Téma ismertetése: film, könyv, gasztro, építő, képző, tánc, etc
Okkal vagy ok nélkül, de élénk, a színházi világon túli visszhangot is bőven kiváltó kirándulása után újból saját társulatának írta, rendezte és saját társulatával játszatja és játssza el Pintér Béla legújabb, még márciusban bemutatott darabját. A Szívszakadtig cselekményét nem helyezi történelmi időkbe, szövegét nem szedi verslábakba és nem archaizál, szereplőivel nem énekelteti "szólamaikat", és nem aktuálpolitizál...legfeljebb egy csipetnyit, de ugyan ki nem, hol nem, mikor nem? A színház -szerény és véka alá már többször nem rejtett véleményem szerint- úgyszólván sohasem volt és sohasem lehet vegytisztán politikamentes; mint mindenben, a politizáló színház esetében is a mérték és a színvonal számít. Nos, ezúttal Pintér Béla csupáncsak ír(t). Írt egy színdarabot, olyant, amiben mindaz, amit némely kritikusok netán a darab hibájaként rónak fel, számomra éppenséggel erényként jelentkezik: kifogyhatatlan mennyiségű és túlnyomórészt jó vagy nagyon jó minőségű gagek, poénok, fordulatos, több mindenbe belekapó, de végső soron nyílegyenes cselekmény, olyan bizarr csavarok, amik láttán-hallatán a néző kapkodja a fejét és kapkod levegő után. Hollywoodi forgatókönyvírók sokasága valószínűleg csak álmodik arról az ötletparádéról, amit a szerző ránk zúdít bő kilencven perc alatt. El kell fogadni, hogy az ún. súlyos társadalmi mondanivaló és az ún. szórakoztatás arányát Pintér nem patikamérlegen egyensúlyozta ki (talán máskor sem teszi), és a patikamérleg ki-nem-egyensúlyozott nyelve itt az utóbbi azaz a szórakoztatás javára billent át, noha a cselekményben a tragikomikum, sőt a tragikum is bőségesen jelen van. Poéngyilkosság nélkül is elmondható annyi, hogy a Szívszakadtig a szív, pontosabban egy szívátültetés körül-előtt-után-okán-apropóján zajlik és -mint címe is jelzi- szívszakadtig tart. Az viszont már maradjon titok (vö. Titkaink), történik-e szívátültetés (és még sok minden más) és szakad-e meg szív.
Az együttes ismét tükörsimára csiszolt, az ensemble-kultúra hibátlanul működik. Friedenthal Zoltán lehengerlő egy hasonlíthatatlan stílusú öreg apuka és egy Angela Davis-frizurás, enyhén (?) értelmi fogyatékos, kubai/afroamerikai-magyar "keverék" fiú kettős szerepében, amiért a szakma a Kritikusok Díjával honorálta a színészt, mellesleg harmadiknak egy orvos-epizodista alakjában is átsuhan a színen. Tulajdonképpen Stefanovics Angéla is kettős, pontosabban két, egymástól úgy 180 fokban széttartó szerepet játszik el kitűnően, voltaképpen e kettőzött egy-szerep a darab egyik fontos kulcsa, úgyhogy részletezésétől tartózkodnék. Thuróczy Szabolcs ma már szélesebb körben ismert és elismert személyisége ezúttal is a helyén van. Enyedi Éva, aki dramaturgként is közreműködött az alkotásban, derekasan helytáll seconda donnaként. Szabó Zoltán nemrég érkezhetett a társulathoz a néhai Szputnyik Hajózási Társaságtól: nem tudtam eldönteni, ő volt-e kissé halványabb kollégáinál vagy szerepének íve okán fogy ki kissé kezdeti lendületéből. Két nővérke jelmezébe Hajdú Rozi és Hornyák Dóra bújt. Pintér Béla meggyőzően játssza el a főorvos saját magára írt és saját maga által megrendezett szerepét. A jelmezeket mint mindig, Benedek Mari tervezte, zeneszerző mint sok éve szinte mindig: Kéménczy Antal.
Pintér Béla: Szívszakadtig - Pintér Béla és Társulata, Szkéné Színház, 2017. október 19
1212
A TEREMTŐ LÁNGÉSZ” - EMLÉKKIÁLLÍTÁS MADARÁSZ VIKTOR HALÁLÁNAK SZÁZÉVES ÉVFORDULÓJÁRA
Madarász Viktor emlékkiállítás halálának centenáriuma alkalmából
2017. október 19. - 2018. február 18
„Madarász Viktor (1830–1917) halálának centenáriuma alkalmából a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria emlékkiállításon emlékezik meg a magyar történelmi festészet fontos vezéralakjáról. A 2017 őszén nyíló kamara-kiállítás olyan ez idáig publikálatlan, párizsi levéltárakban végzett kutatásokra épül, amelyek nyomán Madarász Viktor munkásságát új megvilágításban tárhatjuk a nagyközönség elé és legproduktívabb, párizsi korszakát történetileg hitelesen mutathatjuk be.”
