A művésznő Karácsony 24-én hunyt el. A másfél hónap nem volt elég, hogy megszervezzék a méltó búcsuztatását. A felravatalozás nem tudni milyen okból elmaradt. Egyetlen televízió nem volt jelen az utólsó útján. A búcsú beszédek végén a jelenlévők, felsorakoztak a hamvakat szállító gépkocsi mögé.
Ekkor az igazgatók is elindultak, de mintegy ötméter megtétele után balra elhúztak
és kiálltak a sorból.
Az utolsó útjára már nem kísérték el a művésznőt.
Egyetértek!
Díszsorfal volt, de méltatlan. Két fős, OKSZ és ST!
Sorfalukon senki sem hatolhat át!
OKSZ ripacskodása a Fábrynál bezzeg jól beharangozott volt.
Meddig még Ök?
ST azért volt ott a búcsúztatón, mert a főnöke is jelen volt hivatalból. Solymosi lelketlenségére vall, hogy próbát írt ki a temetés idejére, ezáltal megakadályozta, hogy a táncosok méltó módon vehessenek búcsút a Művésznőtől. Nem készülnek új bemutatóra, hetek óta próbálnak egy tavaly felújított darabot, tehát érthetetlen. Korunk egyik legnagyobb balerinája megérdemelte volna, hogy díszsorfalat álljanak a búcsúztatón a balettegyüttes tagjai és a Táncművészeti Egyetem növendékei. Szégyen!
Tegnap eltemették a magyar tánctörténet egyik kíválóságát, a csodálatos KUN ZSUZSA művésznőt. A Magyar Nemzetközi Balett egyik vezető magyar táncművésze megemlítette, hogy sajnos sokan nem tudták elbúcsúztatni a Mesternőt, mert a szertarttás idejére PRÓBÁt írt ki a vezetőség. Íme a kicsinyesség újabb példája! (ST azért ott volt a ravatalnál...)
Kedves Amalgám, köszönöm részletes beírását és információit. Mint írtam, legkevésbé sem vagyok bennfentes vagy szakértő balett-ügyekben, sem pedig MNB illetve az Egyetem ügyeiben, noha hosszú életem alatt azért a repertoárt többé-kevésbé végignéztem, számos darabot többször is.Mégsem a balett, a társulat, a táncosképzés szakértőjeként írtam be, mert nem vagyok az. Elhiszem, hogy mint írja "nagyon megváltozott a magyar és a nemzetközi balettkultúra is az utóbbi évtizedekben" és azt is, bár ez nem mai, hanem szinte évszázad(ok)ra visszanyúló jelenség, hogy "ebben a nemzetközi mobilitás szinte norma lett." Jómagam nem sírom vissza -hiába is tenném- a "régi szép időket", amikor a nagy nevek szinte mind itthon táncoltak. Más idők voltak, vasfüggöny, miegymás. (A Kováts-Rab házaspár azért pl. le is lépett az első adandó alkalommal, de a végleges "lelépés" azt hiszem nem vált túl gyakorivá a szakmában.) Röviden: táncosok, koreográfusok stb. jönnek, táncosok, koreográfusok stb. mennek. Itt azonban másról lehet szó. A magyar táncosok megkapják sokéves képzésüket, diplomájukat a magyar állam azaz a köz pénzéből...majd nagy számban "lelépnek". Feltehetően anyagi megfontolásból és talán (talán!) itthoni szűkebb és tágabb pátriájukban érzett rossz közérzetük miatt, ahogyan teszik azt más szakmákban diplomázott és/vagy munkát vállaló honfitársaink tíz- sőt százezrei. Utóbbi már messzire vezetne, nem mennék bele, maradva a balettnél: ha a magyar táncosok helyett MÁO illetve MNB külföldi táncosokkal tölti fel a társulatot vagy más szóval: pótolja a hiányt, az emberben -látatlanban- fölmerül a gondolat, hogy az ide szerződő művészek talán (talán!) nem ütik meg azt a színvonalat, amit elvárnának tőlük ott, ahová pl. az itthon végzett magyarok elszerződnek. Remélem, követhető vagyok :-) Ebből következően és az ön szavaival bizony "a magyar nézőközönség tekinthető a fejlemény nettó kárvallottjának." A