3093 Judit 2004-06-19 18:11:42
Mindent elolvastam az Egy éj Velencé-ről de a szereposztás titok? Én is imádom a Házy -Ilos féle felvételt bár játszanák a rádióban is!
Mindent elolvastam az Egy éj Velencé-ről de a szereposztás titok? Én is imádom a Házy -Ilos féle felvételt bár játszanák a rádióban is!
3091 Búbánat 2004-06-18 16:25:41 [Válasz erre: 3090 Sesto 2004-06-18 15:40:26]
Akkor megnyugodtam, már csak egy esőmentes kellemes nyári este kellene hozzá....
Akkor megnyugodtam, már csak egy esőmentes kellemes nyári este kellene hozzá....
3090 Sesto 2004-06-18 15:40:26 [Válasz erre: 3089 Búbánat 2004-06-18 10:09:09]
Na látod Búbánat, mindig van új a Nap alatt: tehát Herzl lesz a szegedi \"Egy éj Velencében\" rendezöje???-akkor, az egy klassikus, konvencionális feldolgozás lesz: nem igen lesz hisztéria körülötte!... :-) A VOP-programja számos rendezését tartalmazza, aminen nyilván elönye, de sok hátránya is van... \"Eine Nacht in Venedig\"-CD-mnek pedig annyi magyar vonatkozása van, hogy GESZTY SYLVIA énekli a nöi föszerepet(0kicsit torokból mint sokszor, de roppant magabiztosan!), és a Herceg szólamában, az Ágai Karola Lucia-korongjáról már ismert és sokoldalú ANTON de RIDDER hallható, a kisebb szerepekben is olyan kalbierü szólisták, mint Trudelise Schmidt vagy Julia Migenes kényeztetik hallgatóságukat.
Na látod Búbánat, mindig van új a Nap alatt: tehát Herzl lesz a szegedi \"Egy éj Velencében\" rendezöje???-akkor, az egy klassikus, konvencionális feldolgozás lesz: nem igen lesz hisztéria körülötte!... :-) A VOP-programja számos rendezését tartalmazza, aminen nyilván elönye, de sok hátránya is van... \"Eine Nacht in Venedig\"-CD-mnek pedig annyi magyar vonatkozása van, hogy GESZTY SYLVIA énekli a nöi föszerepet(0kicsit torokból mint sokszor, de roppant magabiztosan!), és a Herceg szólamában, az Ágai Karola Lucia-korongjáról már ismert és sokoldalú ANTON de RIDDER hallható, a kisebb szerepekben is olyan kalbierü szólisták, mint Trudelise Schmidt vagy Julia Migenes kényeztetik hallgatóságukat.
3089 Búbánat 2004-06-18 10:09:09 [Válasz erre: 3086 Sesto 2004-06-17 13:50:11]
Figyeltem, Sesto. Képben vagyok és köszönöm. Az Egy éj Velencében Szegeden is lesz: augusztus 6., 7., 8. Rendezője:Prof. Dr. Robert Herzl a Volksopertől /Bécs/ , díszlettervezője pedig Frieder Klein a grazi Operából. Egyébként a Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor vezette Operettvilág produkcióját láthatjuk magyar közreműködőkkel, magyar nyelven. A nagyoperett karmestere: Kollár Imre. Ezt a J.Strauss-operettet különben évek óta nem játsszák Budapesten, pedig zenei anyaga vetekszik a Denevér vagy a Cigánybáróéval. Idehaza van egy nagyon szép, jól sikerült rádiófelvétel belőle a hatvanas évekből: Házyval, Ilosfalvyval, Udvardyval, Kishegyivel és Zentaival! Azt is érdemes tudni róla, hogy ez az egyetlen Strauss operett, amelynek ősbemutatója nem a Monarchiában és Bécsben, hanem Berlinben, 1883-ban volt. De rögtön utána, még ugyanabban az évben Bécsben is bemutatták és az új operettet hatalmas lelkesedéssel fogadta a korabeli publikum. Népszerűsége a mai napig töretlen. Örülök, hogy ha Bécsbe nem is jutok ki, de most talán Szegeden megtekinthetem ezt rendkívül gazdag dallamokkal teli nagyoperettet. (Különben a szereposztástól nem vagyok oda, és az új magyar fordítástól, amit Zsadon jegyez, kissé félek. De lehet még kellemes meglepetésben részem.)
Figyeltem, Sesto. Képben vagyok és köszönöm. Az Egy éj Velencében Szegeden is lesz: augusztus 6., 7., 8. Rendezője:Prof. Dr. Robert Herzl a Volksopertől /Bécs/ , díszlettervezője pedig Frieder Klein a grazi Operából. Egyébként a Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor vezette Operettvilág produkcióját láthatjuk magyar közreműködőkkel, magyar nyelven. A nagyoperett karmestere: Kollár Imre. Ezt a J.Strauss-operettet különben évek óta nem játsszák Budapesten, pedig zenei anyaga vetekszik a Denevér vagy a Cigánybáróéval. Idehaza van egy nagyon szép, jól sikerült rádiófelvétel belőle a hatvanas évekből: Házyval, Ilosfalvyval, Udvardyval, Kishegyivel és Zentaival! Azt is érdemes tudni róla, hogy ez az egyetlen Strauss operett, amelynek ősbemutatója nem a Monarchiában és Bécsben, hanem Berlinben, 1883-ban volt. De rögtön utána, még ugyanabban az évben Bécsben is bemutatták és az új operettet hatalmas lelkesedéssel fogadta a korabeli publikum. Népszerűsége a mai napig töretlen. Örülök, hogy ha Bécsbe nem is jutok ki, de most talán Szegeden megtekinthetem ezt rendkívül gazdag dallamokkal teli nagyoperettet. (Különben a szereposztástól nem vagyok oda, és az új magyar fordítástól, amit Zsadon jegyez, kissé félek. De lehet még kellemes meglepetésben részem.)
3088 Sesto 2004-06-17 15:24:08 [Válasz erre: 3087 Megén 2004-06-17 14:01:18]
Nagyon szivesen! (...remélem azért hellyel-közzel áttekinthetö volt, mert annyi mindenröl szerettem volna beszámolni...) ;-)
Nagyon szivesen! (...remélem azért hellyel-közzel áttekinthetö volt, mert annyi mindenröl szerettem volna beszámolni...) ;-)
3087 Megén 2004-06-17 14:01:18 [Válasz erre: 3086 Sesto 2004-06-17 13:50:11]
Köszönjük, élveztem az olvasást.
Köszönjük, élveztem az olvasást.
3086 Sesto 2004-06-17 13:50:11
Akkor most egy kis élménybeszámoló a tegnapi \"Don Giovanni-ról\", Bécs-\"Volksoper\"(=német nyelvü elöadás!)-avagy \" összeségében látlelet a jelenkor Volksoper-éböl\"... Hát igen, tegnap-bár nem teljesen véletlen-, vagy netán \"sorsszerüen\"- betévedtem a VOP utolsóelötti \"Don Giovanni\" elöadására: szégyen, nem szégyen, az idei szezon elsö alkalma volt, hogy a VOP-be látogattam: na ja, jobb késön mint soha, elvégre a szezonnak még közel nincs vége...(Nyilván a jún.-i \"Operetthetek\"stb. még csak most kezdödnek,...figyelsz BÚBÁNAT!!!) Nos, a 2003/2004-es évad nyilván nagy változásokaz hozott magával: RUDOLF BERGER szeptemberi kezdéssel átvette a szinház igazgatását, egy vérbeli szinházi szakember, aki korábban a STOP elismert és közkedvelt müvészeti tikárságának vezetöje, és a késöbbiekben pedig a Straßburgi Opera-t intendánsa volt. (Herr Berger egyébként képzett muzsikus, lirai bariton énekmüvész)-de sok bariton lett operaintendáns?!...Hmmm...I. Holender(=STOP), A. Pereira(=Zürich) és most R. Berger... :-))) Igazgatósága nem igen kedvezö csillagzat alatt indult, hiszen elödje DOMINIQUE MENTHA(=aki jelenleg a Basel-i Opera-t igazgatja...) egy müvészi-, erkölcsi alpjaiban, mondhatni létjogosultságában megkérdöjelezett és (törzs)publikmától megvált, lestrapált intézményt hagyott hátra,...amelyben érdekes módon a gazdasági mutatók a legnagyobb müvészeti tévelygések ellenére is (állitólag) meröben rendben voltak... Mindegy! Nyílván R. Berger \"hatalomátvételét\" mind a média, mind a szakma és nem utolsó sorban a közönség(!) rendkivüli figyelemmel kisérte, amely egy egészséges adag megelölegezett BIZALOMMAL füszerezve, úgy látszik lassan, de biztosan beérleli gyümölcsét: a közönség visszatér régi \"anyaszinházához\"-MERT a VOP esetében nagyon fontos a KÖZÖNSÉGRÖL is beszélni: rendkivül heterogén összetételü, de hüséges és ragaszkodó, a Ház sztárjait szivébezáró és biztató emberek csoprotja, amely életkortól függetlenlennek látszik! Ez a feltünöen hálás, DE kritkus közönség érdekes módon higgadtabbnak, söt helyenként mégis talán egy picit visszafogottabbnak tünik, mint pl.a STOP \"Nagyérdemüje\": itt nincsenek (=általában) viharos, dübrörgös, \"Bravos-s\" sikerek, de a zajos \"BUUUH\" is ritkább: inkább az udvarias, de hosszú és kitartó taps a jellemzö egy-egy sikeres elöadás végén! Ja, és persze a \"füttykoncert\"(=mint tetszésnyilvánitás), ugyanis a Tartományokból Bécsbe látogató és \"bécsi héten\" jelenlévö középiskolai osztályok számára szinte nélkülözhetetlen esemény a Theater an der Wien, netán Ronacher vmely. musical-produkciójának ÉS a VOP egyik német nyelvü eladásának megtekintése!...és ez tegnap sem volt másképp!... ;-) Tehát új évad, új direktor: mi minden történt csupán \"dióhéjban\" összefoglalva, elsö jelentösebb premier, Flotow \"MARTHA\" c. Singspiel-je volt, amelyre nem túlzok \"de kiéhezett publikum\" várt, ebben az eladásban, cimszereplöként debütált Bécs egyik új kedvence ALEXANRA REINPRECHT, aki mellesleg a késöbbiekben a STOP \"Denevér\" elöadásaiban is sikeresen mutatkozott be, mint Adele. A. Reinprecht emellett a Stuttgarti Opera állandó magánénekese is! Az szezon kiemelkedö operapremierje volt a Stefan Herheim(=korábban a sokak által vitatott salzburgi \"Szöktetés\" rendezöje...) által szinparda állitott \"Madama Butterfly\", melynek kevésbé ismert \"ösváltozata\" került a publikum elé!... A salzburgi hisztéria kiamaradt, nem lett megismételve! ;-) Jelentös operett-premierként J. Strauß \"Eine Nacht in Venedig\" c. darabjára esett a választás, melyben Berger a Ház egykori és a jelenben fellépö sztárjaira tett fel mindent: hiszen egy szinpadon szerepeltek: Aikiko Nakajima, Németh Sándor, Waldemar Kmentt és \"természetesen\" Harald Serafin. DE akkor vissza a \"Don Giovanni\"-hoz, amint fent is emlitettem, német nyelvü eladásban volt részünk...