Nem tudom, mi motiválta a Katonát arra, hogy Gogol Háztűznézőjét, ezt a -mint az alcímben írják- "teljességgel valószínűtlen történet két részben"-produkciót kihozza. Dosztojevszkij óta tudjuk, hogy ők, orosz írók mindannyian Gogol köpönyegéből bújtak ki, de ez önmagában talán édeskevés. Leköti-e csaknem két és fél, szünettel súlyosbított órán keresztül a nézőt, megnősül-e Padkaljoszin hivatalvezető, másrészt férjhez megy-e hozzá vagy másvalakihez az első, hamvas ifjúságán már túljutott Agafja Tyihonovna és ha netán igen, melyik kérőhöz a nagy tolongásban? Nagyjából erről szól a darab; a nagy poént pedig, ti. a fenti két kérdésre a megfejtést a világért sem árulnám el. Azt viszont elárulom, hogy a 21. században Gogolt szerintem így nem érdemes és nem szabad sem elővenni, sem előadni, sem eladni. Ha már Gogol, akkor járhatóbb út volt az, amit pár éve a Vígszínház és Bodó Viktorék azóta megszűnt -pontosabban kivéreztetett, ellehetetlenített- Szputnyik Hajózási Társasága követett (el) a Revizorban: totálisan abszurd látlelet egy totálisan abszurd világról, egy totálisan abszurd világban.
Ascher Tamás és évtizedek óta összeszokott csapata (díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Szakács Györgyi, világítás: Bányai Tamás) úgy háztűznézett, ahogyan harminc évvel ezelőtt is lehetett volna, ma már azonban úgy ahogy van, túlhaladottnak, fárasztónak éreztem. Némi -alaposabb?- húzással (fordító-dramaturg: Radnai Annamária), egy részbe sűrítve talán valamivel ütősebb és biztosan tempósabb lett volna az egész cécó. Dargay Marcell zenéje legalább tényleg kifejező volt, drámai, olykor kísérteties hangeffektusai komikusan ellenpontozták a színpadon csordogáló bágyadt cselekményt. Fekete Ernő úgy tűnt, nem érezte igazán jól magát Padkaljoszin bárgyú-teszetosza szerepében, Jordán Adél sem brillírozott az eladósorban lévő harmincéves szűzlány figurájaként, bár a 2. részt szinte végigpipiskedni lábujjhegyen, nem kis fizikai teljesítmény: de miért is? Fullajtár Andrea markotányosnő-szerű házasságközvetítője mintha egyenesen Kurázsi mamájának komikus(nak szánt) párja lenne. Szirtes Ági sablonos nagynéni, a kérők közül Bezerédi Zoltán főleg színpadi neve (Rántotta) okán volt mulatságos, Vajdai Vilmos mimikájával próbált az lenni. Keresztes Tamás rég kinőtte már a lúzer-harmadik-kérő szerep "köpönyegét", remekbe szabott Popriscsinje óta különösképpen, még ha netán itt poén(os)nak szánták is, hogy az életben ő és Jordán Adél valóban házasok. Rajkai Zoltán pont ellenkezőleg; Kacskarjov főszereplő és nagy játékmester a darab még Gogol által véglegesített változatában: neki meg túl nagy az a bizonyos gogoli köpönyeg, egyszerűbben szólva: nem tölti ki. Ha rajtam múlik, ebben a cast-ban minimum felcseréltem volna Keresztest és Rajkait. Elek Ferenc szinte néma szolgája teszi teljessé a névsort no meg két üde cselédlány szerepében Czvikker Lilla e.h. és Nagy Bakonyi Boglárka e.h.
VASHEGYI GYÖRGY: NE NÖVELJÜK A KÁOSZT, HANEM PRÓBÁLJUNK IRÁNYT SZABNI
www.magyaridok.hu 2017. OKTÓBER 15. VASÁRNAP 07:45
"Nem lesz politikus és nem szereti a pazarlást, a kulturális szférában különösen nem. Szenvedélye a régizene és úgy érzi, sokat tehet a magyar kultúráért. Olyan szellemi hátországot vezet november ötödikétől, amely szerinte az állam jó tanácsadója lehet több területen is."
