Mindenkire, ráfér egy-egy biztató szó, így rám is, köszönöm szépen.
Én szeretek olvasni-olvasgatni, van úgy, hogy többször is elolvasok valamit, vissza-visszatérek egy mondatra, mert tetszik, talán azért, mert szépen sorjáznak benne a betűk, a szavak, vagy pedig azért mert - ahogyam Momo is írja - nem értem teljesen amit olvasok, vagy értem, érteni vélem, de jobban meg akarom érteni, a szavak mélyére akarok hatolni.
Itt van például ez a két mondat "Bizony, szerintem érdekes az is, hogy egy három méteres hangversenyzongorát, vagy egy pianínót tettek tönkre a Keletiben. Hát, akinek mindegy, az kérem lapozzon."
Megvallom, majdnem továbblapoztam. De aztán felemeltem a fejemet és elgondolkoztam. Vajon mindegy, hogy egy három méteres versenyzongorát tettek tönkre a Keletiben vagy egy pianínót? És ha úgy gondolom, hogy nem mindegy, akkor miért nem mindegy? Talán azért, mert a 3 méter több, mint az 1 méter? Vagy azért, mert az egyik 30 millió Ft-ot ér, a másik pedig 30 ezret? Nehéz és fogas kérdés. Sokat gondolkoztam rajta, legalább egy percet, ami iszonyatosan hosszú idő, gondoljunk csak bele, hogy a Nagy Bumm után egy perccel mivé fajult a világ. De az egy perc nemcsak a világmindenség, hanem az ember szempontjából is nagy idő, annál nagyobb, minél inkább kifelé lábal az ember a saját idejéből. De ne kanyarodjunk el a tárgytól, letelt az egy perc, és arra jutottam, hogy mindegy. Mindegy, hogy egy hangversenyzongora volt ott a Keletiben (persze nem az volt) vagy egy kopott pianínó, mindegy, hogy milyen hosszúságú, vagy hány kiló volt és mindegy, hogy mennyibe került, mert a történet szempontjából ezek a dolgok teljesen indifferensek, nem ez a lényeg. A lényeg valahol egészen máshol, és másban van.
A tárgyak, amelyek körülvesznek minket, nagyon különösek. Nekik is van életük, történetük, amely kapcsolódik a mi történetünkhöz, és egyik másik tárgy annyira hozzánk nő, hogy szinte perszonalizálódik, családtaggá válik, mint a mi kopott pianínónk, amely a szobánk sarkában áll. Emlékszem, fiatal házasként, 1977-ben vettük, egy félangolmechanikás Muzika zongorát és 10 ezer Ft-ot adtunk érte, Úristen, egy egész vagyont, de megérte, mindent megért nekünk ez a szépen felújított, dióbarna színű, századeleji Förster pianínó. Először csak néztük-nézegettük, messziről, majd közelebbről, félve felnyitottuk, csodáltuk a hófehér és hollófekete csillogó billentyűzetét, félve megérintettük, megsimogattuk, aztán feleségem játszott rajta egy futamot, csodálatos, egyszerre selymes és zengő hangja volt. Aztán esténként, ha jöttem haza, sokszor már a lépcsőházból is hallottam szépséges hangját, Bachot, vagy Mozartot, még mindig fülemben cseng, ez volt az első zongorás élményem.
Aztán jöttek sorba a gyerekek, először kúsztak, másztak, majd felálltak és a pianínóhoz tipegtek. Maszatos ujjacskáikkal a hófehér billentyűn matattak, úgy ütötték le az első hangokat. Három zongorista-gyerek nyűtte évtizedekig a szegény hangszert. Költöztünk ide-oda, jött velünk a kis zongora. Túlélt mindent, gyerekeket, hangolókat, javítgatókat. Megkopott, a hangjából sokat veszített, őt is meggyötörte az élet. Sokáig nagyon fontos helyet foglalt el az életünkben, aztán a fontosságát lassan elveszítette. Vajon mi lesz vele? Az lesz vele, mint minden mással, a minket körülvevő tárgyakkal, velünk, a világgal. Előbb-utóbb a szemétre kerül és véget ér a története, ahogyan ott annak a kis pianínónak is, a Keletiben. Amelynek az előéletéről nem tudunk semmit, lehet, hogy egy hasonló családban szolgált, sok embernek örömöt okozva, aztán kikerült egy állomásra, egy oda nem illő tárgy, a kultúra piciny lámpása: nézz rám, csak egy pillanatra, látod, itt vagyok, gyere ide hozzám, üss le egy hangot. Szánj rám egy percet és közben gondolj valami szépre. Aztán jön az emberi brutalitás, nemcsak szavakban - mint itt - hanem tettekben. Majd egy rövid újsághír, pici színes, a földrengés, gyilkosság, putyin után, összesen két sor, átfutjuk, elfelejtjük, zongora vagy pianínó? Ugye, hogy mindegy...
