Huh, ez gyönyörű volt!! Két csodaszép hang, kultúrált, érzelemgazdag éneklés.
Bravi!
Köszi a feltöltést. Felelőtlenség lenne egy eleve kihangosított, ráadásul nem igazán jó minőségű felvételről bármilyen véleményt mondani, de még így is hallható Kolonits páratlan alakítása. Ezek a csodás pianók, és dallamívek: tökéletes hangi állapotban, igazán nagy átéléssel megformált szerep. Gondolom az áriái is tökéletesek voltak, jó lenne ezekből is legalább egy kis részlet, hogy csak az ő hangját hallhassuk, minden zavaró tényező nélkül.
Világszép duet. Ez lehetett az est fénypontja.
Annyira vicces, hogy olyanokkal vitatkozol ilyen kitartóan, akik - Veled ellentétben - odamentek és élőben tapasztalták meg az előadást...
Nekem elég és elég meggyőző volt pl. Beatrice 3199 alatt belinkelt cikke, köszönet érte :-)
Tény, hogy egyes mellékszereplők a szokásosnál hangsúlyosabbak lettek, de ez messze nem tette főszereplővé őket. Ezt nyilván Ön is látta volna, ha kegyeskedett volna elmenni az előadásokra.
"Szerintem Agache úgy jatszott, ahogy instruálva volt." Szerintem is. Ez egy eléggé statikus szerep. Látott már valaki hiperaktív Germont papát a színpadon?
A sorok közé vagy nem is közéjük bújtatott megállapítások és a leközölt fotók árulkodóak. Ahol pl.Annina "erős" és quasi főszereplővé gyúrják, ott valami nagyon nem stimmel és egyéb borzasztóságokról olvasva is lehet "találgatni". A Momuson ennél kevesebbért is rendszerint "kifütyülik" a rendezőt. Én hiszek annak a fórumtársnak, aki gyér tapsról és csak nehezen kierőszakolt 2.meghajlásról számolt be. Nem örülök neki, csak rögzítem, amit más írt, aki ott volt.
A nagytudású Boka úrnak uzenem, hogy a Traviatában nincsen Stretta. De van 2 ária + cabaletta. / Alfredo, Giorgio II.felv/ Szerintem Agache úgy jatszott, ahogy instruálva volt. Láttam ot mint Scarpia, Alfio, Amonasro ....... nagyon meggyozo színészi alakítást nyujtott. / vagy tán nem olelte meg Kolonitsot, mert a felesége a nézotéren volt, nem hiszem/.
Sőt, menjük vissza a 20. század elejére. Tallián Tibor 1998-as cikke a Muzsika folyóiratból:
"A város mostani operaigényét a kortársak s az utókor is legitimnek tarthatja: a trianoni országterületen kétségkívül mindig is Szeged éhezte és élvezte legerősebben a műfajt. Már 1916-ban szubvencionálták itt a színigazgatót, kimondottan azzal a céllal, hogy operaelőadásokat tartson - Almássy Endre tartott is, évadonként harmincat, sőt
1919/1920-ban ötvenötöt, olyan jó énekesekkel, mint Ocskay Kornél, Hilbert Janka, Miksa Ilona. Pár év múlva Andor Zsigmond bérelte ki a szegedi színházat, ugyan tönkrement bele három év alatt, de addig akkora operát vitt, aminőt még nem látott magyar vidék (Kolozsvárt kivéve). Andorral a város valóságos operai mézesheteket élt meg, hatvan tagú zenekarral, amelyben az ő idején lett rendszeresen használt hangszer például a hárfa, s amelynek befogadására korabeli sajtóhíradás szerint kibővítették a zenekari árkot. Egyik legnagyobb feltűnést keltett extravaganciájaként az igazgató új Mascagni-mű magyarországi bemutatóját rendezte meg. „Párizst megelőzve!' - írta hitetlenkedő büszkeséggel a város színházi krónikája. A Piccolo Marat bemutatójára az 1923/1924-es évad végén került sor, Szende Ferenc és Somló József vendégszereplésével.
