Nem, de itt most a hangjáról beszéltünk. Egyéb készségeit senki nem vitatta, legalábbis én nem láttam, csak azt hogy a hangja nem bariton. Ezt pedig szerintem meg lehet vitatni egy olyan műfaj fórumán, amiben igen nagy részben szól a vocéról. Ha prózai színészeknél példáloznak a hangjukkal, az pl. engem is idegesít, mert bár ott is fontos, nagyon nem elsődleges. Attól nem lesz valaki jó színész, hogy szépen beszél. Erős, hősies bariton hangon viszont énekelhet valaki érzelmek meg kifejezőerő nélkül, attól még az egy jó bariton HANG lesz (maximum nem lesz jó bariton MŰVÉSZ), s különbözik egy tenortól is adott szerepben, nem a tenor javára. Hogy inkább énekeljen-e gyengébb hangon de átéléssel valaki René-t vagy Amfortast; vagy kevesebb érzelemmel, de nagy, igazi hősi hangon, arról persze lehet vitázni, de mások a szempontok.
Én pl. annak örülök, hogy Macskás feltámadt, és már nem csak a számmisztikát gyakorolja. De hát ez nem csoda, tudvalevő, hogy egy Macská(s)nak legalább hét élete van.
De az operában nem nagyon fordul elő önmagában "hang, mint fizikai jelenség". Azokat bizony emberek hordozzák, ahogy tudják. És Hampson jól tudta hordozni azt, ami neki jutott. Nem csoda, hogy szerették, szeretik. Van kiállása, sármja, el tudta hitetni a figurát, amit énekelt, ezért sokkal többet megbocsátottak neki, mint egy lefúrt lábú, ámbár megfelelő hangú énekesnek.
Lehet fanyalogni, de én inkább Macskás fórumtárssal értek egyet!
Mindenesetre érdekes, és annak a figyelmét is felkelti, akinek az érdeklődéséből ez a korai opera kimaradt, és akinél Händel esetleg "csak" mint egyházi zene, mint oratórium - szerző tudatosult. DiDonato nagyon jó, számára ez tényleg lehetett egy jutalomjáték!
Ezzel is egyet lehet érteni, de ez egy másik aspektus.Biztos, hogy Nucci összességében sok igazi, unalmas drámai baritonnál jobb, mert egyéb képességei sokkal jobbak, mint másoknak, de itt most én speciel csak a szűken vett hangról mint fizikai jelenségről írtam.
hmmm...
sok olyan bariton és basszus van itthon, akinek lehet, hogy szép, vagy igazi IGAZI hősbariton stb hangja van, de olyan szinte nincs, akinek a zenei megoldásai kiemelkedőek, és a színpadi megjelenése (nem a termete) odafigyelésre készteti a nézőt. Erre utaltam. És akkor egy klasszikussal szólva:
De az már önmagában is elég siralmas, hogy ezt ilyen szájbarágósan kell magyarázni egy operai fórumon, nem az oviban vagyunk könyörgöm! :(
Igen, egy fórum véleménycserére való, arra, hogy az ember bátran megírhassa, ha bármi tetszik vagy nem tetszik neki adott esetben. Persze a rajongók mindig résen állnak és az élő fába is belekötnek... :)
Megsérteni senkit nem akartam, de mi értelme van véleményt mondani, ha nem őszintén teszi az ember? Nekem pl.Sass a kedvenc Lady-m, pedig pontosan tudom, hogy nem volt drámai szoprán hang, maximum lélek, nem veszem sértésnek, ha valaki ezt az orrom alá dörgöli. :)
Amfortasnak egyebkent remek volt, meg ha a hang nem is az, de megrendito atelessel enekelte. Wotan, Hollandi es Telramund mar nagyon nem.
