Karácsony Gergely közleménye:
A Fővárosi Közgyűlés nevében eljárva, a közgyűlés valamennyi frakciójával és minden érintettel egyeztetve 2021. december 31-ig Rudolf Pétert bízom meg a Vígszínház vezetésével. A Vígszínház ügye igazi szomorújátékká vált az elmúlt hetekben.
Egy végtelenül fájdalmas megtisztulási folyamat zajlik a művészeti életben, világszerte. Amit korábban hallgatásba burkolt eltűrés övezett, az mára tűrhetetlenné vált. Hogy így alakult – és jó, hogy így alakult -, az a jövőre nézve is kijelöli, milyen normák tiszteletben tartása lett elemi kötelessége minden színházi vezetőnek. Miként mostantól bármely társulat minden tagja számára lehetőségnél több, hogy azonnal felemelje hangját, ha bárki ezeket megsérti.
Elég felületes interjú.
Amúgy meg: "A mostani, Keresztény évadhoz kapcsolódik a közelgő Kreol, kreál bemutatója, amelyre meghívtam Velekei Lászlót, aki jövő évadtól a Győri Balett művészeti vezetője lesz," Szerintem Velekei most is művészeti vezető, igazgató lesz a következő évadtól. Arról sem esik szó, hogy az Operaház "balettiskolájában" heti hány órában és hány évig tanítanak, milyen akkreditált végzettséget ad -- összevetve pl. a Táncművészeti Egyetemmel.
Bejelentem, hogy szégyenkezek az Operaházat ért 3 csapás miatt.
6000
Liberális nemzetrombolás? Ugyan ki által? Ókovács? Vagy esetleg Apáti Bence?
Elérte a 3 csapás az Operaházat!
oksz-st-covid19
Izlésrombolás, éktelen pazarlás, felesleges beruházás és liberális nemzetrombolás!
Nem kellene már valami változásnak elindulni?
Persze nem amalgám szerint!
De jó, hogy (Bartók/Stravinsky stb. kivételével) nem érdekel a balett!
12-ben helyesen: "Tatiana Melniket illetően..." Bocsánat az elírásért. Álljon itt vígasztalásul egy link egy cikkhez a művésznő tavalyi fokvárosi plakátjával [partner: Vadim Muntagirov (principal dancer, Royal Ballet)]:
Isten hozott a fórumon, Hibavadász!
Örülök a jelenlétednek, mert manapság a balettfórum felé már a madár is csak elvétve jár, te pedig – úgy néz ki – szereted is a műfajt, és talán értesz is hozzá. A tegnapi premierrel kapcsolatos hozzászólásodra az alábbi néhány pontban reagálnék:
1. Az általad tudálékos módon megidézőjelezett premier az volt, amit a neve is mutat: premier. Idézőjel nélkül. Teljes értékkel.
2. Az általad szintén tudálékos módon megsicelt „Ház” nem érdemelte ki ezt a figyelmet, nagyjából mindenki tudja, hogy mit jelent az, amikor ezt a szót átvitt értelemben használjuk. Átvitt értelemben a „Ház” cselekvőképes és bemutatóval szolgál, a legtöbb normális ember számára gond nélkül. Olyan Ház is van, amelyik háborút tud indítani. Igaz, az Fehér.
3. Az általad megidézett „Van aki” ember a fórumtársad, és van neki tisztességes fórumneve: fogtömésnek hívják (átvitt értelemben).
4. Örülök, hogy már itteni fóruméleted harmadik hozzászólásában sikerült minősítened valamelyik fórumtársad bejegyzésének, esetleg rövidebb távú szellemi törekvésének a sikerességét vagy sikertelenségét. Ilyen jellegű tanító mozdulatokra nagy szükség van errefelé. Figyelni fogok rájuk a jövőben is. Kiérdemelted.
5. A valóság tiszteletének tartom, hogy hozzászólásom lényegi elemeit végső soron nem vitattad el. Siker, amely kirobbanó. Vastaps, amely hosszú-hosszú. Káprázatos balett. Pazar kiállítás. Bravúros táncosteljesítmények. Mind megvolt
6. A zenével kapcsolatban akár igazságod is lehet, de arról nem a társulat tehet. Adottság. Bizony latinos-sramlis, itt-ott Carmen-áthallásos (Seguidilla?), a darabot jól elvivő, sok helyen tetszetős, sok helyen sodró lendületű, célszerű zene volt, amely képes arra, hogy az átlagközönségből tetszést váltson ki, és szórakoztassa azt. Az általad megemlített „valami felismerhetetlen egyéb zaj” valószínűleg a zenekari összhangzás lehetett, mert gázturbinát például nem láttam az árokban. Tudomásul kell venni, hogy a balettzenék komponálása nem állt meg a 19. században, 20. századi műben akár 20. századi zene is előfordulhat. Meglehet, a zenekar és az orosz vendégkarmester nem tudott tökéletes együttműködést kialakítani. Azt hiszem, olykor a színpad felől kasztanyettáztak bele a zenekar munkájába, de ebben nem vagyok biztos.
7. A füstgép jól viselkedett. Én olyan Giselle előadást is láttam nemrég, ahol végig, lassan, taktusosan sziszegett.
8. Örülök hogy láttad Londonban Osipovát és Vasilievet. Nekünk ez nem adatott meg. Kérlek jelezd, hogy vajon milyen árfolyamon tekinthetted meg azt az előadást, és milyenen a budapestit. Ha a kettő közötti különbözetet nekem fizeted ki, a fanyalgásod is egyből jobban elfogadom. De tényleg, érdekelne az előadások megítélése ár/érték arányban.
9. Osipova és Vasiliev nem a világszínvonal, hanem a világszínvonal+++. Két abszolút balettsztár. Hozzájuk képest itt most rendben voltunk, és amit mondtam – a világszínvonal – pont megvolt nálunk.
10. Ez egy „nagy” balett sok szereplőt vonultat fel. Sajnálom, hogy az egyik jelentéktelenebb szólószerep előadójánál, a szereposztás sorrendben 22. nevénél hibákat észlelhettél. Ez megesik. A fontosabb szereplők, Melnik (Tatiana), Balaban, Felméry, Leblanc, Rónai, Kekalo rendben voltak, nagyon is, teljesítményük bizony nem egyszer volt bravúros.
