REMEK kedves Edmond Dantes!
The Royal Ballet Fehervár - ezek megbolondultak???
Bizonyos sajtóorgánumoknak hála, az utóbbi időben egyre több művészünkről derül ki, hogy a kommunizmusban őt és/vagy családját üldözték, elüldözték, száműzték, büntették. Marton Éváról, akit a 20. szd. legnagyobb karriert befutott magyar énekesének gondolok és aki már huszonéves korában itthon főszerepek sorát énekelte az Operaházban, régóta tudjuk ezt és a feledékenyebbek kedvéért újabb interjúiban is rendre elmeséli megrázó itthoni múltját. Budai Líviát, aki mezzo létére már huszonévesen eljutott a főszerepekig az Operaházban (Carmen, Amneris) szintén elüldözték, kiutálták itthonról. (forrás: origo.hu) Kádár-kori ügyosztályokról, büntetésként megélt moszkvai továbbképzésről, lenézettségről kesereg Volf Katalin, ameddig 1983 tavaszán (sic!) haza nem térhetett...prímabalerinának. (forrás: origo.hu) A Pitti Katalinnal készült interjú néhány megdöbbentő részletét már idéztem saját topikjában (830): szomorú gyerekkora, hátrányos helyzete, felmenőit ért megpróbáltatások, huszonévesen főszerepek, Desdemona a legnagyobbakkal, Bach-verseny. (forrás. origo.hu) Most Harangozó Gyulától is megtudtuk, hogyan büntették meg édesapját (aki nem akart belépni a pártba) ill. papája helyett őt a moszkvai tanulmányi-továbbképzési számüzetéssel. (forrás: origo.hu) Érdeklődve várom az üldözött-büntetett művészeinkről szóló szappanopera további folytatásait. A médium talán olyanokat is megszólaltathatna, akik a mai magyar Kánaánban fogtak vándorbotot.
Köszönöm Kedves Lujza, éppen erre céloztam. A "mai fiatalok" - bocsánat - sokat elhisznek, mert jóhiszeműek és mert fogalmuk sincs arról, mi történt 30-40, vagy akár csak 15 éve. Ez vonatkozik az élet minden területére. Az idősebb generáció sokkal többet tud és kevésbé hiszékeny. Id. Harangozó Gyula nagy művész és remek koreográfus volt, de nem volt más mellette, tehát nincs összehasonlítási alap. Az, hogy miért nem, akkoriban nem merült fel. Ami az ifjabb Harangozó Gyulát illeti, a wikipédia szerint 1966-1974 között az Állami Balettintlzetben tanult, tehát annyira elnyomva mégsem lehetett! Ezt követően 2 - kettő - évet töltött Moszkvában, tehát nagyrészt az itthon tanultak alapján diplomázott odakint! Egyébként sajnálatos tény, hogy nem kevés művész él ma külföldön, aki Magyarországon tanult, itt érte el első sikereit, szerezte első tapasztalatait, aztán hirtelen külföldön termett és manapság lelkesen eteti mindenféle rémhírekkel a külföldet az itthoni rémes állapotokról. Amely állapotok egyébként nem tartják vissza az illetőt/illetőket attól, hogy esetenként nem kevés felléptidíjért egy-egy előadást, koncertet tartsanak Magyarországon!
Aki mindenütt karriert akar csinálni, az időnként átírja az önéletrajzát, az aktuális priorításoknak megfelelően. Emlékezetem szerint idősebb Harangozó Gyula nem volt különösebben elnyomva a szocializmusban, ellenkezőleg, sokáig az egyetlen magyar koreográfus volt, akinek a műveit, az orosz koreográfusok mellett, az Operában nagy sikerrel játszották. Jóval később születtek meg Seregi László első egész estés koreográfiái. De azt hiszem, a fiát se üldözték el itthonról, ellenkezőleg, a szocializmus idején külföldön tanulhatott és dolgozhatott.
Örülnék, ha valaki felvilágosítana, hogyan volt lehetséges, hogy akkoriban a természetesen pártonkívüli, ezért itthon kellően el nem ismert szülők gyermekei - sitty-sutty külföldi oktatási intézményekben folytathatták tanulmányaikat! Mindegy, hogy Moszkva, vagy Bécs, Balettintézet vagy konzervatórium, vagy bármi, de mégiscsak külföld. És erre többnyire manapság jönnek rá!
"A világhírű táncos a közönségnek, nem a következő generációnak mesél" (Közbevetés: a "mesél" itt valóban találó kifejezés - E.D.)
Apámon nem találtak fogást, ezért engem bántottak - interjú Harangozó Gyula balettművésszel az origo .hu-n itt olvasható. Már a lead-ben megtudhatjuk t.k., hogy őt megbuktatták az Állami Balettintézetben,"tehetségtelensége" miatt. Így akarták büntetni Kossuth-díjas édesapját, aki nem akart belépni a pártba. Ő (ifj. Harangozó Gyula) azonban könnyedén vette az akadályt, a világhírű Moszkvai Balett Intézetben folytatta tanulmányait, ahol kitűnőre vizsgázott. (Közbevetés: nyilván ugyancsak büntetésből - E.D.) Kieg.: ifj. Harangozó Gyula életrajza a wikipédia .hu-n i t t olvasható.
Teljes mértékben (ritka kivétel) egyetértek Apáti jegyzetével és a Bolsoj igazgatóságával! Miss Copland maradjon a spicc cipőnél, véleményét tartsa magában. Egy művésznek nem szükséges nyilvánosan véleményt alkotni...
Sajnos beugrottam annak a kritikának, amelyre utaltam: én is hibásan írtam rövid p-vel a rappelt.
Dvořáknak pedig jár egy ékezet az a-ra!
Az Erkel Színház fórumában (10396) jelzettek szerint itt foglalkozok egy kicsit részletesebben a Messiás balettbetétjével, mivel a téma önállóan is értelmezhető formájában talán leginkább erre a helyre kívánkozik. A „talán” megszorítást azért alkalmazom, mert bizonyos megfontolások alapján helyesebb lehet, ha a szóban forgó balettbetétet nem kifejezetten táncművészeti alkotásként, hanem inkább színpadi forgatag létrehozására irányuló módszerként értelmezzük. Mivel azonban az általam a Messiás múlt hétfői előadásán (2019. december 23., Erkel Színház) látott tánckoreográfiát Venekei Marianna személyében a Magyar Nemzeti Balett első balettmestere és házi koreográfusa alkotta meg, és azt a társulat művészei adták elő, a témával kapcsolatos gondolataimat mégis ebben a fórumban, az alábbi sorokban fogalmazom meg.