balett és az utánpótlás mindig is nehéz "ügy" volt, mégis mindig, mindenhol megoldották, megoldják. A balett -szemben egyes más zenei és nem-zenei előadóművészeti műfajokkal- meglátásom szerint él és virágzik, sőt, "terjeszkedik": kortárs balett, táncszínház, mozgásszínház, újcirkusz (!) stb. világszerte. Határaink is immár 30 éve nyitottak, mégis, úgy észlelem, ez a nagyfokú elvándorlás és a társulat talán egyenetlen színvonalú művészekkel való feltöltése-kipótlása nem túl régóta szökkent szárba. Ez a szárba szökkenés azonban, az itteni beírásokba beleolvasva, inkább a romlás virágait termeszti. Bécsben -amit példaként hoz- valószínűleg nagyon régóta importból fedezik/pótolják a szükségletet. Másik példája, Berlin sok tekintetben szintén speciális hely. A hatalmas német "felvevőpiac" mindenkor, mindenben importra szorul vagy inkább így: importtal egészíti ki saját termését: fizikai munkástól műszaki-tudományos értelmiségen át a balettművészig. (Zárójelben: a külföldi bevándorlók ottani támogatása, kiképzése is erre a tényre vezethető vissza, noha balettművészek érthető okokból -egyelőre?- kevéssé érkeznek az afrikai, közel-keleti régiókból.) Kurz um Schluss: attól tartok tehát, hogy az Egyetem és a Társulat "elnemzetköziesedése" nem magyarázható szimplán nemzetközi tendenciákkal, a baj(ok) forrását a jelek szerint éppenséggel itthon kell keresni.
Egyetértek az előttem szólókkal! Abban az oszágban,abban az operában, ahol egy HARANGOZÓ GYULA, LAKATOS GABRIELLA, FÜLŐP VIKTOR, KUN ZSUZSA, .....stb működött évtizedekig, és szerzett hírnevet a magyar balettművészetnek, valamint örömet az opera - és balettelőadások látogatóinak, nem külföldi hallgatókat kellene képezni, hanem itthoniakat. És nem természetesnek venni a végzett növendékek külföldre szerződésének óhaját, hanem itthon tartani őket! Vonzó szerepekkel, és megfelelő fizetéssel. De ez nem csak a balett-táncosokra vonatkozik, hanem úgy általában a végzős, pályakezdő fiatalokra. Ennek a jelenségnek az okai túlfeszítik ennek a fórumnak a kereteit..
Kedves Trapper! Helyettem írta! Abszolút egyetértek véleményével az első betűtől kezdve az utolsóig.
Kedves Amalgám!
Nagyon jól tetszett leírni a nemzetközivé váló nemzeti balettünk soraiban történt változásokat.
Az említett elmúlt 40 év minden területen drámai változásokat, fordulatokat hozott életünkben, melynek nagyon fontos része az opera és a balett művészetünk.
Bele kell e nyugodnnk az Ön által felsorolt fogyatkozásba?
Be kell e állnunk a sorba, a nagy nemzetköziség elfogadásával?
Kívánatos e számunkra a magyar művészek helyett más nemzetek sztárjaiban gyönyörködni?
Kell e egyáltalán magyar opera és balett!
Hiábavaló lett volna a nagy magyar opera és balett alkotók, iskola teremtők fáradozása?
Sok-sok kérdést lehetne még felsorolni, de már e néhány kérdés megfogalmazása is fájdalmas lehet sokunk számára.
Beteges izléstelenség, igazgatói hatalmaskodások, vásári megnyilvánulások, korát éljük.
Szereposztás tévesztések, repertoár furcsaságok, lélek és ház rombolások korát éljük.
Szavuk és személyes sikerük csak az igazgatóknak lehet, és van is, még csúfos kudarcok esetén is.
Levéláriákkal, média erőfölénnyel favorizálják magukat és híveiket.
Nincs érdemi szakmai kritika és kritikus sem. Nem engedik.
Inkább a levitézlett politikusokat csépeli az is, akinak a ház volt az otthona, mert ebből nem lehet baja környezetének.
