A Színház honlapján olvashatók A bűvös vadász-produkció tervezett napi szereposztásai.
Interjú a papageno.hu oldalon Szőcs Artur rendezővel A bűvös vadász-produkció jövő heti premierje kapcsán.
Én úgy tudom, a Kalóz olaszul megy, itt csak a nyelv megjelölése a téves.
Szemben a Bűvös vadásszal! Azon a színlapon továbbra sem láthatni sem az eredeti, sem a magyar szöveg írójának a nevét...
A kalóz szegedi ismertetője alapján – feltehetőleg – Francesco Maria Piave is magyar nyelven írta a szövegkönyvet, hiszen valószínűtlen, hogy legalább a segédügyelő-póthelyettes neve után ne állna ott a fordítóé is, ha ez a "futottak-még" -személy egyáltalán létezett.
Továbbra sem értem ezeket a szerepkiosztásokat.....
A Színház honlapján olvashatók A denevér és A kalóz produkciók tervezett szereposztásai.
A Színház honlapja szerint Cseh Antal már nem tagja az operatársulatnak. A neve és a képe sincs ott a társulati tagok felsorolásánál.
Hosszas hozzászólásomat-kiegészítésemet sajnos, nem fogadta a rendszer.
"Operabemutatóra készül a Szegedi Nemzeti". Rövid előzetes A bűvös vadász-produkcióról.
Ma volt a Színház évadnyitó társulati ülése. Ezen szó volt az energiahelyzet miatti változásokról is:
"[...] Az már biztos, hogy az elszálló energiaárakkal járó költségnövekedés nem teszi lehetővé az összes eredetileg tervezett bemutató színpadra állítását. Ennek értelmében lekerül a műsorról a Don Giovanni, a Pomádé király új ruhája, a Zdenec Adamec, valamint megszűnnek a gyerekbérletek. [...]"
Köszönöm az infót!
Szilágyi János bizonyára Kolozsvárról érkezik.
És vajjon ki írta az eredeti szövekönyvet, és ki a magyart? A legtöbb színlap szerint ezek csak úgy, maguktól szoktak létrejönni. :D
A Színház honlapján olvasható A bűvös vadász-produkcióban részt vevő Szereplők, Alkotók és Közreműködök felsorolása. Két kérdés: 1. Ki fog vezényelni? 2. A Kaspar szerepére kiírt Szilágyi Jánosról mit lehet tudni, honnan érkezik?
A Szegedi Nemzeti Színház 1946-tól napjainkig az alábbi Verdi-operákat mutatta be és vette repertoárra - a szegedi bemutatók időrendi sorrendjében: Rigoletto, Otello, A traviata, A trubadúr, Aida, Az álarcosbál, Don Carlos, Nabucco, A szicíliai vecsernye, A végzet hatalma, Simon Boccanegra, Macbeth, Falstaff, Giovanna d’Arco („Johanna” címen), Luisa Miller, Ernani. (Némelyiket többször, felújítva és új rendezésben is.)
Ha a színház mostani vezetése azért cserélte le a tervezett Falstaffot, hogy a Verdi-sorozatát újabb alkotással (bemutatóval) gyarapítsa, úgy A kalóz mellett még szóba jöhetett volna: Oberto, A pünkösdi királyság, A lombardok, A két Foscari, Alzira, Attila, A haramiák, Jeruzsálem, A legnanói csata, Stiffelio, Aroldo
Én sem értem, miért éppen A kalóz jött be a képbe?... (Megjegyzem, ez opera magyarországi bemutatója a Müpában volt, 2013-ban, és hatalmas sikerű koncertszerű előadásban hallhattuk – erről én is írtam egy beszámolót a Momusra.) A szereposztásról nem szól a közlemény. (A Falstaff-produkció talán túl drága lenne a mostani költségtakarékos időkben; A kalóz színpadra vitele viszont kisebb együttessel megoldható lehet és "kigazdálkodható"?...)
