Bejelentkezés Regisztráció

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban?


3177 Tejberizs 2022-07-02 16:13:34

A Szabadtéri honlapján olvasható az idei La Traviata-produkció teljes tervezett előadói gárdája.


3176 Gabor11 2022-06-12 18:06:19 [Válasz erre: 3174 Heiner Lajos 2022-06-12 08:22:59]

Így már jobb lett volna nem tudni......de mit is vártam? 

A Don Giovanni tapasztalata után nem gondoltam volna, hogy még Gyüdit is visszasírom.....

 


3175 Tejberizs 2022-06-12 08:42:08 [Válasz erre: 3173 Gabor11 2022-06-11 22:02:28]

Korábban - 2022.03.27., 3051. hsz. - belinkeltem ide egy, a delmagyar.hu oldalon megjelent interjút, amiből az alábbi részt idéztem akkor:

"[...] A házaspár azt is elmondta, hogy nyáron még egy produkcióban láthatja majd Kolonits Klárát a szegedi közönség, mégpedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Traviatában. 
Ez lesz Klári búcsúja Violetta szerepétől. Ennyit megengedtünk magunknak, hogy húsz éve a Traviata kapcsán találkoztunk, és most együtt csináljuk az utolsót is – fűzte hozzá Dániel."

Ezek alapján úgy gondolom, Dinyés Dániel fog vezényelni.


3174 Heiner Lajos 2022-06-12 08:22:59 [Válasz erre: 3173 Gabor11 2022-06-11 22:02:28]

Biztosan kíváncsi vagy a nevére?


3173 Gabor11 2022-06-11 22:02:28 [Válasz erre: 3172 Tejberizs 2022-06-03 21:03:35]

Én azért a karmesterre is kíváncsi lennék.....aki szintèn főszereplő. 


3172 Tejberizs 2022-06-03 21:03:35

Szabadtéri honlapján megjelent néhány újabb név az idei Traviata-produkció tervezett szereposztásából. Kolonits Klára neve már régóta ott volt Violettaként, és Juronics Tamásé is rendezőként. Az új nevek: Vajda Júlia (Flora), László Boldizsár (Alfredo), Alexandru Agache (Germont)



3170 Gabor11 2022-05-30 16:58:17 [Válasz erre: 3169 Tejberizs 2022-05-30 08:37:59]

Gratulálok minden díjazottnak!



3168 Tejberizs 2022-05-29 08:52:14

Tegnap este volt a Színházban a Dömötör-díjak átadó gálája. A operai díjakat kapták:

Legjobb operaénekesnő: Ferenczy Orsolya

Legjobb operaénekes: Szélpál Szilveszter

Nagyon örülök Ferenczy Orsolya elismerésének! Igazán megérdemelte!

Az életműdíjat Vajda Júlia kapta, akit a Legjobb női mellékszereplőnek is választottak. Remélem, még sokáig megörvendeztet minket művészetével!


3167 lujza 2022-05-18 03:49:59 [Válasz erre: 3164 Nagy Katalin 2022-05-17 10:12:59]

Szép ez az előadás, de nem változtat azon, hogy míg az opera szerint DG folyamatosan cselekszik, addig DO csak beszél a cselekvésről, szerintem ez a legfőbb különbség kettőjük között. Nehezen tudnám elképzelni, hogy ő belopózna éjjel DA szobájába.


3166 lujza 2022-05-18 03:44:11 [Válasz erre: 3162 Edmond Dantes 2022-05-17 07:11:24]

Én Don Ottavio két áriájáról írtam, mert neki tényleg annyi van, bár néha az egyiket kihagyják.


3165 Edmond Dantes 2022-05-17 10:19:00 [Válasz erre: 3164 Nagy Katalin 2022-05-17 10:12:59]

Figyelem, innentől csak 18 éven felülieknek!!

Kérdés: DO vajon az ágyban is "méltó társa" ... lenne? A két gyönyörű tenorária ellenére legalábbis kétséges. Ebben a felhozatalban pláne és kétségkívül a kanos (copyright Pál Tamás maestro) Don Giovanni a ... khm ... lepedőbajnok. Lepedőn kívül is  ;-)


3164 Nagy Katalin 2022-05-17 10:12:59 [Válasz erre: 3161 lujza 2022-05-17 02:27:24]

Nekem Alfredo Kraus bebizonyította (pedig "csak" a hangját lehetett hallani a tubuson, nem lehetett délceg alakját látni a színpadon), hogy Don Ottavio méltó társa Donna Annának.

