Téma ismertetése: Erkel, Zak, zeneoktatás, amatőr mozgalmak, kultúrpolitika, zene és közélet etc
Az ön szavait kölcsönvéve: ha minden zeneszerzőt, írót, költőt, és bármilyen területen működő alkotóművészt -és teszem hozzá: előadóművészt- diszkvalifikálunk, aki valamilyen faji, vallási kisebbséghez tartozott, teszem hozzá: "más" volt pl. a nemi identitása mint a "többségé", más értékrendet vallott mint a "többség", akkor nem sokan maradnak a palettán! Mert egyrészt valahol mindenki: kisebbség. Másrészt, különösebben nem kell magyarázni, de mégis: a művész eleve "más", hiszen sajátos képességeivel, sajátos látás- és kifejezésmódjával látja és láttatja, fejezi ki a világot ... és bizony sokszor szembemegy a "többséggel". Hajbókoló, a "többség" ízlését kereső, a pillanatnak és az "udvarnak", ismét az ön szavaival: az éppen uralkodó király, cár, rezsim, stb. számára megfelelni akaró művészre hosszú távon és többnyire (vannak kivételek!) a feledés jótékony homálya és a művészet(történet) süllyesztője vár.
Ha minden zeneszerzőt, írót, költőt, és bármilyen területen működő alkotóművészt diszkvalifikálunk, mert az éppen uralkodó király, cár, rezsim, stb tiszteletére valamit alkotott, vagy fellépett egy abban a korban tartott rendezvényen, nem sokan maradnak a palettán!
Ugyanakkor a cári rendszer híve volt, ünnepi indulót is írt III. Sándor koronázására. (Az utóbbi és hitvese pedig nem mertek elmenni A pikk dáma bemutatójára, inkább II. Lajos módján tekintették meg a főpróbát, majd gratuláltak a zseniális szerzőnek.)
Jelentkezzenek alkalmas emberek, majd felveszik őket. Ha meg teccenek nézni a MET felvételeit, a zenekar lassan fele kelet-ázsiai. Az egyik második klarinétos meg bizony "afroamerikai"!
Nem kell kisatírozni, Csajkovszkij pontosan beleillik a LGBTQ ...... nem tudom pontosan, hány betű van már besorakoztatva - valamelyik karaktere mögé!
Akkor Anyegin talán maradhat a repertoáron? Majd a plakátról kisatírozzuk Csajkovszkíj nevét.
A világírodalom jeles "fehér" képviselői közül is lehetne felhánytorgatni a "négervér"-t.
Nem közismert:
Alekszandr Szergejevics Puskin (1799 - 1837)
1799. június 6-án, a julián naptár szerint: május 26-án született Moszkvában. Ereiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal, Nagy Péter cár abesszin tisztje révén (aki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése. (Wikipédia)
id. Alexandre Dumas (1802 - 1870) - Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt.
Nagyapja, Antoine-Alexandre Davy de la Pailleterie márki Saint Domingue (a mai Haiti szigetén szolgált a francia kormány tüzérségénél Général commissaire rangban. Itt ismerte meg feleségét, Marie-Césette Dumas-t, egy fekete rabszolganőt, aki 1762-ben megszülte az író apját, Thomas-Alexandre-t, majd nem sokkal később meghalt.
Amikor a márki fiatal mulatt fiával visszatért Normandiába még létezett a rabszolgaság, amiből a félvér fiúnak sok szenvedése származott. 1786-ban Thomas-Alexandre belépett a francia hadseregbe, de hogy megőrizze az arisztokrata család jó hírét, az anyja leánykori nevét vette fel. A francia forradalmat követően a márki elveszítette a vagyonát, Thomas-Alexandre Dumas azonban a forradalmi hadsereg merész és tehetséges katonájaként többször kitüntette magát, és a ranglétrán egyre feljebb haladva 31 éves korára tábornokvált belőle.
Thomas-Alexandre feleségül vette Marie-Louise Elisabeth Labouret-t, aki 1802. július 24-én a Párizshoz közel eső Villers-Cotterêts-ben, Aisne megyében szülte meg fiukat, Alexandre Dumas-t. (Wikipédia)
Pár éve már szóvá tették valakik, hogy a Bécsi Filharmonikusok zenekarában miért nincsenek színes bőrű zenészek, akkor ez elhalt.. Még napirendre kerülhet.
