Bejelentkezés Regisztráció

A komolyzene jelene és jövője Magyarországon


Téma ismertetése: Erkel, Zak, zeneoktatás, amatőr mozgalmak, kultúrpolitika, zene és közélet etc

2586 takatsa 2023-10-15 13:12:08
Úszkálni mindig nagy élvezet,
de azért vigyázz, a lábad érjen le,
hogy hígtrágyába, húgyagyba
és más nyelvi mocsokba,
otromba gondolatba
ne fulladj bele.

2585 Hangyászsün 2023-10-15 12:06:24
A helyzet reménytelen: https://www.borsonline.hu/celeb/2023/10/azahriah-arena-zeneszek-kommentek "Zene", "szakma", "művésztársadadalom" - zabáljátok a fekáliát, (lumpen)prolik. Felőlem akár 3 diplomája is lehet annak, aki erre jegyet vesz, a húgyagyával mindenképen a hígtrágya árjában úszik, sőt még élvezi is!

2584 takatsa 2023-09-20 16:18:09 [Válasz erre: 2583 lento_barbaro 2023-09-20 16:04:27]
Hah, minden tiszteletem és csodálatom, hogy idetaláltál, családi indíttatással ez sokkal könnyebb. Nincsen nekem memoárom, itt írom azt online, és a kedves fórumtársak azok, akik előcsalogatják belőlem ezeket a (rém)történeteket. :)

2583 lento_barbaro 2023-09-20 16:04:27 [Válasz erre: 2578 takatsa 2023-09-20 11:59:49]

Kedves takatsa! Teljes átéléssel, nosztalgikus borzongással olvastam bejegyzésed. Hasonló tartalmú és hangulatú történetek az én ifjúkoromból is feltörnek. Nekünk is volt olyan tanárunk a gimiben, aki után felnőttként sóhajtoztunk, hogy bár figyeltünk volna az óráin. (Vélelmezem, hogy egyes részleteket a memoárodból merítettél, le voltak már írva.) „egy fiatalnak szinte esélye sincsen a komolyzenével történő valódi és sorsformáló találkozásra, ha erre az otthoni, családi környezete nem predesztinálja.” Általában az általánosításaid helyesek, de én itt tisztelettel ellenpélda volnék, én Jimi Hendrix, Led Zeppelin élményektől indíttatva indultam a komolyzene felé. Otthon csak könnyűzene szólt, amíg én nem kezdtem el bömböltetni a Beethoven szimfóniákat. (Emerson Lake and Palmer nálam már elkésett, akkor már tudtam, hogy az eredeti jobb :-)


2582 Hangyászsün 2023-09-20 13:12:23 [Válasz erre: 2578 takatsa 2023-09-20 11:59:49]
Tökéletes! NK karácsonyi "zeneajánlatáról" tavaly decemberben -akkor még a törzsfejlődésben magasabb szinten álló, bár ugyancsak a szorgos kis rovarokkal táplálkozó emlősként - megmondtam a magam igencsak sarkos véleményét.

2581 Hangyászsün 2023-09-20 13:07:48 [Válasz erre: 2575 lujza 2023-09-20 01:11:51]
A Metró-Omega-Illés (na bumm, LGT) a mai terméshez képest a szférák zenéje.

2580 Hangyászsün 2023-09-20 13:05:59 [Válasz erre: 2574 lento_barbaro 2023-09-19 16:47:57]
Én itt szigorúan csakis a popszemétre utaltam.

2579 Hangyászsün 2023-09-20 13:05:05 [Válasz erre: 2572 takatsa 2023-09-19 12:39:41]
Hát ha a Rózsavölgyiben engedték ezt! :O)))