A témában újabb figyelemreméltó cikk itt:
Ld. ugyenezt a Marton Éva topikban is, mivel a művésznőről hosszabb bekezdés olvasható a cikkben.
Azt is olvasom, hogy a másik alelnököt decemberben választják meg, mert a szavazás második fordulójában szereplő három jelölt – Kiss B. Atilla operaénekes, Marosi Miklós építész és Szemadám György festőművész, író – közül senki nem kapott megfelelő számú voksot.
Amennyire tudom, Jankovics arra hivatkozott a visszalépésekor, hogy a szarkasztikus stílusa nem biztos, hogy szerencsés lenne az elnöki pozícióban. Az alelnökséget viszont elvállalta, s meg is szavazták....
Olvasom, hogy összesen 226-an szavaztak érvényesen, ebből 140-en Vashegyi Györgyre, a szintén induló Marton Évára harminchatan, Rátóti Zoltán színész-rendezőre pedig ötvenen. Jankovics Marcell filmrendező az ülésen jelentette be, hogy az előző nap visszalépett az elnökjelöltségből és magyarázatot nem fűz döntéséhez.
Vashegyi: Az érték és minőség területén kell előrelépni
ORIGO.hu KOVÁCS ANDRÁS2017.10.10. 16:39
Minden erőmmel azon leszek, hogy képbe kerüljek a napi ügyekkel, de az akadémia eddig is jó úton haladt, így nagyon jelentős változásokra nem lesz szükség - mondta az Origónak Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia új elnöke, aki jövőbeli terveiről is beszámolt.
Mik az első feladatai a megválasztása után?
Egy nem várt felkérés volt amelyet kaptam, mivel Jankovics Marcellről és Marton Éváról már egy éve lehetett tudni, hogy indulnak az elnöki posztért. Nyáron kaptam ezt a felkérést, így viszonylag kevés időm volt átgondolni a dolgokat, ráadásul az elnökjelöltek közül egyedül én nem volt korábban elnökségi tag, és csak májustól lettem az MMA rendes tagja.Minden erőmmel azon leszek, hogy képbe kerüljek a napi ügyekkel, de az akadémia eddig is jó úton haladt, így nagyon jelentős változásokra nem lesz szükség.
Minek tulajdonítja, hogy ilyen nagy arányban választották meg?
Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy az MMA küldöttei ekkora bizalmat szavaztak meg nekem. Igyekeztem az elmúlt időszakban egy olyan programot az asztalra tenni, amely kijelöli a következő időszak fő irányait, de az igazi munka mostantól kezdődik, hogy rálátásom lesz az akadémia teljes életére.
Mit tart megőrzendő értéknek?
Nagyon jó úton van az akadémia, ami Fekete György leköszönő elnöknek köszönhető. Amit az alapként letett arra lehet építeni. A különbség kettőnk között, hogy ő a politika világából érkezett, míg én két együttest alapítottam, és eddig nem volt kapcsolatom a közélet világával. Az általam alapított együttesek nagyon kevés közpénzt szereztek, így az ott megszerzett menedzseri tudásom is talán hasznára lesz az akadémiának.
Miben kíván változtatni az MMA működésében?
Az MMA-nak az érték és a minőség területén kell előrelépni, a napi pártpolitikától továbbra is távol tartom magam.Az akadémiának a magyar alkotó-és előadóművészet értékelvű támogatása és képviselete a legfontosabb feladata.Programomban kiemelt szerepet kapott a művészeti nevelés erősítése a közoktatásban. Ez befektetés a nemzet jövőjébe, mivel a jövendő generációnak sokkal szélesebb látóköre lesz. Tovább kell fejleszteni az MMA ösztöndíjprogramját és a különféle kollégiumok munkáját segíteni kell.
Nagyon fontos lenne a művészeti ismeretek terjesztését bővíteni a közmédiában. A magyar kulturális örökség területén nagyon sok a tennivaló, így ha ezen a területen nem leszünk kezdeményezőek, akkor más ezt nem teszi meg helyettünk. Létre kell hozni egy egységes kulturális archívumot Magyarországon, hasonlóan több nyugat-európai országhoz.
Ez jó - és fogas - kérdés...
Az a kérdésem, hogy mi a különbség a Nemzet Művésze és a nemzet művésze között.
A londoni fogadóirodán már nem vesznek fel előjegyzést, úgy hallottam... ;-)
Új elnököt választ a Magyar Művészeti Akadémia (MMA)
Új elnököt választ a második ciklusa befejeztével leköszönő Fekete György helyére október 10-i, keddi tisztújító közgyűlésén a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) a Pesti Vigadóban.
