Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Nem Molnár Szabolcs írta?
Kedves Búbánat, az az előző Szent Erzsébet legendája nem két, hanem hat évvel ezelőtt, 2018-ban volt ....
Kapcs. 6566. sorszám
Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája –
oratórium, Otto Roquette szövegére
Tegnap este a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben hatalmas
lelkesedést váltott ki belőlünk Liszt megrendítő hatású, grandiózus oratóriumának
előadása. Teljes szépségében bontakozott ki a mű misztériuma, melynek zenéje
pregnánsabb ritmusaival a második részben érte el a csúcspontját és igazán szépen
sikerült. Szent Erzsébet szopránszólamát a ragyogó Gabriela Scherer svájci vendégművésznő tette felejthetetlenné, akinek
kifejező érzelemvilágot tükröző és remeklő énekléséhez kiváló énekesek társultak
partnerül (Johannes Kammler, Láng
Dorottya, Nagy Zoltán, Bogdan Talos) Megjegyzem, II. Lajos őrgróf szerepében
a fiatal német bariton két évvel ezelőtt már bemutatkozott az oratóriumban, hiszen
ugyanitt a Müpában Kele Brigittával,
Kutasi Judittal, Haja Zsolttal és másokkal együtt fellépett azon az előadáson,
amelyen ugyancsak a Nemzeti Filharmonikus
Zenekar, a Nemzeti Énekkar, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara
működött közre, de akkor Hamar Zsolt
karmester vezényelt. Kammler énekhangja azóta erőteljesebbé,
kifejezőbbé, érzelemdúsabbá vált, igen kedvező benyomást tett rám. Üde színfolt
a Gyermekkar teljesítménye (karnagyok: Sapszon Ferenc és Sapszon Borbála),
de különösen jó volt hallani a Somos Csaba
karnagy vezette, ugyancsak remeklő Nemzeti
Énekkart, amely teljesítményével az egész előadás magas színvonalát
erősítette.
Vashegyi György alapos
műismeretről téve bizonyságot, biztos
kézzel fogta össze zenekarával (Nemzeti Filharmonikusok) együtt a többszáz fős előadó-apparátusát. Az
előadás végén szűnni nem akaró tapsvihar vette kezdetét..
A koncert elejéről itt van egy rövid videobejátszás.
Az oratórium felépítéséről Liszt így
írt 1862. november 10-én Rómából elküldött levelében Mosonyi Mihálynak:
„Ami magát a művet illeti, csak azt mondhatom Önnek, hogy kórusokra és szólókra oszlik: hat zárt, de összefüggő számból áll; ezek a következők: 1. Erzsébet Wartburgba érkezése; 2. A rózsacsoda; 3. A keresztes lovagok; 4. Zsófia őrgrófné – Erzsébet kiűzése Wartburgból; 5. Erzsébet imája – A szegények kórusa – Erzsébet halála; végül 6. Hohenstaufen Frigyes ünnepélyesen eltemetteti a szentet. Mindezekhez járul még a zenekari bevezető súlytalanul, dallamosan, imitációsan szőve, és néhány betoldott zenekari tétel, mint a Keresztesek indulója, és egy Interludium. A mű előadása egészében két és fél óráig tart, vagyis betölt egy teljes hangversenyestét. Ha kívánságom teljesül, akkor e mű a későbbiekben integráns részét alkotja az új magyar zeneirodalomnak. (...) De sok mondandóm elmondatlan még; egyre megy, hogy egyhamar megértik-e vagy elismerik-e; ha egyszer nem leszek már itt lenn, majd csak meglesz a többi is. Ezt, tovább munkálkodva, nyugodtan kivárhatom; és addig is higgadtan vezeklek virtuóz hírnevemért, elviselve azt a méltánytalanságot, mellyel kompozícióim mostanság találkoznak. Ön tudja, hogy miképp vélekedem erről, tisztelt barátom, és nem veszi tőlem zokon, hogy feltartóztathatatlanul követem magasabb célomat.” (Forrás: a kísérő műsorfüzet)
Bartók Rádió élő közvetítése, ma este: 19:05 - 22:00
Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet - Liszt Ünnep nyitó hangversenye
Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája - oratórium
Ea.
