2033 Búbánat 2013-07-27 18:02:31
Tegnap este a Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott A madarász című Zeller-operett nemcsak szép zenei-színházi élményekkel szolgált, hanem kisebb állatsereglet – egészpontosan madárkák – felvonultatására, sőt: szerepeltetésére is alkalmasnak bizonyult! Bizony, Ádám „madaras” belépője igen hatásosra sikerült: a nézőtér hátuljáról érkezett, hátán egy jókora, háromszintes, madárkákkal teli kalitkát cipelve, énekelve vonult fel a színpadra, madarászok kíséretében, akiknek a kezében ugyancsak kis kalitkák, bennük repkedő kanárikkal és papagájokkal. Mindez igen színpompás, mondhatni festői látványt nyújtott, de ez még nem minden: Ádám (akit különben Egyházi Géza formált meg) és a többi „alkalmi” madarász társaságában két „valódi” madarász is feljött a színpadra egy élő-eleven sólyommal, és a nézők bámulatára röptették a színpad két széle között, és a madár tényleg átrepülte a színpadot oda-vissza „vállról-vállra”. Ezzel a poénnal ért véget Ádám, a madarász bemutatkozó áriája, amit mondanom sem kell, hatalmas ujjongással, kitörő tapsokkal fogadtunk. Ez az idilli jó kedély és kiváló hangulat kitartott az operett-előadás végéig. Ezalatt szebbnél szebb „tiroli” melódiákat hallhattunk „bécsies” köntösben, hiszen Zeller az ún. klasszikus bécsi operett jeles képviselője volt, akit ez az 1891-ben bemutatott operettje egycsapásra Suppé, Johann Strauss és Millöcker mellé emelt fel a hírnév és a siker tekintetében. (Szomorú, hogy a három évvel később bemutatott A bányamester című másik ismert operettje után pár évvel, fiatalon, 56 éves korában meghalt.) Az interneten olvasott előzetesekben tévesen szerepelt, hogy A madarász városmajori bemutatója egyben magyarországi bemutató lenne. A Szegedi Városi Színház már 1892-ben játszotta 14 estén át, amit a harmincas évek elején felújítottak (ennek díszlettervezője Varga Mátyás volt), a Fővárosi Operettszínházban is ment a darab (az idősebb Latabár Árpád alakította Csörsz báró szerepét), később a Debreceni Csokonai Színházban, Miskolcon, Győrben is előadták. Kétségtelen, az utóbbi évtizedekben nem igen játszották az operettet, ha jól tudom, az egyik utolsó bemutatója 1974-ben, a Szolnoki Szigligeti Színházban volt (a rendezője Bor József). A tegnap este előadott Madarász-produkció rendezője (és dramaturgja) Nemlaha György, aki néhány hónappal ezelőtt már színre vitte ezt a darabot Vácott. Ami zavarhatott volna, egyrészt a zenekari árok hiánya miatt szükségszerűségből a színpad magasságában, a játéktéren kívül, oldalt elhelyezkedő kis létszámú zenekarra hangszerelt zenei anyag, és az énekesek mikroportján át megszólaló hang. Mégis azt kell mondjam: a szükség kényszert bont alapon, egész jól bevált az, amit kaptunk, ami a fülünkhöz eljutott. Ugyanakkor kissé bosszantott, hogy több helyen nem azokat a versszövegeket hallottam vissza, melyek a rádió ötvenes évek végi dalszínházi bemutatójának felvételéről közismertek, és magam is megszerettem: dr. Székely György dolgozta át a librettót, a verseket pedig Erdődy János és Fischer Sándor írta. Polgár Tibor vezényelte az Állami Hangversenyzenekart és az MRT énekkarát (Zenei rendező: Ruitner Sándor; Rendező: Solymosi Ottó). Itt M. West és L. Held könyve alapján készült operett magyar fordítását Fái Jakab Béla készítette, részben Kalotai László verseit is felhasználva. De a lényeg: a történet, a színhely, a miliő, a dramaturgia fő vonala semmiben nem lett „megerőszakolva” , a színpadra alkotók a történeti hűségre törekedtek, amihez a zene is hűen illeszkedett. A korábban megadott szereposztás módosult néhány helyen: Postás Milkát nem Bordás Barbara, hanem Geszthy Veronika játszotta, aki belépőjével, szép „postás-ruhájában” azonnal levett a lábáról minket ( „Viszem a postazsákot én…”), de az Ádámmal és Szaniszlóval való hármasa is igen jól siketült; Geszthynek az operákban is kiművelt hangja itt is jól érvényesült. Adelaide bárónő szerepét Iván Ildikó helyett Balázs Andrea formálta meg. Nem nagy szerep, inkább próza, és a humor dominál, de a kevés énekelni valóit biztosan hozta. Hozzájuk csatlakozott a harmadik női főszereplő: Csonka Zsuzsanna operaénekes (aki egyben a gyönyörű, ízléses, korhű jelmezeket is tervezte, varratta). Őt nem kell bemutatni, az Operában, az Operettben és más színházakban az egyik vezető koloratúrszoprán, aki még ma is, több évtizedes rutinjával a háta mögött profi alakítást tud nyújtani. Ezúttal is minden dicséretet megérdemel a Mária hercegnő alakítása! A Rajna keringő: „Rajna táj, égi báj…” -bevezető áriájában, és az utolsó részben a Hercegnő áriájában is bizonyítja, még mindig gyönyörű a hangja, biztosak a magasságai, emellett a prózát is szépen, érthetően mondja, jól játszik a színpadon: az első felvonásban álruhás polgári lányként ismerjük meg, szerény, tiroli viseletben, míg a második részben már mint hercegnő jelenik meg, a rajta remekül álló, dekoratív ruhakölteményben…. Tehát mindhárom énekművész éneklésével elégedett voltam, a jól ismert áriák, duettek interpretálásukban „hatottak”, és amúgy illúziót keltő alakítást nyújtottak. Nem volt gond a férfi szereplőkkel sem: a már említett Egyházi Géza kellően hihetően hozta a címszerep kissé bamba, műveletlen, egyben féltékeny és csapodár, de alapjában véve mátkáját, Milkát mindvégig szeretni kész madarászt. Dalaival (Ádám belépője; Milkával énekelt szerelmi kettőse „Vigyázz, vigyázz, te szép leány…”, valamint első és második finálé), de különösen a legnépszerűbb, sláger-áriájával – „ Nagyapám még ifjú volt…” – garantált közönségsikert aratott! A csélcsap, léha, állandó pénzzavarban szenvedő Szaniszló grófot az ugyancsak tenor Domoszlai Sándor formálta meg. A Rózsadalt („Tudod-e azt, Tirolban lent”), melyet Csonka Zsuzsával ketten adták elő, igen szép perceket szerzett vele nekünk. Meg ne feledkezzek az abszolút humor forrását jelentő két művészről: a nevezetes, professzorokat megszemélyesítő jelenetük a rekeszizmainkat célozza – akárcsak A denevérben Frosch börtönbeli jelenete, itt a tanári vizsgabizottság tagjaiként lődözik egymásnak, Ádámnak – és felénk - a patronokat. Szirtes Balázs és Kovács Róbert alakították ezt a két ütődött figurát. Nem marad hatástalan a híres betét-kettősük a darabban: „Professzor a nevem, hazám az egyetem… „ - kár, hogy ez a szöveg is részben a már említett újrafordítás áldozatává vált, de azért így is jól szórakoztunk… Még egy férfiszerep van az operettben: Csörsz báróé. Ezt a minden korrupcióra képes és hajlandó, a háttérből a szálakat mozgató személyt az Operaház jeles művésze, Tóth János formálta meg. (Az említett rádiófelvételen Maleczky Oszkár énekli!). A humor ebben a szerepben is megvan, ami nagyon jól áll neki, és basszusa is hatásos a bevezető jelenet férfihármasában. A díszletek Szolga István, a jelmez, mint már utaltam rá, Csonka Zsuzsanna, a koreográfia (a szép táncok, különösen a második felvonás báli jelenetében) Nádasdy András munkája. A zenekart a rutinos Farkas Pál irányította, most is kiválóan fogta össze együttesét. Évek óta vezényli zenekarát itt a Városmajor operett-előadásain, de előtte sokáig az Interoperettben a Pesti Vigadóból és a Belvárosi Színházból közvetített újévi gálák állandó karmestere volt. (Itt jegyzem meg, ha megbízható a műsorújság szerkesztése, jövő héten minden nap ő lesz Nagy Ibolya beszélgető partnere a Dankó Rádió élő operettadásában.) Egy szép, élvezetes nyáresti- a meleg éjszakába nyúló - klasszikus operettet láthattam. Búcsúzóul, a színpadi közreműködök mellett a solymászok is a színpadra jöttek a sólymukkal - hitelesítve a produkció "madarász"-történetét. Teltház előtt nagy sikerrel mutatkozott be a társulat Zeller Madarászával. Remélem, nem kell megint évtizedekig várnunk Zeller klasszikus operettjének következő bemutatójáig, amit szívesen vennék a Budapesti Operettszínházban, vagy akár a nemsokára teljes felújításon áteső Erkel Színház egy későbbi évadában. Addig is, míg ez az ábránd megvalósul, két linket hozok ide a YouTube-ről: az operett két részletét zenés filmekből, melyekben Kalmár Magda és Sárdy János látható-hallható: [url] http://operett.network.hu/video/karl_zeller_a_madarasz/zeller_a_madarasz__milka_dala__kalmar_magda-001; Milka dala – Kalmár Magda előadásában [/url] [url] http://operett.network.hu/video/karl_zeller_a_madarasz/sardy_janos__nagyapam_meg_ifju_volt_reszlet_zeller_madarasz_cimu_operettjebol;Ádám dala „Nagyapám még ifjú volt…”,énekli: Sárdy János[/url]
Tegnap este a Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott A madarász című Zeller-operett nemcsak szép zenei-színházi élményekkel szolgált, hanem kisebb állatsereglet – egészpontosan madárkák – felvonultatására, sőt: szerepeltetésére is alkalmasnak bizonyult! Bizony, Ádám „madaras” belépője igen hatásosra sikerült: a nézőtér hátuljáról érkezett, hátán egy jókora, háromszintes, madárkákkal teli kalitkát cipelve, énekelve vonult fel a színpadra, madarászok kíséretében, akiknek a kezében ugyancsak kis kalitkák, bennük repkedő kanárikkal és papagájokkal. Mindez igen színpompás, mondhatni festői látványt nyújtott, de ez még nem minden: Ádám (akit különben Egyházi Géza formált meg) és a többi „alkalmi” madarász társaságában két „valódi” madarász is feljött a színpadra egy élő-eleven sólyommal, és a nézők bámulatára röptették a színpad két széle között, és a madár tényleg átrepülte a színpadot oda-vissza „vállról-vállra”. Ezzel a poénnal ért véget Ádám, a madarász bemutatkozó áriája, amit mondanom sem kell, hatalmas ujjongással, kitörő tapsokkal fogadtunk. Ez az idilli jó kedély és kiváló hangulat kitartott az operett-előadás végéig. Ezalatt szebbnél szebb „tiroli” melódiákat hallhattunk „bécsies” köntösben, hiszen Zeller az ún. klasszikus bécsi operett jeles képviselője volt, akit ez az 1891-ben bemutatott operettje egycsapásra Suppé, Johann Strauss és Millöcker mellé emelt fel a hírnév és a siker tekintetében. (Szomorú, hogy a három évvel később bemutatott A bányamester című másik ismert operettje után pár évvel, fiatalon, 56 éves korában meghalt.) Az interneten olvasott előzetesekben tévesen szerepelt, hogy A madarász városmajori bemutatója egyben magyarországi bemutató lenne. A Szegedi Városi Színház már 1892-ben játszotta 14 estén át, amit a harmincas évek elején felújítottak (ennek díszlettervezője Varga Mátyás volt), a Fővárosi Operettszínházban is ment a darab (az idősebb Latabár Árpád alakította Csörsz báró szerepét), később a Debreceni Csokonai Színházban, Miskolcon, Győrben is előadták. Kétségtelen, az utóbbi évtizedekben nem igen játszották az operettet, ha jól tudom, az egyik utolsó bemutatója 1974-ben, a Szolnoki Szigligeti Színházban volt (a rendezője Bor József). A tegnap este előadott Madarász-produkció rendezője (és dramaturgja) Nemlaha György, aki néhány hónappal ezelőtt már színre vitte ezt a darabot Vácott. Ami zavarhatott volna, egyrészt a zenekari árok hiánya miatt szükségszerűségből a színpad magasságában, a játéktéren kívül, oldalt elhelyezkedő kis létszámú zenekarra hangszerelt zenei anyag, és az énekesek mikroportján át megszólaló hang. Mégis azt kell mondjam: a szükség kényszert bont alapon, egész jól bevált az, amit kaptunk, ami a fülünkhöz eljutott. Ugyanakkor kissé bosszantott, hogy több helyen nem azokat a versszövegeket hallottam vissza, melyek a rádió ötvenes évek végi dalszínházi bemutatójának felvételéről közismertek, és magam is megszerettem: dr. Székely György dolgozta át a librettót, a verseket pedig Erdődy János és Fischer Sándor írta. Polgár Tibor vezényelte az Állami Hangversenyzenekart és az MRT énekkarát (Zenei rendező: Ruitner Sándor; Rendező: Solymosi Ottó). Itt M. West és L. Held könyve alapján készült operett magyar fordítását Fái Jakab Béla készítette, részben Kalotai László verseit is felhasználva. De a lényeg: a történet, a színhely, a miliő, a dramaturgia fő vonala semmiben nem lett „megerőszakolva” , a színpadra alkotók a történeti hűségre törekedtek, amihez a zene is hűen illeszkedett. A korábban megadott szereposztás módosult néhány helyen: Postás Milkát nem Bordás Barbara, hanem Geszthy Veronika játszotta, aki belépőjével, szép „postás-ruhájában” azonnal levett a lábáról minket ( „Viszem a postazsákot én…”), de az Ádámmal és Szaniszlóval való hármasa is igen jól siketült; Geszthynek az operákban is kiművelt hangja itt is jól érvényesült. Adelaide bárónő szerepét Iván Ildikó helyett Balázs Andrea formálta meg. Nem nagy szerep, inkább próza, és a humor dominál, de a kevés énekelni valóit biztosan hozta. Hozzájuk csatlakozott a harmadik női főszereplő: Csonka Zsuzsanna operaénekes (aki egyben a gyönyörű, ízléses, korhű jelmezeket is tervezte, varratta). Őt nem kell bemutatni, az Operában, az Operettben és más színházakban az egyik vezető koloratúrszoprán, aki még ma is, több évtizedes rutinjával a háta mögött profi alakítást tud nyújtani. Ezúttal is minden dicséretet megérdemel a Mária hercegnő alakítása! A Rajna keringő: „Rajna táj, égi báj…” -bevezető áriájában, és az utolsó részben a Hercegnő áriájában is bizonyítja, még mindig gyönyörű a hangja, biztosak a magasságai, emellett a prózát is szépen, érthetően mondja, jól játszik a színpadon: az első felvonásban álruhás polgári lányként ismerjük meg, szerény, tiroli viseletben, míg a második részben már mint hercegnő jelenik meg, a rajta remekül álló, dekoratív ruhakölteményben…. Tehát mindhárom énekművész éneklésével elégedett voltam, a jól ismert áriák, duettek interpretálásukban „hatottak”, és amúgy illúziót keltő alakítást nyújtottak. Nem volt gond a férfi szereplőkkel sem: a már említett Egyházi Géza kellően hihetően hozta a címszerep kissé bamba, műveletlen, egyben féltékeny és csapodár, de alapjában véve mátkáját, Milkát mindvégig szeretni kész madarászt. Dalaival (Ádám belépője; Milkával énekelt szerelmi kettőse „Vigyázz, vigyázz, te szép leány…”, valamint első és második finálé), de különösen a legnépszerűbb, sláger-áriájával – „ Nagyapám még ifjú volt…” – garantált közönségsikert aratott! A csélcsap, léha, állandó pénzzavarban szenvedő Szaniszló grófot az ugyancsak tenor Domoszlai Sándor formálta meg. A Rózsadalt („Tudod-e azt, Tirolban lent”), melyet Csonka Zsuzsával ketten adták elő, igen szép perceket szerzett vele nekünk. Meg ne feledkezzek az abszolút humor forrását jelentő két művészről: a nevezetes, professzorokat megszemélyesítő jelenetük a rekeszizmainkat célozza – akárcsak A denevérben Frosch börtönbeli jelenete, itt a tanári vizsgabizottság tagjaiként lődözik egymásnak, Ádámnak – és felénk - a patronokat. Szirtes Balázs és Kovács Róbert alakították ezt a két ütődött figurát. Nem marad hatástalan a híres betét-kettősük a darabban: „Professzor a nevem, hazám az egyetem… „ - kár, hogy ez a szöveg is részben a már említett újrafordítás áldozatává vált, de azért így is jól szórakoztunk… Még egy férfiszerep van az operettben: Csörsz báróé. Ezt a minden korrupcióra képes és hajlandó, a háttérből a szálakat mozgató személyt az Operaház jeles művésze, Tóth János formálta meg. (Az említett rádiófelvételen Maleczky Oszkár énekli!). A humor ebben a szerepben is megvan, ami nagyon jól áll neki, és basszusa is hatásos a bevezető jelenet férfihármasában. A díszletek Szolga István, a jelmez, mint már utaltam rá, Csonka Zsuzsanna, a koreográfia (a szép táncok, különösen a második felvonás báli jelenetében) Nádasdy András munkája. A zenekart a rutinos Farkas Pál irányította, most is kiválóan fogta össze együttesét. Évek óta vezényli zenekarát itt a Városmajor operett-előadásain, de előtte sokáig az Interoperettben a Pesti Vigadóból és a Belvárosi Színházból közvetített újévi gálák állandó karmestere volt. (Itt jegyzem meg, ha megbízható a műsorújság szerkesztése, jövő héten minden nap ő lesz Nagy Ibolya beszélgető partnere a Dankó Rádió élő operettadásában.) Egy szép, élvezetes nyáresti- a meleg éjszakába nyúló - klasszikus operettet láthattam. Búcsúzóul, a színpadi közreműködök mellett a solymászok is a színpadra jöttek a sólymukkal - hitelesítve a produkció "madarász"-történetét. Teltház előtt nagy sikerrel mutatkozott be a társulat Zeller Madarászával. Remélem, nem kell megint évtizedekig várnunk Zeller klasszikus operettjének következő bemutatójáig, amit szívesen vennék a Budapesti Operettszínházban, vagy akár a nemsokára teljes felújításon áteső Erkel Színház egy későbbi évadában. Addig is, míg ez az ábránd megvalósul, két linket hozok ide a YouTube-ről: az operett két részletét zenés filmekből, melyekben Kalmár Magda és Sárdy János látható-hallható: [url] http://operett.network.hu/video/karl_zeller_a_madarasz/zeller_a_madarasz__milka_dala__kalmar_magda-001; Milka dala – Kalmár Magda előadásában [/url] [url] http://operett.network.hu/video/karl_zeller_a_madarasz/sardy_janos__nagyapam_meg_ifju_volt_reszlet_zeller_madarasz_cimu_operettjebol;Ádám dala „Nagyapám még ifjú volt…”,énekli: Sárdy János[/url]
2032 Búbánat 2013-07-23 10:39:31 [Válasz erre: 2031 Búbánat 2013-07-23 10:37:50]
Bocsánat: nem csütörtökön, hanem pénteken kerül színre A madarász a Városmajorban.
