Az elmondhatatlan közvetítője – Gondolatok Asmik Grigorianról
Pallós Tamás/Magyar Kurír – 2026.
február 1., vasárnap | 19:10
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. január 25-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
"A közeljövőben Budapesten is bemutatkozik, február 13-án – Lukas Geniušas zongorakísérő közreműködésével – ad Csajkovszkij- és Rachmaninov-dalokból, románcokból álló dalestet az Operaházban."
Hát ez nekem nem nagyon tetszik, de a lényeg, hogy jó legyen az akusztikája.
Azt gondoltam, ROH-ban (is) ismerik a cover intézményét...
A víz felett lebeg majd a világ legkülönlegesebb operaháza – egy pazar városban épül meg
A világ legkülönlegesebb zenei létesítményének a Sydney-i Operaházat tartják, ám hamarosan erős konkurenciát kaphat. Bemutatták ugyanis az új Hamburgi Állami Operaház látványterveit, amely igazi futurisztikus, csúcstechnológiás operaháznak ígérkezik.
Itt, ahol külföldi operaelőadásokról szólunk, nemigen ússzuk meg, hogy a rendezésről is beszéljünk, ami túlnyomórészt modern. Csak egyetérteni tudok a hölggyel, nem kérünk szépen Wagner-darabba bevásárlókocsit, modern irodaházat, benzinkutat, konditeremben gyúró főistent. Az öltönyt és nyakkendőt pedig mi nézők szeretnénk viselni és a színpadon valami mást látni. Nem kérjük a szájbarágós direkt utalásokat a darab jelenkori aktualitását illetően. Félreértés ne essék, a szárnyas sisakokhoz sem ragaszkodunk. De kérjük szépen az önmagával koherens, a darab szellemével összhangban lévő, világos kommunikációt, a zenei anyag iránti alázatot és tiszteletet, az énekesek számára a hiteles szerepformálás lehetőségének biztosítását, a nézők számára a darab emocionális rétegeinek feltárását, a katarzist.
Az a Matačič-féle produkció 42 év után is felejthetetlen volt, a karmesteren kívül Kovács Eszter miatt.
A walkűr első felvonását gyakran játsszák koncertáns formában, önálló darabként. Magam is láttam egyszer-kétszer. Így, önmagában ennek sincs több "teteje", mint a Trisztán-előjáték és a Liebestod összevont előadásának. Utóbbi legalább dramaturgiailag nem sántít, ellentétben A walkűr-I. felvonás előadásával. Utóbbinál a hallgató azzal a jóleső (?) érzéssel áll fel és megy haza, hogy itt heppiend van, két szerelmes egymásra talált ... apró szépséghiba, hogy testvérek, függöny. (Utóbbi nincs, mert koncert.) Úgy tudom, Matacic Pesten emlékezetes Götterdämmerung III. felvonást vezényelt. A temérdek előzmény ismerete nélkül ennek sincsen sok értelme, "csak" szép ... mint a Trisztán előjátéka és a Liebestod.
Sőt hát maga Wagner is gyakorta játszott zongorán olykor teljes felvonásokat a Ringből, még jóval annak színrevitele előtt. Család, barátok, patrónusok előtt, a szándék a darab megismertetése volt "célirányos" hallgatósággal. Ilyenkor ő maga végig is énekelte az összes szerepet, beleértve a női szerepeket is (falzettban), mély átéléssel (utóbbiak hogy mentek át, csak találgatni lehet), színpadi élményt próbálva kelteni.
Az a 4 óra az átélésé, a belső lelki folyamatoké, a maradék a külvilág történései. Pl. L. Bernstein olyannyira elkülöníti őket, hogy előbbi, terjedelme ellenére, a szokásosnál is lassúbb tempót kap, míg utóbbinál (matrózkórus, Melot stb.) japán egysínű mágnesvasút sebességére kapcsol át pillanat alatt, amit azért erős túlzásnak érzünk, még ha értjük is a szándékot.
Marketing anyag :) . Franci bácsi pedig szállította hozzá a zongorás verziót, igaz jópár évvel később, de jóval a darab széles körben ismertté válása előtt. Szokásához híven, a mű teljes élményét adva vissza az egy szál zongorán.
Tudtommal maga a MESTER fűzte össze a kettőt, méghozzá praktikus okokból: Pénzre volt szüksége a Festspielhaus megépítéséhez.
Stockhausen persze maga a közönség kedvence. :ODDD Hallgassa, akinek ez kell.