2620Momo2024-04-08 18:20:24 [Válasz erre: 2618 Nagy Katalin 2024-04-08 14:30:35] Kedves Katalin, ez nem
elegancia, hanem értetlen olvasás + kötözködés és rosszindulat. Önre sem vet szerintem jó fényt, hogy
ennek tapsol. De nyilván arról van szó, hogy ön sem értette, amit írtam, mert akkor nem áll be T. beszólása mögé. Hát így jártunk. További jó „olvasgatást”.
2619Momo2024-04-08 18:18:06 [Válasz erre: 2616 takatsa 2024-04-08 13:16:05] Igen, azt látom az
elejétől, hogy nem értetted meg a lényeget.* Aztán azóta ezen próbálkozol: rugózol, vagdalkozol. (Sajnos ez nem elegancia, csak sima butaság /
rosszindulat / kötözködő hajlam, stb..
De inkább hallgass a drukkereidre (jobban jársz), ők éltetik a hozzád hasonló narcisztikus
(a felszín mögött önzéssel, rosszindulattal és harci kedvvel telt) személyiségeket.)
* Szóval a lényeg, a nehezen olvasóknak: Azt
írtam, a közbeszéd nyilván nem, de a sajtó (pláne a művészettel foglalkozó sajtó) azért fordíthatna figyelmet a
választékos szóhasználatra. Ahogy például egy balesetről szóló tudósításban
sosem keverik össze a mopedet a nagymotorral. Mert információ értéke van annak is. Bizony, szerintem érdekes az is,
hogy egy három méteres hangversenyzongorát, vagy egy pianínót tettek tönkre a
Keletiben.
Hát, akinek mindegy, az kérem lapozzon. ;-)
2616takatsa2024-04-08 13:16:05 [Válasz erre: 2615 Momo 2024-04-08 12:07:10] Ah, irogatok én mindenfélét, nagynéha még intelligensnek tűnő dolgokat is, köszönöm az elismerést. Most viszont arra szeretnék rávilágítani, hogy egy alapvetően teljesen fölöslegesnek tűnő vitából, amelynek vezérszavai: pianínó, zongora, általános elhülyülés, igénytelenedés, komplett magyar sajtó, moped/motor, szóval még egy ilyen katyvaszból is van menekülés és értelmes kiút, tanulság, sőt, inspiráció is. Megmozgatja az agyat, felszabadítja a szabad energiákat, utánanézésre, olvasásra, keresgélésre csábít, és aki keres az talál is, olyan gyöngyszemeket, amelyeket szívesen kínál fel másoknak is. Ha van egy kis szabadidőd és kikapcsolódásra vágysz, akkor te is tzintzerezz egy jó szomorótzát!
2615Momo2024-04-08 12:07:10 [Válasz erre: 2613 takatsa 2024-04-08 11:53:40] Igen. Látom, elsősorban nem értelmezed, amit olvasol, hanem replikázni akarsz. Szerintem fuss neki még egyszer annak, ami írtam. És rájössz, hogy felesleges volt így válaszolnod. Csuda, hogy ennyi év után még probléma az értő olvasás, amikor olyan intelligensnek tűnő dolgokat írogatsz. ;-)
Nem vitatom, hogy máshol, több helyen van zongora vagy pianínó elhelyezve, és talán esetenként használják. is. Én talán fogalmazhattam volna pontosabban is, ez tény Sajnos, a pályaudvaron megforduló emberek - és ez alatt nem csak az utazóközönséget értem - egy része nem elég érett az ilyesmire.
