4711 IVA 2015-07-13 03:48:27 [Válasz erre: 4709 Boglárka Simon Hatala 2015-07-12 14:24:00]
Nagyon érdekes interjú, köszönet a linkért, és gratulálok hozzá. Különösen tetszenek a szerelemre vonatkozó kérdések és válaszok, s ahogy a koreográfus nemcsak művészként, hanem emberként is megnyílik. „Szerintem a továbblépés lehetősége a táncművészet számára az, ha kivisszük a táncot a színházból, különböző új helyszínekre, galériákba, múzeumokba” – vallja Kylián egy helyen. Nekem ilyesmiről csupa kínos tapasztalatom van, még ha nem annyira kínosak is, mint Nakamura Shoko és Oláh Zoltán Szilfid-kettősének hatása [url]https://www.youtube.com/watch?v=yGHQq2Azeus;ebben a tv-műsorban[/url]. (Nem mentegetőzésként mondom, de csak „véletlenül” néztem meg, miután a lejjebb ajánlott részlet után kínálta magát a YouTube-on.)
Nagyon érdekes interjú, köszönet a linkért, és gratulálok hozzá. Különösen tetszenek a szerelemre vonatkozó kérdések és válaszok, s ahogy a koreográfus nemcsak művészként, hanem emberként is megnyílik. „Szerintem a továbblépés lehetősége a táncművészet számára az, ha kivisszük a táncot a színházból, különböző új helyszínekre, galériákba, múzeumokba” – vallja Kylián egy helyen. Nekem ilyesmiről csupa kínos tapasztalatom van, még ha nem annyira kínosak is, mint Nakamura Shoko és Oláh Zoltán Szilfid-kettősének hatása [url]https://www.youtube.com/watch?v=yGHQq2Azeus;ebben a tv-műsorban[/url]. (Nem mentegetőzésként mondom, de csak „véletlenül” néztem meg, miután a lejjebb ajánlott részlet után kínálta magát a YouTube-on.)
4710 IVA 2015-07-13 03:33:00 [Válasz erre: 4707 kokusz 2015-07-02 11:37:37]
Noha ez a fellépés nem a balettmű előadásában történt, és a kameramanok is lecsíphettek valamennyit a játékból, itt ugyanazt hiányolom Nakamura Shoko játékából, amit az operaházi előadásban. Sem mozgásbeli kifejezése, sem arcjátéka nem elég intenzív, eszköztára is szegényesebb annál, amit ebből a csodálatos szerepből ki lehet hozni, amire nagy Odilia-alakításokból emlékszem. A koreográfia perfekt abszolválása és néhány célszerűen üres mosoly kevés a figurával való azonossághoz.
Noha ez a fellépés nem a balettmű előadásában történt, és a kameramanok is lecsíphettek valamennyit a játékból, itt ugyanazt hiányolom Nakamura Shoko játékából, amit az operaházi előadásban. Sem mozgásbeli kifejezése, sem arcjátéka nem elég intenzív, eszköztára is szegényesebb annál, amit ebből a csodálatos szerepből ki lehet hozni, amire nagy Odilia-alakításokból emlékszem. A koreográfia perfekt abszolválása és néhány célszerűen üres mosoly kevés a figurával való azonossághoz.
4709 Boglárka Simon Hatala 2015-07-12 14:24:00
[url]http://fidelio.hu/tanc/interju/elet_halal_szerelem_kylian; Megjelent a fidelio.hu-n István interjúja Kyliánnal.[/url] Reményeink szerint sorozat lesz, azokkal a koreográfusokkal, akiket István szemèlyesen ismer.
[url]http://fidelio.hu/tanc/interju/elet_halal_szerelem_kylian; Megjelent a fidelio.hu-n István interjúja Kyliánnal.[/url] Reményeink szerint sorozat lesz, azokkal a koreográfusokkal, akiket István szemèlyesen ismer.
4708 Boglárka Simon Hatala 2015-07-12 14:19:46 [Válasz erre: 4706 Myway 2015-07-02 09:30:22]
Hogyan kell azt érteni, hogy "kiűzetés"?
Hogyan kell azt érteni, hogy "kiűzetés"?
4707 kokusz 2015-07-02 11:37:37 [Válasz erre: 4706 Myway 2015-07-02 09:30:22]
Úgy néz ki, hogy Shoko már Roberto Bolléval is táncolt. Itt egy videó: https://www.youtube.com/watch?v=alHSf7VEVy4
Úgy néz ki, hogy Shoko már Roberto Bolléval is táncolt. Itt egy videó: https://www.youtube.com/watch?v=alHSf7VEVy4
4706 Myway 2015-07-02 09:30:22
Shoko Nakamura kiűzetése előtt kötelességből egyszer (!) eltáncolta a Sylvia balett Diána szerepét. Itt nem kellett, de jövő hét végén Hattyút táncol Sarafanov oldalán Szentpétervárott a MIKHAILOVSKY Színházban!!!! Ennyit egy pitiáner hozzáálláshoz!
Shoko Nakamura kiűzetése előtt kötelességből egyszer (!) eltáncolta a Sylvia balett Diána szerepét. Itt nem kellett, de jövő hét végén Hattyút táncol Sarafanov oldalán Szentpétervárott a MIKHAILOVSKY Színházban!!!! Ennyit egy pitiáner hozzáálláshoz!
4705 Búbánat 2015-06-30 09:24:05
[url] http://operavilag.net/kategoria-nelkuli/evad-vegi-dijak/; Évad végi díjak [/url] Opertavilág.net, 2015. június 29. "Az évadzáró Csillagóra gálán díjazták az Operaház ének-, tánc- és hangszeres művészeit Június 29-én este, az Erkel Színházban rendezett Csillagóra gála zárta a Magyar Állami Operaház 2014/15-ös évadát. Ebből az alkalomból Ókovács Szilveszeter főigazgató díjakat adott át az intézmény művészeinek." "A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja kitüntetést Felméry Lili balettművész kapta." "A gálán az évad premierjéből adtak elő részleteket a Magyar Állami Operaház művészei, köztük a korábbi díjazottak."
[url] http://operavilag.net/kategoria-nelkuli/evad-vegi-dijak/; Évad végi díjak [/url] Opertavilág.net, 2015. június 29. "Az évadzáró Csillagóra gálán díjazták az Operaház ének-, tánc- és hangszeres művészeit Június 29-én este, az Erkel Színházban rendezett Csillagóra gála zárta a Magyar Állami Operaház 2014/15-ös évadát. Ebből az alkalomból Ókovács Szilveszeter főigazgató díjakat adott át az intézmény művészeinek." "A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja kitüntetést Felméry Lili balettművész kapta." "A gálán az évad premierjéből adtak elő részleteket a Magyar Állami Operaház művészei, köztük a korábbi díjazottak."
4704 Boglárka Simon Hatala 2015-06-29 19:26:12 [Válasz erre: 4703 mandarina 2015-06-29 12:00:03]
Ez nem lenne baj egyébként, a mai világban teljesen normális, ha egy színháznak esetleg van egy olyan blogja, amelynek kifejezetten az a feladata, hogy a közönséget egy közvetlenebb módon is megszólítsa, és a színházba csábítsa. Csak ennek a blognak a színvonala nem méltó az Operához. Eddig minden bejegyzésben, amit olvastam rajta, volt valami vállalhatatlan. Vagy csöpögős modorosság, vagy szakmaiatlanság, vagy a műveletlenség bukik ki. A mostaniban, amit linkeltél: "A tánc mindig a legmélyebbről szól, férfiról és nőről, szerelemről és szeretetről, gyűlöletről és fájdalomról" -kivéve, amikor nem. "Ebben a könyvben egyébként mindenki paranoid skizofrén." "Valahol érzi, hogy Ivánt szereti, de nem ismeri meg és fel a saját érzéseit, ez a rejtett érzelem mégis hatalmas feszültségeket szül benne." [url]http://tanc.reblog.hu/a-szerelem-drogosai; "Léo Delibes 1876-os koreográfiája ugyan nem volt a nézők kedvence"[/url]-írja egy korábbi bejegyzésben a Sylviáról. Továbbra is azt gondolom, ahogyan már korábban is írtam, hogy az Opera nem teszi jól, ha ilyen igénytelen anyagokat támogat, az interjúkat pedig akkor is át kéne nézni a megjelenés előtt, ha a blog egy teljesen független felület lenne, mert ez nem méltó a Nemzeti Baletthez.
Ez nem lenne baj egyébként, a mai világban teljesen normális, ha egy színháznak esetleg van egy olyan blogja, amelynek kifejezetten az a feladata, hogy a közönséget egy közvetlenebb módon is megszólítsa, és a színházba csábítsa. Csak ennek a blognak a színvonala nem méltó az Operához. Eddig minden bejegyzésben, amit olvastam rajta, volt valami vállalhatatlan. Vagy csöpögős modorosság, vagy szakmaiatlanság, vagy a műveletlenség bukik ki. A mostaniban, amit linkeltél: "A tánc mindig a legmélyebbről szól, férfiról és nőről, szerelemről és szeretetről, gyűlöletről és fájdalomról" -kivéve, amikor nem. "Ebben a könyvben egyébként mindenki paranoid skizofrén." "Valahol érzi, hogy Ivánt szereti, de nem ismeri meg és fel a saját érzéseit, ez a rejtett érzelem mégis hatalmas feszültségeket szül benne." [url]http://tanc.reblog.hu/a-szerelem-drogosai; "Léo Delibes 1876-os koreográfiája ugyan nem volt a nézők kedvence"[/url]-írja egy korábbi bejegyzésben a Sylviáról. Továbbra is azt gondolom, ahogyan már korábban is írtam, hogy az Opera nem teszi jól, ha ilyen igénytelen anyagokat támogat, az interjúkat pedig akkor is át kéne nézni a megjelenés előtt, ha a blog egy teljesen független felület lenne, mert ez nem méltó a Nemzeti Baletthez.
4703 mandarina 2015-06-29 12:00:03 [Válasz erre: 4668 Boglárka Simon Hatala 2015-06-22 17:18:13]
Szerintem blognak álcázott reklám. Ha "sima" blogoló lenne, akkor más táncelőadásokról is írna, de ebben a "blogban", ami elhelyezkedését illetően az Origo táncrovata (nyilván fizetnek a kiemelt helyért is) 90 százalékban az épp az Operaházban kiemelt szereplőket interjúvolják. Akár többször is ugyanazon alkalomból. És képtelenek felfogni, hogy a táncos nem azonos a szereppel, nem neki kell szóban értelmeznie egy Dosztojevszkij-figurát pl. Az Opera meg tényleg égeti magát ezzel az "álbloggal", azaz fizetett hirdetéssel. http://tanc.reblog.hu/huseg-szerelem-nelkul
Szerintem blognak álcázott reklám. Ha "sima" blogoló lenne, akkor más táncelőadásokról is írna, de ebben a "blogban", ami elhelyezkedését illetően az Origo táncrovata (nyilván fizetnek a kiemelt helyért is) 90 százalékban az épp az Operaházban kiemelt szereplőket interjúvolják. Akár többször is ugyanazon alkalomból. És képtelenek felfogni, hogy a táncos nem azonos a szereppel, nem neki kell szóban értelmeznie egy Dosztojevszkij-figurát pl. Az Opera meg tényleg égeti magát ezzel az "álbloggal", azaz fizetett hirdetéssel. http://tanc.reblog.hu/huseg-szerelem-nelkul
4702 Boglárka Simon Hatala 2015-06-28 20:22:54
Egyébként most, hogy ennyire átgondoltam, miért ennyire fontos, védendő érték a balett, eszembe jutott még valami. A szép mozdulatoknak a balettben szerintem szükséges (bár nem elégséges) feltétele az, hogy aki táncol, annak legyen mondanivalója. Akarjon kifejezni valamit. A spicc-technikával kapcsolatban ezt lefelejtettem, amikor korábban beszélgettünk róla. Hiszen a gesztusokat is helyettesíti a láb a táncban, definiálja a teret, "beszél". Szóval ez is egy érdekes kérdés, el tudja-e mesélni a lábával a táncos, hogy mit érez éppen? Ez például egy nagyon komoly minőségi jelző. Azért jutott eszembe, mert Sylvie Guillem ezt zseniálisan csinálja.
Egyébként most, hogy ennyire átgondoltam, miért ennyire fontos, védendő érték a balett, eszembe jutott még valami. A szép mozdulatoknak a balettben szerintem szükséges (bár nem elégséges) feltétele az, hogy aki táncol, annak legyen mondanivalója. Akarjon kifejezni valamit. A spicc-technikával kapcsolatban ezt lefelejtettem, amikor korábban beszélgettünk róla. Hiszen a gesztusokat is helyettesíti a láb a táncban, definiálja a teret, "beszél". Szóval ez is egy érdekes kérdés, el tudja-e mesélni a lábával a táncos, hogy mit érez éppen? Ez például egy nagyon komoly minőségi jelző. Azért jutott eszembe, mert Sylvie Guillem ezt zseniálisan csinálja.
