22170 gézamalac 2025-07-20 11:16:05 [Válasz erre: 22161 Búbánat 2025-07-12 15:33:39]
Csak megerősíteni tudom az elhangzottakat, elképesztően látványos a szentmargitbányai Hollandi. A kőfejtő ideális természetes díszlet egy sziklákra épült norvég falu megjelenítésére. A hatalmas tarajos hullámok eleinte a barokk operák korabeli díszleteit idézik, ez a benyomásunk azonban hamar eloszlik, amint az éppen az adott jeléenethez igazodó vetítés révén a hullámok megelevednek, filmszerűvé válnak. A kötélhidak, létrák, illetve a mozgatható ház révén, melynek olykor a külsejét, máskor a belsejét látjuk, három dimenzióban játszható be a színtér, ami egy végig nagyon eleven, mozgalmas játékot eredményez. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Egy rövid betekintés elérhető itt: (KÉTHAJÓ-KÓRUS)
22167 lujza 2025-07-20 02:08:00 [Válasz erre: 22166 gézamalac 2025-07-19 08:31:00]
Ami azt illeti, én is, ráadásul ahogy olvasom, egész jó előadások vannak. De kell hozzá némi vállalkozó szellem, és nem árt egy jó sofőr se.
Ami azt illeti, én is, ráadásul ahogy olvasom, egész jó előadások vannak. De kell hozzá némi vállalkozó szellem, és nem árt egy jó sofőr se.
22166 gézamalac 2025-07-19 08:31:00 [Válasz erre: 22165 lujza 2025-07-19 03:02:40]
Azt hiszem, ezen a helyen bármire szívesen elmennék.
Azt hiszem, ezen a helyen bármire szívesen elmennék.
22165 lujza 2025-07-19 03:02:40 [Válasz erre: 22163 lujza 2025-07-15 03:27:38]
https://www.instagram.com/p/DMN9p4gvFR9/?fbclid=IwY2xjawLny8RleHRuA2FlbQIxMAABHsahoQ9y2P7tB-uUF6jLjji0D63r0xG3zhvOFzPTVM_9-9rsL0vy-ZViVs2r_aem_Fa7PkhXJ9i83jMBT-Wl5aw
De kíváncsi lettem volna rá!
22164 gézamalac 2025-07-17 09:45:35
Alkony a Ring-en (ha már szóbakerült, jún.28.). A záródarab, a se veled, se nélküled. Mosolyogva nézzük el apró (vagy visszafogottabban apró) fogyatékosságait (terjedelem, dramaturgia, tematikus építkezés stb., mintha Szerzőnk eddigre már kicsit kiírta volna magát), miközben át-megéljük, majd alig várjuk, hogy mikor nézhetjük meg újra.
Alkony a Ring-en (ha már szóbakerült, jún.28.). A záródarab, a se veled, se nélküled. Mosolyogva nézzük el apró (vagy visszafogottabban apró) fogyatékosságait (terjedelem, dramaturgia, tematikus építkezés stb., mintha Szerzőnk eddigre már kicsit kiírta volna magát), miközben át-megéljük, majd alig várjuk, hogy mikor nézhetjük meg újra.
Jordan búcsúestje a WStOp-ban, ha minden igaz. Az indítás szép-szép, de nem igazán torkonragadó. Aztán mint megszoktuk, felfut, bár a nornák, de a szikla jelenetben is kissé kiszólnak a rezek, olykor nehéz hallani mellettük mást (mentségül szolgáljon, erre Szerző minden lehetőséget megad). Schager kezdetben amolyan igen-nem: vagy csodás ércesen szól, vagy szinte egyáltalán nem hallani. Belejön azután. Kampe Brünhildéje viszont elejétől végéig nagyon szép, meggyőző (pedig valami kisebb nyavajával küzd, bemondják az elején, de nem látszik rajta). Általában az egész összerázódik, a Waltraute jelenetben fog el először nagyobb emelkedettség-érzés, ebbe Vörös Szilvia gyönyörű mezzója is ugyancsak belejátszik, onnan már szépen együtt van minden. A vár-téma alatt feljövő mélyvonós szekvencia (ami majd a végén is visszatér) gyönyörűen, plasztikusan megformált, kiragyog a tömör fúvósakkordok fölé. Jordan nem egy helyen kifejezetten elmélkedő, olykor már-már túlgondoló, de egyes, amúgy nem túl izgalmas szakaszoknak, átkötőzenéknek ez még kifejezetten jót is tesz.
Innentől azután szép, színvonalas az előadás, mégis, az igazi mély átélésre Siegfried III. felvonásbeli visszaemlékezéséig kell várjunk. Schager tündököl, Siegfried halála gyönyörűen tagolt, nem elsietett, nem veri szét a házat, innentől határozottan érezzük, hogy nem jöttünk hiába. A zárójelenet azonban megintcsak lehetne kicsit markánsabban tagolt, jobban elhelyezett hangsúlyokkal. De azért a vége jó, a hálás közönség vagy félórán át tapsol, a szereplők meg lelkesen jönnek ki sokadjára is, Jordan hatalmas virágcsokorral a kezében.
Sven-Eric Bechtolf skandináv minimalizmussal korhűen, vagy inkább kortalan-hűen rendezi meg a darabot. Sehol egy bevásárlókocsi, de mégcsak első világháborús katona sem. Van fonal, kard, gyűrű, a hegyen fenyő, szavunk nem lehet rá. Mondják rá, hogy sematikus, koncepció nélküli rendezés. Részemről bánja a kánya, békén hagy bennünket nézőket, tudunk azzal foglalkozni, magunkba engedni azt, amiért jöttünk. Egy koncepció azért mindenképpen jelen van: a Wagneré.
22163 lujza 2025-07-15 03:27:38
Egy másik fesztivál Ausztriából Erlben: https://www.youtube.com/watch?v=Nd-fdngSSy8
Egy másik fesztivál Ausztriából Erlben: https://www.youtube.com/watch?v=Nd-fdngSSy8
22162 macskás 2025-07-12 21:20:09 [Válasz erre: 22161 Búbánat 2025-07-12 15:33:39]
Most kaptam a barátnőmtől két rövid videót a mai előadásból, elképesztően szép!
Most kaptam a barátnőmtől két rövid videót a mai előadásból, elképesztően szép!
22161 Búbánat 2025-07-12 15:33:39
A bolygó hollandi előadás a zord fjordok vidékévé változtatta a Szentmargitbányai Kőfejtő szikláitA
megzabolázhatatlan természeti erők, a vihar és a magas hullámok ábrázolása
drámai tengeri tájjá varázsolja a Szentmargitbányai Kőfejtő szikláit. Richard
Wagner A bolygó hollandi operájának bemutatójára érkezünk, amely kettős ünnep:
először mutatnak be itt Wagner-operát és ez az előadás jelenti Burgenland
tartomány nyári játékszezonjának ünnepélyes megnyitását ötezer néző előtt. A
lenyűgöző előadást huszonnégy alkalommal játsszák a nyári hétvégéken, augusztus
23-ig.
A bolygó hollandi előadás a zord fjordok vidékévé változtatta a Szentmargitbányai Kőfejtő szikláit
A
megzabolázhatatlan természeti erők, a vihar és a magas hullámok ábrázolása
drámai tengeri tájjá varázsolja a Szentmargitbányai Kőfejtő szikláit. Richard
Wagner A bolygó hollandi operájának bemutatójára érkezünk, amely kettős ünnep:
először mutatnak be itt Wagner-operát és ez az előadás jelenti Burgenland
tartomány nyári játékszezonjának ünnepélyes megnyitását ötezer néző előtt. A
lenyűgöző előadást huszonnégy alkalommal játsszák a nyári hétvégéken, augusztus
23-ig.
/mno.hu – Bényei Adrienn - 2025. 07. 12. 6:05/
22160 zenebaratmoncsi 2025-07-11 14:47:52 [Válasz erre: 22156 lujza 2025-07-11 01:50:04]
A tűsarkúban én se tudok járni, bár pár hete egy leakciózott Högl darabbal (69000 helyett 25000-ért adták) nagyon szemeztem a Humanic-ban, meg is próbáltam, de mivel nincs autóm, bkv-n meg inkább nem közlekedem abban, inkább nem vettem meg. Mindig félek attól, hogy egy rossz lépés és kifordul a bokám...
A tűsarkúban én se tudok járni, bár pár hete egy leakciózott Högl darabbal (69000 helyett 25000-ért adták) nagyon szemeztem a Humanic-ban, meg is próbáltam, de mivel nincs autóm, bkv-n meg inkább nem közlekedem abban, inkább nem vettem meg. Mindig félek attól, hogy egy rossz lépés és kifordul a bokám...