A koreográfia szinte teljes mértékben a klasszikus balett technikájára épül egy olyan rendezői, díszlet-és jelmezkörnyezetben – de kétségtelenül nem zenei környezetben (!) –, amellyel a modern tánctechnika felhasználása lényegesen jobban összeegyeztethetőnek tűnik. Az adott esetben kevéssé megfelelő táncnyelv megválasztása a balettbetét előadása során szinte folyamatosan nem megfelelő vizuális élmény létrejöttét eredményezi. Az alkotás a klasszikus balettben rejlő, magas szintű technikai lehetőségeket ugyanakkor nem aknázza ki, az általa támasztott követelmények alapján táncművészeti szakközépiskolások által is könnyedén, a színvonal csorbítása nélkül előadhatónak tűnik. Az alkotás összességében csekély látványértékét tovább rontja, hogy a választott tánctechnika nem csak az énakkar és az énekes szólisták jelmezei által teremtett képi világgal, de a szólisták mintájára felöltöztetett táncosok megjelenésével sem harmonizál. Sajnos az a helyzet, hogy a modern és a klasszikus táncnyelv egyaránt teljesen legitim ugyan, de azért a női klasszikus technika még mindig inkább klasszikus tütüben, és nem sztreccs farmerben előadva fejti ki a legmagasabb művészi hatást. A koreográfia egyebekban nyolc táncosra, négy férfi és négy női balettművészre épül, akiket demiszólista szerepkörben alkalmaznak; ők egyrészt kettesével jelmezesen többszörözik a két női és két férfi énekes szólistát – ehhez emlékeim szerint nem egyszer segítséget kapnak az énekkar további nyolc, hasonlóan öltözött tagjától –, másrészt ezek a párok többször felbomlanak, és négy szabályos férfi-nő párossá összeállva táncolnak tovább. A karszerű alkalmazás – (közel) egységes alakzatban (közel) egységes technika végrehajtásával – ritka, a négyféle kosztüm miatt pedig látványában sem hatásos.
Amikor az alkotó a koreográfiát jellegében és technikájában nem a szcenikus, hanem a zenei környezethez igazította, és a klasszikus balett eszköztárához folyamodott – amit az előzőekben kifejtettek szerint kevéssé szerencsés, de még igazolható döntésnek tartok –, sajnos nem vette figyelembe, hogy az oratórium, illetve az adott zene a jellegénél fogva erőteljesen igényelné az adagio technika, illetve adagio szólótáncos (páros) alkalmazását, még ha nem is a táncbetét teljes terjedelmében. Ezt teljes mértékben mellőzte, pedig ha a zenére és a témára való tekintettel fordulunk a klasszikus balett technikájához, hát annak a jelen esetben éppen ez lett volna a releváns része. Érzékelem, hogy ennek a véleménynek a megfogalmazásával ingoványos talajra tévedek, hiszen a mű pozitív tartalmának létrehozása az alkotó kizárólagos joga, viszont ezen a területen meglehetősen erős alkotói hagyomány áll fenn, amelyet szerintem általában a közönség ízlése és elvárása is támogat. Én a magam részéről semmiképp sem tartozok a balettkedvelőknek ahhoz a csoportjához, amelyiknek az érdeklődése középpontjában ez az előadási mód áll, de bizony a koreográfia esetében most éreztem a hiányát, és azt a gondolom, hogy a mű balettbetéttel lefedett részének voltak olyan szakaszai, amikor az adott zenei és színpadi környezet egyértelműen adagio szólótáncosnő vagy páros alkalmazását követelte volna meg az éppen felvonultatott más megoldás helyett. Ez a megoldás ráadásul még szépen meg is indokolta volna, hogy mi szükség volt a Ház két, levezető feladatokra hosszú-hosszú ideig még finoman szólva sem szoruló, kompetens magántáncosnőjére egy, a fentiekben már megfelelően körülírt színvonalú koreográfiai alkotásban – eltekintve attól, hogy a jelenlegi darab- és szerepínségben nyilván ők is örülnek minden egyes kitűzésnek.
Úgy gondolom tehát, hogy a táncbetét – általános gyengesége mellett – koncepcionálisan, módszerválasztási szempontból a két lehetséges szék, a modern, illetve az adagio központú klasszikus technika között a lehető legsajnálatosabb módon huppant le a balettpadlóra, és nem volt megfelelő kiegészítője Anger Ferenc további figyelemre méltó rendezésének.
Diótörő (bemutató) – Budapesti Operettszínház – 2019. december 20.
Ha E. T. A. Hoffmann Diótörőjét bábszínházban vagy prózai színházban (Gothár Péter változatát a Kaposvári Csiky Gergely Színház, később a Színház- és Filmművészeti Egyetem mutatta be) adják elő, vagy Csajkovszkij zenéjével ugyan, de egy operaházinál kisebb játéktérben, kisebb zenekarral és táncegyüttessel, a néző bizton számít arra, hogy még ha színvonalasat és értékest is, de az operainál szerényebb szabású, kevésbé pompás változatot fog látni. Sorolhattam volna a lehetőségek közé egy operettszínházi előadást is, ám a produkció igényét előrejelző interjúk és híverések megtévesztettek. Nem annyira az, hogy a repríz a Magyar Táncművészeti Egyetemmel közös produkció, és nem annyira az, hogy az Operettszínház technikailag jól felszerelt színpada komoly és látványos előadásokra alkalmas, és az épület is kötelez bizonyos pompára. Leginkább az, hogy a balettnek ezt a változatát ifj. Harangozó Gyula koreografálta, rendezte (egyik betanító mestere is), aki úgyszólván a nagy Diótörő-hagyománnyal rendelkező Operaház gyermeke (mindenesetre szülei már a XX. század első felében játszott Diótörő-verzióban is szerepeltek); az a Harangozó, akinek e Diótörő-változata Győrön kívül „a Bécsi Állami Operaházban már óriási sikerrel, teltház előtt bemutatkozott” (idézet az Operettszínház ajánlójából). A Staatsoper-beli siker híre ugyanis arra készíti fel a nézőt, hogy az operaházi Diótörővel egészséges versenybe szálló előadást fog látni.