Ami Donizetti Tudor-trilógiáját illeti. A Maria Stuarda után valóban jöhetne – szívesen venném én is - akár a Roberto Devereux. Azonban az előbbi opera nem repertoár-darabként került színre és csak koncertszerű előadásként mutatta be két alkalommal a Színház. A később keletkezett tudor-opera is inkább hangversenyszerű formában kerülhetne Szegeden bemutatásra – ha ilyen szándék lett volna (lenne). Volt már ez Pesten is, hasonló módon előadatva. Viszont a trilógia első darabját, a Boleyn Annát ("Anna Bolena") játszotta már a Szegedi Nemzeti Színház, ott repertoáron volt, 1979-ben állították színpadra és 13 előadást ért meg. - ami nem zárja ki, hogy újra színre kerüljön itt egyszer. (Pesten is nagy sikerrel ment az Operában - 1997-ben mutatták be.)
Nagy kár. Már bocsássanak meg nekem a korai Verdi kedveloi, de ez olyan mintha egy mercedest trabantra cserélnék. Folytatni kellett volna aTudor trilogiát.
A Színház honlapja szerint változott a jövő évad operai műsorterve:
"A 2022/23-es évad előzetesen meghirdetett műsora változik: Giuseppe Verdi Falstaff című operája helyett A kalózt láthatja a szegedi közönség 2023 tavaszától. A korábban megváltott bérletek automatikusan módosulnak, érvényesek az új előadásra."
Egyetlen szót sem írtam az énekesekről. Nem is tehetném, nem voltam ott. Tiszteletban tartom, hogy kiállsz Juronics rendezése és az arról írt kritikád mellett, de más kritikákat is elolvastam, amik kevésbé lelkesednek a produkció színpadi (nem énekesi!!) részéért. A gyakran elátkozott ún. "rendezői színház" szerencsétlen, inkoherens megnyilvánulásairól lehet olvasni, amiket egy 3-400 fős Eiffel is nehezen viselne el. Úgy látszik, a tízszer akkora szegedi színpadon elment: talán észre sem vették. Pár éve a lesántult (?), hordszéken becipelt korcsolyabajnoknőt is lelkesen megtapsolták az Álarcosbálban ... tanúsíthatom: azon az előadáson ui.ott voltam.
Nagyon csodálom Alexandru-t. A hangja úgy szol mint egy 40 évesnek. Csodás technika / legatoi éneklés nincs kárára a szovegértésnek/ és hatalmas kifejezoero szol a hangjábol. Hála a Jo Istennek és a szerelemnek Budapesten él, és hallhatjátok a világ legjobb baritonját.
Huh, ez gyönyörű volt!! Két csodaszép hang, kultúrált, érzelemgazdag éneklés.
Bravi!
Köszi a feltöltést. Felelőtlenség lenne egy eleve kihangosított, ráadásul nem igazán jó minőségű felvételről bármilyen véleményt mondani, de még így is hallható Kolonits páratlan alakítása. Ezek a csodás pianók, és dallamívek: tökéletes hangi állapotban, igazán nagy átéléssel megformált szerep. Gondolom az áriái is tökéletesek voltak, jó lenne ezekből is legalább egy kis részlet, hogy csak az ő hangját hallhassuk, minden zavaró tényező nélkül.
Világszép duet. Ez lehetett az est fénypontja.
Annyira vicces, hogy olyanokkal vitatkozol ilyen kitartóan, akik - Veled ellentétben - odamentek és élőben tapasztalták meg az előadást...
Nekem elég és elég meggyőző volt pl. Beatrice 3199 alatt belinkelt cikke, köszönet érte :-)
Tény, hogy egyes mellékszereplők a szokásosnál hangsúlyosabbak lettek, de ez messze nem tette főszereplővé őket. Ezt nyilván Ön is látta volna, ha kegyeskedett volna elmenni az előadásokra.
"Szerintem Agache úgy jatszott, ahogy instruálva volt." Szerintem is. Ez egy eléggé statikus szerep. Látott már valaki hiperaktív Germont papát a színpadon?
