Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
A BFTZ171 koncerten jobb zenekar játszott. A Nemzeti Filharmonikusok hegedűi vasárnap nem tetszettek a Változatok egy Haydn-témára alatt.
Kedves Fórumtársak,
Nekem a Genovéva is megvan (Harnoncourt vezényletével), de áz sém áz igázi! A vörös sarokban induló Richard Wagner (már a Rienzivel is, de a Hollandival mindenképpen) kiütéssel győz az 1. menet végén. Ennek ellenére érdemes meghallgatni, mert kiderül, miért nem tudott még német nyelvterületen sem megmaradni a repertoáron.
Akit érdekel - Andrea Bocelli-koncert az MVM Dome-ban, november 23-án és 24-én. Az olasz énekes műsorában (népszerű operarészletek és popdalok) magyar szimfonikus zenekar és kórus működik közre.
Ha egy felkavaró, nagyon-nagyon nem autentikus Erlköniget akarsz: Anderson egy zenekari kíséretes élő felvétele, talán '39-ből, vagy fél évszázada hallottam, ha rágondolok, most is felkavar.
Fáyt nem csak a Polenzani-koncerten látta Lujza fórumtársunk, de mi is a drezdaiakén. Hát ő sem volt oda sem Zimmermannért, sem a Hegedűversenyért, de még a Rémkirály-ráadásért sem, ami nekem az újdonság varázsa miatt tetsz(het)ett. A zenekart, Gattit és a Rajnait szóra sem méltatja, i t t.
Szépek, szépek ... de -legalábbis szerintem- kissé (?) unalmasak. De veszek egy mély lélegzetet és "emelem a tétet" és coming out-olok: mindig szerettem a nagy Schumann-csodáló utód és mentorált, Brahms szimfónia-kvartettjét, különösen a két szélsőt. Ma már hátrébb vannak a kedvencek között. Az Elsőt annyira agyonjátszották, agyonjátsszák, hogy az ember könyökén csak úgy tódul kifelé. Szintúgy Csajkovszkij/5 és Beethoven/7. Ezt a három jó, de agyoncsépelt szimfóniát akkor játsszák a zenekarok, főleg hosszúúúú turnékon, ha mindenhol tuti sikerre hajtanak.
Nahát, én is pont ezt írtam: zongora nélküli opuszai ném áz igáziák :-) talán a Manfréd-nyitány kivétel, az jó és valamennyire a másik (Genovéva) is.
Glenn Gould véleménye más szerzőknél is gyakran eltér az átlag zeneszeretőéktől, sőt az átlag előadóművészekétől is, ami fölvételeiben (mármint hogy kit -s kitől mit- játszott és kit nem) is tükröződik.
Glenn Gould nagyobbra tartotta a Zongoranégyest. A vonósnégyesei nem tartoznak az első hallásra befogadható kategóriába, de nincs bennük zongora! A dalciklusait is nagyon szeretem, áldom magamat, amiért 2 és fél éve Bécsben megvettem Gerhaher & társai előadásában az összes dalát (beleértve a több szólóhangra írottakat is).
Egy ideig gondolkodtam, váltsak-e jegyet, de mivel anyagi lehetőségeim végesek, és főleg mivel NEM Bruckner ment, továbbá hangverseny-látogatási gyakoriságom a drága jó Virány Gáboréhoz közelített, lemondtam róla. Kellemesen érintett a MüPa értesítése. Utóbbiban csak azt kifogásolom, hogy 2-3 órával az esemény előtt küldik.
A szimfóniáiban nincs zongora, mégis mind a négy az alaprepertoár része - teljesen méltán. Minden valamirevaló karmester és zkr. fölvette mindet, volt, aki nem is egyszer. Egyik szebb mint a másik - legalábbis szerintem.
Igen, igen, régebben hallottam tőle dalokat is, kamarazenéjébe "csak" a Kimernyának köszönhetően kóstolok bele. Na de amiket írtál, azokban is van zongora ... anélkül nála valahogy ném áz igázi ;-)
Jó volt a hegedűverseny. A ráadást még megérné gyakorolni. Nem voltak jók az üveghangok például.
A Zongoraötös, no meg jó néhány dala is a nagyok közé emeli a sajnálatos módon tragikus véget ért zwickaui mestert. A YT-n ajánlhatom figyelmedbe Dave Hurwitz CD-ismertetőit, van olyan videója, amelyben kijelenti, hogy Schumann nem tudott hangszerelni.