Bocsánat: nem csütörtökön, hanem pénteken kerül színre A madarász a Városmajorban.
2031 Búbánat 2013-07-23 10:37:50 [Válasz erre: 2030 IVA 2013-07-23 00:36:49]
Köszönöm a linket. „Természetesen” készülök A madarászra. Már megvettem a jegyet Zeller klasszikus operettjére. Régen nem játsszák nálunk. Kissé egysíkú nálunk az operett-paletta: Lehár, Kálmán, Huszka, J. Strauss, Ábrahám, Jacobi egy-két darabja ismétlődik évről-évre. Ebbe az „unalomba” frissítően hathat majd: [url] http://www.szabadter.hu/varosmajori-szabadteri-szinpad/item/1370-karl-zeller-madarasz-operett-2013-julius-26.html; A madarász a Városmajori Szabadtéri Színpadon [/url] Csonka Zsuzsa tavaly is szép sikerrel szerepelt már ott: a Bál a Savoyban című operettben játszott, és csakúgy, mint tavaly, ezúttal is láthatjuk, sőt, most is ő tervezi – varratja meg a jelmezeket a darabhoz! Kíváncsian várom, milyen színpadi-zenei élményeket kapok az operett-előadásról – csak egyszer játsszák: a héten, csütörtökön (július 26.). És jöhetnének a többi bécsi, francia, angol klasszikus nagyoperettek is végre: Suppétól, Millöckertől, Oscar Strausstól, Falltól; Offenbach, Planquette, Hervé, Lecocq, Sullivan, Jones darabjai szintén „hiánycikkek” nálunk. És peresze elő lehetne venni a magyar szerzők kevésbé játszott zenés-színpadi alkotásait is, köztük a szintén nagyon régen nem játszott: Schubert-Berté Három a kislányát is.
Köszönöm a linket. „Természetesen” készülök A madarászra. Már megvettem a jegyet Zeller klasszikus operettjére. Régen nem játsszák nálunk. Kissé egysíkú nálunk az operett-paletta: Lehár, Kálmán, Huszka, J. Strauss, Ábrahám, Jacobi egy-két darabja ismétlődik évről-évre. Ebbe az „unalomba” frissítően hathat majd: [url] http://www.szabadter.hu/varosmajori-szabadteri-szinpad/item/1370-karl-zeller-madarasz-operett-2013-julius-26.html; A madarász a Városmajori Szabadtéri Színpadon [/url] Csonka Zsuzsa tavaly is szép sikerrel szerepelt már ott: a Bál a Savoyban című operettben játszott, és csakúgy, mint tavaly, ezúttal is láthatjuk, sőt, most is ő tervezi – varratja meg a jelmezeket a darabhoz! Kíváncsian várom, milyen színpadi-zenei élményeket kapok az operett-előadásról – csak egyszer játsszák: a héten, csütörtökön (július 26.). És jöhetnének a többi bécsi, francia, angol klasszikus nagyoperettek is végre: Suppétól, Millöckertől, Oscar Strausstól, Falltól; Offenbach, Planquette, Hervé, Lecocq, Sullivan, Jones darabjai szintén „hiánycikkek” nálunk. És peresze elő lehetne venni a magyar szerzők kevésbé játszott zenés-színpadi alkotásait is, köztük a szintén nagyon régen nem játszott: Schubert-Berté Három a kislányát is.
2030 IVA 2013-07-23 00:36:49
[url]http://www.atv.hu/videok/video-20130722-operett-kulonlegesseg-a-budapesti-nyari-fesztivalon;Csonka Zsuzsanna A madarászról és egyebekről[/url]
[url]http://www.atv.hu/videok/video-20130722-operett-kulonlegesseg-a-budapesti-nyari-fesztivalon;Csonka Zsuzsanna A madarászról és egyebekről[/url]
2029 Búbánat 2013-07-14 12:30:12 [Válasz erre: 1996 Búbánat 2013-06-26 15:21:35]
[url] http://szinhaz.hu/operett/52854-operettgala-a-varban-oroszlanok-vigyazzak-a-palotakoncertet; OPERETTGÁLA A VÁRBAN - OROSZLÁNOK VIGYÁZZÁK A PALOTAKONCERTET [/url] Szinhaz.hu, Magyar Színházi Portál, 2013. július 14. vasárnap, 07:00 Augusztusban a Budai Vár Oroszlános udvarán a legismertebb és legkedveltebb operettdallamokat hallgathatják az érdeklődők, ugyanis Nacsa Olivér ötlete nyomán életre kel a Budavári Palotakoncert. Augusztus 10-én nagyszabású operettgála helyszíne lesz az Oroszlános Udvar. A világszerte ismert és elismert magyar operettszerzők melódiái a Budapesti Operettszínház művészeinek előadásában csendülnek fel, akik július 11-én sajtótájékoztatón adtak ízelítőt a műsorból. A művészek múlt század eleji automobilokkal érkeztek a Lánchídon át a Budai Várba – a városiak és a turisták nagy örömére. „A nagyszabású gála ötletgazdája, Nacsa Olivér elmondta, azon kívül, hogy gyerekkora óta nagy operett-rajongó, a Budavári Palotakoncert megszervezésével régi vágya válik valóra, hiszen egy számára fontos ügyet karolhat fel.„Az operett egy hamisítatlan magyar műfaj, Magyarország pedig büszke lehet világszerte ismert operett szerzőire és előadóművészeire” – fogalmazott Nacsa, hangsúlyozva, hogy az esemény nem titkolt célja, hogy szélesebb körben megismertesse, megszerettesse az operett műfaját és hagyományt teremtsen. A Budavári Palotakoncert „hangulat-mintája” a Schönbrunni Nyári Koncertek világa volt. „Az operettjátszás gazdagíthatja az országimázst, főleg, ha Budapest egyik emblematikus helyszínén történik. Így esett a választás a Budai Vár Oroszlános udvarára” – mondta Nacsa Olivér, és kiemelte, ahhoz, hogy ötletét megvalósítsa, szükség volt olyan partnerekre, akik hasonlóképpen gondolkodnak és hasonló lelkesedéssel szeretnék népszerűsíteni a műfajt, mint például Vadász Dániel. Az Operaház és a Budapesti Operettszínház szólistája, a Budavári Palotajátékok művészeti vezetője személyes tapasztalatai alapján is úgy érezte, hogy a magyar operettnek „jár” egy ilyen nagyszabású rendezvény. Vadász Dániel pályafutása alatt több tucat országban lépett fel, és mindenhol azt tapasztalta, Lehár Ferencet és Kálmán Imrét a világ legnagyobb zeneszerzői közt tartják számon, és az operett mára „világmárka” lett. „Az, hogy az Operettszínház a kezdeményezés mellé állt autentikusabbá teszi ezt a szabadtéri zenés-színházi fesztivált. Az Operettszínház művészei már világszerte bizonyították tehetségüket, ezért biztos vagyok benne, hogy pár éven belül a Budavári Palotakoncert önálló „turistadesztinációvá” válik” – emelte ki a rendezvény művészeti vezetője, aki hozzátette, a Budavári Palotakoncert további célja az is, hogy a hazai és a nemzetközi televíziós csatornákon keresztül az operett több millió emberhez jusson el. Ehhez nyújt segítséget a Palotakoncert másik kiemelt partnere, az MTVA, aki az augusztus 10-i rendezvény felvételét augusztus 19-én, 20:30-tól mutatja be. A Budapesti Operettszínház direktora kiemelte, nagy öröm az Operett társulata számára, hogy ez a nagyszabású produkció létrejöhet egy különleges, kiváló akusztikával rendelkező helyszínen, mint az Oroszlános udvar, hiszen a színházzal évek óta azon dolgoznak, hogy egy hasonló zenés-színházi fesztivál induljon útjára, amely az operettet népszerűsíti. „Az operett egy szertartás-színház, az operettek történetei pedig olyan archaikus szálakat hordoznak, amelyek biztosítják az élő kapcsolatot a közönséggel. Az operett szerelemről, végtelen vágyakozásról és a humorról szól, arról, hogy bármit is hoz az élet, esély mindig van a boldogságra, amit azonban ki kell követelnünk magunknak, és még akkor is tudnunk kell nevetni, ha éppen arccal bukunk a földre” – magyarázta Kerényi Miklós Gábor. „Csak elavult játszási mód van, elavult operett nincsen” – szögezte leKERO®.”
[url] http://szinhaz.hu/operett/52854-operettgala-a-varban-oroszlanok-vigyazzak-a-palotakoncertet; OPERETTGÁLA A VÁRBAN - OROSZLÁNOK VIGYÁZZÁK A PALOTAKONCERTET [/url] Szinhaz.hu, Magyar Színházi Portál, 2013. július 14. vasárnap, 07:00 Augusztusban a Budai Vár Oroszlános udvarán a legismertebb és legkedveltebb operettdallamokat hallgathatják az érdeklődők, ugyanis Nacsa Olivér ötlete nyomán életre kel a Budavári Palotakoncert. Augusztus 10-én nagyszabású operettgála helyszíne lesz az Oroszlános Udvar. A világszerte ismert és elismert magyar operettszerzők melódiái a Budapesti Operettszínház művészeinek előadásában csendülnek fel, akik július 11-én sajtótájékoztatón adtak ízelítőt a műsorból. A művészek múlt század eleji automobilokkal érkeztek a Lánchídon át a Budai Várba – a városiak és a turisták nagy örömére. „A nagyszabású gála ötletgazdája, Nacsa Olivér elmondta, azon kívül, hogy gyerekkora óta nagy operett-rajongó, a Budavári Palotakoncert megszervezésével régi vágya válik valóra, hiszen egy számára fontos ügyet karolhat fel.„Az operett egy hamisítatlan magyar műfaj, Magyarország pedig büszke lehet világszerte ismert operett szerzőire és előadóművészeire” – fogalmazott Nacsa, hangsúlyozva, hogy az esemény nem titkolt célja, hogy szélesebb körben megismertesse, megszerettesse az operett műfaját és hagyományt teremtsen. A Budavári Palotakoncert „hangulat-mintája” a Schönbrunni Nyári Koncertek világa volt. „Az operettjátszás gazdagíthatja az országimázst, főleg, ha Budapest egyik emblematikus helyszínén történik. Így esett a választás a Budai Vár Oroszlános udvarára” – mondta Nacsa Olivér, és kiemelte, ahhoz, hogy ötletét megvalósítsa, szükség volt olyan partnerekre, akik hasonlóképpen gondolkodnak és hasonló lelkesedéssel szeretnék népszerűsíteni a műfajt, mint például Vadász Dániel. Az Operaház és a Budapesti Operettszínház szólistája, a Budavári Palotajátékok művészeti vezetője személyes tapasztalatai alapján is úgy érezte, hogy a magyar operettnek „jár” egy ilyen nagyszabású rendezvény. Vadász Dániel pályafutása alatt több tucat országban lépett fel, és mindenhol azt tapasztalta, Lehár Ferencet és Kálmán Imrét a világ legnagyobb zeneszerzői közt tartják számon, és az operett mára „világmárka” lett. „Az, hogy az Operettszínház a kezdeményezés mellé állt autentikusabbá teszi ezt a szabadtéri zenés-színházi fesztivált. Az Operettszínház művészei már világszerte bizonyították tehetségüket, ezért biztos vagyok benne, hogy pár éven belül a Budavári Palotakoncert önálló „turistadesztinációvá” válik” – emelte ki a rendezvény művészeti vezetője, aki hozzátette, a Budavári Palotakoncert további célja az is, hogy a hazai és a nemzetközi televíziós csatornákon keresztül az operett több millió emberhez jusson el. Ehhez nyújt segítséget a Palotakoncert másik kiemelt partnere, az MTVA, aki az augusztus 10-i rendezvény felvételét augusztus 19-én, 20:30-tól mutatja be. A Budapesti Operettszínház direktora kiemelte, nagy öröm az Operett társulata számára, hogy ez a nagyszabású produkció létrejöhet egy különleges, kiváló akusztikával rendelkező helyszínen, mint az Oroszlános udvar, hiszen a színházzal évek óta azon dolgoznak, hogy egy hasonló zenés-színházi fesztivál induljon útjára, amely az operettet népszerűsíti. „Az operett egy szertartás-színház, az operettek történetei pedig olyan archaikus szálakat hordoznak, amelyek biztosítják az élő kapcsolatot a közönséggel. Az operett szerelemről, végtelen vágyakozásról és a humorról szól, arról, hogy bármit is hoz az élet, esély mindig van a boldogságra, amit azonban ki kell követelnünk magunknak, és még akkor is tudnunk kell nevetni, ha éppen arccal bukunk a földre” – magyarázta Kerényi Miklós Gábor. „Csak elavult játszási mód van, elavult operett nincsen” – szögezte leKERO®.”