Andor Zsigmond évadonként 14-15 operát adott 35-44 előadásban, közöttük olyan kevésbé elcsépelteket, mint A bűvös vadász. A bibliás ember, Kienzl másik operája, a Forradalmi szerelem, továbbá Giordano Szibériája. Sietett előadni az ígéretes új magyar operasikert: a Farsangi lakodalom az 1925/1926-os évadban 8 alkalommal került színre Szegeden. Bemutatta a Lohengrint Hubert Lauer, Clair Born, Josef Manowarda, Ernst Fischer
együttesével (az első Wagner-előadás Szegeden), majd A walkürt, a budapesti Operaház énekeseivel, Fleischer Antal irányítása alatt. Egy ízben a Faustot állította ki bécsi énekesekkel, máskor Sigismondo Salescit, Antonio Armentanót, Vera Schwarzot, Lotte Schönét, Friedrich Feinhalst, Slezákot fogadta."
A cikk szerint minden nagyon jól ment a nagy gazdasági világválságig, ami véget vetett a virágzó operaálomnak Szegeden: 1932-1943 között havonta csak egy opera előadást tartottak, majd a háború közepén elhatározta a város, hogy saját operatársulatot szervez! A világháború megint sok nehézséget okoz persze, de:
"1946. március 3-án az operarészleg megtartotta első bemutatóját, a Carment. A következő évadban 13 zenés művet vittek színre,"
(...)
A következő két évadban a szegedi opera- és balettegyüttes a magyar zenés színház addigi történetében valósággal szenzációszámba menő bemutatósorozatot rendezett. A repertoár olyan darabokkal bővül, amelyek a magyar vidékre azelőtt egyáltalán nem, vagy csak véletlenül tévedtek: Otello, Gianni Schicchi, Lohengrin, A windsori víg nők, Hovanscsina, Figaro lakodalma. Bemutatnak egy Jemnitz-balettet, és Kenessey Jenő negyvenes évek elejéről való, nagy sikerű egyfelvonásosát, Az arany meg az asszonyt. Mindennek megkoronázásaként Vaszy magyar vidéki színpadon először előadatja A csodálatos mandarint - azt a pantomimot, amelyet a budapesti Opera is csak 1945-ben mutatott be."
Egy későbbi, a Szegedi Nemzeti Színházzal foglalkozó, 1969-es írás a Muzsikából:
"Pedig az alatt a négy év alatt, amíg Vaszy Viktor irányította Szeged zenei életét, nagyszerű együttese volt a városnak. Minden zenerajongó kedves emlékei között tartja nyilván azt a Szorocsinci vásárt, amelyet magyarországi ősbemutatóként vittek színre Szegeden. És játszották az 1945 utáni esztendőkben a Hovanscsinát, Az eladott menyasszonyt, előadtak sok Wagner-, Verdmnűvet, kisebbfajta Mozart-ciklust is. Nem kevésbé jelentős zenetörténeti tény, hogy nagy balettművek is színpadot kaptak; a Mandarinból például az eredeti szüzsé felhasználásával Szegeden tartottak bemutatót, és előadták A fából faragott királyfit is. Az már nemcsak zene-, hanem irodalomtörténeti emlék is, hogy ezen a Bartók-premieren Balázs Béla kijött a függöny elé, és ismertette A fából faragott királyfi keletkezését, Bartókhoz fűződő kapcsolatait.
(...)
(Vaszy Viktort is interjúvolták a bevezető után a cikkben és ő válaszol)
Két vonás jellemezte az elmúlt 10— 12 év munkáját — mondja Vaszy Viktor, bár ezek a vonások már a felszabadulás után is megmutatkoztak, ha nem is ennyire pregnánsan. Az egyik a méltatlanul elfeledett régi művek előadása, a másik a modern repertoár gazdagítása. Néhány cím a nálunk régen és ritkán játszott művek listájáról: A bűvös vadász, Nabucco, Idomeneo, Szicíliai vecsernye, Puccini Manonja, A Nyugat lánya. A modernek sorában: Orff-tól A hold, Ravel Pásztorórája, és köztük a legjelentősebb — Hindemith-től a Mathis. De szívesen említeném meg a két Prokofjev-művet, az Eljegyzés a kolostorban-t, és A három narancs szerelmesét, Cikker Beg bajazsdját és a magyar bemutatót, Vántus Istvántól A három vándort. És közben kidolgoztunk egy fontos alapelvet, ami műhelymunkánkat jellemzi: ensemble-kultúrára kell nevelni az együttest, részben azért is, mert mi nem tudunk sztárokat szerződtetni. De különben is: az együttes kultúrát sohasem a sztárok teremtik meg.
