3657 IVA 2014-03-06 05:24:07 [Válasz erre: 3652 flavia 2014-03-05 20:24:22]
Köszönöm az értesülés megosztását, miszerint lesz újból Coppéliánk és Sylviánk. Remélem, mindkettő eredeti játszási helyén, az Erkel Színházban. Túl azon, hogy szerintem sem értékes darabbal bővült a repertoár, egyes operaelőadások nézői tapasztalatával is úgy vélem, az Operaház közönségszervezése nem működik hivatása magaslatán, reklámtevékenysége pedig elhibázott. A MÁO honlapján levő valamennyi videó alkalmatlan a kedvcsinálásra, a zenétől független képsorok olykor egyenesen visszataszítóak. A reklámok későn jelennek meg, a túlzó jelzőktől és a szimpla öntömjénezéstől hiteltelenek. Felméry Lilit Júliaként nem láttam, a Giselle-ben viszont igen. Nem szívesen írtam le, hogy személyiségéből, kisugárzásából (egyelőre) hiányoltam azt, ami tánctudásán kívül predesztinálná erre a szerepre. Azt hiányoltam belőle, amit Tanykayeva Giselle-jéből azonnal megéreztem, és amit mindvégig élveztem az alakításában. Ezért nem vagyok szkeptikus a tekintetben, hogy az együttes pillanatnyilag rászorul jelentős egyéniségek importálására, noha jobb lenne, ha ezek a társulatban nevelkedtek volna. (És úgy gondolom, Simon Istvánra is kiáltó szükség volt.) E helyen térek rá az alább belinkelt, Kozmér Alexandrával készült interjúra. Ön a 3644. sz. hozzászólásban azt írta: „Popova betanulta és próbálta a darabot” (mármint A víg özvegyet). Kozmér Alexandra azt nyilatkozta: „Egy kolléganőm sajnálatos sérülése hozta meg a lehetőséget, hogy betanulhassam az özvegy szerepét.” Mindezt úgy lehetne összegezni, hogy Aleszja Popova nem a mellőzése, hanem a sérülése miatt esett el az egyéniségéhez illő szereptől. Nem zárhatjuk ki, hogy minden vezetői döntés mögött lehet egy olyan tény, amelyet nem ismerünk, vagy tévesen ismerünk, vagy más színben akarunk beállítani. Kozmér Alexandra vallomásából érződik, hogy ő is, Popova is fájlalja, hogy a színházban kevésbé számítanak rájuk, mert megjelentek az új favoritok. A fájdalom érthető és jogos is, de az a jelenség, hogy a 40 éves és 40 felé járó táncosnők helyét elfoglalják a fiatalabb tehetségek, mindig is működött. Pártay Lilla még csodálatos Odette–Odilia volt, amikor azt nyilatkozta, ritkán kerül rá a sor, mert sorba állnak a szerepért. És nem is táncolta többé A hattyúk tavát, mert már készen állt a szerepre Pongor Ildikó, Szőnyi Nóra, Szabadi Edit, és csak könnyített ezen a helyzeten, hogy Csarnóy Katalin elhagyta a társulatot. Régebben legfeljebb azért volt könnyebb átadni a helyet, mert a nagyobb repertoárban, nagyobb előadásszámban és a külföldi vendégjátékokon a táncosok pályája jobban kiteljesedhetett fénykorukban. (Fájdalommentes azonban sosem volt!) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Popova és Kozmér ideje lejárt. Viszont a társulat vezetésének felelőssége gondoskodni a következő nemzedék bevezetéséről, és úgy tűnik, ezt nem tudja megoldani kizárólag hazai erőkből. Amire Kozmér Alaxandra célzott, hogy az utódok szalmailag nem állják meg a helyüket, lehet igaz, lehet elhamarkodott, de nem túl elegáns, ha ezt ő mondja ki. Vagy nem túl elegáns, hogy az ellenzéki lap riportere vele mondatta ki – ki tudja pontosan, az interjú szerkesztése a Magyar Narancstól szokatlan módon hevenyészett.
Köszönöm az értesülés megosztását, miszerint lesz újból Coppéliánk és Sylviánk. Remélem, mindkettő eredeti játszási helyén, az Erkel Színházban. Túl azon, hogy szerintem sem értékes darabbal bővült a repertoár, egyes operaelőadások nézői tapasztalatával is úgy vélem, az Operaház közönségszervezése nem működik hivatása magaslatán, reklámtevékenysége pedig elhibázott. A MÁO honlapján levő valamennyi videó alkalmatlan a kedvcsinálásra, a zenétől független képsorok olykor egyenesen visszataszítóak. A reklámok későn jelennek meg, a túlzó jelzőktől és a szimpla öntömjénezéstől hiteltelenek. Felméry Lilit Júliaként nem láttam, a Giselle-ben viszont igen. Nem szívesen írtam le, hogy személyiségéből, kisugárzásából (egyelőre) hiányoltam azt, ami tánctudásán kívül predesztinálná erre a szerepre. Azt hiányoltam belőle, amit Tanykayeva Giselle-jéből azonnal megéreztem, és amit mindvégig élveztem az alakításában. Ezért nem vagyok szkeptikus a tekintetben, hogy az együttes pillanatnyilag rászorul jelentős egyéniségek importálására, noha jobb lenne, ha ezek a társulatban nevelkedtek volna. (És úgy gondolom, Simon Istvánra is kiáltó szükség volt.) E helyen térek rá az alább belinkelt, Kozmér Alexandrával készült interjúra. Ön a 3644. sz. hozzászólásban azt írta: „Popova betanulta és próbálta a darabot” (mármint A víg özvegyet). Kozmér Alexandra azt nyilatkozta: „Egy kolléganőm sajnálatos sérülése hozta meg a lehetőséget, hogy betanulhassam az özvegy szerepét.” Mindezt úgy lehetne összegezni, hogy Aleszja Popova nem a mellőzése, hanem a sérülése miatt esett el az egyéniségéhez illő szereptől. Nem zárhatjuk ki, hogy minden vezetői döntés mögött lehet egy olyan tény, amelyet nem ismerünk, vagy tévesen ismerünk, vagy más színben akarunk beállítani. Kozmér Alexandra vallomásából érződik, hogy ő is, Popova is fájlalja, hogy a színházban kevésbé számítanak rájuk, mert megjelentek az új favoritok. A fájdalom érthető és jogos is, de az a jelenség, hogy a 40 éves és 40 felé járó táncosnők helyét elfoglalják a fiatalabb tehetségek, mindig is működött. Pártay Lilla még csodálatos Odette–Odilia volt, amikor azt nyilatkozta, ritkán kerül rá a sor, mert sorba állnak a szerepért. És nem is táncolta többé A hattyúk tavát, mert már készen állt a szerepre Pongor Ildikó, Szőnyi Nóra, Szabadi Edit, és csak könnyített ezen a helyzeten, hogy Csarnóy Katalin elhagyta a társulatot. Régebben legfeljebb azért volt könnyebb átadni a helyet, mert a nagyobb repertoárban, nagyobb előadásszámban és a külföldi vendégjátékokon a táncosok pályája jobban kiteljesedhetett fénykorukban. (Fájdalommentes azonban sosem volt!) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Popova és Kozmér ideje lejárt. Viszont a társulat vezetésének felelőssége gondoskodni a következő nemzedék bevezetéséről, és úgy tűnik, ezt nem tudja megoldani kizárólag hazai erőkből. Amire Kozmér Alaxandra célzott, hogy az utódok szalmailag nem állják meg a helyüket, lehet igaz, lehet elhamarkodott, de nem túl elegáns, ha ezt ő mondja ki. Vagy nem túl elegáns, hogy az ellenzéki lap riportere vele mondatta ki – ki tudja pontosan, az interjú szerkesztése a Magyar Narancstól szokatlan módon hevenyészett.
3656 IVA 2014-03-06 05:15:24 [Válasz erre: 3651 Aurora 2014-03-05 15:45:35]
Aurora, vagy nem értette meg, amit írtam, vagy szándékosan félreértelmezi. Nem a könnyedséget kifogásoltam, hanem a minőséget. A zeneszámok idő- és cselekménybeli felcserélése kevésbé lenne bántó, a zene átszerkesztésének a módja és minősége annál inkább. Akit ez nem sért, az vagy nem ismeri A víg özvegy zenéjét, vagy nem látta a balettet, vagy igénytelen, vagy csak ellenkezni akar, érvek nélkül. Részemről nem érhette kritika az Anyegin-balett zenéjét, nekem nem fájhatott, mert nem néztem meg a darabot. Láttam ugyanis egy Anyegin-balettváltozatot az Erkel Színházban 1980 januárjában, a Stuttgarti Balett vendégjátékában, ami annyira nem tetszett, hogy még egyszer nem vágytam rá, akár ugyanaz a koreográfia, akár másik. Értelmetlen dolognak tartom: Csajkovszkij operának szánta a darabot, és írt annyi remekművet a balettszínpad számára is, hogy erre már ne legyen szükség. Alapvetően ezt utasítom el A víg özvegy eltáncolása ügyében is, és ezért nem vágyom a Manon-balettre sem; továbbá remélem, hogy két mandulaszemű prímabalerinánk kedvéért sem lesz Pillangókisasszony-balettünk. Az „Aki az operettre vágyott...” kezdetű bekezdése nem a darabról szól, hanem pusztán személyeskedés. Tanácsaira nincs szükségem, különösen nem, miután elkerülte figyelmét, hogy a táncosok és elsősorban Nakamura Shoko iránti érdeklődésem elvitt az előadásra. Említett szeretteimet legfeljebb meghívtam volna, de nem adtam volna át nekik a jegyemet, miután ők még nem járnak színházba kíséret nélkül. A személyes ügyeimben tehát ennyi az Ön kompetenciája, de azért magabiztosan hozzászólt. Ezek után kötve hiszem, hogy az előadás ügyében erősebb kompetenciája lenne. Vagy tudna valami konkrétabbat is mondani annál, hogy „szórakoztató, vidám darab”? Valencienne esetében azért hiba, hogy „jó hírű asszony” létére hálóköntösben megy nagykövet férjének hivatalába, mert ennek nincs dramaturgiai indítéka, és közvetlen viszonyt feltételez a tisztviselőkkel, ennélfogva elcsábításának nincs, de legalábbis sokkal kisebb a tétje. Tudja, a jelmez nemcsak rózsaszínű meg fodros, hanem szerepe van a drámai személyek és helyzetek ábrázolásában is. Még egy félig-meddig mese-operettben és egy félig-meddig történelmi mesefilmben is.
Aurora, vagy nem értette meg, amit írtam, vagy szándékosan félreértelmezi. Nem a könnyedséget kifogásoltam, hanem a minőséget. A zeneszámok idő- és cselekménybeli felcserélése kevésbé lenne bántó, a zene átszerkesztésének a módja és minősége annál inkább. Akit ez nem sért, az vagy nem ismeri A víg özvegy zenéjét, vagy nem látta a balettet, vagy igénytelen, vagy csak ellenkezni akar, érvek nélkül. Részemről nem érhette kritika az Anyegin-balett zenéjét, nekem nem fájhatott, mert nem néztem meg a darabot. Láttam ugyanis egy Anyegin-balettváltozatot az Erkel Színházban 1980 januárjában, a Stuttgarti Balett vendégjátékában, ami annyira nem tetszett, hogy még egyszer nem vágytam rá, akár ugyanaz a koreográfia, akár másik. Értelmetlen dolognak tartom: Csajkovszkij operának szánta a darabot, és írt annyi remekművet a balettszínpad számára is, hogy erre már ne legyen szükség. Alapvetően ezt utasítom el A víg özvegy eltáncolása ügyében is, és ezért nem vágyom a Manon-balettre sem; továbbá remélem, hogy két mandulaszemű prímabalerinánk kedvéért sem lesz Pillangókisasszony-balettünk. Az „Aki az operettre vágyott...” kezdetű bekezdése nem a darabról szól, hanem pusztán személyeskedés. Tanácsaira nincs szükségem, különösen nem, miután elkerülte figyelmét, hogy a táncosok és elsősorban Nakamura Shoko iránti érdeklődésem elvitt az előadásra. Említett szeretteimet legfeljebb meghívtam volna, de nem adtam volna át nekik a jegyemet, miután ők még nem járnak színházba kíséret nélkül. A személyes ügyeimben tehát ennyi az Ön kompetenciája, de azért magabiztosan hozzászólt. Ezek után kötve hiszem, hogy az előadás ügyében erősebb kompetenciája lenne. Vagy tudna valami konkrétabbat is mondani annál, hogy „szórakoztató, vidám darab”? Valencienne esetében azért hiba, hogy „jó hírű asszony” létére hálóköntösben megy nagykövet férjének hivatalába, mert ennek nincs dramaturgiai indítéka, és közvetlen viszonyt feltételez a tisztviselőkkel, ennélfogva elcsábításának nincs, de legalábbis sokkal kisebb a tétje. Tudja, a jelmez nemcsak rózsaszínű meg fodros, hanem szerepe van a drámai személyek és helyzetek ábrázolásában is. Még egy félig-meddig mese-operettben és egy félig-meddig történelmi mesefilmben is.
3655 flavia 2014-03-05 21:55:35 [Válasz erre: 3654 Búbánat 2014-03-05 21:34:00]
Kedves Búbánat! Nagyon köszönöm!
Kedves Búbánat! Nagyon köszönöm!
