Nekem egyszerre és mindenkorra elment a kedvem ettől a darabtól. Ennyi.
Ez horror vagy pszichoanlízis volt ?
Ez horror vagy pszichoanlízis volt ?
Kíváncsi vagyok mit szoltok a Kékszakállúhoz. Nagyon vegyesek a érzéseim.
Érdeklődve ültem le a bécsi Adriana elé, részben Georghiu miatt, akit nagy művésznek tartok - bár néha kicsit hisztis, de Istenem, a zseni és a h....lye között is vékony a határvonal, azonkívül szeretek különféle előadásokat megnézni, ki mit hoz ki belőle, melyik énekes/nő tetszik jobban. Ezért is örültem különösen takatsa nagylelkű Otellójámak, mert lássuk, mit tudnak mások, azonkívül egy Jon Vickers felvétel nem jön be az ablakon csak úgy. Egyébként remek előadás, az Antonenko és társai Otelló nem említhető evvel egy napon.
Vissza Adrianához: egy idő után az volt az érzésem, hogy nem azt az operát nézem, mint a Netrebko-Beczala-Rachverisvili felléptével bemutatott MET előadáson. Ott éltek a szereplők, küzdöttek valamiért-valakiért, a bécsi előadáson meg történtek dolgok velük és körülöttük! De ez rendezés és szerepfelfogás kérdése.
Ez a Titusz kegyelme csodálatos előadás volt, a rendezéstől a karmesterig, és valamennyi szereplőt beleértve mindenki kitett magáért.
Kedves takatsa, köszönöm. Számomra se unalmas minden, ami barokk, a jó előadásokat és előadókat én is szeretem. Valóban az Operában régebben lehetett jó barokk produkciókat látni, és a MET is közvetít nemsokára. Emlékszem, az Armida Fleminggel nagyon tetszett, amikor láttam moziban, és utána jön még a Semiramide és az Iphigénia is, ezeket biztos megnézem. (Egyébként az Iphigénia volt az utolsó barokk mű, amit az Operában láttam.)
Valami baj van a szezonnal és fazonnal, mert a bécsi Adrianát, amit a napokban közvetítettek, Georghiu énekelte, és ez valóban nem volt igazán jó előadás, én is untam. De én ezt nem írnám Cilea számlájára, inkább az előadókéra, mert jól előadva ezt a művet, egyáltalán nem rossz. Például a MET változata, ami ugyanez a rendezés volt Netrebkoval, Beczalával és Rachvelisvilivel összehasonlíthatatlanul jobb produkció volt.
Kedves takatsa!
Igazán klassz ez az előadás. Currentzis Rameau - The Sound of Light c. lemezéről van nemdebár. Az utolsó nóta. Szeretem ezt a lemezt, bár csak idén fedeztem fel.
De ha már így belemelegedtünk Rameauba hadd verem már szét ezt a remek kis topikot egy másik Rameau felvétellel!
Ugye milyen ismerős? És ez is mennyire megkapó a haladósabb tempó és az orgonára áthelyezett énekszólam ellenére.
Erről a lemezről való. 24/96-ban egészen káprázatosan szól.
Kedves Corvette!
És, ha mindez kevés, akkor itt van egy talán kevésbé ismert csoda.
Jóéjt.
A Currentzis-féle Dido tényleg nagyon jóra sikeredett. Dido a végén nem csak eljátsza a nagyhalált miközben csuriban vannak az ujjai és a színpad mögött várja a kellékes a kétdeci keverttel, hanem tényleg beledöglik a reménytelen szerelembe. A felvételt az Alpha jegyzi, így a hangminőséggel sem lesz gond.
ITT meghallgatható ez egyik ária.
Kedves Lujza. Én úgy gondolom, hogy a barokkban semmi sem unalmas, persze a valóban jó zeneszerzőkre és a jó előadásokra értem ezt a megjegyzést. Az operaház is néhány éve, évről-évre kitűzött egy-egy barokk opera-bemutatót, általában nyár elejére. Én kifejezetten élveztem ezeket az előadásokat, különösen azért, mert gyakra hoztak 1-1 valóban fajsúlyos külföldi barokk énekest. Az biztos, hogy a barokk opera egy külön világ, szokni kell. Javaslom, hogy hallgasd meg Purcell Dido és Aeneas-át, Currentzis tolmácsolásában, akkor talán megváltozik a véleményed. És jut eszembe, az a vicces, teljesen blőd rendezésű Handel Xexes az Operaházban, az pl. a gyerekeimnak nagyon tetszett, kicsordult a könny a szeműkből a nevetéstől, és persze közben belemászott a zene a fülükbe.
