3076 Búbánat 2004-06-15 23:10:33 [Válasz erre: 3075 Sesto 2004-06-15 19:54:48]
Bizony, ez így van. A Jolanta kezdése előtt Kovács Sándor zenetörténész, ezúttal tanári minőségében a közvetlen közelemben foglalkozott miskolci - helybéli - diákjaival. Gondolom, ő tényleg helyzeti előnyben van velünk, az átlagos budapesti és egyéb más helyekről érkezett- érlező fesztivál-zarándokokkal szemben.
Bizony, ez így van. A Jolanta kezdése előtt Kovács Sándor zenetörténész, ezúttal tanári minőségében a közvetlen közelemben foglalkozott miskolci - helybéli - diákjaival. Gondolom, ő tényleg helyzeti előnyben van velünk, az átlagos budapesti és egyéb más helyekről érkezett- érlező fesztivál-zarándokokkal szemben.
3075 Sesto 2004-06-15 19:54:48 [Válasz erre: 3074 Orfeusz 2004-06-15 18:56:47]
...ezzel egyébként én is abszolút egyet értek: ha pl. a többi EU-tagállamból is szeretnének \"fizetöképes közönséget\" fogadni,...hááát hogy is mondjam csak elég szerencsételn idöpont ez a június!-még mindenki dolgozik, tanul(=a tanév Európa más tájain eleve július elsö hetével zárul, ebböl is kiindulva a családok zöme is csupán július elsö felétöl \"indul útra\"-ergo \"szabadságszezon kezdete\"!...) Ráadásul a legtöbb nemzetközi nagytekintéllyel biró szinpad, koncertterem ezidötájt még böven játszik, programokat nyújt! Ha legalább 2-3 héttel késöbb kerülne a Fesztivál megrendezésre, már vonzóbb és könnyebb(=idöben) lehetöség lenne a külföldi Nagyérdemü számára is: hiszen a többi nagy nemzetközi porond, mint pl. Bayreuth vagy Salzburg ilynekorv még nem játszanak stb. Bár gondolom igy könnyebb aszemélyzetet kifizetni, hiszen a sznházi évad miatt még eleve jelen van stb. Minden esetre-épen a fent emlitett okoból kifolyólag és éppen VIZSGAIDÖSZAK!.akár mennyire is szerettem volna, eddig még egyetlen Miskolcon megrendezett Fesztiválra NEM TUDTAM eljutni, de ezek szerint ez nem is egyedi eset?!... :-(
...ezzel egyébként én is abszolút egyet értek: ha pl. a többi EU-tagállamból is szeretnének \"fizetöképes közönséget\" fogadni,...hááát hogy is mondjam csak elég szerencsételn idöpont ez a június!-még mindenki dolgozik, tanul(=a tanév Európa más tájain eleve július elsö hetével zárul, ebböl is kiindulva a családok zöme is csupán július elsö felétöl \"indul útra\"-ergo \"szabadságszezon kezdete\"!...) Ráadásul a legtöbb nemzetközi nagytekintéllyel biró szinpad, koncertterem ezidötájt még böven játszik, programokat nyújt! Ha legalább 2-3 héttel késöbb kerülne a Fesztivál megrendezésre, már vonzóbb és könnyebb(=idöben) lehetöség lenne a külföldi Nagyérdemü számára is: hiszen a többi nagy nemzetközi porond, mint pl. Bayreuth vagy Salzburg ilynekorv még nem játszanak stb. Bár gondolom igy könnyebb aszemélyzetet kifizetni, hiszen a sznházi évad miatt még eleve jelen van stb. Minden esetre-épen a fent emlitett okoból kifolyólag és éppen VIZSGAIDÖSZAK!.akár mennyire is szerettem volna, eddig még egyetlen Miskolcon megrendezett Fesztiválra NEM TUDTAM eljutni, de ezek szerint ez nem is egyedi eset?!... :-(
3074 Orfeusz 2004-06-15 18:56:47 [Válasz erre: 3073 Búbánat 2004-06-15 18:37:36]
Kösz a beszámolót, irigyellek is érte, én csak a Pikk dámára megyek jövő csütörtökön, szólni kéne a szervezőknek, hogy ne a vizsgaidőszakom kellős közepén rendezzenek operafesztivált..:) Egyébként nagy élvezettel olvastam, biztos szép volt a zenéje.
Kösz a beszámolót, irigyellek is érte, én csak a Pikk dámára megyek jövő csütörtökön, szólni kéne a szervezőknek, hogy ne a vizsgaidőszakom kellős közepén rendezzenek operafesztivált..:) Egyébként nagy élvezettel olvastam, biztos szép volt a zenéje.
3073 Búbánat 2004-06-15 18:37:36
Idén, úgy határoztam, hogy ha már ismét Miskolc, akkor nem a közismert népszerű operáira koncentrálok, hanem arra a három ritkaságra, amelyből kettőt Magyarországon még - tudomásom szerint - egyáltalán nem mutattak be, és most meghívott külföldi társulatok jóvoltából – legalább egy-egy este erejéig - ez a hiány már többé nem lesz hiány. Tehát, a Jolanta után másnap este a Nemzeti Színházban következett a Magyarországon még ismeretlen Csajkovszkij opus: Az orleans-i szűz. Hozzá kell tennem, hogy számomra azért ez az opera nem volt annyira „szűz”, mivel egyszer régen a rádió leadta azt a felvételt, melyen Irina Arhipova énekelte Johannát, sőt rendelkezésemre áll egy videofelvétel is a Moszkvai Nagyszínházból, azon pedig Nina Rautio alakítja a címszereplőt. Ez utóbbi előadás tiszta zenei időtartama 150 perc. Ennek azért van jelentősége, mert Csajkovszkij ezt az operáját már eleve a téma miatt is a francia nagyoperai stílusban és hosszúságban komponálta meg. Az eredeti négy felvonás játékideje közel három és félóra. Vannak benne balettzenék (több helyen is), „zsáner-jelenet”-ek, s egyéb olyan részek, amelyeket ma már általában meghúznak, kihagynak. Az említett moszkvai előadás tehát már eleve egy órával kevesebb zenei anyagot tartalmaz, mint az eredeti partitúra, és most itt van a pozsonyi társulat előadása, mértem az időt: a négy felvonás egy szünettel, tehát két részben került színre. Ha a közel félórás szünetet leszámítom, akkor a tiszta zenei anyag mindössze két óra volt. S ez már másfél órával kevesebb, mint az eredeti opera teljes időtartama. De most utólag visszapillantva a tegnap esti élményre, mert az volt a javából, úgy érzem, hogy az opera minden lényeges mozzanata benne volt a pozsonyi társulat előadásában, tehát, akik ezt az operát sosem látták és sosem hallgatták, és gondolom a közönség 95%-át ezek a nézők tették ki, semmit sem veszítettek. A cselekmény fő váza követi Schiller drámáját, leszámítva a végét, hiszen itt az orosz komponista visszaállítja a történelmi hűséget, vagyis Johannát megégetik. Korábban is megzenésítették e drámát, s elég szabadon bántak mind Schiller-rel, mind a valósággal, hiszen pl. Verdi librettistájánál, Soleránál Johannát az apja még időben kimenti a máglya alól, kioldja a cölöphöz kötözött lányát, aki elrohan a csatatérre, a francia seregek élére áll, és győznek, de a harcban halálos sebet kap. A pozsonyi előadásból számomra az tűnt ki, hogy Az orleans-i szűzben (amely nem sokkal az Anyegin után keletkezett, és 1881-ben volt a bemutatója Pétervárott a Mariinszkij Színházban) a zenei megvalósítás igyekezett háttérbe szorítani a francia nagyoperai stílus jegyeit, nem tesz engedményeket a külsőleges dekorativitásnak, s inkább az egyszerű lélektani drámára összpontosítja a figyelmet. Persze, azért megkaptuk a látványt, a nagy kórus-tablókat, finálékat, a sokszereplős mozgalmas jeleneteket, amelyek végig egy egységes, de összetett színpadképben, stilizált díszletek között, és nagyon szép „történelmi” jelmezekben játszódott. A pozsonyi rendezést is utolérte a korszellem. A látvány kiegészítésére és talán az angyalok serege, égi szózatok illusztrálásához működésbe hoztak háromszintes emelvényeket, amelyek le-és föl mozgathatók voltak, s mindezt a háttérre vetített részben dia-, részben mozgó képsorok tettek teljessé. Az énekesek egytől egyig kiváló hangbeli képességeikről adtak bizonyságot. Elsősorban a szoprán-mezzo Jolana Fogasovát kell kiemelnem az együttesből, aki fiatalsága dacára (vagy éppen ezért?) nagyon jól győzte a heroikus szerepet, tanúságot tett arról, hogy egy romantikus nagyoperában nem törvényszerű a statikusság, és nem hátrány az előnyös dekoratív külső megjelenéssel párosuló színészi képesség, a sokmozgásos feladatok megvalósítása, ami egyben dicséri a rendezői koncepció következetes megvalósítását is. De elsősorban a hang, az maga volt a tökély. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ilyen erőteljes, ha kellett drámai, ha kellett lírai, forte és piano közötti törés nélküli váltásokkal teli interpretációt, mint amit ez a szlovák énekesnő itt Miskolcon megvalósított. A nagy finálékban, és pl. a harmadik felvonás gyönyörű „hetesében” a kórus és a zenekar sistergését is nagy vivőerővel énekelte át, de olyan biztonsággal, könnyedén, amire én itthoni előadásokban nem emlékezem. Az első felvonás szép áriája is egészen elragadó volt. Egyébként Csajkovszkijnak ebben a művében alig találni ú. Sláger áriát, az operában nincsenek olyan nagy ívű dallamok, mint a közvetlen elődben az Anyeginben, vagy a későbbi darabjaiban, ugyanakkor a zenekari szövet rendkívül gazdag harmóniákban, dallamcsírákban, kissé epizódszerűek, amelyek aztán egy egésszé állnak össze. Nagyon hatásos jelenet VII. Károly megkoronázása, ami egy templom-jelenet, és hosszú percekig csak egy orgonaszóló rész van, amelyhez kapcsolódik később a kar, és a szólók, s csak utána lép be a zenekar. A férfi szólamok mindegyike nagy feladat elé állítják az énekeseket, de a pozsonyiak biztosan hozzák a szerepüket, itt a színészi feladatok kevésbé megoldottak, mint Johanna esetében. Mondhatom, a közönség tombolt a végén, s nem győztük újra és újra a színpadra szólítani a szereplőket és a karmestert, Rastislav Stúr-t, aki kitűnően kézben tartotta a zenekart, kórust, énekeseket. Az óriási sikerben nem kis része volt. De kérem, jól jegyezzük meg a főhősnő nevét, megismétlem: Jolana Fogaslová. Szerintem, még fogunk találkozni vele! Nagyon nagy egyéniség! Rá épült az egész opera, ő volt az abszolút hőse minden tekintetben Csajkovszkij szerintem kissé méltatlanul háttérbe szorított operájának. Még tartozom a többi szereplő nevével, megérdemlik, hogy nevesítsem őket: VII. Károly (tenor) - Jozef Kundlák, Agnes Sorel, a szertője (szoprán) – Lilia Larinová, Dunois, a király bizalmasa (bar) – Ján Durco, Lionel, Johanna későbbi szerelme (bar) – Sergej Tolstov, Thibaut, Johanna apja (bas) – Gustáv Belácek. A rendező: Marián Chudovsky. Jó lenne, ha Magyarországon megtörne a jég, és a hazai zenés színpadok is kedvet kapnának ennek a „nagyoperának” a bemutatásához. Lehet, hogy ugyanezt fogom mondani a 25-i Mazeppa után is? Meglátjuk.
Idén, úgy határoztam, hogy ha már ismét Miskolc, akkor nem a közismert népszerű operáira koncentrálok, hanem arra a három ritkaságra, amelyből kettőt Magyarországon még - tudomásom szerint - egyáltalán nem mutattak be, és most meghívott külföldi társulatok jóvoltából – legalább egy-egy este erejéig - ez a hiány már többé nem lesz hiány. Tehát, a Jolanta után másnap este a Nemzeti Színházban következett a Magyarországon még ismeretlen Csajkovszkij opus: Az orleans-i szűz. Hozzá kell tennem, hogy számomra azért ez az opera nem volt annyira „szűz”, mivel egyszer régen a rádió leadta azt a felvételt, melyen Irina Arhipova énekelte Johannát, sőt rendelkezésemre áll egy videofelvétel is a Moszkvai Nagyszínházból, azon pedig Nina Rautio alakítja a címszereplőt. Ez utóbbi előadás tiszta zenei időtartama 150 perc. Ennek azért van jelentősége, mert Csajkovszkij ezt az operáját már eleve a téma miatt is a francia nagyoperai stílusban és hosszúságban komponálta meg. Az eredeti négy felvonás játékideje közel három és félóra. Vannak benne balettzenék (több helyen is), „zsáner-jelenet”-ek, s egyéb olyan részek, amelyeket ma már általában meghúznak, kihagynak. Az említett moszkvai előadás tehát már eleve egy órával kevesebb zenei anyagot tartalmaz, mint az eredeti partitúra, és most itt van a pozsonyi társulat előadása, mértem az időt: a négy felvonás egy szünettel, tehát két részben került színre. Ha a közel félórás szünetet leszámítom, akkor a tiszta zenei anyag mindössze két óra volt. S ez már másfél órával kevesebb, mint az eredeti opera teljes időtartama. De most utólag visszapillantva a tegnap esti élményre, mert az volt a javából, úgy érzem, hogy az opera minden lényeges mozzanata benne volt a pozsonyi társulat előadásában, tehát, akik ezt az operát sosem látták és sosem hallgatták, és gondolom a közönség 95%-át ezek a nézők tették ki, semmit sem veszítettek. A cselekmény fő váza követi Schiller drámáját, leszámítva a végét, hiszen itt az orosz komponista visszaállítja a történelmi hűséget, vagyis Johannát megégetik. Korábban is megzenésítették e drámát, s elég szabadon bántak mind Schiller-rel, mind a valósággal, hiszen pl. Verdi librettistájánál, Soleránál Johannát az apja még időben kimenti a máglya alól, kioldja a cölöphöz kötözött lányát, aki elrohan a csatatérre, a francia seregek élére áll, és győznek, de a harcban halálos sebet kap. A pozsonyi előadásból számomra az tűnt ki, hogy Az orleans-i szűzben (amely nem sokkal az Anyegin után keletkezett, és 1881-ben volt a bemutatója Pétervárott a Mariinszkij Színházban) a zenei megvalósítás igyekezett háttérbe szorítani a francia nagyoperai stílus jegyeit, nem tesz engedményeket a külsőleges dekorativitásnak, s inkább az egyszerű lélektani drámára összpontosítja a figyelmet. Persze, azért megkaptuk a látványt, a nagy kórus-tablókat, finálékat, a sokszereplős mozgalmas jeleneteket, amelyek végig egy egységes, de összetett színpadképben, stilizált díszletek között, és nagyon szép „történelmi” jelmezekben játszódott. A pozsonyi rendezést is utolérte a korszellem. A látvány kiegészítésére és talán az angyalok serege, égi szózatok illusztrálásához működésbe hoztak háromszintes emelvényeket, amelyek le-és föl mozgathatók voltak, s mindezt a háttérre vetített részben dia-, részben mozgó képsorok tettek teljessé. Az énekesek egytől egyig kiváló hangbeli képességeikről adtak bizonyságot. Elsősorban a szoprán-mezzo Jolana Fogasovát kell kiemelnem az együttesből, aki fiatalsága dacára (vagy éppen ezért?) nagyon jól győzte a heroikus szerepet, tanúságot tett arról, hogy egy romantikus nagyoperában nem törvényszerű a statikusság, és nem hátrány az előnyös dekoratív külső megjelenéssel párosuló színészi képesség, a sokmozgásos feladatok megvalósítása, ami egyben dicséri a rendezői koncepció következetes megvalósítását is. De elsősorban a hang, az maga volt a tökély. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ilyen erőteljes, ha kellett drámai, ha kellett lírai, forte és piano közötti törés nélküli váltásokkal teli interpretációt, mint amit ez a szlovák énekesnő itt Miskolcon megvalósított. A nagy finálékban, és pl. a harmadik felvonás gyönyörű „hetesében” a kórus és a zenekar sistergését is nagy vivőerővel énekelte át, de olyan biztonsággal, könnyedén, amire én itthoni előadásokban nem emlékezem. Az első felvonás szép áriája is egészen elragadó volt. Egyébként Csajkovszkijnak ebben a művében alig találni ú. Sláger áriát, az operában nincsenek olyan nagy ívű dallamok, mint a közvetlen elődben az Anyeginben, vagy a későbbi darabjaiban, ugyanakkor a zenekari szövet rendkívül gazdag harmóniákban, dallamcsírákban, kissé epizódszerűek, amelyek aztán egy egésszé állnak össze. Nagyon hatásos jelenet VII. Károly megkoronázása, ami egy templom-jelenet, és hosszú percekig csak egy orgonaszóló rész van, amelyhez kapcsolódik később a kar, és a szólók, s csak utána lép be a zenekar. A férfi szólamok mindegyike nagy feladat elé állítják az énekeseket, de a pozsonyiak biztosan hozzák a szerepüket, itt a színészi feladatok kevésbé megoldottak, mint Johanna esetében. Mondhatom, a közönség tombolt a végén, s nem győztük újra és újra a színpadra szólítani a szereplőket és a karmestert, Rastislav Stúr-t, aki kitűnően kézben tartotta a zenekart, kórust, énekeseket. Az óriási sikerben nem kis része volt. De kérem, jól jegyezzük meg a főhősnő nevét, megismétlem: Jolana Fogaslová. Szerintem, még fogunk találkozni vele! Nagyon nagy egyéniség! Rá épült az egész opera, ő volt az abszolút hőse minden tekintetben Csajkovszkij szerintem kissé méltatlanul háttérbe szorított operájának. Még tartozom a többi szereplő nevével, megérdemlik, hogy nevesítsem őket: VII. Károly (tenor) - Jozef Kundlák, Agnes Sorel, a szertője (szoprán) – Lilia Larinová, Dunois, a király bizalmasa (bar) – Ján Durco, Lionel, Johanna későbbi szerelme (bar) – Sergej Tolstov, Thibaut, Johanna apja (bas) – Gustáv Belácek. A rendező: Marián Chudovsky. Jó lenne, ha Magyarországon megtörne a jég, és a hazai zenés színpadok is kedvet kapnának ennek a „nagyoperának” a bemutatásához. Lehet, hogy ugyanezt fogom mondani a 25-i Mazeppa után is? Meglátjuk.