A sorok közé vagy nem is közéjük bújtatott megállapítások és a leközölt fotók árulkodóak. Ahol pl.Annina "erős" és quasi főszereplővé gyúrják, ott valami nagyon nem stimmel és egyéb borzasztóságokról olvasva is lehet "találgatni". A Momuson ennél kevesebbért is rendszerint "kifütyülik" a rendezőt. Én hiszek annak a fórumtársnak, aki gyér tapsról és csak nehezen kierőszakolt 2.meghajlásról számolt be. Nem örülök neki, csak rögzítem, amit más írt, aki ott volt.
A nagytudású Boka úrnak uzenem, hogy a Traviatában nincsen Stretta. De van 2 ária + cabaletta. / Alfredo, Giorgio II.felv/ Szerintem Agache úgy jatszott, ahogy instruálva volt. Láttam ot mint Scarpia, Alfio, Amonasro ....... nagyon meggyozo színészi alakítást nyujtott. / vagy tán nem olelte meg Kolonitsot, mert a felesége a nézotéren volt, nem hiszem/.
Sőt, menjük vissza a 20. század elejére. Tallián Tibor 1998-as cikke a Muzsika folyóiratból:
"A város mostani operaigényét a kortársak s az utókor is legitimnek tarthatja: a trianoni országterületen kétségkívül mindig is Szeged éhezte és élvezte legerősebben a műfajt. Már 1916-ban szubvencionálták itt a színigazgatót, kimondottan azzal a céllal, hogy operaelőadásokat tartson - Almássy Endre tartott is, évadonként harmincat, sőt
1919/1920-ban ötvenötöt, olyan jó énekesekkel, mint Ocskay Kornél, Hilbert Janka, Miksa Ilona. Pár év múlva Andor Zsigmond bérelte ki a szegedi színházat, ugyan tönkrement bele három év alatt, de addig akkora operát vitt, aminőt még nem látott magyar vidék (Kolozsvárt kivéve). Andorral a város valóságos operai mézesheteket élt meg, hatvan tagú zenekarral, amelyben az ő idején lett rendszeresen használt hangszer például a hárfa, s amelynek befogadására korabeli sajtóhíradás szerint kibővítették a zenekari árkot. Egyik legnagyobb feltűnést keltett extravaganciájaként az igazgató új Mascagni-mű magyarországi bemutatóját rendezte meg. „Párizst megelőzve!' - írta hitetlenkedő büszkeséggel a város színházi krónikája. A Piccolo Marat bemutatójára az 1923/1924-es évad végén került sor, Szende Ferenc és Somló József vendégszereplésével.
Andor Zsigmond évadonként 14-15 operát adott 35-44 előadásban, közöttük olyan kevésbé elcsépelteket, mint A bűvös vadász. A bibliás ember, Kienzl másik operája, a Forradalmi szerelem, továbbá Giordano Szibériája. Sietett előadni az ígéretes új magyar operasikert: a Farsangi lakodalom az 1925/1926-os évadban 8 alkalommal került színre Szegeden. Bemutatta a Lohengrint Hubert Lauer, Clair Born, Josef Manowarda, Ernst Fischer
együttesével (az első Wagner-előadás Szegeden), majd A walkürt, a budapesti Operaház énekeseivel, Fleischer Antal irányítása alatt. Egy ízben a Faustot állította ki bécsi énekesekkel, máskor Sigismondo Salescit, Antonio Armentanót, Vera Schwarzot, Lotte Schönét, Friedrich Feinhalst, Slezákot fogadta."
A cikk szerint minden nagyon jól ment a nagy gazdasági világválságig, ami véget vetett a virágzó operaálomnak Szegeden: 1932-1943 között havonta csak egy opera előadást tartottak, majd a háború közepén elhatározta a város, hogy saját operatársulatot szervez! A világháború megint sok nehézséget okoz persze, de:
"1946. március 3-án az operarészleg megtartotta első bemutatóját, a Carment. A következő évadban 13 zenés művet vittek színre,"
(...)