3654 Búbánat 2014-03-05 21:34:00 [Válasz erre: 3653 flavia 2014-03-05 21:15:21]
Segítek... [url] http://magyarnarancs.hu/nagytotal/mindenki-lemondott-rolam-kozmer-alexandra-az-operahaz-prima-balerinaja-89084?fb_action_ids=10202983544406868&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%5B260113664150478%5D&action_type_map=%5B%22og.likes%22%5D&action_ref_map=%5B%5D; „Mindenki lemondott rólam” – Kozmér Alexandra, az operaház prímabalerinája [/url] „Az Erkel Színház legfrissebb premierjén táncolja A víg özvegy címszerepét. Az opera első magántáncosa 17 éve tagja a háznak, csak épp időközben kimaradt 7–8 év. Az akkorról, a mostról és a miértekről kérdeztük. Na meg arról, mitől szólótáncos a szólótáncos.” Magyarnarancs.hu /Kozár Alexandra, 2014. márc. 05., 17:50/
Segítek... [url] http://magyarnarancs.hu/nagytotal/mindenki-lemondott-rolam-kozmer-alexandra-az-operahaz-prima-balerinaja-89084?fb_action_ids=10202983544406868&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%5B260113664150478%5D&action_type_map=%5B%22og.likes%22%5D&action_ref_map=%5B%5D; „Mindenki lemondott rólam” – Kozmér Alexandra, az operaház prímabalerinája [/url] „Az Erkel Színház legfrissebb premierjén táncolja A víg özvegy címszerepét. Az opera első magántáncosa 17 éve tagja a háznak, csak épp időközben kimaradt 7–8 év. Az akkorról, a mostról és a miértekről kérdeztük. Na meg arról, mitől szólótáncos a szólótáncos.” Magyarnarancs.hu /Kozár Alexandra, 2014. márc. 05., 17:50/
3653 flavia 2014-03-05 21:15:21
[url]http://magyarnarancs.hu/nagytotal/mindenki-lemondott-rolam-kozmer-alexandra-az-operahaz-prima-balerinaja-89084?fb_action_ids=10202983544406868&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%5B260113664150478%5D&action_type_map=%5B%22og.likes%22%5D&action_ref_map=%5B%5D;"Mindenki lemondott rólam"[/url]
[url]http://magyarnarancs.hu/nagytotal/mindenki-lemondott-rolam-kozmer-alexandra-az-operahaz-prima-balerinaja-89084?fb_action_ids=10202983544406868&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%5B260113664150478%5D&action_type_map=%5B%22og.likes%22%5D&action_ref_map=%5B%5D;"Mindenki lemondott rólam"[/url]
3652 flavia 2014-03-05 20:24:22 [Válasz erre: 3649 IVA 2014-03-05 05:44:37]
„ A Magyar Nemzeti Balett elnevezés olyan együttest feltételez, amely elsősorban és jellemzően a nemzeti balett repertoárt tartja műsorán, tagjai – kivételes esetektől eltekintve – magyar művészek.” A jelenlegi balettvezetés nem ilyen együttest épít. A művészek szerződtetése és a repertoár alakulása is indokolná a mielőbbi névváltoztatást. A jövő évad tervezett műsorában pozitívum a Coppélia felújítása, viszont érthetetlen és nehezen elfogadható, hogy Seregi balettjei közül csak a Sylvia-t kívánják játszani. Továbbra is érdekelne, hogy a Spartacus tavalyi,időt,energiát és pénzt nem kímélő próbafolyamata miért vált feleslegessé. Nem lett volna kézenfekvő ezt a darabot az Erkel műsorára tűzni? A víg özvegy „kiválasztása és színre vitele nem vall jó zenei és színpadi ízlésre.” Az előadások utáni közönségsiker sokszor megtévesztő. A taps szólhat a táncosok munkájának, a befektetett energiának, de nem feltétlen a darabnak. Nem nevezném szerencsés darabválasztásnak azt, amikor a premieren sincs teltház, és a további előadásokon fél, vagy alig félház előtt játszanak. Jó darabokkal meg lehet tölteni az Erkelt is, ráadásul a nézőtéri helyek száma a felújítást követően még csökkent is. Sikerről akkor lehet beszélni, amikor a bemutató után hosszú ideig nem lehet jegyhez jutni,akkora az érdeklődés. Erről itt sajnos szó nincs,a szakmai bukás pedig egyértelmű. A következő bemutatókból sem hiányoznak külföldi táncosaink, pihenni ők nem fognak ezután sem, ellentétben magyar szólistáinkkal, akik sokszor hónapokig kényszerpihenésre ítéltetnek. A.Tanykpayeva a hírek szerint Seregi Rómeójában is premierezik idén Júliaként, Felméry Lili viszont nem táncolhatja ezt a szerepét.Hosszan lehetne sorolni a furcsaságokat. Bajári Leventének igencsak táncolnia kellene még, nem pedig balettmesteri feladatokat ellátnia. Danilo szerepét neki biztosan sikerült volna „bonviváni jelentőségűvé és hatásúvá változtatni”. Az aranyecset a premiert követő pár előadással kifújt, a hírek szerint nem valószínű, hogy lesz folytatás. Továbbra is tartom a véleményem, ez az évad a nagy melléfogások évada.
„ A Magyar Nemzeti Balett elnevezés olyan együttest feltételez, amely elsősorban és jellemzően a nemzeti balett repertoárt tartja műsorán, tagjai – kivételes esetektől eltekintve – magyar művészek.” A jelenlegi balettvezetés nem ilyen együttest épít. A művészek szerződtetése és a repertoár alakulása is indokolná a mielőbbi névváltoztatást. A jövő évad tervezett műsorában pozitívum a Coppélia felújítása, viszont érthetetlen és nehezen elfogadható, hogy Seregi balettjei közül csak a Sylvia-t kívánják játszani. Továbbra is érdekelne, hogy a Spartacus tavalyi,időt,energiát és pénzt nem kímélő próbafolyamata miért vált feleslegessé. Nem lett volna kézenfekvő ezt a darabot az Erkel műsorára tűzni? A víg özvegy „kiválasztása és színre vitele nem vall jó zenei és színpadi ízlésre.” Az előadások utáni közönségsiker sokszor megtévesztő. A taps szólhat a táncosok munkájának, a befektetett energiának, de nem feltétlen a darabnak. Nem nevezném szerencsés darabválasztásnak azt, amikor a premieren sincs teltház, és a további előadásokon fél, vagy alig félház előtt játszanak. Jó darabokkal meg lehet tölteni az Erkelt is, ráadásul a nézőtéri helyek száma a felújítást követően még csökkent is. Sikerről akkor lehet beszélni, amikor a bemutató után hosszú ideig nem lehet jegyhez jutni,akkora az érdeklődés. Erről itt sajnos szó nincs,a szakmai bukás pedig egyértelmű. A következő bemutatókból sem hiányoznak külföldi táncosaink, pihenni ők nem fognak ezután sem, ellentétben magyar szólistáinkkal, akik sokszor hónapokig kényszerpihenésre ítéltetnek. A.Tanykpayeva a hírek szerint Seregi Rómeójában is premierezik idén Júliaként, Felméry Lili viszont nem táncolhatja ezt a szerepét.Hosszan lehetne sorolni a furcsaságokat. Bajári Leventének igencsak táncolnia kellene még, nem pedig balettmesteri feladatokat ellátnia. Danilo szerepét neki biztosan sikerült volna „bonviváni jelentőségűvé és hatásúvá változtatni”. Az aranyecset a premiert követő pár előadással kifújt, a hírek szerint nem valószínű, hogy lesz folytatás. Továbbra is tartom a véleményem, ez az évad a nagy melléfogások évada.
3651 Aurora 2014-03-05 15:45:35
Van a repertoárban komoly, mélyebb érzelmű darab, miért ne lehetne bemutatni egy könnyedebbet is, mint a Víg özvegy? Inkább az a baj, hogy összehasonlítgatják az operettel. Talán egy az egyben azonosnak kellett volna lennie zeneileg és színpadképileg, csak éppen az dalokat kellett volna felcserélni ugrásokra, forgásokra…? Érdekes, hogy az Anyegin után semmi kritika nem érte a zenét. Senkinek sem fájt, hogy nem Csajkovszkij Anyegin zenéjére táncolnak a színpadon. Csajkovszkij zenéje csendül fel ugyan, de nem azzal a színpadi képpel, amit máskor, máshol lehet hozzá társítani… Aki az operettre vágyott, csak éppen más köntösben, és akinek a látottak-hallottak után még a gyomra is émelyeg, szerintem nyugodtan kímélje meg magát egy újabb traumától, még ha korábban dupla jegyet is váltott rá, és, hogy a jegy se vesszék, inkább avassa be bátran a szeretteit, ajánlja fel valakinek, akiről úgy véli, biztos elragadtatással csodálja majd az előadást. Valakinek, aki már otthonról is lelkesedéssel indul el, aki felüdülésre vágyik a mindennapi fáradozás után, és akit az öröm fog el, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, ahogy maga Lehár Ferenc fogalmazott (bár akkor még nem egy leendő vígbalettet, hanem operettet, vígoperát említvén). Nem kell feltétlenül hasonlítgatni …. Apropo köntös; a neglizsét emlegetők, talán vágyódnak egy ilyen hálóköntösre…? Maga a császár felesége vajon nem volt jó hírű asszony? Őt is lehetett látni az Ernst Marischka által rendezett filmben hálóköntösben libbenni. Szórakoztató, vidám darab, jó, hogy ilyen is van.
Van a repertoárban komoly, mélyebb érzelmű darab, miért ne lehetne bemutatni egy könnyedebbet is, mint a Víg özvegy? Inkább az a baj, hogy összehasonlítgatják az operettel. Talán egy az egyben azonosnak kellett volna lennie zeneileg és színpadképileg, csak éppen az dalokat kellett volna felcserélni ugrásokra, forgásokra…? Érdekes, hogy az Anyegin után semmi kritika nem érte a zenét. Senkinek sem fájt, hogy nem Csajkovszkij Anyegin zenéjére táncolnak a színpadon. Csajkovszkij zenéje csendül fel ugyan, de nem azzal a színpadi képpel, amit máskor, máshol lehet hozzá társítani… Aki az operettre vágyott, csak éppen más köntösben, és akinek a látottak-hallottak után még a gyomra is émelyeg, szerintem nyugodtan kímélje meg magát egy újabb traumától, még ha korábban dupla jegyet is váltott rá, és, hogy a jegy se vesszék, inkább avassa be bátran a szeretteit, ajánlja fel valakinek, akiről úgy véli, biztos elragadtatással csodálja majd az előadást. Valakinek, aki már otthonról is lelkesedéssel indul el, aki felüdülésre vágyik a mindennapi fáradozás után, és akit az öröm fog el, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, ahogy maga Lehár Ferenc fogalmazott (bár akkor még nem egy leendő vígbalettet, hanem operettet, vígoperát említvén). Nem kell feltétlenül hasonlítgatni …. Apropo köntös; a neglizsét emlegetők, talán vágyódnak egy ilyen hálóköntösre…? Maga a császár felesége vajon nem volt jó hírű asszony? Őt is lehetett látni az Ernst Marischka által rendezett filmben hálóköntösben libbenni. Szórakoztató, vidám darab, jó, hogy ilyen is van.
3650 Robesz 2014-03-05 12:03:25
Én is a vasárnapi előadást láttam, és nekem tetszett. Kedves volt és szórakoztató. Jó, nem egy technikai bravúroktól hemzsegő produkció, de aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, annak pont megfelelő. Bukásnak egyáltalán nem nevezném, a közönség reakciója sem erről tanúskodik. Ha az Operaházban menne, még a nézőtér is megtelne minden előadásra. Az Aranyecset például meg annyira volt "tévedés", hogy én mondjuk be sem jutottam már rá, mert olyan telt házakkal ment.
Én is a vasárnapi előadást láttam, és nekem tetszett. Kedves volt és szórakoztató. Jó, nem egy technikai bravúroktól hemzsegő produkció, de aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, annak pont megfelelő. Bukásnak egyáltalán nem nevezném, a közönség reakciója sem erről tanúskodik. Ha az Operaházban menne, még a nézőtér is megtelne minden előadásra. Az Aranyecset például meg annyira volt "tévedés", hogy én mondjuk be sem jutottam már rá, mert olyan telt házakkal ment.
3649 IVA 2014-03-05 05:44:37 [Válasz erre: 3648 flavia 2014-03-04 22:13:45]
Nekem mindig tökéletesen megfelelt a Magyar Állami Operaház balett-társulata elnevezés, az új intézménynév bevezetését megtévesztőnek és zavarosnak tartottam. (Ilyen elnevezéssel a Szenegáli Nemzeti Balett esetében találkoztam először, amely viszont nem balett-, hanem folklór-együttes.) A Magyar Nemzeti Balett elnevezés olyan együttest feltételez, amely elsősorban és jellemzően a nemzeti balettrepertoárt tartja műsorán, tagjai – kivételes esetektől eltekintve – magyar művészek. Ez reprezentálná a magyar balettkultúrát, illetve annak állapotát. De nemcsak Magyarországon létezik ilyen „nemzetis” elnevezés és azzal ellentmondóan nemzetközi együttes. A kérdést azokhoz kellene címezni, akik a Nemzeti szót a társulat intézménynevébe iktatták, és ragaszkodnak is hozzá, illetve mindeközben nemzetközivé alakítják a társulatot. Több jó interjú után a média adós még ilyen tartalmat feszegető és tisztázó írással! Az utóbbi 60 év folyamán (ezt az időszakot ismerem, részben a szakirodalomból, részben tapasztalatból) rendszeresen előfordult, hogy nem minden vezető táncos lép fel minden premieren, illetve produkcióban. Popova, Pazár, Boros, Bakó, Bajári közvetlenül A víg özvegy utáni bemutatóban táncolnak, és feltehetően majd azokban az előadásokban is, melyeknek a szereposztását még nem közölték. Bajári Levente különben A víg özvegy egyik balettmestere. (Mindezt csak azért írtam le, mert a kérdést ugyanezekkel a válaszokkal „kivédhetné” egy illetékes vezető, ha megkérdeznék.) Hogy Aleszja Popova betanulta és próbálta A víg özvegyet, ez magánértesülés. Noha nekem tetszett Alyja Tanykpayeva és Nakamura Shoko alakítása, magam is úgy képzeltem, és ezt a darab láttán is fenntartom, hogy Glavari Hanna Popovához illő szerep lenne. A víg özvegyet szabad volt bemutatni, hiszen a darabválasztás az együttes, illetve az Operaház vezetésének szabadságában állt. De – sok más művel ellentétben – nem hiányzott a repertoárról, kiválasztása és színre vitele nem vall jó zenei és színpadi ízlésre, és nem tükrözi a közönség ízlése csiszolásának ambícióját, ami egy „magas művészetet” kínáló kulturális intézménynek kötelessége. Szeretteim közt akadnak olyan ifjak, akik biztosan elragadtatással csodálták volna a jelmezeket és a díszletet, de nem avattam be őket ebbe az élménybe. Ilyen ízlésű látványt megkapnak a televíziókból is, és azt sem szeretném, ha ebben a tálalásban ismernék meg Lehár zenéjét. (Nem tudok szabadulni attól a gyanakvástól, hogy a gazdag kiállítású darab játszási jogához, talán látványelemeihez is, nagyon kedvezményesen jutott hozzá az Operaház.) Az aranyecset lett volna az első melléfogás az évadban? Nem láttam. A víg özvegy két előadását viszont igen, és akkora közönségsikert tapasztaltam, amelyet bukásnak nevezni – finoman szólva – hatalmas tévedés. Azért jó, hogy vannak kritikák (olyanok, amilyenek) és vannak hozzászólások a fórumokon (olyanok, amilyenek), mert ezek árnyalják a nézőtérről tapasztalható egyértelmű sikert, amely nem részletez(het)i, hogy a taps mennyire szól a táncosok munkájának, mennyire az egész produkciónak, a darabválasztásnak. Az évad további bemutatói – noha nem a repertoár fájó hiányait pótolják – elvileg még ígérhetnek jót. Súlyos szerkesztési hibának – és a tapasztalatok hiányának – tartom, hogy az Etűdöket a Modern balett-estet indító darabnak szánták. Ezért – bár régóta vágyom viszontlátni ezt a kis remekművet – nem is tervezem megnézni. Az utána következő darabok tavaly – elsősorban a minősíthetetlenül gyatra világítás miatt – nem tetszettek. Úgy gondolom, a fokozhatatlan hatású Etűdök után rettenetesen unnám őket, azt pedig a baletthez és magamhoz is méltatlannak tartanám, hogy unatkozzam egy balettelőadáson. (Ha az Etűdök mégis az est záró darabja lesz, és csak a honlapon közlik hibásan a sorrendet, akkor persze ráfáztam kicsit a döntésemre.)
