Örülök, hogy más is emlékszik arra londoni Rigolettóra. Az ennél sokkal jobb volt énekesekben. A rendezés is diszkrétebb. Nekem csak Beczala tetszett, Damrau túl van ezen, Lucic pedig nagyon rossz. Pedig milyen jók voltak tizenakárhány éve Drezdában együtt.
Igazság szerint Kocan miatt néztem-hallgattam bele ismét! Ezt az operát ebben a szereposztásban már májusban közvetítette a MET, akkor több vélemény megfogalmazódott.
dícsérni
Nem nagyon szoktam Netrebkot décsérni, de a Leonorája nagyjon jo, megjegzem kétszer ismételte meg a cabalettát - nagy bravúr. Aztán jott a nagy duett Hvorostovskival - csodálatos.
Tényleg Kocan a legjobb a tegnapi Rigolettoban. Lukic rendben volt, Beczala a hangját erőltette, Damrau pedig - számomra túlzóan - a játékot. "Tudom, hogy nem vagyok Gilda, de azértis az leszek" Csak hallgatva tudom elviselni..A kvartett nagyon szépen szólt
Kocán tényleg fantasztikus, ilyen hosszú F-et ritkán hall az ember :D Hozzá még jól is áll neki a szerep.
Korábban ment már, talán az egyik főszereplő (herceg?) személyében volt változás. A rendezésről leszedni a keresztvizet? Szokásos modernkedő nagyot akarás, bár Schlingensief bayreuthi Parsifaljától (=számomnra az abszolút 0 fok) messze elmarad.
Egy újszülöttnek (az lennék én) minden vicc új Rigoletto új :-) ezek szerint jól gondoltam, hogy 2013-ban ez már nem lehetett nagyon avantgárd. Jobb későn mármint MET-nek...s mint látom, ugyanaz a rendező (Michael Mayer) mint a még tavasszal látott kiváló kortárs Marnie-é, ami szintén az 1950-60-as években játszódik, utóbbi persze "alanyi jogon".
És hogy mennyire "nincs új a nap alatt", azt bizonyítja, hogy valamikor a 80-as évek második felében, 87 körül a magyar televízió leadott egy angol nyelvű Rigoletto-előadást, melynek címszereplője John Rawnsley volt, Sparafucilét pedig a kiváló Wagner-énekes, John Tomlinson énekelte. Na, annak a képi világa is valami ilyesmi volt, még ha nem is ennyire hivalkodóan csilivili. Sőt - bár ez már nyilván nem a véletlen műve - pár évre rá a tévében szintén közvetített margitszigeti Rigolettóban is hasonló képi világ köszönt vissza, Mercikkel érkeztek a színpadra a szmokingos szereplők. És azóta még ki tudja, hányszor, és hány meg hány különböző helyen volt ehhez hasonló "maffiózós" Rigoletto, hogy aztán végül a sokáig ókonzervatívnak számító MET is megadja magát és beengedjen egy ilyen "modern" rendezést, ami bizony már 40 éve is igencsak modernnek számított... :)
Nem emlékszem rá, mikor ment, most bele-belepörgetek. Leszedték már T. Fórumtársaim a keresztvizet erről a produkcióról? Mantua átköltözött a 20. századi Las Vegasba. Döbbenet, hogy az előző rendezés (Otto Schenk, 1989) még olyan lehetett, mintha 50 évvel korábbi lenne. Nekem tetszik. Mármint az új. Bariton azt hiszem = Jack Rance. A Sparafucile-Rigoletto duett végén Kocan mély hangját + hozzá a kézmozdulatot már háromszor megnéztem...
Rigoletto- úgy látszik már ismételnek./Damrau,Beczala,Lucic/
A yt-n van pár csodálatos "In fernem Land" del Monacoval. Még az olasz változat is elviselhető!
Számomra Scarpiaként Gobbi az etalon! De ragyogó Jago is volt, és remek prológot énekelt a Bajazzók-ban. Nem mellékesen tisztában volt a saját adottságaival (nem hátrány), és nem hagyta magát rábeszélni azon kívül eső szerepekre.