11. A kar munkájával kapcsolatos közlésed hiányosságait nem tisztem ugyan kiigazítani, de mivel nagyon szorgalmas ember vagyok, megteszem most, és megemlékezek a kiválóan begyakorolt, homogén teljesítményt nyújtó, végig jól összehangolt szinkronmozgást mutató kar szerepéről az előadás sikerében, mégpedig a legnagyobb elismerés hangján.
12. Tatiana Melniket kvázi lerobotozni dőreség. Én nem ezt láttam. Zárt, szabályos stílusban táncoló, etalon balerina, és élénk színpadi jelenség. Fegyelmezett munkája, technikai kiválósága nem jelentett monotóniát. Alakítása megfelelt, nem a hagyományos szubrett szerepeiben vetették ugyan be, de művészileg mindent megoldott, a bosszúálló fúria is rendben volt. Ha a nemzetközi sztárbalerinát hiányolod, őt figyeld. A jobb tájékozódás elősegítése céljából tanácsolom, tekintsd át az utóbbi két évben teljesített gálafellépéseit és vendégszerepléseit mondjuk csak tavaly a kijevi Hattyújától a fokvárosi Csipkéjéig, olaszországi, luxemburgi, dél-koreai, baltikumi stb. gála- és egyéb fellépéseinek soráig. Olvasd kiváló kritikáit. Gondolkozz el azon, vajon miért számít Vadim Muntagirov, Daniil Simkin, Brooklyn Mack kedves fellépőpartnerének. Különösen ajánlanám a figyelmedbe az oroszországi szerepléseit, ahol a legnagyobbakkal egy sorban léptetik fel őt, ha hazahívják gálázni. Igen, a Bolshoi és a Mariinsky szólistáival, prímabalerináival, akiket annyira nagyra tartasz. Az a helyzet, hogy ez a színvonal egy ideje már megérkezett hozzánk, sokan vannak itt a nagy orosz balettszínházak (Bolshoi, Mariinsky, Stanislavsky, NOVAT) volt művészei közül. Kár, hogy Tatian Melniket illetően minderről nem értesülhettünk pl. a Ház mindig ügyes sajtójának téli számából, ahol a művésznő ugyan uralhatta a címlapot, de a vele készült anyagból inkább csak azt tudhattuk meg, hogy a fényképész elkötelezett a hosszú női lábszárak iránt, amelyeket a balerina legfontosabb testrészének tekint. Ha mindez megtörtént, és esetleg arra jutottál, hogy ismereteid teljességének erejével sikerült beleszállnod napjaink egyik kifejezetten keresett és jól foglalkoztatott nemzetközi sztárbalerinájába, kérlek jelezd, mint ahogy az ellenkezőjét is, hiszen a folyamatos önreflexió a jó párbeszéd alapja.
13. Vizsgáld meg esetleg annak a lehetőségét, hogyan lehetne a jövőben a táncosok teljesítményét a hírnevük vagy a homlokukra ragasztott „ex-Bolshoi” , „Mikhailovsky” vagy „Londonban” címkék ismerete nélkül értékelni, kiválóságukat így felismerni. Most, hogy a társulatot feltöltötték nálunk kevéssé ismert, de valójában még orosz viszonyok között is komolynak tekinthető, közeli-távoli hazájukban népszerű és jegyzett szólótáncosnőkkel, nem haszontalan tudás ez. A Vasiliev által képviselt minőségért ne aggódj: ő ugyan személyesen nincs itt, de a négy szereposztás közül az egyikben a címszereplő hölgy a nagynevű művész úr elfogadott, rendszeres fellépőpartnere. Nagy segítség lehet ez az információ, ha mégis valamilyen mankóval akarjuk betájolni az előadások valós színvonalát.
14. 5983-hoz külön: A balettművész testbeszéde szerintem azt fejezi ki, hogy kényelmesebb a kanapé sarkában ülni, mint egyébként. Továbbá látszik rajta, hogy indiszponált, talán kialvatlan. Utolérhetetlen erejű logikai következtetés mindazonáltal azt feltételezni, hogy bármely balettigazgatótól főszerepet és televíziós szereplési lehetőséget pont egy vele rossz viszonyban lévő művész kaphat. Majoros művész úr továbbá tavaly kapta meg a Kamaraművész elismerést a társulattól. Mondjuk talán azt, hogy hozzászólásod vagy az ítélőképesség hiányára utal, vagy tendenciózusan kiforgató jellegű.
15. Siceljünk (sic!) folyamatosan, hiszen fórumtársunk idézésekor ez a tisztelet legbiztosabb megnyilvánulási formája, mert ő hibázhat ugyan, de mi soha. Felsőbbrendűségünk tudatát hogyan is lehetne ennél jobban kifejezni a hülye másik fórumozó felé? Neked ez már az első hozzászólásod óta jól megy. De várj csak, mi van itt... „de a Bolsoi (sic!) korábbi szólistái után” (5988), vagy „az opera balett (sic!) tagjai” (5983)... Nem „Bolsoj”, illetve „Bolshoi”...? És nem „operabalett”...? Ezeket te írtad? (sic!) (sic!) (sic!)
16. Meglehet, hozzászólásom olykor keresetlennek vagy gunyorosnak tűnik, de kérlek, hogy ezt ne tudd be személyes sértettségnek; azt nem reagálnám le sem pitiáner, sem ennyire hosszadalmas módon. A balettfórum nagyjából a közelmúltban szabadult meg attól a tehertételtől, amelyet több fórumtárs minden kulturált jelenlévőt bántó, a Nemzeti Balett körüli fejleményeket buzizó-pedofilozó-külföldiző stílusban lereagáló viselkedése jelentett. A te első hozzászólásaid attitűdje – bocsánat, hogy megítéllek, és talán tévesen – magában rejti annak a lehetőségét, hogy ennek a jelenségnek legalább a kistestvére megismételheti itt magát, hiszen kevesen kezdenek II. Fáyok kinevezésével vagy számukra kevéssé tetsző tévébeszélgetések „undorító”-zásával, illetve általában véve nem sokan mutatnak olyan kevéssé konstruktív, a külvilággal való maradéktalan béke hiányára utaló vislkedést, mint ahogy az eddig neked sikerült. Szíves segítséged kérem abban, hogy a közelmúlt szerencsétlen jelenségei ne ismétlődhessenek meg ezen az oldalon!
