Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
770 Búbánat 2006-01-21 09:57:51
[url]http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=100523;Páratlan szimfonikus körkép[/url]
[url]http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=100523;Páratlan szimfonikus körkép[/url]
769 miketyson 2006-01-21 02:22:12
Jandó, Jandó, Jandó.
Jandó, Jandó, Jandó.
768 kétked 2006-01-20 21:08:45 [Válasz erre: 767 Búbánat 2006-01-20 19:38:53]
Jaj, a Nemzet Kármestere!
Jaj, a Nemzet Kármestere!
767 Búbánat 2006-01-20 19:38:53
A Magyar Kultúráért a Magyar Kultúra napján, janur 22-én: A nagyszabású rendezvény - amelyet a Németh László Kulturális Alapítvány szervez - vasárnap este hét órakor kezdődik a MüPa-ban. A szervezők szerint a rendezvény méltó emléket állít annak, hogy a magyarság megtartotta kultúráját ezer éven át a Kárpát-medencében. A magyar kultúrát az ünnepségen Dohnánnyi Ünnepi nyitánya, Brahms: Magyar táncok és Kodály: Galántai táncok című műve, valamint a határon túli színházak művészei által bemutatandó irodalmi műsor jeleníti meg. Közreműködnek a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház művészei. Rendező: Vidnyánszky Attila. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát és a Danubia Szimfonikus Zenekart Győriványi Ráth György vezényli. A köszöntőt Pálinkás József, az ünnepi beszédet Orbán Viktor mondja.
A Magyar Kultúráért a Magyar Kultúra napján, janur 22-én: A nagyszabású rendezvény - amelyet a Németh László Kulturális Alapítvány szervez - vasárnap este hét órakor kezdődik a MüPa-ban. A szervezők szerint a rendezvény méltó emléket állít annak, hogy a magyarság megtartotta kultúráját ezer éven át a Kárpát-medencében. A magyar kultúrát az ünnepségen Dohnánnyi Ünnepi nyitánya, Brahms: Magyar táncok és Kodály: Galántai táncok című műve, valamint a határon túli színházak művészei által bemutatandó irodalmi műsor jeleníti meg. Közreműködnek a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház művészei. Rendező: Vidnyánszky Attila. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát és a Danubia Szimfonikus Zenekart Győriványi Ráth György vezényli. A köszöntőt Pálinkás József, az ünnepi beszédet Orbán Viktor mondja.
766 Momo 2006-01-17 14:50:48 [Válasz erre: 765 Escamillo 2006-01-17 14:40:42]
Ez egyből mehet is a képzavarok közé... isteni... :-)
Ez egyből mehet is a képzavarok közé... isteni... :-)
765 Escamillo 2006-01-17 14:40:42 [Válasz erre: 764 Búbánat 2006-01-17 14:03:42]
Kis kedvenc a hivatkozott kritikából: \"Wiedemann Bernadett indokolt és élményszerű\"
Kis kedvenc a hivatkozott kritikából: \"Wiedemann Bernadett indokolt és élményszerű\"
764 Búbánat 2006-01-17 14:03:42
A Népszabadság mai számában olvasható Fáy tollából a \"hivatalos\" kritika a Chopin-Rossini-koncertről. A neten is megtalálható az online oldalon.
A Népszabadság mai számában olvasható Fáy tollából a \"hivatalos\" kritika a Chopin-Rossini-koncertről. A neten is megtalálható az online oldalon.
763 Búbánat 2006-01-15 09:48:58
Jandóra visszatérve az is nagyon rokonszenves emberi megnyilvánulás tőle, hogy amikor Takács Tamara énekel, fellép valahol, előadás, koncert,oratórium, mindig elkíséri, még a próbákra is. /De ez kölcsönös, Tamara is ott van férje minden előadásán - mint ezúttal is láthattuk.) Ez ma is így van. Kedves emlékeim közé tartozik, hogy kórusunkkal éppen készültünk egy Mozart-mise bemutatójára, amiben Tamara is énekel, párja is vele volt, és egyszerre kiderült, hogy az aktuális orgonista nem tudott eljönni a próbára; mi sem volt természetesebb, hogy Jenőt kértük fel kisegíteni - üljön be az orgonapadra és játsszon. Azonnal kötélnek állt, bár többször hangsúlyozta, hogy nem igazán ért a hangszerhez; olyan profin zenélt, hogy utána még kerestünk számára alkalmakat, hogy megismételhesse örömünkre ezeket a \"beugrásokat\".
Jandóra visszatérve az is nagyon rokonszenves emberi megnyilvánulás tőle, hogy amikor Takács Tamara énekel, fellép valahol, előadás, koncert,oratórium, mindig elkíséri, még a próbákra is. /De ez kölcsönös, Tamara is ott van férje minden előadásán - mint ezúttal is láthattuk.) Ez ma is így van. Kedves emlékeim közé tartozik, hogy kórusunkkal éppen készültünk egy Mozart-mise bemutatójára, amiben Tamara is énekel, párja is vele volt, és egyszerre kiderült, hogy az aktuális orgonista nem tudott eljönni a próbára; mi sem volt természetesebb, hogy Jenőt kértük fel kisegíteni - üljön be az orgonapadra és játsszon. Azonnal kötélnek állt, bár többször hangsúlyozta, hogy nem igazán ért a hangszerhez; olyan profin zenélt, hogy utána még kerestünk számára alkalmakat, hogy megismételhesse örömünkre ezeket a \"beugrásokat\".
762 kétked 2006-01-14 21:01:30 [Válasz erre: 760 Bice-bóca 2006-01-14 15:55:32]
Elismerve Jandó értékeit tegnap már a kezdetektől fogva volt benne bizonytalanság. Pl. kottával érkezett, de nem tette ki a kottatartóra, hanem csak úgy ráfektette a húrokra és olykor-olykor lapozgatott. Ha nem volt biztos benne, akkor miért nem kért egy lapozót? Nem szégyen kottából játszani, vö. Richter későbbi koncertjeit.
Elismerve Jandó értékeit tegnap már a kezdetektől fogva volt benne bizonytalanság. Pl. kottával érkezett, de nem tette ki a kottatartóra, hanem csak úgy ráfektette a húrokra és olykor-olykor lapozgatott. Ha nem volt biztos benne, akkor miért nem kért egy lapozót? Nem szégyen kottából játszani, vö. Richter későbbi koncertjeit.
