14619 WarteNur 2007-10-12 10:34:55 [Válasz erre: 14617 kobzos55 2007-10-12 09:51:49]
Olvassátok ezt, minden benne van: Macbeth de Verdi no Teatro de São Carlos \"Macbeth\", uma ópera de Verdi inspirada na tragédia escrita por William Shakespeare, estreia-se dia 31 no São Carlos com encenação da veneziana Elena Barbalich. É a primeira vez que a encenadora veneziana apresenta uma obra no Teatro Nacional de São Carlos, depois de uma alteração na temporada lírica ditada por razões orçamentais. Em Janeiro passado, a direcção do São Carlos informou que foi forçada a substituir a nova produção desta ópera assinada pelo húngaro Istvan Gaal, anunciada em Junho, por uma outra já estreada em Itália. Elena Barbalich inaugurou em 2006 a temporada lírica do Teatro Municipal \"Giuseppe Verdi\" de Salerno, com a encenação de Macbeth que agora será apresentada em Lisboa. O maestro António Pirolli, que assinou na abertura da temporada 2005-2006 a direcção musical de \"Otello\", uma outra obra de Verdi também baseada em Shakespeare, volta a dirigir a Orquestra Sinfónica Portuguesa. No elenco, a soprano de origem grega Dimitra Theodossiou será lady Macbeth e o dinamarquês Johan Reuter interpreta Macbeth. Apesar de ter actuado há um ano em Portugal, cantando em Ein Deutsches Requiem, de Brahms, no Centro Cultural de Belém, esta é a primeira vez que Reuter, barítono baixo, actua no palco do São Carlos. O cantor dinamarquês foi convidado para o papel principal desta ópera quando a produção era ainda a assinada por Istvan Gaal e o compromisso manteve-se. Em declarações à Lusa, Johan Reuter apontou o rigor desta encenação em relação ao texto original e destacou que, tratando-se de uma produção italiana, \"tem uma abordagem diferente, talvez mais próxima de Verdi\". No palco haverá pouca luz e personagens com fatos escuros, sublinhando o lado sombrio de uma tragédia em que o sobrenatural se cruza com a ambição e a sede de poder. Fabio Sartori, Giovanni Furlanetto, Simeon Dimitrov e os portugueses Carlos Guilherme, João de Oliveira, Sara Braga Simões, Carlos Pedro Santos e Daniel Paixão também vão cantar nesta ópera. Macbeth é uma ópera em quatro actos que teve a sua estreia em Florença em 1847, com libreto de Francesco Maria Piave, a partir da obra literária de Shakespeare. A tragédia gira em torno da figura do general Macbeth, um nobre da Escócia do século XI que acaba por sucumbir à sua ambição. Com cenografia e figurinos de Tommaso Lagattolla, Macbeth terá cinco récitas no São Carlos até 8 de Junho. Bocs, portugálul van, de most nincs kedvem lefordítani. Aki érti, érti, aki nem, nem
Olvassátok ezt, minden benne van: Macbeth de Verdi no Teatro de São Carlos \"Macbeth\", uma ópera de Verdi inspirada na tragédia escrita por William Shakespeare, estreia-se dia 31 no São Carlos com encenação da veneziana Elena Barbalich. É a primeira vez que a encenadora veneziana apresenta uma obra no Teatro Nacional de São Carlos, depois de uma alteração na temporada lírica ditada por razões orçamentais. Em Janeiro passado, a direcção do São Carlos informou que foi forçada a substituir a nova produção desta ópera assinada pelo húngaro Istvan Gaal, anunciada em Junho, por uma outra já estreada em Itália. Elena Barbalich inaugurou em 2006 a temporada lírica do Teatro Municipal \"Giuseppe Verdi\" de Salerno, com a encenação de Macbeth que agora será apresentada em Lisboa. O maestro António Pirolli, que assinou na abertura da temporada 2005-2006 a direcção musical de \"Otello\", uma outra obra de Verdi também baseada em Shakespeare, volta a dirigir a Orquestra Sinfónica Portuguesa. No elenco, a soprano de origem grega Dimitra Theodossiou será lady Macbeth e o dinamarquês Johan Reuter interpreta Macbeth. Apesar de ter actuado há um ano em Portugal, cantando em Ein Deutsches Requiem, de Brahms, no Centro Cultural de Belém, esta é a primeira vez que Reuter, barítono baixo, actua no palco do São Carlos. O cantor dinamarquês foi convidado para o papel principal desta ópera quando a produção era ainda a assinada por Istvan Gaal e o compromisso manteve-se. Em declarações à Lusa, Johan Reuter apontou o rigor desta encenação em relação ao texto original e destacou que, tratando-se de uma produção italiana, \"tem uma abordagem diferente, talvez mais próxima de Verdi\". No palco haverá pouca luz e personagens com fatos escuros, sublinhando o lado sombrio de uma tragédia em que o sobrenatural se cruza com a ambição e a sede de poder. Fabio Sartori, Giovanni Furlanetto, Simeon Dimitrov e os portugueses Carlos Guilherme, João de Oliveira, Sara Braga Simões, Carlos Pedro Santos e Daniel Paixão também vão cantar nesta ópera. Macbeth é uma ópera em quatro actos que teve a sua estreia em Florença em 1847, com libreto de Francesco Maria Piave, a partir da obra literária de Shakespeare. A tragédia gira em torno da figura do general Macbeth, um nobre da Escócia do século XI que acaba por sucumbir à sua ambição. Com cenografia e figurinos de Tommaso Lagattolla, Macbeth terá cinco récitas no São Carlos até 8 de Junho. Bocs, portugálul van, de most nincs kedvem lefordítani. Aki érti, érti, aki nem, nem
14618 Seymour 2007-10-12 10:06:06
Volt valaki tegnap a Chénier-en? Sümegi csodálatos volt!!!
Volt valaki tegnap a Chénier-en? Sümegi csodálatos volt!!!
14617 kobzos55 2007-10-12 09:51:49 [Válasz erre: 14614 WarteNur 2007-10-12 09:40:24]
Azért nem biztos, hogy bénaság. Az általad idézett hivatkozás pl. az operabase.com-on a diary-ban található. Vagyis nem zárható ki, hogy Gaál István rendezésével tervezték, de éppen az említett egészség problémák miatt másnak kellett átadni. Ha Búbánat barátunk - vagy más - számára fontos a kérdés, megkérdezheti mail-ben a lisszaboni operát, esetleg kérheti az ottani magyar követség kulturális ügyvivőjének segítségét...
Azért nem biztos, hogy bénaság. Az általad idézett hivatkozás pl. az operabase.com-on a diary-ban található. Vagyis nem zárható ki, hogy Gaál István rendezésével tervezték, de éppen az említett egészség problémák miatt másnak kellett átadni. Ha Búbánat barátunk - vagy más - számára fontos a kérdés, megkérdezheti mail-ben a lisszaboni operát, esetleg kérheti az ottani magyar követség kulturális ügyvivőjének segítségét...
14616 WarteNur 2007-10-12 09:46:36 [Válasz erre: 14615 WarteNur 2007-10-12 09:41:59]
Csak a teljesség kedvééert: http://www.operabase.com/diary.cgi?code=wpli&season=2006
Csak a teljesség kedvééert: http://www.operabase.com/diary.cgi?code=wpli&season=2006
14615 WarteNur 2007-10-12 09:41:59 [Válasz erre: 14614 WarteNur 2007-10-12 09:40:24]
Ja,és kb 15 mp-ig tartott!
Ja,és kb 15 mp-ig tartott!
14614 WarteNur 2007-10-12 09:40:24 [Válasz erre: 14613 Búbánat 2007-10-12 09:23:24]
Bénák!!! Persze a cikk is pontatlanul fogalmaz. Egyébként a google 2 helyen hozza a \'gaál macbeth lisboa\' szavak beírása után a következőt: Giuseppe Verdi : Macbeth 31! May 2007; 02m, 04, 06, 08 Jun 2007 Other performances within 7 days and 125km Conductor Antonio Pirolli Producer István Gaál Sets, Costumes Francesco Zito Lighting Pasquale Mari Na, erről ennyit!!! ~ Macbeth Johan Reuter Lady Macbeth Dimitra Theodossiou Macduff Fabio Sartori Banquo Giovanni Furlanetto New coproduction with ABAO, Bilbao
Bénák!!! Persze a cikk is pontatlanul fogalmaz. Egyébként a google 2 helyen hozza a \'gaál macbeth lisboa\' szavak beírása után a következőt: Giuseppe Verdi : Macbeth 31! May 2007; 02m, 04, 06, 08 Jun 2007 Other performances within 7 days and 125km Conductor Antonio Pirolli Producer István Gaál Sets, Costumes Francesco Zito Lighting Pasquale Mari Na, erről ennyit!!! ~ Macbeth Johan Reuter Lady Macbeth Dimitra Theodossiou Macduff Fabio Sartori Banquo Giovanni Furlanetto New coproduction with ABAO, Bilbao
14613 Búbánat 2007-10-12 09:23:24 [Válasz erre: 14612 -zéta- 2007-10-11 14:30:59]
Akkor itt valami félreérthető lehet a cikkben. Köszönöm.
Akkor itt valami félreérthető lehet a cikkben. Köszönöm.
