Ami az özönvíz előtti időket illeti... a Covid előtti években jártam Plzenben, Csehország negyedik városában. Egy átlagos téli hétköznapon egy tisztességes Tosca előadást láttam. Akkor még csak cseh honlap és feliratok voltak, de most már a honlap is több nyelven olvasható. Úgy tűnik nekem, hogy a mai napig a színháznak van zenekara, énekkara, szólistái, balettkara és hetente rendszeresen játszanak operát, balettet, musicalt.
Kedves Kati, ami önnek kínos emlék, az nekem az egyik legszebb Tosca-élmlnyem volt. Az élmény - különösen a zenében - nagyon személyes. Ezért nem csodálomkozom a Traviataval kapcsolatos egyidejű kritikusi szuperlativuszokon és merev elutasításon.
Ami az özönvíz előtti időket illeti, 1960-ban, amikor bekerültem az Operaházba, mindennap volt előadás mindkét színházban, vasárnaponként délelőtt is, este is. Az Operának és az Erkelnek külön-külön komplett énekkara és zenekara volt. Mikor Szegedre jöttem 1975-ben, minden kedden és pénteken operát játszott a színház, szombaton és vasárnap operettet, ezenkívül az operatársulat szezononkét 40 tájelőadást bonyolított le,
Ha ezt összevetjük a mai állapotokkal talán nem tűnik olyan megszépítőnek az a bizonyos messzeség
Kedves Kati, ami önnek kínos emlék, az nekem az egyik legszebb Tosca-élmlnyem volt. Az élmény - különösen a zenében - nagyon személyes. Ezért nem csodálomkozom a Traviataval kapcsolatos egyidejű kritikusi szuperlativuszokon és merev elutasításon.
Ami az özönvíz előtti időket illeti, 1960-ban, amikor bekerültem az Operaházba, mindennap volt előadás mindkét színházban, vasárnaponként délelőtt is, este is. Az Operának és az Erkelnek külön-külön komplett énekkara és zenekara volt. Mikor Szegedre jöttem 1975-ben, minden kedden és pénteken operát játszott a színház, szombaton és vasárnap operettet, ezenkívül az operatársulat szezononkét 40 tájelőadást bonyolított le,
Ha ezt összevetjük a mai állapotokkal talán nem tűnik olyan megszépítőnek az a bizonyos messzeség
A szereposztásba nem tudok belekötni, sőt! Ketten világszínvonalú alakítást nyújtottak, László Boldizsár most nem tetszett annyira, bár egy fokkal jobb volt, mint Hoffmannként legutóbb.
A rendezés viszont...hát,.elnézést, de nekem helyenként rendkívül giccses volt, szájbarágós, didaktikus. Az olcsó, fantáziátlan jelző is eszembe jutott, elsősorban a Flóra képben.
És a jelmezektől sem dobtam hátast. Egyvalaki ruhája kifejezetten ízléstelen volt, szerintem ok nélkül. Nem illett oda.
.
Netán egy ex-SzFE-n képzett "dramaturg"-szaki "magyarítása"? Onnan számos, hasonlóan értelmes alkotás származik.
Egykor minden évben voltam Szegeden, mert közel laktam, fiatal voltam. Az említett előadások szép emlékek, kivéve a kakukktojásként belekerült Tosca Rost Andreával. Az Szeged egyik mélypontja volt, csak azért nem a legmélyebb, mert volt Parasztbecsület is Frankó Tündével és Dolhai Attilával. Ne beszéljünk szamárságokat, ha példákat említünk!
Kis kerekítgetéssel:
A me fanciulla, un candido
E trepido desire -
Questi effigiò dolcissimo
Signor dell'avvenire, -
Quando ne' cieli il raggio
di sua beltà vedea,
E tutta me pascea di quel divino error.