Köszönöm szépen:
Amalgám
Előző hozzászólásom egyik gondolatát folytatom, amikor Pethő László egyik leghálásabb szerepéről, kiváló Simone-alakításáról emlékezem meg. Sőt elismerem, hogy nekem tetszett például Perlusz Sándor kevésbé tekintélyes alkatú, eltérő katakterű mama-megformálása is. Sőt még azt is, hogy A rosszul őrzött lány jelenleg műsoron levő változatában is professzionálisak és tehetségesek a szerep megformálói. Fülöp Viktor alkotásához azért nem mérhető senkié sem, mert a szerep akkor – szerencsére hosszabb időszakokban – rendkívüli művész-személyiség, géniusz repertoárjába került, aki a színész lelkének mélyén rejlő archetípusból hozott jellemet a felszínre.
Ha létezik olyan férfi balettművész, akire a kötelező külső adottságokon (jó felépítés, figyelmet keltő megjelenés) túl ráillik, hogy jelenség, Pethő László az volt. Nyúlánkságával, szólista szerepkörre predesztinált színpadi jelenlétével nem feltétlenül ideális tagja a tánckarnak, annál érdekesebb életre keltője, szélsőséges jellemeknek: gonosz varázslónak, megszállott bosszúállónak, ellenszenves arisztokratának, feltűnni vágyó alakoknak stb. Személyében az Operaház balett-társulatának különleges egyénisége vonult vissza a színpadtól majd’ három évtizeddel ezelőtt. Idén, februárban a földi létből is.
http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.02.php?is=1505&bm=1&mt=0&l=1
Alakjának felidézésére ide linkelek egy részletet a Magyar Televízió 1962-ben forgatott Csudapest című revüfilmjéből, amelyben az éneklő-játszó Polónyi Gyöngyi, a csupán hangját adó Csákányi László partnere a némajátszó Pethő László, a fehér öltözetű egyetemista szerepében. Egyikük sincs már köztünk.
https://www.youtube.com/watch?v=1BRTU4MpKSY
Januárban elhunyt Erdélyi Alice (1928. szeptember 10. Ungvár – 2020. január 20. Budapest), az Operaház magántáncosnője.
http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.02.php?bm=1&mt=0&kr=A_10_%3D%22Erd%C3%A9lyi%20Alice%22
A Keszkenő című balett Marikájaként ismertem meg, mely szerepet Lakatos Gabriellától vette át, miután az utóbbinak – Kováts Nóra, később Csinády Dóra disszidálása miatt – Sári, a cigánylány alakítóinak sorát kellett erősítenie. A Keszkenő nyomában Tánja, az orosz diáklány szerepében láttam Erdélyi Alice-t, a Gajane című balettben, amelyben Lakatos Gabriella két pazar feladatban, a kardtáncoló Aisaként, majd a címszerepben tündökölt.
Erdélyi Alice csaknem három évtizeden át (1943.09.01.–1973.02.28.) volt az Operaház tagja, a prímabalerina Lakatos nemzedék- és pályatársaként és – mint vallomásából kiderül – barátnőjeként is. Szinte minden klasszikus balettben táncolt fontos szólót, a második, harmadik vonalban. Jellemzően a legigényesebb karakterszerepekben nyújtott emléketezes élményt, valamint operák balettbetéteinek szólóiban, olykor Lakatos „mögött”, a második szereposztásban. Erényei közé tartozott a gyönyörű megjelenés, az áradó temperamentum, a fojtott szenvedélyesség és az erotikus kisugárzás, mindez nem hígabban vagy silányabban, mint a nagy pályatársnő palettáján. Mégis az utóbbi eme tulajdonságai váltak egy legenda portréjának jellemző elemeivé, mert Lakatos nemcsak nagy balerina volt, hanem zseni is.
Bár mindkettőjük pályája második részének közönsége voltam, a fenti összehasonlítás korántsem az én megállapításomként érdekes. Annál figyelemre méltóbb és meghatóbb maga a túlélő (ma már tudjuk, három évtizeddel túlélő) Erdélyi Alice fentebb említett (több részbe szerkesztett) megnyilatkozó vallomásában, a Lakatos Gabrielláról készült portréfilmben, amelyben kollégák igyekeznek megfejteni az egykori prímabalerina „titkát”.
https://www.youtube.com/watch?v=F-iDHESzs-Q
https://www.youtube.com/watch?v=TGeYzjzR2e8&t=937s
https://www.youtube.com/watch?v=5mAxtT0IjnM&t=21s
Ez így van. Ők voltak. Azért nem írtam ide a nevüket, mert az itteni előadásról írtam és ennek a két világsztárnak az említése egy lapon az itteni előadással az - ahogy mondani szokták: lehetetlen! És ez - sajnos - ismét bebizonyosodott.
OK! Mert Oroszországban az utóbbi időben egyedül a Mikhailovsky játszotta a darabot Messerer mester felújításában és betanításában Csabukiani eredeti koreográfiája alapján. Valószínűleg Ivan Vassilyev és Natalia Osipova táncolták (ők voltak korábban a Bolsoj szólistái, de Londonban már a Mikhailovsky együttesben voltak tagok!
"a Bolsoi korábbi szólistái után"... azaz: nem a Bolsoi együttese, szólistái voltak, hanem a két szólista KORÁBBAN a Bolsoi szólistája volt. Az előadás a Mikhailovsky Ballet vendégjátéka volt, amiben a Bolsoi korábbi szólistái is felléptek...
Lehetne valamit tudni (nem kritikát!) a londoni előadásról? Biztos, hogy a Bolsoj volt és nem a Mariinsky, vagy a Mikhailovsky?
A "premieren" jó 70+ % néző volt. Az első felvonás alatt. Utána...hmmm...
Akik voltak: természetesen jelentős részben ingyen jegyesek és rengeteg orosz ajkú vendég. De ezzel nincs is baj, ilyenek a bemutatók sok helyen a világon.
Van aki megpróbál "önmérsékletet gyakorolni": sikertelenül."a Ház (sic!) az utóbbi évek talán legjobb bemutatójával szolgált nekünk:
káprázatos balettet láthattunk..." Tulajdonképpen igaz. De ez csak azért van, mert katasztrófálisak az utóbbi évek "bemutatói".