Ez a magyar ugar, változatlanul, a tehetégtelenek, a gyávák de erőszakosak ideje.
Elmúlik majd ez is, remélem, és feltámad a kedv és kibontakozik az értelem, mert:
Szükség van magyar alkotókra.
Kellenek magyar alkotások, koreoráfiák.
Kellenek magya művészek a szinpadokra.
Kell erős hazai képzés.
Nem kellenek viszont azok, akik mindezek ellenében tevékenykednek, jó látszatot keltve!
A színvonalas hazai gárdát színezheti nemzetküzi sztár, mint régebben is, de külföldi sikereinknek is a hazai "termés" a feltétele.
TOVÁBBÁ: két tavaly végzett hölgy az Operettszínház balettkaránál van, egy pedig külföldön; nem tudom, hogy ösztöndíjjal vagy szerződtetéssel, de egyértelműen szakmai pályán.
ÖSSZESÍTVE: A tavaly végzett évfolyam hét magyar hallgatójából tehát egy hölgy biztosan Győrben, kettő biztosan az Operettnél, egy biztosan külföldön van, háromról pedig nem tudok megállapítani semmi relevánsat.Takamori Miyut a Nemzeti Balett szerződtette, és több külföldi végzősnek követhető szakmai pályája van külföldön. A jelenlegi balettélet nemzetközi tendenciáit talán a legjobban annak a hölgynek a példája illusztrálja, aki Görögországból érkezett, Magyarországon végzett és most Csehországban, egy ottani társulatnál táncol.
Kicsit még pontosabban... Itt elérhető a tavalyi klasszikus balett vizsgakoncert névsora:
https://www.mupa.hu/program/tanc-ujcirkusz/magyar-tancmuveszeti-egyetem-balett-vizsgakoncert-2018-06-24_19-00-fesztivalszinhaz
Ez tizennégy név, hét magyar és hét külföldi. Tudomásom szerint a Nemzeti Baletthez az évfolyamelső hölgy került, Takamori Miyu, aki egy előkelő nemzetközi versenyeredményt is hazahozott tavaly. Horányi Eszter a Győri Balettnél van. A többiekről nem tudok, sem a MÁO, sem Győr, Szeged, Pécs vagy Miskolc névsorában nem látom, hogy felvették volna őket oda, bár én is lehetek figyelmetlen. Nem tudom, mi az oka; ki ment külföldre; ki az, aki jelentkezett, de nem vették fel; ki az, aki nem is jelentkezett; ki került egyéb társulathoz, ki hagyta el a pályát stb. Az viszont nyilvánvaló, hogy a magyar férfi utánpótlás nem okozott sok gondot...
A kicsit pontosabb képhez talán nézzen még bele ebbe 5:41-től:
https://www.youtube.com/watch?v=S4uyYeYjjBs
Kedves Edmond Dantes, nagyon megváltozott a magyar és a nemzetközi balettkultúra is az utóbbi évtizedekben, és ebben a nemzetközi mobilitás szinte norma lett. Ma a hazai balettképzésből valóban úgy kerülnek ki a hallgatók, hogy a magyar hallgatók jelentős része eleve külföld felé tájékozódik, és ott szeretné elkezdeni a pályáját, de mint mondom, ez általános jelenség, ami más országokban is így van. Ennek eredménye, hogy onnan meg pl. a Magyar Nemzeti Balett felé (is) tájékozódnak, jelentkeznek, szerződnek. Egyébként maga a Táncművészeti Egyetem is nemzetközi jellegű intézmény lett, a hallgatók jelentős része eleve külföldi, ezért is szóltam külön „magyar hallgatók”-ról, meg persze azért, mert a kérdése rájuk vonatkozott. Itt én elszívásról nem beszélnék, exportra termelésről és az adófizetőket ért kárról sem, hanem inkább arról, hogy egyfajta régi-új kulturális normaként visszatért a történelmi időkből ismert szakmai vándorlás, a peregrinus diák vagy az iparos vándorlegény jelensége, illetve ezeknek a mai balettéletre alkalmazható formája, amiben a végzett művészek bővebb