761 Ametiszt 2006-01-14 16:31:44 [Válasz erre: 760 Bice-bóca 2006-01-14 15:55:32]
Bár egy kicsit csalódtam a tegnap estében, de ugyanakkor örülök, hogy ott voltam. Chopin zenéje és Jandó Jenő játéka teljesen elandalított, elfújta a hét gyötrelmeit, már ezért érdemes volt elmenni. Azt vártam, hogy Rossini Stabat Mater-étől szinte felizzik majd a terem, de nem ez történt. Aki hallota idén nyáron Miskolcon a darabot José Cura vezényletével - egy sokkal kedvezőtlenebb akusztikájú aulában - a Rádiózenekarral, tudja mire gondolok. Úgy éreztem, hogy a tegnapi előadásból (zenekar+énekesek)mindig hiányzik valami, egy kis csipettel, legfőképpen a dinamika, az erő, az ihletettség. Volt viszont néhány varázslatos pillanat a zene második felében, mikor a kórus gyönyörűen felidézte mindazt, amit addig hiányoltam. Bravó! A közönség hálás és hosszú tapsa jelezte az elismerést és köszönetet mindenkinek a Rossini mű alapjaiban szép előadásáért.
Bár egy kicsit csalódtam a tegnap estében, de ugyanakkor örülök, hogy ott voltam. Chopin zenéje és Jandó Jenő játéka teljesen elandalított, elfújta a hét gyötrelmeit, már ezért érdemes volt elmenni. Azt vártam, hogy Rossini Stabat Mater-étől szinte felizzik majd a terem, de nem ez történt. Aki hallota idén nyáron Miskolcon a darabot José Cura vezényletével - egy sokkal kedvezőtlenebb akusztikájú aulában - a Rádiózenekarral, tudja mire gondolok. Úgy éreztem, hogy a tegnapi előadásból (zenekar+énekesek)mindig hiányzik valami, egy kis csipettel, legfőképpen a dinamika, az erő, az ihletettség. Volt viszont néhány varázslatos pillanat a zene második felében, mikor a kórus gyönyörűen felidézte mindazt, amit addig hiányoltam. Bravó! A közönség hálás és hosszú tapsa jelezte az elismerést és köszönetet mindenkinek a Rossini mű alapjaiban szép előadásáért.
760 Bice-bóca 2006-01-14 15:55:32 [Válasz erre: 756 Búbánat 2006-01-14 13:50:26]
Sosem tudjuk meg. De tényleg mindegy. Jandó egyaránt fantasztikus, mint zongorista, és mint ember. Emlékszem, egyszer a rádiót hallgatva találgattam, ki lehet az az őrült, aki általam alig követhető tempóban, a lenyúló basszusokat DUPLÁZVA játsza a Manók táncát. Cziffra, vagy Horowitz egy olyan pillanatában, amikor épp eltalálja az összes hangot? Hát ez is Jandó volt!
Sosem tudjuk meg. De tényleg mindegy. Jandó egyaránt fantasztikus, mint zongorista, és mint ember. Emlékszem, egyszer a rádiót hallgatva találgattam, ki lehet az az őrült, aki általam alig követhető tempóban, a lenyúló basszusokat DUPLÁZVA játsza a Manók táncát. Cziffra, vagy Horowitz egy olyan pillanatában, amikor épp eltalálja az összes hangot? Hát ez is Jandó volt!
759 -zéta- 2006-01-14 15:06:52 [Válasz erre: 758 Búbánat 2006-01-14 14:21:12]
Emlékezzetek, tán két éve Schiff akadt el az angol szvitek egyikében, nem is tudta folytatni, inkább félórával később előrúl kezdte az egészet. Persze ezt egy zenekarral nem lehet megtenni.
Emlékezzetek, tán két éve Schiff akadt el az angol szvitek egyikében, nem is tudta folytatni, inkább félórával később előrúl kezdte az egészet. Persze ezt egy zenekarral nem lehet megtenni.
758 Búbánat 2006-01-14 14:21:12 [Válasz erre: 751 von Hause aus Kannibal und Menschenfresser 2006-01-14 12:24:11]
Egyetértek. Emlékszem a Mezzón leadott Verdi Requiem próbára, amelyen Abbado instruálta a legendás nagyságokat; Caballé is bizony rontott - a körülöttük lévők nagy derültségére. Még valami. A műsor kezdete előtt egy hölgy jelent meg a dobogón, ki bejelentette, hogy a Nemzeti Hangversenyteremben most először szólal meg az a vadonatúj koncertzongora, amely a Fazioli cég terméke. És ismertette a hangszer főbb paramétereit. Utána néztem neten magam is: ezt találtam róla. A Fazioli-zongorának nem a szokásos kettő, hanem négy pedálja van: az egyik pedál zengeti a hangot, a másik kissé tompítja, a harmadik, az úgynevezett \"una corda\" (\"egy húr\"), azaz a billentyű leütésekor megzendülő három, egyforma hangmagasságra hangolt húr közül csak egy megszólaltatását teszi lehetővé, s végül a negyedik pedál arra való, hogy bizonyos regiszterben egy dallamot kiemeljen. A Velencétől 60 kilométerre lévő Fazioli-gyár közelében fekszik az a lucfenyő erdő, amelyben állítólag egykor maga Antonio Stradivari választotta ki hegedűihez az alapanyagot és ebből az erdőből származik a Fazioli-zongorák rezonánslapjának fája is. Jandó művészete szerintem is kibír egy ilyen gikszert - emberek vagyunk, nem gép - és remélhetőleg nem lesz mérvadó ómen ez az újdonsült Fazioli-termék.
Egyetértek. Emlékszem a Mezzón leadott Verdi Requiem próbára, amelyen Abbado instruálta a legendás nagyságokat; Caballé is bizony rontott - a körülöttük lévők nagy derültségére. Még valami. A műsor kezdete előtt egy hölgy jelent meg a dobogón, ki bejelentette, hogy a Nemzeti Hangversenyteremben most először szólal meg az a vadonatúj koncertzongora, amely a Fazioli cég terméke. És ismertette a hangszer főbb paramétereit. Utána néztem neten magam is: ezt találtam róla. A Fazioli-zongorának nem a szokásos kettő, hanem négy pedálja van: az egyik pedál zengeti a hangot, a másik kissé tompítja, a harmadik, az úgynevezett \"una corda\" (\"egy húr\"), azaz a billentyű leütésekor megzendülő három, egyforma hangmagasságra hangolt húr közül csak egy megszólaltatását teszi lehetővé, s végül a negyedik pedál arra való, hogy bizonyos regiszterben egy dallamot kiemeljen. A Velencétől 60 kilométerre lévő Fazioli-gyár közelében fekszik az a lucfenyő erdő, amelyben állítólag egykor maga Antonio Stradivari választotta ki hegedűihez az alapanyagot és ebből az erdőből származik a Fazioli-zongorák rezonánslapjának fája is. Jandó művészete szerintem is kibír egy ilyen gikszert - emberek vagyunk, nem gép - és remélhetőleg nem lesz mérvadó ómen ez az újdonsült Fazioli-termék.
757 Búbánat 2006-01-14 13:58:10 [Válasz erre: 752 gorittole 2006-01-14 12:42:40]
Miért ne előzhetné meg? Csak akkor már nem Trabantnak hívják, hanem Ferrarinak BMW7-nek vagy Lamborghininek. Ezek mellett persze továbbra is elismerjük a már jól bejáratott Merzedes értékeit.