2578 takatsa 2023-09-20 11:59:49 [Válasz erre: 2575 lujza 2023-09-20 01:11:51]
Jaj, kedves Hölgyem, félreértette a soraimat. Én Hangyász beírására válaszoltam, aki azt írta, hogy manapság kiközösítik azokat a gyerekeket, akik Beethovent szeretik és nem az éppen aktuális könnyűzenét. Erre a beírásra bátorkodtam megjegyezni, hogy ilyen jellegű kiközösítés 50-60 éve is volt, hiába, a gyerekek már csak ilyenek, náluk a falkaszellem még jobban érvényesül, mint felnőttkorban, és ütik-vágják azt, aki kilóg a közös értékrendjükből. Tehát én nem az Illés zenekarról mondtam véleményt, hanem a zenekart csak példának hoztam fel. Amúgy én tényleg nem ismertem az Illést a 60-as évek második felében, sem a Rolling Stonest, Beatlest, Bee Geest, akiknek nevét társaim előszeretettel vésték bele az iskolapadba, azon szerencsétlen oknál fogva, hogy nálunk otthon, csak a komolyzene ment, rádióból, lemezjátszóból. Bányászvárosban (sőt, bányászvárosokban) laktunk (ezért a Zeneakadémiára sem jártunk, mint Kegyedék) így aztán alaposan kilógtam a falkából, volt komolyabb probléma is velem, pl. kötélre sem tudtam mászni, ráadásul - fiúként - hetedik-nyolcadikban - egyedül én voltam énekkaros. Érdekes módon, abban a proli általános iskolában még volt normális énektanítás, bár fiatal énektanárnőnket, akinek liaisonja volt a kopasz tornatanárral, a fiúk csak kiröhögték, de színvonalas énekkart vezetett, ahol a mozgalmi dalokon kívül, ádáz erinnyiszt, fáj a kutyámnak a lábát, jó napot sógort, szép májust és még sok más színvonalas kórusművet énekeltünk. Erre az időszakra esett első találkozásom a könnyűzenével, amikor egyszer az utcai megafonból meghallottam a Gyöngyhajú lányt. Ez a nóta felettébb tetszett nekem, első hallásra meg is tanultam, aztán ezt dünnyögtem úton-útfélen, bár a szövegét Zöldhajú lánynak értettem. El is képzeltem magamnak ezt a zöldhajú lányt, ahogyan kései kis hableányként kiemelkedik az alkonyi nap által vérvörösre festett hullámok közül. Aztán egy vidéki elit-gimnáziumba kerülve gyökeresen megváltozott a helyzet. Társaim elfogadóbbak lettek, no meg én is változtam, kamaszként, szüleim ízlésével ellenkezve sokat hallgattam az akkori kor slágereit módosabb osztálytársaim kazettás magnóján, nemcsak az általam nagyon kedvelt LGT számokat, hanem ennél vadabb muzsikát is, pl. a Tűzkereket és Radics Bélát. Néhány évre háttérbe is szorult bennem a klasszikus zene, köszönhetően annak is, hogy ebben az elit gimnáziumban pocsék volt az ének-zene tanítás. Elsőben egy öreg énektanár bárcsit kaptunk, aki már csaknem tök süket volt, máig emlékszem, ahogyan hajlott háttal csoszogott a padsorok között, mi pedig papírgalacsinokat dobáltunk a hátán összekulcsolt markába (hiába, a gyerekek kegyetlenek). Első óra után jeleztem neki, hogy énekkaros szeretnék lenni. Hüledezve nézett rám, aztán közölte, hogy a gimnáziumban csak leánykar működik. Énektanárbácsink aztán év végén agyvérzésben elhalálozott, így másodikra új énektanárunk lett, nevezzük őt Kópé tanár úrnak, aki egy leépült alkoholista nyelvtanár volt, és mivel akkoriban nem lehetett még kirúgni a tanerőt, igazgatónk az énektanítást bízta rá, azzal a bölcs megfontolással, hogy ezen a területen tud ártani a legkevesebbet. Így énekóráink egy éven keresztül abszolút semmittevéssel teltek, tanárunknak csak egy emlékezetes alakítása maradt meg bennem, amikor március 8-án, nőnap tiszteletére, minden fiúnak beírt egy 1-est az osztálynaplóba. A következő órája aztán azzal telt, hogy osztályfőnökünk közbenjárására az 1-eseket 4-esre javítgatta. Ezzel is telt az idő. Ennyi volt gimnáziumunkban az ének-zene oktatás. De azért szerencsére nem maradtunk zenekultúra nélkül, köszönhetően az orosztanárnéninknek, aki egy tősgyökeres moszkvai bárisnya volt, és akit egy ott tanuló részeges magyar katonatiszt szakított ki a padmaszkovnüje vécserából. Ez a púderes arcú, krasznaja moszkva felhőbe burkolózott asszony - mint később megtudtam - egy igazi szláv szépség volt, bár mi akkoriban az efajta szépséget még nem értékeltük, és leginkább csak a boszorkányt láttuk benne. Magyarul szinte egy szót sem tudott, ráadásul tanári diplomája sem volt, így orosz tanulásunk igencsak döcögve haladt. Én nagyjából arra a szintre jutottam, hogy egy szót sem tudtam oroszul,  azt viszont anyanyelvi szintű kiejtéssel. Nos, ezt az orosztanárnénit, nevezzük őt Váljának, folyton unszoltuk, hogy énekeljen nekünk, hiszen addig sem kellett felelnünk. És énekelt is az istenadta, mert szeretett énekelni, remegő hangon, sosemhallott furcsa, idegen dalokat. (Évtizedekkel később megdöbbenve hallottam újra egyik-másik dalát Hvorostovsky tolmácsolásában). Sokat pimaszkodtunk vele, sokat provokáltuk. Én pl. egyszer megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye Borisz Paszternak Zsivago doktoráról. Mindig mosolygós arca egy pillanatra megmerevedett, aztán erőt vett magán és csak annyit mondott, hogy Paszternak nagyon jó költő volt, de regényei nem érték el a klasszikus orosz írók színvonalát. (15 évvel később, amikor először jelent meg a Zsivago doktor magyarul, igazat kellett adnom neki.) Egyszer aztán Válja néni behozott oroszórára egy táska-lemezjátszót, kinyitotta, aztán óvatosan kivett egy lemezt és a lemezjátszóra helyezte. Ragyogó arccal, diadalmas mosollyal körülnézett, és csak annyit mondott: Sosztakovics. És két teljes oroszórán át a Leningrádi szimfóniát hallgattuk. Addig sem kellett felelni, addig sem kellett oroszul makogni. Istenem, de utáltam én ezt a nőt. Aztán csak jóval később, igen korai halála után tudtam meg, hogy Moszkvában jeles irodalomtörténész volt, aztán idejött Magyarországra, egy vidéki iskolába, és részeges férje állandóan verte. 5 éves érettségi találkozónkra már nem tudott eljönni, mert rákban meghalt. Isten alaposan megbüntetett engem, mert nem tudtam ettől a jó embertől bocsánatot kérni könnyes szemmel...
Ennyi volt tehát az én énektaníttatásom: néhány évig hegedültem, tudok szolmizálni és kottát olvasni, de alaposan eltávolodtam a komolyzenétől fiatal koromban. Aztán jött az egyetem, megismertem egy zeneakadémista lányt, későbbi feleségemet, szerelmes lettem bele és a komolyzenébe, és máig is tart ez az izzó, és soha el nem múló szerelem.
Úgy gondolom, hogy az én történetem nem egyedi, hanem általános: egy fiatalnak szinte esélye sincsen a komolyzenével történő valódi és sorsformáló találkozásra, ha erre az otthoni, családi környezete nem predesztinálja.  Így van ez most, és így volt ez a múltban is, hiszen nemcsak a mostani fiatalokban, hanem a középgenerációban is ugyanezt tapasztaljuk. Néhány napja az Indexben olvashattunk néhány vezető politikusunk kedvenc daláról, vagy karácsony körül jelent meg az amúgy igencsak intelligens, kultúrált és sok nyelvet beszélő Novák Katalin top 10-es zenei ajánlata, amelybe komolyzene, Puccini, Verdi, Bartók, Mozart még véletlenül sem került. A probléma tehát nem újkeletű, annak az alább tárgyaltaknál sokkal régebbi, sokkal mélyebb és sokkal komplexebb okai vannak.