Egyébként az egyilk legrégebbi bécsi patika (alapítva 1350) a "MOHREN APOTHEKE" névre hallgat, kb 100 éve. Most át kell nevezni, mert sérti bizonyos körök érzékenységét. Persze, ha tudnák, kik voltak azok a bizonyos "mórok", vagy "szerecsenek" ....
Ezen te csodálkozol, kedves Iva? Ide vezet a határtalan liberalizmus.
Én előfizetője vagyok a MET Opera on demand-nak, így rendszeresen kapok híreket a MET-ből. Íme a tegnapelőtti:
The Met Celebrates Pride
Though our stage may be temporarily dark, we’re still committed to celebrating our LGBTQ artists, administrators, and audience members—including by illuminating the façade of the opera house each night during Pride Month. Last year, opera stars Stephanie Blythe and Anthony Roth Costanzo joined more than 100 Met employees to participate in the NYC Pride March for the first time. While the ongoing health crisis has forced the city to cancel this year’s official festivities, we’re excited to share some virtual Pride celebrations with you below.Happy Pride!
RAINBOW CONNECTION
Stephanie Blythe and Anthony Roth Costanzo recently recorded a special rendition of the classic “Rainbow Connection.” Watch video
MET PRIDE 2019
Take a look back at the Met’s historic first year participating in the NYC Pride March. Watch video
PRIDE IN CONVERSATION
Blythe and Costanzo reflect on the importance of Pride—both now and for years to come. Watch video.
Most majd jönnek a szegény Feketék is. Aztán a Sárgák, legvégül a Marslakók...
Melyik topicba írjam? Szerencsére (még) nem Magyarországról van szó!
Ilyen mélyre még a XX. századi vadkommunizmus sem süllyedt:
Itt az ideje, hogy a klasszikus zene meghaljon, mert az a fehérek kultúrája - ezt követeli a radikális baloldal
https://www.origo.hu/nagyvilag/20200626-a-komolyzenet-is-rasszistanak-tartja-a-radikalis-baloldal.html?fbclid=IwAR0tNvi0KAJSRYeAke7i7i0agbEsnMBj8jTn_vwbx9z_9N0sgbo4D12W6Nk
Az Operaház énekese tart órákat a kalocsai iskolákban
Kecskemét – BAON.hu
– Bács- Kiskun Megyei Portál
2020. 02. 20. 15:15
Csonka Zsuzsanna, a Magyar Állami Operaház művésze havonta legalább egyszer tart ének-és zeneelméleti órákat a kalocsai iskolákban különböző korosztályok számára az "Opera Nagykövetei" program keretében. A vele készült interjúban elmondta, hogy miért tartja fontosnak ezt a tevékenységét, valamint mesélt tapasztalatairól, élményeiről is.
A művésznő az érseki város több intézményében is tart énekórákat és zenei előadásokat, különböző korosztályok számára. A legutóbbi, keddi órák egyikén a János vitéz volt a tananyag, alsó tagozatosok számára: a gyerekek, akikről azt feltételeznénk, hogy nehéz őket lekötni, itták a művésznő minden szavát. De hogy került a katedrára egy országos hírű szoprán? Megkérdeztük tőle.
– Olyan megtiszteltetés ért, ami más kollégáimat: balettművészeket, zenekari, énekkari és magánénekeset is. Az Operaház igazgatója talált ki egy programot arra, hogy vigyük el a fiatalokhoz a tapasztalatainkat, és valahogy szerettessük meg velük az operát, a színházat, a zenét – foglalta össze nagy vonalakban a projektet, aminek részeként ő és még sok művész járja az országot. – Nyilván, amikor az ember már kevesebbet van színpadon, akkor ezt jobban megteheti, és nem is gondoltam volna, hogy ennyi örömöm lesz benne, hiszen magamat adhatom, azt mutathatom meg, amit szeretek. Előadóművészként is kiteljesedhetek így, és láthatom azt, hogy mennyi nyitott ember van még a zenére, a színházra, a jóra, a szépre – fogalmazott, megjegyezve, hogy nemcsak általános, hanem szakiskolákba, sőt, egyetemekre, főiskolákra vagy éppen nyugdíjasklubokba is visznek hasonló előadásokat. Felkérésre „minden olyan közösséghez” ellátogatnak, amelyet komolyan érdekel „a művészet, az opera, az operett, a daljáték, a tánc, a balett”, mutatott rá.