Katasztrofális, katyvasz zene - rossz olasz vadnyugati filmzene keveréke valami felismerhetetlen egyéb zajjal.A kasztanyetták össze-vissza csattognak, a zenekar kiegyenlítetlen.
Volt szerencsém ugyanezt a darabot látni pár éve Londonban. Az sem volt egy remekmű, de ez itt sajnos annak a közelébe sem jutott. Igaz, ott nem kellett megkűzdeni a "feleségét fölvesszük, ő meg hozza a férjét" igencsak problémás színvonalú "kisszóló" táncosával, ami a vicc kategóriája (aki jelen volt láthatta: Melnyk Vladyslav sajnálatos próbálkozását:
nem sikerült...
Az látszik, hogy sokba került. A "londoni" vetítés ötlet itt is megjelent - ami a 70-es évek beli előadáson még egy szép nagy vörös drapéria lengetésben merült ki -, csak persze ez is magyarosra sikerült.
Azaz nem olyan színvonalú, nem úgy, nem akkor...
A "füstgép" hozta a 60-as évek kínos effektjét: egy "porszívócső"-ből "árad" a szíbpadra a füst. Kínos, rossz, minek? Érdemes lenne - ha már ennyi pénzt (három díszlet, rengeteg kosztüm, stb.) költenek valamire, akkor
a többi vizuális résszel is kicsit többet foglalkozni.
A koreográfia olyan, amilyen. Néha kimondottan szórakoztató! A diagonálban a férfi szólista "rázzuk a rongyot" mozdulatsorát lekövető férfikar, vagy a darab "főmotívuma", a "keverjük meg jobbról-balról" igen sok "élményt"
okoz...
Azt viszont nem szabad elvitatni: hogy sok, rengeteg tánc van benne és nem is könnyű! A címadó főszereplő szerepe is nehéz, sokféle képesség kell hozzá... A művésznő mindent meg is csinált. Sajnos eddig jutott. Néha olyan érzésem volt, mintha egy robotot látnék. Igaz nem szerencsés az összehasonlítgatás: de a Bolsoi korábbi szólistái után (London) ez azért finoman szólva sem volt ugyanaz...
Az est hangulatát nagymértékben emelte a balettigazgató folyamatos bekiabálása, bravózása, extatikus tapsa - amit persze a mellette ülő stábjának sem lehetett így megúszni.
A opera igazgatója is csak az első felvonást "élvezte" végig, aztán dolga akadt. Még korábbi "visszalopakodunk a végére" csele is elmaradt... Nem láttuk többé.
Kár...
OFF: Mégis, mi a nyavalya támogatja ezt a webhelyet, ha a Google Chrome (amelyre már annak idején is kényszerűségből váltottam) nem, és az Opera böngésző sem?! Ezért fizetem elő az internetet és látom a rohadt reklámokat?!
Köszönet Búbánatnak, hogy legalább a cikk egy részét elolvashattam.
ON: „A Laurenciát már láthattuk pár alkalommal a hetvenes évek elején Orosz Adéllal és Róna Viktorral a főszerepben”…
Az a pár alkalom 17 előadás volt, három évadban, de akkor is kiállították a balettet 4 címszereplővel, 3-4 szereposztásban.
http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.01.php?bm=1&mt=0&kr=A_10_%3D%22Laurencia%22
Sajnos, sajnos nem láttam.
A jelenlegi eladás jelmeztervezőjének neve: Rományi Nóra.
Most jövök a premierről, a bemutató ugyan nem telt ház mellett, de kirobbanó sikert aratott, hosszú-hosszú vastapssal. Jómagam is a hatása alatt vagyok még, ezért kellő elővigyázatossággal szeretnék önmérsékletet gyakorolni, és amennyire lehet, mellőzni a szuperlatívuszok alkalmazását. Ugyanakkor egyértelműnek tartom, hogy ma este a Ház az utóbbi évek talán legjobb bemutatójával szolgált nekünk: káprázatos balettet láthattunk, pazar kiállításban, bravúros táncosteljesítményekkel. Ez a Laurencia az abszolút világszínvonalat képviseli. Nagy-nagy köszönet érte az egész Társulatnak!
A LAURENCIA CÍMŰ BALETTET PÉNTEK ESTE MUTATJÁK BE AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN
"A nép mint főhős"
MNO.Hu - 2020. MÁRCIUS 4. SZERDA 15:06
Breuer Csilla
"Egész estés Messerer-balettet mutat be péntek este a Magyar Nemzeti Balett az Erkel Színházban. A Laurencia látványos szólókkal, duettekkel és alapüzenetéhez híven különleges tömegjelenetekkel kápráztatja majd el a közönséget.
Időtlen témákat boncolgat a mű, olyanokat, mint a becsület, az igazság, a szabadság és az emberi méltóság, így nem véletlen, hogy 2010-ben Michael Messerer, a világ legjobb balettmestereinek egyike felújította Vakhtang Chabukiani 1939-es koreográfiáját, amelyhez Alexander Krein komponált zenét. A Laurenciát már láthattuk pár alkalommal a hetvenes évek elején Orosz Adéllal és Róna Viktorral a főszerepben, most viszont nemcsak a koreográfia, hanem a látványvilág is megújul: Rózsa István és Romhányi Nóra nemcsak felfrissítette, hanem újra is gondolta Vadim Ryndin korhű díszlet- és jelmezterveit. A többszörös szereposztás címszerepében Melnik Tatiana, Tanykpayeva Aliya, Kosyreva Diana és Balaban Cristina, Frondoso szerepében pedig Leblanc Gergely, Timofeev Dmitry és Majoros Balázs lesz látható, a Parancsnokot Kekalo Iurii, Radziush Mikalai és Melnyk Vladyslav táncolja.
Lope de Vegáról minden bizonnyal megemlékezünk még idén, hiszen augusztusban lesz halálának 385. évfordulója. A spanyol drámaírás legkiemelkedőbb egyénisége rendkívül gyorsan alkotott, egy háromfelvonásos darab megírása mindössze egy napot vett igénybe nála, hangzatos rímekbe szedett egyfelvonásos játékait pedig a fáma szerint csak úgy, társaságban, mintegy mellékes kiegészítőjeként a csevegésnek rögtönözte. Komoly témájú és hangú drámáit viszont alaposan kidolgozta, ezekkel akár három napot is elbíbelődött.