2028 Búbánat 2013-07-13 18:22:38
Az alábbi beszámoló-részlet "rímel" az előbbi hozzászólásainkra: „A Zeneakadémia operavizsgája a Magyar Állami Operaházban, 2013. június 30. KONDOR KATA írása” [url] http://operavilag.net/kiemelt/a-jovo-zeneje/; A jövő zenéje [/url] /Opera Világ, 2013. július 12. / „[…] A másik Orpheusz, az Offenbach-mű előadása páratlanul szellemesre sikeredett, és mint ilyen, elnyerte a közönség tetszését is. Mégis úgy éreztem – még ha ezzel valószínűleg kisebbségben is voltam –, hogy a rengeteg humoros elem és egymásra halmozott ötlet nem állt össze egységes koncepcióvá, így egy idő után kicsit fárasztó lett, hogy mindig történik még valami váratlan, anélkül, hogy bármi köze lenne az előzőekhez. Emellett kérdéseket vet fel, hogy szerencsés-e, ha a fiatal énekesek szereplési lehetőségeiben ennyire erőteljesen van jelen egyféle előadói stílus, hiszen az az ironizáló-abszurdba hajló megközelítés, ami legerőteljesebben ezt az Orpheusz az alvilágban-előadást jellemezte, kisebb-nagyobb (általában nagyobb) mértékben jellemző volt a másik két produkcióra, sőt, ugyanezen énekesek féléves vizsgájára is. Az előadás egyetlen vezérfonala a darab egyes fontosabb szereplőinek könnyűzenei stílusokhoz rendelése volt. Így lett Orpheuszból elektromos gitáros énekes (aki tudtommal az együtteseknek a hölgyek körében legnépszerűbb tagja szokott lenni), Styxből Elvis-imitátor, Pluto pedig egy kiégett rockerre emlékeztetett (ha esetleg valamelyik irányzatot nem sikerült tökéletesen felismernem, nézzék el a témában való járatlanságomat)...”
Az alábbi beszámoló-részlet "rímel" az előbbi hozzászólásainkra: „A Zeneakadémia operavizsgája a Magyar Állami Operaházban, 2013. június 30. KONDOR KATA írása” [url] http://operavilag.net/kiemelt/a-jovo-zeneje/; A jövő zenéje [/url] /Opera Világ, 2013. július 12. / „[…] A másik Orpheusz, az Offenbach-mű előadása páratlanul szellemesre sikeredett, és mint ilyen, elnyerte a közönség tetszését is. Mégis úgy éreztem – még ha ezzel valószínűleg kisebbségben is voltam –, hogy a rengeteg humoros elem és egymásra halmozott ötlet nem állt össze egységes koncepcióvá, így egy idő után kicsit fárasztó lett, hogy mindig történik még valami váratlan, anélkül, hogy bármi köze lenne az előzőekhez. Emellett kérdéseket vet fel, hogy szerencsés-e, ha a fiatal énekesek szereplési lehetőségeiben ennyire erőteljesen van jelen egyféle előadói stílus, hiszen az az ironizáló-abszurdba hajló megközelítés, ami legerőteljesebben ezt az Orpheusz az alvilágban-előadást jellemezte, kisebb-nagyobb (általában nagyobb) mértékben jellemző volt a másik két produkcióra, sőt, ugyanezen énekesek féléves vizsgájára is. Az előadás egyetlen vezérfonala a darab egyes fontosabb szereplőinek könnyűzenei stílusokhoz rendelése volt. Így lett Orpheuszból elektromos gitáros énekes (aki tudtommal az együtteseknek a hölgyek körében legnépszerűbb tagja szokott lenni), Styxből Elvis-imitátor, Pluto pedig egy kiégett rockerre emlékeztetett (ha esetleg valamelyik irányzatot nem sikerült tökéletesen felismernem, nézzék el a témában való járatlanságomat)...”
2027 Búbánat 2013-07-13 12:24:49 [Válasz erre: 2026 kugli 2013-07-13 12:09:57]
Kedves kugli! Nem Benned és bennünk van a hiba - a korszellem is más. Különben kifelejtettem a felsorolásból Szinetár Miklóst, aki mind az Operában, mind az Operettben, mind a szabadtéren, mind a Tv-ben, mind a rádióban, mind a moziban rendezett ragyogó operetteket, aki érti is, és szereti is a műfajt. Sajnos, ő is megöregedett, de belefáradt is már a "hajtásba", nyilván nem fog megújulni, a régi sikereket már ő sem támaszthatja fel, inkább attól tartok, idős korára nem tudja-nem akarja abbahagyni, ami nem megy már úgy, mint hajdan, és akarva-nem akarba beleszürkül a jelen semmitmondói csoportosulásaiba, pár szinttel alább adva azt, amit tudása, tehetsége, rátermettsége, sokszínűsége, a darab szerzőinek tisztelete okán egykor mércének tekinthettünk nála - ha a nevét a plakátokon olvashattuk.
Kedves kugli! Nem Benned és bennünk van a hiba - a korszellem is más. Különben kifelejtettem a felsorolásból Szinetár Miklóst, aki mind az Operában, mind az Operettben, mind a szabadtéren, mind a Tv-ben, mind a rádióban, mind a moziban rendezett ragyogó operetteket, aki érti is, és szereti is a műfajt. Sajnos, ő is megöregedett, de belefáradt is már a "hajtásba", nyilván nem fog megújulni, a régi sikereket már ő sem támaszthatja fel, inkább attól tartok, idős korára nem tudja-nem akarja abbahagyni, ami nem megy már úgy, mint hajdan, és akarva-nem akarba beleszürkül a jelen semmitmondói csoportosulásaiba, pár szinttel alább adva azt, amit tudása, tehetsége, rátermettsége, sokszínűsége, a darab szerzőinek tisztelete okán egykor mércének tekinthettünk nála - ha a nevét a plakátokon olvashattuk.
2026 kugli 2013-07-13 12:09:57
Sajnos ma a rendezők diktálnak! Azt hiszik: egy műből szabad bármit csinálni. Operetthez új versek - már fel sem tűnik. A darab cselekményét is "kifordítják" ez is természetes. Vegyük észre: nem csak a színpadi művekkel történik ez. Egykoron láttam én is a színházban - valamikor az 1950-es évek második felében. Szóval ha fizetnének érte - akkor se mennék el megnézni a mostani előadásokat. A hiba valószínű bennem lehet...
Sajnos ma a rendezők diktálnak! Azt hiszik: egy műből szabad bármit csinálni. Operetthez új versek - már fel sem tűnik. A darab cselekményét is "kifordítják" ez is természetes. Vegyük észre: nem csak a színpadi művekkel történik ez. Egykoron láttam én is a színházban - valamikor az 1950-es évek második felében. Szóval ha fizetnének érte - akkor se mennék el megnézni a mostani előadásokat. A hiba valószínű bennem lehet...
2025 Búbánat 2013-07-13 11:57:27 [Válasz erre: 2024 Búbánat 2013-07-13 11:37:49]
Hol vannak ma a Nádasdy Kálmánok, Seregi Lászlók, Vámos Lászlók, Békés Andrások, Mikó Andrások (a rádióból: Horváth Ádám, Bozó László, Solymosi Ottó, Rácz György, Cserés Miklós dr. alkotókhoz fogható kaliberű rendező-személyiségek), akik az operettet is nagyszerűen értették?
Hol vannak ma a Nádasdy Kálmánok, Seregi Lászlók, Vámos Lászlók, Békés Andrások, Mikó Andrások (a rádióból: Horváth Ádám, Bozó László, Solymosi Ottó, Rácz György, Cserés Miklós dr. alkotókhoz fogható kaliberű rendező-személyiségek), akik az operettet is nagyszerűen értették?
2024 Búbánat 2013-07-13 11:37:49
IVA megállapítását megerősítve, a Leányvásárban a minap CD-n megjelent egy keresztmetszet (a rádió teljes operettfelvételéből részletek) , 17 zeneszám van a korongon. Mind egytől egyig népszerű, jól ismert, mondhatni "sláger"-számok! Ha a kritikus szerint "sovány" történet, akkor ez is azt igazolja, hogy a morbid, minősíthetetlen átdolgozás során nemcsak a szüzséhez meg a szöveghez nyúltak hozzá, de a kritikus számára feltehetően ismeretlen, gazdag zeneanyagot is jelentősen megrövidítették Gothár Péter és munkatársai az operettbe kontárkodásukkal. Egyszer s mindenkorra: ne kapjon lehetőséget opera, operett, musical, rockopera, zenés vígjáték stb. rendezésére olyan valaki, aki nem a zenés színpad elkötelezett művésze! Nem is ért a zenéhez. Egy filmrendező rendezzen filmet, egy prózai rendező rendezzen prózát színészeivel. Régen a színházaknak volt saját alkalmazásban főállású rendezőik, néhány kivételtől eltekintve ma már nincs így: produkciókra kérnek fel innen-onnan rendezőket. Nem egy esetben olyanokat kérnek fel egy régi-új darab megrendezésére, akik még nem „próbálták ki magukat” abban a műfajban, ami számukra új, ismeretlen, idegen, de a felkínált pénznek ki nem tud ellenállni? Ez is magyarázhatja a sokszor érthetetlen (hozzá nem értő), ésszerűtlen, furcsa, szokatlan, sokszor felháborító, megbotránkoztató, de legalábbis erősen megosztó rendezések színrevitelét – és ez különösen akkor szembetűnő és abban nyilvánul meg, amikor és ahogyan a jól-rosszul ismert ZENE ellen indítják el önmegvalósító, önigazoló „hadjáratukat” - abban a hiszemben, ezzel most megváltják a világot, és ez kell a publikumnak, amihez a színészeken, az énekeseken kívül a közönség is megértő partnerük lesz. A pénz meg nem számít… Sajnos, mi, a néző-hallgató közönség, isszuk meg a levét ezeknek az erőltetett, kísérletezgető-próbálgató víziós, törekvéseknek. A színházból egyre kiveszőbb a jó ízlés, a kultúra, a közönség egy része is behódol, bedől az igénytelenségnek és beáll a „kultúrátlanság”, a hamisság szolgálatába… Akik pedig ezt erőltetik, de legalábbis hagyják: mossák kezüket…
IVA megállapítását megerősítve, a Leányvásárban a minap CD-n megjelent egy keresztmetszet (a rádió teljes operettfelvételéből részletek) , 17 zeneszám van a korongon. Mind egytől egyig népszerű, jól ismert, mondhatni "sláger"-számok! Ha a kritikus szerint "sovány" történet, akkor ez is azt igazolja, hogy a morbid, minősíthetetlen átdolgozás során nemcsak a szüzséhez meg a szöveghez nyúltak hozzá, de a kritikus számára feltehetően ismeretlen, gazdag zeneanyagot is jelentősen megrövidítették Gothár Péter és munkatársai az operettbe kontárkodásukkal. Egyszer s mindenkorra: ne kapjon lehetőséget opera, operett, musical, rockopera, zenés vígjáték stb. rendezésére olyan valaki, aki nem a zenés színpad elkötelezett művésze! Nem is ért a zenéhez. Egy filmrendező rendezzen filmet, egy prózai rendező rendezzen prózát színészeivel. Régen a színházaknak volt saját alkalmazásban főállású rendezőik, néhány kivételtől eltekintve ma már nincs így: produkciókra kérnek fel innen-onnan rendezőket. Nem egy esetben olyanokat kérnek fel egy régi-új darab megrendezésére, akik még nem „próbálták ki magukat” abban a műfajban, ami számukra új, ismeretlen, idegen, de a felkínált pénznek ki nem tud ellenállni? Ez is magyarázhatja a sokszor érthetetlen (hozzá nem értő), ésszerűtlen, furcsa, szokatlan, sokszor felháborító, megbotránkoztató, de legalábbis erősen megosztó rendezések színrevitelét – és ez különösen akkor szembetűnő és abban nyilvánul meg, amikor és ahogyan a jól-rosszul ismert ZENE ellen indítják el önmegvalósító, önigazoló „hadjáratukat” - abban a hiszemben, ezzel most megváltják a világot, és ez kell a publikumnak, amihez a színészeken, az énekeseken kívül a közönség is megértő partnerük lesz. A pénz meg nem számít… Sajnos, mi, a néző-hallgató közönség, isszuk meg a levét ezeknek az erőltetett, kísérletezgető-próbálgató víziós, törekvéseknek. A színházból egyre kiveszőbb a jó ízlés, a kultúra, a közönség egy része is behódol, bedől az igénytelenségnek és beáll a „kultúrátlanság”, a hamisság szolgálatába… Akik pedig ezt erőltetik, de legalábbis hagyják: mossák kezüket…
2023 IVA 2013-07-13 03:13:27 [Válasz erre: 2019 Heiner Lajos 2013-07-11 11:19:17]
Nekem is Márok Tamás kritikája tűnik őszintének. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a kritikus ismeri a darabot, ha ezt írja: „Jacobi Viktor Leányvására aranyos történet, csak kicsit sovány egy egész estére. A bonyodalom kevés, főhőseink boldogságának fenyegetése nincs elég erőteljesen megkomponálva, kevés benne a dal, különösen a sláger.” A Leányvásár cselekménye ugyanis nem soványabb, mint az operetteké és a legtöbb vígoperáé általában, sőt az operák egy részéénél sem. És bocsánat: a Leányvásár hemzseg a daloktól (amibe a duettek, együttesek is beleszámítanak), különösen a slágerektől. Ami pedig kitölt egy egész estét egy operettszínházban, az kitölti a Dóm téren is, legfeljebb a látványtervezés és a hangtechnika törvényei térhetnek el. Bár sok és egyre több hibás áruval találkozom, mégsem győzök csodálkozni azon, hogy hiányozhat újságíróból, gépíróból, szerkesztőből annyi igényesség, hogy egy írás ennyi hibával jelenjen meg. Az előadás primadonnájának neve Bordás Barbara. Lehet, hogy a Tisza táján elcserélték a köztévé gasztroangyalának nevével: mindkét kritikus cikkében hibásan szerepel. „Horváth Péter DLA” egyetlen ömlengő mondatával önmaga ismeri be, amit Búbánat – velem együtt – kiolvas az írásából: ahhoz a körhöz tartozik, amelyben nem illik terhelőt mondani egy Gothár-rendezésről, illetve olyan munkáról, amelyet a „divatos” (Márok) Varró Dániel neve is fémjelez. „Édes, lüke, bűbájos játék született.” - A lüke ugyanis a hülye azonos értékű szinonimája. Hülyeséggel traktálni több ezres nézőtábort, aki súlyos ezreket fizetett (mellesleg úgy kellett nekik) olyan helyen, ahol hagyományosan a magyar és egyetemes drámakultúra csúcsteljesítményeit viszik színre féltő igényességgel, nem illik, sőt nem is tisztességes. Ha egy lüke születik (bocsánat a tudománytalan és durva kifejezésért), az tragédia! Kivéve, ha a mi kutyánk kölykéről van szó: akkor édes, bűbájos is lehet.
Nekem is Márok Tamás kritikája tűnik őszintének. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a kritikus ismeri a darabot, ha ezt írja: „Jacobi Viktor Leányvására aranyos történet, csak kicsit sovány egy egész estére. A bonyodalom kevés, főhőseink boldogságának fenyegetése nincs elég erőteljesen megkomponálva, kevés benne a dal, különösen a sláger.” A Leányvásár cselekménye ugyanis nem soványabb, mint az operetteké és a legtöbb vígoperáé általában, sőt az operák egy részéénél sem. És bocsánat: a Leányvásár hemzseg a daloktól (amibe a duettek, együttesek is beleszámítanak), különösen a slágerektől. Ami pedig kitölt egy egész estét egy operettszínházban, az kitölti a Dóm téren is, legfeljebb a látványtervezés és a hangtechnika törvényei térhetnek el. Bár sok és egyre több hibás áruval találkozom, mégsem győzök csodálkozni azon, hogy hiányozhat újságíróból, gépíróból, szerkesztőből annyi igényesség, hogy egy írás ennyi hibával jelenjen meg. Az előadás primadonnájának neve Bordás Barbara. Lehet, hogy a Tisza táján elcserélték a köztévé gasztroangyalának nevével: mindkét kritikus cikkében hibásan szerepel. „Horváth Péter DLA” egyetlen ömlengő mondatával önmaga ismeri be, amit Búbánat – velem együtt – kiolvas az írásából: ahhoz a körhöz tartozik, amelyben nem illik terhelőt mondani egy Gothár-rendezésről, illetve olyan munkáról, amelyet a „divatos” (Márok) Varró Dániel neve is fémjelez. „Édes, lüke, bűbájos játék született.” - A lüke ugyanis a hülye azonos értékű szinonimája. Hülyeséggel traktálni több ezres nézőtábort, aki súlyos ezreket fizetett (mellesleg úgy kellett nekik) olyan helyen, ahol hagyományosan a magyar és egyetemes drámakultúra csúcsteljesítményeit viszik színre féltő igényességgel, nem illik, sőt nem is tisztességes. Ha egy lüke születik (bocsánat a tudománytalan és durva kifejezésért), az tragédia! Kivéve, ha a mi kutyánk kölykéről van szó: akkor édes, bűbájos is lehet.