Nekem mindig tökéletesen megfelelt a Magyar Állami Operaház balett-társulata elnevezés, az új intézménynév bevezetését megtévesztőnek és zavarosnak tartottam. (Ilyen elnevezéssel a Szenegáli Nemzeti Balett esetében találkoztam először, amely viszont nem balett-, hanem folklór-együttes.) A Magyar Nemzeti Balett elnevezés olyan együttest feltételez, amely elsősorban és jellemzően a nemzeti balettrepertoárt tartja műsorán, tagjai – kivételes esetektől eltekintve – magyar művészek. Ez reprezentálná a magyar balettkultúrát, illetve annak állapotát. De nemcsak Magyarországon létezik ilyen „nemzetis” elnevezés és azzal ellentmondóan nemzetközi együttes. A kérdést azokhoz kellene címezni, akik a Nemzeti szót a társulat intézménynevébe iktatták, és ragaszkodnak is hozzá, illetve mindeközben nemzetközivé alakítják a társulatot. Több jó interjú után a média adós még ilyen tartalmat feszegető és tisztázó írással! Az utóbbi 60 év folyamán (ezt az időszakot ismerem, részben a szakirodalomból, részben tapasztalatból) rendszeresen előfordult, hogy nem minden vezető táncos lép fel minden premieren, illetve produkcióban. Popova, Pazár, Boros, Bakó, Bajári közvetlenül A víg özvegy utáni bemutatóban táncolnak, és feltehetően majd azokban az előadásokban is, melyeknek a szereposztását még nem közölték. Bajári Levente különben A víg özvegy egyik balettmestere. (Mindezt csak azért írtam le, mert a kérdést ugyanezekkel a válaszokkal „kivédhetné” egy illetékes vezető, ha megkérdeznék.) Hogy Aleszja Popova betanulta és próbálta A víg özvegyet, ez magánértesülés. Noha nekem tetszett Alyja Tanykpayeva és Nakamura Shoko alakítása, magam is úgy képzeltem, és ezt a darab láttán is fenntartom, hogy Glavari Hanna Popovához illő szerep lenne. A víg özvegyet szabad volt bemutatni, hiszen a darabválasztás az együttes, illetve az Operaház vezetésének szabadságában állt. De – sok más művel ellentétben – nem hiányzott a repertoárról, kiválasztása és színre vitele nem vall jó zenei és színpadi ízlésre, és nem tükrözi a közönség ízlése csiszolásának ambícióját, ami egy „magas művészetet” kínáló kulturális intézménynek kötelessége. Szeretteim közt akadnak olyan ifjak, akik biztosan elragadtatással csodálták volna a jelmezeket és a díszletet, de nem avattam be őket ebbe az élménybe. Ilyen ízlésű látványt megkapnak a televíziókból is, és azt sem szeretném, ha ebben a tálalásban ismernék meg Lehár zenéjét. (Nem tudok szabadulni attól a gyanakvástól, hogy a gazdag kiállítású darab játszási jogához, talán látványelemeihez is, nagyon kedvezményesen jutott hozzá az Operaház.) Az aranyecset lett volna az első melléfogás az évadban? Nem láttam. A víg özvegy két előadását viszont igen, és akkora közönségsikert tapasztaltam, amelyet bukásnak nevezni – finoman szólva – hatalmas tévedés. Azért jó, hogy vannak kritikák (olyanok, amilyenek) és vannak hozzászólások a fórumokon (olyanok, amilyenek), mert ezek árnyalják a nézőtérről tapasztalható egyértelmű sikert, amely nem részletez(het)i, hogy a taps mennyire szól a táncosok munkájának, mennyire az egész produkciónak, a darabválasztásnak. Az évad további bemutatói – noha nem a repertoár fájó hiányait pótolják – elvileg még ígérhetnek jót. Súlyos szerkesztési hibának – és a tapasztalatok hiányának – tartom, hogy az Etűdöket a Modern balett-estet indító darabnak szánták. Ezért – bár régóta vágyom viszontlátni ezt a kis remekművet – nem is tervezem megnézni. Az utána következő darabok tavaly – elsősorban a minősíthetetlenül gyatra világítás miatt – nem tetszettek. Úgy gondolom, a fokozhatatlan hatású Etűdök után rettenetesen unnám őket, azt pedig a baletthez és magamhoz is méltatlannak tartanám, hogy unatkozzam egy balettelőadáson. (Ha az Etűdök mégis az est záró darabja lesz, és csak a honlapon közlik hibásan a sorrendet, akkor persze ráfáztam kicsit a döntésemre.)
3648 flavia 2014-03-04 22:13:45 [Válasz erre: 3644 IVA 2014-03-03 05:30:31]
Nakamura Shoko /Glavari Hanna/, Sarkissova Karina /Valencienne/, Jurij Kekalo /Danilo/, Dmitry Timofeev/Camille/ Ez valóban a Magyar Nemzeti Balett előadása? Jó lenne tudni, hogy hol volt Aleszja Popova, Pazár Krisztina, Boros Ildikó, Bakó Máté, Bajári Levente? A.Popova betanulta és próbálta a darabot, végül helyette Nakamura Shoko táncolhatott. Súlyos szereposztási tévedés nem „kihozni” Popovát Glavari Hanna szerepében. Az én véleményem, hogy ezt a darabot nem lett volna szabad bemutatni. Ebben az évadban ez a második melléfogás. 2 balett premier, 2 bukás Az évad további bemutatói sem ígérnek sok jót.
Nakamura Shoko /Glavari Hanna/, Sarkissova Karina /Valencienne/, Jurij Kekalo /Danilo/, Dmitry Timofeev/Camille/ Ez valóban a Magyar Nemzeti Balett előadása? Jó lenne tudni, hogy hol volt Aleszja Popova, Pazár Krisztina, Boros Ildikó, Bakó Máté, Bajári Levente? A.Popova betanulta és próbálta a darabot, végül helyette Nakamura Shoko táncolhatott. Súlyos szereposztási tévedés nem „kihozni” Popovát Glavari Hanna szerepében. Az én véleményem, hogy ezt a darabot nem lett volna szabad bemutatni. Ebben az évadban ez a második melléfogás. 2 balett premier, 2 bukás Az évad további bemutatói sem ígérnek sok jót.
3647 Búbánat 2014-03-03 13:02:37 [Válasz erre: 3644 IVA 2014-03-03 05:30:31]
Amikor tavaly megtudtam, hogy A víg özvegy színpadra kerül az Erkelben - bár balettként -, megörültem a hírnek, hiszen legkedvesebb operettemről van szó: több előadást terveztem be magamnak. Miután ott voltam a főpróba-előadáson (amiről itt megírtam elsőként - röviden érintve - meglátásaimat az új balett-produkcióról) és olvasva utóbb a véleményeket, de mindenekelőtt saját csalódásom okán, bizony, elment a kedvem attól, hogy beüljek a színházba újból megnézni ezt az "átszabdalt" - Lehár-remeket. Még szerencse, hogy a színházak repertoárján megtalálható az eredeti darab is: az elmúlt években országszerte játszották és most is játsszák magát a világhírű operettet: Budapesti Operettszínház, Kaposvári Csiky Gergely Színház, Szegedi Nemzeti Színház (előtte a Szabadtéri Játékokon is), Kecskeméti Katona József Színház, Debreceni Csokonai Színház, Veszprémi Petőfi Színház…
Amikor tavaly megtudtam, hogy A víg özvegy színpadra kerül az Erkelben - bár balettként -, megörültem a hírnek, hiszen legkedvesebb operettemről van szó: több előadást terveztem be magamnak. Miután ott voltam a főpróba-előadáson (amiről itt megírtam elsőként - röviden érintve - meglátásaimat az új balett-produkcióról) és olvasva utóbb a véleményeket, de mindenekelőtt saját csalódásom okán, bizony, elment a kedvem attól, hogy beüljek a színházba újból megnézni ezt az "átszabdalt" - Lehár-remeket. Még szerencse, hogy a színházak repertoárján megtalálható az eredeti darab is: az elmúlt években országszerte játszották és most is játsszák magát a világhírű operettet: Budapesti Operettszínház, Kaposvári Csiky Gergely Színház, Szegedi Nemzeti Színház (előtte a Szabadtéri Játékokon is), Kecskeméti Katona József Színház, Debreceni Csokonai Színház, Veszprémi Petőfi Színház…
3646 Búbánat 2014-03-03 13:02:01
[url] http://mno.hu/grund/a-vig-ozvegy-es-a-mesevilag-illuzioja-1213449; A víg özvegy és a mesevilág illúziója [/url] MNO, 2014. február 28., péntek 17:22 , szerző: Makrai Sonja „Lehár Ferenc 1905-ben komponált háromfelvonásos operettjét, A víg özvegyet 1975-ben dolgozta át baletté az ausztrál koreográfus, Ronald Hynd. Az Ausztrál Balett jóváhagyásával múlt hét végén mutatta be a Magyar Nemzeti Balett társulata az Erkel Színházban a boldog békeidőket idéző habkönnyű művet. A darab második szereposztásáról szól a kritikánk.” „Hynd koreográfiája sekélyes, laza szövésű, inkább a színészi játékra, mintsem a technikai bravúrokra helyezi a hangsúlyt. Olybá tűnik, mintha frivol humorral átitatott némafilmet látnánk. Eltúlzott, pantomimszerű gesztusok, erős grimaszok, és a túlzsúfolt valcerbetétek között kevés lehetőséget kapnak a táncosok”. „Ronald Hynd koreográfiáját nagy dobásnak szánta az Opera vezetése, de túlzás lenne azt állítani, hogy ez a bemutató mérföldkő lenne a balett-társulat életében.”
[url] http://mno.hu/grund/a-vig-ozvegy-es-a-mesevilag-illuzioja-1213449; A víg özvegy és a mesevilág illúziója [/url] MNO, 2014. február 28., péntek 17:22 , szerző: Makrai Sonja „Lehár Ferenc 1905-ben komponált háromfelvonásos operettjét, A víg özvegyet 1975-ben dolgozta át baletté az ausztrál koreográfus, Ronald Hynd. Az Ausztrál Balett jóváhagyásával múlt hét végén mutatta be a Magyar Nemzeti Balett társulata az Erkel Színházban a boldog békeidőket idéző habkönnyű művet. A darab második szereposztásáról szól a kritikánk.” „Hynd koreográfiája sekélyes, laza szövésű, inkább a színészi játékra, mintsem a technikai bravúrokra helyezi a hangsúlyt. Olybá tűnik, mintha frivol humorral átitatott némafilmet látnánk. Eltúlzott, pantomimszerű gesztusok, erős grimaszok, és a túlzsúfolt valcerbetétek között kevés lehetőséget kapnak a táncosok”. „Ronald Hynd koreográfiáját nagy dobásnak szánta az Opera vezetése, de túlzás lenne azt állítani, hogy ez a bemutató mérföldkő lenne a balett-társulat életében.”
3645 IVA 2014-03-03 05:36:53 [Válasz erre: 3641 IVA 2014-03-02 05:05:27]
Megerősödve első megfigyelésemben, jelzem, hogy a Népszabadság kritikusának jelzőjével szemben Valencienne nem több, hanem csupán egy pasztellszínű neglizsében évődik akadémikusan. Ez is épp elég stílustalanság, mert egy nagykövet felesége (aki a szöveges „ősváltozatban” jó hírű asszonynak vallja magát) megcsalhatja ugyan a férjét, de nem megy hálóköntösben annak hivatalába, egyenruhába öltözött, magas rangú tisztviselők közé. Ezen túlmenően ajánlanám a szakkritikusnak, nézzen meg valahol egy macskát, hogy megtudja, milyen a macskabajsz.
Megerősödve első megfigyelésemben, jelzem, hogy a Népszabadság kritikusának jelzőjével szemben Valencienne nem több, hanem csupán egy pasztellszínű neglizsében évődik akadémikusan. Ez is épp elég stílustalanság, mert egy nagykövet felesége (aki a szöveges „ősváltozatban” jó hírű asszonynak vallja magát) megcsalhatja ugyan a férjét, de nem megy hálóköntösben annak hivatalába, egyenruhába öltözött, magas rangú tisztviselők közé. Ezen túlmenően ajánlanám a szakkritikusnak, nézzen meg valahol egy macskát, hogy megtudja, milyen a macskabajsz.
3644 IVA 2014-03-03 05:30:31 [Válasz erre: 3631 IVA 2014-02-23 03:37:42]
A víg özvegy - 2014. március 2. (Erkel Színház) A víg özvegy-balett valamilyen minőségét jelzi, hogy ha már megvolt a jegyem, másodjára is megnéztem. Nem nagy lelkesedéssel mentem, de nem vagyok az, aki veszni hagyja a jegyét, vagy otthagy előadást. Ennél azonban erősebb indíték, hogy kíváncsi voltam a még ismeretlen táncosokra is, elsősorban Nakamura Shokóra. Túl a gyenge balett-librettó, az egysíkúan ábrázolt karakterek, a gyér humorú „vígbalett” és a kiabáló látványvilág traumáján, nem tudok napirendre térni a Lehár-zene barbár felhasználásának bosszúsága fölött. (Murron alábbi hozzászólása nyomán: ne sértegessem a barbárokat!) Néha felkínálnak élvezetre egy-egy szép dallamot, kezded átadni magad (amennyire ezt a tolmácsolás és a hangzás engedi), olykor többször is, de mint hideg zuhany, jön az interruptus, és mire folytatódik vagy befejeződne a kompozíció, már túlestél több ilyen fordulaton, végül émelyeg a gyomrod az egésztől, a másodjára immár hatástalan csoportos táncok monotóniájával együtt. Mégsem bántam az ismétlést: Nakamura Shokót, jelentem, megvettem. Nem első pillantásra, nem is az első felvonásban. Bizalmatlanul közeledtem hozzá, miután már látatlanul is terhelő dolgokat gyűjtöttek róla ide, óhatatlanul összehasonlítva Alyja Tanykpayevával, úgy is mint előzőleg látott Glavari Hannával, úgy is mint a másik, külföldről szerződtetett és sokak által kelletlenül fogadott első magántáncosnővel. Első látásra Tanykpayeva a megnyerőbb, mimikája több színből kevert és árnyaltabb, melegebb és több személyes élményről informál. Nakamura Shoko arcán szinte csak két színt láttam: mosolyt és egy fájó emléket hordozó, rezignált komolyságot. (Nem végzetes baj ez: több remek Odettet–Odiliát láttam, akik a fehér figurát csak a bánat attitűdjével, a varázsló lányát csupán felszabadult vidámsággal ábrázolták. Szerencsére akadtak kiválóbbak is.) Nakamura Shoko mégsem marad adós az érzelmek kifejezésével, mert amit a mimikájából hiányolnánk, azt bőségesen megtéríti táncával. Minden mozdulatának van töltése, még azt a lábfejmerevítésből spiccbe váltogató táncot is hitelesíti, amelyet első látásra (Tanykpayeva előadásában) kimódolt koreográfiának éreztem, nem őszintének. Pontosabban ettől a szólójától kezdve tartottam érdekesnek és nagyszerűnek, figyeltem lenyűgöző spicctechnikáját, amelyet fokozottan érvérvényesít alkatához képest hosszúnak tűnő lábfeje. Egy darabig a korábban már látott Sarkissova Karinától is idegenkedtem, Pap Adriennél halványabbnak találtam Valencienne szerepében, később, kiváló technikáját bemutatva, érdekesebbé és szerethetőbbé vált. A nyurga Kekalo Jurij figyelmre méltó jelenség, ám ezt a Danilót ő sem tudta bonviváni jelentőségűvé és hatásúvá változtatni, fiatal is a szerephez. Dmitry Timofeev (Camille) kellő tudású táncos, de alakítása akaratlanul árnyékba kerül a Simon Istváné mögött. A honlap (és még a napi szórólap is) szerepcserét, illetve átosztást ígért Kromov, Prisics és a Pontevedrói szóló fiú szerepében, ennek ellenére változatlanul oszlottak meg a premier művészei között. Szomorúan tapasztaltam, hogy a tömöttebb földszintet és a ritkásabb erkélyt egybevéve fél házzal, de lehet, hogy csak alig fél házzal ment le az előadás. Viszont el kell mondanom, hogy az én (nem egyedülálló) nemtetszésemmel szemben óriási volt a siker: a vastaps hangzása telt ház tapsorkánját idézte. Továbbá évtizedekkel korábbi Erkel színházi balettelőadások (főleg Sylviák) forró ünneplését idézte fel számomra, hogy virágcsokrok repültek a színpadra: Sarkissova előtt kettő, Nakamura Shoko előtt öt-hat jókora, celofános csokorral hódoltak rajongóik. Feltehetően személyes híveik, mégis jóleső látvány, sőt felemelő érzés a művészet, illetve a dívák ilyen régimódi elismerése.