Gabriela Scherer (szoprán),
Láng Dorottya (mezzoszoprán),
Johannes Kammler (bariton),
Nagy Zoltán (bariton),
Bogdan Talos (basszus),
Nemzeti Énekkar (karig.: Somos Csaba),
Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karig.: Sapszon Ferenc, Sapszon Borbála),
Nemzeti Filharmonikus Zenekar,
Vezényel: Vashegyi György
Liszt 1861 őszétől mind több időt töltött Rómában, ahol figyelme az egyházi zene felé fordult. A következő évben, 1862-ben fejezte be első oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját. A zeneszerzőt már régóta foglalkoztatta a magyar királylány életének története, a weimari nagyherceg társaságában például ellátogatott Erzsébet egykori lakhelyére, Wartburg várába is. „Szent Erzsébethez különösen gyengéd kapcsolat fűz. Magyarországon születtem, akárcsak ő, a sorsomat és pályafutásomat döntően meghatározó tizenkét évet pedig Türingiában töltöttem, egészen közel Wartburg várához, ahol élt, és Marburghoz, ahol meghalt.”
Az oratórium címszerepét Gabriela Scherer énekli. A kiváló svájci drámai szoprán a Hamburgi Opera társulatának tagjaként, Fischer Ádám vezényletével a 2023/2024-es évadban debütált A bolygó hollandi Sentájaként, idén nyáron pedig hallható volt Bayreuthban is, ahol Gutrune szerepét alakította Az istenek alkonyában.
Kovács legtöbbször nagyon jót produkál. Külön érdeme, hogy olyan műveket is műsorra tűz, amelyek a szokásos magyar "mi mindent jobban tudunk" mottónak köszönhetően különben aligha hangzanának el Bp.-en. Kifejezetten sajnáltam, amiért Mørk nem jött el, ugyanakkor a hangverseny rámutatott először a közönség konformizmusára, másodszor arra, mennyire elhanyagoltak nálunk egyes jelentős (20. sz.-i) zeneszerzők kompozíciói. Holsthoz nem tudok hozzászólni, lehet, hogy jogosan számít gyakorlatilag egyműves szerzőnek, viszont ez az előadás eloszlatta korábbi fenntartásaimat, miszerint Mahler-epigon lenne. Ugyanakkor megállapítottam, A bolygók a hollywoodi filmzeneszerzők kimeríthetetlen kincsesbányáját jelentik.
No igen, egy helybeli csak elmegy olykor valamelyik estjükre, viszont aki csak pár napig tartózkodik a császárvárosban, főleg ha tervezetten készül oda, a Filharmonikusokat és/vagy a hasonló kategóriájú vendégegyütteseket fogja választani.
Igyekszem majd én is "felfedezni" magamnak a rádiós új koncerttermet.... előszörre kiválasztva a sok jó program közül egyet.
A Bamberget láttam a Musikvereinban 1 éve, a páholyomban ült egy akkor 84 éves bácsi, aki az '50-es évek végétől járhat, sok koncerten látott a Musikverein-ben. szerinte a '60-as évektől a '90-es évekig tartott az aranykor. Ő mondott valami olyasmit, hogy a Bécsi Szimfonikusok nem világcsúcs, inkább csak szódával elmegy kategória. Voltam párszor, egyet kell értenem vele.
Amennyire tudom, a Káli Gábor által elfoglalandó két poszt most először kerül egy kézbe. Egy másik cikk ugyanerről, további infókkal itt olvasható.
Elmarad a Szegedi Kortárs Balett szombaton, okt. 5-én 11,00 és 15,00 órára hirdetett Hamupipőke előadása!
