Bejelentkezés Regisztráció

Opernglas, avagy operai távcső...


22084 zenebaratmoncsi 2024-11-04 09:39:45
Találtam egy részletet Ábrahám Pál Dschainah c. operettjéből, ami valójában opera, operett és jazz keveréke.
Valójában ez a dal szerintetek opera vagy operett?
Hera Hyesang Park/Johannes Dunz: “Tanz für mich, kleiner Schmetterling” (Dschainah, Paul Abraham)

22083 Búbánat 2024-11-03 10:26:49
Két évre bezárnak a párizsi Opera előadóhelyei

Kultúra.hu – 2024. november 1.

A Párizsi Nemzeti Opera felújítási munkálatokat indít, amelyek miatt 2027 közepétől 2029 közepéig bezár a Garnier Operaház, majd 2030 közepétől legalább két évre a Bastille Operaház – jelentette be a kulturális intézmény csütörtökön.


22082 -zéta- 2024-10-31 17:06:53
Nem szoktam a Facebookról másolgatni, de most kivételt teszek. A kiváló pianista Csalog Gábor írta az imént:

Bécsben voltam, utolsó előadás a Staatsoper-ben a Kurtág Fin de Partie-ból. Erőtlenebb, mint a tavalyi, Műpában látott, színpadilag redukált, mégis nagyszerű változat. Az még nem baj, hogy itt most hangsúlyosabban jön ki Beckett és Kurtág sötét rétegei mellett a humor is, inkább, mint a Scala-bemutató rendezésében. De hogy ez itt már-már rajzfilmszerű burleszkig fajul... 
Akárhogy is, valahogy súlytalanná lett Nell és Nagg alakja, drámai sorsok helyett inkább csak szánni és kiröhögnivaló figurák itt. Clov figurája is bohóccá könnyült. A tiritarka kosztümök, a díszletek művi jellege sem illik a darabhoz, a világítás pedig érthetetlenül nélkülözi az elsötétülés perceit - amiket amúgy a szövegkönyv pontosan ír elő. Mind a négy énekes kiváló, de a bemutató pár évvel ezelőtti csodás szereposztásának magaslatait nehéz lenne elérniük. Visszasírom az előzőeket. 
A hírneves Simone Young vezénylése, gondolom, a bécsi operazenekar működési rendjének lett áldozata – folyton változó zenekari tagokkal kell újra és újra abszolválni a folyamatos működést. Rutinjuk, mellyel álmukból fölkeltve is képesek bármikor jó Don Giovannikat vagy Rózsalovagokat játszani – itt nem elég. Pedig - kapaszkodjunk meg – „könnyebb” a Játszma vége a Rózsalovagnál. Csak azt ugye „bejáratták” már. (A látszólagos könnyedség bonyadalmas eszközeit beolajozták.) 
Szóval, fura, de jobb emléke maradt a tavalyi Danubia Zenekari játékáról, mint most a Bécsi Filharmonikusokból összehabart Staatsoper-zenekarról. (Pedig ebben is, abban is Szalai András cimbalmozott /köszönet, Andris, a fuvarért is, meg a háttér-infókért.) Szóval az egész kissé széteső, kissé darabos volt, egészen Nell haláláig – legalábbis hiányzott addig a hatalmas, másfélórás felvonásra való rálátás, egy összefoglaló vizió - amit a tavalyi verzióban olyan szépen megkaptunk Budapesten. Bosszankodásom közepette aztán egyszerre fordulat jött. 
Az opera harmadik harmada elkezdett fölfelé ívelni. A befejezés pedig még annál is katartikusabb lett, mint a tavalyi pesti előadásé. Itt a zenekar is összefogottabb, drámaibb lett, a Hamm-ot éneklő Philipp Sly a helyzet magaslatára emelkedett, még a díszlet ki-be csukódó rolóinak ötlete is szépen rímelt a zárómonológ gondolati csikicsukijaira. Leginkább persze Kurtág zenéje tehet e felszárnyalástól - a legnagyobb operaszerzőknek se mindig sikerül ilyen finálé.
Zenész-nemzet létünket meghazudtolva, sikerült a csoda, mely más nemzeteknek nem szokott: elmúlt évtizedeink két nagy magyar szerzőjének operabemutatóját nemcsak átengedük a külföldnek – de azóta sem történik semmi, hogy a Magyar Állami Operaházban is műsorra kerüljenek. A lelkesen ünnneplő bécsi közönség közt ülve elfogott a szégyen. 
 -----------
ui. másnap felhívtam Szerzőnket, örömömre hasonlóakat tapasztalt ő is, az online közvetítést hallgatva és nézve. Így hát közrebocsájtom észrevételeimet.

22081 Búbánat 2024-10-29 18:45:11
Közép-európai sorskérdéseket feszegető magyar „csodaművet” mutat be a kolozsvári opera

(Forrás: Krónikaonline.)

 „A magyar operajátszás legnépszerűbb művét, a Katona József drámájából és Erkel Ferenc zeneművéből készült, mindig aktuális mondanivalójú Bánk bánt mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera Vidnyánszky Attila rendezésében. A Nemzeti Színház főigazgatója – aki fiával ellentétben először rendez a kincses városban – hétfőn kifejtette: a „Shakespeare-i színmű” a közép-európai népek örök problémáját is megfogalmazza."

„A csütörtöki premierre már mind a 850 jegy elkelt, a következő előadást valószínűleg 2025 elején láthatja majd a nagyérdemű – hangzott el az előadás hétfői beharangozó sajtótájékoztatóján, amelyen Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója, a rendező, valamint az előadást vezénylő Kulcsár Szabolcs osztotta meg gondolatait.”

„Az előadásban több művész is debütál, azaz először lép színpadra az adott szerepben. Bánk bánt Pataki Adorján énekli – aki Vidnyánszky Attila korábbi rendezéseiben volt Ottó...,  II. Endre király szerepében Kincses Márk, Melinda szerepében Covacinschi Yolanda, Ottó szerepében Bardon Tony, Petur bán szerepében Gergely Arnold Levente és Balla Sándor, Sólom szerepében pedig Sipos Endre."


22080 Búbánat 2024-10-07 22:10:06

2024. október 6. (vasárnap), 18 óra

OPERAGÁLA GYÖNGYÖSÖN

A Zene Világnapja alkalmából

Fellépők:

Sümegi Eszter, Kriszta Kinga, Horváth István, Kováts Kolos operaénekesek, a Magyar Állami Operaház művészei és Koczka Tamás operaénekes

Egri Szimfonikus Zenekar

Cantus Corvinus Vegyeskar (karnagy: Nagy Gábor)

Vezényel: Szabó Sipos Máté

Műsorvezető: Aczél András operarendező

Helyszín: Dr. Fejes András Sport- és Rendezvénycsarnok (Gyöngyös, Kis Péter u. 2.)

Miller Lajos, Kossuth-díjas operaénekes, a Nemzet Művésze, aki minden évben művészeti vezetőként a gála egyik fő szervezője elmondta, hogy az alapötlet az opera népszerűsítése volt, ezért a Magyar Művészeti Akadémia az első pillanattól kezdve anyagilag is támogatja a rendezvényt. Hozzátette, hogy az MMA-nak csak egy kikötése volt, miszerint belépődíjat a szervezők nem szedhetnek a nézőktől, így a gyűjtés mellett döntöttek, amely idén egy zenepavilon létesítését szolgálja.

 

Az Operagála koncepciója idén két részből épül fel:

 Először Giacomo Puccini, olasz operaszerző darabjait idézik fel, tisztelegve előtte halálának 100. évfordulóján.

 A második részben pedig a szintén olasz, Giuseppe Verdi, Nabucco című operájából csinálnak egy keresztmetszetet.


Telt ház és fantasztikus művészek: ilyen volt az Operagála – Gyöngyösön (galéria)


Az Operagála élő közvetítése Gyöngyösről - 2024  (Már a YouTube-ra is felkerült.)

Gyöngyösi TV (2:49:53)


22079 Laci Kozlok 2024-09-24 17:08:26
A  Rókácska nagyszerű előadás. Reprízek - szept. 27 - 28.        www.snd.sk.
A karmester  Juraj Valčuha.  

22078 Laci Kozlok 2024-09-08 10:15:29
Szervusztok operabarátok. Pozsonyban az idei elsö premier   Leoš Janáček  - A ravasz rókácska lesz.
Příhody lišky Bystroušky/ pontos fordítás - A szemfüles rókalány kalandjai/
Eloadások - szept. 21, 22/17-18,30/,  24/11-12,30/,  27,  28.
Az eloadásokat  Juraj Valčuha dirigálja.       www.snd.sk 

22077 lujza 2024-08-31 20:24:33 [Válasz erre: 22076 Edmond Dantes 2024-08-31 16:11:23]
Nagyon köszönöm ezt az érdekes cikket!