A víg özvegy - 2014. március 2. (Erkel Színház) A víg özvegy-balett valamilyen minőségét jelzi, hogy ha már megvolt a jegyem, másodjára is megnéztem. Nem nagy lelkesedéssel mentem, de nem vagyok az, aki veszni hagyja a jegyét, vagy otthagy előadást. Ennél azonban erősebb indíték, hogy kíváncsi voltam a még ismeretlen táncosokra is, elsősorban Nakamura Shokóra. Túl a gyenge balett-librettó, az egysíkúan ábrázolt karakterek, a gyér humorú „vígbalett” és a kiabáló látványvilág traumáján, nem tudok napirendre térni a Lehár-zene barbár felhasználásának bosszúsága fölött. (Murron alábbi hozzászólása nyomán: ne sértegessem a barbárokat!) Néha felkínálnak élvezetre egy-egy szép dallamot, kezded átadni magad (amennyire ezt a tolmácsolás és a hangzás engedi), olykor többször is, de mint hideg zuhany, jön az interruptus, és mire folytatódik vagy befejeződne a kompozíció, már túlestél több ilyen fordulaton, végül émelyeg a gyomrod az egésztől, a másodjára immár hatástalan csoportos táncok monotóniájával együtt. Mégsem bántam az ismétlést: Nakamura Shokót, jelentem, megvettem. Nem első pillantásra, nem is az első felvonásban. Bizalmatlanul közeledtem hozzá, miután már látatlanul is terhelő dolgokat gyűjtöttek róla ide, óhatatlanul összehasonlítva Alyja Tanykpayevával, úgy is mint előzőleg látott Glavari Hannával, úgy is mint a másik, külföldről szerződtetett és sokak által kelletlenül fogadott első magántáncosnővel. Első látásra Tanykpayeva a megnyerőbb, mimikája több színből kevert és árnyaltabb, melegebb és több személyes élményről informál. Nakamura Shoko arcán szinte csak két színt láttam: mosolyt és egy fájó emléket hordozó, rezignált komolyságot. (Nem végzetes baj ez: több remek Odettet–Odiliát láttam, akik a fehér figurát csak a bánat attitűdjével, a varázsló lányát csupán felszabadult vidámsággal ábrázolták. Szerencsére akadtak kiválóbbak is.) Nakamura Shoko mégsem marad adós az érzelmek kifejezésével, mert amit a mimikájából hiányolnánk, azt bőségesen megtéríti táncával. Minden mozdulatának van töltése, még azt a lábfejmerevítésből spiccbe váltogató táncot is hitelesíti, amelyet első látásra (Tanykpayeva előadásában) kimódolt koreográfiának éreztem, nem őszintének. Pontosabban ettől a szólójától kezdve tartottam érdekesnek és nagyszerűnek, figyeltem lenyűgöző spicctechnikáját, amelyet fokozottan érvérvényesít alkatához képest hosszúnak tűnő lábfeje. Egy darabig a korábban már látott Sarkissova Karinától is idegenkedtem, Pap Adriennél halványabbnak találtam Valencienne szerepében, később, kiváló technikáját bemutatva, érdekesebbé és szerethetőbbé vált. A nyurga Kekalo Jurij figyelmre méltó jelenség, ám ezt a Danilót ő sem tudta bonviváni jelentőségűvé és hatásúvá változtatni, fiatal is a szerephez. Dmitry Timofeev (Camille) kellő tudású táncos, de alakítása akaratlanul árnyékba kerül a Simon Istváné mögött. A honlap (és még a napi szórólap is) szerepcserét, illetve átosztást ígért Kromov, Prisics és a Pontevedrói szóló fiú szerepében, ennek ellenére változatlanul oszlottak meg a premier művészei között. Szomorúan tapasztaltam, hogy a tömöttebb földszintet és a ritkásabb erkélyt egybevéve fél házzal, de lehet, hogy csak alig fél házzal ment le az előadás. Viszont el kell mondanom, hogy az én (nem egyedülálló) nemtetszésemmel szemben óriási volt a siker: a vastaps hangzása telt ház tapsorkánját idézte. Továbbá évtizedekkel korábbi Erkel színházi balettelőadások (főleg Sylviák) forró ünneplését idézte fel számomra, hogy virágcsokrok repültek a színpadra: Sarkissova előtt kettő, Nakamura Shoko előtt öt-hat jókora, celofános csokorral hódoltak rajongóik. Feltehetően személyes híveik, mégis jóleső látvány, sőt felemelő érzés a művészet, illetve a dívák ilyen régimódi elismerése.
3643 murron 2014-03-02 23:54:14 [Válasz erre: 3642 Myway 2014-03-02 15:58:31]
Kedves Myway, kérem, ne sértegessük a libákat!
Kedves Myway, kérem, ne sértegessük a libákat!
3642 Myway 2014-03-02 15:58:31 [Válasz erre: 3640 flavia 2014-03-02 00:59:46]
sajnos HORECZKY egy gusztustalan LIBA!
sajnos HORECZKY egy gusztustalan LIBA!
3641 IVA 2014-03-02 05:05:27 [Válasz erre: 3640 flavia 2014-03-02 00:59:46]
Tulajdonképpen egyfajta elégtételnek kellene éreznem ezt a kritikát, amelynek nem egy állítása igazolja az én véleményemet (ld. a 3631. sz. hozzászólást). Mégsem érzem annak, mert Horeczky Krisztina akkor is lehúzta volna az előadást, ha az nem lenne ennyi szempontból és ilyen mértékben kifogásolható. Az Étoile-ügy nem lehet tényező az előadás és a táncosok teljesítményének tárgyilagos, esztétikai megítélésében, amint az sem, hogy az Operaház a honlapján és más orgánumokban – helytelenül – devalválja a világsztár fogalmát (operaénekesek esetében is). Jellemző a kritika irányultságára, hogy a szerző meg sem említi a premier (technikai és színészi szempontból) legkiválóbbját, Simon Istvánt, hiszen őt is a jelenlegi vezetés szerződtette a társulathoz. „Rovására” még a képaláírásban is mellőzték a nevét. Azt hiszem, miután egy másik szereposztással is megnéztem A víg özvegyet, visszatérek még ehhez a recenzióhoz.
Tulajdonképpen egyfajta elégtételnek kellene éreznem ezt a kritikát, amelynek nem egy állítása igazolja az én véleményemet (ld. a 3631. sz. hozzászólást). Mégsem érzem annak, mert Horeczky Krisztina akkor is lehúzta volna az előadást, ha az nem lenne ennyi szempontból és ilyen mértékben kifogásolható. Az Étoile-ügy nem lehet tényező az előadás és a táncosok teljesítményének tárgyilagos, esztétikai megítélésében, amint az sem, hogy az Operaház a honlapján és más orgánumokban – helytelenül – devalválja a világsztár fogalmát (operaénekesek esetében is). Jellemző a kritika irányultságára, hogy a szerző meg sem említi a premier (technikai és színészi szempontból) legkiválóbbját, Simon Istvánt, hiszen őt is a jelenlegi vezetés szerződtette a társulathoz. „Rovására” még a képaláírásban is mellőzték a nevét. Azt hiszem, miután egy másik szereposztással is megnéztem A víg özvegyet, visszatérek még ehhez a recenzióhoz.
3640 flavia 2014-03-02 00:59:46
http://nol.hu/lap/kult/20140228-csillagok__csodok__milliok
http://nol.hu/lap/kult/20140228-csillagok__csodok__milliok
3639 svaler 2014-02-26 16:34:12
Érdekes hír az Operaház honlapjáról: "Balett-tavasz! A víg özvegy című vígbalett óriási sikerrel indított az Erkelben, ám a Magyar Nemzeti Balett még számos meglepetéssel készül tavasszal..." Őszintén szeretem a műfajt, és emiatt is nagyon remélem, hogy egyszer majd az előadás színvonalához a jegyértékesítés színvonala is fel fog nőni.... tekintettel az eddig tapasztalt és a mai és holnapi várható (35-45 százalékos) helykihasználtságra.
Érdekes hír az Operaház honlapjáról: "Balett-tavasz! A víg özvegy című vígbalett óriási sikerrel indított az Erkelben, ám a Magyar Nemzeti Balett még számos meglepetéssel készül tavasszal..." Őszintén szeretem a műfajt, és emiatt is nagyon remélem, hogy egyszer majd az előadás színvonalához a jegyértékesítés színvonala is fel fog nőni.... tekintettel az eddig tapasztalt és a mai és holnapi várható (35-45 százalékos) helykihasználtságra.
3638 svaler 2014-02-26 16:33:25 [Válasz erre: 3637 Búbánat 2014-02-23 11:49:58]
Érdekes hír az Operaház honlapjáról: "Balett-tavasz! A víg özvegy című vígbalett óriási sikerrel indított az Erkelben, ám a Magyar Nemzeti Balett még számos meglepetéssel készül tavasszal..." Őszintén szeretem a műfajt, és emiatt is nagyon remélem, hogy egyszer majd az előadás színvonalához a jegyértékesítés színvonala is fel fog nőni.... tekintettel az eddig tapasztalt és a mai és holnapi várható (35-45 százalékos) helykihasználtságra.
Érdekes hír az Operaház honlapjáról: "Balett-tavasz! A víg özvegy című vígbalett óriási sikerrel indított az Erkelben, ám a Magyar Nemzeti Balett még számos meglepetéssel készül tavasszal..." Őszintén szeretem a műfajt, és emiatt is nagyon remélem, hogy egyszer majd az előadás színvonalához a jegyértékesítés színvonala is fel fog nőni.... tekintettel az eddig tapasztalt és a mai és holnapi várható (35-45 százalékos) helykihasználtságra.
3637 Búbánat 2014-02-23 11:49:58 [Válasz erre: 3631 IVA 2014-02-23 03:37:42]
Köszönöm a beszámolódat A víg-özvegy balett premier- előadásról. Egyetértek a meglátásaiddal. Ami a hivatalos premieren tapasztalt „foghíjas nézőteret” illeti, e kissé meglepődtem. De bizonyos szempontból talán érthető is. Ez a körülmény egyrészt azt jelezheti, a korábbi széles, balettet kedvelő közönség-réteg kora, összetétele, érdeklődése, anyagi körülményei, (zenés)színházlátogatási szokásai mára megváltozó félben van. Vannak, akik nem tudnak dönteni: Ez A víg özvegy most akkor operett-e vagy balett-e, vagy a kettő ötvözete? Minek tartsa: valami öszvér megoldást kap? És mindek tekintse ezt a koreográfiát: klasszikus balettnek-e vagy modernek? Ez is szempont körükben, és más-más közönségréteget csábít el a baletthoz. Különösen a „kortárs” balett iránt érdeklődők tépelődhetnek most, nem tudják, mihez tartsák magukat egy klasszikus operettnek számító darab táncjátékával szemben. Vélhető, egyelőre nem teljesen sikerült meggyőzni a balettet szerető közönséget, hogy milyen tánc- és zenei élményekkel fog szembesülni, milyen koreográfiával találkozik. És attól, ha némiképp idegenkedik is egy operettből készült táncjátékhoz beülni a színházba, még érdemes lehet legyőznie meglévő kétkedés-érzetét; egy Lehár-operett mindig vonzza, elvarázsolja a néző-hallgatót, miért ne mutatkozhatna meg ugyanez a érdeklődés annak egy - már jó ideje beharangozott - balett-verziója iránt! Mindenesetre a péntek esti - igaz, „zártkörű” – főpróba közönségén semmi nem múlott: az Erkel Színház hatalmas nézőtere – lent és fent is –tele volt, a kíváncsiság győzött, az előadásra sokakat odavonzott. És amit láttak, nagyon tetszett nekik.
Köszönöm a beszámolódat A víg-özvegy balett premier- előadásról. Egyetértek a meglátásaiddal. Ami a hivatalos premieren tapasztalt „foghíjas nézőteret” illeti, e kissé meglepődtem. De bizonyos szempontból talán érthető is. Ez a körülmény egyrészt azt jelezheti, a korábbi széles, balettet kedvelő közönség-réteg kora, összetétele, érdeklődése, anyagi körülményei, (zenés)színházlátogatási szokásai mára megváltozó félben van. Vannak, akik nem tudnak dönteni: Ez A víg özvegy most akkor operett-e vagy balett-e, vagy a kettő ötvözete? Minek tartsa: valami öszvér megoldást kap? És mindek tekintse ezt a koreográfiát: klasszikus balettnek-e vagy modernek? Ez is szempont körükben, és más-más közönségréteget csábít el a baletthoz. Különösen a „kortárs” balett iránt érdeklődők tépelődhetnek most, nem tudják, mihez tartsák magukat egy klasszikus operettnek számító darab táncjátékával szemben. Vélhető, egyelőre nem teljesen sikerült meggyőzni a balettet szerető közönséget, hogy milyen tánc- és zenei élményekkel fog szembesülni, milyen koreográfiával találkozik. És attól, ha némiképp idegenkedik is egy operettből készült táncjátékhoz beülni a színházba, még érdemes lehet legyőznie meglévő kétkedés-érzetét; egy Lehár-operett mindig vonzza, elvarázsolja a néző-hallgatót, miért ne mutatkozhatna meg ugyanez a érdeklődés annak egy - már jó ideje beharangozott - balett-verziója iránt! Mindenesetre a péntek esti - igaz, „zártkörű” – főpróba közönségén semmi nem múlott: az Erkel Színház hatalmas nézőtere – lent és fent is –tele volt, a kíváncsiság győzött, az előadásra sokakat odavonzott. És amit láttak, nagyon tetszett nekik.
