" Persze, hogy tetszik, mert mai ízléssel van előadva! Minél régebbre megyünk vissza, annál nehezebb bármit is vállalhatóan rekonstruálni. Ha lenne hangzó anyagunk ezekből a rég elfeledett korokból, könnyebb volna minden. De nincs, így marad a ködszurkálás.
A régizene specialisták egyelőre csak keresik a megoldókulcsot, közös megegyezés jóformán alig, és az egészből az jön le a kívülállóknak, hogy senki sem tudja, melyik a helyes irány, mert ha tudnák, akkor már régen mindenki arra tartana. :) "
--------------------
Pontosan így van. Annyit azért mondanék, hogy VAN megoldás. Nem ad feltétlen bizonyosságot a régi korok előadási szokásaira, de sztem egyenes út. És igazad van, ha azt gondolod, hogy nem is kell az a feltétlen bizonyosság.
Szóval a kotta . Nem szoktam meghallgatni, mielőtt a kottából meg nem formálom a magam számára ( a legváltozatosabb eszközökkel :))
Mire bárkitől meghallgatom, már van egy határozott elképzelésem, már HALLOM, ismerem. Mondjuk megvan ennek a rizikója, de nálam ez működik.
Persze, hogy tetszik, mert mai ízléssel van előadva! Minél régebbre megyünk vissza, annál nehezebb bármit is vállalhatóan rekonstruálni. Ha lenne hangzó anyagunk ezekből a rég elfeledett korokból, könnyebb volna minden. De nincs, így marad a ködszurkálás.
A régizene specialisták egyelőre csak keresik a megoldókulcsot, közös megegyezés jóformán alig, és az egészből az jön le a kívülállóknak, hogy senki sem tudja, melyik a helyes irány, mert ha tudnák, akkor már régen mindenki arra tartana. :)
A Jupiter lemezen, Whelan fagottozásának, semmi köze a histórizmushoz. Össze kell hallgatni Bram van Sambeek Du Puy lemezével és egyből nyílvánvalóvá lesz a felfogásbéli hasonlóság. Csak a süket nem hallja.
Kezdem érteni, hogy a histórizmus miért vált ki sokakban görcsös ellenállást. Ez az időszak tele van fehér foltokkal, nincs szakmai konszenzus, nincs előadói kánon, sok a bugyuta, szakmailag alig védhető előadás, ráadásul már a magasan jegyzett zenészek is kezdenek belőle kifordulni, vagy ami még rosszabb, a művelt nagyközönség igényeknek egyre inkább megfelelni. És ha ez még nem volna elég, váratlanul kiderül, hogy a régizenész Mozartot Toscanninivel hallgatja. Jobb helyeken ezért három év akasztás jár. :)
Ebbizony jó. Kicsit gyorsabb tempoval még több erő is van benne. Csak kiicsit.
------------------
A Reina talán kicsit szögletesebb lejegyzése a subtiliornak, ( vannak átfedések a Chantilly-vel ), de azért prima zenék tárháza éppúgy. És jó pár unique darab.
Kicsit maradjunk még a tényleg régieknél.
A 'Sony' szóalakra, ha összeíratnánk, random, emberekkel, mi jut eszükbe, mondjuk az első 20 szó, mekkora mintavétel kellene, hogy ez felbukkanjon, hogy 'Ars Subtilior', vagy 'izoritmia' vagy 'dúr/moll hegemónia előtti állapot', vagy, csak, szimplán, 'Sony Classical'?
Nagyon szeretem ezt a lemezt.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-9615934-1483694842-5149.jpeg.jpg)
Jó meglátás- Szerintem a szellemi világban ( kultúra is ! ) biztosan nincsen evolúció.
Elég biztosnak gondolom ezt.
" Valóban, ez fontos. Lenne. Nagyon-nagyon sok esetben látszik ám a nettó útálat a zenész arcán, az unalom, a gyakorlások kilúgozó hatása, a pénztelenség, a sok probléma, a csömör, a zenekarban lévő esetleges ellentétek, kisebbrendűségi komplexusok, ... stb".