Ezen hírverés után csalódást hozott a produkció, és nem azért, mert mégiscsak kisebb színpadon, nem operaházi táncosok és vezető szólisták abszolválták. Elsősorban azért, mert a történet „zanzásított” formában jelent meg, nemcsak a cselekmény tekintetében, hanem mert kimaradtak belőle Csajkovszkij remekművének olyan zeneszámai is, amelyek elhagyása még egy Diótörő-szvit hallgatásakor is hiányérzetet kelt, nemhogy egy balettelőadásban, amelyben a cselekmény és a zene lebutításával sokkal hangsúlytalanabbak lettek a történet karácsony-esti és álombeli csodái.
Kiábrándító a látvány is. A kulisszák nekem azért is, mert azokat nem festett díszlet adja! Dreiszker József világítástervező és Madarász János (vetítés) nevét jelzi a színlap, díszlettervezőét nem, noha a piros ülőalkalmatosságokat (fotelok, kanapé, kerekesszék) és a nézőtér két oldaláról felvezető színpadi feljárók dekorált korlátait mégiscsak kitalálta valaki. De még ha ettől eltekintenék is, kifogásolom, hogy a valós és az álombeli cselekmény helyszíne látványában alig, atmoszférájában pedig sehogyan sem különbözik egymástól. Lehet persze építeni a néző képzeletére, amely továbbgondolja a jeleket (pl. vetített képeket), de ne feledjük, hogy az előadás nem elsősorban az operaházin már úgyis kiművelt nézőkre számít, hanem azokra is, méghozzá nagy számban, akik itt találkoznak először a Diótörővel.
A díszlet látványát a fekete horizont előtt középen egy széles, fekete paraván szolgálja, amelynek két oldalán három-három, oszlopszerűen keskeny, szintén fekete paraván áll. A helyszínek egy-egy (szerény) illusztrációját ezekre az elemekre vetítik. Alapjában elfogadható elképzelés lenne, hogy a főszereplő kislány (itt nem Marika, hanem „kis Klára”) álmában nem egyetlen, ám annál pompázatosabb helyszínen sorakoznak különböző nemzetiségű emberek, akik a népükre jellemző öltözetben, muzsikákra lejtenek nemzetükre jellemző táncokat, hanem az álom el is repít ezeknek az emereknek a földjére, ahol meglátunk jellemző helyszíneket is. Ennek a koncepciónak a kivitelezése el is várható egy XXI. századi színháztól, amely a „pesti Broadway” nem is olcsó ékköve. Sajnos a megvalósítás nem képes megbirkózni ezzel az elképzeléssel, következésképpen a látvány egyhangú, mindvégig lehangolóan sötét, „felnőtt színházi” tónusú marad.
Velich Rita jelmezeiben is túlteng a fekete, feltehetően annak a praktikumnak a gondolatával, hogy ehhez az alapszínhez könnyű más színeket pásszítani. A férfi tánckar fekete (úgy láttam, vasalt) pantallójához igazodik a Spanyol tánc egyetlen táncosnőjének vörös-fekete jelmeze, és ehhez kapnak majd a férfiak mélylila inget a Rózsakeringőhöz, a rózsaszín ruhás balerinák kara mellé. A gyermekek ízlésének fejlesztése jegyében „korunk Diótörőjének” Baba-figurája „Barbi”-ként jelenik meg a színlapon (legalább megtartották volna eredeti írásmódját) és a színpadon. Pókembert is jelez a lista, ami – ha felidézem a Vígszínház 2007-ben bemutatott Pán Péter című előadását, amelyben igazán bámutatosan röptették a címszereplőt a színpad mélységében és magosában, sőt az Erkel színházi Billy Elliotból is rémlik valami hasonló – rendkívüli látványosság lehetősége, de nem emlékszem ilyen figurára, aminek oka lehet az én figyelmetlenségem is. Kimaradt sajnos a briliáns zenei (mellesleg sláger)szám, a Pas de trois is, amely hagyományosan növendékek produkciója. Bár Volf Katalin (az egyik betanító balettmester) egy televíziós beszélgetésben éppen a Keleti táncot emlegette (amely a nagy remekművön belül is zenei és hangszerelési remek), sajnos ez is kimaradt. Amit „cserébe” kaptunk: néhány balettellenes és nem is eredeti ötlet. A még csak nem is ősz Nagymama keringőztetése kerekes foteljában. Drosselmeier (a színlap szerint Drosszelmeier, hátha valaki végzetesen járatlan a német nyelvben) szerepét az erős színpadi rátermettséget és színészi képességeket is ígérő Sík Milán alakította.
Éppen a napokban toppant elém az Operettszínház 2010. májusi Madame Pompadour-előadásának egy kritikája, amelyből döbbenten (és mert elmulasztottam, megkönnyebbülten) értesültem arról, hogy e Szinetár Miklós- (mellesleg Leo Fall-) opusban a szubrett és a táncos-komikus (Belotte és Calicot) egyik kettőse közepén rapelt egyet. A Diótörő különben is szegényesre sikerült Spanyol táncába ékelt Csajkovszkij-mentes flamencót azonban nem úsztam meg. Úgy gondolom, a jeles műzene-komponisták (Bizet, Delibes, Ravel, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Borogyin, Dvořak, Bartók, Kodály) „nemzeti” tánczenéiben éppen nem az autentikusság keresendő, hanem az, hogy a zeneszerző mit érez, gondol e táncok világáról. Ritmikus flamenco Csajkovszkij üde, keringőszerű táncában olyan merényletnek bizonyult, mintha megmutatták volna, hogy egy fodros–sleppes ruhában hogyan ül le a táncosnő az árnyékszékre. (Talán kevésbé lennék ingerült, ha a Spanyol tánc nem trombita-gikszerekkel indult volna. A Budapesti Operettszínház Zenekarát Pfeiffer Gyula főzeneigazgató vezényelte.)