Nem olyan rossz ez a Thais, a történet nem rosszabb, mint az abban a korban keletkezett historizáló daraboké. Fleming a keep smiling bájmosolyon túl nem sokat nyújtott. Hampson valóban lehetne tüzesebb. Ettől függetlenül, ennél rosszabb sose legyen!
Nekem a Titusz kegyelme is nagyon tetszett.
Nem tudtam. Az első MET-Thais Farrar volt, aztán Jeritza énekelte sorozatban, később bizonyos Helen Jepson, őt nem ismerem. Az utolsó Thais Fleming előtt Beverly Sills volt.
Ugyan nem a MET közvetítése volt, hanem a bécsi Staatsoperé, de az általam meghallgatott (és végigszenvedett) dalművek közül messze az Adriana Lecouvreur volt a legunalmasabb, Netrebko ide vagy oda. Ehhez a Cileához képest Ponchielli a lángelmék lángelméje. Ilyen ötlettelen dögunalom - más műfaj, egyházi zene, azaz alma és körte összehasonlítása - Pikéthy Tibor műveire jellemző.
Ezt a házigazda, Domingo el is ismerte. A MET évtizedek óta nem tűzte műsorra. Arról nem volt szó, ki énekelte a címszerepet anno.
1. Gluck előtti operát eleve nem nézek, mert 5 perc után biztos elalszom. Sajnálom, ízlések és pofonok stb.
2. Flemingnek szerintem kifejezetten erős erotikus kisugárzása van, ill. 2008-ban, amikor ez a felvétel készült, még volt. Hampson pedig az a fajta férfi, aki aggastyánként is vonzó lesz.
Nem láttam a Thaist, de nagy tétben fogadnék rá, hogy nem a szerep találta meg Fleminget, hanem az ő kedvéért tűzték ki a darabot. Tyúk és Thais Thojas tojás helyet cserél(t) :-)
Nagyon igazad van, kedves Lujza.
Nagyon igazad van, kedves Lujza.
Lehet, hogy én is megkapom, ha azt írom, semmivel se unalmasabb, mint egy barokk opera. Valóban kissé dagályos, de nem rossz a történet, sőt, a zene sem. Szerintem nagy hiba volt ezt a szerepet Flemingre bízni, aki kétségtelenül nagyon szép, tud is énekelni, de dögunalmas ebben a szerepben. Az erotikus kisugárzása a nullával egyenlő, és az állandó mosolygáson kívül egyéb érzelemre nem képes. Hampson helyett is el tudtam volna képzelni egy tüzesebb figurát, és akkor rögtön nem lett volna olyan unalmas ez az előadás.
Martin Kusej zseniális rendező, igazi fenegyerek, voltak rosszul sikerült rendezései is, de a müncheni Forza pont nem az. Igaz, modern korba helyezett, lehetne időtlen is, de aki a bemutató idején látta, az ráismert az iraki háború borzalmaira. A darab nagyon egységes, mindenki civilben van benne, a szerzetesek is, és részben a katonák, Alvaro is. Az összes szereplő már a nyitány alatt megjelenik az asztal körül, ami végig szerepel a darabban. A kádas jelenet valóban furcsa, ilyen nem történhetne meg, de mégis szépen szimbolizálja a bemerítést, a bűnöktől való megszabadulást. Természetesen nem Harterost merítették be ott. De hasonlítsd össze a londoni Forzával, amelyik silány változata volt ennek a koncepciónak.
Egyébként Kaufmann mindig lutri, sosem biztos, hogy énekel, nagy pech annak, aki miatta vett jegyet.
Köszönöm, ki fogom próbálni!
Fleming és Hampson ide vagy oda, minek kell Massenet-nek ezt a dögunalmas tákolmányát műsorra tűzni? (Meg úgy általában ennek a tehetségtelen franciának az összes laposságát?) A Meditáció meg a vak tyúk tipikus esete.
(Úristen, mit fogok én ezért kapni!!!)
Vígasztalódj, Kedves Klára. Van a MET-en ennél jobb Otello is, egy 78-as felvétel. Persze a kép és a hang minősége rosszabb, mint a mostani felvételeké, de ha hozzászoksz, akkor sok örömben lesz részed. :)
Akkora, hogy szegény Harteros - illetve az alteregoja - éppen elfért benne. Legközelebb egyeztessen Herr Kaufmann-nal, hogy melyik előadást ne mondja le! :))
itt ez is off Kedves Klára, ez volna az a hatalmas kád? Történetesen láttam a produkciót. Martin Kusej rendezte, aki azért "valaki". Tavaly óta a Burgtheater művészeti igazgatója... Nekem semmi bajom nem volt a káddal (sem). "Aprócska" bajom inkább az volt, hogy Kaufmann épp azt az egyetlen előadást mondta le, amin ott voltam, Zoran Todorovich énekelt helyette. Se búú, se báá nem volt, legfeljebb én voltam kicsit búús és báánatos.