Hosszabb turnéján München és Bécs után, Luxembourg, Luzern és Amszterdam előtt Budapestre is ellátogatott a rangos drezdai Staatskapelle. A mindenütt csaknem azonos műsor teljesen Schumann-centrikus volt-lesz. Ez vagy nagy bátorság vagy nagy botorság. Schumannt, valljuk be, zongoradarabjai és egy szál zongoraversenye sorolja az első vonalba. A MüPa erősen foghíjas nézőtere már csak ezért sem volt meglepő; a III. emelet ellenben, ahol mi is ültünk, szépen megtelt, köszönhetően (MÁO, figyelem!) józan helyárainak. A bevezető szám a tavaly elhunyt finn zeneszerző, Kaija Saariaho Téli égbolt (Ciel d'hiver) című alkotása volt: már csak címe miatt sem írtam "bemelegítő" számnak és azért sem, mert a maga módján ez az elég nagy apparátust igénylő szösszenet volt az est legérdekesebb színfoltja. Szépen hangzó, különleges hangeffektusokat felvonultató mű. Utána egy sor zenekari tag -ütősök, billentyűsek, jó pár fúvós- akár haza is mehetett. Azt mondanám, Schumann Hegedűversenyének "életregénye" érdekesebb, mint maga a mű, noha Menuhin a hegedűverseny-irodalom hiányzó láncszemének tartotta. Joachim József, akinek Schumann a darabot ajánlotta, bemutatás helyett a berlini Porosz Állami Könyvtárba küldte azaz dugta el a kottát és csak 1937-ben került elő. Többek közt Joachim déd-unokahúga, Arányi Jelly is bejelentkezett a premierre, de a náci rezsim mindenképpen német művészre akarta bízni a bemutatót. Végül Georg Kulenkampffra esett a választás. Nem tudom, én voltam-e álmos, vagy a hegedűverseny az, netán a szólista Frank Peter Zimmermann, aki jegyzett előadóművész, de képességeiről inkább a ráadásszámban, Schubert Rémkirályának hegedűátiratában (Heinrich Wilhelm Ernst hegedűművész munkája) győzött meg, amit eddig nem ismertem. A szünet utáni Rajnai-szimfónia szépen szólt, kiemelkedő volt a kürtkvartett. Nem több, nem kevesebb. Csak a 4 kürtre írt Schumann-versenymű hiányzott (volna) még ... Daniele Gatti kis túlzással már Európa csaknem minden zenekarát vezényelte, több vendégegyüttest nálunk is, most éppen Drezdában tanyázik, mint Chefdirigent. Jómagam egy BKK-s koncertjére emlékszem a Royal Philharmonic Orchestra-val és a mostaninál jóval izgalmasabb műsorral. A ráadásszám, Mendelssohn Szentivánéji-Scherzója a szép összjáték ellenére sem dobta fel az est langyos hangulatát. (Az enyémet biztosan nem.) Kipipálva.
A zenekar hegedűi miatt biztosan nem érte meg elmenni, nekem kb. halál közeli élmény volt a szimfónia első tétele. Az tudom elmondani, amit a CSO/RPO-ról is, ez nem VPO/CPO/német elit...
Azért nem volt unalmas a Schumann! Hallottad volna nem is olyan rég Capuconnal. A mű maga egy ..., nem csoda, hogy alig játsszák. De a csellóverseny is az, mondjuk elnéző vagyok a darabbal szemben, mert ott van még bennem a csellista vér. Sztem nagyon jó volt Zimmermann. Az átirat... hát hagyott nem némi kívánnivalót, hallgasd meg Barátival, két felvétele biztos van fent. Na, az a Rémkirály. Ott ültem elöl, közel hozzá, mármint Zimmermannhoz :) És azt is hallottam, ahogy a karmester egy-egy hangot kiad.
Lelövöm a poént: ma este a Müpába a két ráadásért volt igazán érdemes elmenni.
Ha még nem törölték le és
nem lehetetlenítették el a megtekintést/meghallgatást az oldal üzemeltetői azok
számára, akiknek nincs hozzáférésük - addig is megosztom az élő operahangversenyen
készült és feltett áriának videofelvételét - linkjét, amire rákerestem:
OPERA TV – Facebook.com oldalán
A találathoz a keresőt alá kell görgetni:
(12:58 perc)
Copyright by Antal Imre.