Az MMA alapszabálya szerint az elnök, az alelnökök és a négy fő elnökségi tag választását jelölőbizottság készíti elő, amely szeptember 15-ig Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező, illusztrátor és művelődéstörténészt, a Nemzet Művészét; Marton Éva Kossuth-díjas operaénekest, a nemzet művészét; és Vashegyi György Liszt Ferenc-díjas karmestert ajánlotta az elnöki tisztségre.
[url] http://epiteszforum.hu/godolloi-szentharomsag-templom; Tervezői gondolatok a Gödöllői Szentháromság Templomról [/url] www.építészfórum.hu Nagy Tamás, építész tervező: „A templom centrális tere a szentélyre, mint középpontra szervezett. Mint ahogy a három épületszárny veszi körbe az udvart, úgy öleli körbe a karzat „U” alakú tere a szentélyt, az épületegyüttes igazi középpontját. Az apszis nem csak formájában különbözik a többi térelemtől (az egyetlen íves forma az épületen), de színvilágában is. A 63 színes üvegablak rejtett üzenetet tartalmaz. Alexander Szkrjabin, századvégi orosz zeneszerző kutatása eredményeképpen, mely a zenei hangok és a színek összefüggésére irányult, létrehozott egy [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Alekszandr_Nyikolajevics_Szkrjabin#/media/File:Scriabin-Circle.svg; mátrixot, melyben minden hangnak egy szín felel meg. [/url] Ezt a hang–szín kódot felhasználva, az íves fal ablakaira a Kyrie eleison, könyörgésünk gregorián dallamát írtam fel.”
Friss hír: [url]https://szinhaz.org/plusz/filmszinhaz/2017/09/05/oscar-dij-enyedi-ildiko-filmjet-nevezi-magyarorszag/;Enyedi Ildikó Berlinben Arany Medvét nyert filmjét[/url] nevezi a Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága a jövő évi Oscar-díj - idegen nyelvű film kategóriában.
[url] http://www.origo.hu/kultura/20170822-az-emlekezes-eve-lesz.html; Nemzeti Színház – „Ez az emlékezés éve lesz” [/url] ORIGO.HU, VÁGI BARBARA2017.08.22. 21:15 „Az idén ünnepli fennállásának 180. évfordulóját a Nemzeti Színház, a jelenlegi épület pedig 15 éves. Éppen ezért az idei évad az emlékezés éve lesz – mondta Vidnyánszky Attila, a színház igazgatója az évadnyitó társulati ülésen. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere pedig beszédében kiemelte: számára attól nemzeti egy színház, ha megmutatja nekünk, magyaroknak, a nemzet tagjainak, hogy kik voltunk, kik vagyunk, és leginkább azt, hogy kik lehetnénk.”
1945 - magyar filmdráma A film alapjául szolgáló eseményekről évtizedekkel ezelőtt kellett volna már írni és akkor a film is korábban elkészül(hetet)t volna. A szerintem sok tekintetben az 1945-re hasonlító, akár kicsit előképének tekinthető Jób lázadása jócskán megelőzte korát és anno Oscar-díjat érdemelt volna. Ebből a szempontból az 1945 talán kissé megkésett -és kissé didaktikus- alkotás, de sosem késő. Sosem késő a szembesítés, a tükröt mutatás, jelképes és valós értelemben. Jelképes értelemben: a szőnyeg alól sosem késő előseperni "tükröt" mutatva az előseperni valót, bár már réges-rég meg kellett volna tenni. Valós értelemben: meg kell mutatni, elő kell szedni azokat a tükröket, bútorokat, szőnyegeket, használati és értéktárgyakat, ingatlanokat, földeket stb., amiket az "elhagyott" (eldeportált lakosságú) zsidó otthonok ezreiből, tízezreiből lopkodtak szét, amiknek a megszerzése céljából az "érintettek" sokaságát feljelentette a "nem-érintettek" egy része és/vagy amiket az "érintettek" megőrzésre átadtak nem-zsidó ismerőseiknek, szomszédaiknak, akik aztán "elfelejtették" azokat visszaadni tulajdonosaiknak vagy tulajdonosaik utódainak, már ha egyáltalán valaha előkerültek. Az 1945-ben valakik előkerülnek, ha nem is azért, ami miatt jövetelük hírére a falu régi-új magyar elöljáróin, egyes