A következő két évadban a szegedi opera- és balettegyüttes a magyar zenés színház addigi történetében valósággal szenzációszámba menő bemutatósorozatot rendezett. A repertoár olyan darabokkal bővül, amelyek a magyar vidékre azelőtt egyáltalán nem, vagy csak véletlenül tévedtek: Otello, Gianni Schicchi, Lohengrin, A windsori víg nők, Hovanscsina, Figaro lakodalma. Bemutatnak egy Jemnitz-balettet, és Kenessey Jenő negyvenes évek elejéről való, nagy sikerű egyfelvonásosát, Az arany meg az asszonyt. Mindennek megkoronázásaként Vaszy magyar vidéki színpadon először előadatja A csodálatos mandarint - azt a pantomimot, amelyet a budapesti Opera is csak 1945-ben mutatott be."
Egy későbbi, a Szegedi Nemzeti Színházzal foglalkozó, 1969-es írás a Muzsikából:
"Pedig az alatt a négy év alatt, amíg Vaszy Viktor irányította Szeged zenei életét, nagyszerű együttese volt a városnak. Minden zenerajongó kedves emlékei között tartja nyilván azt a Szorocsinci vásárt, amelyet magyarországi ősbemutatóként vittek színre Szegeden. És játszották az 1945 utáni esztendőkben a Hovanscsinát, Az eladott menyasszonyt, előadtak sok Wagner-, Verdmnűvet, kisebbfajta Mozart-ciklust is. Nem kevésbé jelentős zenetörténeti tény, hogy nagy balettművek is színpadot kaptak; a Mandarinból például az eredeti szüzsé felhasználásával Szegeden tartottak bemutatót, és előadták A fából faragott királyfit is. Az már nemcsak zene-, hanem irodalomtörténeti emlék is, hogy ezen a Bartók-premieren Balázs Béla kijött a függöny elé, és ismertette A fából faragott királyfi keletkezését, Bartókhoz fűződő kapcsolatait.
(...)
(Vaszy Viktort is interjúvolták a bevezető után a cikkben és ő válaszol)
Két vonás jellemezte az elmúlt 10— 12 év munkáját — mondja Vaszy Viktor, bár ezek a vonások már a felszabadulás után is megmutatkoztak, ha nem is ennyire pregnánsan. Az egyik a méltatlanul elfeledett régi művek előadása, a másik a modern repertoár gazdagítása. Néhány cím a nálunk régen és ritkán játszott művek listájáról: A bűvös vadász, Nabucco, Idomeneo, Szicíliai vecsernye, Puccini Manonja, A Nyugat lánya. A modernek sorában: Orff-tól A hold, Ravel Pásztorórája, és köztük a legjelentősebb — Hindemith-től a Mathis. De szívesen említeném meg a két Prokofjev-művet, az Eljegyzés a kolostorban-t, és A három narancs szerelmesét, Cikker Beg bajazsdját és a magyar bemutatót, Vántus Istvántól A három vándort. És közben kidolgoztunk egy fontos alapelvet, ami műhelymunkánkat jellemzi: ensemble-kultúrára kell nevelni az együttest, részben azért is, mert mi nem tudunk sztárokat szerződtetni. De különben is: az együttes kultúrát sohasem a sztárok teremtik meg.
(...)
"Vegyünk példának egy modern művet. Természetesen többet is áttanulmányozunk, amíg döntésre kerül a sor. Megvitatjuk, melyik mű felel meg legjobban céljainknak. Ha a rendelkezésünkre álló apparátusra, szereplőgárdára „ráhúzható" az opera, akkor ehhez komponáljuk meg a műsor egészét. De elképzelhető fordítva is: van egy álmunk, szeretnénk azt megvalósítani, és ehhez illesztjük az évad bemutatóját. Jövőre például szeretném elővenni az Álarcosbált, és megkeressük, hogy mit igazíthatunk hozzá. Prokofjev operájára. A tűz angyalára, és Richard Strauss Saloméjára gondoltunk."