Domingóra teljesen vitán felül áll, hogy a bariton szerepekben is tenorként énekel, tenor anzacc, tenor hangszszín, tenoros manírok, csak a magassága ment el, de ettől nem lett még bariton, még rossz bariton sem (sic!), csupán egy magasságát vesztett tenor maradt. De ha egy Nuccira, Fischer-Dieskaura v Hampsonra jelenti ki az ember hogy valójában tenor szekund, azt az illető rajongói azonnal a legnagyobb sértésnek veszik, hiszen ezek bariton-sztárok (voltak)!
Persze ertem, Nuccinak szemelyesen nem is mondanam :)
Akkor megmagyarázom, bár szerintem elég egyértelmű a dolog...
Ugyebár ha baritonra írja az ember hogy valójában tenor, pláne évtizedek óta sztárolt énekesre, akkor az azt jelenti hogy az általa énekelt fachban nem ismeri el, nem tartja rá alkalmasnak, tehát méltatlanul lett felkapott sztár, mert más lenne a neki való szerepkör. Hát ezért sértés. :)
Meg mindig nem ertem, miert lefokozas az, ha valakirol azt mondom, hogy tenor. Ez nem szidalom, max ha az intelligenciajara ertem :) De Nuccit en is szeretem, kivalo eloado, de hangra nekem ahhoz a fach-hoz amit enekelt, szinten keves. VISZONT volt amivel potolja, s ez a kifejezoero.
Azért Nuccit talán nem kellene lekategorizálni.Bariton Ő a javából még örgen is.Aztán szól is valamiről ,amikor énekel..Egyénbként egy bartiton hang úgy igazán soha nem fogott meg az egy Bastianinin kívűl.
Sajnos nem tudnám három és fél órát hallgatni, de bele-belehallgatok itt-ott. Azt hiszem, ilyesmit tényleg csak egy átgondolt, koncepciózus mai "modern" rendezésben lehet játszani ... és kibírni. És a mobiltelefon is megjelenik. DiDonato jutalomprodukciója lehetett ez a premier -a többiek is jók- és szerencsé(jé)re még éppen lement a széria a pandémia előtt. Régizene topikunk látogatóinak külön ajánlom: ma megnézhetik. Nekik vajon bejön ez és így?
Nem, nem olyan kicsit sem. A Stradivari az egy hangszer, tárgy, és ha nem zenész kapja a kezébe, élvezhetetlen nyivákolás lesz az eredmény, magától pedig nem játszik el semmit sehogy. A hangfaj, hangtípus meg az operai hangszíndramaturgia a jellemzés része! Nyilván lehet egy olcsóbb, kevésbé márkás hegedűn is viszonylag szépen játszani, tenor szekund hanggal viszont hősbariton szerepeket el lehet ugyan énekelni, de mint a mellékelt ábra mutatja, az SOHA NEM FOG ÚGY SZÓLNI, mint amikor egy IGAZI hősbariton hangú énekes énekli! De az már önmagában is elég siralmas, hogy ezt ilyen szájbarágósan kell magyarázni egy operai fórumon, nem az oviban vagyunk könyörgöm! :(
Azt pedig, hogy kiből miért lesz vagy éppen nem lesz sztár, ne keverjük össze a hangfajjal és a színvonallal, mert egészen más lapra tartozik. Persze értem én, ha valakinek nincs önálló véleménye, vagy nem tudja megítélni, akkor mi mást tehet, megy a birkanyáj után. Sztár az lesz, akit a (LAIKUS) nagyközönség sztárol, akit sokat lát és hall a médiában, akit felkapnak, aki nagy házakban énekel, akinek sok lemeze van. Hát igen... odáig valahogy el is kell jutni...
Már miért lenne, jobb? Ki írt le ilyet? Pontosan ugyanaz a kategória, súlyosbítva azzal, hogy Fischer-Dieskau a nagy olasz hősbariton fach mellé a nagy NÉMET hősbariton fachot is elénekelte, lemezen pl. Telramund, Hans Sachs, Amfortas, Hollandi és Rajna kincse-Wotan is van vele, a Macbeth, Scarpia, Rigoletto, Jago és egyebek mellett! Ezt teszi a nimbusz és persze az önkontroll teljes hiánya. Van akinek mindent lehet és szabad, másokkal meg egy árva felvétel nincs, mert nem voltak akkora sztárok.