Megnyílt a Dohnányi Ernő Zenei Központ, a Rádiózenekar új próbahelyszíne
Fidelio.hu - 2024.10.01. 09:40
Átadták
a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek a Dohnányi Ernő Zenei Központ nevet
viselő új otthonát hétfőn Budapest VI. kerületében, a Jókai utcában. A
székházban próbatermek is helyet kaptak, de koncerteket is fognak itt tartani.
A Magyar Rádió
Művészeti Együtteseinek zeneigazgatója és ügyvezető igazgatója október 1-jétől
Káli Gábor karmester lesz.
Most kivételesen simán és jól működött a Müpa online jegyrendelése. 10 órakor simán beengedett, és percek alatt megvásároltam a tavaszi mindennapi kulturális betevő falatomat.
Az anyagi vonzatról nem is beszélve. :O( Ha jól emlékszem, 95-ben a clevelandiak adtak 2 estet a BKK-ban, vagy a MüPa hőskorában a New Yorki-ak Maazellel/a chicagoiak Boulezzel és Barenboimmal/a Los Angelesi-ek Dudamellel.
Tudom, az operáról nem is szólva, bár az utóbbi esetében öreg nézők bosszúsan legyintenek, milyen volt a 60-as években. (Amikor t. k. kiutálták Karajant.)
Én is emlékszem arra a csodás bérletre, de ne feledjük, most a hét szűk esztendőben vagyunk. :)
Nekem egy-egy koncert is elég ezekből, az egyért is hálás vagyok és nagyon örülök.
Bécshez képest nagyon gyenge a felhozatal. Oda a nagy zenekarok úgy járnak, hogy két koncertet is adnak.
Végre Skandináviából is érkezik vendégegyüttes, az év eleji svéd rádiózenekar mint 1. fecske után. Bár szerintem azt a bérletet, amelyben Currentzis és a permiek Mahler-estje volt, nehéz túlszárnyalni.
Október 1-jétől lehet majd rendelni a Müpa tavaszi évadára.
Esetleg meg is emlékezhettek volna városuk zenei életének meghatározó, éppen most elhunyt személyiségéről.
a miskolciak tegnapi koncertje az Olasz Intézetben jobb volt. hogy valami kisebb malőrt írjak, a Seherezádé utolsó előtti, lassú tétele végén volt egy lapozása a karmesternek, ami hangosra sikeredett.
Szerencsére a rendezés semmit sem akart - a M. Kir. Viperaház, akarom mondani Operaház pár évvel ezelőtt, már az ÓKSz-féle vircsaft alatt színre vitt produkciójával ellentétben - belemagyarázni vagy hozzátenni. A zsinórpadlás nem-létét ügyesen oldották meg a csillagos égbolt vetített képével, Bacchus hajóját pedig szellemesen oldották meg.
Kis csalódás volt a Fesztiválzenekar mai előadása (Strauss Úrhatnám Polgár és Ariadne Naxosban).
Az örök Wagner-napok
Magyar Kurír– 2024. július 14., vasárnap | 19:01
Pallós Tamás
„Akik rendszeresen járnak hangversenyekre, operaelőadásokra ismerhetik azt a bizonyos emelkedettség érzést: most megint valami megmagyarázhatatlan történt. Velünk, mindannyiunkkal, egyszerre. Persze ahány ember, annyiféle emóció: vannak, akik „kívülről” közelítenek, és a világhírűvé vált fesztivál profi előadásaként dicsérik a produkciót; a Wagner-rajongók egy újabb, a kényes fanatizmusukat erősítő impulzusként értékelik; mások korunkban különösen aktuális témákat feszegető, az emberiséget önvizsgálatra sarkalló, hosszú „látomásos” lelkigyakorlatként fogják fel a Ringet… De van, akinek kisebbfajta csoda, egy újabb bizonyság arra, hogy az isteni és emberi teremtőerő bizonyos pontokon rendre érintkezik.”