(=számomra szokatlanul és eleinte majdhogynem zavaró volt, annak ellenére, hogy bevallom a német forditás nagyon szép és tartalmas, DE roppant dagályos, helyenként merev!) Eredetileg a VOP a \"Prágai verziót\" játszotta, annyi eltéréssel: pl. Don Ottavio mind két áriája szerepelt az elöadásban, addig Donna Elvira nagyjelenete hiányzott... Ezen produkció a \"Figaro\" és \"Cosi\" kiséretében, a ´90-es években MARCO ARTURO MARELLI által rendezet + diszlet \"da Ponte-ciklus\" része. Egy bevállt, nem túl régi elöadás, konvencionális stilusban. Mig Marelli a jelenben inkább a STOP-ben készitett újabb rendezéseivel van a köztudatban(=pl. \"Varázsfuvola\", \"La Sonnambula\", \"Falstaff\")-addig a VOP ezen korábbi munkáit tartja programján. Rendezéseit megfigyelve rendivül szembe tünik, mily´ sokat fejlödött Marelli \"szinészvezetö érzéke/készsége\", hiszen az összeségében megbizható szinvonalúnak tekinthetö elöadásban azért még helyenként akadnak üresjáratok: a \"darab fáradtnak tünik\"-pl. a II. nagy zártszámai(=Don Ottavio, Donna Anna és a most beiktatott Donna Elvira-jelenet) nincsenek megrendezve: koncertáriák halmazát képzik! A jelmezeket itt is Marelli volt felesége: DAGMAR NIEFIND tevezte, munkáját külön dicséri a jelmezek egyszerü, de praktikus funkciót szolgáló-nyilván konvencionális ihletetséggel-de a jelzés szinten jelenlévö diszletekkel, DRAPÉRIÁKKAL(=Marelli-nél fontos!...) :-) homogén egységet képezve!... Az est karmesternöje, JULIA JONES fulmináns tempójval vette az opera nyitányát, s ugyancsak feszes tempóval, majdnem \"katonás szellemben\", de nem eröszakos stilusban vitte végig koncepcióját. A zenekar összteljeitménye-különösen egyes fúvósok!-egy-egy pontatlansággal is feltünt. A szereposztás: Komtur: PAVEL KUDINOV; markáns, kellöen sötét basszussal felruháza, mégis hangadása a II. felv.-ban helyenként forszirozottnak tünt! Don Giovanni: MORTEN FRANK LARSEN; a VOP egyik legsokoldalúbb, aki operett-és klasszkus musical-produkciókabn is látható. A \"szerenádot\" leszámitva(=amit olaszul énekelt, mondván Donna Elvira cselédje olasz lenne...) mind hangilag és szerepjátékában is megbizható, ha nem is lenyügözöt nyújtott. Leporello: MICHAIL SCHELOMIANSKI, buffoneszk szerepében nagyon otthonos és hangilag az est egyik legstabilabb elöadója volt! Donna Elvira: ELISABETH KULMAN(=ezt a nevet azt hiszem a Bécsbe látogatónak érdemes lesz megjegyezni!)-a fiatal szoprán kétévvel ezelött diplomázott a Zenemüv. Egyetemen, de már \"fh.-ként\" kellemes Paminájával \"berobbant\" az operai köztudatba, azóta a VOP egyik legsikeresebb szólistája, s most sem okozott csalódást-annak ellenére, hohy hangadását Elvira-belépöjében elég \"hegyesnek\" éreztem, de rá kellett döbbennem: ez bizony a német nyelv egyenetlensége... Igazi \"korszerü primadonna, aki az elöadást követöen farmernadrágban és farmerdzsekiben, lobógó hajjal kerékpárra pattan és hazakerekezik\"-semmi affekta, vagy allürök!... ;-) Donna Anna: DONNA ELLEN, az amerikai szoprán \"beugróként\" került a sorozatba, korábban a Linzer Landestheater elismert szólistája volt, lirai koloratúr-szerepkörben(=Éj királynöje, Blondchen-CD-n is az ARTE NOVA-nál és Sophie) jelenleg szabadúszóként a STOP-ben közepes és kisebb szólamokban is feltünik(=lásd. Wellgunde, I. Dame etc.) Donna Anna-ját mégis alaposan átgondolt interpretáció jellemzi, PEDIG!-most is mint oly ´sokszor Marelli Anna-szerepét gyakrolatilag NEM rendezte meg, énekesét cserbe hagyta: nagy kár! Donna Ellen-nek sikerül menteni a mentenivalót, szuverén alaktiással ajándékoztam meg publikumát, még akkor is, ha II. felv. áriájába két kiesbb intonációs bizonytalanság belopakodott!... Zerlina: BIRGID STEINBERGER(=a VOP \"házi énekesnöje\", oeprettszubrett), a porosz/~német tradiciót követve egy \"édesen-kedves-csilingelö szubrett\", akiböl túl sokat nem is lehetett hallani; egy testesebb és érzékibb lirai mezzo(!)sokkal több szint vitt volna Zerlina-alakjába, VISZONT(!) Marelli ezzel ellentétben, az olasz tradiciót is felmutatva, ahol ugye a mai napig \"Zerlina a sztár\" a nöi szerepek között: Zerlina alakját konturosabban vázolta fel, mint a másik két nöi szerepet! Igy a nöi protagonsiták között uralkodó dramaturgiai balance akarva-akaratlanul is eltolódott! Don Ottavio: FERDINAND von BOTHMER egy viszonylag bizonytalan \"Dalla sua pace\" után(=pardon a német szöveg nem ugrik be) egy megbizható szinten elöadótt \"Il mio tesor-val\" nem volt se több se kevesebb mint bármely más \"szokványos\" Don Ottavio! ...és Masetto? Szégyen, nem szégyen: nem találom a szereposztó cetlit, és a homepage-n már nincs rajta a szereposztás!-pedig egy nagyon kellemes alakitás részesei voltunk!... A szereposztás olvasata közben újra szembetünik, hogy az elöadók nagy része nem németajkú, mégis(!) szövegmondásuk példásnak mondható szintet nyújtott! BRAVI! Talán érdemes még befejezésként megjegyezeni: ezen elöadás korábbi reprirezeiben oly´ nagyságok ugrottak ki egykoron, mint a premier Don Giovanni-ja, BO SKOVHUS, vagy LUBA ORGONASOVA(=Donna Anna), ELIANE COELHIO(=Donna Elvira) és nem utolsó sorban két fiatalabb énekes: ANGELIKA KIRCHSCHLAGER-mint mezzo-Zerlina, ezen énekesek azóta jelentös karriert épitettek, de ne maradjon ki a felsorolásból a STOP fiatal baritonja, ADRIAN ERÖD-szintén a cimszerepben vagy a VOP egyik legjobb szopránja, EDITH LIENBACHER(=Donna Anna) aki mindig kultúrált interpretációkkal hivja fel magára a figyelmet! ;-))) Üdvözlettel, Sesto
Akkor most egy kis élménybeszámoló a tegnapi \"Don Giovanni-ról\", Bécs-\"Volksoper\"(=német nyelvü elöadás!)-avagy \" összeségében látlelet a jelenkor Volksoper-éböl\"... Hát igen, tegnap-bár nem teljesen véletlen-, vagy netán \"sorsszerüen\"- betévedtem a VOP utolsóelötti \"Don Giovanni\" elöadására: szégyen, nem szégyen, az idei szezon elsö alkalma volt, hogy a VOP-be látogattam: na ja, jobb késön mint soha, elvégre a szezonnak még közel nincs vége...(Nyilván a jún.-i \"Operetthetek\"stb. még csak most kezdödnek,...figyelsz BÚBÁNAT!!!) Nos, a 2003/2004-es évad nyilván nagy változásokaz hozott magával: RUDOLF BERGER szeptemberi kezdéssel átvette a szinház igazgatását, egy vérbeli szinházi szakember, aki korábban a STOP elismert és közkedvelt müvészeti tikárságának vezetöje, és a késöbbiekben pedig a Straßburgi Opera-t intendánsa volt. (Herr Berger egyébként képzett muzsikus, lirai bariton énekmüvész)-de sok bariton lett operaintendáns?!...Hmmm...I. Holender(=STOP), A. Pereira(=Zürich) és most R. Berger... :-))) Igazgatósága nem igen kedvezö csillagzat alatt indult, hiszen elödje DOMINIQUE MENTHA(=aki jelenleg a Basel-i Opera-t igazgatja...) egy müvészi-, erkölcsi alpjaiban, mondhatni létjogosultságában megkérdöjelezett és (törzs)publikmától megvált, lestrapált intézményt hagyott hátra,...amelyben érdekes módon a gazdasági mutatók a legnagyobb müvészeti tévelygések ellenére is (állitólag) meröben rendben voltak... Mindegy! Nyílván R. Berger \"hatalomátvételét\" mind a média, mind a szakma és nem utolsó sorban a közönség(!) rendkivüli figyelemmel kisérte, amely egy egészséges adag megelölegezett BIZALOMMAL füszerezve, úgy látszik lassan, de biztosan beérleli gyümölcsét: a közönség visszatér régi \"anyaszinházához\"-MERT a VOP esetében nagyon fontos a KÖZÖNSÉGRÖL is beszélni: rendkivül heterogén összetételü, de hüséges és ragaszkodó, a Ház sztárjait szivébezáró és biztató emberek csoprotja, amely életkortól függetlenlennek látszik! Ez a feltünöen hálás, DE kritkus közönség érdekes módon higgadtabbnak, söt helyenként mégis talán egy picit visszafogottabbnak tünik, mint pl.a STOP \"Nagyérdemüje\": itt nincsenek (=általában) viharos, dübrörgös, \"Bravos-s\" sikerek, de a zajos \"BUUUH\" is ritkább: inkább az udvarias, de hosszú és kitartó taps a jellemzö egy-egy sikeres elöadás végén! Ja, és persze a \"füttykoncert\"(=mint tetszésnyilvánitás), ugyanis a Tartományokból Bécsbe látogató és \"bécsi héten\" jelenlévö középiskolai osztályok számára szinte nélkülözhetetlen esemény a Theater an der Wien, netán Ronacher vmely. musical-produkciójának ÉS a VOP egyik német nyelvü eladásának megtekintése!...és ez tegnap sem volt másképp!... ;-) Tehát új évad, új direktor: mi minden történt csupán \"dióhéjban\" összefoglalva, elsö jelentösebb premier, Flotow \"MARTHA\" c. Singspiel-je volt, amelyre nem túlzok \"de kiéhezett publikum\" várt, ebben az eladásban, cimszereplöként debütált Bécs egyik új kedvence ALEXANRA REINPRECHT, aki mellesleg a késöbbiekben a STOP \"Denevér\" elöadásaiban is sikeresen mutatkozott be, mint Adele. A. Reinprecht emellett a Stuttgarti Opera állandó magánénekese is! Az szezon kiemelkedö operapremierje volt a Stefan Herheim(=korábban a sokak által vitatott salzburgi \"Szöktetés\" rendezöje...) által szinparda állitott \"Madama Butterfly\", melynek kevésbé ismert \"ösváltozata\" került a publikum elé!... A salzburgi hisztéria kiamaradt, nem lett megismételve! ;-) Jelentös operett-premierként J. Strauß \"Eine Nacht in Venedig\" c. darabjára esett a választás, melyben Berger a Ház egykori és a jelenben fellépö sztárjaira tett fel mindent: hiszen egy szinpadon szerepeltek: Aikiko Nakajima, Németh Sándor, Waldemar Kmentt és \"természetesen\" Harald Serafin. DE akkor vissza a \"Don Giovanni\"-hoz, amint fent is emlitettem, német nyelvü eladásban volt részünk...