A Liebestod nem nyer értelmet az őt megelőző 4 óra nélkül. A "nyitánnyal" összefűzve olyan, mintha egy Shakespeare-drámából előadnák az első és az utolsó oldalt egymás után.
Stockhausen igazsàgtalan volt: a Liebestod is jò, ld. 22207 itt lejjebb .. meg hàt Richard annyira, de annyira szerelmes volt Mathildèbe, hogy nem adhatta alàbb nègy òràcska szerelmi vallomàsnàl ;-)
Éppen az a négy óra gyönyörű, amikor nem történik semmi! És mivel németül énekelnek, méghozzá régen szövegkivetítő nélkül, így tényleg csak a fülünkre támaszkodhatunk. Nekem az a mannheimi előadás az Operában Fischer Ádámmal örök élmény marad, pedig csak annyit értettem, amennyit a különleges rendezés elárult belőle.
Stockhausen egyszer ezt mondta a Trisztán és Izoldáról: "A nyitány (sic!) jó, a többi felesleges."
Ami a kettő között van, hm. Hát van mondjuk háromszor öt perc cselekmény, amikor történik is valami, nagyjából minden felvonás végén 5 perc. A fennmaradó még mindig majd' négy órában pedig végtelennek tetsző dialógusok és monológok egymásutánja. Na mármost innen szép nyerni. Javaslom a szöveg minél alaposabb áttanulmányozását előre, azon a nyelven, amelyiken a legjobban értesz (ha magyarul, akkor azon). A másik ennél is fontosabb, próbáld amennyire csak lehet, szimfonikus füllel hallgatni. Ugyanis nagyrészt a zenekaré itt a főszerep. Itt van pl. a Liebestod, hogy ne menjünk messzire. Ha jobban megnézed, Izolda mit csinál alatta leginkább: vagy rábeszél a zenére, vagy hosszan kitartott hangot énekel, miközben árad alatta a zene. Ez elég gyakran így van közben is, úgyhogy érdemes egy ilyenfajta hozzáállással próbálkozni.
No igen, az Előjáték és a Liebestod, az más, mindig élvez(t)em, legutóbb pár éve az éppen tegnap 65 éves Karita Mattilával a ZAK-on. Vele -zéta- interjúja itt olvasható. Csak ami a kettő között van ... majd meglátjuk.
Ezt nem csodálom, ehhez hasonlót még maga Wagner sem írt többet. Anno diákkoromban felvettem rádióból magnóra, és az első (meg még utána jónéhány) benyomásaim pontosan az általad leírtakkal megegyezők voltak. Egészen addig, amíg egy tévéműsorban Mihály András nem beszélt a darabról, az előjáték és a szerelmi kettős egy rövid részlete kapcsán. Nagyon érthetően beszélt a darab motivikájáról, azok összefüggéseiről, ami sok mindent megvilágított. A legfontosabb, hogy hogyan hallgassuk a Trisztánt. Van ez a rövidke indító téma az elején. Ez afféle ősrobbanáskori állapota a darabnak, gyakorlatilag magába tömöríti a mű teljes zenei anyagát, minden ebből bomlik ki, fejlődik tovább. (Az ősrobbanás a 17. ütemben konkrétan be is következik, a nyitótéma darabjaira hullik szét.) A Trisztánt alkotó mintegy 60 motívum mindegyike gyakorlatilag ebből a nyitótémából leszármaztatható, persze olykor több lépcsőn keresztül. Ha tehát igazán szeretnénk élvezni a Trisztánt, ezt a zenei fejlődési folyamatot kell megpróbálnunk minél jobban tettenérni, követni. Valahogy ahhoz hasonlóan, ahogy egy könyvet olvasunk. Ez mondjuk bármelyik Haydn-szimfóniára is ugyanúgy igaz, csak azért az sokkal elnézőbb a fotelbe süppedős meditációs zenehallgatás iránt. A Trisztán kicsit se ilyen, küzdeni kell, mint malac a jégen.