Igen, egyetértünk. Itt előszöris különböző énekiskolákról, stílusokról van szó, az olasz alapvetően nem szereti a deklamálást, a németnek meg az olasz bel canto megy nehezen, a szláv pedig mindkettőtől elég távol áll, de az is talán inkább deklamálósabb, már csak a rengeteg mássalhangzó-torlódás miatt is. Érdekes módon az amerikaiak meg az angolok a "leguniverzálisabbak", ők valamiért azt gondolják, hogy nekik minden egyformán jól áll, nem válogatnak, hanem ami jön... de meg lehet nézni, hogy mondjuk Bayreuthban hány szláv vagy olasz énekes fordult meg a fennállása óta. Hát nem túl sok, még szabályerősítő kivételnek is kevés... :)
Pedig Del Monaco micsoda Wagner-tenor lett volna. Ez abból az egy szem énekelt Siegmundjából már kiderül. Amúgy igen, Morris bariton - bassz nélkül.
Nem is énekelte.
Énekelt ő sokmindent, még Colline-ként is láttam a MET-es Bohémben, hát a Scahunard sötétebb hang volt nála... Vagy Banquóként is van vele két előadás-felvétel is (Glyndebourne és Berlin), ott is mindkettőn sötétebb hang a Macbethet éneklő bariton mint ő, aki a basszus szerepet énekli "elvileg". És hát annyira egyértelműen német hang... Azért nem véletlenül vannak differenciálva a hangfajok és nem véletlenül specializálódnak sokan csak egy szűkebb fachra, amiben tényleg jók... :) Olaszok vagy latin-amerikaiak pl soha nem énekelnek Wagnert, de még szlávok is ritkán, a skandinávok meg a németek viszont ritkán igazán jók olasz fachokban...
Nem minden drámai baritonszerep való minden drámai baritonnak, Morris egész lényétől olyan messze van Scarpia, mint innen New York. De nem kell mindenkinek mindent tudnia, Gobbi meg nem lett volna jó Wotan.
Én is kedvelem James Morrist, egy egész korszak emblematikus Wotanja lett a MET Otto Schenk-féle klasszikus Ring-jének jóvoltából, majd Bernard Haitink vezényletével stúdióban is felénekelte a szerepet. Jómagam egy Mozart-szerepben hallottam először: a Hungaroton által kiadott licenc Cosi fan tutte Guglielmójaként, ezt a salzburgi előadást a magyar tévé is leadta. Stílusosan énekelt, ám éltem a gyanúperrel, hogy nem ez lehet a legsajátabb szerepköre. Aztán jött a Wotan, a 3sat műholdas tévéadón sikerült elcsípnem a 90-es évek elején, ebben maradéktalanul tetszett. De Verdikben is hallottam, kisebb-nagyobb szerepekben, pl. Wurmként, Ferrandóként vagy Jagóként (mindhárom szerepben Domingo oldalán), ezekben sem volt rossz, de én a Verdi-szerepekben is egyértelműen németes hangnak hallom. CD-n megvan vele A bolygó hollandi és a Parsifal Amfortasa is, ezekben kifogástalan, remek német deklamációja, kicsit karcos hangszíne, formátuma, tökéletesen illik a Wagner-hősökhöz. A szintén Domingo címszereplésével felvett Hoffmann meséi-lemezen a feldarabolt négyes intrikus szerepből Doctor Miracle-t énekelte, jó választás volt ez is. Az utolsó Wagner-szerep amit láttam vele, az Hans Sachs volt, ebben számomra ugyan Donald McIntyre az etalon, de Morris sem volt benne rossz. Mindent egybevetve jó énekesnek tartom, sokféle fachban kipróbálta magát, de szerintem is egyértelműen a Wagner-szerepekben volt igazán autentikus a 90-es években, ekkor volt fénykorában. Később a basszus-szerepekben már nem tetszett, és Scarpiaként is elég későn hallottam, már jócskán túl a fénykorán...
Nekem a múlt heti Luisa Miller-ben is tetszett, hangban és alakításban is el tudta hitetni az egyébként nem igazán rokonszenves Wurm alakját.
A pályája csúcsa egyértelműen a Wagner-szerepkör volt, de az említett Don Giovanniban is óriási volt. Tisztán basszus szerepben kevésbé tetszik, lévén, hogy nem volt az, de azokat is jól megoldotta... egy ideig.