https://www.youtube.com/watch?v=NHIZh_8jgT8


3163 Nagy Katalin 2022-05-17 10:01:59 [Válasz erre: 3162 Edmond Dantes 2022-05-17 07:11:24]

Én is nagyon szeretem ezt a kis áriát. Az én kedvencem Giuseppe Taddei: https://www.youtube.com/watch?v=CfsYEvkz4SY


3162 Edmond Dantes 2022-05-17 07:11:24 [Válasz erre: 3161 lujza 2022-05-17 02:27:24]

Érdekes, hogy -zéta- is és te is két Don Giovanni-áriáról írtok. Először Dietrich Fischer-Dieskau lemezén hallottam a darabot (vez. Karl Böhm) és azonnal megragadott a harmadik is: a 2.felv. "Metà di voi qua vadano"-ária DFD szuggesztív előadásában. Későbbi előadásokon aztán tényleg azt tapasztaltam, hogy ezt az áriát a mindenkori címszereplők eléggé "elbújva" adják elő az éj és a színpad sötétjében, hogy az azt követő recitativóban annál "látványosabban" püföljék el a jó Masettót. Hallgassátok meg pl. vele (DFD) ezt a kis rejtett gyöngyszemet, szeretni fogjátok! Erwin Schrott DG-járól még itteni új koromban írtam be (Erkel/5992), és emlékeim szerint alig találtam rá szavakat, -zéta- szerencsére igen :-) Azóta sem járt mifelénk túl sok vendégművész (szerepben) ilyen emlékezetes sikerrel MÁO-ban vagy Erkelben. (MüPában inkább.)


3161 lujza 2022-05-17 02:27:24 [Válasz erre: 3158 -zéta- 2022-05-16 06:40:18]

Hát ez remek! Ott voltam ezen az előadáson, sőt, kétszer is megnéztem akkor, de erre a cikkre nem emlékeztem. De valami ilyesmire gondoltam. Vajon miért csináltak a szerzők Don Ottavióból egy ilyen nyámnyila jellegű figurát (miközben két gyönyörű áriája is van)? Csak nem azért, hogy ne is lehessen méltó vetélytársa Don Giovanninak? Donna Anna igazán tűzrőlpattant, valóban nem ő lenne való hozzá.


3160 Héterő 2022-05-16 23:38:01 [Válasz erre: 3159 márta 2022-05-16 15:03:37]

Máshol is van utalás a történtekre:

LEPORELLO
Non ne so nulla.
Ma essendo l'alba chiara, non sarebbe qualche nuova conquista?
Io lo devo saper per porla in lista. (Tudnom kell, hogy fölvegyem-e a listára.)

DON GIOVANNI
Va là, che sei il grand'uom!
Sappi chi'io sono innamorato d'una bella dama, e son certo che m'ama.

Úgy tűnik, Donna Anna nem kerül föl a végtelen gondossággal vezetett listára.
(A listát itt egy kiváló ukrán fiatalember ismerteti.)


3159 márta 2022-05-16 15:03:37

Lehet, hogy túl sok krimit néztem az utóbbi dőben, de az, hogy mi történt Anna és Don Giovanni között kizárólag Anna, azaz a sértett (?) vallomásából tudjuk. És hát ő állítja be magát sértettnek. Az általam ismert felügyelők mind kétkedve fogadnák ezt a tényállást. Különösen, hogy a lány csak jó pár óra múlva meséli el.

Meg hogy elsőre összetéveszti Don Giovannit Ottavióval. És Ottavio vajon miért megy éjnek évadján Anna szobájába? Nekem csak kevés valószerű tippem van... És miért dönt úgy Anna a végén, hogy még egy évig nem megy hozzá Ottavióhoz?


3158 -zéta- 2022-05-16 06:40:18

Nagyon érdekes, de pár évvel ezelőtt egy határozottan izgalmas előadás nyomán ebben az írásban pontosan azt próbáltam körüljárni a magam módján, hogy mi történt Donna Annával (akit történetesen Kolonits Klára alakított)... 


3157 lujza 2022-05-16 01:01:24

Szeretném egy igazi zeneértő, például Pál Tamás karnagy úr véleményét megkérdezni arról, hogy vajon Mozart mit gondolhatott erről a témáról? Mert nekem az számítana igazán, hogy mi van a zenében, mit írt ő oda, hogy mi történt Donna Annával? Mert hogy nagyon mélyen érinthette őt az a találkozás, és nem csupán negatív értelemben, az itt-ott kiderül.és bizony, Freud se teljesen a spanyolviaszt találta fel, az odi et amo elég régi tapasztalat. Nem kellett ahhoz megtörténnie az erőszaknak, ettől még utána mégse nagyon akar a vőlegénye karjába omolni valamiért.