lakosain különböző okokból sikítófrász tör ki. A "téma" komplex, tudományos, történészi feldolgozása Ungváry Krisztián [url]https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=118349&type=22;könyvéhez[/url] köthető. E könyv ismeretében a film még tökéletesebben érthető, szinte illusztrálja a könyvben leírtakat: a zsidótörvények majd a deportálások valóságos célja az "érintettek" törvényekben, jogszabályokban rögzített kifosztása -majd végül utolsó értékük: puszta életük- elvétele- volt. Gazdagoktól földeket, gyárakat, ingatlanokat, műgyűjteményeket stb., szegény(ebb)ektől azt, amijük volt: ágyneműt, ruházati cikkeket, szőnyeget, varrógépet, karikagyűrűt, bútordarabot...vagy éppenséggel szobatükröt. Igen, azt a tükröt, amibe jó volna már hosszabban, alaposabban belenézni. Rendező: Török Ferenc, író: Szántó T. Gábor, forgatókönyv: Szántó T. Gábor/Török Ferenc, operatőr: Ragályi Elemér
Úgy gondolom, annak a "már kevesebb mint tízmillió magyar adófizetőnek" - akik megnéz(het)ték - megnézik élőben is a három képet - elsősorban nem fiskális szempontok jutottak-jutnak eszükbe, hanem ahogy mondod, inkább esztétikai-vizuális élményzuhatagként élték-élik meg mindazt, amit láttak és a amit a jövőben is látni szeretnék. Pontosan ahogy Te is mondod: mi, a nagyközönség.
Esztétikai-vizuális értelemben: igen, igazad van. Anyagi-jogi-tulajdonjogi tekintetben szélesebb a horizont, muszáj lejjebb ásni, csakúgy mint a Seuso-projektben. És ne felejtsd-ne felejtsük el: az igazi nagyközönség mi vagyunk = a (már kevesebb mint) tízmillió magyar adófizető..
Gondolom, a nagyközönség számára az a fontos, hogy most újra együtt van kiállítva a három Munkácsy-festmény. Már a Múzeumok Éjszakája óta nincs a Golgotán lepel...
Ez a politikai presztízs kérdés nekik, ahogy a Seuso kincs is az volt. Ennyi. Innentől kezdve mindent megtesznek, hogy megvegyék. Még a maffia módszerektől sem riadnak vissza. Ez nem a kultúra iránti elköteleződésről szól.
A tartós kölcsönőnáluk vajon olyan mint az ideiglenesen hazánkban állomásozás? Ajjaj...
Ugy tudom, az oroszok is 99 evre vettek tartos kolcsonbe Karlovy Vary nagy reszet, azzal a feltetellel, hogy felujitjak - es a varos meg gyonyorubb lett. Na es a sorarak se mentek az egekbe.
Próbálok. A szűkkörű baráti pezsgőbontás (ld. MÁO 59438-40) talán segített volna ebben ;-)
Próbálj meg a pozitívumokra koncentrálni. Meglátod, egészen más lesz a világ... :-)
Előzőhöz = Pákh-kép jogaihoz kapcsolódva mellesleg illetve nem mellesleg: ha jól tudom, a Seuso-kincs 1.0 és 2.0 n i n c s a magyar állam (Magyarország) tulajdonában! A sok dicshimnusz, harangzúgás és fanfár zajában "kissé" elsikkadnak a piszkos múltú lelet piszkos anyagi és jogi ügyei. A megtévesztő, pontatlan, jogilag értelmezhetetlen nyilatkozatok, hírek, kifejezések ("visszaszereztük", "kötelességünket teljesítettük", "újra miénk a családi ezüst") mögött az igazság tudtommal és valószínűleg az, hogy: a "családi ezüst" n e m került a magyar állam tulajdonába: se vissza, se oda! Az 1.0 leletért (2014) a magyar állam a kincsek őrzési jogáért fizetett 15 millió eurót azaz kb. 4,5 milliárd forintot. A 2.0 (2017) leletért pedig a magyar kormány 8,6 milliárd forint kompenzációs díjat fizetett a leletegyüttest birtokló személyeknek. Talán nem csak én gondolom, hogy őrzési jog (1.0) az n e m tulajdonjog, következésképpen az őrzési jog ellenértéke n e m lehet vételár. Továbbá (2.0) a kompenzációs díj az nem vételár, következésképpen amiért nem vételárat, hanem kompenzációs díjat fizettünk (nem keveset), annak ellenértéke n e m a tulajdonjog megszerzése max. az őrzési jog megszerzése. Bonyolult? Szerintem is. Sötét ügy/ek? Szerintem is.