Sentìa che amore è palpito
Dell'universo - intero,
Misterioso, - altero,
Croce - e delizia --- al cor! --
Kislány voltam még: ártatlan,
és aggódó vágyakozással
képzeltem el a legdrágábbat,
jövendő uramat;
amikor az ég fénysugarában
szépsége ragyogását láttam,
gyönyörrel töltött el az égi ámítás!
Már tudtam: a szerelem ott lüktet mindenben,
tőle él és remél a világegyetem;
titokzatos és fenséges,
sajog tőle,... és gyönyörben ég a szív!
( trepido - aggódó; félelmében remegő, rettegő )
A megelőző versszak Ah, fors'è lui che l'anima... sóhajtükrében nem is olyan nehéz a megfejtés, hiszen Violetta a nagy "Ő"-ről álmodozik!
Ó, talán ő, akit a szívem gyakran festett le boldogan titkos álomfestékével !
Jó 120 éve írta Francesco Maria Piave, aki kétségtelenül művelt irodalmár volt. A beszélt nyelvtől ez a fajta romantikus költői nyelvezet már a korban is jelentősen különbözött, ma már sokszor csak értelmező szótárban lehet fellelni egyes kifejezéseket. Bizony, komoly teljesítmény volt értelmezni ezt a kis részletet. (Egy ici-pici korrekciót javasolnék: a naív (tiszta, gyermeki értelemben) mellett a vágy legyen inkább reszkető vagy remegő.)
Érdemes elolvasni Beatrice által 3199 alatt belinkelt kritikát. Nem túl hízelgő az sem és a fotók sem ... Pesti előadásokról ennél kevesebbért is lehúzzák itt sokan a keresztvizet.
E fórumon pár alkalommal már egyetértettünk abban, hogy ami volt, az elmúlt! A jelenben azok lépnek fel, akik most élnek, és énekelnek. Egyébként az idő minden emléket megszépít és az emlékezet kicsit csalós.
Csepp jóindulat se? Csak csupa vitriol?
A szubrett-Toscát kivéve ezek mind az özönvíz idején voltak.
Lehet, de azért olykor-olykor PT-nak is sikerült ügyes szereposztásokat összehoznia, teszem azt Pál-Rost-Kálmándy-László B, Tosca, Pál-Pjavko- Archipova Trubadúr, Pál- Tokody-Ilosfalvi-Lejferkusz-Gregor Végzet, mi több Pál-Simándi-Moldován-Komlóssy Erzsébet Bánk stb...
Közben ketten is küldték privátban a Violetta-ária 2. versszakának olasz szövegét. Régies nyelven íródhatott, a jó fordítóprogramok se bírnak vele. Egyik barátom magyarította, az érdekesség kedvéért idemásolom:
"Elém, gyereklány elé -naiv és szorongó vágyként - ezt rajzolta gyöngéden a jövő ura, mikor az égen az ő szépségének ragyogó sugarát véltem látni, s boldoggá tett ez az isteni tévhit."
Ha PT nem a páholyban üldögél, akkor Kendi Ludovik Germont és Keszei Bori Violetta. 2700 km-ről könnyű osztani az észt.
Kedves Márok úr, szép írás.
Mennyi keseruség, egy szavát sem hiszem el );
2700 kilometerre voltam az elöadasok ideje alatt Szegedtöl, de a szegedi dolgokat nyomon szoktam követni.
Csak egy mondatnyi adalek:
A premieren Pal Tamas egy paholyban uldögelt.
El..tt "szereposztas".
Gondolatok a szegedi Traviataról és Zéta kritikájáról.
A mű.
A bukás oka. Marie Duplessis 1847-ben halt meg, s a Traviatat 1853-ban mutatták be. A szép párizsi kurtizán szomorú történetéről egész Európában hallottak, s megkockáztatom, lehettek páran a velencei nézőtéren, akik személyesen ismerték, mi több, az sem kizárható, hogy volt olyan is, aki kegyeit élvezhette. Verdi darabja túl közel járt a hétköznapokhoz, s az aktualitás akkoriban a buffa sajátja volt, a komolyabb művektől megkövetelték a távolságtartást.