(=számomra szokatlanul és eleinte majdhogynem zavaró volt, annak ellenére, hogy bevallom a német forditás nagyon szép és tartalmas, DE roppant dagályos, helyenként merev!) Eredetileg a VOP a \"Prágai verziót\" játszotta, annyi eltéréssel: pl. Don Ottavio mind két áriája szerepelt az elöadásban, addig Donna Elvira nagyjelenete hiányzott... Ezen produkció a \"Figaro\" és \"Cosi\" kiséretében, a ´90-es években MARCO ARTURO MARELLI által rendezet + diszlet \"da Ponte-ciklus\" része. Egy bevállt, nem túl régi elöadás, konvencionális stilusban. Mig Marelli a jelenben inkább a STOP-ben készitett újabb rendezéseivel van a köztudatban(=pl. \"Varázsfuvola\", \"La Sonnambula\", \"Falstaff\")-addig a VOP ezen korábbi munkáit tartja programján. Rendezéseit megfigyelve rendivül szembe tünik, mily´ sokat fejlödött Marelli \"szinészvezetö érzéke/készsége\", hiszen az összeségében megbizható szinvonalúnak tekinthetö elöadásban azért még helyenként akadnak üresjáratok: a \"darab fáradtnak tünik\"-pl. a II. nagy zártszámai(=Don Ottavio, Donna Anna és a most beiktatott Donna Elvira-jelenet) nincsenek megrendezve: koncertáriák halmazát képzik! A jelmezeket itt is Marelli volt felesége: DAGMAR NIEFIND tevezte, munkáját külön dicséri a jelmezek egyszerü, de praktikus funkciót szolgáló-nyilván konvencionális ihletetséggel-de a jelzés szinten jelenlévö diszletekkel, DRAPÉRIÁKKAL(=Marelli-nél fontos!...) :-) homogén egységet képezve!... Az est karmesternöje, JULIA JONES fulmináns tempójval vette az opera nyitányát, s ugyancsak feszes tempóval, majdnem \"katonás szellemben\", de nem eröszakos stilusban vitte végig koncepcióját. A zenekar összteljeitménye-különösen egyes fúvósok!-egy-egy pontatlansággal is feltünt. A szereposztás: Komtur: PAVEL KUDINOV; markáns, kellöen sötét basszussal felruháza, mégis hangadása a II. felv.-ban helyenként forszirozottnak tünt! Don Giovanni: MORTEN FRANK LARSEN; a VOP egyik legsokoldalúbb, aki operett-és klasszkus musical-produkciókabn is látható. A \"szerenádot\" leszámitva(=amit olaszul énekelt, mondván Donna Elvira cselédje olasz lenne...) mind hangilag és szerepjátékában is megbizható, ha nem is lenyügözöt nyújtott. Leporello: MICHAIL SCHELOMIANSKI, buffoneszk szerepében nagyon otthonos és hangilag az est egyik legstabilabb elöadója volt! Donna Elvira: ELISABETH KULMAN(=ezt a nevet azt hiszem a Bécsbe látogatónak érdemes lesz megjegyezni!)-a fiatal szoprán kétévvel ezelött diplomázott a Zenemüv. Egyetemen, de már \"fh.-ként\" kellemes Paminájával \"berobbant\" az operai köztudatba, azóta a VOP egyik legsikeresebb szólistája, s most sem okozott csalódást-annak ellenére, hohy hangadását Elvira-belépöjében elég \"hegyesnek\" éreztem, de rá kellett döbbennem: ez bizony a német nyelv egyenetlensége... Igazi \"korszerü primadonna, aki az elöadást követöen farmernadrágban és farmerdzsekiben, lobógó hajjal kerékpárra pattan és hazakerekezik\"-semmi affekta, vagy allürök!... ;-) Donna Anna: DONNA ELLEN, az amerikai szoprán \"beugróként\" került a sorozatba, korábban a Linzer Landestheater elismert szólistája volt, lirai koloratúr-szerepkörben(=Éj királynöje, Blondchen-CD-n is az ARTE NOVA-nál és Sophie) jelenleg szabadúszóként a STOP-ben közepes és kisebb szólamokban is feltünik(=lásd. Wellgunde, I. Dame etc.) Donna Anna-ját mégis alaposan átgondolt interpretáció jellemzi, PEDIG!-most is mint oly ´sokszor Marelli Anna-szerepét gyakrolatilag NEM rendezte meg, énekesét cserbe hagyta: nagy kár! Donna Ellen-nek sikerül menteni a mentenivalót, szuverén alaktiással ajándékoztam meg publikumát, még akkor is, ha II. felv. áriájába két kiesbb intonációs bizonytalanság belopakodott!... Zerlina: BIRGID STEINBERGER(=a VOP \"házi énekesnöje\", oeprettszubrett), a porosz/~német tradiciót követve egy \"édesen-kedves-csilingelö szubrett\", akiböl túl sokat nem is lehetett hallani; egy testesebb és érzékibb lirai mezzo(!)sokkal több szint vitt volna Zerlina-alakjába, VISZONT(!) Marelli ezzel ellentétben, az olasz tradiciót is felmutatva, ahol ugye a mai napig \"Zerlina a sztár\" a nöi szerepek között: Zerlina alakját konturosabban vázolta fel, mint a másik két nöi szerepet! Igy a nöi protagonsiták között uralkodó dramaturgiai balance akarva-akaratlanul is eltolódott! Don Ottavio: FERDINAND von BOTHMER egy viszonylag bizonytalan \"Dalla sua pace\" után(=pardon a német szöveg nem ugrik be) egy megbizható szinten elöadótt \"Il mio tesor-val\" nem volt se több se kevesebb mint bármely más \"szokványos\" Don Ottavio! ...és Masetto? Szégyen, nem szégyen: nem találom a szereposztó cetlit, és a homepage-n már nincs rajta a szereposztás!-pedig egy nagyon kellemes alakitás részesei voltunk!... A szereposztás olvasata közben újra szembetünik, hogy az elöadók nagy része nem németajkú, mégis(!) szövegmondásuk példásnak mondható szintet nyújtott! BRAVI! Talán érdemes még befejezésként megjegyezeni: ezen elöadás korábbi reprirezeiben oly´ nagyságok ugrottak ki egykoron, mint a premier Don Giovanni-ja, BO SKOVHUS, vagy LUBA ORGONASOVA(=Donna Anna), ELIANE COELHIO(=Donna Elvira) és nem utolsó sorban két fiatalabb énekes: ANGELIKA KIRCHSCHLAGER-mint mezzo-Zerlina, ezen énekesek azóta jelentös karriert épitettek, de ne maradjon ki a felsorolásból a STOP fiatal baritonja, ADRIAN ERÖD-szintén a cimszerepben vagy a VOP egyik legjobb szopránja, EDITH LIENBACHER(=Donna Anna) aki mindig kultúrált interpretációkkal hivja fel magára a figyelmet! ;-))) Üdvözlettel, Sesto
3085 Megén 2004-06-17 13:06:26 [Válasz erre: 3084 (F)ordító egér 2004-06-17 11:40:47]
Abban viszont van valami, hogy a régi nagy énekeseink által kimondott szavakat meg lehetett érteni. Manapság valóban el kell olvasni az opera történetét, ha valaki nagyon ragaszködik ahhoz, hogy tudja miről is van szó. De én még mindig a szép zenéért hallgatom meg az operát és ha tetszik, nem is érdekel mit mond, mert csak a hang varázsa tölt el.
Abban viszont van valami, hogy a régi nagy énekeseink által kimondott szavakat meg lehetett érteni. Manapság valóban el kell olvasni az opera történetét, ha valaki nagyon ragaszködik ahhoz, hogy tudja miről is van szó. De én még mindig a szép zenéért hallgatom meg az operát és ha tetszik, nem is érdekel mit mond, mert csak a hang varázsa tölt el.
3084 (F)ordító egér 2004-06-17 11:40:47
Szerintem igen nagy különbség van abban, hogy ismerjük egy opera tartalmát, vagy értjük, hogy abban a pillanatban mit mond az énekes. A kettő nem összehasonlítható. Különben úgy járunk, mint W.A. aki megtanult gyorsolvasni és két óra alatt elolvasta a Háború és békét, majd megállaptotta, hogy az oroszokról szól.
Szerintem igen nagy különbség van abban, hogy ismerjük egy opera tartalmát, vagy értjük, hogy abban a pillanatban mit mond az énekes. A kettő nem összehasonlítható. Különben úgy járunk, mint W.A. aki megtanult gyorsolvasni és két óra alatt elolvasta a Háború és békét, majd megállaptotta, hogy az oroszokról szól.
3083 herring 2004-06-17 11:36:31 [Válasz erre: 3081 albert 2004-06-16 22:16:24]
Isten hozott az űberokosok között! Már hiányoztál**
Isten hozott az űberokosok között! Már hiányoztál**
3082 Megén 2004-06-17 09:04:56
Én csak úgy csaposként beleszólok: Ha pld. a Russzlán és Ludmilla előadását nézem nem izgat a törpe, óriás, hova dugták a kardot, kicsi vagy nagy a koponya, kié is a koponya és más elemek.A tartalom a legtöbb operánál csapnivaló. Tetszik-e a zene és jól énekelnek-e az énekesek? Nagyon profán hozzáállás, de operába a zenéért-énekért megyek, színházba a darab tartalmáért és a színészi játékért.
Én csak úgy csaposként beleszólok: Ha pld. a Russzlán és Ludmilla előadását nézem nem izgat a törpe, óriás, hova dugták a kardot, kicsi vagy nagy a koponya, kié is a koponya és más elemek.A tartalom a legtöbb operánál csapnivaló. Tetszik-e a zene és jól énekelnek-e az énekesek? Nagyon profán hozzáállás, de operába a zenéért-énekért megyek, színházba a darab tartalmáért és a színészi játékért.
3081 albert 2004-06-16 22:16:24 [Válasz erre: 3079 kapa 2004-06-16 12:12:58]
Szerintem aki hivatalosan ír beszámolót, vagy kritikát, készüljön fel egy előadásra, és csak aztán hibáztasson bárkit is, hogy miért nincs szövegkiíró. Egyébként Miskolcon egyetlen előadáson sincs szövegkiíró, nyilván azokat is Kovalik vetette le, mi? Amúgy kétlem, hogy az általam is látott Jolanta vagy Orleansi előadásból - melyek hagyományosnak is konzervatívak voltak, bárki is megérthette volna, hogy mi a cselekmény, ha előre nem olvassa el, stb. De szerintem ez az egész nem annyira lényeges, ha valaki nem szórakozni jár, hanem érdeklődik, akkor fel is készül, aki pedig megelékszik a pattogatott kukorica hangulattal, az ne csodálkozzon ha zavarba jön, mert nem ért valamit.
Szerintem aki hivatalosan ír beszámolót, vagy kritikát, készüljön fel egy előadásra, és csak aztán hibáztasson bárkit is, hogy miért nincs szövegkiíró. Egyébként Miskolcon egyetlen előadáson sincs szövegkiíró, nyilván azokat is Kovalik vetette le, mi? Amúgy kétlem, hogy az általam is látott Jolanta vagy Orleansi előadásból - melyek hagyományosnak is konzervatívak voltak, bárki is megérthette volna, hogy mi a cselekmény, ha előre nem olvassa el, stb. De szerintem ez az egész nem annyira lényeges, ha valaki nem szórakozni jár, hanem érdeklődik, akkor fel is készül, aki pedig megelékszik a pattogatott kukorica hangulattal, az ne csodálkozzon ha zavarba jön, mert nem ért valamit.
3080 cilike 2004-06-16 21:16:49 [Válasz erre: 3079 kapa 2004-06-16 12:12:58]
Nemazér, de pl. én is tudom a legtöbb opera szövegét, nem megtanultam, csak sokszor láttam, vagy megvettem, hogy tudjam, mit énekelnek. Egyébként a feliratok sokszor gyalázatosak, közel sincsenek az igazsághoz, vagy nem a megfelelő szinonímát használják. Amit meg nem ismerek annyira, annak se árt utánanézni, mert pl. a Peter Grines-ból egy mukkot nem lehetett érteni, és ha nem tudtam volna, melyik jelenet miről szól, sose jöttem volna rá.
Nemazér, de pl. én is tudom a legtöbb opera szövegét, nem megtanultam, csak sokszor láttam, vagy megvettem, hogy tudjam, mit énekelnek. Egyébként a feliratok sokszor gyalázatosak, közel sincsenek az igazsághoz, vagy nem a megfelelő szinonímát használják. Amit meg nem ismerek annyira, annak se árt utánanézni, mert pl. a Peter Grines-ból egy mukkot nem lehetett érteni, és ha nem tudtam volna, melyik jelenet miről szól, sose jöttem volna rá.