3072 albert 2004-06-15 18:26:43 [Válasz erre: 3069 Caligula 2004-06-15 13:32:14]
szerintem nem róttam fel semmit, pusztán megkérdőjelezem a szakírói villongását annaki, aki azt írja, kritikusként, hogy sajnos nem érti a darabot. Nos ezt olvasói levélnek elfogadnám, de mint \"hivatalos\" vélemény... én sem tudok oroszul, de elboldogultam azzal, hogy előtte átolvastam a darab magyar szövegkönyvét. Egyszerű műkedvelőként... Amúgy arra az 1/3-ra gondoltam!
szerintem nem róttam fel semmit, pusztán megkérdőjelezem a szakírói villongását annaki, aki azt írja, kritikusként, hogy sajnos nem érti a darabot. Nos ezt olvasói levélnek elfogadnám, de mint \"hivatalos\" vélemény... én sem tudok oroszul, de elboldogultam azzal, hogy előtte átolvastam a darab magyar szövegkönyvét. Egyszerű műkedvelőként... Amúgy arra az 1/3-ra gondoltam!
3071 Caligula 2004-06-15 15:47:32 [Válasz erre: 3070 orlandofurioso 2004-06-15 15:44:05]
Minden szót értettem, nekem a stílusod magas ;-) Hiába, nem lehet mindenki hochdoktor! :-)
Minden szót értettem, nekem a stílusod magas ;-) Hiába, nem lehet mindenki hochdoktor! :-)
3070 orlandofurioso 2004-06-15 15:44:05 [Válasz erre: 3067 Caligula 2004-06-15 08:44:17]
Semmi olyat nem írtam, ami ne középiskolai tananyag lenne. Ja, hogy mi az az anzsambman: áthajlás (verstan).
Semmi olyat nem írtam, ami ne középiskolai tananyag lenne. Ja, hogy mi az az anzsambman: áthajlás (verstan).
3069 Caligula 2004-06-15 13:32:14 [Válasz erre: 3068 albert 2004-06-15 13:13:21]
Nos, megtaláltam, ha nehezen is. Az említett korrekt beszámoló 2/3-a Kovalik-idézet. Ugye nem gondolod komolyan, hogy aki írta, nem olvasta életében Puskint? Egyébként személy szerint, x évnyi tanulás után, ha megfeszülnék se értenék oroszul. Ezt ne ródd fel másnak ;-)
Nos, megtaláltam, ha nehezen is. Az említett korrekt beszámoló 2/3-a Kovalik-idézet. Ugye nem gondolod komolyan, hogy aki írta, nem olvasta életében Puskint? Egyébként személy szerint, x évnyi tanulás után, ha megfeszülnék se értenék oroszul. Ezt ne ródd fel másnak ;-)
3068 albert 2004-06-15 13:13:21 [Válasz erre: 3064 második sor 2004-06-14 23:15:19]
A honlap \"szakírói\"-val ellentétben, szerintem zeneileg nagyon sok kívánnivaló volt tapasztalható, a zenekar hangzása nem volt több egy vidéki zenekar operetteken nevelkedett színvonalánál. A szimbólumokkal való túlterheltség nyilván annak számára jelent gondot, aki alapvetően realista színjátszáshoz szokott, hát igen, kicsi hazánk még a szamovárnál tart - s ha, akkor már miért ne lehetne egy pistoly s annak dörrenése is szimbolikusan értelmezhető, mint ahogy úgy is volt értelmezve. Feliratozás. Tény, hogy elvonja a figyelmet. Tény, hogy megkönnyíti a megértést. Tény, hogy ellustítja a nézőt. Tény, hogy szeretjük a kényelmet. Tény, hogy az eredeti nyelven való operajátszás klassz dolog. Tény, hogy csak magából a drámából maradunk ki ez által. Tény, hogy akkor képeslapszerően kellene mindent szjnpadra állítani. Tény, hogy aki veszi a fáradtságod, és előre felkészül, elolvassa, az többet ért... örök vita, mindenki csinálja ami kedvére van! Az operafesztivál honlapján vannak képek, ha valakit érdekel, meg egy beszámoló, ami elég korrekt, valamint a theater. hun is van néhány próbafotó.
A honlap \"szakírói\"-val ellentétben, szerintem zeneileg nagyon sok kívánnivaló volt tapasztalható, a zenekar hangzása nem volt több egy vidéki zenekar operetteken nevelkedett színvonalánál. A szimbólumokkal való túlterheltség nyilván annak számára jelent gondot, aki alapvetően realista színjátszáshoz szokott, hát igen, kicsi hazánk még a szamovárnál tart - s ha, akkor már miért ne lehetne egy pistoly s annak dörrenése is szimbolikusan értelmezhető, mint ahogy úgy is volt értelmezve. Feliratozás. Tény, hogy elvonja a figyelmet. Tény, hogy megkönnyíti a megértést. Tény, hogy ellustítja a nézőt. Tény, hogy szeretjük a kényelmet. Tény, hogy az eredeti nyelven való operajátszás klassz dolog. Tény, hogy csak magából a drámából maradunk ki ez által. Tény, hogy akkor képeslapszerően kellene mindent szjnpadra állítani. Tény, hogy aki veszi a fáradtságod, és előre felkészül, elolvassa, az többet ért... örök vita, mindenki csinálja ami kedvére van! Az operafesztivál honlapján vannak képek, ha valakit érdekel, meg egy beszámoló, ami elég korrekt, valamint a theater. hun is van néhány próbafotó.
3067 Caligula 2004-06-15 08:44:17 [Válasz erre: 3066 orlandofurioso 2004-06-15 00:09:26]
Kulturáltan megkérdeném: he?
Kulturáltan megkérdeném: he?
3066 orlandofurioso 2004-06-15 00:09:26
Gyönyörű enjambement-okkal megoldott, egy egységként kezelt lírai jelenetek a miskolci Anyegin, melynek bál Larináéknál jelenete akár Bulgakovnál is elférne. A világítás pedig egyenesen példátlan a magyar színpadokon, egyedül a legnagyobb nemzetközi (Jean Kalman)fénydizájnerekéhez mérhető.
Gyönyörű enjambement-okkal megoldott, egy egységként kezelt lírai jelenetek a miskolci Anyegin, melynek bál Larináéknál jelenete akár Bulgakovnál is elférne. A világítás pedig egyenesen példátlan a magyar színpadokon, egyedül a legnagyobb nemzetközi (Jean Kalman)fénydizájnerekéhez mérhető.
3064 második sor 2004-06-14 23:15:19 [Válasz erre: 3062 Búbánat 2004-06-14 12:14:05]
És az Anyegint nem láttad? Kíváncsi lettem volna...
És az Anyegint nem láttad? Kíváncsi lettem volna...
3063 Sesto 2004-06-14 12:41:47 [Válasz erre: 3058 karnagy 2004-06-14 09:31:03]
...csak csatlakozni tudok ehhez a véleményhez: irtam már korábban is, Ricciarelli-t akkor hallgatnám meg önszántamból újra \"live\", ha fizetnek érte, de akkor is csak füldugóval: szörnyü!... Talán a Gasdia és Rost alternativa az utóbbi müvésznö miatt még egész jó megoldásnak is hangzik! Gasdia?...Hmmm...\"ö most kezd lassan de biztosan törleszteni a kezdö évek kritikátlan szerepkör-megválasztásásáért\"!-pedig nem lett volna rossz!... De igazából a nemzetközi \"1A-kategóriába\" sosem tudott betörni, vhogy úgy mint pl. honfitársnöje, Dessi sem!