3636 Myway 2014-02-23 10:43:53
Tegnap váratlanul elhunyt NAGY IVÁN, az egykori világhírű balettművész, a Magyar Nemzeti Balett jelenlegi művészeti főtanácsadója!!!!???
Tegnap váratlanul elhunyt NAGY IVÁN, az egykori világhírű balettművész, a Magyar Nemzeti Balett jelenlegi művészeti főtanácsadója!!!!???
3635 Janus 2014-02-23 10:43:49 [Válasz erre: 3634 Robesz 2014-02-23 07:44:03]
Na ez engem is érdekelne! Meg hogy úgy elbántak a klasszikus balettekkel! A rosszul őrzött lány se sokáig ment. Csajkovszkijtól csak a Diótörő megy, a Delibes balettok teljesen eltűntek, a Bartók táncjátékok úgyszintén. Pedig ezekre be menne a közönség! Komolyan azért erre sem ártana gondolni, mert az Opera mégiscsak egy kulturális szolgáltatást kellene, hogy végezzen és tekintettel lennie a fogyasztó igényeire is! Ez most így csúnyán hangzik, de ez az igazság.
Na ez engem is érdekelne! Meg hogy úgy elbántak a klasszikus balettekkel! A rosszul őrzött lány se sokáig ment. Csajkovszkijtól csak a Diótörő megy, a Delibes balettok teljesen eltűntek, a Bartók táncjátékok úgyszintén. Pedig ezekre be menne a közönség! Komolyan azért erre sem ártana gondolni, mert az Opera mégiscsak egy kulturális szolgáltatást kellene, hogy végezzen és tekintettel lennie a fogyasztó igényeire is! Ez most így csúnyán hangzik, de ez az igazság.
3634 Robesz 2014-02-23 07:44:03
De amúgy tudomásotok szerint van valami oka, hogy nem játsszák a Hattyúk tavát pl?
De amúgy tudomásotok szerint van valami oka, hogy nem játsszák a Hattyúk tavát pl?
3633 Janus 2014-02-23 07:19:30 [Válasz erre: 3632 Janus 2014-02-23 07:18:06]
Mondjuk egy Bűvös vadász, egy Eladott menyasszony, egy Kátya Kabanova - mióta nem játszották eme remekműveket a Házban?
Mondjuk egy Bűvös vadász, egy Eladott menyasszony, egy Kátya Kabanova - mióta nem játszották eme remekműveket a Házban?
3632 Janus 2014-02-23 07:18:06
Az utóbbi pár évben a Giselle-t leszámítva egyetlen alkalommal se vettek elé egy klasszikus balettet. A premierek majd mind modernebb darabok - én ezekből is szívesebben ülnék be mondjuk egy Sztravinszkij, Bartók vagy egy új Prokofjev balett bemutatójára. A hattyúk tavát meg már hosszú évek óta visszavárom - persze egy hamar úgyse emelik vissza a repertoárba. Mindegy.Biztos megint velem van a baj - aki az R. Strauss 150 fesztivál programját nézve se értette minek kell minden évben egy R. Strauss opera premier??? Helyette inkább vennének elő Donizetti darabokat vagy Bellinit, vagy bármi mást a klasszikus repertoárból.
Az utóbbi pár évben a Giselle-t leszámítva egyetlen alkalommal se vettek elé egy klasszikus balettet. A premierek majd mind modernebb darabok - én ezekből is szívesebben ülnék be mondjuk egy Sztravinszkij, Bartók vagy egy új Prokofjev balett bemutatójára. A hattyúk tavát meg már hosszú évek óta visszavárom - persze egy hamar úgyse emelik vissza a repertoárba. Mindegy.Biztos megint velem van a baj - aki az R. Strauss 150 fesztivál programját nézve se értette minek kell minden évben egy R. Strauss opera premier??? Helyette inkább vennének elő Donizetti darabokat vagy Bellinit, vagy bármi mást a klasszikus repertoárból.
3631 IVA 2014-02-23 03:37:42
A víg özvegy (balettbemutató) - 2014. február 22. Olvasva Búbánat beszámolóját, elkedvetlenedtem kissé, A víg özvegy-operett zenéjének felhasználása ügyében, de aztán vigasztaltam magam Seregi László Spartacusának esetével. Hacsaturján – most talán nem fogom megtalálni a megfelelő kifejezést, mert nem pontosan emlékszem az 1968-as történetre – tiltakozott (lehet, hogy csak nem örült), amikor megtudta, hogy balettszerzeményének zenéjét Seregi a saját szövegkönyvéhez, illetve koreográfiájához nem olyan sorrendben, nem olyan dramaturgia szerint használja fel, ahogyan ő azt színpadra szánta, illetve ahogyan a moszkvai Nagyszínház klasszikussá vált előadásában megvalósították. Ám a darab előadása (feltehetően a bemutatón látta) meggyőzte a zeneszerzőt, legalábbis megenyhítette. Jómagamnak pedig mindig is egyik kedvence volt Seregi Spartacusa, sokkal jobbnak találom, mint a moszkvait, amelyet csak felvételeken láttam. A víg özvegy balettváltozatának azonban engem annál jóval többről nem sikerült meggyőznie, mint hogy jól szerkesztették meg hozzá Lehár operettzenéjét. Nem is ugyanaz az eset persze, hiszen míg Seregi a Spartacust ugyanabban a műfajban, sőt szintén neoklasszikus táncalkotásban fogalmazta újra, A víg özvegy témája műfajt váltott, zenéje pedig a túlnyomóan vokálisból tisztán zenekari „változattá” dolgozódott át – szándékosan használtam ezt a nehézkes kifejezést. A műfajváltás számomra azt az evidenciát bizonyította, hogy parádés invencióáradatából Lehár nem véletlenül írt nagyoperettet. Írhatott volna belőle vígoperát is, amint nem egy operettjéből, amelyek zenéjét operai igénnyel alkotta meg (és előadni is úgy célszerű őket). Írhatott volna balettet is belőle, miért is ne, felkészültsége megvolt hozzá, a műfaj is létezett. De ő szerette az operett műfaját, amelynek egyik legnagyobb mestere, művésze lett, és amelyre óriási volt az igény Európában, és meg is felelt a műfaj követelményeinek. Más szórenddel: ennek a műfajnak a követelményeihez igazodott a zenéjével. Kellemes arányban váltakoznak benne áriák, kettősök, együttesek, kórusok, zenekari átkötések. Amint a darabban is váltakozik a humor, vidámság, érzelmesség, szenvedély. Ez utóbbiból csipetnyivel sem több, mint amennyi egybehangzik Lehár vallomásával a műfajról: az operettben nincs helyük a lélekmarcangoló érzelmeknek. Nincs tehát ilyen A víg özvegyben, Camille de Rosillon epekedésénél fűtöttebb szenvedély nem szólal meg a zenében. Nos, úgy gondolom, a balettben ez kevés. Az operettirodalom gyöngyszemének szerzőjét abba a helyzetbe hozták, hogy a zene, próza, humor tánc, könnyedség keverékéből álló műfajban legkiválóbb alkotása egy másik műfajban hígnak és unalmasnak mutatkozik: páratlan invenciózussága önismétlésre szorulónak tűnik. Háromnegyedes ütemre persze mindig lehet pörögni, de A víg özvegy teljes zenéje nem tánczene, hanem elsősorban vokális zene, amely énekes előadók művészetére, személyiségére, humorára is számít. Hasonlót mondhatok a darab cselekményének minőségbeli metamorfózisáról is. A víg özvegy-operett cselekménye amolyan jó közepes (A csárdáskirálynőé, a Leányvásáré, a Sybillé pl. sokkal jobb), A víg özvegy-baletté silány, semmicske. Visszatérve a Spartacus esetére: Seregi ugyan megváltoztatta az eredeti balettköltemény számainak (vagy inkább tételeinek) sorrendjét, és a komponista szándékaihoz képest más drámai személyekhez, eltérő szituációkhoz kapcsolta azokat, ám az egyes tételeket, azok ívét, lendületét érintetlenül hagyta, s talán csak egyetlen zárt számot használt fel különböző szituációkban. A víg özvegy-baletthez a számok többségét „szétszabdalták” (Búbánat), széttördelték; akad, amelyik egyáltalán nem szólal meg egészében, akad, amelyiknek csak egyes részei, vagy a bevezető taktusai ismétlődnek, nem is egyszer. Ezáltal a számok legtöbbje elveszti felépítésének, érzelmi ívének nagyszerűségét, a Lehár-zene túlnyomó része sokat veszít minőségéből és érzelmi hatásából. Szinte csak a Pavilon-kettőst hagyták egyben, és ugyanazokhoz a személyekhez kötve, akik az operettben is előadják. A Vilja-dal megfogalmazása az egyik legfájdalmasabb pontja a darabnak. Noha érdekes ötlet, hogy Glavari Hanna fiatal lányként jelenik meg Danilo emlékezetében (Giselle I. felvonásbeli kosztümjéhez hasonló ruhácskában), mígnem dublőz balerina űzi el a „látomást”, ez a nagyszerű dal ellenáll a táncnak (az operettben sem szeretem tánckari kíséretét), mindenképpen egy énekes előadói varázsára számít. (A jelenet kitalálásáról is a Spartacus egyik igazi Seregi-leleménye jutott eszembe, amelyben Spartacus szemében a kisázsiai táncosnő tűnik át Flavia alakjába.) A koreográfia kétségtelenül ötletes, látványos és hálás feladatot ad a jól felkészült táncosoknak. Többször öncélú, mint ahányszor érzelmi töltése is lenne. Ott van például Hannának az a szólója, amelyben bemerevítésből váltogatja lábfejét spicctartásba: nem idéz folklorisztikus elemet és nem fejez ki állapotot, érzelmeket. Csak ott van. A szintén agyonszabdalt Grisette-dalra lejtett (kis részben) kánkán kiváló összmunkát feltételező koreográfia, amelynél ellenállhatatlanabb volt Diana nimfáinak kánkánra perdülése Seregi László Sylviájában. S ha már ide jutottam: A víg özvegy-balett igényes és mutatós díszletháttere hangsúlyozza a párizsi helyszínt és miliőt. Seregi Sylviája ugyan csak egy balett-teremben, illetve a másik cselekménysíkban megjelenő antik kori ligetben játszódik, egyetlenegy mozzanatában, amelyben Diana megmutatja Sylviának az Oriontól kapott combékszerét (és fülébe súg valami kétesen finom dolgot), ebben az egy mozzanatában több francia, több pajzánság és több Párizs van, mint az egész, új Víg özvegyünkben. Ha az utóbbi években látott két klasszikus, A bajadér és a Don Quijote élménye után voltam bátor azt mondani, hogy e számos zenei és koreográfiai értéket felmutató baletteknek csak olyan operaházban lenne helyük, amelynek repertoárján nincs ínség A hattyúk tava, a Csipkerózsika, Harangozó Gyula és Seregi László legjobb balettjei és néhány szovjet remekmű (A bahcsiszeráji szökőkút, Párizs lángjai, Gajane) terén, most még magabiztosabban állítom, hogy nem volt jó döntés A víg özveggyel foltozni a hiányos repertoárt. Úgy láttam, balettművészeink kiváló formában, a lehető legtöbbet hozták ki a darabból. Alyja Tanykpayevának perfekt technikája mellett erős aurája van, megfelelő érzésvilága és palettája a szerelmi érzés ábrázolásához gesztusokkal, mimikával. Cserta József technikai problémák nélkül rajzolta meg az operett Danilójánál egysíkúbb balettfigurát. Pap Adrienn is jeleskedett a különben pazar szubrett-alaknál halványabb Valencienne szerepében. Simon Istvánról nem lehet kevesebbet mondani, mint hogy kiváló, a kettősökben is, a szintén kiváló Kerényi Miklós Dávid és Szegő András társaságában pedig lenyűgöző. Méltán váltotta ki a közönség tetszését Hommer Csaba, Turi Sándor és Majoros Balázs is. Utóbbi szerepét (Pontevedrói szóló fiú) kevésbé sután is megnevezhették volna a színlapon. Pontevedrói fiú – ebből a színpadról és a színlapról is kiderülne, hogy övé a kis szóló a pontevedróiak karából. Nem szóltam még a díszletekről és a jelmezekről. Amit az operett művészi tökélyéből, zenei szépségéből, humorlehetőségeiből nem sikerült átmenteni a balettbe, azt megpróbálja pótolni a tengerentúli angolszász ízlésnek megfelelő pompa. Számomra ez giccs. Noha az operett elviseli a mértékkel túlzott tarkaságot és harsányságot, ilyen hivalkodó mértékben idegen A víg özvegy világától, amelynek az intimitás is része, és idegen Lehár zenéjétől, amely sohasem közönséges. Persze lehet, hogy ha a puszta fekete héttér és a vastraverzek közül kell választani, én is ezt választom. Csak nem vagyok elájulva. Balettpremier volt, mely szó hallatán az ember a rajongók páholyokból kicsorduló tömegére gondol. Az Erkel Színházban a földszinten foghíjas, az erkélyen (jóindulattal) félig telt nézőtérről figyelte, majd ünnepelte lelkesen a közönség az új balett bemutatását.