4701 pitypang 2015-06-28 18:25:49
Igen, valóban megvan a saját joguk a különleges, megkülönböztetett kiejtéshez.
Igen, valóban megvan a saját joguk a különleges, megkülönböztetett kiejtéshez.
4700 Boglárka Simon Hatala 2015-06-28 18:14:30 [Válasz erre: 4699 pitypang 2015-06-28 17:51:09]
A legtöbb ismerősöm úgy ejti, G-í-lj-e-m, nem kemény rövid l-lel, ahogyan a művésznő saját maga, hanem lágy, hosszú l-lel, ami szinte j-nek hangzik. Valahogy így terjedt el, és soha nem gondoltam át, pedig ismerem a francia helyesírást. Így, hosszan, j-szerű l-lel ejti szinte mindenki, pl. hibásan mondja a narrátor is[url]https://www.youtube.com/watch?v=PsXXycSjgcs; ebben az életrajzi dokumentumfimben 0:30nál[/url]
A legtöbb ismerősöm úgy ejti, G-í-lj-e-m, nem kemény rövid l-lel, ahogyan a művésznő saját maga, hanem lágy, hosszú l-lel, ami szinte j-nek hangzik. Valahogy így terjedt el, és soha nem gondoltam át, pedig ismerem a francia helyesírást. Így, hosszan, j-szerű l-lel ejti szinte mindenki, pl. hibásan mondja a narrátor is[url]https://www.youtube.com/watch?v=PsXXycSjgcs; ebben az életrajzi dokumentumfimben 0:30nál[/url]
4699 pitypang 2015-06-28 17:51:09
dehát csak így szabályos!- Gui= gí, /Guillaume=Gíjom/ Gi= Zsi /Gilbert=Zsilber/ Mi volt a probléma?
dehát csak így szabályos!- Gui= gí, /Guillaume=Gíjom/ Gi= Zsi /Gilbert=Zsilber/ Mi volt a probléma?
4698 Boglárka Simon Hatala 2015-06-28 13:55:55 [Válasz erre: 4694 kokusz 2015-06-27 17:47:41]
Sylvie Guillem búcsúturnéja májusban indult Modenában. Rendkívül zsúfolt a naptár, rengeteg előadása lesz decemberig, és az én feladatom az, hogy a turnén ő a lehető legegészségesebb legyen. Egy rendkívüli ember és művész. Rudolf Nurejev döntése volt, hogy Sylvie-t ilyen fiatalon kinevezték étoile-nak, és persze ebben is igaza volt. Egyébként ezen a turnén jöttem rá, hogy 20 évig rosszul ejtettem ki a nevét. Ő maga G-i-l-e-m-nek ejti. [url]https://www.youtube.com/watch?v=m8vXiTRTtjc;így[/url]. Rengeteget tanulok tőle. Fantasztikus ember.
Sylvie Guillem búcsúturnéja májusban indult Modenában. Rendkívül zsúfolt a naptár, rengeteg előadása lesz decemberig, és az én feladatom az, hogy a turnén ő a lehető legegészségesebb legyen. Egy rendkívüli ember és művész. Rudolf Nurejev döntése volt, hogy Sylvie-t ilyen fiatalon kinevezték étoile-nak, és persze ebben is igaza volt. Egyébként ezen a turnén jöttem rá, hogy 20 évig rosszul ejtettem ki a nevét. Ő maga G-i-l-e-m-nek ejti. [url]https://www.youtube.com/watch?v=m8vXiTRTtjc;így[/url]. Rengeteget tanulok tőle. Fantasztikus ember.
4697 Boglárka Simon Hatala 2015-06-28 13:35:27
Kedves lujza és kedves kokusz, nagyon hiányzik a Táncmesék program, remélem, lesz folytatása. Öröm volt csinálni! István természetesen mindig nagyon elmélyül azokban a darabokban, amiket táncol, de rengeteg újdonságot fedeztünk fel, amikor a nagy klasszikusokba beleástuk magunkat. Igazából onnan indult ez az egész, hogy volt egy beszélgetésem egy ismerőssel, aki azon kesergett, hogy a közönség nagy része nem tud már különbséget tenni a technikailag közepes és az igazán értékes előadások, produkciók között, mert már csak a belterjes szakmában van meg az a kifinomult hozzáértés, ami ehhez szükséges lenne. Így nem protestál a közöség, ha például egy kisszólista kvalitású táncos egyik főszerepet táncolja a másik után, igénytelenül. Mert, hát megvan annyi fordulat, amennyi kell, magas az ugrás, megtartja a partnernőjét, stabilan áll a spiccén, szép a lábfeje, izmos/vékony. A koreográfia meg tele van mindenféle érdekes technikai elemmel, a díszlet szép, akkor hol a probléma mégis? Én azt gondoltam, ennek nem kell feltétlenül így maradnia, el lehet mesélni bárkinek, hogy mire figyeljen, ha balettet néz. Amikor egy ihletett művész megalkot egy koreográfiát és amikor ihletett művészek eltáncolják azt, akkor ők automatikusan használják a megfelelő kontextusban a szimbolikus tartalmakat, az is a tehetség része, hogy ahhoz a bizonyos “kollektív tudattalanhoz” közvetlenül kapcsolódnak, és merítenek belőle. A közönség rezonál erre, sejti, vagy a szíve mélyén érzi, hat rá. De azért könnyű elnyomni. A kamaszokon lehet igazán lemérni, hogy mennyit ér egy előadás. Ha nem hat rájuk, akkor nekiállnak fecsegni és mobilozni. Ma már a legtöbben elveszítették a szimbólumok olvasásának készségét, ami egykor egy alapvető kommunikációs szint volt, és nem árt beszélgetni erről. Igenis fontos, hogy elismerésben legyen különbség aközött a művész között, akinek ez az anyanyelve, és aközött, akinek fogalma sincs, hogy mit miért csinál a színpadon, csak ráncolja a szemöldökét, amikor dráma van. Az előző operaházi Hattyú Pongor Ildikó és ifj Harangozó Gyula műve volt. Emlékeztek az udvari bolondra? Siegfried kísérője, barátja is volt. Abban a verzióban ez a figura Harlekin jelmezt viselt, és a mozgása is Harlekines volt. Harlekin a commedia dell’arte-ban az a furfangos szereplő, aki összehozza a szerelmeseket. Ugyanakkor eredetileg egy démon volt az ősi mítoszokban, aki a túlvilágra vitte a lelkeket. Mennyire zseniális, hogy feltűnik egy ilyen karakter rögtön a darab elején. Ez egy jó példa arra, amikor egy alkotó ráérez valami fontosra, és automatikusan a darabjába helyezi, a megfelelő helyre. Mindig kiderül, hogy nem véletlenül maradandóak a nagy balettek. A legszebb európai hagyományokat őrzik, örök emberi történeteket, archetípusokat.
Kedves lujza és kedves kokusz, nagyon hiányzik a Táncmesék program, remélem, lesz folytatása. Öröm volt csinálni! István természetesen mindig nagyon elmélyül azokban a darabokban, amiket táncol, de rengeteg újdonságot fedeztünk fel, amikor a nagy klasszikusokba beleástuk magunkat. Igazából onnan indult ez az egész, hogy volt egy beszélgetésem egy ismerőssel, aki azon kesergett, hogy a közönség nagy része nem tud már különbséget tenni a technikailag közepes és az igazán értékes előadások, produkciók között, mert már csak a belterjes szakmában van meg az a kifinomult hozzáértés, ami ehhez szükséges lenne. Így nem protestál a közöség, ha például egy kisszólista kvalitású táncos egyik főszerepet táncolja a másik után, igénytelenül. Mert, hát megvan annyi fordulat, amennyi kell, magas az ugrás, megtartja a partnernőjét, stabilan áll a spiccén, szép a lábfeje, izmos/vékony. A koreográfia meg tele van mindenféle érdekes technikai elemmel, a díszlet szép, akkor hol a probléma mégis? Én azt gondoltam, ennek nem kell feltétlenül így maradnia, el lehet mesélni bárkinek, hogy mire figyeljen, ha balettet néz. Amikor egy ihletett művész megalkot egy koreográfiát és amikor ihletett művészek eltáncolják azt, akkor ők automatikusan használják a megfelelő kontextusban a szimbolikus tartalmakat, az is a tehetség része, hogy ahhoz a bizonyos “kollektív tudattalanhoz” közvetlenül kapcsolódnak, és merítenek belőle. A közönség rezonál erre, sejti, vagy a szíve mélyén érzi, hat rá. De azért könnyű elnyomni. A kamaszokon lehet igazán lemérni, hogy mennyit ér egy előadás. Ha nem hat rájuk, akkor nekiállnak fecsegni és mobilozni. Ma már a legtöbben elveszítették a szimbólumok olvasásának készségét, ami egykor egy alapvető kommunikációs szint volt, és nem árt beszélgetni erről. Igenis fontos, hogy elismerésben legyen különbség aközött a művész között, akinek ez az anyanyelve, és aközött, akinek fogalma sincs, hogy mit miért csinál a színpadon, csak ráncolja a szemöldökét, amikor dráma van. Az előző operaházi Hattyú Pongor Ildikó és ifj Harangozó Gyula műve volt. Emlékeztek az udvari bolondra? Siegfried kísérője, barátja is volt. Abban a verzióban ez a figura Harlekin jelmezt viselt, és a mozgása is Harlekines volt. Harlekin a commedia dell’arte-ban az a furfangos szereplő, aki összehozza a szerelmeseket. Ugyanakkor eredetileg egy démon volt az ősi mítoszokban, aki a túlvilágra vitte a lelkeket. Mennyire zseniális, hogy feltűnik egy ilyen karakter rögtön a darab elején. Ez egy jó példa arra, amikor egy alkotó ráérez valami fontosra, és automatikusan a darabjába helyezi, a megfelelő helyre. Mindig kiderül, hogy nem véletlenül maradandóak a nagy balettek. A legszebb európai hagyományokat őrzik, örök emberi történeteket, archetípusokat.
4696 lujza 2015-06-28 03:04:06 [Válasz erre: 4695 kokusz 2015-06-27 17:55:18]
Boglárka férje tartott egy remek előadást erről a Benczúr szalonban. De az Operában most futó előadásban éppen ez a lényeg nem tükröződik (vagyis ez sem).
Boglárka férje tartott egy remek előadást erről a Benczúr szalonban. De az Operában most futó előadásban éppen ez a lényeg nem tükröződik (vagyis ez sem).
4695 kokusz 2015-06-27 17:55:18 [Válasz erre: 4686 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 20:46:12]
Ahogy itt jellemezted a Hattyűk tavának a lényegét, ezt még így, szerintem, soha nem hallottam, nem olvastam, és ezzel az emberek többsége így van (tisztelet a kivételnek, mármint itteni néhány topic társa gondolok). Miért nem lehet ezt ilyen világosan, egyértelműen fogalmazni és tudatni az emberekkel?
Ahogy itt jellemezted a Hattyűk tavának a lényegét, ezt még így, szerintem, soha nem hallottam, nem olvastam, és ezzel az emberek többsége így van (tisztelet a kivételnek, mármint itteni néhány topic társa gondolok). Miért nem lehet ezt ilyen világosan, egyértelműen fogalmazni és tudatni az emberekkel?
4694 kokusz 2015-06-27 17:47:41 [Válasz erre: 4673 Boglárka Simon Hatala 2015-06-25 16:14:33]
Hát nem unatkozol, az biztos. Ha jól értettem, Sylvie Guillem volt a legfiatalabb korában kinevezett étoile a Párizsi Operában, és azóta sok év telt el. Ezt figyelembe véve, biztosan nagyszabású lesz a "búcsúja". Te most egészségileg készíted fel a nagy eseményre? Már az a tény, hogy pont Benned bízik meg, sokat árul el (mert biztosan van választási lehetősége). Úgy néz ki, már bocsánat, nem akarok hízelegni, hogy Te nagy tudású és empatikus (ahogy az írásaidból is kiderül) ember vagy, és hozzá szerény. Akkor tulajdonképpen Te tényleg nagyon közel vagy a táncvilág közepéhez, és abban élsz.
Hát nem unatkozol, az biztos. Ha jól értettem, Sylvie Guillem volt a legfiatalabb korában kinevezett étoile a Párizsi Operában, és azóta sok év telt el. Ezt figyelembe véve, biztosan nagyszabású lesz a "búcsúja". Te most egészségileg készíted fel a nagy eseményre? Már az a tény, hogy pont Benned bízik meg, sokat árul el (mert biztosan van választási lehetősége). Úgy néz ki, már bocsánat, nem akarok hízelegni, hogy Te nagy tudású és empatikus (ahogy az írásaidból is kiderül) ember vagy, és hozzá szerény. Akkor tulajdonképpen Te tényleg nagyon közel vagy a táncvilág közepéhez, és abban élsz.