...csak csatlakozni tudok ehhez a véleményhez: irtam már korábban is, Ricciarelli-t akkor hallgatnám meg önszántamból újra \"live\", ha fizetnek érte, de akkor is csak füldugóval: szörnyü!... Talán a Gasdia és Rost alternativa az utóbbi müvésznö miatt még egész jó megoldásnak is hangzik! Gasdia?...Hmmm...\"ö most kezd lassan de biztosan törleszteni a kezdö évek kritikátlan szerepkör-megválasztásásáért\"!-pedig nem lett volna rossz!... De igazából a nemzetközi \"1A-kategóriába\" sosem tudott betörni, vhogy úgy mint pl. honfitársnöje, Dessi sem!
3062 Búbánat 2004-06-14 12:14:05
Örömmel jelentem, hogy itt Miskolcon megértem életem második Jolantáját. Pedig, magam sem hittem volna, hogy a Moszkvai Nagy Színház 17 évvel ezelőtti budapesti emlékezetes vendégszereplését követően még módomban lesz újra élőben látni Csajkovszkijnak ebben a műfajban alkotott hattyúdalát, az utolsó, tizedik operáját. És azt sem hittem volna, hogy a Minszkből érkezett Belorusz Állami Nagyszínház vendégjátékának színvonala egybevethető lesz a „Bolsoj”-éval, hiszen abban olyan nagy „ágyúk” szerepeltek akkoriban, mint pl. a hangja teljében levő Nyesztyerenko, vagy Igor Morozov, Jurij Mazurok, Galina Kalinyina. A tegnap este látott produkció vastapsos sikeréből megérdemelten vette ki részét a szólisták mellett a zenekar és a kórus (női kar). A történet ismert, az operakalauzokban utána nézhető. Egész röviden: René király lánya, Jolanta, születése óta vak. Apja elzárja őt a külvilágtól, hogy ne tudja meg soha, mitől lett megfosztva. A várfalak mögé, egy csodálatos rózsakertbe bejut két lovag, akiknek egyike, Vaudemont gróf akaratlanul rádöbbenti a lányt állapotára. Jolantának a friss szerelem ad erőt, hogy meggyógyuljon. Dióhéjban ennyi a történet. Tehát az opera fő tartalmi vonala, hogy egy vak lány lelkében felébred a szerelem és a vágy, hogy lásson. Néhány információt azért előzetesen begyűjtöttem a műről, hiszen nálunk jóformán ismeretlen a darab. Az egyfelvonásos opera keretei megkövetelték a zeneszerzőtől a kifejezés pontosságát és tömörítését. (Egyébként a Jolanta eredetileg a Diótörő c. balett párja volt: együtt adták a kettőt.) A zene alaphangulata a történet jellegének megfelelően erősen lírai. A vak királylányt körülvevő fájdalmas elégikus légkör Csajkovszkij egyéniségéhez igen közel állhatott, ezért megformálása feltűnően kifejező és meggyőző. Az opera zenei kibontakozását az az ellentét határozza meg, amely a két pólus, egyfelől a boldogságot hazudó, mesterkélt, édeskés idill, másfelől az igazság megismerésére törő indulat féktelen érzelmi áradása között feszül. Mondhatja valaki, hogy számára egyik hangvétel sem rokonszenves, de hát, ez egy romantikus opera. Jolanta megszemélyesítője Anasztázia Moszkvina igen mutatós jelenség a színpadon, és ez nagyon fontos is ebben a darabban. A hangja tipikusan oroszosan képzett szoprán. Nálunk – érdekes módon – ezt a fajta magas női hangot nem nagyon szeretik, míg az ugyanígy képzett altok viszont igen népszerűek. Az előadás másik sztárja nem a basszus, a René királyt éneklő Oleg Melnyikov volt, hiszen a zeneszerző által erőteljesebben megkomponált drámai ariosót anno Nyesztyerenkó sokkal jobban kivitelezte, hanem a Vaudemont-t éneklő tenor Eduard Martinjuk. A magasságai szépen fényesen szóltak, volt ereje a hangnak, de ha kellett a lágyságot, a finomságot kellő pianóival is érzékeltetni tudta. Nagy színészi alakításra a Jolanta egyik főszereplőjének sem ad lehetőséget, de egy-egy szép áriában mind a René királyt, mind az említett Vaudemont grófot és a másik lovagot, Robert herceget megszemélyesítő énekesek megcsillogtathatták hangjuk szépségét, dallamformálási képességüket. Az utóbbi szerepben a bariton Vlagyimir Petrov bemutatkozása is méltán aratott nagy tapsot, s az előadás egyik legnagyobb sikere volt. Jól illeszkedett be a produkcióba az Ebn Jahiát, a mór orvost éneklő - a műsorfüzetből személye nem derül ki - basszbariton énekes is. Számomra a Jolanta legemlékezetesebb pillanatait két gyönyörű jelenet szolgáltatta. Az egyik a szerelmi kettősbe torkoll, amikor a rózsajelenetben kiderül a gróf számára, hogy a gyönyörű szépség, akibe beleszeretett vak. És ahogyan erre rádöbben maga a királylány is a férfi szavaiból, nem lehet meghatottság nélkül nézni. Majd mindezt lezáró szenvedélyes szerelmi duett, a zseniális áradó dallamokkal, mesteri zenekari színekkel: a fafúvósok sötét hangjai felett a gyönyörű fuvola futamok szólnak, s az egészet köríti a hárfák zsongása. Egyszerűen maga csoda! A másik emlékezetes epizód, pedig a lendületes finálé, a szinte himnikus, emelkedett nagy együttesével, amelyben az összes szereplő és a kórus a színen van, és árad a zene, a varázs és a gyönyör. Mindehhez járul egy idilli festett vászon háttér, az előtérben a szépséges rózsakert –liget, oldalt egy baldachinos lefüggönyözött nyári nyugágy, távolban látszik a 15. századi szépséges provence-i táj, a Vogézek csúcsai, várfalakkal és tornyokkal. A korhű viselet, a színpompa, a látvány mind ez együtt fokozza a hatást. Az egyfelvonásos operát Margarita Izvorszka rendezte, mint már utaltam rá, eléggé romantikus stílusban vitte színre Csajkovszkij utolsó dalművét. Andrej Galanov vezényelt, jó technikájú, biztos kezű karmester. A zenekar elsőrangú kvalitásokat mutatott. A Minszki Belorusz Állami Nagyszínház együttese méltán aratott nagysikert ezen az estén, legalábbis én vörösre tapsoltam a kezem. Döbbenetes, hogy Csajkovszkij életében a Jolanta és a vele egy este bemutatott Diótörő voltak az utolsó színházi premierek (Pétervár, Mariinszkij Színház, 1892. dec. 6.): 11 hónap múlva a zeneszerző már nem élt!..... Szünet után a második részben díszletek között jelmezekben rendezett meg a rendezőnő néhányat az Anyeginből és a Pikk dámából. Egymást követték a jelenetek, amelyekben új énekesek is bemutatkoztak a közönségnek, mint pl. Tatjanát éneklő Jelena Bungyeleva, Lenszkijt megszemélyesítő Vlagyimir Griskó. Anyegint az előző részben hallott-látott V. Petrov alakította színvonalasan a részletekben. A Pikk dáma részletei annyira nem hoztak lázba. Összességében egy nagyon szép este volt. Izgalommal várom ma esti folytatást, ezúttal már a Nagyszínházban, a pozsonyiak vendégjátékát, ami egy másik kuriózum lesz a Csajkovszkij életművéből: Az orleanse-i szűz.