14612 -zéta- 2007-10-11 14:30:59 [Válasz erre: 14611 Búbánat 2007-10-11 12:33:39]
A lisszaboni Operában csak ezt a Macbeth-et találtam: 31. Maio 4. 6. 8. Junho 2007 _ 20:00h | 2. Junho _ 16:00h Teatro Nacional de São Carlos MACBETH Giuseppe Verdi Alteração Ópera em quatro actos. Libreto de Francesco Maria Piave segundo a tragédia homónima de William Shakespeare Direcção musical Antonio Pirolli Encenação Elena Barbalich Cenografia e figurinos Tommaso Lagattolla Desenho de luz Michele Vittoriano Intérpretes Johan Reuter Macbeth Dimitra Theodossiou Lady Macbeth Fabio Sartori Macduff Giovanni Furlanetto Banco Carlos Guilherme Malcolm João de Oliveira Médico Sara Braga Simões Aia de Lady Macbeth Carlos Pedro Santos Um criado Simeon Dimitrov Um Sicário Daniel Paixão Primeira Aparição Orquestra Sinfónica Portuguesa Coro do Teatro Nacional de São Carlos
A lisszaboni Operában csak ezt a Macbeth-et találtam: 31. Maio 4. 6. 8. Junho 2007 _ 20:00h | 2. Junho _ 16:00h Teatro Nacional de São Carlos MACBETH Giuseppe Verdi Alteração Ópera em quatro actos. Libreto de Francesco Maria Piave segundo a tragédia homónima de William Shakespeare Direcção musical Antonio Pirolli Encenação Elena Barbalich Cenografia e figurinos Tommaso Lagattolla Desenho de luz Michele Vittoriano Intérpretes Johan Reuter Macbeth Dimitra Theodossiou Lady Macbeth Fabio Sartori Macduff Giovanni Furlanetto Banco Carlos Guilherme Malcolm João de Oliveira Médico Sara Braga Simões Aia de Lady Macbeth Carlos Pedro Santos Um criado Simeon Dimitrov Um Sicário Daniel Paixão Primeira Aparição Orquestra Sinfónica Portuguesa Coro do Teatro Nacional de São Carlos
14611 Búbánat 2007-10-11 12:33:39
Az életének 75. évében közelmúltban elhunyt filmrendező, Gaál István, a nyolcvanas években leforgatott Orfeusz és Eurydice c. operafilmje után több - egész estés - mozifilmet már nem rendezett. Nemrég olvastam el életútjáról, pályájáról egy szép, megemlékező írást, melyből kiderül, hogy halála előtt másfél évvel egy igen megtisztelő felkérés érkezett a számára: Velencében, a Foscari –egyetemen vetítették a filmjeit. látva a hatást, amelyet a Gaál István-i életmű s a rendező személyes jelenléte a nagy múltú intézmény hallgatóira gyakorolt, felkérték, állítaná színre a lisszaboni Operában Verdi Macbethjét. A felkérést a lelkiismeretes Gaál István – csak azután fogadta el, hogy orvosai megnyugtatták, betegségektől és balesetektől gyötört szervezete nem fogja cserbenhagyni a nem csupán hatalmas szellemi energiákat, de komoly fizikai erőnlétet is igénylő munka során. Igazat szóltak a tudós doktorok, a halál csak később kopogtatott nála… S ma a legtöbb honfitársának fogalma sincs róla, milyen lehetett az a Macbeth, amelyet a messzi idegenben Gaál István rendezett! Ahogy nekem sem… Ki tud erről a produkcióról és a darab rendezéséről valami konkrétumot mondani?
Az életének 75. évében közelmúltban elhunyt filmrendező, Gaál István, a nyolcvanas években leforgatott Orfeusz és Eurydice c. operafilmje után több - egész estés - mozifilmet már nem rendezett. Nemrég olvastam el életútjáról, pályájáról egy szép, megemlékező írást, melyből kiderül, hogy halála előtt másfél évvel egy igen megtisztelő felkérés érkezett a számára: Velencében, a Foscari –egyetemen vetítették a filmjeit. látva a hatást, amelyet a Gaál István-i életmű s a rendező személyes jelenléte a nagy múltú intézmény hallgatóira gyakorolt, felkérték, állítaná színre a lisszaboni Operában Verdi Macbethjét. A felkérést a lelkiismeretes Gaál István – csak azután fogadta el, hogy orvosai megnyugtatták, betegségektől és balesetektől gyötört szervezete nem fogja cserbenhagyni a nem csupán hatalmas szellemi energiákat, de komoly fizikai erőnlétet is igénylő munka során. Igazat szóltak a tudós doktorok, a halál csak később kopogtatott nála… S ma a legtöbb honfitársának fogalma sincs róla, milyen lehetett az a Macbeth, amelyet a messzi idegenben Gaál István rendezett! Ahogy nekem sem… Ki tud erről a produkcióról és a darab rendezéséről valami konkrétumot mondani?
14610 Sesto 2007-10-11 10:46:06
...Sass Sylvia mesterkurzust tart Dél-Franciaországban... forrás: http://www.pezenasenchantee.fr/
...Sass Sylvia mesterkurzust tart Dél-Franciaországban... forrás: http://www.pezenasenchantee.fr/
14609 virius 2007-10-05 21:36:09 [Válasz erre: 14599 Tarantella 2007-10-04 06:53:38]
A 2001. december 16-ai másodpremieren a címszerepet bizonyos Giancarlo Zampieri énekelte. Na, ebben bizony GYRGY is tévedett... Pár évvel később aztán rendre Csák volt a Carlos...
A 2001. december 16-ai másodpremieren a címszerepet bizonyos Giancarlo Zampieri énekelte. Na, ebben bizony GYRGY is tévedett... Pár évvel később aztán rendre Csák volt a Carlos...
14608 WiseGentleman 2007-10-05 00:30:12 [Válasz erre: 14606 Cilike 2007-10-04 18:23:23]
Hát, akkor a Végzet-Leonóra nem nekem való szerep, hiszen képtelen lennék egy jó kiadós vacsora (mondjuk, farfalle arrabiata a Bohém étteremben) után még Pace áriát énekelni, szóval rám ne számítsatok... :)
Hát, akkor a Végzet-Leonóra nem nekem való szerep, hiszen képtelen lennék egy jó kiadós vacsora (mondjuk, farfalle arrabiata a Bohém étteremben) után még Pace áriát énekelni, szóval rám ne számítsatok... :)
14607 martuni 2007-10-04 18:44:15 [Válasz erre: 14602 vichy 2007-10-04 14:39:13]
2-szer egymás után újra meghallgattam Alagnaval a Celeste Aidat. Komolyan mondom nincs vele semmi bajom, a saját hangján énekel, minden kijön, bejön, tartja azt a magas hangot stb. De... -és ez pech- Alagna nem hőstenor, a Radames viszont az!
2-szer egymás után újra meghallgattam Alagnaval a Celeste Aidat. Komolyan mondom nincs vele semmi bajom, a saját hangján énekel, minden kijön, bejön, tartja azt a magas hangot stb. De... -és ez pech- Alagna nem hőstenor, a Radames viszont az!
14606 Cilike 2007-10-04 18:23:23 [Válasz erre: 14604 martuni 2007-10-04 17:17:38]
Hát nem, nem habkönnyű, főleg, mert az uccsó áriáját másfél óra szünet után énekli, azalatt már elaludt, megvacsorázott, hogy a többit ne is említsük...szóval elszállt a pozíciója. Megjegyzem a Traviata sem könnyű szerep, mégsem drámai szoprán.
Hát nem, nem habkönnyű, főleg, mert az uccsó áriáját másfél óra szünet után énekli, azalatt már elaludt, megvacsorázott, hogy a többit ne is említsük...szóval elszállt a pozíciója. Megjegyzem a Traviata sem könnyű szerep, mégsem drámai szoprán.
14605 Cilike 2007-10-04 18:21:28 [Válasz erre: 14603 Szilgyo 2007-10-04 14:53:32]
Én a hangi megvalósításról beszéltem, látni nem láttam, csak a youtube-on én is. Amúgy jogod van a véleményedhez, csak elmondtam a sajátomat. Soha rosszabb tenort, mint Alagna, vesd össze a mi Radameseinkkel.
Én a hangi megvalósításról beszéltem, látni nem láttam, csak a youtube-on én is. Amúgy jogod van a véleményedhez, csak elmondtam a sajátomat. Soha rosszabb tenort, mint Alagna, vesd össze a mi Radameseinkkel.
14604 martuni 2007-10-04 17:17:38 [Válasz erre: 14595 Cilike 2007-10-03 21:10:37]
Persze valamennyire neked is igazad van, mert ezek k...va nehéz szerepek. Nem csoda ha nem futkosnak számlálatlanul a Ladyk meg a Giseldák. De a Végzet Leonora sem habkönnyű szerep! Nézd csak meg, hogy hányan vállakoznak rá a Máo-ban!
Persze valamennyire neked is igazad van, mert ezek k...va nehéz szerepek. Nem csoda ha nem futkosnak számlálatlanul a Ladyk meg a Giseldák. De a Végzet Leonora sem habkönnyű szerep! Nézd csak meg, hogy hányan vállakoznak rá a Máo-ban!
14603 Szilgyo 2007-10-04 14:53:32 [Válasz erre: 14601 Cilike 2007-10-04 11:20:16]
Nézd meg hozzá a DVD-t is, hogy pózol az isteni Roberto. Szomorú látvány.
Nézd meg hozzá a DVD-t is, hogy pózol az isteni Roberto. Szomorú látvány.
14602 vichy 2007-10-04 14:39:13 [Válasz erre: 14601 Cilike 2007-10-04 11:20:16]
Alagna Celeste Aidáját csak a Youtube-on láttam, de szerintem is rémes volt. Pavarotti Radamese sokkal jobban tetszett!