2577 macskás 2023-09-20 10:32:51 [Válasz erre: 2575 lujza 2023-09-20 01:11:51]
A helyes arányt kell eltalálni. Hallgasson popzenét az illető, ha szórakozásnak szánja. De NE AZ legyen a kizárólagos zene az életében. Írom úgy, hogy jó esetben hidegen hagy, rossz esetben felmegy a vérnyomásom (mértem).
A zenének a szórakoztatás mellett van egyéb funkciója is, esetünkben a művelődés, a flow-élmény.

2576 Heiner Lajos 2023-09-20 07:57:49 [Válasz erre: 2575 lujza 2023-09-20 01:11:51]
Két, számomra nagyon kedves énekes, illusztrálva lujza hozzászólásának helyes voltát:

TOM JONES - Delilah (Pavarotti & Friends 2001) - YouTube

2575 lujza 2023-09-20 01:11:51 [Válasz erre: 2573 takatsa 2023-09-19 13:52:07]
Talán nemcsak vagy-vagy alapon lehet gondolkozni! Mi van akkor, ha valaki mindkettőt szereti? Az talán kevésbé meglepő, ha valaki Dosztojevszkijt és Rejtőt is olvas például? Miért ne lehetett volna Beethovent és Illést (az a zene egyáltalán nem volt szemét, hogy az egyik fórumtárs kifejezését használjam) hallgatni? Nálunk sokan voltak így, mindennek megvan a maga ideje. Koncertre a Zeneakadémiára jártunk, de táncolni inkább az utóbbira tudtunk.
Már nem emlékszem, miért volt a gimnáziumi osztályunkban egy lemezjátszó egy időben. És egyszer az egyik lány a születésnapjára a Beethoven Hegedűversenyt kapta, és magával hozta a lemezt. És történelem órán felállt valaki, és azt kérte a tanártól, hogy hallgassuk meg. A tanár beleegyezett, és mindenki némán hallgatta végig. És aznap nem feleltünk, és tovább se nagyon mentünk, de remek óra volt!

2574 lento_barbaro 2023-09-19 16:47:57 [Válasz erre: 2571 Hangyászsün 2023-09-19 12:21:41]
"Arról sajnos senki sem ejt szót, milyen manipulációs hatásnak van kitéve az ifjúság" Én úgy észlelem, hogy esik róla szó, ez az egyik legfontosabb sorskérdésünk. Nem lenne szerencsés ezen a fórumon erre a kérdéskörre kitérni, hamar eltávolodnánk a főtémától. Én meg rögtön kapnék egy konteós cimkét :-)

2573 takatsa 2023-09-19 13:52:07 [Válasz erre: 2571 Hangyászsün 2023-09-19 12:21:41]
Én ugyanúgy ki voltam közösítve az iskolában a 60-as években, mert Beethovent hallgattam, és nem ismertem a kurrens Illés számokat. Ilyen szempontból a világ semmit sem változott. Ez sokáig fájt, aztán ráébredtem, hogy izgalmas dolog kiközösítettnek lenni, és annyira belejöttem, hogy máig gyakorlom ezt a mesterséget.

2572 takatsa 2023-09-19 12:39:41 [Válasz erre: 2569 Hangyászsün 2023-09-19 12:13:07]
Nagyon tévedsz, hogy nem tudta. Akkoriban konzis volt, és egy évig nézte a lemezt a kirakatban, és időnként bement a Rózsavölgyibe, feltette a fejhallgatót és belehallgatott abba a csodába. 

2571 Hangyászsün 2023-09-19 12:21:41 [Válasz erre: 2566 lento_barbaro 2023-09-18 21:07:18]
Arról sajnos senki sem ejt szót, milyen manipulációs hatásnak van kitéve az ifjúság, hogy a popszemetet válassza, nem pedig Beethovent. Mára odáig jutott a világ, hogy az olyan gyereket, aki azt mondja, neki jobban tetszik Beethoven/Brahms/Mozart stb., mint az ügyeletes nyálgép, a szó szoros értelmében kiközösítik a vele egykorúak.

2570 Hangyászsün 2023-09-19 12:15:25 [Válasz erre: 2567 lento_barbaro 2023-09-18 21:41:52]
Azon estig elvitatkozhatunk, melyik a legjobb a Brahms/IV irgalmatlan mennyiségű felvételéből. :O)))

2569 Hangyászsün 2023-09-19 12:13:07 [Válasz erre: 2568 takatsa 2023-09-19 08:08:07]
Jól emlékszem a mára gyakorlatilag elfeledett és a szélsőséges régizenészek által unalmas iparosnak minősített Münchinger Decca-lemezére, rajta az angyal által súgottakat lejegyző evangelistára. 1000 Ft számomra elérhetetlen volt, örültem, hogy egyszer karácsonyra megvehettem a Brahms 1-et Karajannal! Visszatérve Münchingerre: Jövendőbelid ugyanúgy nem tudhatta, ki az a Münchinger, mint ahogy én nem. Csak annyit, hogy nyugati művész és elérhetetlen ő és a lemeze is. Mivel már zsenge ifjúként is jobban érdekelt Wagner, mint Bach, nekem Solti Ring-felvételeitől csüngött kocsányon a szemem.