22159 Edmond Dantes 2025-07-11 10:23:45 [Válasz erre: 22156 lujza 2025-07-11 01:50:04]
Lehet, hogy rossz megfigyelő vagyok, de nem(igen) láttam még az Operaházban strand- ill. Bermuda-nadrágos, strandpapucsos, atlétatrikós nézőt. (A póló, lánykori nevén T-shirt az más!) Másrészt meg kell állapítanom, hogy a III. emeleten olyan szűkek az ülések és többnyire olyan forróság van, hogy az ember legszívesebben levenne magáról minden levehetőt. Csak hát ugye az én koromban ... ;-)
Lehet, hogy rossz megfigyelő vagyok, de nem(igen) láttam még az Operaházban strand- ill. Bermuda-nadrágos, strandpapucsos, atlétatrikós nézőt. (A póló, lánykori nevén T-shirt az más!) Másrészt meg kell állapítanom, hogy a III. emeleten olyan szűkek az ülések és többnyire olyan forróság van, hogy az ember legszívesebben levenne magáról minden levehetőt. Csak hát ugye az én koromban ... ;-)
22158 Edmond Dantes 2025-07-11 10:11:36 [Válasz erre: 22157 Búbánat 2025-07-11 08:51:50]
Itthon operában szmokingot viselő férfit, nőt vagy non-bináris személyt -amit a magyar Alaptörvény nem ismer el, de attól még sokfelé létezik- még nem láttam max. ha 1-2-t, akik eltéveszthették a házszámot és azt hitték, hogy a Lincoln Center vagy az Opernring egyik bemutatóján vannak. A Scala, mint a cikkben olvasható, már 2015 előtt is csak premierekre írt elő és csak sötét öltönyt, szmokingot nem.
Itthon operában szmokingot viselő férfit, nőt vagy non-bináris személyt -amit a magyar Alaptörvény nem ismer el, de attól még sokfelé létezik- még nem láttam max. ha 1-2-t, akik eltéveszthették a házszámot és azt hitték, hogy a Lincoln Center vagy az Opernring egyik bemutatóján vannak. A Scala, mint a cikkben olvasható, már 2015 előtt is csak premierekre írt elő és csak sötét öltönyt, szmokingot nem.
22157 Búbánat 2025-07-11 08:51:50 [Válasz erre: 22156 lujza 2025-07-11 01:50:04]
A divattal együtt változik-változhat a mindenkori dress-kód. Az első számú operában is. De amíg a hetvenes években sem kellett nekem dress-kód ahhoz, hogy tudjam, ha elmegyek az Operába egy premier-előadásra, szmokingot vagy sötét öltönyt veszek fel. Mára ez a hallgatólagos akkori elvárás régen nincs, mindenki a saját ízlése vagy - hölgyeknél - a magamutogatási "kényszere" tükrében öltözködik fel s aggat magára egyszerű holmikat vagy hivalkodó toalettben érkezik. Legyen az premier akár mezei előadás. Igaz, turisták esetében én is látok a színházakban bakancsos, hátizsákos fiatalokat. Bevallom, nem zavarnak, ha csendben követik az előadást.
A divattal együtt változik-változhat a mindenkori dress-kód. Az első számú operában is. De amíg a hetvenes években sem kellett nekem dress-kód ahhoz, hogy tudjam, ha elmegyek az Operába egy premier-előadásra, szmokingot vagy sötét öltönyt veszek fel. Mára ez a hallgatólagos akkori elvárás régen nincs, mindenki a saját ízlése vagy - hölgyeknél - a magamutogatási "kényszere" tükrében öltözködik fel s aggat magára egyszerű holmikat vagy hivalkodó toalettben érkezik. Legyen az premier akár mezei előadás. Igaz, turisták esetében én is látok a színházakban bakancsos, hátizsákos fiatalokat. Bevallom, nem zavarnak, ha csendben követik az előadást.
22156 lujza 2025-07-11 01:50:04 [Válasz erre: 22155 zenebaratmoncsi 2025-07-10 01:23:38]
Még szerencse, hogy a nyakkendőt és a tűsarkút nem tennéd kötelezővé! :(( (Meg az is, hogy nem Te szabod meg a dress code-ot.)
A rövid nadrág és atléta trikó valóban tiszteletlenség lenne, de egyébként annak az intendánsnak van igaza, aki nem szabja meg egy fiatalnak, hogy csak a talán nem is létező érettségi öltönyében mehet be egy operába. Inkább azt lenne érdemes elvárni, hogy a nézők öltözéke rendezett és tiszta legyen, és a megjelenése semmiképpen se zavarja a többi nézőt.
22155 zenebaratmoncsi 2025-07-10 01:23:38 [Válasz erre: 22154 Búbánat 2025-07-09 22:22:16]
Ebben igazat adok nekik, meg kell adni a helynek és a szereplőknek, és a előadásoknak a tiszteletet.
Ebben igazat adok nekik, meg kell adni a helynek és a szereplőknek, és a előadásoknak a tiszteletet.
Tiszteletlenségnek tartom a budapesti Állami Operaházat is farmernadrágban vagy sportcipőben, sportpólóban meglátogatni. A férfiaknak hosszú szövet nadrág és ing, bőrcipő lenne illdomos, mondjuk a nyakkendőt azért nem tenném kötelezővé. A nőknek, pedig szintén elegáns szoknya vagy nadrág vagy ruha...és nem sportcipő, meg strandpapucs, ha nem is tűsarkú, de legalább elegáns cipő.
22154 Búbánat 2025-07-09 22:22:16
A SCALA MILÁNÓI OPERAHÁZ KITILTJA A TRIKÓBAN VAGY RÖVIDNADRÁGBAN ÉRKEZŐ NÉZŐKET
A SCALA MILÁNÓI OPERAHÁZ KITILTJA A TRIKÓBAN VAGY RÖVIDNADRÁGBAN ÉRKEZŐ NÉZŐKET
22153 lujza 2025-07-04 01:48:28
https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/a-diktatura-nem-egyetlen-ember-bune-a-borisz-godunovot-mutattak-be-amszterdamban-183377.html
https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/a-diktatura-nem-egyetlen-ember-bune-a-borisz-godunovot-mutattak-be-amszterdamban-183377.html
22152 Klára 2025-05-12 09:59:49 [Válasz erre: 22150 gézamalac 2025-05-11 22:04:13]
Köszönöm, a többit privátban!
Köszönöm, a többit privátban!
22151 lujza 2025-05-12 00:34:12 [Válasz erre: 22150 gézamalac 2025-05-11 22:04:13]
Persze, hogy ez volt az, nagyon hálásan köszönöm! :)) Nekem nagyon tetszett akkor!
Persze, hogy ez volt az, nagyon hálásan köszönöm! :)) Nekem nagyon tetszett akkor!
22150 gézamalac 2025-05-11 22:04:13 [Válasz erre: 22147 lujza 2025-05-08 03:09:17]
Itt, ha érdekes lehet.
Itt, ha érdekes lehet.
22149 Búbánat 2025-05-08 10:54:02 [Válasz erre: 22148 Hangyászsün 2025-05-08 10:42:25]
Már leírtam korábban, megismétlem és ide áthozom:Közbevetőleg azért megemlítem, hogy időközben hozzájutottam a vágyott Gyöngyhalászok-élményemhez, hiszen a teljes operát előbb 1993 augusztusában már megnézhettem szabadtéren, a Budai Parkszínpadon! Erről tudni lehet, hogy a produkció létrehozásában részt vett a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara. A díszleteket, jelmezeket is az Opera műhelyei hozták létre. A karigazgató Fekete Valéria volt, a Fővárosi Művelődési Ház tánckarát Benkő Zsófia tanította be. Zenei munkatárs Reményi József és Lázár György volt, díszlettervező Borsa Miklós, a jelmezeket Beda Judit tervezte. A produkciót Iván Pál rendezte és Jármai Gyula vezényelte. A gyöngyhalászok újkori négy előadásán pótszékes telt ház igazolta, hogy érdemes volna az operát gyakrabban elővenni. Az előadásról tévéfelvétel készült, s a teljes mű bemutatásán kívül a tévécsatorna komolyzenei osztálya keresztmetszetet is készített Baranyi Ferenc (a bemutatóhoz franciából magyar fordítást készített) összekötő szövegeivel. A bemutatón Hegyes Gabriella koloratúrszoprán Leila szerepében, Éliás Tibor tenor mint Nadir (mindketten a Debreceni Csokonai Színház operatagozatának szólistái), Miller Lajos Kossuth-díjas bariton Zurga szerepében, míg Marczis Demeter basszus Nurabad szerepében remekeltek. Ugyanakkor hozzá kell tennem, elég szegényes volt a „kiállítása”, a látvány, a hangzásvilága is kívánnivalót hagyott maga után. De legalább láthatta a magyar közönség Bizet első igazán sikeres, 25 éves korában komponált operáját.
