Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
742 kapa 2006-01-02 20:35:19 [Válasz erre: 741 Richter János 2006-01-02 20:34:39]
Majdnem: Vadász Miklós
Majdnem: Vadász Miklós
741 Richter János 2006-01-02 20:34:39 [Válasz erre: 740 kapa 2006-01-02 20:33:43]
Ezt is Lukács Gyöngyi mondta? :-)
Ezt is Lukács Gyöngyi mondta? :-)
740 kapa 2006-01-02 20:33:43 [Válasz erre: 739 Norma 2006-01-02 20:05:49]
Pontosan:-) \"Néha a színpadon állni jobb, mint kefélni. Néha kefélni jobb, mint a színpadon állni.\"
Pontosan:-) \"Néha a színpadon állni jobb, mint kefélni. Néha kefélni jobb, mint a színpadon állni.\"
739 Norma 2006-01-02 20:05:49 [Válasz erre: 738 kapa 2006-01-02 13:53:42]
\"Vannak, akik még nem jöttek el hozzánk... Nekik készítettük ezt a filmet.\"
\"Vannak, akik még nem jöttek el hozzánk... Nekik készítettük ezt a filmet.\"
738 kapa 2006-01-02 13:53:42 [Válasz erre: 737 Norma 2006-01-02 01:33:21]
\"Van aki azért jön el a koncertre, mert az van aplákáton, hogy OMEGA. Van, aki ezért nem jön el.\"
\"Van aki azért jön el a koncertre, mert az van aplákáton, hogy OMEGA. Van, aki ezért nem jön el.\"
737 Norma 2006-01-02 01:33:21
Johann Strauss Ensemble - Russell McGregor Császárkeringő (Újévi Gála 2006) Mindenek előtt köszönet a momus programajánlójának, hogy felfedte a műsor meglepetésvendégének kilétét: a mupa honlapja még ma sem árulta el, hogy Pitti Katalinról van szó (nem tartom szerencsésnek meglepetésvendéget hirdetni, mert én örültem, meg tán előbb is vettem volna jegyet, de biztos volt, aki kellemetlenül lepődött meg). Nos, ez az információ adott kezdőlökést, hogy ellátogassak a koncertre, újra lássam régi kedvencemet, noha a realitás talaján mozogtam: tudtam, ma már csak nosztalgikus élményeim szépíthetik meg jelen produkcióját. Jó volt újra látni őt, bárcsak hangját tudta volna úgy megőrizni, mint ragyogó külsejét, kisugárzását! Négy műsorszámot kapott, ezekben az előadói készség és szándék jól tükröződött. Ha csupán a három dalt énekli el, akkor megmaradt volna ez az est is szép emléknek, azok tán még alig lépték túl a hang mai állapotának megfelelő nehézségi fokot. A Denevér Csárdása azonban jóval erőn felüli feladat volt, s kínos volt a kihívással szembeni kudarc. A rajongó elfogultságával azonban megjegyzem, mintegy magamat vigasztalva: a jelenlegi Erkel Színház-i előadás primadonnái is elég szörnyen éneklik ezt a számot. Érdekes a közönség reakciója: Pitti négy száma közül ez kapta a legnagyobb tapsot; érthetetlen. Az est legnagyobb közönség- és művészi sikerének Deák Ildikó virtuóz fuvolajátékát éreztem, kár, hogy a program viszonylag késői pontján került sorra, mikor már fáradt a közönség (légszomjjal küzdő nénikék, elpilledt karonülők stb.), de érezni lehetett így is, hogy mély odafigyeléssel és lelkes tapssal díjazta a publikum a kivételes művészi produkciót. A Russell McGregor vezette zenekar ősi hagyományok hordozója, megszólaltatója; elkötelezettségük tiszteletet érdemel, mégis olykor kevésnek éreztem a 21 főt (pl. Cigánybáró), sokszor túl kiszámított, sokszor meg a poén vonja el a figyelmet (lövés, pukkasztás stb.), s az együttes vezetője is inkább tűnt ceremóniamesternek, mint művészeti vezetőnek. Persze újév napján tán ez a kis mókázás belefér, nem kell nagyon \"komoly\" zenei koncert. Furcsa volt, hogy a csodás keringődallamokat ülve hallgatta végig a közönség, bár egy-két merészebb pár összeölelkezve ingadozott; az ember várta már, mikor perdül táncra valaki. Így kissé merev volt az egész, persze a koncertterem nem táncparkett. De tán belefért volna. A siker persze nem maradt el, két ráadásszámot még meg kellett hallgatnunk: az elsőt elengedtem volna, de a Kék Duna - keringőt mindig jó meghallagtni, így volt ez most is.
Johann Strauss Ensemble - Russell McGregor Császárkeringő (Újévi Gála 2006) Mindenek előtt köszönet a momus programajánlójának, hogy felfedte a műsor meglepetésvendégének kilétét: a mupa honlapja még ma sem árulta el, hogy Pitti Katalinról van szó (nem tartom szerencsésnek meglepetésvendéget hirdetni, mert én örültem, meg tán előbb is vettem volna jegyet, de biztos volt, aki kellemetlenül lepődött meg). Nos, ez az információ adott kezdőlökést, hogy ellátogassak a koncertre, újra lássam régi kedvencemet, noha a realitás talaján mozogtam: tudtam, ma már csak nosztalgikus élményeim szépíthetik meg jelen produkcióját. Jó volt újra látni őt, bárcsak hangját tudta volna úgy megőrizni, mint ragyogó külsejét, kisugárzását! Négy műsorszámot kapott, ezekben az előadói készség és szándék jól tükröződött. Ha csupán a három dalt énekli el, akkor megmaradt volna ez az est is szép emléknek, azok tán még alig lépték túl a hang mai állapotának megfelelő nehézségi fokot. A Denevér Csárdása azonban jóval erőn felüli feladat volt, s kínos volt a kihívással szembeni kudarc. A rajongó elfogultságával azonban megjegyzem, mintegy magamat vigasztalva: a jelenlegi Erkel Színház-i előadás primadonnái is elég szörnyen éneklik ezt a számot. Érdekes a közönség reakciója: Pitti négy száma közül ez kapta a legnagyobb tapsot; érthetetlen. Az est legnagyobb közönség- és művészi sikerének Deák Ildikó virtuóz fuvolajátékát éreztem, kár, hogy a program viszonylag késői pontján került sorra, mikor már fáradt a közönség (légszomjjal küzdő nénikék, elpilledt karonülők stb.), de érezni lehetett így is, hogy mély odafigyeléssel és lelkes tapssal díjazta a publikum a kivételes művészi produkciót. A Russell McGregor vezette zenekar ősi hagyományok hordozója, megszólaltatója; elkötelezettségük tiszteletet érdemel, mégis olykor kevésnek éreztem a 21 főt (pl. Cigánybáró), sokszor túl kiszámított, sokszor meg a poén vonja el a figyelmet (lövés, pukkasztás stb.), s az együttes vezetője is inkább tűnt ceremóniamesternek, mint művészeti vezetőnek. Persze újév napján tán ez a kis mókázás belefér, nem kell nagyon \"komoly\" zenei koncert. Furcsa volt, hogy a csodás keringődallamokat ülve hallgatta végig a közönség, bár egy-két merészebb pár összeölelkezve ingadozott; az ember várta már, mikor perdül táncra valaki. Így kissé merev volt az egész, persze a koncertterem nem táncparkett. De tán belefért volna. A siker persze nem maradt el, két ráadásszámot még meg kellett hallgatnunk: az elsőt elengedtem volna, de a Kék Duna - keringőt mindig jó meghallagtni, így volt ez most is.