3156 Edmond Dantes 2022-05-15 17:26:24 [Válasz erre: 3151 bölcsész 2022-05-15 16:04:14]

Vagy pont ellenkezőleg írta le, mint ahogy gondolta ld.ez alatt. Avagy: "gondolta a fene".


3155 Edmond Dantes 2022-05-15 16:59:05 [Válasz erre: 3148 Csákovics 2022-05-15 14:36:54]

Kedves Csákovics, a librettó,ha létezik is, csupán holt anyag. Nem is mindig jó anyag. És maguk az alkotók sem 1/1 gondolták mindig "úgy", ahogy megírták. Cenzúra és száz más ok miatt.


3154 Edmond Dantes 2022-05-15 16:51:51 [Válasz erre: 3146 Pál Tamás 2022-05-15 12:08:22]

Tisztelt Karnagy Úr, lehet, hogy önben egy korszerű, 1-1 klasszikus művet merészen újraértelmező rendező veszett el? Rövid összefoglalója mindenesetre ígéretes! Ha rossz olvasni(a) a soraimat, kérem, ne vesztegesse rá(m) drága idejét. Megjegyzem, a Don Juant, újabb nevén Don Giovannit, amióta ismerem, az operairodalom legnagyobb alkotásának tartom és akként szeretem, tisztelem. Humánus (az itt mi?) mondandójával és anélkül. Ha pedig  gondolataimat közhelyesnek minősíti, azzal implicite elismeri, hogy nagyjából mégiscsak hasonló közmegegyezés-féle alakult ki a "témában". 


3153 Edmond Dantes 2022-05-15 16:42:03 [Válasz erre: 3145 Búbánat 2022-05-15 11:15:49]

Úgy bizony! És ha 1930-ban ezt énekelték, bele se gondolok, mi van ma ;-)


3152 Kolonits Klára 2022-05-15 16:09:45 [Válasz erre: 3148 Csákovics 2022-05-15 14:36:54]

Ehhez még hozzátartozik, hogy a végső kézjegy az előadó idegrendszere, érzései. Sok énekes a kapott instrukcióval párhuzamosan, vagy akár ellenében belül végigéli a saját igazát, a szerepről alkotott zsigeri véleményét. 


3151 bölcsész 2022-05-15 16:04:14 [Válasz erre: 3150 Búbánat 2022-05-15 15:53:52]

Nem kell feltámasztani, tudjuk, hogy gondolta: úgy, ahogy leírta.


3150 Búbánat 2022-05-15 15:53:52 [Válasz erre: 3148 Csákovics 2022-05-15 14:36:54]

Bizony. Lorenzo Da Pontét már nem lehet feltámasztani, hogy ő hogyan gondolta. Meg aztán Mozart előtt is voltak szerzők, akik merítettek Don Juan/Don Giovanni legendájából és operaként megzenésítették: Letellier (1713), Righini (1777), Tritto (1783), Gazzaniga (1787 - Mozartéval egy évben).  Mozart után is több komponista írt Don Juan-operát.


3149 takatsa 2022-05-15 15:49:42 [Válasz erre: 3148 Csákovics 2022-05-15 14:36:54]

Ahogyan olvasgatom a bejegyzéseket, kezdem azt hinni, hogy a librettót Freud írta. :)


3148 Csákovics 2022-05-15 14:36:54

Azt sosem szabad elfelejtenünk: csupán a librettó létezik, az összes többi csak képzelgés! Fiktív szereplők fiktív élete a szövegkönyvön kívül.


3147 bölcsész 2022-05-15 13:15:33 [Válasz erre: 3138 márta 2022-05-14 14:01:06]

Nem támad rá karddal, párbajra hívja, Don Giovanni először elhárítja (ergo módja lenne kitérni a párbaj elől), de aztán belemegy a párbajba, s világos, ki fog győzni.


3146 Pál Tamás 2022-05-15 12:08:22 [Válasz erre: 3144 Edmond Dantes 2022-05-15 10:29:29]

Kedves Edmond Dantes, ha úgy volt, ahogy a „közmegegyezés” feltételezi, akkor Donna Anna egy hozzá betörő álarcos ismeretlennel szeretkezett, majd mikor kielégült, üldözni kezdte, fellármázta az egész palotát, és okozója lett apja tragédiájának, ahelyett hogy új randevút beszélt volna meg a kanos látogatóval?

