s aztán a darab eltünt a hálás/hálátlan(?) feledésben,... Ennyit az \"off-ból\",...magyar vonatkozásban pedig tényleg /lerágott csont: hiszen sokat emlegettük, de igaz!/ szégyen, hogy csak a Bánk bán esetleg a Hunyadi vannak tartósan repertoáron,...nevetséges!!! (Nézzük meg egy orosz operaház szinlapját ott megtalálni: Glinka-t, Rimszkij-Korszakov-ot, Muszorgszkij-t, Prokofjev-et etc. és még sorolhatnánk, vagy a cseh szinházak programjai; ott vhogy mindig is müködött a \"lobby\" pl. a Janacek-darabok évtizedek óta fix alkotóelemei egy-egy nagyobb operaháznak akár Nyugat-Európában is - ezzel szemben - Erkelt sokan nem is ismerik,...itt tartunk a XXI. sz.-ban: szégyen!)