Alagna Celeste Aidáját csak a Youtube-on láttam, de szerintem is rémes volt. Pavarotti Radamese sokkal jobban tetszett!
14601 Cilike 2007-10-04 11:20:16
Elolvastam Szilgyo Aida-kritikáját, hát őszintén szóva, ezzel sem értek egyet...Én a Rádió honlapjáról töltöttem le a közvetítést -akkor még lehetett iylet, hogy ía fene enné meg az új vezetést, aki ezt is elvette!- és egyáltalán nem találtam rossznak Alagnát. Nem mondom, hogy tipikus Radames-hang, na de kérem, ismerjük azt a fevételt, ahol boldogult Luciano Pavarotti domborít hadvezérként -még annyira sem Radames, mégis érdekes felvétel és kár lett volna,ha nem születik meg. Carlo Guelfit énsem szeretem, fogalmam sincs, mit esznek rajta.
Elolvastam Szilgyo Aida-kritikáját, hát őszintén szóva, ezzel sem értek egyet...Én a Rádió honlapjáról töltöttem le a közvetítést -akkor még lehetett iylet, hogy ía fene enné meg az új vezetést, aki ezt is elvette!- és egyáltalán nem találtam rossznak Alagnát. Nem mondom, hogy tipikus Radames-hang, na de kérem, ismerjük azt a fevételt, ahol boldogult Luciano Pavarotti domborít hadvezérként -még annyira sem Radames, mégis érdekes felvétel és kár lett volna,ha nem születik meg. Carlo Guelfit énsem szeretem, fogalmam sincs, mit esznek rajta.
14600 Szilgyo 2007-10-04 09:20:21 [Válasz erre: 14599 Tarantella 2007-10-04 06:53:38]
A bariton Busa Tamás volt, nem volt nagyon meggyőző. Én is ott voltam mind a két premieren, két olyan Fülöp királyunk volt (a másik Polgár), hogy méltán lehettünk rájuk büszkék.
A bariton Busa Tamás volt, nem volt nagyon meggyőző. Én is ott voltam mind a két premieren, két olyan Fülöp királyunk volt (a másik Polgár), hogy méltán lehettünk rájuk büszkék.
14599 Tarantella 2007-10-04 06:53:38 [Válasz erre: 14591 mimi59 2007-10-03 14:45:08]
Színpadon és a tv közvetítést is láttam. Lukács Gyöngyi-Páczél Éva- világzínvonalúan énekeltek, Rácz István volt Fülöp, ...juj, a baritonnév most nem ugrik be, az olasz vendégtenort a randa éneklése alapján jegyeztem meg.
Színpadon és a tv közvetítést is láttam. Lukács Gyöngyi-Páczél Éva- világzínvonalúan énekeltek, Rácz István volt Fülöp, ...juj, a baritonnév most nem ugrik be, az olasz vendégtenort a randa éneklése alapján jegyeztem meg.
14598 Búbánat 2007-10-03 23:18:23 [Válasz erre: 14597 -zéta- 2007-10-03 22:43:41]
Házy Erzsébetre vonatkozó információk összeszedése ilyen \"hozadékokkal\" is jár... Jelen esetben ott voltam ezen az előadáson, de abban az időben (és korábbról) nem minden szereposztást tettem el, ezért számomra most megnyugvás, lapozgatva a régi-régi Pesti Műsorokat, olvasni a neveket, akikkel anno, az egyes repertoár darabokat (felújításokat, bemutatókat is) valamikor láttam. Java részükre már nem is emlékeztem, a messzeség homályába veszett, és íme egyszer csak nem várt módon váratlanul előbukkan... Ilyenkor nagyon tudok ám örülni!...
Házy Erzsébetre vonatkozó információk összeszedése ilyen \"hozadékokkal\" is jár... Jelen esetben ott voltam ezen az előadáson, de abban az időben (és korábbról) nem minden szereposztást tettem el, ezért számomra most megnyugvás, lapozgatva a régi-régi Pesti Műsorokat, olvasni a neveket, akikkel anno, az egyes repertoár darabokat (felújításokat, bemutatókat is) valamikor láttam. Java részükre már nem is emlékeztem, a messzeség homályába veszett, és íme egyszer csak nem várt módon váratlanul előbukkan... Ilyenkor nagyon tudok ám örülni!...
14597 -zéta- 2007-10-03 22:43:41 [Válasz erre: 14596 Búbánat 2007-10-03 22:10:03]
Hát, ezt meg honnan ástad ki, kedves Búbánat?
Hát, ezt meg honnan ástad ki, kedves Búbánat?
14596 Búbánat 2007-10-03 22:10:03 [Válasz erre: 14588 WiseGentleman 2007-10-03 12:07:39]
Akkor, íme, tessék, Ercse Margit debütálása A végzet hatalmában, a teljes szereposztás így nézett ki: 1971. november 30.Erkel Színház Vezényelt: Nagy Ferenc Calatrava gróf – Jánosi Péter Leonóra – Mátyás Mária Alvaro – Pálos Imre Carlos – Ötvös Csaba A gvárdián – Kováts Kolos Melitone – Bende Zsolt Preziosilla – Ercse Margit Trabuco – Szegleth Ferenc Kocsmáros – Németh József Orvos - Máhr Ottó Curra – Svéd Nóra Ercse Margit sok-sok éven át – amíg a repertoáron volt az opera – megbízható szinten alakította a markotányosnőt, gyakorlatilag nem volt riválisa e szerepében - amíg fel nem tűnt a láthatáron Pánczél Éva…
Akkor, íme, tessék, Ercse Margit debütálása A végzet hatalmában, a teljes szereposztás így nézett ki: 1971. november 30.Erkel Színház Vezényelt: Nagy Ferenc Calatrava gróf – Jánosi Péter Leonóra – Mátyás Mária Alvaro – Pálos Imre Carlos – Ötvös Csaba A gvárdián – Kováts Kolos Melitone – Bende Zsolt Preziosilla – Ercse Margit Trabuco – Szegleth Ferenc Kocsmáros – Németh József Orvos - Máhr Ottó Curra – Svéd Nóra Ercse Margit sok-sok éven át – amíg a repertoáron volt az opera – megbízható szinten alakította a markotányosnőt, gyakorlatilag nem volt riválisa e szerepében - amíg fel nem tűnt a láthatáron Pánczél Éva…
14595 Cilike 2007-10-03 21:10:37 [Válasz erre: 14583 martuni 2007-10-03 10:03:33]
Ezek marhaságok. Nem koloratúr egy szerep attól, hogy három darab futamot el kell énekelni. Akkor a LadyMacbeth is koloratúr. A Giseldában szinte semmi bravúr-jelleg nincs, elég kemény együtteseket kell énekelni, meg dögnehéz áriákat. Lásd a 2. felv fináléját. De részemről befejezem a hangfachokról vaó vitát, csak újra megjegyzem, saját torkomra hivatkozhatok, mint énekes.
Ezek marhaságok. Nem koloratúr egy szerep attól, hogy három darab futamot el kell énekelni. Akkor a LadyMacbeth is koloratúr. A Giseldában szinte semmi bravúr-jelleg nincs, elég kemény együtteseket kell énekelni, meg dögnehéz áriákat. Lásd a 2. felv fináléját. De részemről befejezem a hangfachokról vaó vitát, csak újra megjegyzem, saját torkomra hivatkozhatok, mint énekes.
14594 Seymour 2007-10-03 16:57:34 [Válasz erre: 14592 Heiner Lajos 2007-10-03 15:09:13]
Kedves Lajos, ezt egyszer már elsütötte. És most meg kellene változtatni a véleményem, mert butácska? Nyilván Ön is fogott már mellé, vagy tévedek?
Kedves Lajos, ezt egyszer már elsütötte. És most meg kellene változtatni a véleményem, mert butácska? Nyilván Ön is fogott már mellé, vagy tévedek?
14593 Seymour 2007-10-03 16:55:36 [Válasz erre: 14591 mimi59 2007-10-03 14:45:08]
Én láttam Eboliként, akkor Tokody volt Erzsébet. Nagyon jó szerepe, meg lehet nézni a youtube-on, rajta van.
Én láttam Eboliként, akkor Tokody volt Erzsébet. Nagyon jó szerepe, meg lehet nézni a youtube-on, rajta van.
14592 Heiner Lajos 2007-10-03 15:09:13 [Válasz erre: 14584 Seymour 2007-10-03 10:49:58]
Milyen volt a Schubert Ady-dalokban?
Milyen volt a Schubert Ady-dalokban?
14591 mimi59 2007-10-03 14:45:08
A beírások szerint csak én emlékszem erre a szerepére, pedig kiváló volt. A tv is közvetítette. Lukács Gyöngyi volt Erzsébet. Így sem emlékszik senki?
A beírások szerint csak én emlékszem erre a szerepére, pedig kiváló volt. A tv is közvetítette. Lukács Gyöngyi volt Erzsébet. Így sem emlékszik senki?
14590 -zéta- 2007-10-03 13:09:24 [Válasz erre: 14588 WiseGentleman 2007-10-03 12:07:39]
Gondolom, Sudlik, mint Erzsébet...
Gondolom, Sudlik, mint Erzsébet...
14589 martuni 2007-10-03 12:09:31 [Válasz erre: 14587 WiseGentleman 2007-10-03 12:06:12]
Jogos, bár ebből a felsorolásból még sok más szerep is kimaradt. Igaz ma már Turandotot is énekelnek Liu-hanggal.