A címszereplő.
Ezt írja Zéta: (Kolonits)" ...az elmúlt évtizedekben egyre mélyebbre merült Violetta személyiségjellemzésében. Rendkívül összetett ábrázolást láthattunk Szegeden, nemcsak szabadtéren párját ritkító alaposságú, mélylélektani tükröt." Keresem a konkrétumokat, milyen személyiség Kolonits Violettája, milyen játékelemek alkotják a rendkívül összetett ábrázolást, de nem találom. Nem csak a kritikában, a színpadon sem. Kolonits valóban nagyszerűen énekel, pontosan érti szerepének minden szavát, azonban a színpadon nyoma sincs Violettának. Egy tevékeny szépasszony sürög-forog, teli végtelen energiával, tüdőbaj, szerelem, halál egyforma józan értelmességgel jelenik meg előadásában. Csodálni lehet Kolonitsot, szeretni nem lehet Violettáját.
Még valami. Zéta mindössze két konkrétumot említ, az egyik, hogy szerinte csodálatra méltó " a Germont-duettben megszólaló Dite alle giovine végtelen tisztasága." Ha ez így van, az a szerep kapitális félreértése, Violetta szánalomra- és szeretetreméltó, ám akárhogy forgatom, a tiszta jelző nehezen használható egy, az életét tudatosan alakító kutizán esetében.
A karmester
Zéta két szünetet emel ki Dinyés Dániel dirigálását elemezve. Találó, mert magából a dirigálásból semmit nem lehet kemelni, az maga a felvállalt semmi. Dinyés az "objektív zenélés" divatja után hetven évvel újból feltalálta a melegvizet: minek vesződni formálással, frazeálással, hangsúlyokkal, érzelmekkel, pontosan el kell játszani ami a kottában áll, a zene "megvalósítja önmagát". Ennek megfelelően, dirigálása pontos, követhető, de mérhetetlenül egysíkú, két karja fárasztóan szimmetrikus, arca rezzenéstelen. Tekintve, hogy a szabadtéren a karmeter alakja jól látható, unott perfekciója nem csak a zenészekre hat, hanem a közönséget is lehangolja, mintegy a közöny porfelhőjét teríti az előadásra, jócskán levéve annak hatásából.
Tomboló siker.
Úgy tűnik, Zéta ritkán látogatja a Szabadtéri előadásait. Tomboló siker? Hm... Az Rost Toscája volt öt éve, vagy Juronics Carmina Buranája hrom éve, vagy Pál Tamás ajándékkoncertje három hete. Na de ez? Hiszen Kolonits művésznő szemfüles bátorsága nélkül egy második meghajlásra sem lett volna elegendő taps a premieren.
Hah, ha csak a fele igaz annak, amit ez az írás tartalmaz + a fotók, már az elég rémisztő ... És egy táncos-koreográfus rendező kispórolja a balettet a Flóra-képből? Kicsi hozzá a színpad?
2 vagy 3 vonalas kozott nagy a kulonbség. A primadonnák szeretik csillogtatni technikai tudásukat.
De, Verdi esz hangot írt a kérdéses helyen. Csak nem háromvonalasat, hanem kétvonalasat. :-)
Valahol olvastam, hogy Verdi nem ESZT írt elo. Ugyanúgy mint Radames románca sem fortéval végzodik hanem egy gyonyoru diminuendoval, forte-ppp.
A me fanciulla, un candido
E trepido desire,
Quest elfigio dolcissimo
Signor dell avenire, ....../google/
Én sem mondhatok mást, mint azt, hogy csodaelőadás született Szegeden! Boldog vagyok, hogy láthattam.
Az "A me fanciulla" kezdetű 2. versszaknak valahol elérhető a szövege? Én nem találom.
Remélem Kolonits Klára meggondolja, és még fog Violettát énekelni. Az o hangi adotsádai tokéletesen megfelelnek erre a szerepre. Itt drámai koloratúra vagy spinto szoprán ,aki koloratúrákkal rendelkezik, szukségeltetik. Lírai vagy lírai koloratúr szopránok nem igazán fejezik ki Violetta lényegét.