735 kapa 2005-12-17 18:57:11 [Válasz erre: 735 kapa 2005-12-17 18:57:11]
Nu, tak? Te is provokálsz? :-))
Nu, tak? Te is provokálsz? :-))
734 Richter János 2005-12-17 18:56:29 [Válasz erre: 734 Richter János 2005-12-17 18:56:29]
Csatlakozom! (Kivételesen egyetértek kapával)
Csatlakozom! (Kivételesen egyetértek kapával)
733 kapa 2005-12-17 18:41:25 [Válasz erre: 733 kapa 2005-12-17 18:41:25]
Bubi! Te most vagy provokálsz, vagy viccelsz!!! Maradjunk ez utóbbinál!
Bubi! Te most vagy provokálsz, vagy viccelsz!!! Maradjunk ez utóbbinál!
736 Búbánat 2005-12-16 11:18:26 [Válasz erre: 731 virius 2005-12-10 23:32:44]
Záborszky már elég régóta bizonyítja nagyszerű, kivételes karvezetői-, karmesteri képességeit - és nemcsak az „istvánosok” élén. Mindenesetre én akkor figyeltem fel rá és adóztam először rendkívüli muzikalitása, tehetsége előtt, amikor 18 évvel ezelőtt első ízben volt szerencsém találkozni vele egy grandiózus előadás alkalmával. Erről szóltam már korábban a Berlioz-topicon. Hadd elevenítsem fel akkori élményem. A Szent István (akkor még I. István) Gimnázium zenekara és oratóriumkórusa előadásában - kiegészülve a Hunyadi János Zenei Általános Iskola Gyermekkórusával és a Rada Barnem Zenei Általános Iskola Gyermekkarával -, Róka István tenor szólójával és Elekes Zsuzsa orgonajátékával, Záborszky Kálmán betanítói munkája eredményeképpen 1987. november 13-án, a Zeneakadémián, Magyarországon először hangzott fel Berlioz Te Deuma. Az 1855-ös párizsi bemutató óta számos helyén a világnak szerepelt már, ám idehaza akkor szólalt meg a mű első ízben. Máig nem értem, hogy Berlioznak ez a ragyogó műve miért jutott nálunk 132 évig „mostohagyerekként” méltatlan elhallgattatásra. Mindmáig hálás vagyok Záborszkynak és csapatának, hogy ezt a remekművet, ezt a „programzenét” a zeneszerző elgondolásának megfelelően nálunk elsőként bemutattatta. Máig fülemben vannak a zúgó akkordok, a fortissimók, a crescendók és decrescendók; a hatalmas zenekar és az egyesített kórus szinte diadalittas „harci” muzsikája ugyanúgy hatása alá kerített, mint a harmadik és az ötödik tétel könyörgése és fohásza. Már akkor leszögeztem magamban, hogy minden elismerést megérdemel az a karmester, aki ezt a monumentális vállalkozást képes „amatőrökből” álló együttesei élén megvalósítani. Emlékszem, az elementáris hatásra, arra, hogy mekkora lelkesedést váltott ki belőlünk a romantika korszakalkotó nagymesterének e félelmetesen szép zenéje. A pódiumon és a nézőtéren, a földszinten és erkélyen helyet foglaló „tömeg” –ben, egyetlen ember nem volt található, aki ne felállva brávózott volna, és ne üvöltsön torkaszakadtából, meg ne dobogjon a lábával. Záborszky szerény ember, de jogos büszkeséggel mondta a siker, az ünneplések utáni egyik első nyilatkozatában: „az énekkar egyre jobban megerősödött, a sok gyakorlás meghozta eredményét. A zenekar pedig édesapám, Záborszky József keze alatt évtizedek óta kimagasló szinten muzsikál.” Csak megerősíteni tudom a karmester akkori szavait. Aki tanúja lehetett e monstre- előadás sikerének (akár muzsikusként, akár hallgatóként), szerintem máig nem elfelejthető élményben részesült. Tehát visszatekintve az időben, csak a legnagyobb szeretettel iránta tudom emlékeimből felidézni Záborszky Kálmán karmester személyét. Teljesen függetlenül attól, hogy az azóta eltelt közel húsz év alatt mi mást, milyen színvonalon, milyen apparátus élén, hol, mikor dirigált. Az engem vonatkozásában ért meghatározó első személyes pozitív érzületek mérföldkőnek számítottak az én romantika és egyházizene addigi sablonos bűvöletéből éppen kitörni készülő lelki-és ízlésvilágomat illetően.
