Nem egyszer, sem százszor… Százszor azért nem, de többször megjegyeztem már, hogy amikor a magyar „színházi szakma” (igazgatók, kritikusok) még nem polarizálódott ennyire, szóval a Vidnyánszky honi megjelenésekor „mértékadó” szakma nemhogy igazolta, zabálta ezt a szemfényvesztőt. Örömtelenül nézem, ahogy egyre jobban küszködnek a maguk főzte falatokkal.
Káröröm tehát nincs bennem – hogyan is lenne, amikor magam is látom a kárát, hogy nincs miért elmenni a Nemzetibe. De nagyon szeretném, ha a „szakma”, és mindenekelőtt a Magyar Állami Operaház felismerné: Vidnyánszky nincs egyedül! Tele vagyunk egyéb Vidnyánszkykkal, sőt még importálunk is belőlük, és érdemes lenne világosan látni: aki a színpadon hazudik, az a politikai és közéletben is képes erre. Vagyis közveszélyes.

Szikora Janos ohaja akar a nem tul tavoli jovoben teljesulhet. Hogy a ket szinhazi tarsasag kozul melyik kebelezheti be a masikat, arra lehet talalgatni. A tippmixhez segitseg: 1305 itt. A megfejteseket "V.Attila" jeligere keretik kuldeni. A helyes megfejtok kozott ket db.ajandekjegy kerulhet kisorsolasra, termeszetesen a Nemzeti Szinhaz valamelyik (barmelyik) eloadasara.

SZIKORA JÁNOS: A SZÍNHÁZI SZAKMÁNAK EGYESÍTENIE KELLENE A SZERVEZETEIT

2019. JÚLIUS 5. PÉNTEK 07:04, mno.hu

"Megmaradásunk misztériuma"

- A lelkekben minden előadással újra fel szeretném építeni a koronázótemplomot, hogy amikor a nézők ott ülnek a szertartásjáték nézőterén, ne azt érezzék, hogy egy szabadtéri színházban vannak, hanem azon a szent helyen, ahol királyainkat koronázták – mondta Szikora János Jászai Mari-díjas érdemes művész, rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója. Idén IV. Béla királyunk koronázását és élettörténetét rendezi meg augusztusban a régi koronázóvárosban."

1,8 milliárdos állami támogatás mellett 150  milliós veszteség a Nemzeti Színházban: a nagyszínpadon játszott előadások nézőinek még a hivatalos jelentés szerint is csak a fele fizet a jegyért, a többi helyet vattázással töltik fel, már ha az ingyenjegyesek egyáltalán elmennek az előadásokra. (A rendszer morálisan romboló hatásáról nem szólva.) A tao-támogatások megszüntetésével -ami számos sikeres társulat működését veszélyezteti vagy lehetetlenítheti el- jól járt Vidnyánszky Attila Nemzeti Színháza, mert a tao pótlására létrehozott alapból tavaly 400 millió Ft jutott a Nemzetinek. További részletek a hvg.hu-n itt olvashatók. Érdekes lenne ugyanez a statisztika akár -amikor még nyitva volt- az Erkelt az Operaházzal együtt számítva, akár -MÁO bezárása óta- csak az Erkel Színház valós -teljes áron jegyet váltó- közönség-látogatottságára nézve, ősztől pedig Erkel és Műhelyház, főleg ha utóbbiban is (éspedig vastagon) fizetőssé válnak a produkciók.

Frissítés: Magyar Attila a POSZT ügyvezető igazgatója magánvádas pert indít a Revizor internetes portál két színikritikusa, Csáki Judit és Jászay Tamás ellen. Az ügy előzménye, hogy Páva Zsolt pécsi polgármester vizsgálatot rendelt el, mivel a POSZT-ot szervező közösségi tulajdonú cég, a POSZF két év alatt összesen 118 millió forintot fizetett be a vezetők magánvállalkozásába, az Aktor Kft nevű cégbe. Az Aktor Kft egyik tulajdonosa a fent említett POSZT-ügyvezető igazgató Magyar Attila, az Aktor Kft egy másik tulajdonosa Szűcs Gábor, aki egyben a POSZF fesztiváligazgatója. További részletek t.k. itt és itt. Magyar Attila rágalmazásért perli a két színikritikust, akik 2018. októberi privát (!) azaz zártkörű Fb-bejegyzésükben, a Pécsi Stop netes portál cikkét alapul véve osztották meg-kommentelték fentieket.

Kis késéssel: a 19. POSZT -Pécsi Országos Színházi Találkozó- díjazottjainak listája itt található. A friss (nyomtatott) HVG-ben hosszabb cikk olvasható a POSZT várható jövőjéről (ha egyáltalán lesz jövője), a kultúrharc leképeződéséről a honi színházi életben, a két színházi szekértábor, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság helyzetéről. Néhány soros összefoglaló a hvg.hu-n itt.

Az utolsó vacsora: „megérte negyven évet várni” - interjú Rófusz Ferenccel

2019.06.07. 08:37 : Sajtóiroda  - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának blogja.

Az Oscar-díjas Rófusz Ferenc éppen negyven év várakozás után készült el Az utolsó vacsora című filmmel, 1978-ban ugyanis politikai okokból nem engedélyezték a megvalósítását. A világhírű Leonardo-képet megelevenítő tizenegyperces animációs film egyszerre hívja fel a figyelmet a milánói freskó visszafordíthatatlanul romló állapotára, miközben szimbolikusan a mai Európa látleleteként is működik. A mecenatúratámogatással készült filmet június 9-én 22:20-kor vetíti a Duna TV. A premier alkalmából a rendezővel beszélgettünk.

Az Utolsó Vacsora - The Last Supper - Trailer from Utolso Vacsora on Vimeo.

Almodóvar is narkotikum: aki egyszer beszippantotta, akit egyszer ő beszippantott, többé nemigen szabadul tőle. Jó, még jobb, kevésbé jó, rosszabb filmjei után a fan-klub alig győzi kivárni a következőt. Most eljött. Önéletrajzi alkotás, nehéz eldönteni, egyfajta búcsú-e vagy pillanatnyi összegzés, (ön)élveboncolás. Sok minden visszaköszön előző filmjeiből, történetvezetés, kapcsolatrendszerek, nemi identitások, színvilág: de hát ahogyan ujjlenyomatból sincs két egyforma, úgy az ő filmes "ujjlenyomata", filmes jegyei is egyedülvalók. Ő ilyen. Ezúttal talán lassúbb, olykor a kelleténél hosszabban időzik el egy-egy jelenetnél. Salvador Mallo/Almodóvar, az idősödő-betegeskedő, kiégni tűnő filmrendező élvezettel-szenvedve ízlelgeti önnönmagát és a körülötte keringő bolygókat: az örök mamát, itt a fiatalt (Penélope Cruz) és az öreget (Julieta Serrano) is, legutóbbi filmjének főszereplőjét és az egykori, a kölcsönösen egyszeri, megismételhetetlen nagy szerelmet. Sok a premier plán és takarékosan bánik a helyszínekkel: a gyerekkori barlanglakás és a mostani luxusotthon szinte felesel egymással. Antonio Banderas pedig ezzel az alakítással véglegesen beírta magát a filmtörténelembe: Almodóvart eljátszani egy Almodóvar-filmben és nem is akárhogyan: nagy teljesítmény.

Fájdalom és dicsőség (Dolor y Gloria) - írta és rendezte: Pedro Almodóvar

Kedves Héterő, illusztrációd a lényeget reprezentálja. Visszatérek még ennek kifejtésével…

Mottó: "egy jól felépített, átgondolt cikk egyetlen, vitatható állítását emeli ki..." 

Módosítás 1298-hoz: egy jól felépített, átgondolt hozzászólás, egyetlen, vitatható állítás nélkül...