Jogos, bár ebből a felsorolásból még sok más szerep is kimaradt. Igaz ma már Turandotot is énekelnek Liu-hanggal.
14588 WiseGentleman 2007-10-03 12:07:39 [Válasz erre: 14586 mimi59 2007-10-03 11:43:54]
Az első Eboli, akit láttam, Ercse Margit volt (Fülöp: Bódy József, Inkvizítor: Szalma Ferenc, Posa: Bende Zsolt (!!!) )
Az első Eboli, akit láttam, Ercse Margit volt (Fülöp: Bódy József, Inkvizítor: Szalma Ferenc, Posa: Bende Zsolt (!!!) )
14587 WiseGentleman 2007-10-03 12:06:12 [Válasz erre: 14583 martuni 2007-10-03 10:03:33]
Ha már drámai szoprán szerepről van szó, olasz fachban, tán Turandotot is meg kéne említeni.
Ha már drámai szoprán szerepről van szó, olasz fachban, tán Turandotot is meg kéne említeni.
14586 mimi59 2007-10-03 11:43:54 [Válasz erre: 14585 Búbánat 2007-10-03 11:10:14]
Azért azt se felejtsük el, milyen Eboli volt.
Azért azt se felejtsük el, milyen Eboli volt.
14585 Búbánat 2007-10-03 11:10:14 [Válasz erre: 14584 Seymour 2007-10-03 10:49:58]
Pánczél Éva pályafutását a nyolcvanas évek elejétől, az emlékezetes szentendrei - Békés András vezette nyári színpadi - Hamupipőke előadásoktól kísérem figyelemmel. Számomra azonnal kedvenc lett, s később minden szerepét örömmel fogadtam, de hozzám Jane Seymoura, Adalgisája és Preziosillája áll legközelebb, ezekben a szerepekben szerettem meg őt nagyon! Itthon a mezzo fachban, Ercse Margit után rögtön ő következik a legjobbak sorában.
Pánczél Éva pályafutását a nyolcvanas évek elejétől, az emlékezetes szentendrei - Békés András vezette nyári színpadi - Hamupipőke előadásoktól kísérem figyelemmel. Számomra azonnal kedvenc lett, s később minden szerepét örömmel fogadtam, de hozzám Jane Seymoura, Adalgisája és Preziosillája áll legközelebb, ezekben a szerepekben szerettem meg őt nagyon! Itthon a mezzo fachban, Ercse Margit után rögtön ő következik a legjobbak sorában.
14584 Seymour 2007-10-03 10:49:58 [Válasz erre: 14577 Búbánat 2007-10-03 00:41:04]
Remélem az operaházi Végzet után megcáfolhatlak! Nagyon sajnálnaám, ha Pánczél Éváról múlt időben kellene beszélni. Én mondjuk a Rataplan dalt nem szeretem, de tavaly az Óbudai Társaskörben énekelte - ami persze nem teljesen mérvadó (de azért valamennyire mégis), és egész élvezetes volt. A \"régi\" művésznőt nem ismerem, de évek óta figyelem, és sose csalódtam benne. Szóval várom novemberi Preziosilláját.
Remélem az operaházi Végzet után megcáfolhatlak! Nagyon sajnálnaám, ha Pánczél Éváról múlt időben kellene beszélni. Én mondjuk a Rataplan dalt nem szeretem, de tavaly az Óbudai Társaskörben énekelte - ami persze nem teljesen mérvadó (de azért valamennyire mégis), és egész élvezetes volt. A \"régi\" művésznőt nem ismerem, de évek óta figyelem, és sose csalódtam benne. Szóval várom novemberi Preziosilláját.
14583 martuni 2007-10-03 10:03:33
Ezen igazán nem érdemes vitatkozni, de én mégis a drámai szoprán kategóriába sorolom Leonora Di Vargast. Hogy mért, nem tudom. De ha mégis Cilikének lenne igaza és spinto szerep lenne, ebben az esetben (szerintem) többen is megpróbálnák, el tudnák énekelni. A Trubadúr Leonórája könnyedebb hangot igényel, koloratúrkészséggel. Ja, és Giselda drámai koloratúrszoprán szerep. A Lady Macbeth és Abigaille meg a bolondok szerepe. Szerintem.
Ezen igazán nem érdemes vitatkozni, de én mégis a drámai szoprán kategóriába sorolom Leonora Di Vargast. Hogy mért, nem tudom. De ha mégis Cilikének lenne igaza és spinto szerep lenne, ebben az esetben (szerintem) többen is megpróbálnák, el tudnák énekelni. A Trubadúr Leonórája könnyedebb hangot igényel, koloratúrkészséggel. Ja, és Giselda drámai koloratúrszoprán szerep. A Lady Macbeth és Abigaille meg a bolondok szerepe. Szerintem.
14582 WiseGentleman 2007-10-03 09:21:20 [Válasz erre: 14581 Cilike 2007-10-03 09:11:51]
Persze, az egyetértés nem kötelező (mellesleg a Trubadúr Leonórája talán már a koloratúr fachot súrolja, különösen, ha a IV. felvonás áriájának cabalettáját is beleszámoljuk, amit mindig kihúznak).
Persze, az egyetértés nem kötelező (mellesleg a Trubadúr Leonórája talán már a koloratúr fachot súrolja, különösen, ha a IV. felvonás áriájának cabalettáját is beleszámoljuk, amit mindig kihúznak).
14581 Cilike 2007-10-03 09:11:51
Nem értek egyet Till Gézával, mégpedig szopráni minvoltomat felhasználva vitatkozom. Drámai szopránnak nevezném Lady Macbethet, Abigaillet, Giseldát, A Trubadúr és a végzet Leonorája szerintem spinto szerep. A 2. felv. 2. képe az, ami súrolja a drámai fachot.
Nem értek egyet Till Gézával, mégpedig szopráni minvoltomat felhasználva vitatkozom. Drámai szopránnak nevezném Lady Macbethet, Abigaillet, Giseldát, A Trubadúr és a végzet Leonorája szerintem spinto szerep. A 2. felv. 2. képe az, ami súrolja a drámai fachot.
14580 Károly 2007-10-03 07:48:08 [Válasz erre: 14576 Cilike 2007-10-02 17:35:24]
Nem muszáj repeszteni. Maximálisan egyetértek, de repeszteni a rossz szopránok szoktak, akik nem tudják máshogy megoldani a szólamot. A Végzet Leonórája drámai szoprán szerep, de lírai részeket is komponált bele a Mester. Ezért komplikált feladat az eléneklése. Ha már Tokody minduntalan szóba kerül, megjegyezném, hogy hiányoznak tőle a kottában beírt forték. Sajnos kivétel nélkül. A Gvardiánnal való duettben is csak pianókat szólaltat meg, dacára annak, hogy helyenként a zene mást kíván, és a Son giunta súlyosabb részei mindig kifogtak rajta. A Pace ária utolsó hangja teljesen beleveszik a zenekari hangzásba, nem bírja fortén kiénekelni. Ezek bizony hibák. \'90-ben is így énekelte, hát most 2007-ben se legyenek illúzióink.
Nem muszáj repeszteni. Maximálisan egyetértek, de repeszteni a rossz szopránok szoktak, akik nem tudják máshogy megoldani a szólamot. A Végzet Leonórája drámai szoprán szerep, de lírai részeket is komponált bele a Mester. Ezért komplikált feladat az eléneklése. Ha már Tokody minduntalan szóba kerül, megjegyezném, hogy hiányoznak tőle a kottában beírt forték. Sajnos kivétel nélkül. A Gvardiánnal való duettben is csak pianókat szólaltat meg, dacára annak, hogy helyenként a zene mást kíván, és a Son giunta súlyosabb részei mindig kifogtak rajta. A Pace ária utolsó hangja teljesen beleveszik a zenekari hangzásba, nem bírja fortén kiénekelni. Ezek bizony hibák. \'90-ben is így énekelte, hát most 2007-ben se legyenek illúzióink.
14579 WiseGentleman 2007-10-03 02:56:33
Mellesleg, úgy látszik, egyedül állok Criderről alkotott véleményemmel, de továbbra is a Tebaldival (+ Mario del Monaco) és a Leontyne Price-szal (+ Placido Domingo (CD) vagy Giuseppe Giacomini (DVD), egyik jobb, mint a másik) készült felvételek, valamint a Tokody Ilonával (és Rohonyi Anikóval) látott élő előadás a mérvadó. Egyébként, Ataneliről el kell mondani, hogy még nem hallottam ilyen autentikus olasz hangzású szövegmondást olyan baritontól, aki nem olasz származású (talán Miller Lajos lehet kivétel a Simon Boccanegrában), az egyébként (egyesek szerint, ugyanis számomra többet jelentett Robert Merrill vagy Corneil MacNeil) kitűnő Sherill Milnes nyomába sem léphet.
Mellesleg, úgy látszik, egyedül állok Criderről alkotott véleményemmel, de továbbra is a Tebaldival (+ Mario del Monaco) és a Leontyne Price-szal (+ Placido Domingo (CD) vagy Giuseppe Giacomini (DVD), egyik jobb, mint a másik) készült felvételek, valamint a Tokody Ilonával (és Rohonyi Anikóval) látott élő előadás a mérvadó. Egyébként, Ataneliről el kell mondani, hogy még nem hallottam ilyen autentikus olasz hangzású szövegmondást olyan baritontól, aki nem olasz származású (talán Miller Lajos lehet kivétel a Simon Boccanegrában), az egyébként (egyesek szerint, ugyanis számomra többet jelentett Robert Merrill vagy Corneil MacNeil) kitűnő Sherill Milnes nyomába sem léphet.