3079 kapa 2004-06-16 12:12:58 [Válasz erre: 3072 albert 2004-06-15 18:26:43]
Miért nagyobb baj beismerni valakinek a saját gyengeségét, mint megjátszani a bazárimajmot, a mindent értő kékharisnyát és azzal hencegni, hogy kivülről megtanulta pld a szövegkönyvet? Ha cikk írója nem értette az előadást, miért kellett volna lila ködöket írnia kritika címén? Csak azért mert mások is ezt csinálják? Komolyan mondom, már kezd érdekelni ez az előadás. Mikor látható legközelebb? Tudja valaki?
Miért nagyobb baj beismerni valakinek a saját gyengeségét, mint megjátszani a bazárimajmot, a mindent értő kékharisnyát és azzal hencegni, hogy kivülről megtanulta pld a szövegkönyvet? Ha cikk írója nem értette az előadást, miért kellett volna lila ködöket írnia kritika címén? Csak azért mert mások is ezt csinálják? Komolyan mondom, már kezd érdekelni ez az előadás. Mikor látható legközelebb? Tudja valaki?
3078 Sesto 2004-06-16 10:42:05 [Válasz erre: 3076 Búbánat 2004-06-15 23:10:33]
S föleg ha azt szem elött tartod, mily´ hamar befejezödik Magyarországon a tanév(=jún. 2. hete?)-addig \"nálunkéknál\" még javában megy a \"harc a jegyekért\", legyen az \"elemi\" vagy egyetemi képzés, igy nincs idö operafesztiválra meg hasonlók utazni,...nagy kár!... (=ebböl a szempontból nézve \"maga ellen dolgozik a Fesztivál\" ha hosszú távon szeretne is publikumot toborozni...) :-(((
S föleg ha azt szem elött tartod, mily´ hamar befejezödik Magyarországon a tanév(=jún. 2. hete?)-addig \"nálunkéknál\" még javában megy a \"harc a jegyekért\", legyen az \"elemi\" vagy egyetemi képzés, igy nincs idö operafesztiválra meg hasonlók utazni,...nagy kár!... (=ebböl a szempontból nézve \"maga ellen dolgozik a Fesztivál\" ha hosszú távon szeretne is publikumot toborozni...) :-(((
3077 fenike 2004-06-15 23:14:32 [Válasz erre: 3064 második sor 2004-06-14 23:15:19]
Én sajnos az előadást magát nem láthattam, de két próbára sikerült belógnom. Engem egy cseppet sem zavarnak Kovalik szimbólumai, még akkor sem, ha nem is értem mindent. De lehet érezni. Éppúgy mint a középkori festők képeiből is áramlik valami erő, aminek ha nem is értjük pontosan a jelentését, mégis hat ránk a kép. Egyébként Kovalik egy nyilatkozatában épp arról beszélt, hogy számára ezek a szimbólumok jelek, és e jelek kapcsán szeretné a nézőt elvezetni az általa rendezett előadás mélységeibe. Kit addig, ameddig a jeleket olvasni tudja. Ugyanakkor a felületen egy élvezhető, látványos előadásban gyönyörködhet mindaz, aki e nyomkeresésre nem szánja el magát. Azt hiszem, mindezt a Turandottal kapcsolatban mondta, de ez tökéletesen áll a mostani Anyeginre is. Valamint szimbólumok ide, szimbólumok oda, Kovalik előadásainak mindig erős vonala a színészvezetés, ami most sem maradt el. Az énekesei pontosan értik hogy mit énekelnek és miért. Semmi esetlegesség, semmi felületesség. Ha csak pl. a Trique áriára gondolok, ami általában majomkodásba szokott átcsapni, itt olyan drámává fokozódott, hogy a nézőtéren megállt a levegő. Ezt a drámaiságot én pl. a Jolantában egyáltalán nem, az Orleans-i szűzben meg csak nyomokban véltem felfedezni. Mert bár én magam is szeretem a Jolantát, de a nézőtér felé fordulva való éneklést nem nevezném opera előadásnak. És amire már utaltam, a szereplők, nos számomra magávalragadó volt szinte mindenki. Leginkább Fodor Gabriella, akit többen túl hidegnek tartanak erre a szerepre, de ez gondolom egyrészt a koncepció része (rögtön a darab elején megjelenik a Tatjanát követő kiszáradt fa motívuma a vetítővásznon). Másrészt a szerep zenei anyaga, az árián kívül, nem árad a sok szenvedélytől, lobogástól, melegségtől. Nekem éppen ezért tetszett ő. De sorolhatom a többieket is, Kovács Annamáriát, akiegy humoros, huncut cselédlányt játszott, semmint egy vénasszonyt, és ez megint csak új szín volt. Vagy Kóbor Tamás, aki a fent említett áriában olyan megindító volt, és olyan színeket tudott megmutatni, hogy egészen elérzékenyültem. Egyszóval sajnálom, hogy nem láthattam magát az előadást, mert gondolom mindez felfokozódott addigra.
Én sajnos az előadást magát nem láthattam, de két próbára sikerült belógnom. Engem egy cseppet sem zavarnak Kovalik szimbólumai, még akkor sem, ha nem is értem mindent. De lehet érezni. Éppúgy mint a középkori festők képeiből is áramlik valami erő, aminek ha nem is értjük pontosan a jelentését, mégis hat ránk a kép. Egyébként Kovalik egy nyilatkozatában épp arról beszélt, hogy számára ezek a szimbólumok jelek, és e jelek kapcsán szeretné a nézőt elvezetni az általa rendezett előadás mélységeibe. Kit addig, ameddig a jeleket olvasni tudja. Ugyanakkor a felületen egy élvezhető, látványos előadásban gyönyörködhet mindaz, aki e nyomkeresésre nem szánja el magát. Azt hiszem, mindezt a Turandottal kapcsolatban mondta, de ez tökéletesen áll a mostani Anyeginre is. Valamint szimbólumok ide, szimbólumok oda, Kovalik előadásainak mindig erős vonala a színészvezetés, ami most sem maradt el. Az énekesei pontosan értik hogy mit énekelnek és miért. Semmi esetlegesség, semmi felületesség. Ha csak pl. a Trique áriára gondolok, ami általában majomkodásba szokott átcsapni, itt olyan drámává fokozódott, hogy a nézőtéren megállt a levegő. Ezt a drámaiságot én pl. a Jolantában egyáltalán nem, az Orleans-i szűzben meg csak nyomokban véltem felfedezni. Mert bár én magam is szeretem a Jolantát, de a nézőtér felé fordulva való éneklést nem nevezném opera előadásnak. És amire már utaltam, a szereplők, nos számomra magávalragadó volt szinte mindenki. Leginkább Fodor Gabriella, akit többen túl hidegnek tartanak erre a szerepre, de ez gondolom egyrészt a koncepció része (rögtön a darab elején megjelenik a Tatjanát követő kiszáradt fa motívuma a vetítővásznon). Másrészt a szerep zenei anyaga, az árián kívül, nem árad a sok szenvedélytől, lobogástól, melegségtől. Nekem éppen ezért tetszett ő. De sorolhatom a többieket is, Kovács Annamáriát, akiegy humoros, huncut cselédlányt játszott, semmint egy vénasszonyt, és ez megint csak új szín volt. Vagy Kóbor Tamás, aki a fent említett áriában olyan megindító volt, és olyan színeket tudott megmutatni, hogy egészen elérzékenyültem. Egyszóval sajnálom, hogy nem láthattam magát az előadást, mert gondolom mindez felfokozódott addigra.
3076 Búbánat 2004-06-15 23:10:33 [Válasz erre: 3075 Sesto 2004-06-15 19:54:48]
Bizony, ez így van. A Jolanta kezdése előtt Kovács Sándor zenetörténész, ezúttal tanári minőségében a közvetlen közelemben foglalkozott miskolci - helybéli - diákjaival. Gondolom, ő tényleg helyzeti előnyben van velünk, az átlagos budapesti és egyéb más helyekről érkezett- érlező fesztivál-zarándokokkal szemben.
Bizony, ez így van. A Jolanta kezdése előtt Kovács Sándor zenetörténész, ezúttal tanári minőségében a közvetlen közelemben foglalkozott miskolci - helybéli - diákjaival. Gondolom, ő tényleg helyzeti előnyben van velünk, az átlagos budapesti és egyéb más helyekről érkezett- érlező fesztivál-zarándokokkal szemben.
3075 Sesto 2004-06-15 19:54:48 [Válasz erre: 3074 Orfeusz 2004-06-15 18:56:47]
...ezzel egyébként én is abszolút egyet értek: ha pl. a többi EU-tagállamból is szeretnének \"fizetöképes közönséget\" fogadni,...hááát hogy is mondjam csak elég szerencsételn idöpont ez a június!-még mindenki dolgozik, tanul(=a tanév Európa más tájain eleve július elsö hetével zárul, ebböl is kiindulva a családok zöme is csupán július elsö felétöl \"indul útra\"-ergo \"szabadságszezon kezdete\"!...) Ráadásul a legtöbb nemzetközi nagytekintéllyel biró szinpad, koncertterem ezidötájt még böven játszik, programokat nyújt! Ha legalább 2-3 héttel késöbb kerülne a Fesztivál megrendezésre, már vonzóbb és könnyebb(=idöben) lehetöség lenne a külföldi Nagyérdemü számára is: hiszen a többi nagy nemzetközi porond, mint pl. Bayreuth vagy Salzburg ilynekorv még nem játszanak stb. Bár gondolom igy könnyebb aszemélyzetet kifizetni, hiszen a sznházi évad miatt még eleve jelen van stb. Minden esetre-épen a fent emlitett okoból kifolyólag és éppen VIZSGAIDÖSZAK!.akár mennyire is szerettem volna, eddig még egyetlen Miskolcon megrendezett Fesztiválra NEM TUDTAM eljutni, de ezek szerint ez nem is egyedi eset?!... :-(
...ezzel egyébként én is abszolút egyet értek: ha pl. a többi EU-tagállamból is szeretnének \"fizetöképes közönséget\" fogadni,...hááát hogy is mondjam csak elég szerencsételn idöpont ez a június!-még mindenki dolgozik, tanul(=a tanév Európa más tájain eleve július elsö hetével zárul, ebböl is kiindulva a családok zöme is csupán július elsö felétöl \"indul útra\"-ergo \"szabadságszezon kezdete\"!...) Ráadásul a legtöbb nemzetközi nagytekintéllyel biró szinpad, koncertterem ezidötájt még böven játszik, programokat nyújt! Ha legalább 2-3 héttel késöbb kerülne a Fesztivál megrendezésre, már vonzóbb és könnyebb(=idöben) lehetöség lenne a külföldi Nagyérdemü számára is: hiszen a többi nagy nemzetközi porond, mint pl. Bayreuth vagy Salzburg ilynekorv még nem játszanak stb. Bár gondolom igy könnyebb aszemélyzetet kifizetni, hiszen a sznházi évad miatt még eleve jelen van stb. Minden esetre-épen a fent emlitett okoból kifolyólag és éppen VIZSGAIDÖSZAK!.akár mennyire is szerettem volna, eddig még egyetlen Miskolcon megrendezett Fesztiválra NEM TUDTAM eljutni, de ezek szerint ez nem is egyedi eset?!... :-(
3074 Orfeusz 2004-06-15 18:56:47 [Válasz erre: 3073 Búbánat 2004-06-15 18:37:36]
Kösz a beszámolót, irigyellek is érte, én csak a Pikk dámára megyek jövő csütörtökön, szólni kéne a szervezőknek, hogy ne a vizsgaidőszakom kellős közepén rendezzenek operafesztivált..:) Egyébként nagy élvezettel olvastam, biztos szép volt a zenéje.
Kösz a beszámolót, irigyellek is érte, én csak a Pikk dámára megyek jövő csütörtökön, szólni kéne a szervezőknek, hogy ne a vizsgaidőszakom kellős közepén rendezzenek operafesztivált..:) Egyébként nagy élvezettel olvastam, biztos szép volt a zenéje.