2568 takatsa 2023-09-19 08:08:07 [Válasz erre: 2567 lento_barbaro 2023-09-18 21:41:52]
Abban mindenképpen igazad van, hogy régebben, még az LP-s korszakban, ha valahogyan-valahonnan megszereztél, megvettél egy lemezt, az valódi kincs volt. Feleségem pl. leánykorában egy évig rakosgatta félre a zsebpénzét, hogy megvehesse az akkoriban 1000 Ft-ba kerülő Münchinger vezényelte Máté passiót, és sok-sok lemez, felvétel teljesen elérhetetlen volt számunkra. Tehát számunkra külön értéke volt a megszerzett felvételnek, ahogyan most is érték számodra-számunkra, ha elmegyünk egy koncertre, amely 10.000 Ft-ba kerül. A Netről pedig meghallgatható, vagy akár le is tölthető szinte bármi, amely (látszólag) devalválja az értéket, mivel könnyen lehet hozzájutni. Azért írtam azt, hogy "látszólag" mert azért nem szabad elfelejteni azt, hogy egy felvétel értéket hordoz önmagában, hiszen a zeneszerző és az előadó állítja elő ezt az értéket, amely értéket a felvétel önmagában hordozza, függetlenül a megszerzésének módjától, tehát attól, hogy neked ez mennyibe kerül. Tehát van a felvételnek egy önálló értéke, és van egy "személyes" érték, amit neked jelent. Ha ez tudatosul az emberben, akkor nyert ügye van, hiszen csak annyi a teendője, hogy a saját, személyes értékét és értékrendjét korrigálja, elfogadva azt, hogy a valódi, az abszolút érték a saját személyétől.a megszerzés módjától vagy a média-hordozó fajtájától független. Egy ilyen szemléletmóddal és hozzáállással örülni lehet az "ingyen megkapott" szépségnek is, és kincsként lehet azt elfogadni.

2567 lento_barbaro 2023-09-18 21:41:52 [Válasz erre: 2565 takatsa 2023-09-18 19:12:53]
Csupa igaz dolgot írsz. Azonban, ha belegondolsz, akkor a "A NET ugyanolyan eszköz, mint a rádió, CD, DVD stb." állításodhoz rögtön szükségesek a mellékmondatok. Az én fiatalkoromban, amikor egy vágyott zenét jó minőségben megszereztem, az különleges diadalérzéssel töltött el! Megvettem az LP-t, gondosan elolvastam rajta minden fülszöveget, (a német/angol/orosz fordításokon még tanultam is egy kicsit), majd óvatosan kihúztam a nejlonból, finoman rátettem a tányérra, és amikor (jobb esetben) halk sercenéssel leért a tű, jöhetett az élmény. A lemez a használatok után is nagy becsben volt, ne porosodjon, ne karcolódjon, napfény ne érje, csak megbízható ember kaphatta kölcsön.
Csak hogy álszent módon ne mások, általában a neten lógó fiatalok jellemhibáival illusztráljam az elfajult zenehallgatási szokásokat, az én tegnapi züllésemet mesélem el röviden. Meghallgattam a Bősze féle interjút, aki éppen Brahms IV-jével példálózott, ami nekem életem egyik legnagyobb zenei élménye. Rég hallgattam, ezért hát az interjú végeztével a Spotify-on kerestem Brahms IV-et. Feldobta a felület, hallgassuk Gardinerrel, mert a Bach-jait amúgy is szeretem; halljuk mit alakít romantikusban? Az első tétel után viszketés, ez nem volt eléggé féktelen, sem dacos, nézzünk valaki mást, hát itt ajánlgatja a gép Sawallischt. Ő már csak a tétel eleje és vége volt, következett Harnoncourt, stb. És itt jön a következő igazságod, "nem a Neten múlik, hanem az emberen", majd a szédítően felgyorsult világunk filozófiai, etikai kérdései jönnek, mi áldás, mi átok, stb...

2566 lento_barbaro 2023-09-18 21:07:18 [Válasz erre: 2564 Hangyászsün 2023-09-18 14:43:09]
Szabadon értelmezve, de igen! Magam hajót nem vonszolok, legfeljebb agitálok, ismerősökkel konfrontálódom az erről szóló vitákban, és a kölkeimet, barátnőiket, barátjaikat is megpróbálom elcibálni hangversenyekre. Fiam és egyik barátja metal rajongók. Egy apró, szimbolikus sikerem: fiam a megdöbbentő "igent" válaszolta a barátjának arra az általam kiprovokált kérdésére, hogy Beethoven 5. zongoraversenye kelt-e benne a metál zenével összemérhető hatást? (Korábban nagynehezen rávettem, hogy néhányszor hallgassa meg, majd elvittem a Müpába...) -- Bár értetted Te ezt magyarázat nélkül is...

2565 takatsa 2023-09-18 19:12:53 [Válasz erre: 2563 lento_barbaro 2023-09-18 11:50:51]
A NET ugyanolyan eszköz, mint a rádió, CD, DVD stb. Nem kell démonizálni, és persze nem kell előtte hasra esni se. Nem a Neten múlik, hanem az emberen, hogy mit, mire használ. Rádión, CD-n is lehet lakodalmas zenét hallgatni, és NET-en is lehet Verdit, Bachot, Bartókot, bármit. A fiatalokat viszont nem a rádión, vagy CD-n keresztül lehet elérni, és első nekifutásra nem is a koncertteremben. Hanem a Neten. Így tehát, ha valaki bármit akar tenni a komolyzenéért, azt népszerűsíteni akarja, azt a fiatalokhoz el akarja hozni, akkor a Netet kell használnia erre, mint eszközt.