nemzetközi elhelyezkedési lehetőséghez, a balettársulatok pedig szintén bővebb, nemzetközi művészutánpótlási lehetőséghez jutnak. Ezen a módon a magyar nézőközönség, adófizető, operabalett stb. az én meglátásom szerint összességében nem tekinthető a fejlemény nettó kárvallotjának. Mindehhez tartozik még az is, hogy mind az európai, mind a magyar balettutánpótlás komoly mélységi gondokkal küzd: ez egy hosszú és küzdelmes tanulás során elsajátítható, nehéz, áldozatokkal járó, sérülésveszélyes, 20-25 éves karrierívet kínáló – vagyis nem egész életre szóló egzisztenciát biztosító – művészeti szakma, aminek a magas szintű megtanulásához ráadásul általában messzebbre (itt Magyarországon: Budapestre) kell küldeni a gyermeket, egy szigorú(nak gondolt) internátusba. Ennek eredményeképp a szülők nem szívesen adják erre a pályára a gyermeküket, és mióta inkább csak egy gyermek születik egy családban, azt az egyet a lehető legtovább szeretnék maguk mellett tartani, és már nem küldik fel vidékről egy fővárosi bentlakásos intézménybe. Így lehetséges az, hogy egy tízmilliós országban a balettutánpótlás tényleges merítési bázisa valójában már csak inkább a fővárosi régió, és bár a képzés színvonala magas, annak fenntartásához szükség van a külföldi hallgatókra, és a szűkebb magyar merítési bázisból sem kerül ki annyi kiemelkedő képességű jelentkező, illetve végzős hallgató, mint 40 évvel ezelőtt.
A balett nemzetközivé válásának folyamata egyébként a fentiek miatt számos helyen sokkal előrehaladottabb, mint itt nálunk: ha nem csak a magyar névsort nézi meg, hanem mondjuk a berlinit vagy a bécsit, azt fogja látni, hogy Berlinben az ottani öt prímabalerina közöl kettő kubai származású, három pedig a posztszovjet térségből érkezett, míg Bécsben a kilenc fős prímabalerina-karnak egyetlen osztrák születésű tagja van (hogy állampolgárságot ki kapott közben az érintettek közül, azt természetesen nem tudom).
Sajnálom, ha pontos statisztikai adatokkal, amelyeket talán várt, nem tudtam szolgálni. Általában figyelemmel kísérem a táncművészetis vizsgakoncerteknek legalább a névsorát, de felelősséggel számokról nem szeretnék nyilatkozni, és remélem, hogy ez az általánosabb helyzetismertető sem volt haszontalan.
kieg. előzőhöz:
...közülük hányan lesznek MNB vagy más magyarországi társulat szerződtetett tagjai?
Talán először szólalok meg balett-topikban: megszólalok, de nem beleszólok! Csupán felhívom a figyelmet: tessék átfutni a társulat névsorát! MÁO, újabb nevén Magyar Nemzeti Balett (MNB) balett-társulata évtizedekig "önellátó" volt = hazai növendékek, táncosok. Az itteni beírásokat követve néztem bele a társulati névsorba és mit mondjak, enyhén szólva elcsodálkoztam. Vajon a főiskolán, újabb nevén Magyar Táncművészeti Egyetemen hány magyar táncos végez, kinek a költségén és közülük hányan lesznek MNB szerződtetett tagjai? Mennyi időre? Aki nem, miért nem? Vagy mennek el külföldre izibe'? "Exportra termelő" intézmény lett MNB éspedig az adófizetők pénzén? Gazdaságban agyelszívás, balettvonalon "láb-" és táncoselszívás? Ki fizeti a "révészt" táncosképzés költségeit, hogyan megy az egész?
és ez nem elég? Miről írjon?
A cikk négy évvel ezelőtt jelent meg. Annyi történt csupán,hogy a szerzőtől semmilyen kritikát nem olvashattunk azóta az operai balettegyüttesről.