Kiegészítés 1298-hoz: Schilling Árpád rendezései, díjai, kitüntetései a Wikipédián itt olvashatók.

Összegzés: van aki mocsoknak tartja Schilling Árpád -és más rendezők: Alföldi Róbert, Pintér Béla, Bodó Viktor, Kovalik Balázs stb.- művészi munkásságát és van, akinek mocskos...a szája.

Vannak színpadi alkotások: színpadi rendezések, prózaiak és zenések egyaránt, amik jól sőt, esetenként jobban átjönnek 1-1 ún. alternatív játszóhelyen, lett légyen az adott hely technikai fölszereltsége, kényelmi viszonyai, egyebei netán kedvezőtlenebbek mint az ún. hagyományos vagy "kő"színházaké. Voltam én már hangversenyen (külföldön) pl. egykori vasöntödéből átalakított kultúrközpontban-játszóhelyen, és mondhatom, különleges élmény volt. Budapesten talán a Millenáris volt az első olyan kezdeményezés, ami kísérletet tett egy megszűnt gyárkomplexum átfogó kulturális hasznosítására. Létrehozása masszív korrupcióban, Országimázs Központban, Ezüsthajó Kft-ben, Happy End Kft-ben fogant, de legalább volt, működött. Egy zenekari Zappa-koncertre még jól emlékszem, ahogyan Kovalik Balázs ottani emlékezetes Mozart-trilógiájára és 1-2 más produkcióra. Aztán szép lassan elsorvadt, kisbetűs happy end-mentesen. Most, hogy a korábbi hajlékából magasabb érdekek miatt kitúrt Nemzeti Táncszínház ott lelt otthonra, talán ismét lábra kap a hely. Fölteszem, az Eiffel Műhelyházat is eredeti funkciójától igencsak messze eső, új rendeltetésű, speciális játszóhelynek szánják. Bár még nem jártam ott, remélem, hogy nem akartak belőle kicsinyített Ybl-palotát vagy Zoboki-MüPa 2.0 -t hamisítani. A krumplileves legyen krumplileves, a szerelőcsarnok pedig -ha már nem szerelőcsarnok- valamelyest hajazzon régi önmagára. Nem fog ártani se Mozartnak, se Bizet-nek, se Gounod-nak, se senkinek...ha már egyszer kirakták arra a lehetetlen helyre. Majdcsak megszokjuk, és megszokja az ott alkotó, fellépő művészek, személyzet. Megszokik vagy megszökik, ki fog derülni. A Trafó, enyhén szólva sem kényelmes adottságai ellenére köszöni, jól eltartja magát feketén (-fehéren), mert az ott kiállított produkciók kedvéért a nézők szívesen áldoznak kényelmük (olt)árán is. A Szkéné lankadatlan érdeklődés mellett dübörög, még rosszabb helyen, még kényelmetlenebb, még kevésbé néző- és közreműködőbarát körülmények között. Miért? Mert produkciói -köztük Pintér Béláék- kedvéért a közönség szívesen vállalja, vállaljuk a forróságot, levegőtlenséget, kényelmetlen székeket. A maga idejében legnagyobb nemzetközi sikereket és díjakat (le)arató magyar prózai társulat, a Krétakör egy bizonyos krétakultúrkör ostroma alatt állt az egykori Thália Stúdióban,lánykori nevén Arizona mulatóban, ameddig a hatalom el nem lehetetlenítette a Schilling Árpád és Gulyás Márton által vezetett társulatot. Hasonló sorsra jutott a Bárka is. Wikipédia szócikke igen eufemisztikusan fogalmaz: "2010 után a színházi struktúra illetve finanszírozási rendszer fokozatosan megváltozott. A színház helyzete egyre bizonytalanabbá vált, a reformelképzelések nem valósulhattak meg. Pénzügyi és elhelyezési problémák miatt a magyar színházi, kulturális élet egyik meghatározó bázisa szűnt meg." Az igazság ezzel szemben az, hogy a Bárkának azért kellett megszűnnie, mert, ugyancsak a Wikipédia szócikkéből idézve: "Épülete 2015-ben...a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez került" magyarul, útjában állt az új intézménynek. A Szkéné mellesleg évtizedek óta -egyelőre?-nem áll útjában a Műegyetemnek. A Bárkát tudatosan, határozott mozdulattal és rövid úton elsüllyesztették. Az elsorvadó, pontosabban szólva elsorvasztás alatt lévő alternatív társulatok pedig ott lépnek föl, ahol (még) tudnak, ameddig tudnak, ameddig létezhetnek. A zűrös TAO-viszonyok még rá is segíthetnek e hervasztó-sorvasztó folyamatra. Nemzetközileg jegyzett rendezők-együttesvezetők: Schilling Árpád, Kovalik Balázs, Bodó Viktor és mások ma már külföldön érik el művészi-szakmai sikereiket, noha régi közönségük ma is örömmel járna csúnya, fekete, forró, levegőtlen, kieső -nem kies!- helyekre megtekinteni produkcióikat. Talán egyszer eljön még az az idő. Talán éppen az Eiffelben. Minden megtörténhet.

A Radnóti Színház honlapján valamint a produkció szórólapján olvasható ismertető szövege és a darab cselekménye nem igazán fedi egymást és szerintem a szatíra mint műfaji meghatározás sem helytálló. Kőkemény dráma a Gloria, egyvégtében két óra, úgy mondanám, két felvonásban, egy (két?) intermezzóval. Az Y generáció fiatalabb és középnemzedékéhez tartozó manhattani majd los angelesi magazin- és könyszerkesztő(tanonco)k, filmproducer-irodások életvezetési, élet- és karrierépítési útjai, problémái, kiút-keresései "odaát" sem különbözhetnek túlságosan más nagyvárosok mondjuk Budapest fiataljaiétól, legfeljebb és szerencsére a tragédiák maradnak el többnyire. A színház, részben kényszerből, ebben az évadban új játszóhelyeket avatott, a Gloriát a Tesla Loft rendezvényközpontban, az erzsébetvárosi romkocsma negyedben mutatták be. Érdekes volt az előadás után a szombat esti buliforgatag kellős közepébe csöppenni: mintha csak magunk is egy közeli kávézóba ugranánk ki mint a darab egyik szereplője az irodából. Minden ilyen speciális-alternatív játszóhely külön csemege a nézőnek és az alkotóknak. A színpadot három oldalról rendezték be a közönségnek, ezáltal a színészek szinte köztünk járnak, úgyszólván az irodában ülünk. Ennélfogva adott helyről nem láthatunk mindig mindent és mindenkit és a helyiség akusztikája sem kifogástalan, de mindezért bőven kárpótol a genius loci, a belterjes, mi-is-benne-vagyunk filing. Branden Jacobs-Jenkins off-Broadway-n játszott, Pulitzer-díjra jelölt újdonságát gyorsan és jó szimattal fedezte fel a színház vezetősége. Totth Benedek fordítása hiteles, életteli, nem finomkodik, ahogyan a "mai" és a mindenkori fiatalok sem. A -talán nagyobb filmes munka híján- színpadi rendezést vállaló Hajdu Szabolccsal nagyon jól járt a társulat és a közönség: Pater Sparrow -Verebes Zoltán- praktikus, körbeült díszletei között, Nagy Fruzsina jelmezeivel kiváló előadást teremtett. Martinovics Dorina szinte átváltozóművészként remekel mindhárom alakjában és kettős szerepében ismét elkápráztat Sodró Eliza. Lovas Rozi hozza megszokott magas játékkultúráját. Erőtlenebbnek éreztem a férfiakat: Porogi Ádám kulcsfiguraként nem mindig ragadott magával és talán több van Rusznák András alakjában is, akinek Lorinja képviseli a történések folyamatosságát, keretes szerkezetét. Vilmányi Benett megfelelt nem nagy, de igen eltérő hármas szerepében.