Szomorú párhuzam: ahogyan a M3 vonalának felújítása alkalmával az egyes metróállomásokon létesített ivókutak is rövid időn belül a legkülönbözőbb eredetű és mérető szemétdarabokkal teltek meg.
2613takatsa2024-04-08 11:53:40 Íme egy hisztérikus replika:
A zongora, gyűjtőfogalom. Magában foglalja a vízszintesen húrozott zongorát (Grand piano) és a függőlegesen húrozott zongorát (Upright piano). Köznapi szóhasználattal az előbbit hívjuk zongorának, az utóbbit pianinónak, de az sem hiba, ha valaki a zongora elnevezést tágabb értelmében használja.
2612Momo2024-04-08 10:01:11 Az általános elhülyülés (igénytelenedés) jelének tekintem, hogy a komplett magyar sajtó (még a Fidelio is!) zongoráról ír pianínohelyett az eset kapcsán. Nem tudom, más hogy van vele, de ahonnan én jövök, ott a pianínót csak pongyola beszédben mondták zongorának. Namost, én nem várom el a hétköznapi beszédben a választékos szóhasználatot.* Emberek vagyunk. De az írott sajtó, odafigyelhetne erre. Szerintem pl. moped / robogó helyett sem írnak általánosságban motort, ha tehetik. Információ értéke van a különbségnek. (Már, ha valaki tudja a különbséget.)
* Ehhez képest kérem hisztérikusan replikázni, aki érintve érzi magát.
2611Nagy Katalin2024-04-08 09:45:04 A bergamói reptér belső részén, a beléptető kapukon túli váróban sok éve van zongora és rendszeresen odaülnek kalimpálni vagy zenélni. Kellemes élmény is ki tud kerekedni belőle.
2610gezakadocsa2024-04-07 22:26:49 [Válasz erre: 2609 Klára 2024-04-07 17:49:50] Nem itt és nem mostanában találták ki. Nem emlékszem rá pontosan (pedig nem sokat röpültem eddig életemben), de évekkel ezelőtt vagy Brüsszelben vagy Lutonban (London fapados röpülőtere) vártunk beszállásra, s ott is volt egy zongora, amit többen használtak is, s volt, aki komoly tapsot kapott a produkciója után. Szegeden a Nagyállomáson 5-6 éve szintén volt egy zongora az emeleti nagy csarnokban - azt már nem tudom, hogy ma is megvan-e még, talán félretolva igen. Budán, a Mammut egyik épületében, a Fény utcai piac emeleti részén viszont egy ideje ott áll egy pianino - többnyire kihasználatlanul.
2609Klára2024-04-07 17:49:50 [Válasz erre: 2608 Hangyászsün 2024-04-07 11:00:28] Kezdetben jól működött. Az más kérdés, hogy mennyire volt értelmes ötlet egy vasútállomásra zongorát kitenni.
2608Hangyászsün2024-04-07 11:00:28 [Válasz erre: 2607 eszbe 2024-04-06 22:23:40] Nem kellett volna éjszakára lezárni azt a szerencsétlen, bizonyára 0-ra leírt pianínót, a hangolásról/karbantartásról nem is szólva?
2607eszbe2024-04-06 22:23:40 A Keleti Pályaudvaron van egy pianinó, bárki játszhat rajta, akinek kedve van.
Ezt most sajnos múlt időbe kell tenni, mert valaki(k) módszeresen tönkre vágtá(k), még a zongoraszéket is.
Elvileg vannak ott kamerák de kétlem, hogy ezek alapján elkapják a tettes(eke)t.
2606Hangyászsün2024-03-29 15:15:29 [Válasz erre: 2605 Búbánat 2024-03-29 14:36:39] Mivel megszűnt a Politikai homokozó, új fórumot nem lehet nyitni, a Társművészetek kategóriába inkább nem akartam beírni, kor- és kórtörténeti jelenségként ide tettem be. Róm Gábriel létezéséről csak a hivatkozott PR-"interjú" által értesültem, néhány órával ezelőtt.