Rossz olvasni az Ön sorait, ahogy az alkotókat lekicsinyelve („kár a librettót idézni”) bele akarja gyömöszölni egy remekmű humánus mondandóját saját közhelyes gondolatainak zsákjába.


3145 Búbánat 2022-05-15 11:15:49 [Válasz erre: 3144 Edmond Dantes 2022-05-15 10:29:29]

Mondanivalódra rímel - nem tudom kihagyni:

Lehár Ferenc – Szenes Andor: Szép a világ

- A fináléból: "A randevúján kezdetben, azt mondja minden lány: nem, nem, de mire a nap elmúlik, alkony után, már így beszél a lány: talán…”

Rádió Dalszínháza - "Bemutatjuk új felvételünket” címmel 1974. május 1.-jén, a Kossuth Rádióban 14.29 órai kezdettel hangzott el először ez a  stúdiófelvétel.

A felvételen Andor Éva, Németh Marika, Korondy György, Palcsó Sándor, Basky István énekel, km.. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás


3144 Edmond Dantes 2022-05-15 10:29:29 [Válasz erre: 3141 Nagy Katalin 2022-05-14 23:16:55]

Erről a régi vicc jut eszembe: ha egy hölgy azt mondja: "nem", az azt jelenti: "talán". Ha azt mondja: "talán", az azt jelenti: "igen". Ha azt mondja: "igen", akkor ő q... khm ... szóval akkor ő a legősibb mesterséget űzi ;-) ... vagy szimplán csak vonzzàk a "dissoluto" (szabad fordításban menő macsó) pasik.


3143 Edmond Dantes 2022-05-15 09:47:03 [Válasz erre: 3139 Nagy Katalin 2022-05-14 19:12:15]

Tudja, kedves Katalin, én (sok) mindent elhiszek (sok) mindenkinek, de jó ideje szinte közmegegyezés tárgya, hogy az aktus igenis megtörtént hősünk és hősnőnk között, legfeljebb azon van -néminemű?- vita, hogy a hölgy részéről megvolt-e az a bizonyos "consent", beleegyezés vagy sem, de sokaknál már a "yes" győz, amit persze hogy nem vallhat be sem az apjának, még kevésbé a vőlegényének. Kár a librettót idézni: a kimondott szó, mint ismeretes, sajnos nem mindig bontja ki az igazság minden részletét, ahogy azt nálunk egy ideje szokás megfogalmazni. Megjegyzem, Mozart idején, a felvilágosodás századában, a "léha", "feslett", "dekadens" rokokó korában nem is számíthatott akkora nagy "mitwas-nak" az ilyesmi. Majd az álszent, (túl)buzgó, később viktoriánus erkölcsű, de nem kevésbé romlott 19.szd. ítéli el, minősíti elítélendőnek az ilyesmit (és hagyja el az opera zárószextettjét). Aztán a 20.szd., különösen annak 2. fele, a női egyenjogúság, majd a szabad szerelem, hippikorszak, házasságon kívüli szex, nyitott házasság térhódítása szinte aprósággá tette az efféle "botlásokat". Az 1960-70-es évek Donna Annája és Elvirája, pláne Zerlinája jó eséllyel inkább eldicsekedett volna azzal,hogy ő is "megvolt" a "csúcsszuper" Don Giovanninak.

... aztán eljött a 21. szd. és a #meetoo és napjainkban talán tényleg nem úszná meg Don Giovannink egyik-másik vagy több aktusát. Netán "szexuális ragadozónak" minősíttetne. Esetleg olyanokat sem úszna meg, ahol az aktus megtörténtekor igenis megvolt a "consent" a másik fél részéről vagy legalábbis nem bizonyítható az ellenkezője. Napjainkban ki-ki a saját szimpátiái, politikai vagy egyéb értékrendje szerint hiszi el vagy nem 1-1 hasonló celebbotrány valóságtartalmát és áll teljesen szubjektív alapon az "elkövető" (??) vagy a "sértett" (??) mellé. Bíró legyen a talpán, aki 1/1 tisztán lát és ítél... ;-) Konkrét ügyeket nem említenék, úgyis, anélkül is tudjuk.