14578 WiseGentleman 2007-10-03 02:51:30 [Válasz erre: 14576 Cilike 2007-10-02 17:35:24]
Kedves Cilike, Till Géza Opera kézikönyve szerint, ha jól emlékszem, a Végzet Leonórája \"súlyos drámai szoprán\". Ez persze nem jelenti azt, hogy Gwyneth Jones-féle nagyszekundnyi vibratóval és visítással kell elénekelni a szerepet. Ami Koniecznyt illeti (az előzőekre válaszolva) Melitonétól nem lehet elvárni egy \"bel canto\" hangképzést, számomra a fiatal művész rendkívüli sokoldalúsága volt revelatív erejű. Mellesleg Bende Zsolt is főleg sokoldalúságával vált felejthetetlenné, amibe belefért Melitone mellett Anyegin (felejthetetlen volt, egyszer láttam, Házy Erzsébettel), Posa márki, Danilovics Daniló, Monterone (lásd a lemezfelvételt), és Germont (szintén felejthetetlen alakítás volt, gyerekként láttam, de szavakat nehezen találnék hozzá). Ceterum censeo, jó lenne, ha a Hungaroton kiadna egy Bende Zsolt portrélemezt is.
Kedves Cilike, Till Géza Opera kézikönyve szerint, ha jól emlékszem, a Végzet Leonórája \"súlyos drámai szoprán\". Ez persze nem jelenti azt, hogy Gwyneth Jones-féle nagyszekundnyi vibratóval és visítással kell elénekelni a szerepet. Ami Koniecznyt illeti (az előzőekre válaszolva) Melitonétól nem lehet elvárni egy \"bel canto\" hangképzést, számomra a fiatal művész rendkívüli sokoldalúsága volt revelatív erejű. Mellesleg Bende Zsolt is főleg sokoldalúságával vált felejthetetlenné, amibe belefért Melitone mellett Anyegin (felejthetetlen volt, egyszer láttam, Házy Erzsébettel), Posa márki, Danilovics Daniló, Monterone (lásd a lemezfelvételt), és Germont (szintén felejthetetlen alakítás volt, gyerekként láttam, de szavakat nehezen találnék hozzá). Ceterum censeo, jó lenne, ha a Hungaroton kiadna egy Bende Zsolt portrélemezt is.
14577 Búbánat 2007-10-03 00:41:04 [Válasz erre: 14574 parampampoli 2007-10-02 16:29:32]
Nekem bizony Pánczél Éva már nem a régi! Tizenhét év alatt gyönyörű szerepekkel ajándékozta meg közönségét, az idő azonban lassacskán kezd eljárni felette is, amit nem könnyű megemészteni sem neki, sem nekünk; szombaton éppen az egyik legnagyobb és legjobb szerepében kellett konstatálnom: lestrapálódott a hang! A matéria, a hangszín megvan, az még a régi, a megformálás nemessége, az artisztikuma most is elbűvölő, a közelmúltból Amnerisa, Adalgisája ma is vállalható, Carmenjénél már hiányérzeteim támadtak, és itt van most a várva várt Preziosilla, mely alakítását de sokszor láttam, s élveztem pompás, messze szárnyaló hangját. Az emlékekből azonban nem lehet megélni! Azok az idők már nem térnek vissza, s tudomásul kell venni, hogy csak ennyire képes, és még így is tud valami szépet nyújtani nekünk. Preziosillája már nem volt az igazi, és elnézem neki: a magasabb hangok láthatóan-hallhatóan kemény erőfeszítéssel sikerednek (de még sikerülnek), azonban megtartani már nem képes azokat, épp hogy csak \"kurjantásnyi\"-ra futja, az erő fogytán... Nagyon hiányzik nekem a RÉGI Pánczél Éva, őt keresem, de már nemigen találom... Szeretni azért sose felejtem!
Nekem bizony Pánczél Éva már nem a régi! Tizenhét év alatt gyönyörű szerepekkel ajándékozta meg közönségét, az idő azonban lassacskán kezd eljárni felette is, amit nem könnyű megemészteni sem neki, sem nekünk; szombaton éppen az egyik legnagyobb és legjobb szerepében kellett konstatálnom: lestrapálódott a hang! A matéria, a hangszín megvan, az még a régi, a megformálás nemessége, az artisztikuma most is elbűvölő, a közelmúltból Amnerisa, Adalgisája ma is vállalható, Carmenjénél már hiányérzeteim támadtak, és itt van most a várva várt Preziosilla, mely alakítását de sokszor láttam, s élveztem pompás, messze szárnyaló hangját. Az emlékekből azonban nem lehet megélni! Azok az idők már nem térnek vissza, s tudomásul kell venni, hogy csak ennyire képes, és még így is tud valami szépet nyújtani nekünk. Preziosillája már nem volt az igazi, és elnézem neki: a magasabb hangok láthatóan-hallhatóan kemény erőfeszítéssel sikerednek (de még sikerülnek), azonban megtartani már nem képes azokat, épp hogy csak \"kurjantásnyi\"-ra futja, az erő fogytán... Nagyon hiányzik nekem a RÉGI Pánczél Éva, őt keresem, de már nemigen találom... Szeretni azért sose felejtem!
14576 Cilike 2007-10-02 17:35:24 [Válasz erre: 14574 parampampoli 2007-10-02 16:29:32]
Viszont ne felejtsd el, hogy a Leonóra-szerep túlnyomó része lírai, talán a gvárdián-duettet kivéve. Az első és utolsó áriája is, az ima, a finálé. Még a második áriát lehet drámaian felfogni, de nem muszáj repeszteni, lehet szép finoman is énekelni.
Viszont ne felejtsd el, hogy a Leonóra-szerep túlnyomó része lírai, talán a gvárdián-duettet kivéve. Az első és utolsó áriája is, az ima, a finálé. Még a második áriát lehet drámaian felfogni, de nem muszáj repeszteni, lehet szép finoman is énekelni.
14575 Semmelweis 2007-10-02 16:53:43
Melitone ügyben csatlakozom, engem is roppantul idegesített. Egy természetes áradó bariton helyett, végig orrba préselt tenorhangot hallottam, ami mellé vehemensen öblögetett a Konieczny. Viszont már a próbán is mondtam, hogy imádni fogják a nézők, mert egyrészt a pasas eladja a figurát, másrészt, általában az emberek vevők erre a fajta az érces, fényes (csinált!!) hangszínre. Nem vagyunk a rendes, természetes hangokhoz szokva, aztán, ami nem pudvásan szól, az máris nagyszerű.
Melitone ügyben csatlakozom, engem is roppantul idegesített. Egy természetes áradó bariton helyett, végig orrba préselt tenorhangot hallottam, ami mellé vehemensen öblögetett a Konieczny. Viszont már a próbán is mondtam, hogy imádni fogják a nézők, mert egyrészt a pasas eladja a figurát, másrészt, általában az emberek vevők erre a fajta az érces, fényes (csinált!!) hangszínre. Nem vagyunk a rendes, természetes hangokhoz szokva, aztán, ami nem pudvásan szól, az máris nagyszerű.
14574 parampampoli 2007-10-02 16:29:32 [Válasz erre: 14572 Cilike 2007-10-02 14:23:47]
Ami Melitonét illeti, maximálisan csatlakozom Cilikéhez: a hangjától majdnem megmartam magam, de legalábbis szerettem volna leugrani a MuPa harmadik emeletéről. Undorító, elviselhetetlen hangszín, tömény ripacséria. Ez énekelt Wotant???? Istenem, hol vagy Faragó András?? És Melitoneként Bende Zsolt???? A többiekről (szerintem) : Crider gyönyörűen énekelt, de a hangszíne középfekvésben inkább lírai szoprán, mint Verdi heroina, még ha a magasságait jól megfújta is. A fellépő világsztárok közül én benne éreztem legjobban a nagy operaházak auráját, amely még azokat is körüllengi, akik adott este nem a legjobb formájukban énekelnek. Akik azonnal azt éreztetik meg a hallgatóval, megmagyarázhatatlanul és szavakkal majdnem körülirhatatlanul, hogy valaki mitől lett az opera világában az, aki. Így bizonyította nekem valaha művészi dimenzióját a már hangi romjaiban fellépő Ricciarelli, vagy Violettaként Rost Andrea, aki nem tetszett igazán, de profizmusa megkérdőjelezhetetlen volt. Ataneli sokkal jobb volt, mint ugyanebben a szerepben Berlinben márciusban, de nagyon úgy fest a dolog, hogy a Lukács Gyöngyivel énekelt koncertjén mutatott formája egyszeri és utolérhetetlen eset volt. Élőben se, felvételről se, se előtte, se utána nem volt képes megközelíteni. A tenorra lehetne mindent mondani, én mégis visszatartom magam, mert a mai világban egy ilyen HANG önmagában tiszteletet parancsol. A Guardiánt éneklő basszus egy óriási reménység, gyönyörű hangon, ihletetten énekelt, és ha az évek nem elviszik a magasságát, hanem meghozzák a hang mélységeit, a legnagyobbak egyike lehet. Pánczél Éva pedig egyszerűen lenyűgözött: 17 éve hallgatom Preziosilláját, és egyfolytában imádom!! BRAVA, BRAVA, BRAVISSIMA!!!!!