Már leírtam korábban, megismétlem és ide áthozom:
Hector Berlioz így írt a darabról: „Igen sikerült a mű partitúrája, jelentős számú szép, kifejező dallamot tartalmaz, teli tűzzel és gazdagon színezve... A Gyöngyhalászok partitúrája Bizet úrnak a legnagyobb dicsőségére válik.” (Ha sejtette volna, hogy Bizet életére milyen sors vár, és megszületik utolsó műveként a csodálatos Carmen!...)
Közbevetőleg azért megemlítem, hogy időközben hozzájutottam a vágyott Gyöngyhalászok-élményemhez, hiszen a teljes operát előbb 1993 augusztusában már megnézhettem szabadtéren, a Budai Parkszínpadon! Erről tudni lehet, hogy a produkció létrehozásában részt vett a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara. A díszleteket, jelmezeket is az Opera műhelyei hozták létre. A karigazgató Fekete Valéria volt, a Fővárosi Művelődési Ház tánckarát Benkő Zsófia tanította be. Zenei munkatárs Reményi József és Lázár György volt, díszlettervező Borsa Miklós, a jelmezeket Beda Judit tervezte. A produkciót Iván Pál rendezte és Jármai Gyula vezényelte. A gyöngyhalászok újkori négy előadásán pótszékes telt ház igazolta, hogy érdemes volna az operát gyakrabban elővenni. Az előadásról tévéfelvétel készült, s a teljes mű bemutatásán kívül a tévécsatorna komolyzenei osztálya keresztmetszetet is készített Baranyi Ferenc (a bemutatóhoz franciából magyar fordítást készített) összekötő szövegeivel. A bemutatón Hegyes Gabriella koloratúrszoprán Leila szerepében, Éliás Tibor tenor mint Nadir (mindketten a Debreceni Csokonai Színház operatagozatának szólistái), Miller Lajos Kossuth-díjas bariton Zurga szerepében, míg Marczis Demeter basszus Nurabad szerepében remekeltek. Ugyanakkor hozzá kell tennem, elég szegényes volt a „kiállítása”, a látvány, a hangzásvilága is kívánnivalót hagyott maga után. De legalább láthatta a magyar közönség Bizet első igazán sikeres, 25 éves korában komponált operáját.
Persze láttam a MET-közvetítést, és ott voltam az Eiffel Műhelyházban a szentpétervári operatársulat hozott remek Gyöngyhalászok-produkcióján is.
22148 Hangyászsün 2025-05-08 10:42:25 [Válasz erre: 22145 Edmond Dantes 2025-05-07 14:25:20]
Valamikor 1990 körül volt egy-két (?) botrányos előadása, talán a Budai Parkszínpadon, egy alkalmi haknibrigád előadásában. Nem voltam a nézők között, csak az újságból értesültem a csúfos kudarcról. Mivel kb. akkorra esett a M. Kir. Viperaház legújabb kori történetének egyik mélypontja Ütő Endre igazgatósága alatt, és volt még (ismeretlen) operára szomjazó közönség, akadtak jegyvásárlók, akik kb. úgy jártak, mint a Királyi Nonpluszultra közönsége Arkansas-alsón.
Valamikor 1990 körül volt egy-két (?) botrányos előadása, talán a Budai Parkszínpadon, egy alkalmi haknibrigád előadásában. Nem voltam a nézők között, csak az újságból értesültem a csúfos kudarcról. Mivel kb. akkorra esett a M. Kir. Viperaház legújabb kori történetének egyik mélypontja Ütő Endre igazgatósága alatt, és volt még (ismeretlen) operára szomjazó közönség, akadtak jegyvásárlók, akik kb. úgy jártak, mint a Királyi Nonpluszultra közönsége Arkansas-alsón.
22147 lujza 2025-05-08 03:09:17 [Válasz erre: 22145 Edmond Dantes 2025-05-07 14:25:20]
Ezek szerint elszalasztottad, amikor a MET közvetítette a Gyöngyhalászokat, valamikor elég régen. Káprázatos előadás volt. Nekem is tetszett ez a mű, és azóta is várom, hogy nálunk is bemutassák. Nagyon szép, hagyományos rendezés volt, látványos díszletekkel. Leilát Damrau énekelte igen csábosan. A két barát és rivális az azóta már sajnos visszavonult remek lengyel bariton, Kvieczen volt, és úgy emlékszem, Polenzani volt Nadír. Kwieczen elég kemény Zurgát alakított, de remek volt ő, és a kettősük is. Fent van ez az előadás a MET archívumában.
Ezek szerint elszalasztottad, amikor a MET közvetítette a Gyöngyhalászokat, valamikor elég régen. Káprázatos előadás volt. Nekem is tetszett ez a mű, és azóta is várom, hogy nálunk is bemutassák. Nagyon szép, hagyományos rendezés volt, látványos díszletekkel. Leilát Damrau énekelte igen csábosan. A két barát és rivális az azóta már sajnos visszavonult remek lengyel bariton, Kvieczen volt, és úgy emlékszem, Polenzani volt Nadír. Kwieczen elég kemény Zurgát alakított, de remek volt ő, és a kettősük is. Fent van ez az előadás a MET archívumában.
22146 gézamalac 2025-05-07 23:40:45 [Válasz erre: 22145 Edmond Dantes 2025-05-07 14:25:20]
A Lindenoper honlapjára kukkantva teljesen nézhető, kortalan rendezésnek tűnik, fényekkel-színekkel idézve hangulatot.
A Lindenoper honlapjára kukkantva teljesen nézhető, kortalan rendezésnek tűnik, fényekkel-színekkel idézve hangulatot.
Valamint úgy tűnik, Litvánia éghajlata kedvezően hat tehetséges karmester-hölgyek képződésére: Izabelė Jankauskaitė is nagyon kellemes élmény volt a Baseli Kamarazenekar itthoni Bartók-Schubert koncertjén. Mindkét anyaghoz igen érzékenyen és kreatívan nyúlt hozzá.
22145 Edmond Dantes 2025-05-07 14:25:20
Bizet 25 évesen komponálta első olyan operáját, ami ma is vagy inkább így: manapság ismét és egyre több helyen felbukkan a nagyvilágban. A mi "kis" világunkban, a pesti Operaházban legutóbb a 19. században játszották, akkor is csak párszor. Tavaly ősszel nem voltam itthon, amikor egy orosz együttes az Eiffelben előadta. Jómagam 1980 őszén Szófiában láttam, bevallom, már semmire nem emlékszem. Most Berlinben, a Lindenoperben ("Staatsoper Unter den Linden") volt szerencsém belefutni. Igen, szerencsém, mert előrebocsátom: élvezetes este volt. Világhírű filmrendező, az idén 80 esztendős Wim Wenders jegyzi a színpadra állítást. Az esetleges várakozásokkal ellentétben abszolúte hagyományosnak mondható munka, úgyszólván díszletek nélkül és "semlegesen korhű" jelmezekkel. (Érdekesség: minden szólista és a kórus is mezítláb volt ... lábbelik megspórolva.) Filmszerűvé, egyedivé a vetített képek teszik a produkciót, amik például egy trópusi őserdőt mutatnak, azután sokszor a női főszereplő, Leila lefátyolozott orcáját vagy a fátyol libegését, leggyakrabban pedig a gyöngyhalászok munkahelye, a végtelen tenger végtelen hullámzását, ami a nézőt is elringatja csakúgy, mint Bizet muzsikája, amiből bár haloványan, de már kibújik a chef d'œuvre-Carmen csirája. Jelentősek a kartételek, a kiváló kórus főszereplővé avanzsál.