A víg özvegy (balettbemutató) - 2014. február 22. Olvasva Búbánat beszámolóját, elkedvetlenedtem kissé, A víg özvegy-operett zenéjének felhasználása ügyében, de aztán vigasztaltam magam Seregi László Spartacusának esetével. Hacsaturján – most talán nem fogom megtalálni a megfelelő kifejezést, mert nem pontosan emlékszem az 1968-as történetre – tiltakozott (lehet, hogy csak nem örült), amikor megtudta, hogy balettszerzeményének zenéjét Seregi a saját szövegkönyvéhez, illetve koreográfiájához nem olyan sorrendben, nem olyan dramaturgia szerint használja fel, ahogyan ő azt színpadra szánta, illetve ahogyan a moszkvai Nagyszínház klasszikussá vált előadásában megvalósították. Ám a darab előadása (feltehetően a bemutatón látta) meggyőzte a zeneszerzőt, legalábbis megenyhítette. Jómagamnak pedig mindig is egyik kedvence volt Seregi Spartacusa, sokkal jobbnak találom, mint a moszkvait, amelyet csak felvételeken láttam. A víg özvegy balettváltozatának azonban engem annál jóval többről nem sikerült meggyőznie, mint hogy jól szerkesztették meg hozzá Lehár operettzenéjét. Nem is ugyanaz az eset persze, hiszen míg Seregi a Spartacust ugyanabban a műfajban, sőt szintén neoklasszikus táncalkotásban fogalmazta újra, A víg özvegy témája műfajt váltott, zenéje pedig a túlnyomóan vokálisból tisztán zenekari „változattá” dolgozódott át – szándékosan használtam ezt a nehézkes kifejezést. A műfajváltás számomra azt az evidenciát bizonyította, hogy parádés invencióáradatából Lehár nem véletlenül írt nagyoperettet. Írhatott volna belőle vígoperát is, amint nem egy operettjéből, amelyek zenéjét operai igénnyel alkotta meg (és előadni is úgy célszerű őket). Írhatott volna balettet is belőle, miért is ne, felkészültsége megvolt hozzá, a műfaj is létezett. De ő szerette az operett műfaját, amelynek egyik legnagyobb mestere, művésze lett, és amelyre óriási volt az igény Európában, és meg is felelt a műfaj követelményeinek. Más szórenddel: ennek a műfajnak a követelményeihez igazodott a zenéjével. Kellemes arányban váltakoznak benne áriák, kettősök, együttesek, kórusok, zenekari átkötések. Amint a darabban is váltakozik a humor, vidámság, érzelmesség, szenvedély. Ez utóbbiból csipetnyivel sem több, mint amennyi egybehangzik Lehár vallomásával a műfajról: az operettben nincs helyük a lélekmarcangoló érzelmeknek. Nincs tehát ilyen A víg özvegyben, Camille de Rosillon epekedésénél fűtöttebb szenvedély nem szólal meg a zenében. Nos, úgy gondolom, a balettben ez kevés. Az operettirodalom gyöngyszemének szerzőjét abba a helyzetbe hozták, hogy a zene, próza, humor tánc, könnyedség keverékéből álló műfajban legkiválóbb alkotása egy másik műfajban hígnak és unalmasnak mutatkozik: páratlan invenciózussága önismétlésre szorulónak tűnik. Háromnegyedes ütemre persze mindig lehet pörögni, de A víg özvegy teljes zenéje nem tánczene, hanem elsősorban vokális zene, amely énekes előadók művészetére, személyiségére, humorára is számít. Hasonlót mondhatok a darab cselekményének minőségbeli metamorfózisáról is. A víg özvegy-operett cselekménye amolyan jó közepes (A csárdáskirálynőé, a Leányvásáré, a Sybillé pl. sokkal jobb), A víg özvegy-baletté silány, semmicske. Visszatérve a Spartacus esetére: Seregi ugyan megváltoztatta az eredeti balettköltemény számainak (vagy inkább tételeinek) sorrendjét, és a komponista szándékaihoz képest más drámai személyekhez, eltérő szituációkhoz kapcsolta azokat, ám az egyes tételeket, azok ívét, lendületét érintetlenül hagyta, s talán csak egyetlen zárt számot használt fel különböző szituációkban. A víg özvegy-baletthez a számok többségét „szétszabdalták” (Búbánat), széttördelték; akad, amelyik egyáltalán nem szólal meg egészében, akad, amelyiknek csak egyes részei, vagy a bevezető taktusai ismétlődnek, nem is egyszer. Ezáltal a számok legtöbbje elveszti felépítésének, érzelmi ívének nagyszerűségét, a Lehár-zene túlnyomó része sokat veszít minőségéből és érzelmi hatásából. Szinte csak a Pavilon-kettőst hagyták egyben, és ugyanazokhoz a személyekhez kötve, akik az operettben is előadják. A Vilja-dal megfogalmazása az egyik legfájdalmasabb pontja a darabnak. Noha érdekes ötlet, hogy Glavari Hanna fiatal lányként jelenik meg Danilo emlékezetében (Giselle I. felvonásbeli kosztümjéhez hasonló ruhácskában), mígnem dublőz balerina űzi el a „látomást”, ez a nagyszerű dal ellenáll a táncnak (az operettben sem szeretem tánckari kíséretét), mindenképpen egy énekes előadói varázsára számít. (A jelenet kitalálásáról is a Spartacus egyik igazi Seregi-leleménye jutott eszembe, amelyben Spartacus szemében a kisázsiai táncosnő tűnik át Flavia alakjába.) A koreográfia kétségtelenül ötletes, látványos és hálás feladatot ad a jól felkészült táncosoknak. Többször öncélú, mint ahányszor érzelmi töltése is lenne. Ott van például Hannának az a szólója, amelyben bemerevítésből váltogatja lábfejét spicctartásba: nem idéz folklorisztikus elemet és nem fejez ki állapotot, érzelmeket. Csak ott van. A szintén agyonszabdalt Grisette-dalra lejtett (kis részben) kánkán kiváló összmunkát feltételező koreográfia, amelynél ellenállhatatlanabb volt Diana nimfáinak kánkánra perdülése Seregi László Sylviájában. S ha már ide jutottam: A víg özvegy-balett igényes és mutatós díszletháttere hangsúlyozza a párizsi helyszínt és miliőt. Seregi Sylviája ugyan csak egy balett-teremben, illetve a másik cselekménysíkban megjelenő antik kori ligetben játszódik, egyetlenegy mozzanatában, amelyben Diana megmutatja Sylviának az Oriontól kapott combékszerét (és fülébe súg valami kétesen finom dolgot), ebben az egy mozzanatában több francia, több pajzánság és több Párizs van, mint az egész, új Víg özvegyünkben. Ha az utóbbi években látott két klasszikus, A bajadér és a Don Quijote élménye után voltam bátor azt mondani, hogy e számos zenei és koreográfiai értéket felmutató baletteknek csak olyan operaházban lenne helyük, amelynek repertoárján nincs ínség A hattyúk tava, a Csipkerózsika, Harangozó Gyula és Seregi László legjobb balettjei és néhány szovjet remekmű (A bahcsiszeráji szökőkút, Párizs lángjai, Gajane) terén, most még magabiztosabban állítom, hogy nem volt jó döntés A víg özveggyel foltozni a hiányos repertoárt. Úgy láttam, balettművészeink kiváló formában, a lehető legtöbbet hozták ki a darabból. Alyja Tanykpayevának perfekt technikája mellett erős aurája van, megfelelő érzésvilága és palettája a szerelmi érzés ábrázolásához gesztusokkal, mimikával. Cserta József technikai problémák nélkül rajzolta meg az operett Danilójánál egysíkúbb balettfigurát. Pap Adrienn is jeleskedett a különben pazar szubrett-alaknál halványabb Valencienne szerepében. Simon Istvánról nem lehet kevesebbet mondani, mint hogy kiváló, a kettősökben is, a szintén kiváló Kerényi Miklós Dávid és Szegő András társaságában pedig lenyűgöző. Méltán váltotta ki a közönség tetszését Hommer Csaba, Turi Sándor és Majoros Balázs is. Utóbbi szerepét (Pontevedrói szóló fiú) kevésbé sután is megnevezhették volna a színlapon. Pontevedrói fiú – ebből a színpadról és a színlapról is kiderülne, hogy övé a kis szóló a pontevedróiak karából. Nem szóltam még a díszletekről és a jelmezekről. Amit az operett művészi tökélyéből, zenei szépségéből, humorlehetőségeiből nem sikerült átmenteni a balettbe, azt megpróbálja pótolni a tengerentúli angolszász ízlésnek megfelelő pompa. Számomra ez giccs. Noha az operett elviseli a mértékkel túlzott tarkaságot és harsányságot, ilyen hivalkodó mértékben idegen A víg özvegy világától, amelynek az intimitás is része, és idegen Lehár zenéjétől, amely sohasem közönséges. Persze lehet, hogy ha a puszta fekete héttér és a vastraverzek közül kell választani, én is ezt választom. Csak nem vagyok elájulva. Balettpremier volt, mely szó hallatán az ember a rajongók páholyokból kicsorduló tömegére gondol. Az Erkel Színházban a földszinten foghíjas, az erkélyen (jóindulattal) félig telt nézőtérről figyelte, majd ünnepelte lelkesen a közönség az új balett bemutatását.
3630 Búbánat 2014-02-22 13:33:14
Lehár A víg özvegy című operettje balett változatának ma esti bemutatója előtt, tegnap este tartották meg a nyilvános főpróbát az Erkel Színházban, melyen ott voltam. Hozzáteszem, tegnap a második szereposztás volt a színen, a mai premieren nem őket kapjuk. Nem vagyok balett-szakértő, úgyhogy ilyen művészeti irányú értékelésre nem vállalkozom, de amúgy sem illik premier előtt a főpróbán látottak alapján részletes taglalásokba bocsátkozni. Legyen elég annyi, hogy aki arra számít, hogy egy az egyben Lehár operettmuzsikáját hallja viszont, az meglepődni fog: minden ismert dallamot hallani fogja belőle, de azokat nem mindig a „helyén” találja. Például a második felvonásból a Vilja-dal zenéje már az első felvonásban felhangzik (egy érdekes megoldás által), vagy Danilo belépőjének (az operettben „Az orfeum tanyán…” kezdetű betétszám) zenéjét a harmadik felvonásban, a Maxim-jelenetben halljuk csak először. Gyakorlatilag Lehár eredeti partitúrájából minden dal, kettős, jelenet, finálé rövidítve, „szétszabdalva” és – az eredeti hangnemet azért megtartva – áthangszerelve kapjuk. Az alkotók elmondása szerint újszerű dramaturgia megvalósítására törekedtek, s mivel az operettből balett készült el, ez speciális szabályokat követel. A balett változat dramaturgiájához szervesen illeszkedő zenékből áll össze az új partitúra. Ebből kifolyólag történik, hogy az első és második felvonásból átkerülnek zenei részek a harmadik felvonásba, visszatérő jelleggel ismét felcsendülnek dallamok az előző jelenetekből is, melyek hol egymásba fonódnak, hol meg újak csatlakoznak hozzájuk; az alkotók, ahol szükséges volt, az áthangszerelés mellett elvégeztek bizonyos „hozzáköltést” is az eredeti zenékhez. Összességében a zenedramaturgia működik, és az operettből ismert szüzsé fő váza ebben a balettben ugyanúgy megtalálható. Mindehhez hatásos rendezés-koreográfia, látványvilág és színes „operett”- kavalkád társul; illúziót keltő díszletek között, színpompás jelmezekben nagyszerű táncosokat látunk a színpadon, akik jól megkoreografált táncaikban megelevenítik a világhírű operett cselekményét és benne a főszereplőket. Az előadás végén a szűnni nem akaró vastaps azt jelzi, hogy a közönség tetszéssel, jól fogadta A víg özvegy újszerű megközelítését a zenés-színpadon, ezúttal balett változatában gyönyörködve. Többet majd a mai premier-előadás után mondhatunk el róla.
Lehár A víg özvegy című operettje balett változatának ma esti bemutatója előtt, tegnap este tartották meg a nyilvános főpróbát az Erkel Színházban, melyen ott voltam. Hozzáteszem, tegnap a második szereposztás volt a színen, a mai premieren nem őket kapjuk. Nem vagyok balett-szakértő, úgyhogy ilyen művészeti irányú értékelésre nem vállalkozom, de amúgy sem illik premier előtt a főpróbán látottak alapján részletes taglalásokba bocsátkozni. Legyen elég annyi, hogy aki arra számít, hogy egy az egyben Lehár operettmuzsikáját hallja viszont, az meglepődni fog: minden ismert dallamot hallani fogja belőle, de azokat nem mindig a „helyén” találja. Például a második felvonásból a Vilja-dal zenéje már az első felvonásban felhangzik (egy érdekes megoldás által), vagy Danilo belépőjének (az operettben „Az orfeum tanyán…” kezdetű betétszám) zenéjét a harmadik felvonásban, a Maxim-jelenetben halljuk csak először. Gyakorlatilag Lehár eredeti partitúrájából minden dal, kettős, jelenet, finálé rövidítve, „szétszabdalva” és – az eredeti hangnemet azért megtartva – áthangszerelve kapjuk. Az alkotók elmondása szerint újszerű dramaturgia megvalósítására törekedtek, s mivel az operettből balett készült el, ez speciális szabályokat követel. A balett változat dramaturgiájához szervesen illeszkedő zenékből áll össze az új partitúra. Ebből kifolyólag történik, hogy az első és második felvonásból átkerülnek zenei részek a harmadik felvonásba, visszatérő jelleggel ismét felcsendülnek dallamok az előző jelenetekből is, melyek hol egymásba fonódnak, hol meg újak csatlakoznak hozzájuk; az alkotók, ahol szükséges volt, az áthangszerelés mellett elvégeztek bizonyos „hozzáköltést” is az eredeti zenékhez. Összességében a zenedramaturgia működik, és az operettből ismert szüzsé fő váza ebben a balettben ugyanúgy megtalálható. Mindehhez hatásos rendezés-koreográfia, látványvilág és színes „operett”- kavalkád társul; illúziót keltő díszletek között, színpompás jelmezekben nagyszerű táncosokat látunk a színpadon, akik jól megkoreografált táncaikban megelevenítik a világhírű operett cselekményét és benne a főszereplőket. Az előadás végén a szűnni nem akaró vastaps azt jelzi, hogy a közönség tetszéssel, jól fogadta A víg özvegy újszerű megközelítését a zenés-színpadon, ezúttal balett változatában gyönyörködve. Többet majd a mai premier-előadás után mondhatunk el róla.
3629 Búbánat 2014-02-22 13:32:45 [Válasz erre: 3628 Búbánat 2014-02-22 13:31:41]
Bocssánat: ezt rossz helyre másoltam be. kérem a T, Szerkesztőket innen törölni!
Bocssánat: ezt rossz helyre másoltam be. kérem a T, Szerkesztőket innen törölni!
3628 Búbánat 2014-02-22 13:31:41
Ez a Murphy törvénye... Nem szabadott volna, hogy ez bekövetkezzék a három év alatt. Ebből is látszik, mindennek van eredője, mozgatója - de az is tény: a kultúrát nem szabadott volna szárnyaszegetten magára hagyni. Nagyvonalú gesztust kellett volna gyakorolniuk a döntéshozóknak.
Ez a Murphy törvénye... Nem szabadott volna, hogy ez bekövetkezzék a három év alatt. Ebből is látszik, mindennek van eredője, mozgatója - de az is tény: a kultúrát nem szabadott volna szárnyaszegetten magára hagyni. Nagyvonalú gesztust kellett volna gyakorolniuk a döntéshozóknak.
3627 IVA 2014-02-21 19:51:04 [Válasz erre: 3621 svaler 2014-02-17 13:53:25]
Somai Miklós három interjúja érdekes, tárgyilagos hangú. Nem ad illuzórikus portrét a művészekről, a pályáról, de mentes a sajnáltatástól és az önsajnáltatástól is. Csalódott vagyok, amiért három interjú után vége a sorozatnak. Mindössze három táncművész lenne Magyarországon „a pas de deux-n túl”? Azért is érdemes lenne még néhány művészt megszólaltatni, mert mindegyiküknek másképp alakult az indulása, a pályája, más-más módon élték meg az elszakadást a színpadtól és más-más úton élik túl ennek egzisztenciális gondjait. A balettmesterség mellett masszőr, természetgyógyász és operettszínházi balettigazgató portréjának sorába tematikailag pontosan illenék a sikeres hazai és nemzetközi táncművészi karrier után ugyancsak „a pas de deux-n túl” járó operaházi balettigazgatóé. Nem feltételezem, hogy kérdés- és válaszhiány miatt lett a riportsorozat ilyen tiszavirág életű.