Az nem ertekmero es hangfajmeghatarozo, hogy a kozonseg kit minek tart. Atto a tenorhang meg tenorhang marad. Nuccinal is meg Hampsonnal is (meg sokan masoknal is). Szerintem errol ennyit eleg.
Szépen? Csodálatosan!
Volt szerencsém kétszer hallani.
És általánosságban (szóval nem Neked) nem is értem, hogy mi ez a hangfaj-őrület. Nekem a zenei megoldások, a kisugárzás mindennél többet ér.
Szerintem kicsit, de csak kicsit sarkítva olyan, mintha egy hangszerest a hangszer (Stradivari kontra névtelen mester) hangja alapján ítélnétek meg.
Mitől jobb Diskau ,mint Hamson? Diskau is kittűnő dalénekes volt,de operákban talán Mozartot leszámítva bitzony elég harmatos Utalok pl a Soltis Don Carlosra ,vagy Macbet(Suliotissal) szerepére..DE minden fachban vannak énekesek ,akik nem tudják hol a helyük..Hamson úgy mellékesen pályája elején megnyert egy híres énekversrenyt(1986 Maria Callas)) a bariton szólam első helyét,ahol a szoprán kategóriát Aprile Millo a mezzoét pedig Anne Sofie von Otter nyerte.Ehhez a jó hátszél már csak mellékes volt a nagy karrierhez.
Nem rosz ez a Agrippina. Kb. 1/3-dánál. tartok. Jobb a MET*tet nézni mint hogutát kapni.
Máskulonben Mahler dalokat szépen énekli.
Senki nem nevezi Hampsont hosbaritonnak (vagy ha igen, hadd nevezze)... mindossze es csupan a vilag egyik legnagyobb, legkedveltebb baritonjanak tartjak lassan (?) 40 eve. (Nem en, mert eleve nem vagyok rajongo tipus.) De csak tessek, tessek, lehet folytatni, elvegre nyar van, nyar... ;-)
Magát kigyúrta, a hangját nem tudta.
Ő bariton volt, de nem az izmosabbik fajta. :)
Az efféle fachváltás elsősorban a tenorokra és szopránokra érvényes, de még rájuk sem kizárólagosan, hiszen vannak drámai szopránok akik sosem énekeltek igazán lírai szerepeket, és olyan koloratúrszopránok is, akik sosem váltottak fachot (pl Gruberová). A lírai tenorok közül sem mindből lesz spinto- vagy hőstenor, s akikből igen, azoknál többnyire már korábban lehet sejteni a fachváltás lehetőségét. Olyan is van, hogy egy baritonból tenor, egy mezzóból szoprán lesz, meg olyan is, hogy egy tenor, amikor elmegy a magassága, hirtelen baritonnak képzeli magát (Domingo), és a közönség (egy része) el is fogadja, ha elég híres és elég nagy a rajongótábora (a közönség nagyrészt nem szakértőkből áll, ezt se felejttsük el!). A hősbaritonok se rögtön a legnehezebb, legfajsúlyosabb szerepkkel kezdik a pályát, ez igaz, de egy világos, tenoráilis lírai baritonból (baritenorból) nem nagyon lesz hősbariton soha, még akkor se, ha el tudja énekelni ezeket a szerepeket, viszont remek Wagner-tenor lehet belőle, és akkor már mindjárt nem "lusta tenor"! Lehet körömszakadtáig védeni Hamspont, lehet elfogultan rajongani érte, de hősbaritonnak nem lehet nevezni. Az egy másik fach, másik hangfaj. Akinek van füle, hallja, a többieket meg soha senki nem fogja tudni meggyőzni az ellenkezőjéről.
Pár napja ebben a fórumban éppen Hvorostovsky-ról volt szó, arról, hogy eléggé drámai volt-e a hangja bizonyos szerepek elénekléséhez! Pedig ő aztán Istenbizony bariton volt!