2564 Hangyászsün 2023-09-18 14:43:09 [Válasz erre: 2563 lento_barbaro 2023-09-18 11:50:51]
Tehát szedjük szét a hajót és vitessük át a hegyen, hogy elérjük az Amazonast, rajta pedig Caruso fellépését!

2563 lento_barbaro 2023-09-18 11:50:51

Kedves Búbánat!

Soraiddal együttérzek, nekem is fontos volt az a „doboz”, ami bevezetett ebbe az univerzumba. Bár, amikor gyerek voltam, apám már magnóra vett és visszahallgatott (háttérzeneként) mindenféle slágerzenét, onnan kellett elindulni a damaszkuszi útra, amiben nagyban segített a „doboz”. De ahogy már a '60-as évek végén megtörte ennek egyeduralmát a hangrögzítés, úgy mára ennek az internetes mutációi mindent eluraltak. A Bartók rádió már egy relikvia, csak az itt írogató „dinoszauruszok” hallgatják. (Hazafelé autózván múlt kedden éppen jazz műsort találtam a Bartókon; Baló Sámuel fiatal jazz zenész sopánkodott azon, hogy mennyire megváltoztatta a net a hallgatói szokásokat, tk. ennek ellenállva adnak ki CD-t...)

Hasonló interjú a tárgyban: https://www.youtube.com/watch?v=FgmmJlmmpug&t=8s

Bősze Ádámmal, akit kedvelek, tisztelek, de itt sajnos kissé szétszórtan beszél, ugyanakkor fontos megállapításokat tesz.

Jobbat nem tudok: előre a Fitzcarraldói úton!


2562 Búbánat 2023-09-18 10:33:56 [Válasz erre: 2561 -zéta- 2023-09-17 07:43:05]

Egyetértve Gulyás Dénes mondanivalójával, hozzáteszem: nálam a komolyzene és szűkítve az opera vagy a klasszikus operett (utóbbit is csak komolyan értelmezve és előadva érdemes)  iránti, kezdeti érdeklődésem kialakulásában nagy szerepe volt és hozzájárult, hogy nagyon sokáig csak a rádiót hallgattam. Azokban az időkben kaptam meg az impulzust, hogy amit a rádió zenei műsoraiban a rádiókészülék mellett ülve (vagy állva) hallgattam/hallottam, kedvet csináljon élőben is megtekinteni, meghallani, megtapasztalni, látni; hozzájutni, hogy a még csak hangjukban ismert énekművészeket a színpadon hangjukról - majd arcukról is - felismerjem, meg csodáljam, értékeljem színpadi alakításukat is (a látvánnyal együtt), vagy ahogyan a koncerttermekbe eljutva bűvöljön el az élő, hangzó muzsika varázsa, és ráismerjek, mit hallok-látok!  A rádióhallgatás igy meghatározó volt az életemben, ami mind a mai napi tart, elkísér és „emlékeztet” arra, hogy gyerekként abból a „dobozból” érkezett el a kultúra hozzám, és ámított, bűvölt, varázsolt, szerettetett meg velem egy addig nem ismert, nem átélt  zenei-előadói világot, és vezetett rá a napi rendszerességű zenehallgatásra is; a zenei ismeretek több irányú megszerzésére törekedtem, önálló döntések meghozatalával, a meglévő vagy kialakuló érdeklődésem kiaknázásával a kibontakozó ének-zenei készségem/képességem már motivált további tudatos képzésekre, azok  irányát szem előtt tartva, fejleszthetően és máig fenntartva azt.  Persze, később, érettebb fejjel , már „specializálódtam”, „szakosodtam”: a már megszerzett tudás-,ismeretanyagomból kiemeltem a nekem kedves zenei műfajokat, stílusokat, korokat, korszakokat, szerzőket, alkotókat, előadókat - azokkal foglalkoztam, kerestem, kutattam célirányosan. Hát így indult és máig tart a kalandozásom a kultúra és azon belül a zene, a muzsika világában. 

Valóban, már a gyermekkorban kell(ene) megszerezni a szükséges impulzusokat, akár otthon a négy szűk fal között: mára a rádió mellett ott van a televízió,  a magnó, a hanglemez, de a CD-, DVD-lejátszás és az internet nyújtotta szolgáltatás lehetősége is,  a zenei könyvtárak szerepe is felértékelődik - mert az énekórák az iskolapadban, hosszú távon, csak akkor gyümölcsöznek, ha már kisiskolás korban az „otthonról hozott”  - saját példámból fent sorolt -   ismeretekkel, lehetőségekkel, a rendelkezésre álló hangzó-lejátszó készülékek használatával, és persze irányítva is,  alapvető zenei nevelésben, oktatásban részesül - ideje korán, az érdeklődés felcsigázásával erre készteti és él is vele. Ezek (is) lehetnek megalapozó tényezők, hogy felnővé válva valakiből rendszeres koncert-látogató, operába is járó, zenét-éneket szerető, esetleg azt művelő ember legyen (és ne csak a munkába jövet-menet az autórádióban vagy otthon a fürdőszobában-konyhában háttérzene-hallgatásra korlátozódjék a zenei műfajok iránti, csírájában megbúvó zenei érdeklődése).