22076 Edmond Dantes 2024-08-31 16:11:23
Dr. Székely György beszámolója az idei Salzburgi Ünnepi Játékokról: operaelőadásokon kívül koncertekről is gramofon.hu-n  ide  kattintva.

22075 Búbánat 2024-08-22 15:00:42
Az Opera igazgatója is távozik posztjáról

Ujszo.com - 2024. augusztus 21. 17:03

Lemondott Martin Leginus, a Szlovák Nemzeti Színház (SND) Opera részlegének igazgatója. Döntését az elfogadhatatlan és fenntarthatatlan helyzettel indokolta, amelybe a tárca vezette a színházat.


22074 Búbánat 2024-06-12 15:53:09
ISMÉT NAGY SIKERT ARATOTT A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ BUKARESTBEN

 

„Csaknem telt házas előadáson, álló vastapssal üdvözölte a budapesti opera félig szcenírozott Manon Lescaut-produkcióját vasárnap este a Bukaresti Operafesztivál közönsége. Az előadás főbb szerepeit Létay Kiss Gabriella, Pataki Adorján és Szegedi Csaba formálták meg, a Magyar Állami Operaház Zenekarát és a Bukaresti Nemzeti Opera Énekkarát Dénes István vezényelte.”

A Bukaresti Nemzeti Opera 900 fős nézőterén közel telt ház előtt bemutatott produkcióban Létay Kiss Gabriella (Manon Lescaut), Pataki Adorján (Des Grieux), Szegedi Csaba (Lescaut), Gábor Géza (Geronte), valamint Ujvári Gergely, Kiss András, Papp Balázs, Kiss Diána Ivett, Káldi Kiss András és Beeri Benjamin működött közre.


22073 parampampoli 2024-05-31 20:47:07 [Válasz erre: 22072 Edmond Dantes 2024-05-27 13:55:17]
Felejthetetlen és, igen, felülmúlhatatlan.

22072 Edmond Dantes 2024-05-27 13:55:17
Mefisztó megér egy misét ... mondanám blaszfémikus (?) képzavarral, de inkább hagyományosan fogalmazok: a bécsi Faust megér egy bécsi kirándulást. 2021-ben, a járvány idején újította fel a StOP minden operaház és minden operai közönség egyik kedvencét, Gounod Faustját. A német Frank Castorf nem restellte a Németországban játszódó Faustot Párizsba helyezni, -a produkció Stuttgarttal koprodukcióban készült-  és kell-e mondani, nem a "maga" idejébe, hanem a 20. szd. nagyjából ötvenes éveibe, amire főleg az algériai háborúról szóló vetített filmrészletek és az OAS terrorszervezet meg a párizsi (Stalingrad!) metróállomás nevének átfestése ("Algéria = Franciország/é") enged következtetni. A többszintes, forgó díszletbe sok minden belefér, mondhatni, sok mindent belezsúfoltak (Aleksandar Denić): Faust szobáját, hentesüzletet, telefonfülkét, Margit szegényes otthonát, egy bárt, kis templombelsőt is, ha jól láttam és ki tudja, mi mindent még. Miként a díszlet, úgy a rendezés is kicsit zsúfolt: a számos vetített bejátszás, híradórészlet és legfőképpen a gyakorlatilag mindvégig "videózott", kézikamerázott cselekményvezetés (kamera: Tobias Dusche és Daniel Keller) komoly odafigyelést igényel, már ha az ember össze akarja rakni, mi is a pálya. A kamerázás jóvoltából viszont több szereplőt, elsősorban Margitot és Mefisztót, valamint a hangsúlyosabbá varázsolt Siebelt és Mártát gyakran akkor is látjuk, amikor éppen nincsenek a színpadon vagy annak előterében, így arcjátékuk, gesztusaik olyankor is jól követhetők és dramaturgiailag is fontosak, érdekesek. 
Piotr Beczaláról talán már minden dicsérő jelzőt kimerítettem, két Lohengrin (tavaly Bécsben és MET/MüPa) és nemrég Don José (MET/MüPa) után most ebben a nem annyira hálás (bár cím)szerepben excellált: bőven rendelkezik a szükséges hangerővel, de -ha változott is- megmaradt a voce olvadékonysága, megejtő szépsége. A kavatina híres-hírhedt záró magas C-jét örömmel hallgattam volna még tíz két-három másodpercig, bombabiztos volt és a szerelmi kettősben is hódított. Gedda felejthetetlen -és felülmúlhatatlan?- pesti Faustja óta nem hallottam senkitől ezt a szerepet ilyen jól énekelni. (Előtte Bécsben, ugyanebben a rendezésben Flórez énekelte.) Nicole Car nevét eddig nem hallottam, de érdemes megjegyezni, felkapott énekesnő mindenfelé. A rendező érzésem szerint Margitot tette főszereplővé, mint már említettem, a "kézizés" jóvoltából szinte minden rezdülését követhettük, noha első komoly megjelenése már a 3. felvonásra esik. A Balladát még a színfalak mögött adja elő és csak az Ékszeráriára jön a rivalda elejére. Szép, de számomra nem kimagasló volt a két sláger előadása, igazán ezt követően nyílt ki a hang és az alakítás. Azt hiszem,még sosem láttam a 4. felvonás első képét (...amit szokás kihagyni), most igen, benne egy nagyon szépen előadott Margit- áriával és Margit-Siebel duettel. A templomjelenetben és a záró felvonásban remekelt. Adam Palka sokféle Sátán volt: elegáns és szőrös patás, bőrszerkós és tetkós-félmeztelen. Nem "csupán" ördögi: emberien veszélyes és vérszomjas vámpír. Mimikája kifejező (kivetítőn látjuk a kamera célkeresztjében), mozgása ruganyos. A hang is a helyén van, igazi basszbariton, fent, lent, középen is minden szól, olykor, hogy a rettegés foka még erősebb legyen, cseppnyivel erősebb dinamikát díjaztam volna. Patricia Nolz Siebelje fontosabb lett a szokásosnál ... és ebben a rendezésben, figyelem: csak 18 éven felülieknek! szóval ebben a rendezésben Siebel: nő. Nem férfinak öltött énekesnő, hanem, iiigen: nőnek öltözött Siebel. A többit tessék hozzá gondolni. Gyönyörű lírai mezzó hang, vonzó külső, az ifjúság édes Siebelje. Márta asszony (Monika Bohinec) szinte ugyanez a dizájn, kissé idősebb és teltebb kivitelében: csillogó koktélruha, vadító smink, férfira éhes özvegy. Jöhet akár az Ördög is. Stefan Astakhov gyönyörű, világos baritonja pontosan illik Valentinhez, az imát és a haláljelenetet is hibátlanul énekelte. Wagner jelmezébe Jusung Gabriel Park bújt. Bertrand de Billy jól bejáratott, bevált karmester, vagy több is: keze alatt hozta az elvártan magas színvonalat az Operazenekar és a Kórus is. A közönség pedig, ha tehetné, még most is tombolna. Az egy szünettel is hosszúra nyúlt előadásból csak a balettet, az általam olyannyira kedvelt Walpurgis-zenét hiányoltam. 

Gounod: Faust - Bécsi Állami Operaház, 2024. május 25. 

22071 Búbánat 2024-05-25 13:29:45 [Válasz erre: 22048 parampampoli 2024-05-22 19:33:27]
Itt van egy másik - jóval  korábbi - Bonynge-interjú. (80. életéve táján készült ez.)
Gépi, nyersfordításban bemásolom: 

https://www.melbarecordings.com.au/sites/default/files/newsletters/eNews1010/Bonynge.html

Richard Bonynge remembers (Richard Bonynge emlékezik)

Kérdező : A Bel canto áll a tevékenységed középpontjában. Kezdje azzal, hogy beszéljen hosszú kapcsolatáról az adott művészeti ággal?

Richard Bonynge : Énekes családban nőttem fel. Én a zongorához ültem, és ők énekeltek, úgyhogy nagyon hozzászoktam az emberi hanghoz. Rengeteg koncertet adtam még azelőtt, hogy a 40-es években elhagytam Ausztráliát, néhányat Joannel, és később találtam egy puritani partitúrát, amiért megőrültem, mert olyan, mint Chopin. Ha Bellini-operát játszik zongorán, az tényleg úgy hangzik, mint Chopin (akiért megőrültem, és még mindig az vagyok). Innen ment minden tovább.

Amikor 1950-ben Londonba mentem, egy évvel később Joan követett. Lenyűgözött a 18. és a 19. század eleji zene, így természetesen rávettem, hogy énekelje. Eleinte nem nagyon érdekelte, mert anyja és korai tanárai arra nevelték, hogy Wagner Isten. Képes volt beletörődni a kísérletezésembe, és eljátszottuk az összes Mozart- és bel canto-szerepet, és néhány korai Verdit. Nagyon jól éreztük magunkat, amikor felfedeztük ezeket az új alkotásokat. Akkoriban újak voltak, teljesen ismeretlenek.