Miért ne előzhetné meg? Csak akkor már nem Trabantnak hívják, hanem Ferrarinak BMW7-nek vagy Lamborghininek. Ezek mellett persze továbbra is elismerjük a már jól bejáratott Merzedes értékeit.
756 Búbánat 2006-01-14 13:50:26 [Válasz erre: 750 Bice-bóca 2006-01-14 12:20:40]
Amint említettem, Jandó elnézést kért a közönségtől. Ez nem elég? Egyébként abban igazad van, a zenekar sem igazán volt a helyzet magaslatán. Talán, ha Ligeti vezényelt volna, más eredmény születhetett volna? Ki tudja.
Amint említettem, Jandó elnézést kért a közönségtől. Ez nem elég? Egyébként abban igazad van, a zenekar sem igazán volt a helyzet magaslatán. Talán, ha Ligeti vezényelt volna, más eredmény születhetett volna? Ki tudja.
755 Bice-bóca 2006-01-14 13:23:37 [Válasz erre: 751 von Hause aus Kannibal und Menschenfresser 2006-01-14 12:24:11]
Mélyen egyetértek Veled. Ha a \'többi része\' a dolognak helyén van, engem sem izgat egy ilyen apró malőr. Azt sokkal jobban utálom, ha minden hang tikkre jön, de teszem föl végigunatkozom a koncertet.
Mélyen egyetértek Veled. Ha a \'többi része\' a dolognak helyén van, engem sem izgat egy ilyen apró malőr. Azt sokkal jobban utálom, ha minden hang tikkre jön, de teszem föl végigunatkozom a koncertet.
754 gorittole 2006-01-14 12:46:30 [Válasz erre: 749 Búbánat 2006-01-14 11:27:49]
Sajnos a \"primadonna külsőségek\" tükrözik ízlését.Éneklése pont olyan,mint sminkje,arcjátéka,öltözete,keresztbe tett lába.... De azért szeretheti,akinek hasonló az ízlése.
Sajnos a \"primadonna külsőségek\" tükrözik ízlését.Éneklése pont olyan,mint sminkje,arcjátéka,öltözete,keresztbe tett lába.... De azért szeretheti,akinek hasonló az ízlése.
752 gorittole 2006-01-14 12:42:40 [Válasz erre: 749 Búbánat 2006-01-14 11:27:49]
Az,ahogy itt Wiedemannt összehasonlítod Kolonitssal olyan, mint amikor a lassan haladó Merzedest megelőti egy Trabant.....
Az,ahogy itt Wiedemannt összehasonlítod Kolonitssal olyan, mint amikor a lassan haladó Merzedest megelőti egy Trabant.....
751 von Hause aus Kannibal und Menschenfresser 2006-01-14 12:24:11
A leállás nem olyan nagy tragédia. Most láttam az Otter/Minkowski-s Offenbach Mezzós koncerten, hogy Otter miatt újra kellett kezdeni egy számot. Vigyorogtak egyet, és nem dőlt össze a világ.
A leállás nem olyan nagy tragédia. Most láttam az Otter/Minkowski-s Offenbach Mezzós koncerten, hogy Otter miatt újra kellett kezdeni egy számot. Vigyorogtak egyet, és nem dőlt össze a világ.
750 Bice-bóca 2006-01-14 12:20:40 [Válasz erre: 749 Búbánat 2006-01-14 11:27:49]
Csak kérdezem, mert nem voltam ott a koncerten: Nem lehet, hogy a szólista nagyfokú bizonytalanságában a zenekar és a karmester is ludas volt? Ugyanis nem is olyan rég játszotta Ránki a Mávval a Schumannt, ami - ha nem is volt leállás - de szintén tele volt a szólista melléütéseivel, s a szép megoldások ellenére a bizonytalanség érzetét keltette a hallgatóban. ha már ilyen alapos a beszámoló, gondoltam erről még szólhatnál egy-két szót. Bár őszintén szólva Jandóra ez nem jellemző. Nem egyszer vitt már el a hátán szegény a Telekomnál jóval kisebb volumenű zenekarokat is.
Csak kérdezem, mert nem voltam ott a koncerten: Nem lehet, hogy a szólista nagyfokú bizonytalanságában a zenekar és a karmester is ludas volt? Ugyanis nem is olyan rég játszotta Ránki a Mávval a Schumannt, ami - ha nem is volt leállás - de szintén tele volt a szólista melléütéseivel, s a szép megoldások ellenére a bizonytalanség érzetét keltette a hallgatóban. ha már ilyen alapos a beszámoló, gondoltam erről még szólhatnál egy-két szót. Bár őszintén szólva Jandóra ez nem jellemző. Nem egyszer vitt már el a hátán szegény a Telekomnál jóval kisebb volumenű zenekarokat is.