Persze kivételek, kivételes helyzetek mindig voltak, vannak és lesznek, amelyekben az adott élethelyzetet kell alapul venni - akár előnyös, akár hátrányos szemszögből tekintve –, ami konkrétan segíthet, de akadályozhat is a „továbblépést” illetően, avagy a „megmaradás” állapotában tart.  Segítséget pedig ehhez akárhonnan kapunk, el kell örömmel fogadni. És kis szerencse sem árt, hogy a felismerés éppen időben jöjjön és megfoganjon... De az sem baj, ha a zeneszeretet "csupán úgy magában" él és létezik valakiben. Lényeg: szeresse a zenét,  ne zárkózzon el a komoly(abb), elérhető és befogadható (al)műfajaitól sem. Keresse, használja, élvezze.


2561 -zéta- 2023-09-17 07:43:05
Gulyás Dénes az operaműfaj válságáról...

2560 Búbánat 2023-08-10 10:27:29

A HVG oldaláról

A 91 éves Kossuth-díjas színházi, opera-, televíziós és filmrendező a HVG-nek adott interjút, amelyben többek között beszélt a Kádár-éra kultúrpolitikájáról, a zeneakadémiai botrányról és a könyvfóliázásáról is, az operaházi főigazgató-választásról viszont személyes érintettsége miatt nem mondta el a véleményét.

Egy művészeti intézmény vezetőjének az is dolga, hogy ne csak egyenlő távolságot, de egyenlő közelséget is tudjon tartani, ami nem egyszerű – mondta Szinetár Miklós a HVG-nek adott interjúban arra a kérdésre, hogy hogyan lehetett foglalkoztatott művész a Rákosi- meg a Kádár-érában, majd a rendszerváltás után egymást követő kormányok alatt is. A nemrég megjelent önéletrajzi könyvében – Önéletrajz-szerűség és egyebek – több magánéleti vallomás is megtalálható, mint az interjúban elmondta:

Szeretem, amikor egy ember, egy ország vállalja a múltját. Ki nem állhatom a visszaköpködést, amikor csak egymást utálva tudnak elválni, vagy az otthagyott munkaadóra kígyót-békát kiabálnak.

Az Operaház egykori főigazgatójaként és még most is foglalkoztatott rendezőjeként Ókovács Szilveszter újbóli megválasztásáról nem akart véleményt mondani, de azt elmondta: „Tény, hogy vannak vitatható előadások, de az is tény, hogy ma az Operaházban remek énekeseket hallhatunk, kitűnő a zenekar és az énekkar is.”

Az interjúból kiderül, hogy miért érzi azt, hogy kulturális téren átláthatóbb és demokratikusabb volt a rendszer a szocialista időkben, hogy szokott-e még tévét nézni, és mit gondol a jelenlegi közhangulatról.

Szinetár Miklóssal a teljes beszélgetés a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvasható.


2559 Hangyászsün 2023-08-08 19:35:14 [Válasz erre: 2553 Búbánat 2023-08-04 11:52:54]
Maximális egyetértésem! Sajnos Augustinus, előtte több évszázaddal Platón nem gondolhatott arra, hogy emberi mértékkel mérve hosszú idő után a ZENÉT olyan értéktelen bóvli gyűri le, amelyre ők rémálmaikban sem gondoltak.

2558 Hangyászsün 2023-08-08 11:56:46
Kis naiv: https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/07/mindenkihez-el-kell-juttatni-a-komolyzenet-mondja-keller-andras

2557 lujza 2023-08-04 22:32:10 [Válasz erre: 2553 Búbánat 2023-08-04 11:52:54]
Kedves Búbánat, köszönöm! Ezt a cikket nem is elég egyszer elolvasni.

2556 gezakadocsa 2023-08-04 16:55:11 [Válasz erre: 2553 Búbánat 2023-08-04 11:52:54]
E cikkre nézve egyetértek takatsa-val és Klára-val.

2555 Klára 2023-08-04 15:02:15 [Válasz erre: 2554 takatsa 2023-08-04 13:13:53]
Egyetértek, nagyon jó cikk! Amíg ilyen gondolatok megfogalmazódnak, van remény. Ajánlanám a cikket pár "döntéshozó" szíves figyelmébe.

2554 takatsa 2023-08-04 13:13:53 [Válasz erre: 2553 Búbánat 2023-08-04 11:52:54]
Köszönöm. Ez egy nagyon-nagyon jó cikk, régen olvastam ennyire jót, mindenkinek ajánlom. A komolyzene-rajongóknak nemcsak magyarázat, hanem vigasztalás is.

2553 Búbánat 2023-08-04 11:52:54
Mi szükség a klasszikus zenére? – vélemény

„A Zeneakadémia körüli történések miatt sokakban felmerülhet a kérdés: szükség van egyáltalán a klasszikus zenére? A válasz egyáltalán nem evidens. Először azzal kell foglalkoznunk, mit is értünk klasszikus zene alatt.”

/2023. augusztus 1., Qubit.hu - Bali János - a szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának és a Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának docense, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja./

 


2552 Hangyászsün 2023-07-10 10:20:15 [Válasz erre: 2550 Edmond Dantes 2023-07-09 14:32:31]
A tiltakozás legjobb módját Sümegi Eszter választotta KW hírhedt Erkel Színházbeli Lóhering-"rendezésére" reagálva. Emlékezetem szerint a magyar operalátogató közönség itt szembesült legelőször a darab cselekményével ellentétes Regietheater jelenségével. Sümegi, akinek a KW-i forgatókönyv szerint Elzaként a kalandor demagógot felismerő, de a totális rendszerrel IS szembenálló egyszerű nőt kellett megszemélyesítenie, zseniálisan, passzív ellenállással, minden gesztusával érzékeltette, mennyire nem ért egyet a rendező és a dramaturg (KW aktuális ágymelegítője barátja) egyáltalán nem kiforrott agyament ötleteivel. Közelebbi részleteket provátban szívesen osztom meg az érdeklődőkkel.