Ami Melitonét illeti, maximálisan csatlakozom Cilikéhez: a hangjától majdnem megmartam magam, de legalábbis szerettem volna leugrani a MuPa harmadik emeletéről. Undorító, elviselhetetlen hangszín, tömény ripacséria. Ez énekelt Wotant???? Istenem, hol vagy Faragó András?? És Melitoneként Bende Zsolt???? A többiekről (szerintem) : Crider gyönyörűen énekelt, de a hangszíne középfekvésben inkább lírai szoprán, mint Verdi heroina, még ha a magasságait jól megfújta is. A fellépő világsztárok közül én benne éreztem legjobban a nagy operaházak auráját, amely még azokat is körüllengi, akik adott este nem a legjobb formájukban énekelnek. Akik azonnal azt éreztetik meg a hallgatóval, megmagyarázhatatlanul és szavakkal majdnem körülirhatatlanul, hogy valaki mitől lett az opera világában az, aki. Így bizonyította nekem valaha művészi dimenzióját a már hangi romjaiban fellépő Ricciarelli, vagy Violettaként Rost Andrea, aki nem tetszett igazán, de profizmusa megkérdőjelezhetetlen volt. Ataneli sokkal jobb volt, mint ugyanebben a szerepben Berlinben márciusban, de nagyon úgy fest a dolog, hogy a Lukács Gyöngyivel énekelt koncertjén mutatott formája egyszeri és utolérhetetlen eset volt. Élőben se, felvételről se, se előtte, se utána nem volt képes megközelíteni. A tenorra lehetne mindent mondani, én mégis visszatartom magam, mert a mai világban egy ilyen HANG önmagában tiszteletet parancsol. A Guardiánt éneklő basszus egy óriási reménység, gyönyörű hangon, ihletetten énekelt, és ha az évek nem elviszik a magasságát, hanem meghozzák a hang mélységeit, a legnagyobbak egyike lehet. Pánczél Éva pedig egyszerűen lenyűgözött: 17 éve hallgatom Preziosilláját, és egyfolytában imádom!! BRAVA, BRAVA, BRAVISSIMA!!!!!
14573 vichy 2007-10-02 14:59:20 [Válasz erre: 14572 Cilike 2007-10-02 14:23:47]
Melitone nekem is tetszett, bár néha fülrepesztő volt. Engem Ataneli ajakbiggyesztő szájnyalogatásai és föl-alá rohangálása kifejezetten zavartak, ezért színészi teljesítményétől nem ájultam el (ellenben az énekesitől igen!). Maisuradze furcsa artikulációja volt a másik, amitől “hülyét kaptam”, de neki is megbocsátottam a hangja miatt. Csak a fantáziátlan szájbarágós kivetítésekre nem találtam mentséget.
Melitone nekem is tetszett, bár néha fülrepesztő volt. Engem Ataneli ajakbiggyesztő szájnyalogatásai és föl-alá rohangálása kifejezetten zavartak, ezért színészi teljesítményétől nem ájultam el (ellenben az énekesitől igen!). Maisuradze furcsa artikulációja volt a másik, amitől “hülyét kaptam”, de neki is megbocsátottam a hangja miatt. Csak a fantáziátlan szájbarágós kivetítésekre nem találtam mentséget.
14572 Cilike 2007-10-02 14:23:47
Magam részéről értetlenül olvasom, hogy Melitpne alakítóját mindenki dicséri. Én speciel hülyét kaptam tőle. Olyaóen machinált, természetellenes hangképzést még nem hallottam, kipréselt magasságok, összevissza nyammogott szöveg...visszasír tam néhány meg nem nevezett Melitonét... A tenor sztem nem volt rossz, a mérges arc valószínűleg alkati sajátosság, viszont, hogy ekkora hanggal tudott halkabb frázisokat is énekelni -szándékosan nem írok pianot-, az nem semmi. A szoprán szerintem nagyon kulturált volt és a dögnehéz részeket úgy tudta énekelni, hogy nem hallatszottak dögnehéznek... Ataneli nagyon-nagyon megnyerő énekes, ha nagyon kötözködni akarok, a magassága kissé nazális, de ez legyen a legnagyobb baj!
Magam részéről értetlenül olvasom, hogy Melitpne alakítóját mindenki dicséri. Én speciel hülyét kaptam tőle. Olyaóen machinált, természetellenes hangképzést még nem hallottam, kipréselt magasságok, összevissza nyammogott szöveg...visszasír tam néhány meg nem nevezett Melitonét... A tenor sztem nem volt rossz, a mérges arc valószínűleg alkati sajátosság, viszont, hogy ekkora hanggal tudott halkabb frázisokat is énekelni -szándékosan nem írok pianot-, az nem semmi. A szoprán szerintem nagyon kulturált volt és a dögnehéz részeket úgy tudta énekelni, hogy nem hallatszottak dögnehéznek... Ataneli nagyon-nagyon megnyerő énekes, ha nagyon kötözködni akarok, a magassága kissé nazális, de ez legyen a legnagyobb baj!
14571 Károly 2007-10-02 05:40:27
Wise, kösz a beszámolót, szóról szóra ezt tudnám én is elmondani a Végzetről. Crider csodálatos aranyhang, gyönyörűség hallgatni, dícséret a Müpának, hogy idehívta. Remélem, hogy találkozhatunk vele máskor is. Részemről ugyanakkor kisugárzásban, nőiességben többet várnék Leonórától, de a félszcenika sem segíthet ebben. Ataneli jött, látott, énekelt és győzött! Hú, milyen énekes! Operás berkekben hallani, hogy a közeli barátnéja Lukács Gyöngyi non stop kérleli az operát, hívják meg Atanellit előadásra, de még nem talált meghallgatásra. Elképzelhető, hogy a Müpa szerződtetné a Puccini évre is?
Wise, kösz a beszámolót, szóról szóra ezt tudnám én is elmondani a Végzetről. Crider csodálatos aranyhang, gyönyörűség hallgatni, dícséret a Müpának, hogy idehívta. Remélem, hogy találkozhatunk vele máskor is. Részemről ugyanakkor kisugárzásban, nőiességben többet várnék Leonórától, de a félszcenika sem segíthet ebben. Ataneli jött, látott, énekelt és győzött! Hú, milyen énekes! Operás berkekben hallani, hogy a közeli barátnéja Lukács Gyöngyi non stop kérleli az operát, hívják meg Atanellit előadásra, de még nem talált meghallgatásra. Elképzelhető, hogy a Müpa szerződtetné a Puccini évre is?
14570 WiseGentleman 2007-10-02 03:15:05
Szóval, örömmel jelentem, hogyha a szombati élmények után sem kaptam operamérgezést, akkor már immunis lettem, és valahogy túlélem... Először is, most látogattam először Karnyóné boltjába, s ami azt illeti, a portéka (ha nem is maga az özvegy per se) kifejezetten tetszett, tisztelt MÁO, tessék szíves lenni műsoron tartani ezt a rendkívül szellemes, sziporkázó humorú, a magyar zenés színházi hagyományok legjobbjaihoz méltó művet. Csokonai örökzöld klasszikusunk, Vajda János pedig tehetséges operaszerzőnk, akiknek műveiben otthonra találhat a más operákban otthontalanul csetlő-botló, groteszk talentumú énekes is. A művet sokan hasonlították korábbi zeneszerző-elődök operáihoz, az eklektikus zenei hangvételből számomra leginkább Ránki Pomádéja, Kodály Székely fonója (nagyorrú bolha: groteszk, valamint az egyedül maradó, halálra készülő Karnyóné: a háziasszony monológja), Richard Strauss Ariadnéja (harlekiniáda, valamint Lipitlotty bacchusos nagyzolása) némely helyen Humperdinck Jancsi és Juliskája (tündérjelenet) köszönt vissza. A szereplők is egytől-egyig tetszettek, Wiedemann Bernadett kitűnő, szószaporítás lenne tovább dicsérni (csupán mellékgondolatként jegyzem meg, milyen kitűnő Komlóssy-szerep lett volna Karnyóné, ha a zeneszerző az operát korábban papírra veti). Ugyanolyan pozitív véleménnyel nyilatkozhatom Fekete Attiláról, az ő hangi teljesítményének köszönhető főleg, hogy Richard Strauss Bacchusára asszociáltam. Kár, hogy ezt a remekművet nem játsszák nálunk, Fekete Attila lenne az 1. számú Bacchus-jelöltem, egyébként is, már korábban megjegyeztem – különös tekintettel kitűnő tavaszi Froh-alakítására – hogy a fiatal művésznek leginkább a német (vagy azzal analóg) drámai tenorrepertoár felé kellene orientálódnia. Első gondolatom a Bűvös vadász Max szerepe volt, ami nyáron megvalósult, ugyanakkor lehetne még Narrabothról sőt a Frau