Örömmel jelentem, hogy itt Miskolcon megértem életem második Jolantáját. Pedig, magam sem hittem volna, hogy a Moszkvai Nagy Színház 17 évvel ezelőtti budapesti emlékezetes vendégszereplését követően még módomban lesz újra élőben látni Csajkovszkijnak ebben a műfajban alkotott hattyúdalát, az utolsó, tizedik operáját. És azt sem hittem volna, hogy a Minszkből érkezett Belorusz Állami Nagyszínház vendégjátékának színvonala egybevethető lesz a „Bolsoj”-éval, hiszen abban olyan nagy „ágyúk” szerepeltek akkoriban, mint pl. a hangja teljében levő Nyesztyerenko, vagy Igor Morozov, Jurij Mazurok, Galina Kalinyina. A tegnap este látott produkció vastapsos sikeréből megérdemelten vette ki részét a szólisták mellett a zenekar és a kórus (női kar). A történet ismert, az operakalauzokban utána nézhető. Egész röviden: René király lánya, Jolanta, születése óta vak. Apja elzárja őt a külvilágtól, hogy ne tudja meg soha, mitől lett megfosztva. A várfalak mögé, egy csodálatos rózsakertbe bejut két lovag, akiknek egyike, Vaudemont gróf akaratlanul rádöbbenti a lányt állapotára. Jolantának a friss szerelem ad erőt, hogy meggyógyuljon. Dióhéjban ennyi a történet. Tehát az opera fő tartalmi vonala, hogy egy vak lány lelkében felébred a szerelem és a vágy, hogy lásson. Néhány információt azért előzetesen begyűjtöttem a műről, hiszen nálunk jóformán ismeretlen a darab. Az egyfelvonásos opera keretei megkövetelték a zeneszerzőtől a kifejezés pontosságát és tömörítését. (Egyébként a Jolanta eredetileg a Diótörő c. balett párja volt: együtt adták a kettőt.) A zene alaphangulata a történet jellegének megfelelően erősen lírai. A vak királylányt körülvevő fájdalmas elégikus légkör Csajkovszkij egyéniségéhez igen közel állhatott, ezért megformálása feltűnően kifejező és meggyőző. Az opera zenei kibontakozását az az ellentét határozza meg, amely a két pólus, egyfelől a boldogságot hazudó, mesterkélt, édeskés idill, másfelől az igazság megismerésére törő indulat féktelen érzelmi áradása között feszül. Mondhatja valaki, hogy számára egyik hangvétel sem rokonszenves, de hát, ez egy romantikus opera. Jolanta megszemélyesítője Anasztázia Moszkvina igen mutatós jelenség a színpadon, és ez nagyon fontos is ebben a darabban. A hangja tipikusan oroszosan képzett szoprán. Nálunk – érdekes módon – ezt a fajta magas női hangot nem nagyon szeretik, míg az ugyanígy képzett altok viszont igen népszerűek. Az előadás másik sztárja nem a basszus, a René királyt éneklő Oleg Melnyikov volt, hiszen a zeneszerző által erőteljesebben megkomponált drámai ariosót anno Nyesztyerenkó sokkal jobban kivitelezte, hanem a Vaudemont-t éneklő tenor Eduard Martinjuk. A magasságai szépen fényesen szóltak, volt ereje a hangnak, de ha kellett a lágyságot, a finomságot kellő pianóival is érzékeltetni tudta. Nagy színészi alakításra a Jolanta egyik főszereplőjének sem ad lehetőséget, de egy-egy szép áriában mind a René királyt, mind az említett Vaudemont grófot és a másik lovagot, Robert herceget megszemélyesítő énekesek megcsillogtathatták hangjuk szépségét, dallamformálási képességüket. Az utóbbi szerepben a bariton Vlagyimir Petrov bemutatkozása is méltán aratott nagy tapsot, s az előadás egyik legnagyobb sikere volt. Jól illeszkedett be a produkcióba az Ebn Jahiát, a mór orvost éneklő - a műsorfüzetből személye nem derül ki - basszbariton énekes is. Számomra a Jolanta legemlékezetesebb pillanatait két gyönyörű jelenet szolgáltatta. Az egyik a szerelmi kettősbe torkoll, amikor a rózsajelenetben kiderül a gróf számára, hogy a gyönyörű szépség, akibe beleszeretett vak. És ahogyan erre rádöbben maga a királylány is a férfi szavaiból, nem lehet meghatottság nélkül nézni. Majd mindezt lezáró szenvedélyes szerelmi duett, a zseniális áradó dallamokkal, mesteri zenekari színekkel: a fafúvósok sötét hangjai felett a gyönyörű fuvola futamok szólnak, s az egészet köríti a hárfák zsongása. Egyszerűen maga csoda! A másik emlékezetes epizód, pedig a lendületes finálé, a szinte himnikus, emelkedett nagy együttesével, amelyben az összes szereplő és a kórus a színen van, és árad a zene, a varázs és a gyönyör. Mindehhez járul egy idilli festett vászon háttér, az előtérben a szépséges rózsakert –liget, oldalt egy baldachinos lefüggönyözött nyári nyugágy, távolban látszik a 15. századi szépséges provence-i táj, a Vogézek csúcsai, várfalakkal és tornyokkal. A korhű viselet, a színpompa, a látvány mind ez együtt fokozza a hatást. Az egyfelvonásos operát Margarita Izvorszka rendezte, mint már utaltam rá, eléggé romantikus stílusban vitte színre Csajkovszkij utolsó dalművét. Andrej Galanov vezényelt, jó technikájú, biztos kezű karmester. A zenekar elsőrangú kvalitásokat mutatott. A Minszki Belorusz Állami Nagyszínház együttese méltán aratott nagysikert ezen az estén, legalábbis én vörösre tapsoltam a kezem. Döbbenetes, hogy Csajkovszkij életében a Jolanta és a vele egy este bemutatott Diótörő voltak az utolsó színházi premierek (Pétervár, Mariinszkij Színház, 1892. dec. 6.): 11 hónap múlva a zeneszerző már nem élt!..... Szünet után a második részben díszletek között jelmezekben rendezett meg a rendezőnő néhányat az Anyeginből és a Pikk dámából. Egymást követték a jelenetek, amelyekben új énekesek is bemutatkoztak a közönségnek, mint pl. Tatjanát éneklő Jelena Bungyeleva, Lenszkijt megszemélyesítő Vlagyimir Griskó. Anyegint az előző részben hallott-látott V. Petrov alakította színvonalasan a részletekben. A Pikk dáma részletei annyira nem hoztak lázba. Összességében egy nagyon szép este volt. Izgalommal várom ma esti folytatást, ezúttal már a Nagyszínházban, a pozsonyiak vendégjátékát, ami egy másik kuriózum lesz a Csajkovszkij életművéből: Az orleanse-i szűz.
3061 Oscar 2004-06-14 12:03:53 [Válasz erre: 3059 Balázs 2004-06-14 11:29:16]
Miklósa Erika a fehérruhás operaénekesnő szerintem, és Verdi: Szicíliai vecsernyéjéből énekelt egy koloratúr áriát, utána népdalokat adott elő két másik lánnyal. De lehet, hogy tévedek. O.
Miklósa Erika a fehérruhás operaénekesnő szerintem, és Verdi: Szicíliai vecsernyéjéből énekelt egy koloratúr áriát, utána népdalokat adott elő két másik lánnyal. De lehet, hogy tévedek. O.
3060 Norma 2004-06-14 11:58:52 [Válasz erre: 3059 Balázs 2004-06-14 11:29:16]
Miklósa Erika énekelt ott, de csak egy pillanatra láttam a tv-ben, így nem tudom, mit énekelt.
Miklósa Erika énekelt ott, de csak egy pillanatra láttam a tv-ben, így nem tudom, mit énekelt.
3059 Balázs 2004-06-14 11:29:16
Sziasztok, Május 1-én a Hõsõk terén halottam egy nagyon csinos (fehér ruhás) operaénekesnõt. Sajna nem vagyok nagyon járatos az operák világában, de tudna nekem valaki segíteni ki lehetett az és hogy esetleg hol lehet megtalálni azt amit ott énekelt? Köszi, Balázs
Sziasztok, Május 1-én a Hõsõk terén halottam egy nagyon csinos (fehér ruhás) operaénekesnõt. Sajna nem vagyok nagyon járatos az operák világában, de tudna nekem valaki segíteni ki lehetett az és hogy esetleg hol lehet megtalálni azt amit ott énekelt? Köszi, Balázs
3058 karnagy 2004-06-14 09:31:03 [Válasz erre: 3056 kalahari 2004-06-13 23:08:26]
Én hallottam pár éve élőben Ricciarellit, hát, az borzasztó volt.
Én hallottam pár éve élőben Ricciarellit, hát, az borzasztó volt.
3057 frushena 2004-06-14 08:47:17
2004.06.20. MEZZO TV. Verdi : Falstaff opera 3 felvonásban. A Covent Garden 1999-es előadása. Címszereppen : Bryn Terfel
2004.06.20. MEZZO TV. Verdi : Falstaff opera 3 felvonásban. A Covent Garden 1999-es előadása. Címszereppen : Bryn Terfel
3054 kalahari 2004-06-13 18:50:26 [Válasz erre: 3053 Heiner Lajos 2004-06-13 18:32:41]
Ricciarelli tuti, hogy nem jön?
Ricciarelli tuti, hogy nem jön?