Záborszky már elég régóta bizonyítja nagyszerű, kivételes karvezetői-, karmesteri képességeit - és nemcsak az „istvánosok” élén. Mindenesetre én akkor figyeltem fel rá és adóztam először rendkívüli muzikalitása, tehetsége előtt, amikor 18 évvel ezelőtt első ízben volt szerencsém találkozni vele egy grandiózus előadás alkalmával. Erről szóltam már korábban a Berlioz-topicon. Hadd elevenítsem fel akkori élményem. A Szent István (akkor még I. István) Gimnázium zenekara és oratóriumkórusa előadásában - kiegészülve a Hunyadi János Zenei Általános Iskola Gyermekkórusával és a Rada Barnem Zenei Általános Iskola Gyermekkarával -, Róka István tenor szólójával és Elekes Zsuzsa orgonajátékával, Záborszky Kálmán betanítói munkája eredményeképpen 1987. november 13-án, a Zeneakadémián, Magyarországon először hangzott fel Berlioz Te Deuma. Az 1855-ös párizsi bemutató óta számos helyén a világnak szerepelt már, ám idehaza akkor szólalt meg a mű első ízben. Máig nem értem, hogy Berlioznak ez a ragyogó műve miért jutott nálunk 132 évig „mostohagyerekként” méltatlan elhallgattatásra. Mindmáig hálás vagyok Záborszkynak és csapatának, hogy ezt a remekművet, ezt a „programzenét” a zeneszerző elgondolásának megfelelően nálunk elsőként bemutattatta. Máig fülemben vannak a zúgó akkordok, a fortissimók, a crescendók és decrescendók; a hatalmas zenekar és az egyesített kórus szinte diadalittas „harci” muzsikája ugyanúgy hatása alá kerített, mint a harmadik és az ötödik tétel könyörgése és fohásza. Már akkor leszögeztem magamban, hogy minden elismerést megérdemel az a karmester, aki ezt a monumentális vállalkozást képes „amatőrökből” álló együttesei élén megvalósítani. Emlékszem, az elementáris hatásra, arra, hogy mekkora lelkesedést váltott ki belőlünk a romantika korszakalkotó nagymesterének e félelmetesen szép zenéje. A pódiumon és a nézőtéren, a földszinten és erkélyen helyet foglaló „tömeg” –ben, egyetlen ember nem volt található, aki ne felállva brávózott volna, és ne üvöltsön torkaszakadtából, meg ne dobogjon a lábával. Záborszky szerény ember, de jogos büszkeséggel mondta a siker, az ünneplések utáni egyik első nyilatkozatában: „az énekkar egyre jobban megerősödött, a sok gyakorlás meghozta eredményét. A zenekar pedig édesapám, Záborszky József keze alatt évtizedek óta kimagasló szinten muzsikál.” Csak megerősíteni tudom a karmester akkori szavait. Aki tanúja lehetett e monstre- előadás sikerének (akár muzsikusként, akár hallgatóként), szerintem máig nem elfelejthető élményben részesült. Tehát visszatekintve az időben, csak a legnagyobb szeretettel iránta tudom emlékeimből felidézni Záborszky Kálmán karmester személyét. Teljesen függetlenül attól, hogy az azóta eltelt közel húsz év alatt mi mást, milyen színvonalon, milyen apparátus élén, hol, mikor dirigált. Az engem vonatkozásában ért meghatározó első személyes pozitív érzületek mérföldkőnek számítottak az én romantika és egyházizene addigi sablonos bűvöletéből éppen kitörni készülő lelki-és ízlésvilágomat illetően.
732 bukméker 2005-12-13 21:22:03 [Válasz erre: 731 virius 2005-12-10 23:32:44]
Aki Záborszkyval bármit is hallgat, annak vagy muszáj, vagy perverz:-) Te melyik kategória vagy?
Aki Záborszkyval bármit is hallgat, annak vagy muszáj, vagy perverz:-) Te melyik kategória vagy?
731 virius 2005-12-10 23:32:44
Végre-valahára magam is eljutottam a csodapalotába, annak is hangversenytermébe, ahol is a Szent István (oppardon, most már Zuglói Szent István) Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus előadásában Verdi Requiemje hangzott el (előtte Mozart-zongoraverseny Prunyi Ilona szólójával). Most magam is tapasztalhattam, hogy jó a terem állítható akusztikája, bár néhány finom nüansz nem hallatszódott el a II.emeleti középerkélyig, például a Dies irae-zene második megszólalásakor a basszus szólam szinkópája. Jurij Szimonov igencsak sztárallűrösen vezényelt, talán még a hangversenyteremben is Wotannak képzelte magát a Walhallában. A végítélet harsonáit felvonultató Tuba mirum túl lassúdad és vontatott volt. Hiba volt elmulasztani a kórus felé a leültető beintést a Lacrimosa után, minek következtében a mintegy 270 főnyi egyesített kórus kisebbik fele (akik ismerték a művet) leült, a többiek állva maradtak a Domine Jesu alatt, illetve néhányan menet közben egyenként le-leüldögéltek, olyan volt az egész látvány, mint a komputer képernyője lemeztöredezettség-mentesítés idején. Aztán már a Lux aeterna előtt megadatott a leültető beintés. Nem tudom azonban, hogy Verdi Requiemjében, ami mégiscsak egy gyászmise, még ha operás zenéjű is, megengedhető-e ráadásként a Sanctus-tétel megismétlése (ilyet Kobayashi is megengedett magának 1989-ben a Zeneakadémia Nagytermében), ettől az egész mű amolyan \"ihaj-csuhaj, sose halunk meg\" végkicsengést kap. Sümegi Eszter és Wiedemann Bernadett jól hozták nemzetközileg is kimagasló operaházi színvonalukat, Timothy Bentchnek szerintem nem való a Verdi-mű tenorja, ő inkább Mozart-hang. Nagyon akart igyekezni, rögtön el is rontotta a Kyrie-indítást az elején. Berczelly István kezd a szakma Nagy Öregje lenni, méltóságteljesen énekelte szólamát, bár a szólókvartettekben igencsak spórolt (pl. a kétszer megszólaló \"Quam olim Abrahae\"-részben). Mindazonáltal a mostantól hivatalosan már félhivatásos istvános társaság (eddig amatőrnek minősültek) megérdemli a vastapsot, különösen az intézmény vezetője, motorja, a mű fő betanítója, Záborszky Kálmán. Nem tudom, a nem olyan régen működő Nemzeti Hangversenyteremben ezt megelőzően volt-e már Verdi-Requiem, ez a mostani a kisebb-nagyobb bakik dacára megüti a mércét, nem utolsósorban a terem jó akusztikájának köszönhetően.
Végre-valahára magam is eljutottam a csodapalotába, annak is hangversenytermébe, ahol is a Szent István (oppardon, most már Zuglói Szent István) Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus előadásában Verdi Requiemje hangzott el (előtte Mozart-zongoraverseny Prunyi Ilona szólójával). Most magam is tapasztalhattam, hogy jó a terem állítható akusztikája, bár néhány finom nüansz nem hallatszódott el a II.emeleti középerkélyig, például a Dies irae-zene második megszólalásakor a basszus szólam szinkópája. Jurij Szimonov igencsak sztárallűrösen vezényelt, talán még a hangversenyteremben is Wotannak képzelte magát a Walhallában. A végítélet harsonáit felvonultató Tuba mirum túl lassúdad és vontatott volt. Hiba volt elmulasztani a kórus felé a leültető beintést a Lacrimosa után, minek következtében a mintegy 270 főnyi egyesített kórus kisebbik fele (akik ismerték a művet) leült, a többiek állva maradtak a Domine Jesu alatt, illetve néhányan menet közben egyenként le-leüldögéltek, olyan volt az egész látvány, mint a komputer képernyője lemeztöredezettség-mentesítés idején. Aztán már a Lux aeterna előtt megadatott a leültető beintés. Nem tudom azonban, hogy Verdi Requiemjében, ami mégiscsak egy gyászmise, még ha operás zenéjű is, megengedhető-e ráadásként a Sanctus-tétel megismétlése (ilyet Kobayashi is megengedett magának 1989-ben a Zeneakadémia Nagytermében), ettől az egész mű amolyan \"ihaj-csuhaj, sose halunk meg\" végkicsengést kap. Sümegi Eszter és Wiedemann Bernadett jól hozták nemzetközileg is kimagasló operaházi színvonalukat, Timothy Bentchnek szerintem nem való a Verdi-mű tenorja, ő inkább Mozart-hang. Nagyon akart igyekezni, rögtön el is rontotta a Kyrie-indítást az elején. Berczelly István kezd a szakma Nagy Öregje lenni, méltóságteljesen énekelte szólamát, bár a szólókvartettekben igencsak spórolt (pl. a kétszer megszólaló \"Quam olim Abrahae\"-részben). Mindazonáltal a mostantól hivatalosan már félhivatásos istvános társaság (eddig amatőrnek minősültek) megérdemli a vastapsot, különösen az intézmény vezetője, motorja, a mű fő betanítója, Záborszky Kálmán. Nem tudom, a nem olyan régen működő Nemzeti Hangversenyteremben ezt megelőzően volt-e már Verdi-Requiem, ez a mostani a kisebb-nagyobb bakik dacára megüti a mércét, nem utolsósorban a terem jó akusztikájának köszönhetően.