ohne Schatten Kaiseréről is szó, ha ezeket az operákat valaha még előadnák kies fővárosunkban. Gerdesits Ferencet legutoljára a Belcanto étteremben hallottam az éneklő pincérek kórusától körülvéve, örültem, hogy operaszínpadon is ilyen jó karaktertenor alakítást nyújthat, sőt, megkockáztatom, szememet behunyva a kitűnő és felejthetetlen Palcsó Sándorra asszociáltam. Tóth Jánosnak örültem, csakúgy, mint a Mario és a varázsló Cipollája és a Kisv(á/é)r(o/e)si Rendőrfőnöke esetében, a művész lubickol a groteszk szerepben, és egyik legjobb alakítását nyújtja (csakúgy, mint Karizs Béla Kékszakáll-alakítása – tessék megnézni az Operaház Békés András-kiállításán a képeket, a groteszk színészi eszközöket internalizáló énekesek tehetsége leginkább a megfelelően groteszk szerepekben érvényesül igazán). A többi szereplőt szószaporítás lenne dicsérni, Kertesi Ingrid tündér-alakításából visszaköszönt a Gilda-féle angyalfigura. Viszont, a Karnyónéval még nem lett vége a napnak, ebéd, használtlemez-válogatás után a Művészetek Palotájába siettem, a Végzet hatalmára. Nos, a rosszal kezdjem vagy a jóval? Na jó, velem lehet beszélni, kezdem a rosszal. Vagyis, a szcenírrel. Sajnos, tiszteletlen leszek. Csak azt mondhatom, ha Káel Csabának féligszcenírozhatnékja van, akkor Káel Csaba irgalmatlanul féligszceníroz, nem kímélve a közönséget a didaktikus, közönségszájba rágó elemektől (ld. Szinetár Miklós Rigoletto-opuszát, például). A vetített díszlet mindent elmagyaráz, a legelső jelenetben planetáriumszerű csillagos égbolt, ami a drámai feszültség növekedésének függvényében örvényleni kezd és üstökösök száguldanak a légen át (ezt az örvénylést már megszoktuk a Szinetár-féle Tannhäuser vetített díszletéből). A kocsmai jelenetben Káel Csaba „holdat lakatol a világra”, majd a vetítés jóvoltából különböző folyadékok töltődnek, amelyekről nem tudni, hogy bor vagy vér, sör vagy éppen doppingminta. Vannak még inka hieroglifák (csak azon csodálkozom, hogy hagyhatta ki a Machu Picchut), a kulcsról szóló részeknél a vetítővásznon kulcs bukdácsol át (hátha valaki nem érti a szövegfeliratot). Persze a leggyilkosabb böllérjelenetben, csöpp-csöpp-csöpp, vér jelenik meg a vetítővásznon, ki hitte volna (az Atyaúristent viszont hiába vártuk a legvégén). Ja, és a fegyverek: pisztoly van, kardok nincsenek, vagyis, a pofonra maximum kung-fuval lehetne válaszolni. Tegyük hozzá, egy irritálóan didaktikus féligszcenír még mindig kevésbé zavaró, mint egy rossz rendezés, mert az előbbin legalább mulatni lehet, míg az utóbbin csak bosszankodni. Ami a zenei megvalósítást illeti, Kovács János nem először bizonyította, hogy kitűnő operakarmester, a zenekar összefogottan és szuggesztíven szólt, egyedül a nyitány gyorsabb része tűnt kissé vontatottnak, amit a végső ütemek klimaxára accelerandóval kompenzált a karmester. Ugyanakkor, telitalálat volt az esküjelenet (1. felvonás vége) tempója, tekintve, hogy számos feldolgozásban elsietik, mintha várból kitörő harcosokról (ld. Trubadúr Stretta) és nem ünnepélyes esküt tevő szerzetesekről lenne szó. Az idő korlátozottsága miatt húzásokra is sor került, például így esett áldozatul Trabuco jelenete a Rataplan-képből, valamint az első párbajkettős. A magam részéről azokkal értek egyet, akik dramaturgiai hiányosságnak tartják az utóbbi elhagyását, mivel ezáltal sérül a drámai fokozatosság elve, sőt a néző számára nem egyértelmű, hogyan kerülhetett Alvaro a kolostorba, honnan tudhatta meg Don Felice de Bornos igazi nevét, stb. (Érdekes és drámailag hiteles megoldást valósít meg a MET DVD-n kapható produkciója, ahol az első párbajjelenet és a Rataplan-kép sorrendjét felcserélik, ez abból a szempontból lehet logikus, hiszen a húzatlan Rataplan-jelenetben Don Felice de Bornost és Herrerost, mint barátokat emlegetik még.) Nos, a szereplőkről: Lado Ataneli képében Mr. Világszínvonal látogatott hozzánk, az alakítás úgy tökéletes, ahogy akkor és ott elhangzott (a szünetben rohantam is megvenni a művész szóló CD-jét), csupán az a kár, hogy egy ilyen (emberileg is) rokonszenves és sármos művész állandóan negatív szereplőket kénytelen alakítani, mint például Scarpia, Macbeth vagy Barnaba. Tomasz Konieczny ezúttal művészi sokoldalúságáról és őstehetségéről tett tanúbizonyságot, főleg azoknak, akik látták a Budapesti Wagner Napokon: az autentikusan, intelligensen és hitelesen frazeált Walkür-Wotan után a hang és szerepformálás szempontjából egyaránt kitűnő Melitonét alakított. (Igazán jó lenne Hans Sachs szerepében is látni, mint ahogy egyszer ki volt tűzve. Ja, egyébként Wagner és Melitone vegyítéséből kitűnő Alberich formálódna, valahol, egyszer...) Michele Crider, hmmm. A kifogástalan hangi megformálás mellett az atmoszférát és a szerep pszichológiai sokszínűségét hiányoltam, egy olyan alakítást, amivel a néző feltétel nélkül rokonszenvezhet (a legelső jelenetben úgy tűnt, Curra nagyobb szerepátéléssel énekel, mint úrnője). Tudom, hogy nem feltétlenül méltányos dolog a hasonlítgatás, de élő élményeim alapján Tokody Ilonára, felvételről pedig Renata Tebaldira vagy Leontyne Price-ra gondoltam. A Pace-ária ugyanakkor nagyon szép volt és a művésznő megérdemelten kapta az ovációt. Badri Maisuradze, mint Alvaro, szerzett ízlés. Bevallom, a szerepben különféle megközelítéseket is elfogadhatónak tartok, kedvencem természetesen Mario del Monaco (a Tebaldi-Bastianini-Siepi-féle felvételről, micsoda románcot énekel, Úristen!), de a Carlo Bergonzi-féle „széplélek-Alvarot” is nagyra becsülöm, Placido Domingo intelligens alakítását nemkülönben, sőt, az affektálás ellenére, Corellit is. Ugyanakkor, meg kell jegyeznem, a szerepformálás és önmagában, az impozáns tenorhang nem merül ki a „Signor di Calatrava” és a hasonló, magas fekvésű frázisok dobhártyarepesztő elüvöltésében. Azért, a románc elég szép volt, egy Videoton-hangszórót megérdemel. Ja, és a szerepformálás: lehet, hogy az előnytelen alkatból, lehet, hogy másból fakad, de a Maisuradze-féle folyton mérges arcú, dühös Alvaro inkább emlékeztet egyfajta Pechvogel-re, mint a végzet által üldözött, romantikus hősre. A Gvárdiánt alakító Diogenes Randes esetében ismét az atmoszférát (ld. pl. hazai berkeinkben, Kováts Kolos), hiányoltam, az olykor-olykor megnyilvánuló impozáns basszus hang ellenére. Az utolsó jelenetben igazi vigasztaló és lelkiatya helyett valamiféle két lábon járó jukebox-ként, litániaszerűen recitálja a szövegét, ezáltal persze a néző katarzisa szenved csorbát. Pánczél Éva előnyös, mondhatni „carmenes” színpadi alkata ellenére, nem keltett olyan revelatív benyomást, mint januári Fricka-alakítása során, a hang kiegyenlítetlensége lehetett a gond. Hábetler Andrásról alkotott benyomásom kifejezetten kedvező volt, lényeg, hogy karakterbasszusként jobb, mint operagála-házigazdaként. Tréfás György élő operai legendaként jelent meg a MŰPA színpadán, meg kell vallanom, hogy a művésznek egy élő Trubadúr-felvétel Ferrando-elbeszélése erejéig jelentős szerepe van abban, hogy nyolc éves koromban megszerettem az operát. Böjte Sándor, mint Trabuco „nondescript” alakítást nyújtott (ezért talán nem is hiányzott annyira a második felvonásból kihagyott Trabuco-jelenet), Sánta Jolán kis szerepét átéléssel alakította. Kihagytam valamit? Ja igen, dixi et salvavi animam meam.