Hozzáteszem:
a Palásti csata - 1552 rockoperának készült színpadi mű. Az mno.hu oldalán található cikk anonim szerzője Róm Gábriel
zenei vezetővel beszélget az alkotásról.
Mint közzétett hír nem igazán hoz lázba, és talán nem is ebben a topicban érdemes a beszélgetés tárgyát kommentálni. (Történelem?, Musical?...) - persze ha komolyzenét értünk alatta, miért is ne?...
2604Hangyászsün2024-03-29 13:24:53
Újabb "remekmű", bár ezúttal vsz. 6 milliárdnál kevesebb pénzből: https://magyarnemzet.hu/kultura/2024/03/palasti-csata-1552
Régebben az ilyen cikk végén (X) jelzés volt, ugyanakkor ebből a beszélgetésből elsőre nem vehető ki, hogy egyelőre nem állítják majd színpadra ezt a terméket.
De miért is lenne pont a zene a
kivétel a kulturális edukáció totális megsemmisítése idején? A barbárok
már rég megérkeztek, hozni nem hoztak, de hatékonyan tereprendeznek.
"Jó lenne elérhetővé tenni ezeket a régi felvételeket, ha már újakra nem futja a sovány, kongó közszolgálati büdzséből"
Gyakorló háziasszonyként tudom, hogy a családi költségvetésből (l. büdzsé) arra futja, amire akarom, akarjuk. Tehát lehetne, csak a műsorpolitikán kellene változtatni!
Generációk nőttek fel,ezeken, és az hasonló programokon, a rendszeres színházi, opera- és zeneakadémiai közvetítéseken. Pedig sokáig csak egy, egyetlen egy tv csatorna létezett, és hétfőn nem is volt adás. De valahogy mindig voltak ilyen és hasonló programok, sőt kifejezetten a tv közvetítés lehetőségeihez szabott, arra írt tv játékok is!
2600Hangyászsün2024-03-20 23:30:04 [Válasz erre: 2599 eszbe 2024-03-20 21:17:44] A zenénél maradva: A zenekarok leadják a következő évadra szóló műsortervüket, oszt Vashegyi beleszól pl így: Pécsett nincs Schumann, de Miskolcon lehetne több Brahms. Debrecen miért nem játszik 3 éve Mahlert?
Úgy van: a Momus fórumra én tettem fel az idők folyamán gyakorlatilag
az összes címet, kronológiai sorrendbe szedve. Nem értek a wikipédia
szerkesztéséhez, de aki igen ezt megoldotta helyettem, és így most ott mindez
egy helyütt megtalálható.
Lásd itt: Magyar Televízió opera-, balett- és
operett közvetítései - hazai produkciók
Azonban a címek és évszámok mellé a topikba beírtam
a teljes szereposztást meg az alkotók, a produkciókban közreműködők nevét is. Mindez
együtt visszakereshető itt a fórumon.
2597Norna3in12024-01-31 15:56:54
Nem JELEN, pláne nem JÖVŐ - de MÚLT
Ma találtam rá erre a régóta vágyott listára, szívem szakadt tőle. Zenés TV Színház (1972-1998), ha nem is az elejétől, de ezeken nőttem fel.
Jó lenne elérhetővé tenni ezeket a régi felvételeket, ha már újakra nem futja a sovány, kongó közszolgálati büdzséből (a MÁO pár éves előadásainak felvételei egészen más skatulya, azokat nem keverném ide), talán lenne hatása.
(Közben feldeztem, hogy a szerkesztők forrásként a momusra is hivatkoznak :) )
2596perempe2023-12-29 12:17:16 [Válasz erre: 2591 perempe 2023-11-24 07:12:22] Tegnap voltam a Tiszafüredi Ifjúsági Fúvószenekar évbúcsúztató koncertjén, nagyon tetszett. Ide nem jár a Nemzeti Filharmonikusok, nekik kell megoldani, erre a koncertre keményen készülnek. Ha valaki a közelben lakik, az menjen el jövőre, jó program. A felsőtárkányiak karácsonyi koncertjéről lemaradtam. Ha tudtok hasonló jó zenekart, akkor írjátok meg! Ingyenes koncertek előnyben.
