itt off, de ide írtál erről Az operett álomvilág, az operettek többsége, főleg a librettók már in statu nascendi porosak, elavultak voltak, már megírásukkor álomvilágba akarták ringatni velük a közönséget. Modernizálásuk többnyire reménytelen vállalkozás. Többségükre igaz a mondás: vagy megszoksz vagy megszöksz = vagy elfogadod úgy, ahogy vannak vagy jobb, ha nagy (vagy kis) ívben elkerülöd a műfajt. Nem véletlen, hogy mára sok országban visszaszorult az operett, ahol azelőtt sokakat érdekelt. Speciális a mi helyzetünk. Az operett, a magyar operett hungarikum, ma is sokakat érdekel és/de színrevitelük mindig problémás lesz.
Így igaz, az én bérletes életem is kb akkortájt vette kezdetét. Voltak nagyon jó előadások és voltak kevésbbé jók is. Emlékszem - inkább nem - olyan előadásra is, amelyről a szünetben a közönség egy része angolosan távozott! Azt hiszem, az utóbbi években már készültek felvételek, legalábbis az M5 csatorna másorán esetenként megjelenik egy-egy operaelőadás felvétele. Sajnálatos, hogy a járvány miatti kényszerű szünet idején nem sugároztak néhányat!
1001
1000
999
Elképzelem, amint egy operettet modernizálnak.
Bevallom, szeretem a pompás látványt és jelmezeket. Legyek elvarázsolva!
Persze egy modern, elgondolkodtató rendezés jöhet, de a nagy részük a rendező egójának kivetítése.
Szerintem.
Kétségtelen, hogy a Manon "habospite csupacsipke", rizsporos parókás korban játszódik mint pl. (kicsit később) A rózsalovag és mások, de kellő mértéktartással és ahol csak lehetséges, szerintem (is?) el kéne már szakadni a korhűnak nevezett díszletektől, jelmezektől. Az opera közönsége nem azért öregszik el, ha elöregszik (szerintem egyébként nem), mert gaz rendezők és tervezők átfazonírozzák a darabokat és a külcsínt. Ellenkezőleg: azért, mert és ha nem nyúlnak hozzájuk, egyfajta hamis "korhűségre" hivatkozva. Valahogy senki nem írt róla: a minap adta le MET a Pillangókisasszonyt. Nem néztem végig, mert nem igazán kedvelem a darabot, de érdekelt Kristine Opolais alakítása és megnéztem az ő jeleneteit: szuper volt! Szinte teljesen elhagyta a szokásos kislányos tipegéseket, mellőzte a "megesett japán lyányka" gesztusokat. Felnőtt nőt és anyát láttunk, megrendítőt. Nekem miinden szempontból tetszett.
MET és anyagiak: mintha e fórumon is írtak volna időnként énekes(ek)ről, aki(ke)t "szponzoráló csilliárdosok valamelyike kívánt látni" ... mármint a pesti Operában. Valami autómárkát is emlegettek, ami olykor a bejárat előtt díszelgett...de az legalább magánmecenatúra volt. Ahogyan MET-et is magánmecenatúra tartja fenn. A baj akkor van, ha közpénzből sztárolnak olyanokat, akik érdemtelenek rá. Közpénzből vattáznak ki színházat, aminek világhírű, óriási sikerű fura ura fennhéjázón pöffeszkedik párnázott székében, sőt, egyre több párnázott székben, közben meg színháza párnázott zsöllyéje, páholyai üresen konganak vagy konganának, ha nem tömnék ki azokat iskolás diákokkal, potyajegyes vattaközönséggel. Szóval igen, akkor már inkább a MET-es út. És ott kontroll is van. Ha rossz az igazgató vagy eljár fölötte az idő, leváltják, nem trónolhat ott politikai kegyencként ameddig neki tetszik.
Én is akartam pont ugyanerről írni, aztán csak legyintettem. Ha azt írják, hogy a MET-nek szégyellnie kellene, hogy nemcsak szuperelőadásai vannak-voltak, amiket mellesleg most ingyen bocsát a világ rendelkezésére, akkor (is) jobb nem vitázni. Ha jól tudom, MÁO új produkcióiról évekig egyáltalán nem készült semmilyen felvétel. Na az szégyellnivaló volt, mert fontos kultúrtörténeti -hangzó- örökség veszett oda illetve létre sem jött ... ami akkor is baj, ha mint írod "itthon se volt minden mindig fenékig tejfel". Bizony, még egy rossz(abb) minőségű produkcióról készült felvétel is többet ér mint egy semmilyen felvétel. Az is, akkor is fontos dokumentum, ha és amikor valami nem kimagasló. Annak is van dokumentum értéke.