2022 IVA 2013-07-13 02:04:08 [Válasz erre: 2010 Búbánat 2013-07-09 22:47:00]
Osztom a felháborodásodat, kedves Búbánat.
Osztom a felháborodásodat, kedves Búbánat.
2021 Búbánat 2013-07-11 14:42:41
Olvasom a Metropol újságban, hogy "Operettreneszánszt" hirdetett a súlyos zenedrámák bemutatása mellett a berlini Komische Operben a pécsi születésű Nánási Henrik, aki tavaly óta a színház főzeneigazgatója, és az ausztrál származású intendáns, Barrie Kosky. Kálmán Imre A csikágói hercegnő című művét Kovács János vezényli, a tenor főszerepet Nyári Zoltán alakítja.
Olvasom a Metropol újságban, hogy "Operettreneszánszt" hirdetett a súlyos zenedrámák bemutatása mellett a berlini Komische Operben a pécsi születésű Nánási Henrik, aki tavaly óta a színház főzeneigazgatója, és az ausztrál származású intendáns, Barrie Kosky. Kálmán Imre A csikágói hercegnő című művét Kovács János vezényli, a tenor főszerepet Nyári Zoltán alakítja.
2020 Búbánat 2013-07-11 14:30:41 [Válasz erre: 2019 Heiner Lajos 2013-07-11 11:19:17]
Az első kritika szerintem közelebb állhat az "igazsághoz" - korrekt munka. A második írás számomra olybá' tűnik, mintha a színészek-rendezők "céhe" felkért volna valakit a saját szájízük szerint megfogalmazott, öntömjénező - a számukra ismeretlen operett világa helyett a mi korunk polgári "való világát" felmagasztaló - "dolgozat" elkészítésére. Miután ő ezt megírta, a feladat részéről letudva, kipipálva, az érte kapott honorárium zsebre vágva. A megbízóik pedig elégedetten sütkérezhetnek tovább a Tisza-parton. Ennyit ért a Leányvásár Szegeden, szabadtéren, 2013 júliusában.
Az első kritika szerintem közelebb állhat az "igazsághoz" - korrekt munka. A második írás számomra olybá' tűnik, mintha a színészek-rendezők "céhe" felkért volna valakit a saját szájízük szerint megfogalmazott, öntömjénező - a számukra ismeretlen operett világa helyett a mi korunk polgári "való világát" felmagasztaló - "dolgozat" elkészítésére. Miután ő ezt megírta, a feladat részéről letudva, kipipálva, az érte kapott honorárium zsebre vágva. A megbízóik pedig elégedetten sütkérezhetnek tovább a Tisza-parton. Ennyit ért a Leányvásár Szegeden, szabadtéren, 2013 júliusában.
2019 Heiner Lajos 2013-07-11 11:19:17 [Válasz erre: 2010 Búbánat 2013-07-09 22:47:00]
Ket iras a szegedi Leanyvasarrol: http://tiszatajonline.hu/?p=34099 http://tiszatajonline.hu/?p=34093
Ket iras a szegedi Leanyvasarrol: http://tiszatajonline.hu/?p=34099 http://tiszatajonline.hu/?p=34093
2018 Búbánat 2013-07-11 10:47:52 [Válasz erre: 2017 Búbánat 2013-07-11 10:41:17]
Pontosabban: "palota-koncerten" a Várban.
Pontosabban: "palota-koncerten" a Várban.
2017 Búbánat 2013-07-11 10:41:17 [Válasz erre: 2016 telramund 2013-07-11 09:41:49]
Értem már. Nos, ezzel én sem találkoztam benne. Igaz, nem is hallottam a megrendelő lapról. Mindegy, mert én mindenképpen megveszem a kétkötetes operett-könyvet, ha lehet, már a várpalotai operett-koncerten.
Értem már. Nos, ezzel én sem találkoztam benne. Igaz, nem is hallottam a megrendelő lapról. Mindegy, mert én mindenképpen megveszem a kétkötetes operett-könyvet, ha lehet, már a várpalotai operett-koncerten.
2016 telramund 2013-07-11 09:41:49 [Válasz erre: 2015 Búbánat 2013-07-10 23:35:11]
Úgy irták nekem, hogy a következő operett kötetben,ami tegnap jelent meg benne lesz egy megrendelő lap a két kötetes nagy operett könyvre Az nem volt benne,legalább is ,amit én vettem "Leányvásárt" abban nem volt.
Úgy irták nekem, hogy a következő operett kötetben,ami tegnap jelent meg benne lesz egy megrendelő lap a két kötetes nagy operett könyvre Az nem volt benne,legalább is ,amit én vettem "Leányvásárt" abban nem volt.
2014 telramund 2013-07-10 13:29:49 [Válasz erre: 2013 Búbánat 2013-07-10 12:39:10]
Az enyémből hiányzott a megrendelő lap.
Az enyémből hiányzott a megrendelő lap.
2013 Búbánat 2013-07-10 12:39:10 [Válasz erre: 2012 Andante Spianato 2013-07-10 12:19:17]
Azért még nem adtam fel, és örök optimistaként hiszem, hogy kapunk-látunk-hallunk még "normális"-régi operetteket is, melyekhez nem nyúlnak hozzá. De most vidám vagyok, mert a mai naptól kapható a Leányvásár-kötet a Híres Operettek- sorozatból az újságárusoknál, és a zenei CD-mellékletén - már meg is hallgattam - rajta van az eredeti zene, a jól ismert régi dalszövegekkel, kedvenc előadók tolmácsolásában a rádió 1964-es, teljes stúdiófelvételéről. (70 percben)
Azért még nem adtam fel, és örök optimistaként hiszem, hogy kapunk-látunk-hallunk még "normális"-régi operetteket is, melyekhez nem nyúlnak hozzá. De most vidám vagyok, mert a mai naptól kapható a Leányvásár-kötet a Híres Operettek- sorozatból az újságárusoknál, és a zenei CD-mellékletén - már meg is hallgattam - rajta van az eredeti zene, a jól ismert régi dalszövegekkel, kedvenc előadók tolmácsolásában a rádió 1964-es, teljes stúdiófelvételéről. (70 percben)
2012 Andante Spianato 2013-07-10 12:19:17 [Válasz erre: 2010 Búbánat 2013-07-09 22:47:00]
Nagyon elszomorító hír és hírek!
Nagyon elszomorító hír és hírek!
2011 Búbánat 2013-07-09 22:48:02
Hozzájutottam Winkler Gábor Operett – szubjektív kalauz egy varázslatos világban című, hamarosan megjelenő könyvének szórólapjához. Beteszem ide a topicba tájékoztatásul: Szerzőnk fő hivatása a gyógyítás, belgyógyász-diabetológusként végzi napi munkáját. Legfőbb hobbija a zenés színpad, ebben szinte minden műfajban otthon van. A zenei könyvek írásában az első nagyszabású munkája a négykötetes Barangolás az operák világában c. könyve volt a Tudomány Kiadó gondozásában. Az operettekről írott könyve ugyan szubjektív válogatás, de nem túlzás a lexikon kifejezést használni a 242 operettet részletesen ismertető könyvről, 66 szerző munkásságát bemutatva. A szerzők minden operettjének főbb adatai megtalálhatóak, így a mintegy két évszázad operett termésének minden fontos részlete kibontakozik az olvasó előtt. A zeneszerzők ABC sorrendjében haladva először egy portré és a szerző életét bemutató legfontosabb életrajzi adatok találhatók. Az életrajzot a szerző minden operettjének felsorolása zárja, benne a legfontosabb alapadatokkal. A legismertebb operettek részletes ismertetése következik azonos struktúrát követve: először a lexikális adatok, a szereplők hangfajjal, majd a cselekmény olvasmányos leírása, a műhöz kapcsolódó érdekességek, a legismertebb részletek kezdősora, végül a CD, DVD hozzáférések felsorolása. A könyv kezelhetőségét számos mutató egészíti ki: névmutató, operett mutató (magyar és eredeti néven) slágerek kezdősorai ABC rendben, kronológiai mutató. A már korábban megcsodált lenyűgöző stílus most is élvezetes olvasmányt eredményez, amit a pesti és vidéki színházak előadás felvételei színesítenek. Igazi kuriózum, hogy 42 kép is megjelenik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet jóvoltából XIX. század végi fotókkal. A bevezetőt a Fővárosi Operett Színház főigazgatója, Kerényi Miklós Gábor írta. A kétkötetes könyv hosszas előkészületek után egy jelentős hazai eseményre jelenik meg: idén indul útjára az operett szerelmeseinek legnagyobb örömére a Budavári Palotakoncert 2013. augusztus 10-én, amelynek célja a műfaj megszerettetése, a hazai idegenforgalom színesítése egy népszerű programsorozattal. A könyv itt vásárolható meg először, majd a továbbiakban a Rózsavölgyi Zeneműboltban, a Kossuth Kiadó boltjaiban, valamint a Tudomány Kiadóban. A két kötet bolti ára: 19.500,- Ft Mérete: 165 x 235 mm, keménytáblás színes borítóval, a belív matt műnyomó papíron, cérnafűzve
Hozzájutottam Winkler Gábor Operett – szubjektív kalauz egy varázslatos világban című, hamarosan megjelenő könyvének szórólapjához. Beteszem ide a topicba tájékoztatásul: Szerzőnk fő hivatása a gyógyítás, belgyógyász-diabetológusként végzi napi munkáját. Legfőbb hobbija a zenés színpad, ebben szinte minden műfajban otthon van. A zenei könyvek írásában az első nagyszabású munkája a négykötetes Barangolás az operák világában c. könyve volt a Tudomány Kiadó gondozásában. Az operettekről írott könyve ugyan szubjektív válogatás, de nem túlzás a lexikon kifejezést használni a 242 operettet részletesen ismertető könyvről, 66 szerző munkásságát bemutatva. A szerzők minden operettjének főbb adatai megtalálhatóak, így a mintegy két évszázad operett termésének minden fontos részlete kibontakozik az olvasó előtt. A zeneszerzők ABC sorrendjében haladva először egy portré és a szerző életét bemutató legfontosabb életrajzi adatok találhatók. Az életrajzot a szerző minden operettjének felsorolása zárja, benne a legfontosabb alapadatokkal. A legismertebb operettek részletes ismertetése következik azonos struktúrát követve: először a lexikális adatok, a szereplők hangfajjal, majd a cselekmény olvasmányos leírása, a műhöz kapcsolódó érdekességek, a legismertebb részletek kezdősora, végül a CD, DVD hozzáférések felsorolása. A könyv kezelhetőségét számos mutató egészíti ki: névmutató, operett mutató (magyar és eredeti néven) slágerek kezdősorai ABC rendben, kronológiai mutató. A már korábban megcsodált lenyűgöző stílus most is élvezetes olvasmányt eredményez, amit a pesti és vidéki színházak előadás felvételei színesítenek. Igazi kuriózum, hogy 42 kép is megjelenik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet jóvoltából XIX. század végi fotókkal. A bevezetőt a Fővárosi Operett Színház főigazgatója, Kerényi Miklós Gábor írta. A kétkötetes könyv hosszas előkészületek után egy jelentős hazai eseményre jelenik meg: idén indul útjára az operett szerelmeseinek legnagyobb örömére a Budavári Palotakoncert 2013. augusztus 10-én, amelynek célja a műfaj megszerettetése, a hazai idegenforgalom színesítése egy népszerű programsorozattal. A könyv itt vásárolható meg először, majd a továbbiakban a Rózsavölgyi Zeneműboltban, a Kossuth Kiadó boltjaiban, valamint a Tudomány Kiadóban. A két kötet bolti ára: 19.500,- Ft Mérete: 165 x 235 mm, keménytáblás színes borítóval, a belív matt műnyomó papíron, cérnafűzve
2010 Búbánat 2013-07-09 22:47:00
Jacobi Leányvásár című operettje nekünk, magyaroknak, olyan „klasszikus”, zenés-színpadi alkotás, mint saját korában mondjuk Fall Sztambul rózsája és a Pompadourja, vagy Oscar Straus Varázskeringője vagy a Legénybúcsúja volt. De Lehár és Kálmán nem hazai földön bemutatott alkotásait is említhetném. Nem hallottam arról, hogy – velünk ellentétben – saját hazájukban (ott, ahol ezek a világhírű komponisták és szerzőtársak éltek, ott, ahol darabjaiknak először tapsolt a közönség) merészelte volna valaki felvetni – de még meg is valósítani – egy szerzőjük által jóváhagyott, véglegesen befejezett operett eredeti szövegkönyvét évtizedekkel később kicserélni másra, hozzá új verseket íratni, és esetleg még a zenét is megkurtítani, áthangszerelni. Ezt történt most Szegeden, ahol a Szabadtéri Játékokon bemutattak egy operettet Jacobitól, de az alkotók utóbb őszintén bevallották: ők nem abban érdekeltek, hogy a nézőközönség igazi Jacobi-operettben részesüljön, viszont kapnak majd valami egészen újat, mást – de azért meghagyták darabjukhoz a „Leányvásár” csalogató címet. Érdekes, anno, amikor hónapokra külföldre utazott az Operettszínház társulata vendégszerepelni NSZK-ba vagy Japánba (A víg özvegy, A mosoly országa, Csárdáskirálynő, Bál a Savoyban, A cigánybáró, A denevér stb.) nem azon töprengett a direktor, hogy vajon hogyan fogadja majd produkcióját az ottani – idegen – publikum; biztosra ment, mert tudta, az operettet jól ismerő, értő közönség elé viszi ki. Ők a klasszikus operett-darabokat díjazták, és nem igényeltek valami "kikacsintós" mű-operettféleséget; azt kérték tőlünk, amiről tudták, hogy abban mi vagyunk a profik, és őrizzük a hagyományait; ami már sokszor bevált, és ami várhatóan újra sikerre számíthat a náluk, és a színházlátogatót nem teszi ki feleslegesen meghökkentő vagy megbotránkoztató izgalmaknak. Azért rizikós lett volna a Denevér helyett a Dr. Bőregérrel kísérletezni… Az Operettszínházban, de más teátrumokban is, az utóbbi években dívik: mindent átírnak, aktualizálnak, kifordítanak, újrafordítanak, belemagyaráznak, „megmagyaráznak” – most ez a trendi. Csak nem értem, minek, kinek és miért? Mondják, az ifjúságot már csak így lehet megszólítani, becsalogatni a teátrumba, és csak az ilyesféle átdolgozásokkal lehet az operett műfajnak újabb híveket toborozni. Szerintem ez nem igaz! Ebben nem hiszek! Az utóbbi években láttam a Bajadért, a Cigányszerelmt, a Csókos asszonyt, a Mágnás Miskát, a Marica grófnőt, a Cirkuszhercegnőt és a Viktóriát, de láttam a szolnokiak Leányvásárát is. Rendezőjük ezekben az esetekben „visszafogták” önnön kísérletező kedvüket, és szerencsére maradtak a hagyományosnál. És jött is – maradt is a siker. Ismereteim szerint alig történt valami változás bennük az eredeti bemutató szinopszisához és librettójához képest. Nem úgy az előző évek botrányos A víg özvegy, A párizsi élet, Egy éj Velencében, Dr. Bőregér, Madam Pompadour és a Csárdáskirálynő című operettek esetében. Ezeket a darabokat sok helyen drasztikus beavatkozások szabdalták szét: ami maradt, szinte ismeretlen szöveg, vers, cselekmény, szüzsé, meghúzott zene. Egy-két kivételtől eltekintve hamar lekerültek a színről, mert a közönséget nem lehet becsapni. Ők jóhiszeműek, de azért nem felejtenek: ha azt látják-hallják, hogy egész mást kapnak, mint ami a darabról az emlékeikben él, akkor köszönik, nem kérnek belőle. Ugyanis a klasszikus alkotások ma is ugyanúgy hatnak, mint régen, azokról legfeljebb a port kell letörölni, de amúgy tilos lenne hozzányúlni, mert akkor már az nem ugyanaz. Ha a színház önfejűen, nem látja be tévedését és ragaszkodik a polgárpukkasztó, ízlésficamra hajazó produktumához, és szembe megy régi publikumával, aki továbbra is várná a régtől ismert, megszokott, és elvárt értékeket, akkor ebből csak igen nehezen feloldható konfliktus kerekedik. Van egy módszer, amihez már létezik kitaposott út: a pályáztatás. Teljesen új darabot kell íratni, megkomponáltatni. Akkor nem kell óvatoskodnia, fortélyoskodnia, és a közönség is időben tudhatja, mire számíthat. Ezzel feloldható a vázolt ellentét, és mindenki elégedett lehet: azt kapják, amit rendeltek. Aki az újra kíváncsi, arra megy be a színházba. Aki a régit, a „klasszikust” igényli továbbra is, szintén nem fog csalódni, mert ahhoz is hozzájuthat a színházában. De hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó(!) darabjaként bemutatott Leányvásárt meghamisították, és valójában egy egész más történetet vittek ugyanezen név (cím) alatt Jacobi alkotásaként a színpadra fel, az nonszensz! Véleményem szerint ez nem a Leányvásár, hanem annak egy taszító, kifordított maszlagja. Szereti - nem szereti, tessék venni, nem kap mást-alapon. Ezzel a bemutatóval teljesen megfosztották ezt a népszerű operettet attól a nemes patinától, mely az eredeti szerzői elképzelések szerint vonta be híres alkotásukat, és immár száz éve hirdeti a mű nagyszerűségét. Ezt a szellemében és adaptációjában merőben idegen valamit, egy „más”-t csak elutasítani tudom. Az operettjátszás másfél évszázada - évtizedek alatt - kitaposott mezsgyén haladt – eddig. Erről az útról letérni az maga az operett megtagadása. Semmi bajom nem lenne ezzel a Leányvásárral, ha nem Jacobi Viktor - Bródy Miksa – Martos Ferenc operettjeként adták volna elő, és változtattak volna a címén. Ha mondjuk így hirdették volna meg az új bemutatót: „Kövérek vs. soványak – avagy a bevásárolt leány. Zenéjét Jacobi nyomán átdolgozta: X, szövegét írta: Y, versei írta: Z.” Mindenféle összehasonlítgatás és előzményekre való tekintet nélkül egyértelműen új darabként könyveltem volna el - és nem foglalkoztatott volna többé. Ami hozzám eljutott erről a szegedi szabadtérim produkcióról, annak alapján kétlem, hogy a színpadra átdolgozó alkotók a hangoztatott céljaikat (széles közönség igényes szórakoztatása) elérték. De ha mégis elégedettek voltak a látnivalókkal, és tetszett nekik ez az alkotás, úgy tegye mindenki szívére a kezét, mert, mégis, amit láttak-hallottak az minden volt csak nem operett; a bemutatott Leányvásár nem a Jacobi Leányvására, mert nem egy „nagyoperettet” vittek színpadra, hanem egy nagy (……). Udvariasan, a kipontozott helyre én a „zöldséget” kifejezést gondoltam oda.