3053 Heiner Lajos 2004-06-13 18:32:41 [Válasz erre: 3052 miketyson 2004-06-13 14:16:26]
Kösz az infót, de nem teljes - milyen messze tud kipökni, és amúgy sréhen vagy egyenest, ha sréhen, merre visz (szélcsendes időben persze). Ja, és boxolja a cipőcskéjét. Normálisoknak: biztos, hogy Rost is jön Gasida mellé, meg nem erősített nem hivatalos, pár perce kapott információim szerint a Szegedi Szabadtérire.
Kösz az infót, de nem teljes - milyen messze tud kipökni, és amúgy sréhen vagy egyenest, ha sréhen, merre visz (szélcsendes időben persze). Ja, és boxolja a cipőcskéjét. Normálisoknak: biztos, hogy Rost is jön Gasida mellé, meg nem erősített nem hivatalos, pár perce kapott információim szerint a Szegedi Szabadtérire.
3052 miketyson 2004-06-13 14:16:26
Gasdiát az olaszok valamiért épp úgy imádják, mint Ricciarellit. De nem ez a legfőbb jellegzetessége, hanem hogy ki tud köpni a két metszőfoga közül.
Gasdiát az olaszok valamiért épp úgy imádják, mint Ricciarellit. De nem ez a legfőbb jellegzetessége, hanem hogy ki tud köpni a két metszőfoga közül.
3051 Heiner Lajos 2004-06-13 13:44:52 [Válasz erre: 3050 Orfeusz 2004-06-13 07:10:25]
1980-ban, húszévesen megnyerte a Callas-versenyt, azóta \"fut\", pl. Tosca, Boleyn Anna, Mimi, Liu, s főleg Rossini. Nekem az Armida van vele CD-n (címszerep), tényleg jó. Ennyit találtam hirtelen, gondolom a Neten bővebben írnak róla.
1980-ban, húszévesen megnyerte a Callas-versenyt, azóta \"fut\", pl. Tosca, Boleyn Anna, Mimi, Liu, s főleg Rossini. Nekem az Armida van vele CD-n (címszerep), tényleg jó. Ennyit találtam hirtelen, gondolom a Neten bővebben írnak róla.
3050 Orfeusz 2004-06-13 07:10:25 [Válasz erre: 3047 Heiner Lajos 2004-06-12 21:54:45]
Nem ismerem Cecilia Gasdiat, írnál róla?
Nem ismerem Cecilia Gasdiat, írnál róla?
3049 Norma 2004-06-12 22:53:59 [Válasz erre: 3046 Búbánat 2004-06-12 21:25:33]
A Boleyn Anna nekem is hiányzik, nagyon szerettem, különösen Pittivel és Begányival. S bár a kritika Komlósit emelte ki, Pánczél jobb volt szerintem. Börtönbeli kettősük Pittivel mindig meghatott.
A Boleyn Anna nekem is hiányzik, nagyon szerettem, különösen Pittivel és Begányival. S bár a kritika Komlósit emelte ki, Pánczél jobb volt szerintem. Börtönbeli kettősük Pittivel mindig meghatott.
3048 Heiner Lajos 2004-06-12 22:02:38
Rost, bocsi. De már rég átment a rostán.
Rost, bocsi. De már rég átment a rostán.
3047 Heiner Lajos 2004-06-12 21:54:45
Katia Ricciarellit hívta meg az illetékes (?) a Szegedi Szabadtérire idén vendégként (júl. 24), igaz, volt már itt az ásatag Caballet is. Javasoltam, talán Astrid Varnay is szóba jöhet jövőre. Mai hír: K. R. lemondta (sajnos, állítólag műtétje lesz, amit nyilván senki senkinek nem kíván), de helyette Cecilia Gasdia és talán még Rosta Andrea is (+ Kis B. Atilla és mások). Irány Szeged!
Katia Ricciarellit hívta meg az illetékes (?) a Szegedi Szabadtérire idén vendégként (júl. 24), igaz, volt már itt az ásatag Caballet is. Javasoltam, talán Astrid Varnay is szóba jöhet jövőre. Mai hír: K. R. lemondta (sajnos, állítólag műtétje lesz, amit nyilván senki senkinek nem kíván), de helyette Cecilia Gasdia és talán még Rosta Andrea is (+ Kis B. Atilla és mások). Irány Szeged!
3046 Búbánat 2004-06-12 21:25:33 [Válasz erre: 3045 albert 2004-06-12 17:54:15]
Nagyon örülök, hogy ezt említed, mert szerintem is kiemelkedett az átlagból, sőt, meg merem kockáztatni, hogy ma sem vallana szégyent az a rendezés. Akkoriban, 1987-ben az a bemutató valódi újdonságnak számított. Már csak annak okán is, mert belcanto darabok abban az időben is, ma is ritkán maradnak meg tartósan a repertoáron. Énekeseink nagy személyes sikereket arattak benne (pl. csak a címszerepben Szűcs, Pitti, Csavlek. De emlékszem, mások is emlékezetes alakítást nyújtottak, elég, ha csak Kovátsra, Begányira vagy Csákra, Gulyásra illetve Komlósira, Pánczélra utalok).És egyik utolsó nagy vezénylése volt a felejthetetlen karmesternek Erdélyi Miklósnak. Kár, hogy pár évad után a következő igazgató váltást követően már nem kellett a darab az új vezetésnek. Szerintem, sokan látnánk szívesen viszont, mert az eltelt több mint tizenöt év alatt megint kitermelődött egy kvalitásos énekesgárda, tehetséges rendezők sora lépett \"akcióba\", és a mai nemzedék is igényli a szép, romantikus, belcanto stílusú történelmi témájú operákat, amelyek igazi élményt nyújthatnának az erre fogékony operai törzsközönségnek. Amennyiben már úgymond korszerűtlennek számítana Békés rendezése (Mikó-féle Don Carlosnak azért máig nagy a sikere a közönség körében, hiába fitymálják le egyesek), lehetne egy frissebb szemléletű rendezésben felújítani, de én bizony megtartanám azokat a szép díszletterveket, és a korhű jelmezek is maradhatnának. A Boleyn Anna története minden korban aktuális, így ma is, hiszen a hatalom és az egyéni boldogság közötti kapcsolatok alakulása mindenkit érdekel, a viszony minősége egyáltalán nem közömbös annak, aki tartós boldogságban és jólétben szeretne élni, függetlenül koroktól. És ne feledjük: Donizetti egy évvel a Norma bemutatása előtt (1830) komponálta a művet, s mindkettőnek Felice Romani volt a librettistája. Szép idők voltak azok...
Nagyon örülök, hogy ezt említed, mert szerintem is kiemelkedett az átlagból, sőt, meg merem kockáztatni, hogy ma sem vallana szégyent az a rendezés. Akkoriban, 1987-ben az a bemutató valódi újdonságnak számított. Már csak annak okán is, mert belcanto darabok abban az időben is, ma is ritkán maradnak meg tartósan a repertoáron. Énekeseink nagy személyes sikereket arattak benne (pl. csak a címszerepben Szűcs, Pitti, Csavlek. De emlékszem, mások is emlékezetes alakítást nyújtottak, elég, ha csak Kovátsra, Begányira vagy Csákra, Gulyásra illetve Komlósira, Pánczélra utalok).És egyik utolsó nagy vezénylése volt a felejthetetlen karmesternek Erdélyi Miklósnak. Kár, hogy pár évad után a következő igazgató váltást követően már nem kellett a darab az új vezetésnek. Szerintem, sokan látnánk szívesen viszont, mert az eltelt több mint tizenöt év alatt megint kitermelődött egy kvalitásos énekesgárda, tehetséges rendezők sora lépett \"akcióba\", és a mai nemzedék is igényli a szép, romantikus, belcanto stílusú történelmi témájú operákat, amelyek igazi élményt nyújthatnának az erre fogékony operai törzsközönségnek. Amennyiben már úgymond korszerűtlennek számítana Békés rendezése (Mikó-féle Don Carlosnak azért máig nagy a sikere a közönség körében, hiába fitymálják le egyesek), lehetne egy frissebb szemléletű rendezésben felújítani, de én bizony megtartanám azokat a szép díszletterveket, és a korhű jelmezek is maradhatnának. A Boleyn Anna története minden korban aktuális, így ma is, hiszen a hatalom és az egyéni boldogság közötti kapcsolatok alakulása mindenkit érdekel, a viszony minősége egyáltalán nem közömbös annak, aki tartós boldogságban és jólétben szeretne élni, függetlenül koroktól. És ne feledjük: Donizetti egy évvel a Norma bemutatása előtt (1830) komponálta a művet, s mindkettőnek Felice Romani volt a librettistája. Szép idők voltak azok...
3045 albert 2004-06-12 17:54:15 [Válasz erre: 3032 kapa 2004-06-11 09:43:17]
Na azért szerintem az Anna Bolena, Békés A. rendezésében messze vert akkoriban mindent.
Na azért szerintem az Anna Bolena, Békés A. rendezésében messze vert akkoriban mindent.