[...]
A magyar zenekarok helyzetét taglaló fórumba írtam.
https://fidelio.hu/klasszikus/fischer-ivan-megszolalt-a-fesztivalzenekar-megszoritasai-kapcsan-150304.html
Hah! Gyakorlatilag egyetértünk. Az adott koncertre bérletem volt, ehelyett kaptam egy másikra szóló jegyet, majd 2017 vagy 2018 őszén megtartották, ezen ott voltam, remek teljesítményt nyújtottak, főleg a zongoraművésznő. A hír hallatán fel sem kaptam volna a fejemet, ha nem mond le az igazgató. Mivel elkerülte a figyelmemet, hogy új fiú, így meglepődtem. Ráadásul nem sok időt töltött e pozíciójában. Megjegyzem, ha leépítik az állását, máris jelentős költzségmegtakarítást érhetnek el, amibe itteni lakhatási és útiköltségei is beletartoznak. Ám jó magyar szokás szerint jaj a portásnak!!!
Nem kell túl jó memória ahhoz, hogy az ember emlékezzen a pár évente rendszeresen visszatérő "válságos anyagi helyzetbe hozták a világhírű Fesztiválzenekart"-toposzra. Emlékeztetőül: számos korábbi "válság(os anyagi helyzet)" után legkésőbb 2016-ban is volt ilyesmi, részletek pl. itt ...azaz csak lett volna válság, elmaradó koncertek, elmaradó turnék sokasága: valójában és összesen egy (1) db. hazai koncert maradt el (ha tényleg elmaradt, nem kerestem vissza), részletek pl. itt. "Félre": szándékosan fröcsögésmentes, nem-kormánypárti médiumokat linkeltem be. Az a fránya szuper baltikumi turné marad el mindig ... majdnem. Kurz: BFZ esetében talán aligha beszélhetünk alulértékelt és alulfinanszírozott státuszról.
* A BFZ közönségének jelentős része sznobizmusból, ill. politikai demonstrációként látogatja az együttes fellépéseit. Hozzájuk járulnak a szponzorcégek vattaemberei. Nagyon kevés az olyan BFZ-törzshallgató, aki más együttesek hangversenyeit is felkeresi. Érdekes egyébként, hogy FI eddig hallgatásba burkolózott. (Vagy minden korábbinál erőteljesebb nyilatkozatot/happeninget készít elő?)
L. még A magyar zenekarok helyzetéről fórumot. Egy dolog, hogy ezeket könnyebb lemondani - és faképnél hagyni azokat, akik a budapesti sznoboknál* jobban rászorulnának a ZENE hallgatására. Viszont nyilvánvaló, hogy nem merték meglépni, amit néhány éve a később mégis megtartott Kitajenko/Zilberstein koncertekkel tettek.
Jéééé... Ezek szerint mégsem szűnt meg a politikai homokozó.
https://nepszava.hu/3057508_programokat-mond-le-a-fesztivalzenekar-a-hianyzo-tao-penzek-miatt
De uj focistadion, az van, a megnyiton a szokasos modon kikapott a magyar csapat.
A debil kifejezés macskásnak szólt, és egyáltalán nem emberre vonatkozott. Macskás érti, mire vagy inkább milyen kis élőlényre. (Utóbbinak Debilke a neve.)
Szó nincs róla, én csak az irányt mutatom nektek. Eszembe nem jutna veletek egy úton haladni.
Ahogy említettem, követünk.
Kedves macskás!
Kérésed számomra parancs: Ó, ti mindnyájan, akik úgy érzitek, hogy a szakadék szélén álltok, lépjetek egyet előre. Ámen.