Kedves Myway, azért ezeket hellyel-közzel lehet tudni. Sofia Ivanova-Skoblikova vagy akár a szintén a jelen évaddal szerződtetett Diana Kosyreva jól ismertek a nemzetközi internetes balettközvélemény előtt, ezen a korlátozott módon még én is ismerem őket lényegesen korábbról annál, hogy Budapesttel kapcsolatban szóba került volna a nevük. Számon tartott, kedvező megítélésű balettművész mind a két hölgy, szerződtetésüket komoly nyereségnek tartom a hazai balettélet számára.
Sofia Ivanova-Skoblikova 2013-ban diplomázott a Vaganován, Veronika Ivanova osztályában, a jelek alapján valószínűleg az évfolyam legerősebb végzőseként. 2013-2015 között tánckaros, 2015-2018 között másodszólista a Mariinsky Színház balettegyüttesénél (korábban Kirov Balett). Az interneten fellelhető felvételei, általános megítélése, továbbá annak alapján, amit a Giselle szerepében történt szombati debütálása során láttam tőle, egyértelműen prima ballerina materia.
Az Opera honlapján feltünteti a társulat neveit, de semmit nem lehet tudni, hogy pédául Stanci néni iskolájában, vagy a Vaganova Akadémián tanul-e valaki. Életrajz nuku, ki tudja, hogy honnan jött például Ivanova-Skoblikova Sofia magántáncos?
Na meg mi lett Igor Tzvirko Bolsoj sztárral? Csak New York miatt kellett? Ma már újra a Bolsojban és a Mikhailovsky Balettnél ropja.
Olvasom a kritikákat, megjegyzéseket New York után, hát szégyenlem magamat, az említett táncosok 95 %-a NEM magyar!
12.23-án az M5-ön 21:05-kor A diótörő 1996-os előadását adják le Aleszja Popovával és Ifj. Nagy Zoltánnal. ( Ismétlés 12.24-én M5 01:05.)
Hoppá! Tett egy kört Moszkva - Budapest - New York - Moszkva szakaszon. Lám vissza is tért a Bolsojba: december 31-én délben a Diótörő főszerepét táncolja...Szép volt Igor!
Egyetértek.
A jelenleg játszott változat hemzseg az izléstelenségektől, helyenként pedofil és a gyerekek számára is élvezhetetlen.
De amíg Ókovács ezt elfogadja a Billyvel együtt, nem lesz változás.
Sajnos.
Kérem vissza ezt a szép előadást, amely még így, fekete-fehérben is el tud varázsolni, szemben a mai gagyival!
M3
2018.12.21 22:55 - 00:45
„A Magyar Állami Operaház 1962-es előadásának azóta nem látott archív felvételét mutatjuk be Dózsa Imre és Dévényi Edith főszereplésével.”
Teatro Carlo Felice Genoa
Lo schiaccianoci
20 dicembre 2018 | 20:00 | TCF WebTV
Volt már olyan időszak kis hazánkban is, mikor balettintézeti növedékek szép számmal szerepeltek az opera szinpadán.
Csak néhány emlék: a (nem Solymosi féle) Diótörő majd mindháro felvonása, a Coppélia kis harangöntő inasai, stb.
Teljes előadás az intézetben az amerikából származott Diótörő és a jelenlegi saját koreográfiájú változat.
Megtört a folymat!
Ókovács-Solymosi páros tánca tönkretette a kapcsolatot a korábbi balettintézettel, még a nevüket is kisajátították.
A jópofa iskolai Diótörőt a megsértdött mester magával vitte, megfosztva korábbi növendékeit a darabtól.
A hozzászólás elején idézett összefogás nem jellemző a két állami intézmény vezetői között.
A könnyebb utat választó Solymosi teljesen a nemzetközi piacra épít, mert a hazai "beszerzés" a nehezebb út, elsorvasztásra ítéltetett a személyes sikereik és művészeti vezetői tehetségtelenségük révén.
Nagyon nehéz lesz ismét felépíteni a leromboltakat, de nem reménytelen.
Legelőször meg kellene szabadulni a rossz úton járó nárcizmussal kőzdő beteges vezető emberektől!