Már ez is volt? A nők védik? Nemcsak az impresszáriók, köztük a styriarte befolyásos menedzserei? Férfiak nem védik? Tudod, sokféle dolog van a világon. Mintha pl. valamelyik kigyúrt filmszínész-harcművész (talán Jean-Claude Van Damme) nyilatkozott volna régebben ilyesmit: "rajongóim többsége nő..." Az egyik így gondolja, a másik úgy :-)
Mattila Salome-ként fenomenális votl, több előadásban láttam,mindben nagyon jó volt. Egyébként mindkét most sugárzott felvétel 2008-as. A müncheni Manon nálam is jobban bejöttm, ehhez az operához nem illenek azok a"habospite" csupacsipke előadások, amik időnként előkerülnek.
Ami a MET létezését illeti, állami támogatás nuku, vagyis semmi. Baráti kör és alapítvány működteti, tehát kellenek a húzó nevek,de kellenek új arcok is! Aki olvasta a Bing Emlékiratot, olvashatott kemény vitákról, mikor a szponzoráló csilliárdosok valamelyike olyan énekest kívánt látni egy bizonyos szerepben, aki mind Bing, mind az éppen működő karmester számára nehezen volt elképzelhető. Egyébként a most futó - számunkra ingyenes - közvetítés sorozat is több szponzoráló szervezet támogatásával jött létre!
De basszus, a művész nem érzi, hogy nem neki való? Néha azt érzem, hogy az operaénekesek (különösen a szopránok és a tenorok) valami emelkedett, rózsaszín, rizsporos álomvilágban élnek, ahová ne akarjon betörni a plebs-ből senki megmondani, hogy neki mi a jó, mert ő diverse művész. Ne diverse legyen, hanem éneklje el jól, amit el tud jól énekelni. Nem fontos a művészet, a darab, a szerző, a saját művészi színvonala? Sztárnak megy vagy művésznek? Vagy az intelligencia hiányzik? Tisztelet a kivételnek természetesen.
De basszus, a művész nem érzi, hogy nem neki való? Néha azt érzem, hogy az operaénekesek (különösen a szopránok és a tenorok) valami emelkedett, rózsaszín, rizsporos álomvilágban élnek, ahová ne akarjon betörni a plebs-ből senki megmondani, hogy neki mi a jó. Pedig... nem fontos a művészet, a darab, a szerző, a saját művészi színvonala? Vagy az intelligencia hiányzik? Tisztelet a kivételnek természetesen.
Engem egészen lenyűgözött az a Salome, amit nemrégiben láthattunk a MET-ből Mattilával. Pedig talán még öregebb volt, mint ebben a Manonban, amiben viszont borzalmas. De a közönség biztos mégis boldogan nézte ezt a habos-babos produkciót, ilyen nagy nevekkel. Eszembe jut Neuenfels müncheni minimalista Manon produkciója, amit szintén nemrég láthattunk. Nekem ez utóbbi, művészi színvonalát tekintve ezerszer jobban tetszett, bár sokan kárhoztatták. (Egyébként szerintem Giordani se olyan jó most itt.)
Viszont a MET egyértelműen üzleti vállalkozás és nem jótékonysági intézmény. Semmilyen állami támogatást se kap, a magán befektetők pénzére pedig vigyáznia kell. Igyekszik "sztárokat", húzó neveket szerepeltetni, akikre a közönség bejön akkor is, ha nem megfelelő szerepkörben látja őket. A lényeg, hogy minél drágábban adhassák el a jegyeket, ez fontosabb, mint a művészi szempontok. És mégis, mennyi csodálatos előadást is köszönhetünk nekik!
Tekintve, hogy a 60-as évek eleje óta rendszeresen jártam operába, mindig volt bérletünk, olykor több is, volt némi tapasztalatom itthon is gyenge előadásokról, unalmas produkciókról, hamis énekesekről. Azért itthon se volt minden mindig fenékig tejfel, csak éppen ezekről az előadásokról nem készült semmilyen felvétel, nem lehet utólag szidni őket, szörnyűlködni és szégyenkezni miattuk.
