319 Búbánat 2011-06-22 21:21:52 [Válasz erre: 318 Búbánat 2011-06-22 21:18:53]
Szent Szaniszló - lemezbemutató 2011. június 26., 20:00 Budapest, Ciszterci Szent Imre Templom A Strausz Kálmán vezette Honvéd Férfikar június 26-án egy sohasem hallott Liszt-mű magyarországi bemutatójára készül, sőt, a Liszt-év alkalmából a Szent Szaniszló oratórium részleteit lemezre is rögzítették. Liszt soha nem fejezte be a Carolyne von Sayn-Witthenstein hercegné ösztönzésére született Szent Szaniszló oratóriumot, de a négy tételesre tervezett alkotás kezdő és végső részeit kidolgozta. A torzóként fennmaradt részletek még ilyen állapotban is nagy hatású darabról árulkodnak, hiszen a mű zenei nyelvezete adekvát az idős Liszt jövőbe mutató modern, zenei megoldásaival. A lemezen és a koncerten is megszólal az összes fellelhető zenei anyag, hogy a legteljesebb képet kaphassuk e kései remekműről. Forrás: http://liszt-2011.hu/hu/szent-szaniszlo-lemezbemutato
Szent Szaniszló - lemezbemutató 2011. június 26., 20:00 Budapest, Ciszterci Szent Imre Templom A Strausz Kálmán vezette Honvéd Férfikar június 26-án egy sohasem hallott Liszt-mű magyarországi bemutatójára készül, sőt, a Liszt-év alkalmából a Szent Szaniszló oratórium részleteit lemezre is rögzítették. Liszt soha nem fejezte be a Carolyne von Sayn-Witthenstein hercegné ösztönzésére született Szent Szaniszló oratóriumot, de a négy tételesre tervezett alkotás kezdő és végső részeit kidolgozta. A torzóként fennmaradt részletek még ilyen állapotban is nagy hatású darabról árulkodnak, hiszen a mű zenei nyelvezete adekvát az idős Liszt jövőbe mutató modern, zenei megoldásaival. A lemezen és a koncerten is megszólal az összes fellelhető zenei anyag, hogy a legteljesebb képet kaphassuk e kései remekműről. Forrás: http://liszt-2011.hu/hu/szent-szaniszlo-lemezbemutato
318 Búbánat 2011-06-22 21:18:53
Szinte ismeretlen Liszt-művel köszöntik az új elnökséget 2011. június 21. 17:33 MNO- GB Befejezetlen és szinte ismeretlen Liszt-mű, a lengyel vértanúról, Szent Szaniszlóról írt oratórium hangzik el vasárnap este a budai Szent Imre-templomban a magyar EU-elnökség hivatalos programjaként, egyben az uniós stafétát átvevő Lengyelországot köszöntve. A bemutató alkalmával Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet kedden a külképviselet épületében újságírók előtt hangsúlyozta, hogy a 2010-es Chopin-év és az idei Liszt-év során Budapesten lengyel–magyar együttműködésben kivételes programok valósultak meg, amelyek folytatását reméli. A Szent Szaniszló című oratóriumban egy olyan motívum hallható, amely ma a lengyel himnusz dallama. A 200 évvel ezelőtt született Liszt Ferenc élete utolsó periódusában írta a művet, amely most CD-n is megjelent. (MTI) Liszt Szent Szaniszló oratóriuma a Szent Imre-templomban 2011. 06. 14. 13:00 - • Dátum: 2011. 06. 26 Liszt: Szent Szaniszló oratórium - bemutató A magyar EU elnökség hivatalos programja Időpont: június 26., 20 órakor Helyszín: Ciszterci Szent Imre-templom, Budapest, XI. Villányi u. 25. Közreműködik: Wiedemann Bernadett, Haja Zsolt, Kovács István Budapesti Stúdió Kórus Honvéd Férfikar Óbudai Danubia Zenekar Nagy László Adrián - orgona vezényel: Strausz Kálmán szerkesztő: Csányi Tamás karnagy Lengyelország védőszentjét, Szent Szaniszlót 1072-ben II. Sándor pápa nevezte ki Krakkó püspökévé. A szikár jellemű elöljáró több ízben bírálta az uralkodót, Merész Boleszláv királyt léha életviteléért, jellemének hibáiért. Boleszláv kegyetlenül és az oltár előtt torolta meg e püspöki intelmeket. Liszt a Szent Erzsébet és a Krisztus oratórium után, 1869-ben kezdett foglalkozni a lengyel témájú szövegkönyv megzenésítésével; érdeklődését bizonyosan a sorsában jelentős részt kérő Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnő lengyel származása is indokolhatta. A librettó többszöri átdolgozása, a mozgalmas életszakasz, a túlterhelt művészsors nem segítették a hangjegyírás nyugalomra vágyó folyamatát: 17 esztendő telt el e monumentális mű árnyékában, amely pontos lenyomata Liszt zenei vándorútjának, egyházi muzsikája megvirágzásának. E bemutató – az előadók jelentékeny erőfeszítésének lelkes-szép példája – kiemelkedik a bicentenárium eseményei közül, és egyben a magyar EU elnökség hivatalos programja. Forrás: Magyar Kurír Katolikus hírportál