Bizet 25 évesen komponálta első olyan operáját, ami ma is vagy inkább így: manapság ismét és egyre több helyen felbukkan a nagyvilágban. A mi "kis" világunkban, a pesti Operaházban legutóbb a 19. században játszották, akkor is csak párszor. Tavaly ősszel nem voltam itthon, amikor egy orosz együttes az Eiffelben előadta. Jómagam 1980 őszén Szófiában láttam, bevallom, már semmire nem emlékszem. Most Berlinben, a Lindenoperben ("Staatsoper Unter den Linden") volt szerencsém belefutni. Igen, szerencsém, mert előrebocsátom: élvezetes este volt. Világhírű filmrendező, az idén 80 esztendős Wim Wenders jegyzi a színpadra állítást. Az esetleges várakozásokkal ellentétben abszolúte hagyományosnak mondható munka, úgyszólván díszletek nélkül és "semlegesen korhű" jelmezekkel. (Érdekesség: minden szólista és a kórus is mezítláb volt ... lábbelik megspórolva.) Filmszerűvé, egyedivé a vetített képek teszik a produkciót, amik például egy trópusi őserdőt mutatnak, azután sokszor a női főszereplő, Leila lefátyolozott orcáját vagy a fátyol libegését, leggyakrabban pedig a gyöngyhalászok munkahelye, a végtelen tenger végtelen hullámzását, ami a nézőt is elringatja csakúgy, mint Bizet muzsikája, amiből bár haloványan, de már kibújik a chef d'œuvre-Carmen csirája. Jelentősek a kartételek, a kiváló kórus főszereplővé avanzsál.
A négy szólista közül hadd kezdjem az -erdélyi gyökerű- magyar Orendt Gyulával: gyönyörű lírai baritonja rendelkezik a Zurga-szerephez szükséges drámai-hősi színekkel és vivőerővel, játéka is kifejező. Ezen az estén őt tettem az első helyre. Vuvu Mpofu dél-afrikai szoprán énekelte Leilát, nem kevésbé meggyőzően: a nyaktörő koloratúrákat éppúgy győzte, mint a szólam gyakran drámai szoprán fekvését. A kavatína nagy tapsot kapott. Talán ő az egyetlen, akinél azt mondanám: testalkatához illőbb jelmezbe öltöztetve bújhatott volna nagy sokára elő fehér fátyla mögül. A még csak húszas évei végén járó hispano Anthony León álomszerűen, leheletfinom pianókkal adta elő az önmagát álomba ringató világszép Nadir-románcot, de az együttesekben egyelőre (csaknem?) el-elvész pehelykönnyű tenorja. Az opera másik slágerében, a szintén nagy tapsot kapott Nadir-Zurga duettben dicséretesen helytállt, de a daliás Orendt mellett szinte eltörpült és hangilag sem voltak mindig egy súlycsoportban. ("Félre": ez a kettős kicsit mintha azt sugallná, hogy a két férfi valójában nem is annyira Leilába szerelmes...) Nourabad apró, de dramaturgiailag fontos szerepében -ő "buktatja le" a fogadalmukat megszegő szerelmeseket- megfelelt Friedrich Hamel. Giedrė Šlekytė személyében ifjú litván hölgyet köszönthettünk a karmesteri pulpituson: úgy vélem, jól irányította a sokszínűen játszó zenekart és a fentebb már említett többi közreműködőt. A közönség a darab végén hosszas ünneplésben részesítve, álló ovációval köszönte meg az előadók teljesítményét.
Bizet: Gyöngyhalászok - Staatsoper Unter den Linden, 2025. május 1.
22144 Hangyászsün 2025-05-07 11:53:30 [Válasz erre: 22142 gézamalac 2025-05-05 23:15:40]
Egyiket sem láttam, de hol lehet ez a néhány éve laborpatkánynak beöltöztetett bayreuthi kórustól? Ugyanakkor mind nagyon közelít Schlingensief Parsifaljához. :O(((
Egyiket sem láttam, de hol lehet ez a néhány éve laborpatkánynak beöltöztetett bayreuthi kórustól? Ugyanakkor mind nagyon közelít Schlingensief Parsifaljához. :O(((
22143 Edmond Dantes 2025-05-07 11:46:07 [Válasz erre: 22142 gézamalac 2025-05-05 23:15:40]
Vagyis csöbör és vödör ...
Vagyis csöbör és vödör ...
22142 gézamalac 2025-05-05 23:15:40 [Válasz erre: 22141 Edmond Dantes 2025-05-05 12:27:11]
Ah, a tiroli bőrgatyás-jaudlizós változat. Ami egy sörözőben játszódik, ahol nem lehet sört kapni (ez meglehetősen szegényes képzelőerőre vall).
Ah, a tiroli bőrgatyás-jaudlizós változat. Ami egy sörözőben játszódik, ahol nem lehet sört kapni (ez meglehetősen szegényes képzelőerőre vall).
Nekem anno a még eggyel azelőttibe sikerült beletrafálnom (2010-15 környéke), ahol a párbaj jelenetben Lohengrin és Telramund, mindketten fényes fekete öltönyben, fehér ingben, csokornyakkendőben, fényes fekete lakkcipőben, két, egymástól meglehetős távol háttámlával egymásnak fordított fekete széken, egymásnak háttal ülve "vívnak meg" egy a háttérben fekete nadrágkosztümben, kezében fehér bottal botorkáló, Elza nevű mittudoménkicsoda igazáért. Ama rendezést illető bármiféle kommentár, attól tartok, nem tűrné a nyomdafestéket.
Mindenképpen látok azonban mostanában egy pozitív tendenciát a szoft-modern rendezések megjelenésében (mint ez a mostani is), aholis a történet az elmúlt 175-75 évben játszódik, tehát már "kosztümös", a színpadi játék nem ember- és életidegen, sőt. Ami ad némi esélyt rá, hogy a csemetéidet elvihesd egy olyan Walkürre, melyen nem a padlón fetrengenek a r̶ö̶ nevetéstől.
22141 Edmond Dantes 2025-05-05 12:27:11 [Válasz erre: 22140 gézamalac 2025-05-05 08:22:35]
Én még 2023-ban láttam ugyanott a Homoki-féle enyhén szólva rémes felejtőst. Akkor azt tanácsoltam (21689 itt), jó lenne lecserélni. Megfogadták ;-) csak jobb lehet az új.
Én még 2023-ban láttam ugyanott a Homoki-féle enyhén szólva rémes felejtőst. Akkor azt tanácsoltam (21689 itt), jó lenne lecserélni. Megfogadták ;-) csak jobb lehet az új.
22140 gézamalac 2025-05-05 08:22:35
A Lohengrin Bécsben. Thieleman fejből vezényel, az előjáték közepi csinn és bumm nagyon visszafogott, ami egészen működik. Kibírható modern rendezés, archaikus főhőssel. A hirdetők autentikus, nem szelepes fanfárjai kicsit repedt fazék, kicsit nem egyszerre, de ez ad neki egy kellemes spontaneitást. Vogt egy kilencévest meghazudtoló ügyességgel ugrik át a kerítésen, majd a harcban Jedi-erővel (ne feledjük, "May the 4th" van) Hexenschuss-t igéz a Telramundra. (Ha egy mai rendezésben egy középkori párbajban egyáltalán látható valakinek a kezében kard, lássuk be nem rossz.) Amúgy egy egészen aranyos, föld- és emberközeli főalakot formáz meg Elzával való, dugába dőltre predesztinált relációjában. Az ellenpáros (Shanahan/Kampe) cselszövési jelenete Hitchcock-filmbe illő feszültségű. Telramund “Mein Ehr' ist hin!” kitörését a zenekar precízen analitikusan zárja, újra csak, nem kell a bombasztikus hatás, a zene majd elmondja, csak meg kell mutatni. Ortrud hah-háját a fafúvók velőtrázó sikítással kísérik. III. felv. előjátéka, a középrész egészen kamarazenei megoldású, amit egyébként még több helyen is megfigyelhetünk tipikusan a "B" részekben, és csak üdvözölni tudunk. Vogt önmagát múlja felül a zárórészben, katartikus. Az elbeszélés zenekari kísérete éteri, a galamb-rész olyan finoman megformált, mintha az előadás sikere múlna rajta. A végkifejlet történéseit nem látjuk a balkonról, takarásban van, de az egyik kiskorú beszámol róla (hármunknak jut egy ülőhely, amin felvonásonként váltjuk egymást), de továbbra sem akarok tudni róla. Mindent egybevetve, egy este, ami nagyon megérte.