4692 IVA 2015-06-27 05:50:08 [Válasz erre: 4672 Aurora 2015-06-25 12:21:14]
Karamazov testvérek – 2015. június 26. A táncosok odaadó alakításáról szintén elismeréssel tudok szólni, de a darabról sajnos korántsem lelkesen. Pontos önismeretemre vall, hogy a Karamazov testvéreket nem néztem meg eddig; most is csak azért, hogy a táncosokról szélesedjen az ismeretem, legalább az egyik szereposztás erejéig. Úgy gondoltam, hogy ez a regénytéma nem kívánkozik balettszínpadra. Továbbá nagyon szeretem, Muszorgszkij és Wagner zenéjét, meg sem tudom mondani, hogy az orosz vagy a cigány világhoz, lélekhez és temperamentumhoz vonzódom-e jobban – de egy estére egy (jó, legfeljebb kettő) mindegyikből elég, valamennyi, ráadásul Rahmanyinovhoz társítva, viszont túlságosan eklektikus válogatásra vall, sérti az ízlésemet. Annál is inkább, hogy határozottan úgy gondolom, Wagnert nem Dosztojevszkij regénye ihlette a Tannhäuser nyitányának megírására (Tannhäuser és Alekszej életproblémája sem egyezik meg), amint Muszorgszkij sem egy cselekményes balettdráma kétségtelenül hatásos (de inkább hatást vadászó) lezárására írta Éj a kopár hegyen című remekét. Mindezt figyelmen kívül szorítva sem tetszett Borisz Eifman koreográfiája: minősége mélyen a zenék színvonala alatt marad. A szólók, kettősök, hármasok, négyesek mozdulatvilága sem: eleve nem szeretem az ilyen nyújtózások, egymás körül hajlongások mesterkéltnek ható kombinációját, amelyek számomra csak a koreografálni akarást fejezik ki. Ezeknek az általam nem kedvelt mozgáskombinációknak a jellegét tovább hangsúlyozzák Alekszej papi öltözékei, illetve a két nőalak bokáig érő jelmezei, amelyeknek markáns színe sem hordoz elegendő jellemzést viselőjükről. Lehet, hogy nincs is több lehetőség a karakterben, de a Katyerina szerepét érzelemgazdagsággal táncoló Aliya Tanypayevát korábban nem láttam ilyen egysíkúan játszani. Nem mutat érdekes kontrasztot mellette a Grusenykát alakító Karina Sarkissova sem, de az ő figurájában sem sejtek feltáratlan érdekességeket. (Meglepően jól áll a táncosnőnek a sötét haj.) Attól pedig egyenesen zavarba jövök, ha arra gondolok, hogy a színpadainkról száműzött művekben milyen zenékre és hogyan formálták meg az egzotikus, temperamentumos nőtípust a balettszínpadokon: Sári (A keszkenő), Zaréma (A bahcsiszeráji szökőtút), Aisa (Gajane), Júlia (Spartacus), a Fekete asszony (A cédrus), Carmen (Bizet–Scsedrin Carmen-szvitjéből) – úgy gondolom, Grusenyka ezek gyenge utóképének, halvány árnyékának sem tekinthető. A színpad monoton fekete hátteréből és legtöbbször borgőzös levegőjéből a divatos, de általam mindig elutasított fémtraverz bontakozik ki. A nyitó kép templom-illusztrációja elfogadható mint egy koncert háttér-dekorációja, amelyet egy egész estés, nagyszabású, orosz tárgyú balettdráma díszletéből vágtak ki: úgy annak ötöd- vagy hatodrészeként. A mobil börtönrács súlytalanná teszi azt a hatást, amit a börtönrácsnak keltenie kell, ti. annak reménytelenségét. És sajnos eszembe juttatja, milyen silány a látvány és a megoldás ahhoz a szintén csak jelzett helyszínhez képest, ahol Spartacus és Flavia nagy pas de deux-je indul(t). Az erősebben megírt férfialakokat megformáló Bakó Máté, Cserta József, Ievgen Lagunov, Alekszandr Komarov és a balettkar szép teljesítménye jobb szerepek és jobb darabok után kiált. A zenekar Medvczky Ádám vezényletével, illetve a hangtechnikusok sikeresen oldották meg, hogy az élő és a konzerv zene váltakozása a lehető legkisebb fájdalommal járjon: a műtét minél elviselhetőbb legyen.
Karamazov testvérek – 2015. június 26. A táncosok odaadó alakításáról szintén elismeréssel tudok szólni, de a darabról sajnos korántsem lelkesen. Pontos önismeretemre vall, hogy a Karamazov testvéreket nem néztem meg eddig; most is csak azért, hogy a táncosokról szélesedjen az ismeretem, legalább az egyik szereposztás erejéig. Úgy gondoltam, hogy ez a regénytéma nem kívánkozik balettszínpadra. Továbbá nagyon szeretem, Muszorgszkij és Wagner zenéjét, meg sem tudom mondani, hogy az orosz vagy a cigány világhoz, lélekhez és temperamentumhoz vonzódom-e jobban – de egy estére egy (jó, legfeljebb kettő) mindegyikből elég, valamennyi, ráadásul Rahmanyinovhoz társítva, viszont túlságosan eklektikus válogatásra vall, sérti az ízlésemet. Annál is inkább, hogy határozottan úgy gondolom, Wagnert nem Dosztojevszkij regénye ihlette a Tannhäuser nyitányának megírására (Tannhäuser és Alekszej életproblémája sem egyezik meg), amint Muszorgszkij sem egy cselekményes balettdráma kétségtelenül hatásos (de inkább hatást vadászó) lezárására írta Éj a kopár hegyen című remekét. Mindezt figyelmen kívül szorítva sem tetszett Borisz Eifman koreográfiája: minősége mélyen a zenék színvonala alatt marad. A szólók, kettősök, hármasok, négyesek mozdulatvilága sem: eleve nem szeretem az ilyen nyújtózások, egymás körül hajlongások mesterkéltnek ható kombinációját, amelyek számomra csak a koreografálni akarást fejezik ki. Ezeknek az általam nem kedvelt mozgáskombinációknak a jellegét tovább hangsúlyozzák Alekszej papi öltözékei, illetve a két nőalak bokáig érő jelmezei, amelyeknek markáns színe sem hordoz elegendő jellemzést viselőjükről. Lehet, hogy nincs is több lehetőség a karakterben, de a Katyerina szerepét érzelemgazdagsággal táncoló Aliya Tanypayevát korábban nem láttam ilyen egysíkúan játszani. Nem mutat érdekes kontrasztot mellette a Grusenykát alakító Karina Sarkissova sem, de az ő figurájában sem sejtek feltáratlan érdekességeket. (Meglepően jól áll a táncosnőnek a sötét haj.) Attól pedig egyenesen zavarba jövök, ha arra gondolok, hogy a színpadainkról száműzött művekben milyen zenékre és hogyan formálták meg az egzotikus, temperamentumos nőtípust a balettszínpadokon: Sári (A keszkenő), Zaréma (A bahcsiszeráji szökőtút), Aisa (Gajane), Júlia (Spartacus), a Fekete asszony (A cédrus), Carmen (Bizet–Scsedrin Carmen-szvitjéből) – úgy gondolom, Grusenyka ezek gyenge utóképének, halvány árnyékának sem tekinthető. A színpad monoton fekete hátteréből és legtöbbször borgőzös levegőjéből a divatos, de általam mindig elutasított fémtraverz bontakozik ki. A nyitó kép templom-illusztrációja elfogadható mint egy koncert háttér-dekorációja, amelyet egy egész estés, nagyszabású, orosz tárgyú balettdráma díszletéből vágtak ki: úgy annak ötöd- vagy hatodrészeként. A mobil börtönrács súlytalanná teszi azt a hatást, amit a börtönrácsnak keltenie kell, ti. annak reménytelenségét. És sajnos eszembe juttatja, milyen silány a látvány és a megoldás ahhoz a szintén csak jelzett helyszínhez képest, ahol Spartacus és Flavia nagy pas de deux-je indul(t). Az erősebben megírt férfialakokat megformáló Bakó Máté, Cserta József, Ievgen Lagunov, Alekszandr Komarov és a balettkar szép teljesítménye jobb szerepek és jobb darabok után kiált. A zenekar Medvczky Ádám vezényletével, illetve a hangtechnikusok sikeresen oldották meg, hogy az élő és a konzerv zene váltakozása a lehető legkisebb fájdalommal járjon: a műtét minél elviselhetőbb legyen.
4691 IVA 2015-06-27 03:40:52 [Válasz erre: 4686 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 20:46:12]
Kedves Boglárka Simon Hatala, köszönöm szépen alapos és érdekes válaszodat! A mellékelt példa, úgy tűnik, egy állatorvosi ló, bár az ember nem „szívesen” szapulja egyformán a szegénységet és a jelentős tehetség hiányát (ami persze szintén egyfajta szegénység). A színpad és a zenekar elhelyezésének viszonya olyan játszóhelyet sejtet, ahol nincs is kiképzett zenekari árok, mint pl. a Vígszínházban és számos vidéki színházunkban. A háttérkép is egy mélység és gépezet nélküli, primitíven világított színpadot. A férfi táncosok mozdulatai, kifejezési eszközei képzettségbeli hiányra is utalnak. A főszereplő párról úgy sejtem, nem a fiú magas rendkívül, hanem a prímabalerina nagyon alacsony. Erről eszembe jut két alacsony termetű táncosnőnk, akik egyikét hivatkozott hozzászólásodban, a másikat régebben említetted mesternőként. Én láttam a kiváló technikával felvértezett Dvorszky Erzsébetet Giselle szerepében 1974-ben. Kevésszer táncolta. Odette–Odiliát persze nem, de sokszor láttam a Négy kis hattyú egyikeként. És nem táncolta nálunk a Hattyút Dévényi Edit sem, viszont miután elhagyta a társulatot, híre jött, hogy Zürichben nagy sikerrel alakítja.
Kedves Boglárka Simon Hatala, köszönöm szépen alapos és érdekes válaszodat! A mellékelt példa, úgy tűnik, egy állatorvosi ló, bár az ember nem „szívesen” szapulja egyformán a szegénységet és a jelentős tehetség hiányát (ami persze szintén egyfajta szegénység). A színpad és a zenekar elhelyezésének viszonya olyan játszóhelyet sejtet, ahol nincs is kiképzett zenekari árok, mint pl. a Vígszínházban és számos vidéki színházunkban. A háttérkép is egy mélység és gépezet nélküli, primitíven világított színpadot. A férfi táncosok mozdulatai, kifejezési eszközei képzettségbeli hiányra is utalnak. A főszereplő párról úgy sejtem, nem a fiú magas rendkívül, hanem a prímabalerina nagyon alacsony. Erről eszembe jut két alacsony termetű táncosnőnk, akik egyikét hivatkozott hozzászólásodban, a másikat régebben említetted mesternőként. Én láttam a kiváló technikával felvértezett Dvorszky Erzsébetet Giselle szerepében 1974-ben. Kevésszer táncolta. Odette–Odiliát persze nem, de sokszor láttam a Négy kis hattyú egyikeként. És nem táncolta nálunk a Hattyút Dévényi Edit sem, viszont miután elhagyta a társulatot, híre jött, hogy Zürichben nagy sikerrel alakítja.
4690 IVA 2015-06-27 03:10:38 [Válasz erre: 4689 IVA 2015-06-27 03:09:00]
[url]https://www.youtube.com/watch?v=V5VXJ6nZQQY;Hyppolit, a lakáj[/url]ban
[url]https://www.youtube.com/watch?v=V5VXJ6nZQQY;Hyppolit, a lakáj[/url]ban
4689 IVA 2015-06-27 03:09:00 [Válasz erre: 4685 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 20:27:50]
Érdekes, hogy nekem is egy Kabos-film jutott eszembe az anyagiakkal kapcsolatos szemérmességről: a https://www.youtube.com/watch?v=V5VXJ6nZQQY;[url]Hyppolit, a lakáj[/url]ban mondja a címszereplő Csortos Gyula (15:16 után): „A gróf úr házában anyagi természetű dolgok nemigen kerültek szóba.” Persze a társadalom többsége nem volt grófi rangú, de a feltörekvő polgárság az etikett és a neveltetés terén mindig igyekezett átvenni az arisztokrácia normáit, és bizonyos viselkedési módok még a szocializmusban is hoztak sarjakat. Medveczky Ilona nyilatkozata igen elgondolkodtató. „A napi gázsim annyi volt, mint az apám két havi fizetése.” Ilyen arány ma az országon belül is létezik, és nemcsak akkor, ha az üzleti szférában dolgozó vezetők jövedelmét hasonlítjuk (ne a közmunkásokét vegyük) a minimálbér körüliekéhez, hanem mondjuk újságíró végzettségűekét: egy kereskedelmi tévé képernyősének, médiasztárnak a bérezését olyanéval, aki egy tudományos vagy kulturális folyóiratba ír cikkeket. Medveczky Ilona neve kapcsolódik a művészek és a műfajok publicitásának kérdéséhez is. Balett-táncosi végzettséggel revüsztár lett, nem csak itthon – amire persze külső adottságai és egyénisége is predesztinálták –, filmszerepeket is kapott, az egész ország ismeri, celebként is. Balerina-kortársai közül Esztergályos Cecília cserélte el pályáját a színészire (a főiskola elvégzésével is), és lett országos hírű művész, illetve még Nádasy Myrtill is, amíg nem hagyta el Magyarországot, elsősorban filmjei révén. A generációjukhoz tartozó Sebestény Katalin, Kaszás Ildikó, Kékesi Mária, Dvorszky Erzsébet, Nagy Katalin (mind kiváló táncosnői voltak az Operának), de még a Kossuth-díjas Pártay Lilla és Uhrik Dóra nevét is legfeljebb a balettnézők (esetleg még a balettel foglalkozó sajtó és internetes oldalak olvasóinak) kisebbsége ismeri. „Ez a megbecsültség Nyugat-Európában a múlté” – írod Nyurejev érdemeinek anyagi elismeréséről. Úgy érted, ma már nem létezik ilyen presztízse a műfajnak Európában, vagy megszűnt az a politikai–gazdasági feszültség, amely hozzájárult Nyurejev legendájához, tudása és zsenije mellett? (Persze dehogy szűnt meg: elvileg nem zárható ki, hogy felbukkan egy Európa kultúrájában jelentőssé váló művész, azokról a területekről, ahonnan ma különböző okokból menekülnek.)