Jacobi Leányvásár című operettje nekünk, magyaroknak, olyan „klasszikus”, zenés-színpadi alkotás, mint saját korában mondjuk Fall Sztambul rózsája és a Pompadourja, vagy Oscar Straus Varázskeringője vagy a Legénybúcsúja volt. De Lehár és Kálmán nem hazai földön bemutatott alkotásait is említhetném. Nem hallottam arról, hogy – velünk ellentétben – saját hazájukban (ott, ahol ezek a világhírű komponisták és szerzőtársak éltek, ott, ahol darabjaiknak először tapsolt a közönség) merészelte volna valaki felvetni – de még meg is valósítani – egy szerzőjük által jóváhagyott, véglegesen befejezett operett eredeti szövegkönyvét évtizedekkel később kicserélni másra, hozzá új verseket íratni, és esetleg még a zenét is megkurtítani, áthangszerelni. Ezt történt most Szegeden, ahol a Szabadtéri Játékokon bemutattak egy operettet Jacobitól, de az alkotók utóbb őszintén bevallották: ők nem abban érdekeltek, hogy a nézőközönség igazi Jacobi-operettben részesüljön, viszont kapnak majd valami egészen újat, mást – de azért meghagyták darabjukhoz a „Leányvásár” csalogató címet. Érdekes, anno, amikor hónapokra külföldre utazott az Operettszínház társulata vendégszerepelni NSZK-ba vagy Japánba (A víg özvegy, A mosoly országa, Csárdáskirálynő, Bál a Savoyban, A cigánybáró, A denevér stb.) nem azon töprengett a direktor, hogy vajon hogyan fogadja majd produkcióját az ottani – idegen – publikum; biztosra ment, mert tudta, az operettet jól ismerő, értő közönség elé viszi ki. Ők a klasszikus operett-darabokat díjazták, és nem igényeltek valami "kikacsintós" mű-operettféleséget; azt kérték tőlünk, amiről tudták, hogy abban mi vagyunk a profik, és őrizzük a hagyományait; ami már sokszor bevált, és ami várhatóan újra sikerre számíthat a náluk, és a színházlátogatót nem teszi ki feleslegesen meghökkentő vagy megbotránkoztató izgalmaknak. Azért rizikós lett volna a Denevér helyett a Dr. Bőregérrel kísérletezni… Az Operettszínházban, de más teátrumokban is, az utóbbi években dívik: mindent átírnak, aktualizálnak, kifordítanak, újrafordítanak, belemagyaráznak, „megmagyaráznak” – most ez a trendi. Csak nem értem, minek, kinek és miért? Mondják, az ifjúságot már csak így lehet megszólítani, becsalogatni a teátrumba, és csak az ilyesféle átdolgozásokkal lehet az operett műfajnak újabb híveket toborozni. Szerintem ez nem igaz! Ebben nem hiszek! Az utóbbi években láttam a Bajadért, a Cigányszerelmt, a Csókos asszonyt, a Mágnás Miskát, a Marica grófnőt, a Cirkuszhercegnőt és a Viktóriát, de láttam a szolnokiak Leányvásárát is. Rendezőjük ezekben az esetekben „visszafogták” önnön kísérletező kedvüket, és szerencsére maradtak a hagyományosnál. És jött is – maradt is a siker. Ismereteim szerint alig történt valami változás bennük az eredeti bemutató szinopszisához és librettójához képest. Nem úgy az előző évek botrányos A víg özvegy, A párizsi élet, Egy éj Velencében, Dr. Bőregér, Madam Pompadour és a Csárdáskirálynő című operettek esetében. Ezeket a darabokat sok helyen drasztikus beavatkozások szabdalták szét: ami maradt, szinte ismeretlen szöveg, vers, cselekmény, szüzsé, meghúzott zene. Egy-két kivételtől eltekintve hamar lekerültek a színről, mert a közönséget nem lehet becsapni. Ők jóhiszeműek, de azért nem felejtenek: ha azt látják-hallják, hogy egész mást kapnak, mint ami a darabról az emlékeikben él, akkor köszönik, nem kérnek belőle. Ugyanis a klasszikus alkotások ma is ugyanúgy hatnak, mint régen, azokról legfeljebb a port kell letörölni, de amúgy tilos lenne hozzányúlni, mert akkor már az nem ugyanaz. Ha a színház önfejűen, nem látja be tévedését és ragaszkodik a polgárpukkasztó, ízlésficamra hajazó produktumához, és szembe megy régi publikumával, aki továbbra is várná a régtől ismert, megszokott, és elvárt értékeket, akkor ebből csak igen nehezen feloldható konfliktus kerekedik. Van egy módszer, amihez már létezik kitaposott út: a pályáztatás. Teljesen új darabot kell íratni, megkomponáltatni. Akkor nem kell óvatoskodnia, fortélyoskodnia, és a közönség is időben tudhatja, mire számíthat. Ezzel feloldható a vázolt ellentét, és mindenki elégedett lehet: azt kapják, amit rendeltek. Aki az újra kíváncsi, arra megy be a színházba. Aki a régit, a „klasszikust” igényli továbbra is, szintén nem fog csalódni, mert ahhoz is hozzájuthat a színházában. De hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó(!) darabjaként bemutatott Leányvásárt meghamisították, és valójában egy egész más történetet vittek ugyanezen név (cím) alatt Jacobi alkotásaként a színpadra fel, az nonszensz! Véleményem szerint ez nem a Leányvásár, hanem annak egy taszító, kifordított maszlagja. Szereti - nem szereti, tessék venni, nem kap mást-alapon. Ezzel a bemutatóval teljesen megfosztották ezt a népszerű operettet attól a nemes patinától, mely az eredeti szerzői elképzelések szerint vonta be híres alkotásukat, és immár száz éve hirdeti a mű nagyszerűségét. Ezt a szellemében és adaptációjában merőben idegen valamit, egy „más”-t csak elutasítani tudom. Az operettjátszás másfél évszázada - évtizedek alatt - kitaposott mezsgyén haladt – eddig. Erről az útról letérni az maga az operett megtagadása. Semmi bajom nem lenne ezzel a Leányvásárral, ha nem Jacobi Viktor - Bródy Miksa – Martos Ferenc operettjeként adták volna elő, és változtattak volna a címén. Ha mondjuk így hirdették volna meg az új bemutatót: „Kövérek vs. soványak – avagy a bevásárolt leány. Zenéjét Jacobi nyomán átdolgozta: X, szövegét írta: Y, versei írta: Z.” Mindenféle összehasonlítgatás és előzményekre való tekintet nélkül egyértelműen új darabként könyveltem volna el - és nem foglalkoztatott volna többé. Ami hozzám eljutott erről a szegedi szabadtérim produkcióról, annak alapján kétlem, hogy a színpadra átdolgozó alkotók a hangoztatott céljaikat (széles közönség igényes szórakoztatása) elérték. De ha mégis elégedettek voltak a látnivalókkal, és tetszett nekik ez az alkotás, úgy tegye mindenki szívére a kezét, mert, mégis, amit láttak-hallottak az minden volt csak nem operett; a bemutatott Leányvásár nem a Jacobi Leányvására, mert nem egy „nagyoperettet” vittek színpadra, hanem egy nagy (……). Udvariasan, a kipontozott helyre én a „zöldséget” kifejezést gondoltam oda.
2009 Búbánat 2013-07-09 19:22:02 [Válasz erre: 2006 telramund 2013-07-06 13:33:52]
Egész kíváncsivá tettél?...
Egész kíváncsivá tettél?...
2008 törpekirály 2013-07-06 16:51:46
Nem láttam belőle semmit,de a cikket én is olvastam,felháboritónak tartom a darab rongálását.Nem tudom,van e örököse Jakobinak és beleszólása egyáltalán.Azt tudom hogy Tom szerepe testesitette meg az igazi macho bonvivánt,nem is sorolom,kik énekelték Magyarországon.Az első rettenetakkor történt,mikor a rockos változat elhangzott az Operet Szinházban,Sasvárival a főszerepben.A kisérletezés országa vagyunk,Puccini:Bohéméletét erőszakolta meg Kero tavaly a Miskolci Operafesztiválon.Érdekes módon,az ifjuság,akihez közelebb akarják vinni az opera és operett műfajűt,nem vevő ezekre a dolgokra.Ha szinházlátogató,akkor a hagyományost szereti!Ide jut az igazi magyar operett,ha nincs hozzáértő felügyelet,aki meggátolná ezeket a marhaságokat!
Nem láttam belőle semmit,de a cikket én is olvastam,felháboritónak tartom a darab rongálását.Nem tudom,van e örököse Jakobinak és beleszólása egyáltalán.Azt tudom hogy Tom szerepe testesitette meg az igazi macho bonvivánt,nem is sorolom,kik énekelték Magyarországon.Az első rettenetakkor történt,mikor a rockos változat elhangzott az Operet Szinházban,Sasvárival a főszerepben.A kisérletezés országa vagyunk,Puccini:Bohéméletét erőszakolta meg Kero tavaly a Miskolci Operafesztiválon.Érdekes módon,az ifjuság,akihez közelebb akarják vinni az opera és operett műfajűt,nem vevő ezekre a dolgokra.Ha szinházlátogató,akkor a hagyományost szereti!Ide jut az igazi magyar operett,ha nincs hozzáértő felügyelet,aki meggátolná ezeket a marhaságokat!
2007 törpekirály 2013-07-06 16:51:37
Nem láttam belőle semmit,de a cikket én is olvastam,felháboritónak tartom a darab rongálását.Nem tudom,van e örököse Jakobinak és beleszólása egyáltalán.Azt tudom hogy Tom szerepe testesitette meg az igazi macho bonvivánt,nem is sorolom,kik énekelték Magyarországon.Az első rettenetakkor történt,mikor a rockos változat elhangzott az Operet Szinházban,Sasvárival a főszerepben.A kisérletezés országa vagyunk,Puccini:Bohéméletét erőszakolta meg Kero tavaly a Miskolci Operafesztiválon.Érdekes módon,az ifjuság,akihez közelebb akarják vinni az opera és operett műfajűt,nem vevő ezekre a dolgokra.Ha szinházlátogató,akkor a hagyományost szereti!Ide jut az igazi magyar operett,ha nincs hozzáértő felügyelet,aki meggátolná ezeket a marhaságokat!
Nem láttam belőle semmit,de a cikket én is olvastam,felháboritónak tartom a darab rongálását.Nem tudom,van e örököse Jakobinak és beleszólása egyáltalán.Azt tudom hogy Tom szerepe testesitette meg az igazi macho bonvivánt,nem is sorolom,kik énekelték Magyarországon.Az első rettenetakkor történt,mikor a rockos változat elhangzott az Operet Szinházban,Sasvárival a főszerepben.A kisérletezés országa vagyunk,Puccini:Bohéméletét erőszakolta meg Kero tavaly a Miskolci Operafesztiválon.Érdekes módon,az ifjuság,akihez közelebb akarják vinni az opera és operett műfajűt,nem vevő ezekre a dolgokra.Ha szinházlátogató,akkor a hagyományost szereti!Ide jut az igazi magyar operett,ha nincs hozzáértő felügyelet,aki meggátolná ezeket a marhaságokat!
2006 telramund 2013-07-06 13:33:52
Gothar Péter kit szeret?Akkor rendezzen más könnyű műfajhoz tartozó művet.Ami jobban passzol az egyéniségéhez.Tudnék mondani is egyet....
Gothar Péter kit szeret?Akkor rendezzen más könnyű műfajhoz tartozó művet.Ami jobban passzol az egyéniségéhez.Tudnék mondani is egyet....