A Lohengrin Bécsben. Thieleman fejből vezényel, az előjáték közepi csinn és bumm nagyon visszafogott, ami egészen működik. Kibírható modern rendezés, archaikus főhőssel. A hirdetők autentikus, nem szelepes fanfárjai kicsit repedt fazék, kicsit nem egyszerre, de ez ad neki egy kellemes spontaneitást. Vogt egy kilencévest meghazudtoló ügyességgel ugrik át a kerítésen, majd a harcban Jedi-erővel (ne feledjük, "May the 4th" van) Hexenschuss-t igéz a Telramundra. (Ha egy mai rendezésben egy középkori párbajban egyáltalán látható valakinek a kezében kard, lássuk be nem rossz.) Amúgy egy egészen aranyos, föld- és emberközeli főalakot formáz meg Elzával való, dugába dőltre predesztinált relációjában. Az ellenpáros (Shanahan/Kampe) cselszövési jelenete Hitchcock-filmbe illő feszültségű. Telramund “Mein Ehr' ist hin!” kitörését a zenekar precízen analitikusan zárja, újra csak, nem kell a bombasztikus hatás, a zene majd elmondja, csak meg kell mutatni. Ortrud hah-háját a fafúvók velőtrázó sikítással kísérik. III. felv. előjátéka, a középrész egészen kamarazenei megoldású, amit egyébként még több helyen is megfigyelhetünk tipikusan a "B" részekben, és csak üdvözölni tudunk. Vogt önmagát múlja felül a zárórészben, katartikus. Az elbeszélés zenekari kísérete éteri, a galamb-rész olyan finoman megformált, mintha az előadás sikere múlna rajta. A végkifejlet történéseit nem látjuk a balkonról, takarásban van, de az egyik kiskorú beszámol róla (hármunknak jut egy ülőhely, amin felvonásonként váltjuk egymást), de továbbra sem akarok tudni róla. Mindent egybevetve, egy este, ami nagyon megérte.
22139 felhasználó 2025-04-26 09:43:03
Szerdán volt alkalmam megtekinteni Ostravában a Turandotot. Leesett az állam! Végre egy karmester, aki a fortissimókkal nem veri szét az előadást: gyönyőrű líráisággal, nagyszerű drámai erővel szólt a zenekar a Dvorák Színházban, de zajosság nélkül! Ezenkívül számomra tök ismeretlen énekesek világszínvonalon énekeltek - nem túlzás ezt állítani! Lehet, hogy én vagyok tájékozatlan de pl. Luciano Mastro nevét még sohasem hallottam. Megnéztem az az Operabase szerint csak Csehországban vannak fellépései. Pedig fantasztikus Calaf volt! A régi tenoristákat jutatta eszembe, akiket annyian visszasírnak itt is a fórumon. Kicsit mereven állt a színpadon, színészileg túl sokat nem tett hozzá az előadáshoz, de az a hang! Csak pár megoldása nem tetszett. A másik hihetetlen élmény Veronika Rovná Liuja volt. Hihetetlen érzékenyen, hajlékonyan, csodálatos pianókat énekelve, érzelmileg maximálisan azonosulva szerepével énekelte a szólamot. Szintén a legnagyobb, régi énekeseket jutatta eszembe, akiket én sajnos nagyrészt csak felvételről ismerek. Dragana Radkovic Turandotja talán nem mindenkit tetszését nyerné el, vagy legalábbis én nem minden részben éreztem ideálisnak a szerepre, de ő is nagy átéléssel, árnyaltan énekelt. Nem a rideg-hideg kegyetlen hercegnő alakját varázsolta elénk, hanem egyfajta traumatizált, kiszolgáltatott Turandot volt. A három miniszertert alakító énekes remek hármast alkotott, egymással szép összhangban énekeltek. Nagyszerű este volt! Aki eltéved Ostravába, az ne hagyja ki a Dvorák Színház előadásait! Nem olyan borsos az áruk és pozitív értelemben döbbentem meg, hogy az egykori iparvárosban ilyen magas színvonalú zenekultúra van.
Szerdán volt alkalmam megtekinteni Ostravában a Turandotot. Leesett az állam! Végre egy karmester, aki a fortissimókkal nem veri szét az előadást: gyönyőrű líráisággal, nagyszerű drámai erővel szólt a zenekar a Dvorák Színházban, de zajosság nélkül! Ezenkívül számomra tök ismeretlen énekesek világszínvonalon énekeltek - nem túlzás ezt állítani! Lehet, hogy én vagyok tájékozatlan de pl. Luciano Mastro nevét még sohasem hallottam. Megnéztem az az Operabase szerint csak Csehországban vannak fellépései. Pedig fantasztikus Calaf volt! A régi tenoristákat jutatta eszembe, akiket annyian visszasírnak itt is a fórumon. Kicsit mereven állt a színpadon, színészileg túl sokat nem tett hozzá az előadáshoz, de az a hang! Csak pár megoldása nem tetszett. A másik hihetetlen élmény Veronika Rovná Liuja volt. Hihetetlen érzékenyen, hajlékonyan, csodálatos pianókat énekelve, érzelmileg maximálisan azonosulva szerepével énekelte a szólamot. Szintén a legnagyobb, régi énekeseket jutatta eszembe, akiket én sajnos nagyrészt csak felvételről ismerek. Dragana Radkovic Turandotja talán nem mindenkit tetszését nyerné el, vagy legalábbis én nem minden részben éreztem ideálisnak a szerepre, de ő is nagy átéléssel, árnyaltan énekelt. Nem a rideg-hideg kegyetlen hercegnő alakját varázsolta elénk, hanem egyfajta traumatizált, kiszolgáltatott Turandot volt. A három miniszertert alakító énekes remek hármast alkotott, egymással szép összhangban énekeltek. Nagyszerű este volt! Aki eltéved Ostravába, az ne hagyja ki a Dvorák Színház előadásait! Nem olyan borsos az áruk és pozitív értelemben döbbentem meg, hogy az egykori iparvárosban ilyen magas színvonalú zenekultúra van.
22138 gézamalac 2025-04-18 19:19:25
Elképesztően gyönyörű, mélyen átélhető Parsifalt láthattunk-hallhattunk tegnap Bécsben, Axel Kober vezetésével. A 2021-es álomszereposztás nem reális elvárás, de nem nélkülöztünk semmit. Az Amfortas szerepébe Tezier megbetegedése helyett beállt Jordan Shanahan, annak teltebb, öblösebb orgánumát több szenvedéllyel pótolta. Remek Kundry-nk volt Anja Kampe alakításában, és a címszereplő KF Vogt némileg kisfiús tónusa is valahogy nagyon működött itt (lehet, hogy éppen ebben a rendezésben). A zenei megformálásra szavakat alig lehet találni. (A rendezésről korábban már írtam, és úgyszintén pozitívan.) Aki teheti, bátran tudom ajánlani ezt az előadást.
Elképesztően gyönyörű, mélyen átélhető Parsifalt láthattunk-hallhattunk tegnap Bécsben, Axel Kober vezetésével. A 2021-es álomszereposztás nem reális elvárás, de nem nélkülöztünk semmit. Az Amfortas szerepébe Tezier megbetegedése helyett beállt Jordan Shanahan, annak teltebb, öblösebb orgánumát több szenvedéllyel pótolta. Remek Kundry-nk volt Anja Kampe alakításában, és a címszereplő KF Vogt némileg kisfiús tónusa is valahogy nagyon működött itt (lehet, hogy éppen ebben a rendezésben). A zenei megformálásra szavakat alig lehet találni. (A rendezésről korábban már írtam, és úgyszintén pozitívan.) Aki teheti, bátran tudom ajánlani ezt az előadást.
22137 lujza 2025-04-15 14:25:05
Ha valakit érdekel a STOP programja a következő évadban, itt van egy gyors összefoglaló róla:
https://operawire.com/anna-netrebko-jonas-kaufmann-diana-damrau-michael-volle-ludovic-tezier-pretty-yende-rolando-villazon-federica-lombardi-nicole-car-freddie-de-tommaso-juan-diego-florez-headline-wiener-staats/?fbclid=IwY2xjawJrLmFleHRuA2FlbQIxMQABHgu1bROP1ylaT2sYN8OZHK1V5Z-YZSvB4e69DFpj4ipKMq9yjIRGP6aLyoVQ_aem_kMpsPFmRp6AsAkSZb9EeyQ
22136 gézamalac 2025-04-12 19:11:43 [Válasz erre: 22135 -zéta- 2025-04-12 17:46:34]
Azzal már elkésett:
Azzal már elkésett:
22135 -zéta- 2025-04-12 17:46:34
A Scala friss ropogós Anyeginje második felvonásának a végén (az, ahol Lenszkij és Anyegin összevesznek) mindenki kirohan a színről és Tatjana marad egyedül, s az utolsó ütemekben beomlik a ház és körben pusztító tűz csap fel. Egész odáig nagyjából konvencionális rendezés zajlott egyébként....