Kérdezem ezek után: muszáj megvásárolni a képet? Elég lenne tartós (pl. 99 éves) kölcsönbérletbe adni-venni, aminek az ellenértéke nyilván a vételár töredéke lehetne. A tulajdonos a hatalmas képpel úgysem tudna mit kezdeni máshol, szállítása-szállítmánybiztosítása tetemes költség lenne, elszállítás után hová tenné? A sufniba? A hálószoba falára? Plusz magában a kép nemcsak anyagilag, de művészileg-erkölcsileg is sokkal kevesebbet érne. A sufniban vagy a hálószobában főleg.
Fordulat: Lekerült a bordó lepel a Golgotáról Ismét egyben látható Munkácsy Mihály monumentális trilógiája Debrecenben, a Déri Múzeumban. A Golgota magyar származású amerikai tulajdonosa ugyanis úgy döntött, hogy leveteti az alkotást eltakaró leplet. Pákh Imre azért döntött most így, mert a Kúria kedvező döntést hozott abban a bírósági eljárásban, amelyet a kép további sorsával kapcsolatban indított. Kisebb megszakításokkal két éven át takarta bordó lepel Munkácsy trilógiájának Golgota című festményét. Az alkotást a tulajdonosa takartatta el, mivel az állam a képet védetté nyilvánította így pedig sem az országból, de még a múzeumból sem lehetett kivinni. Pákh Imre, magyar származású amerikai műgyűjtő szerint az állam nem korlátozhatta volna a jogait, ezért bírósághoz fordult. „Ha nem tudok rendelkezni azzal, ami az enyém, akkor azt ellopták. Lopott képet pedig nem illik kiállítani múzeumban” – mondta korábban az RTL Híradónak Pákh Imre. A Golgotát az állam szerette volna megvásárolni a Nemzeti Bank Értéktár programján belül. Először úgy tűnt, hogy sikerül megállapodni: kilenc millió dollárban állapodott meg Pákh Imre és az állam. Később az állam meggondolta magát és már csak a kialkudott összeg kétharmadát, hatmillió dollárt akart fizetni a képért. Ennyiért azonban már nem volt eladó a Golgota, így jött a kép védetté nyilvánítása és így Pákh Imre jogainak csorbítása. A gyűjtő ezután döntött, bíróságra ment, a képet pedig letakartatta. A múzeum látogatói szerint nem az a fontos, hogy mi zajlik a kép körül, hanem az, hogy most újra látható. Pákh Imre most engedélyezte, hogy levegyék a leplet. Ez azért történhetett, mert a Kúria, a korábbi két bírósági eljárást követően, Pákh Imrének adott igazat és megállapította, hogy a gyűjtő jogainak korlátozása nem volt törvényszerű, ezért az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Köszi a bővebb válaszért! Valóban a sok ködösítés és politikai felhang miatt ez egyre inkább hitvita. Hogy Lázár János kancellária-miniszter úr mit mond, az sajnos igen sokszor politika. Én még emlékszem, mikor éppen ő és L. Simon László akkori államtitkár (vagy miniszteri biztos? ki tudja ezt követni) állapodtak meg Pákh Imrével szóban a festmény megvételéről és a lehetséges vételárról. Aztán sajnos később változott a helyzet. Mindenesetre a Kúria újabb döntése az egész ügyet kissé más megvilágításba helyezi. Egyébként én sem tételezem fel senkiről, hogy permanensen hazudna, de sajnos a politikai összefüggések sokszor megváltoztatják a dolgokat. Ami a Seuso kincseket illeti, ebben sem fog soha senki teljesen tisztán látni, nyilván mindig mindenki igyekezett eltüntetni a nyomokat. Arra vonatkozó feltevések vannak, hogy eredetileg több darabból állt/kellett állnia, de az is kérdéses, hogy mennyiből és nyilván azt sem fogja soha senki kideríteni, hogy az egészet komplett elásták, vagy csak a legértékesebb darabokat. Egy biztos, annak idején már öltek ezért! A műkincslopásokra szakosodott hivatalos szervek régóta tudják, hogy bizonyos műgyűjtői kört nem igazán érdekel a megszerzés módja és mikéntje, mert egész egyszerűen számukra a birtoklás a lényeg, és egyelőre nem áll szándékukban eladni, kiállítani, stb.
(Úgy értem: egyértelmű, hogy a jogi háttér rendezetlen. :-)
Mai kormányinfón hangzott el: "Pákh Imre elfogadta, hogy védett kategóriába kerültek a képei, a tárgyalások zajlanak a megvételről."