3142 Nagy Katalin 2022-05-14 23:33:00 [Válasz erre: 3129 Pál Tamás 2022-05-12 18:44:26]

Azt hiszem, hogy a romantika óta nem tudunk mit kezdeni a felvilágosodás "egyszerű" világával. A problématikája, a mondanivalója mintha már túl kevés lenne. Don Giovanni egy gazember, amit eleinte nem vesz észre ill. nem hisz el a környezete, mert hiszen úr, gazdag, előkelő. A XX.-XXI. század emberének már egyértelmű, hogy egy gazdag ember is lehet közönséges bűnök elkövetője. A XVIII. században ez még nem ilyen evidens, még érdemes drámát építeni arra a tételre, hogy egy nemes is lehet romlott. Óvatosan felvetem: Lehet, hogy eredetileg ennyi lenne csak a tanulság?


3141 Nagy Katalin 2022-05-14 23:16:55 [Válasz erre: 3140 Héterő 2022-05-14 19:47:41]

Valóban. Ezt hívják a büntetőjogban úgy, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt. De jelen esetben ez nem kisebbíti az elkövető felelősségét, mert nem önszántában hagyott fel a cselekménnyel, hanem a sértett hatékony ellenállása folytán nem tudta befejezni azt, amit elkezdett.

Héterő barátom, a határozott késztetést elváró hölgyek kora szerintem lejárt. A fehértelefonos filmekből ismerős helyzet, hogy a hölgy először ellöki/pofon üti/ elfordul stb. az őt megcsókolni készülő/őt erőteljesen megragadó férfit, majd szépen engedelmesen belesimul az ölelésbe és szelíden viszonozza a csókot.


3140 Héterő 2022-05-14 19:47:41 [Válasz erre: 3139 Nagy Katalin 2022-05-14 19:12:15]

Dehát végülis tényleg nem erőszakolta meg:
               (Allora rinforzo i stridi miei, chiamo soccorso...)
        Újult erővel kezdtem kiáltozni megint segítségért;
        a gazember megfutamodik,
        én követem nagymerészen még az utcára is, hogy megállítsam;
        üldözöttből üldözővé váltam.

Az irodalomban (is!) gyakran kerülnek elő némi határozott késztetést elváró hölgyek, hogy kimutathassák (sokszor nem is túl erősen) erkölcsösségüket bizonyító ellenkezésüket.

Érdekes, hogy senki sem említi a darab teljes címét:
        Il dissoluto punito ossia il Don Giovanni - Dramma giocoso
melléknévként - léha, ledér, feslett, kicsapongó, erkölcstelen, (vál) obszcén
főnévként - parázna, duhaj, kicsapongó

Bizony, ez a Don Giovanni dissoluto, tetszik - vagy sem. Ilyen alak az opera címszereplője, amint maestro Pál Tamás tökéletes jellemzése is mutatja.


3139 Nagy Katalin 2022-05-14 19:12:15 [Válasz erre: 3138 márta 2022-05-14 14:01:06]

Átolvastam a librettót. Azt nem tudom, hogy a különböző fordításokban mi szerepel, de az eredeti olasz szövegben Don Giovanni nem csábítja, hanem szabályosan letámadja Donna Annát. Donna Anna így számol be róla (saját legkevésbé sem művészi igényű, hanem a lehető leginkább szó szerinti fordításomban): " Némán közeledik hozzám és át akar ölelni; próbálok kibontakozni, egyre jobban szorít; kiabálok./Senki sem jön. Egyik kezével igyekszik befogni a számat, a másikkal olyan szorosan ragad meg, hogy már legyőzöttnek érzem magam./A végén a fájdalom, a becstelen merénylet miatti iszonyat úgy megnövelte az erőmet, hogy a kapálózás, hajolgatás révén kiszabadultam a szorításból." Az én olvasatomban ez nem széptevés, hanem nyers erőszak.


3138 márta 2022-05-14 14:01:06

Én úgy gondolom, Don Giovanni soha egyetlen nőt nem erőszakolt meg. Mindegyiket valami módon elcsábította. Lehet, hogy ebben voltak tisztességtelen módszerei, hazudott is sokat, de soha nem erőszakoskodott! A nők pedig nem azért haragszanak rá, mert elszédítette, hanem mert utána elhagyta őket.

A Komtúrral ugyan nem szabályos párbajt vív, de azért mégiscsak a Kormányzó támad rá karddal, ő pedig csak védekezik. Sőt először ki is akar térni. Továbbá ő nem megölni vagy elrabolni akarta Annát, csak elcsábítani. Ami azért nem halálos bűn.