A Scala friss ropogós Anyeginje második felvonásának a végén (az, ahol Lenszkij és Anyegin összevesznek) mindenki kirohan a színről és Tatjana marad egyedül, s az utolsó ütemekben beomlik a ház és körben pusztító tűz csap fel. Egész odáig nagyjából konvencionális rendezés zajlott egyébként....
Tanulság: ez van, ha a rendező a Walkűrt szeretné megrendezni...
22134 Klára 2025-04-07 10:18:00 [Válasz erre: 22133 gézamalac 2025-04-07 08:56:30]
Már begyűjtöttem az előző felvételt, de ezt is köszönöm!
Már begyűjtöttem az előző felvételt, de ezt is köszönöm!
22133 gézamalac 2025-04-07 08:56:30 [Válasz erre: 22128 Klára 2025-03-30 19:07:49]
Most már a Bartókon is :)
Most már a Bartókon is :)
22132 -zéta- 2025-04-06 14:57:48 [Válasz erre: 22131 gézamalac 2025-04-06 11:38:26]
Köszönjük az igazán lényegre törő beszámolót...
Köszönjük az igazán lényegre törő beszámolót...
22131 gézamalac 2025-04-06 11:38:26
Salome, Bécs. Nem tudom, a színrevivő Cyril Teste olvasta-e, látta-e a darabot, ez nem derült ki, kicsit Esterházy és a tolmács kislány analógiájára, "a vacsoráról szólt". Ez nem baj, a mű tényleg egy vacsorán játszódik, most éppen vagy kétezer évvel később, egyúttal kérdem is: annak, hogy egy bibliai történetbeli király modern fekete öltönyben, fehér ingben és csokornyakkendőben van, mi a hozzáadott értéke a produkcióhoz? Mi az? A bécsi operában nem nekem kellene abban lennem? (Némi túlzással persze, mert megint Stehplatz-on dekkolok.) Nagyjából a 60-as évek USA-arisztokráciájára "hajazó" (a Hair asztal-jelenére emlékeztető) enteriőrt látunk, hasonló ruhákba öltözött résztvevőkkel, de alapvetően, 1-2 határozottan modern elemtől (pincérek, asztal-székek) eltekintve még akár a stilizált korhűtől sem állna nagyon messze. Hogy miként lesz a bálterem közepén kút, még nem tudjuk, aztán mégiscsak akad egy Dezső-csapóajtó a szuterénbe, amin a próféta majd le-föl tud liftezni. Valahogy nekem zavarosan keveredik a korhű és a modern vegyítésének ötlete, hallani véljük a rendező segélykiáltását: "Mondja meg már valaki, hogy mit akarok!".
A címszerep dilemmát - legyen karcsú, szexi 16 éves lány, de egy Izolda hangi adottságaival (tulajdonképpen maga az Izolda-szerep is ilyen) - a feladatkörök szétválasztásával oldja meg, Jennifer Holloway mégcsak nem is egy, hanem két, pont ugyanúgy öltözött dublőrt (triplőrt?) kap, akik a fiatalságot megtestesítik helyette. Kár, pedig Jennifer rosszul se néz ki, szerintem kiválóan meg tudná formálni az alakot egymagában is. Annál is inkább, mert összevissza mindhárom figura játszik, sokszor egymással (tehát saját magával) interakcióban is, amit meg se próbálok (akarok) értelmezni. De azért sokat unatkozik szegény a színpadon egy sarokba félrehúzódva, mintha maga is érezne némi anomáliát abban, hogy énekel valamit, amit más játszik el helyette.
Az indítómotor itt is többeknek nem működik jól, kezdve a zenekarral, a klarinéton felszökő nyitómotívum gombócot kéne varázsoljon a torkunkba, ez elmarad, általában nem érezzük nagyon összeszedettnek a nyitást. Ez marad is nagyjából, amíg Jochanaan feljön a kútból, onnantól azonban mintegy varázsütésre kitisztul a kép, és elhisszük, hogy a világ egyik legjobb operazenekarát halljuk. Hasonlót mondhatunk Salome belépőjéről, neki is kell kis idő, amíg magára talál, ez nagyjából ugyanitt megtörténik, onnantól viszont szép, meggyőző. Elejétől csodás viszont a kis apród (Alma Neuhaus), lenyűgöző tisztaságú és artikulációjú a Hold-duettje Narraboth-al. Akit Hiroshi Amako énekel, szép telt, fényes tenor hangon, de olykor küzdve a zenekar áténeklésével. Nála az a problémánk, hogy nem tudja eladni nekünk a szerepet: a nagyon szép éneklés mögött nem jön át a figurában lezajló transzformáció, az eljutás a katonai engedelmesség megtagadásáig és az azon érzett lelkiismereti problémáig, marad végig a parancsteljesítő jókisfiú, csupán majd más parancsát teljesíti.
A próféta szerepében Tomasz Konieczny kiragyog a mezőnyből, sztentori hangja betölti a StOP cethal-gyomrát, elsöprő erejű, magával ragadó, ellentmondást nem tűrő az alakítása. (Hogy ki is ő itt most korhű-szerű lepleiben, nem derül ki, talán nem is fontos.) Talán nem véletlen, hogy ekkor talál magára a stáb többi része is.
Heródes szerepében Jörg Schneider nagyon eltalált, pont idevaló karaktertenor, teljes hitelességgel hozza a szerepet, játszik a hangjával ahogy kell, a végletek közt csapongó érzelmek, indulatok, olykor humor, végig markánsan átjön. Helyenként azonban ő is nehezen tud rést ütni a zenekari szövedék tömör falán, ilyenkor kicsit túlerőltet, ami a játékosság rovására megy. De összességében nagyon kiváló szerep megformálás. Párjáról (Stephanie Houtzeel) hasonló jókat mondhatunk el, karakteres, sötét mezzoja pont az, ami ide kell.
A tömegjelenet Messiás-vita zenei megformálása pazar. Ez talán a partitúra legbonyolultabb része, az első felvonás végi Mesterdalnokokat ostromolva, mind a sok énekszólam, mind a vitát a zenekarban is lemodellező szövedék félelmetesen szépen épül fel lépésről lépesre. És amiért nagyon hálás vagyok a maestronak (Yoel Gamzou): nem sieti el, nem gyorsít be, mert nem attól kell, hogy a jelenet kibontakozzon, felépüljön, az már mind bele van írva a zenébe, s az ének- és hangszerszólamok rendkívüli összetettségét, sokirányú ellenmozgását nagyon tisztán, transzparensen elkülönülve kapjuk.
A Nullfátyoltánc (ebben a verzióban) kiegészül egy új operaszereplővel, melyet úgy tűnik, 300 évre visszamenőleg most már minden operába beírnak, ez pedig a: VIDEÓS. Bejön, mintha esküvőn volnánk, fekete ruhában, nagy batár, ormótlan szerkezettel a vállán. Lénye a színpadon meghatározó, mindenhol ott van, ahol a lényeg zajlik, minden történést fontoskodóan "vesz", személyének látványa betölti, uralja a színteret (a Norma se úszta meg). Ami a "táncot" illeti, az egyik kiscsaj adja, az asztalon zajlik, nem épp Treat Williams-módon, néhol kistányérból kisvillával Sacher-tortát majszolgat békésen, máskor Tábornagynéként egy ezüsttálcában (melynek talán még lesz szerepe, ki tudja manapság) nézegeti magát, olykor erotikus mozdulatokkal fetreng az asztalon. Nem baj, a zenekar megintcsak hiba nélkül eltáncolja nekünk a táncot, abban minden benne van, azontúl bármi is csak dekoráció.
A zárójelenetért minden szereplőt dícséret illeti, így kell csinálni, hátamon megjön a várva várt libabőr is. Összességében, kezdeti összerázódás után, egy zeneileg pazar előadást láttunk, melynek főszereplője egyértelműen a zenekar volt, az énekesek mezőnyéből Konieczny kiragyog, hozzá nehéz felnőni, de alapvetően mindenki jó volt. És nagyon jó volt a rendezés is: mind látványban, mind gondolatilag olyan ötletszegény és jelentéktelen volt, hogy nem vonta el a figyelmünket a lényegről: a zenéről.
22129 -zéta- 2025-03-31 22:24:20
Én most futottam bele egy tavalyi Figaro házasságába... Verbier Festival...
Én most futottam bele egy tavalyi Figaro házasságába... Verbier Festival...
Hát, soha rosszabbat...
22128 Klára 2025-03-30 19:07:49 [Válasz erre: 22127 gézamalac 2025-03-30 18:45:12]
Köszönöm, érdekes lesz ezt is meghallgatni!