A muvészno kb. 2010-ben énekelte ezt a szerepet Pozsonyban. Hogy miért nem hívták tobbet, számomra orok rejtély marad.
Zéta kiváló Traviata-kritikájához egy-két megjegyzés:
Kolonits Klára június 30-i franciaországi koncertjén szerepelt a Violetta-ária, és az Esz is megvolt a végén.
A szegedi rendezés olyan, hogy markáns hangulati különbség van a Sempre libera első és második versszaka között, ugyanis a második versszak alatt jelen van a Halál figurája, Violetta gondolatban vele viaskodik, így a második versszak sötétebb tónust kap. Emiatt az Esz valószínűleg nem is illene oda.
Egyébként Alfredo "O mio rimorso"-jának végén sem szerepelt az opcionális magas hang.
Én is nagyra értékeltem, hogy a szokásos húzások most nyitva voltak. Különösen szeretem az első felvonásbeli Violetta-ária ( "Ah, fors'è lui" ) második versszakát (" A me fanciulla"), amit rendszeresen elsinkófálnak élő előadásban, és inkább csak lemezen hallani. Itt meg megvolt. Ugyancsak megvolt a legvégén, hogy a Violetta halála utáni pillanatokban a többi szereplő hangot ad kétségbeesésének. A Traviata nem olyan hosszú darab, nem is olyan vontatott, meg nem is olyan gyenge, hogy indokolt lenne bármit is húzni belőle. Hacsak egyik-másik előadó képességét meg nem haladja ez vagy az a rész. De itt szó se volt ilyesmiről.
Nekem is tetszett Dinyés Dániel interpretációja. Az volt a benyomásom, hogy - szemben a tradicionális-érzelmes megközelítéssel (amit az általam hallott előadásokban Kovács János művelt a legmagasabb fokon) - ő egy modern, viszonylag pátosztalanított történetet tár elénk. (Ilyenfajta interpretációt hallottam Simone Young pálcája alatt Hamburgban, 2010-ben.) Ez a Violetta egy mai nő, a történet eszünkbe idézheti, hogy ma is vannak nők, akik kénytelenek a testükből élni, ezért megvetik őket, pedig jobb sorsra, boldog családi életre lennének érdemesek.
A belinkelt előbbi mno.hu-cikkből:
Kolonits Klára (Violetta). "Az énekesnő különleges vokális adottságait ebben a szerepben tudta eddig a legjobban megmutatni, festői érzékenységgel keverve saját hangját. Hol illékony, hol határozott, szép hajlításaival lenyűgözte a szegedi előadás közönségét. Hangbéli adottságaiból fakadóan nemcsak a bel canto és lírai szoprán énekesi technikát hozta az operában, hanem spinto szopránként olyan könnyedén tolta fel még magasabbra a hangját, hogy az első felvonás drámai csúcspontján a néző is visszafojtott levegővel hallgatta végig a Sempre Libera áriáját."
Egy Traviata-beszámoló
„AMIKOR A SZOPRÁN ÉS A TENOR KETTŐSÉT MEGÖLI A BARITON ÉRZÉKETLENSÉGE”
„Érdemes hinni a szerelem erejében”
OSZLÁNYI GYÖNGYVÉR – MNO.hu – 2022. 08.01.
„Verdi egyik legtöbbet játszott operáját, a La Traviatát láthatta a közönség Juronics Tamás rendezésében a hétvégén a Szegedi Szabadtéri Színpadon. A rendező igazán egyedi látványvilágot teremtve grandiózus operaelőadást hozott létre, izgalmas mozgásszínházi elemekkel tarkítva.”