2345
Igen tisztelt Apika,
kérlek, mutasd az utat, követünk.
Előzékenységedet köszönve,
macskás
Ebben a beszélgetésben úgy látszik a formális logika alapelvei nem érvényesek. Én igyekszem alkalmazkodni a tisztelt partnerek szellemi színvonalához: Barmok és hülyék vagytok mind, ezennel elmehettek a ...-ba.
Hát debil vagyok én?
Érintve teccik lenni? A kérdésre válaszolva: Egyet sem. Ugyanakkor ha pár %-uknak fogalma lenne a zenéről, máris jobban állnánk.
Hangyásznak igaza van!
Kedves Hangyász!
Hány tanítót ismer zenei tudása alapján olyan alaposan, hogy ilyen sommás ítéletet hozzon?
A tanítók zenei ismereteit meg inkább hagyjuk. :O(((
A helyzet még ennél is sokkal rosszabb: ugyanis egyre nagyobb az énektanár hiány, a tendencia pedig erősödik, mert az ének-zene tanárképzés romokban hever. A Zeneakadémián amióta átszerveződött az egykori karvezetés szak, alig van diák, aki van, annak sem ez az életcélja, de ha mégis délelőtti iskolában állásba áll, akkor 1-2 év után visítva menekül és elmegy zeneiskolába szolfézstanárnak, mert ott kisebb létszámú csoportok vannak, kisebb elvárásokkal, nincs folyosói ügyelet, stb. Az egyetemi nevezzük "ELTE-rendszerű" zenetanárképzést pedig most szándékszanak megszüntetni, persze nem így direktben, hanem olyan feltételek közé szorítják a szakokat, hogy ne tudjon működni. Ne feledjük, a tanító(nő)k 6. osztályig taníthatnak ének-zenét, a tanítóképzőkben pedig a zenei alkalmasság az utolsó helyen van. Plusz ugye készülődik BÖSZME, aminek megint felerősödtek az előkészületei. Szóval a végeredmény, hogy 40 év alatti iskolai énektanár az a fehér holló kategória.
Dehogy tartják, se tanár nincs rá, se terem. Tisztelet a kivételnek, de általában heti 1-2-t tartanak meg megfelelő körülmények közt, esetleg ahol van néptánc (nagyon nem ez a jellemző), ott az kiváltja az egyiket, a maradék 2-3 óra pedig a tanárra/tanítóra van bízva, hogy mit kezd vele. Jó esetben kimennek a szabadba, rossz esetben más tantárgy órakeretét bővíti.
Ez édeskevés. A tanarak képzettségére inkább nem térnék ki, persze tisztelet a kivételnek. A múltban egy zenerajongó fizika- vagy nyelvtanár gyakran többet tett a Zene megszerettetéséért, mint elvben erre képzett kollégája; kérdés, akad-e még ilyen nem-szakbarbár tanerő.
Amit Karinthy ír az Utazás a koponyám körül előszavában, ugyanígy a művészetek minden ágára, de szerintem főleg a zenére ugyanígy érvényes.
Voltak is valaha ének-zenei osztályok heti öt énekórával. Manapság egy ének-zenei osztályban az alsó tagozatban heti 3, a felsőben heti 2 énekóra jut. Igaz, emellett még kórus is van minden héten. De magyar irodalom órából sincs több manapság az ötödik osztályban, csak heti kettő. Mindenesetre a mindennapi testnevelés órát megtartják.
Nincs annyi tanítási nap :)
Éppen ezért kell az első osztálytól kezdve szisztematikusan tanítani az ének-zenét. Alsóban heti két, felsőben és az első két középiskolai évben heti egy órában.
Én ezt úgy általában raktam ide, mert fel-felmerül a téma. És szerintem érdekes, hogy alapvetően nem egy új elképzelés.
Kedves Momo, valamit nagyon félreértettél. Szó sem volt a mindennapos énekóráról.