Engedjenek meg egy kis bevezetőt. Olaszországban, Lombardia tartományban a megyeszékhelyeken lévő színházak különböző módokon összefognak, hogy az operajátszás irdatlan költségeit ellenére fennmaradhasson a hagyomány. A vidéki színházakban így tudnak operaszenzont is tartani, amelynek keretében 5 operát és egy balettet szoktak bemutatni. Balettkara a Scalanak van (még egyelőre…), Bergamo, Brescia, Como, Cremona… már álmodni sem merhet ilyesmiről. A megoldás: vendégjáték.
Az idei szezonban a Scala balettiskolájának növendékei Prokofjev Hamupipőkéjében léptek fel. Az előadáshoz egyszerű, de illúziókeltő díszletek, jelmezek készültek. A produkció természetesen nem volt hibátlan, hiszen balettiskolásokról volt szó, de a színház dugig megtelt és rengeteg gyerek, fiatal tűnt fel a törzsközönséget jelentő őszbe hajló vagy hófehér fej mellett. A közönségsiker sem maradt el.
Felmerült bennem a kérdés: nem lehetne-e ez követendő példa Magyarországon? A növendékek számára fellépési lehetőség, a kisebb színházakba is eljut élő előadás keretében a klasszikus balett. Nem jobb módszer-e balett népszerűsítésére a Billy Elliotnál?
Kíváncsi vagyok hozzáértő fórumtársaim véleményére.
Februárra ismét meghírdette a próba táncot a "Nemzeti Balett"... Moszkvában
A hírek szerint az idén, felvettek 26 orosz művészt. Vajon miért van még szükség ennyi orosz táncosra.
Egyébként aki a Balsojból jön ide, hát kétséges, hogy jobbak lennének a magyar táncosoknál.
Vajon mi lesz majd a mézesmadzag? Idén (gondolom) New York volt.
Nincs igaza Szakács Árpádnak. Sokkal nagyobb a baj.
Keresztéydemokrata köntösbe bújnak a művészeti vezetők az Operaházban is, miközben telve vannak magyargyűlölettel, amit jól álcáznak.
Tagadhatatlan a liberalizmusuk. Vigyázat! Nem jóemberek!
Kiss János is ezt a kitüntetést kapta,biztos egymást javasolták,ahogy egyéb díjaknál szokták. Gittegylet. A győri balett igazgató is előszeretettel szerződtet külföldről táncosokat,miközben a város szülöttei nem kapnak szerződést.
Ne feledkezzünk el az olaszokról sem!
Naná, hogy az oroszoktól kapott kitüntetést Solymosi Tamás.
Várható: Ukrajnából, Kínából, Japánból Kóreából...
Nagyot mondani Müchhausen báró valamint Háry János is tudott! Bizonyos esetkben ennél több kell(ene!).
A feleség valóban a balett együttes tagjaként érkezett idén augusztusban a férje oldalán, viszont ő már a turné előtt felmondott, azonnal haza is utazott. Egyike azon külföldi táncosoknak, akik röpke pár hónap alatt szembesültek azzal, hogy Solymosi igéreteivel tele a padlás, a munkakörülmények a szövőgyárban katasztrofálisak és a 10-21-ig tartó, egész napos, törvénytelen foglalkoztatásuk pedig nem embernek való.
"Elég volt a társadalmi előítéletekből!": interjú Frenák Pállal a hvg.hu-n itt olvasható.
"Tamás a minőség keresztes lovagja"
Gratulálok! Ekkorákat mondani akárki nem tud.
NEW YORK OPERABLOG – 9. Egy vígképű lovag
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2018.11.15. 14:55 Origo
[…] „Különösnek tetszhet a döntés, amellyel a balettigazgató, Solymosi Tamás ugyanazt a Tatjána Melnyiket küldi színpadra a női főhős, Kitri jelmezében, aki két napja A hattyúk tava kettős címszerepét táncolta. De Tamás a minőség keresztes lovagja, azt mondja: „ne a legjobbat mutassuk itt? Ha igen, akkor ez a szereposztás most a legjobb nálunk, és Tánya vállalta." Lefegyverző érvek! A férfi főszerepben Igor Tsvirko, akit pár hónapja a moszkvai Bolsój szólistái közül igazoltunk, és a színpadon szabályosan megőrjíti a közönséget. A magyarok közül – a címszereplő Szakács Attilán túl – Földi Lea, Majoros Balázs, Darab Dénes és mások is láthatók a csatolt képgalériában: mindenki felnő ma este a feladathoz, a főszereplő páros különös izzásához, nagy kedvéhez.