Akkor Szeged kitett magáért. Két világszinvonalú premier --- Stuarda és a Traviata. Én csak gratulálni tudok az operatagozatnak. Szilvike pedig szégyelje magát. Csodálatos lehetett /ABC Sor./ hallani a nagy énekeseket mint Agache, Boross, Kolonits, Lászlo .,,,.
Zétával és tollnokal is egyetértve: káprázatos volt, és nem nagyon tudok ettől jobb szereposztást idehaza elképzelni.
Persze, hogy az. Ez ma a lehető legjobb szereposztás, ami után akármelyik világhíres operaház a tíz ujját megnyalná. Csak éppen Szilvike tojik rá és nem hajlandó ezt a szereposztást preferálni Pesten.
Káprázatos, majd jön cikk is...
Milyen volt a Traviata ?
Nagyon jó riport, és csodálatos részletek az operából. Figyelemreméltó és megható, amit Kolonits Klára Alexandru Agache-ről mondott! A pályatárs elismerése és tisztelete egyaránt megjelenik szavaiban. A művésznő szerepformálásáról érdekes volt a Lujza fórumtárs által belinkelt riport a Kolonirs Klára fórumban 1219 szám alatt.
A Szegedi Szabadtéri Játékok közel egy évszázados múltra tekint vissza, és sok-sok előadás aratott hatalmas sikert mikroport nélkül! E tekntetben érdekes és megszívjelendő lenne Alexandru Agache megjegyzése: a tér akusztikája feleslegessé tenné a mikroportot. Valakinek vagy van huangja, vagy nincs..
Egyébként a riporter hölgy és a stylist-jelmeztervező hölgy figyelmébe ajánlanám, hogy az "ugye" tőtelékszó túltengő használata jelentősen rontja az általuk elmondottak értelmét és tartalmát!
Kedves Lajos, szívesen elmentem volna, de ez ebben az évben nem lehetséges/a fejem nem bírja a hoséget/. Mind a 3 énekest nagyon szeretem, jo volna oket Pozsonyban egyutt látni. De errol csak álmoghatunk.
A Szegedi Szabadterin a rafinaltabb enekesek az elsö probat azzal kezdik, hogy felkeresik a hangositokat- egy-ket uveg bor, suti, stb.kisereteben - hogy tudod, majd ha en lepek be...
A.Agache említette, hogy eloszor énekel mikroporttal. Bizony a nagy hangok meg a mikroport nem megy ossze. Emlékszem a Szombathelyi Aidára 2013 augusztusában. A harmadik felvonásban leesett Lukács Gyongyinek a mikroport, a muvészno tovább énekelt. Ez volt az est fénypontja.
Ezen a rövid bejátszáson is látszik, hogy különleges rendezés ez a Traviata, Kolonits Klára és Alexandru Agache pedig csodálatosan énekelnek. Utóbbi hangja és éneklése jottányit sem kopik. Egy interjúban olvastam, hogy Agache a húszas évei közepén, még tanuló korában énekelte először operában Germont szerepét, és azóta a repertoárján tartja! Nem kis teljesítmény, mint ahogy az sem, hogy mennyire intakt és szép a hangja!
Gyertek a Traviatára, amíg van benzin. Jó lesz!
Dinyés Dániel karmester és zeneszerző stand up humorral adott betekintést Verdi: La Traviata című opera keletkezésének hátterébe. (Fülek, Városi Művelődési Központ, 2022. július 3.)
video (részlet)
(Kolonits Klára mellett Tötös Roland is énekelt Verdi operájából az elhangzott részletekben. - nincs rajta a Facebook-videón.)
További olvasni-, hallgatni- és néznivalók a szegedi Traviata kapcsán:
Háttérbeszélgetés a főszereplőkkel és a rendezővel (videó, nagyon érdekes)
Még egy Juronics-interjú (audio)
Interjú Vajda Júliával (Flora alakítója)
Interjú Juronics Tamással, a Traviata-produkció rendezőjével a revizoronline-on.
A Traviata nem kifejezetten szabadtéri színpadra való opera, de ezzel a szereposztással szívesen megnézném.