3044 kalahari 2004-06-12 11:43:08 [Válasz erre: 3042 fenike 2004-06-12 09:12:15]
A Humperdinck Szentendrén ment tavaly nyáron, aztán a Szigeten is játszották. Talán még előkerül valamikor, valahol. Nem volt éppen hagyományos, pl. gyerekeket nem célszerű elvinni rá, nem mesés... :-)
A Humperdinck Szentendrén ment tavaly nyáron, aztán a Szigeten is játszották. Talán még előkerül valamikor, valahol. Nem volt éppen hagyományos, pl. gyerekeket nem célszerű elvinni rá, nem mesés... :-)
3043 frushena 2004-06-12 10:01:34 [Válasz erre: 3040 Norma 2004-06-12 00:47:58]
A jegymesteren megtalálva! :) Szomorú vagyok, hogy nem lesz, mert megnéztem volna és megnézettem volná pár barátommal. Kár! Kálid - Kiss tényleg remek volt. Réti viszont nekem nagyon tetszett. És játszott is a színpadon nem csak sétálgatott. Frankó Tündének én is jobban örültem volna. Én a Pillangóban láttam & 2 éve talán és abban nagyon tetszett! A szülési jelenet rész, nem része a műnek remekül meg lett csinálva. :)
A jegymesteren megtalálva! :) Szomorú vagyok, hogy nem lesz, mert megnéztem volna és megnézettem volná pár barátommal. Kár! Kálid - Kiss tényleg remek volt. Réti viszont nekem nagyon tetszett. És játszott is a színpadon nem csak sétálgatott. Frankó Tündének én is jobban örültem volna. Én a Pillangóban láttam & 2 éve talán és abban nagyon tetszett! A szülési jelenet rész, nem része a műnek remekül meg lett csinálva. :)
3042 fenike 2004-06-12 09:12:15 [Válasz erre: 3037 cilike 2004-06-11 11:45:00]
sajnos én ezeket az előadásokat nem láttam, innen nehéz eljutni, vagy infót szerezni. Pl. azt nem tudtam, hogy rendezett Jancsi és Juliskát, el sem tudom képzelni... Gondolom persze nem marcipánt zabáltak a színpadon... :))
sajnos én ezeket az előadásokat nem láttam, innen nehéz eljutni, vagy infót szerezni. Pl. azt nem tudtam, hogy rendezett Jancsi és Juliskát, el sem tudom képzelni... Gondolom persze nem marcipánt zabáltak a színpadon... :))
3041 Sesto 2004-06-12 01:00:59 [Válasz erre: 3038 kalahari 2004-06-11 13:26:29]
Bocs´, de akármennyire is járok szinházba, netán filmet is nézek, de errefelé nem igen ment még eddig az általad propagált film: majd igyekszem \"nyitott szemmel és füllel járni-kelni\", és persze nem csak az operába!... ;-)
Bocs´, de akármennyire is járok szinházba, netán filmet is nézek, de errefelé nem igen ment még eddig az általad propagált film: majd igyekszem \"nyitott szemmel és füllel járni-kelni\", és persze nem csak az operába!... ;-)
3040 Norma 2004-06-12 00:47:58 [Válasz erre: 3039 frushena 2004-06-11 23:31:59]
A jövő évadban nincs Faust - sajnos. Az egész évad műsorát megtalálod a Jegymester honlapján. Káldi-Kisst évekkel ezelőtt láttam a Faustban, ebben a szerepben határozottan jó volt. Réti Mefisztóként jó lehetett, mindenképp jobb, mint Tóth János pár napja. Bazsinka helyett Frankó Tündét javaslom. A szülési jelenet - fekete mise keretében - valóban hatásos, csak éppen nem része a műnek. Kerényi tette hozzá, majd Alföldi is átvette, még véresebben, még brutálisabban. A templomi jelenet nekem nem erről szól. Egyébként tényleg jó előadás, látványos, Kentaur díszletei lenyűgözőek. Kár, hogy az Opera más produkcióiban (Rómeó, Pillangó) nem sikerült hasonlót létrehoznia.
A jövő évadban nincs Faust - sajnos. Az egész évad műsorát megtalálod a Jegymester honlapján. Káldi-Kisst évekkel ezelőtt láttam a Faustban, ebben a szerepben határozottan jó volt. Réti Mefisztóként jó lehetett, mindenképp jobb, mint Tóth János pár napja. Bazsinka helyett Frankó Tündét javaslom. A szülési jelenet - fekete mise keretében - valóban hatásos, csak éppen nem része a műnek. Kerényi tette hozzá, majd Alföldi is átvette, még véresebben, még brutálisabban. A templomi jelenet nekem nem erről szól. Egyébként tényleg jó előadás, látványos, Kentaur díszletei lenyűgözőek. Kár, hogy az Opera más produkcióiban (Rómeó, Pillangó) nem sikerült hasonlót létrehoznia.
3039 frushena 2004-06-11 23:31:59
Tehát akkor Faust. Nekem tetszett. Egy jó kis előadást kerekítettek az előadók. Olyan semilyen hangulatban ültem le a helyemre, de ez az érzés hamar elmúlt! :) Réti Attila nagyon tetszett. Érdekes egy hangja van. És Kálid Kiss is nagyon jó volt! Bazsinka nekem valahogy most olyan \"halknak tűnt\". Kentaur díszlete nagyon jó. Olyan korabéli hangulatot idéznek vásznai. Remek!!! Mielőtt Margit \"megszüli\" gyermekét és előtte felfektetik az ágyra a balettosok, majd egy hirtelen mozdulattal ráhúzzák a fehér lepedőt ... az hatásos volt! Akárcsak a zene. Nagyon szépen játszott a zenekar. Egyvalamit nem értek! A zenekart szinte soha nem tapsolják meg kellő képp. Amikor a karmester felállítja őket akkor mindenki csak paskol a kezével. Másutt is így lenne ez? Amiket TV-ben láttam előadásoknál (pl:Varázsfuvola - Mezzo) viszont a zenekar szinte nagyobb tapsot kapott mint az énekesek. Szóval szerintem kicsit több elismerés járna nekik! Én mindíg olyan lelkesen tapsolok nekik, de \"egy fecske nem csinál nyarat.\" Előadás alatt nem igazán unatkoztam. Következő évadban megy vajon? Bérletekben nem láttam.
Tehát akkor Faust. Nekem tetszett. Egy jó kis előadást kerekítettek az előadók. Olyan semilyen hangulatban ültem le a helyemre, de ez az érzés hamar elmúlt! :) Réti Attila nagyon tetszett. Érdekes egy hangja van. És Kálid Kiss is nagyon jó volt! Bazsinka nekem valahogy most olyan \"halknak tűnt\". Kentaur díszlete nagyon jó. Olyan korabéli hangulatot idéznek vásznai. Remek!!! Mielőtt Margit \"megszüli\" gyermekét és előtte felfektetik az ágyra a balettosok, majd egy hirtelen mozdulattal ráhúzzák a fehér lepedőt ... az hatásos volt! Akárcsak a zene. Nagyon szépen játszott a zenekar. Egyvalamit nem értek! A zenekart szinte soha nem tapsolják meg kellő képp. Amikor a karmester felállítja őket akkor mindenki csak paskol a kezével. Másutt is így lenne ez? Amiket TV-ben láttam előadásoknál (pl:Varázsfuvola - Mezzo) viszont a zenekar szinte nagyobb tapsot kapott mint az énekesek. Szóval szerintem kicsit több elismerés járna nekik! Én mindíg olyan lelkesen tapsolok nekik, de \"egy fecske nem csinál nyarat.\" Előadás alatt nem igazán unatkoztam. Következő évadban megy vajon? Bérletekben nem láttam.
3036 orlandofurioso 2004-06-11 14:17:05 [Válasz erre: 3019 Sesto 2004-06-09 12:59:41]
Ilyenkor nem lenne baj, ha valaki nem csak operába, hanem színházba is járna, filmet is nézne stb., mert rögtön beugrott volna neki Schilling Árpád Mizantróp rendezése.
Ilyenkor nem lenne baj, ha valaki nem csak operába, hanem színházba is járna, filmet is nézne stb., mert rögtön beugrott volna neki Schilling Árpád Mizantróp rendezése.
3038 kalahari 2004-06-11 13:26:29 [Válasz erre: 3035 fenike 2004-06-11 10:24:12]
Persze. Fodor Gabi is egyike azon tehetséges fiataloknak, akikkel Kovalik rendszeresen dolgozik. Pl. taval nyáron a Jancsi és Juliskában. És láthattuk őt a Csavarban is Miss Jesselként.