Én is ott voltam, megnéztem Rossini vígoperáját a Margitszigeten, egyetértek beszámolód pozitív kicsengésével. Káel Csaba rendezésének némafilmes megközelítése, ami a színpadon a „commedia dell’ arte” játékstílusával és annak megjelenítő eszközeivel párosul, további ötleteket is magában hordoz; a végeredmény a kihagyott ziccerek nélkül is, igen figyelemreméltó alkotói munka lett. De hogy árnyaljam véleményemet, a találó, humoros képi ötletek, poénok közé bekerült néhány didaktikusnak, erőltetettnek ható elem - de összességében nem zavaró, beleillik a képbe - a koncepcióba.
Mintha cirkuszban (is) lennénk, erre utal a szereplőknél a bohóckülső és viselet, a frizura, a festett arc, az erős smink, a groteszk mozgású járás-kelés. A némafilmes koncepciót erősíti az előttünk „élőben” felvett és kivetített, fekete-karcos filmszerű megoldások: forog a néma operafilm, látjuk, ahogy a kamera „online” felveszi és kivetítik a vászonra a karaktert, éppen ahogy a színpadon az adott jelenetben ágál, amint némán „tátog”, egyidejűleg élőben szólal meg az énekhang a zenekari kísérettel. Némafilmre hajaz az egyes szituációk „megmagyarázása”, kiírása a filmvásznon: éppen mit gondolnak a szereplők a játék közben, mire irányul a cselekvésük. Ezek mind-mind a rendezői koncepció részei, ami működik is, de mint utaltam rá, mégse érzem tökéletesnek. Vannak kihasználatlan gegek, lehetett volna további ötletekkel is élni.
Az énekesgárda mindegyike igen „kitett” magáért és egymásért! Én is Balga Gabriellát dicsérem mindenekfelett, aki most komikai vénájával és virtuóz, technikás énekével megint lebilincselt engem, és vélhetően sokunkat, akik ott voltunk ezen a parádés operaelőadáson a Margitszigeten, hogy teljesen a bűvkörébe vonjon bennünket Rosina-alakításával, melyet más rendezésben évekkel ezelőtt már láthattunk-hallhattunk tőle. Most még magasabbra tette a lécet és nem is volt kérdés a bravúr és a bravó! Elismerő tapsainkból persze kijutott a többi énekestársnak is (Váradi Zita, Haja Zsolt, Horváth István, Sebestyén Miklós, Kiss András) akik ugyancsak imponálóan alakították „komédiás” szerepüket, remekül „daloltak”, miközben „magamutogatásuk” a színpadi kamera előtti jeleneteikre is kiterjedő figyelmet, koncentrálást követel meg. Le a kalappal előttük is!
Rajna Martin vezényelte operazenekar hangzását kissé kevésnek tartom, úgyis, hogy az Opera első karmestere jól kézben tartotta együttesét, a zenekar igen felkészülten játszott.
A helyszínen egyesek talán elégedetlenségüket vagy értetlenségüket demonstrálták azzal, hogy már az első felvonás közben páran felálltak és kisétáltak a nézőtérről s nem tértek többé vissza(?) Az előadás végén a közönség kitartóan ünnepelte a produkciót és az abban szereplő kiváló énekművészeinket meg a közreműködőket.
Szép, kellemes nyáréj volt Rossini „bel canto”-muzsikájához és a színpadi látvány befogadásához - tökéletesen alkalmas választás, ami csábított a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon megelevenedő vígopera megtekintésére, ami csupa móka, jókedv és „happy end” – hogy aztán ősztől a kőszínházban (Erkel) hogyan fog „muzsikálni” ez A sevillai borbély, majd elválik. Vélhetően, ott sem marad ránk hatástalan, érdemes lesz nekem is újra megnézni a produkciót ebben a figyelmet felkeltő, újszerű rendezésben.