Én is kedvelem James Morrist. Énekművészetére először a hetvenes években „bel canto” operák lemezfelvételein figyeltem fel/oda (ezeket a felvételeket "be is gyűjtöttem"):
Donizetti: Parisina d’ Este
Donizetti: A kegyencnő
Bellini: A puritánok
Donizetti: Stuart Mária
Donizetti: :Boleyn Anna DVD
A francia szerzők operái közül James Morris-szal megvan lemezen Thomas: Hamlet, Massenet: Lahore királya, Offenbach: Hoffmann meséi
Bizet, Verdi, Puccini, Wagner, de Mozart operáiban is értékelem művészetét.
James Morris sok mindent elénekelt pályafutása során, például a MET 1978-as Don Giovanni produkciójában a címszerepet alakította Joan Sutherland, Várady Júlia, Gabriel Bacquier, Huguette Tourangeau és mások partnereként, Richard Bonynge vezényelt.
Kései felvételeit, színpadi alakításait is követem; ha a korai, bel canto operák felvételei nem jutottak volna el hozzám, nem lenne teljes a pályakép róla.
Én nagyon nagy Morris-fan vagyok, kiváló énekes, de idős korában ezeket a döntéseit én sem értem...
Nekem sem! Egyik szemem sír, a másik mosolyog. Nagyon jó rendezés, remek díszletek, jelmezek, nagyon jó együttes, énekkar, zenekar,.stb. Igazi MET színvonal, amit különösen élvezek, mert ugye az ember normál esetben nem minden nap lát ilyen előadásokat. Ehhez társul egy nem a legjobb formában lévő, de az adottak közül kiemelkedő Marcello Giordani. Pieczonka hangja túl nyers, néha kissé éles. Remek Fidelio/Leonóra volt, de ez a szerep nem igazán fekszik neki. Morrist hallottam a MET sorozatban ifjabb korában, jobb alakításokban. Domingo? Ez nem az ő estéje volt. Ahogy a prológban megjelent, ahogyan énekelt - a szerep szerint Fiesco jóval idősebb, hiszen Boccanegra az ő lányát szereti, ez a nézeteltérés és harag oka - mind megjelenésében, mint énekében évtizedekkel idősebbnek tűnt a FIescot alakító Morrisnál. Ez volt az első benyomásom, és ez az előadás folyamán sajnos nem változott. Énekesi teljesítményét inkább nem minősítem, megtették mások.
Pár éve láttam a Mezzo tv közvetítésében a 2010-es Scala-beli Boccanegrát, szintén Domingoval és Amelia Grimaldi szerepében a nagyon jó Anja Harterossal. Ami Domingot illeti, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezt talán már nem kellene! Most a MET sorozatnak köszönhetően szinte másnaponta látható ragyogóan fiatalon, jobbnál jobb alakításokban - az összehasonlítás szívszorító! Remélem, a hálás-háládatlan utókor emlékezetében a nagy tenor marad meg, nem ez a rozzant öregember!
James Morris fénykorában remek Wotan, Hollandi és Amfortas volt, a Fiesco-típusú olasz basso profondo-szerepekhez viszont soha semmi köze nem volt, kissé karcos, világos tónusú, egyértelműen német hang, érthetetlen, hogy (kiöregedve) miért erőltette ezt a fachot. Pieczonkával anno egy bayreuthi rádióközvetítésen Sieglindét hallottam, abban speciel nem volt rossz, és DVD-n van vele egy Donna Elvira is, abban kiemelkedett a gárdából. Domingo öregkori "baritonkodására" viszont nem tudok mást mondani, mint hogy ez szimpla visszaélés a hírnevével, az igénytelen és/vagy botfülű elfogult rajongók meg szépen bekajálják, hiába nem is hasonlít baritonra. Szomorú, hogy ide jutott ez a műfaj....
Boccanegra - nagyon nem tetszett. Még M.Giordano volt a legjobb. Pieczonka - nem szép hang, Morris - régen túl a zeniten, Domingo/Boccanegra/ - tenor. A díszletek szépek.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a Jegyző szerepét bármilyen hangon el lehet énekelni (néha nem is annyira énekelni, mint inkább karikírozni szokták, még felvételeken is!), de egy egész életében tenorszerepeket éneklő énekest azért mégse nevezzünk már basszusnak egy operai fórumon - ő maga egész biztosan hevesen tiltakozna ellene... :)
Del Carlo fantasztikusan jó volt. A jegyző szerintem akármilyen hangfajjal mehet, ha jól játssza el. Az éneklés abban mellékes. Láttam Kishegyi Árpáddal, Maros Gáborral, ők is karaktertenorok voltak.