2550 Edmond Dantes 2023-07-09 14:32:31 [Válasz erre: 2548 Hangyászsün 2023-07-09 09:11:50]
Rövid válaszom: nem tudom, így van-e, de vannak kétségeim.

2549 Edmond Dantes 2023-07-09 14:30:48 [Válasz erre: 2547 eszbe 2023-07-08 23:05:31]
Magyarul: ZAK ---> levesbe. Leves = alapítványi forma, telis-tele NER-káderekkel független szakemberekkel.

2548 Hangyászsün 2023-07-09 09:11:50 [Válasz erre: 2545 Edmond Dantes 2023-07-07 17:43:36]
Wagner kisasszony megfeledkezik pl. Ed Wood filmjeinek kultikus státuszúvá válásáról. Ugyanakkor én láttam Bayreuthban, a Szentek Szentje kakasülőjéről Schlingensief "rendezését". Emlékezetem szerint évekkel ezelőtt leírtam a látottakat, a hallottakkal pedig nem volt bajom. Mára sajnos odáig fajult a helyzet, hogy akármilyen fenomenális énekes is lehetsz, ha nem vagy hajlandó a biogáz-üzemben zombinak beöltöztetve dicsőíteni a Willendorfihoz hasonló alkatúvá tett, azaz ilyen jelmezt viselő Vénuszt, vagy egy roncstelepen takarítónőként, seprűvel és lapáttal a kezedben tudatni a csöves Siegmunddal, hogy pár perc és kampec, nem kapod meg a szerepet.

2547 eszbe 2023-07-08 23:05:31
Úgy tűnik, az a tény, hogy a Zeneakadémia vezetése - rektorasszony és a szenátus - ellenáll az alapítványosításnak, következményekkel jár. Két sajtóorgánum is foglalkozik a témával bennfentesség látszatát keltve, ám valójában csúsztatásokkal és tévedésekkel - ha úgy tetszik: rágalmakkal - teli cikkben.
Bocsánat, a link nem jó, ezért a címet írom le. Magyar Nemzet: A Zeneakadémiának nemzetközi téren is szintet kell lépnie
https://mandiner.hu/velemeny/2023/07/a-zeneakademia-nem-ilyen-hely


2546 Ch.Blondel 2023-07-07 18:24:32 [Válasz erre: 2544 Edmond Dantes 2023-07-07 17:31:19]
Slusszpoénként persze Holender bécsi intendatúrája alatt maga is leszerződtetett olyan, színpadi konzervativizmussal nehezen vádolható rendezőket, mint Neuenfels, Decker, vagy Serban.

2545 Edmond Dantes 2023-07-07 17:43:36 [Válasz erre: 2536 Hangyászsün 2023-07-03 12:24:50]
"Minden szavával egyet lehet érteni." Szerinted. Más szerint meg nem. Ettől is szép -ha szép- az élet. Holender nem/sem orákulum és a bölcsek köve sem lapul a zsebében. Ld. még ez alattit. További "rossz" hír, hogy az általad sokszor szidott Schlingensief-Parsifal Wagner kisasszony szerint ünnepelt produkció lett.

2544 Edmond Dantes 2023-07-07 17:31:19 [Válasz erre: 2543 Ch.Blondel 2023-07-07 16:14:17]
Az (állítólagos) eladási gondok okai közül az ebben a cikkben leírtak sokkal életszerűbbek, mint Holender végítélet-huhogása (2533) arról, hogy (kiemelés tőlem - ED)  a rendezők "érthetetlen optikai reprodukciói", "kitalált történetei" miatt fogynak -őszerinte- rossz(abb)ul a bayreuth-i jegyek. Másrészt nem várható el egy csaknem 90 éves ex-menedzsertől, hogy a 21. szd.-i (rendezői??) színház és (rendezői??) operajátszás élharcosa és propagátora legyen ... miközben természetesen akadnak 100 éves örökifjak, akik odavannak azért, amiért Holender meg nincs se oda, se vissza.

2543 Ch.Blondel 2023-07-07 16:14:17
Es gibt noch Festspiel-Karten: Bayreuth auf dem Weg zur Normalität? Markus Thiel a "Hügeldämmerungról".

2542 Hangyászsün 2023-07-07 10:29:34 [Válasz erre: 2537 lento_barbaro 2023-07-03 23:42:50]
Laikus kívülállóként nem tudom. Legfeljebb halvány sejtésem van arról, hogy az untig ismert hagyományos rendezések meghaladásának igénye találkozik a 68-as ideológiával.

2541 eszbe 2023-07-04 14:49:45
Ha már lúd, legyen kövér, újabb botrány egy vezetőválasztás körül:
Újabb botrány egy intézményvezető választás kapcsán
Ugyanaz más szemmel

2540 eszbe 2023-07-04 14:41:27

Érdekes módon ebben a topikban viszonylag kevés szó esik a zeneoktatásról, pedig igencsak érintett terület, hiszen meglehetősen nagy részben felelős a komolyzene jövőjéért. A beírásomnak egyetlen aktualitása van: ma az országgyűlés megszavazta az oktatás, benne a zeneoktatás jövőjét befolyásoló, sőt meghatározó státusztörvényt.

Nézzük meg, milyen szituációban érte ez a magyarországi zeneiskolai rendszert!