Érdekes, hogy nekem is egy Kabos-film jutott eszembe az anyagiakkal kapcsolatos szemérmességről: a https://www.youtube.com/watch?v=V5VXJ6nZQQY;[url]Hyppolit, a lakáj[/url]ban mondja a címszereplő Csortos Gyula (15:16 után): „A gróf úr házában anyagi természetű dolgok nemigen kerültek szóba.” Persze a társadalom többsége nem volt grófi rangú, de a feltörekvő polgárság az etikett és a neveltetés terén mindig igyekezett átvenni az arisztokrácia normáit, és bizonyos viselkedési módok még a szocializmusban is hoztak sarjakat. Medveczky Ilona nyilatkozata igen elgondolkodtató. „A napi gázsim annyi volt, mint az apám két havi fizetése.” Ilyen arány ma az országon belül is létezik, és nemcsak akkor, ha az üzleti szférában dolgozó vezetők jövedelmét hasonlítjuk (ne a közmunkásokét vegyük) a minimálbér körüliekéhez, hanem mondjuk újságíró végzettségűekét: egy kereskedelmi tévé képernyősének, médiasztárnak a bérezését olyanéval, aki egy tudományos vagy kulturális folyóiratba ír cikkeket. Medveczky Ilona neve kapcsolódik a művészek és a műfajok publicitásának kérdéséhez is. Balett-táncosi végzettséggel revüsztár lett, nem csak itthon – amire persze külső adottságai és egyénisége is predesztinálták –, filmszerepeket is kapott, az egész ország ismeri, celebként is. Balerina-kortársai közül Esztergályos Cecília cserélte el pályáját a színészire (a főiskola elvégzésével is), és lett országos hírű művész, illetve még Nádasy Myrtill is, amíg nem hagyta el Magyarországot, elsősorban filmjei révén. A generációjukhoz tartozó Sebestény Katalin, Kaszás Ildikó, Kékesi Mária, Dvorszky Erzsébet, Nagy Katalin (mind kiváló táncosnői voltak az Operának), de még a Kossuth-díjas Pártay Lilla és Uhrik Dóra nevét is legfeljebb a balettnézők (esetleg még a balettel foglalkozó sajtó és internetes oldalak olvasóinak) kisebbsége ismeri. „Ez a megbecsültség Nyugat-Európában a múlté” – írod Nyurejev érdemeinek anyagi elismeréséről. Úgy érted, ma már nem létezik ilyen presztízse a műfajnak Európában, vagy megszűnt az a politikai–gazdasági feszültség, amely hozzájárult Nyurejev legendájához, tudása és zsenije mellett? (Persze dehogy szűnt meg: elvileg nem zárható ki, hogy felbukkan egy Európa kultúrájában jelentőssé váló művész, azokról a területekről, ahonnan ma különböző okokból menekülnek.)
4688 IVA 2015-06-27 01:44:00 [Válasz erre: 4684 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 20:14:36]
Köszönöm a választ, kedves Boglárka Simon Hatala. Értem is, meg nem is a Béjart-jogtulajdonosok álláspontját. Nyilván féltik a művek előadásának autentikus minőségét. Ugyanakkor úgy gondolom, a remekműveknek világközkincsnek kell lenniük. A lausanne-i együttes nem jut el mindenhová, ahova a művek eljuthatnának. Amint a nagy írók, zeneszerzők mindegyike sem járta be a világot, de gondolataik a műveikben a világ legapróbb zugaiba is eljuthatnak.
Köszönöm a választ, kedves Boglárka Simon Hatala. Értem is, meg nem is a Béjart-jogtulajdonosok álláspontját. Nyilván féltik a művek előadásának autentikus minőségét. Ugyanakkor úgy gondolom, a remekműveknek világközkincsnek kell lenniük. A lausanne-i együttes nem jut el mindenhová, ahova a művek eljuthatnának. Amint a nagy írók, zeneszerzők mindegyike sem járta be a világot, de gondolataik a műveikben a világ legapróbb zugaiba is eljuthatnak.
4687 IVA 2015-06-27 01:31:47 [Válasz erre: 4683 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 20:12:39]
Lehet, hogy közelebb jutnánk a megfejtéshez, ha Bathilde jelmezét is látnánk. Ha esetleg díszmagyart visel (bár vadászathoz nem volt szokás)...
Lehet, hogy közelebb jutnánk a megfejtéshez, ha Bathilde jelmezét is látnánk. Ha esetleg díszmagyart visel (bár vadászathoz nem volt szokás)...
4686 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 20:46:12 [Válasz erre: 4677 IVA 2015-06-26 03:41:11]
Nehezet kérdeztél. Már csak azért is becsapósak, mert elég nehéz igazából pontosan megfogalmazni, mi is a baj velük. Megpróbálom. Igazából az már gyanús egy együttes színvonalát tekintve, hogy minden bokorban turnézik, akármilyen színpadon, bármilyen világítással, bármilyen zenekarral, vagy, ami még rosszabb, felvételről szól a zene. Ezek az idők már elmúltak, egy olyan együttes, amely ad a színvonalára, az nem lép fel olyan helyen ahol nem lehet garantálni a produkció színvonalát. A Royal Ballet-nak nem lehetne annyi pénzt fizetni, hogy a RaM Colosseumban fellépjenek. A szubjektív véleményem következik. A klasszikus balett egy nagyon érzékeny műfaj, van egy nagyon komoly filozófiai tartalma. Ha valakit érdekel, szívesen írok erről bővebben, most csak dióhéjban: Európa leghatalmasabb uralkodója, XIV. Lajos, a Napkirály alkotta meg saját magának, nagy örömét lelte a táncban, a mozdulatok nagyban tükrözik az európai arisztokrácia magabiztosságát, nemességét, és a férfi-női princípiumot is hangsúlyosan megjelenítik. Az én véleményem szerint a műfaj leghíresebb alkotásai azért éltek túl évszázadokat, mert olyan örök történeteket mesélnek el, olyan archetipikus figurákat és erős szimbólumokat használnak, amellyel nagyon szorosan kapcsolódnak a „kollektív tudattalanhoz”, ahogyan Jung nevezte, és a legfontosabb európai kulturális értékekhez. Emellett a balett, mint műfaj, a fejlődése során még a klasszikus kereteket megőrizve is mindig tudott újat mondani, társadalomkritikát megfogalmazni akár. Ha ezek a mély tartalmak nincsenek ott egy előadásban, egy együttesben, akkor a balettelőadás egy „facade”, „úgy néz ki”, de lényegét tekintve nem „az”. Papírmasé szerintem. A legtöbb „hakniegyüttes” futószalagon darálja a klasszikus repertoár darabjait, koreográfiailag bizonyos esetekben leegyszerűsítve, kikönnyítve, mozgásminőség szempontjából gyakran igénytelenül (most nem arra gondolok, hogy darabszámra megvannak-e a forgások példának okáért, hanem a „hogyan”-ra, de ezt nagyon nehéz pontosan elmagyarázni), sokszor csak egyszerűen lekicsinyítve a kis színpadokra azokat a térformákat, melyek tág terekre lettek eredetileg megalkotva, a szimbolikus tartalmakat „amputálva”, a művészi megfogalmazásokat általában modorossággal helyettesítve, hatásvadász és giccses díszletekkel (füstgép mértéktelen használata is valamiért megfigyelhető). Hogy úgy mondjam, ezek a becsapós nevű csapatok a klasszikus balett legkönnyebben reprodukálható részét, a technika felületes elemeit és „vonalakat” adják el nagy tételben, színházi szempontból pedig a kliséket, kihasználva az „orosz balett”, mint kifejezés marketingértéket, melyet természetesen nem ők tettek értékes márkanévvé. A társulat nevek is nagyon beszédesek, nagyon hasonlítanak egy meglévő, igényesebb együtteshez, vagy benne van a névben a „classical”, „Moscow”, „Saint Petersburg” és ezek variációi. Engem az bánt talán a leginkább, hogy szándékosan lespórolják azt a réteget a balettből, ami a katarzist adhatná a közönségnek, azt gondolom, nem is céljuk, hogy egy spirituális szintje legyen annak, amit csinálnak. Pedig ez lenne a legfontosabb. Nem az a baj, hogy ez a termék a piacon van, a baj az, hogy ezt balettművészet címkével adják el, amivel devalválják az igényes előadásokat, melyek időben, pénzben, energiában ennek sokszorosába kerülnek. Technikailag igazából nehéz tetten érni, hogy mi a különbség, már korábban írtam arról, hogy ma már egy kartáncost is be lehet coachingolni egy főszerepre, „kilóra” meglesz minden, csak esetleg nem úgy gördül spiccre, üresek a gesztusai, az átkötő mozdulatok igényessége nincs meg, az érzékenység, a táncosság az, ami hiányzik… Dvorszky mesternőnek volt egy nagyon jó mondása erre: a klasszikus balettben az igényesség egyfajta „mívességet” jelent a technikában. Nekem ez a szó nagyon megtetszett. A probléma persze nem csak velük van, hanem azzal is, hogy a közönség nem kapja meg azt a tudást, amivel magabiztosan meg tudná különböztetni a minőséget a látszatminőségtől. A balett a táncművészet egyik csúcsa, és úgy kellene bemutatni a közönségnek, ahogyan méltó a sok száz éves hagyományaihoz. Hogy úgy mondjam, minek erőltetni pont ebben a középszert? Hát, erre csak egy magyarázat van: a pénz. Talán néha az alázat hiánya. A hattyúk tava nem arról szól, hogy szép lányok ügyeskednek spiccen, fiúk ugrálnak és forognak és mindenkin érdekes ruha van, meg rajzfilm szerelem és jön a karikatúra gonosz. Ez a sztori az emberiség egyik legfontosabb, alap-mítosza: a férfi választása az égi szerelem és a test, a csábító szexualitás között. Egy férfi beavatási misztérium, és egyben a legfontosabb női történeteket is magába szőtte: a megbocsájtás, a női lét hármassága…még hosszan folytathatnám, olyan mély, olyan csodálatos ez a mű. Annyira igaz! Tele van szimbólumokkal, én az iskolában tananyaggá tenném a serdülőknek. Örök érvényű mozdulatokat teremtett. A halálom, amikor kibelezik, és kitömik szalmával! Nem szívesen hozok konkrétan negatív példát, mert személyében nem akarok megbántani senkit, inkább érvelnék fordítva, hogy mi a minőség, és mit érdemes nézni. Egy olyan példát azért találtam, [url]https://www.youtube.com/watch?v=ft5ETRzq7wo;ami védhetetlen[/url], szerintem nem kell nagyon magyarázni. Stars of the Ballet Moscow. A moszkvai balett csillagai társulat. A közönség nekik is tapsol. Igazából a kérdésed, kedves IVA, arra az örök dilemmára mutat rá, hogy valójában mi a művészet? Miért annyira értékes egy Renoir festette portré, és miért nem és egy fabatkát se a fénykép után készült tökéletesen élethű arckép, amit a bevásárlóközpontok előterében lehet megvenni? Pedig vászon, festék, ecset: szinte ugyanaz, sőt a második talán jobban is hasonlít a modelljére. Mitől igaz és érvényes Seregi, mi volt Lakatos Gabriella titka? Miért van az, hogy Popova kimegy a színpadra, és a közönség az övé? Miért változik át a szemem előtt vergődő, szenvedő hattyúvá az egyik balerina, és miért csak egy erőlködő csontkollekció a másik?