Branden Jacobs-Jenkins: Gloria - a Radnóti Színház előadása a Tesla Loftban, 2019. március 23.

A Katona József Színház jó érzékkel vette elő sokak régi kedves olvasmányélményét...és igen rossz érzékkel állította színpadra. Szívesebben vettem volna egy Rozsdatemető 1.0-t azaz az eredeti regényt egy kísérletező(bb), 21. szd.-i rendezésben, ehelyett -Máté Gábor által jegyzetten- kaptunk:
a) egy túlontúl konvencionális, kissé ódivatúra sikeredett első részt: kb. ez (volt) a regény és
b) egy Tasnádi István által hozzáírt második részt, ami akár jó is lehetne, de nem jó. R o s s z. Szájbarágósan aktuálpolitizál, ami ráadásul fölösleges, mert a hívő híveket a világon semmi, semmiről meg nem győzi és ők el se mennek megnézni "oda". Akik pedig elmennek, a Katona törzsközönsége, nekik szintén megvan már a saját világképük az 1990 utáni történelmünkről, történéseinkről. Továbbá a Tasnádi-opuszban egy idő múlva az ember már nemigen tudja, ki kinek a kicsodája: nagybátyja, unokája, keresztfia, ángyikája (utóbbi nincs), ki Norbi és ki Nimród etc. Mondjuk nem is fontos. 
Schmidt Máriának pedig, ha fene fenét eszik és pert vesztett és a darabot záró slusszpoént ütősnek és talán (talán!) neki is szánták, Dózsa László száz év múlva is Dózsa László marad és nem Pruck Pál. Valamint úgysem megy el megnézni a darabot.

Fejes Endre-Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0  - KJSz, 2019. március 10.

Frissítés 1: Dózsa László a napokban Kiváló Művész lett.

Frissítés 2: a darabot beválogatták a POSZT'2019 versenyprogramjába

2019. június 6-15. között kerül sor a 19. Pécsi Országos Színházi Találkozóra. A POSZT idei versenyprogramja ide kattintva tekinthető meg.

A zene és a költészet megőrzi azt, ami elvész

Magyar Nemzet, 2019. MÁRCIUS 11. HÉTFŐ 08:55

CZIGÁNY GYÖRGY ÁTALAKÍTVA FOLYTATJA KI NYER MA? CÍMŰ NÉPSZERŰ MŰSORÁT

/Szilléry Éva/

– Az igazi remekművek a csúcson találkoznak, és ott már nem az fontos, hogy egymástól világnézetileg különböző írók hozták létre őket, hanem csak a minőségük számít — mondta az irodalmi megosztottságról a 87 éves Czigány György József Attila-díjas költő, író, zenei szerkesztő, érdemes művész. A társadalom legszélesebb rétegeit megszólító, idén ötvenéves Ki nyer ma? című, klasszikus zenei rádiós játékműsor alapítója szerint a műsor sikere abban állt, hogy az emberek ösztönösen kötődnek a széphez, a zenéhez, a költészethez, tehát mindahhoz, ami az életüket szebbé teszi.

Hollywoodban átadták az idei Oscar díjakat, a díjazottak listája itt olvasható. A várakozásnak megfelelően Rami Malek Freddie Mercury-alakítása (Bohém rapszódia) kapta a legjobb férfi főszereplő díját. Glenn Close hetedszer is lemaradt, mert Olivia Colmané lett a legjobb színésznőnek járó szobrocska (A kedvenc). Nem kis meglepetésre a Zöld könyv című road-movie-é lett a legjobb film díja továbbá a legjobb eredeti forgatókönyvnek és a legjobb férfi mellékszereplőnek (Mahershala Ali) járó díjat is elvitte. Az esélyesebb Roma végül a legjobb idegennyelvű film lett és az utóbbit rendező Alfonso Cuarón is Oscart kapott. Legjobb női mellékszereplő: Regina King (If Beale Street Could Talk).

Nagyon érdekes okfejtés és felvetés! Önmagában a művészeti egyetemek összevonása nem ördögtől való. Már régebben fel lehetett volna vetni, hiszen az emberi erőforrások összes területe is tulajdonképpen egyetlen minisztériumban van.

Most következik a reál tudományos kutatás szintén egy minisztérium alatti teljes összevonása.

Szóval a művészetet illető javaslat nem előzmények nélküli és nem egyedülálló jelenség a mai politikai-gazdasági környezetben.

Probléma talán egy kicsit az idézett javaslat egyik félmondatában van, nevezetesen, hogy a közpénzekkel való felelős gazdálkodás átszervezése, idézem: „ne érintse az oktatásszakmai szempontokat”.

Én eddig azt hittem, hogy oktatási intézményekben – akár művészeti, akár elemi iskolai, vagy felsőfokú tanulmányokat folytató – a közpénzekkel való felelős gazdálkodás döntő fokmérője a mind nagyobb számban „kiművelt emberfők” kinevelése, társadalomba történő beillesztése.

A jelen összevonási javaslat számomra azt sugallja, hogy az ÁSZ és ezzel összhangban a Kormány álláspontja szerint nincs összefüggés a közpénzfelhasználás és abból különböző művészeti ágakban tehetséges emberek felfedezése, képzése, gondozása, szárnyra bocsátása között.

Ezen már el lehetne egy kicsit gondolkodni.

A művészeti egyetemeket megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem

Közpénzügyi szempontból indokolt a művészeti egyetemek összevonása

2019. FEBRUÁR 23. SZOMBAT 12:42 Magyar Nemzet

DOMOKOS LÁSZLÓ: SÚLYOS RENDEZETLENSÉG URALKODIK AZ INTÉZMÉNYEK GAZDÁLKODÁSÁBAN

A pénzügyi és a vagyongazdálkodás szempontjai alapján indokolt és észszerű megoldás lehet az öt művészeti egyetem összevonása — nyilatkozta lapunknak az Állami Számvevőszék elnöke. Domokos László mindezt az eddigi számvevőszéki elemzések megállapításaival indokolta, ezekből ugyanis az derül ki, hogy az érintett felsőoktatási intézmények gazdálkodása évek óta nem felel meg az előírásoknak. Nemrég újabb vizsgálatok ind[ultak.

A felsőoktatási intézményeknek minta­adó, példaértékű szervezeteknek kell lenniük. Össztársadalmi érdek, hogy ezek az intézmények szabályosan működjenek, maradéktalanul betartsák a gazdálkodásukat meghatározó előírásokat és szabályszerűen használják fel a rájuk bízott közpénzt – így nyilatkozott lapunknak az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke. Domokos László hozzátette: az ÁSZ elmúlt években végzett ellenőrzései arra mutatnak rá, hogy ezek az elvárások egyáltalán nem jutottak érvényre az öt művészeti egyetemnél, nevezetesen a Magyar Képzőművészeti Egyetemnél (MKE), a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnél (MOME), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnél (LFZE), a Színház- és Filmművészeti Egyetemnél (SZFE), valamint a Magyar Táncművészeti Egyetemnél.

[…] a pénzügyi és a vagyongazdálkodás szempontjai alapján indokolt és észszerű megoldás lehet az öt művészeti egyetem összevonása. Megjegyezte ugyanakkor, hogy az integrációt olyan módon érdemes megvalósítani, hogy az ne érintse az oktatásszakmai szempontokat. Ezt az ÁSZ egyébként nem is vizsgálta. A most önálló intézmények egy egyetem különálló karaiként működhetnének tovább.

– Egy nagyobb művészeti egyetemnek egyébként a nemzetközi térben is nagyobb súlya lehet, ami a végzett diákoknak kifejezett előnyöket hozhat – vetette fel Domokos. Szerinte az egyetemek integrációjának eredménye a szabályszerű és hatékony közpénzfelhasználás mellett az átláthatóság és az elszámoltathatóság lenne.