3073 Búbánat 2004-06-15 18:37:36
Idén, úgy határoztam, hogy ha már ismét Miskolc, akkor nem a közismert népszerű operáira koncentrálok, hanem arra a három ritkaságra, amelyből kettőt Magyarországon még - tudomásom szerint - egyáltalán nem mutattak be, és most meghívott külföldi társulatok jóvoltából – legalább egy-egy este erejéig - ez a hiány már többé nem lesz hiány. Tehát, a Jolanta után másnap este a Nemzeti Színházban következett a Magyarországon még ismeretlen Csajkovszkij opus: Az orleans-i szűz. Hozzá kell tennem, hogy számomra azért ez az opera nem volt annyira „szűz”, mivel egyszer régen a rádió leadta azt a felvételt, melyen Irina Arhipova énekelte Johannát, sőt rendelkezésemre áll egy videofelvétel is a Moszkvai Nagyszínházból, azon pedig Nina Rautio alakítja a címszereplőt. Ez utóbbi előadás tiszta zenei időtartama 150 perc. Ennek azért van jelentősége, mert Csajkovszkij ezt az operáját már eleve a téma miatt is a francia nagyoperai stílusban és hosszúságban komponálta meg. Az eredeti négy felvonás játékideje közel három és félóra. Vannak benne balettzenék (több helyen is), „zsáner-jelenet”-ek, s egyéb olyan részek, amelyeket ma már általában meghúznak, kihagynak. Az említett moszkvai előadás tehát már eleve egy órával kevesebb zenei anyagot tartalmaz, mint az eredeti partitúra, és most itt van a pozsonyi társulat előadása, mértem az időt: a négy felvonás egy szünettel, tehát két részben került színre. Ha a közel félórás szünetet leszámítom, akkor a tiszta zenei anyag mindössze két óra volt. S ez már másfél órával kevesebb, mint az eredeti opera teljes időtartama. De most utólag visszapillantva a tegnap esti élményre, mert az volt a javából, úgy érzem, hogy az opera minden lényeges mozzanata benne volt a pozsonyi társulat előadásában, tehát, akik ezt az operát sosem látták és sosem hallgatták, és gondolom a közönség 95%-át ezek a nézők tették ki, semmit sem veszítettek. A cselekmény fő váza követi Schiller drámáját, leszámítva a végét, hiszen itt az orosz komponista visszaállítja a történelmi hűséget, vagyis Johannát megégetik. Korábban is megzenésítették e drámát, s elég szabadon bántak mind Schiller-rel, mind a valósággal, hiszen pl. Verdi librettistájánál, Soleránál Johannát az apja még időben kimenti a máglya alól, kioldja a cölöphöz kötözött lányát, aki elrohan a csatatérre, a francia seregek élére áll, és győznek, de a harcban halálos sebet kap. A pozsonyi előadásból számomra az tűnt ki, hogy Az orleans-i szűzben (amely nem sokkal az Anyegin után keletkezett, és 1881-ben volt a bemutatója Pétervárott a Mariinszkij Színházban) a zenei megvalósítás igyekezett háttérbe szorítani a francia nagyoperai stílus jegyeit, nem tesz engedményeket a külsőleges dekorativitásnak, s inkább az egyszerű lélektani drámára összpontosítja a figyelmet. Persze, azért megkaptuk a látványt, a nagy kórus-tablókat, finálékat, a sokszereplős mozgalmas jeleneteket, amelyek végig egy egységes, de összetett színpadképben, stilizált díszletek között, és nagyon szép „történelmi” jelmezekben játszódott. A pozsonyi rendezést is utolérte a korszellem. A látvány kiegészítésére és talán az angyalok serege, égi szózatok illusztrálásához működésbe hoztak háromszintes emelvényeket, amelyek le-és föl mozgathatók voltak, s mindezt a háttérre vetített részben dia-, részben mozgó képsorok tettek teljessé. Az énekesek egytől egyig kiváló hangbeli képességeikről adtak bizonyságot. Elsősorban a szoprán-mezzo Jolana Fogasovát kell kiemelnem az együttesből, aki fiatalsága dacára (vagy éppen ezért?) nagyon jól győzte a heroikus szerepet, tanúságot tett arról, hogy egy romantikus nagyoperában nem törvényszerű a statikusság, és nem hátrány az előnyös dekoratív külső megjelenéssel párosuló színészi képesség, a sokmozgásos feladatok megvalósítása, ami egyben dicséri a rendezői koncepció következetes megvalósítását is. De elsősorban a hang, az maga volt a tökély. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ilyen erőteljes, ha kellett drámai, ha kellett lírai, forte és piano közötti törés nélküli váltásokkal teli interpretációt, mint amit ez a szlovák énekesnő itt Miskolcon megvalósított. A nagy finálékban, és pl. a harmadik felvonás gyönyörű „hetesében” a kórus és a zenekar sistergését is nagy vivőerővel énekelte át, de olyan biztonsággal, könnyedén, amire én itthoni előadásokban nem emlékezem. Az első felvonás szép áriája is egészen elragadó volt. Egyébként Csajkovszkijnak ebben a művében alig találni ú. Sláger áriát, az operában nincsenek olyan nagy ívű dallamok, mint a közvetlen elődben az Anyeginben, vagy a későbbi darabjaiban, ugyanakkor a zenekari szövet rendkívül gazdag harmóniákban, dallamcsírákban, kissé epizódszerűek, amelyek aztán egy egésszé állnak össze. Nagyon hatásos jelenet VII. Károly megkoronázása, ami egy templom-jelenet, és hosszú percekig csak egy orgonaszóló rész van, amelyhez kapcsolódik később a kar, és a szólók, s csak utána lép be a zenekar. A férfi szólamok mindegyike nagy feladat elé állítják az énekeseket, de a pozsonyiak biztosan hozzák a szerepüket, itt a színészi feladatok kevésbé megoldottak, mint Johanna esetében. Mondhatom, a közönség tombolt a végén, s nem győztük újra és újra a színpadra szólítani a szereplőket és a karmestert, Rastislav Stúr-t, aki kitűnően kézben tartotta a zenekart, kórust, énekeseket. Az óriási sikerben nem kis része volt. De kérem, jól jegyezzük meg a főhősnő nevét, megismétlem: Jolana Fogaslová. Szerintem, még fogunk találkozni vele! Nagyon nagy egyéniség! Rá épült az egész opera, ő volt az abszolút hőse minden tekintetben Csajkovszkij szerintem kissé méltatlanul háttérbe szorított operájának. Még tartozom a többi szereplő nevével, megérdemlik, hogy nevesítsem őket: VII. Károly (tenor) - Jozef Kundlák, Agnes Sorel, a szertője (szoprán) – Lilia Larinová, Dunois, a király bizalmasa (bar) – Ján Durco, Lionel, Johanna későbbi szerelme (bar) – Sergej Tolstov, Thibaut, Johanna apja (bas) – Gustáv Belácek. A rendező: Marián Chudovsky. Jó lenne, ha Magyarországon megtörne a jég, és a hazai zenés színpadok is kedvet kapnának ennek a „nagyoperának” a bemutatásához. Lehet, hogy ugyanezt fogom mondani a 25-i Mazeppa után is? Meglátjuk.
Idén, úgy határoztam, hogy ha már ismét Miskolc, akkor nem a közismert népszerű operáira koncentrálok, hanem arra a három ritkaságra, amelyből kettőt Magyarországon még - tudomásom szerint - egyáltalán nem mutattak be, és most meghívott külföldi társulatok jóvoltából – legalább egy-egy este erejéig - ez a hiány már többé nem lesz hiány. Tehát, a Jolanta után másnap este a Nemzeti Színházban következett a Magyarországon még ismeretlen Csajkovszkij opus: Az orleans-i szűz. Hozzá kell tennem, hogy számomra azért ez az opera nem volt annyira „szűz”, mivel egyszer régen a rádió leadta azt a felvételt, melyen Irina Arhipova énekelte Johannát, sőt rendelkezésemre áll egy videofelvétel is a Moszkvai Nagyszínházból, azon pedig Nina Rautio alakítja a címszereplőt. Ez utóbbi előadás tiszta zenei időtartama 150 perc. Ennek azért van jelentősége, mert Csajkovszkij ezt az operáját már eleve a téma miatt is a francia nagyoperai stílusban és hosszúságban komponálta meg. Az eredeti négy felvonás játékideje közel három és félóra. Vannak benne balettzenék (több helyen is), „zsáner-jelenet”-ek, s egyéb olyan részek, amelyeket ma már általában meghúznak, kihagynak. Az említett moszkvai előadás tehát már eleve egy órával kevesebb zenei anyagot tartalmaz, mint az eredeti partitúra, és most itt van a pozsonyi társulat előadása, mértem az időt: a négy felvonás egy szünettel, tehát két részben került színre. Ha a közel félórás szünetet leszámítom, akkor a tiszta zenei anyag mindössze két óra volt. S ez már másfél órával kevesebb, mint az eredeti opera teljes időtartama. De most utólag visszapillantva a tegnap esti élményre, mert az volt a javából, úgy érzem, hogy az opera minden lényeges mozzanata benne volt a pozsonyi társulat előadásában, tehát, akik ezt az operát sosem látták és sosem hallgatták, és gondolom a közönség 95%-át ezek a nézők tették ki, semmit sem veszítettek. A cselekmény fő váza követi Schiller drámáját, leszámítva a végét, hiszen itt az orosz komponista visszaállítja a történelmi hűséget, vagyis Johannát megégetik. Korábban is megzenésítették e drámát, s elég szabadon bántak mind Schiller-rel, mind a valósággal, hiszen pl. Verdi librettistájánál, Soleránál Johannát az apja még időben kimenti a máglya alól, kioldja a cölöphöz kötözött lányát, aki elrohan a csatatérre, a francia seregek élére áll, és győznek, de a harcban halálos sebet kap. A pozsonyi előadásból számomra az tűnt ki, hogy Az orleans-i szűzben (amely nem sokkal az Anyegin után keletkezett, és 1881-ben volt a bemutatója Pétervárott a Mariinszkij Színházban) a zenei megvalósítás igyekezett háttérbe szorítani a francia nagyoperai stílus jegyeit, nem tesz engedményeket a külsőleges dekorativitásnak, s inkább az egyszerű lélektani drámára összpontosítja a figyelmet. Persze, azért megkaptuk a látványt, a nagy kórus-tablókat, finálékat, a sokszereplős mozgalmas jeleneteket, amelyek végig egy egységes, de összetett színpadképben, stilizált díszletek között, és nagyon szép „történelmi” jelmezekben játszódott. A pozsonyi rendezést is utolérte a korszellem. A látvány kiegészítésére és talán az angyalok serege, égi szózatok illusztrálásához működésbe hoztak háromszintes emelvényeket, amelyek le-és föl mozgathatók voltak, s mindezt a háttérre vetített részben dia-, részben mozgó képsorok tettek teljessé. Az énekesek egytől egyig kiváló hangbeli képességeikről adtak bizonyságot. Elsősorban a szoprán-mezzo Jolana Fogasovát kell kiemelnem az együttesből, aki fiatalsága dacára (vagy éppen ezért?) nagyon jól győzte a heroikus szerepet, tanúságot tett arról, hogy egy romantikus nagyoperában nem törvényszerű a statikusság, és nem hátrány az előnyös dekoratív külső megjelenéssel párosuló színészi képesség, a sokmozgásos feladatok megvalósítása, ami egyben dicséri a rendezői koncepció következetes megvalósítását is. De elsősorban a hang, az maga volt a tökély. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ilyen erőteljes, ha kellett drámai, ha kellett lírai, forte és piano közötti törés nélküli váltásokkal teli interpretációt, mint amit ez a szlovák énekesnő itt Miskolcon megvalósított. A nagy finálékban, és pl. a harmadik felvonás gyönyörű „hetesében” a kórus és a zenekar sistergését is nagy vivőerővel énekelte át, de olyan biztonsággal, könnyedén, amire én itthoni előadásokban nem emlékezem. Az első felvonás szép áriája is egészen elragadó volt. Egyébként Csajkovszkijnak ebben a művében alig találni ú. Sláger áriát, az operában nincsenek olyan nagy ívű dallamok, mint a közvetlen elődben az Anyeginben, vagy a későbbi darabjaiban, ugyanakkor a zenekari szövet rendkívül gazdag harmóniákban, dallamcsírákban, kissé epizódszerűek, amelyek aztán egy egésszé állnak össze. Nagyon hatásos jelenet VII. Károly megkoronázása, ami egy templom-jelenet, és hosszú percekig csak egy orgonaszóló rész van, amelyhez kapcsolódik később a kar, és a szólók, s csak utána lép be a zenekar. A férfi szólamok mindegyike nagy feladat elé állítják az énekeseket, de a pozsonyiak biztosan hozzák a szerepüket, itt a színészi feladatok kevésbé megoldottak, mint Johanna esetében. Mondhatom, a közönség tombolt a végén, s nem győztük újra és újra a színpadra szólítani a szereplőket és a karmestert, Rastislav Stúr-t, aki kitűnően kézben tartotta a zenekart, kórust, énekeseket. Az óriási sikerben nem kis része volt. De kérem, jól jegyezzük meg a főhősnő nevét, megismétlem: Jolana Fogaslová. Szerintem, még fogunk találkozni vele! Nagyon nagy egyéniség! Rá épült az egész opera, ő volt az abszolút hőse minden tekintetben Csajkovszkij szerintem kissé méltatlanul háttérbe szorított operájának. Még tartozom a többi szereplő nevével, megérdemlik, hogy nevesítsem őket: VII. Károly (tenor) - Jozef Kundlák, Agnes Sorel, a szertője (szoprán) – Lilia Larinová, Dunois, a király bizalmasa (bar) – Ján Durco, Lionel, Johanna későbbi szerelme (bar) – Sergej Tolstov, Thibaut, Johanna apja (bas) – Gustáv Belácek. A rendező: Marián Chudovsky. Jó lenne, ha Magyarországon megtörne a jég, és a hazai zenés színpadok is kedvet kapnának ennek a „nagyoperának” a bemutatásához. Lehet, hogy ugyanezt fogom mondani a 25-i Mazeppa után is? Meglátjuk.