Egy jó hang. Néha berakom este lefekveshez, mert kellemes, bársonyos hangszín. :)
Màs kontextusban (MÀO/66531) màr ìrtam, hogy kijön a mosàsban. Ahol gyalulnak, ott hull/ik a forgàcs. Ahol pediglen mosnak, ott van mosòszer, szappany :-)
Lepereg? Azt hittem, mosod. Már akartam is pár remek tusfürdőt ajánlani. Vagy szappant, esetleg. -:)
Naná, hogy. És amikor nem zenél, akkor versel szaval(l).
Többször leírtam már, de most időszerű: szinte sosem megyek áriaestre. Az elmúlt 10-12 évben kettőre mégis szeretettel emlékszem vissza: Flórez első pesti fellépése hatalmas élmény volt ... a másik pedig a Garancáé pár évvel később. A reá aggatott jelzők: "hideg szépség, semmi több" és/vagy hasonlók őróla ugyanúgy leperegnek, ahogy rólam. Mármint és persze nem én vagyok a hideg-szépség-semmi-több ... de Garanca sem csupán az. Nagyon szép, kiegyenlített hang, nem Obrazcova, nem Bumbry, nem Cossotto, nem Horne, nem DiDonato ... hanem Garanca. Őt kihagytam ezúttal, de Flórezre -ha nem mondja le ismét- másodszor is elmegyek.
Ezért kerülöm el nagy ívben az operagálákat és a M. Kir. Viperaház által teljes szerepre megfizethetetlen énekesek/énekesnők haknijait áriaestjeit.
Csak egy laikus outsider vagyok, ezért merem megkérdezni: rokona Sawallischnak? És végülis zenélnek, vagy verselnek?
Ezért kellett volna Savallra menni :)
Garanca egy korábbi koncertje, még bőven pre-covid időszakban, majdnem ugyanezzel a programmal pontosan olyan volt, mint amilyennek takatsa leírta. Szünetben el is jöttem. Azóta eltelt sok év, mitől lenne jobb? A sok nem neki való szereptől? Szóval takatsának hiszek, nem Fáynak. Az ő konklúziójához csak annyit tennék hozzá: igen, jó énekesnő. De semmi több.
Itt van egy másik beszámoló ("kritika") Garanča koncertjéről:
2024. november 12.
kedd, 7:24 – Fáy Miklós
Vakpali és Százlábú a Müpában.
A YT-n Bruckner/9 is van Kabastával. Mivel ez a mű akkoriban még újdonságnak számított, nem alakult ki olyan előadási gyakorlata, mint a bécsi klasszikusoknak. Az I. tételt kissé sterilnek találtam, de a legvégén, amikor megjelenik a Bolygó hollandiból ismert üres d-moll akkord, megérkeztünk a nagy Bruckner-interpretációk világába.
Nagyon jó felvétel, köszönet érte!
A tenor nem drámai hanggal nem rendelkezett, az nem is kellett ehhez, hanem a bel cantohoz szükséges rugalmassággal, hajlékonysággal és magassággal + szerintem beteg is volt. A bariton hangszíne szép volt, csak nem igazán bariton. De kb. énekelhetetlen a címszerep, ezt ma Hanczár György tudná itthon csak elénekelni, éppenséggel hívhatták volna őt is. A zenekar remekül muzsikált egyébként, de húzni kellett volna a darabból.
Bellini A kalóz című operájának koncertszerű előadását egy kis ünnepség-díjátadás előzte meg a színpadon:
A Nemzeti Filharmonikusok Instagram oldalán közzétett fotó
mellett olvashatjuk a következő sorokat:
„Az est folyamán két énekkari művészünktől búcsúzunk nyugdíjba vonulásuk alkalmából: Somogyi Erikát, a Nemzeti Énekkar egyik alapító tagjaként, közel 40 éve még Pászti Miklós vezető karnagy választotta a szoprán szólam művészei közé. Gergely Péter, akik 1985-ben szintén alapító tagként került az Énekkar tenor szólamába, énekesi feladatai mellett hosszú évekig a férfikar ügyelői feladatait is ellátta. Köszönjük a közös munkát.