[…]

Katona ezúttal biztosra ment: hozott anyagból, Shaw, Schiller és Anouilh tárgybani drámáiból gyúrt össze Garai Judit saját kiegészítésekkel fűszerezve 110 perces szomorújátékot. Hegymegi Máté tisztelettudóan, kevésbé tisztelettudó szóval: kissé unalmasan rendezett a közismert téma alá. A közismert téma közérthető interpretációját a közönség örömmel regisztrálta és sok tapssal honorálta. A produkció alcíme: "a jelenidő vitrinében" Fekete Anna sokat mozgó-játszó, tárgyi főszereplő plexi díszletelemére utal. A -Kálmán Eszter jelmezeiben- szolid színvonalon játszó férfiegyüttesből kiemelkedik az előadás talán egyetlen értelme, erős érve, enyhítő körülménye: Mészáros Blanka pazar alakítása a címszerepben. Újabb  ígéretes pillanat a színésznő pályafutásában.

Jeanne d'Arc - a jelenidő vitrinében, a Katona József Színház előadása, 2019. február 15.

A januári Golden Globe-díjátadó után -a díjazottak listája itt- a Brit Filmakadémia (BAFTA) is kiosztotta 2018 filmes díjait (ld.itt). Továbbra is versenyt fut Alfonso Cuarón Roma-ja és az Anna királynő korában játszódó  A kedvenc: utóbbi tegnap "hazai pályán" tarolt...csak éppen a két fődíjat (legjobb film és rendezés) kapta a mexikói rendező és fekete-fehérben forgatott drámája. Az Oscaron akár mindkét film nyerhet, mert a Roma a Legjobb idegennyelvű film-kategóriában is jelölt, de akadnak komoly versenytársaik itt is, ott is mint pl. a Cannes-ban Arany Pálmát nyert japán Bolti tolvajok vagy az örök kedvenc Csillag születik-remake és mások. A legjobb férfi főszereplő-szobrot jó eséllyel a már említett két díjosztón egyaránt nyertes Rami Malek kapja majd, tökéletes Freddie Mercury-alakításáért (Bohém rapszódia), a női főszereplő-díj versenye nyíltabb: a két említett film főszereplőjén, Olivia Colmanon (Anna királynő A kedvencben) és Yalitza Aparicion (Roma) kívül az eddig mindig lemaradó Glenn Close (A férfi mögött), sőt a popsztár Lady Gaga (Csillag születik) is esélyes.

Pintér Béla újdonsága arról szól, hogy a szerző a Társulat 20. születésnapjára nem írt új színdarabot, elvetette a félkész rosszat. Ez a nem-színdarab, ahogy később kiderül, kíméletlen ostorozása önmagának, társulatának, a köznek, a hatalomnak. Kétségbeesettnek tűnő vagy tán csak kaján, zavarba ejtő segélykiáltás. Abszurd őrületté váló nem-színjáték...miként a körülöttünk lévő tágabb s szűkebb világ. Amikor s amiről-amit már nem lehet józan hangon, szalonképesen ki- és megbeszélni. A nyitó jelenet bűbáj-nyájasan induló, fokozatosan elsötétülő mikrofonos "jubileumi beszélgetése" egyszer csak átcsap a meg-nem-írt darabcsonk fékevesztett őrjöngésébe. Megkapja ebben mindenki a magáét, hazai viszonylatban nem olcsó helyár ellenében: akárha egy magyarosra sikerült "fundraising" résztvevői lennénk. A szerző-rendező-színész-igazgató nyilatkozta nagyjából öt éve, a 15 éves évforduló környékén, sokat idézett bonmot-jával: "Az előző kormány pénzt adott, a mostani témákat." Bízunk, bízzunk Pintér Bélában és Társulatában, túlélésükben, fölvirágzásukban. Részesei ők a NER-nek, ami nélkül, ahogy mondani szokás egy másik kontextusban, "ez a produkció nem jöhetett volna létre". Na nem anyagilag, hiszen a tao-támogatás kiesése éppenséggel őket sodor(hat)ja végveszélybe, hanem mint -nem feltétlenül pozitív értelemben- inspiráló környezet.

Pintér Béla: Jubileumi beszélgetések - A PBEST előadása, Fészek Művészklub, 2019. február 8.

Székely Csaba a 2011-ben megírt -később "Bánya-trilógiává" bővített- Bányavirággal vált ismert színházi szerzővé, legújabb darabjának, az első látásra talányos című 10-nek az ősbemutatója néhány hete volt a Radnóti Színházban. A "10" valójában a Tízparancsolatot jelenti, egy-egy parancsolathoz, amelyek kivetítőn is sorban megjelennek, egy-egy, csak sorszámmal ellátott, nem nevesített személyt-szereplőt, sorsot rendel a szerző. Életük során valamiképpen mind elkövettek egy vagy több bűnt, megszegtek egy vagy több parancsolatot, miképpen mi mindannyian, gyarló lények is megszegünk életünkben parancsolatokat. A rendező, Sebestyén Aba egy nyilatkozatában (forrás a produkció honlapja) mondja önmagáról, színészeiről, a közönségről (?), mindannyiunkról (?): "... meg tudok-e felelni legalább egy parancsolatnak. Vagy háromnak. Megvizsgáltam, nem állok valami jól. Sem én, sem mi.”   Senki ne gondolja azonban, hogy a darab puszta moralizálás, tézisek-antitézisek, netán vallásos elmélkedések halmaza, ellenkezőleg. A 10 vérbeli profizmussal megírt, élettel teli, igazi mai, ám általános érvénnyel ható színjáték, ahol a Tízparancsolat szinte "csak" -kétségtelenül erős- háttérként szolgál tíz ember, tíz jellem sorsának kibontásához, miközben fokozatosan kiderül: számos szereplőnek nagyon is sok köze van egymáshoz, sorsuk alakulásához...és hozzánk. Székely Csaba -szándékosan használok profán jelzőt-  ördögi leleménnyel, egy kirakós játék, egy Rubik-kocka bonyolultságával viszi előre a cselekményt, teszi föl vagy éppenséggel veszi le figuráit sakktáblájáról. Ez a pompás dramaturgiai bravúr,  székhez szögező, döbbenetes teátrumi varázs, amit elsősorban és  legfőképp kiemelnék. Talán megengedhető a hasonlat: Agatha Christie klasszikusa, a Tíz kicsi néger jutott olykor eszembe, nem csupán a bűvös tízes szám okán, hanem mert itt is, ott is kiderül előbb-utóbb: messze nem mindenki az, akinek s főleg ami(lyen)nek látszik. Ám míg a krimiben mint újkori címe mondja "...végül nem maradt senki sem", emitt azért bőven vannak túlélők...

Az évad, sőt az év legjobb drámája (lehet?) a 10 és nem kétlem: a tomboló és tartósnak ígérkező közönségsiker mellett szakmai elismerésben is részesül és remélhetőleg az országhatáron túlra is eljut.

MTI hír:

A kormány megvásárolta Munkácsy Mihály Golgota című festményét – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten, sajtótájékoztatón, Kósa Lajos, Debrecen fideszes országgyűlési képviselője és Papp László debreceni polgármester társaságában.

Gulyás Gergely közölte, a festményt 3 milliárd forintért vette meg a kormány Pákh Imrétől. Hozzátette, több szakértői vélemény is készült, a becslések pedig igazolják a vételárat.

Így most már a Munkácsy-trilógia mindhárom festményének – a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo és a Golgota – rendezett a tulajdoni viszonya, mindhárom kép magyar állami tulajdonban van, a műalkotásokat pedig hosszú távon is a debreceni Déri Múzeumban helyezik el – fejtette ki a Miniszterelnökség vezetője az Országház Munkácsy-termében tartott bejelentésen.