(...)
"Vegyünk példának egy modern művet. Természetesen többet is áttanulmányozunk, amíg döntésre kerül a sor. Megvitatjuk, melyik mű felel meg legjobban céljainknak. Ha a rendelkezésünkre álló apparátusra, szereplőgárdára „ráhúzható" az opera, akkor ehhez komponáljuk meg a műsor egészét. De elképzelhető fordítva is: van egy álmunk, szeretnénk azt megvalósítani, és ehhez illesztjük az évad bemutatóját. Jövőre például szeretném elővenni az Álarcosbált, és megkeressük, hogy mit igazíthatunk hozzá. Prokofjev operájára. A tűz angyalára, és Richard Strauss Saloméjára gondoltunk."
Majd keresek a Pécsi Nemzetiről is, meg a Csokonai Színházról hasonlót. Na, az ilyen írásokat böngészve döbben csak le az ember, hogy sajnos hová jutottunk a 21. századra opera kultúra ügyileg. Pesten persze vannak lehetőségek és bemutató dömping - de sajnos ott sem úgy, ahogy kellene.
Valamiért csak így tudok hozzászólni, hogy előzményre kapcsolok. Na szóval, ismét egy kis múltidézés. Vaszy Viktor érdemei - volt itt, aki szerint az ő érdemeit is próbálják kisebbíteni, szerintem nem így van. Szóval, ez a kis idézet a Muzsika 1958-as számából is jelzi: sajnos a vidéki operajátszás aranykora már régen elmúlt.
"Szegednek fontos évadja volt az elmúlt 1957—58-as színházi év. Hosszú esztendők után ismét megfelelő lehetőséget kapott a szegedi Nemzeti Színház, hogy kifejlessze, megerősítse operai tagozatát. A színház élére viszszakerült Vaszy Viktor serény munkájának eredményeképpen az évad végén már tizennyolcra nőtt a repertoárba illesztett művek száma, s az előadások kitűnő színvonalat értek el. Igen nagy jelentőségű, hogy Szeged operája magyar szerző új alkotásából rendezett ősbemutatót, elsőnek hozva színre Sugár Rezső Akisz és Galateia című balettjét. A Hunyadi László, Puccini Manon Lescaut-ja, a Bűvös Vadász: az évad jelentős eredményei. A jövő szezonra megint terveznek magyar bemutatót: Iborusitzky Zoltán Báthory Zsigmond c. történelmi operáját, továbbá Farkas Ferenc Kristóf Károly librettójára írt balettjét, a Három csavargó-t.
Így van, egyáltalán nem akarta a rendezés elnyomni az énekeseket!
Aki ott volt és látta a produkciót, tudja, hogy milyen volt! Aki meg nem ment el, csak a kritikákból találgat, annak nem sokat ér a véleménye.
Én nem éreztem úgy, hogy a rendező az énekesek fölé akart volna kerekedni. Szerintem a rendezés a helyszínnek megfelelő volt. Én a jobb rendezések közé sorolom. (Bár, bevallom, nálam mindig a zene az elsődleges, sose a rendezés kedvéért megyek el egy előadásra.)
A felsorolt rendezők és néhány további gyakori céltáblái az ún. (vagy annak vélt) "rendezői színház" utálóinak. Amit erről a szegedi Traviata-izéről itt-ott olvastam, abból nekem egy kevéssé sikerült, mondhatni erőszakolt és koncepciótlan rendezői színház produktuma jön le ... olyasmi, amivel a felsoroltak egy énekesekre fókuszált produkcióban, már tehetségüknél fogva sem, aligha rukkoltak volna elő. A táncos-koreográfus rendező talán az énekesek fölé akart kerekedni, ami eleve reménytelen és szereptévesztő vállalkozás volt.