Alaimo esetben a tenorális hangszín miatt én nem erőltetném annyira a basszbariton besorolást, de valóban, az énekes a baszusbuffó-fachban tevékenykedik (Dulcamara szerepében pl. tartott magas A-t hallottam tőle az ária végén, ami bizony már nem a basszisták felségterülete...)
Don Pasquale szerepét egyébként számos baritonista énekelte a pályája vége felé, nálunk pl. Melis György, Maleczky Oszkár vagy Sólyom-Nagy Sándor, a külföldiek közül pedig Juan Pons vagy Sesto Bruscantini. :)
Ahogyan Simone Alaimo besorolasa sem bariton, hanem bassz-bariton, Don Pasquale a kanon szerint bassz-bariton vagy inkabb buffo basszus.
Ezt az előadást még egy korábbi szereposztással volt szerencsém látni, DVD-n is kiadták, ott Netrebko és Kwiecien mellett a címszerepben az azóta már elhunyt remek buffo basszus, John Del Carlo látható, Ernestóként pedig Matthew Polenzani, akit én még Jaquino és Dávid szerepében ismertem meg, ezekben kitűnő is volt, azóta viszont a MET egyik vezető lírai tenorjává nőtte ki magát, amit leginkább a krónikus tenorhiánnyal lehet magyarázni. :)
Viszont egy elírást hadd korrigáljak: a jegyzőt éneklő Anthony Laciura nem basszus, hanem tenor hangú énekes. A szerep vanóban basszuskulcsban van írva, de Laciura a MET egyik sokat foglalkoztatott comprimario-karaktertenorja volt, számos felvételen találkozhatunk vele, pl a Turandotban Pong-ként, a Toscában Spolettaként, a Carmenben Remendadóként, a Nyugat lányában Nick pincérként, A végzet hatalmában Trabuccóként stb. Tehát mindig tenorszerepekben.
Bartók Rádió mai operaközvetítése, 19:00 – 21.16:
Gaetano Donizetti: Don Pasquale
Háromfelvonásos vígopera
Szövegét a zeneszerző és Giovanni Ruffini írta
Vez.: Maurizio Benini
Km.: a Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara
(karig.: Raymond Hughes)
Rendező: Otto Schenk
Szereposztás:
Don Pasquale - Simone Alaimo (bariton),
Norina - Anna Nyetrebko (szoprán),
Ernesto - Juan Diego Flórez (tenor),
Malatesta doktor - Mariusz Kwiecien (bariton),
Jegyző - Anthony Laciura (basszus)
Azt is láttam, gondoltam, próba szerencse, miután A fecske és az Adriana Lecouvreur NAGYON NEM TETSZETT. Kellemesen csalódtam, bár tudtam, hogy ez az opera + a szerző Rómeó és Júliája a 30-as években a M. Kir. ViperaOperaház műsorán volt. Én már csak mazsolázok a Met közvetítései között, Donizettit és Massenet-t gondosan elkerülve.
Csak jelzem: Kocan a felvetel idejen 45 eves volt. Ugyan miert ne lehetne egy haborus veteran 45 es miert kell fako, lebego hangu oreg basszistakkal enekeltetni Gremint? Abban az idoben 45 mar boven megallapodott kornak szamitott. A tobbit megirtam 1053. Netrebko lelegzetelallito volt. O is az a bizonyos kivetel, aki-ami a szabalyt erositi = nem szamit ezen a szinten, hogy nem kislany es nem nadszalkarcsu ... de Violettat en pl. mar nem kernek tole. Violetta neki elmult. Mara talan mar Tatjana is.
Ott ulhettem az utolso elotti sorban... Legnagyobb operaelmenyemkent tartom szamon.