Hangparádé volt tegnap a Sevillai a Margitszigeten. Nekem elsősorban Balga Babriella (Rosina) tetszett, aki pazar koloratúráival és remek játékával alaposan lepipálta a nem olyan régen ebben a szerepben ugyanitt látott, olasz Annalisa Stroppát; Horváth István (Almaviva) is csúcsformában volt (mint mostanában mindig), és luxusszereposztásként Sebestyén Miklós (Bartolo) is remekelt. A többiekre (Haja Zsolt, Váradi Zita) se lehetett panasz, talán Kiss András Basiliója nem volt elég gonosz, de ez lehetett rendezői koncepció.
Az új rendezésért nem vagyok oda. Az elképzelés ötletes lenne (némafilmet forgatnak a Sevillai borbélyból), de a kivitelezésben nekem nem minden tetszett. Főleg az nem, hogy a színpad hátterének jelentős részét elfoglaló képernyőn (szinte) mindig összevissza futó karcolások villannak fel, mintha egy régi, karcos némafilm peregne. Engem zavart a funkció nélküli, állandó villogtatás. Logikailag se stimmel: ha most készítik a filmet, miért karcos? (Na jó, miért keresek én logikát egy vígopera rendezésében.) A villogtatást mindjárt az elején elkezdtem unni, a nyitány alatt csak az a némafilm-stílusú statikus felirat látszott, hogy "Rossini: A Sevillai Borbély" (közben a színpadon a némafilmes segéderők tüsténkedtek, meg kicsit feltűntek a főszereplők is). A probléma véleményem szerint ott van, hogy a villogások a képernyőre vonzzák a tekintetet, de ott nem törtánik semmi érdemleges. Ennél azért szerintem a XXI. században többet kellene adni a látvány dinamikájához szokott néző számára, ha már meganimálják a nyitányt.
Tetszettek azonban a stilizált, némileg eltorzított díszletek (részben vetítve) és kellékek (pl. a szerenád zenészeinek hangszerei), a jelmezek is jók voltak. A szereplők hangsúlyos sminket viseltek (a némafilmek készítésénél ez volt a gyakorlat), valamint vicces, eltúlzott parókákat.
Összességében határozottan pozitív élményben volt részem, meg fogom nézni az Erkelben is az előadást, főleg Balga Gabriella miatt.
Teenager partyn voltunk tegnap este. Az előadók átlagéletkora uis 15 év volt. Kelemen Gáspár (Kokas Katalin és Kelemen Barnabás fia, Kelemen Pál és Pertis Zsuzsa unokája, stb.) és barátai -az angol Y. Menuhin School diákjai- adtak hgv-t a Z.ak. Solti termében. A koncertet a rádió fölvette, későbbi időpontban lesz hallható.
JDF ismét Bp.-en, MüPa, 2024. dec. 13. Jegyvásárlás megindult. Műsor és közreműködők i t t.
Esetleg Krügerl is?
Nagyon köszönöm, köszönjük! Akkor jól hallottam, tényleg volt Glass is...
Sajnos Yuja Wang múlt pénteki koncertjét nem láthattam (külföldön voltam), de itt vannak a ráadások:
1. Arturo Márquez: Danzón No. 2
2. Sosztakovics: Kamaraszimfónia op.110a: II. Allegro molto (zongoraátirat)
3. Philip Glass: Etude No. 6
4. Schubert-Liszt: Margit a rokkánál parafrázis
5. Glinka A pacsirta
6. Csajkovszkij Patetikus szimfónia, Scherzo - Samuil Feinberg átiratában
Szoki is excentrikus, saját fenotípusához igazítva = pl. nem hord csilivili bikinit (képzeljük el...) és a cipője sarka sem húszcentis, de járása, kisugárzása eléggé sajátságos. Először majd' 30 éve hallottam, Pesten két éve, be is írtam róla itt (5380-89), te is reagáltál. Nála minden hangjegy érdekes, egyedi, pedig ő Beethovent beethovenül, Brahmsot brahmsul, Schumannt schumannul játszik, ha egyáltalán létezik ilyesmi. De ahogyan!
Számomra a ma aktív pianisták közül a leggyönyörűbb Sokolov.