„Ez egy fontos hír a magyar kultúra kedvelőinek, fontos hír a Munkácsy-rajongóknak”, Debrecen és az ország egésze is gazdagodott – mondta a politikus.

Kósa Lajos felidézte, hogy a képek először 1995-ben a Déri Múzeumban voltak láthatók együtt, majd azt is felelevenítette, hogy a Krisztus Pilátus előtt című alkotást 2015-ben vette meg a magyar állam – a Magyar Nemzeti Bank Értéktár-programja keretében – a kanadai Hamilton Galériától.

A képviselő úgy fogalmazott, a festmények „élete” legalább olyan kalandos, mint maguk a képek.

Papp László debreceni polgármester arról beszélt, hogy most teljesült az a több mint 100 éves igény, hogy a trilógia – amely debreceni szimbólum – állami tulajdonban legyen.

Azt ígérte, jó gazdái lesznek a képnek.

A Jézus életét megörökítő sorozat darabjait első alkalommal 1995. augusztus 25-én láthatta együtt a közönség. A művek közös bemutatásának különlegessége, hogy maga Munkácsy sem látta együtt a három, bibliai témát feldolgozó festményét.

A magyar kultúra végstádiumáról szóló Magyar Idők-cikksorozatot lezáró cikk tévés folytatása megtekinthető az M5 tegnapi, december 18-ai adásában. Meghívott vendégek: Gajdics Ottó főszerkesztő, Szakács Árpád, Orbán János Dénes, mindhárman a Magyar Időktől

VÉGSTÁDIUMBAN A MAGYAR KULTÚRA

SZAKÁCS ÁRPÁD: KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA?

XX. rész

Magyar Idők.hu, 2018. DECEMBER 15. SZOMBAT 08:00 2018. 12. 15. 10:20

"A VIRTUÁLIS FRANKENSTEIN-SZÖRNYFIGURA ÉLETRE KEL MAJD EGY MINDENT ELSÖPRŐ KATAKLIZMA FORMÁJÁBAN"

Sorozatunk huszadik részével mérföldkőhöz értünk. Témánk legfontosabb epizódja következik. Egy évvel korábban ezzel kellett volna kezdenünk, de akkor önök teljesen máshogy látták volna mondanivalónk lényegét. Most viszont összeáll majd a kép.

[...] „Ha valaki például színházigazgatóként kiesik egy ideológiaterjesztő pozícióból, minden gond nélkül jelen lehet máshol: kiállítást nyit meg, rendez, előad, forgatókönyvet ír stb., tehát a kultúra egyéb területein kiemelt életszínvonalon tud dolgozni. A kultúrában tehát csak nyerhet valaki, ha a balliberális oldalt választja. Ott kínálják az igazi perspektívákat, a tehetség nem elsőrangú tényező, a marketing sulykolása majd zsenivé tesz mindenkit, akiben fantáziát látnak.

A magyar kulturális igazgatás egyáltalán nem fogta fel a kultúra hálózatrendszerének jellegét, működését. Sőt a jobboldali kultúra irányítói elfogadták és legitimálták azokat a struktúrákat, amiket a másik oldal hozott létre, legfeljebb azokba saját embert küldött, aki hamar elveszett a labirintusban, gúzsba kötötték, megvezették, majd megbuktatták. Vagy az illető átállt.”

[...] 

Az Operaház titkai és újjászületése

2018.11.25.

26 perc, 2018

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők. Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítsák helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

/Mediaklikk.hu/

Kedves Barátaim!

Hiába a szakbarbárság, néha mi is megfordulunk kiállításokon...
Sőt - laikus létünkre megbocsájthatatlanul - gyakran véleményünk is van róla.
Igaz, hogy a zenével pontosan ugyanígy vagyunk, és ott se tart vissza senki és semmi.
Régebben még azon is agyaltunk, hogy külön lapcsaládot hozunk létre, és különkiadást jelentetünk meg a képzőművészeteknek. Eszközeink fogytán (pénzünk pedig már végképp nincs...) ez nem tűnik időszerűnek, de egy Magazin/Társművészet rovatot talán létre tudunk hozni - ha barátunk cikkének fogadtatása indokolja.

És van még valami!
Heiner Lajos barátunk - ismerve a profilunkat, ide a "Társművészet" topikba szánta a beszámolót. Mi döntöttünk úgy, hogy ezt egy szinttel feljebb, a címlapra is feltesszük. A kérdés már csak az, vajon megtehetjük-e ugyanezt más olvasók közérdeklődésre számot tartó, valamely fórumban közölt, igényes és SAJÁT cikkével is?

Ezt kéne megbeszélnünk majd a "Haldajunk tovább..." topikban!

Több mint húszmillió forintért árverezték el a Tüskevár kéziratát

ORIGO/MTI 2018.11.23. 21:41

A kikiáltási ár többszöröséért, 21 és fél millió forintért kelt el Fekete István: Tüskevár című regényének eredeti, tintával írt kézirata a Múzeum Antikvárium 33. árverésén.

Fekete István 1957-ben kiadott legendás ifjúsági regényének kikiáltási ára kétmillió forint volt, az eredeti ár többszörösét egy magánember ajánlotta a liciten - közölte Antal Károly, az antikvárium vezetője.

Az aranyfestékkel, vászonkötéssel ellátott szöveget az író 1956. június 29-én kezdte írni.Ahogy az eredeti kézirat első oldalán olvasható, a regény Matula iskolája címmel jelent volna meg, de a címet az író áthúzta és a ma ismert címre írta át.

Az 1970-ben elhunyt író legnépszerűbb ifjúsági regényét, valamint annak folytatását a Téli bereket a Kis-Balatonnál írta. Az eredeti kézirat 408 sűrűn teleírt A/4-es oldalt foglal magába.

Antal Károly elmondta, hogy a szöveg az író javításaival, teljesen tökéletes állapotban és hiánytalanul került árverésre. A kéziratot Fekete István is nagy becsben tartotta, valószínűleg ő maga, sajátkezűleg kötötte be - tette hozzá.

A Kis-Balaton élővilágát talán legérzékletesebben bemutató munkát az író hagyatékát gondozó férfi, Fekete István 94 éves unokaöccse adta be a Múzeum Antikvárium árverésére - tudatta Antal Károly.

Csodakiállítások a császárvárosban – Monet és Bruegel

Monet-tól Picassóig / Albertina, Bécs

Hasonló kiállításra több mint 20 éve nem került sor.

A tárlat a francia festő 100 festményét vonultatja fel, a korai, pre-impresszionista korszaktól kezdve a késői alkotásokig, melyeket Givernyben lévő házának kertjében festett.

A művész dolgozott a tengerparton, Normandia szikláinál, a Szajna partján, vagy Londonban.

Láthatóak a leghíresebb képek, így a Roueni Katedrális, meg a Tavirózsák-sorozat, engem leginkább azok a művei fogtak meg, melyen vitorlások szerepelnek – vissza-visszatérő téma Monet-nál.

Minden alkotáshoz alapos, de tömör magyarázat tartozik német és angol nyelven.

Sajnos, a kiállítás logisztikája sok kívánnivalót hagy maga után, szemben a Kunsthistorisches Museum Sonderaussellungjával (ld. alább). A tömeg iszonyatos volt (a tárgyilagosság kedvéért: az osztrák Örökös Semlegesség Napján jártam az Albertinaban), hosszú sorok kígyóztak a pénztárnál, ruhatárnál – és tömegek a Monet-opusok előtt.

Igen, itt egy művész, akit hosszú élete a romantikától az expresszionizmusig vezetett.