Ama "bizonyos tulajdonság" nyilván a tehetség, más eszembe sem jut. Lám, lám, tudunk mi egyetérteni! Nyilván az is biztos, hogy a magyar színházi élet egyetemes csodabölényeszarvasa és kis gidái soha semmilyen fordítási hibát nem követnek el. Vagy ha mégis, neki, szegény elnyomott kárpátaljai vérünknek és leendő új SZFE-fiókáinak majd nagylelkűen elnézed. De ahogy a szigorúbb és a fotókat-kritikákat látom, ilyen Traviata, hogy témánál is maradjak, még tőlük is elő tud állni.
Hivatkozol (főleg egy bizonyos tulajdonság köré csoportosítható) rendezőkre.
Vegyük - csak úgy próbaképpen - a tollnoki elsőt:
Zsótér Sándor Miskolcon rendez
Mindent a kertbe!
színdarab, fordította Ambrus Mária & Ungár Júlia (Zsótér Sándor állandó munkatársa)
Eredeti:
Mrs. Toothe, an elegantly dressed, handsome lady, 50 or so
Magyar:
Mrs. Toothe, jólöltözött, kézre való lady, 50 vagy ilyesmi
A "kézre való lady"-t meg is rendezte valaki és el is játszotta valaki. BRAVI !
Az ex-SzFE kiválóságai...
Éppenséggel az Operavilág sok írása ilyen - ez van, mondjuk Zsótért, Alföldit és Kovalikot vagy Székely Krisztát a szerző nem feltétlenül kritizálja negatívan az írásaiban. Nem tudok nyilatkozni, én nem láttam ezt a Traviátát. A 2016-os debreceni előadásban viszont Kolonits Violettája nagyon is volt valamilyen.
Volt-e valaki augusztus 4-én a Városháza udvarán, a Nánási Helga - László Boldizsár házaspár Opera-szerelem c. estjén?
Fukarkodni éppenséggel kritikus megjegyzésekkel sem fukarkodik a cikk, ahogyan a 3199-ben belinkelt kritika sem. Úgy érzem, a szegedi produkcióval kapcsolatban a többség "csak a szépre emlékezik" , az énekesekről (még az egymondatos epizodistákról is) csak úgy záporoznak a szuperlativuszok -vannak azért elfogulatlanabb, kritikusabb hangok is-, a rendezésről pedig.... nos, ha ugyanez pl.Kovalik, Zsótér, Alföldi vagy Székely Kriszta munkája lenne, vélhetően már annyi keresztvizet leszedtek volna az éber szemű kritikusok és kommentelők a produkcióról, amennyivel felduzzasztható lenne a Genezáret-tó.
Aki nem volt rest és leutazott Szegedre, egy minden szempontból igen kiemelkedő Traviátát látott. Nem véletlenül van az, hogy a kritikák szuperlativuszokban írnak az előadásról. Én ott voltam, és állítom, hogy úgy vokális szempontból, mint az énekesek teljes művészi eszköztárának ilyen mértékű bemutatása jó ideje nem tudott megvalósulni! Ehhez ilyen énekesekre volt szükség és pont. A rendezésbe itt- ott aki akar bele tud kötni, az énekesek teljesítménye viszont ezen az estén egyedülállóan kiemelkedő és igen magas színvonalú volt.
Még egy szép kritika: https://operavilag.net/kiemelt/harom-az-igazsag/?fbclid=IwAR0wZIhDWSF9AcKXcZfKtIeuKvu4ne0HrU4pK9m5o0igS7EnwolnyP0qVXA
De sajnálom, hogy nem voltam ott!
Aggodalomra immár semmi ok(od) ld. Társművészetek/2549. Minden vonatkozásban, még a vonat(k)ozás vonatkozásában is az SZFE sínen van. Hogy ez a sín hová vezet, az más kérdés. Talán nem is számít, lényeg, hogy nem oda Buda, ahová a zelmúlt X évtizedben.
Meg Pécsen is voltak anno színvonalas operaelőadások, jó énekesekkel, zenekarral és a kiváló karmesterükkel, Breitner Tamással.