Ami a mindennapos énekórát illeti, ez nem egy új ötlet (és úgy tűnik, nem is ördögtől való gondolat). Kodály így ír erről 1961 márciusában:
"Az elvetett mag mégis kikelt: egyre-másra támadtak „éneklő iskolák” mindennapos énekórával, és értek el csodálatos eredményt nemcsak zenében, de minden tárgyban. Igazi népművelés akkor lesz, ha majd minden iskola ilyenné alakul. Egyelőre mintegy 100 működik a Művelődési Minisztérium jóvoltából."
(333 olvasógyakorlat, utószó, kiemelés tőlem)
"Összesen 222 példát gyűjtöttünk össze a kötetben, afféle breviárium, tehát minden tanítási napra jut egy. Ezek egyszerű, népszerű, dallamos, szerethető részletek, amelyek szervesen illeszthetők az iskolai anyagba, és amelyeket nemcsak ének szakos tanár, hanem bármelyik pedagógus tud használni. Egy-egy példa feldolgozása, megtanulása mindössze 10-15 percet vesz igénybe,..."
Ez a minden nap legyen énektanítás, nem kell ahhoz énekóra, lehet a tízperces szünetben, folyosón, lépcsőházban ötlet már két éve felmerült, és akkor ki is adtak egy kis dalkönyvecsét. Aztán néma csend, semmilyen hatása nem lett az akciónak. Ez most az Ókovács féle továbbfejlesztett változat. Két újdonság van benne, hirtelen nem is tudom megmondani melyik a blődebb. 222 közkedvelt opera-dallam, fülbemászó, egyszerű, 10 perc alatt megtanulható. Nem sok ez egy kicsit, Ókovács mester? Olasz-frencia-német-orosz, aztán egy kis angol barokk a lurkóknak? És persze nem kell hozzá énektanár sem, bármelyik pedagógus kívülről fújja. Eszébe jutott valakinek is, amikor bevezették a napi testnevelést, hogy nem kell ahhoz testnevelőtanár, jó arra bármilyen pedagógus? Persze a testnevelés más, az egy fennkölt és tudós szakma, no de énekelni néhány opera-dalocskát mindenki tud, nem kell ahhoz képzettség, jön az magától. És mint köztudott a mai pedagógusok mindegyike Mozart-Verdi-Wagner zenéjén nőtt fel. Az új irány nagyon jó, induljunk el rajta, aztán lépjünk tovább: egyáltalán nem kell énektanár, meg az a heti egy énekóra sem, mindenki énekelje, fütyöréssze a sorakozónál, tízórai közben, becsengetés előtt, wc-öblítést követően a 222 opreadallamot, vesszen a népdalkincsre alapozott énektanítás, vesszen Kodály, éljen Ókovács.
Valami nagy baj van, nagyon nagy baj - úgy gondolom.
Sajnos mindent a (családi) környezet dönt el, esetleg az, hogy hány gyerek képes abból Billy Eliot módjára kiszakadni, vállalva a mocsárként működő család/haverok/szomszédság stb. kiröhögéssel vegyes értetlenkedését.
Hiába bármilyen kiadvány, ha nem az iskolába lépés pillanatától kezd a gyerek szervezett formában (énekóra) ismerkedni a zenével.
Kellenek a jó tanárok, de mindezek előtt a tanárképzés megújítása. Már az alsó tagozatban szakos kellene tanítsa a tárgyat.
A másik dolog a tankönyvválasztás. Jelenleg az Apáczai Kiadó könyve javasolt az első 8 évfolyamban, a régi nemzetisből az első két osztály, és az 5-6. osztály számára készült tankönyv. A középiskolák is egyetlen tankönyvet választhatnak.
Ha megfelelő módon történik a gyerekek bevezetése a komolyzenébe, akkor természetessé válik az, hogy énekeljen, zenét hallgasson később is. Ha kampányszerűen bevezetik a mindennapos éneklést, adnak ki olyan kiadványokat, amik a nagyobbaknak szólnak, az csak olaj a tűzre. Így csak néhány diák fog érdeklődni a zene vagy balett iránt. Alulról kell építkezni!
Nekem erről így első olvasatra a mindennapi közös újságolvasás jutott eszembe, fiatalabbak kedvéért "szabadnépfélóra".