A világ lehet a nemek harca, de egy ilyen topicban azzal érvelni, hogy Hampsont a nők védik, ezt igenis színvonaltalannak érzem. Mint ahogy minden vagdalkozást azokkal szemben, akik más véleményen vannak. Az egyik így gondolja, a másik úgy. Na és?
Ez A víg özvegy - előadás is, DVD-n hozzáférhető:
Opera National Paris, 1997. „La Veuve Joyeuse” – Rendező: Jorge Lavalli – német nyelven
Armin Jordan - Karita Mattila, Bo Skovhus, Henriette Bonde-Hansen, Michael Schade, Waldemar Kmentt
Wagnerek, Janacekek, Fidelio, R. Straussok stb. után teljes szereposztási tévedés. Korban, alkatban, habitusban, hangban, rémes jelmezben, mindenben. Jutalomszerepnek kérhette vagy kaphatta, nagyon mellément. ZAK-on szuper volt a Liebestod-ban ld. Nemzeti Hgv.terem/4125.
Mattilát én a nagy olaszokban (Tosca, Manon, Don Carlos-Erzsébet) sosem tudtam kedvelni, minden hangot korrektül leénekel, de valahogy nem érzem azt az igazi affinitást az olasz fach-hoz, Tosca szerepében pedig senkit nem láttam annyira a közönségességig elmenni a drámai effektusok terén, mint őt. Viszont finn lévén kevésbé meglepő, hogy német szerepekben egész jó tudott lenni (Salome, Fidelio, Mesterdalnokok-Éva), sőt van vele CD-n egy élő, Covent Garden-es Jenufa, abban is remek volt szerintem.
Viszont mennyire nagyszerű karakterszerepekben (pl. Madame De Croissy-nak lélegzetelállító volt, pedig az hangra egy alt (!) szerep, mégis megrendítően hozta). Ebben szörnyű.
Gondolom, a rulett erre a hétre ezeket az előadásokat "dobta ki"! Kiváló összehasonlítási lehetőség, melyik énekes mit hoz ki (bocs!) a darabból.
Most hallgatom a Manon Lescaut-t, Marcello Giordani jó, mint mindig. Mattila nem Manon, ahogy Tosca sem volt igazán, legalábbis számomra nem.
Szomorú, de igaznak érzem.
Nem értem továbra sem, miért akkora főbenjáró bűn az, ha valaki nem rajong elfogultan Hamsponért és nem isteníti őt kritkátlanul az egyértelműen nem neki való hősbariton fachban. Tényleg nem értem, miért vált ki bármiféle negatív vélemény egy fórumon ilyen vehemens indulatokat és miért kell itt célozgatva személyeskedni. Én 2006 óta olvasom a momust, és régebben még sokkalta keményebb viták dúltak itt a különféle énekesekről, előadásokról, korstílusokról, meg mindenféléről. Itt most kapásból fel tudnék sorolni 10-12 nicknevet, akik igencsak kemény bírálatokat írtak korábban a momus topikjain, hozzájuk képest én még egészen enyhén és szofisztikáltan fogalmaztam. De hát ez a fórum velejárója, amíg két ember lesz, kétféle ízlés és ebből addóan kétféle különböző vélemény is lesz, ezt tudomásul kell venni.
A hang pedig ma már sajnos igenis sokadlagos szempont egy szereposztásnál. Nem mondom, hogy nem játszik semmi szerepet, de nem döntő. Bár mondhatnám, hogy nem így van! De sajnos így van. Egyre több az anomália a szereposztásokban még a prominens helyeken is, persze a felhozatal is egyre gyengébb, ezt meg nem lehet eltagadni, na persze hogyan ismerné el bárki egy fórumon azt, hogy korábban tévedett, vagy egy vitában nincs igaza... :)
Abban viszont készséggel egyetértek látatlanban is, hogy ha még 20 év múlva is lesz operajátszás, az már olyan színvonalú lesz, amely felől a mába visszanézve a mostani leggyatrább előadások is valóságos aranykornak fognak tűnni... elvégre minden relatív! :) (Ja, és a hangrögzítés feltalálása előtti énekeseket idecitálni, erre már nem is mondok semmit...)