Nagyon nem tetszik a hangfekvésed.
Ez tényleg nagyon jó. Egészen nagyon.
Ilyenkor mindik felsejlik egy enyhe sejtelem, hogy ennyire régi zenék, ráadásul, egy másik metafizika-alapú korban, ennyire tudnak működni, akkor a zene 'fejlődése', amit Corvette-ék tanultak, az egy teljesen művi besorolás, egy önkényesen megalkotott rendszer....
Mert, máshol, ahol 'fejlődést' emlegetünk, kicsit egyértelműbbek a dolgok; a fakerekű rollerről átülve egy elektromos biciklire, senki sem fogja lehomályosult tekintettel suttogni, hogy 'az a fakerék, az mégis csak, az az igazi suhanás, az, deq..vajól rázta ki a még a lelkemet is'...:)
Valóban, ez fontos. Lenne. Nagyon-nagyon sok esetben látszik ám a nettó útálat a zenész arcán, az unalom, a gyakorlások kilúgozó hatása, a pénztelenség, a sok probléma, a csömör, a zenekarban lévő esetleges ellentétek, kisebbrendűségi komplexusok, ... stb.
Mert a közönség, az egy óráig nézi ám az arcokat, és, bizony, sokminden lejön, amit a zenészek nem is gondolnának, hogy simán kitaláljuk.
Fordítottja is van, jóval kevesebb.
Az igazi profik acélmaszkot tesznek fel, e mögé benézni, az totál lehetetlen. Cserében, enyhe robot-jelleg, betanult manírosság. Olykor egészen jó.
Az élő zene.
És az, hogy neki ( az énekesnek ) is tetszik, odavan érte. Ingyen is odaadja, csak adhassa.
Szerintem neked Steve Reich zenéje tetszene. Ő is utálja az operát. Megfájdul tőle a feje. :) Zenekarból is a kis apparátusút szereti és nem bánja, ha az énekes hangilag nem képzett. A lényeg, hogy a darabban tudjon énekelni. Amit linkeltél az nagyjából ilyen. Szép találat volt!
Neked nem is kell katharzis...elég a hatás :))
( nemrég láttam a tubuson egy barokk operát, már nemtom melyiket, anyaszült meztelenül - nem vicc - játszották- énekelték végig. Na, ott aztán volt hatás..)
Solage-t talán még nem is hallottam jól senkitől...néha nem is tudom, honnan van az, hogy úgy odavagyok érte. ..
A Chantilly codex totál döbbenet.
Crawford Young - nagyon szeretem. Csak az a baj, hogy az együttes, a Ferrara Ensemble, ott, az énekes(ek) hangja, az egyszerűen nem tetszik. És ez valamennyire távol tartja a lemezeit sajna. És azóta nem tetszik kifejezetten, mióta hallottam ezeket a mai embernek valamennyire nehéz zenéket, olyan énekessel, aki valahogy pont úgy énekel, ahogy én ezt fejben elképzelem ezekhez.
Hogy milyen ez a hang?, hát, karakteres; picit sötét tónusú, alapvetően alt/mezzó között valahol, nagyon színes, rendkívül érzéki, valamennyire gyenge, olykor erőtlen-határon, egy nagyobb templomba egyszerűen kevés a hangerő, kissé egyenetlen, nem nagyon pontos, felfelé kicsi hangterjedelem, nehezebben ugrik, nincs kieresztve, stb... a profi zenészek sokat is b@szogatják, finoman, hogy kellene képezni, stb, nem elég egy kórustagság, ez így amatőr, stb.... néha azt hiszem, hogy az agyuk ki lett mosva, mintha nem látnák a mögöttes dolgokat, ami ezeket a zenéket igazágól mozgatja, az nem az, amit a 'nagy' hangok tudnak, pl. egy opera színpadán. Vannak persze kivételek, szerencsére, akik látnak beljebb is, máskülönben nem lenne együttes...
De egyszerűen varázsol a hangja. Kicsi színpadon, nagyon régi zenéknél, számomra, abszolute verhetetlen.