3072 albert 2004-06-15 18:26:43 [Válasz erre: 3069 Caligula 2004-06-15 13:32:14]
szerintem nem róttam fel semmit, pusztán megkérdőjelezem a szakírói villongását annaki, aki azt írja, kritikusként, hogy sajnos nem érti a darabot. Nos ezt olvasói levélnek elfogadnám, de mint \"hivatalos\" vélemény... én sem tudok oroszul, de elboldogultam azzal, hogy előtte átolvastam a darab magyar szövegkönyvét. Egyszerű műkedvelőként... Amúgy arra az 1/3-ra gondoltam!
szerintem nem róttam fel semmit, pusztán megkérdőjelezem a szakírói villongását annaki, aki azt írja, kritikusként, hogy sajnos nem érti a darabot. Nos ezt olvasói levélnek elfogadnám, de mint \"hivatalos\" vélemény... én sem tudok oroszul, de elboldogultam azzal, hogy előtte átolvastam a darab magyar szövegkönyvét. Egyszerű műkedvelőként... Amúgy arra az 1/3-ra gondoltam!
3071 Caligula 2004-06-15 15:47:32 [Válasz erre: 3070 orlandofurioso 2004-06-15 15:44:05]
Minden szót értettem, nekem a stílusod magas ;-) Hiába, nem lehet mindenki hochdoktor! :-)
Minden szót értettem, nekem a stílusod magas ;-) Hiába, nem lehet mindenki hochdoktor! :-)
3070 orlandofurioso 2004-06-15 15:44:05 [Válasz erre: 3067 Caligula 2004-06-15 08:44:17]
Semmi olyat nem írtam, ami ne középiskolai tananyag lenne. Ja, hogy mi az az anzsambman: áthajlás (verstan).
Semmi olyat nem írtam, ami ne középiskolai tananyag lenne. Ja, hogy mi az az anzsambman: áthajlás (verstan).
3069 Caligula 2004-06-15 13:32:14 [Válasz erre: 3068 albert 2004-06-15 13:13:21]
Nos, megtaláltam, ha nehezen is. Az említett korrekt beszámoló 2/3-a Kovalik-idézet. Ugye nem gondolod komolyan, hogy aki írta, nem olvasta életében Puskint? Egyébként személy szerint, x évnyi tanulás után, ha megfeszülnék se értenék oroszul. Ezt ne ródd fel másnak ;-)
Nos, megtaláltam, ha nehezen is. Az említett korrekt beszámoló 2/3-a Kovalik-idézet. Ugye nem gondolod komolyan, hogy aki írta, nem olvasta életében Puskint? Egyébként személy szerint, x évnyi tanulás után, ha megfeszülnék se értenék oroszul. Ezt ne ródd fel másnak ;-)
3068 albert 2004-06-15 13:13:21 [Válasz erre: 3064 második sor 2004-06-14 23:15:19]
A honlap \"szakírói\"-val ellentétben, szerintem zeneileg nagyon sok kívánnivaló volt tapasztalható, a zenekar hangzása nem volt több egy vidéki zenekar operetteken nevelkedett színvonalánál. A szimbólumokkal való túlterheltség nyilván annak számára jelent gondot, aki alapvetően realista színjátszáshoz szokott, hát igen, kicsi hazánk még a szamovárnál tart - s ha, akkor már miért ne lehetne egy pistoly s annak dörrenése is szimbolikusan értelmezhető, mint ahogy úgy is volt értelmezve. Feliratozás. Tény, hogy elvonja a figyelmet. Tény, hogy megkönnyíti a megértést. Tény, hogy ellustítja a nézőt. Tény, hogy szeretjük a kényelmet. Tény, hogy az eredeti nyelven való operajátszás klassz dolog. Tény, hogy csak magából a drámából maradunk ki ez által. Tény, hogy akkor képeslapszerően kellene mindent szjnpadra állítani. Tény, hogy aki veszi a fáradtságod, és előre felkészül, elolvassa, az többet ért... örök vita, mindenki csinálja ami kedvére van! Az operafesztivál honlapján vannak képek, ha valakit érdekel, meg egy beszámoló, ami elég korrekt, valamint a theater. hun is van néhány próbafotó.
A honlap \"szakírói\"-val ellentétben, szerintem zeneileg nagyon sok kívánnivaló volt tapasztalható, a zenekar hangzása nem volt több egy vidéki zenekar operetteken nevelkedett színvonalánál. A szimbólumokkal való túlterheltség nyilván annak számára jelent gondot, aki alapvetően realista színjátszáshoz szokott, hát igen, kicsi hazánk még a szamovárnál tart - s ha, akkor már miért ne lehetne egy pistoly s annak dörrenése is szimbolikusan értelmezhető, mint ahogy úgy is volt értelmezve. Feliratozás. Tény, hogy elvonja a figyelmet. Tény, hogy megkönnyíti a megértést. Tény, hogy ellustítja a nézőt. Tény, hogy szeretjük a kényelmet. Tény, hogy az eredeti nyelven való operajátszás klassz dolog. Tény, hogy csak magából a drámából maradunk ki ez által. Tény, hogy akkor képeslapszerően kellene mindent szjnpadra állítani. Tény, hogy aki veszi a fáradtságod, és előre felkészül, elolvassa, az többet ért... örök vita, mindenki csinálja ami kedvére van! Az operafesztivál honlapján vannak képek, ha valakit érdekel, meg egy beszámoló, ami elég korrekt, valamint a theater. hun is van néhány próbafotó.
3067 Caligula 2004-06-15 08:44:17 [Válasz erre: 3066 orlandofurioso 2004-06-15 00:09:26]
Kulturáltan megkérdeném: he?
Kulturáltan megkérdeném: he?
3066 orlandofurioso 2004-06-15 00:09:26
Gyönyörű enjambement-okkal megoldott, egy egységként kezelt lírai jelenetek a miskolci Anyegin, melynek bál Larináéknál jelenete akár Bulgakovnál is elférne. A világítás pedig egyenesen példátlan a magyar színpadokon, egyedül a legnagyobb nemzetközi (Jean Kalman)fénydizájnerekéhez mérhető.
Gyönyörű enjambement-okkal megoldott, egy egységként kezelt lírai jelenetek a miskolci Anyegin, melynek bál Larináéknál jelenete akár Bulgakovnál is elférne. A világítás pedig egyenesen példátlan a magyar színpadokon, egyedül a legnagyobb nemzetközi (Jean Kalman)fénydizájnerekéhez mérhető.
3064 második sor 2004-06-14 23:15:19 [Válasz erre: 3062 Búbánat 2004-06-14 12:14:05]
És az Anyegint nem láttad? Kíváncsi lettem volna...
És az Anyegint nem láttad? Kíváncsi lettem volna...
3063 Sesto 2004-06-14 12:41:47 [Válasz erre: 3058 karnagy 2004-06-14 09:31:03]
...csak csatlakozni tudok ehhez a véleményhez: irtam már korábban is, Ricciarelli-t akkor hallgatnám meg önszántamból újra \"live\", ha fizetnek érte, de akkor is csak füldugóval: szörnyü!... Talán a Gasdia és Rost alternativa az utóbbi müvésznö miatt még egész jó megoldásnak is hangzik! Gasdia?...Hmmm...\"ö most kezd lassan de biztosan törleszteni a kezdö évek kritikátlan szerepkör-megválasztásásáért\"!-pedig nem lett volna rossz!... De igazából a nemzetközi \"1A-kategóriába\" sosem tudott betörni, vhogy úgy mint pl. honfitársnöje, Dessi sem!
...csak csatlakozni tudok ehhez a véleményhez: irtam már korábban is, Ricciarelli-t akkor hallgatnám meg önszántamból újra \"live\", ha fizetnek érte, de akkor is csak füldugóval: szörnyü!... Talán a Gasdia és Rost alternativa az utóbbi müvésznö miatt még egész jó megoldásnak is hangzik! Gasdia?...Hmmm...\"ö most kezd lassan de biztosan törleszteni a kezdö évek kritikátlan szerepkör-megválasztásásáért\"!-pedig nem lett volna rossz!... De igazából a nemzetközi \"1A-kategóriába\" sosem tudott betörni, vhogy úgy mint pl. honfitársnöje, Dessi sem!