Miután Joan elénekelte Luciát a Covent Gardenben, világhírűvé vált, így azt csinálhatta a színházakban, amit szeretett volna. Így hát ő volt egy kis szurkolás mellettem, és sikerült mindenféle csodálatos darabot felfedeznünk, amiket el tudott énekelni. Ez nagyban segítette a bel canto zene újjáéledését, amelyet Maria Callas a háború után kezdett el. Tullio Serafin – aki nagyon nagy karmester volt, és az én bálványom is – biztatta, hogy először Puritanit énekeljen, majd sok nagy újraélesztést csinált a La Scalában. Aztán valahogy követtük, aztán jött Madame Caballé, és ez megfogott, és most mindenki bel canto-t akar énekelni, akár tud, akár nem.

Kérdező : Mit gondolsz, mit csinálnál, ha nem találkoztál volna Joannel?

RB : Lehet, hogy folytattam volna a zongorát. Sir Eugène Goossens a Konzervatóriumban volt, és egy csodálatos öreg martinet volt, és rettegtünk tőle. De volt szerencsém vele játszani a Liszt E-t és a Beethoven negyediket is. Ő volt az, aki a Konzervatóriumba küldött operaórára, mert aki az operaosztályra játszott, az beteg volt. Nyilvánvalóan sikeresen játszottam az órákon, amikor bekerültem a Falstaffba, és ez sokkal nehezebb volt – egy fiatal zongoraművész számára nagyon-nagyon nehezen olvasható darab.

Volt egy régi hegedűtanár a Konzervatóriumban, Florent Hoogstoelnek, egy elsőrendű rettegésnek. Nagy élvezete az volt, hogy az alsó tagozatos lányok könnyek áradatába keveredtek. Nem ért engem, de azt mondta: „F-éles, te hülye disznó!” Ami szerintem elég bájos volt. Tehát amikor az emberek azt mondják, hogy kemény vagyok velük, azt mondom: „A közelben kellett volna lenned, amikor diák voltam”.

Kérdező : Vártál egy kicsit, mielőtt vezényeltél?

RB : beleestem a dirigálásba. Nem igazán állt szándékomban karmester lenni.

Kérdező : Szóval mi történt?

RB : Joan koncertezett Rómában, és előző nap nem volt senki, aki koncertet adott volna. Ezért Joan ügynöke azt mondta: „Gyere be és viselkedjen!” Elég hülye voltam ahhoz, hogy igent mondjak. A pályafutásomat a nyilvánosság előtt tanultam, és minden olyan zenekarral dolgoztam, amelyre csak gondolsz.

Nagyon jó tanácsot kapott Marilyn Horne férjétől, Henry Lewistól, aki nagyon jó karmester volt. Ez volt az amerikai debütálásom a Hollywood Bowlban, és elmondtam neki, hogy mit csinálok: Rahmanyinov második koncertjét. Azt mondta: „Nézd, amikor nem tudod, mit csinálsz vagy mit kell tenned, ne csinálj semmit. Csak nézd meg a zenekart." Pont ezt tettem, és a koncert simán ment. Szóval, ha kétségeim vannak, nem teszek semmit!

Riporter : A balett életed másik szerelme.

RB : Bármelyik nap szívesebben megyek balettre, mint operába. Talán kevesebbet tudok róla, így jobban szeretem.

A 40-es években kezdtem járni, aztán amikor Londonba mentem, felfedeztem a Festival Ballet-et, majd jöttek a dánok, a francia és az amerikai balettek. Nagy szerencsém volt, találkoztam Dame Alicia Markova, egy isteni hölgy. Decca azt javasolta, hogy készítsek neki egy balettzenét. Elmentem beszélni vele, és leült a teázóasztalhoz, és az összes balettet eltáncoltatta nekem az ujjaival az asztalon. Rendkívüli volt!

Kérdező : Önt énekes karmesterként ismerik. Mindig is így volt, hogy megvolt ez a rendkívüli képességed az énekesekkel?

RB : Velük nőttem fel, és természetes volt énekesekkel dolgozni. Imádom az emberi hangot, ez a legjobb hangszer az összes közül, ha jó és megfelelően van előállítva. Volt szerencsém, hogy sok nagyszerű énekessel dolgozhattam együtt: [Renata] Tebaldival, [Montserrat] Caballével és [Elisabeth] Schwarzkopffal, újra és újra megnevezhetnénk őket. És tanultam tőlük [és] a feleségemtől.

Kérdező : Mi van még hátra neked?

RB : Sokkal több Mozartot szeretnék megcsinálni, és rengeteg Donizettis, korai Verdi és pár Bellini is szívesen megcsinálnám; még Massenet, több Offenbach. És szeretem az operettet. Szívesen csinálnék még Kálmánt és Lehárt, esetleg valami francia XIX. Imádom Aubert. Szeretem az ír zeneszerzőket [Michael William] Balfet és [William Vincent] Wallace-t. Most vettem fel Wallace Lurline című operáját, és ez egy csodálatos darab. Amennyire én tudom, senki sem tud róla egyetlen hangot sem, de érdemes meghallgatni.

Riporter : Mi van Wagnerrel?         

RB : Szeretem Wagnert, [de] nem akarom Wagnert vezényelni. Csináltam egy kicsit, minden popdalt, de amikor 1950-ben Londonba mentem, [Kirsten] Flagstad még énekelt, és hallottam, amint énekel Isolde-t, Parsifalt, Brünnhildéket és Sieglindét. Felejthetetlen volt. Soha senkit nem hallottam Wagnerben énekelni, aki közeledhetett volna hozzá.

Abban az időszakban is ott volt Gottlob Frick, az egyik legjobb basszus, akit valaha hallottam. Hans Hotter énekelt, és a Konetzni nővérek [Hilde és Anny], akik mindketten csodálatosak voltak. A mi Sylvia Fisherünk nagyon jó wagneri volt, csodálatos Sieglinde. A feleségem énekelte az összes Rajnai Maident és Valkűrt az 50-es évekig. Ezek után általában csalódott voltam. Az éneklés nagy része egy kicsit másodrangú. Az emberek azt hiszik, hogy Wagner-ellenes vagyok. Nem vagyok Wagner-ellenes, csak a Wagnert éneklő énekesek ellen vagyok.

Kérdező : Szerintem helytelen lenne hagyományőrzőnek nevezni, de olyan ember vagy, aki tisztelettel bánik a zenével.

RB : Igyekszem. Tényleg, mert valljuk be Bellininek, Verdinek, Mozartnak, ők sokkal többet tudtak róla, mint én. Ezek a fiatalok, akik jönnek, és nem érdekli őket a zeneszerző! Nem érdekli őket a librettó! Gondolataikat a nyilvánosság elé akarják állítani, ez pedig az ego és semmi más.

Kérdező : Volt már összecsapása?

RB : Csináltam itt egy Perichole-t, az egyik kedvenc Offenbach-darabom. Egy hölgy rendezte, akinek névtelennek kellene lennie… nos, Lindy Hume volt. És azóta is utálom. Nemcsak angolul énekelték, hanem új fordítást is megrendeltek. Nem angolul volt, hanem feszülten, ha nem bánod, és borzasztó volt. Nagyon sok modern viccet is ejtett a királyi családról és a parlamenti képviselőkről. Hányinger volt, és ezt soha nem bocsátottam meg neki.

Riporter : Mi a helyzet Gilberttel és Sullivannel?

RB : Szeretem. És ez az, amit nagyon jól csinálnak itt, mert Stuart Maunder [az ausztrál opera volt ügyvezető producere] készített néhány szépet, és én vezényeltem itt a Mikado-t, az Iolanthe-t és a Trial by Jury-t, és szeretem őket. Nagyon szórakoztatóak, a zene pedig nagyon elegáns. Lehet, hogy származékos – Aubertől és Offenbachtól csípte meg, és tudod kitől –, de csodálatosan csípte. Végül is a legtöbb zeneszerző csíp egy kicsit, nem igaz – még Lloyd Webber is.

Kérdező : Ön a musicalek rajongója?

RB : Szeretem a musicaleket, különösen a régieket. Láttam az első musicaleket, amik itt jelentek meg a háború után – Annie Get Your Gun és Oklahoma –, és elbűvöltek tőlük. Szerintem a régebbi musicalek jobbak, mint az újak. Bár tetszett a Fantom [az Opera]; Láttam, hogy hat Georgia, Times New Roman, Times; és nagyon élvezem. Ha a '30-as és '40-es évek zenei újraélesztését csinálják, én mindig megyek. Az az érzésem, hogy az elkövetkező évszázadokban a Kiss Me Kate és a My Fair Lady és ehhez hasonló darabok lehetnek emlékezetesek ebből a századból, szemben néhány modern operával.

Kérdező : Térjünk vissza a Sutherland/Williamson-szezonhoz – ez volt az opera szempontjából fordulópont ebben az országban.