Már rég leszálltam a Hampson-rugóról, reménytelen ügy. De ez a sommás megállapítás: "..és amikor már beindult egy karrier, senki nem fogja azt mondani, hogy ácsi, ez vagy az a szerep túl van a hangod határán, inkább ne énekeld el. " szóval ez a megállapítás a világ minden ének- sőt más előadóművészére ráhúzható. Olyan mint kártyában a joker: mindig előszedhető. Idővel és korral szinteminden énekesnek változik a hangja, alkata--->többé-kevésbé változtatnia kell a szerepkörén is. Nem csak vágynak súlyosabb szerepekre, hanem át is kell állniuk rájuk.
Így igaz. Aki hallott már igazi sőtét, érces hősbaritont, amilyen Warrentől Svéd Sándoron át Bastianiniig és Cappuccilliig elég sok volt már a hangrögzítés feltalálása óta, és összehasonlítja velük Hamspont, ha nem teljesen botfülű (és/vagy elfogult), akkor hallani fogja, hogy bizony fényévnyi távolság választja el tőlük. Nem mondom, hogy Hampson bizonyos lírai bariton szerepekben ne lenne elfogadható, vagy ne lenne jó mondjuk Schubert dalokban (hiszen a dalok általában szorosabb hangfaji megkötés nélkül íródtak). De azokhoz a hősbariton (elsősorban Verdi-bariton) szerepkhez, amelyeket pályája második felében énekelt, Macbethtől Luna grófon át Boccanegráig, sőt Scarpiáig, vagy épp a Hoffmann meséi négyes intrikus szerepéig, egyszerűen nem való a hangja. Persze, el tudja őket énekelni, a rajongói meg megtapsolják, de semmi kétséget nem hagy afelől, hogy nem ez a neki való fach. Teljesen hiányzik a hangjából az a fajta ércesség, valőr, drámai-hősi színezet, amely ezekhez a szerepekhez szerintem nélkülözhetetlen, sokkal súlytalanabb, világosabb, mint amilyet ezek a szerepek igényelnének - nem hősbariton, hanem egy pasztelles árnyalatú "majdnem tenor" - és ez nem ócsárolás, hanem szimpla tény. Persze, sztárénekesről beszélünk, és ennek fényében kicsit erősnek tűnhet ez a vélemény. De a sztárság sok összetevőn múlik, s bizony nem minden esteben az arra legalkalmasabb, legodavalóbb énekesekből lesznek sztárok, sok múlik a menedzselésen, összeköttetéseken is, és amikor már beindult egy karrier, senki nem fogja azt mondani, hogy ácsi, ez vagy az a szerep túl van a hangod határán, inkább ne énekeld el. Vagy ha mondaná is valaki, akkor sem hallgatna a jótanácsra, hiszen a legtöbb énekes súlyosabb, drámaibb szerepekre vágyik, mint amire a hangja predesztinálná, egy "baritenor" pedig könnyedén énekel el bármilyen baritonszerepet, hiszen nem kell hozzá megerőltetnie magát, és jóval kényelmesebb, mint tenorlágéban kínlódni...
...és akkor megszólalt a kakas?
Ha igazán édekel, akkor utánanézhetsz a Wagner felvételek c. topikban, de amúgy nem érdekes.
Egyetértek. Bár mikor Nagyhétre elérhetővé tettem ugyanezt a felvételt, ráadásul jobb minőségben és magyar felirattal, akkor - ha jól emlékszem - kisebb volt a lelkesedésed.
No de MA PARSIFAL. KI NE HAGYNI. Meier és Moll mellett ott van Jerusalem is a csodálatosan drámai hangjával. Így kell énekelni, játszani Wagnert. Ha élne, biztosan büszke lenne.
Sőt ettől még jó énekes is lehet. Hampsont ugyan nem kedvelem, de pl. Teresa Berganza kiváló énekesnő volt, annak ellenére, hogy maximum egy másik univerzumban volt mezzoszoprán a hangja.