Miután A diótörő most futó operaházi előadását legutóbb láttam (2016. december elsején, még az Ybl-palotában), 5257. sz. (2016-12-17) kiborulásomban nem tértem ki a szólisták méltatására, s ebben volt némi tudatosság is. Részben azért, mert az előadás főpróba volt, de azért is, mert sohasem láttam még olyan kedélytelen, fáradt, táncosi életkorának megfelelő külsejű párt Mária hercegnő és Diótörő herceg szerepében, mint akkor Kozmér Alexandrát és Oláh Zoltánt. Igen sajnálom, hogy ennek és A csodálatos mandarin egyik előadásnak tapasztalatával nem tudtam felháborodni a „Magyar Nemzeti Balett” (rokonszenvemet különben nem élvező) igazgatójának azóta hírlő intézkedésein és magyarázkodásain a balerina mellőzése ügyében. Ezek után elképzelhető, mennyire nem örültem, amikor az Operettszínház honlapjáról (nagy nehezen) kiderült, hogy az általam megnézendő premieren Kozmér Alexandra lesz Klára hercegnő. Persze azért sem, mert eleve nem szimpatikus, hogy egy szereposztás színházi és egyetemi vezetők viszálykodását, mindenesetre különböző véleményét tükrözi.
Most már azonban nem bánom ezt a „sorsszerű” fordulatot, mert ugyan a nagy pas de deux variációi is szépen kimaradtak az előadásból, de amennyit eltáncolt Kozmér Alaxandra a partnerévet (Gallai Zoltán), abból úgy tűnik, a balerina sokkal jobb technikai és kedélybeli formában van, mint 3 évvel korábban, könnyedségét, üdeségét semmilyen kifogás sem érhette. Még II. felvonásbeli halványkék tülljelmeze is sokkal jobban tetszett, mint a (Rományi Nóra tervezte) operaházi, amely azt sugallja, hogy Marika álmában milyen fontos szerepe van a minél több aranynak.)
Kérem, hogy beszámolómat senki se vesse össze azokkal a hírekkel, amelyek szerint az Operettszínház óriási sikerrel mutatta be a Diótörőt. Így is történt, hiszen a premier közönsége ovációval ünnepelte az előadást, a táncosokat, a balettnövendékeket, az alkotókat, ifj. Harangozó Gyula a színpadon látványosan fürdött a sikerben. Azt is feltételezem, hogy a produkció mint a Táncművészeti Egyetem növendékeinek vizsgaelőadása kimagaslóan sikerült.
Kihallatszott még a vastaps a ruhatárba, amikor már rajtam volt a kabát, és – balettszakértő nem lévén – olyan matematikai kérdésen morfondíroztam, hogy hány Velich Rita és Rományi Nóra tudna együttesen kitenni egy Márk Tivadart…
Misty Copland kalandja a moszkvai Nagyszínházzal
ApÁTI BENCE, VÉLEMÉNY
2019. DECEMBER 21. SZOMBAT 10:00 2019. 12. 21. 10:53 MNO.HU
"A moszkvai Nagyszínház (Bolsoj) nagyjából egy hónapja próbál meggyőzni – egyelőre sikertelenül – egy New Yorkban élő fekete bőrű balettművészt arról, hogy Oroszországban elhanyagolható számú afroamerikai él. És arról, hogy az a kevés színes bőrű, aki Oroszországot választotta hazájául, sem balett-táncosként tevékenykedik. Vagy ha mégis klasszikus balettel szokott hobbiból vagy hivatásszerűen foglalatoskodni, akkor sem feltétlenül üti meg azt a mércét, hogy világ legmagasabb színvonalú balettegyüttesébe nyerjen felvételt."
"Történt, hogy Copland az országokon és földrészeken átívelő internet segítségével arról a számára megdöbbentő és elszomorító hírről értesült, hogy bolygónk bizonyos részein nem táncolnak fekete bőrű balettművészek. Így aztán ha a szerep megkívánja, jobb híján feketére szokták festeni a fehér bőrű táncosokat."
Az Operettszínház honlapjáról
Video - https://www.youtube.com/watch?v=PXd-69Hnx_U
"A Budapesti Operettszínházban 30 év után ismét balettelőadást láthat a közönség, december 20-tól beköltözik hozzánk Csajkovszkij örök klasszikus karácsonyi meséje, a Diótörő. Az alábbi werkfilmben Kozmér Alexandra (Harangozó-díjas balettművész), Gallai Zsolt (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa), Ottlik M. Laura (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, Magyar Ezüst Érdemkeresztes művész) és Sík Milán (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, az Év férfi táncosa 2018) mesélnek érdekességeket az előadásról, elárulnak néhány kulisszatitkot, és azt is elárulják, milyen személyes érzelmek fűzik őket a karakterükhöz."
Hatalmas sikerrel debütált a Budapesti Operettszínházban Csajkovszkij Diótörő című örök klasszikus karácsonyi meséje. Mint ahogy a premiert megelőző sajtótájékoztatón elhangzott: 30 év után láthat ismét balettbemutatót a közönség, amelyben színházunk táncosai mellett a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei is fellépnek.
Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója többek között a következőket mondta el a sajtó képviselőinek: "Amikor a Budapesti Operettszínház főigazgatója lettem, arra kértem Apáti Bence balettigazgatót, segítsen nekem abban, hogy a mi balettművészeink ne csak alkalmazott táncosokként vegyenek részt az egyes produkciókban, hanem legyen a színháznak teljes értékű balettelőadása is. Huszonötéves színpadi tapasztalatom mondatja azt, hogy egy művészt, a számára megfelelő feladatokkal és kihívásokkal lehet igazán motiválni. Igaz ez az Operettszínház nagyszerű és értékes táncművészeinek esetében is. Továbbá az utánpótlásra is gondolnunk kell. A feltörekvő balettművész nemzedéknek nem biztos, hogy a mi intézményünk, vagy az operett műfaja állt a fókuszában. Viszont ha itt gyűjtik be az első, pozitív színházi tapasztalataikat, élményeiket, akkor jövőképként szolgálhatunk számukra. Nem utolsó, de fontos szempont az is, hogy az Operettszínház törzsközönsége egy olyan karácsonyi klasszikushoz, mint a Diótörő, imádott színházában is hozzáférhessen."
Diótörő a palettán;
Az Operettszínház honlapjáról:
A Budapesti Operettszínházban 30 év után láthat ismét balettelőadást a közönség. Először állítjuk színpadra Csajkovszkij Diótörő című örök klasszikus karácsonyi meséjét, amelyben színházunk táncosai mellett a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei is bemutatkoznak.