22127 gézamalac 2025-03-30 18:45:12 [Válasz erre: 22126 takatsa 2025-03-30 08:38:20]
El is raktam, nagy köszönet érte. Ugyanaz a rendezés, mint a Met-ben.
El is raktam, nagy köszönet érte. Ugyanaz a rendezés, mint a Met-ben.
A mostani Met-es produkció audio felvétele elérhető ITT, gyanítom, nem sokáig.
22126 takatsa 2025-03-30 08:38:20 [Válasz erre: 22125 gézamalac 2025-03-29 19:41:25]
Kis pontosítás: a zeneszerző neve nem Haggie, hanem Heggie. Kicsit megkésve tűzte ki a MET Heggie 2010-ben komponált Moby Dick c. operáját, amely az előző évtizedben már meghódította a világot. 2021-ben (322-es bejegyzés) én is közzétettem magyar felirattal a San Franciscoi Operaház csodaszép felvételét (nem volt benne sok köszönet), 3 hétig most újra letöltheti az, akit érdekel. Jó zenehallgatást kívánok.
Kis pontosítás: a zeneszerző neve nem Haggie, hanem Heggie. Kicsit megkésve tűzte ki a MET Heggie 2010-ben komponált Moby Dick c. operáját, amely az előző évtizedben már meghódította a világot. 2021-ben (322-es bejegyzés) én is közzétettem magyar felirattal a San Franciscoi Operaház csodaszép felvételét (nem volt benne sok köszönet), 3 hétig most újra letöltheti az, akit érdekel. Jó zenehallgatást kívánok.
22125 gézamalac 2025-03-29 19:41:25
A Moby Dick a Met-ben. Újabb tengerész-operának örvendhetünk, mégpedig egy élvezhetőnek, Jake Haggie és Gene Sheer jóvoltából. Melville klasszikusa, fordulatos cselekménye, mindig aktuális üzenete igen jó alapanyag. Librettóvá formálni, a 125 fejezetet három órába sűríteni azonban nem egyszerű feladat. Sheer nagyjából sikerrel veszi az akadályt, ha nem is végig feszes az iram, pár, a dramaturgiai jelentőségéhez mérten talán túltolt, a humort sem nélkülöző epizód oldja azt.
Elindul a zene, kicsit a Gurre-dalok indítására emlékezetőn, vonósok zsongása felett egyszerű, tonális, felfelé sóvárgó motívumot hallunk, mely azután kísérőnk lesz a darab folyamán. Itt még csendes az óceán, a főtéma alatt megjelenő impresszionista harmóniamenetek hullámain sodródva érkezünk a Pequod fedélzetére. Itt-ott kihalljuk Debussy tengerzenéjét (motivika, akkordok), másutt Sztravinszkij ritmikáját, amott Wagner-es fokozást, vagy John Adams-es repetíciót. Mindez azonban nem éles kontúrral, inkább beleszövéssel történik, mint egy jó bornál, mely a fekete cseresznye, fahéj és citrusok aromáival rendelkezik, mégis amikor megkóstoljuk, egy kiegyensúlyozott ízvilágot kapunk. A darabra végig jellemző ez a gazdag zenekari szövedék, a szinte mindig jelenlevő óceán-zsongással, és a fölötte megszólaló motivikával, vagy éppen két vagy több téma ritmikai ütköztetésével, mely jól rímel a deszkákon éppen zajló konfliktushelyzetre. Kicsit el is telünk ezzel a zsongással, jól jönne olykor egy-egy jól elhelyezett csend, levegősebb tagolás. A második felvonásra valamicskét javul a helyzet e tekintetben.
Ami az énektechnikát illeti, talán a Britten-operákéhoz áll a legközelebb, a recitált, beszédszerű ének a jellemző, nemigen fogunk belőle az utcán fütyülni semmit. Átkomponált műről van szó, nincsenek áriák, s bár monológok, duettek és többesek olykor tettenérhetők, a zene végig leköveti a cselekményt (egyúttal kevés alkalmat kínálva a Met tapskényszerben szenvedő közönségének a megnyilvánulásra, s a próbálkozások általában gyorsan dekrescsendálnak). Ami egyúttal nem kis kihívást is jelent az énekesek számára, mind technikailag, mind a széles íven mozgó emocionális kifejezés terén.
All boys operáról lévén szó, egyetlen szopránszerep van, a matrózinas személyében, melyet Janai Brugger hangilag szépen, játék szempontból elfogadhatóan formál meg (a vízbepottyanós jelenetben bevállalva, hogy egyszál kötélen lelógatva sodródik a vetített óceán vízében). A főhős Ahab kapitányt Brandon Jovanovic elismerésre méltón, igazi műlábbal sántikálja végig, és az elgyötört, de mindvégig szenvedélytől fűtött karaktert szépen hozza. Az ismert kávézólánc névadójává vált elsőtiszt, Starbuck, aki a kapitány fő ellenlábasa, és szeretné megmenteni a hajót a biztos pusztulástól, Thomas Glass (aki a megbetegedett Peter Mattei helyett ugrott be) alakításában igen meggyőző, és első felvonás végi nagymonológja (miután majdnem megöli a kapitányt de aztán mégse) énekes, de zenei szempontból is a darab egyik csúcsteljesítménye (ezt a szünetben még dudorásztam is félhangosan). Az itt valamiért Greenhorn-ná átkeresztelt (és ezzel a regény ikonikus indítását is agyoncsapó) Ishmael szerepében a szintén beugró, sőt a Met-ben most debütáló Dominick Chenes úgyszintén kifejező volt, a Queequeg-et alakító Ryan Speedo Green azonban nem volt átütő erejű.
A darabot színre vivő Leonard Foglia azzal a manapság különös ötlettel áll elő, hogy a tengeren és hajón játszódó cselekményt - tengeren és hajón jeleníti meg. (Ha ezt teszi, jól teszi, ennél jobb nekem sem jutott volna eszembe.) A szinte végig a kék különféle árnyalataiban fürdő szcenírung minimalista, de nagyon ki van találva. Egy-két jól elhelyezett, valódi kötél, kötélhágcsó, azontúl a fődarabok - hajótest, árboc, csónakok - vetítve vannak, azt is csak drótváz jelleggel. Így viszont a hajó hánykódása, csónakok borulása egyszerűen, ugyanakkor látványosan mgjeleníthető. A legnagyobb rendezői ötlet mégis a színpad megformálása: a dobogó hátrafelé ívben felfelé meg van hajlítva, abban pedig Klettersteig-klamnik segítik a fel-le közlekedést. Ami pedig, sok esetben a kéz használata nélkül, nem csekély ügyességet kíván, talán meg is haladja azt, ami az operaénekesektől színpadi mozgás terén elvárható. A Met stábja azonban szépen, lendületesen, begyakorlott mozgással játssza be a színpadot a z-tengely mentén is. A csónakos jelenetekben a matrózok ezekre a klamnikra a csücsülnek, míg a csónakot köréjük vetítik, ami ezáltal olyan, mintha felülnézetből látnánk a történést. A végső összecsapásban, amikor a csónakok sorra beborulnak, melyet a fény-drótváz mozgatása mutat, a matrózok ezzel egyidejűleg a hajlított színpadot csúszdának használva imitálják a vízbepottyanást, mindez a szintén vetített óceánnal együtt, filmbe illő látványt produkál.
Szólnunk kell a kórusról és a zenekarról is. Mindkettőről csak a legnagyobb elismerés hangján tudunk. A Met kórusa átütő erővel, vérbő, eleven dinamikával hozza a tömegjeleneteket, melyben a darab bővelkedik, s a wagneri méretű zenekar tuttiját áténekelni sem akadály. A zenekar, Karen Kamensek irányításával, lenyűgöző precizitással játszik, gyönyörűen ívelt, kontúros motívumokkal, szólamok, hangszercsoportok transzparens megjelenítésével tartja végig ébren figyelmünket.
S bár Haggie valóban nem Wagner, nem is Britten és a többiek, mert nélkülözi azok fókuszált drámai erejét és mélységét, azt hiszem, nem nagyon érdemes összehasonlítgatni. Egy szép Melville-adaptációt látunk minden szempontból, élményt nyújtó estén.