3137 Edmond Dantes 2022-05-14 12:13:26 [Válasz erre: 3135 bölcsész 2022-05-14 08:22:20]

Kedves bölcsész, köszönöm beírását. Sajnos kissé figyelmetlen volt, a lényeg mellett elsiklott. Ezt írtam: "Don Giovanni nélkül a többi szereplő, szép dallamaik ellenére, eljelentéktelenedne." A szereplők s nem a zenéjük! Nekem nem csupán "Donna Anna bosszúáriája, s előtte a hatalmas zenekari recitativo katartikus élmény", hanem a másik áriája, Elvira mindkét áriája, a tényleg jelentéktelennek mondható Ottavio mindkét áriája stb. is élmény, ahogyan az említett szextett is, ami szintén Don Giovanniról szól, nélküle tök értelmetlen lenne, mint ahogyan az egész opera. A záró szextettről nem azt írtam, amit ön ("pocsék"), hanem azt, hogy sivár és földhözragadt. De nem a zenéje az, -bár messze nem a partítúra csúcsa- hanem amiről ők hatan ott énekelnek. (Megjegyzem, tudtommal úgy száz évig ezt a záró jelenetet többnyire kihagyták az operaházak.) Szóval szép lenne, gyönyörű lenne a zene a címszereplő ill. az ő összetett személyisége nélkül, de értelmetlen. Az egész darab, (számomra) fénypontként a Kőszobor-vacsorajelenettel: Don Giovanniról szól, faltól-falig, amikor nincs a színen, akkor is, sőt, olyankor talán még inkább. Szégyenre semmi oka nincsen, legfeljebb elgondolkodásra. Fodor Géza következtetését pedig sem cáfolni, sem megerősíteni nem áll módomban, tekintve, hogy Don Juant/Giovannit is megilleti az ártatlanság vélelme: semmilyen bizonyíték nincsen egyéb, általa elkövetett megölésre, legfeljebb egy dramaturg gondolatkísérletéről beszélhetünk. A Komturt sem "megöli": a lányát védelmezni óhajtó apa ránt kardot és hívja párbajra az ismeretlen támadót, aki ezt még hárítaná is. (Gondolatkisérlet tőlem: talán mindenki jobban jár, ha az öreg nyugton marad :-) ... igaz, akkor nincs cselekmény, nincs opera, ahogy lejjebb már írtam.)


3136 Heiner Lajos 2022-05-14 11:17:35

Don Giovanni azért tud haladni a korral.

Jónéhány éve egy prágai rendezésben Skodát vezetve jött be a színpadra (a produkciót amúgy a neves autógyár sponsorálta...


3135 bölcsész 2022-05-14 08:22:20 [Válasz erre: 3131 Edmond Dantes 2022-05-13 08:29:08]

Kedves Edmond Dantes, nekem a jelentéktelen Donna Anna bosszúáriája, s előtte a hatalmas zenekari recitativo katartikus élmény, valahányszor hallom. Ugyanígy a jelenet, ahol a gazdája ruhájába öltözött Leporellót majdnem megölik, amit a hat jelentéktelen senki énekel, akik közül egy sem Don Giovanni. Most, hogy fejtegetéseit elolvastam, szégyellem a dolgot, de alig hiszem, hogy tudok rajta változtatni.

Ami a Kormányzó ledöfését illeti, Fodor Géza nagyszerű Don Giovanni tanulmányában Felsensteint idézi: "A cselekmény miliőjéből és korából arra következtethetünk, hogy a kormányzó nem az első ember, akit Don Juan megöl."

Végül pedig őszintén sajnálom, hogy nem volt módja figyelmeztetni Wolfgang Amadeust, ne írja meg azt a pocsék zárószextettet, mert lebőg vele.


3134 lujza 2022-05-14 02:00:43 [Válasz erre: 3131 Edmond Dantes 2022-05-13 08:29:08]

Hát az a párbaj, khm, khm, az éjszaka közepén, segédek nélkül egy öreg emberrel! Én ezt nagyon nem írnám a javára.De igazad van, ez kellett az igazi drámai véghez.