730 Efraim Singer 2005-12-10 15:19:10 [Válasz erre: 729 dreboot 2005-12-10 13:22:43]
Engem fogjál meg, ha tucc!:o)
Engem fogjál meg, ha tucc!:o)
729 dreboot 2005-12-10 13:22:43 [Válasz erre: 711 janomano 2005-12-08 18:55:46]
Ugye hogy nem tuccz Most + fogtalak! A Viole de gambe (Bass-viol) á sept cordes de Barak Norman, Londres (1697) húrjait - lévén bélbő,majdnem 200 évig \"érlelték\"!Eközben a hangszerkészítő mesterek a szabadalmi beadványokat fogalmazták,mert pecsét nélkül mégsem járja egy ilyen léptékű tanálmány!:-)
Ugye hogy nem tuccz Most + fogtalak! A Viole de gambe (Bass-viol) á sept cordes de Barak Norman, Londres (1697) húrjait - lévén bélbő,majdnem 200 évig \"érlelték\"!Eközben a hangszerkészítő mesterek a szabadalmi beadványokat fogalmazták,mert pecsét nélkül mégsem járja egy ilyen léptékű tanálmány!:-)
728 Hangyász 2005-12-10 13:21:44
Érdemes lenne tudni, hogy az Illy kávét csak a csészekiállítás alatt lehet-e kapni a földszinti büfében?
Érdemes lenne tudni, hogy az Illy kávét csak a csészekiállítás alatt lehet-e kapni a földszinti büfében?
727 Auch ich war einst ein feiner Csárdáskavalier 2005-12-10 11:03:00
Ez a Savall koncert valami mozarab nyenyergés volt?
Ez a Savall koncert valami mozarab nyenyergés volt?
726 dreboot 2005-12-08 21:47:06 [Válasz erre: 716 janomano 2005-12-08 20:17:18]
Az nem eredeti,hanem átirat! Wilhelm Friedrich Doromból!:-)
Az nem eredeti,hanem átirat! Wilhelm Friedrich Doromból!:-)
725 janomano 2005-12-08 21:36:21 [Válasz erre: 723 Efraim Singer 2005-12-08 21:09:14]
Jó, de akkor tegyük át a székletünket a pol.gazd topikba... :-)
Jó, de akkor tegyük át a székletünket a pol.gazd topikba... :-)
724 janomano 2005-12-08 21:11:09
Éppen Jordi [url]http://www.janomano.tar.hu/savall15.mp3;szaval[/url]. de Sainte-Colombe-t.
Éppen Jordi [url]http://www.janomano.tar.hu/savall15.mp3;szaval[/url]. de Sainte-Colombe-t.
723 Efraim Singer 2005-12-08 21:09:14 [Válasz erre: 722 janomano 2005-12-08 21:01:14]
Nem, a fenét nem, ők turkálnak csak igazán...
Nem, a fenét nem, ők turkálnak csak igazán...
722 janomano 2005-12-08 21:01:14 [Válasz erre: 721 Efraim Singer 2005-12-08 20:56:26]
Nem azért, bár ezt sosem titkoltam. :-) Egyszerű: nem turkálnak a bélésemben. Már a koponyabélésre gondoltam...
Nem azért, bár ezt sosem titkoltam. :-) Egyszerű: nem turkálnak a bélésemben. Már a koponyabélésre gondoltam...
720 janomano 2005-12-08 20:53:45 [Válasz erre: 719 Auch ich war einst ein feiner Csárdáskavalier 2005-12-08 20:43:20]
Tudod, miért szoktam én a szadistákra szavazni?
Tudod, miért szoktam én a szadistákra szavazni?
719 Auch ich war einst ein feiner Csárdáskavalier 2005-12-08 20:43:20 [Válasz erre: 718 janomano 2005-12-08 20:32:10]
Te vagy a sztár. Anakin Skywalker, aki átállt a sötét oldalra.
Te vagy a sztár. Anakin Skywalker, aki átállt a sötét oldalra.
718 janomano 2005-12-08 20:32:10 [Válasz erre: 717 Efraim Singer 2005-12-08 20:26:03]
Már itt se lehet nyugtom!? :-)
Már itt se lehet nyugtom!? :-)
716 janomano 2005-12-08 20:17:18 [Válasz erre: 715 Auch ich war einst ein feiner Csárdáskavalier 2005-12-08 20:13:58]
Arra is aludhattál, de az régebben volt... Wilhelm Friedrich Rambo (1625-1693) natúrkürt szonatínái pl. utólérhetetlenek. Szó szerint... folytassam?
Arra is aludhattál, de az régebben volt... Wilhelm Friedrich Rambo (1625-1693) natúrkürt szonatínái pl. utólérhetetlenek. Szó szerint... folytassam?
715 Auch ich war einst ein feiner Csárdáskavalier 2005-12-08 20:13:58 [Válasz erre: 714 janomano 2005-12-08 20:11:30]
Az nem Rambo volt? Már keverem a dolgokat...
Az nem Rambo volt? Már keverem a dolgokat...
714 janomano 2005-12-08 20:11:30 [Válasz erre: 713 Auch ich war einst ein feiner Csárdáskavalier 2005-12-08 19:49:36]
Tudom, hogy nagy régizenés vagy. Pl. Rameau-ra aludtál... :-)
Tudom, hogy nagy régizenés vagy. Pl. Rameau-ra aludtál... :-)
713 Auch ich war einst ein feiner Csárdáskavalier 2005-12-08 19:49:36
Én is szeretem a gambás dolgokat. De csak ha friss, mert a gamba gyorsan romlik.