És itt van Michael Messerer, világhíres balettmester és koreográfus, ő tette színpadra nálunk néhány éve azt a legendás, 1940-es moszkvai előadást. Eljött, érdekli, fontos neki, és nagyon elégedett. És a díszletek... Majd a holnapi, utolsó posztban írok arról, hogy is megy ez idekint, de van oka annak, hogy a New York-i közönség – a Metropolitan Opera kivételével – minimális díszlethez-kellékhez van szokva. Ezen a kénytelen puritanizmuson ütött rést már a Hattyú-előadásunk is, no de a magyar tervezők által megalkotott Don Quijote-színpadképek még úgy is döbbenetesen látványosak, hogy minden elemet nem sikerült bedobozolnunk és átúsztatnunk az óceánon (sőt, olyan is akadt, egy árboc-vitorla kombó, amit elhoztunk, de „olimpiai szintidőre" mégsem sikerült az amerikai műszaknak bekötnie). Megjegyzendő ez a tapasztalat is: „a" nagyvárosban is van igény szinte mesebeli díszletekre, az emberek vizualitása nem lökhető véglegesen az absztrakció végletébe.
Aki ma ott volt, úgy érzi, az örömet, ezt a fokú sikert és szeretetet nehéz leírásokon keresztül bemutatni.ˇ” […]
IGOR TSVIRKO már azzal megdöbbenést okozott, hogy a BOLSOJ társulatát hagyta el az MNB miatt (?). Lehet tudni, hogy hová ment tovább?
Amennyiben Ókovács értene a baletthez, nem aggódna Leblanc Gergely esetleges elszerződése miatt. A Magyarországon világhírű, túlsztárolt, kedves, szimpatikus, jó kiállású balett művész ugyanúgy nem kell a tengerentúlon, mint ahogy anno Solymosi Tamás sem. Amíg ennyi feladattal, ezáltal magas jövedelemmel jutalmazzák, addig biztosan hű marad hozzájuk.
Sokkal inkább aggódnék amiatt, hogyan lehet a nagy sztár távozását szépen lekommunikálni. Igor Tsvirko, aki augusztusban szerződött a Nemzeti(nek nem nevezhető) Baletthez, már nem „reszel” tovább az Újpesti Szövőgyárban. Ő is elhagyta a süllyedő zászlóshajót. Aki lemaradt róla, kimaradt egy igazán színvonalas művészi élményből.
A külföldiek átjáró háznak használják a MNB-et, van, akit a new yorki turné sem tudott maradásra bírni. Az évad kezdete óta, a 25 újonnan érkezett külföldi táncosból, 4 már fel is mondott, távozott is. A magyar művészek közül öten hagyták el pályájukat az elmúlt hónapok alatt, nem tűrvén tovább a méltatlan mellőzöttséget és az embertelen munkakörülményeket. Ki tudja, vajon hányan lépnek még a távozás mezejére, a jól fizető Diótörő széria után?!
Még szerencs, hogy Geri lejött a levegőből, de OKSZ úgy látom fennt ragadt egy jó ideje!
Ideje lenne alászállnia és a valóság talajára állni. (De nem a saját valóságáéra!)
NEW YORK OPERABLOG – 8. A hattyúk tava, a nagy lakmuszpapír
ÓKOVÁCS SZILVESZTER
2018.11.13. 14:03 Origo.hu
[…] „A kar ma este leginkább a lányokat jelenti: 18 hajszálra szinte ugyanolyan gyönyörű lány és még négy mutatja meg Amerikának, hogy habár nemzetközi társulattal, de magyar műhelyben, magyar mesterekkel világszínvonal ugyanúgy elérhető. Tenném hozzá: a források töredékével, bezárt Operaház mellett is, de minek beszélnék erről? 1.800 hujjogó és vadul tapsoló néző előtt aztán nem kell magyarázkodni. A zenekar is akkora ünneplést kap, amekkora idehaza ritka, egy sorral előttem David Nimrod Pfeffer, a Met asszisztens karmestere hangosan bravózik, Alex Dimceski hegedűjével a színpadon köszöni meg a figyelmet, együtt Kocsár Balázzsal, akinek vagy harmincféle kezdő- és zárópóz feljegyzése is a feladata volt ma, nemcsak a vezénylés."