Ezzel nem hiszem, hogy újat mondok, hiszen már évtizedek óta így szokták, a Deák téren:
2023.12.17 (vasárnap) 18:00 Karácsonyi oratórium (I., II., III.) Helyszín: Deák téri evangélikus templom (1052 Budapest, Deák tér 4.) Műsor: J.S. Bach: Karácsonyi oratórium (I., II., III.) (BWV 248) Közreműködik: Subedi Anna - szoprán Schöck Atala - alt Megyesi Zoltán - tenor Fülep Máté - basszus
2591perempe2023-11-24 07:12:22 Lesz komolyabb ingyenes adventi vagy karácsonyi koncert? A Liszt Kamarazenekar adott még pár éve a József Attila Művelődési központban, de úgy látszik, hogy nem ápolják ezt a hagyományt, ahogy a Miskolci Szimfonikus Zenekar se ad már ingyenes koncertet Selyemréten a templomban. Alsózsolcára kell utaznom?
2589Edmond Dantes2023-11-16 08:54:30 [Válasz erre: 2585 Hangyászsün 2023-10-15 12:06:24] Figyelemreméltó, hogy a kormánypárti MN hová pozícionálja Azahriah-t, igaz, arrafelé Koncz Zsuzsához képest nyilván minden és mindenki jó és szimpatikus. A "szellemi honvédelem 1938 óta" büszke címet viselő médium quasi Azahriah mellé áll. A NER-bábuvá művésszé "elő"lépett Tóth Gabi és Dopeman dettó. Hogy miért? A válasz elég egyszerű. A rendszernek (egyelőre?) nincsmersze szembemenni a nagy létszámú "Azi"-fan Z-generációval, akiknek jövőbeni szavazatát nem szeretné elveszíteni azzal, hogy nekimegy az amúgy erősen rendszerkritikus ifjoncnak. Főleg ha az is igaz, amit a Bors ír, miszerint "az ország háromnegyede (nem túlzás!) Azahriah rajongóvá vált."
2585Hangyászsün2023-10-15 12:06:24 A helyzet reménytelen: https://www.borsonline.hu/celeb/2023/10/azahriah-arena-zeneszek-kommentek "Zene", "szakma", "művésztársadadalom" - zabáljátok a fekáliát, (lumpen)prolik. Felőlem akár 3 diplomája is lehet annak, aki erre jegyet vesz, a húgyagyával mindenképen a hígtrágya árjában úszik, sőt még élvezi is!
2584takatsa2023-09-20 16:18:09 [Válasz erre: 2583 lento_barbaro 2023-09-20 16:04:27] Hah, minden tiszteletem és csodálatom, hogy idetaláltál, családi indíttatással ez sokkal könnyebb. Nincsen nekem memoárom, itt írom azt online, és a kedves fórumtársak azok, akik előcsalogatják belőlem ezeket a (rém)történeteket. :)
Kedves takatsa! Teljes átéléssel, nosztalgikus borzongással
olvastam bejegyzésed. Hasonló tartalmú és hangulatú történetek
az én ifjúkoromból is feltörnek. Nekünk is volt olyan tanárunk
a gimiben, aki után felnőttként sóhajtoztunk, hogy bár
figyeltünk volna az óráin. (Vélelmezem, hogy egyes részleteket a
memoárodból merítettél, le voltak már írva.) „egy fiatalnak
szinte esélye sincsen a komolyzenével történő valódi és
sorsformáló találkozásra, ha erre az otthoni, családi környezete
nem predesztinálja.” Általában az általánosításaid helyesek,
de én itt tisztelettel ellenpélda volnék, én Jimi Hendrix, Led
Zeppelin élményektől indíttatva indultam a komolyzene felé.
Otthon csak könnyűzene szólt, amíg én nem kezdtem el bömböltetni
a Beethoven szimfóniákat. (Emerson Lake and Palmer nálam már
elkésett, akkor már tudtam, hogy az eredeti jobb :-)
2582Hangyászsün2023-09-20 13:12:23 [Válasz erre: 2578 takatsa 2023-09-20 11:59:49] Tökéletes! NK karácsonyi "zeneajánlatáról" tavaly decemberben -akkor még a törzsfejlődésben magasabb szinten álló, bár ugyancsak a szorgos kis rovarokkal táplálkozó emlősként - megmondtam a magam igencsak sarkos véleményét.