Nehezet kérdeztél. Már csak azért is becsapósak, mert elég nehéz igazából pontosan megfogalmazni, mi is a baj velük. Megpróbálom. Igazából az már gyanús egy együttes színvonalát tekintve, hogy minden bokorban turnézik, akármilyen színpadon, bármilyen világítással, bármilyen zenekarral, vagy, ami még rosszabb, felvételről szól a zene. Ezek az idők már elmúltak, egy olyan együttes, amely ad a színvonalára, az nem lép fel olyan helyen ahol nem lehet garantálni a produkció színvonalát. A Royal Ballet-nak nem lehetne annyi pénzt fizetni, hogy a RaM Colosseumban fellépjenek. A szubjektív véleményem következik. A klasszikus balett egy nagyon érzékeny műfaj, van egy nagyon komoly filozófiai tartalma. Ha valakit érdekel, szívesen írok erről bővebben, most csak dióhéjban: Európa leghatalmasabb uralkodója, XIV. Lajos, a Napkirály alkotta meg saját magának, nagy örömét lelte a táncban, a mozdulatok nagyban tükrözik az európai arisztokrácia magabiztosságát, nemességét, és a férfi-női princípiumot is hangsúlyosan megjelenítik. Az én véleményem szerint a műfaj leghíresebb alkotásai azért éltek túl évszázadokat, mert olyan örök történeteket mesélnek el, olyan archetipikus figurákat és erős szimbólumokat használnak, amellyel nagyon szorosan kapcsolódnak a „kollektív tudattalanhoz”, ahogyan Jung nevezte, és a legfontosabb európai kulturális értékekhez. Emellett a balett, mint műfaj, a fejlődése során még a klasszikus kereteket megőrizve is mindig tudott újat mondani, társadalomkritikát megfogalmazni akár. Ha ezek a mély tartalmak nincsenek ott egy előadásban, egy együttesben, akkor a balettelőadás egy „facade”, „úgy néz ki”, de lényegét tekintve nem „az”. Papírmasé szerintem. A legtöbb „hakniegyüttes” futószalagon darálja a klasszikus repertoár darabjait, koreográfiailag bizonyos esetekben leegyszerűsítve, kikönnyítve, mozgásminőség szempontjából gyakran igénytelenül (most nem arra gondolok, hogy darabszámra megvannak-e a forgások példának okáért, hanem a „hogyan”-ra, de ezt nagyon nehéz pontosan elmagyarázni), sokszor csak egyszerűen lekicsinyítve a kis színpadokra azokat a térformákat, melyek tág terekre lettek eredetileg megalkotva, a szimbolikus tartalmakat „amputálva”, a művészi megfogalmazásokat általában modorossággal helyettesítve, hatásvadász és giccses díszletekkel (füstgép mértéktelen használata is valamiért megfigyelhető). Hogy úgy mondjam, ezek a becsapós nevű csapatok a klasszikus balett legkönnyebben reprodukálható részét, a technika felületes elemeit és „vonalakat” adják el nagy tételben, színházi szempontból pedig a kliséket, kihasználva az „orosz balett”, mint kifejezés marketingértéket, melyet természetesen nem ők tettek értékes márkanévvé. A társulat nevek is nagyon beszédesek, nagyon hasonlítanak egy meglévő, igényesebb együtteshez, vagy benne van a névben a „classical”, „Moscow”, „Saint Petersburg” és ezek variációi. Engem az bánt talán a leginkább, hogy szándékosan lespórolják azt a réteget a balettből, ami a katarzist adhatná a közönségnek, azt gondolom, nem is céljuk, hogy egy spirituális szintje legyen annak, amit csinálnak. Pedig ez lenne a legfontosabb. Nem az a baj, hogy ez a termék a piacon van, a baj az, hogy ezt balettművészet címkével adják el, amivel devalválják az igényes előadásokat, melyek időben, pénzben, energiában ennek sokszorosába kerülnek. Technikailag igazából nehéz tetten érni, hogy mi a különbség, már korábban írtam arról, hogy ma már egy kartáncost is be lehet coachingolni egy főszerepre, „kilóra” meglesz minden, csak esetleg nem úgy gördül spiccre, üresek a gesztusai, az átkötő mozdulatok igényessége nincs meg, az érzékenység, a táncosság az, ami hiányzik… Dvorszky mesternőnek volt egy nagyon jó mondása erre: a klasszikus balettben az igényesség egyfajta „mívességet” jelent a technikában. Nekem ez a szó nagyon megtetszett. A probléma persze nem csak velük van, hanem azzal is, hogy a közönség nem kapja meg azt a tudást, amivel magabiztosan meg tudná különböztetni a minőséget a látszatminőségtől. A balett a táncművészet egyik csúcsa, és úgy kellene bemutatni a közönségnek, ahogyan méltó a sok száz éves hagyományaihoz. Hogy úgy mondjam, minek erőltetni pont ebben a középszert? Hát, erre csak egy magyarázat van: a pénz. Talán néha az alázat hiánya. A hattyúk tava nem arról szól, hogy szép lányok ügyeskednek spiccen, fiúk ugrálnak és forognak és mindenkin érdekes ruha van, meg rajzfilm szerelem és jön a karikatúra gonosz. Ez a sztori az emberiség egyik legfontosabb, alap-mítosza: a férfi választása az égi szerelem és a test, a csábító szexualitás között. Egy férfi beavatási misztérium, és egyben a legfontosabb női történeteket is magába szőtte: a megbocsájtás, a női lét hármassága…még hosszan folytathatnám, olyan mély, olyan csodálatos ez a mű. Annyira igaz! Tele van szimbólumokkal, én az iskolában tananyaggá tenném a serdülőknek. Örök érvényű mozdulatokat teremtett. A halálom, amikor kibelezik, és kitömik szalmával! Nem szívesen hozok konkrétan negatív példát, mert személyében nem akarok megbántani senkit, inkább érvelnék fordítva, hogy mi a minőség, és mit érdemes nézni. Egy olyan példát azért találtam, [url]https://www.youtube.com/watch?v=ft5ETRzq7wo;ami védhetetlen[/url], szerintem nem kell nagyon magyarázni. Stars of the Ballet Moscow. A moszkvai balett csillagai társulat. A közönség nekik is tapsol. Igazából a kérdésed, kedves IVA, arra az örök dilemmára mutat rá, hogy valójában mi a művészet? Miért annyira értékes egy Renoir festette portré, és miért nem és egy fabatkát se a fénykép után készült tökéletesen élethű arckép, amit a bevásárlóközpontok előterében lehet megvenni? Pedig vászon, festék, ecset: szinte ugyanaz, sőt a második talán jobban is hasonlít a modelljére. Mitől igaz és érvényes Seregi, mi volt Lakatos Gabriella titka? Miért van az, hogy Popova kimegy a színpadra, és a közönség az övé? Miért változik át a szemem előtt vergődő, szenvedő hattyúvá az egyik balerina, és miért csak egy erőlködő csontkollekció a másik?
4685 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 20:27:50 [Válasz erre: 4676 IVA 2015-06-26 03:37:45]
Kedves IVA, továbbgondoltam, amit írtál, illetve pontosítanék azzal kapcsolatban, amit írtam a korábbi kommentemben. A félreértések elkerülése végett, én azt említettem Barisnyikov egyik erényeként, hogy sok minden iránt nyitott és kíváncsi volt egész életében, és azt, hogy hiteles előadó maradt a színpadon, a legmagasabb minőségű művészeti produkciókban, azzal együtt, hogy rengeteget kalandozott látható örömmel a „könnyebb” műfajokban. Ott is biztos ízléssel választotta ki, hogy mit és mikor vállal el. Ehhez nagyon jó érzék kell, hogy ne inflálódjon a művészi hitelesség, azon gondolkodtam, hogy lehetséges, hogy ezzel rendelkeztek a korábbi generációk Magyarországon. Talán a művészeti „önértékelésük” volt stabilabb, pontosabb visszajelzéseket kaptak, nagyobb társadalmi elismerést, amikor valami maradandót alkottak, és szabadabban kísérletezhettek emiatt. Nem tudom, hogy Magyarországon mi az oka a pénzügyekkel kapcsolatos „szemérmességnek”, lehet, hogy tévedek, de én nem a polgári idők etikettjére vezetném ezt vissza, hiszen a háború előtt nagyon lényeges kérdés volt, hogy ki mennyit keresett, komolyan befolyásolta, hogy ki kivel szocializálódott, házasságok dőltek el ezen, és egy kapitalista rendszerben ez egy siker-mérő mindenképpen… ”havi 200 pengő fixszel feleségül venném Önt”-szólt a dal. Vagy, amikor a [url]https://www.youtube.com/watch?v=cxfsYz73yq0;Meseautóban[/url] Kabos Gombaszögit fűzi: ”Drága Anna kisasszony, beszéljünk lelkiekről nyíltan. Magának van havi 800 pengő fix fizetése. Nekem is van…már tudniillik úgy felmegy mindennel együtt…havi 320-ra. Az összesen… 800 meg 320, az annyi mint… 1120. Tudja, hogy én ebből milyen úri módon tudnám eltartani magát? Talán már az én fizetésemre nem is lenne szükség…” Mindenesetre, amikor azt írtam, hogy „mindig is tudni lehetett, hogy kik keresnek a legjobban”, akkor természetesen a nemzetközi táncvilágra gondoltam egészében, nem Magyarországra. Nem tudom pontosan, hogy mennyit kerestek korábban a magyar balettművészek (az utóbbi évek nyilvános adatait ismerem az internetről), bár vannak azért visszaemlékezések itt-ott, illetve a táncarchívum kutatható. Medveczky Ilona, aki kicsit más műfajt képvisel, nyilatkozott erről 2005ben: „Az éjszakai szereplésekért járó gázsi borzasztó nagy anyagi többletet jelentett. S néhányan kijárhattunk nyugatra, mert mi hoztuk be a legtöbb devizát. A napi gázsim annyi volt, mint az apám két havi fizetése.”. Azt mindazonáltal nem hiszem, hogy annak idején bárki is keresett az otthon maradt művészek közülük annyit, hogy ezek az adatok befolyásolhatnák az akkori toplistákat. Nureyev hagyatékáról pontos adatok vannak, hiszen per indult miatta, és ennek dokumentumai nyilvánosak. Akkori értéken 21 millió dollárról volt szó, ami ma az inflációval korrigálva kb. 35 milliót érne (ez csaknem 10 milliárd forint). De azért látszott a művészek életszínvonalán is, hogy kik a sztárok. Ez a megbecsültség Nyugat-Európában a múlté. Abban nagyon egyetértek veled, hogy a művészeknek és a műfajnak is szüksége lenne nagyobb publicitásra, hogy azon keresztül be lehessen mutatni azt is, ami igazán értékes.
Kedves IVA, továbbgondoltam, amit írtál, illetve pontosítanék azzal kapcsolatban, amit írtam a korábbi kommentemben. A félreértések elkerülése végett, én azt említettem Barisnyikov egyik erényeként, hogy sok minden iránt nyitott és kíváncsi volt egész életében, és azt, hogy hiteles előadó maradt a színpadon, a legmagasabb minőségű művészeti produkciókban, azzal együtt, hogy rengeteget kalandozott látható örömmel a „könnyebb” műfajokban. Ott is biztos ízléssel választotta ki, hogy mit és mikor vállal el. Ehhez nagyon jó érzék kell, hogy ne inflálódjon a művészi hitelesség, azon gondolkodtam, hogy lehetséges, hogy ezzel rendelkeztek a korábbi generációk Magyarországon. Talán a művészeti „önértékelésük” volt stabilabb, pontosabb visszajelzéseket kaptak, nagyobb társadalmi elismerést, amikor valami maradandót alkottak, és szabadabban kísérletezhettek emiatt. Nem tudom, hogy Magyarországon mi az oka a pénzügyekkel kapcsolatos „szemérmességnek”, lehet, hogy tévedek, de én nem a polgári idők etikettjére vezetném ezt vissza, hiszen a háború előtt nagyon lényeges kérdés volt, hogy ki mennyit keresett, komolyan befolyásolta, hogy ki kivel szocializálódott, házasságok dőltek el ezen, és egy kapitalista rendszerben ez egy siker-mérő mindenképpen… ”havi 200 pengő fixszel feleségül venném Önt”-szólt a dal. Vagy, amikor a [url]https://www.youtube.com/watch?v=cxfsYz73yq0;Meseautóban[/url] Kabos Gombaszögit fűzi: ”Drága Anna kisasszony, beszéljünk lelkiekről nyíltan. Magának van havi 800 pengő fix fizetése. Nekem is van…már tudniillik úgy felmegy mindennel együtt…havi 320-ra. Az összesen… 800 meg 320, az annyi mint… 1120. Tudja, hogy én ebből milyen úri módon tudnám eltartani magát? Talán már az én fizetésemre nem is lenne szükség…” Mindenesetre, amikor azt írtam, hogy „mindig is tudni lehetett, hogy kik keresnek a legjobban”, akkor természetesen a nemzetközi táncvilágra gondoltam egészében, nem Magyarországra. Nem tudom pontosan, hogy mennyit kerestek korábban a magyar balettművészek (az utóbbi évek nyilvános adatait ismerem az internetről), bár vannak azért visszaemlékezések itt-ott, illetve a táncarchívum kutatható. Medveczky Ilona, aki kicsit más műfajt képvisel, nyilatkozott erről 2005ben: „Az éjszakai szereplésekért járó gázsi borzasztó nagy anyagi többletet jelentett. S néhányan kijárhattunk nyugatra, mert mi hoztuk be a legtöbb devizát. A napi gázsim annyi volt, mint az apám két havi fizetése.”. Azt mindazonáltal nem hiszem, hogy annak idején bárki is keresett az otthon maradt művészek közülük annyit, hogy ezek az adatok befolyásolhatnák az akkori toplistákat. Nureyev hagyatékáról pontos adatok vannak, hiszen per indult miatta, és ennek dokumentumai nyilvánosak. Akkori értéken 21 millió dollárról volt szó, ami ma az inflációval korrigálva kb. 35 milliót érne (ez csaknem 10 milliárd forint). De azért látszott a művészek életszínvonalán is, hogy kik a sztárok. Ez a megbecsültség Nyugat-Európában a múlté. Abban nagyon egyetértek veled, hogy a művészeknek és a műfajnak is szüksége lenne nagyobb publicitásra, hogy azon keresztül be lehessen mutatni azt is, ami igazán értékes.