2005 Búbánat 2013-07-06 11:51:35 [Válasz erre: 2001 IVA 2013-07-05 03:12:22]
Köszönöm, hogy ezzel egyetértesz. Tovább fűzöm a gondolatmenetemet: A Szegedi Szabadtéri Játékokon a Leányvásárban tegnap bemutatkozott Nagy Ervin színművész nyilatkozik a Magyar Nemzet újságírójának új szerepéről és a darab rendezői értelmezéséről, a tegnapi lapszámban. Szavaiból kiderül, hogy halvány affinitása sincs az operett műfajához; nem becsüli sokra a zenéjét, ahogyan a szövegkönyvet sem. Akkor – kérdezhetjük - miért vállalta el a darabban Tom Miggles Fleetwod szerepét? A vele készült interjúból - részben - ez is kiderül. Vinnai András és Varró Dániel teljesen kifordította az eredeti, vadnyugati környezetben játszódó történetet. Az események középpontjában a soványak és a kövérek ellentéte és egy fogyasztópor ellopott ötlete áll. A Nagy Ervin által játszott bonviván kétszázhatvan kilós húshegy. A vele készült beszélgetésből megtudhatjuk, Gothár Péter rendező meggyőzte őt, hogy a Leányvásár színpadra állításában szakítani fog az operett-hagyományokkal; neki teljesen más figurát kell megteremtenie, mint ami az eredeti történetben szerepel, nem egy hagyományos operettben kell gondolkodnia. - Gothár Péter nem igazán szereti a cowboyokat, és valljuk be: az alapmű nagyon rossz. Ezért is lett gyökeresen átalakítva a történet. Vinnai András már kísérletezett ezzel a műfajjal: a Kamrában mutattuk be például tőle a Virágos Magyarországot. András jó érzékkel tudja idézőjelbe helyezni az operettre jellemző szirupos világot, mindig pontos hangsúlyozással tudja kontrasztba állítani a mondanivalóval. Gothár Péter képregényszerű világot teremtett meg: egy hatalmas óceánjáró alkotja a díszletet, Tihanyi Ildi pedig ezer négyzetméternyi papírt használt fel a jelmezekhez – sorolja vállalható szempontjait Nagy Ervin. De óvatosan fogalmaz: „Remélem, hogy ez a fajta abszurd humor a szegedi szabadtéri színpadán is meg tud élni. Persze a bemutatón derül majd ki, mennyire életképes ez a sztori, mennyire érti meg a szándékunkat a közönség. {…] Nekem az a feladatom, hogy jól találjam el a hangsúlyokat. Nagyon kevés időnk volt, nehéz és megfeszített tempójú próbafolyamat van mögöttünk. Ezzel a produkcióval indul a Szegedi Szabadtéri Játékok, oda kell tenni magunkat”. - mondta el a Magyar Nemzetnek Nagy Ervin. Több kérdés merülhet fel az emberben ezek után. De élre kívánkozik: miért a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó darabjaként kísérleteznek a Leányvásárral (a Leányvásáron)? Továbbá, miért kell éppen 2013-ban egy közel száz éve komponált híres operettet - nem csak hogy modernizálni -, hanem azt gyökerestül kiforgatva hozzá új történetet, meg új verseket írni, s az egészet leönteni valami abszurd humorral? Gondolom az eredeti partitúrához is hozzányúltak, áthangszerelték. Így már az is érthető, miért nem találunk a szereposztásban - az egy Bordás Barbarán kívül - énekelni is tudó énekeseket, operettszínészeket, A rendezői koncepció alapján erre már nincs is szükség. Magyarországon nagy hagyománya van az operettnek, operettjátszásnak. Huszkától, Lehártól, Kálmántól kezdve Kacsóhon, Jacobin és Ábrahámon át egészen Szirmaiig, Fényes Szabolcsig, sőt Farkas Ferencig egész sor kiválóságot, világhíres komponistát adtunk a zenei világnak, ezen belül az operett műfajában; a francia-bécsi-angol operettek aranykora után mienké volt az „ezüst” kor! Ezt úgy látszik egyesek nem becsülik eléggé, amikor manapság elővesznek egy-egy alkotást azzal a szándékkal, hogy a rendezői önkény érvényesüljön – szemben a közönség elvárásaival, és nem tisztelve sem szerzőt, sem hagyományt. Gothár Péter, Vinnai András, Varró Dániel alkotók és színészeik találhattak volna más témát, amivel kedvükre, kísérletezhetnek” (és nem itt a Szabadtéri Játékokon, nyitó darabként), amivel próbára tehetik a közönség tűrőképességét. Ezzel a „kísérleti”Leányvásárral lenézik, lebecsülik magát a műfajt, az operettet, Jacobit és szerzőtársait, az egész, operettet szerető, kedvelő közönség-rétegeket!
Köszönöm, hogy ezzel egyetértesz. Tovább fűzöm a gondolatmenetemet: A Szegedi Szabadtéri Játékokon a Leányvásárban tegnap bemutatkozott Nagy Ervin színművész nyilatkozik a Magyar Nemzet újságírójának új szerepéről és a darab rendezői értelmezéséről, a tegnapi lapszámban. Szavaiból kiderül, hogy halvány affinitása sincs az operett műfajához; nem becsüli sokra a zenéjét, ahogyan a szövegkönyvet sem. Akkor – kérdezhetjük - miért vállalta el a darabban Tom Miggles Fleetwod szerepét? A vele készült interjúból - részben - ez is kiderül. Vinnai András és Varró Dániel teljesen kifordította az eredeti, vadnyugati környezetben játszódó történetet. Az események középpontjában a soványak és a kövérek ellentéte és egy fogyasztópor ellopott ötlete áll. A Nagy Ervin által játszott bonviván kétszázhatvan kilós húshegy. A vele készült beszélgetésből megtudhatjuk, Gothár Péter rendező meggyőzte őt, hogy a Leányvásár színpadra állításában szakítani fog az operett-hagyományokkal; neki teljesen más figurát kell megteremtenie, mint ami az eredeti történetben szerepel, nem egy hagyományos operettben kell gondolkodnia. - Gothár Péter nem igazán szereti a cowboyokat, és valljuk be: az alapmű nagyon rossz. Ezért is lett gyökeresen átalakítva a történet. Vinnai András már kísérletezett ezzel a műfajjal: a Kamrában mutattuk be például tőle a Virágos Magyarországot. András jó érzékkel tudja idézőjelbe helyezni az operettre jellemző szirupos világot, mindig pontos hangsúlyozással tudja kontrasztba állítani a mondanivalóval. Gothár Péter képregényszerű világot teremtett meg: egy hatalmas óceánjáró alkotja a díszletet, Tihanyi Ildi pedig ezer négyzetméternyi papírt használt fel a jelmezekhez – sorolja vállalható szempontjait Nagy Ervin. De óvatosan fogalmaz: „Remélem, hogy ez a fajta abszurd humor a szegedi szabadtéri színpadán is meg tud élni. Persze a bemutatón derül majd ki, mennyire életképes ez a sztori, mennyire érti meg a szándékunkat a közönség. {…] Nekem az a feladatom, hogy jól találjam el a hangsúlyokat. Nagyon kevés időnk volt, nehéz és megfeszített tempójú próbafolyamat van mögöttünk. Ezzel a produkcióval indul a Szegedi Szabadtéri Játékok, oda kell tenni magunkat”. - mondta el a Magyar Nemzetnek Nagy Ervin. Több kérdés merülhet fel az emberben ezek után. De élre kívánkozik: miért a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó darabjaként kísérleteznek a Leányvásárral (a Leányvásáron)? Továbbá, miért kell éppen 2013-ban egy közel száz éve komponált híres operettet - nem csak hogy modernizálni -, hanem azt gyökerestül kiforgatva hozzá új történetet, meg új verseket írni, s az egészet leönteni valami abszurd humorral? Gondolom az eredeti partitúrához is hozzányúltak, áthangszerelték. Így már az is érthető, miért nem találunk a szereposztásban - az egy Bordás Barbarán kívül - énekelni is tudó énekeseket, operettszínészeket, A rendezői koncepció alapján erre már nincs is szükség. Magyarországon nagy hagyománya van az operettnek, operettjátszásnak. Huszkától, Lehártól, Kálmántól kezdve Kacsóhon, Jacobin és Ábrahámon át egészen Szirmaiig, Fényes Szabolcsig, sőt Farkas Ferencig egész sor kiválóságot, világhíres komponistát adtunk a zenei világnak, ezen belül az operett műfajában; a francia-bécsi-angol operettek aranykora után mienké volt az „ezüst” kor! Ezt úgy látszik egyesek nem becsülik eléggé, amikor manapság elővesznek egy-egy alkotást azzal a szándékkal, hogy a rendezői önkény érvényesüljön – szemben a közönség elvárásaival, és nem tisztelve sem szerzőt, sem hagyományt. Gothár Péter, Vinnai András, Varró Dániel alkotók és színészeik találhattak volna más témát, amivel kedvükre, kísérletezhetnek” (és nem itt a Szabadtéri Játékokon, nyitó darabként), amivel próbára tehetik a közönség tűrőképességét. Ezzel a „kísérleti”Leányvásárral lenézik, lebecsülik magát a műfajt, az operettet, Jacobit és szerzőtársait, az egész, operettet szerető, kedvelő közönség-rétegeket!
2004 Búbánat 2013-07-06 11:49:56 [Válasz erre: 2003 bermuda 2013-07-05 22:14:18]
... legalábbis, ami a rádió hanganyagát illeti...
... legalábbis, ami a rádió hanganyagát illeti...
2003 bermuda 2013-07-05 22:14:18 [Válasz erre: 2002 Búbánat 2013-07-05 19:41:53]
Bravo:-) Köszi Búbánat! (ugy tűnik jól alakulnak a dolgok)
Bravo:-) Köszi Búbánat! (ugy tűnik jól alakulnak a dolgok)
2002 Búbánat 2013-07-05 19:41:53 [Válasz erre: 2001 IVA 2013-07-05 03:12:22]
Akkor vigasztalódjunk ezzel: [url] http://www.kossuth.hu/index.php?o=konyvek&k=2653; Jacobi: Leányvásár [/url]
Akkor vigasztalódjunk ezzel: [url] http://www.kossuth.hu/index.php?o=konyvek&k=2653; Jacobi: Leányvásár [/url]
2001 IVA 2013-07-05 03:12:22 [Válasz erre: 2000 Búbánat 2013-07-04 13:30:32]
Már legalább ketten nem kérünk belőle. Gyerekkoromban háromszor közvetítette a Leányvásárt a televízió. Kétszer a Fővárosi Operettszínházból (Németh Marikára, Sárdy Jánosra és a géppuskalábú Mednyánszky Ágira emlékszem), egyszer egy vidéki színházból. Odavoltam a darabért. Évekkel később az Operettszínházban, a személyes találkozáskor már nem volt ilyen szerencsém: Szinetár Miklós egy countryzenésített változatot rendezett, jó lenne elfelejteni tudni. Gothár Péter "rendezése" az eddig olvasottak-látottak alapján a darab és a műfaj meggyalázásának tűnik.
Már legalább ketten nem kérünk belőle. Gyerekkoromban háromszor közvetítette a Leányvásárt a televízió. Kétszer a Fővárosi Operettszínházból (Németh Marikára, Sárdy Jánosra és a géppuskalábú Mednyánszky Ágira emlékszem), egyszer egy vidéki színházból. Odavoltam a darabért. Évekkel később az Operettszínházban, a személyes találkozáskor már nem volt ilyen szerencsém: Szinetár Miklós egy countryzenésített változatot rendezett, jó lenne elfelejteni tudni. Gothár Péter "rendezése" az eddig olvasottak-látottak alapján a darab és a műfaj meggyalázásának tűnik.
2000 Búbánat 2013-07-04 13:30:32 [Válasz erre: 1999 Búbánat 2013-07-04 13:29:46]
Ez vár(na) az érdeklődőre, amiből én nem kérek: [url] http://www.youtube.com/watch?v=uLJjhPorzmg; jelenet a Leányvásár próbájáról [/url]
Ez vár(na) az érdeklődőre, amiből én nem kérek: [url] http://www.youtube.com/watch?v=uLJjhPorzmg; jelenet a Leányvásár próbájáról [/url]
1999 Búbánat 2013-07-04 13:29:46 [Válasz erre: 1998 Búbánat 2013-07-04 13:15:13]
[url] http://www.youtube.com/watch?v=ljRJgK2McNQ; „Olvasópróba” – a szegedi Leányvásár-produkció agytrösztje összeül, hogy a darabról alkotott vízióit körvonalazza, mit, miért és hogyan… [/url]
[url] http://www.youtube.com/watch?v=ljRJgK2McNQ; „Olvasópróba” – a szegedi Leányvásár-produkció agytrösztje összeül, hogy a darabról alkotott vízióit körvonalazza, mit, miért és hogyan… [/url]
1998 Búbánat 2013-07-04 13:15:13
[url] http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=658682; Leányvásár Szegeden [/url] Olvasom a Népszava cikkét: július 5-én egy újraszabott darabbal indul az idei szezon a szegedi Dóm téren. Jacobi Viktor, Bródy Miksa és Martos Ferenc Leányvásár című operettjét a Szegedi Szabadtéri Játékok felkérésére készült verzióban tekintheti meg a közönség. „A Szegedi Szabadtéri Játékokon csak most debütál a mű, Vinnai András kifejezetten erre az alkalomra készült átdolgozásában, Varró Dániel dalszövegeivel. Az eredetileg San Francisco környékén, vadnyugati környezetben játszódó darab cselekményét egy egzotikus, kövérek lakta szigetre ültették át, akik a hajóval látogatóba érkező soványakkal kerülnek összetűzésekbe. Az egész előadás a kövérek és soványak ellentétére épül.” „Az előadás látványtervezője és rendezője Gothár Péter. Huszonhat méter hosszú és tizenkét méter magas az a papírhajó, melyben több jelenet is játszódik. A produkció koreográfusa Juronics Tamás. Az előadásra közel kétszáz darab jelmez készül. Tihanyi Ildi jelmeztervezőnek nagyjából ezer négyzetméternyi papír szükséges az összes ruha megalkotásához, ami azt jelenti, hogy kiterítve a Dóm téri színpad alapterületénél kétszáz négyzetméterrel több anyagot kell felhasználni. A különleges, mosható, festhető és varrható, műanyag szállal kevert anyagot Németországban és Franciaországban gyártják. A Leányvásár a pénteki bemutatót követően 6-án és 7-én látható a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében.” A belinkelt cikket olvasva, Jacobi világsikerű operettjét teljesen meghamisítva kapja majd a holnapi bemutatón a szegedi publikum. És ahogy a szereplők listáját elnézem (Hegedűs D. Gézát, Szombathy Gyulát, Bordás Barbarát, Nagy Ervint, Keresztes Tamást, Kiss Diána Magdolnát, Schell Juditot, Ujlaki Dénest és Kocsis Gergőt.), közülük egyedül Bordás Barbara „tud” operettet énekelni. Egy nagyoperettbe igazi, kiművelt énekhangok szükségeltettnek! Sajnálom azokat, akik magáért az operettért, Jacobi eredeti darabjáért, ülnek be a nézőtérre! Biztosan lesznek, akiknek ez a fajta koncepció tetszeni fog, és fergetegesen tapsolnak a neves színészek jobb sorsra érdemes játékának is, meg lelkesedni fognak a produkcióért,és a nem tudom mihez.. Köszönöm, de én ebből a megint csak rendezőcentrikus, önmegvalósító, Jacobi Viktor- Bródy Miksa és Martos Ferenc híres művét teljesen kiforgató, valószínűsíthető borzadályból nem kérek! Akkor már inkább megveszem a jövő szerdán megjelenő Híres operettek-sorozat következő kötetét, a Leányvásárt, és meghallgatom annak CD mellékletéről a reményeim szerint a rádió stúdiójában, a hatvanas években felvett „klasszikus” zenei anyag (Km.: Házy Erzsébet, Németh Marika, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor) részleteit. Abban biztosan nem fogok csalódni!
[url] http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=658682; Leányvásár Szegeden [/url] Olvasom a Népszava cikkét: július 5-én egy újraszabott darabbal indul az idei szezon a szegedi Dóm téren. Jacobi Viktor, Bródy Miksa és Martos Ferenc Leányvásár című operettjét a Szegedi Szabadtéri Játékok felkérésére készült verzióban tekintheti meg a közönség. „A Szegedi Szabadtéri Játékokon csak most debütál a mű, Vinnai András kifejezetten erre az alkalomra készült átdolgozásában, Varró Dániel dalszövegeivel. Az eredetileg San Francisco környékén, vadnyugati környezetben játszódó darab cselekményét egy egzotikus, kövérek lakta szigetre ültették át, akik a hajóval látogatóba érkező soványakkal kerülnek összetűzésekbe. Az egész előadás a kövérek és soványak ellentétére épül.” „Az előadás látványtervezője és rendezője Gothár Péter. Huszonhat méter hosszú és tizenkét méter magas az a papírhajó, melyben több jelenet is játszódik. A produkció koreográfusa Juronics Tamás. Az előadásra közel kétszáz darab jelmez készül. Tihanyi Ildi jelmeztervezőnek nagyjából ezer négyzetméternyi papír szükséges az összes ruha megalkotásához, ami azt jelenti, hogy kiterítve a Dóm téri színpad alapterületénél kétszáz négyzetméterrel több anyagot kell felhasználni. A különleges, mosható, festhető és varrható, műanyag szállal kevert anyagot Németországban és Franciaországban gyártják. A Leányvásár a pénteki bemutatót követően 6-án és 7-én látható a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében.” A belinkelt cikket olvasva, Jacobi világsikerű operettjét teljesen meghamisítva kapja majd a holnapi bemutatón a szegedi publikum. És ahogy a szereplők listáját elnézem (Hegedűs D. Gézát, Szombathy Gyulát, Bordás Barbarát, Nagy Ervint, Keresztes Tamást, Kiss Diána Magdolnát, Schell Juditot, Ujlaki Dénest és Kocsis Gergőt.), közülük egyedül Bordás Barbara „tud” operettet énekelni. Egy nagyoperettbe igazi, kiművelt énekhangok szükségeltettnek! Sajnálom azokat, akik magáért az operettért, Jacobi eredeti darabjáért, ülnek be a nézőtérre! Biztosan lesznek, akiknek ez a fajta koncepció tetszeni fog, és fergetegesen tapsolnak a neves színészek jobb sorsra érdemes játékának is, meg lelkesedni fognak a produkcióért,és a nem tudom mihez.. Köszönöm, de én ebből a megint csak rendezőcentrikus, önmegvalósító, Jacobi Viktor- Bródy Miksa és Martos Ferenc híres művét teljesen kiforgató, valószínűsíthető borzadályból nem kérek! Akkor már inkább megveszem a jövő szerdán megjelenő Híres operettek-sorozat következő kötetét, a Leányvásárt, és meghallgatom annak CD mellékletéről a reményeim szerint a rádió stúdiójában, a hatvanas években felvett „klasszikus” zenei anyag (Km.: Házy Erzsébet, Németh Marika, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor) részleteit. Abban biztosan nem fogok csalódni!