Ezek egyike a Laurencia alapjául is szolgáló Fuente Ovejuna, sokak szerint Lope de Vega legnagyszerűbb műve, amely egyben a drámatörténelem egyik remekműve is. A magyarra előbb Gyilkos falu, később A hős falu címmel lefordított dráma kiállás a nép mellett a zsarnok földesúrral szemben, amelyben ráadásul az igazságos király tudomásul veszi a nép igazát. A drámának valós történelmi alapja van. A szerző születése előtt Fuente Ovejuna lakói valóban megölték a földesurat, aki a király ellensége volt, így az uralkodó várossá emelte a falut, amely közvetlenül a királyi hatalom alá került, ez pedig elősegítette a lakosság polgárosodását."
[...]
Ez csak egyszerűen undorító! Ez van... Az sokat elárul az opera balett tagjai és a vezetőség kapcsolatáról, amit az igazgató és a szólsta testbeszéde (body-language) egyértelműen közvetít: elfordulunk egymástól, ne legyél a közelemben.... stb. stb. Sajnos ide jutott a "nemzeti" balett. És az, hogy akadémiának hívják azt a kizárólag pénzügyi alapon (bocsánat az érintett szülőktől!) működő "dalárdát", amivel elhitetik gyerekekkel és jómódú szüleikkel, hogy a pénzük miatt a cukiság gyermekből balettMŰVÉSZ lesz, az felháborító becsapás, hazugság!
Az ATV Start vendége volt ma reggel Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója és Majoros Balázs balettművész, grand sujet. A készülő Laurencia-bemutatóról beszélgettek és szó esett arról, hogy felvételt hirdet a Magyar Nemzeti Balettintézet. A beszélgetést ide kattintva lehet megtekinteni.
Mind a két lehetőség elképzelhető, meg persze egy harmadik is, hiszen a „túltolt” kultusz ismert lejáratási technikának számít. Nem feltétlenül gondolom, hogy itt most az utóbbiról lenne szó, de a cikk arra feltétlenül jó, hogy ártson... Szorgalmas munka.
"A balett pozitívan hat a gyerek személyiségének fejlődésére."
2020. 02. 23. 20:00 Kecskemét
BAON.hu – Bács- Kiskun Megyei Portál
Nehezen tudnam eldonteni, hogy a nev nelkul jegyzett cikk parodia-e vagy omlengo laudacio, amibol a Foigazgatonak is jut keveske. (Szerzoje netan o maga lenne?) Mandiner. hu nem eppen szatirikus stilusarol ismerszik meg es foltuno az is, hogy ennyi ido alatt nincsenek kommentek a cikk alatt vagy legalabbis nem publikaltak kommenteket.
Az elmult evekben az udvari sajto meglehetosen egy hangon szolt mindenben mintha legalabbis Karajan vezenyelte volna oket. Pont Solymosi Tamasnak lenne kulon udvari sajtoja? Vagy netan a romlas viragai utan a bomlas viragai is megjelentek az udari sajtoban?
Valószínűleg volt abban valami sorsszerű, hogy a Magyat Állami Operaház balett-együttesének vezetője Solymosi Tamás lett, és biztosan van abban szükségszerűség, hogy az egykor (jelző nélkül, de ténylegesen) nemzeti társulat mára nemzetközi.
De vajon miért szükséges, hogy a Mandiner egy már-már paródiának ható közhelygyűjteményt zengjen róla? Ebből emelem ki saját kis képtelenség-kigyűjtésemet:
Direktor, Direktor úr, „English National Balletig” (sic), „balett utánpótlás nevelést”, „Solymosi-igazgatta” (sic), „Reá”(sic!!!)
Kedves Amalgám, természetesen az udvari sajtója írta.
Érdekes cikk. Azt nem tudom eldönteni, hogy a direktor úr ellenségei vagy a barátai írták...?
Az attól függ, hogy a kultúrharc kinek a javára dől el hausintern ld. 5966...nehezen tudnám eldönteni, melyiknek a szövege rémísztőbb.
Micsoda magasröptű szövegek!
"Felismerve és a gyakorlatba átültetve a korszerű trendeket, az Intézet Solymosi Tamás címzetes és nemzetközileg jegyzett balettművész vezetésével hosszú távú víziókon alapuló tantervvel és holisztikus megközelítést alkalmazó metodológiával végzi a balett utánpótlás nevelést."
Tutti meg van a Kossuth díj!
mandiner.hu/cikk/20200213_a_solymosi_paradigma_balett_és_orszagimazs
A fentiekből megtudjuk, hogy Solymosi egy géniusz. Igaz MAGYAR!
Legalább a Mandiner szerint...
Esterházy szavaival élve: egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá. Az 5966-ban belinkelt cikket kitermelő portál hangvétele, stílusa, tematikája nézetem szerint kimeríti a fent idézett bon mot-ban foglaltakat és ennek megfelelően kellene itt kezelni. Más lapra tartozik, vajon kik, kinek és mit akarnak "üzenni" ezzel az irománnyal...miként tették kb. ugyanezt a gender-toposzt előkapva, hasonló színvonalon origo. hu-n a Billy Elliot kapcsán.
És egyébként is, ki a cikk írója?! Nem látom, hogy felvállalta volna a nevét!
RÉSZBEN IGAZA VAN A CIKKÍRÓNAK, RÉSZBEN PEDIG UNDORÍTÓ! KÜLÖNÖSEN A KOMMENTEK FEHÁBORÍTÓAK - KÁR, HOGY AZ INTERNET ILYEN FELSZABADULTSÁGOT ÉS ELLENSÉGESKEDŐ HATÁST VÁLT KI AZ EMBEREKBŐL!
Nem ezért nincs telt ház az Erkelben. Ez a szempont nagyjából közömbös, átlagos nézőközönséget ennyi áthallás a szóban forgó szubkultúrából nem zavar. Normális intézményvezetést sem, ezt tegyük hozzá. Gondoljunk csak egyik-másik Recirquel darabra, amelyekkel kapcsolatban szintén megfogalmazódhat ez az áthallás, pillanatnyilag mégis a Műpa-repertoár igáslovainak számítanak, nagy szériában játszva. Az intézményvezetés és a közönség is igényli őket. Ezt annak ellenére mondom, hogy a genderelméletnek mint társadalmi és politikai ideológiának nálam erősebb kritikusa nem nagyon lehet ezen a fórumon.