A viccet félretéve, általános- és középiskolás koromban heti 2 énekóra volt, melyben sok mindent megtanulunk. Énekelni, kottát olvasni. Némi zenetörténeti ismeretanyagot kaptunk, pl neves hazai és külföldi szerzők életrajzát, kortörténetet, hogy el tudjuk helyezni őket a kultúrtörténetben. És igen, tanultunk népdalokat, a szomszédos népek dalkincsét is megismertük.Horribile dictu, a középiskolás korszakban szerveztek operalátogatást, zeneakadémiai koncert látogatást diákjeggyel - nem volt kötelező - utána énekórán megbeszéltük a hallottakat. Ezen lehet nevetni, lehet szörnyülködni, de megadta azt az alapot, hogy akinek volt érdeklődése, kiismerte magát a zene és opera világában, és lelkes operalátogató, koncertlátogató lett. Persze, akkor az Operaház megfizethető lehetőség volt, III. emeletén egyszámjegyű forintot kellett fizetni egy jegyért.
Ja, hogy el ne felejtsem! Énekkari tagnak lenni, nem volt kötelező, de érdekes módon minden valamire való általános - és középiskolának volt énekkara, melyeknek időnként kórusvetélkedőket szerveztek, és akad néhány neves énekművészünk,színésznőnk aki pályafutását a középiskolai énekkarban kezdte. Mivel én lányiskolába jártam, "csak" hölgyekett tudok említeni, a teljesség igénye nélkül. Csengery Adrienn, Zsadon Andrea, Halász Judit, Csűrös Karola, stb.
Visszaemlékezve az általános- és középiskolai énekóráimra, a heti egy óraszám és mellette még zongora-szolfézs tanulás, számomra elegendő volt egy bizonyos tudásszint eléréséhez. S mivel van jó énekhangom, és tudok kottát is olvasni, a kóruséneklés ugyancsak örömet okoz.
Hogy mások hogy vannak ezzel, nem tudom. De szerintem meg lehet kedveltetni a mai diákokkal is az éneket és zenét, ha nem botfülűek, ha kapnak ehhez bárhonnan/bárkitől bármi segítséget. A jelzett segédeszközökkel és alkalmazni kívánt módszerekkel – ha nem erőszakosan tukmálják a diákokra – felkelthető az érdeklődésük a tantárgy iránt. Nem hinném, hogy kapásból elutasítanák, amennyiben éreznek magukban némi képességet, hajlamot, és a komolyzenét sem misztifikálják nekik. Persze kedvet csinálva kell közelíteni a témához, s elvárható, hogy felkészült legyen a tanár, aki odaadó és érdekfeszítő módon, szeretettel, türelemmel és empátiával adja át a megfelelő szintű ismereteket az éneket tanuló diákjainak, és segíti, rávezeti őket az éneklés, az énekelni tudás szépségére-örömére.
Majd idővel kiderül, hogy a kapott új támogatási (kísérleti) formával élni tudnak-/fognak-e az iskolai énekórákon a tanárok, amennyiben alkalmazzák, az mire lesz elegendő, milyen eredménnyel jár.
Te jó Ég, szegény unokáim! :((
" Kákay István képzési vezetőjük szerkesztésében példatárat állítottak össze népszerű opera- és balettrészletekből, melyhez minden iskola ingyen juthat hozzá, és amely nagy segítség lehet a mindennapos éneklés színvonalas megszervezésében. "
Ez igazán naccerű. A mindennapos éneklés színvonalas megszervezése amúgy igen jól áll, szinte minden tárgyi és személyi feltétele megteremtődött, igazából már csak egyvalami hiányzott: egy ingyenes példatár, amelyben népszerű opera- és balettrészletek vannak (hallhatóak, láthatóak?).
Hangsúlyosabb lesz a zenei nevelés
MNO.hu - 2019. SZEPTEMBER 26. CSÜTÖRTÖK 06:19
A FIGYELEM, AZ EMLÉKEZET ÉS A TÁRSAS VISELKEDÉS IS FEJLŐDÖTT A NAPONTA ÉNEKLŐK KÖRÉBEN
/Csókás Adrienn/
Felélesztették a mindennapos iskolai éneklésről szóló szakmai párbeszédet, hogy a jövőben hangsúlyosabb szerephez jusson a diákok zenei nevelése — értesült a Magyar Nemzet.