1997 Búbánat 2013-06-26 15:26:31 [Válasz erre: 1996 Búbánat 2013-06-26 15:21:35]
Ha jók az információim, akkor az említett augusztus 10-ei operett-gála- időpontra időzítve fog megjelenni Winkler Gábor régóta várt, kétkötetes operettek könyve, a Tudomány Kiadó gondozásában.
Ha jók az információim, akkor az említett augusztus 10-ei operett-gála- időpontra időzítve fog megjelenni Winkler Gábor régóta várt, kétkötetes operettek könyve, a Tudomány Kiadó gondozásában.
1996 Búbánat 2013-06-26 15:21:35
Operett a Duna fölött a Budai Várban a Budapesti Operettszínház sztárjaival! Kuktúraonline.hu, 2013.06.15 „A Pesti Broadway vezető zenés teátruma 2013. augusztus 10-én a Budai Vár Oroszlános udvarának elegáns környezetében egy igazi, magyaros operett gála előadásával bizonyítja, hogy Budapest valóban az operett fővárosa! A látványos, szabadtéri gálaesten a legnépszerűbb operett-szerzők legismertebb melódiái csendülnek fel a palota gyönyörű miliőjében, bécsi és budapesti hangulatban, mintegy százfős szereplőgárdával, balettkarral, szimfonikus zenekari kísérettel - s természetesen remek muzsikákkal, sok olyan dallal, melyeket együtt dúdolhatnak a Budapesti Operettszínház népszerű művészeivel. Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Johann Strauss, Ábrahám Pál, Huszka Jenő, Kacsóh Pongrác, Szirmai Albert, Fényes Szabolcs, Zerkovitz Béla... Marica grófnő, A Csárdáskirálynő, Mária főhadnagy, Bál a Savoyban, Viktória, Cirkuszhercegnő, A Bajadér, A víg özvegy, A mosoly országa, Denevér, Giuditta, Luxemburg grófja, Mágnás Miska, Csókos asszony... A látványos koncerten közreműködik: Dolhai Attila, Oszvald Marika, Peller Károly, Kerényi Miklós Máté, Szendy Szilvi, Dancs Annamari, Faragó András, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Bordás Barbara, Vadász Dániel, Vadász Zsolt, a Budapesti Operettszínház Balettkara, valamint Zenekara Vezényel: Makláry László Rendező: KERO® Jegyek: 3600, 6800, 8200, 9800 Ft VIP jegyek: 18000 Ft
Operett a Duna fölött a Budai Várban a Budapesti Operettszínház sztárjaival! Kuktúraonline.hu, 2013.06.15 „A Pesti Broadway vezető zenés teátruma 2013. augusztus 10-én a Budai Vár Oroszlános udvarának elegáns környezetében egy igazi, magyaros operett gála előadásával bizonyítja, hogy Budapest valóban az operett fővárosa! A látványos, szabadtéri gálaesten a legnépszerűbb operett-szerzők legismertebb melódiái csendülnek fel a palota gyönyörű miliőjében, bécsi és budapesti hangulatban, mintegy százfős szereplőgárdával, balettkarral, szimfonikus zenekari kísérettel - s természetesen remek muzsikákkal, sok olyan dallal, melyeket együtt dúdolhatnak a Budapesti Operettszínház népszerű művészeivel. Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Johann Strauss, Ábrahám Pál, Huszka Jenő, Kacsóh Pongrác, Szirmai Albert, Fényes Szabolcs, Zerkovitz Béla... Marica grófnő, A Csárdáskirálynő, Mária főhadnagy, Bál a Savoyban, Viktória, Cirkuszhercegnő, A Bajadér, A víg özvegy, A mosoly országa, Denevér, Giuditta, Luxemburg grófja, Mágnás Miska, Csókos asszony... A látványos koncerten közreműködik: Dolhai Attila, Oszvald Marika, Peller Károly, Kerényi Miklós Máté, Szendy Szilvi, Dancs Annamari, Faragó András, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Bordás Barbara, Vadász Dániel, Vadász Zsolt, a Budapesti Operettszínház Balettkara, valamint Zenekara Vezényel: Makláry László Rendező: KERO® Jegyek: 3600, 6800, 8200, 9800 Ft VIP jegyek: 18000 Ft
1995 Búbánat 2013-06-13 14:51:23
[url] http://mno.hu/grund/palyazat-az-operettszinhaz-es-vigszinhaz-vezetesere-1166533; Pályázat az Operettszínház és a Vígszínház vezetésére [/url] Grund Forrás: MTI/MNO 2013. június 12., szerda 18:42 A Fővárosi Közgyűlés szerdán döntött a Vígszínház ügyvezető igazgatói és a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztjára kiírandó pályázatokról. Mindkét esetben 2014. január 31-én lejár a jelenlegi vezető mandátuma, így a törvény értelmében kötelező kiírni a pályázatot.
[url] http://mno.hu/grund/palyazat-az-operettszinhaz-es-vigszinhaz-vezetesere-1166533; Pályázat az Operettszínház és a Vígszínház vezetésére [/url] Grund Forrás: MTI/MNO 2013. június 12., szerda 18:42 A Fővárosi Közgyűlés szerdán döntött a Vígszínház ügyvezető igazgatói és a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztjára kiírandó pályázatokról. Mindkét esetben 2014. január 31-én lejár a jelenlegi vezető mandátuma, így a törvény értelmében kötelező kiírni a pályázatot.
1994 Búbánat 2013-06-10 22:46:48 [Válasz erre: 1993 Búbánat 2013-06-10 22:36:09]
Elnézést kérek egy-két elütésért, szó ismétlésért, vagy valami stilisztikai hibáért, melyeket most utólag vettem észre a leírt szövegben.
Elnézést kérek egy-két elütésért, szó ismétlésért, vagy valami stilisztikai hibáért, melyeket most utólag vettem észre a leírt szövegben.
1993 Búbánat 2013-06-10 22:36:09 [Válasz erre: 1945 Búbánat 2013-02-07 19:53:54]
Tegnap sikerült megnéznem a Viktóriát az Operettszínházban. Ábrahám Pálnak ez volt az első világsikere, melynek Berlinben volt az ősbemutatója, amit rövidesen követett a hazai, ugyancsak sikeres bemutató a pesti Király Színházban. A Viktória nem „nagyoperett” de még csak nem is jazz-operett; Ábrahám a darab keletkezése idején (1930) divatos zenei stílusirányzatokat is felhasználja színpadi művében, bár itt nem merít annyit belőlük; a nevéhez köthető jazz-elemek már a korábbi szerzeményeiben is feltűnnek, de a következő évek operett-termésének zenéjében fognak csak markánsan megjelenni: ezt viszi tökélyre a Bál a Savoyban vagy a Hawai rózsája című máig népszerű darabjaiban. Onnantól lehet datálni az azóta is a nevéhez fűzhető „revü-operett” műfaját. A Budapesti Operettszínház előadására is érvényesek, amit írtam öt évvel ezelőtt, a Városmajori Szabadtéri Színházban az Operettvilág produkciójában bemutatott Viktóriáról (lásd 1.569 – 1570, sorszámok): A Viktóriát nehéz a palettán besorolni, inkább zenés-játéknak nevezném, már nem operett, de még nem is musical – valahol a kettő között foglal helyet. A partitúra sokféle zenei irányzat hatását tükrözi: kissé eklektikus, Kálmánra, Huszkára is emlékeztető dallamvilág keveredik benne a modernebb kompozíciós technikákkal, hangszereléssel – mindegy neki, hogy az keringő, induló, polka, korabeli tánczene: boston, rumba, foxtrott, slowfox, szving, avagy megint más: magyar népdal-feldolgozás, nóta. Tehát az operett zenéje a korabeli tánczenei stílusok kavalkádjával van teli, és minden egyes szám csupa-csupa sláger. Ábrahám tobzódott a különféle stílusokban. Egyforma lelkesedéssel komponálta oroszos, kínaias és magyaros melódiáit, ugyanakkor teletűzdelte a darabot angolos táncritmusaival. Ez a zenei sokszínűség ötvöződik a Viktóriában, és igen sikeresen, melynek híre Ábrahámot a legsikeresebb operett-komponisták közé emelte. Ábrahám Pál operettjében nincsenek operai igényű áriák, nem szükséges előadásához nagyzenekar, a zenei szövet igen tartalmas, a hangszerelése ragyogó… Nincsenek a partitúrába írt nagy finálék sem, de azért az ének-zenei anyag így is tekintélyes: 23 szám, a két részben 12-11 arányú eloszlásban. A darabban jelen vannak a „hagyományos” duettek, érzelmes áriák éppúgy, mint a táncos –komikus jelenetek, kórus-kíséretes dalok és táncok, és ami a legfőbb: sok népszerű sláger! Csak néhány cím: „Mauzi” – vidám kettős, „Nem történt semmi, csak elválunk csendben” – egy szép, szomorú, érzelmes kettős, „”Édes mamám” –egy vidám duett, „Pardon, Madam” – egy kedves, lírai kettős, „Csak egy kislány van a világon” – a bonviván által előadott népies hangvételű gyönyörű dal. Más Ábrahám-szerzemények is bekerültek az előadásba: „Csak egy kislány van a világon” vagy a „Lila akácok”. A Viktória meséje az I. világháború idején játszódik. Koltay kapitány, tisztiszolgájával, Jancsival a szibériai hadifogolytáborból Japánba érve az Egyesült Államok követségén kér menedéket. Ott derül ki, hogy John Cunlight nagykövet felesége, Viktória grófnő a magyarországi Dorozsmáról, nem más, mint Koltay kapitány egykori szerelme… Megemlítek két lényeges eltérést a korábban látott városmajori produkció és az Operettszínházba bemutatott Viktória dramaturgiája között: - a cselekmény egyik helyszíne nem Kína, hanem itt Japán amerikai nagykövetsége; - változás az is, hogy miután John Cuhnlight megtudja, Viktória és Koltay között régi, szívbéli kapcsolat van, és miután meggyőződik arról, hogy az asszonynál ez erősebbnek bizonyul a hozzá fűzött eddigi érzelmi kötelékénél, már ott a rezidencián önként lemond hitveséről (sőt: Dorozsmára magával hozza a szovjet-oroszok kezéből kimentett huszártisztet, hogy „visszaadja” kedvesének). A szabadtéri előadásban csak a Dorozsmára való érkezésükkor teszi meg ezt a gesztust, és ajánlja fel a válást. (Tudni kell, hogy Viktória három évig hűségesen várta haza a frontról szerelmét, csak mikor hivatalos úton arról értesítették, hogy a harcokban odaveszett, azt követően ment férjül az amerikai nagykövethez.) Béres Attila rendezése nagyszabású, és gördülékeny, a színpadkép korhű, a díszletek (Túri Erzsébet) és a jelmezek (Velich Rita) megteremtik a kor és a hely szellemét, jelen van: a „couleur locale”. A koreográfia és a táncok tetszenek, különösen a 2. részt bevezető, az „Orosz balett: Hej, csönget a trojka” című jelenete volt igen attraktív, de több vidám kettősnek a „hátterében” is remekül helytállt a balettkar. A zenekar – leszámítva a rezesek olykor számomra kissé „provokatív” harsogását – szépen „muzsikálta” végig a közel háromórás előadást. Az énekkarra is igen nagy feladat hárul. Ilyen az első részből a nyitó kar: „orosz dal”, meg a „japán esküvői ceremónia” és a már említett „Hej, csönget a trojka” című, a táncosokkal való közös jelenetük a második rész elejéről. Ugyancsak hangsúlyosan működnek közre a második részben a szóló- és duett-számokban: „Ittam egy kis pityót…” (Kékkovács Mara); „Honvédbanda” (Peller Károly, Peller Anna); Pörkölty dala (Faragó András). Bevallom, elsősorban Huszti Péter John Cuhnlight alakítására voltam „kiéhezve”, emlékezve a pár évvel ezelőtti Csókos asszony emlékezetes rezonőr figurájának megformálására. A nagykövet szerepe itt is telitalálat, levett a lábunkról színpadi megjelenésével, charme-jával. Viszont az énekszólama (egy kettőse van Viktóriával meg egy hármasa Viktóriával és Koltayval) mintha kissé megterhelte volna különben szép világos baritonhangját; mindazonáltal a „Pardon, madam” kezdetű duettje Frankó Tündével igazán meg lehetünk elégedve! A következő évadban a Viktória mellett láthatjuk még a Csókos asszonyban is, mivel az Operettszínház felújítva ismét bemutatja Zerkovitz népszerű operettjét. Örvendetes, hogy Huszti Pétert sikerült megnyerni, és újra elvállalja régi híres szerepét a darabban. A női címszerepben Frankó Tünde hozta azokat a kvalitásait, melyeket ismerünk az Operából, és már az Operettből is, hisz’ tavaly Lehár remekművében, a Cigányszerelem Ilona primadonna-szerepében már kiválót alakított; új oldaláról, a próza, ének, tánc vonalán is emlékezeteset nyújtott és most is nagyszerűen illeszkedett be a színház társulatába. Nem kevés énekelni valója van a darabban: nekem szóló belépője „Búcsúzom, Good bye”) , a már említett „Pardon, madame”-kettősben és Koltayval közös jeleneteiben (pld. a „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, Good bye”) igen illúziót keltően játssza Viktóriát, de az együttesekbe való beilleszkedése is oldott, természetes. Jövőre megkapta Lizát A mosoly országában! Ide operai hang kell, így ez a szerep már nagyon várja őt… Nem tudom, ki hogy van vele, de Dolhai Attila nekem valahogy nem jön be. Megjelenése, színészi játéka, a szereppel való azonosulása profi, ezzel semmi gondom, de énekhangjával – operettben – nem tudok megbarátkozni. A Csókos asszony, a Bajadér, a Cigányszerelem és a Lili bárónő bonvivánja mellett ez a Koltay István huszárhadnagy szerep, sok énekelnivalóval; kiegyenlített, szép „belcanto” tenorhangot igényel(ne), de egyik szerepében sem győzött meg, A Viktóriában is olykor erősen feszített torokhangon, nyersen meg olyan „ordibálva” énekel. Illúziót rombolva. Szerintem amúgy meglévő rendkívüli hangi adottságait inkább – továbbra is - a musicale-ek világában érdemes kamatoztatnia, és nem kellene neki (vagy a színház vezetőségének) erőltetnie azt, amiről úgyis mindenki tudja, hogy nem neki való. Rajongó tábora természetesen mindenhová követi és „kitapsolja”, persze ez alól nem kivétel az operett sem, pedig reálisan nézve ez a műfaj nem az igazi világa. Peller Anna és Peller Károly kettőse a vidám, táncos-komikus szerepkörben viszont minden szempontból tökéletes: nagyot alakítottak tegnap is! Ének, tánc, szöveg, a komédiázás magasiskoláját mutatták be, nem csoda, hogy a közönség tapsai akkor erősödtek fel igazán, amikor ők jöttek be a színpadra („”Édes mamám”, „Tyúkocskám”, Honvédbanda”), akkor tényleg felforrt körülöttü(n)k a levegő… De Peller Károly szólóban is fergetegeset produkált: „”32-es baka vagyok én”, „Niagara fox: Dzsú-dzsó” A Viktóriában - rendkívüli módon - egy második táncos-komikus párnak is szerepe van: Feri és Lia San bőrébe „bújva” Csonka András és Kékkovács Mara „bohóckodik”, táncol, énekel, és hozza tűzbe a közönséget. A két táncos-komikus pár pedig együtt játssza, énekli, ropja: „Ahol az ember felmászik a fára, s a Turul-madárra, ott van Budapest” – itt bizony mi is a négy művésszel együtt énekeltük a nagy slágert, és utána muszáj volt megismételtetni a második strófától a „kvartettet”. Faragó András mint dorozsmai polgármester, az utolsó jelenetben kap egy jópofa, kedélyes szerepet s hozzá egy vidám dalt, s aztán már csak a nem túl hosszú finálé van hátra. Az utolsó függönyt követően elkezdődik az ünneplés: Huszti Péterrel az élen kijövő művészeket és magát a produkciót hatalmas vastaps köszönti, a többszöri tapsfelállás alatt pedig a zenei megvalósításért felelő rutinos karmester, Makláry László, már fent a színpadról, újra meg újra leint zenekarának, és húzzák rendesen a „Honvédbanda” –szám refrénjét, mindenki énekel, majd - természetesen - a „vasfüggöny” ajtaján való kiköszönés sem maradhatott el. Emlékezetes, javarészt szép élményekkel teli Viktóriát láthattam tehát tegnap este a Budapesti Operettszínházban. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni a darabot. Jövőre a repertoáron marad. Ábrahám Pál – Földes Imre – Harmath Imre: Viktória Operett két részben Szereposztás: John Cunlight, amerikai nagykövet: Huszti Péter Viktória, a felesége: Frankó Tünde Koltay István huszár főhadnagy: Dolhai Attila Jancsi tisztiszolga: Peller Károly Riquette, Viktória szobalánya: Peller Anna Feri, Viktória testvére: Csonka András Lia San, Feri japán menyasszonya: Kékkovács Mara Pörkölty, Dorozsma polgármestere: Faragó András Orosz tiszt: Balogh Bodor Attila Követségi titkár: Hosszú László Orosz tiszt: Dénes Viktor Közreműködött: a Színház Ének- és Balettkara, valamint Zenekara Zenei vezető: Makláry László Díszlettervező: Túri Erzsébet Jelmeztervező: Velich Rita Koreográfus: Kocsis Tamás