Pál Tamás érdemeit senki se kisebbíti szerintem. A 2017-es Bánk bán is a ő érdeme, amikor egy színpadra állította László Boldizsárt és Kolonits Klárát, amit sajnos Pesten senki sem tett meg nemzeti operánk előadásain, nem beszélve róla, hogy minimális korrekciót hajtva végre a szövegen és a zenén, a szegedi, 2016-osnál autentikusabb Bánk bán előadás, ami szcenírozott formában vitte színpadra a darabot, nem volt a második világháborút követeőn - a debreceni se volt az, mert ott több helyen megtartották Nádasdy szövegét. Egy sor fontos bemutató köthető hozzá Szegeden, hacsak a kőszínházi előadásokat nézem, a 2010-es évekből is: Trubadúr, Boccanegre, Hoffmann meséi, Faust, Anyegin stb, azért ez változatos repertoár és persze, az Ernani, de biztos van még más is, amit fel lehetne itt sorolni. Debrecen mellett Szeged volt képes még jobban tartania frontot opera téren a 21. század első évtizedeiben vidéki színházainkban és alkalmanként létrehozni olyan előadásokat, amikkel Pesten se vallottak szégyent, ha feljöttek a Primaverára.
Ami az özönvíz előtti időket illeti... a Covid előtti években jártam Plzenben, Csehország negyedik városában. Egy átlagos téli hétköznapon egy tisztességes Tosca előadást láttam. Akkor még csak cseh honlap és feliratok voltak, de most már a honlap is több nyelven olvasható. Úgy tűnik nekem, hogy a mai napig a színháznak van zenekara, énekkara, szólistái, balettkara és hetente rendszeresen játszanak operát, balettet, musicalt.
Kedves Kati, ami önnek kínos emlék, az nekem az egyik legszebb Tosca-élmlnyem volt. Az élmény - különösen a zenében - nagyon személyes. Ezért nem csodálomkozom a Traviataval kapcsolatos egyidejű kritikusi szuperlativuszokon és merev elutasításon.
Ami az özönvíz előtti időket illeti, 1960-ban, amikor bekerültem az Operaházba, mindennap volt előadás mindkét színházban, vasárnaponként délelőtt is, este is. Az Operának és az Erkelnek külön-külön komplett énekkara és zenekara volt. Mikor Szegedre jöttem 1975-ben, minden kedden és pénteken operát játszott a színház, szombaton és vasárnap operettet, ezenkívül az operatársulat szezononkét 40 tájelőadást bonyolított le,
Ha ezt összevetjük a mai állapotokkal talán nem tűnik olyan megszépítőnek az a bizonyos messzeség
Kedves Kati, ami önnek kínos emlék, az nekem az egyik legszebb Tosca-élmlnyem volt. Az élmény - különösen a zenében - nagyon személyes. Ezért nem csodálomkozom a Traviataval kapcsolatos egyidejű kritikusi szuperlativuszokon és merev elutasításon.
Ami az özönvíz előtti időket illeti, 1960-ban, amikor bekerültem az Operaházba, mindennap volt előadás mindkét színházban, vasárnaponként délelőtt is, este is. Az Operának és az Erkelnek külön-külön komplett énekkara és zenekara volt. Mikor Szegedre jöttem 1975-ben, minden kedden és pénteken operát játszott a színház, szombaton és vasárnap operettet, ezenkívül az operatársulat szezononkét 40 tájelőadást bonyolított le,
Ha ezt összevetjük a mai állapotokkal talán nem tűnik olyan megszépítőnek az a bizonyos messzeség
A szereposztásba nem tudok belekötni, sőt! Ketten világszínvonalú alakítást nyújtottak, László Boldizsár most nem tetszett annyira, bár egy fokkal jobb volt, mint Hoffmannként legutóbb.
A rendezés viszont...hát,.elnézést, de nekem helyenként rendkívül giccses volt, szájbarágós, didaktikus. Az olcsó, fantáziátlan jelző is eszembe jutott, elsősorban a Flóra képben.