Persze. Fodor Gabi is egyike azon tehetséges fiataloknak, akikkel Kovalik rendszeresen dolgozik. Pl. taval nyáron a Jancsi és Juliskában. És láthattuk őt a Csavarban is Miss Jesselként.
3037 cilike 2004-06-11 11:45:00
Senki se volt tegnap Turandoton?
Senki se volt tegnap Turandoton?
3035 fenike 2004-06-11 10:24:12 [Válasz erre: 3017 Búbánat 2004-06-09 10:53:14]
Köszi a segítséget! Tegnap sikerült megnéznem a főpróbát is, nagyszerű volt. Fodor Gabi alakítása és éneklése annyira magávalragadó, mert - bár a többi énekes is fantasztikus, Breusz, Weigel, Kovács Annamari, Wiedemann, Nyesztyerenko... ja és Kóbor Tamás mint Triqe!! - szóval mert a többiek nagyon jól éneklik a szerepeiket, de Fodor zenei megvalósításai olyan egyéniek és néha meglepően újszerűek, hogy nekem egészen új dimenziókat mutat meg Tatjana szerepéből. Gondolom akkor Kovalik hozta az osztályából.
Köszi a segítséget! Tegnap sikerült megnéznem a főpróbát is, nagyszerű volt. Fodor Gabi alakítása és éneklése annyira magávalragadó, mert - bár a többi énekes is fantasztikus, Breusz, Weigel, Kovács Annamari, Wiedemann, Nyesztyerenko... ja és Kóbor Tamás mint Triqe!! - szóval mert a többiek nagyon jól éneklik a szerepeiket, de Fodor zenei megvalósításai olyan egyéniek és néha meglepően újszerűek, hogy nekem egészen új dimenziókat mutat meg Tatjana szerepéből. Gondolom akkor Kovalik hozta az osztályából.
3034 cilike 2004-06-11 10:07:07 [Válasz erre: 3032 kapa 2004-06-11 09:43:17]
Inkább csak hagyja a darabot érvényesülni. Ha megfigyeljük az énekesek mozgatását, túl sok fantázia nincs benne. A díszlet itt telitalálat volt, aztán Csikós ragaszkodott ehhez a sémához később is. Semmi különös rendezői ötlet nincs benne, de legalább nem a rendszerváltásról szól.
Inkább csak hagyja a darabot érvényesülni. Ha megfigyeljük az énekesek mozgatását, túl sok fantázia nincs benne. A díszlet itt telitalálat volt, aztán Csikós ragaszkodott ehhez a sémához később is. Semmi különös rendezői ötlet nincs benne, de legalább nem a rendszerváltásról szól.
3033 Búbánat 2004-06-11 09:50:30 [Válasz erre: 3031 kitudja 2004-06-11 09:02:57]
Ezt megint a szervezetlenség tipikus példája. Hiszen egy produkcióra - legyen az kőszínházban vagy szabadtéren - már hónapokkal korábban előre le kellene szerződnie a főbb-, de a mellékszereplőknek és egyéb közreműködőknek. Vagy pedig másról szól a történet: Ha volt szerződés és az ilyen -olyan okokból kifolyólag felbontásra került, ráadásul nem egy szereplővel, hanem egyszerre hárommal is, akkor - akármelyik fél kezdeményezte is - a háttérben valami olyan, a kívülállók számára rejtélyes eseménynek kellett bekövetkeznie, ami nyomós indokkal szolgálhat a történtekre. Megint csak a nézők járnak pórul, mert becsapva érzik magukat. Ne legyen igazam. Azért optimista vagyok, mert ez a harmadik változat, amelyet olvasok az Attila közreműködői névsorában, egyébként nem rossz. Ezek a művészek is kihozhatják azokat a szépségeket ebből a korai még a belcantó hatásokkal telített gyönyörű Verdi műből, amelyre mindnyájan vágyakozunk. Jó lenne, ha nem csak három előadás erejéig.
Ezt megint a szervezetlenség tipikus példája. Hiszen egy produkcióra - legyen az kőszínházban vagy szabadtéren - már hónapokkal korábban előre le kellene szerződnie a főbb-, de a mellékszereplőknek és egyéb közreműködőknek. Vagy pedig másról szól a történet: Ha volt szerződés és az ilyen -olyan okokból kifolyólag felbontásra került, ráadásul nem egy szereplővel, hanem egyszerre hárommal is, akkor - akármelyik fél kezdeményezte is - a háttérben valami olyan, a kívülállók számára rejtélyes eseménynek kellett bekövetkeznie, ami nyomós indokkal szolgálhat a történtekre. Megint csak a nézők járnak pórul, mert becsapva érzik magukat. Ne legyen igazam. Azért optimista vagyok, mert ez a harmadik változat, amelyet olvasok az Attila közreműködői névsorában, egyébként nem rossz. Ezek a művészek is kihozhatják azokat a szépségeket ebből a korai még a belcantó hatásokkal telített gyönyörű Verdi műből, amelyre mindnyájan vágyakozunk. Jó lenne, ha nem csak három előadás erejéig.
3032 kapa 2004-06-11 09:43:17 [Válasz erre: 3027 cilike 2004-06-10 15:38:13]
Attól még abban az időben (kilencvenes évek legeleje) ez volt a legjobb operarendezés az országban...
Attól még abban az időben (kilencvenes évek legeleje) ez volt a legjobb operarendezés az országban...
3031 kitudja 2004-06-11 09:02:57 [Válasz erre: 3025 Orfeusz 2004-06-10 12:41:35]
Érdekes a szerepek kiosztása. Lukács Gy. után Csernát kérték fel, és hogy hogy nem, hirtelen ő sem lett. Ugy látszik nem az olaszos szinvonal a fontos, hanem egyéb szempontok.
Érdekes a szerepek kiosztása. Lukács Gy. után Csernát kérték fel, és hogy hogy nem, hirtelen ő sem lett. Ugy látszik nem az olaszos szinvonal a fontos, hanem egyéb szempontok.
3030 Búbánat 2004-06-11 08:18:37
Egy távolabbi program, ezt pedig elsősorban Kalahari figyelmébe ajánlom: Érden, július 17-én 19 órakor a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében(Budai út 4.) a Nyári Zenélő Udvar programjába illeszkedve Az operairodalom gyöngyszemei címmel lesz egy műsor, amelyet Baranyi Ferenc költő vezet és az operákat ismerteti (hasonló módon, mint tette az Óbudai Társaskörben). Km. Csavlek Etelka, Csák József, Szikora Krisztina, Deák Mihály operaénekesek. Zongorán kísér Neumark Zoltán zonograművész.
Egy távolabbi program, ezt pedig elsősorban Kalahari figyelmébe ajánlom: Érden, július 17-én 19 órakor a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében(Budai út 4.) a Nyári Zenélő Udvar programjába illeszkedve Az operairodalom gyöngyszemei címmel lesz egy műsor, amelyet Baranyi Ferenc költő vezet és az operákat ismerteti (hasonló módon, mint tette az Óbudai Társaskörben). Km. Csavlek Etelka, Csák József, Szikora Krisztina, Deák Mihály operaénekesek. Zongorán kísér Neumark Zoltán zonograművész.
3029 karnagy 2004-06-11 08:16:55
Gábor Gézát a szegedi Szentivánéji álomban láttam, fiatal énekes, nagy hang, majd meglátjuk (-halljuk).
Gábor Gézát a szegedi Szentivánéji álomban láttam, fiatal énekes, nagy hang, majd meglátjuk (-halljuk).
3028 Búbánat 2004-06-11 08:11:04
Inkább ide írom, mint a másik fórumba: ma este 7-kor Tosca-keresztmetszet bemutatására kerül sor a Szent Margit Gimnáziumban a Bocskai István Szabadegyetem szervezésében. Föllépnek: Csavlek Etelka, Róka István, Berczelly István. Zongorán kísér és a műsort szerkesztette Medveczky Ádám, az operaház örökös tagja.
Inkább ide írom, mint a másik fórumba: ma este 7-kor Tosca-keresztmetszet bemutatására kerül sor a Szent Margit Gimnáziumban a Bocskai István Szabadegyetem szervezésében. Föllépnek: Csavlek Etelka, Róka István, Berczelly István. Zongorán kísér és a műsort szerkesztette Medveczky Ádám, az operaház örökös tagja.
3027 cilike 2004-06-10 15:38:13
A Salome-kritikához szeretném hozzáfűzni, hogy a rendezés lekopírozza a Götz Friedrich-filmet, bár nem túl tehetségesen. És ahhoz kellett egy Stratas, meg egy Bernd Weikl.
A Salome-kritikához szeretném hozzáfűzni, hogy a rendezés lekopírozza a Götz Friedrich-filmet, bár nem túl tehetségesen. És ahhoz kellett egy Stratas, meg egy Bernd Weikl.