RB : Csodálatos idő volt. Amikor a Melba/Williamson cég megalakult [Sir Frank Williamson] ezt mondta: „Úgy kezdtem a pályafutásomat. És szeretném befejezni a Sutherland/Williamson szezonnal”. Azt akarta, hogy Bohème-mel, Butterfly-vel és Toscával jöjjünk – a biztos eladókkal –, de mi azt mondtuk: „Nem, mi nem ezt csináljuk”. És hosszan beszélgettünk és vitatkoztunk, és végül megadta magát, ami szerintem nagyon nemes volt tőle. Kedves öregember volt, igazán csodálatos.

Elhozott minket Ausztráliába, és 14 hétig léptünk fel, hetente nyolc fellépéssel. Hét új produkciót és olyan csodálatos énekeseket hoztunk, mint Pavarotti, John Alexander és Elizabeth Harwood, és ó, mennyi közülük, és volt néhány fiatal ausztrál is. Robert Allman akkoriban a társaság tagja volt, még '65-ben. Csodálatos idő volt, és tudod, nem voltak szakszervezetek a környéken. Éjjel-nappal próbáltunk, gyakran éjfélig próbáltunk. Soha senki nem panaszkodott. Mindenki szerette és meg akarta csinálni. A fő énekesek alultanulták egymást, szükség esetén kis szerepeket énekeltek, és ez egy fantasztikus lehetőség volt. Nem hiszem, hogy ez valaha megismétlődhet, mert soha senki nem engedheti meg magának, hogy ilyesmit felöltsön többé. Nagyszerű, nagyszerű élmény volt.

Riporter : Mesélj nekünk a fiatal Pavarottiról…

RB : Pavarotti fiatalként teljesen csodálatos volt, és a hang Isten ajándéka volt. Elképesztő képessége volt, hogy reagáljon a nyilvánossággal. Mintha mindenkinek külön-külön énekelt volna. Egyáltalán nem tudott zenét olvasni, és hosszú pályafutása során soha nem is tudott. Ami sajnálatos dolog volt, mert nagyon idegessé tette. Emlékszem rá [és] Joanra, különösen amikor Puritanit énekelt vele – ami nagyon csúnya szerep a tenoroknak, nagyon-nagyon magas. Fekete-kék karral jött le a színpadról, mert a férfi annyira megrémült, hogy rajta lógott. De ez nagyon jó hang volt.

Riporter : Új generációk jönnek, de igazából semmi sem helyettesíti, mert minden hang más, minden ember más.

RB : És minden megváltozik. Tudod, emlékszem, hogy Tebaldisszal és Simionatóval dolgoztam... Régen jöttek a próbákra, [és] azt hinnéd, hogy kiléptek a Diorból, vagy ilyesmi. Mindig öltöztek, és úgy mentek ki a színpad ajtaján, mint egy nagyon elbűvölő díva. Manapság úgy mennek ki-be a színpad ajtaján, mintha a padlót súrolnák, vagy ilyesmi. 

Riporter : Ez egy másik kor.

RB : Ez egy nagyon más kor. Nehéz megszokni néhány Georgia, Times New Roman, Times;.

Kérdező : Kicsit szarka vagy – mindent begyűjt –, de az ösztöndíjat is, amiben elnyerte magát, és az operákat is, amiket sikerült feltárnia… ez detektívmunka.

RB : Minden a gyűjtésből jött ki. Fiatal koromban Londonban körbejártam a város minden ócska boltját. Elmentem Párizsba és Brüsszelbe, és megvettem minden operapartitúrát, ami a kezembe került. Szóval tele van velük a házam, szegény feleségem nagy undorára. Mindig zongoráztam a kottákat, vagy olvastam az ágyban, és így sok zenét felfedeztem, majd miután felfedeztem, előadni szerettem volna őket.

Kérdező : Nagyon sok felvételt készítettél. Mitől különlegesek az élő előadásoktól?

RB : Imádok felvételt készíteni. Nem tudom miért, de igen. A felvételeknél pedig az a lényeg, hogy megpróbáljuk életre kelteni őket, és leugorjunk a lemezről. Csodálatos, ha fel tud venni olyan darabokat, amiket a színházban csinált. Ha még nem, akkor sok fantáziát kell használnia, és életre kell kelteni őket, és rengeteg felvétel létezik. Némelyikük csodálatos, de sokuk halálosan unalmas, és ha unalmas, akkor nem jó.

Kérdező : [Mindent rögzítettek?

RB : A mélypont leesett a lemeziparból, egy pontig. Amikor az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as években dolgoztunk, nagyon sokat fizettek azért, hogy zenét rögzítsünk [és] magasak voltak a jogdíjaink. Manapság alig kapnak fizetést az énekesek, hogy felvételeket készítsenek. Felvételeket szeretnének készíteni, de az idő felét maguknak kell fizetniük. Az emberek pedig letöltik ezt a zenét, és nem fizetnek érte. Egy pontig tönkretette a felvételi üzletet. Szerencsések vagyunk, hogy valakinek, mint Maria [Vandamme], a Melba Recordsnál van bátorsága ismeretlen műveket csinálni, mert sok cég nem fog.

Kérdező : Meséljen nekünk a Melba Recordings-szal és a Richard Bonynge Edition-nel való kapcsolatáról, amely úgy hangzik, mintha határtalan lenne, így mindent újra felvehet.

RB : Azt hiszem, folytathatnám örökké, de nem valószínű.

Kérdező : A karmesterek igen.

RB : Némelyik túl hosszú! Addig megyek, amíg az egészségem jó és ameddig csak lehet. És mindaddig, amíg Maria megengedi, hogy néhány érdekes dolgot csináljak. Nagyon kedves volt hozzám, és szeretek Mariával dolgozni, mert fantasztikus fülpárja van – ahogy gyakran mondtam –, és nem enged el semmi hanyagságot. Állandóan felhúz minket: azt mondja, hogy ez lapos, ez pedig túl lassú, és ez az. Ő csodálatos!

Kérdező : 80 évesre készülsz, de a karmesterek az életkorral csak fejlődhetnek. Ez valami köze az izomszerkezethez, vagy csak a továbblépési akarat?

RB : Willnek határozottan köze van hozzá. A fejedben kell lennie, hogy mit akarsz csinálni, és tudnod kell, mit akarsz csinálni. Szerintem elég jó fizikai formában kell lenned, mert tudod, hogy három órát vagy tovább állsz ott. De ami engem illet, ez az ösztön. Követem az ösztöneimet, és nekem bevált.

Kérdező : Amikor Joan nyugdíjba vonult, gondoltál arra, hogy visszavonul?

RB : Nem, soha nem gondoltam rá. Azt hiszem, sokan azt hitték, nyugdíjba vonulok, amikor ő nyugdíjba vonul, de csalódást kellett okoznom nekik.

Kérdező : Mennyi időt tölt otthon?

RB : Nem elég! Nagyon szeretnék több időt otthon tölteni, mert annyi mindent szeretek ott csinálni. Van egy nagy porcelángyűjteményem, meg festmények és dedikált zenék, és szeretnék vele időt tölteni, katalogizálni. A nyomtatott zenéről nem is beszélve – a szekrények zsúfolásig tele cuccokkal, félidőben elfelejtem, amim van. Dedikált levelek. Én 60 éve gyűjtök, szóval gyűjtögetsz.

Kérdező : Mindkettőtöknek volt a legcsodálatosabb, legteljesebb és legnagyszerűbb élete. Ez az egyik olyan nagyszerű zenei együttműködés. Nem gondolhatsz egyikőtökre anélkül, hogy a másikra ne gondolj.

RB : Az emberek azt mondják nekem, hogyan viselkedhetsz most, amikor nincs fent? És azt mondom: „Nos, csak a jelenben kell gondolnom az énekesekre, akikkel együtt dolgozom, és meg kell tennem velük a legjobbat, amit tudok”. Nem hiszek az összehasonlításban. Minden énekesben meg kell találni a jó dolgokat, és a legtöbbjükben van valami, amit ki lehet hozni belőlük.

Kérdező : Az opera még mindig olyan művészeti forma, amellyel számolni kell, figyelembe kell venni, meg kell becsülni?

RB : Ó, nem hiszem, hogy az opera elmúlik. Az Opera nem halt meg. Bárcsak az emberek egy kicsit hagyományosabbak lennének ebben. Nem szeretem ezt az operával való kísérletezést, mert azokra az emberekre gondolok, akik például elmentek itt Toscát hallgatni, nem látták a Toscát, lehet, hogy hallották a Toscát, de nem látták. És egyik sem volt megfelelő helyekkel, és ez egy rossz alkalomból készült. Mindenki koszosnak és borzalmasnak tűnt. Miért? Nem tudom elképzelni semmi okot, hogy ezt tegyem.