749 Búbánat 2006-01-14 11:27:49
Péntek 13-a szerencsét vagy szerencsétlenséget hozhat – terjedt el a misztika világában. Tegnap este a Nemzeti Hangversenyteremben megtartott Chopin - Rossini koncertet követően elmondhatom, volt részünk mindkettőben. Jandó Jenő az e-moll zongoraverseny első tételének második fő témájában – tőle szokatlan módon –memóriazavarba került és leállt; döbbenetes és kínos pillanatok voltak, majd Antal Mátyás karnagy - aki ezúttal karmesterként is funkcionált- és a zongoraművész gyors konzultációja után folytatódott a koncert. Jandó a tétel végén a közönség felé fordulva elnézést kért. Chopin varázslatos kompozícióját így sajnos nem a tőle mindig megszokott briliáns játékában gyönyörködhettük végig; végig valami bizonytalanságot éreztem a játékában, mintha nem készült volna fel eléggé a műből: a kotta is előtte volt, folyton lapozta. Figyeltem közben oldalt, a páholyban helyet foglaló Takács Tamara arcát; mennyire szorított a férjéért – minden lejátszódott az arcán… Az előadás végén így is megkapta rokonszenvünktől kísérve a tapsot, de nnek erejéből kicsengett, a művész is érezte, hogy ez nem az ő napja volt. Szünet után Rossini Stabat Materét adta elő a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar. A népszerű Rossini-oratórium zenéje, harmóniái, a dallamvilága, az őszinte áhítatának néha színpadias pátosszal vegyített kifejezésformája mindig hatásos és megragadó. Tulajdonképpen Rossini műve és Kolonits Klára miatt jöttem el a hangversenyre, és egyikükben sem csalódtam. Igaz, ez a darab sem ment le hiba nélkül, hiszen a negyedik – Pros peccatis tétel zenekari bevezetésének elején megszólaló dobütések, a csellók és a fúvósok összhangja hibázott, ezért az első taktus után Antal leintette a zenekart, és elölről kezdték a tételt, ami nem más, mint egy nagyon szép basszus-ária. (Mintha a bécsi újévi Strauss - hangversenyen lettem volna, amikor a Kék Duna keringő első hangjai után leinti a karmester a zenekart, hogy elmondhassa hagyományos jókívánságait…. na, ez utóbbi itt elmaradt.) A szólót, operaházunk fiatal művésze, Hámori Szabolcs szólaltatta meg, akinek van még mit fejlődnie az oratórium-éneklés területén – is. Amúgy szép hang, de nincsenek meg a mélységek és a magasságok, a hang erejét is kevésnek éreztem, viszont könnyed világos basszusa technikásan, a dinamikai előírások szem előtt tartásával szépen szólalt meg. Biztos vagyok benne, hogy a most még csak ígéretként számon tartott tehetséges művész még sokra viszi! Előtte az élet. Ottokar Klein a híresen nehéz Cujus animam kezdetű tenoráriát a végén a híresen nehéz, magas Deszig vezeti, azonban adós maradt a biztos magassággal és hajlékonysággal, ami különösen a strófát lezáró kadenciánál alapkövetelmény. Wiedemann Bernadett alt szólamát ezúttal is magabiztosan hozta, csak interpretációjából hiányzott az a fajta elvárható átszellemültség - főleg a hetedik tételben (Fac ut portem…- egy rövid lírai cavatina) - , ami nélkül az egész produkciója kissé fásultra sikeredett… Ezzel szemben Kolonits Klára – aki minden tekintetben kiemelkedett a szóló kvartettből – gyönyörű szép lírai hangján, szinte belefelejtkezve a kotta hangjegyekbe, mélységes áhítattal énekelt. Amikor a nyolcadik tételként a kóruskíséretes szoprán áriájára került sor (Inflammatus….), mintha maga a Szűzanya szólalt volna meg a mennyei angyalkarban!... S ha kissé levetkőzné az ide nem való primadonna- külsőségeket (öltözet, smink, arcjáték, keresztbetett lábak), akkor a háttérbe kerülne az, ami most az előtérben kissé tompította az én üdvözültségemet… S a végére hagytam az est egyértelműen legnagyobb sikerét aratott vegyes kórust. Amit Rossini művében előadtak, bemutattak, ahogyan zenekari kísérettel vagy anélkül: a cappella (az ötödik és a kilencedik tételben) tételekben prezentáltak, csak fejet hajtani lehet. Ami szépet csak el lehet mondani és képzelni, az mind benne volt a kórusban. Ha kellett pianók, ha kellett sistergő fortissimók, a dinamikai skálán elképzelhető összes színárnyalatok, minden megtalálható volt énekükben; és az oratórium utolsó tizedik tételének kettős fúgája egyszerre dicséri a Nemzeti Énekkart, a karnagyát, Antal Mátyást, és magát a zsenit, Rossinit. Összességében szép, emlékezetes koncertélmény részese lehettem. Csak azt a két bakit tudnám felejteni! Továbbra is amondó vagyok, ajánlanám a szerkesztők, szervezők és a rendezők figyelmébe javaslatom: a jövőben jobban figyeljenek oda a naptárra, s péntek tizenharmadikát inkább hagyják meg szabad napnak. Biztos, ami biztos…
Péntek 13-a szerencsét vagy szerencsétlenséget hozhat – terjedt el a misztika világában. Tegnap este a Nemzeti Hangversenyteremben megtartott Chopin - Rossini koncertet követően elmondhatom, volt részünk mindkettőben. Jandó Jenő az e-moll zongoraverseny első tételének második fő témájában – tőle szokatlan módon –memóriazavarba került és leállt; döbbenetes és kínos pillanatok voltak, majd Antal Mátyás karnagy - aki ezúttal karmesterként is funkcionált- és a zongoraművész gyors konzultációja után folytatódott a koncert. Jandó a tétel végén a közönség felé fordulva elnézést kért. Chopin varázslatos kompozícióját így sajnos nem a tőle mindig megszokott briliáns játékában gyönyörködhettük végig; végig valami bizonytalanságot éreztem a játékában, mintha nem készült volna fel eléggé a műből: a kotta is előtte volt, folyton lapozta. Figyeltem közben oldalt, a páholyban helyet foglaló Takács Tamara arcát; mennyire szorított a férjéért – minden lejátszódott az arcán… Az előadás végén így is megkapta rokonszenvünktől kísérve a tapsot, de nnek erejéből kicsengett, a művész is érezte, hogy ez nem az ő napja volt. Szünet után Rossini Stabat Materét adta elő a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar. A népszerű Rossini-oratórium zenéje, harmóniái, a dallamvilága, az őszinte áhítatának néha színpadias pátosszal vegyített kifejezésformája mindig hatásos és megragadó. Tulajdonképpen Rossini műve és Kolonits Klára miatt jöttem el a hangversenyre, és egyikükben sem csalódtam. Igaz, ez a darab sem ment le hiba nélkül, hiszen a negyedik – Pros peccatis tétel zenekari bevezetésének elején megszólaló dobütések, a csellók és a fúvósok összhangja hibázott, ezért az első taktus után Antal leintette a zenekart, és elölről kezdték a tételt, ami nem más, mint egy nagyon szép basszus-ária. (Mintha a bécsi újévi Strauss - hangversenyen lettem volna, amikor a Kék Duna keringő első hangjai után leinti a karmester a zenekart, hogy elmondhassa hagyományos jókívánságait…. na, ez utóbbi itt elmaradt.) A szólót, operaházunk fiatal művésze, Hámori Szabolcs szólaltatta meg, akinek van még mit fejlődnie az oratórium-éneklés területén – is. Amúgy szép hang, de nincsenek meg a mélységek és a magasságok, a hang erejét is kevésnek éreztem, viszont könnyed világos basszusa technikásan, a dinamikai előírások szem előtt tartásával szépen szólalt meg. Biztos vagyok benne, hogy a most még csak ígéretként számon tartott tehetséges művész még sokra viszi! Előtte az élet. Ottokar Klein a híresen nehéz Cujus animam kezdetű tenoráriát a végén a híresen nehéz, magas Deszig vezeti, azonban adós maradt a biztos magassággal és hajlékonysággal, ami különösen a strófát lezáró kadenciánál alapkövetelmény. Wiedemann Bernadett alt szólamát ezúttal is magabiztosan hozta, csak interpretációjából hiányzott az a fajta elvárható átszellemültség - főleg a hetedik tételben (Fac ut portem…- egy rövid lírai cavatina) - , ami nélkül az egész produkciója kissé fásultra sikeredett… Ezzel szemben Kolonits Klára – aki minden tekintetben kiemelkedett a szóló kvartettből – gyönyörű szép lírai hangján, szinte belefelejtkezve a kotta hangjegyekbe, mélységes áhítattal énekelt. Amikor a nyolcadik tételként a kóruskíséretes szoprán áriájára került sor (Inflammatus….), mintha maga a Szűzanya szólalt volna meg a mennyei angyalkarban!... S ha kissé levetkőzné az ide nem való primadonna- külsőségeket (öltözet, smink, arcjáték, keresztbetett lábak), akkor a háttérbe kerülne az, ami most az előtérben kissé tompította az én üdvözültségemet… S a végére hagytam az est egyértelműen legnagyobb sikerét aratott vegyes kórust. Amit Rossini művében előadtak, bemutattak, ahogyan zenekari kísérettel vagy anélkül: a cappella (az ötödik és a kilencedik tételben) tételekben prezentáltak, csak fejet hajtani lehet. Ami szépet csak el lehet mondani és képzelni, az mind benne volt a kórusban. Ha kellett pianók, ha kellett sistergő fortissimók, a dinamikai skálán elképzelhető összes színárnyalatok, minden megtalálható volt énekükben; és az oratórium utolsó tizedik tételének kettős fúgája egyszerre dicséri a Nemzeti Énekkart, a karnagyát, Antal Mátyást, és magát a zsenit, Rossinit. Összességében szép, emlékezetes koncertélmény részese lehettem. Csak azt a két bakit tudnám felejteni! Továbbra is amondó vagyok, ajánlanám a szerkesztők, szervezők és a rendezők figyelmébe javaslatom: a jövőben jobban figyeljenek oda a naptárra, s péntek tizenharmadikát inkább hagyják meg szabad napnak. Biztos, ami biztos…
748 kismalac 2006-01-04 09:43:57
Akit érdekel, már kaphatók a jegyek a két júniusi Parsifalra.