Ön szerint szégyellni kéne, szerintem meg nem. Színes a világ, különböznek a vélemények :-) és igen: gyakran hatalmasak a különbségek .. elég gyakran az új produkciók javára. Szerintem.
Én biztosan nem védtem Hampsont, csupán párszavas véleményt nyilvánítottam a Hoffmannról, benne Hampsonról (893), ami két, igen hasonló stílusú fórumtársból harsány szitokáradatot váltott ki a művészt illetően. Akkor kb. kiszálltam a Hampson-mókuskerékből. Némi idő elteltével aztán többen dicsérni (is) merészelték őt, ami újabb és újabb ösztönzést adott a két fórumtársnak, hogy (máig) vállvetve szurkálják a ködöt és Hampsont. Esküszöm, mindkettő túl fogja élni: Hampson is és a köd is. A MET-tel kapcsolatban (is) mindenfajta véleménynek helye van. Egyébként kb. ugyanaz a véleményem: a mai ócsárolók holnap(után) rá fognak jönni, hogy nem is voltak a mai, akkor már tegnap(előtt)i előadások annyira rosszak. A hang pedig nem sokadlagos szempont lett, hanem egyik fő szempontja maradt a legkomplexebb színpadi műfajnak = az operának, amiben a hangon kívül rendezésnek, színészi alakításnak, külső megjelenésnek, díszletnek, jelmeznek, világításnak is kiemelkedő szerepe van. Aranykor pedig sok volt az elmúlt úgy 200-250 évben, amióta a műfaj udvari előkelőségek kiváltságos úri passziójából átköltözött a nagyobb befogadóképességű színházakba, operaházakba, ezáltal populárisabbá, egyre többek számára elérhetővé téve azt. Ki tudja, lehet, hogy Caruso is csak epizodista lehetett volna mondjuk Duprez fénykorában vagy Lily Pons csak öltöztetője lehetett volna Jenny Lindnek. Aki nem hiszi, járjon utána.
Köszönöm az egyetértéseket! :)
Nekem is módom volt nem is olyan régen néhány MET-es produkciót régebbi és újabb kori szereposztással látni, pl. Tannhäusert, Mesterdalnokokat, korábban Ernanit, Walkürt is láttam már így, meg még párat, de ezek esetében még a rendezés is megegyezett. De micsoda különbség volt az énekesek vonatkozásában a régebbiek javára! Leírhatatlan!. Ha rádióban hallgatnám, bizony nem hinném el, hogy a MET-ben készült mindkét felvétel és csak 15 év vagy még kevesebb van a kettő közt. Nem mindehol szembetűnő és egyértelmű a hanyatlás, és van, hogy a régi produkcióban is van hiba, vagy nem egészen odavaló szereplő, de az összkép elég egyértelmű a régiek javára. És ezek még nem is annyira régiek, ezek az előadások DVD-n is forgalomban vannak! Na, újabb 20 év múlva már ez is a megszépítő messzeség része lesz, hivtakozási alap, hogy megint mennyit romlott a színvonal...
Mi abban a rokonszenves, hogy a MET vállalja ezeket közepesnél is rosszabb produkcióit? Nem szégyellni kellene őket inkább? Ahogyan telramund is írta: ennyi pénzből ilyet tudnak csak? Most váltogatják a régi és az új videókat, a különbség olyan hatalmas, hogy az ember azt sem akarja elhinni, hogy azonos színházban készültek.