2581Hangyászsün2023-09-20 13:07:48 [Válasz erre: 2575 lujza 2023-09-20 01:11:51] A Metró-Omega-Illés (na bumm, LGT) a mai terméshez képest a szférák zenéje.
Jaj, kedves Hölgyem, félreértette a soraimat. Én Hangyász beírására válaszoltam, aki azt írta, hogy manapság kiközösítik azokat a gyerekeket, akik Beethovent szeretik és nem az éppen aktuális könnyűzenét. Erre a beírásra bátorkodtam megjegyezni, hogy ilyen jellegű kiközösítés 50-60 éve is volt, hiába, a gyerekek már csak ilyenek, náluk a falkaszellem még jobban érvényesül, mint felnőttkorban, és ütik-vágják azt, aki kilóg a közös értékrendjükből. Tehát én nem az Illés zenekarról mondtam véleményt, hanem a zenekart csak példának hoztam fel. Amúgy én tényleg nem ismertem az Illést a 60-as évek második felében, sem a Rolling Stonest, Beatlest, Bee Geest, akiknek nevét társaim előszeretettel vésték bele az iskolapadba, azon szerencsétlen oknál fogva, hogy nálunk otthon, csak a komolyzene ment, rádióból, lemezjátszóból. Bányászvárosban (sőt, bányászvárosokban) laktunk (ezért a Zeneakadémiára sem jártunk, mint Kegyedék) így aztán alaposan kilógtam a falkából, volt komolyabb probléma is velem, pl. kötélre sem tudtam mászni, ráadásul - fiúként - hetedik-nyolcadikban - egyedül én voltam énekkaros. Érdekes módon, abban a proli általános iskolában még volt normális énektanítás, bár fiatal énektanárnőnket, akinek liaisonja volt a kopasz tornatanárral, a fiúk csak kiröhögték, de színvonalas énekkart vezetett, ahol a mozgalmi dalokon kívül, ádáz erinnyiszt, fáj a kutyámnak a lábát, jó napot sógort, szép májust és még sok más színvonalas kórusművet énekeltünk. Erre az időszakra esett első találkozásom a könnyűzenével, amikor egyszer az utcai megafonból meghallottam a Gyöngyhajú lányt. Ez a nóta felettébb tetszett nekem, első hallásra meg is tanultam, aztán ezt dünnyögtem úton-útfélen, bár a szövegét Zöldhajú lánynak értettem. El is képzeltem magamnak ezt a zöldhajú lányt, ahogyan kései kis hableányként kiemelkedik az alkonyi nap által vérvörösre festett hullámok közül. Aztán egy vidéki elit-gimnáziumba kerülve gyökeresen megváltozott a helyzet. Társaim elfogadóbbak lettek, no meg én is változtam, kamaszként, szüleim ízlésével ellenkezve sokat hallgattam az akkori kor slágereit módosabb osztálytársaim kazettás magnóján, nemcsak az általam nagyon kedvelt LGT számokat, hanem ennél vadabb muzsikát is, pl. a Tűzkereket és Radics Bélát. Néhány évre háttérbe is szorult bennem a klasszikus zene, köszönhetően annak is, hogy ebben az elit gimnáziumban pocsék volt az ének-zene tanítás. Elsőben egy öreg énektanár bárcsit kaptunk, aki már csaknem tök süket volt, máig emlékszem, ahogyan hajlott háttal csoszogott a padsorok között, mi pedig papírgalacsinokat dobáltunk a hátán összekulcsolt markába (hiába, a gyerekek kegyetlenek). Első óra után jeleztem neki, hogy énekkaros szeretnék lenni. Hüledezve nézett rám, aztán közölte, hogy a gimnáziumban csak leánykar működik. Énektanárbácsink aztán év végén agyvérzésben elhalálozott, így másodikra új énektanárunk lett, nevezzük őt Kópé tanár úrnak, aki egy leépült alkoholista nyelvtanár volt, és mivel akkoriban nem lehetett még kirúgni a tanerőt, igazgatónk az énektanítást bízta rá, azzal a bölcs megfontolással, hogy ezen a területen tud ártani a legkevesebbet. Így énekóráink egy éven keresztül abszolút semmittevéssel teltek, tanárunknak csak egy emlékezetes alakítása maradt meg bennem, amikor március 8-án, nőnap tiszteletére, minden fiúnak beírt egy 1-est az osztálynaplóba. A következő