"A nehezen besorolható zongorista
Müpa, 2024. november 1. - Messa per Rossini - magyarországi bemutató - Verdi és kortársai
Vezényel: Nánási Henrik
Közreműködők:
Szoprán Celeng Mária
Tenor Giorgio Berrugi
Bariton N. N.
Basszus Liang Li
Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Tételek:
·
Buzzolla: Messa per Rossini - I. Introitus: Requiem - Kyrie
·
Bazzini: Messa per Rossini - II. Sequentia: Dies irae
·
Pedrotti: Messa per Rossini - III. Sequentia: Tuba mirum
·
Cagnoni: Messa per Rossini - IV. Sequentia: Quid sum miser
·
Ricci: Messa per Rossini - V. Sequentia: Recordare Jesu
·
Nini: Messa per Rossini - VI. Sequentia: Ingemisco
·
Boucheron: Messa per Rossini - VII. Sequentia: Confutatis - Oro supplex
· Coccia: Messa per Rossini - VIII. Sequentia: Lacrimosa - Amen
·
Gaspari: Messa per Rossini - IX. Offertorium
·
Platania: Messa per Rossini - X. Sanctus
·
Rossi: Messa per Rossini - XI. Agnus Dei
·
Mabellini: Messa per Rossini - XII. Communio: Lux aeterna
·
Verdi: Messa per Rossini - XIII. Responsorium: Libera me
Amikor 1868-ban meghalt Rossini,
Verdi arra buzdította zeneszerző honfitársait, alkossanak közösen requiemet a
Mester emlékére úgy, hogy minden komponista egy-egy tétel megírását vállalja
magára. A mű meg is születetett, bemutatója azonban meghiúsult, s a legelső
megszólalás 1988-ig váratott magára: ekkor Helmuth Rilling vezényelte a darab
stuttgarti világpremierjét. A Mindenszentek alkalmából megrendezett koncerten a
Müpa közönsége a magyarországi bemutató tanúja lehet: a különleges élményt
ígérő előadás nemzetközi szólistagárdáját és a Magyar Rádió Zenei Együtteseit
Nánási Henrik vezényli.
Én is köszönöm a kiegészítést. Magam emlékezetem alapján, azt részben ellenőrizve írtam. Schumannak a Bécsi karnevál 4. tétele (Intermezzo) van esz-mollban, Brahsmnak az Op.118.No.6., ami szintén Intermezzo. Az általad küldöttek között még ismertebbek is vannak ezek szerint, még ha némelyik csak részlet is (pl. az 1812 nyitány). Amúgy Bach és Sosztakovics prelúdium és fúgáiban is van esz-moll darab.
Köszönöm. Kikerestem az idevágó szócikket, ez az. Érdekes, a Barber-szonáta kimaradt és Schumann sincs.
Úgy negyven éve négy álmom volt klasszikus zenei előadások terén. Kettő megvalósult, kettő nem.
Az operák hangnemeiből nem sokat ismerek, de Schubert Három zongoradarabja közül az első esz-moll. A művek kevésbé jelentősek (az említett Barberénél azért gyakrabban adják elő), de a szerzők igen: Schumann és Brahms egy-egy intermezzója és Haydn egyik zongorás triója is megemlíthető.