A Recercare énekeséről van szó, lemez nincs, ill. csak privát, tehát nekem van és brutáljó, de ezt az egészet csak azért írtam, hogy értsétek, hogy beteszem a Ferrara CD-t, és atompontos, 'nagy' hang, képzett, egyenes, ide-oda csusszan, bárhova, bármikor, nagyon szép tónusú - de egyszerűen 5 perc után kiveszem a lejátszóból, valami hiányzik, nem az, amit én keresek, nem indít el az igazi mélységbe, az igazi belsejébe ennek a zenei univerzumnak.
Amúgy, nincs túl sok együttes, lemezek is csak úgy csordogálnak, most az van, hogy videó viszont töménytelen előtalálható, jó is rossz is, van nagyon jó is, de én hifizek, nekem CD kell...
A műsoruk tényleg jó. De az előadásuk...Sajna a katarzis elmaradt.
Egy időben én is rá voltam állva erre a lemezre, ma már csak a tiszetelet tart vissza attól, hogy töröljem a háttértárból. Ez a Ferrara Ensemble előadásaira is áll. De az is meglehet, hogy már rég iktattam őket. Nincs bennük se oboa, se zongora...
Monjduk itt jobban hallani, mi a jó benne...
És hihetetlen jó hangminőség, MA Records.
Lehet, persze a Történet nélkül is élvezni, de az, pl., hogy mór szemszögből 'keresztény bajnokok' említtetődnek, az igen-igen szép.
![]()
Ma Kapolcson, régi francia balladák, a Recercare-vel.

Sire Roi, c’est ma femme - francia balladák kora
Különlegesen jó műsor.
A címadó dal ismerős lehet a Le Poeme Harmonique lemezéről.

A lemezen is, gyakorlatilag ez a dal a középpont.
Chord és én öribarik vagyunk. :)
A zenész - közönség ellentét ébren tart minket...:)
Ah, ne essetek egymásnak, mert a végén megszűnik ez a jó kis topik, sok értékes gondolattal, és még több, jobbnál jobb zenével. Mindhármatoknak igaza van, de amit egyenként képviseltek, az csak részigazság. De ezek a részigazságok csak látszólag ellentétesek, és puzzle-ként összerakhatók, csak egy kis szeretet és egymás elfogadása szükséges hozzá.:)
Itt egy tényleg jó cikk a Fideliós Csabai Mátétól, ügyesen összeszedte a dolgokat Anna Beer könyvéből.
A jó szeműek észrevehetik, hogy nincs magyar forrás felsorolva.....
300-400 booklet? Ez igen! Kb ennyi lemezt hallgatok meg évente.
Ami a tárgyi tudásomat és szemléletemet illeti, jól tudod, hogy ki volt a zenetöri tanárom. Egy régizene tudós. Igaz, hogy az óráit nem látogattad, az általa fordított könyveket sem olvastad, de lesújtó véleményed az van róla. Ezt bírom benned. Az érzelmektől mentes tárgyilagosságod és korrektséged. Ebben mindig is jó voltál.
Te mondod folyton, hogy álljak ki a dolgaimért. Ki is fogok, úgyhogy kapd össze magad! Olvass még több kísérőfüzetet! Hátha segít. :)
Asszem, nálad az a 300-400 db booklet aprólékos végigolvasása elmaradt, ami nálam nem. Mert nekem ezek ott vannak a polcon. Amelyeket olyan zenészek és olyan zenész-barát művészettörténészek írtak, akikről itthon csak a csillagfényes éjszakákon álmodozhatsz, ráadásul a neten, könyvekben, soha nemfogod megtalálni....
Nekem is van némi kapcsolatom zenészekkel; engem is tanítottak, és én pedig figyeltem. Az, hogy neked a világszínvonalú ZAK világszínvonalú zenetörténete jutott kiindulásként, régizenében, - emberek, könyörgöm, a ZAK meg a régizene??? rossz vicc kategória - az itt látható és tapintható.
Komolyan, még itt tartasz, hogy a lemezeket, azokat csak zenészeknek készítik, és csak azok érthetik. Kérdőjelet akartam tenni, kettőt, de csak egy ereszkedő pont lett. 100 év is kevés lenne neked ezt az álláspontodat megváltoztatni.