Egy zenei, operai fórum természtetéből fakad és lényegéhez tartozik, hogy "se szeri se száma a kritikus bejegyzéseknek", meyeket hasonló mértékben a rajongói bejegyzések ellensúlyoznak. A kritkus megjegyzések bírálnak, a rajongók meg áradoznak, rajonganak, elfogultak, ettől (is) rajongók. De engedtességk meg, hogy a másik oldal is szóhoz jusson, s ha valami nem tetszik, azt is le lehessen írni. Az alább erősen megkritzált Don Giovanni előadáshoz én pl. hozzá sem szóltam (nem is láttam), viszont azok ócsárolták leginkább, akik korábban Hampsont védték legalább ilyen hevesen. Tehát még nekik sem tetszik minden egyformán, amit a MET kiad a kezei közül, ők is látják, hogy bizony nincs kolbászból a kerítés és be-becsúsznak olykor kifejezetten gyenge előadások is. Persze ezt a "gyengét" a MET prezstízséhez mérve kell érteni. Senki nem mondta, hogy a MET átlagszínvonala nem magas, hiszen sztárokkal dolgoznak, hatalmas pénzekkel dobálóznak, gigaprodukciókat, világközvetítéseket hoznak létre. Ezzel valóban fontos kultúrmissziót is teljesítenek, amit bizony egy szerényebb presztízsű operaház már nem engedhetne meg magának. Ezt tehát senki nem vonta kétségbe, de ettől a tény még tény marad: vannak az átlag magas színvonalúaknál jóval gyengébb produkciók, előadások is, és néha becsúsznak olyan fiaskók, amilyeneket egy MET-preszízsű színház már nem biztos hogy megengedhetne magának, ha egyszer akkora pénzből gazdálkodik és ennyire híres. És ha becsúsznak, akkor azt egy zenei fórumon ugyan miért ne lehetne leírni? Még akkor is, ha 20-30 év múlva ezek a most gyenge közepesnek minősülő előadások már elérhetetlen messzeségben lesznek az akkori átlagszínvonalhoz képest! Ezen majd az akkori fórumozók fognak vitázni...
A Hampson-vitához még csak annyit: sztárénekesi mivoltát senki nem kérdőjelezte meg, és az impreszáriók se hülyék természetesen, hanem mennek a pénzük után. Ha valaki megnéz egy fotót Hampsonról, simán megérti, hogy a mai világban miért le(hete)tt sztár: mert eladható, mert ma szinte minden a külsőségekről szól, és a hang már csak nagyon sokadlagos szempont lett és olyanokból lehet első vonalbeli sztár, akik 50-60 évvel ezelőtt, az "aranykorban" legfeljebb epizódszerepeket kaphattak volna. Ha megHALLGATja egy hősbariton szerepben, akkor viszont nem fogja érteni, ha hallott már korábban igazán jó hősbaritont, csak egyet is. Erről van itt szó, nem az impresszáriók hülyeségéről.
Bocsánat, de itt se szeri se száma a kritikus bejegyzéseknek. Talán még több is van a sokéves átlagnál és annál, ami tényleg jogos kritika. Mint írtam, éppen az rokonszenves, hogy MET vállalja a mint ön írja, közepes szintet sem elérő produkcióit és azok terjesztését. A legtöbb országban, városban még az ő közepes produkciójuk is magasan felülmúlja a helyiekét, nem szólva arról a misszióról, amit ezek a mozi-, on demand, stream közvetítések nyújtanak a szélesebb közönség számára azaz mindenki számára. Elérhető operanézés karosszékből.
Azért mert ingyen van nem kell hasraesni minden metes produkció előtt.Annyi pénzből .amennyiből a MET gzadálkodik könnyű nagy neveket szerődtetni.Ugyan jó néhányuktról lilletve a prodikciójukról kiderül,hogy a közrepes szintet sem éri el.
Nézőpont kérdése, erénye vagy hibája-e a MET-nek, hogy gyakorlatilag minden produkcióját felveszi és szétsugározza a világban, köztük gyengébben sikerülteket is. Azt gondolom, saját imázsa szempontjából nem okvetlenül szerencsés, de az utókornak olyan becses archivumot hoz létre, örökít át, amit nem lehet eléggé dicsérni. Egy nem hibátlan előadás fennmaradása is jobb a semminél (szerintem), mert kordokumentum: ekkor és ekkor, ezt és ezt az operát ott így tudták kihozni. (Mindenhol mindent archiválnak, legfeljebb nem terítik.) Aztán idővel ezeken a "gyengébb előadásokon, inadekvát szereposztásokon, szükségmegoldásokon, indiszponált énekeseken, nem odavaló, hangilag nem megfelelő főszereplőkön" (is) fognak nosztalgiázni.
off A világ márpedig igenis a nemek harca :-) hogy a világ oda züllött-e mint írod vagy oda jutott, az más lapra és más topikba tartozik. A mi fórumunkon viszont a "nemek" inkább az "igenekkel" harcolnak, nem kicsit, nagyon :-)
on Ha már Hampson és Don Giovanni egy kalapban: MET-től (ahol három sorozatot énekelt, szűk negyedszázad alatt) Bécsig, Zürichtől Salzburgig (Netrebkoval) és ki tudja hol, hányszor hasított a szereppel. Talán -ahogy írod- nemcsak az impresszáriók nem hülyék..