Tavasszal kötöttünk stratégiai megállapodást a Magyar Táncművészeti Egyetemmel. - "Az együttműködés idei legnagyobb közös vállalkozása a Diótörő színpadra állítása." - mondta Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, aki úgy véli, a két intézmény együttműködése fontos, hiszen az Operettszínháznak szüksége van utánpótlásra, a növendékeknek pedig jövőképre.
Apáti Bence, a Budapesti Operettszínház balettigazgatója szívügyének érzi, hogy szülessen olyan előadás, amely a táncművészekről szól. Az pedig, hogy az egyetem növendékei együtt dolgozhatnak azokkal a táncosokkal, akik már régóta a pályán vannak, az utánpótlás nevelésének a legjobb módja. - "A Diótörő életben tudja tartani a balettművészetet, amely vitathatatlanul a táncok királya" - hangsúlyozta a balettigazgató.
Bolvári-Takács Gábor, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora elmondta: "Hallgatóinknak és növendékeinknek óriási élmény, hogy valódi, színházi körülmények között mutatkozhatnak be egy olyan darabban, amely minden család számára ismerős, és amely elmaradhatatlan része az ünnepi készülődésnek".
„Klára hercegnő szerepében Kozmér Alexandra (Harangozó-díjas balettművész), Ottlik M. Laura (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, Magyar Ezüst Érdemkeresztes művész) és Szelényi Dóra, a Magyar Táncművészeti Egyetem IX-ik évfolyamos, végzős hallgatója mutatkozik be, Diótörő hercegként Gallai Zsolt (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa), Sík Milán (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, az Év férfi táncosa 2018) és Somai Valér, a Magyar Táncművészeti Egyetem 2018-ban végzett hallgatója lép színpadra. A két felvonásból álló balettben a kisebbek is lehetőséget kapnak, a gyerek főszereplőket a Magyar Táncművészeti Egyetem Nádasi Ferenc Gimnáziumának növendékei alakítják.
A közösen színpadra állított, 11 előadásból álló Diótörő-előadássorozat december 20-án indul, és az egyetem mintegy félszáz diákja vesz részt benne. A rendező-koreográfus ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművész, aki a Bécsi Operában korábban sikerrel játszott Diótörő-rendezése alapján új, látványos előadást rendez.”
Közreműködik a Budapesti Operettszínház Balettkara és Zenekara, vezényel Pfeiffer Gyula.
„Az előadást 2 felvonásban játsszuk, játékideje 2x50 perc, megtekintését 6 éves kortól ajánljuk.”
off Jegyezzük meg: mindenki egyenlő, de van, aki egyenlőbb. Ismerős a mondás. Ám az ismert mondás pontosan idézve: "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél." (George Orwell: Állatfarm)
Eddig úgy tudtam: van olyan, hogy összeférhetetlenség. Például egy állami (EMMI) azaz közpénzből fenntartott művészeti intézmény vezető pozíciója és egy olyan rendszeres médiaszereplés (sajtó, TV) viszonylatában, amely médiaszereplés tartalmában a legcsekélyebb mértékben sem kapcsolódik a szóbanforgó művészeti intézmény profiljához. Vagy tévednék?
Ez így van. Csakhogy Apáti Bence mindmáig táncosnak érzi magát, és ezt politikai töltetű írásaiban is fel szokta emlegetni. Talán le kellene erről szoknia, és akkor mi sem emlegetnénk fel a politikai irományait táncblogokon...
Természetesen amíg Apáti a hivatalos fész-oldalán tartózkodik attól, hogy politikailag bárkit is minőtsen, és megmarad az Operett balettigazgatói posztján az őt illető terület minősítésétől, addig ezt a kérését méltányolni illik. Eme határokat ő maga lépi át, úgyhogy nem értem, mi a gond, ha erre ezen a fórumon bárkin reagál...
Tisztelt Joska 141! Csak azért, mert szóvá tette a helyesírás és a nyelvhelyesség számomra is mindig fontos ügyét:
Szerintem ezek ellenőrzéséhez nem kell politikailag függetlennek lenni, ami különben is idealista követelmény. Ön sem felel meg ennek. Én sem, mégis, politikailag az ellenszenvezés/rokonszenvezés és néhány-évenkénti szavazás szintjén függőként, bátorkodom megjegyezni: remélem, hogy az Operettszínház hivatkozott hírlevele nem a legutolsó volt. Remélem, nem is az utolsó. Legfeljebb a legutóbbi.
(Én elolvastam a cikket, mert érdekelt. Viszont) csatlakozom Klára fórumozótárs véleményéhez, és egyúttal emlékeztetek arra, hogy néhány évvel ezelőtt Apáti Bence regisztrált fórumozóként kérte, hogy publicisztikai tevékenységével ne foglalkozzunk ebben a topicban. Ez a kérése pedig harmonizál a fórum kellemes használatának feltételeivel.
Tisztelt „Myway”! Elolvastam az Ön által idézett Apáti Bence blog véleményt. Elöljáróban: mindenkinek tiszteletben tartom a politikai meggyőződését, természetesen megfelelő formában vitatkozom, érvelek vele vagy ellene. Úgy vélem ez a fórum, nem alkalmas erre, hiszen Apáti Bence nem, mint Operettszínház Balettigazgató fejtette ki a véleményét, Kálmán Olga munkakörével kapcsolatban.
Apáti Bence, mint blogíró számára az a tanácsom, hogy írásait jó lenne, ha megjelenés előtt egy független személlyel átnézetné helyesírás, alany és állítmány kapcsolata, mellérendelt mondat, stb. szempontjai szerint.
Apáti Bence, mint Operettszínház Balettigazgató számára viszont figyelmébe ajánlom az Operettszínház legutolsó, mai hírlevelét, melyből idézek:
„Örömmel értesítjük Önöket, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel új normál jegyáras szektorokat nyitottunk meg a Párizsi Randevú novemberi előadásaira.”
Számomra a „nagy érdeklődésre való tekintettel” kifejezés mindig azt jelenti, hogy bőven van még jegy az adott eseményre. Tekintettel arra, hogy a nevezett produkció nem nélkülözi a tánc elemeit, úgy vélem, valamilyen szinten a Balettigazgató hatáskörébe is tartozik, hogy mennyiben lesz sikeres.
(A Jegy.hu rendszere a holnapi és holnaputáni előadás jegyeit 20% kedvezménnyel árusítja!)
Előrebocsátom, nem olvastam el a hivatkozott linket. Megnyitottam, mert érdekelt (volna), ha és amennyiben a BALETT-ról van szó. De nem.Tehát rögvest becsuktam, olvasatlanul.