22070 takatsa 2024-05-25 10:59:02 [Válasz erre: 22067 fbcs 2024-05-24 22:48:59]
Luther még hagyján, de Kálvin még az orgonákat is kidobatta a templomokból, mert utálta a zenét. Bonynge-al kapcsolatban igazad van, első hozzászólásomban finoman én is a 94 évére utaltam. Ahogyan öregszik az ember, és kezd kimenni az életből, hajlamos azt érezni, hogy vele együtt pusztul a világ is. És ebben némileg igaza is van, hiszen minden ember egy világ, és az ember halálával egy világ is elpusztul. Szóval egy ilyen érzésen mindenki átesik, ebből az érzésből fakad az "o tempora, o mores" is, ahogyan az ember a saját elerőtlenedését, szétesését rávetíti az őt körülvevő világra. Ha ez tudatosul az emberben, akkor harcolhat az érzés ellen, több-kevesebb sikerrel. Vannak bölcs emberek, akik mosolyogva és sztoikus nyugalommal élik meg az elmúlást, persze, hogy mi zajlik le közben bennük, azt nem tudhatjuk. És vannak, akik megkeserednek, jajgatnak és átkozódnak, aztán vannak olyanok is, akiket valamiféle megnyugvással tölthet el az a tudat, hogy bár meghalnak, de nem veszítenek sokat, hiszen a világ is már haldoklik körülöttük, és egy olyan világ készül, amelyben élni már nem érdemes. A világban nagyon sok jó, és nagyon sok rossz dolog van, így az élethelyzetének megfelelő hivatkozást az ember mindig megtalálja. És persze a riporteren is sok múlik, hogy egy éppen rossz passzban levő alany esetében hogyan, és mit kérdez, tudja békés vizekre irányítani a beszélgetést, de tud provokatív is lenni. A világ már csak ilyen, és mi is ilyenek vagyunk: Janus-arcunk van, egyszerre vagyunk rosszak és jók, egyszerre zokogunk és kacagunk.

22069 Heiner Lajos 2024-05-25 10:09:42 [Válasz erre: 22062 Edmond Dantes 2024-05-24 17:59:14]
97 évesen bármi bármely napon megtörténhet...

22068 Edmond Dantes 2024-05-25 09:09:32 [Válasz erre: 22066 fbcs 2024-05-24 22:13:45]
Ez a fejtegetés legalább egy kisérlet az interjú elemzésére és  n e m  az én elemzésemre. Mindenki az én esetleges vagy valós tévedésemmel foglalkozik, jobb esetben Bonynge művészi munkásságával, utóbbit ugye felsőfokon magasztalva, fórumon és privátban. A lényeggel, azaz az interjúban foglalt számos szélsőséges, elfogult vagy inkább szánnivaló, olykor nevetséges kinyilatkoztatással, szimbolikus ökölrázással senki, csak te. Riszpekt! Lehetséges, hogy tévedtem karmesteri megítélésével kapcsolatban. Mondom, lehetséges. Én legalább elismerem, utána fogok nézni,, ha tudok. De mindazt, amit leírtam, azt az ő, Bonynge átkozódása, kérlelhetetlen intranzigenciája váltotta ki, amit indokolhat az életkora, de akkor mondja azt és ez a lényeg!! hogy bocsánat, 94 évesen én már csak ilyen vagyok, öreg, konzervatív, a világ változásaira érzéketlen. Ne várják, hogy elfogadjam a jelen operai világát ... (teszem hozzá én -ED) ami 70 éve kezdődött a Wagner-unokákkal Bayreuth-ban. Csak hát én, M. Bonynge nem is konyítok Wagnerhez, még kevésbé a Wagnerek gyökeresen új világot teremtő zenedrámai rendezéseihez és amilyen folyamatokat generáltak az egész operai világban.

22067 fbcs 2024-05-24 22:48:59 [Válasz erre: 22057 takatsa 2024-05-24 10:52:09]
Felöltöztetésre - kicsit beleugatva a vitába - egy példára emlékszem hirtelenjében, ami ha emlékeim nem csalnak, az ellenreformációhoz köthető: a római Santa Maria sopra Minervában annak szellemében tettek egy bronz ágyékkötőt Michelangelo Krisztus szobrára. (De amúgy az én ismereteim szerint is inkább a reformáció nevében voltak művészetellenes tevékenységek, pl. Nietzsche többek között ezért is utálta annyira Luthert).



22066 fbcs 2024-05-24 22:13:45
A lenti vitához néhány megjegyzés:
Bonynge-interjú: Számomra tipikus példája az idős emberek közül azoknak, akik a mindig csodás múltban élnek, és a világ változásait már nem igazán értik. Nem látják, hogy az újabb nemzedéknek mik az igényei, hogyan látják a világot, szeretne konzerválni valamit, ami most már nem működhetne.
Én szakképzésben dolgozok, többször voltam velük operában. Voltam velük klasszikus, és modern rendezéseken, és összességében a modernt sokkal inkább értik, és még érdekelni is tudja őket, egyértelműen jobban tetszenek nekik, mint a klasszikus (az utóbbi évekből ez látványosan kijött a Bieito által rendezett Carmen, valamint a klasszikus Nádasdy-féle Bohémélet kapcsán: előbbit kivétel nélkül jobban szerették, pedig a maga nemében Nádasdy rendezése nagyon jó).
Az meg nekem nevetséges, hogy régebben ne a pénz és a "sztárrá válás" mozgatta volna az előadóművészeket. Ugyanúgy megvolt régen is, most is. Persze a világ más lett, összement, megtehetünk olyan dolgokat, amiket régen nem lehetett. Ha tehették volna, az előző századok énekesei is körbeturnézik a világot, csak akkor arra nem volt lehetőség.
Ugyanakkor Bonyngét nem bántom, természetes, kevés ember van, aki nem így öregszik (pl. Szinetár Miklós kivétel, nála látszik, hogy a mai napig is kíváncsi, meg akarja érteni a fiatalságot, szívesen is dolgozik velük, lélekben örökké fiatal maradt), illetve művészi kvalitásait sem vonom kétségbe.

22065 Edmond Dantes 2024-05-24 21:46:17 [Válasz erre: 22061 takatsa 2024-05-24 15:45:22]
off Jobb lenne, ha kicsit belenéznèl a művészettörtènetbe. Esetleg A tőkébe. Utóbbit csak azért említem, mert ha te sárral Engels-szel, Leninnel dobálózol, akkor muszáj emlékeztetnem, hogy ebben az országban mindenki, aki 50+, az tetszik-nem tetszik, Marx-Engels-Lenin tanait tanulta. Le lehet tagadni, de fölösleges. Nov. 7-én meg ápr. 4-én pedig az Internacionálét fújta. (Sok országban ma is éneklik, nem kommunisták.) Le lehet tagadni, de fölösleges. Und so weiter. Szóval csak hátrèbb az agarakkal, most is, máskor is, ha kérhetem. Kérhetem, de úgysem kapom.

22064 parampampoli 2024-05-24 21:44:17 [Válasz erre: 22063 Edmond Dantes 2024-05-24 21:37:11]
Rögtön világos volt számomra, hogy Rudolf Bing könyve befolyásolt (esetleges ostoba újságírók véleményét most nem említeném), aki nem csak Bonynge-ról, de pl George Pretre-ről is óriási szakmai marhaságokat írt, melyeket az utókor és a felvételek sem igazolnak. Ő nem szerette őket, ő baja. Tévedett másokkal kapcsolatban is, nem számít. Az interjúban megfogalmazottak tökéletesen megfelelnek a valóságnak, magas életkorától függetlenül is.

22063 Edmond Dantes 2024-05-24 21:37:11 [Válasz erre: 22058 -zéta- 2024-05-24 13:16:44]
Lehetséges. Fiatalabb kori olvasmànyaimból másképpen emlèkszem a házaspár erőviszonyaira. De még ha úgy is van, az a megfellebezhetetlen, intranzigens kinyilatkoztatás, ami tőle olvasható, akkor is "sok", még Karajantól is "sok/k" lenne. Erősebb kifejezésektől a Maestro korára való tekintettel tartózkodom.

22062 Edmond Dantes 2024-05-24 17:59:14 [Válasz erre: 22050 Heiner Lajos 2024-05-23 07:00:43]
Blomstedt éppen most betegedett meg. Bécsben vezényelt volna Missa Solemniseket, Fischer Ádám vezényel helyette.

22061 takatsa 2024-05-24 15:45:22 [Válasz erre: 22059 Edmond Dantes 2024-05-24 13:24:15]
Ezt meg hol olvastad az ellenreformáció művészi stílusáról? Engelsnél, vagy Leninnél? Esetleg ha megjelölnéd a forrást, akkor szívesen elolvasnám. A bel cantó fejtegetésedet pedig címezd Zétának, ő próbált meg emlékeztetni téged erre az aspektusra, fátyolosan. A szegény fórumozó kitételeddel abszolút egyetértek.