A Magyar Állami Operaház példatárat állított össze a legnépszerűbb operarészletekből, amelyhez minden iskola ingyen juthat hozzá, és törekvés van arra is, hogy a megújuló tananyag-szabályozás révén tantervi keretek közé emeljék a napi dalolás, zenélés lehetőségét.
[…]
„Ókovács Szilveszter azt mondta a Magyar Nemzetnek: Kákay István képzési vezetőjük szerkesztésében példatárat állítottak össze népszerű opera- és balettrészletekből, melyhez minden iskola ingyen juthat hozzá, és amely nagy segítség lehet a mindennapos éneklés színvonalas megszervezésében.
– Összesen 222 példát gyűjtöttünk össze a kötetben, afféle breviárium, tehát minden tanítási napra jut egy. Ezek egyszerű, népszerű, dallamos, szerethető részletek, amelyek szervesen illeszthetők az iskolai anyagba, és amelyeket nemcsak ének szakos tanár, hanem bármelyik pedagógus tud használni. Egy-egy példa feldolgozása, megtanulása mindössze 10-15 percet vesz igénybe, sikerélményt nyújt, szórakoztat, így remélhetőleg kedvet csinál a gyerekeknek a klasszikusokhoz – magyarázta Ókovács Szilveszter.
Hozzátette: a dalok mellett közölnek néhány ismeretterjesztő mondatot a zeneszerzőről és a műről is, a cselekményben is elhelyezik a példát, de a szolmizációt és az akkordikus kottázást is feltüntetik, megkönnyítve a zongora- vagy gitárkísérettel való előadást. Tervezik továbbá televíziós sorozat indítását is, amely az Opera gyerekkarával mutatja meg minden egyes példa betanítását és előadását, ezek a részek később az intézmény weboldalán gyűjteményesen is elérhetők lesznek.
A főigazgató kiemelte, hogy az „O/A – holnapra” címet kapott kötethez közel száz szakmai vélemény gyűlt össze, és pilot jelleggel néhány iskola már elkezdte használni, de tömegesen várhatóan januártól érik majd el az intézmények. A kötetet alapvetően digitális formában terjesztenék, de lesznek belőle nyomtatott példányok, hogy legyen mit kézbe fogni a tábortűz mellett is, és azt se bánná, ha más minőségi gyűjtemények készülnének a már létező népdalos és operás mellé, hisz a diákok és a pedagógusok változatos zenei „étrendje” is kulcsa annak, hogy szeressék a mindennapos éneklést.
Ókovács Szilveszter szerint nagyon fontos lenne, és már tárgyalnak is arról, hogy a zenei nevelés napi szinten megjelenjen a diákok életében, mert – mint mondja – az opera és balett iránt fogékony közönség kineveléséhez a lehető legkorábban, napi rutinná kell tenni a művészeti nevelést.
– Ha a művészet iránti fogékonyságot sikerülne több ember lelkében elvetni, annak hosszú távon, áttételesen még akár olyan pozitív hozadékai is lehetnének, hogy kevesebb ember ülne a börtönökben vagy éppen tisztábbak lennének az utcák – hangsúlyozta Ókovács Szilveszter, aki arról is beszámolt, hogy az Opera számos módon, például gyereksorozatokkal, hangszerbemutatóval, ringatófoglalkozással csalogatja a kicsiket, az OperaKaland program segítségével pedig már több mint 300 ezer gyerek járt náluk előadáson az elmúlt hat év alatt.”
[…]
:-)
Szegény fenegyerekek, csakugyan nem mai gyerekek,
Hiaba húzták a gabonával megrakott szekeret.
A hagyományos rendszerű zene kiszámíthatóan forgó kereke,
az evolúciónak, illetve a kolektiv harmonizálásának eredménye.
A kortárs rendszerű zene érdekes, de individuális kitaláció:
egyesek számára kellEmesh a kiszámíthatatlan oszciláció!
(;-)