Akit érdekel, már kaphatók a jegyek a két júniusi Parsifalra.
746 bermuda 2006-01-02 21:05:17 [Válasz erre: 745 Norma 2006-01-02 21:00:23]
A megoldás: Egy szinpadra kell helyezni a szalagot...
A megoldás: Egy szinpadra kell helyezni a szalagot...
745 Norma 2006-01-02 21:00:23 [Válasz erre: 744 bermuda 2006-01-02 20:56:15]
Sajnos nem enyém a cég. Én csak kefélem a szalagot.:-)
Sajnos nem enyém a cég. Én csak kefélem a szalagot.:-)
744 bermuda 2006-01-02 20:56:15 [Válasz erre: 743 Norma 2006-01-02 20:50:12]
Ha megszünik a gyártósoros céged minden előfordulhat:-)
Ha megszünik a gyártósoros céged minden előfordulhat:-)
743 Norma 2006-01-02 20:50:12 [Válasz erre: 740 kapa 2006-01-02 20:33:43]
Még nem keféltem színpadon.
Még nem keféltem színpadon.
742 kapa 2006-01-02 20:35:19 [Válasz erre: 741 Richter János 2006-01-02 20:34:39]
Majdnem: Vadász Miklós
Majdnem: Vadász Miklós
741 Richter János 2006-01-02 20:34:39 [Válasz erre: 740 kapa 2006-01-02 20:33:43]
Ezt is Lukács Gyöngyi mondta? :-)
Ezt is Lukács Gyöngyi mondta? :-)
740 kapa 2006-01-02 20:33:43 [Válasz erre: 739 Norma 2006-01-02 20:05:49]
Pontosan:-) \"Néha a színpadon állni jobb, mint kefélni. Néha kefélni jobb, mint a színpadon állni.\"
Pontosan:-) \"Néha a színpadon állni jobb, mint kefélni. Néha kefélni jobb, mint a színpadon állni.\"
739 Norma 2006-01-02 20:05:49 [Válasz erre: 738 kapa 2006-01-02 13:53:42]
\"Vannak, akik még nem jöttek el hozzánk... Nekik készítettük ezt a filmet.\"
\"Vannak, akik még nem jöttek el hozzánk... Nekik készítettük ezt a filmet.\"
738 kapa 2006-01-02 13:53:42 [Válasz erre: 737 Norma 2006-01-02 01:33:21]
\"Van aki azért jön el a koncertre, mert az van aplákáton, hogy OMEGA. Van, aki ezért nem jön el.\"
\"Van aki azért jön el a koncertre, mert az van aplákáton, hogy OMEGA. Van, aki ezért nem jön el.\"
737 Norma 2006-01-02 01:33:21
Johann Strauss Ensemble - Russell McGregor Császárkeringő (Újévi Gála 2006) Mindenek előtt köszönet a momus programajánlójának, hogy felfedte a műsor meglepetésvendégének kilétét: a mupa honlapja még ma sem árulta el, hogy Pitti Katalinról van szó (nem tartom szerencsésnek meglepetésvendéget hirdetni, mert én örültem, meg tán előbb is vettem volna jegyet, de biztos volt, aki kellemetlenül lepődött meg). Nos, ez az információ adott kezdőlökést, hogy ellátogassak a koncertre, újra lássam régi kedvencemet, noha a realitás talaján mozogtam: tudtam, ma már csak nosztalgikus élményeim szépíthetik meg jelen produkcióját. Jó volt újra látni őt, bárcsak hangját tudta volna úgy megőrizni, mint ragyogó külsejét, kisugárzását! Négy műsorszámot kapott, ezekben az előadói készség és szándék jól tükröződött. Ha csupán a három dalt énekli el, akkor megmaradt volna ez az est is szép emléknek, azok tán még alig lépték túl a hang mai állapotának megfelelő nehézségi fokot. A Denevér Csárdása azonban jóval erőn felüli feladat volt, s kínos volt a kihívással szembeni kudarc. A rajongó elfogultságával azonban megjegyzem, mintegy magamat vigasztalva: a jelenlegi Erkel Színház-i előadás primadonnái is elég szörnyen éneklik ezt a számot. Érdekes a közönség reakciója: Pitti négy száma közül ez kapta a legnagyobb tapsot; érthetetlen. Az est legnagyobb közönség- és művészi sikerének Deák Ildikó virtuóz fuvolajátékát éreztem, kár, hogy a program viszonylag késői pontján került sorra, mikor már fáradt a közönség (légszomjjal küzdő nénikék, elpilledt karonülők stb.), de érezni lehetett így is, hogy mély odafigyeléssel és lelkes tapssal díjazta a publikum a kivételes művészi produkciót. A Russell McGregor vezette zenekar ősi hagyományok hordozója, megszólaltatója; elkötelezettségük tiszteletet érdemel, mégis olykor kevésnek éreztem a 21 főt (pl. Cigánybáró), sokszor túl kiszámított, sokszor meg a poén vonja el a figyelmet (lövés, pukkasztás stb.), s az együttes vezetője is inkább tűnt ceremóniamesternek, mint művészeti vezetőnek. Persze újév napján tán ez a kis mókázás belefér, nem kell nagyon \"komoly\" zenei koncert. Furcsa volt, hogy a csodás keringődallamokat ülve hallgatta végig a közönség, bár egy-két merészebb pár összeölelkezve ingadozott; az ember várta már, mikor perdül táncra valaki. Így kissé merev volt az egész, persze a koncertterem nem táncparkett. De tán belefért volna. A siker persze nem maradt el, két ráadásszámot még meg kellett hallgatnunk: az elsőt elengedtem volna, de a Kék Duna - keringőt mindig jó meghallagtni, így volt ez most is.