És a jelmezektől sem dobtam hátast. Egyvalaki ruhája kifejezetten ízléstelen volt, szerintem ok nélkül. Nem illett oda.
.
Netán egy ex-SzFE-n képzett "dramaturg"-szaki "magyarítása"? Onnan számos, hasonlóan értelmes alkotás származik.
Egykor minden évben voltam Szegeden, mert közel laktam, fiatal voltam. Az említett előadások szép emlékek, kivéve a kakukktojásként belekerült Tosca Rost Andreával. Az Szeged egyik mélypontja volt, csak azért nem a legmélyebb, mert volt Parasztbecsület is Frankó Tündével és Dolhai Attilával. Ne beszéljünk szamárságokat, ha példákat említünk!
Kis kerekítgetéssel:
A me fanciulla, un candido
E trepido desire -
Questi effigiò dolcissimo
Signor dell'avvenire, -
Quando ne' cieli il raggio
di sua beltà vedea,
E tutta me pascea di quel divino error.
Sentìa che amore è palpito
Dell'universo - intero,
Misterioso, - altero,
Croce - e delizia --- al cor! --
Kislány voltam még: ártatlan,
és aggódó vágyakozással
képzeltem el a legdrágábbat,
jövendő uramat;
amikor az ég fénysugarában
szépsége ragyogását láttam,
gyönyörrel töltött el az égi ámítás!
Már tudtam: a szerelem ott lüktet mindenben,
tőle él és remél a világegyetem;
titokzatos és fenséges,
sajog tőle,... és gyönyörben ég a szív!
( trepido - aggódó; félelmében remegő, rettegő )
A megelőző versszak Ah, fors'è lui che l'anima... sóhajtükrében nem is olyan nehéz a megfejtés, hiszen Violetta a nagy "Ő"-ről álmodozik!
Ó, talán ő, akit a szívem gyakran festett le boldogan titkos álomfestékével !
Jó 120 éve írta Francesco Maria Piave, aki kétségtelenül művelt irodalmár volt. A beszélt nyelvtől ez a fajta romantikus költői nyelvezet már a korban is jelentősen különbözött, ma már sokszor csak értelmező szótárban lehet fellelni egyes kifejezéseket. Bizony, komoly teljesítmény volt értelmezni ezt a kis részletet. (Egy ici-pici korrekciót javasolnék: a naív (tiszta, gyermeki értelemben) mellett a vágy legyen inkább reszkető vagy remegő.)
Érdemes elolvasni Beatrice által 3199 alatt belinkelt kritikát. Nem túl hízelgő az sem és a fotók sem ... Pesti előadásokról ennél kevesebbért is lehúzzák itt sokan a keresztvizet.
E fórumon pár alkalommal már egyetértettünk abban, hogy ami volt, az elmúlt! A jelenben azok lépnek fel, akik most élnek, és énekelnek. Egyébként az idő minden emléket megszépít és az emlékezet kicsit csalós.
Csepp jóindulat se? Csak csupa vitriol?
A szubrett-Toscát kivéve ezek mind az özönvíz idején voltak.
Lehet, de azért olykor-olykor PT-nak is sikerült ügyes szereposztásokat összehoznia, teszem azt Pál-Rost-Kálmándy-László B, Tosca, Pál-Pjavko- Archipova Trubadúr, Pál- Tokody-Ilosfalvi-Lejferkusz-Gregor Végzet, mi több Pál-Simándi-Moldován-Komlóssy Erzsébet Bánk stb...
Közben ketten is küldték privátban a Violetta-ária 2. versszakának olasz szövegét. Régies nyelven íródhatott, a jó fordítóprogramok se bírnak vele. Egyik barátom magyarította, az érdekesség kedvéért idemásolom:
"Elém, gyereklány elé -naiv és szorongó vágyként - ezt rajzolta gyöngéden a jövő ura, mikor az égen az ő szépségének ragyogó sugarát véltem látni, s boldoggá tett ez az isteni tévhit."
Ha PT nem a páholyban üldögél, akkor Kendi Ludovik Germont és Keszei Bori Violetta. 2700 km-ről könnyű osztani az észt.
Kedves Márok úr, szép írás.