Ami a rendezetlen jogi hátteret illeti. Hát az egyértelmű. 1. A Northampton lordot nagyon behúzták a csőbe. Egy vagyont költött el valamire, amivel semmit nem tud kezdeni, mert lopott holmi. 2. Lényegében kihúztuk a Lordot a sz.rból azzal, hogy pénzért átvettük tőle az eladhatatlan cuccot. Mivel lopott holmi, a Lord se volt a tulajdonosa, csak (szintén sok pénzért) őrizhette. A brit hatóságok - amikor pénz ellenében kiengedték az országból a kincseket - 1. jót tettek egy brit állampolgárral 2. valamelyik brit bankkal, ahova majd beteszi a vételárat. Szóval hoztak egy racionális döntést. 3. Egyetlen esetben kéne lemondanunk a Seuso kincsről: ha valaki tényleg hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy honnan (és nem Magyarországról) való. Jó eséllyel ez nem fog menni, mert eddig se ment.
... db körüli tárgyról beszélnek. Hát ezeket adogatta el Sümegh József abban a 4-5 évben, míg meg nem ölték.
Hát ugye egyrészt azt mondják, hogy több mint 200 darabos eredetileg a készlet. Ennek a nagy része nyilván apró tárgy: evőeszköz pl. Aztán a szemtanúk olyan 40
Egyébként az egészben a legszomorúbb,hogy sok kutató szerint a 14 darab csak az eredeti készlet töredéke, és valószínűleg nemcsak ez a 14 darab lelet került elő, de sajnos csak ez a 14 darab tárgy ismert, mint Seuso kincsként. A többi darabnak valószínűleg örökre nyoma veszett.
De, hogy ne csak így válaszoljak: Abban egyetértünk, hogy nem tudjuk, valójában mi a helyzet. Van a kormány verziója, és van Pákh Imréé. Aztán ebből mindenki választ egyet. Innentől hitvita. Én azért gondolom, hogy inkább Pákh Imre a hunyó, mert a kormánynak most több érdeke fűződik hozzá, hogy megszerezze a festményt, mint hogy ne. (1. sorozatban költenek ilyesmire, 2. presztízs kérdés, és 3. Debrecennek is jó, ami hazai pálya a Fidesznek) (Plusz ezen kívül nem gondolom automatikusan, hogy Lázár János folyamatosan, és koherensen hazudna ezügyben. És nem is szeretném, ha így lenne.) Ettől még lehet, hogy tévedek.
A Seuso-üggyel kapcsoltban Lattmann Tamás bejegyzése a posztja a facebookról: "Nem akarok túl sokat foglalkozni a #Seuso-üggyel, de a lenti interjú sajnos elég sok aggodalmamat igazolja vissza, hogy már megint egy oltári átverést látunk magunk előtt. A következő hangzik el: "A magyar állam a kincsek tulajdonjogáról sosem mondott le, most sem.", majd utána: "a magyar államnak ezután már semmi dolga, hiszen a birtokosok lemondtak a birtokjogukról, így újra együtt, magyar kézben van a tulajdon- és a birtokjog." Jogi értelemben ez elég zavaros és aggályos. Az érvelés szerint ugyanis azért lett most a miénk, mert mindig is mondogattuk, hogy a miénk. Csak jelzem, hogy eddig is mondogattuk, mégsem lett az, bíróságon is mondogattuk, mégsem lett az. Baán "bonyolult szerződésekről" beszél, ami után minden tiszta. Nos, ha nincs olyan szerződés, amiben az előző birtokos a TULAJDONJOGRÓL mond le, addig nem szereztünk meg SEMMIT, csak marha sok pénzt fizettünk azért, hogy őrizhessük a más tulajdonát. Márpedig ha lenne, akkor Baán lelkesen lobogtatná, nem úgy fogalmazna, hogy "lemondtak a birtokjogukról", ami amúgy pontos megfogalmazás, csak éppen nem vezet tulajdonszerzésre. Szóval a helyzet az, hogy ide kerül a lelet, és mi őrizzük, de ebből úgy tűnik, hogy a tulajdonjog évtizedes kérdése nem rendeződött. Nagyon jó lenne látni a Baán által emlegetett "bonyolult szerződéseket", de nekem az elmondásból úgy tűnik, hogy nincs köztük olyan, ami erre választ adhatna. Ebben az esetben viszont számolni kell vele, hogy a lelet itt van, de bármikor visszakövetelhető. Lehet, hogy a kormányzat a nagystílű műkincsrablóra jellemző Golgota-stratégiát akarja alkalmazni, aminek a lényege, hogy ami