4684 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 20:14:36 [Válasz erre: 4680 IVA 2015-06-26 04:08:27]
Kedves IVA, a Kútszegi cikkben, amire reflektáltam, az szerzői a gondolat volt olvasható, hogy a balettigazgatók azokat a koreográfiákat mutatják be, amelyeket a személyes kapcsolatrendszerükön keresztül a legkönnyebben meg tudnak szerezni. Ezzel én nem értek egyet, erre írtam, hogy "A mai táncvilágban az igazgató felhívja a koreográfus menedzsmentjét, tisztázzák a szerződési feltételeket (ki mibe szólhat bele, ki castingol, ki taníthatja be), kifizetik a darabot és ennyi.", majd az általad idézett másik két mondatot. A már létező, és valahol repertoáron lévő darabok megszerzéséhez a vevőnek kell egy elfogadható társulat és pénz, akkor gyakorlatilag bármit meg lehet kapni. Kapcsolatrendszer ahhoz kell, hogy mondjuk, olcsóbban kapjon meg egy együttes egy darabot a piaci árnál, vagy jobb kondíciókkal, illetve ahhoz, hogy nagynevű alkotók a társulatra új darabot koreografáljanak. A Béjart műveket jelenleg a jogtulajdonosok szeretnék viszonylag exkluzívan megtartani a lausanne-i együttesnek, és gálákra a társulat tagjainak. Ezért nehéz megszerezni őket.
Kedves IVA, a Kútszegi cikkben, amire reflektáltam, az szerzői a gondolat volt olvasható, hogy a balettigazgatók azokat a koreográfiákat mutatják be, amelyeket a személyes kapcsolatrendszerükön keresztül a legkönnyebben meg tudnak szerezni. Ezzel én nem értek egyet, erre írtam, hogy "A mai táncvilágban az igazgató felhívja a koreográfus menedzsmentjét, tisztázzák a szerződési feltételeket (ki mibe szólhat bele, ki castingol, ki taníthatja be), kifizetik a darabot és ennyi.", majd az általad idézett másik két mondatot. A már létező, és valahol repertoáron lévő darabok megszerzéséhez a vevőnek kell egy elfogadható társulat és pénz, akkor gyakorlatilag bármit meg lehet kapni. Kapcsolatrendszer ahhoz kell, hogy mondjuk, olcsóbban kapjon meg egy együttes egy darabot a piaci árnál, vagy jobb kondíciókkal, illetve ahhoz, hogy nagynevű alkotók a társulatra új darabot koreografáljanak. A Béjart műveket jelenleg a jogtulajdonosok szeretnék viszonylag exkluzívan megtartani a lausanne-i együttesnek, és gálákra a társulat tagjainak. Ezért nehéz megszerezni őket.
4683 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 20:12:39 [Válasz erre: 4679 IVA 2015-06-26 03:48:48]
Megmondom őszintén, hogy nem tudom, mit gondoljak a bukaresti Giselle jelmezzel kapcsolatban. Annyira furdal a kíváncsiság, hogy már azon gondolkodtam, írok a jelmeztervezőnek, és megkérdezem.
Megmondom őszintén, hogy nem tudom, mit gondoljak a bukaresti Giselle jelmezzel kapcsolatban. Annyira furdal a kíváncsiság, hogy már azon gondolkodtam, írok a jelmeztervezőnek, és megkérdezem.
4682 Boglárka Simon Hatala 2015-06-26 18:41:19 [Válasz erre: 4681 IVA 2015-06-26 04:17:16]
...illetve az Opera nem érzi fontosnak a tájékoztatást, hogy mi történik éppen a vezető művészeivel...
...illetve az Opera nem érzi fontosnak a tájékoztatást, hogy mi történik éppen a vezető művészeivel...
4681 IVA 2015-06-26 04:17:16 [Válasz erre: 4673 Boglárka Simon Hatala 2015-06-25 16:14:33]
... illetve több helyről érkeznek Hozzád tájékoztatásra éhes nézők, rajongók kérdései.
... illetve több helyről érkeznek Hozzád tájékoztatásra éhes nézők, rajongók kérdései.
4680 IVA 2015-06-26 04:08:27 [Válasz erre: 4650 Boglárka Simon Hatala 2015-06-17 09:42:43]
„A koreográfusok és a jogtartók abból élnek, hogy eladják a műveket. Ehhez nem kell semmilyen kapcsolatrendszer, csak pénz.” Bocsánat, nekem ez nem világos. Az eladáshoz kell pénz (vagyis tőkével kell rendelkeznie az eladónak ahhoz, hogy prezentálni tudja a portékáját, amint ma egy írónak sincs sok esélye, ha nem járul hozzá jelentős összeggel a kiadás fedezéséhez; természetesen nem a sztár-írókról van szó), vagy természetszerűleg a vevőnek legyen pénze? „Nagyon kevés mű/alkotó van, amire ez nem érvényes, pl. Béjart-t nem adnak el már senkinek” – itt sem értem pontosan, hogy a jogutódok nem akarnak-e vagy nem tudnak eladni Béjart-koreográfiákat, s hogy a megfelelő esetben miért nem.
„A koreográfusok és a jogtartók abból élnek, hogy eladják a műveket. Ehhez nem kell semmilyen kapcsolatrendszer, csak pénz.” Bocsánat, nekem ez nem világos. Az eladáshoz kell pénz (vagyis tőkével kell rendelkeznie az eladónak ahhoz, hogy prezentálni tudja a portékáját, amint ma egy írónak sincs sok esélye, ha nem járul hozzá jelentős összeggel a kiadás fedezéséhez; természetesen nem a sztár-írókról van szó), vagy természetszerűleg a vevőnek legyen pénze? „Nagyon kevés mű/alkotó van, amire ez nem érvényes, pl. Béjart-t nem adnak el már senkinek” – itt sem értem pontosan, hogy a jogutódok nem akarnak-e vagy nem tudnak eladni Béjart-koreográfiákat, s hogy a megfelelő esetben miért nem.
4679 IVA 2015-06-26 03:48:48 [Válasz erre: 4645 Boglárka Simon Hatala 2015-06-13 16:54:09]
Kizárhatjuk, hogy – Albert jellemét tekintve – ennek a jelmeznek magyarellenes üzenete van?
Kizárhatjuk, hogy – Albert jellemét tekintve – ennek a jelmeznek magyarellenes üzenete van?
4678 IVA 2015-06-26 03:45:26 [Válasz erre: 4634 Boglárka Simon Hatala 2015-06-10 19:59:50]
Ambivalensen viszonyulok a Seherezádékhoz, amiben lehet, hogy befolyásol Rimszkij-Korszakov is, akinek a szimfonikus költeménye nem, vagy nem egészen (már a tételek címe szerint sem) arról szól, amiről az ilyen című balettek, illetve aki hadakozott is emiatt a koreográfusokkal. Talán id. Harangozó Gyula darabjai közül is ezért tetszik a Seherezádé legkevésbé – aminek ellentmond, hogy tán a legnagyobb élményeim fűződnek hozzá, mert a címszerepben és a Mór szerepében sorra jelentős személyiségű művészek valósították meg a koreográfiában nem mindenütt evidensen „megszólaló” keletieskedést. Néhány felvétel-töredéken a színészi személyiség ereje nem is jön át. (Ugyanakkor azt sem mondom, hogy szeretnék látni a tételcímek témáinak megfelelő balettalkotást. A Seherezádé számomra elsősorban hallgatnivaló.)
Ambivalensen viszonyulok a Seherezádékhoz, amiben lehet, hogy befolyásol Rimszkij-Korszakov is, akinek a szimfonikus költeménye nem, vagy nem egészen (már a tételek címe szerint sem) arról szól, amiről az ilyen című balettek, illetve aki hadakozott is emiatt a koreográfusokkal. Talán id. Harangozó Gyula darabjai közül is ezért tetszik a Seherezádé legkevésbé – aminek ellentmond, hogy tán a legnagyobb élményeim fűződnek hozzá, mert a címszerepben és a Mór szerepében sorra jelentős személyiségű művészek valósították meg a koreográfiában nem mindenütt evidensen „megszólaló” keletieskedést. Néhány felvétel-töredéken a színészi személyiség ereje nem is jön át. (Ugyanakkor azt sem mondom, hogy szeretnék látni a tételcímek témáinak megfelelő balettalkotást. A Seherezádé számomra elsősorban hallgatnivaló.)
4677 IVA 2015-06-26 03:41:11 [Válasz erre: 4620 Boglárka Simon Hatala 2015-06-09 19:04:40]
Azt írod a „becsapós nevű” csapatokról, igen keményen, hogy szerinted amit csinálnak, az a balettművészet egyfajta prostitúciója. Jártak már nálunk (ha jól emlékszem, Miskolcon és a RaM Colosseumban) ilyen típusúnak tűnő együttesek, és nem a rangjukon, hanem inkább a játszóhelyeken múlt, hogy kihagytam ezeket. Elmondanád-e, pl. A hattyúk tava példáján, mik az ismérvei, az általános hiányosságai ilyen együttesek produkcióinak?
Azt írod a „becsapós nevű” csapatokról, igen keményen, hogy szerinted amit csinálnak, az a balettművészet egyfajta prostitúciója. Jártak már nálunk (ha jól emlékszem, Miskolcon és a RaM Colosseumban) ilyen típusúnak tűnő együttesek, és nem a rangjukon, hanem inkább a játszóhelyeken múlt, hogy kihagytam ezeket. Elmondanád-e, pl. A hattyúk tava példáján, mik az ismérvei, az általános hiányosságai ilyen együttesek produkcióinak?
4676 IVA 2015-06-26 03:37:45 [Válasz erre: 4619 Boglárka Simon Hatala 2015-06-09 18:56:43]
Szerintem az opera világában sincs abszolút ranglista. A Kokusz által példaként felvetett Pavarotti nemzedéke bizonyítja, hogy „A 3 tenor” rajongói is megoszlottak. A nagy énekeseket is inkább a szerint rangsorolhatjuk, hogy ki a legjobb egy-egy szerepkörben vagy szerepben, kinek vannak legjobb képességei bizonyos technikai megoldásokhoz, kinek van a legerősebb, legérdekesebb egyénisége stb. – és ezek a „rangok” is befogadónként oszlanak meg. Kedves Simon Boglárka Hatala, mire alapozod, hogy mindig is lehetett tudni, kik keresnek legjobban? Előző rendszerünkben én azt tapasztaltam, hogy a művészek, közszereplők keresete nem volt nyilvános. Ma igen, de akkor hozzávetőlegesen sem lehetett tudni, mennyi a jövedelme egy prímabalerinának, mennyit ér egy Kossuth-díj vagy más állami elismerés. (Minisztériumi berkekben és az azokhoz kötődő feleségek barátnői körében nyilván igen, de ezeknél lazább körökből származó értesüléseknek nem volt értelme hitelt adni.) Azt is hozzá kell tennem, hogy ez nem valami erős titokvédelmi intézkedés miatt volt így. A közfelfogás szerint a nyilvánosság nem volt illetékes ilyen információkra, és ilyesmiről beszélni – a korábbi polgári idők etikettjét is átörökítve – nem is volt szalonképes. (Ezzel nem a mostani szokásrendet akarom minősíteni.) Annak megítélése is koronként és kultúránként változik, amit Te pl. Barisnyikov erényeként említesz: médiasztárrá tudott válni. Magyarországon, mondjuk az 1960-as években, természetes és népszerű dolog volt, ha egy drámai színész, balettművész, operaénekes megjelent a televízió szombat esti vagy szilveszteri szórakoztató műsorában, fellépést vállalt operett- vagy musical-előadásban. Ma, amikor a vezető művészek is rászorulnának minden népszerűsítő lehetőségre és minden adódó külön keresetre, hajlamosabb a publikum ezt méltatlan leereszkedésnek, celebbé válásnak minősíteni, ez nemegyszer tetten érhető e fórum hozzászólásaiban is.