Írtam, hogy csak itt-ott hallgattam bele a Don Giovanniba. A saláta-hölgyek nem érdekeltek, nem gondoltam, hogy sokat veszítek, ha átlapozom őket. Ezek szerint viszont jól szimatoltam ki, hogy a tenorba érdemes belehallgatni és nem csak én hallottam őt jónak.
A MET-nek mindig is a legnagyobb sztárok adták meg a rangját. Nameg szuper a zenekar, pazar díszletek, jelmezek, és többnyire egész jó szereposztások vannak. Szinte minden előadásra jut egy vagy két nagy sztár (nagyritkán akár még több is), de azért ott sincs kolbászból a kerítés és bizony ott is vízzel kell főzni. Nem csak parádés szereposztások vannak és nem kizárólag első vonalbeliek lépnek fel a MET-ben főszerepekben. Rádióban a 80-as évek vége óta hallgattam a szombat délutáni élő MET-matinéközvetítéseket, több tucatot, vagy talán száznál is többet hallgattam meg és néha komolyan szörnyülködtem. Emlékszem pl. olyan Varázsfuvolára, amelyben az egyetlen értékelhető teljesítmény Kurt Moll Sarastrója volt, olyan Toscára, amelyben mindhárom főszereplő szörnyű volt, olyan Rigolettóra, melyet csak azért hallgattam végig, mert nem akartam elhinni, hogy ilyen hangtalan bariton címszerepet énekelhet a MET-ben és olyan Lohengrinre, amelynek első két felvonását Ben Heppner szanaszét gikszerezte (végig azt vártam, mikor cserélik már le, de a harmadikra meglepő módon egészen feljavult). Volt egy Végzet hatalma, minden idők talán legsprődebb hangú baritonjával, Verdi-szerepet így szétüvölteni én még nem nagyon hallottam azelőtt (nem híres énekes, nevét borítsa a feledés jótékony homálya). Hát igen, ez is a MET. Tanulság: még a legprominensebb helyeken is előfordulnak gyengébb előadások, inadekvát szereposztások, szükségmegoldások, indiszponált énekesek, nem odavaló, hangilag nem megfelelő főszereplők. Mostanában talán sűrűbben, mint 30-40 éve...
Mielőtt még a vélemény különbséget pusztán a nemek harcára züllesztenénk, szeretném leszögezni, hogy nekem ugyan Hampson nem a kedvencem. De ettől még nem tartom őt egy tenor szekundnak, és bizony voltak szerepek, amiben tetszett, például a Thais, vagy Amfortas egy Baden badeni Parsifalban. Kevés vagyok én ahhoz, hogy a hangfaját pontosan megállapítsam, de talán a világ összes impresszáriója mégsem hülye. Egyetértek, a Hoffmann intrikusa nem az ő szerepköre, nem beszélve arról, hogy már rég túl van a valahai fénykorán. De az az előadás amúgy se sokat ért úgy egészben véve.
De a tragédia mégis ez a Don Giovanni volt Keenlyside-dal. Ez már Mozart megcsúfolása volt.
Erre a hétre egy klasszikus Rigoletto (bár itt nem Sutherland lesz a Gilda, de az a produkció) és egy szereposztás alapján elég jónak ígérkező Luisa Miller mellé betették a MET valószínűleg legrosszabb előadásait. Turandot Stemmével, Manon Mattilával, Carmen egy dögunalmas "mezzoval" és az Alagna-Kurzak házaspárral és egy nonszensz Trisztán Deborah Voigt-al, herélt hangú Trisztánnal és szörnyedelem Brangänével. És még Bohémélet is lesz... Jó szórakozást! Brr
És akkor még nem beszéltetek Elvira riasztó mimikájáról! Sajnos az is belejátszik az élménybe! A két nő hangilag rendben volt, de nem semmit érzelmet nem képsek kiváltani. A tenor nekem is kiemelkedett ebből a harmatos előadásból.