Két megjegyzés:
1. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez, akár művészeti, akár politikai.
2. De a Momus mintha a zenéról, a művészetekről kellene, hogy szóljon. A politikai csatákat kéretik máshol megvívni!
A balettigazgató megint kinyilatkoztatott:
https://hirtv.hu/apati_bence_blogja/olga-a-kulturos-2490127?fbclid=IwAR0ZIuohQdeYAsepqNc92kfQBs2JbN-_IvK6x4S2IduyhHTIfFY_cQRL_Hw
UNDORÍTÓ!
Szerintem rosszul emlékszel. Kerényi Miklós Gábor és Lőrinczy György igazgatósága idején mindazon előadások napi szereposztásáról, amelyekre már lehetett jegyet váltani (erről akkor is kaptam hírlevelet), tájékoztatott a honlap. Legfeljebb nem mindegyik művész neve előtt volt látható az ikon-fénykép.
Kiss-B. Atilla igazgatóságától datálom, hogy csak a tárgyhóba érkezéskor szerepel a szereposztások választéka helyett a tervezett szereposztás.
Kicsit frissítenem kell 5924-et: mint látom, az Operettben legalább hó végéig konkrétan megnevezik a szereplőket. Más kérdés, hogy mondjuk egy hónappal ezelőtt illetve "ab start" = pénztárnyitáskor fent voltak-e már a nevek. Eddig erre nem figyeltem. Ellenben a Madáchban változatlanul minden szerep mellé odaírják az összes lehetséges fellépő nevét pl. itt és így.
Én is hétről-hétre néztem az utcai plakátokon az operai szereposztásokat és a havi műsort, utóbbiban különösen az m.v.-kre figyeltem. Meg kell mondanom, az internet, okoskütyük, miegyebek korában a plakát már nem (lenne) korszerű adat- és információhordozó. Előadás napján pedig ma is hozzáférhetők a szereposztások és a változások a helyszínen (és persze a neten sokkal hamarabb) papíron és/vagy kivetítőn. IVA fórumtársunk által (5922) jogosan kifogásolt zsákbamacska-dolog az eleve többes szereposztásokkal dolgozó Operettszínházra (és teszem hozzá: Madách Színházra) vonatkozikm bár most úgy látom, hogy az Operett esetében pl. e hó végéig előadásra lebontva megvannak a szereposztások. Madáchban továbbra is azt látom, hogy a szerepek mellett az összes lehetséges szereplő nevét feltüntetik, noha biztos vagyok benne, hogy minden előadásra rég megvannak a konkrét szereposztások.
Boldogult ifjúkoromban a főváros különböző pontjain megtalálható hírdető oszlopokon - mert akkor még léteztek ilyenek - a plakátragasztó fiú meghatározott időnként kiragasztotta a budapesti szinházak, Operaház, Erkel Színház stb. következő havi műsortervét, mely a dátummal és előadással egy sorban tartalmazta a fellépő múvészek nevét. Innen már be lehetett határolni, hogy ki mit énekel. Ez persze minden érintett szinház, stb előcsarnikában ki volt függesztve. Ezen kívül az Operaház és az Erkel Szinház előadásairól kéthetente készült részletes műsortájékoztató plakát, mely adott napra megadta a részletes szereposztást, karmester, rendező, stb. nevét. Ez a tájékoztató többnyire szintén megjelent a hirdetőoszlopokon, de minden alkalommal ki volt függesztve az Operaház, illetve az Erkel bejáratánál kétoldalt, és természetesen a pénztár mellett is. Az előadás kezdete előtt az előcsarnokban állt egy nagyméretű állvány, szintén ezekkel az adatokkal, külön kiemelve ha véletlenül szereplő- vagy karmester változásra került sor! Nem hiszem, hogy ez ma kivitelezhetetlen lenne, csak akarat és elhatározás kérdése!
Igen, a Günther Pick-féle Carmina buranáról van szó, amelyet itthon is nagyon sokszor előadott az együttes, majd később fel is újította, ekkor eljött a koreográfus is Magyarországra.
Amit írsz, régi gyakorlat az Operettben. Akárhányszor elmentem-elmegyek 1-1 előadásra, első lépéssel mindig a bejárattól jobbkézre lévő szereposztás-táblához szoktam menni, mert (csak) akkor és ott derül(t) ki, ki játszik az adott előadáson. Másrészt a verebek azt csiripelik, hogy a beavatott nézők "természetesen" időben értesülnek róla, hogy aktuális kedvencüket melyik előadáson láthatják. Ha belegondolunk, nem is lehet másképpen, előadások szereposztását nem lehet ad hoc alapon szervezni-kitűzni. Mindenki nyilván hónapokkal előre pontosan tudja, mikor, melyik előadáson lép fel, hogy a saját életét, haknijait, egyebeit ehhez idomítva oszthassa be és mert ez a rend. (Betegség-beugrás persze borít és/de ezek kivételek.) Ugyanez a helyzet tudtommal a Madáchban, ahol -már csak a hosszú sorozatok miatt is- szintén több színész játszik a főbb szerepekben, de tudtommal -a beavatottak kivételével- ott is csak előadás előtt, a hirdetőtábláról derül ki hivatalosan a konkrét szereposztás. Persze hogy a közönség nem szeretne zsákbamacskát vásárolni, de mit tehet? Eszi-nem eszi ... nem kap mást. Többnyire örül, ha jegyet szerez a kurrens produkció valamelyik előadására. "Félre": én is így voltam pl. ritka Madáchos látogatásaim egyikén, a Mary Poppins esetében: örültem, hogy nálam kivételnek számító nem-rövid sorbanállás után jegyet tudtam venni ... végül szerencsém volt, mert az "én" előadásomon a számomra legjobbnak gondolt művésznő játszotta a címszerepet.
Igen, utána is néztem: Günther Pick koreográfiája lehetett, akiről-amiröl az együttes wiki-szócikke is említést tesz és hirtelenjében itt, itt, itt és itt találtam utalást a koreográfusra és produkciójára, amit a külföldi meghívó felkérésére tanult be az együttes illetve adott elő sorozatban a centenáriumi Orff-"emlék"turnén.