Majd keresek a Pécsi Nemzetiről is, meg a Csokonai Színházról hasonlót. Na, az ilyen írásokat böngészve döbben csak le az ember, hogy sajnos hová jutottunk a 21. századra opera kultúra ügyileg. Pesten persze vannak lehetőségek és bemutató dömping - de sajnos ott sem úgy, ahogy kellene.
Valamiért csak így tudok hozzászólni, hogy előzményre kapcsolok. Na szóval, ismét egy kis múltidézés. Vaszy Viktor érdemei - volt itt, aki szerint az ő érdemeit is próbálják kisebbíteni, szerintem nem így van. Szóval, ez a kis idézet a Muzsika 1958-as számából is jelzi: sajnos a vidéki operajátszás aranykora már régen elmúlt.
"Szegednek fontos évadja volt az elmúlt 1957—58-as színházi év. Hosszú esztendők után ismét megfelelő lehetőséget kapott a szegedi Nemzeti Színház, hogy kifejlessze, megerősítse operai tagozatát. A színház élére viszszakerült Vaszy Viktor serény munkájának eredményeképpen az évad végén már tizennyolcra nőtt a repertoárba illesztett művek száma, s az előadások kitűnő színvonalat értek el. Igen nagy jelentőségű, hogy Szeged operája magyar szerző új alkotásából rendezett ősbemutatót, elsőnek hozva színre Sugár Rezső Akisz és Galateia című balettjét. A Hunyadi László, Puccini Manon Lescaut-ja, a Bűvös Vadász: az évad jelentős eredményei. A jövő szezonra megint terveznek magyar bemutatót: Iborusitzky Zoltán Báthory Zsigmond c. történelmi operáját, továbbá Farkas Ferenc Kristóf Károly librettójára írt balettjét, a Három csavargó-t.
Így van, egyáltalán nem akarta a rendezés elnyomni az énekeseket!
Aki ott volt és látta a produkciót, tudja, hogy milyen volt! Aki meg nem ment el, csak a kritikákból találgat, annak nem sokat ér a véleménye.
Én nem éreztem úgy, hogy a rendező az énekesek fölé akart volna kerekedni. Szerintem a rendezés a helyszínnek megfelelő volt. Én a jobb rendezések közé sorolom. (Bár, bevallom, nálam mindig a zene az elsődleges, sose a rendezés kedvéért megyek el egy előadásra.)
A felsorolt rendezők és néhány további gyakori céltáblái az ún. (vagy annak vélt) "rendezői színház" utálóinak. Amit erről a szegedi Traviata-izéről itt-ott olvastam, abból nekem egy kevéssé sikerült, mondhatni erőszakolt és koncepciótlan rendezői színház produktuma jön le ... olyasmi, amivel a felsoroltak egy énekesekre fókuszált produkcióban, már tehetségüknél fogva sem, aligha rukkoltak volna elő. A táncos-koreográfus rendező talán az énekesek fölé akart kerekedni, ami eleve reménytelen és szereptévesztő vállalkozás volt.
Ama "bizonyos tulajdonság" nyilván a tehetség, más eszembe sem jut. Lám, lám, tudunk mi egyetérteni! Nyilván az is biztos, hogy a magyar színházi élet egyetemes csodabölényeszarvasa és kis gidái soha semmilyen fordítási hibát nem követnek el. Vagy ha mégis, neki, szegény elnyomott kárpátaljai vérünknek és leendő új SZFE-fiókáinak majd nagylelkűen elnézed. De ahogy a szigorúbb és a fotókat-kritikákat látom, ilyen Traviata, hogy témánál is maradjak, még tőlük is elő tud állni.
Hivatkozol (főleg egy bizonyos tulajdonság köré csoportosítható) rendezőkre.