Szerintem az opera világában sincs abszolút ranglista. A Kokusz által példaként felvetett Pavarotti nemzedéke bizonyítja, hogy „A 3 tenor” rajongói is megoszlottak. A nagy énekeseket is inkább a szerint rangsorolhatjuk, hogy ki a legjobb egy-egy szerepkörben vagy szerepben, kinek vannak legjobb képességei bizonyos technikai megoldásokhoz, kinek van a legerősebb, legérdekesebb egyénisége stb. – és ezek a „rangok” is befogadónként oszlanak meg. Kedves Simon Boglárka Hatala, mire alapozod, hogy mindig is lehetett tudni, kik keresnek legjobban? Előző rendszerünkben én azt tapasztaltam, hogy a művészek, közszereplők keresete nem volt nyilvános. Ma igen, de akkor hozzávetőlegesen sem lehetett tudni, mennyi a jövedelme egy prímabalerinának, mennyit ér egy Kossuth-díj vagy más állami elismerés. (Minisztériumi berkekben és az azokhoz kötődő feleségek barátnői körében nyilván igen, de ezeknél lazább körökből származó értesüléseknek nem volt értelme hitelt adni.) Azt is hozzá kell tennem, hogy ez nem valami erős titokvédelmi intézkedés miatt volt így. A közfelfogás szerint a nyilvánosság nem volt illetékes ilyen információkra, és ilyesmiről beszélni – a korábbi polgári idők etikettjét is átörökítve – nem is volt szalonképes. (Ezzel nem a mostani szokásrendet akarom minősíteni.) Annak megítélése is koronként és kultúránként változik, amit Te pl. Barisnyikov erényeként említesz: médiasztárrá tudott válni. Magyarországon, mondjuk az 1960-as években, természetes és népszerű dolog volt, ha egy drámai színész, balettművész, operaénekes megjelent a televízió szombat esti vagy szilveszteri szórakoztató műsorában, fellépést vállalt operett- vagy musical-előadásban. Ma, amikor a vezető művészek is rászorulnának minden népszerűsítő lehetőségre és minden adódó külön keresetre, hajlamosabb a publikum ezt méltatlan leereszkedésnek, celebbé válásnak minősíteni, ez nemegyszer tetten érhető e fórum hozzászólásaiban is.
4675 perempe 2015-06-26 00:52:19
a Tannhäusert megölte a hangos narrátor!
a Tannhäusert megölte a hangos narrátor!
4674 Boglárka Simon Hatala 2015-06-25 16:22:04 [Válasz erre: 4672 Aurora 2015-06-25 12:21:14]
Ez egy igen érzékletes beszámoló volt, kedves Aurora! Egy ilyen darab komoly színészi kvalitásokat igényel, jó azt olvasni, hogy a művészek ennyire igényesek voltak a szerepformálásban. Nagy hiánycikk ez ma a nemzetközi táncvilágban.
Ez egy igen érzékletes beszámoló volt, kedves Aurora! Egy ilyen darab komoly színészi kvalitásokat igényel, jó azt olvasni, hogy a művészek ennyire igényesek voltak a szerepformálásban. Nagy hiánycikk ez ma a nemzetközi táncvilágban.
4673 Boglárka Simon Hatala 2015-06-25 16:14:33 [Válasz erre: 4671 kokusz 2015-06-25 07:15:07]
Azt gondolom, hogy humán erőforrás management kérdése az utolsó bekezdés, tehát igazgató, vezetői feladat ezt átgondolni. A művész átgondolt önálló munkáján kívül a napi balettgyakorlat minősége, a próbarend, a repertoár felépítése, a szereposztások, az előadások elosztása, a társulat összeállítása, a társulaton kívüli fellépési lehetőségek stb. mind befolyásolják azt, hogy egy művész milyen „formában” van, milyen az erőnléte. Ez egy közös felelősség. Van, ahol, bizonyos részletkérdésekben kikérik a physio véleményét is. A férjem hivatása miatt életünk egy része a nyilvánosság előtt zajlik, nem privát információ a munkahelyünk, István jelenleg a drezdai Semperoper Ballet tagja principal dancerként, a MÁO-ban pedig fizetés nélkül szabadságon volt az elmúlt szezonban. Magánéleti okokból szükségünk erre az évadra Németországban. Nekem jelenleg három fő munkám van: Drezdában a Semperoper Ballet Body Awareness Coach-a vagyok (ezt nehéz lefordítani, több mint a physio, mert sok speciális technikai tréninget is tartok), dolgozom a The Forsythe Company-val, és Sylvie Guillemnek segítek a búcsúturnéján. Illetve sok helyről érkeznek hozzám segítségre szoruló művészek és alkalomszerűen én is több társulattal dolgozom Európa szerte. Tudományos programokban is részt veszek.
Azt gondolom, hogy humán erőforrás management kérdése az utolsó bekezdés, tehát igazgató, vezetői feladat ezt átgondolni. A művész átgondolt önálló munkáján kívül a napi balettgyakorlat minősége, a próbarend, a repertoár felépítése, a szereposztások, az előadások elosztása, a társulat összeállítása, a társulaton kívüli fellépési lehetőségek stb. mind befolyásolják azt, hogy egy művész milyen „formában” van, milyen az erőnléte. Ez egy közös felelősség. Van, ahol, bizonyos részletkérdésekben kikérik a physio véleményét is. A férjem hivatása miatt életünk egy része a nyilvánosság előtt zajlik, nem privát információ a munkahelyünk, István jelenleg a drezdai Semperoper Ballet tagja principal dancerként, a MÁO-ban pedig fizetés nélkül szabadságon volt az elmúlt szezonban. Magánéleti okokból szükségünk erre az évadra Németországban. Nekem jelenleg három fő munkám van: Drezdában a Semperoper Ballet Body Awareness Coach-a vagyok (ezt nehéz lefordítani, több mint a physio, mert sok speciális technikai tréninget is tartok), dolgozom a The Forsythe Company-val, és Sylvie Guillemnek segítek a búcsúturnéján. Illetve sok helyről érkeznek hozzám segítségre szoruló művészek és alkalomszerűen én is több társulattal dolgozom Európa szerte. Tudományos programokban is részt veszek.
4672 Aurora 2015-06-25 12:21:14
Nem mindennapi, egyszerre mély és magas röptű előadás volt a tegnapi Karamazov testvérek, melyben sok-sok érzelem; izgalom, gyönyör, gyötrelem … szinpadi látványelem volt jelen. Tisztelet és elismerés a balettművészeknek, hogy szavak nélkül is ily’ kifejezően tudják megjeleníteni, átadni ezt a nem éppen könnyű művet is. Medveczky Ádám volt a karmester, a zene fantasztikusan szólt. Akadt néhány zavaró momentum is. Pl. az inkvizítori „hangbetét” nem hiányzott, kizökkentő volt. Voltak zene nélküli pillanatok, amikor behallatszott a művészek (?) beszélgetése. Remek volt a tánckar, káprázatosak a szólisták; az ördögbújta apa, Komarov Alekszandr villódzó szeme, a lelki vívódást (számomra)legszembetűnőbben közvetítő Bakó Máté, a markáns Iván, Cserta József, a vehemens Dimitrij, Lagunov Ievgen, a visszafogott Katyerina, Tanykpayeva Aliya és a forróvérű Grusenyka, Sarkissova Karina. Javarészt eltalált, részben szívemhez szóló szereposztás, emlékeimben sokkal „Dimitrijesebb” volt Majoros Balázs és bár Sarkissova Karina Kutszegi Csaba egykori szavaival élve „Őrjítő piros ruhás nő” volt a színpadon, hogy finoman fogalmazzak, nem veszített volna a fényéből, ha színesebb, szélesebb intervallumban ismétlődött volna mimikai játéka.
Nem mindennapi, egyszerre mély és magas röptű előadás volt a tegnapi Karamazov testvérek, melyben sok-sok érzelem; izgalom, gyönyör, gyötrelem … szinpadi látványelem volt jelen. Tisztelet és elismerés a balettművészeknek, hogy szavak nélkül is ily’ kifejezően tudják megjeleníteni, átadni ezt a nem éppen könnyű művet is. Medveczky Ádám volt a karmester, a zene fantasztikusan szólt. Akadt néhány zavaró momentum is. Pl. az inkvizítori „hangbetét” nem hiányzott, kizökkentő volt. Voltak zene nélküli pillanatok, amikor behallatszott a művészek (?) beszélgetése. Remek volt a tánckar, káprázatosak a szólisták; az ördögbújta apa, Komarov Alekszandr villódzó szeme, a lelki vívódást (számomra)legszembetűnőbben közvetítő Bakó Máté, a markáns Iván, Cserta József, a vehemens Dimitrij, Lagunov Ievgen, a visszafogott Katyerina, Tanykpayeva Aliya és a forróvérű Grusenyka, Sarkissova Karina. Javarészt eltalált, részben szívemhez szóló szereposztás, emlékeimben sokkal „Dimitrijesebb” volt Majoros Balázs és bár Sarkissova Karina Kutszegi Csaba egykori szavaival élve „Őrjítő piros ruhás nő” volt a színpadon, hogy finoman fogalmazzak, nem veszített volna a fényéből, ha színesebb, szélesebb intervallumban ismétlődött volna mimikai játéka.
4671 kokusz 2015-06-25 07:15:07 [Válasz erre: 4669 Boglárka Simon Hatala 2015-06-22 17:41:35]
Ehhez nem is tudok mit mondani, ez egy nagyon speciális, külön világ. Köszönöm a "bevezetést", betekintést ebbe a világba. Az utolsó bekezdés szomorú, ha ilyen előfordul. hogy nincs lehetőség. Ez egy rizikós szakma, vagy inkább hivatás. Ha jól értem, Ti pillanatnyilag nem M-on éltek, dolgoztok, de természetesen, nem kérdezem, hogy hol vagytok, mert ez a Ti privát ügyetek.
Ehhez nem is tudok mit mondani, ez egy nagyon speciális, külön világ. Köszönöm a "bevezetést", betekintést ebbe a világba. Az utolsó bekezdés szomorú, ha ilyen előfordul. hogy nincs lehetőség. Ez egy rizikós szakma, vagy inkább hivatás. Ha jól értem, Ti pillanatnyilag nem M-on éltek, dolgoztok, de természetesen, nem kérdezem, hogy hol vagytok, mert ez a Ti privát ügyetek.
4670 Boglárka Simon Hatala 2015-06-22 17:43:51 [Válasz erre: 4669 Boglárka Simon Hatala 2015-06-22 17:41:35]
dance medincine=dance medicine
dance medincine=dance medicine
4669 Boglárka Simon Hatala 2015-06-22 17:41:35 [Válasz erre: 4666 kokusz 2015-06-21 22:05:06]
A táncművészet nagyon megterhelő foglalkozás, és nagyon sok olyan változás történt az utóbbi évtizedekben, amely szükségessé tette, hogy a táncművészetre specializált terapeuták dolgozzanak a vezető együttesekkel. A legtöbb nagy társulatnál, „alapfelszereltség” a gyógytornász („physio”), több helyen van masszőr, és néhány helyen orhopaed szakorvos. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy különösen a balett esetében, most táncra specializálódott szakemberekről beszélek, egy „sima” gyógytornász, vagy egy sportorvos nem tudja automatikusan, hogy mivel és hogyan kell segíteni egy balettművésznek. A legjobb az, ha ezeknek a szakmáknak a kombinációja áll rendelkezésre, egy team, esetleg dietetikusi konzultációval. Vannak helyek, ahol pszichológusi szolgáltatás is rendelkezésre áll, de a legtöbb helyen ez nem jött be. A táncgyógyászat (dance medincine) „anyja” egy magyar származású, New Yorkban élő gyógytornász kolléganőm, a legendás Marika Molnár. Már a Natalia Makarova TV sorozatban feltűnik https://www.youtube.com/watch?v=MPeCWQEsyjs A legtöbbet a New York City Ballet-val dolgozott. Mindenképpen meg kell említeni Dr. Hamilton-t, aki a legnevesebb, táncosokkal dolgozó orthopaed sebész. 80 felett van, és még mindig nagyszerűen operál (azt szokta mondani, hogy a fiatalok ott állnak mögötte, és figyelik, hogy mikor remeg a kezében a szike, de egyelőre nem remeg…). Balanchine közeli barátja volt, és New Yorkban él. Nagyon nagy név még Moira McCormack, aki a Royal egyik gyógytornásza, Peter Marshall, aki Barisnyikov személyi terapeutájából lett az ABT vezető specialistája. Híres osteopata, balettmester Peter Lewton-Brain, aki Monte Carloban vezeti a praxisát. Még sorolhatnám a neveket, ami a fontos: ez egy külön szakterület, és óriási szükség van rá. A Magyar Nemzeti Balett orthopaed szakorvosát Dr. Mády Ferencnek hívják. Masszőr csapatuk vezetője Eichner Tibor, aki nem csak balettművészként volt jelentős egyéniség, hanem terapeutaként is nagyon szakszerű. A 60as évektől kezdve nyugdíjba vonulásáig dolgozott az együttessel Sóskúthy Károlyné gyógytornász, Mica néni, aki annak idején a sportkórház vezető gyógytornásza volt, továbbá Dévény Anna is sok művészt kezelt, és tréninget is tart az együttesnek (nem tudom, most éppen tart-e, de remélem), illetve jómagam dolgoztam velük 7 évet. Mindenesetre tánc-specialista gyógytornász tudtommal nem került a helyemre (igaz, Magyarországon, rajtam kívül nem is specializálódott erre igazán senki) pedig létszükséglet lenne. Egy komplex prevenciós és egészségvédelmi stratégia, egy úgynevezett „injury coaching” program, egészségnevelés stb. is eléggé hiányzik. Sokat hallunk "világszínvonalról", nos, enélkül sincs. Az utolsó mondatodra reagálva, kedves kokusz, principal szinten a napi gyakorolat nem elegendő a "forma", és a megszerzett kondíció megőrzéséhez, ha a művész nem próbál és nem táncol rendszeresen színpadon. Sajnos.