A versmondó lány megmondja, József Attila miért nagy költő, és milyen a jó vers - nevetséges nagyképűsködés.
Amúgy, itt, mindhárman önjáróak vagyunk; a másik ajánlói nélkül is évekig ellennénk, kifejezetten jó zenékkel, hidd el.
Jobb a békesség, higgyél nekem.
Te csak szeretnéd a sast repülni tanítani. Mint már írtam, értékelem, ha egy outsider őszintén érdeklődik a komolyzene iránt, de ne mondja már meg egy zenésznek, hogy hogyan kell a gyakorlatban eljátszani valamit. Értem én, hogy mindenki zenésznek születik, csak van aki tovább gyakorol, de neked még nem volt művészi élményed. Nem baj, anyámnak sem volt, attól még szeretem és tisztelem. De honnan a bátorság, hogy olyan dologban nyilatkozz meg, amelyről gőzöd sincs? Ez kb. olyan, mintha férfiként egy nőnek akarnád elmagyarázni, hogy hogyan lehet neki, a nőnek orgazmusa. De azt is írhatnám, hogy te Veszprémben vagy, én Budapesten, és te Veszprémből akarod nekem megmondani, hogy mi történik az én városomban. Nooooormális? :)
Miből áll össze egy zenész tudása? Van egy elméleti rész (szolfézs, zeneelmélet, összhangzattan, formatan, zenetörténet, esztétika, hangszerismeret, metodika, pedagógia) és van egy gyakorlati (skálák, etüdök, előadási darabok, kamarazene, fúvós-és szimfónikus zenekarok, kórus). A hangszeres órákon megtanítják, hogy hogyan kell Mozart, Schubert vagy Debussy műveit játszani, és aki szorgalmas és becsvágyó, eljár még mellettük más tanárokhoz is külön meghallgatásra, valamint hazai és nemzetközi zenei táborokba.
Egy zenész, tanulmányai során, rengeteg más zenésszel találkozik, ez biztosítja, hogy a látásmódja ne csak egyféle legyen, és arra is biztosíték, hogy amit az egyik tanár nem vesz észre, a másik majd kiszúrja. Aki zenét tanul, az olyan, mint a szivacs. Mindent magába szív, mindent kipróbál, és amiről úgy érzi, hogy korszerű ismeret és hasznára lehet a pályája során, azt beépíti a játékába.
Nekem ajánlókra kevéssé van szükségem. Önjáró vagyok. A térképem is kifejezetten részletes és nagyon gyorsan megtalálom rajta a Monteverdi utcát. Ha nem hiszed, keresd vissza a Vespro ajánlót.
Szóval nincs itt gond és nyugodtan lehet értetlennek tartani, mert nem vagyok hajlandó rózsaszín ködöt fújni a ti régizenétek köré. A muzsikus lét a gyakorlatról szól. Valamit megtanulsz, beidegzel és adott szituációban használod. Improvizáció a régizenében? Hullára röhögtetsz! Nincs improvizáció. Hangszeres fordulatok vannak, amelyek már olyan atomstabilan a rendelkezésedre állnak, hogy úgy kombinálod őket az alkalomnak megfelelően, ahogyan neked tetszik. Gondolom legóztál már életedben. Na ez pont olyan. Variálod az építőköveket. De nem akkor fröccsöntöd őket!
Régizenét, ma, szerintem is az játsszon hivatásosan, aki speciálisan ki van képezve rá. Ma már itt tart a világ. A régizene fentről lefelé szerveződik? Amikor magadra maradsz a kottával és a közönséggel, hidd el, ez a többlet tudás egy cseppet sem fog számítani. Csak az fog számítani, hogy milyen iskolákba jártál, kik tanítottak, azok a zenészek mennyire voltak felkészültek a hangszereikből, láttak-e a pályán, képesek voltak-e neked bármit is a fejedbe tölteni, hogy te tudtál-e tőlük elég ismeretet lopni.