22124 parampampoli 2025-03-25 15:33:32 [Válasz erre: 22123 Edmond Dantes 2025-03-25 13:16:51]
Szegény Don Carlos... ki tudja miért, az utóbbi évtizedben fő támadási pontja az agybabaltázott rendezőknek, akik minden lehetőt és lehetetlent elkövetnek, hogy meggyalázzák. Bécsben már az előző rendezés is katasztrófa volt, most rátettek egy lapáttal. A premier videóját negyedóra után feladtam... Még a pestinél is borzalmasabb, ami nem csekélység, mert az se piskóta. Különösen fájdalmas, hogy Pesten is, Bécsben is egy gyönyörű produkciót cseréltek le ezekre a sz.rokra. A bécsi régit Pier Luigi Pizzi állította színpadra, szőröstül-bőröstül, rendezés-díszlet-jelmez egyaránt. Idén megint műsoron lesz a Carlos az Operában, hamarosan, életveszélyesen gyengének ígérkező szereposztásban, egy szerepet kivéve. A bécsit akkor se nézném meg, ha fizetnék az utat, szállodát, 5 csillagos ellátást a jegyen kívül. Nem rombolnám le Dárius kincséért se azt a három Carlos élményemet ott, melyeket ma már mosollyal vegyes könnyel idézek fel:
II. Fülöp: Ferruccio Furlanetto 3x
Don Carlos: Keith-Ikaia Purdy 2x / Fabio Armiliato 1x
Posa márki: Carlos Alvarez 2x, Roberto Frontali 1x
Erzsébet: Carol Vaness / Marina Mescheriakova / Daniela Dessí
Eboli: Dolora Zajick 3x
Boldog operai idők....
22123 Edmond Dantes 2025-03-25 13:16:51
Tavaly szeptemberben újította fel a bécsi Staatsoper a Don Carlo(s)t. A megvalósítást, ideértve a díszlet- és jelmeztervezést Kirill Szerebrennyikov, évek óta külföldön élő orosz rendező kezébe adta. Nézetem szerint és a vasárnapi előadást látva, finoman szólva nem volt szerencsés döntés. A Don Carlo(s)t is azok közé az operák közé sorolom, amiknél csak igen óvatosan ajánlatos az élő húsba vágni, alapjaiban "modernizálni", stílszerűen: totálisan átszabni az eredeti szövetet . Nem képzavar és nem véletlenül írtam ezt és így: a rendező a cselekményt valahová napjainkba és egy kísérleti divat(tervező?) intézetbe vagy szövetlaborba vagy hasonló effélébe helyezte. Márpedig és ismeretesen ez egy ún. történelmi opera, még akkor is, ha, mint szintén ismeretes, -ahogyan Schiller- Verdi sem ragaszkodott a valós történelmi hitelességhez e fenséges, komor szépségű, azt mondanám, előkelő alkotásában.
Bevallom, elég hamar feladtam, hogy a színpadi történéseket kövessem. Részben azért, mert a zene és a (z angol nyelven is kiírt) szöveg kötött le, részben mert alkalmatlannak éreztem magam arra, hogy megértsem azt a zűrzavart, amit a színpadon izgő-mozgó statiszták, vetkőztetett-öltöztetett élő próbababák, a valamiféle "zöld"-környezetvédelmi textil(újra)hasznosítást követelő vetített háttér, a magasból olykor alázúduló ruhahulladék áradat, egyéb csip és csup akciók együttesen keltettek a matt szürke és vakító fehér kombinációjával összetákolt dobozdíszlet, ide-oda pakolászott díszletelemek valamint edzőruhaszerű jelmezek sivár közegében. A négy, valóban létezett főalak alteregóit (élő "próbababákat") időnként meztelenre vetkőztették (háttal álltak!) majd felöltöztették őket a fentiekről készült festményeken viselt öltözékükbe. Az énekesek olykor hozzájuk, vagyis a próbababákhoz beszéltek azaz énekeltek -ki tudja, miért?-, olykor a klasszikus spanyol udvari feketét húzták rájuk (aztán le róluk) és így tovább. Mint tegnap, már itthon olvastam, a szeptemberi premieren olyan botrány tört ki a közönség részéről, ami elég ritka manapság és aminek eredménye az lett, hogy a karmester (Philippe Jordan) a búúúzás tetőpontján vezénylő pálcája hegyére, nyilván a megadás nemzetközi jeleként, fehér zsebkendőt (!) tűzött ki. Ilyesmi az általam látott előadáson már nem fordult elő, de azt hiszem, a további véleményírás lerövidíthető: no comment ... avagy hogyan nem szabad "modern rendezői színházat" csinálni, hogyan lehet előidézni, hogy ilyen produkciók láttán minden "modern" rendezést leszólhassanak a "korhű" előadások kedvelői.
Ez a katyvasz sajnos kisebb-nagyobb mértékben az énekes teljesítményeket sem hagyta érintetlenül. A legnagyobb név természetesen a most beállt Elina Garanca vol, ősszel még másvalaki énekelte Ebolit. Maradéktalanul sem a Fátyoldalban, sem a két tercettben nem tetszett, a kvartettben és az azt követő rövid duettben már ráerősített a várva-várt 'O don fatale'-ra, hogy a szőke hercegnő végre megcsillogtathassa hangja és alakítása drámai erejét szépségét. Nicole Car (Elisabetta) állt be tavaszra az őszi szériát éneklő Asmik Grigorian helyére. Tavaly már láttam a Faustban, most sem csalódtam benne. Engem kicsit a müncheni kolleginára, Harterosra emlékeztet, színpadi léte, mozgása kifejező, biztos magasságok és középregiszter. Talán az a kisugárzás hiányzik belőle, ami a jó szopránt nagy dívává teszi, igaz: sem Margit, sem Elisabetta nem igazi "dívaszerep". Az ő alakítása egyenletesen fejlődött első áriájától a 'Tu che le vanita'-ig. A nagy macher Posa márkit, az egyetlen "kitalált" figurát Étienne Dupuis alakította, ő amúgy a való életben Nicole Car férje. Fényes, bivalyerős kitartott magasságai alatt nem mindig átható, olyan kicsit lötyögős középregiszter, laza testbeszéd ... lehet, hogy ez utóbbi is a rendezői koncepció része. Roberto Tagliavini világos basso cantante-ja jól győzi a széles dallamíveket, nála az alsó regiszter átütő ereje hiányzik és zakós, aktatáskás hivatalnok-beállítása is rosszul áll egy fél-világ-ura királynak, akinek az opera politikai vonalának két oszlopát, két hatalmas duettet (Posa- ill. Főinkvizítor-kettőst) kell tartania. Joshua Guerrero Don Carlója alapjában véve jól szólt, csak valamiképpen benne sem látom a nagy egyéniséget, ami ezt az amúgy sem túl jelentékeny figurát mutatós főszereplővé tudná varázsolni. Vitalij Kowaljow (Főinkvizítor) és Dan Paul Dumitrescu (Egy szerzetes/Excsászár) sok helyen bejáratott Don Carlo-énekesek, a helyükön voltak. Ennél többet róluk sem tudok mondani. A lelépő zeneigazgató, Philippe Jordan is rutiniert Don Carlo-dirigens, hősies küzdelmet vívott a színpadon zajló öltöztetéssel-vetkőztetéssel, egyebekkel: a ragyogó Operazenekar talán a legnagyobb tapsot kapta, és a magasban eldugott méretes Operakórus is csillogott az autodafé jelenetben és a másik nagy fináléban.
Verdi: Don Carlo (1884-es, "milánói" változat, olaszul) - StOP, 2025. március 23.
22122 lujza 2025-03-25 00:38:36 [Válasz erre: 22118 zenebaratmoncsi 2025-03-23 21:05:29]
Köszönöm, hogy egy igazi ritkaságra hívtad fel a figyelmet!
És ha már egy cseh operánál tartunk, tud-e bárki bármit Kozlok Laciról? Időnként eszembe jut, hogy teljesen eltűnt a Momusról.
22121 Hangyászsün 2025-03-24 12:13:35 [Válasz erre: 22119 parampampoli 2025-03-23 23:31:39]
A linzi Landestheater még ebben az évadban műsorra tűzi!
A linzi Landestheater még ebben az évadban műsorra tűzi!
22120 Hangyászsün 2025-03-24 12:12:17 [Válasz erre: 22118 zenebaratmoncsi 2025-03-23 21:05:29]
Három felvonása van, nagyon szellemes, egy száma (az ördög eljövetelétől rettegő, igencsak bűnös hercegnő áriája) viszont messze túllép a meseopera keretein.
Három felvonása van, nagyon szellemes, egy száma (az ördög eljövetelétől rettegő, igencsak bűnös hercegnő áriája) viszont messze túllép a meseopera keretein.
22119 parampampoli 2025-03-23 23:31:39 [Válasz erre: 22118 zenebaratmoncsi 2025-03-23 21:05:29]
Rosszul tetszik tudni, a Tell Vilmos nem vígopera, nagyon nem.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tell_Vilmos_(opera)