3062 Búbánat 2004-06-14 12:14:05
Örömmel jelentem, hogy itt Miskolcon megértem életem második Jolantáját. Pedig, magam sem hittem volna, hogy a Moszkvai Nagy Színház 17 évvel ezelőtti budapesti emlékezetes vendégszereplését követően még módomban lesz újra élőben látni Csajkovszkijnak ebben a műfajban alkotott hattyúdalát, az utolsó, tizedik operáját. És azt sem hittem volna, hogy a Minszkből érkezett Belorusz Állami Nagyszínház vendégjátékának színvonala egybevethető lesz a „Bolsoj”-éval, hiszen abban olyan nagy „ágyúk” szerepeltek akkoriban, mint pl. a hangja teljében levő Nyesztyerenko, vagy Igor Morozov, Jurij Mazurok, Galina Kalinyina. A tegnap este látott produkció vastapsos sikeréből megérdemelten vette ki részét a szólisták mellett a zenekar és a kórus (női kar). A történet ismert, az operakalauzokban utána nézhető. Egész röviden: René király lánya, Jolanta, születése óta vak. Apja elzárja őt a külvilágtól, hogy ne tudja meg soha, mitől lett megfosztva. A várfalak mögé, egy csodálatos rózsakertbe bejut két lovag, akiknek egyike, Vaudemont gróf akaratlanul rádöbbenti a lányt állapotára. Jolantának a friss szerelem ad erőt, hogy meggyógyuljon. Dióhéjban ennyi a történet. Tehát az opera fő tartalmi vonala, hogy egy vak lány lelkében felébred a szerelem és a vágy, hogy lásson. Néhány információt azért előzetesen begyűjtöttem a műről, hiszen nálunk jóformán ismeretlen a darab. Az egyfelvonásos opera keretei megkövetelték a zeneszerzőtől a kifejezés pontosságát és tömörítését. (Egyébként a Jolanta eredetileg a Diótörő c. balett párja volt: együtt adták a kettőt.) A zene alaphangulata a történet jellegének megfelelően erősen lírai. A vak királylányt körülvevő fájdalmas elégikus légkör Csajkovszkij egyéniségéhez igen közel állhatott, ezért megformálása feltűnően kifejező és meggyőző. Az opera zenei kibontakozását az az ellentét határozza meg, amely a két pólus, egyfelől a boldogságot hazudó, mesterkélt, édeskés idill, másfelől az igazság megismerésére törő indulat féktelen érzelmi áradása között feszül. Mondhatja valaki, hogy számára egyik hangvétel sem rokonszenves, de hát, ez egy romantikus opera. Jolanta megszemélyesítője Anasztázia Moszkvina igen mutatós jelenség a színpadon, és ez nagyon fontos is ebben a darabban. A hangja tipikusan oroszosan képzett szoprán. Nálunk – érdekes módon – ezt a fajta magas női hangot nem nagyon szeretik, míg az ugyanígy képzett altok viszont igen népszerűek. Az előadás másik sztárja nem a basszus, a René királyt éneklő Oleg Melnyikov volt, hiszen a zeneszerző által erőteljesebben megkomponált drámai ariosót anno Nyesztyerenkó sokkal jobban kivitelezte, hanem a Vaudemont-t éneklő tenor Eduard Martinjuk. A magasságai szépen fényesen szóltak, volt ereje a hangnak, de ha kellett a lágyságot, a finomságot kellő pianóival is érzékeltetni tudta. Nagy színészi alakításra a Jolanta egyik főszereplőjének sem ad lehetőséget, de egy-egy szép áriában mind a René királyt, mind az említett Vaudemont grófot és a másik lovagot, Robert herceget megszemélyesítő énekesek megcsillogtathatták hangjuk szépségét, dallamformálási képességüket. Az utóbbi szerepben a bariton Vlagyimir Petrov bemutatkozása is méltán aratott nagy tapsot, s az előadás egyik legnagyobb sikere volt. Jól illeszkedett be a produkcióba az Ebn Jahiát, a mór orvost éneklő - a műsorfüzetből személye nem derül ki - basszbariton énekes is. Számomra a Jolanta legemlékezetesebb pillanatait két gyönyörű jelenet szolgáltatta. Az egyik a szerelmi kettősbe torkoll, amikor a rózsajelenetben kiderül a gróf számára, hogy a gyönyörű szépség, akibe beleszeretett vak. És ahogyan erre rádöbben maga a királylány is a férfi szavaiból, nem lehet meghatottság nélkül nézni. Majd mindezt lezáró szenvedélyes szerelmi duett, a zseniális áradó dallamokkal, mesteri zenekari színekkel: a fafúvósok sötét hangjai felett a gyönyörű fuvola futamok szólnak, s az egészet köríti a hárfák zsongása. Egyszerűen maga csoda! A másik emlékezetes epizód, pedig a lendületes finálé, a szinte himnikus, emelkedett nagy együttesével, amelyben az összes szereplő és a kórus a színen van, és árad a zene, a varázs és a gyönyör. Mindehhez járul egy idilli festett vászon háttér, az előtérben a szépséges rózsakert –liget, oldalt egy baldachinos lefüggönyözött nyári nyugágy, távolban látszik a 15. századi szépséges provence-i táj, a Vogézek csúcsai, várfalakkal és tornyokkal. A korhű viselet, a színpompa, a látvány mind ez együtt fokozza a hatást. Az egyfelvonásos operát Margarita Izvorszka rendezte, mint már utaltam rá, eléggé romantikus stílusban vitte színre Csajkovszkij utolsó dalművét. Andrej Galanov vezényelt, jó technikájú, biztos kezű karmester. A zenekar elsőrangú kvalitásokat mutatott. A Minszki Belorusz Állami Nagyszínház együttese méltán aratott nagysikert ezen az estén, legalábbis én vörösre tapsoltam a kezem. Döbbenetes, hogy Csajkovszkij életében a Jolanta és a vele egy este bemutatott Diótörő voltak az utolsó színházi premierek (Pétervár, Mariinszkij Színház, 1892. dec. 6.): 11 hónap múlva a zeneszerző már nem élt!..... Szünet után a második részben díszletek között jelmezekben rendezett meg a rendezőnő néhányat az Anyeginből és a Pikk dámából. Egymást követték a jelenetek, amelyekben új énekesek is bemutatkoztak a közönségnek, mint pl. Tatjanát éneklő Jelena Bungyeleva, Lenszkijt megszemélyesítő Vlagyimir Griskó. Anyegint az előző részben hallott-látott V. Petrov alakította színvonalasan a részletekben. A Pikk dáma részletei annyira nem hoztak lázba. Összességében egy nagyon szép este volt. Izgalommal várom ma esti folytatást, ezúttal már a Nagyszínházban, a pozsonyiak vendégjátékát, ami egy másik kuriózum lesz a Csajkovszkij életművéből: Az orleanse-i szűz.
Örömmel jelentem, hogy itt Miskolcon megértem életem második Jolantáját. Pedig, magam sem hittem volna, hogy a Moszkvai Nagy Színház 17 évvel ezelőtti budapesti emlékezetes vendégszereplését követően még módomban lesz újra élőben látni Csajkovszkijnak ebben a műfajban alkotott hattyúdalát, az utolsó, tizedik operáját. És azt sem hittem volna, hogy a Minszkből érkezett Belorusz Állami Nagyszínház vendégjátékának színvonala egybevethető lesz a „Bolsoj”-éval, hiszen abban olyan nagy „ágyúk” szerepeltek akkoriban, mint pl. a hangja teljében levő Nyesztyerenko, vagy Igor Morozov, Jurij Mazurok, Galina Kalinyina. A tegnap este látott produkció vastapsos sikeréből megérdemelten vette ki részét a szólisták mellett a zenekar és a kórus (női kar). A történet ismert, az operakalauzokban utána nézhető. Egész röviden: René király lánya, Jolanta, születése óta vak. Apja elzárja őt a külvilágtól, hogy ne tudja meg soha, mitől lett megfosztva. A várfalak mögé, egy csodálatos rózsakertbe bejut két lovag, akiknek egyike, Vaudemont gróf akaratlanul rádöbbenti a lányt állapotára. Jolantának a friss szerelem ad erőt, hogy meggyógyuljon. Dióhéjban ennyi a történet. Tehát az opera fő tartalmi vonala, hogy egy vak lány lelkében felébred a szerelem és a vágy, hogy lásson. Néhány információt azért előzetesen begyűjtöttem a műről, hiszen nálunk jóformán ismeretlen a darab. Az egyfelvonásos opera keretei megkövetelték a zeneszerzőtől a kifejezés pontosságát és tömörítését. (Egyébként a Jolanta eredetileg a Diótörő c. balett párja volt: együtt adták a kettőt.) A zene alaphangulata a történet jellegének megfelelően erősen lírai. A vak királylányt körülvevő fájdalmas elégikus légkör Csajkovszkij egyéniségéhez igen közel állhatott, ezért megformálása feltűnően kifejező és meggyőző. Az opera zenei kibontakozását az az ellentét határozza meg, amely a két pólus, egyfelől a boldogságot hazudó, mesterkélt, édeskés idill, másfelől az igazság megismerésére törő indulat féktelen érzelmi áradása között feszül. Mondhatja valaki, hogy számára egyik hangvétel sem rokonszenves, de hát, ez egy romantikus opera. Jolanta megszemélyesítője Anasztázia Moszkvina igen mutatós jelenség a színpadon, és ez nagyon fontos is ebben a darabban. A hangja tipikusan oroszosan képzett szoprán. Nálunk – érdekes módon – ezt a fajta magas női hangot nem nagyon szeretik, míg az ugyanígy képzett altok viszont igen népszerűek. Az előadás másik sztárja nem a basszus, a René királyt éneklő Oleg Melnyikov volt, hiszen a zeneszerző által erőteljesebben megkomponált drámai ariosót anno Nyesztyerenkó sokkal jobban kivitelezte, hanem a Vaudemont-t éneklő tenor Eduard Martinjuk. A magasságai szépen fényesen szóltak, volt ereje a hangnak, de ha kellett a lágyságot, a finomságot kellő pianóival is érzékeltetni tudta. Nagy színészi alakításra a Jolanta egyik főszereplőjének sem ad lehetőséget, de egy-egy szép áriában mind a René királyt, mind az említett Vaudemont grófot és a másik lovagot, Robert herceget megszemélyesítő énekesek megcsillogtathatták hangjuk szépségét, dallamformálási képességüket. Az utóbbi szerepben a bariton Vlagyimir Petrov bemutatkozása is méltán aratott nagy tapsot, s az előadás egyik legnagyobb sikere volt. Jól illeszkedett be a produkcióba az Ebn Jahiát, a mór orvost éneklő - a műsorfüzetből személye nem derül ki - basszbariton énekes is. Számomra a Jolanta legemlékezetesebb pillanatait két gyönyörű jelenet szolgáltatta. Az egyik a szerelmi kettősbe torkoll, amikor a rózsajelenetben kiderül a gróf számára, hogy a gyönyörű szépség, akibe beleszeretett vak. És ahogyan erre rádöbben maga a királylány is a férfi szavaiból, nem lehet meghatottság nélkül nézni. Majd mindezt lezáró szenvedélyes szerelmi duett, a zseniális áradó dallamokkal, mesteri zenekari színekkel: a fafúvósok sötét hangjai felett a gyönyörű fuvola futamok szólnak, s az egészet köríti a hárfák zsongása. Egyszerűen maga csoda! A másik emlékezetes epizód, pedig a lendületes finálé, a szinte himnikus, emelkedett nagy együttesével, amelyben az összes szereplő és a kórus a színen van, és árad a zene, a varázs és a gyönyör. Mindehhez járul egy idilli festett vászon háttér, az előtérben a szépséges rózsakert –liget, oldalt egy baldachinos lefüggönyözött nyári nyugágy, távolban látszik a 15. századi szépséges provence-i táj, a Vogézek csúcsai, várfalakkal és tornyokkal. A korhű viselet, a színpompa, a látvány mind ez együtt fokozza a hatást. Az egyfelvonásos operát Margarita Izvorszka rendezte, mint már utaltam rá, eléggé romantikus stílusban vitte színre Csajkovszkij utolsó dalművét. Andrej Galanov vezényelt, jó technikájú, biztos kezű karmester. A zenekar elsőrangú kvalitásokat mutatott. A Minszki Belorusz Állami Nagyszínház együttese méltán aratott nagysikert ezen az estén, legalábbis én vörösre tapsoltam a kezem. Döbbenetes, hogy Csajkovszkij életében a Jolanta és a vele egy este bemutatott Diótörő voltak az utolsó színházi premierek (Pétervár, Mariinszkij Színház, 1892. dec. 6.): 11 hónap múlva a zeneszerző már nem élt!..... Szünet után a második részben díszletek között jelmezekben rendezett meg a rendezőnő néhányat az Anyeginből és a Pikk dámából. Egymást követték a jelenetek, amelyekben új énekesek is bemutatkoztak a közönségnek, mint pl. Tatjanát éneklő Jelena Bungyeleva, Lenszkijt megszemélyesítő Vlagyimir Griskó. Anyegint az előző részben hallott-látott V. Petrov alakította színvonalasan a részletekben. A Pikk dáma részletei annyira nem hoztak lázba. Összességében egy nagyon szép este volt. Izgalommal várom ma esti folytatást, ezúttal már a Nagyszínházban, a pozsonyiak vendégjátékát, ami egy másik kuriózum lesz a Csajkovszkij életművéből: Az orleanse-i szűz.
3061 Oscar 2004-06-14 12:03:53 [Válasz erre: 3059 Balázs 2004-06-14 11:29:16]
Miklósa Erika a fehérruhás operaénekesnő szerintem, és Verdi: Szicíliai vecsernyéjéből énekelt egy koloratúr áriát, utána népdalokat adott elő két másik lánnyal. De lehet, hogy tévedek. O.