Érdemes időt áldozni a múzeum többi kiállítására is, noha a választás nem egyszerű. Szomorú szívvel csak benyomásokat (na jó, impressziókat) tudtam szerezni a matuzsálemi korban elhunyt Helen Lewitt fotográfiáiról. Képein New York szegénynegyedei, Bronx, Harlem, a Lower East Side, és Mexikó.

És a Batliner Gyűjtemény. Degas, Cézanne, Munch, Chagall, és persze sok Picasso.

Utóbbi képeit mindmáig nem tudtam igazán megszeretni. De megcsodálható néhány kerámiája, valóban bámulatosak.

És egy felkavaró élmény, Moholy-Nagy László festménye, a Mezők. Gimnáziumi rajztanárom, a néhai Hemmert János, nem rajzórákat tartott. Művészettörténetet tanított, Leonardotól a kollázsig (utóbbiban országos hírnevű volt, talán látta valaki a az Olvasók között valamelyik kiállítását).

Ő mesélt Moholy-Nagyról, ugyanabba a Radnóti Gimnáziumba járt, mint évtizedekkel később én, noha akkor még Szegedi Magyar Királyi Állami Főgimnázium volt a neve. És ugyanannak a szegedi napilapnak írt, a Délmagyarországnak, mint én is kamaszként, noha ő verseket, én pedig a szegedi villamosközlekedés történetéről.

Ott van még a Prunkraume, csak végigszaladni volt időm, és Warhol, sajnálom, Pan Hrabal, erre már tényleg nem volt időm, energiám.

Übrigens: jövőre Dürer-tárlat!

Köszönetünket fejezzük ki a jegypénztár két kedves hölgyének, akik előzetes egyeztetés nélkül, soron kívül lehetővé tették a tárlatra való bejutást és a beszámoló létrejöttét.

Bruegel / Kunsthistorisches Museum, Bécs

„Bruegel moralista, vagy fatalista? Optimista, vagy cinikus? Humorista, vagy filozófus? Paraszt, vagy városi polgár? Népi művész, vagy intellektuális alkotó? Vidéki, vagy egyetemes? Humanista, vagy mizantróp? Forradalmár, vagy a dolgokat távolról szemlélő?” –teszi fel a kérdést Flandria miniszterelnöke, Geert Buorgeois a kiállítás rendkívül míves katalógusának előszavában.

A festő halálának 450. évfordulója alkalmából rendezett tárlat a művész munkásságáról mindmáig a legátfogóbb.

Talán nincs még egy olyan neves festő, akinek életéről oly keveset tudunk, mint az övéről – még születésének dátuma sem ismert, 1525-30 között lehetett.

Vannak, akik orvosnak gondolják, hiszen A vakok című festményén orvosi pontossággal ábrázolja a vakság hat különböző formáját. Mások szerint építészmester volt – a Bábel tornyán a kor valamennyi architektúrai vívmányát felvonultatja. De lehet, hogy Bruegel „csak” remek megfigyelő volt?

Akárhogy is, ez a kiállítás rendkívül sok arcát megmutatja. A bécsi Kunthistorisches Museum 12 táblaképe mellé vendégek érkeztek a világ számos helyéről – látható számos kép New York, London, Antwerpen, Brüsszel, Prága, Darmstadt múzeumaiból. Megtekinthető A halál diadala a Pradóból. Összevethető egyik legismertebb festménye, a Bábel tornya két változata, Bécsből és Rotterdamból.

Minden kiállított darab mellett velős információ német és angol nyelven.

De ez a kiállítás sokkal több, mint az életmű zömének felvonultatása. Napjaink modern technikájának segítségével bepillantást nyerhetünk az alkotások keletkezésébe, az „eredeti” koncepció(k)ra, a ráfestett végleges változat(ok) mellett. A Gyermekjátékok mellett korabeli gyerekcipő. Vagy annak szemléltetése, hogy a nyers fából hogyan születtek meg a festmények alapjául szolgáló fatáblák.

Számos rajza is megcsodálható.

Szemben az Albertinával, a tömeg itt még elviselhető – előzetes jelentkezés alapján húszpercenként csak meghatározott számú látogatót engednek be.

Képtelen vagyok tovább méltatni ezt a kiállítást. Bruegel – Csontváry mellett – legkedvesebb festőm. Négy éven át éltem Bécsben, sokszor Brugel miatt látogattam a Szépművészeti Múzeumot. Ám jelen tárlat az életmű legátfogóbb prezentálása, olyan esemény, mely legfeljebb száz év múlva lesz ismét.

Nem írom azt, hogy menjenek el megtekinteni.

Zarándokoljanak!.

Köszönetünket fejezzük ki Julia Kollmannak, a Kunsthistorisches Museum Sajtóosztálya Munkatársának a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségéért.

Praktikus Webhelyek:
www.albertina.at
https://www.bruegel2018.at/

Megközelítés Budapestről: legkényelmesebben vonattal, menetidő b. 2,5 óra. Spar Schiene menetjegy, helybiztosítással egy útra 13 Euro (limitált kontingens!)

https://www.mavcsoport.hu/mav-start/nemzetkozi-utazas/becs

Bécsi tömegközlekedés:
https://www.wienerlinien.at

24-48-72 órás tömegközlekedési jegy:

https://www.wienerlinien.at/eportal3/ep/channelView.do/pageTypeId/66533/channelId/-47345

Javasolt étkezési hely: Siebensternbrau
http://www.7stern.at/en-gb/

Megközelítése: 49-es villamossal a Volkstheatertől, két megálló.

Mint október 4-én már írtam:

A NER forradalom felfalja saját gyermekeit (is). Hammerstein Judit és Pröhle Gergely után Andy Vajna következhet. Tóta W. Árpád írása, ami A hörcsög és a rókatündér címmel hvg.hu-n itt olvasható, így kezdődik: Andy Vajnának valaki elküldte a selyemzsinórt. A folytatás a fenti linkre kattintva olvasható.

Idézet ebből a sokadik szövegáriából:
http://mandiner.hu/cikk/20181012_okovacs_szilveszter_az_operaert_felelek_nem_masok_cikkeiert

"Aki jó magasra ugrik és jó magasságot énekel, az fog itt fellépni, nem pedig az, aki jó magas pozícióban ülő politikushoz húz."

A FŐIG mekkorát ugrik és milyen magasságot énekel?
Csak nem jó magas pozícióban ülő politikushoz húz?
Közismertek olyan művészek, akiket Ő mellőz, pedig bőven teljesítik a fogalmazása szerintieket.

Szövegáriák helyett hozzáértés, megértés, szerénység és emberség kellene! 

Attól "tartok",hogy Prőhle Gergely kvalitásai nemcsak a róla kritizálva írókénál,hanem a róla döntőkénél is számosabbak.Nem lesz fényes a finálé,úgy tűnik.

Kásler Miklós emberminiszter: "Magam kultúrharcot nem érzékelek, de az biztos, hogy mindenfajta túlzott befolyást meg kell szüntetni."..."Az elmúlt évtizedekben gyakorlattá vált, hogy egyesek megmondták, ki a tehetséges és ki nem az. Ezek a minősítések jó néhányszor nem egyeztek a személyes véleményemmel, ízlésemmel. A kultúra területén dolgozóknak és döntéshozóknak feladatuk, hogy a kulturális értékeket juttassák el az emberekhez." (Magyar Idők, 2018. október 11.)