Igen, az az előadás korszakos jelentőségű, maradandó élményt adott, és a mai napig sokakban él. Én pl tv közvetítés keretében láttam, sokáig vadásztam rá a yt-n, és a mai napig igen hálás vagyok annak, aki megosztotta velem.. Ahogyan azoknak is hálás vagyok, akik lehetővé tették, teszik a MET előadások közvetítési sorozatát. off: kár, hogy a MÁO öndícséretben fürdő főzeneigaztatójának ez nem jutott eszébe! (vagy nem rendelték el neki!)
Őszülő az nem aggastyán :P Nekem is van egy csomó ősz hajszálam, pedig a 40 azért még nincsen közelebb. :)
Kedves Klara! Azt hiszem, legtobbunkben meg ma is a 2005-os salzburgi Netrebko - Violetta el, ezert gondoljuk ma is fiatalabbnak.
Ezt ismerem, mindkét nyelven! De az "őszülő fej" is erősen relatív! Apósom a huszas évei elején csodaszép fehér hajjal tündökölt, a Nagyapámnak a nyolcadik x-en túl egyetlen ősz hajszála nem volt, erősen tartotta a fiatalkori barna hajszínt. Egyébként éppen az ária idézett szövegével ellentétes a veterán Greminek szerepeltetése.
Ami pedig a háborús veteránságot illeti, az sem korfüggő! Ki mikor lett katona és hány évesen hajtotta végre azt a bizonyos cselekedetet, amiért kitüntették!
Köszönöm, ez igaz! Valamit elnéztem, bocsi!
A férj háborús veterán (hadirokkant), hősies szolgálatáért kapott címet és vagyont.
Любви все возрасты покорны,
Её порывы благотворны
и юноше в расцвете лет едва увидевшему свет,
и закалённому судьбой бойцу с седою головой!
A szívünk minden korban érez,
kigyúl, aki szeretni képes,
a pelyhesállú legényke, aki csak nemrég született,
és – akit megedzett a sors, – az őszülő fejű harcos!
Netrebko 1971 szeptember 18-an szuletett. A miheztartas illetve matematika miatt irom.
A mesterségesen sötétített hang nálam sem jön be! Mintha tele szájjal énekelne. Az on-woman show itt is megvolt! Számomra Netrebko nem Tatjana! Sem szerepformálása sem éneklése alapján nem az a romantkus fiatal lány, aki éppen szerelmes levelet ír! És ez nem az életkor és a kilók függvénye, Renata Scotto a pár nappal ezelőtt közvetített operákban a negyvenes évei közepén, illetve ötven évesen ragyogó Luisa Miller vagy Francesca da Rimini volt. Netrebko ennél sokkal fiatalabb, de nem hozza a szerepet. Tatjana levelének éneklésekor nekem nem egy fatal lány, hanem egy éppen halálra készülő heriona képe ugrott be! Az, hogy remek kiejtéssel énekli az orosz szerepet, nála nem érdem, hanem követelmény. Ettől függetlenül éppen a túlzott drámai erő miatt esetenként nehezen tudtam követni! A többi szereplő valóban nagyon jó, én a szöveg artikulációért járó díjat Peter Matteinek adnám. Kellemes meglepetés volt Greminként a kiváló Stefan Kocan szereplése. Nem tudom, mire vezethető vissza, hogy ebben a szerepben (kevés kivételtől eltekintve) többnyire fogatlan vén oroszlánok jutalomfellépéseit látjuk! Igaz, hogy a herceg idősebb, mint Tatjana, de remek áriájában fiatalos hévvel, lendülettel az újra megtalált szerelemről, a boldogságról énekel! És mivel valamennyi szerepő nagyon fiatal - Anyegin az opera végén 26! - Gremin hercegnek sem kell okvetlenül aggastyánnak lennie!
Mink úgy szoktuk mondani, hogy knédli van a torkában.
Az álarcosbál kituno. Pavarotti,Nucci, Millo. Aprile Millo fantasztikus Verdi szoprán, remélem láthatjuk Aida szerepében/Millo,Zajick,Domingo,Milnes/.
És milyen jo Sparafucille és Koncsak volt.
És milyen jo Sparafucille és Koncsak volt.
Kocán tényleg remek basszus, Ferrandóként is kedvencem, tényleg egyéniséget tud adni még egy-egy kisebb szerepnek is. És hozzá még szép, daliás ember is.