Még néhány gondolat a bejegyzéséhez és a szóban forgó cikkhez:
1. Az Episode 31 c. koreográfiával kapcsolatos, súlyosan negatív véleményemet már korábban megfogalmaztam az oldalon, de a mű az adott összefüggésben sem a többi nézőből, sem a darabot szintén kommentáló fórumtársakból, sem belőlem nem váltott ki semmiféle reakciót. Meglehet, a probléma súlya is ennyi lehet valójában, már ha a Vadhajtások névtelen sajtómunkása nem találja fontosnak felkarolni a kérdést... Nem érzem azt, hogy az előadás során a gender-ideológia hatása alá kerülhettem volna, bár amúgy bosszankodtam, és keservesen sirattam a belépőjegy árának időarányos részét.
2. Felhívnám rá a figyelmet, hogy a Nemzeti Balett jeleskedik a nem genderkonform műsorok bemutatásában is. Itt van mondjuk rögtön a Giselle a nemi szerepek meglehetősen hagyományos, romantikus felfogásával. Azután gondoljunk csak A bahcsiszeráji szökőkút c., előző két évadban műsoron volt tánckölteményre, amelyik gender-szempontból annyira „cinkes”, hogy „Nyugaton” gyakorlatilag játszhatatlan, mert az ázsiai középkor nőképe – vagy amit mi annak gondolunk – az eunuchok és vad tatár harcosok által korbáccsal igazgatott háremmel, illetve Girej és Zaréma kapcsolatának dinamikájával ott egyből kiverné a biztosítékot és elszabadítaná a radikális feminista cunamit.
3. A Nemzeti Balett, ha összeszedi magát, sokat tehet a telt házért, és jó nézettségi mutatókra képes. Emlékeztetnék talán a legutóbbi Diótörő-szériára (30 telt házas előadás, kb. 54-55 ezer néző) vagy a tavaly 8, idén 9 előadásos Giselle-szériára, amely mindkét évadban megmozgathatott kb. 12 ezer nézőt, többnyire talán nem telt házzal, de átlagban jónak mondható mutatókkal. Összességében legalább azonos nézőszámot hozhat minden évben a Hófehérke és a 7 törpe 10 előadásos szériája is. Erre most opera – piaci alapon – nem nagyon képes, a Ház repertoárjának két tartóoszlopa pedig egyértelműen két mesebalett, a Diótörő, illetve a Hófehérke és a 7 törpe. Az üres nézőterek oka a balett esetében az, hogy a társulat ezeken túl sokszor harmadrendű darabokat játszik, az előző évadokban kifutott baletteket játszik, rosszul méri fel – az amúgy létjogosult – kortárs művek iránti igény volumenét, illetve a nagy balettopuszok indokolt előadásszámát alkalmazza a kevéssé jelentős művekre is. De az Erkel hiányos nézőtereiért a balettet, illetve annak vélt elgenderesedését felelőssé tenni súlyos tévedés.
4. A közönség az előadóművészeket előadóművészeti érdemeik alapján ítéli meg, és nem a nemzetiségük alapján. A Diótörő idei tíz Mária hercegnőjéből egy volt magyar; a Giselle címszerepét két év alatt hat balerina táncolta, akik közül szintén egy volt magyar. A közönségnek semmi baja nem volt a külföldi művészekkel ezekben a sikeres sorozatokban. Én azt hiszem, hogy a jelenlegi balettvezetés ellenzéke képtelenné vált annak érzékelésére, hogy egy-egy ilyen támadás, az operaházi kenyérharc felpántlikázása milyen mértékben kontraproduktív is. A közvélemény és a politika támogatását eddig nem hozta meg, emberileg viszont nagyon kedvezőtlen képet festett az adott körről, amit csak rontott a burkolt vagy kevéssé burkolt formában ezen az oldalon is megjelenő „buzizás-pedofilozás”, meg úgy általában a balettfórumon végzett morális tarvágás. Ez pedig azért sajnálatos, mert sokaknak lehetett volna füle a társulatnál zajló átalakítások egyéb aspektusaira, munkajogi és emberi vonatkozásaira is, már ha ezek előadóinak köre nem hiteltelenítette volna el magát eleve.
5. Igazából nem írnám ezt az egész bejegyzést, ha egy-egy ilyen támadás alkalmával nem aggódnék azért a magas szakmai és művészi színvonalért, amelyet a Nemzeti Balett külföldi művészei jelenleg a közönség és a társulat számára biztosítanak. Tudomásul kell venni, hogy a magyar balett aranykora régen véget ért, és hazai utánpótlásra támaszkodva nemzetközi színvonalú balettjátszást fenntartani pillanatnyilag nem tudunk. Azok közül a mértékadó, nagy nemzetközi balettversenyek közül, amelyeken a magyar balettszcéna rendszerint képviselteti magát, Várnában magyar balerina a 70-es, magyar balettművész a 80-as évek óta tudtommal nem ért el helyezést. A Lausanne-i verseny történetében négy magyar induló tudott díjat szerezni, közülük hárman 1982 és 1990 között. Az, hogy 2008-ban magyar balerina még díjat tudott hozni onnan, inkább a kivétel volt, semmint a szabály. Ezek sajnos a szomorú realitások, és tudomásul kell venni, hogy a magyar balettjátszás külső erőforrások nélkül elveszítené színvonalát és nemzetközi rangját. Tudomásul kell venni azt is, hogy a Nemzeti Balett nem Solymosi Tamás direktori működése idején kezdett a külföldi művészekre támaszkodni, mert valószínűleg több elődje is felismerte már az utánpótlási válság jeleit. Radina Dace, Irina Tsymbal, Anna Tsygankova, Vladimir Arhangelski és még sokak szerződtetése a 90-es végétől kezdődően már feltehetőleg ezt jelezte, és amikor Solymosi Tamás egyértelműen nemzetközi utánpótlási bázisra állította át a társulatot, inkább csak felismerte és nyugtázta a helyzetet, illetve annak bizonyos idősíkon elkerülhetetlen következményeit. Nagyon súlyos kérdés, hogy ennek során milyen munkajogi, emberi és egzisztenciális sérelmek keletkeztek, de egyúttal súlyos hiba ezeket nemzeti sérelemként beállítani vagy magyar-külföldi ellentétté transzformálni. Pillanatnyilag a társulat gerincét jobbára kiváló képességű külföldi művészek alkotják, akiknek az elvesztése nagyjából egy atomcsapással érne fel, és az elmúlt időszak sérelmeinek jogi vagy politikai orvoslására irányuló törekvések jogosak lehetnek ugyan, de nem vezethetnek az ő Budapestről történő távozásukhoz. Már ha csak nem akarja valaki egyúttal az igényes balettközönség távozását is, ami lássuk be, a nézettségi mutatók feltornázásának nem a legjobb módja.