A teljesség igénye nélkül szeretném felhívni a figyelmet néhány negatív jelenségre, amelyek sajnos tendeciózusak. Idén, a LFZE magánének szak felvételijének első fordulójára kevesebb, mint 20 ember ment el. Általában ez a, de legalább is az egyik legnépesebb mezőnyt felmutató szak, és ez a szám nem is olyan régen még ennek a 3-4-szerese volt. Egy másik népes szak volt anno a „karvezetés”, pontosabban iskolai énektanárképző és karvezető (még korábban az „iskolai” előtt „közép-” állt), de ennek haldoklását már a bolognai rendszerrel együtt bevezetett struktúraváltás, helyesebb lenne úgy fogalmazni, szétcincálás (zeneismeret és vezénylés) megalapozta, így oda már több, mint egy évtizede alig megy valaki. A jelenség a hangszeres szakokon nem annyira feltűnő, hiszen a relatíve alacsonyabb létszámot könnyebb elérni.

A létszámcsökkenés a középfokon már jó ideje tapasztalható, szűnt is már meg „konzi”, borítékolhatóan fog is, és jó magyar szokásként nem feltétlenül az marad meg, amelyik olyan tanári gárdával vagy diákokkal rendelkezik, ami erre érdemessé tenné, hanem ahol a vezetésnek feljebb nyúló kapcsolatrendszere van.

Alapfokon azért nem érződik a csökkenés, mert általában zenét tanulni még divatos, meg oda nemcsak a pályára készülők járnak, ám a minőségi változás már elindult. Kevesebb és kvalitásait tekintve gyengébbek a „B” tagozatosok, olyanok jutnak be röhögve „konzik”-ba, akik 10 éve el se mertek volna menni felvételizni. Kiugró tehetségek most is vannak, de ez sosem a rendszer terméke.

Természetesen ez a minőségi romlás már eljutott a felsőfokra is, sőt, már diplomáztak is – lásd egy tavalyi vagy tavalyelőtti zenekari fórum összegzését, ahol a vezető zenekarok képviselői arról panaszkodtak, hogy nem kerül ki elég kvalifikált fiatal zenész, és emiatt egyre több külföldit kénytelenek felvenni.

A tanárokat illetően sem bíztatóak a kilátások. Ugyan a státusztörvény elsősorban a közoktatást hivatott szabályozni, de kihat a zeneoktatásra is. Már eddig is tapasztalható volt az az utóbbi években egyre erősebbé váró folyamat, hogy a fiatalabb tanárgenerációkban nagy az elvándorlás. Egyelőre a zeneoktatás nem kötelező jellege miatt a tanárhiány még nem olyan feltűnő, mint a közismeret esetében, - bár aki alapfokon zongorát, gitárt vagy szolfézst szeretne tanítani, az válogathat az álláshirdetések között -, de ez csak idő kérdése, ilyen jövedelmi viszonyok mellett hamarosan jelentkezni fog itt is általánosan. Ráadásul a zeneiskolai oktatás hiába került be 92-93 táján az állami alapfeladatok közé, azóta állandóan ott lebeg a feje fölött a bárd, hogy kiveszi onnan valamelyik kormány.

Nos, ebbe a szituációba dörrent bele a státusztörvény, és aki átbogarászta már, annak nincs kétsége, hogy csak rontani fog rajta. 


2539 Ch.Blondel 2023-07-04 08:03:33
Atyai aggodalmának hevében Holender csak két apróságról feledkezik meg: 1. egy világjárványról, ami nyilván Bayreuth közönségét sem kímélte 2. arról, hogy a "hülye rendezők!!!" hisztéria nem csak hogy a cikkben is (pozitíve) emlegetett Patrice Chéreau rendezése kapcsán tört fel elemi erővel (hogy aztán – az egyébként operát ekkor még mindössze egy alkalommal, Wagnert soha nem rendező – Chéreaut négy évvel később a közönség már ünnepelje, a Ringje pedig operatörténeti jelentőségűvé váljon), hanem huszonegynehány évvel korábban Wieland Wagner "Új Bayreuthja" is hasonló fogadtatásnak örvendhetett. A régmúlt mindig szebb persze.

2538 lento_barbaro 2023-07-04 00:32:06 [Válasz erre: 2533 Momo 2023-07-02 13:58:34]
Közben egyéb fórum tárgyakba beleolvasván megvilágosodtam, ez a folyam ide illik: Rendezői színház
Ott pedig, ha Boros Attila 2018-as cikkét olvastam volna, csak hivatkozom rá és meg sem mukkanok. Abban minden lényeg benne.


2537 lento_barbaro 2023-07-03 23:42:50 [Válasz erre: 2536 Hangyászsün 2023-07-03 12:24:50]
Kérdésem álnaivnak tűnik, de mivel műkedvelő vagyok, nem szakmabeli, ezért valóban naiv és őszinte: talán nem éppen a szponzorok ragaszkodnak a szcenikai abberációhoz? Nem ők futtatják ezeket az ifjú zseniket? Mintha ez kötelező lenne az egész világon, ha öklendezik is tőle a nagyérdemű...
Köszönet Momonak a figyelemfelhívásért! Ez is oldotta némileg a komplexusom -- nem én vagyok az egyetlen földhözragadt, bornirt fafej, aki nem kéri ezt az aktualizáló szájbarágást.

2536 Hangyászsün 2023-07-03 12:24:50 [Válasz erre: 2533 Momo 2023-07-02 13:58:34]
Minden szavával egyet lehet érteni. Kérdés, vége lesz-e a biogáz-üzemekbe/elmegyógyintézettel és falanszterrel kombinált kényszermunkatáborokba/hajléktalan-menhelyekre áthelyezett "polgárpukkasztó" rendezéseknek, ha a szponzorok végre ki méltóztatnak nyitni a szájukat.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.