órája aztán azzal telt, hogy osztályfőnökünk közbenjárására az 1-eseket 4-esre javítgatta. Ezzel is telt az idő. Ennyi volt gimnáziumunkban az ének-zene oktatás. De azért szerencsére nem maradtunk zenekultúra nélkül, köszönhetően az orosztanárnéninknek, aki egy tősgyökeres moszkvai bárisnya volt, és akit egy ott tanuló részeges magyar katonatiszt szakított ki a padmaszkovnüje vécserából. Ez a púderes arcú, krasznaja moszkva felhőbe burkolózott asszony - mint később megtudtam - egy igazi szláv szépség volt, bár mi akkoriban az efajta szépséget még nem értékeltük, és leginkább csak a boszorkányt láttuk benne. Magyarul szinte egy szót sem tudott, ráadásul tanári diplomája sem volt, így orosz tanulásunk igencsak döcögve haladt. Én nagyjából arra a szintre jutottam, hogy egy szót sem tudtam oroszul, azt viszont anyanyelvi szintű kiejtéssel. Nos, ezt az orosztanárnénit, nevezzük őt Váljának, folyton unszoltuk, hogy énekeljen nekünk, hiszen addig sem kellett felelnünk. És énekelt is az istenadta, mert szeretett énekelni, remegő hangon, sosemhallott furcsa, idegen dalokat. (Évtizedekkel később megdöbbenve hallottam újra egyik-másik dalát Hvorostovsky tolmácsolásában). Sokat pimaszkodtunk vele, sokat provokáltuk. Én pl. egyszer megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye Borisz Paszternak Zsivago doktoráról. Mindig mosolygós arca egy pillanatra megmerevedett, aztán erőt vett magán és csak annyit mondott, hogy Paszternak nagyon jó költő volt, de regényei nem érték el a klasszikus orosz írók színvonalát. (15 évvel később, amikor először jelent meg a Zsivago doktor magyarul, igazat kellett adnom neki.) Egyszer aztán Válja néni behozott oroszórára egy táska-lemezjátszót, kinyitotta, aztán óvatosan kivett egy lemezt és a lemezjátszóra helyezte. Ragyogó arccal, diadalmas mosollyal körülnézett, és csak annyit mondott: Sosztakovics. És két teljes oroszórán át a Leningrádi szimfóniát hallgattuk. Addig sem kellett felelni, addig sem kellett oroszul makogni. Istenem, de utáltam én ezt a nőt. Aztán csak jóval később, igen korai halála után tudtam meg, hogy Moszkvában jeles irodalomtörténész volt, aztán idejött Magyarországra, egy vidéki iskolába, és részeges férje állandóan verte. 5 éves érettségi találkozónkra már nem tudott eljönni, mert rákban meghalt. Isten alaposan megbüntetett engem, mert nem tudtam ettől a jó embertől bocsánatot kérni könnyes szemmel...
Ennyi volt tehát az én énektaníttatásom: néhány évig hegedültem, tudok szolmizálni és kottát olvasni, de alaposan eltávolodtam a komolyzenétől fiatal koromban. Aztán jött az egyetem, megismertem egy zeneakadémista lányt, későbbi feleségemet, szerelmes lettem bele és a komolyzenébe, és máig is tart ez az izzó, és soha el nem múló szerelem.
Úgy gondolom, hogy az én történetem nem egyedi, hanem általános: egy fiatalnak szinte esélye sincsen a komolyzenével történő valódi és sorsformáló találkozásra, ha erre az otthoni, családi környezete nem predesztinálja. Így van ez most, és így volt ez a múltban is, hiszen nemcsak a mostani fiatalokban, hanem a középgenerációban is ugyanezt tapasztaljuk. Néhány napja az Indexben olvashattunk néhány vezető politikusunk kedvenc daláról, vagy karácsony körül jelent meg az amúgy igencsak intelligens, kultúrált és sok nyelvet beszélő Novák Katalin top 10-es zenei ajánlata, amelybe komolyzene, Puccini, Verdi, Bartók, Mozart még véletlenül sem került. A probléma tehát nem újkeletű, annak az alább tárgyaltaknál sokkal régebbi, sokkal mélyebb és sokkal komplexebb okai vannak.