Én is szeretem a gambás dolgokat. De csak ha friss, mert a gamba gyorsan romlik.
712 janomano 2005-12-08 19:17:17 [Válasz erre: 704 Orfeusz 2005-12-06 23:46:39]
>Eddig még soha nem hallgattam ilyen zenét Ezen igazán könnyen lehet segíteni! :-) Nekem eddig legjobban a [url]http://www.janomano.tar.hu/alia%20savall.jpg;szóló-gamba lemeze[/url] tetszett a legjobban. Már, ha valaki szereti az ilyen zenét...
>Eddig még soha nem hallgattam ilyen zenét Ezen igazán könnyen lehet segíteni! :-) Nekem eddig legjobban a [url]http://www.janomano.tar.hu/alia%20savall.jpg;szóló-gamba lemeze[/url] tetszett a legjobban. Már, ha valaki szereti az ilyen zenét...
711 janomano 2005-12-08 18:55:46 [Válasz erre: 704 Orfeusz 2005-12-06 23:46:39]
>Savall nevét sem hallottam ezelőtt... Pedig a régizene egyik nagy sztárja! :-) >Savall viola de gambája 15 századbeli! hangszer Na azért nem kéne ennyire visszaszaladni! :-) Gamba 1: Viole de gambe (Lyra-viol) Á six cordes de Pellegrino Zanetti, Venise 1550 Gamba 2: Viole de gambe (Bass-viol) á sept cordes de Barak Norman, Londres 1697
>Savall nevét sem hallottam ezelőtt... Pedig a régizene egyik nagy sztárja! :-) >Savall viola de gambája 15 századbeli! hangszer Na azért nem kéne ennyire visszaszaladni! :-) Gamba 1: Viole de gambe (Lyra-viol) Á six cordes de Pellegrino Zanetti, Venise 1550 Gamba 2: Viole de gambe (Bass-viol) á sept cordes de Barak Norman, Londres 1697
710 Der berühmte Träumeschmied 2005-12-07 13:19:28
Savall és a szférák zenéje?
Savall és a szférák zenéje?
709 frushena 2005-12-07 07:54:46 [Válasz erre: 708 frushena 2005-12-07 07:54:17]
Mindez január 27. 19:30
Mindez január 27. 19:30
708 frushena 2005-12-07 07:54:17
Egy fincsi program januárban. MOZART 006 - Mozart Ünnep A Camerata Salzburg hangversenye Műsor : RAMEAU : Boreádok MOZART : Két ária a Mitridate Pontusz királya c. operából HÄNDEL : Silete venti MOZART : F-dúr divertimento Közreműködik : Susan Gritton - szoprán Vezényel : Sir Roger Norrington
Egy fincsi program januárban. MOZART 006 - Mozart Ünnep A Camerata Salzburg hangversenye Műsor : RAMEAU : Boreádok MOZART : Két ária a Mitridate Pontusz királya c. operából HÄNDEL : Silete venti MOZART : F-dúr divertimento Közreműködik : Susan Gritton - szoprán Vezényel : Sir Roger Norrington
707 frushena 2005-12-07 07:36:57 [Válasz erre: 706 frushena 2005-12-07 07:28:30]
\"ilyen vagy\" ... Írok össze vissza! :) Ilyen vélemény akart lenni! ;-O
\"ilyen vagy\" ... Írok össze vissza! :) Ilyen vélemény akart lenni! ;-O
706 frushena 2005-12-07 07:28:30 [Válasz erre: 704 Orfeusz 2005-12-06 23:46:39]
és minden gond és stressz teljesen nevetségesnek tűnik..minek bánkódni, ha ilyen zene van... X ideje próbálom ezt magyarázni! Örülök, hogy ilyen vagy erről a csodás korról és muzsikájáról!
és minden gond és stressz teljesen nevetségesnek tűnik..minek bánkódni, ha ilyen zene van... X ideje próbálom ezt magyarázni! Örülök, hogy ilyen vagy erről a csodás korról és muzsikájáról!
705 zesa 2005-12-07 00:46:30 [Válasz erre: 704 Orfeusz 2005-12-06 23:46:39]
\"Nem is gondoltam, hogy van ilyen zene, még soha életemben nem hallottam ilyet.\" Van is meg nincs is. :-) De van, mert Savallék megcsinálták. Historikusság ide vagy oda, én elhiszem nekik amit művelnek. Egy korabarokk spanyol vagy francia \"műzenének\" talán jobban örültem volna, de ez az etno-est is jól esett.
\"Nem is gondoltam, hogy van ilyen zene, még soha életemben nem hallottam ilyet.\" Van is meg nincs is. :-) De van, mert Savallék megcsinálták. Historikusság ide vagy oda, én elhiszem nekik amit művelnek. Egy korabarokk spanyol vagy francia \"műzenének\" talán jobban örültem volna, de ez az etno-est is jól esett.
704 Orfeusz 2005-12-06 23:46:39
Ez a Savall koncert egyszerűen fantasztikus volt!! Van igény a régi zenére, melyet igazolt a kitartó, hosszú taps és a 3 ráadás. Igaz nem volt teltház egyáltalán, de nem is hirdették agyon(a sok diák most is sorfeltöltőként is használt, így én is jó helyen ültem). Nem is gondoltam, hogy van ilyen zene, még soha életemben nem hallottam ilyet. 15-16.századi zene lehetett..bár sajnos, semmiféle programot nem kaptunk, így nem lehetett tudni mit játszanak. Igaz Jordi Savall elmondta, tartott kisebb ismertetőt is, de abból nem sokat értettem, hallottam. Egy biztos a 7 zenész/énekes több korabeli hangszeren is játszott, Savall viola de gambája 15 századbeli! hangszer. A többi hangszerről sajnos nem tudom mi, kár, hogy nem mellékeltek semmi ismertetőt. A zene lenyűgőző, magával ragadó volt, igazi béke és nyugalom a léleknek, a testnek. Egy egészen más világba röpítette el az embert, vhol az Ibériai-félszigeten éreztem magamat, de a zene sok keleties motívumot is hordozott magában. A hangszerek csodálatosan szóltak!! És a 3 énekes hölgy maga volt a csoda(Monserrat Figueras, Arianna Savall, Begona Olavide)!! Egészen különleges hangszín, tiszta, éteri hang, végtelen sok hajlítással. Ahogy megszólalt Figueras egy más dimenzióban érezte magát az ember. Bár ez úgymond régizene, mégis annyira univerzális, örök és végtelen az egész. Eddig még soha nem hallgattam ilyen zenét, ez a jövőben biztos máshogy lesz. Savall nevét sem hallottam ezelőtt..de mennyi cd-jük van, egészen hihetetlen, összesen 1.000.000 Cd-t adtak el a világon eddig! A mupaban egész jól szólt, ehhez kellett azért az is, hogy a fegyelmezett közönség néma csöndben legyen. A hely maga nem éppen volt alkalmas ehhez a zenéhez, a ronda, nagy színpadon árválkodott a 7 zenész. Igazi csapatmunka is volt, látszott mennyire élvezik, és mennyire a vérükben van, örömzene! Az utolsó ráadás pedig katartikus volt, a 3 hölgy együtt énekelt. Ezt a zenét hallgatva az ember teljesen megnyugszik és feltöltődik, és minden gond és stressz teljesen nevetségesnek tűnik..minek bánkódni, ha ilyen zene van... Az egyik díszpáholyban a közt.elnök ült, a másikban pedig mintha a holnapi est főszereplője William Christie ült, de ebben nem vagyok biztos(talán más látta őt?) Várom a holnapi Lovagokat.