Tegnap sikerült megnéznem a Viktóriát az Operettszínházban. Ábrahám Pálnak ez volt az első világsikere, melynek Berlinben volt az ősbemutatója, amit rövidesen követett a hazai, ugyancsak sikeres bemutató a pesti Király Színházban. A Viktória nem „nagyoperett” de még csak nem is jazz-operett; Ábrahám a darab keletkezése idején (1930) divatos zenei stílusirányzatokat is felhasználja színpadi művében, bár itt nem merít annyit belőlük; a nevéhez köthető jazz-elemek már a korábbi szerzeményeiben is feltűnnek, de a következő évek operett-termésének zenéjében fognak csak markánsan megjelenni: ezt viszi tökélyre a Bál a Savoyban vagy a Hawai rózsája című máig népszerű darabjaiban. Onnantól lehet datálni az azóta is a nevéhez fűzhető „revü-operett” műfaját. A Budapesti Operettszínház előadására is érvényesek, amit írtam öt évvel ezelőtt, a Városmajori Szabadtéri Színházban az Operettvilág produkciójában bemutatott Viktóriáról (lásd 1.569 – 1570, sorszámok): A Viktóriát nehéz a palettán besorolni, inkább zenés-játéknak nevezném, már nem operett, de még nem is musical – valahol a kettő között foglal helyet. A partitúra sokféle zenei irányzat hatását tükrözi: kissé eklektikus, Kálmánra, Huszkára is emlékeztető dallamvilág keveredik benne a modernebb kompozíciós technikákkal, hangszereléssel – mindegy neki, hogy az keringő, induló, polka, korabeli tánczene: boston, rumba, foxtrott, slowfox, szving, avagy megint más: magyar népdal-feldolgozás, nóta. Tehát az operett zenéje a korabeli tánczenei stílusok kavalkádjával van teli, és minden egyes szám csupa-csupa sláger. Ábrahám tobzódott a különféle stílusokban. Egyforma lelkesedéssel komponálta oroszos, kínaias és magyaros melódiáit, ugyanakkor teletűzdelte a darabot angolos táncritmusaival. Ez a zenei sokszínűség ötvöződik a Viktóriában, és igen sikeresen, melynek híre Ábrahámot a legsikeresebb operett-komponisták közé emelte. Ábrahám Pál operettjében nincsenek operai igényű áriák, nem szükséges előadásához nagyzenekar, a zenei szövet igen tartalmas, a hangszerelése ragyogó… Nincsenek a partitúrába írt nagy finálék sem, de azért az ének-zenei anyag így is tekintélyes: 23 szám, a két részben 12-11 arányú eloszlásban. A darabban jelen vannak a „hagyományos” duettek, érzelmes áriák éppúgy, mint a táncos –komikus jelenetek, kórus-kíséretes dalok és táncok, és ami a legfőbb: sok népszerű sláger! Csak néhány cím: „Mauzi” – vidám kettős, „Nem történt semmi, csak elválunk csendben” – egy szép, szomorú, érzelmes kettős, „”Édes mamám” –egy vidám duett, „Pardon, Madam” – egy kedves, lírai kettős, „Csak egy kislány van a világon” – a bonviván által előadott népies hangvételű gyönyörű dal. Más Ábrahám-szerzemények is bekerültek az előadásba: „Csak egy kislány van a világon” vagy a „Lila akácok”. A Viktória meséje az I. világháború idején játszódik. Koltay kapitány, tisztiszolgájával, Jancsival a szibériai hadifogolytáborból Japánba érve az Egyesült Államok követségén kér menedéket. Ott derül ki, hogy John Cunlight nagykövet felesége, Viktória grófnő a magyarországi Dorozsmáról, nem más, mint Koltay kapitány egykori szerelme… Megemlítek két lényeges eltérést a korábban látott városmajori produkció és az Operettszínházba bemutatott Viktória dramaturgiája között: - a cselekmény egyik helyszíne nem Kína, hanem itt Japán amerikai nagykövetsége; - változás az is, hogy miután John Cuhnlight megtudja, Viktória és Koltay között régi, szívbéli kapcsolat van, és miután meggyőződik arról, hogy az asszonynál ez erősebbnek bizonyul a hozzá fűzött eddigi érzelmi kötelékénél, már ott a rezidencián önként lemond hitveséről (sőt: Dorozsmára magával hozza a szovjet-oroszok kezéből kimentett huszártisztet, hogy „visszaadja” kedvesének). A szabadtéri előadásban csak a Dorozsmára való érkezésükkor teszi meg ezt a gesztust, és ajánlja fel a válást. (Tudni kell, hogy Viktória három évig hűségesen várta haza a frontról szerelmét, csak mikor hivatalos úton arról értesítették, hogy a harcokban odaveszett, azt követően ment férjül az amerikai nagykövethez.) Béres Attila rendezése nagyszabású, és gördülékeny, a színpadkép korhű, a díszletek (Túri Erzsébet) és a jelmezek (Velich Rita) megteremtik a kor és a hely szellemét, jelen van: a „couleur locale”. A koreográfia és a táncok tetszenek, különösen a 2. részt bevezető, az „Orosz balett: Hej, csönget a trojka” című jelenete volt igen attraktív, de több vidám kettősnek a „hátterében” is remekül helytállt a balettkar. A zenekar – leszámítva a rezesek olykor számomra kissé „provokatív” harsogását – szépen „muzsikálta” végig a közel háromórás előadást. Az énekkarra is igen nagy feladat hárul. Ilyen az első részből a nyitó kar: „orosz dal”, meg a „japán esküvői ceremónia” és a már említett „Hej, csönget a trojka” című, a táncosokkal való közös jelenetük a második rész elejéről. Ugyancsak hangsúlyosan működnek közre a második részben a szóló- és duett-számokban: „Ittam egy kis pityót…” (Kékkovács Mara); „Honvédbanda” (Peller Károly, Peller Anna); Pörkölty dala (Faragó András). Bevallom, elsősorban Huszti Péter John Cuhnlight alakítására voltam „kiéhezve”, emlékezve a pár évvel ezelőtti Csókos asszony emlékezetes rezonőr figurájának megformálására. A nagykövet szerepe itt is telitalálat, levett a lábunkról színpadi megjelenésével, charme-jával. Viszont az énekszólama (egy kettőse van Viktóriával meg egy hármasa Viktóriával és Koltayval) mintha kissé megterhelte volna különben szép világos baritonhangját; mindazonáltal a „Pardon, madam” kezdetű duettje Frankó Tündével igazán meg lehetünk elégedve! A következő évadban a Viktória mellett láthatjuk még a Csókos asszonyban is, mivel az Operettszínház felújítva ismét bemutatja Zerkovitz népszerű operettjét. Örvendetes, hogy Huszti Pétert sikerült megnyerni, és újra elvállalja régi híres szerepét a darabban. A női címszerepben Frankó Tünde hozta azokat a kvalitásait, melyeket ismerünk az Operából, és már az Operettből is, hisz’ tavaly Lehár remekművében, a Cigányszerelem Ilona primadonna-szerepében már kiválót alakított; új oldaláról, a próza, ének, tánc vonalán is emlékezeteset nyújtott és most is nagyszerűen illeszkedett be a színház társulatába. Nem kevés énekelni valója van a darabban: nekem szóló belépője „Búcsúzom, Good bye”) , a már említett „Pardon, madame”-kettősben és Koltayval közös jeleneteiben (pld. a „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, Good bye”) igen illúziót keltően játssza Viktóriát, de az együttesekbe való beilleszkedése is oldott, természetes. Jövőre megkapta Lizát A mosoly országában! Ide operai hang kell, így ez a szerep már nagyon várja őt… Nem tudom, ki hogy van vele, de Dolhai Attila nekem valahogy nem jön be. Megjelenése, színészi játéka, a szereppel való azonosulása profi, ezzel semmi gondom, de énekhangjával – operettben – nem tudok megbarátkozni. A Csókos asszony, a Bajadér, a Cigányszerelem és a Lili bárónő bonvivánja mellett ez a Koltay István huszárhadnagy szerep, sok énekelnivalóval; kiegyenlített, szép „belcanto” tenorhangot igényel(ne), de egyik szerepében sem győzött meg, A Viktóriában is olykor erősen feszített torokhangon, nyersen meg olyan „ordibálva” énekel. Illúziót rombolva. Szerintem amúgy meglévő rendkívüli hangi adottságait inkább – továbbra is - a musicale-ek világában érdemes kamatoztatnia, és nem kellene neki (vagy a színház vezetőségének) erőltetnie azt, amiről úgyis mindenki tudja, hogy nem neki való. Rajongó tábora természetesen mindenhová követi és „kitapsolja”, persze ez alól nem kivétel az operett sem, pedig reálisan nézve ez a műfaj nem az igazi világa. Peller Anna és Peller Károly kettőse a vidám, táncos-komikus szerepkörben viszont minden szempontból tökéletes: nagyot alakítottak tegnap is! Ének, tánc, szöveg, a komédiázás magasiskoláját mutatták be, nem csoda, hogy a közönség tapsai akkor erősödtek fel igazán, amikor ők jöttek be a színpadra („”Édes mamám”, „Tyúkocskám”, Honvédbanda”), akkor tényleg felforrt körülöttü(n)k a levegő… De Peller Károly szólóban is fergetegeset produkált: „”32-es baka vagyok én”, „Niagara fox: Dzsú-dzsó” A Viktóriában - rendkívüli módon - egy második táncos-komikus párnak is szerepe van: Feri és Lia San bőrébe „bújva” Csonka András és Kékkovács Mara „bohóckodik”, táncol, énekel, és hozza tűzbe a közönséget. A két táncos-komikus pár pedig együtt játssza, énekli, ropja: „Ahol az ember felmászik a fára, s a Turul-madárra, ott van Budapest” – itt bizony mi is a négy művésszel együtt énekeltük a nagy slágert, és utána muszáj volt megismételtetni a második strófától a „kvartettet”. Faragó András mint dorozsmai polgármester, az utolsó jelenetben kap egy jópofa, kedélyes szerepet s hozzá egy vidám dalt, s aztán már csak a nem túl hosszú finálé van hátra. Az utolsó függönyt követően elkezdődik az ünneplés: Huszti Péterrel az élen kijövő művészeket és magát a produkciót hatalmas vastaps köszönti, a többszöri tapsfelállás alatt pedig a zenei megvalósításért felelő rutinos karmester, Makláry László, már fent a színpadról, újra meg újra leint zenekarának, és húzzák rendesen a „Honvédbanda” –szám refrénjét, mindenki énekel, majd - természetesen - a „vasfüggöny” ajtaján való kiköszönés sem maradhatott el. Emlékezetes, javarészt szép élményekkel teli Viktóriát láthattam tehát tegnap este a Budapesti Operettszínházban. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni a darabot. Jövőre a repertoáron marad. Ábrahám Pál – Földes Imre – Harmath Imre: Viktória Operett két részben Szereposztás: John Cunlight, amerikai nagykövet: Huszti Péter Viktória, a felesége: Frankó Tünde Koltay István huszár főhadnagy: Dolhai Attila Jancsi tisztiszolga: Peller Károly Riquette, Viktória szobalánya: Peller Anna Feri, Viktória testvére: Csonka András Lia San, Feri japán menyasszonya: Kékkovács Mara Pörkölty, Dorozsma polgármestere: Faragó András Orosz tiszt: Balogh Bodor Attila Követségi titkár: Hosszú László Orosz tiszt: Dénes Viktor Közreműködött: a Színház Ének- és Balettkara, valamint Zenekara Zenei vezető: Makláry László Díszlettervező: Túri Erzsébet Jelmeztervező: Velich Rita Koreográfus: Kocsis Tamás
1991 bermuda 2013-05-29 10:01:27
VÉGRE! A 20 operett sorozatban HÁZY-RÉTI féle tünemény Szép Heléna jelenik meg CD-n. Ezt az egyet máris megveszem. BÚBÁNAT!! Teljesül a kivánságunk:-))
VÉGRE! A 20 operett sorozatban HÁZY-RÉTI féle tünemény Szép Heléna jelenik meg CD-n. Ezt az egyet máris megveszem. BÚBÁNAT!! Teljesül a kivánságunk:-))
1990 Búbánat 2013-05-26 15:53:58 [Válasz erre: 1989 tiramisu 2013-05-26 13:21:34]
Nem felejtem el, amikor Domingó és Carreras a Népstadionban léptek fel, koncertjükön bizony, a nekünk kedves szerzők alkotásaiban megpróbálkoztak magyarul is énekelni. Törték a nyelvet, szenvedtek vele, a kiejtésük béna volt, de mégis ---a közönség ezzel együtt a szívükbe zárta őket. Hogy aztán ez spontán ötlet volt-e részükről, vagy "írtak nekik", vagy a menedzserük javasolta - ki tudja már...
Nem felejtem el, amikor Domingó és Carreras a Népstadionban léptek fel, koncertjükön bizony, a nekünk kedves szerzők alkotásaiban megpróbálkoztak magyarul is énekelni. Törték a nyelvet, szenvedtek vele, a kiejtésük béna volt, de mégis ---a közönség ezzel együtt a szívükbe zárta őket. Hogy aztán ez spontán ötlet volt-e részükről, vagy "írtak nekik", vagy a menedzserük javasolta - ki tudja már...
1989 tiramisu 2013-05-26 13:21:34 [Válasz erre: 1988 Búbánat 2013-05-26 13:03:06]
Hát írj neki és kérjed meg! :-)
Hát írj neki és kérjed meg! :-)
1988 Búbánat 2013-05-26 13:03:06 [Válasz erre: 1987 bermuda 2013-05-25 18:58:57]
Igen: A mosoly országából Szu-Csong áriáját énekli majd; magyar fordításban: Vágyom egy nő után. Kaufmann megtehetné azt, hogy ezt a sort magyarul is elénekelné az erdeti német szöveg mellett.
Igen: A mosoly országából Szu-Csong áriáját énekli majd; magyar fordításban: Vágyom egy nő után. Kaufmann megtehetné azt, hogy ezt a sort magyarul is elénekelné az erdeti német szöveg mellett.
1986 bermuda 2013-05-25 18:36:40 [Válasz erre: 1985 törpekirály 2013-05-25 17:47:46]
Én is kérdezem, mikor és hova? Nem találtam sehol.
Én is kérdezem, mikor és hova? Nem találtam sehol.
1985 törpekirály 2013-05-25 17:47:46
Kedves Búbánat!Mikor jön Kutmann?
Kedves Búbánat!Mikor jön Kutmann?
1984 Búbánat 2013-05-25 11:38:34 [Válasz erre: 1983 Haandel 2013-05-24 15:58:34]
Kaufmann-nal rövidesen itt Pesten találkozhatunk, és Lehárt is éenekel!
Kaufmann-nal rövidesen itt Pesten találkozhatunk, és Lehárt is éenekel!