22060 parampampoli 2024-05-24 15:41:26 [Válasz erre: 22059 Edmond Dantes 2024-05-24 13:24:15]
Amit Bonynge--ról írtál, az egyszerűen kapitális ostobaság. Zéta már előttem leírta miért, csatlakozom hozzá. Belcantóban kevés jobb volt nála, ha volt egyáltalán.

22059 Edmond Dantes 2024-05-24 13:24:15 [Válasz erre: 22057 takatsa 2024-05-24 10:52:09]
Nem ildomos? Nem gondolod, hogy inkàbb Bonynge kinyilatkoztatàsai, kirohanàsai nem ildomosak? Persze egyszerűbb -wie gewöhnlich- engem, szerèny fòrumozòt ekèzni, mert nonkonform (?) dolgokat ìrtam. Nanà, ha fàtyolos hangon emlèkeznèk meg a Mester ès Margarita Dame Joan gyönyörű bel canto felvèteleiről, az màs lenne! De ha egyszer ez az ìràs került -ppp- jòvoltàbòl a topikba, akkor erre reagàlok.
PS Az ellenreformàciò művèszeti stìlusa, a barokk festett le ès takart le "illetlen", a te szavaddal "nem ildomos" testrèszeket, egyebeket. Soroljam miket? 18+!

22058 -zéta- 2024-05-24 13:16:44 [Válasz erre: 22052 Edmond Dantes 2024-05-24 09:01:01]
A szakmában Bonynge rendkívüli elismertségnek örvend. Azt a zenekari hangzást, amit ma a legnagyobb bel canto dirigensek tudnak létrehozni, elsőnek Bonynge "keverte ki", számos forrás (és néhány hangfelvétel) igazolja, hogy Ő csinált nagy énekesnőt a feleségéből. Ezen az sem változtat, hogy a sztárszoprán oldalán Ő is remek előadásokhoz jutott. 
Amikor Sutherland visszavonult, Bonynge számos más énekessel is a legnagyobb helyeken lépett fel...

22057 takatsa 2024-05-24 10:52:09 [Válasz erre: 22055 Edmond Dantes 2024-05-24 10:39:35]
Hát én ennél érdemibb hozzászólást sajnos nem tudok írni. Természetesen nem értek mindenben egyet az interjúval, első hozzászólásomban finoman utaltam is erre. A te hozzászólásodhoz viszont érdemben nagyon-nagyon nehéz hozzászólni, annyira szubjektív és személyeskedő - más, és erősebb jelzőt nem kívánok most használni. Ám legyen, itt egy érdemi hozzászólás is:
"...képzőművészeti alkotásokat nem festünk át, nem öltöztetünk fel, nem takarunk ki, bár volt ezekre -sajnos- példa vö. ellenreformáció..." - nem tudom, hogy pontosan mire gondolsz, de hézagos tudásom szerint nem az ellenreformáció, hanem a reformáció távolította el a templomokból a művészi értékkel bíró szobrokat és freskókat. De leszögezem, ez mondanivalódnak csak a farvize, nem kívánok erről vitát nyitni, mint ahogyan másról sem, csak bátorkodtam finoman arra utalni, hogy nem ildomos ilyen hangnemben írni egy másik emberről, még akkor sem, ha az illetőt történetesen Bonynge-nek hívják.

22056 takatsa 2024-05-24 10:40:45 [Válasz erre: 22054 lento_barbaro 2024-05-24 10:00:33]
És persze milyen fantasztikus barokk és klasszikus bemutatók voltak és vannak a Garsington Operaházban, pl. Handel Agrippina. Azok a csodálatos díszletek, és eredeti színpadtechnika, gépészet. Még, hogy ne lett volna abban az időben normális színház, koncepció, rendezés, ki állíthat ilyet?

22055 Edmond Dantes 2024-05-24 10:39:35 [Válasz erre: 22053 takatsa 2024-05-24 09:19:21]
Költői soraid élvezetesek. Érdemi hozzászólàst, ha kérhetnék. Nem nekem àrt "ez az ember", hanem azoknak, akikről, amiket kinyilatkoztat. Valamint valótlanságokat.

22054 lento_barbaro 2024-05-24 10:00:33

Nekem nagyon tetszett az Ariadne a Garsington Operától, ami az operavision-ön éppen látható. A két női főszereplő (Natalya Romaniw/Ariadne és Jennifer France/Zerbinetta) kiemelkedőt alakítanak.

Üdítően átértelemezés- és rendezői terror-mentes. Három éven belül ez már a második R. Strauss (Rózsalovag volt korábban) előadásuk, ami megfogott. (Le is mentem ezeket, beteszem a spájzba, ínséges időkre.)

A Garsington jelenség táplálja bennem a reményt, hogy talán nincs minden veszve. Aztán persze tudom, hogy nincs visszaút (de előre sem, csak lefelé), ahogy Bonynge mondja.


22053 takatsa 2024-05-24 09:19:21 [Válasz erre: 22052 Edmond Dantes 2024-05-24 09:01:01]
Mindenki valakinek a hátára kapaszkodik: a kortársak, apa-anya, és a múltba vesző végtelen generációk hátára, mert csak a botor az, aki billegő létrára állva, vagy saját haját ráncigálva célozza meg a csillagokat. Mindnyájan biodíszletek lennénk a Teremtő tenyerében? Istenem, mit ártott neked ez az ember?

22052 Edmond Dantes 2024-05-24 09:01:01
Bonynge maestro mindig is Mrs. Sutherland volt. Erről lehet vitát nyitni, de fölösleges. Sosem derül ki, mire vitte volna karmesterként, ha nem a neje hátán lovagol be az operaházakba, lemezstúdiókba és akit egyes hírek szerint bizonyos tekintetben felesége biodíszletként használt. De még ha nagy karmester lenne is, az ő véleménye csak egy a sok közül, egy 94 éves karmesteré, akitől nem várható bármilyen, ettől eltérő vélemény. Mindig, minden karmester a produkció közép-, fény- és csúcspontja akar lenni az előadásnak, a produkciónak. Az olyan színvonalú is, mint ő (volt). Az interjú hemzseg a csúsztatásoktól, nem véleményt mond: ítéletet hirdet, kinyilatkoztat. Nyilván nem a rendezők miatt nem akar ma már (annyit?) vezényelni, hanem kora miatt és talán a keresettsége is csappant azért valamelyest. Természetes, hogy verseket nem írunk át (ő ezt nem említi), képzőművészeti alkotásokat nem festünk át, nem öltöztetünk fel, nem takarunk ki, bár volt ezekre -sajnos- példa vö. ellenreformáció, fasizmus, bolsevizmus.. Az előadóművészet gyökeresen eltérő, hajlékony, formálható állatfajta. A Mona Lisa vagy a Dávid ma ugyanolyan, mint amikor megalkották őket. 18.-19.szd. színpadi alkotásokat úgy előadni, ahogyan születésükkor előadták: képtelen anakronizmus. Akkor aztán nem csak mobiltelefon nem volt, hanem villanyvilágítás sem és sok más egyéb sem. Egyáltalán: rendezés, mint olyan, szintén és úgyszólván nem volt. Ki tudja vagy inkább ki meri megmondani, hol a határ, ameddig el lehet menni a "modern" rendezésben?! Bonynge? Muhaha! Akinek a neje, akinek a hátán karriert csinált, nem éppen nagy játékkultúrájáról, sokkal inkább makulátlan, gyönyörű hangjáról volt világhíres. Én is az ő koloratúráin nőttem fel, ahogyan pl.  mezzó fachban Horne-én (rádióban). Csak pár sziporka tőle: A "modern rendezőket" egyetemlegesen "analfabétáknak" titulálni, akik "semmit sem tudnak a hangokról, semmit sem értenek az énekléshez": több, mint nevetséges: szánalmas: egy öreg csávó közepes karmester ömlengése olyasmiről, amihez nem ért, amihez nem ér fel. "A világ megváltozott, mindenki siet valahová. " Na, ebben igaza van .. de akkor miért, min csodálkozik? "A mikrofonok, a lemezkiadók és a televízió rossz szolgálatot tettek az akadémiai hangoknak." Aha. Vissza a telefonhírmondóhoz, abcúg tévé! De akkor hogyan fogok pl. MET-stream-et nézni? "A világ nem művelt, zeneileg pedig még kevésbé." Ő csak tudja, korunk (egyik) kicsiny zenei Savonarolája. Szerencsére megvan a modell(je): Kuba, ahol "nem szerződéssel ugrálnak egyik színházból a másikba,.. " naná, hogy nem, talán ki sem tehetik a lábukat az országból. Másik vonzó modellje: "Nézze meg a balettet Oroszországban:..." Bravó! "Az énekesek általános kulturális szintje is drámaian lecsökkent: a körülöttük lévő információbőség mellett semmit sem tudnak, semmit sem olvasnak, semmi sem érdekli őket" Ő csak tudja ... És egy utolsó: "Száz évvel ezelőtt mindenhol, minden városban volt opera, aztán bemutatták a rádióban, a televízióban, és milliók érdeklődtek iránta. Ma már nem ez a helyzet:.." Nem igaz! Nem volt "mindenhol, minden városban" opera és az opera (és a balett) köszöni szépen, jól van ma is, milliók érdeklődnek iránta és jól lesz holnap is, jobban, mint sokszor a korábbiakban. Jó vagy rossz, "modern" (?) vagy "hagyománytisztelő" (?) rendezések mellett vagy akár ellenére.