Vajon mire számíthatnak azok a kulturális intézményvezetők, -köztük pl. akár Ókovács Szilveszter MÁO-főigazgató- akik "megmondják, ki a tehetséges és ki nem az", "túlzott befolyásuk van" és a minősítésük nem egyezik a miniszterével? Arra számíthatnak, ami pl. legutóbb Pröhle Gergellyel történt? Eddig úgy tudtam, hogy éppenséggel a kulturális intézményvezetők döntenek az általuk vezetett intézményben történő munkáról és felelősek azért, hogy megmondják, ki a tehetséges és ki nem az. Vagy ezentúl a miniszter dönti majd el, ki énekelje Mimit vagy ki táncolja el Odette szerepét? A kritikusoknak is a miniszter mondja majd meg, ki a tehetséges és ki nem az? A közönségnek, az olvasóknak, a tárlatlátogatóknak a miniszter mondja majd meg, ki a tehetséges és ki nem az? Szóljon valaki, ha rossz a gondolatmenetem! A gondolatmenetemről is a miniszter mondja meg,jó-e vagy rossz? 

Magyar Idők, Apáti Bence: (idézet)

"Kásler miniszter úr nagyon helyesen belátta, hogy a magyarok többsége április 8-án többek között azért járult a szavazóurnákhoz, mert egy olyan kormányt akart, amelyik elég bátor megvédeni a tradicionális jobboldali értékeket a mindent letaroló, agresszív balliberális világképpel szemben". "

A NER forradalom felfalja saját gyermekeit (is).

Akkor miért is kell leváltani? CSAK!

ORIGO2018.10.04. 11:14

"November 1-i hatállyal Prőhle Gergely vezetői megbízatása a Petőfi Irodalmi Múzeum Főigazgatójának és az Emberi Erőforrások Minisztériumának közös megegyezésével megszűnik.

Kulturális területen végzett eredményes tevékenységét az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiemelten hatékonynak tartja, egyben köszönetet kíván nyilvánítani a főigazgató eddigi áldozatos munkásságáért – adta hírül mai közleményében a tárca."

Friss, hivatalosan még meg nem erősített hír: október 31-i hatállyal leváltják Prőhle Gergelyt a Petőfi Irodalmi múzeum főigazgatói posztjáról. Részletek  i t t. Ld.még ugyanerről ugyanitt 1258-at...

...továbbiakban felkészül???...(Szakács Árpád már felkészült.)

Csak hogy tudjuk: o = Szakacs Arpad ujsagiro es tarsashazkezelo az, aki az eddigi legelesebb tamadast intezte - Billy Ellioton keresztul- Okovacs Szilveszter foigazgato es tobb mas , konzervativnak, jobboldalinak tekintett kulturalis vezeto ellen.

"KEGYELETI OKOKBÓL HALLGATTUNK, DE ENNEK MOST VÉGE"

VÉLEMÉNY

MAGYAR IDŐK, 2018. OKTÓBER 2. KEDD 10:41 2018. 10. 02. 15:31 Papolczy Gizella

„A Magyar Idők szombati számában Szakács Árpád a cikksorozatának XV. folytatásában felemlegeti a színházakból eltűnt Csurka-darabok fájó hiányát. Előtte, a pénteki számban a Csurka Endre, Csurka Eszter és Csurka Dóra közlése alapján született cikk pedig a hangzatos Vége az örökösödési háborúnak címmel jelent meg. Ebben az áll, hogy a „Csurka gyerekek” által kötött szerződések és az ő intencióik szerint újra játszhatják a színházak Csurka István darabjait.

De vajon a színházak miért nem játszottak eddig Csurka-darabokat? Talán a kormány elhibázott kultúrpolitikája miatt?

Nos nem, hanem azért, mert a „Csurka gyerekek” mindenkit bepereltek, aki akár a legkevesebbet is merészelt Csurka István emlékének megőrzése érdekében tenni. Vegzálták az Írószövetséget, a Fiumei úti temető vezetését, a Polgárok Házát, az Ady Endre Művelődési Házat, a Klebersberg Kulturális Központot, beperelték a Dörner vezette Újszínházat, a Bucz Hunor által vezetett Térszínházat és Ivancsics Ilona Színházát, mert játszották Csurka darabjait. Ki a fene szeret bíróságra járni? Hát levették a repertoárról.”

 […]

"Nem kímélték Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmestert sem, aki a Négy-öt magyar összehajol című Csurka István-emlékkönyv előszavát írta, és az író születésnapjára rendezett emlékestek fényét nemzetileg elkötelezett, neves operaénekesekkel együtt emelte.

Beperelték Gárday Gábor operaénekest, Szakály Sándor történészt, Boros Imre közgazdászt, Kligl Sándor szobrászművészt, Kosaras Péter Ákos történészt, a Medveczky és a Papolczy család több tagját..."

[...]

Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester,
a Magyar Állami Operaház örökös tagja,
P. Reisz Pál, a sümegi ferences rendház házfőnöke,
Papolczy Gizella, a megszüntetett Magyar Fórum szerkesztőbizottságának elnöke

A cikkben hivatkozott Szakács Árpád-cikk:

XV. ELNYOMÁS ÉS RETTEGÉS A SZÍNHÁZAKBAN

MIELŐBB ÚJ RENDSZER KELL A SZÍNHÁZI TAOTÁMOGATÁS HELYETT

VÉLEMÉNY

MAGYAR IDŐK.HU,  2018. JÚLIUS 28. SZOMBAT 09:30 

A NEMZETI A TAVALYI ESZTENDŐBEN NEM FÉRT BE AZ ELSŐ TIZENÖT KEDVEZMÉNYEZETT KÖZÉ

L. Simon László

„Az elmúlt fél évben számtalan cikk jelent meg arról, hogy az úgynevezett kamuszínházak és a vitatható művészi teljesítményű előadók egyre több bevételre tesznek szert az állam által átengedett társasági nyereségadóból. A számok sajnos alátámasztják ezt az állítást, s miközben madártávlatból úgy látszik, hogy a 2009-ben bevezetett kiegészítő támogatási rendszernek köszönhetően egyre több az előadó-művészetekre fordított közpénz, közelebbről megnézve a fejleményeket riasztó tényekkel szembesülhetünk.”

[...] "A taotámogatások óriási mértékén elgondolkozva nem árt szembenézni azzal a ténnyel, hogy a Magyar Idők és más fórumok hasábjain az állami kulturális források elosztásáról zajló késhegyre menő viták szereplői sajnos nem látják a fától az erdőt: a taotámogatás tavalyi 37 milliárdjával szemben a Nemzeti Kulturális Alapban (NKA) kevesebb mint 800 millió forintot osztottak szét a nagyszámú színházi, zenei és táncos pályázó között. Ehhez jött még hozzá az üres adathordozók után beszedett díjaknak az NKA által felosztott része, ami, ha a könnyűzenei támogatásokat levonjuk, nem éri el a 300 milliót.

A nagy pénz tehát a taóban van, s bizony egy taóból kistafírozott intézmény azt bíz meg rendezéssel, darabok újra fordításával, dramaturgi munkával stb., akit csak akar, azaz ha a szemfüles zsurnaliszták a „kifizetőhelyeket” keresik, akkor a Petőfi Irodalmi Múzeum után nézzenek körül egy-egy előadó-művészeti intézmény háza táján is."

[…] „Joggal adódik az a kérdés is, kik vitték „haza” a legtöbb átengedett adót 2017-ben. Íme a rangsor: Rivalda Stúdió Művészeti Iroda Közhasznú Nonprofit Kft. (Experidance Produkció) 1,5 milliárd forint, Globe Production Közhasznú Nonprofit Kft. (Kékprodukció Előadó- és Alkotóművészeti Nonprofit Kft.) 1,5 milliárd – félreértés ne legyen, az is az Experidance. Esztrád Színház Közművelődési és Közhasznú Kulturális Egyesület 1,44 milliárd, Magyar Virtuózok Művészeti Nonprofit Kft. 1,43 milliárd, ICON (Forrás Művészeti Oktatási és Színházi Közhasznú Egyesület) 978 millió, Broadway Event (Jamdance Közhasznú Nonprofit Kft.) 776 millió, Műhely Produkció Közhasznú Nonprofit Kft. 695 millió forint.