Vegyük - csak úgy próbaképpen - a tollnoki elsőt:
Zsótér Sándor Miskolcon rendez
Mindent a kertbe!
színdarab, fordította Ambrus Mária & Ungár Júlia (Zsótér Sándor állandó munkatársa)
Eredeti:
Mrs. Toothe, an elegantly dressed, handsome lady, 50 or so
Magyar:
Mrs. Toothe, jólöltözött, kézre való lady, 50 vagy ilyesmi
A "kézre való lady"-t meg is rendezte valaki és el is játszotta valaki. BRAVI !
Az ex-SzFE kiválóságai...
Éppenséggel az Operavilág sok írása ilyen - ez van, mondjuk Zsótért, Alföldit és Kovalikot vagy Székely Krisztát a szerző nem feltétlenül kritizálja negatívan az írásaiban. Nem tudok nyilatkozni, én nem láttam ezt a Traviátát. A 2016-os debreceni előadásban viszont Kolonits Violettája nagyon is volt valamilyen.
Volt-e valaki augusztus 4-én a Városháza udvarán, a Nánási Helga - László Boldizsár házaspár Opera-szerelem c. estjén?
Fukarkodni éppenséggel kritikus megjegyzésekkel sem fukarkodik a cikk, ahogyan a 3199-ben belinkelt kritika sem. Úgy érzem, a szegedi produkcióval kapcsolatban a többség "csak a szépre emlékezik" , az énekesekről (még az egymondatos epizodistákról is) csak úgy záporoznak a szuperlativuszok -vannak azért elfogulatlanabb, kritikusabb hangok is-, a rendezésről pedig.... nos, ha ugyanez pl.Kovalik, Zsótér, Alföldi vagy Székely Kriszta munkája lenne, vélhetően már annyi keresztvizet leszedtek volna az éber szemű kritikusok és kommentelők a produkcióról, amennyivel felduzzasztható lenne a Genezáret-tó.
Aki nem volt rest és leutazott Szegedre, egy minden szempontból igen kiemelkedő Traviátát látott. Nem véletlenül van az, hogy a kritikák szuperlativuszokban írnak az előadásról. Én ott voltam, és állítom, hogy úgy vokális szempontból, mint az énekesek teljes művészi eszköztárának ilyen mértékű bemutatása jó ideje nem tudott megvalósulni! Ehhez ilyen énekesekre volt szükség és pont. A rendezésbe itt- ott aki akar bele tud kötni, az énekesek teljesítménye viszont ezen az estén egyedülállóan kiemelkedő és igen magas színvonalú volt.
Még egy szép kritika: https://operavilag.net/kiemelt/harom-az-igazsag/?fbclid=IwAR0wZIhDWSF9AcKXcZfKtIeuKvu4ne0HrU4pK9m5o0igS7EnwolnyP0qVXA
De sajnálom, hogy nem voltam ott!
Aggodalomra immár semmi ok(od) ld. Társművészetek/2549. Minden vonatkozásban, még a vonat(k)ozás vonatkozásában is az SZFE sínen van. Hogy ez a sín hová vezet, az más kérdés. Talán nem is számít, lényeg, hogy nem oda Buda, ahová a zelmúlt X évtizedben.
Meg Pécsen is voltak anno színvonalas operaelőadások, jó énekesekkel, zenekarral és a kiváló karmesterükkel, Breitner Tamással.
Pál Tamás érdemeit senki se kisebbíti szerintem. A 2017-es Bánk bán is a ő érdeme, amikor egy színpadra állította László Boldizsárt és Kolonits Klárát, amit sajnos Pesten senki sem tett meg nemzeti operánk előadásain, nem beszélve róla, hogy minimális korrekciót hajtva végre a szövegen és a zenén, a szegedi, 2016-osnál autentikusabb Bánk bán előadás, ami szcenírozott formában vitte színpadra a darabot, nem volt a második világháborút követeőn - a debreceni se volt az, mert ott több helyen megtartották Nádasdy szövegét. Egy sor fontos bemutató köthető hozzá Szegeden, hacsak a kőszínházi előadásokat nézem, a 2010-es évekből is: Trubadúr, Boccanegre, Hoffmann meséi, Faust, Anyegin stb, azért ez változatos repertoár és persze, az Ernani, de biztos van még más is, amit fel lehetne itt sorolni. Debrecen mellett Szeged volt képes még jobban tartania frontot opera téren a 21. század első évtizedeiben vidéki színházainkban és alkalmanként létrehozni olyan előadásokat, amikkel Pesten se vallottak szégyent, ha feljöttek a Primaverára.