Nem vitás, Yuja Wangot látni-hallani kell, élőben, helyszínen. A YT, mezzo és más médiumok elárasztották vele, koncertjeivel a virtuális teret. Ő egy jelenség. Valahogy minden jegyzett zongoraművész jelenség, muszáj annak lennie. Nincs még egy olyan formáció, hogy valaki egy szál hangszerhez kimegy az üres színpad közepére, -mert Wang a jelek szerint nem engedte beszékezni a pódiumot, pedig biztosan megtelt volna- szóval, kimegy a színpad közepére, leül, játszik, meghajol, kimegy. Ez így 2024-ben kevés (lenne). Wang kisasszonynál minden mozdulat egyedi. Húszcentis körömcipőben, bikini-szerű csillogó ruhácskában kitotyog, földig hajol, mint mindig (irigylem a derekát ... is) és nekifog. Barber esz-moll szonátája nagyon fekszik neki. (Ismer valaki jelentős esz-moll alkotást? Bármilyet?) Azt mondanám, amit régi nagyok írtak régi nagyokról: oroszlánmancsok billentik a klaviatúrát, de ő inkább mondjuk egy szervál vagy vadmacska méret, oroszlánmancs keménységgel és dinamikával. Számomra ez a barbár Barber volt az est amúgy többször változtatott, fél Európát azonos programmal átturnézó műsorának legfixebb és talán leginkább hozzá passzoló darabja. Utána egy csokor Sosztakovics: prelűdök, prelúdiumok és fúgák az op. 34-es és 87-es sorozatból, kócos összevisszaságban. A netes műsorközlőn még mindig nyolc (8) morzsa olvasható, a helyszínen osztogatott műsorlapon már csak hét (7), végül ki tudja, hányat kaptunk, milyen sorrendben? Csak a vájt fülűek hallhatták, mikor melyik Desz, tesz,- vesz, fisz, D, gisz ... hol a prelűd, hol a fúga. Letekerte ő az egész halmot egyben, max. másodpercnyi szüneteket beiktatva. Jó volt ez így, ő ilyen. A közönségnek így is tetszett, noha 95%-ban ők sem tudták, mikor mit játszik. Nem volt ez nagyon másként szünet után sem. Az alkalomhoz = Chopinhez illően (át)öltözve levélzöld, csillogó nagyestélyiben jött be szokott járásával: kitelt volna az anyagból vagy 3-4 első részben viselt bikini, de nem spórolt. Földig hajlás, jöhet a beharangozott bezongorázott g-moll ballada. Nem jött. A legismertebb (g-moll) egyeske hármaska lett, ketteske egyeske, hármaska ketteske. Világos, ugye? Négyeske maradt négyeske. Ha azt írom, erősen újragondolta Ms. Wang Chopint, akkor remélem, nem fogalmazok túl erősen. Mondjuk úgy, 21. századi Chopin ez, kemény, gránit szilárdságú, mint a magyar Alaptörvény. Ahogy a MüPa honlapján olvasható róla: vigyázat, robbanásveszély! Ki-ki eldöntheti: erről, robbanásveszélyről szólnak-e Chopin balladái. A művésznő eldöntötte. Szívesen hallgattuk. Chopint mindig szívesen hallgatjuk. Esetleg chopinül -van olyan?- még szívesebben. A négy ballada után, dörgő tapsok közepette kilibbent és sosem jött vissza. Azaz dehogynem, egy örökkévalóságnak tűnő idő után, aztán egyszer, ha kiment az egymás után sorjázó ki-tudja-mit-játszik ráadások alatt, közben folyton babrált valamivel, valaki szerint önlapozó digitális kottaolvasó lehetett a hangszerben, azt igazgatta. A ráadások közben fel sem állt, hamar újból és újból a húrok közé csapott, nála ez a szófordulat igazán megáll. Egy-egy mű -nekem, de mi vagyok én?- néha kicsit schumannos volt, néha talán rachmanyinovos, olykor mintha Philip Glass szólalt volna meg, de Isten ments, hogy tippeljek, ez most nem a Kimernya. Csupán a záró ráadás volt félre nem ismerhető, Csajkovszkij Pathétique-jének 3. tétele, zongorás kivitelben. Mintha ezzel a slágerrel akarta volna jelezni, hogy na végre, felismertetek valamit, a misének koncertnek vége, menjetek békével. Mentünk. Egy több, mint érdekes: kihagyhatatlan koncertjelenség élményével, emlékével. Isten veled Yuja, Isten veled május, Isten veled tavasz.
Asszem, én másik koncertet hallottam...
Jó lenne, ha valaki illetékes válaszolna a kérdéseidre , és a mentőkérdés pedig az összes ráadás tételes felsorolása lenne:)
Nagyon köszönöm a többi lemaradt nevében is!