2020. FEBRUÁR 11. KEDD 11:12,. MNO.HU
BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR: A TÁNCOKTATÁS TELJES SPEKTRUMÁT LEFEDJÜK
B. Orbán Emese
Bölcsész- és jogászdiplomája van, az elmúlt két évtizedben jelentős sikereket ért el a hazai tánckutatás eredményeinek népszerűsítésében és a tánctudomány fejlesztésében. Másfél éve a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora, a tudományos tanács elnöke, konferenciák és kutatócsoportok vezetője, szakmai publikációk szerzője, periodikák szerkesztője. Bolvári-Takács Gáborral beszélgettünk.
[...]
„– Gondolom, nehéz örökség volt a rektori poszt átvételekor a Magyar Állami Operaházzal kapcsolatos helyzet. Évek teltek el, amelyek során a növendékeik nem léptek fel operai előadásokban és az Erkel Színházban. Hogyan sikerült rendezni ezt?
– Túl kellett lépni azon, hogy kinek miben volt igaza vagy miben tévedett. Onnan közelíteném meg, hogy mindkét félnek megvolt a maga felelőssége abban, hogy a helyzet eszkalálódott. Azt kellett tudatosítanom, elsősorban saját magunkban – és aztán, ha mi elfogadjuk, akkor az Operaházat is meg lehet győzni –, hogy a kulcskérdés két szempont: a balettnövendékek érdeke és a jövőbeni közönség szempontjai. Az Operaház a közönségnek akar minél magasabb szintű produkciókat bemutatni. Mi azért működünk, hogy a gyerekeknek olyan képzést kínáljunk, amely a piacon abszolút elfogadható és megfelel az elvárásoknak. Ez színpadi gyakorlat nélkül nem megy. Nem az a kérdés, hogy nekem van-e bármilyen vélt vagy valós sérelmem egy színházzal szemben, hanem az, hogy a növendék és a szülő, aki beadja a gyermekét ide, annak nincsen ehhez köze. Neki ezt ürügyként és magyarázatként sem használhatom. Természetesen vannak remek előadásaink, saját színháztermünk, saját Diótörőnk. Nem mondhatom, hogy a növendékek eddig ölbe tett kézzel ültek és lógatták a lábukat, de a színpadi élmény nem pusztán azt jelenti, hogy magát a repertoárt elsajátítják, hanem annak van egy sajátos közege, működési rendje. Meg kell tapasztalni, hogyan áll össze az előadás, hogy felnézhessen azokra az élő legendákra, akik miatt ezt a pályát választotta. Olyanokat lát a kulisszában, az öltözőben, egyáltalán a próbafolyamat során, amivel nem találkozik iskolai körülmények között. Ezt mi beláttuk és teljes újratervezésre tettem javaslatot Ókovács Szilveszter főigazgató úrnak. Köszönöm, hogy ő is hajlandó volt azt nézni, hogy mik azok a fő pontok, amiket közösen el akarunk érni. Például a növendékek színpadi gyakorlatának biztosítása, amely által az Operaháznak is lehetősége van arra, hogy az ösztöndíjas végzősök közül kiválaszthasson, odaköthessen táncosokat. Továbbá hogy a gyerekek szervezetten nézhessék az előadásokat, működjünk együtt a balettmesterekkel, az ott foglalkoztatott táncművészekkel.
– A Budapesti Operettszínházzal is együttműködnek, a tavalyi Diótörő-előadásokban már szépen szerepeltek a növendékeik. Terveznek együttműködni vidéki színházakkal is?
– Igen, az első közös produkció kiválóan sikerült. Ráadásul az operettszínház éppen arra jó, hogy olyan növendékeknek is tudjon szakmai gyakorlatot biztosítani, akik nem feltétlenül a klasszikus balettben járatosak. Mi örömmel veszünk más együttműködést is, de kétségtelen, hogy repertoár és logisztika szempontjából egy vidéki színházzal szakmai gyakorlatról megállapodni nehéz. Alapvetően Budapesten kell ezt megoldani.”
[...]
Csodálkozunk, hogy féláron sincs teltház az Erkelben?
https://www.vadhajtasok.hu/2020/02/11/a-magyar-nemzeti-balettben-csucsra-jaratjak-a-gender-propagandat/
Köszönöm. Marhaság.
OFF: Amnerist vagy megkapja valaki vagy nem, a „30 éves korhatár” ezt nem erősíti és nem gyengíti. Amikor Komlóssy az Opera tagja lett, nagy Amneriseink (Palánkay, Delly, Szőnyi és néhányan mások) még csatasorban álltak. Az Aida 1964-es felújítása lett a méltó alkalom Komlóssy bemutatkozására. (Lehet, hogy Szegeden már korábban is énekelte a szerepet, de nincs adatom róla.) Budai Lívia beállásakor (beugrás volt, úgy tudom, én is hirtelen vettem jegyet arra a délelőtti előadásra) már nem voltunk olyan bőségében az Amneriseknek.
Pl. itt. Végülis miért ne, ha egyszer van pl. Royal Moscow Ballet? Város-város...
Nincs mit hozzátennem beírásodhoz, a befejező sorok pedig a választ is sejtetik.