Az előadás nem a színpadon keletkezik. Az már készen van, amikor beülsz a terembe. Ott csak felmelegítik neked. Expediálják, ha így jobban tetszik.
Szóval sok zenésszel találkoztam életem során. Volt közöttük világhírre szert tett is, több is. Tanítottak is, én pedig figyeltem. De soha olyat nem mondtak egy előadási darab kapcsán, hogy az énemből vegyek vissza mert attól fog működni a darab. Ennél ők sokkal praktikusabbak és bölcsebbek voltak. Inkább elővették a hangszert és megmutatták a hogyant. Ez a zeneművészet. Erről szól. Staféta átadásról. Jónak magyarázom, mi? :)
Engem sem zavar. Nem azért mondtam, amit mondtam.
Nem látod, mennyit próbálkozom?, de nem érti. Nem érti a régizenében az irányt, a fentről lefelét, a romantikában meg a lentről oldalfelét. Nem rosszindulatból nem érti, hogy velünk kib@sszon, hanem azért, mert nem megy neki. Azért, mert másképp gondolja, mert másképp tanulta.
Maradjunk abban, hogy lehet, hogy neki van igaza. Engem ez nem zavar. Megszoktam.:)
Jung forog a sírjában.
" Ennyit az előadó személyiségének háttérbe szorításáról. "
-----------------
Nem a személyiségét kell háttérbe szorítani, hanem a saját énjét...hogy helyt tudjon adni annak, akinek a bőrébe bújik.
Olvasd végig a 4043-at !
Jaj, meg ne sértődj már jóember.
Én művekről beszéltem. Nekem is van kedvenc limonádém, de tudom, h az limonádé.
Komoly zene. Mű. Ez volt a téma eddig.
Nem kell az értékrendemet magadévá tenned. Senki se kért rá. Nekem se a tiédet. Ha únsz, hát így jártál, nem ?
Elfogadom, amit mondasz. Válaszolok is rá, mert nekem mondtad. Nem sértegetlek. Ez van.
Hol beszéltem mellé ?
Pont, hogy nem limonádé. És megint mellébészélsz. Kezdelek únni.
Najó..én nem tudok limonádéról beszélni ...:)
giccsről, gurigazenéről, ilyesmiről nem tudok semmit..nekem nem jön be egyik se ..lehet, velem van a baj, a nagy többségnek bejön.
Magát háttérben tartani. Ezen hangosan felröhögtem.
Ettől a daltól az olasz lányok tutira csomósra sírják a párnáikat. A sztori: Marco egy nap messze költözik, szegény lány pedig marad, ahol van és azon kesereg, hogy milyen rossz lesz neki most nélküle, magányosan a suliban. Szóval nem egy Orfeo mélységű történetről van szó. Ehhez a szöveghez párosul a nem túl bonyolult zenei anyag. A klipp képi világa köszönőviszonyban nincs a szöveggel, és hát az énekes hölgy sem hord csadort.
Laura Pausini átlényegül egy 15 éves lánnyá? Nem. Hihető, hogy ő az, aki szenved Marco hiányától, ő az, aki bánatosan nézi az üres padot maga mellett? Nem. Működik a zene? Van hatása? Futkározik a hátadon a hideg? Nekem igen. :) Mert elhiszem neki, hogy érzelmileg már ő is megétte magát egyszer az életben, és ettől válik a dolog annyira hitelessé és szerethetővé. És kihúzhatod a szöveget is a dal alól, mert nem kötelező olaszul beszélned. Akkor is átsüt valami mélységesen emberi dolog a hangok között. Még csak zenésznek sem kell lenned, hogy ezt halljad. Chord rá a tanúm. :)
És hallgasd meg ezt a dalt mástól! Nem fog működni. Ennyit az előadó személyiségének háttérbe szorításáról.
" A kotta egy lehetőség az előadó számára, hogy kitárulkozzon benne és megmutassa magát a közönségnek. Amikor beülsz az Orfeora, nem Orfeora vagy Monteverdire vagy kíváncsi, hanem az előadásra. Hogy meg tud-e mozdítani benned valamit. Hogy segít-e megtalálni önmagad. Hogy érzelmileg hatást tud-e rád gyakorolni, avagy sem. "
--------------------------
Ez is sánta. Az előadónak nem mágát kell megmutatnia, hanem a művet.