[...] "Leblanc Gergely Hercegét szándékosan hagytam a végére. Solymosi Tamás bizonyára joggal aggódik, hogy szólistáit amerikai társulatok most elcsábíthatják. Nem lennék meglepve, ha az Opera Gerijét is unszolnák, mégis nagyon meglepődnék, ha kötélnek állna. Nem állom meg, hogy a szintén előttem tapsoló Rost Andreának ne súgjam oda: Csonka Zsuzsi (szoprán kollégánk, Geri édesanyja) aztán igazán büszke lehet a fiára! Jóképű, tehetséges, szorgalmas, rendes, szerény és még mindig nagyon fiatal! És hű a hazájához! Leblanc Gergely mintha meg sem izzadna ma, hatalmasakat ugrik, mondom is neki a backstage-ben, néha úgy tűnt, nem is fog átbillenni az ugrása, egyszerűen lelassul és fennmarad a levegőben. Geri válasza: néhány ezer óra átbillenése benne van abban, hogy úgy tűnjön néha, mintha nem lenne gravitáció.” [...]
Elvégre a tánc nemzetközi, és táncolni, valamint nézni kell, nem beszélni! (bocs, ez szarkazmus vollt) És mindezt abban az országban és abban az Operaházban, mely évtizedeken át kiváló koreográfusok és balettművészek működési területe volt, és a Bolsoj valamint Bejart balettkarával volt egyenrangú!
A MNB átalakul Nemzetközi Balett együttessé, melyben -bár egyre kisebb létszámban- maradtak még magyar vendégművészek.
Mindez valószínűleg a kultúrális vezetés hallgatólagos jóváhagyásával és finanszírozásával. (Másra nem tud gondolni az ember egy magyar nemzeti társulat összetételében történő ekkora változáskor, mikor a balettmesterek már meg sem szólalnak magyarul!)
A felmentési idejüket töltik.
Az operaház honlapján sok férfi táncosnál is szerepel a "nem aktív" megjelölés. Mit jelent ez a férfiaknál? (Gondolom nem szülni mentek.)
Többek között Kozmér Alexandra sem aktív.
Végre valaki leírhatja, hogy a Rudi van Dantzig féle Hattyúk tava talán megfelel a holland szabadelvűségnek és a hagyományőrzésnek. Mit keres a magyar balett repertoárján ez, a világon fellelhető leghosszabb, legzeneietlenebb, legavíttabb, leg… verzió? A budapesti társulat előadásában a happy enddel végződő változatokat láthatta a közönség, ez nagyon távol áll attól, hacsak, a két férfi főszereplő egymásra találása a mű végén, nem egy boldog végkifejlet! ?
Vajon S.T. balett igazgató választása véletlenül esett erre a „remekműre” ? Vajon ki tanácsolta neki, erőltette rá a darabot? Netán egyedül ő gondolta úgy, hogy ezért érdemes nagyon sok pénzt kifizetni? Vajon véletlen, hogy a Nemzeti Balettintézet néven futó, önköltséges gyermek balett oktatást is a Billy Elliot előadással kívánta népszerűsíteni?
Számos művész éli meg valódi identitását a művészete által, talán az elfojtott vágyak tehetnek mindenről?
Kedves Jicky! Sajnos nincs tudomásom pozitív kritikáról.Gondolom,ha születik ilyen,egészen biztos,hogy a honlapon olvasható lesz.
:-(
Kedves Flavia! Tudsz arról estleg, hogy jelent-e meg pozitív kritika is odaát Rudi van Dantzig "hattyújáról" vagy a táncosok alakításáról?
https://www.nytimes.com/2018/11/08/arts/dance/review-hungarian-national-ballet-swan-lake.html