Az első tíz helyezettbe mindösszesen három állami, illetve önkormányzati fenntartású színház fért be: a Magyar Állami Operaház 1,499 milliárd, a Budapesti Operettszínház egymilliárd, a Madách Színház 757 millió forintnyi taót tudott összeszedni. Míg például a Nemzeti Színház nem fért bele a listavezető 15 cégbe, addig a Mága Zoltán koncertjeit szervező, a rangsorban 15 helyezett Ymiso Hungary Kulturális Közhasznú Egyesület tavaly 578 millió forint taotámogatást kapott.” […]

Ismét tanultam valamit,okosabb lettem. Hiába no, a jó (és nem jó) kommentelő holtig tanul.

Hogy mit tanultam? Hát azt, na, hogy egy konzervatív közéleti napilapnak, legalábbis Magyarországon (!) nem kell, nem feladata -netán nem szabad?- független véleményt közölnie. Ekkora öngólt legutóbb Mandzukic rúgott a VB-döntön. Az is szép volt.

Továbbá megtanultam, hogy egy konkrét színházi produkción rugózva, de annak megtekintése nélkül lehet, pontosabban kell ekézni a ner-lélegeztetőgépen tartott pszeudo "ballibet"...úgy általában. Itt van már a Chicago Csikágó. Az a régi.

Konkrét kritika helyett pedig a kritika "lényegét" kell kifejteni. Remélem, itteni szerkesztőink, cikkíróink azért már csak eztán is megmaradnak régi rossz  jó szokásuknál és konkrét produkciókról fognak konkrét kritkákat írni. Azok jobbak.

Nem az Origo és nem a Magyar Idők védelmében, csupán a tényszerűség kedvéért:
Az Origo nem definiálja magát független lapként. A Magyar Idők konzervatív közéleti napilapként határozza meg magát. Miért is kellene független véleményt közölniük?
Valóban nincs utalás arra, hogy munkatársaik látták volna a Chicago előadását, de nem is kritikát írtak. „Feltehetően azért nem tetszett, mert egyszerűen rossz” – ebben a mondatban a feltehetően jelzi, hogy a minősítés feltevésen alapszik. Fáy recenziója más előjelű összegzést nem tesz lehetővé.

Nem az Origo védelmében, csupán a tényszerűség kedvéért:
Az Origónak van kult.-rovata, de ez nem kötelezi bármelyik színpadi produkció értékelésére, sem azokkal kapcsolatos szakmai vitára. A cikk nem a Chicago előadásáról szól, hanem arról, hogy az ellenzéki média nem fogadja el, nem közli le az Alföldi Róbert rendezéséről formált ellenkező véleményt, történetesen Fáy Miklós szabad véleményét.
Az írás megjelenését az indokolja, hogy az Origót többen olvassák, mint Fáy blogját, a kritika lényegét pedig kifejti a Fáy stílusában kevésbé jártas olvasók táborának.
A PS 2-höz: Le nem közölt kritikáját Fáy Miklós leközölte a blogjában, tehát nyilván nem ajánlotta fel az Origónak (amely linkeléssel elérhetővé tette a cikket).

Elozo (ez alatti) beirasom ota rabukkantam egy ujabb gyongyszemre espedig eppen a fuggetlen, elfogulatlan, szabad sajtotermek origo idezett cikkebe agyazva, ezt. Ajanlom mindenki szives figyelmebe. Elvegre ebben az irasban nemcsak honi kulturalis allapotainkrol kapunk hiteles, elfogulatlan tájekoztatast, hanem egy nagy -cikkszerzo es kritikus- egymasra talalas oromteli tanui is lehetunk. Oromunket itt is kisse bearnyekolja az, amit mar emlitettem lejjebb: az a lekuzdhetetlen erzes keritett hatalmaba, hogy a fuggetlen, elfogulatlan, szabad Magyar Idok kolumnistaja sem latta az eloadast mikent nevtelen origos kollegaja sem. Sebaj, az egesz ceco ugysem a produkciorol szol...mikent a Billy Elliot-ceco sem.

Szerencsere letezik fuggetlen, elfogulatlan, szabad sajtotermek Magyarorszagon (origo)...

...kar, hogy ez a sajtotermek az idezett cikkben csak a kritikust pontosabban annak velt politikai ertekrendjet minositi, kritizalja. A produkciorol ugy tunik, mar nem futotta (?) szini- (es  n e m  1/1 politikai) kritikat osszerittyenteni.

PS 1 Eddig nem erdekelt a darab. Most mar kezd. (V.o. Billy Elliot-ugy)

PS 2 A fuggetlen, szabad, elfogulatlan origo atvehetne a le nem kozolt kritikat. Rajta!

"TISZTESSÉG VAGY AMIT AKARTOK"

Fáy Miklós.hu

2018. július 8. vasárnap, 1:19

„Tényleg nem akarok itten hősködni, de a következő dolog történt. 

Megbízást kaptam a szinhaz.net oldaltól, hogy írjak az Átrium Színház Chicago előadásáról. Szép feladat, jó feladat, még ha a végén kiderül, hogy egy csapat énekelni és táncolni nem tudó színművésznek kellene énekelnie és táncolnia, ami nem feltétlenül kecsegtet sikerrel. Mindegy nem magyarázom tovább, itt az írás róla.”

[,,,]

„Eltelik egy nap, kettő, az írás csak nincs fönt az oldalon, amit soha nem értek, a bemutató már régen elmúlt, meg egyébként is, internet, nem kell sem szedni, sem nyomtatni, csak beilleszteni, de hát ki tudja, mik máshol a szokások. Közben érkezik egy levél a szerkesztőtől, vagyis a megrendelőtől, hogy azt mondják a színházban, ez egy különlegesen szerencsétlen este volt, ami elromolhatott, az elromlott, nem nézném-e meg meg egyszer az előadást. Mondtam, hogy megnézem én, abban nincs hiba, de nem változtatok, ez így kerek.

Nincs válasz, de az írás nem kerül föl. Aztán jön egy újabb levél, hogy azért csak nézzem meg a másik szereposztást, és fogalmazzam össze a tapasztalatokat, az sem baj, ha az egész őszre csúszik. Dupla honorárium. 

Tényleg? Addig kell nézni egy előadást, amíg nem tetszik? Akkor közöljük róla a kritikát, amikor már úgyis mindegy? És ezentúl majd minden előadás kap még egy lehetőséget, hátha csak rossz napja volt a főszereplőnek, a súgónak meg a függönyhúzónak?” 

az Origo.hu kommentárja

ORIGO.hu, 2018.07.27. 12:05

„Egy szinhaz.net nevű internetes színházi újság rendelt egy cikket az egyik kritikustól. Alföldi Róbert a Chicago című musicalt rendezte meg az egykori Május 1. mozi helyén nyílt magánszínház-szerűségben, aminek egyébként Alföldi félig-meddig az egyik vezetője is. A kritikus nem áll különösebben távol az ellenzéki médiumoktól, de valamiért mégsem tetszett neki Alföldi előadása. Feltehetően azért nem tetszett, mert egyszerűen rossz. Mindenesetre a kritikus elkövetett egy hibát. Azt írta Alföldi Róbertről, amit gondol, nem pedig azt, amit a balliberális színházi világban róla gondolni kell.” 

Kis (?) magyar Kulturkampf, ezúttal Erdélybe kihelyezve. Részletek itt. Zenei vonatkozás ebben nincs.

Vidnyánszky Attila visszautasította a kritikusok jelölését. 

A Színházi Kritikusok Céhe az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményei közé emelte...Vidnyánszky Attila Bánk bánját is. Ám Vidnyánszky nem kér a jelölésből. Részletek itt. Részemről no comment. Ennyit arról, ki(k) politizálja(k) át a művészeti életet. Ki mit mikor miért (nem) vesz át.