Magát háttérben tartani.
Akkor mutathatja meg magát, ha képes teljesen Orfeová változni. Orfeót kell megmutatnia. a saját énjét a háttérben tartva.
" A kulcsszó a hatás! A komolyzene a hatásról szól. És a régizene azért tud napjainkban egyre intenzívebben hatni, mert végre olyan módon adják elő a letűnt korok zenéit, hogy képes legyen érzelmi hatást kiváltani. De ha a zenész nem tolja bele magát a produkcióba, akkor marad a dögunalom. "
-------------------------
Lehet ( sőt , biztos ! ), hogy a művészetet ma így értelmezik, de ez el van szúrva, Ez csak a felszín.
Nem ez a kulcsszó.
A kulcsszó a katharsis .
Különbség: A hatás elmúlik, a katharsis megmarad.
Értem. Te és Heisenberg azt gondolod, hogyha egy mű szól valamiről, ha mondanivalója van, akkor az olyan, mintha egy történetet megzenésítettek volna. Csóri Orfeo lemegy az alvilágba, és bár az asszonyt megtalálja, kénytelen nélküle visszaindulni, és miközben zajlik a színpadon a dráma, valaki, a háttérben, aláfestésként "hárfázik" egy kicsit, moll vagy dúr hangnemben, attól függően, hogy a jelenetek éppen milyen hangulatot kívánnak meg. Mert a történet a lényeg.
Sajnos nem minden programzene és opera a régizenében. Ha neked a sztori is elég, kár vesződnöd a zenével.
Én pont az ellenkezőjét látom. A történet mindössze ürügy egy sokkalta komplexebb kódolású, szavakkal nem megfogalmazható mondanivaló átadására. Ha kihúzom a zene alól a történetet még mindig megáll a lábán. Fordítva alig marad valami.
Tévedés.
Nem érti, nem érti, nem érti. Folytatja, folytatja, de nem fogja érteni. Mert más a feje belül. Nem jobb, nem rosszabb, csak más.
Amikor beülök az Orfeo-ra, bármennyire is furcsa, de az Orfeo-ra vagyok kiváncsi, akkor is, ha ez, nektek, exhibicionista zenészeknek, sértő kissé. Az a kulcs. És nem az előadón sírok/könnynyeldesek, hanem azon, hogy b@szki, hogy lehet ennyire szeretni egy nőt, hogy utánamégy az Alvilágba?, és ezt a sztorit a zene nyelvén meséli el Monteverdi, a zsenije segítségével, az előadó meg átadja, mint egy népmesét, igen, ahhoz is kell zseni, hogy tetsszen, persze.
'A történet a lényeg. Mindig.' Heisenberg jól mondta, pedig nem hinném, hogy pont Monteverdiben utazott...
Csajkovszkij ettől igen-igen messze van, ott, Makón.
Tetszetős. Az a hárfa sokat dob az összképen.
Nincs kulcs, csak előadói gyakorlat. Az, amit a tanártól és a többi zenésztárstól megtanulsz. És rengeteg gyakorlás, hogy ez a rutin kialakuljon.
Elképzelem, ahogyan ülsz a kotta előtt és meredten bámulod, hátha kitüremkedik a papírból a titok és testet ölt neked. Sajna a komolyzenei művek nem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában készülnek. Monteverdi sem volt zenei alkimista, bármennyire is szeretnéd ezt hinni. A régizene semmivel sem exkluzívabb dolog, mint Csajkovszkij 4. szimfóniája. Zene, zene. A nyelvezet a különbség. A tartalom mindig ugyanaz. Tudod, csak nagy mítoszok vannak, az egyéni sorstörténetek nagyon ritkák.
Egy angol független kiadó - fantasztikus előadás.
Domenico Belli neve felmerült.