Szóval, örömmel jelentem, hogyha a szombati élmények után sem kaptam operamérgezést, akkor már immunis lettem, és valahogy túlélem... Először is, most látogattam először Karnyóné boltjába, s ami azt illeti, a portéka (ha nem is maga az özvegy per se) kifejezetten tetszett, tisztelt MÁO, tessék szíves lenni műsoron tartani ezt a rendkívül szellemes, sziporkázó humorú, a magyar zenés színházi hagyományok legjobbjaihoz méltó művet. Csokonai örökzöld klasszikusunk, Vajda János pedig tehetséges operaszerzőnk, akiknek műveiben otthonra találhat a más operákban otthontalanul csetlő-botló, groteszk talentumú énekes is. A művet sokan hasonlították korábbi zeneszerző-elődök operáihoz, az eklektikus zenei hangvételből számomra leginkább Ránki Pomádéja, Kodály Székely fonója (nagyorrú bolha: groteszk, valamint az egyedül maradó, halálra készülő Karnyóné: a háziasszony monológja), Richard Strauss Ariadnéja (harlekiniáda, valamint Lipitlotty bacchusos nagyzolása) némely helyen Humperdinck Jancsi és Juliskája (tündérjelenet) köszönt vissza. A szereplők is egytől-egyig tetszettek, Wiedemann Bernadett kitűnő, szószaporítás lenne tovább dicsérni (csupán mellékgondolatként jegyzem meg, milyen kitűnő Komlóssy-szerep lett volna Karnyóné, ha a zeneszerző az operát korábban papírra veti). Ugyanolyan pozitív véleménnyel nyilatkozhatom Fekete Attiláról, az ő hangi teljesítményének köszönhető főleg, hogy Richard Strauss Bacchusára asszociáltam. Kár, hogy ezt a remekművet nem játsszák nálunk, Fekete Attila lenne az 1. számú Bacchus-jelöltem, egyébként is, már korábban megjegyeztem – különös tekintettel kitűnő tavaszi Froh-alakítására – hogy a fiatal művésznek leginkább a német (vagy azzal analóg) drámai tenorrepertoár felé kellene orientálódnia. Első gondolatom a Bűvös vadász Max szerepe volt, ami nyáron megvalósult, ugyanakkor lehetne még Narrabothról sőt a Frau ohne Schatten Kaiseréről is szó, ha ezeket az operákat valaha még előadnák kies fővárosunkban. Gerdesits Ferencet legutoljára a Belcanto étteremben hallottam az éneklő pincérek kórusától körülvéve, örültem, hogy operaszínpadon is ilyen jó karaktertenor alakítást nyújthat, sőt, megkockáztatom, szememet behunyva a kitűnő és felejthetetlen Palcsó Sándorra asszociáltam. Tóth Jánosnak örültem, csakúgy, mint a Mario és a varázsló Cipollája és a Kisv(á/é)r(o/e)si Rendőrfőnöke esetében, a művész lubickol a groteszk szerepben, és egyik legjobb alakítását nyújtja (csakúgy, mint Karizs Béla Kékszakáll-alakítása – tessék megnézni az Operaház Békés András-kiállításán a képeket, a groteszk színészi eszközöket internalizáló énekesek tehetsége leginkább a megfelelően groteszk szerepekben érvényesül igazán). A többi szereplőt szószaporítás lenne dicsérni, Kertesi Ingrid tündér-alakításából visszaköszönt a Gilda-féle angyalfigura. Viszont, a Karnyónéval még nem lett vége a napnak, ebéd, használtlemez-válogatás után a Művészetek Palotájába siettem, a Végzet hatalmára. Nos, a rosszal kezdjem vagy a jóval? Na jó, velem lehet beszélni, kezdem a rosszal. Vagyis, a szcenírrel. Sajnos, tiszteletlen leszek. Csak azt mondhatom, ha Káel Csabának féligszcenírozhatnékja van, akkor Káel Csaba irgalmatlanul féligszceníroz, nem kímélve a közönséget a didaktikus, közönségszájba rágó elemektől (ld. Szinetár Miklós Rigoletto-opuszát, például). A vetített díszlet mindent elmagyaráz, a legelső jelenetben planetáriumszerű csillagos égbolt, ami a drámai feszültség növekedésének függvényében örvényleni kezd és üstökösök száguldanak a légen át (ezt az örvénylést már megszoktuk a Szinetár-féle Tannhäuser vetített díszletéből). A kocsmai jelenetben Káel Csaba „holdat lakatol a világra”, majd a vetítés jóvoltából különböző folyadékok töltődnek, amelyekről nem tudni, hogy bor vagy vér, sör vagy éppen doppingminta. Vannak még inka hieroglifák (csak azon csodálkozom, hogy hagyhatta ki a Machu Picchut), a kulcsról szóló részeknél a vetítővásznon kulcs bukdácsol át (hátha valaki nem érti a szövegfeliratot). Persze a leggyilkosabb böllérjelenetben, csöpp-csöpp-csöpp, vér jelenik meg a vetítővásznon, ki hitte volna (az Atyaúristent viszont hiába vártuk a legvégén). Ja, és a fegyverek: pisztoly van, kardok nincsenek, vagyis, a pofonra maximum kung-fuval lehetne válaszolni. Tegyük hozzá, egy irritálóan didaktikus féligszcenír még mindig kevésbé zavaró, mint egy rossz rendezés, mert az előbbin legalább mulatni lehet, míg az utóbbin csak bosszankodni. Ami a zenei megvalósítást illeti, Kovács János nem először bizonyította, hogy kitűnő operakarmester, a zenekar összefogottan és szuggesztíven szólt, egyedül a nyitány gyorsabb része tűnt kissé vontatottnak, amit a végső ütemek klimaxára accelerandóval kompenzált a karmester. Ugyanakkor, telitalálat volt az esküjelenet (1. felvonás vége) tempója, tekintve, hogy számos feldolgozásban elsietik, mintha várból kitörő harcosokról (ld. Trubadúr Stretta) és nem ünnepélyes esküt tevő szerzetesekről lenne szó. Az idő korlátozottsága miatt húzásokra is sor került, például így esett áldozatul Trabuco jelenete a Rataplan-képből, valamint az első párbajkettős. A magam részéről azokkal értek egyet, akik dramaturgiai hiányosságnak tartják az utóbbi elhagyását, mivel ezáltal sérül a drámai fokozatosság elve, sőt a néző számára nem egyértelmű, hogyan kerülhetett Alvaro a kolostorba, honnan tudhatta meg Don Felice de Bornos igazi nevét, stb. (Érdekes és drámailag hiteles megoldást valósít meg a MET DVD-n kapható produkciója, ahol az első párbajjelenet és a Rataplan-kép sorrendjét felcserélik, ez abból a szempontból lehet logikus, hiszen a húzatlan Rataplan-jelenetben Don Felice de Bornost és Herrerost, mint barátokat emlegetik még.) Nos, a szereplőkről: Lado Ataneli képében Mr. Világszínvonal látogatott hozzánk, az alakítás úgy tökéletes, ahogy akkor és ott elhangzott (a szünetben rohantam is megvenni a művész szóló CD-jét), csupán az a kár, hogy egy ilyen (emberileg is) rokonszenves és sármos művész állandóan negatív szereplőket kénytelen alakítani, mint például Scarpia, Macbeth vagy Barnaba. Tomasz Konieczny ezúttal művészi sokoldalúságáról és őstehetségéről tett tanúbizonyságot, főleg azoknak, akik látták a Budapesti Wagner Napokon: az autentikusan, intelligensen és hitelesen frazeált Walkür-Wotan után a hang és szerepformálás szempontjából egyaránt kitűnő Melitonét alakított. (Igazán jó lenne Hans Sachs szerepében is látni, mint ahogy egyszer ki volt tűzve. Ja, egyébként Wagner és Melitone vegyítéséből kitűnő Alberich formálódna, valahol, egyszer...) Michele Crider, hmmm. A kifogástalan hangi megformálás mellett az atmoszférát és a szerep pszichológiai sokszínűségét hiányoltam, egy olyan alakítást, amivel a néző feltétel nélkül rokonszenvezhet (a legelső jelenetben úgy tűnt, Curra nagyobb szerepátéléssel énekel, mint úrnője). Tudom, hogy nem feltétlenül méltányos dolog a hasonlítgatás, de élő élményeim alapján Tokody Ilonára, felvételről pedig Renata Tebaldira vagy Leontyne Price-ra gondoltam. A Pace-ária ugyanakkor nagyon szép volt és a művésznő megérdemelten kapta az ovációt. Badri Maisuradze, mint Alvaro, szerzett ízlés. Bevallom, a szerepben különféle megközelítéseket is elfogadhatónak tartok, kedvencem természetesen Mario del Monaco (a Tebaldi-Bastianini-Siepi-féle felvételről, micsoda románcot énekel, Úristen!), de a Carlo Bergonzi-féle „széplélek-Alvarot” is nagyra becsülöm, Placido Domingo intelligens alakítását nemkülönben, sőt, az affektálás ellenére, Corellit is. Ugyanakkor, meg kell jegyeznem, a szerepformálás és önmagában, az impozáns tenorhang nem merül ki a „Signor di Calatrava” és a hasonló, magas fekvésű frázisok dobhártyarepesztő elüvöltésében. Azért, a románc elég szép volt, egy Videoton-hangszórót megérdemel. Ja, és a szerepformálás: lehet, hogy az előnytelen alkatból, lehet, hogy másból fakad, de a Maisuradze-féle folyton mérges arcú, dühös Alvaro inkább emlékeztet egyfajta Pechvogel-re, mint a végzet által üldözött, romantikus hősre. A Gvárdiánt alakító Diogenes Randes esetében ismét az atmoszférát (ld. pl. hazai berkeinkben, Kováts Kolos), hiányoltam, az olykor-olykor megnyilvánuló impozáns basszus hang ellenére. Az utolsó jelenetben igazi vigasztaló és lelkiatya helyett valamiféle két lábon járó jukebox-ként, litániaszerűen recitálja a szövegét, ezáltal persze a néző katarzisa szenved csorbát. Pánczél Éva előnyös, mondhatni „carmenes” színpadi alkata ellenére, nem keltett olyan revelatív benyomást, mint januári Fricka-alakítása során, a hang kiegyenlítetlensége lehetett a gond. Hábetler Andrásról alkotott benyomásom kifejezetten kedvező volt, lényeg, hogy karakterbasszusként jobb, mint operagála-házigazdaként. Tréfás György élő operai legendaként jelent meg a MŰPA színpadán, meg kell vallanom, hogy a művésznek egy élő Trubadúr-felvétel Ferrando-elbeszélése erejéig jelentős szerepe van abban, hogy nyolc éves koromban megszerettem az operát. Böjte Sándor, mint Trabuco „nondescript” alakítást nyújtott (ezért talán nem is hiányzott annyira a második felvonásból kihagyott Trabuco-jelenet), Sánta Jolán kis szerepét átéléssel alakította. Kihagytam valamit? Ja igen, dixi et salvavi animam meam.