Ez a Savall koncert egyszerűen fantasztikus volt!! Van igény a régi zenére, melyet igazolt a kitartó, hosszú taps és a 3 ráadás. Igaz nem volt teltház egyáltalán, de nem is hirdették agyon(a sok diák most is sorfeltöltőként is használt, így én is jó helyen ültem). Nem is gondoltam, hogy van ilyen zene, még soha életemben nem hallottam ilyet. 15-16.századi zene lehetett..bár sajnos, semmiféle programot nem kaptunk, így nem lehetett tudni mit játszanak. Igaz Jordi Savall elmondta, tartott kisebb ismertetőt is, de abból nem sokat értettem, hallottam. Egy biztos a 7 zenész/énekes több korabeli hangszeren is játszott, Savall viola de gambája 15 századbeli! hangszer. A többi hangszerről sajnos nem tudom mi, kár, hogy nem mellékeltek semmi ismertetőt. A zene lenyűgőző, magával ragadó volt, igazi béke és nyugalom a léleknek, a testnek. Egy egészen más világba röpítette el az embert, vhol az Ibériai-félszigeten éreztem magamat, de a zene sok keleties motívumot is hordozott magában. A hangszerek csodálatosan szóltak!! És a 3 énekes hölgy maga volt a csoda(Monserrat Figueras, Arianna Savall, Begona Olavide)!! Egészen különleges hangszín, tiszta, éteri hang, végtelen sok hajlítással. Ahogy megszólalt Figueras egy más dimenzióban érezte magát az ember. Bár ez úgymond régizene, mégis annyira univerzális, örök és végtelen az egész. Eddig még soha nem hallgattam ilyen zenét, ez a jövőben biztos máshogy lesz. Savall nevét sem hallottam ezelőtt..de mennyi cd-jük van, egészen hihetetlen, összesen 1.000.000 Cd-t adtak el a világon eddig! A mupaban egész jól szólt, ehhez kellett azért az is, hogy a fegyelmezett közönség néma csöndben legyen. A hely maga nem éppen volt alkalmas ehhez a zenéhez, a ronda, nagy színpadon árválkodott a 7 zenész. Igazi csapatmunka is volt, látszott mennyire élvezik, és mennyire a vérükben van, örömzene! Az utolsó ráadás pedig katartikus volt, a 3 hölgy együtt énekelt. Ezt a zenét hallgatva az ember teljesen megnyugszik és feltöltődik, és minden gond és stressz teljesen nevetségesnek tűnik..minek bánkódni, ha ilyen zene van... Az egyik díszpáholyban a közt.elnök ült, a másikban pedig mintha a holnapi est főszereplője William Christie ült, de ebben nem vagyok biztos(talán más látta őt?) Várom a holnapi Lovagokat.
703 Búbánat 2005-11-22 15:34:26
Egy hónapos a cikk, de most is aktuális a tartalma. 2005.10.10 Opera mindenkinek – Szegény, aki nem szereti az operát, gazdag, aki szereti – hangoztatta a Művészetek Palotájában vasárnap Pál Tamás karmester az Opera mindenkinek című sorozat nyitó napján. Az összesen négy előadásból álló sorozat első napján Giuseppe Verdi Rigoletto című művének keresztmetszetével ismerkedhettek meg az érdeklődők. Miért énekelnek? Mi is az az opera? Ezekre a kérdésekre akar a sorozat választ adni, elsősorban a fiatal, az opera műfajával még csak ismerkedő korosztályoknak, s persze az őket az előadásokra elkísérő idősebbeknek. A nyitó előadáson Verdi Rigolettója volt az elemzés tárgya. Pál Tamás karmester, a sorozat spiritus rectora a Színművészeti Főiskola első éves hallgatói segítségével felidézte az opera szövegkönyvének alapjául szolgáló színdarabot, Victor Hugo A király mulat című drámáját. (Valentin Titánia Bianka avagy Blanche, Hajdú Melinda Magelone, Fejszés Attila Ferenc király és Kis Domonkos Márk Triboulet szerepében.) Miközben hallgatóságának figyelmét ráirányította a párhuzamokra, „természetesen” azt is igyekezett bizonyítani, mennyivel teljesebb és kifejezőbb a dráma zenében és énekben előadva. Elhangzottak az opera talán legismertebb áriái, előbb Hugo drámájának szövegével, majd az opera műfajában. A legnagyobb sikert, derültséget az az összevetés aratta, amikor a színi főiskolások négyesére „ráparancsoltak” a tanárok – Marton Éva, a Zeneakadémia énektanszakának vezetője, illetve Vámossy Éva, a színművészetisek tanárnője -, hogy szövegüket egyszerre mondják el. A bábeli zűrzavar után következett az opera végkifejletéből Gilda, Maddalena, a mantuai herceg és Rigoletto (Fischl Mónika, Érsek Dóra, Vadász Dániel és Cseh Antal) négyese. A különbséghez a hallgatóságnak nem volt szüksége magyarázatra. A vasárnap délelőtti és délutáni előadást követően – amikor a hallgatóságot kakaóra, teára, süteményre invitálták a házigazdák – Kiss Imre, a Művészetek Palotájának igazgatója arról beszélt, hogy sorozatukat több korosztálynak szánják, de a gyerekekkel kezdték. – „Féltem – jelentette ki -, hogy a közönség és a színpad nem fogja megtalálni a kontaktust.” A programról elmondta, hogy együttműködési megállapodásuk van a Zeneakadémiával, s kölcsönösen fogadókészek egymás ötleteire. - Erről álmodtunk, hogy életet leheljünk egy új épületbe – vette át a szót Batta András, a Zeneakadémia rektora. – Ez a sorozat jobb, több egy ismeretterjesztő előadásnál, mert maga a darab beszél a közönséghez. Miközben szabadkozott, hogy elragadta a lelkesedés, kijelentette: - Új korszak kezdődhet a zenei ismeretterjesztésben. A Kossuth-díjas, világhírű énekesnő Marton Éva az elhangzottakat kiegészítve arról beszélt, hogy további cél „segíteni a fiatal művészeket, hogy ők is elérjék, amit én elértem”. Mint elmondta, a sorozat előadásain csak fiatal művészekkel dolgoznak, vidékről is meghívnak énekeseket. A vasárnapi előadás alkalmat adott arra is, hogy a Zeneakadémia növendékeiből álló zenekar saját iskolájuk falai közül kilépve szerepeljen közönség előtt. Pál Tamás karmester, a sorozat művészeti vezetője ezúttal dramaturgként is jegyezte az előadást. A vasárnapi két előadást élete legizgalmasabb kétszer egy órájának nevezte. – Olyanba kezdtem, ami még nem volt, s akartam, hogy legyen – mondta. – Azt akarom szolgálni, hogy a szokásostól eltérő, leghatékonyabb módon vigyük közel az emberekhez azt a játékot, amit operának hívnak.