Egy különlegesen jó Alpha-s lemezen a kedvenc számom, a mennyei szemekről. Egy olyan énekléssel, amelyhez foghatót nem is nagyon tudnék kapásból még mutatni.

Borítékoltam, hogy nem fogod érteni, pedig az Early Music egyik kulcsa ez a dolog. Nem mindenki veszi ezt, de van, aki igen, szóval, tényleg kár folytatni.
Onnantól kezdve, hogy elkészült a darab, leszakad a szerzőjéről. Amikor ránézel egy kottára, csupán vonalakat és hangjegyeket látsz. Viszont ha egy zenész néz rá, a hangokon és a történeti vonatkozásokon túl, saját maga kifejezésének lehetőségét is látja benne. És bizony ő lesz az, aki reflektálni fog a műre, ő lesz az, aki Monteverdi nevében majd visszainteget nekünk, és amikor Orfeo zokogni fog, akkor nem Orfeo fog zokog, hanem ő, a színpadi megtestesítője.
A kotta egy lehetőség az előadó számára, hogy kitárulkozzon benne és megmutassa magát a közönségnek. Amikor beülsz az Orfeora, nem Orfeora vagy Monteverdire vagy kíváncsi, hanem az előadásra. Hogy meg tud-e mozdítani benned valamit. Hogy segít-e megtalálni önmagad. Hogy érzelmileg hatást tud-e rád gyakorolni, avagy sem.
A kulcsszó a hatás! A komolyzene a hatásról szól. És a régizene azért tud napjainkban egyre intenzívebben hatni, mert végre olyan módon adják elő a letűnt korok zenéit, hogy képes legyen érzelmi hatást kiváltani. De ha a zenész nem tolja bele magát a produkcióba, akkor marad a dögunalom.
Szerinted Monteverdi egy olyan színes egyéniség volt, aki képes volt arra, hogy érzelmileg függetlenítse magát a hőseitől, miközben a búvalbaszott Schubert folyton ugyanazt a művét írta és közben a könnyeit nyelte? Ha-ha-ha!
Nem.
Mert a különbség óriási. Metafizikailag. Csak látni, meg hallani kell.
Lefordítva: az, hogy Orfeó zokog, az szenvedély, OK, a nézőtérre átjön frankón. De. Az, hogy ez nem Monteverdi személyéből származó ömlengés, az brutál fontos.
Scubertnél viszont legfőképp Scubertből indul az az érzelmi erő, ami jó zenévé teszi a Moments Musicaux darabot.
Mindkettő érzelem. Ja, van akinek az indíttatás totál minegy, és csak az a lényeg, hogy mekkora érzelmi skálán mozog. Van, akinek nem. Itt soha nem fogjuk érteni egymást, kár is folytatni.
Nem az a kérdés, hogy van-e szenvedély és, hogy az kié, hanem, hogy az ábrázolt szenvedély mekkora érzelmi skálán mozog, és te azt be tudod-e még fogadni vagy már nem. Te folyton ízlésről beszélsz, én érzelmi nyomorról. .
David FRAY, Schubert Impromptus Op.90, Moments Musicaux
Úgy általában, érdemes lenne arra gondolni, olykor, a zenében, hogy a szenvedély, az igazából kié. A szerzőé, az előadóé, vagy a történetben, a hősszerelmesé/halottkirálynőgyászolóé. A Romantikában ez egészen másképp van, mint, mondjuk, a Reneszánszban.
Én a királynő temetési szertartásának a szettjét ismerem, amelyben van pár Purcell által komponált tétel is. :)
The Queen's Funeral March, Z. 860 · Les Trompettes des Plaisirs · Jean-François Madeuf
Vox Luminis Lionel Meunier, artistic director
Les Trompettes des Plaisirs Jean-Francois Madeuf, direction
Lingua Franca Benoit Laurent, direction
Guy Penson, virginal

Remember Not, Lord, Our Offences, Z. 50 · Vox Luminis · Lionel Meunier
Ismered az életét ?
A királynőbe volt szerelmes, a Mária királynőbe.
Ismered a gyászzenét, amit írt a temetésére ?