idekerül, azt egyszerűen nem adjuk vissza, kár, hogy ez kicsit kommunista tempó, és épp tegnap döntötte be a Kúria (lásd: http://index.hu/…/ujabb_nem_vart_fordulat_munkacsy_golgota…/ ). Sajnos ennek az attitűdnek van történelmi előzménye nálunk, lásd a Herzog-ügyet (lásd: http://nol.hu/k…/herzogek-nyeresre-allnak-amerikaban-1618227 ). Tegyük hozzá, hogy egy ilyen esetleges követelés esetén az előző birtokos sokkal rosszabb helyzetben lenne, mint eddig, tehát a magyar állam jelentős pozíciót nyert: az elmúlt évek során a birtokost sikerült lehetetlen helyzetbe hozni, hiszen nem tudta eladni a legális műkincspiacon a leletet, egyszerűen senki nem akarta megvenni, senkinek nem hiányzott a nyakába lihegő magyar állam - emiatt kénytelen volt Magyarországgal tárgyalni. Egy megfordított per esetében ez minket nem kell hogy zavarjon, hiszen nem is akarjuk eladni. Ettől függetlenül, a rendezetlen jogi helyzet még okozhat gondokat a jövőben, nem is keveset." [url]https://www.facebook.com/LattmannTamas/posts/1409915999089626?hc_location=ufi;Forrás.[/url]
Amit írtál, azt egyébként annak tekintem, ami: egy véleménynek. (Erre írtam, hogy (te és én) nem értünk egyet.)
"Bocs, úgy tudom, azért fórum, hogy különböző vélemények ütközzenek! Nem vagy köteles velem egyetérteni..." Hát, igazán örülök, hogy sikerült erre rávezetnem téged. Már nem volt hiába. :-))
Bocs, úgy tudom, azért fórum, hogy különböző vélemények ütközzenek! Nem vagy köteles velem egyetérteni, sem te, sem azok, akiknek a nevében a királyi többest használod. Csak azt írtam, hogy kiviheti, mert a sajátja. Az, hogy mikor és mennyiért vette, számlával igazolt adat. Egy műtárgy értéke a legkülönbözőbb okok és tényezők miatt bármikor megváltozhat, erről a műkereskedők, galéria tulajdonosok tudnának mesélni! Az is biztos, hogy a 3 festmény együtt komoly eszmei értéket képvisel! Aki valamit el akar adni, megszabja a vételárat, a vevő fizet, vagy alkuszik. Itt az első szóbeli megállapodás után jött a "sokalljuk az árat, adja olcsóbban", ami már kissé cinkes, de lehet alku kezdete. De ezt követően egyoldalúan bemocskolni az eladót, és végül zár alá venni más ember tulajdonát, ezt civilizált országban lopásnak hívják. Nem mondom, hogy csak a Magyar Állam hibás, de hatalmi helyzetével visszaélve elkövetett egy-két vitatható dolgot. Az, hogy Pákh Imre a három festmény együttes elhelyezésével kicsit felértékelte a képet, csak feltevés. Nem biztos, hogy teljesen erkölcsös, de ennél nagyobb hibát egyetlen állami szerv se kövessen el.Egyébként egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy ezt az egész ügyet átlássa és helyesen megítélje, mert túl sok benne a politika és a dezinformáció. (ahogy a SEUSO kincsek esetén is, bármennyire örömteli, hogy hazakerültek)
[url]http://index.hu/belfold/2017/07/12/ezert_nagy_durranas_a_seuso-kincsek_visszaszerzese/;Ezért nagy durranás a Seuso-kincsek visszaszerzése[/url] - index
Ezt eltaláltad. Szerintem lottózzál a héten... :-)
"x) nincs" = mármint "x" tipp nincs. Kedvenc fórumtárs(ad) természetesen v a n.
Tippelj: kedvenc fórumtársad (azaz én) 1) egy befolyásos jól értesült személy = már 3 napja tudta 2) egy látnok = már 3 napja látta lelki szemeivel x) n i n c s ;-) "Családi ezüst" mint hallottuk ismét...de...khm... melyik családé?
Ne ferdítsünk már! Ajegybank hat millió dollárt lett volna hajlandó fizetni a képért, Pákh ennek a másfélszeresét kérte. AKárhogy is, de ez nem jön ki 230 millió dollárra, csak 9 millió dollárra, ami meg forintba átszámítva sem 230 millió, hanem több. A hatmillió dollárról mondták, hogy 1,7 milliárd forintnak felel meg. A magyar állam magatartása meg elég gusztustalan ebben az ügyben is, mint sok minden másban.