Johann Strauss Ensemble - Russell McGregor Császárkeringő (Újévi Gála 2006) Mindenek előtt köszönet a momus programajánlójának, hogy felfedte a műsor meglepetésvendégének kilétét: a mupa honlapja még ma sem árulta el, hogy Pitti Katalinról van szó (nem tartom szerencsésnek meglepetésvendéget hirdetni, mert én örültem, meg tán előbb is vettem volna jegyet, de biztos volt, aki kellemetlenül lepődött meg). Nos, ez az információ adott kezdőlökést, hogy ellátogassak a koncertre, újra lássam régi kedvencemet, noha a realitás talaján mozogtam: tudtam, ma már csak nosztalgikus élményeim szépíthetik meg jelen produkcióját. Jó volt újra látni őt, bárcsak hangját tudta volna úgy megőrizni, mint ragyogó külsejét, kisugárzását! Négy műsorszámot kapott, ezekben az előadói készség és szándék jól tükröződött. Ha csupán a három dalt énekli el, akkor megmaradt volna ez az est is szép emléknek, azok tán még alig lépték túl a hang mai állapotának megfelelő nehézségi fokot. A Denevér Csárdása azonban jóval erőn felüli feladat volt, s kínos volt a kihívással szembeni kudarc. A rajongó elfogultságával azonban megjegyzem, mintegy magamat vigasztalva: a jelenlegi Erkel Színház-i előadás primadonnái is elég szörnyen éneklik ezt a számot. Érdekes a közönség reakciója: Pitti négy száma közül ez kapta a legnagyobb tapsot; érthetetlen. Az est legnagyobb közönség- és művészi sikerének Deák Ildikó virtuóz fuvolajátékát éreztem, kár, hogy a program viszonylag késői pontján került sorra, mikor már fáradt a közönség (légszomjjal küzdő nénikék, elpilledt karonülők stb.), de érezni lehetett így is, hogy mély odafigyeléssel és lelkes tapssal díjazta a publikum a kivételes művészi produkciót. A Russell McGregor vezette zenekar ősi hagyományok hordozója, megszólaltatója; elkötelezettségük tiszteletet érdemel, mégis olykor kevésnek éreztem a 21 főt (pl. Cigánybáró), sokszor túl kiszámított, sokszor meg a poén vonja el a figyelmet (lövés, pukkasztás stb.), s az együttes vezetője is inkább tűnt ceremóniamesternek, mint művészeti vezetőnek. Persze újév napján tán ez a kis mókázás belefér, nem kell nagyon \"komoly\" zenei koncert. Furcsa volt, hogy a csodás keringődallamokat ülve hallgatta végig a közönség, bár egy-két merészebb pár összeölelkezve ingadozott; az ember várta már, mikor perdül táncra valaki. Így kissé merev volt az egész, persze a koncertterem nem táncparkett. De tán belefért volna. A siker persze nem maradt el, két ráadásszámot még meg kellett hallgatnunk: az elsőt elengedtem volna, de a Kék Duna - keringőt mindig jó meghallagtni, így volt ez most is.
735 kapa 2005-12-17 18:57:11 [Válasz erre: 735 kapa 2005-12-17 18:57:11]
Nu, tak? Te is provokálsz? :-))
Nu, tak? Te is provokálsz? :-))
734 Richter János 2005-12-17 18:56:29 [Válasz erre: 734 Richter János 2005-12-17 18:56:29]
Csatlakozom! (Kivételesen egyetértek kapával)
Csatlakozom! (Kivételesen egyetértek kapával)
733 kapa 2005-12-17 18:41:25 [Válasz erre: 733 kapa 2005-12-17 18:41:25]
Bubi! Te most vagy provokálsz, vagy viccelsz!!! Maradjunk ez utóbbinál!
Bubi! Te most vagy provokálsz, vagy viccelsz!!! Maradjunk ez utóbbinál!
736 Búbánat 2005-12-16 11:18:26 [Válasz erre: 731 virius 2005-12-10 23:32:44]
Záborszky már elég régóta bizonyítja nagyszerű, kivételes karvezetői-, karmesteri képességeit - és nemcsak az „istvánosok” élén. Mindenesetre én akkor figyeltem fel rá és adóztam először rendkívüli muzikalitása, tehetsége előtt, amikor 18 évvel ezelőtt első ízben volt szerencsém találkozni vele egy grandiózus előadás alkalmával. Erről szóltam már korábban a Berlioz-topicon. Hadd elevenítsem fel akkori élményem. A Szent István (akkor még I. István) Gimnázium zenekara és oratóriumkórusa előadásában - kiegészülve a Hunyadi János Zenei Általános Iskola Gyermekkórusával és a Rada Barnem Zenei Általános Iskola Gyermekkarával -, Róka István tenor szólójával és Elekes Zsuzsa orgonajátékával, Záborszky Kálmán betanítói munkája eredményeképpen 1987. november 13-án, a Zeneakadémián, Magyarországon először hangzott fel Berlioz Te Deuma. Az 1855-ös párizsi bemutató óta számos helyén a világnak szerepelt már, ám idehaza akkor szólalt meg a mű első ízben. Máig nem értem, hogy Berlioznak ez a ragyogó műve miért jutott nálunk 132 évig „mostohagyerekként” méltatlan elhallgattatásra. Mindmáig hálás vagyok Záborszkynak és csapatának, hogy ezt a remekművet, ezt a „programzenét” a zeneszerző elgondolásának megfelelően nálunk elsőként bemutattatta. Máig fülemben vannak a zúgó akkordok, a fortissimók, a crescendók és decrescendók; a hatalmas zenekar és az egyesített kórus szinte diadalittas „harci” muzsikája ugyanúgy hatása alá kerített, mint a harmadik és az ötödik tétel könyörgése és fohásza. Már akkor leszögeztem magamban, hogy minden elismerést megérdemel az a karmester, aki ezt a monumentális vállalkozást képes „amatőrökből” álló együttesei élén megvalósítani. Emlékszem, az elementáris hatásra, arra, hogy mekkora lelkesedést váltott ki belőlünk a romantika korszakalkotó nagymesterének e félelmetesen szép zenéje. A pódiumon és a nézőtéren, a földszinten és erkélyen helyet foglaló „tömeg” –ben, egyetlen ember nem volt található, aki ne felállva brávózott volna, és ne üvöltsön torkaszakadtából, meg ne dobogjon a lábával. Záborszky szerény ember, de jogos büszkeséggel mondta a siker, az ünneplések utáni egyik első nyilatkozatában: „az énekkar egyre jobban megerősödött, a sok gyakorlás meghozta eredményét. A zenekar pedig édesapám, Záborszky József keze alatt évtizedek óta kimagasló szinten muzsikál.” Csak megerősíteni tudom a karmester akkori szavait. Aki tanúja lehetett e monstre- előadás sikerének (akár muzsikusként, akár hallgatóként), szerintem máig nem elfelejthető élményben részesült. Tehát visszatekintve az időben, csak a legnagyobb szeretettel iránta tudom emlékeimből felidézni Záborszky Kálmán karmester személyét. Teljesen függetlenül attól, hogy az azóta eltelt közel húsz év alatt mi mást, milyen színvonalon, milyen apparátus élén, hol, mikor dirigált. Az engem vonatkozásában ért meghatározó első személyes pozitív érzületek mérföldkőnek számítottak az én romantika és egyházizene addigi sablonos bűvöletéből éppen kitörni készülő lelki-és ízlésvilágomat illetően.