22051 parampampoli 2024-05-23 21:59:27 [Válasz erre: 22049 takatsa 2024-05-22 22:08:27]
Amiről én utoljára hallottam, az 2005-ben volt Buenos Airesben, ahol egy argentin barátom véleménye szerint gyönyörű Lombardokat vezényelt. Ez már majdnem húsz éve volt. Pár éve itt volt a Marton énekverseny zsürijében, kifejezetten jó fizikai formában 90 körül is.

22050 Heiner Lajos 2024-05-23 07:00:43 [Válasz erre: 22049 takatsa 2024-05-22 22:08:27]
Egy kölök Blomstedthez képest - bár utóbbi tudtommal már nem vezényel operát - igaz, sosem volt rá jellemző.

22049 takatsa 2024-05-22 22:08:27 [Válasz erre: 22048 parampampoli 2024-05-22 19:33:27]
Hoppá! Bonynge még mindig vezényel ezt-azt? Ritkán még operát is? Szent Isten! szeptemberben lesz 94 éves. :)

22048 parampampoli 2024-05-22 19:33:27
INTERJÚ RICHARD BONYNGE világhírű karmesterrel
Sydney (2023. április 10.)
- Bonynge úr, ön sok éven át dolgozott a világ operaházaiban. Elégedett azzal, ami ma ott történik?
- Katasztrófának tartom, ami ma az operával történik. Az opera műfajának lényege eltorzul, és ez szomorú. A monstre előadások tönkreteszik az opera világát, eltávolítják az embereket attól a gyönyörűségtől, amit az opera nyújthat. Ez teljes dekadencia. Ezért vezényelek ma már olyan ritkán operát, bár nagyon szeretem a színházat, elviselhetetlenné vált.
- Miért történt ez?
- Az okot a rendezők hatalmas önzésében látom, akik csak önmagukat akarják kifejezni, de mi a tisztelet a szerző iránt: nem tudják és nem is akarják tudni. Ha elmegyünk egy múzeumba, és farmerbe öltöztetett ókori vagy reneszánsz szobrokat látunk, nem hiszem, hogy sokaknak tetszene, de a mai operaházban olyan érzés, mintha elmegyógyintézetben lennénk, amikor a cselekmény, például a "Le nozze di Figaro" valamiért aztán egy használtruha-boltban játszódik. A rendezők fáradhatatlan ambíciói mutatják azt az ésszerűtlenséget, hogy az opera műfaja ma eltűnőben van.
- Sokat tett a belcanto repertoárért. Hogy érzi magát ma a belcanto iskola?
- Nekem úgy tűnik, hogy katasztrófa történik a bel canto operákkal. Ők azok, akik a leginkább szenvednek a rendezői önkénytől, mert számukra maga az éneklés a fontos, annak szépsége és tökéletessége. Ott a színház egész lényege az énekben van. A modern rendezők analfabéták, semmit sem tudnak a hangokról, semmit sem értenek az énekléshez, és számukra a bel canto esztétikája olyan, mint valami fölösleges dolog, ami zavarja az önkifejezésüket. Ezért nem látok perspektívát ennek az irányzatnak az operában, ahol minden a hangra épül, amelynek ma oly kevés jelentőséget tulajdonítanak.
- Sir Bonynge, mit gondol napjainkról, 2023-ról és a Sydney-i Operaházról?
- A Sydney-i Operaház ma egy átlagos színház, mint sok más a világon, ahol virágzik a radikális rendezés. Ez a színház soha nem volt a világ legjelentősebb operaháza, mert földrajzi távolsága miatt mind Európától, mind az Egyesült Államoktól távol van, de a Sydney-i Operaház a múltban jó bázis volt a kezdő énekesek számára, ahol a tehetségek megérlelődtek, majd a világszínpadra léptek.
Feleségem, Joan Sutherland tizenkét évig énekelt ebben a színházban, először kisebb, majd nagyobb szerepekben, mielőtt teljesen felkészült volna egy összetett repertoárra és egy világméretű karrierre. Ez nemcsak az Ausztrál Opera, hanem a világ összes színházának problémája. Kirsten Flagstad, Birgit Nilsson, Montserrat Caballé hosszú évekig dolgoztak kis vidéki színházakban, mielőtt a nagy színpadokra léptek és híressé váltak, minden szempontból megérlelődtek, és ezért volt olyan tökéletes a művészetük.
Ma már senki sem akar várni, senki sem akarja fejleszteni a tehetséget, senki sem akar képezni. Ez a legnagyobb probléma a modern világban. Ennek eredménye a nagyon rövid énekesi karrier, amikor az énekesre rögtön ráterhelik Lady Macbeth szerepét, de nincs meg az intelligencia vagy a bátorság, hogy visszautasítsa, és ennek következtében egy ilyen előadónak nem lesz jövője, ez nyilvánvaló. . Rossini úgy vélte, hogy az énekesnek legalább hét évre van szüksége ahhoz, hogy ki tudja csiszolni a képességeit. Ma már senki sem akar ennyit várni. A világ megváltozott, mindenki siet valahová. Ez a fő probléma.
A mikrofonok, a lemezkiadók és a televízió rossz szolgálatot tettek az akadémiai hangoknak. Az előbbiek megtanítják az énekeseket arra, hogy rosszul szólaljanak meg, az utóbbiak pedig bárkit sztárrá tehetnek, pedig az ilyen művészekben gyakran semmi sincs. Olyan felvételi jelenségek jelentek meg, amelyeket szó szerint mindenki ismer, de a színpadról nem lehet hallani, ha valaki eljön az operaházba élőben meghallgatni őket. Nem a nyilvánosság a hibás ebben? Az opera iránt érdektelen, igénytelen közönség, amely hajlandó hallgatni a befejezetlen énekeseket és látni a felháborító produkciókat? A közönség elhiszi, amit mondanak és amit mutatnak. A közönséget fel kell világosítani, és ezt kevesen teszik meg. Manapság a televízióban a "pop-grunche" zene dominál, az emberek csak ezt tudják hallgatni. Persze az ilyen közönség, amelyik az operaházba jön, nem is tudja pontosan, hogy mit kell ott minősíteni, milyen kritériumok léteznek, mi a jó és mi a rossz.
Száz évvel ezelőtt mindenhol, minden városban volt opera, aztán bemutatták a rádióban, a televízióban, és milliók érdeklődtek iránta. Ma már nem ez a helyzet: megváltozott a világ, ez is egy másik aspektusa annak a katasztrófának, ami az opera műfaját és általában az akadémikus zenét érte.
A világ nem művelt, zeneileg pedig még kevésbé. Az embereknek hazugságot mondanak, mindenféle ostobaságot engednek hallani, tisztességesnek minősítve azt, holott természetesen nem az. Gyakran egyáltalán nem is zene.
- Van egy olyan vélemény, hogy a nagy énekesek ideje lejárt. Ön egyetért ezzel?
- Teljesen egyetértek, az ok nem az, hogy nincsenek jó hangok, hanem az, hogy nincs énekesi tökéletesség. A modern "sztárok" nem rendelkeznek olyan mértékben az énektechnikával, amennyire kellene. Akiket a televízió és a színházak korunk legnagyobb énekeseiként pozicionálnak, azok nem érnek fel azokhoz az énekesekhez, akik negyven-ötven évvel ezelőtt énekeltek a színpadon. Inkább a legkiválóbb színházak másod- vagy alsóbb osztályú énekesei között lehet hirtelen véletlenül egy-egy minőségi énekesre bukkanni, de sokan nem ismerik, és az okokról már beszéltünk: rossz tanárok, a tanulástól, a fejlődéstől való idegenkedés, a gyors siker és a gyors haszonszerzés vágya.
Az opera üzlet lett, a sztárokat a színház, a lemezkiadó vagy a televízió publicisztikája teszi: az énekes valódi kvalitásai keveset számítanak.
Nemrég Kubában jártam, amely, mint tudják, nem számít a világ kultúrájának központjának, és ott láttam egy magas színvonalú balett-társulatot. Tudja, hogy miért van ez a szint? Mert nem szerződéssel ugrálnak egyik színházból a másikba, hanem dolgoznak, csiszolják a képességeiket. De kit érdekel ez ma már? Csak az érdekel, ami sok pénzt hoz lehetőleg gyorsan. A művészet túlságosan elüzletiesedett.
Korábban az olyan színházak, mint a Met vagy a Covent Garden 40-50 állandó énekest foglalkoztattak, akik évadról évadra ott énekeltek és csiszolták a tudásukat, ma már nincsenek állandó társulatok, csak szerződések. Senki sem akar énekesekkel dolgozni, mindenki kész sztárokat akar, akiket rögtön a dobozból vesznek elő. De ez nem így van: egy sztárnak növekednie kell.
- Ön szerint jó egy állandó társulattal rendelkező repertoárszínház? Kiáltsuk ki, hogy ez egy anakronizmus!
- Csak így lehet igazi sztárokat nevelni és olyan színházat létrehozni, ahol lesz társulat. Tehát ez művészet, nem pedig kommersz. Minden más önámítás vagy látványosság.
Azt kérdezi, hogy a repertoárszínház anakronizmus-e? Nézze meg a balettet Oroszországban: nagyon jó állapotban van, mert vannak állandó társulatok, van repertoárszínház, az emberek foglalkoznak a munkával és az alkotói fejlődéssel. A válasz nyilvánvaló. Az együttes színház, az állandó társulatok pusztulása pedig a világ összes színházának rosszat tesz, beleértve a nagyokat is.
Csakhogy a Met és a többi nagyszínház az anyagi lehetőségeknek köszönhetően még mindig porszívóként gyűjtheti a világ minden tájáról a krémet, tehát még mindig vannak jó énekesek. De ez nem mehet így a végtelenségig, a szürkeség, a képzetlenség, a szakmaiatlanság már a nagy színházak színpadán is utat tört magának.
Az elavult nem mindig jelent rosszat. Még egyszer mondom: egy énekesnek időt kell adni a fejlődésre, érlelődnie kell, mint a jó bornak, kis szerepekkel, könnyű repertoárral kell kezdenie, tapasztalatot és jártasságot kell szereznie, és csak akkor tud belőle valami kisülni. Máskülönben ez egy út a semmibe. A konzervatóriumok elvileg nem tudják megadni azt, amit a színházi gyakorlat ad. Egy fiatal énekes csak egyszer, a színházban válhat fokozatosan nagy mesterré, semmi több.
- Kiderül, hogy a mai fiataloknak nincs esélyük a jelenlegi operai gyakorlatban?
Igen, nincs sok lehetőség, és a legtöbb fiatalt már eleve annyira megmérgezi a gyors karrier és a könnyű pénz elvárása, hogy lehetetlen velük beszélgetni. Nem figyelnek rád, nem érzik, nem értik, miről beszélsz nekik, nem hallgatnak a tanácsokra.
Az énekesek általános kulturális szintje is drámaian lecsökkent: a körülöttük lévő információbőség mellett semmit sem tudnak, semmit sem olvasnak, semmi sem érdekli őket, ez nagyon is hallható az éneklésükön: gyakran teljesen üres, jelentés nélküli, érzelmi tartalom nélküli. De nem pusztán technikai brillírozás a műveltség hiánya. Hiába fiatal, szép és egészséges egy ilyen énekes, mégis keresett lehet. És akkor mi van? ......