2577macskás2023-09-20 10:32:51 [Válasz erre: 2575 lujza 2023-09-20 01:11:51] A helyes arányt kell eltalálni. Hallgasson popzenét az illető, ha szórakozásnak szánja. De NE AZ legyen a kizárólagos zene az életében. Írom úgy, hogy jó esetben hidegen hagy, rossz esetben felmegy a vérnyomásom (mértem).
A zenének a szórakoztatás mellett van egyéb funkciója is, esetünkben a művelődés, a flow-élmény.
2576Heiner Lajos2023-09-20 07:57:49 [Válasz erre: 2575 lujza 2023-09-20 01:11:51] Két, számomra nagyon kedves énekes, illusztrálva lujza hozzászólásának helyes voltát:
Talán nemcsak vagy-vagy alapon lehet gondolkozni! Mi van akkor, ha valaki mindkettőt szereti? Az talán kevésbé meglepő, ha valaki Dosztojevszkijt és Rejtőt is olvas például? Miért ne lehetett volna Beethovent és Illést (az a zene egyáltalán nem volt szemét, hogy az egyik fórumtárs kifejezését használjam) hallgatni? Nálunk sokan voltak így, mindennek megvan a maga ideje. Koncertre a Zeneakadémiára jártunk, de táncolni inkább az utóbbira tudtunk.
Már nem emlékszem, miért volt a gimnáziumi osztályunkban egy lemezjátszó egy időben. És egyszer az egyik lány a születésnapjára a Beethoven Hegedűversenyt kapta, és magával hozta a lemezt. És történelem órán felállt valaki, és azt kérte a tanártól, hogy hallgassuk meg. A tanár beleegyezett, és mindenki némán hallgatta végig. És aznap nem feleltünk, és tovább se nagyon mentünk, de remek óra volt!
2574lento_barbaro2023-09-19 16:47:57 [Válasz erre: 2571 Hangyászsün 2023-09-19 12:21:41] "Arról sajnos senki sem ejt szót, milyen manipulációs hatásnak van kitéve az ifjúság" Én úgy észlelem, hogy esik róla szó, ez az egyik legfontosabb sorskérdésünk. Nem lenne szerencsés ezen a fórumon erre a kérdéskörre kitérni, hamar eltávolodnánk a főtémától. Én meg rögtön kapnék egy konteós cimkét :-)
2573takatsa2023-09-19 13:52:07 [Válasz erre: 2571 Hangyászsün 2023-09-19 12:21:41] Én ugyanúgy ki voltam közösítve az iskolában a 60-as években, mert Beethovent hallgattam, és nem ismertem a kurrens Illés számokat. Ilyen szempontból a világ semmit sem változott. Ez sokáig fájt, aztán ráébredtem, hogy izgalmas dolog kiközösítettnek lenni, és annyira belejöttem, hogy máig gyakorlom ezt a mesterséget.
2572takatsa2023-09-19 12:39:41 [Válasz erre: 2569 Hangyászsün 2023-09-19 12:13:07] Nagyon tévedsz, hogy nem tudta. Akkoriban konzis volt, és egy évig nézte a lemezt a kirakatban, és időnként bement a Rózsavölgyibe, feltette a fejhallgatót és belehallgatott abba a csodába.
2571Hangyászsün2023-09-19 12:21:41 [Válasz erre: 2566 lento_barbaro 2023-09-18 21:07:18] Arról sajnos senki sem ejt szót, milyen manipulációs hatásnak van kitéve az ifjúság, hogy a popszemetet válassza, nem pedig Beethovent. Mára odáig jutott a világ, hogy az olyan gyereket, aki azt mondja, neki jobban tetszik Beethoven/Brahms/Mozart stb., mint az ügyeletes nyálgép, a szó szoros értelmében kiközösítik a vele egykorúak.
A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.