Záborszky már elég régóta bizonyítja nagyszerű, kivételes karvezetői-, karmesteri képességeit - és nemcsak az „istvánosok” élén. Mindenesetre én akkor figyeltem fel rá és adóztam először rendkívüli muzikalitása, tehetsége előtt, amikor 18 évvel ezelőtt első ízben volt szerencsém találkozni vele egy grandiózus előadás alkalmával. Erről szóltam már korábban a Berlioz-topicon. Hadd elevenítsem fel akkori élményem. A Szent István (akkor még I. István) Gimnázium zenekara és oratóriumkórusa előadásában - kiegészülve a Hunyadi János Zenei Általános Iskola Gyermekkórusával és a Rada Barnem Zenei Általános Iskola Gyermekkarával -, Róka István tenor szólójával és Elekes Zsuzsa orgonajátékával, Záborszky Kálmán betanítói munkája eredményeképpen 1987. november 13-án, a Zeneakadémián, Magyarországon először hangzott fel Berlioz Te Deuma. Az 1855-ös párizsi bemutató óta számos helyén a világnak szerepelt már, ám idehaza akkor szólalt meg a mű első ízben. Máig nem értem, hogy Berlioznak ez a ragyogó műve miért jutott nálunk 132 évig „mostohagyerekként” méltatlan elhallgattatásra. Mindmáig hálás vagyok Záborszkynak és csapatának, hogy ezt a remekművet, ezt a „programzenét” a zeneszerző elgondolásának megfelelően nálunk elsőként bemutattatta. Máig fülemben vannak a zúgó akkordok, a fortissimók, a crescendók és decrescendók; a hatalmas zenekar és az egyesített kórus szinte diadalittas „harci” muzsikája ugyanúgy hatása alá kerített, mint a harmadik és az ötödik tétel könyörgése és fohásza. Már akkor leszögeztem magamban, hogy minden elismerést megérdemel az a karmester, aki ezt a monumentális vállalkozást képes „amatőrökből” álló együttesei élén megvalósítani. Emlékszem, az elementáris hatásra, arra, hogy mekkora lelkesedést váltott ki belőlünk a romantika korszakalkotó nagymesterének e félelmetesen szép zenéje. A pódiumon és a nézőtéren, a földszinten és erkélyen helyet foglaló „tömeg” –ben, egyetlen ember nem volt található, aki ne felállva brávózott volna, és ne üvöltsön torkaszakadtából, meg ne dobogjon a lábával. Záborszky szerény ember, de jogos büszkeséggel mondta a siker, az ünneplések utáni egyik első nyilatkozatában: „az énekkar egyre jobban megerősödött, a sok gyakorlás meghozta eredményét. A zenekar pedig édesapám, Záborszky József keze alatt évtizedek óta kimagasló szinten muzsikál.” Csak megerősíteni tudom a karmester akkori szavait. Aki tanúja lehetett e monstre- előadás sikerének (akár muzsikusként, akár hallgatóként), szerintem máig nem elfelejthető élményben részesült. Tehát visszatekintve az időben, csak a legnagyobb szeretettel iránta tudom emlékeimből felidézni Záborszky Kálmán karmester személyét. Teljesen függetlenül attól, hogy az azóta eltelt közel húsz év alatt mi mást, milyen színvonalon, milyen apparátus élén, hol, mikor dirigált. Az engem vonatkozásában ért meghatározó első személyes pozitív érzületek mérföldkőnek számítottak az én romantika és egyházizene addigi sablonos bűvöletéből éppen kitörni készülő lelki-és ízlésvilágomat illetően.
732 bukméker 2005-12-13 21:22:03 [Válasz erre: 731 virius 2005-12-10 23:32:44]
Aki Záborszkyval bármit is hallgat, annak vagy muszáj, vagy perverz:-) Te melyik kategória vagy?
Aki Záborszkyval bármit is hallgat, annak vagy muszáj, vagy perverz:-) Te melyik kategória vagy?
731 virius 2005-12-10 23:32:44
Végre-valahára magam is eljutottam a csodapalotába, annak is hangversenytermébe, ahol is a Szent István (oppardon, most már Zuglói Szent István) Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus előadásában Verdi Requiemje hangzott el (előtte Mozart-zongoraverseny Prunyi Ilona szólójával). Most magam is tapasztalhattam, hogy jó a terem állítható akusztikája, bár néhány finom nüansz nem hallatszódott el a II.emeleti középerkélyig, például a Dies irae-zene második megszólalásakor a basszus szólam szinkópája. Jurij Szimonov igencsak sztárallűrösen vezényelt, talán még a hangversenyteremben is Wotannak képzelte magát a Walhallában. A végítélet harsonáit felvonultató Tuba mirum túl lassúdad és vontatott volt. Hiba volt elmulasztani a kórus felé a leültető beintést a Lacrimosa után, minek következtében a mintegy 270 főnyi egyesített kórus kisebbik fele (akik ismerték a művet) leült, a többiek állva maradtak a Domine Jesu alatt, illetve néhányan menet közben egyenként le-leüldögéltek, olyan volt az egész látvány, mint a komputer képernyője lemeztöredezettség-mentesítés idején. Aztán már a Lux aeterna előtt megadatott a leültető beintés. Nem tudom azonban, hogy Verdi Requiemjében, ami mégiscsak egy gyászmise, még ha operás zenéjű is, megengedhető-e ráadásként a Sanctus-tétel megismétlése (ilyet Kobayashi is megengedett magának 1989-ben a Zeneakadémia Nagytermében), ettől az egész mű amolyan \"ihaj-csuhaj, sose halunk meg\" végkicsengést kap. Sümegi Eszter és Wiedemann Bernadett jól hozták nemzetközileg is kimagasló operaházi színvonalukat, Timothy Bentchnek szerintem nem való a Verdi-mű tenorja, ő inkább Mozart-hang. Nagyon akart igyekezni, rögtön el is rontotta a Kyrie-indítást az elején. Berczelly István kezd a szakma Nagy Öregje lenni, méltóságteljesen énekelte szólamát, bár a szólókvartettekben igencsak spórolt (pl. a kétszer megszólaló \"Quam olim Abrahae\"-részben). Mindazonáltal a mostantól hivatalosan már félhivatásos istvános társaság (eddig amatőrnek minősültek) megérdemli a vastapsot, különösen az intézmény vezetője, motorja, a mű fő betanítója, Záborszky Kálmán. Nem tudom, a nem olyan régen működő Nemzeti Hangversenyteremben ezt megelőzően volt-e már Verdi-Requiem, ez a mostani a kisebb-nagyobb bakik dacára megüti a mércét, nem utolsósorban a terem jó akusztikájának köszönhetően.