Bár ez a balett-topik, most már maradok: sosem fog kiderülni, milyen szerepek várták volna Budai Líviát 1977 őszétől, ha nem lép le, feltételezem, még a nyári szünet idején. Pár héttel egyetlen -de fogalmazhatunk így: első- Carmenje előtt párszor már elénekelhette Amnerist, amit Komlóssy pl. csak 30 fölött. Egy korábbi interjúban Budai Lívia még így fogalmazott: "...akkori férjem ... ötlete volt, hogy menjünk ki. Érezte, hogy egy művész sokkal nagyobb teljesítményre képes, ha olyan közegben van, ahol szeretik. Élete legjobb lépése volt.." Na ez így szerintem valahogy hitelesebb. A fentebb beszúrt interjúban azon is kesereg a művésznő, hogy "Egy-másfél évente itthon vagyok, néha egy évben kétszer is, és úgy látom, egyre nagyobb a romlás... Rettenetesen fáj, hogy az egyedüli úr a pénz lett, megszűnnek az emberek közötti kapcsolatok, és csak a pénzhajhászás marad..." A riporter kérdésére: "Nyugaton ezt nem érzi ennyire?" így felel: "Soha nem éreztem, hogy ilyen erős hajtóerő lett volna a pénz. Itthon még a családon belüli kapcsolatokban is ez uralkodik." Ja, igaz, ez az interjú 2006-ban készült: remélem, mára megváltozott a véleménye honi viszonyainkról éspedig pozitív irányban.
Budai Líviát illetően annyiban pontosítok, hogy az ő hazai előmenetelét konkrétan hátráltatta egy pályatársának következetes preferálása. Mindössze egyetlenegy Carmen-fellépést kapott, mielőtt (az ő kifejezését használva) disszidált.
„Mégiscsak külföld.” Én emlékszem arra, hogy a hetvenes évek elején (noha korábban már két nyugat-európai országot is megjártam, oda-vissza) húsz percig izzasztott a vállalat személyzetise, mielőtt aláírta a bolgár útlevelem igénylési lapját.
Nos, az úgy történhetett, hogy Hamala Irén megírta levelét a moszkvai főiskolának, amelyben elpanaszolta, hogy fiát az apja párton kívülisége miatt rúgták ki, de bízik benne, hogy a nagy Szovjetunióban ilyen kis marhaságok nem jelentenek problémát.
Nem tudom, hányadszor ragadhattam le Újév táján valamelyik televízióban A tanú megunhatatlan nézésénél. Noha minden jelenetét lehet előre várni, minden szavát előre tudni, mindig meghökkentő, hogy mennyi mindenért olvasott be Bacsó, mennyi mindent mesélt el éles szatírával. Egy-egy mondatnál az jutott eszembe: csoda, hogy ezt a filmet „csak” betiltották, „csak” írósztalban tartották több, mint évtidezedig: csoda, hogy ezekkel a meglátásokkal és gondolatokkal nem nyírták ki Bacsó Pétert. Hiszen jómagam sem az iskolában, sem munkahelyen, semmilyen nyilvános helyen nem mertem ilyen kritikus hangot megütni…
Aztán észbekaptam: miért is nyírták volna ki, 1969-ben? Majd azután, 8–10 éven át, amíg e remekművet teljesen, utóbb csak részben, dobozban tartották. Nehogy már átadjam magam annak a történelemhamisításnak, ami 30 éve igencsak folyik ebben az országban, míg mindenki másképp igyekszik más-másféle tökét kovácsolni a túlzásokból és a hazugságokból, az időben messziről jött emberként. Nekem, aki családunkkal megéltem és megszenvedtem (a mai napig is megszenvedem) a Rákosi- és a Kádár-diktatúra szörnyűségeit, máig tartó hatását, nincs szükségem a vadromantikára, a legendákra. Éppen elég, hogy a korosodó apukámnak az állami gazdaság silózásában kellett dolgoznia, nem szükséges azt állítanom, hogy belelőtték a verembe. Kitoltak velünk másképp, még Sztálin halála után is, akadt műsor mindennapra, de osztályidegen apukámra sohasem tartott igényt a Párt. Én is megúsztam a KISZ-titkári megbízatást, a tagságot nem – hát voltunk így néhányan…
Szóval, A tanú vetítésének idejét 10 évvel a(z „ellen”)forradalom után még nem találták időszerűnek, de ezért a „tévedésért” senkinek sem kellett meghalnia, sőt még a kópiát sem semmisítették meg. 1983-ban pedig mecsinálhatta Bacsó a zseniális Te rongyos életet, igaz, az egy kisebbség sorsát ábrázolta szatirikusan, de nekem van olyan szerencsém, hogy abba a kissebbségbe is beletartozzam.
Most akadt az Origónál egy ember, aki Pitti Katalinnal és Harangozó Gyulával (véletlenül ugyanabban a kockás ingben) „mélyinterjút” készített, láthatóan nem tudván megbirkózni a mondatok állítmányának tárgyas/nem tárgyas, egyes/többes számú alakjának egyeztetésével, alighanem a szakma dilettánsaként. Ennek az is a hátránya, hogy már a címekből kilóg a lóláb: rávenni a különben már sokszor nyilatkozott ripotalanyokat valami, eddig nem volt drámai elem vallomására, nosza, itt az alkalom megdönteni az elevenen élő kommunizmust.
Nem hiszem, el, hogy a ’40-es, ’50-es évek legnagyobb operaházi alkotói közt emlegetett és joggal magasztalt Harangozó Gyulán a fián keresztül álltak politikai bosszút. Fél évszázaddal később e fatális fordulat következményeként feltüntetni a fiú szakmai pályafutását hiteltelen, de ha mégsem, megkérdőjelezi a tehetségbeli érdemeket. A riporter tájékozottság-beli hitele már ott elvész, hogy id. Harangozóról mint a Magyar Nemzeti Balett első igazgatójáról ír, holott a Magyar Állami Operaház balett-társulata akkor és még sokáig nem viselte ezt az intézménynevet, De a „nemzeti” jelzőként megállta a helyét.
Arra viszont kíváncsi lennék, hogy tiszteletre méltó művészek (ilyennek tartom Volfot, Pittit, ifj. Harangozót) beveszik-e azt a maszlagot, hogy a tények romantikus túlzásával, sőt meghamisításával emelhetik maguk körül a glória fényét, avagy profán módon kialkudják velük a kiemelt honoráriumot a politikai jellegű interjúért…