Köszönöm az értő és elfogulatlan -az darab iránt persze expressis verbis elfogult- beírást. Jómagam összesen ha háromszor láttam életemben a Trisztánt, mindháromszor itthon, de jó külföldi erőkkel. Azt kell mondanom, ez az egy szem Wagner-opusz, ami mindeddig nem érintett meg túlzottan, noha gondolom, minimum dobogósnak számít a hozzáértő rajongók körében. Első alkalommal még túl fiatal lehettem hozzá, amikor a Kölni Opera járt Pesten: bizony, ha jól emlékszem, untam. Legközelebb, úgy negyedszázad múlva már nem foghattam az életkoromra, amikor a mannheimiek hozták el Fischer Ádámmal egy BTF-re és az is jó előadás volt. Végül, szintén Fischerrel, az elmaradhatatlan Franz-cal, Koniecznyvel és másokkal a Wagner-napokon. Most azaz jövő tavasszal negyedszer is belevágok, a MET új produkciójára vettem jegyet a Fesztivál Színházba, erre. A nagy nevek mellett talán segíteni fog az is, hogy a szöveg mindvégig követhető magyar felirattal, ami számomra igen fontos minden opera esetében, pláne Wagnernél. Várom az újbóli, talán utolsó találkozást az örök szerelmesekkel, Rómeó és Júlia távoli (és idősebb) rokonaival :-)
A covid-hisztéria alatt volt egy hős, aki a Metnek a teljesen felesleges zárlat alatt sugárzott előadásait tette ki a YT-ra. A fiókja az egy hetet sem élte meg. :O(((
Lady Izolda borzasztó rendes, nagyon sok új opera előadást és egyéb kincseket feltesz, amíg le nem veszik.
Lady Izoldára értettem!
Heiner Lajos mutatta be Spyres új CD-jét tavaly, itt.
Nem tudom, feltette-e már valaki, nekem most küldték, idei Siegfried a Scalából:
Köszönöm a linket, már nem sajnálom annyira, hogy nem volt élő közvetítés. A BR felvételt meghallgattam, a zenei megvalósítás valóban tökéletes!
Dehogy vagyok én Spyres rajongója, tőlem idegen volt a finomkodása a Mesterdalnokokban.
Az idei (tegnapi) Walkür meg kint van a BR-en. Recenzió is van itt: walkuere-kritik-wagner-bayreuther-festspiele. Lényege: zeneileg nagyon pöpec (teljesen egyetértünk), ami viszont a rendezést illeti (túl azon, hogy üvegacél kislakás, öltöny-nyakkendő - kikérjük magunknak, átírta a darabot - kikérjük magunknak, megj. tőlem): sokórányi tömény dögunalom, mely belefullad nagy rakásba összehordott, kibogozhatatlan logikai önellentmondásainak tömkelegébe.
Ahogyan látom, Spyres rajongója. Tegnap este a YT már levette a Mesterdalnokokat, viszont a tavalyi Walkür hangja ott van egyetlen állóképpel. Gondoltam, ha nincs ló, így rákattintottam a Benvenuto Cellinire, mire megjelent a szerzői jog megsértésére utaló felirat, majd rázendítettek nyitányra. A teljes operát is megnézem/-hallgatom, ha meguntam a Stage+-t. :O)))
Le is vette. O:((( Így aztán lemaradtam Beckmesser kéziratlopásáról, meg a "Hol szorít a cipő?" jelenetről.
Viszont sajnos az ARD meg sok mindent levesz :) .
Szerintem itt egy kicsit a hajnali féreg dugába ment a rendező, de ez legyen a legnagyobb baj.
Az 1. felvonást és a 2. elejét megnéztem. Kellemesen csalódtam, mert legalább nem szobrászversenyről szólt, ahol a győztes Walter a végén teljesen konformista lesz, Beckmesser pedig újító.
X-faktor? Nem is rossz ötlet. Elvégre dalnokverseny ez is, az is.
A III. felv. második részének X-Factor-os csilivilijétől eltekintve egy egészen nézhető előadás. A tubuson is kint van már, ki tudja meddig: MS By25
Szombaton 11-kor megismétlik a bayreuthi nyitóelődást a STAGE+-on. Privát üzenet megy.
Köszönet, igyekszem ott lenni!
A honlapukon a holnap délelőtti Schubertiáda ingyenesen van meghírdetve itt, én elmennék a helyedben...
Sajnos mindkettőről le fogok maradni, mert gyerektábor-logisztikát bonyolítok valahol a Bükk mélyén (szegények, hogy fogják kibírni, hogy úgy mennek kirándulni, hogy nem kell mellé megnézni egy Wagner-operát is). A BR-Klasszik-on is megy majd a megnyitó, emlékeim szerint tavaly ingyenes volt és talán egy hétig visszanézhető is.
Én KW rendezésében láttam 15 éve a Zöld Dombon emelkedő Szentek Szentjében; az eredetihez nem sok köze volt, viszont a hölgy más produkcióihoz hasonlóan erkölcsi tanulsággal szolgált. Ha tudok, belenézek, mert aznap du. 5 után el kell mennem (Fesztivál-Akadémia, szívem másik csücske, a drága Schwammerl műveivel).