Somai Miklós három interjúja érdekes, tárgyilagos hangú. Nem ad illuzórikus portrét a művészekről, a pályáról, de mentes a sajnáltatástól és az önsajnáltatástól is. Csalódott vagyok, amiért három interjú után vége a sorozatnak. Mindössze három táncművész lenne Magyarországon „a pas de deux-n túl”? Azért is érdemes lenne még néhány művészt megszólaltatni, mert mindegyiküknek másképp alakult az indulása, a pályája, más-más módon élték meg az elszakadást a színpadtól és más-más úton élik túl ennek egzisztenciális gondjait. A balettmesterség mellett masszőr, természetgyógyász és operettszínházi balettigazgató portréjának sorába tematikailag pontosan illenék a sikeres hazai és nemzetközi táncművészi karrier után ugyancsak „a pas de deux-n túl” járó operaházi balettigazgatóé. Nem feltételezem, hogy kérdés- és válaszhiány miatt lett a riportsorozat ilyen tiszavirág életű.
3626 Búbánat 2014-02-21 12:37:56 [Válasz erre: 3625 Búbánat 2014-02-21 12:37:16]
[url] http://mixonline.hu/Gallery/?id=95723#http://www.mixonline.hu/System/Articles/Images/13a3f5c3-6303-48fc-babe-559ba93f71d8.jpg; A víg özvegy – képgaléria [/url]
[url] http://mixonline.hu/Gallery/?id=95723#http://www.mixonline.hu/System/Articles/Images/13a3f5c3-6303-48fc-babe-559ba93f71d8.jpg; A víg özvegy – képgaléria [/url]
3625 Búbánat 2014-02-21 12:37:16
[url] http://mixonline.hu/Gallery/?id=95723#http://www.mixonline.hu/System/Articles/Images/13a3f5c3-6303-48fc-babe-559ba93f71d8.jpg; A víg özvegy – képgaléria [/url Ma este 7 órakor kezdődik az Erkel Színházban a - „Mindenki operája”-sorozat részeként - Lehár operettjének nyilvános főpróba-előadása. A bemutató-előadást pedig holnap tartják ugyanitt.
[url] http://mixonline.hu/Gallery/?id=95723#http://www.mixonline.hu/System/Articles/Images/13a3f5c3-6303-48fc-babe-559ba93f71d8.jpg; A víg özvegy – képgaléria [/url Ma este 7 órakor kezdődik az Erkel Színházban a - „Mindenki operája”-sorozat részeként - Lehár operettjének nyilvános főpróba-előadása. A bemutató-előadást pedig holnap tartják ugyanitt.
3624 Búbánat 2014-02-21 00:09:37 [Válasz erre: 3623 Búbánat 2014-02-21 00:08:38]
[url] http://www.fidelio.hu/tanc/hirek/oriasi_bravurra_keszul_a_magyar_nemzeti_balett; Óriási bravúrra készül a Magyar Nemzeti Balett [/url] • 2014. február 19. - • (kzs) - • Magyar Állami Operaház/Fidelio - Február 22-étől két hónapon át összesen harminc előadást ad a Magyar Nemzeti Balett társulata. A két operaházi Seregi-klasszikus repertoár-előadásai mellett két bemutatót tartanak az Erkel Színházban: az Etűdök és A víg özvegy lesz műsoron - utóbbi magyarországi debütálása érkezik el. „A harminc előadásban a Magyar Nemzeti Balett valamennyi első magántáncosa színpadra lép, a közönség pedig a legszínesebb merítést kapja mind a műfajok, mind hangulatok terén. Az új előadás betanításához és beállításához Budapestre érkezett a darab angol koreográfusa, Ronald Hynd, valamint Peter Docherty, jelmez- és díszlettervező is. A víg özvegy főszerepében Tanykpayevát Kozmér Alexandra, majd Nakamura Shoko, a társulat idén szerződtetett új, japán származású csillaga követi a színpadon. Gróf Danilo Danilovics szerepében Cserta József és Apáti Bence mellett ismét szólószerepben csillogtathatja képességeit az ifjú Kekalo Jurij, akit az évad első bemutatóján láthatott a közönség első ízben szólistaként.”
[url] http://www.fidelio.hu/tanc/hirek/oriasi_bravurra_keszul_a_magyar_nemzeti_balett; Óriási bravúrra készül a Magyar Nemzeti Balett [/url] • 2014. február 19. - • (kzs) - • Magyar Állami Operaház/Fidelio - Február 22-étől két hónapon át összesen harminc előadást ad a Magyar Nemzeti Balett társulata. A két operaházi Seregi-klasszikus repertoár-előadásai mellett két bemutatót tartanak az Erkel Színházban: az Etűdök és A víg özvegy lesz műsoron - utóbbi magyarországi debütálása érkezik el. „A harminc előadásban a Magyar Nemzeti Balett valamennyi első magántáncosa színpadra lép, a közönség pedig a legszínesebb merítést kapja mind a műfajok, mind hangulatok terén. Az új előadás betanításához és beállításához Budapestre érkezett a darab angol koreográfusa, Ronald Hynd, valamint Peter Docherty, jelmez- és díszlettervező is. A víg özvegy főszerepében Tanykpayevát Kozmér Alexandra, majd Nakamura Shoko, a társulat idén szerződtetett új, japán származású csillaga követi a színpadon. Gróf Danilo Danilovics szerepében Cserta József és Apáti Bence mellett ismét szólószerepben csillogtathatja képességeit az ifjú Kekalo Jurij, akit az évad első bemutatóján láthatott a közönség első ízben szólistaként.”
3623 Búbánat 2014-02-21 00:08:38
[url] http://7ora7.hu/hirek/a-vig-ozvegy-hazai-premierjevel-kezdi-a-tavaszt-a-magyar-nemzeti-balett; A víg özvegy hazai premierjével kezdi a tavaszt a Magyar Nemzeti Balett [/url] 7ora7.hu, 2014. február 18., 18:30 Lehár Ferenc A víg özvegy című operettje balettváltozatának február 22-i magyarországi bemutatójával indul a Magyar Nemzeti Balett harminc előadást kínáló tavaszi előadássorozata, amelynek során a klasszikus elemekre épülő Etűdök című produkciót is láthatja az Erkel Színház közönsége. A társulat tavaszi előadásait ismertető keddi budapesti sajtótájékoztatón Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója elmondta, az egész évad repertoárját a műfaji és hangulati sokszínűség jellemzi, amelynek célja, hogy még vonzóbbá váljanak a közönség számára. A kínálatot ennek megfelelően „nagy kosztümös, ‘klasszikus’ klasszikus, vicces és vígbalettek” gazdagítják.
[url] http://7ora7.hu/hirek/a-vig-ozvegy-hazai-premierjevel-kezdi-a-tavaszt-a-magyar-nemzeti-balett; A víg özvegy hazai premierjével kezdi a tavaszt a Magyar Nemzeti Balett [/url] 7ora7.hu, 2014. február 18., 18:30 Lehár Ferenc A víg özvegy című operettje balettváltozatának február 22-i magyarországi bemutatójával indul a Magyar Nemzeti Balett harminc előadást kínáló tavaszi előadássorozata, amelynek során a klasszikus elemekre épülő Etűdök című produkciót is láthatja az Erkel Színház közönsége. A társulat tavaszi előadásait ismertető keddi budapesti sajtótájékoztatón Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója elmondta, az egész évad repertoárját a műfaji és hangulati sokszínűség jellemzi, amelynek célja, hogy még vonzóbbá váljanak a közönség számára. A kínálatot ennek megfelelően „nagy kosztümös, ‘klasszikus’ klasszikus, vicces és vígbalettek” gazdagítják.
3622 Búbánat 2014-02-17 22:49:24 [Válasz erre: 3615 Búbánat 2014-02-05 21:44:04]
A fidelio.hu oldalára felkerült a teljes cikk: A VÍG ÖZVEGY BALETTVÁLTOZATÁNAK BEMUTATÓJA [url] http://fidelio.hu/tanc/magazin/lehar_ferenc_dallamaival_erkezik_az_uj_balettpremier; Lehár Ferenc dallamaival érkezik az új balettpremier [/url] • 2014. február 14. - • Gara Márk - • Opera Magazin - Párizsban játszódó történet, angol koreográfus, magyar zeneszerző, a Balkánról származó szereplők és az első világháború előtti idők nosztalgikus hangulata. Összeurópai mű, mondanánk most, a 21. század elején. Erkel Színház frissen felújított épületében várja a tánc szerelmeseit, a Magyar Nemzeti Balett ugyanis február 22-én mutatja be Ronald Hynd háromfelvonásos balettjét, A víg özvegyet.
A fidelio.hu oldalára felkerült a teljes cikk: A VÍG ÖZVEGY BALETTVÁLTOZATÁNAK BEMUTATÓJA [url] http://fidelio.hu/tanc/magazin/lehar_ferenc_dallamaival_erkezik_az_uj_balettpremier; Lehár Ferenc dallamaival érkezik az új balettpremier [/url] • 2014. február 14. - • Gara Márk - • Opera Magazin - Párizsban játszódó történet, angol koreográfus, magyar zeneszerző, a Balkánról származó szereplők és az első világháború előtti idők nosztalgikus hangulata. Összeurópai mű, mondanánk most, a 21. század elején. Erkel Színház frissen felújított épületében várja a tánc szerelmeseit, a Magyar Nemzeti Balett ugyanis február 22-én mutatja be Ronald Hynd háromfelvonásos balettjét, A víg özvegyet.
3621 svaler 2014-02-17 13:53:25
És még egy: [url]http://www.kulturpart.hu/tanc/40163/az_operahaz_nem_elegge_izgalmas_hely;„Az Operaház nem eléggé izgalmas hely”[/url]
És még egy: [url]http://www.kulturpart.hu/tanc/40163/az_operahaz_nem_elegge_izgalmas_hely;„Az Operaház nem eléggé izgalmas hely”[/url]
3620 svaler 2014-02-11 14:10:49
Még egy interjú: [url]http://www.kulturpart.hu/tanc/40042/a_pas_de_deuxn_tul_ii;A pas de deux-n túl II.[/url]
Még egy interjú: [url]http://www.kulturpart.hu/tanc/40042/a_pas_de_deuxn_tul_ii;A pas de deux-n túl II.[/url]
3619 IVA 2014-02-11 00:11:46
[url]http://szinhaz.hu/tanc/55352-jii-kylian-koreografiaja-a-budapest-tancfesztivalon;Jiří Kylián koreográfiája a Budapest Táncfesztiválon[/url]
[url]http://szinhaz.hu/tanc/55352-jii-kylian-koreografiaja-a-budapest-tancfesztivalon;Jiří Kylián koreográfiája a Budapest Táncfesztiválon[/url]
3618 IVA 2014-02-07 22:00:48 [Válasz erre: 3617 flavia 2014-02-07 17:45:16]
„– Miért szerződtet indokolatlanul nagy számban külföldről kartáncosokat a szólisták mellett?” A kérdésben nem szerepelhet, hogy indokolatlanul. A balettigazgató csak akkor szerződtette indokolatlanul a külföldi táncosokat, ha azt nem tudja vagy nem akarja indokolni, a kérdésre sem. „– Az Erkel megnyitásával miért nem nőtt a balett előadások száma a várt mértékben?” Vajon ki által várt mértékben? A közönség által? Páran felvetettük ezt a csalódást ezen a fórumon, mi nem vagyunk azonosak a közönséggel. „– Miért vette le műsorról A bajadér, A Karamazov testvérek c. előadásokat?” Én ide soroltam volna A rosszul őrzött lányt is, amely mindig sikerdarab volt, és lenne is. Mert nem tudtam, amit itt a következő kérdésben olvasok, hogy a balettigazgató (valóban ő?) eladta a díszleteit és a jelmezeit külföldre. Ez a gond a további kérdések jó részével is. A média feladata kielégíteni a nyilvánosság kíváncsiságát, feltárni azokat a tényeket, amelyek a nyilvánosságot foglalkoztathatják. Ezeknek a kérdéseknek, panaszoknak jó része belső sérelem, amely érintettől vagy bennfentestől származik. Természetesen egy alkotói közösséget ért sérelmeknek is helyük van a sajtóban (talán a névteleneknek is), de azoknak a tényfeltárása a művészeti újságírás területéről átbillenne a politikai újságírás terepére. Honnan tudhatja a külső szemlélő, hogy Anna Tsygankova szívesen fellépne Magyarországon is? És nem kérdezhetné-e vissza a balettigazgató: ő talán nem külföldről szerződtetett táncos volt? Solymosi Tamás és Táncművészeti Főiskola rossz kapcsolata sem volt nyilvános eddig. Mely táncosok távoztak, távoznak évad közben? Lehet-e tudni, hogy önként-e, vagy kirúgták őket? Honnan tudna erről egy újságíró, ha nem „odabentről”? A diótörő szériája utánra ígért és visszavont szabadság sem volt nyilvános eddig. Az pláne nem, hogy a táncosok a főigazgatót reklámozzák a „munkaruhájukon” („alul-felül, elöl-hátul” – ennek ismerete különösen nem váltható meg az operajeggyel, ill. -bérlettel). Mindenesetre a kíváncsi újságíró, ha máshonnan nem is, innen megtudhatott most egyet s mást, feltéve, olvassa ezt a fórumot.
„– Miért szerződtet indokolatlanul nagy számban külföldről kartáncosokat a szólisták mellett?” A kérdésben nem szerepelhet, hogy indokolatlanul. A balettigazgató csak akkor szerződtette indokolatlanul a külföldi táncosokat, ha azt nem tudja vagy nem akarja indokolni, a kérdésre sem. „– Az Erkel megnyitásával miért nem nőtt a balett előadások száma a várt mértékben?” Vajon ki által várt mértékben? A közönség által? Páran felvetettük ezt a csalódást ezen a fórumon, mi nem vagyunk azonosak a közönséggel. „– Miért vette le műsorról A bajadér, A Karamazov testvérek c. előadásokat?” Én ide soroltam volna A rosszul őrzött lányt is, amely mindig sikerdarab volt, és lenne is. Mert nem tudtam, amit itt a következő kérdésben olvasok, hogy a balettigazgató (valóban ő?) eladta a díszleteit és a jelmezeit külföldre. Ez a gond a további kérdések jó részével is. A média feladata kielégíteni a nyilvánosság kíváncsiságát, feltárni azokat a tényeket, amelyek a nyilvánosságot foglalkoztathatják. Ezeknek a kérdéseknek, panaszoknak jó része belső sérelem, amely érintettől vagy bennfentestől származik. Természetesen egy alkotói közösséget ért sérelmeknek is helyük van a sajtóban (talán a névteleneknek is), de azoknak a tényfeltárása a művészeti újságírás területéről átbillenne a politikai újságírás terepére. Honnan tudhatja a külső szemlélő, hogy Anna Tsygankova szívesen fellépne Magyarországon is? És nem kérdezhetné-e vissza a balettigazgató: ő talán nem külföldről szerződtetett táncos volt? Solymosi Tamás és Táncművészeti Főiskola rossz kapcsolata sem volt nyilvános eddig. Mely táncosok távoztak, távoznak évad közben? Lehet-e tudni, hogy önként-e, vagy kirúgták őket? Honnan tudna erről egy újságíró, ha nem „odabentről”? A diótörő szériája utánra ígért és visszavont szabadság sem volt nyilvános eddig. Az pláne nem, hogy a táncosok a főigazgatót reklámozzák a „munkaruhájukon” („alul-felül, elöl-hátul” – ennek ismerete különösen nem váltható meg az operajeggyel, ill. -bérlettel). Mindenesetre a kíváncsi újságíró, ha máshonnan nem is, innen megtudhatott most egyet s mást, feltéve, olvassa ezt a fórumot.