Állítom, hogy az Operettszínház propagandarendszere is rossz. A színház honlapján véletlenül akadtam rá a János vitéz és a Diótörő előadására is, ezek reklámjával sehol sem találkoztam. Az előbbit hármas szereposztásban adják, de nem nyilvános, hogy melyik előadásban ki játszik, noha rajongókkal rendelkező sztárok is vannak köztük.
A balett szintén hármas kiosztású főszereplőit is megnevezték, igaz, nem a szereposztás alatt, hanem csak az ismertetőben. Kevés az információ, nincs képanyag (még jelmez- és díszlettervekről sem) – a közönség nem szeret zsákbamacskát vásárolni. (Mondom én, aki mindkét bemutatóra vettem jegyet. Nem mintha nekem bármi és bárki megfelelne, viszont szeretem ezeket a műveket, Erkel színházi produkcióikat pedig a múlthoz méltatlannak tartom. Ám másoknak kedveskedni ezekkel a kísérletekkel egyelőre nem merek.)
A különben jó tollú Ozsda Erika interjújának hiányossága, hogy (talán az írás terjedelmét kímélendő) többnyire mellőzi az évszámokat (sajnos szereplők megnevezését is), márpedig azok egy 40 év történetére emlékező riportban könnyítenék az eligazodást, különösen az avatatlan olvasóét.
Az Állami Balettintézet végzős növendékei 1979. június 18-i, operaházi vizsgaeladásának záró darabja, A Nap szerettei a Carmina Burana teljes anyagára készült. (Hangfelvételre táncolták.) Legközelebb 1980. április 6-án láttam újból az alkotást, immár a Győri Balett egész estés vendégjátékának első darabjaként, a Vígszínházban. (A szamuráj és a Stációk tette teljessé a műsort.)
Ha Markó Iván letiltotta a műveit, az általad említett 1995-ös Camina Burana egy egészen másik darab lehetett.
Érdemes ránézni az Operettszínház Diótörő-jegytérképére is. Az ottani jegyárak 1.750-11.500 Ft között szóródnak és a karácsonyi és azt követő december végi előadásokra százával (!) vannak még eladatlan jegyek.
Az interjúból valamiért kimaradt, hogy a Győri Balett nemzetközileg is jegyzett újjászületése egyértelműen egy 1994-es felkérésű, 1995-ben megvalósult külföldi turnéhoz köthető, aminek műsora az akkori Orff-centenárium alkalmából a Carmina Burana volt.
Köszönöm, tiszelt Joska141! (Nagy nehezen előhívva a Firefoxot, amelyet éppen a szolgálatok megtagadása miatt mellőzök, boldogultam.)
Firefox megnyitotta, közlöm a hír manuális elérhetőségét:
https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/bolero-a-kozonsegtol-7440491/
Sem a Google Crome-mal, sem az Operával nem tudom megnyitni:
„A webhely nem képes biztonságos kapcsolatot nyújtani
A(z) magyarnemzet.hu egy nem támogatott protokollt használ.
Az ügyfél és a szerver nem támogatnak ugyanolyan SSL-protokollverziót vagy rejtjelezési csomagot. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a szerver RC4-támogatást követel meg, amely már nem számít biztonságosnak.”
MIÉRT?
MNO.hu - 2019. NOVEMBER 3. VASÁRNAP 12:30 2019. 11. 03. 13:19
KISS JÁNOS A VISSZAUTASÍTOTT SZOVJET ÖSZTÖNDÍJRÓL, A PÁPAI ÁLDÁSRÓL ÉS A SZÍNHÁZI DIKTATÚRÁRÓL
/Ozsda Erika/
Negyven évvel ezelőtt egy balettévfolyam úgy döntött, hogy nemcsak együtt marad, hanem vezetőt és várost is választ magának. Engedélyt kértek a kulturális minisztertől, Pozsgay Imrétől, hogy társulatot alapíthassanak, majd rábeszélték Markó Ivánt, az akkor már világhírű táncost, hogy hagyja el Maurice Béjart társulatát, és vállalja el az együttes vezetését, aztán a Győri Színház igazgatóját, hogy szerződtesse le az együttest. Így született meg a Győri Balett. A Halhatatlanok Társulatának tagjával, a Kossuth-díjas Kiss Jánossal beszélgettünk.
Hozzánk - anno kb 30 éve - rendszeresn járt PISTA BÁCSI, igy csupa nagybetűvel. Nála mindig voltak előzetes tájékoztató lapok, ismertetők a szinházak tervezett és már bemutatott darabjairól, sokszor meg is nézte, tehát sok kérdésre tudott válaszolni. Azt hiszem, a nagyob szinházak lehetővé tették szervezőik számára a főpróba megtekintését, mert tudták, hogy az a pár nyugdíjas aki a főpróbát, vagy egy nem teltházas előadást megtekint, sokszorsát termeli belépőjegy-bevételként. Egy idő után ismerte érdeklődési körünket, nekem pl rendszeresen Operaház, Erkel, Nemzeti, Madách, stb prospektusokat mutatott, jegyeket ajánlott, mikor a GYES után visszamentem dolgozni, megjelentek a kínálatban a cirkuszjegyek is, míg kolleganőmnek Vidám Színpadot, kabarét, stb. Persze, ez már a múlt - de talán még ki lehethe alakítani valami hasolnó rendszert, persze ebben a szinházak vezetőinek kellene lépniük! De nem akarásnak nyögés a vége.
A stagione rendszerre az egyetlen elfogadható érvet írtad le azzal, hogy az énekeseket csak szerepekre szerződtetik. De némi kreatívitással akkor is megoldható lenne egy másik szereposztással más alkalommal műsorra tűzni a darabokat. A balettnél pedig, ami a kiindulás volt, nincs is ilyen kötöttség, hiszen van társulat. És a Rosszul őrzött lányt évente 2-3 rövidebb szériával is játszhatták volna, hogy aki nem ért rá ősszel, megnézhesse tavasszal, netán újra nézhesse. Ez a jelenlegi rendszer a tunyaság melegágya.
Én nem a kijáró közönségszervezőkre gondolok, hanem azokra, akikre lelkesen vártunk néha hosszú ideig is, mert annyi ügyfelük volt. Ők mindenkit ismertek, és mindig tartogattak meglepetés jegyeket valamely érdekes előadásra. Manapság a neten vásárolok, de sokkal szívesebben mennék akár a régi helyükre is, hogy megtanácskozzam avval, akit ismerek, hogy kit és mit érdemes megnézni, és hová lenne a legjobb ülni. De ezek az emberek már rég nincsenek.