Kedves ED!
Ezt emlékezetem szerint kiveséztük kb egy éve, mikor a MEZZO tv közvetítette a salzburgi Otellót. Akkor is az volt a véleményem, hogy egy adott este az egy adott este, egyszeri és megismételhetetlen. Lehet, hogy a pesti fellépés egy Sternstunde volt, nekem a Salzburg és a MET jutott. Ez természetesen nem kisebbíti a MüPa élményt. Egyébként a Del Monaco - Tito Gobbi Otello nekem etalon, de éppen Ön világosított fel egyszer, hogy a mában élünk, és a mai énekeseket halljuk! Del Monaco Otellóját anno Budapesten láttam, de nem állítottam párhuzamba sem a 2008-as. sem a jelenlegi Otellóval. Pedig!
itt off Látta volna Antonenko pesti (MüPa) Otellóját! Olyan Otellót még nem hallottam élőben mint ő, beleértve pl. Kónya Sándort -Del Monacót már nem láthattam- és talán nem is fogok.
Láttam a tegnapi Otellót a MET-ből. Antonenko 2008-as salzburgi Otellója nem volt számámra meggyőző, ezért különösen kíváncsi voltam, mennyit fejlődött azóta. Nos, + 7 év, + x kiló, hangilag nem sokkal jobb, talán csak a végére jött bele. Nem igazán értem, miért kellett folyton a földön fetrengenie! Eszeveszetten féltékeny, ez oké, de volt meg benne az a férfi, aki nemsokkal korábban csatát nyert a török ellen! Zeljko Lucic sem tett túl a főnökén, az együtteseknél át sem jött a hangja, a bosszúkettősben is alig hallatszik. Ennél még a londoni Vratogna is jobb volt. Yoncheva nagyon jó, szép Fűzfadalt és Ave Maria-t énekelt. Öltöztetve rettenetesen volt, női szemmel legalábbis..... A kórus remek, de ugye ez a MET - ez nem is lehet más, a többiek is jók.
Aki ennek az üvegház-rendezésnek és a jelmezeknek az alapján meg tudja mondani, hogy ez az opera kb mikor játszódik, azt befizetem egy adag fagyira!
Kedves ED! Ez nem vicc, a müncheni La Forza színpadán valóban egy hatalmas kád - ha ügy tetszik, medence - díszeleg.
Egyébként bizonyos vonatkozásban valóban elkelne egy kis víz-frisítés! Per analógiam vérfissítés.
off (?) Mondottam vala (474): "..."fürdővízzel a gyereket..." mármint nem öntjük ki. Analógia erre (ön írta) " vizzel teli kádból" ...folytatom én: akkor eresztjük le a vizet, ha tudunk ereszteni a helyébe frisset :-)
Nem minden "más" rendezés elvetendő elvi alapon, ezt nem mondtam. De az "opera", mint műfaj - amit mostanában sokszor zenés színháznak hívnak - a látvány és a hangzás szerves egysége. Amiben meg kell jelennie a cselekménynek, színpadképnek, jelmezeknek és zenének. Ezért megyünk el az operába, és nem otthon a rádió vagy lemezjátszó mellett ücsörgünk. Ha ezek közül valami nincs meg, az hiányérzetet kelt. Láttam a Végzet hatalma c. operát, Leonora készül zárdába vonulni. A gvárdián gyönyörűen elénekli, hgy jöjjenek a testvérek ünepi ornátusban a templomba. Szinpad: utcai ruhában ódöngő "szerzetesek" egy hatalmas vizzel teli kádba belemerítik ruhástól a szerencsétlen Leonórát (aki abban ez egyetlen ruhában játssza végig a 4 felvonást) ami ugye akkortájt még nem volt vallási ceremónia, főként a spanyolban elterjedt katolikus vallásban nem. Közben szól Verdi csodálatos zenéje, stb. A végén pedig meg vannak lepve, mikor a közönség viharos ünneplésben részesíti az énekeseket és a karmestert, a rendezőt edig hangos BUH kiáltásokkal köszönti.
Az, hogy vannak "eszement rendezések" (van ilyen topikunk is!), még nem jelenti azt, hogy minden rendezés, ami "más", elvetendő vö. "fürdővízzel a gyereket..." A piac = a közönség eldönti, mit visel el, mit nem ... ezt a csontot időtlen idők óta rágjuk már és/de remélem, még sok-sok évig rágni fogjuk. Mert ha rágjuk, akkor élünk és ameddig élünk, addig remélünk :-)
Csak megosztottam egy talán nem mindenki által ismert információt egy 74 éves filmről ...