3617 flavia 2014-02-07 17:45:16
Valóban érdekes és szomorú beszélgetés olvasható Kutszegi Csaba írásában Cserta Józseffel. Szívesen olvasnék én is egy, a balettigazgatóval készített riportot. Talán újságírói kérdésekre adott válaszaiból magyarázatot kaphatnánk furcsa és érthetetlen döntéseit illetően. Pl.: - Miért szerződtet indokolatlanul nagy számban külföldről kartáncosokat a szólisták mellett? -Az Erkel megnyitásával miért nem nőtt a balett előadások száma a várt mértékben? -Miért vette le műsorról A bajadér, A karamazov testvérek c. előadásokat? -Miért található egyre kevesebb Seregi darab a műsoron? -Miért adta el a Rosszul őrzött lány díszleteit, jelmezeit külföldre? -Miért nincs Coppélia, Bartók-est, A bahcsiszeráji szökőkút? -A nyárra betanított és bepróbált Spartacus miért nem látható az Erkelben? -Miért nem jött létre a római vendégszereplés? -Miért vásárol régen „kijátszott” darabot? / Trójai játékok-Győri Balett / -Miért nem mutatja be A vágy villamosa c. balettet? / Dés-Venekei/ -Miért nem kérte fel a Seregi-díjas Lukács Andrást / a díjban foglaltak szerint! / egy új koreográfia elkészítésére? -Miért nem táncolhat itthon a valóban világhírű Anna Tsygankova? A világ nagy balett színpadainak ünnepelt sztárja szívesen fellépne itthon is. -Miért frissen szerződtetett külföldi balerinát jutalmaz az Étoile-díjjal? -Miért rossz a kapcsolata a Magyar Táncművészeti Főiskolával? -Miért nem szólnak a hírek az évad közben távozó táncosokról? -Miért nincs tisztában a bemutatandó darab pontos címével? / Etüd-Etüdök / -Miért vonta vissza az emberfeletti Diótörő széria után megérdemelt és beígért januári szabadságot a táncosoktól? -Miért kell a táncosoknak Solymosi Tamást reklámozniuk a munkaruháikon? /alul- felül, elől- hátul / -Biztos, hogy a balett nemzeti jellegét kiölni, nem pedig erősíteni kellene? Érdekes magyarázkodásokat olvashatnánk, ha megkeresné egy kíváncsi újságíró.
Valóban érdekes és szomorú beszélgetés olvasható Kutszegi Csaba írásában Cserta Józseffel. Szívesen olvasnék én is egy, a balettigazgatóval készített riportot. Talán újságírói kérdésekre adott válaszaiból magyarázatot kaphatnánk furcsa és érthetetlen döntéseit illetően. Pl.: - Miért szerződtet indokolatlanul nagy számban külföldről kartáncosokat a szólisták mellett? -Az Erkel megnyitásával miért nem nőtt a balett előadások száma a várt mértékben? -Miért vette le műsorról A bajadér, A karamazov testvérek c. előadásokat? -Miért található egyre kevesebb Seregi darab a műsoron? -Miért adta el a Rosszul őrzött lány díszleteit, jelmezeit külföldre? -Miért nincs Coppélia, Bartók-est, A bahcsiszeráji szökőkút? -A nyárra betanított és bepróbált Spartacus miért nem látható az Erkelben? -Miért nem jött létre a római vendégszereplés? -Miért vásárol régen „kijátszott” darabot? / Trójai játékok-Győri Balett / -Miért nem mutatja be A vágy villamosa c. balettet? / Dés-Venekei/ -Miért nem kérte fel a Seregi-díjas Lukács Andrást / a díjban foglaltak szerint! / egy új koreográfia elkészítésére? -Miért nem táncolhat itthon a valóban világhírű Anna Tsygankova? A világ nagy balett színpadainak ünnepelt sztárja szívesen fellépne itthon is. -Miért frissen szerződtetett külföldi balerinát jutalmaz az Étoile-díjjal? -Miért rossz a kapcsolata a Magyar Táncművészeti Főiskolával? -Miért nem szólnak a hírek az évad közben távozó táncosokról? -Miért nincs tisztában a bemutatandó darab pontos címével? / Etüd-Etüdök / -Miért vonta vissza az emberfeletti Diótörő széria után megérdemelt és beígért januári szabadságot a táncosoktól? -Miért kell a táncosoknak Solymosi Tamást reklámozniuk a munkaruháikon? /alul- felül, elől- hátul / -Biztos, hogy a balett nemzeti jellegét kiölni, nem pedig erősíteni kellene? Érdekes magyarázkodásokat olvashatnánk, ha megkeresné egy kíváncsi újságíró.
3615 Búbánat 2014-02-05 21:44:04
Az ingyenes Opera Magazinban (január-február szám) van egy előzetes cikk Lehár operettjének közelgő balettpremierjéről. A cikket Gara Márk írta. Ebben olvashatjuk egyebek között tőle: „[…] A víg özvegy balettváltozatának ősbemutatója 1975-ben volt Ausztráliában. Azóta sokfelé játszották a világon és mindenütt nagy tetszést aratott a jelenleg nyolcvankettedik évében járó brit koreográfus munkája. Ronald Hynd feleségével – a korábban szintén táncművész – Annette Page-dzsel és a karmester-zeneszerző John Lamchberyvel jegyzi a balettet. S hogy mi lehet a folyamatos siker titka? Először is a zene, hiszen Lehár Ferenc fülbemászó muzsikáját a világon mindenhol kedvelik. Dallamai, drámai feszültséget sem nélkülöző tablói, zseniális fináléi, az opera zenei építkezésmódját felhasználó komponálási stílusa és a gyönyörű hangszerelés a világon mindenhol osztatlan sikert arattak. […] az egymást érő gyönyörű melódiák magukkal ragadják a hallgatóságot. Csekély húzásokkal és az énekelt szólamok zenekari átirataiból áll össze a balett zenéje, Éppúgy felcsendül benne a Vilja-dal, mint a híres Víg özvegy-keringő. […]” „[..] Nagyon hálás karakterekkel találkozhatunk a balettben, hiszen Hanna szerepe egyszerre elegáns és virtuóz. Danilo gróf szerethető, korhely fickó, igazi bohém nemes, sok szinte már akrobatikus tánclépéssel. Külön szerencse, hogy a betanítást John Meehan végzi, aki az ősbemutató Danilója volt. Valencienne és Rosillon ugyancsak rokonszenves szerelmesek, kettőseik igazán mutatósak; nem is szólva a karakterszereplő Zéta Mirkóról és Nyegusról. Humorral teli figuráiktól és a balett miliőjétől az ember visszarepülhet a ’Nagy Háború’ előtti Párizsba, amit kiválóan mutatnak meg a látványos, táncos tablók. Ezekben megfigyelhetjük a keringő utolsó európai virágzását, a néptánc ihletésű karaktertáncokat és a párizsi mulatók nagystílű hangulatát. A Ronald Hymd által koreografált lépések igényesek és szellemesek, ugyanúgy nehéz feladat elé állítják a tánckart, mint a szólistákat, s mindeközben szórakoztatják a nézőket. Nem véletlen ez, hiszen Hynd mester az angol iskolán nevelkedett, Frederick Ashton és Ninette de Valois balettjeiben táncolt, és kortársa, táncosa volt olyan – a brit második generációhoz tartozó – alkotóknak, mint Kenneth MacMillan vagy John Cranko. Későbbiekben társulatvezetőként és koreográfusként bontogatta tehetségét többek között a Bajor Állami Opera balettegyüttesénél, az English National Ballet-nél és számos egyéb társulatnál. Műveit Európán kívül Ausztráliában és Amerikában is sikerrel tűzik repertoárjukra a klasszikus együttesek. Mindezek pedig garanciát jelentenek arra, hogy a hazai közönség is szívesen fogadja majd A víg özvegyet, hiszen ebben a balettben lehetőség nyílik a Magyar Nemzeti Balett egyik erősségének a bemutatására: a kidolgozott karakterábrázolásokra.”
Az ingyenes Opera Magazinban (január-február szám) van egy előzetes cikk Lehár operettjének közelgő balettpremierjéről. A cikket Gara Márk írta. Ebben olvashatjuk egyebek között tőle: „[…] A víg özvegy balettváltozatának ősbemutatója 1975-ben volt Ausztráliában. Azóta sokfelé játszották a világon és mindenütt nagy tetszést aratott a jelenleg nyolcvankettedik évében járó brit koreográfus munkája. Ronald Hynd feleségével – a korábban szintén táncművész – Annette Page-dzsel és a karmester-zeneszerző John Lamchberyvel jegyzi a balettet. S hogy mi lehet a folyamatos siker titka? Először is a zene, hiszen Lehár Ferenc fülbemászó muzsikáját a világon mindenhol kedvelik. Dallamai, drámai feszültséget sem nélkülöző tablói, zseniális fináléi, az opera zenei építkezésmódját felhasználó komponálási stílusa és a gyönyörű hangszerelés a világon mindenhol osztatlan sikert arattak. […] az egymást érő gyönyörű melódiák magukkal ragadják a hallgatóságot. Csekély húzásokkal és az énekelt szólamok zenekari átirataiból áll össze a balett zenéje, Éppúgy felcsendül benne a Vilja-dal, mint a híres Víg özvegy-keringő. […]” „[..] Nagyon hálás karakterekkel találkozhatunk a balettben, hiszen Hanna szerepe egyszerre elegáns és virtuóz. Danilo gróf szerethető, korhely fickó, igazi bohém nemes, sok szinte már akrobatikus tánclépéssel. Külön szerencse, hogy a betanítást John Meehan végzi, aki az ősbemutató Danilója volt. Valencienne és Rosillon ugyancsak rokonszenves szerelmesek, kettőseik igazán mutatósak; nem is szólva a karakterszereplő Zéta Mirkóról és Nyegusról. Humorral teli figuráiktól és a balett miliőjétől az ember visszarepülhet a ’Nagy Háború’ előtti Párizsba, amit kiválóan mutatnak meg a látványos, táncos tablók. Ezekben megfigyelhetjük a keringő utolsó európai virágzását, a néptánc ihletésű karaktertáncokat és a párizsi mulatók nagystílű hangulatát. A Ronald Hymd által koreografált lépések igényesek és szellemesek, ugyanúgy nehéz feladat elé állítják a tánckart, mint a szólistákat, s mindeközben szórakoztatják a nézőket. Nem véletlen ez, hiszen Hynd mester az angol iskolán nevelkedett, Frederick Ashton és Ninette de Valois balettjeiben táncolt, és kortársa, táncosa volt olyan – a brit második generációhoz tartozó – alkotóknak, mint Kenneth MacMillan vagy John Cranko. Későbbiekben társulatvezetőként és koreográfusként bontogatta tehetségét többek között a Bajor Állami Opera balettegyüttesénél, az English National Ballet-nél és számos egyéb társulatnál. Műveit Európán kívül Ausztráliában és Amerikában is sikerrel tűzik repertoárjukra a klasszikus együttesek. Mindezek pedig garanciát jelentenek arra, hogy a hazai közönség is szívesen fogadja majd A víg özvegyet, hiszen ebben a balettben lehetőség nyílik a Magyar Nemzeti Balett egyik erősségének a bemutatására: a kidolgozott karakterábrázolásokra.”
3614 IVA 2014-02-05 04:14:56 [Válasz erre: 3607 svaler 2014-02-04 22:51:50]
Nagy köszönet az ajánlatért! Érdekes, őszinte, színvonalas interjú. Az is tetszik benne, hogy a riportalany ezt a gyerekkori fegyelmezéstől a korai visszavonulásig köztudottan gyötrelmekkel is járó pályát nem áldozathozatalként jellemzi.
Nagy köszönet az ajánlatért! Érdekes, őszinte, színvonalas interjú. Az is tetszik benne, hogy a riportalany ezt a gyerekkori fegyelmezéstől a korai visszavonulásig köztudottan gyötrelmekkel is járó pályát nem áldozathozatalként jellemzi.
3612 svaler 2014-02-04 23:03:01
[http://www.kulturpart.hu/tanc/39962/a_pas_de_deuxn_tul]Eichner Tibor interjú[/http://www.kulturpart.hu/tanc/39962/a_pas_de_deuxn_tul]
[http://www.kulturpart.hu/tanc/39962/a_pas_de_deuxn_tul]Eichner Tibor interjú[/http://www.kulturpart.hu/tanc/39962/a_pas_de_deuxn_tul]
3611 Búbánat 2014-02-04 23:01:27 [Válasz erre: 3607 svaler 2014-02-04 22:51:50]
Segítek: [url] http://www.kulturpart.hu/tanc/39962/a_pas_de_deuxn_tul; A pas de deux-n túl [/url] Kulturpart.hu, Somai Miklós 2014. február 4. 12:02 „Balett-táncosok, akik pályájuk során „érdemes művészek" lettek. De vajon érdemes-e balettozni? Mit ad a műfaj, és mit vesz el? Interjúsorozatunk első részét olvashatják.” „Eichner Tibor egy hosszú nap után, holtfáradtan, de a rendszeres fizikai terheléshez szokottak elégedettséget tükröző mosolyával ül le beszélgetni.”
Segítek: [url] http://www.kulturpart.hu/tanc/39962/a_pas_de_deuxn_tul; A pas de deux-n túl [/url] Kulturpart.hu, Somai Miklós 2014. február 4. 12:02 „Balett-táncosok, akik pályájuk során „érdemes művészek" lettek. De vajon érdemes-e balettozni? Mit ad a műfaj, és mit vesz el? Interjúsorozatunk első részét olvashatják.” „Eichner Tibor egy hosszú nap után, holtfáradtan, de a rendszeres fizikai terheléshez szokottak elégedettséget tükröző mosolyával ül le beszélgetni.”
3609 svaler 2014-02-04 22:56:04
http://www.kulturpart.hu/tanc/39962/a_pas_de_deuxn_tul
3608 svaler 2014-02-04 22:55:31
[url]http://www.kulturpart.hu/tanc/39962/a_pas_de_deuxn_tul[/url]
[url]http://www.kulturpart.hu/tanc/39962/a_pas_de_deuxn_tul[/url]