22047 Búbánat 2024-05-01 20:32:53
Gála – 350 éves a Párizsi Opera (2019) - a YouTube oldaláról

Közreműködnek:

Sonya Yoncheva (szoprán), Bryan Hymel (tenor), Ludovic Tézier (bariton),

Danseurs Étoiles du Ballet de l’ Opera National de Paris

Orchestre de l’ Opera National de Paris

Karmester: Philippe Jordan

A gálaműsorban az alábbi operákból és táncművekből kerülnek előadásra részletek/jelenetek:

Részletes program megtalálható: itt.
Garnier Palota:

Berlioz: Faust elkárhozása - nyitány

Bizet: A gyöngyhalászok

Massenet: Heródiás

Chopin: A kaméliás hölgy (tánc)

Massenet: Werther

Bizet: Carmen

Massenet: Manon

Mozart: Le Parc (tánc)

Verdi: Traviata

Chopin: A kaméliás hölgy (tánc)

Verdi: Don Carlos

Lecocq: Les Cent Vierges

Gounod: Faust

30 éves a Bastille Opera:

Prokofjev: Hamupipőke (balett)

(2:47:36) - ARTE TV


22046 Laci Kozlok 2024-04-17 11:31:15
Még egy kritika a brnoi Rusalkárol
operaslovakia.sk/brnianska-rusalka-hlboka-existencialno-psychologicka-drama/

22045 Laci Kozlok 2024-04-10 11:06:19
Olvassátok el  a brnoi Rusalka kritikáját.
operaplus.cz/nepohadkova-rusalka-v-brne-plavba-nad-psychologickou-hlubinou/

22044 Laci Kozlok 2024-04-03 11:13:35 [Válasz erre: 22043 Laci Kozlok 2024-03-27 10:47:12]
A rendezo David RADOK, Biztos, hogy nem mese lesz, mert 15 év  fölött  lehet az előadást megtekinteni. 

22043 Laci Kozlok 2024-03-27 10:47:12
Még vannak szabad jegyek  a brnoi Ruszalkára  áprils-7, vasárnapra. A foszerepekben  Jana-Šrejma Kačírková és a legjobb szlovák tenor Peter Berger lépnek fel.
www.ndbrno.cz    
Mindenkinek Áldott Húsvétot kívánok.

22042 macskás 2024-03-09 20:52:52 [Válasz erre: 22040 Heiner Lajos 2024-03-09 08:27:30]
Pappano ott van a top 10-ben.
Zongoristaként is elképesztő jó!

22041 Tejberizs 2024-03-09 10:53:06 [Válasz erre: 22039 -zéta- 2024-03-08 22:01:14]
Az állatvédők majd jól megtámadják. Fricka galambot tép széjjel, a II. fináléban pedig akasztott farkast lógatnak be...
Valóban figyelemre méltó Wotan. Mindkét szeme megvan, viszont dárdája eleinte nincs, csak a III. fv-ban. Gondoltam is: mi töri majd el a Nothungot? Aztán kiderült: a kard nem is törik el! (Kár volt Wagnernek annyit bíbelődnie ott a motívumokkal...) Ami nagyobb baj, Wotannak hangja se sok van, és szinte fapofával énekli végig az egész művet, még a búcsút is.
A Nothungnak már az I. fv-ban is különös sorsa van... ("Tedd ki, hagy hüljön!")
A Halálhíradás jelenetben azt hittem, a Hófehérke és a hét törpe c. mesét látom: a feketébe öltöztetett Brünnhilde, arcán különös kifejezéssel, egy narancsot(?!?!?!) ad át a fehérben lévő Siegmundnak. Mintha a Gonosz Mostoha adná a mérgezett almát Hófehérkének...
És van még pár érdekesség.
A végén sem bírt magával a rendező: elég gagyi és az előzményektől erősen elütő is a "tüzes gyűrű". Ilyenek a cirkuszban szoktak lenni, amiken átugranak a vadállatok...

22040 Heiner Lajos 2024-03-09 08:27:30 [Válasz erre: 22039 -zéta- 2024-03-08 22:01:14]
Brüsszelben bő negyedszázada láttam egy Toscat.
Hagyományos rendezés, jó, de nem rendkívüli énekesek.
Ám a karmester! Időnként az volt az érzésem, hogy ilyen Toscat utoljára de Sabata vezényelt.
Antonio Pappano.

22039 -zéta- 2024-03-08 22:01:14
A friss brüsszeli Walkür...
Mondjuk vérfertőzést ilyen képletesen bemutatni sosem láttam még, de felhívom a figyelmet Don Giovannira, akarom mondani Wotanra...

22038 Hangyászsün 2024-03-05 21:47:36 [Válasz erre: 22037 Edmond Dantes 2024-03-04 17:18:22]
Én csakis ismert (modern) klasszikus darabra mennék el.

22037 Edmond Dantes 2024-03-04 17:18:22 [Válasz erre: 22036 Hangyászsün 2024-03-04 15:11:46]
Tölteném én is, ha megint eljutnék a Nagy Almába. Onnan nézvést amúgy én is "távol-keleti turista" vagyok.

22036 Hangyászsün 2024-03-04 15:11:46 [Válasz erre: 22035 Edmond Dantes 2024-03-04 14:20:46]
Egészségükre, ha meg nem kelnének el a jegyek, a távol-keleti turisták megtöltik a hatalmas nézőteret.

22035 Edmond Dantes 2024-03-04 14:20:46 [Válasz erre: 22033 Hangyászsün 2024-03-02 21:16:50]
Nèzet-Sèguin küldetèsnak tekinti kortàrs amerikai szerzők darabjainak ős-vagy MET-bemutatàsàt ès ezek szerint meg tudja győzni Gelbet ès a Board of Directors-t az igazàròl. Meg nyilvàn bèrletrendszerbe illesztve. Èn màr több ilyesmit lattam, be is ìrtam itt ròluk ès jövőre is -remèlem- talàlok fogamra-fülemre valòt.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.