Nem ismerem Centrál árképzési-üzleti modelljét (sem), de lehetségesnek tartom, hogy "keverőkassza"-módszert alkalmaznak: talán kisakkozták, hogy My Fair Ladyt ill. a jegyeket ennél magasabb áron már nem tudják eladni, ezért netán olcsóbb kivitelű és/de hasonlóan népszerű-kelendő produkción pl. az általad említett Legénylakáson hozzák be a My Fair Lady-n esetleg keletkező veszteséget. Itt is emlékeztetnék arra, amire ez alatt: Centrál magánszínház: azt tesz, amit akar, annak kockázataival és mellékhatásaival. Ha nem menn(én)ek a jegyek X produkcióra listaáron, eldönt(het)ik, el kell dönteniük: árat csökkentenek, netán a last-minute oldal segítségével, akcióznak (szoktam kapni innen-onnan "akciós" hírleveleket) vagy leveszik a produkciót. A diótörőnél már megírtam véleményemet a minap: meghirdetik magyar viszonylatban magas helyárakkal, aztán ha nem fogynak (eléggé) a jegyek, akcióz(hat)nak, végső soron last-minute portálon eladják (ha eladják) féláron. Állami intézményről lévén szó, úgyszólván semmit nem kockáztatnak ezzel a jegyár-játékkal ... legfeljebb a presztizsüket.
Maximálisan egyetértek, egyetlen, bár fontos megjegyzéssel. A felsorolt három másik színház közül -nem néztem meg, stagione-rendszerben működnek-e- a Centrál magánszínház, ahol a költséghatékonyság nyilván kiemelt szempont és egy magánszínház a saját kockázatára úgy alakítja műsorrendjét, repertoárját, mindenét, ahogy akarja. A másik két színház önkormányzati fenntartású, ők talán valamivel kitettebbek mint egy magánszínház, némileg versenyhelyzetben is vannak, részben egymással, részben más társulatok zenés produkcióival (Centrál, Víg etc.). MÁO helyzete alapvetően más. Konkurenciája nincs, legfeljebb ő konkurál másokkal olyankor, amikor operettet játszik; a kormányzat úgyszólván számolatlanul önti MÁO-ba a (köz)pénzt, bár tudjuk, nincs az a pénz, aminél egy igazgató azt fogja mondani: köszönöm, elég, nem kérek többet. Másfelől MÁO mint (kiemelt) állami kultúrintézmény, közpénzből közfeladatot lát el. Ha ezt a közfeladatot úgy látja el, hogy pl. a stagione-rendszerrel -akár költséghatékonyságra hivatkozva- hosszú sorozatokat tűz ki és a hosszú sorozatok jelentős részében gyenge házakkal, leárazott jegyekkel mennek a produkciók, akkor az a (stagione-) rendszer: rossz, a közfeladat ellátása: rossz. Azt hiszem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, jelen fórumon is sokszor, sokan szidták, szidják MÁO stagione-rendszerét ... szerintem jogosan.
Főleg úgy,hogy ez klasszikus gyerekdarab.
Kedves IVA,igen drága,eszemen.en. A MÁO árképzésé. sem üdvözlöm,lásd az üres soroka. Józanság,2 lábbal állni a földön,ezeke. nagyon hiányolom.
Közönségszervezésről szólva én sem gondolok már azokra a közönségszervezőkre, akik jegy- és bérlettömbökkel és ismertető anyagokkal teli kofferokkal járták az üzemeket, hivatalokat, hogy ott adják el portékáikat. Nem is volt helyes pontatlanul a közönségszervezést említenem, csak már unalmas mindig felsorolni azokat a nem is pontosan ismert nevű egységeket, amelyek a költséges munka sikertelenségéért felelnek: propagandisták, pr-osok. Gyenge és ezért ellenszenves is az Operaház reklámanyaga és -stílusa, a semmitmondó, megfelelő zenei ízelítőt nem adó trailerek, amelyeken ügyetlenül kiragadott zenékre azoktól független pillanatképeket látunk. Nem mentség erre, hogy ez a trendi, nemzetközi divat.
A tömbösített műsorrendet sajnos már 30 éve forszírozza az Operaház, noha az egyik leghatékonyabb találmány annak az operaközönségnek a távol tartására, akinek egyéb dolga és szórakozása is akad. Szerintem szorosan összefügg azzal, hogy megszűnt a társulati tagság, a szerepre szerződő énekeseket csak egy-egy ipari széria időszakaira tudják lekötni, míg korábban a tagok az egész évad folyamán rendelkezésre álltak. Valószínűleg ez annál is erősebb érv, hogy a díszleteket és a jelmezeket is csak rövidebb periódusokban kell készenlétben tárolni. Különben ez a rendszer működik pl. a Madáchban, az Operettben és a Centrál Színházban is, de ott évadonként többször ismétlődnek a szériák, mert nem akkora a repertoár, mint az Operaházban.
Nem akarom védeni A diótörő (és általában az Operaház) helyárait, de látta-e már valaki, mennyibe kerülnek a jegyek a Centrál Színházban a Legénylakás című darabra. Most éppen nem érdemes odakattintani, mert a kitűzött előadásokra csaknem minden jegy elkelt, de elárulom: ugyanannyiba, mint a My Fair Lady előadásaira. Nem lenne ez érdekes, ha a My Fair Lady nem misical lenne, mégiscsak valami kisebb zene-, ének- és tánckarral – míg a Legénylakás egy 4 szereplős komédia (igaz, sztárszereposztással). Szóval valamivel 10 ezer fölött van a legjobb helyek ára, ami óhatatlanul felveti azt a kérdést, hogy irreális-e a 7900 forintos legmagasabb alaphelyár az Erkel Színházban, ahol operákat és baletteket adnak nagy együttesekkel, nagyobb technikai apparátussal és elvileg bonyolult színpadtechnikával. Drága-e ennek kétszerese A diótörőért, nagy Csajkovszkij-zenekarral, teljes balettkarral, számos szólistával, balettnövendékekkel és némi kórussal, akik egész decemberben dolgoznak. A kérdés kelet-európai jövedelmünk kevesléséhez vezet.
Igen, láttam reggel ld. 5900 itt. És ugyanez lehet majd A diótörővel, ha nem fogynak a jegyek.