Végre-valahára magam is eljutottam a csodapalotába, annak is hangversenytermébe, ahol is a Szent István (oppardon, most már Zuglói Szent István) Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus előadásában Verdi Requiemje hangzott el (előtte Mozart-zongoraverseny Prunyi Ilona szólójával). Most magam is tapasztalhattam, hogy jó a terem állítható akusztikája, bár néhány finom nüansz nem hallatszódott el a II.emeleti középerkélyig, például a Dies irae-zene második megszólalásakor a basszus szólam szinkópája. Jurij Szimonov igencsak sztárallűrösen vezényelt, talán még a hangversenyteremben is Wotannak képzelte magát a Walhallában. A végítélet harsonáit felvonultató Tuba mirum túl lassúdad és vontatott volt. Hiba volt elmulasztani a kórus felé a leültető beintést a Lacrimosa után, minek következtében a mintegy 270 főnyi egyesített kórus kisebbik fele (akik ismerték a művet) leült, a többiek állva maradtak a Domine Jesu alatt, illetve néhányan menet közben egyenként le-leüldögéltek, olyan volt az egész látvány, mint a komputer képernyője lemeztöredezettség-mentesítés idején. Aztán már a Lux aeterna előtt megadatott a leültető beintés. Nem tudom azonban, hogy Verdi Requiemjében, ami mégiscsak egy gyászmise, még ha operás zenéjű is, megengedhető-e ráadásként a Sanctus-tétel megismétlése (ilyet Kobayashi is megengedett magának 1989-ben a Zeneakadémia Nagytermében), ettől az egész mű amolyan \"ihaj-csuhaj, sose halunk meg\" végkicsengést kap. Sümegi Eszter és Wiedemann Bernadett jól hozták nemzetközileg is kimagasló operaházi színvonalukat, Timothy Bentchnek szerintem nem való a Verdi-mű tenorja, ő inkább Mozart-hang. Nagyon akart igyekezni, rögtön el is rontotta a Kyrie-indítást az elején. Berczelly István kezd a szakma Nagy Öregje lenni, méltóságteljesen énekelte szólamát, bár a szólókvartettekben igencsak spórolt (pl. a kétszer megszólaló \"Quam olim Abrahae\"-részben). Mindazonáltal a mostantól hivatalosan már félhivatásos istvános társaság (eddig amatőrnek minősültek) megérdemli a vastapsot, különösen az intézmény vezetője, motorja, a mű fő betanítója, Záborszky Kálmán. Nem tudom, a nem olyan régen működő Nemzeti Hangversenyteremben ezt megelőzően volt-e már Verdi-Requiem, ez a mostani a kisebb-nagyobb bakik dacára megüti a mércét, nem utolsósorban a terem jó akusztikájának köszönhetően.
730 Efraim Singer 2005-12-10 15:19:10 [Válasz erre: 729 dreboot 2005-12-10 13:22:43]
Engem fogjál meg, ha tucc!:o)
Engem fogjál meg, ha tucc!:o)
729 dreboot 2005-12-10 13:22:43 [Válasz erre: 711 janomano 2005-12-08 18:55:46]
Ugye hogy nem tuccz Most + fogtalak! A Viole de gambe (Bass-viol) á sept cordes de Barak Norman, Londres (1697) húrjait - lévén bélbő,majdnem 200 évig \"érlelték\"!Eközben a hangszerkészítő mesterek a szabadalmi beadványokat fogalmazták,mert pecsét nélkül mégsem járja egy ilyen léptékű tanálmány!:-)
Ugye hogy nem tuccz Most + fogtalak! A Viole de gambe (Bass-viol) á sept cordes de Barak Norman, Londres (1697) húrjait - lévén bélbő,majdnem 200 évig \"érlelték\"!Eközben a hangszerkészítő mesterek a szabadalmi beadványokat fogalmazták,mert pecsét nélkül mégsem járja egy ilyen léptékű tanálmány!:-)
728 Hangyász 2005-12-10 13:21:44
Érdemes lenne tudni, hogy az Illy kávét csak a csészekiállítás alatt lehet-e kapni a földszinti büfében?
Érdemes lenne tudni, hogy az Illy kávét csak a csészekiállítás alatt lehet-e kapni a földszinti büfében?
727 Auch ich war einst ein feiner Csárdáskavalier 2005-12-10 11:03:00
Ez a Savall koncert valami mozarab nyenyergés volt?
Ez a Savall koncert valami mozarab nyenyergés volt?
726 dreboot 2005-12-08 21:47:06 [Válasz erre: 716 janomano 2005-12-08 20:17:18]
Az nem eredeti,hanem átirat! Wilhelm Friedrich Doromból!:-)
Az nem eredeti,hanem átirat! Wilhelm Friedrich Doromból!:-)
725 janomano 2005-12-08 21:36:21 [Válasz erre: 723 Efraim Singer 2005-12-08 21:09:14]
Jó, de akkor tegyük át a székletünket a pol.gazd topikba... :-)
Jó, de akkor tegyük át a székletünket a pol.gazd topikba... :-)
724 janomano 2005-12-08 21:11:09
Éppen Jordi [url]http://www.janomano.tar.hu/savall15.mp3;szaval[/url]. de Sainte-Colombe-t.
Éppen Jordi [url]http://www.janomano.tar.hu/savall15.mp3;szaval[/url]. de Sainte-Colombe-t.
723 Efraim Singer 2005-12-08 21:09:14 [Válasz erre: 722 janomano 2005-12-08 21:01:14]
Nem, a fenét nem, ők turkálnak csak igazán...
Nem, a fenét nem, ők turkálnak csak igazán...
722 janomano 2005-12-08 21:01:14 [Válasz erre: 721 Efraim Singer 2005-12-08 20:56:26]
Nem azért, bár ezt sosem titkoltam. :-) Egyszerű: nem turkálnak a bélésemben. Már a koponyabélésre gondoltam...
Nem azért, bár ezt sosem titkoltam. :-) Egyszerű: nem turkálnak a bélésemben. Már a koponyabélésre gondoltam...