A koncerten köszöntöttük a 2024-es év zenekari és énekkari művészeit:
Németh József klarinétművészt és Gáspár István énekkari művészt. Szeretettel gratulálunk!”
Hölgyek/Urak! Volt valaki múlt pénteken, nov. 8-án Győrben, ahol a kiváló helyi zenekar vett részt a magyar zenei élet becsületének megmentésében, Bruckner 3. szimfóniáját előadva?
Minden egyes betűjével egyetértek! Sajnos Kovács István is csalódást keltett. Annak viszont örültem, hogy tuba helyett ophicleidet szólaltatott meg a kiváló Szentpáli Roland. A Felice Romani librettógyáros bárgyú szövegére írt darab előadása mellett szóló egyetlen érv annak idején Callas volt, most pedig nálunk Kolonits Klára. Ezzel nagyjából mindent el is mondtam a múlt szerdai Müpa-estről.
Kabasta nem bírta kibekkelni, t. k. Karajan és Böhm igen. Ez a felvétele nem éppen kisvárosi malacbanda-/tűzoltózenekar-dirigensi képességekről tanúskodik: https://www.youtube.com/watch?v=Fb1beCYk-MM&list=PLZbukSlHOkYRASBQPnBHuK3qaE4SXlP-S
Kicsit belemélyedtem Kabasta művészi pályájába.
A Start Plusz vendége Vashegyi György, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója.
ATV Plusz – 2024. november 7.
Vashegyi az interjúban egyebek közt szót ejt Bellini A
kalóz című operájának nagysikerű magyarországi
bemutatójáról, külön kitérve ezen a koncertszerű előadáson fellépett Kolonits
Klára csodálatos szépségű énekére.
Hogy Kabasta, mennyire volt náci, azt nem, de hogy milyen karmester volt, azt megítélhetjük, mert a YouTube-on egy sor szimfonikus felvétele meghallgatható, Beethoven, Mozart, Bruckner, Schubert, Dvorak, stb....
1933-39 között, de különösen a hàborù kitörèse utàn sok nèmet vagy nèmettè vàlt osztràk művèsz vàlt sok orszàgban nemkìvànatossà. Ekkor vàltak rendszeressè a hitleri Nèmetorszàgbòl (ès Mussolini Olaszorszàgàbòl) èrkező, gyakran az ottani rezsimekkel tàrsutas művèszek magyarorszàgi fellèpèseire. Ìgy vezènyel(hetet)t nàlunk pl. a màr akkor karmesternek, nàci (pàrttag)nak egyarànt rangos Karajan pesti vezènylèsère is.
Nemzetközi sikertörténet a Nemzeti Filharmonikus Zenekartól - Bellini: A kalóz
Tolnatáj
Televízió, 2024. november 7.
Nemzetközi sikertörténetet adott elő a Nemzeti
Filharmonikus Zenekar hétfőn este Pécsen a Kodály Központban.
A Filharmónia Magyarország szervezésében általában
szimfonikus művek csendülnek fel legtöbbször, most azonban egy világhírű opera
dallami zengték be a hangversenyterem falait. Bellini A kalóz című operáját a
Nemzeti Énekkar közreműködésével adták elő.
Egy
pécsi kötődésű operaénekes is fellépett a koncerten: Tötös Roland, operaénekes,
Szegedi Nemzeti Színház - riport
Köszi az infót. Gondolom, azóta picit változott a felállásuk., biztos látunk majd a zenekarban 1-2 új arcot. :)
Celibidacheval hallottam őket, félek, azt az élményt nem tudják felülmúlni.
Nekem ez az előadás nagy csalódás volt. Egyedül Kolonits volt a helyén: a bariton és a tenor gyenge volt nagyon. Jobb lett volna akár hazai művészeket felkérni a szerepre, mert ez így számomra egy elfuserált lehetőség volt. Se a bariton, se a tenor nem rendelkezik a megfelelő drámai erejű hanggal, ami elengedhetetlen lenne egy ilyen bel canto darabban. Olykor a zenekari tempók is furcsák voltak nekem, de az a kisebbik baj volt.
Ez, bármennyire is így hirdetik, tévedés. 1940-ben, 43-ban és 44-ben is jártak itt, a Vigadóban, illetve a Zeneakadémián adtak koncerteket. pl.egy Wilf-Ferrari hegedűversenyt ők mutattak be nálunk...
Ki volt A kalóz-on? Fogtok írni róla?