Miklósa Erika a fehérruhás operaénekesnő szerintem, és Verdi: Szicíliai vecsernyéjéből énekelt egy koloratúr áriát, utána népdalokat adott elő két másik lánnyal. De lehet, hogy tévedek. O.
3060 Norma 2004-06-14 11:58:52 [Válasz erre: 3059 Balázs 2004-06-14 11:29:16]
Miklósa Erika énekelt ott, de csak egy pillanatra láttam a tv-ben, így nem tudom, mit énekelt.
Miklósa Erika énekelt ott, de csak egy pillanatra láttam a tv-ben, így nem tudom, mit énekelt.
3059 Balázs 2004-06-14 11:29:16
Sziasztok, Május 1-én a Hõsõk terén halottam egy nagyon csinos (fehér ruhás) operaénekesnõt. Sajna nem vagyok nagyon járatos az operák világában, de tudna nekem valaki segíteni ki lehetett az és hogy esetleg hol lehet megtalálni azt amit ott énekelt? Köszi, Balázs
Sziasztok, Május 1-én a Hõsõk terén halottam egy nagyon csinos (fehér ruhás) operaénekesnõt. Sajna nem vagyok nagyon járatos az operák világában, de tudna nekem valaki segíteni ki lehetett az és hogy esetleg hol lehet megtalálni azt amit ott énekelt? Köszi, Balázs
3058 karnagy 2004-06-14 09:31:03 [Válasz erre: 3056 kalahari 2004-06-13 23:08:26]
Én hallottam pár éve élőben Ricciarellit, hát, az borzasztó volt.
Én hallottam pár éve élőben Ricciarellit, hát, az borzasztó volt.
3057 frushena 2004-06-14 08:47:17
2004.06.20. MEZZO TV. Verdi : Falstaff opera 3 felvonásban. A Covent Garden 1999-es előadása. Címszereppen : Bryn Terfel
2004.06.20. MEZZO TV. Verdi : Falstaff opera 3 felvonásban. A Covent Garden 1999-es előadása. Címszereppen : Bryn Terfel
3054 kalahari 2004-06-13 18:50:26 [Válasz erre: 3053 Heiner Lajos 2004-06-13 18:32:41]
Ricciarelli tuti, hogy nem jön?
Ricciarelli tuti, hogy nem jön?
3053 Heiner Lajos 2004-06-13 18:32:41 [Válasz erre: 3052 miketyson 2004-06-13 14:16:26]
Kösz az infót, de nem teljes - milyen messze tud kipökni, és amúgy sréhen vagy egyenest, ha sréhen, merre visz (szélcsendes időben persze). Ja, és boxolja a cipőcskéjét. Normálisoknak: biztos, hogy Rost is jön Gasida mellé, meg nem erősített nem hivatalos, pár perce kapott információim szerint a Szegedi Szabadtérire.
Kösz az infót, de nem teljes - milyen messze tud kipökni, és amúgy sréhen vagy egyenest, ha sréhen, merre visz (szélcsendes időben persze). Ja, és boxolja a cipőcskéjét. Normálisoknak: biztos, hogy Rost is jön Gasida mellé, meg nem erősített nem hivatalos, pár perce kapott információim szerint a Szegedi Szabadtérire.
3052 miketyson 2004-06-13 14:16:26
Gasdiát az olaszok valamiért épp úgy imádják, mint Ricciarellit. De nem ez a legfőbb jellegzetessége, hanem hogy ki tud köpni a két metszőfoga közül.
Gasdiát az olaszok valamiért épp úgy imádják, mint Ricciarellit. De nem ez a legfőbb jellegzetessége, hanem hogy ki tud köpni a két metszőfoga közül.
3051 Heiner Lajos 2004-06-13 13:44:52 [Válasz erre: 3050 Orfeusz 2004-06-13 07:10:25]
1980-ban, húszévesen megnyerte a Callas-versenyt, azóta \"fut\", pl. Tosca, Boleyn Anna, Mimi, Liu, s főleg Rossini. Nekem az Armida van vele CD-n (címszerep), tényleg jó. Ennyit találtam hirtelen, gondolom a Neten bővebben írnak róla.
1980-ban, húszévesen megnyerte a Callas-versenyt, azóta \"fut\", pl. Tosca, Boleyn Anna, Mimi, Liu, s főleg Rossini. Nekem az Armida van vele CD-n (címszerep), tényleg jó. Ennyit találtam hirtelen, gondolom a Neten bővebben írnak róla.
3050 Orfeusz 2004-06-13 07:10:25 [Válasz erre: 3047 Heiner Lajos 2004-06-12 21:54:45]
Nem ismerem Cecilia Gasdiat, írnál róla?
Nem ismerem Cecilia Gasdiat, írnál róla?
3049 Norma 2004-06-12 22:53:59 [Válasz erre: 3046 Búbánat 2004-06-12 21:25:33]
A Boleyn Anna nekem is hiányzik, nagyon szerettem, különösen Pittivel és Begányival. S bár a kritika Komlósit emelte ki, Pánczél jobb volt szerintem. Börtönbeli kettősük Pittivel mindig meghatott.
A Boleyn Anna nekem is hiányzik, nagyon szerettem, különösen Pittivel és Begányival. S bár a kritika Komlósit emelte ki, Pánczél jobb volt szerintem. Börtönbeli kettősük Pittivel mindig meghatott.
3048 Heiner Lajos 2004-06-12 22:02:38
Rost, bocsi. De már rég átment a rostán.
Rost, bocsi. De már rég átment a rostán.
3047 Heiner Lajos 2004-06-12 21:54:45
Katia Ricciarellit hívta meg az illetékes (?) a Szegedi Szabadtérire idén vendégként (júl. 24), igaz, volt már itt az ásatag Caballet is. Javasoltam, talán Astrid Varnay is szóba jöhet jövőre. Mai hír: K. R. lemondta (sajnos, állítólag műtétje lesz, amit nyilván senki senkinek nem kíván), de helyette Cecilia Gasdia és talán még Rosta Andrea is (+ Kis B. Atilla és mások). Irány Szeged!
Katia Ricciarellit hívta meg az illetékes (?) a Szegedi Szabadtérire idén vendégként (júl. 24), igaz, volt már itt az ásatag Caballet is. Javasoltam, talán Astrid Varnay is szóba jöhet jövőre. Mai hír: K. R. lemondta (sajnos, állítólag műtétje lesz, amit nyilván senki senkinek nem kíván), de helyette Cecilia Gasdia és talán még Rosta Andrea is (+ Kis B. Atilla és mások). Irány Szeged!
3046 Búbánat 2004-06-12 21:25:33 [Válasz erre: 3045 albert 2004-06-12 17:54:15]
Nagyon örülök, hogy ezt említed, mert szerintem is kiemelkedett az átlagból, sőt, meg merem kockáztatni, hogy ma sem vallana szégyent az a rendezés. Akkoriban, 1987-ben az a bemutató valódi újdonságnak számított. Már csak annak okán is, mert belcanto darabok abban az időben is, ma is ritkán maradnak meg tartósan a repertoáron. Énekeseink nagy személyes sikereket arattak benne (pl. csak a címszerepben Szűcs, Pitti, Csavlek. De emlékszem, mások is emlékezetes alakítást nyújtottak, elég, ha csak Kovátsra, Begányira vagy Csákra, Gulyásra illetve Komlósira, Pánczélra utalok).És egyik utolsó nagy vezénylése volt a felejthetetlen karmesternek Erdélyi Miklósnak. Kár, hogy pár évad után a következő igazgató váltást követően már nem kellett a darab az új vezetésnek. Szerintem, sokan látnánk szívesen viszont, mert az eltelt több mint tizenöt év alatt megint kitermelődött egy kvalitásos énekesgárda, tehetséges rendezők sora lépett \"akcióba\", és a mai nemzedék is igényli a szép, romantikus, belcanto stílusú történelmi témájú operákat, amelyek igazi élményt nyújthatnának az erre fogékony operai törzsközönségnek. Amennyiben már úgymond korszerűtlennek számítana Békés rendezése (Mikó-féle Don Carlosnak azért máig nagy a sikere a közönség körében, hiába fitymálják le egyesek), lehetne egy frissebb szemléletű rendezésben felújítani, de én bizony megtartanám azokat a szép díszletterveket, és a korhű jelmezek is maradhatnának. A Boleyn Anna története minden korban aktuális, így ma is, hiszen a hatalom és az egyéni boldogság közötti kapcsolatok alakulása mindenkit érdekel, a viszony minősége egyáltalán nem közömbös annak, aki tartós boldogságban és jólétben szeretne élni, függetlenül koroktól. És ne feledjük: Donizetti egy évvel a Norma bemutatása előtt (1830) komponálta a művet, s mindkettőnek Felice Romani volt a librettistája. Szép idők voltak azok...
Nagyon örülök, hogy ezt említed, mert szerintem is kiemelkedett az átlagból, sőt, meg merem kockáztatni, hogy ma sem vallana szégyent az a rendezés. Akkoriban, 1987-ben az a bemutató valódi újdonságnak számított. Már csak annak okán is, mert belcanto darabok abban az időben is, ma is ritkán maradnak meg tartósan a repertoáron. Énekeseink nagy személyes sikereket arattak benne (pl. csak a címszerepben Szűcs, Pitti, Csavlek. De emlékszem, mások is emlékezetes alakítást nyújtottak, elég, ha csak Kovátsra, Begányira vagy Csákra, Gulyásra illetve Komlósira, Pánczélra utalok).És egyik utolsó nagy vezénylése volt a felejthetetlen karmesternek Erdélyi Miklósnak. Kár, hogy pár évad után a következő igazgató váltást követően már nem kellett a darab az új vezetésnek. Szerintem, sokan látnánk szívesen viszont, mert az eltelt több mint tizenöt év alatt megint kitermelődött egy kvalitásos énekesgárda, tehetséges rendezők sora lépett \"akcióba\", és a mai nemzedék is igényli a szép, romantikus, belcanto stílusú történelmi témájú operákat, amelyek igazi élményt nyújthatnának az erre fogékony operai törzsközönségnek. Amennyiben már úgymond korszerűtlennek számítana Békés rendezése (Mikó-féle Don Carlosnak azért máig nagy a sikere a közönség körében, hiába fitymálják le egyesek), lehetne egy frissebb szemléletű rendezésben felújítani, de én bizony megtartanám azokat a szép díszletterveket, és a korhű jelmezek is maradhatnának. A Boleyn Anna története minden korban aktuális, így ma is, hiszen a hatalom és az egyéni boldogság közötti kapcsolatok alakulása mindenkit érdekel, a viszony minősége egyáltalán nem közömbös annak, aki tartós boldogságban és jólétben szeretne élni, függetlenül koroktól. És ne feledjük: Donizetti egy évvel a Norma bemutatása előtt (1830) komponálta a művet, s mindkettőnek Felice Romani volt a librettistája. Szép idők voltak azok...
3045 albert 2004-06-12 17:54:15 [Válasz erre: 3032 kapa 2004-06-11 09:43:17]
Na azért szerintem az Anna Bolena, Békés A. rendezésében messze vert akkoriban mindent.
Na azért szerintem az Anna Bolena, Békés A. rendezésében messze vert akkoriban mindent.
3044 kalahari 2004-06-12 11:43:08 [Válasz erre: 3042 fenike 2004-06-12 09:12:15]
A Humperdinck Szentendrén ment tavaly nyáron, aztán a Szigeten is játszották. Talán még előkerül valamikor, valahol. Nem volt éppen hagyományos, pl. gyerekeket nem célszerű elvinni rá, nem mesés... :-)
A Humperdinck Szentendrén ment tavaly nyáron, aztán a Szigeten is játszották. Talán még előkerül valamikor, valahol. Nem volt éppen hagyományos, pl. gyerekeket nem célszerű elvinni rá, nem mesés... :-)