Mennyi keseruség, egy szavát sem hiszem el );
2700 kilometerre voltam az elöadasok ideje alatt Szegedtöl, de a szegedi dolgokat nyomon szoktam követni.
Csak egy mondatnyi adalek:
A premieren Pal Tamas egy paholyban uldögelt.
El..tt "szereposztas".
Gondolatok a szegedi Traviataról és Zéta kritikájáról.
A mű.
A bukás oka. Marie Duplessis 1847-ben halt meg, s a Traviatat 1853-ban mutatták be. A szép párizsi kurtizán szomorú történetéről egész Európában hallottak, s megkockáztatom, lehettek páran a velencei nézőtéren, akik személyesen ismerték, mi több, az sem kizárható, hogy volt olyan is, aki kegyeit élvezhette. Verdi darabja túl közel járt a hétköznapokhoz, s az aktualitás akkoriban a buffa sajátja volt, a komolyabb művektől megkövetelték a távolságtartást.
A címszereplő.
Ezt írja Zéta: (Kolonits)" ...az elmúlt évtizedekben egyre mélyebbre merült Violetta személyiségjellemzésében. Rendkívül összetett ábrázolást láthattunk Szegeden, nemcsak szabadtéren párját ritkító alaposságú, mélylélektani tükröt." Keresem a konkrétumokat, milyen személyiség Kolonits Violettája, milyen játékelemek alkotják a rendkívül összetett ábrázolást, de nem találom. Nem csak a kritikában, a színpadon sem. Kolonits valóban nagyszerűen énekel, pontosan érti szerepének minden szavát, azonban a színpadon nyoma sincs Violettának. Egy tevékeny szépasszony sürög-forog, teli végtelen energiával, tüdőbaj, szerelem, halál egyforma józan értelmességgel jelenik meg előadásában. Csodálni lehet Kolonitsot, szeretni nem lehet Violettáját.
Még valami. Zéta mindössze két konkrétumot említ, az egyik, hogy szerinte csodálatra méltó " a Germont-duettben megszólaló Dite alle giovine végtelen tisztasága." Ha ez így van, az a szerep kapitális félreértése, Violetta szánalomra- és szeretetreméltó, ám akárhogy forgatom, a tiszta jelző nehezen használható egy, az életét tudatosan alakító kutizán esetében.
A karmester
Zéta két szünetet emel ki Dinyés Dániel dirigálását elemezve. Találó, mert magából a dirigálásból semmit nem lehet kemelni, az maga a felvállalt semmi. Dinyés az "objektív zenélés" divatja után hetven évvel újból feltalálta a melegvizet: minek vesződni formálással, frazeálással, hangsúlyokkal, érzelmekkel, pontosan el kell játszani ami a kottában áll, a zene "megvalósítja önmagát". Ennek megfelelően, dirigálása pontos, követhető, de mérhetetlenül egysíkú, két karja fárasztóan szimmetrikus, arca rezzenéstelen. Tekintve, hogy a szabadtéren a karmeter alakja jól látható, unott perfekciója nem csak a zenészekre hat, hanem a közönséget is lehangolja, mintegy a közöny porfelhőjét teríti az előadásra, jócskán levéve annak hatásából.
Tomboló siker.
Úgy tűnik, Zéta ritkán látogatja a Szabadtéri előadásait. Tomboló siker? Hm... Az Rost Toscája volt öt éve, vagy Juronics Carmina Buranája hrom éve, vagy Pál Tamás ajándékkoncertje három hete. Na de ez? Hiszen Kolonits művésznő szemfüles bátorsága nélkül egy második meghajlásra sem lett volna elegendő taps a premieren.
Hah, ha csak a fele igaz annak, amit ez az írás tartalmaz + a fotók, már az elég rémisztő ... És egy táncos-koreográfus rendező kispórolja a balettet a Flóra-képből? Kicsi hozzá a színpad?
2 vagy 3 vonalas kozott nagy a kulonbség. A primadonnák szeretik csillogtatni technikai tudásukat.
De, Verdi esz hangot írt a kérdéses helyen. Csak nem háromvonalasat, hanem kétvonalasat. :-)