Egy hónapos a cikk, de most is aktuális a tartalma. 2005.10.10 Opera mindenkinek – Szegény, aki nem szereti az operát, gazdag, aki szereti – hangoztatta a Művészetek Palotájában vasárnap Pál Tamás karmester az Opera mindenkinek című sorozat nyitó napján. Az összesen négy előadásból álló sorozat első napján Giuseppe Verdi Rigoletto című művének keresztmetszetével ismerkedhettek meg az érdeklődők. Miért énekelnek? Mi is az az opera? Ezekre a kérdésekre akar a sorozat választ adni, elsősorban a fiatal, az opera műfajával még csak ismerkedő korosztályoknak, s persze az őket az előadásokra elkísérő idősebbeknek. A nyitó előadáson Verdi Rigolettója volt az elemzés tárgya. Pál Tamás karmester, a sorozat spiritus rectora a Színművészeti Főiskola első éves hallgatói segítségével felidézte az opera szövegkönyvének alapjául szolgáló színdarabot, Victor Hugo A király mulat című drámáját. (Valentin Titánia Bianka avagy Blanche, Hajdú Melinda Magelone, Fejszés Attila Ferenc király és Kis Domonkos Márk Triboulet szerepében.) Miközben hallgatóságának figyelmét ráirányította a párhuzamokra, „természetesen” azt is igyekezett bizonyítani, mennyivel teljesebb és kifejezőbb a dráma zenében és énekben előadva. Elhangzottak az opera talán legismertebb áriái, előbb Hugo drámájának szövegével, majd az opera műfajában. A legnagyobb sikert, derültséget az az összevetés aratta, amikor a színi főiskolások négyesére „ráparancsoltak” a tanárok – Marton Éva, a Zeneakadémia énektanszakának vezetője, illetve Vámossy Éva, a színművészetisek tanárnője -, hogy szövegüket egyszerre mondják el. A bábeli zűrzavar után következett az opera végkifejletéből Gilda, Maddalena, a mantuai herceg és Rigoletto (Fischl Mónika, Érsek Dóra, Vadász Dániel és Cseh Antal) négyese. A különbséghez a hallgatóságnak nem volt szüksége magyarázatra. A vasárnap délelőtti és délutáni előadást követően – amikor a hallgatóságot kakaóra, teára, süteményre invitálták a házigazdák – Kiss Imre, a Művészetek Palotájának igazgatója arról beszélt, hogy sorozatukat több korosztálynak szánják, de a gyerekekkel kezdték. – „Féltem – jelentette ki -, hogy a közönség és a színpad nem fogja megtalálni a kontaktust.” A programról elmondta, hogy együttműködési megállapodásuk van a Zeneakadémiával, s kölcsönösen fogadókészek egymás ötleteire. - Erről álmodtunk, hogy életet leheljünk egy új épületbe – vette át a szót Batta András, a Zeneakadémia rektora. – Ez a sorozat jobb, több egy ismeretterjesztő előadásnál, mert maga a darab beszél a közönséghez. Miközben szabadkozott, hogy elragadta a lelkesedés, kijelentette: - Új korszak kezdődhet a zenei ismeretterjesztésben. A Kossuth-díjas, világhírű énekesnő Marton Éva az elhangzottakat kiegészítve arról beszélt, hogy további cél „segíteni a fiatal művészeket, hogy ők is elérjék, amit én elértem”. Mint elmondta, a sorozat előadásain csak fiatal művészekkel dolgoznak, vidékről is meghívnak énekeseket. A vasárnapi előadás alkalmat adott arra is, hogy a Zeneakadémia növendékeiből álló zenekar saját iskolájuk falai közül kilépve szerepeljen közönség előtt. Pál Tamás karmester, a sorozat művészeti vezetője ezúttal dramaturgként is jegyezte az előadást. A vasárnapi két előadást élete legizgalmasabb kétszer egy órájának nevezte. – Olyanba kezdtem, ami még nem volt, s akartam, hogy legyen – mondta. – Azt akarom szolgálni, hogy a szokásostól eltérő, leghatékonyabb módon vigyük közel az emberekhez azt a játékot, amit operának hívnak.
702 dreboot 2005-11-22 00:53:20 [Válasz erre: 701 dreboot 2005-11-22 00:50:57]
Azok az áldatlanok 3 x adnák vissza bérbő minta Zak .-)))
Azok az áldatlanok 3 x adnák vissza bérbő minta Zak .-)))
701 dreboot 2005-11-22 00:50:57 [Válasz erre: 700 Der berühmte Träumeschmied 2005-11-22 00:45:35]
A hétszázát !!!!! nem el vitte :-)()()()()
A hétszázát !!!!! nem el vitte :-)()()()()
700 Der berühmte Träumeschmied 2005-11-22 00:45:35
ja... értem..... 700!
ja... értem..... 700!
699 dreboot 2005-11-21 23:00:43 [Válasz erre: 698 janomano 2005-11-21 22:57:14]
Fizetési szlogen: Ne sokat kőcsön Kapjon inkább (Állom)bank - kölcsönt:-)
Fizetési szlogen: Ne sokat kőcsön Kapjon inkább (Állom)bank - kölcsönt:-)
698 janomano 2005-11-21 22:57:14 [Válasz erre: 697 dreboot 2005-11-21 22:53:56]
bankból húzzák nekik?
bankból húzzák nekik?
696 janomano 2005-11-21 22:49:52 [Válasz erre: 695 Gremin 2005-11-21 09:51:27]
>200 Ft és diákok van ezeknek a fiúknak még egyáltalán pénze?
>200 Ft és diákok van ezeknek a fiúknak még egyáltalán pénze?