3133 Edmond Dantes 2022-05-13 11:00:32 [Válasz erre: 3128 takatsa 2022-05-12 16:59:13]

"És mit mondunk mi egy ilyen gazemberről? Hát azt, hogy fujjj." Mármint, teszem hozzá: fujjj, de neki ... vagy legalábbis fujjj, de volt neki tegnapig. Hát Istenem, a cselekmény napja, azaz a mai nap nem jött össze. Nem kicsit nem,nagyon nem.Majd "odalent" megint összejön minden ;-)


3132 Tejberizs 2022-05-13 08:34:08

FREE SZFE: Operavizsga – FREESZFE zenés rendező szakos hallgatók vizsgája

2022. május 26., 19 óra, Nagyszínház


3131 Edmond Dantes 2022-05-13 08:29:08 [Válasz erre: 3130 lujza 2022-05-13 05:18:06]

Én is csak dadogni tudok. Kolonits művésznő megjegyzése, csakúgy, mint a te álláspontod, úgy 100 éve evidenciának számítanak. Don Giovanni nélkül a többi szereplő, szép dallamaik ellenére, eljelentéktelenedne. Mindannyian DG személyén keresztül válnak -ha nem is teljesen egyformán- érdekessé, figyelemreméltóvá, főleg a két női főszereplő és Leporello. (DO még így sem.) DG nélkül kiüresedik, elszürkül a világ, ahogy ezt a záró szextett sivársága, földhözragadtsága vakítóan példázza. Egy-egy operai (fő)szereplő drámai, dramaturgiai súlyát pedig nem szólamuk terjedelme határozza meg. Közeli példa erre az Éj királynője 7-8 perces színpadi jelenlétével, amin azonban mégis az egész előadás sikere múlhat, ahogy azt Till Géza is leírja. DG pedig nem gyilkosságot követ el, hanem párbajban öli meg a Kormányzót, ami nélkül nem bontakozna ki a drámai történés. DA valszeg eltitkolná "szégyenét" (ha volt), függöny.


3130 lujza 2022-05-13 05:18:06 [Válasz erre: 3129 Pál Tamás 2022-05-12 18:44:26]

Én csak dadogni tudok Don Giovanni ügyben, ki vagyok én Mozart zsenialitása mellett? De talán ő se tett volna csodálatos operája címszereplőjévé pusztán egy gazembert. Itt mégis valami több is van, találó Kolonits művésznő mondata arról, hogy a többiek mint kisbolygók keringenek körülötte. És nemcsak a nők, Don Ottavio számára is legyőzhetetlen ellenfél maradt. És itt van Donna Elvira, aki többször is bosszúért kiállt, de mégis mindig megbocsát, és meg akarja menteni, pedig ő egyértelműen jobban ismeri őt a másik két nőnél. És ebben a történetben nem sok sikere van ennek a csábítónak, folyton hoppon marad. Mégis inkább nagystílű szélhámos ő, nem követendő példakép, de aki másokat igencsak meg tud mozgatni. Csak az elején azt a gyilkosságot ne követné el, ami a vesztét okozza. És valahogy halványan lehetnek vonásai, melyek Mozarttal is rokonságban vannak.


3129 Pál Tamás 2022-05-12 18:44:26 [Válasz erre: 3128 takatsa 2022-05-12 16:59:13]

Kedves takatsa, jó pár dologban egyetértünk, mindenekelőtt abban, hogy DG talán egyetlen igazán méltánylandó jellemvonása, hogy vállalja sorsát. Azt is jó volt olvasni, hogy egy remekmű sokféleképpen tudja megszólítani az embert, magam is így gondolom. A darab alapkérdését illetően azonban nagyon más a véleményünk, valószínűleg azért, mert nem ugyanarra gondolunk, mikor érvelünk. Ön egy nőcsábász DG-ról ír, akinek hódításai irígylésreméltóak is lehetnek, aki még éppenséggel számíthat is egyetértő megbocsájtásunkra.  Szerintem azonban Mozart és Da Ponte művének megrázó erejű indítása egy gyilkost mutat be, aki másik, sikerületlen gaztettének helyszínérül menekül, s öl, hanyagul és fölöslegesen..Ezt a jelenetet nem lehet többféleképpen értelmezni, fölösleges is lenne, nyilvánvaló, hogy a szerzők egy "libertínus" gaztetteiről és bűnhődéséről kívántak operát írni, ezt a darab címe is bizonyítja. 

Csak ezek után tudjuk meg, hogy az Anna elleni merényletkísérlet csak egy a hosszú sorból, emberünk "lepkegyüjtő", a becsapott, megerőszakolt, elhagyott nőket gyűjti és listázza. Hogy hódító lenne? Alig hiszem, inkább egyszerűen gátlástalan. Anna iszonyodva utasítja el, Zerlina ugyanígy iszonyodva menekül, mikor felismeri, hogy a házassági ígéret csak csaliként szolgált, s még a DG-t szerető Elvira is azzal a szándékkal lép színre, hogy ha megtalálja, kikaparja a szemét.