Ami az özönvíz előtti időket illeti... a Covid előtti években jártam Plzenben, Csehország negyedik városában. Egy átlagos téli hétköznapon egy tisztességes Tosca előadást láttam. Akkor még csak cseh honlap és feliratok voltak, de most már a honlap is több nyelven olvasható. Úgy tűnik nekem, hogy a mai napig a színháznak van zenekara, énekkara, szólistái, balettkara és hetente rendszeresen játszanak operát, balettet, musicalt.
Kedves Kati, ami önnek kínos emlék, az nekem az egyik legszebb Tosca-élmlnyem volt. Az élmény - különösen a zenében - nagyon személyes. Ezért nem csodálomkozom a Traviataval kapcsolatos egyidejű kritikusi szuperlativuszokon és merev elutasításon.
Ami az özönvíz előtti időket illeti, 1960-ban, amikor bekerültem az Operaházba, mindennap volt előadás mindkét színházban, vasárnaponként délelőtt is, este is. Az Operának és az Erkelnek külön-külön komplett énekkara és zenekara volt. Mikor Szegedre jöttem 1975-ben, minden kedden és pénteken operát játszott a színház, szombaton és vasárnap operettet, ezenkívül az operatársulat szezononkét 40 tájelőadást bonyolított le,
Ha ezt összevetjük a mai állapotokkal talán nem tűnik olyan megszépítőnek az a bizonyos messzeség
Kedves Kati, ami önnek kínos emlék, az nekem az egyik legszebb Tosca-élmlnyem volt. Az élmény - különösen a zenében - nagyon személyes. Ezért nem csodálomkozom a Traviataval kapcsolatos egyidejű kritikusi szuperlativuszokon és merev elutasításon.
Ami az özönvíz előtti időket illeti, 1960-ban, amikor bekerültem az Operaházba, mindennap volt előadás mindkét színházban, vasárnaponként délelőtt is, este is. Az Operának és az Erkelnek külön-külön komplett énekkara és zenekara volt. Mikor Szegedre jöttem 1975-ben, minden kedden és pénteken operát játszott a színház, szombaton és vasárnap operettet, ezenkívül az operatársulat szezononkét 40 tájelőadást bonyolított le,
Ha ezt összevetjük a mai állapotokkal talán nem tűnik olyan megszépítőnek az a bizonyos messzeség
A szereposztásba nem tudok belekötni, sőt! Ketten világszínvonalú alakítást nyújtottak, László Boldizsár most nem tetszett annyira, bár egy fokkal jobb volt, mint Hoffmannként legutóbb.
A rendezés viszont...hát,.elnézést, de nekem helyenként rendkívül giccses volt, szájbarágós, didaktikus. Az olcsó, fantáziátlan jelző is eszembe jutott, elsősorban a Flóra képben.
És a jelmezektől sem dobtam hátast. Egyvalaki ruhája kifejezetten ízléstelen volt, szerintem ok nélkül. Nem illett oda.
.
Netán egy ex-SzFE-n képzett "dramaturg"-szaki "magyarítása"? Onnan számos, hasonlóan értelmes alkotás származik.
Egykor minden évben voltam Szegeden, mert közel laktam, fiatal voltam. Az említett előadások szép emlékek, kivéve a kakukktojásként belekerült Tosca Rost Andreával. Az Szeged egyik mélypontja volt, csak azért nem a legmélyebb, mert volt Parasztbecsület is Frankó Tündével és Dolhai Attilával. Ne beszéljünk szamárságokat, ha példákat említünk!