A bariton egy hangfaj, aminek megvannak az attribútumai, s sok példát is lehetne hozni olyanokkal, akik ezeknek megfelelnek. Hampson ennek nem felel meg, akinek van füle, hallja. Ez nem ócsárlás, ez csak ténymegállapítás. Az, hogy tenor valaki, az nem sértés, ez a hangfaja és kész, az más kérdés hogy milyen szerepeket énekel vele. :)
Attol tartok, tulbecsuli a "styriarte" horderejet es kapcsolati tokejet. Ketlem, hogy Hampson vagy barki karrierjet ottani ismeretsegek, osszekottetesek egyengettek volna vagy egyengethetik.Talan ha Becsrol,Salzburgrol lenne szo..
A hölgy gazdasági ténykedése nem róható fel Hampsonnak, nem is vonták felelősségre, csak ennek következményeként átmeneti jelleggel szüneteltette bécsi tartózkodását, voltak olyan hírek is, hogy elváltak útjaik. Andrea Gräfin Herberstein egyébként évekig a "styriarte" klasszikus zenei fesztivál egyik szervezője volt, és e minőségben szerzett ismeretségei, összeköttetései révén nem keveset lendített Hapmson karrierjén. A közösen nevelt 3 gyermek a hölgy első házasságából származik.
Ha már bulvárosodunk .. úgyis nyár van :-) mint olvasom, Hampson feleségét, Andrea Herbersteint gazdasági bűncselekmények miatt letöltendő börtönbüntetésre és 270.000€ pénzbüntetésre ítélték. Három fogadott gyermeket nevelnek és első házasságából is van egy lánya. További kis-színes, hogy Hampson legidősebb lánya Luca Pisaroni felesége.
Nem ismerem annyira, hogy ilyen elegánsan dicsérjem, de legalább nem vagyok egyedül :-)
Hampson lenne az a bizonyos "szerencsétlen flótás"? Pestiesen: nekem legyen mondva.. :-)
Thomas Hampson az egyik kedvenc baritonom - minden ócsárolás ellenére. Rossini Tell Vilmosának címszerepében szenzációsat alakított a párizsi "Garnier-operapalotában" Lehet kritizálni, de akkor is nagy művész és baritonja is szép; más kérdés, hogy ha "bariton" hangról beszélünk, kinek-kinek más "hang" , más szerep, más énekes-csillag, más megközelítés, más énektechnika, -szín, kifejezés jut eszébe, saját szimpátiáját, vagy "másra hivatkozást" teszi a sajátjává... Thomas Hampson a ma élő egyik legnagyobb bariton-sztár, csakis a saját jogán.
Még mindig inkább felezés, mint egy szerencsétlen flótás nem megfelelő alakítása, ami esetleg az egész előadás összképét lehúzza. Ez egyébként vonatkozik a női szerepekre, azokat sem mindig egyetlen szoprán viszi végig.
Kérdésében kimondatlanul-akaratlanul (?) benne van a valós válasz is, de én kiszálltam a témából, észlelve a Hampsont ekéző cunamit. Meg kell nézni csak MET, ROH, StOP- stb. pályafutását, aztán lehet tovább ócsárolni. (Csak zárójelben, tőle függetlenül jegyzem meg: sokszor felezik a négyes /bassz/bariton szerepet, mert nincs kéznél egyvalaki, aki elénekelje.)
Bécsben a Hohe Warten van hatalmas luxusvillájuk.
Állítolag gazdag felesége van.
Ha még mindig Hampsonról van szó, akkor magyarázza meg nekem valaki, milyen módon futott be jelentős nemzetközi karriert, baritonként! Bár, a salzburgi 2005-ös egyébként ragyogó Traviata mellett van pár opera, melyben számomra egyáltalán nem volt meggyőző, pl. a 2013-as szintén salzburgi Don Carlosban sem ő volt az est fénypontja!
Köszönöm, ennyire sajnos nem ismerem (még) ezt a darabot. :) Az biztos, hogy egy darab hang nem határoz meg egy szerepet, mert van ott még 6000 kb. Pláne hogy négyről van szó.