Kedves takatsa, igyekeztem tényeket felsorolni, s nem a saját véleményemet eröltetni, remélem megért, annál inkább, mert nekünk előadóknak fokozott a felelősségünk az értelmezés terén, hiszen amit a mi interpretációnk sugall, az esetleg irányadó lehet a közönség számára is.

Hogy itt is konkrét legyek, éppen DG figurájának óriássá növesztése miatt kevés figyelmet szentelünk a mű valódi hőseire, mindenekelőtt a két női alakra, Annára és Elvrára. Ami zenét Mozart nekik adott, mind mennyiségében, mind mélységében, valamint vokális feladatként lényegesebb és csodálatosabb DG szólamánál. Így aztán elsiklunk Anna mély szenvedése és lelkiismeretfurdalása felett, hiszen közvetve ő is oka apja halálának, félreértjük, félremagyarázzuk Ottavioval való viszonyuk mélységét és tragikumát. Nem vesszük észre, hogy válik Elvira. Komikus Özvegyből a mű legtragikusabban megalázott alakjává a szeksztettben, ahol -nota bene - DG nincs is jelen..Ennyit tudok írni hirtelenjében, bár a téma - mint azt nyilván Ön is tudja - kimeríthetetlen.

Kedves takatsa, remélem soraim nem rendítették meg Önt a mű iránti szeretetében, amely mélységesen rokon az enyémmel. 

Üdvözli Pál Tamás


3128 takatsa 2022-05-12 16:59:13 [Válasz erre: 3127 Pál Tamás 2022-05-12 11:08:18]

Egy igazán jó mű nagyon sok rétegből áll, kezdve a külszíni csillogástól az egészen mélyben rejlő súlyos erkölcsi mondanivalóig, és így egyrészt nagyon sokféle értelmezésre nyújt lehetőséget, másrészt pedig - ami a legfontosabb - szinte minden embert meg tud szólítani és minden ember (jogosan) érezheti azt, hogy ez a mű hozzá szól. A Don Giovanni pontosan ilyen mű, a legzseniálisabb Mozart, legzseniálisabb alkotása. Megvallom, én sokszor láttam, és engem ez a mű mindig megszólított, és mindig mást. és mást súgott a fülembe. Volt, amikor azt súgta, amit Pál Tamás művész úr üzen most nekünk, és volt, amikor valami mást, egészen mást. Való igaz, Don Giovanni egy gazember volt, sőt, mi több, piti kis gazember. És mit mondunk mi egy ilyen gazemberről? Hát azt, hogy fujjjj. És közben mit gondolunk róla?  Hát, ez egy fogas kérdés. Én nem tudom, hogy a nők milyenek, vannak ugyan sejtéseim, de azért a lényegük számomra titok. De mi, férfiak, tegyük a szívünkre a kezünket, sohasem irigykedtünk egy ici-picit az eféle Don Giovannikra? Nem akartunk egy pillanatig sem az ő bőrükbe bújni? Nem hittük el egy pillanatra sem hódításainak névsorát? Nem fantáziáltunk sohasem arról, hogy jó lenne egy kis szabadság, egy kis változatosság, legalább az életben egyszer, vagy ha nem, akkor legalább gondolatban? És persze a Don Giovannik sem haltak ki, most is közöttünk járnak, ők a celebek, akiket persze utálunk, de azért mégis elolvassuk a róluk szóló híreket, ha másért nem, akkor legalább azért, hogy meglegyen a napi szörnyűlködni valónk. És aztán ha elbuknak a celebek, akkor kis kárörömöt érzünk, konstatálva azt, hogy ők sem különbek mint mi, ők is halandóak. Hát így állunk mi Don Giovannival, vannak pillanatok, amikor mi is azok akarunk lenni, aztán utána megkönnyebbülten felsóhajtunk: de jó, hogy mi csak amolyan homo ordinarius vagyunk. De azért azt se feledjük, hogy valamiben példát vehetünk Don Giovanniról: a következetességet és elszántságot. Mert Don Giovanni a végső pillanatban sem tagadta meg magát, vállalta a sorsát.

Minden műalkotás addig él, amíg lezáratlan, amíg új- és új mondanivalója van, új- és új kérdéseket vet fel. A Don Giovanni egy ilyen mű, sokféleképpen lehet értelmezni, sok véleményt lehet írni róla, de végső verdikt sohasem fog születni, mert ez egy izgalmas, mindig meglepetést nyújtó, örökéletű alkotás.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.