695 Gremin 2005-11-21 09:51:27 [Válasz erre: 654 Escamillo 2005-11-18 12:06:49]
A koncert egyszerűen fenomenális volt! Jó volt elfelejteni a clevelandi unalmat. Nekem is az volt az érzésem, hogy valahogyan most sikerült beállítani az akusztikai ketyeréket (vagy csak a próba alatt a karmester kapott annyi visszajelzést, hogy tudta az arányokat beállítani és tartani. Még a földszint bal 5. sorból is minden jónak tűnt! A Bartók alatt a hideg futkosott a hátamon (vö: katarzis). A Túzmadárban -Bartók feszességéhez képest - azért van \"lölyögés\" néha, de annyira lekötött Salonen dirigálása e líraibb részekben is, hogy fel sem túntek a máskor unalmasságba fulladható részletek...Egy ismerős úgy fogalmazott: Stravinsky egy elképesztően jó zeneszerző, Bartók meg egy zseni... A Gruberova-est mellett (ahol persze a pozsonyi zenekar Haider nagyszerű teljesítménye mellett sem érhetett közelébe sem a londoniak teljesítményének)messze ez volt a MüPában megélt legnagyobb koncertélményem. Még másnap is lelkendezve meséltem róla mindenkinek. És a két ráadás is ízléses volt. Rüheltem volna ismét két Brahms magyar táncot hallani, mint a stuttgartiaknál volt, tönkretéve a Malher 4. élményét... 200 Ft és diákok: egyetértek Orfeusszal. A közbetapsolás sokkal inkább első generációs újgazdag-jelenség. Hozzáteszem, segítene a dolgon, ha a műsorfüzet, mind régen a Filharmónia két füzetecskéi, részletesen feltüntetnék a tételeket, s jeleznék esetleg az ataca tételindítást is. Moszkvában kicsi fényes, félbehajtott A/4-eseket adtak, s ezeket mindig feltüntették. (nem a kommunizmust sírom vissza...). Ugyanilyen jelenség a bekapcsolva felejtett mobiltelefon és a folyamatos pofázás is. A \"jó\" akusztika miatt ezek aztán tényleg felerősödnek. A Philmarmonia alatt, mintha ezek a zajok sem lettek volna erősek. Lehet, hogy tényleg lekötötte az embereket. Jó lenne, ha a MüPa tanulna ebből a sikerből és Hélene Grimaud-k és celevelandiak lehet ILYEN szintű előadásokat hoznának ide!
A koncert egyszerűen fenomenális volt! Jó volt elfelejteni a clevelandi unalmat. Nekem is az volt az érzésem, hogy valahogyan most sikerült beállítani az akusztikai ketyeréket (vagy csak a próba alatt a karmester kapott annyi visszajelzést, hogy tudta az arányokat beállítani és tartani. Még a földszint bal 5. sorból is minden jónak tűnt! A Bartók alatt a hideg futkosott a hátamon (vö: katarzis). A Túzmadárban -Bartók feszességéhez képest - azért van \"lölyögés\" néha, de annyira lekötött Salonen dirigálása e líraibb részekben is, hogy fel sem túntek a máskor unalmasságba fulladható részletek...Egy ismerős úgy fogalmazott: Stravinsky egy elképesztően jó zeneszerző, Bartók meg egy zseni... A Gruberova-est mellett (ahol persze a pozsonyi zenekar Haider nagyszerű teljesítménye mellett sem érhetett közelébe sem a londoniak teljesítményének)messze ez volt a MüPában megélt legnagyobb koncertélményem. Még másnap is lelkendezve meséltem róla mindenkinek. És a két ráadás is ízléses volt. Rüheltem volna ismét két Brahms magyar táncot hallani, mint a stuttgartiaknál volt, tönkretéve a Malher 4. élményét... 200 Ft és diákok: egyetértek Orfeusszal. A közbetapsolás sokkal inkább első generációs újgazdag-jelenség. Hozzáteszem, segítene a dolgon, ha a műsorfüzet, mind régen a Filharmónia két füzetecskéi, részletesen feltüntetnék a tételeket, s jeleznék esetleg az ataca tételindítást is. Moszkvában kicsi fényes, félbehajtott A/4-eseket adtak, s ezeket mindig feltüntették. (nem a kommunizmust sírom vissza...). Ugyanilyen jelenség a bekapcsolva felejtett mobiltelefon és a folyamatos pofázás is. A \"jó\" akusztika miatt ezek aztán tényleg felerősödnek. A Philmarmonia alatt, mintha ezek a zajok sem lettek volna erősek. Lehet, hogy tényleg lekötötte az embereket. Jó lenne, ha a MüPa tanulna ebből a sikerből és Hélene Grimaud-k és celevelandiak lehet ILYEN szintű előadásokat hoznának ide!
694 Megén 2005-11-21 08:08:24 [Válasz erre: 648 Escamillo 2005-11-18 08:39:22]
Elolvasva a hétvégi írásokat látom többen is ott voltunk csütörtökön. Nem vagyok Bartók rajongó, de az est valóban komoly élmény volt. Ilyen szférai pianokat még életemben nem hallottam, mint a Tűzmadárban. Főleg a zenekartól vagyok-voltam elájulva. Muszogrszkíj előadás is más élményt adott, mint bármikor eddig. Salonen tenyere nem zavart, ha a zenekar tud rá \"repülni\", és mint az ábra mutatta tud, akkor semmi rossz nincs benne. És most valóban viselkedett a közönség, semmi krákogás, szipogás, köhécselés az első részben, A Tűzmadár már nem volt mentes. Pedig ilyen hideget még nem éltem meg abban az épületben. Fáztam a folyosókon, befűthetetlen az épület, és a lábamra folyton jött a légkondi. Legközelebb nem váltok cipőt a garázsban.:-(
Elolvasva a hétvégi írásokat látom többen is ott voltunk csütörtökön. Nem vagyok Bartók rajongó, de az est valóban komoly élmény volt. Ilyen szférai pianokat még életemben nem hallottam, mint a Tűzmadárban. Főleg a zenekartól vagyok-voltam elájulva. Muszogrszkíj előadás is más élményt adott, mint bármikor eddig. Salonen tenyere nem zavart, ha a zenekar tud rá \"repülni\", és mint az ábra mutatta tud, akkor semmi rossz nincs benne. És most valóban viselkedett a közönség, semmi krákogás, szipogás, köhécselés az első részben, A Tűzmadár már nem volt mentes. Pedig ilyen hideget még nem éltem meg abban az épületben. Fáztam a folyosókon, befűthetetlen az épület, és a lábamra folyton jött a légkondi. Legközelebb nem váltok cipőt a garázsban.:-(
693 kapa 2005-11-20 16:23:05
Ezzel be is halt ez a fórum. :-(
Ezzel be is halt ez a fórum. :-(