És akkor még nem beszéltetek Elvira riasztó mimikájáról! Sajnos az is belejátszik az élménybe! A két nő hangilag rendben volt, de nem semmit érzelmet nem képsek kiváltani. A tenor nekem is kiemelkedett ebből a harmatos előadásból.
Igen, Keenlyside már benne van a korban, de az összes többi szereplőt a wiki-ben kerestem meg! Keelyside egyébként a Vihar-ban nagyon jó volt, és hallottam vele pár jó felvételt a yt-n. Ezért is volt nagy meglepi ez a Don Giovanni. Appleby-t elnéztem, a múlt havi Don Giovanni volt 2011-es. avval számoltam. Azóta fejlödhet is, mindenki kezdi valahol, de mint már többször volt róla szó, nem a MET színpadán!
No, hát Keenlyside nem éppen új arc, ellenkezőleg. Ma már 60 fölött van, itt sem sokkal alatta és ami az igazi baj: sem a hangja sem ő nem néz ki és nem hallatszik fiatal(os)nak ... egy Don Giovanni! MET-ben is visszatérő fellépő: beszédes, hogy a Don Giovanni előtt az Ades-féle Viharban énekelte Prosperot. Régebben ő is "barihunks" volt ... régebben. (Appleby a felvétel idején 33 volt, ma 37 és mint látom, szépen építi vagy építik a repertoárját.)
Egy biztos, engem ez a Don Giovanni a puszta szigeten sem csábítana el! Bocs! Néha az az érzésem, hogy a MET-ben, vagy a közönségének? annyira kellenek az új arcok, hogy "bárkit felléptetünk, aki valahol egyszer már színpadon állt" alapon válogatják ki az énekeseket! (Appleby valóban jó, bár ha azt vesszük, hogy alulról súrolja a harmincat, a MET talán kissé korai számára)
Belehallgattam a mai Don Giovanniba: túlságosan szeretem és ismerem ahhoz, hogy ezt a már első ránézésre avittas küllemű (pedig "új", 2011-es rendezésű!) és saláta-szereposztású előadást végignézzem. Ha Hampsonon kívül egyszer még más baritont is szidnak, Simon Keenlyside-nál beszállok. Meghallgattam a három áriát, Zerlina-duettet, temetőjelenetet és kőszobor finálét. Nem tudom, hallottam-e ehhez fogható érdektelen, fáradt, lebegő, sőt olykor disztonálni tetsző hangot jelentős helyen. Elaggott szeladon, hervadt (férfi)bájakkal. Csöppet sem válik a MET becsületére. (A két tenoráriát is meghallgattam vigaszképpen, Appleby jó.)
Én is azt mondom: legyen kifejező ereje, értse a szerepet, de legyen hozzá olyan hangja, amilyet a zene és a kotta megkövetel. Nem feltétlen zárja ki a kettő egymást, páran itt lent már majdhogynem kizárólagossá tették, hogy vagy csak az egyik vagy csak a másik van meg. Én is arra szavazok, ahol mindkettő jelen van, szerencsére sok példa van erre is. :)
"Van kiállása, sármja, el tudta hitetni a figurát, amit énekelt, ezért sokkal többet megbocsátottak neki, mint egy lefúrt lábú, ámbár megfelelő hangú énekesnek."
Hát egyrészt sokkal többet meg is kellett neki bocsátani, hiszen nem felel(t) meg a hangja a drámai és hősbariton szerepekhez, sőt nagyon távol van tőlük. Másrészt miért is nem vagyok meglepve, hogy egy jó kiállású és sármosnak számító énekest a női fórumozók védenek vaskövetkezetességgel, minden más szempontot -még a hangi megfelelést is!- háttérbe szorítva! Egy operában azért lehetőleg ne legyen már sokadlagos szempont, hogy egy főszereplőnek való-e hangilag az a szerep, amit éppen énekel! "Nem való neki, nem baj, de olyan sármos meg jó kiállású, hogy EZÉRT elnézzük neki!" - Na ez az a fajta hozzáállás, amit én a legkártékonyabbnak tartok a műfajra nézve, és ami miatt egy hete azt merészeltem írni: ma az operát már nem hallgatják, hanem NÉZIK.
Neked is köszönöm :)
Öröm volt a kettőtök üzenetét olvasni:)
vagy beírás ez?