A táncművészet nagyon megterhelő foglalkozás, és nagyon sok olyan változás történt az utóbbi évtizedekben, amely szükségessé tette, hogy a táncművészetre specializált terapeuták dolgozzanak a vezető együttesekkel. A legtöbb nagy társulatnál, „alapfelszereltség” a gyógytornász („physio”), több helyen van masszőr, és néhány helyen orhopaed szakorvos. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy különösen a balett esetében, most táncra specializálódott szakemberekről beszélek, egy „sima” gyógytornász, vagy egy sportorvos nem tudja automatikusan, hogy mivel és hogyan kell segíteni egy balettművésznek. A legjobb az, ha ezeknek a szakmáknak a kombinációja áll rendelkezésre, egy team, esetleg dietetikusi konzultációval. Vannak helyek, ahol pszichológusi szolgáltatás is rendelkezésre áll, de a legtöbb helyen ez nem jött be. A táncgyógyászat (dance medincine) „anyja” egy magyar származású, New Yorkban élő gyógytornász kolléganőm, a legendás Marika Molnár. Már a Natalia Makarova TV sorozatban feltűnik https://www.youtube.com/watch?v=MPeCWQEsyjs A legtöbbet a New York City Ballet-val dolgozott. Mindenképpen meg kell említeni Dr. Hamilton-t, aki a legnevesebb, táncosokkal dolgozó orthopaed sebész. 80 felett van, és még mindig nagyszerűen operál (azt szokta mondani, hogy a fiatalok ott állnak mögötte, és figyelik, hogy mikor remeg a kezében a szike, de egyelőre nem remeg…). Balanchine közeli barátja volt, és New Yorkban él. Nagyon nagy név még Moira McCormack, aki a Royal egyik gyógytornásza, Peter Marshall, aki Barisnyikov személyi terapeutájából lett az ABT vezető specialistája. Híres osteopata, balettmester Peter Lewton-Brain, aki Monte Carloban vezeti a praxisát. Még sorolhatnám a neveket, ami a fontos: ez egy külön szakterület, és óriási szükség van rá. A Magyar Nemzeti Balett orthopaed szakorvosát Dr. Mády Ferencnek hívják. Masszőr csapatuk vezetője Eichner Tibor, aki nem csak balettművészként volt jelentős egyéniség, hanem terapeutaként is nagyon szakszerű. A 60as évektől kezdve nyugdíjba vonulásáig dolgozott az együttessel Sóskúthy Károlyné gyógytornász, Mica néni, aki annak idején a sportkórház vezető gyógytornásza volt, továbbá Dévény Anna is sok művészt kezelt, és tréninget is tart az együttesnek (nem tudom, most éppen tart-e, de remélem), illetve jómagam dolgoztam velük 7 évet. Mindenesetre tánc-specialista gyógytornász tudtommal nem került a helyemre (igaz, Magyarországon, rajtam kívül nem is specializálódott erre igazán senki) pedig létszükséglet lenne. Egy komplex prevenciós és egészségvédelmi stratégia, egy úgynevezett „injury coaching” program, egészségnevelés stb. is eléggé hiányzik. Sokat hallunk "világszínvonalról", nos, enélkül sincs. Az utolsó mondatodra reagálva, kedves kokusz, principal szinten a napi gyakorolat nem elegendő a "forma", és a megszerzett kondíció megőrzéséhez, ha a művész nem próbál és nem táncol rendszeresen színpadon. Sajnos.
4668 Boglárka Simon Hatala 2015-06-22 17:18:13 [Válasz erre: 4667 mandarina 2015-06-22 07:57:38]
Mármint a blog micsoda, vagy ez a cikk konkrétan? A blog nekem egy olyan felületnek tűnik, melyet egy lelkes, de balett (és egyéb szempontból) nem nagyon művelt blogger vezet, kötődik az Operához (több jel mutatja, pl. a fizetett banner, a háttérfotók, az interjúk, amelyek a Nemzeti Balett művészeivel megjelennek). Ha én marketinges lennék, nem ezt a blogot futtatnám pl. az Opera facebookján, hanem egy igényesebbet írnék a Nemzeti Balettnek. Engem zavar a szerző modorossága ("porcelán arcok és karok, lehelletnyi bűbáj"), és az, hogy milyen gyakran fut bele képzavarokba és helyesírási hibákba ("Akkor vegyük először a papot: ő az erkölcsi norma", "Senki nem venné zokon, ha az ő fészerében fürödne gyötrődésének cseppeiben /sic./ Szergej Polunyin." Brrr.) Továbbá meg kell állapítanom, hogy valószínűleg teljesen rá van kattanva a "Szürke ötven árnyalatá"-ra, mert a Manon-t és a Sylviát is párhuzamba állította vele. Ráférne egy kis irodalom, könyv-, és nem képregény-formátumban, mert szerinte Manon kísértő szelleme ott van az Anna Kareninában, továbbá "Dosztojevszkij regényének minden sora ráilleszthető Eifman balettjének jeleneteire". De ez tulajdonképpen "mikrokozmosz" magánügy, online mindenki azt blogol és úgy, ahogy akar, legalább van tematikus tánc-blog, viszont rendszeresen felhúzom magam amiatt, hogy az Opera ezzel égeti magát. A konkrét cikkel, miszerint premier lett volna Karamazov, nem tudok mit kezdeni. Tudtommal a Karamazovnak 2010ben volt a premierje Magyarországon (és 1995ös darab). Ezt a cikket is felrakták az Opera saját honlapjára és a facebookjára is.
Mármint a blog micsoda, vagy ez a cikk konkrétan? A blog nekem egy olyan felületnek tűnik, melyet egy lelkes, de balett (és egyéb szempontból) nem nagyon művelt blogger vezet, kötődik az Operához (több jel mutatja, pl. a fizetett banner, a háttérfotók, az interjúk, amelyek a Nemzeti Balett művészeivel megjelennek). Ha én marketinges lennék, nem ezt a blogot futtatnám pl. az Opera facebookján, hanem egy igényesebbet írnék a Nemzeti Balettnek. Engem zavar a szerző modorossága ("porcelán arcok és karok, lehelletnyi bűbáj"), és az, hogy milyen gyakran fut bele képzavarokba és helyesírási hibákba ("Akkor vegyük először a papot: ő az erkölcsi norma", "Senki nem venné zokon, ha az ő fészerében fürödne gyötrődésének cseppeiben /sic./ Szergej Polunyin." Brrr.) Továbbá meg kell állapítanom, hogy valószínűleg teljesen rá van kattanva a "Szürke ötven árnyalatá"-ra, mert a Manon-t és a Sylviát is párhuzamba állította vele. Ráférne egy kis irodalom, könyv-, és nem képregény-formátumban, mert szerinte Manon kísértő szelleme ott van az Anna Kareninában, továbbá "Dosztojevszkij regényének minden sora ráilleszthető Eifman balettjének jeleneteire". De ez tulajdonképpen "mikrokozmosz" magánügy, online mindenki azt blogol és úgy, ahogy akar, legalább van tematikus tánc-blog, viszont rendszeresen felhúzom magam amiatt, hogy az Opera ezzel égeti magát. A konkrét cikkel, miszerint premier lett volna Karamazov, nem tudok mit kezdeni. Tudtommal a Karamazovnak 2010ben volt a premierje Magyarországon (és 1995ös darab). Ezt a cikket is felrakták az Opera saját honlapjára és a facebookjára is.
4667 mandarina 2015-06-22 07:57:38
Szerintetek ez mi? http://tanc.reblog.hu/a-megsemmisito-orosz-szenvedely
Szerintetek ez mi? http://tanc.reblog.hu/a-megsemmisito-orosz-szenvedely
4666 kokusz 2015-06-21 22:05:06 [Válasz erre: 4665 Boglárka Simon Hatala 2015-06-21 20:55:28]
Kívülállóknak (civileknek), mint pl. én is olyan vagyok, nem is jut eszébe, hogy egészségügyi csapat is van egy társulatnál. Pedig elég belegondolni abba, milyen megterhelésnek van kitéve egy táncos. Hiszen már ránézésre is látszik, hogy mennyire ki vannak dolgozva az izmaik, és ennek nyilván ára van, ezt nem lehet csak úgy pik-pak elérni. Gondolom, az is nehéz, hogy ha épp valakinek nincs feladata, mégis naponta kell gyakorolni, hogy a megszerzett testi állapota, ruganyossága megmaradjon.
Kívülállóknak (civileknek), mint pl. én is olyan vagyok, nem is jut eszébe, hogy egészségügyi csapat is van egy társulatnál. Pedig elég belegondolni abba, milyen megterhelésnek van kitéve egy táncos. Hiszen már ránézésre is látszik, hogy mennyire ki vannak dolgozva az izmaik, és ennek nyilván ára van, ezt nem lehet csak úgy pik-pak elérni. Gondolom, az is nehéz, hogy ha épp valakinek nincs feladata, mégis naponta kell gyakorolni, hogy a megszerzett testi állapota, ruganyossága megmaradjon.
4665 Boglárka Simon Hatala 2015-06-21 20:55:28 [Válasz erre: 4662 kokusz 2015-06-21 19:47:10]
Festival of Britain-ről kapta a nevét a London Festival Ballet, úgyhogy végülis valóban van benne "fesztivál" :-) A mai English National Ballet-nál a munka rendkívül megterhelő a folytonos turnézás miatt lelkileg és fizikailag egyaránt. Nagyon komoly egészségügyi csapat dolgozik a művészekkel.
Festival of Britain-ről kapta a nevét a London Festival Ballet, úgyhogy végülis valóban van benne "fesztivál" :-) A mai English National Ballet-nál a munka rendkívül megterhelő a folytonos turnézás miatt lelkileg és fizikailag egyaránt. Nagyon komoly egészségügyi csapat dolgozik a művészekkel.
4664 kokusz 2015-06-21 19:53:28 [Válasz erre: 4661 Boglárka Simon Hatala 2015-06-19 21:28:32]
Ötletes, de ehhez szükséges az a háttér információ, amiről írtál.
Ötletes, de ehhez szükséges az a háttér információ, amiről írtál.
4663 kokusz 2015-06-21 19:50:41 [Válasz erre: 4660 Boglárka Simon Hatala 2015-06-19 21:23:25]
Nem tudtam, hogy amerikaiak. A név tévesztett meg. Milyen aranyos, hogy "ők sem múzeum akarnak lenni kizárólag".
Nem tudtam, hogy amerikaiak. A név tévesztett meg. Milyen aranyos, hogy "ők sem múzeum akarnak lenni kizárólag".
4662 kokusz 2015-06-21 19:47:10 [Válasz erre: 4659 Boglárka Simon Hatala 2015-06-19 21:07:18]
Elég furcsa lehet, hogy egy balett társulatnak nincs saját színháza. Lehet, hogy költségkímélő, de kényelmetlen. London Festival Baletnek volt egy DVD-je (Hatyyúk...) és én akkor azt hittem, hogy tényleg valami fesztiválról volt szó.
Elég furcsa lehet, hogy egy balett társulatnak nincs saját színháza. Lehet, hogy költségkímélő, de kényelmetlen. London Festival Baletnek volt egy DVD-je (Hatyyúk...) és én akkor azt hittem, hogy tényleg valami fesztiválról volt szó.