Nem csak a Toscának vannak újabbnál újabb eszement változatai, ez alól a menő operák nincsenek felmentve. Minden rendező azt hiszi, hogy neki is meg kell alkotnia a saját művét, "meg kell valósítania önmagát", és ki kell próbálnia, mit lehet még a műbe belemagyarázni! Ahelyett, hogy azt próbálná kibontani, ami benne van. Ezért van Turandot a bolondok házában, ezért támad fel Scarpia és lövi le Toscát az Angyalvárban, stb. Persze ezek valóban idegesítő, de ártalmatlan ötletek.
Azért van ez kedves Ladislav, mert az emberek unalmukban és jódolgukban már nem tudnak mit kitalálni. Ezért aztán egyrészt folyamatosan ijesztgetik magukat, pl. klimaváltozással, koronavírussal, másrészt pedig hülyébbnél hülyébb Tosca rendezéseket produkálnak. Nem is tudom, hogy a két dolog közül melyik az idegesítőbb, de az biztos, hogy az utóbbi az ártalmatlanabb.
Miért az sok eszement Tosca aktualitás ? Például a Bádeni eloadás, Tosca mint rock énekesno, Scarpia pedig iszlámista terorista. )))))) ;
Mit miert? Ez egy letezo film, ez a cime es errol szol. Az alkotok 1946-ban szuksegesnek es aktualisnak gondolhattak elkesziteni. Ezt es igy.
Edmondom. miért ?
Oké, nem minden darabot játszhatnak úgy, mint a keletkezése idején - ugye valamikor a női szereplőket is férfiak alalították, stb - de egy napóleoni háborúk, vagy a francia forradalom idején játszódó darabot az eredeti szöveggel, librettóval modern környezetbbe helyezni kissé anakronisztikus, majdnem nevetséges. A legutóbbi Tosca élményem a szobabiciklin tekerő Scarpia, aki a darab végén megjelenik az Angyalvárban és lelövi Toscát, azért kissé erős. Vagy a bolondokházába telepített Turandot?
A Tosca "klónozott" változatát 1946-ban megfilmesítették. A film címe azonos Tosca 2. felv. végi híres szavaival: Avanti a lui tremava tutta Roma. A cselekmény -1944-et írunk- erősen hajaz Puccini operájára és zenéjét is részben onnan vették át. Egy operaénekes ellenálló pár a 2. vh. idején egy brit katonának nyújt menedéket etc. A férfi főszerepet Tito Gobbi (!) alakította ... Vannak ún. örök témák, amiket lehet (muszáj?) aktualizálni, cselekményt időben áthelyezni mint pl. szabadságvágy, zsarnokság és ezért/ez elleni küzdelem. Mobiltelefon elhagyható.
Igen, valahol itt kezdődik az igazi operajátszás! Nincs modernizálva, sem valami időtlen ki-tudja-milyen-helyszínre transzformálva! Mindhárom szereplő remekül énekel, él a színpadon, rendesen fel vannak öltöztetve - Scarpia nem fest úgy, mint egy szedett.vedett csavargó! Pocsék alak, de mégiscsak Barone Scarpia az Istenadta. Pavarotti - ehhez nem kell kommentár, Shirley Verrett nem csak gyönyörűen énekel, de csodálatosan játszik. És - bocsánat a női szemnek - egy művésznő, aki hagyománytisztelő hölgyként térdhajtással, pukedlivel köszöni meg a tapsot és a virágokat. Tudom, manapság nem szokás, de hideg futkos a hátamon, mikor az énekesnők férfi módra esetlenül kétrét hajlonganak, mintha szégyellnék női mivoltukat.
Végre egy jo Tosca a régi szép idokbol.
LULU
Érzem testedet a ruhád alatt... Épp, mint a zene:
bokád – kecses grazioso;
az elbűvölően duzzadó halom: – dallamos cantabile;
combod – rejtelmes misterioso,
elsöprő gyönyört hozó, lassú andante.
Békésen simul össze a két karcsú rivális,
tudván, hogy szépségben a másikon túl nem tehet;
szeszélyes úrnőjük majdcsak felébred,
és a két versenytárs, mint két pólus, szétválik lágyan
– és enged.
Köszönjük, és kedves, koronátlan egészségedre!
Minden érintettnek: a LULU már megy!
Amíg nem működik a MET Nightly Opera streams, addig itt van Sosztakovics Orra.
Tüsszentettem a DVD-be magyar feliratot, váljék egészségetekre! :)
Holnap pediglen Andre(a) Chénier a Kaufmann-Harteros álompárral. A viharhoz: még csak belehallgattam, a záró jelenet vokális bravúrjai egészen elképesztőek. Érdekesség: a "prózai" Vihar is megtekinthető most az Örkény Színház home video-előadásában, Gálffi Lászlóval Prospero szerepében, itt.