Szinte ismeretlen Liszt-művel köszöntik az új elnökséget 2011. június 21. 17:33 MNO- GB Befejezetlen és szinte ismeretlen Liszt-mű, a lengyel vértanúról, Szent Szaniszlóról írt oratórium hangzik el vasárnap este a budai Szent Imre-templomban a magyar EU-elnökség hivatalos programjaként, egyben az uniós stafétát átvevő Lengyelországot köszöntve. A bemutató alkalmával Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet kedden a külképviselet épületében újságírók előtt hangsúlyozta, hogy a 2010-es Chopin-év és az idei Liszt-év során Budapesten lengyel–magyar együttműködésben kivételes programok valósultak meg, amelyek folytatását reméli. A Szent Szaniszló című oratóriumban egy olyan motívum hallható, amely ma a lengyel himnusz dallama. A 200 évvel ezelőtt született Liszt Ferenc élete utolsó periódusában írta a művet, amely most CD-n is megjelent. (MTI) Liszt Szent Szaniszló oratóriuma a Szent Imre-templomban 2011. 06. 14. 13:00 - • Dátum: 2011. 06. 26 Liszt: Szent Szaniszló oratórium - bemutató A magyar EU elnökség hivatalos programja Időpont: június 26., 20 órakor Helyszín: Ciszterci Szent Imre-templom, Budapest, XI. Villányi u. 25. Közreműködik: Wiedemann Bernadett, Haja Zsolt, Kovács István Budapesti Stúdió Kórus Honvéd Férfikar Óbudai Danubia Zenekar Nagy László Adrián - orgona vezényel: Strausz Kálmán szerkesztő: Csányi Tamás karnagy Lengyelország védőszentjét, Szent Szaniszlót 1072-ben II. Sándor pápa nevezte ki Krakkó püspökévé. A szikár jellemű elöljáró több ízben bírálta az uralkodót, Merész Boleszláv királyt léha életviteléért, jellemének hibáiért. Boleszláv kegyetlenül és az oltár előtt torolta meg e püspöki intelmeket. Liszt a Szent Erzsébet és a Krisztus oratórium után, 1869-ben kezdett foglalkozni a lengyel témájú szövegkönyv megzenésítésével; érdeklődését bizonyosan a sorsában jelentős részt kérő Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnő lengyel származása is indokolhatta. A librettó többszöri átdolgozása, a mozgalmas életszakasz, a túlterhelt művészsors nem segítették a hangjegyírás nyugalomra vágyó folyamatát: 17 esztendő telt el e monumentális mű árnyékában, amely pontos lenyomata Liszt zenei vándorútjának, egyházi muzsikája megvirágzásának. E bemutató – az előadók jelentékeny erőfeszítésének lelkes-szép példája – kiemelkedik a bicentenárium eseményei közül, és egyben a magyar EU elnökség hivatalos programja. Forrás: Magyar Kurír Katolikus hírportál
317 Búbánat 2011-05-27 23:04:58
Magyarul köszöntötte a Liszt-koncert résztvevőit a pápa www.radio.hu Krónika Sárközy Júlia (Róma) - 2011.05.27. 21:20 Fotó: MTI/EPA/Alessandro di Meo Magyarul köszöntötte a vatikáni Liszt-koncert résztvevőit XVI. Benedek pápa, aki a magyar zeneszerzőt valódi európai művésznek nevezte. Péntek este a vatikáni audienciateremben csendült fel Liszt zenéje a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar előadásában, Kocsis Zoltán vezénylésével. Az egyházfő a koncert előtt Schmitt Pál köztársasági elnököt magán-audiencián fogadta. Ami a Liszt-koncertet illeti, az államfő elmondta, hogy a művek kiválasztásában a pápával is konzultáltak. Végül pedig elmagyarázta, hogy azért szekszárdi kadarkát ajándékozott a pápának, mivel ez a magyar európai uniós elnökség egyik kiválasztott bora, és Liszt képmása díszíti a címkéjét. (MTI) Megtelt a hétezer fős VI. Pál vatikáni audienciaterem, ahol a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar Kocsis Zoltán vezénylésével Liszt-koncertet adott elő XVI. Benedek tiszteletére a Liszt évforduló és hazánk európai uniós elnöksége alkalmából. A koncert előtt a pápa rövid audiencián fogadta Schmitt Pál köztársasági elnököt, aki a Krónikának elmondta, hogy az EU-elnökség célkitűzéseinek teljesítéséről számolt be és a magyar alkotmányról. A koncert kezdetén Schmitt Pál tartott beszédet, a koncert végén XVI. Benedek magyarul szólt a jelenlevőkhöz. Beszédében az egyházfő Liszt Ferenc hitének erejéről beszélt, és a magyar, de németül szerző és Rómában is élő művészt valódi európainak nevezte. XVI. Benedek külön megállt a zenekar és énekkar tagjai mellett és megtapsolta őket. Köszöntötte a magyar delegáció tagjait is, közöttük Erdő Péter bíboros, prímást és Orbán Viktor miniszterelnököt, a karmester Kocsis Zoltánt, a karnagy Antal Mátyást, a tenor Horváth Istvánt is. A rendkívüli magyar vatikáni koncertet a közönség állva tapsolva köszönte meg. Vatikáni koncert Ez volt a műsoron, melyet a Duna TV élőben sugárzott a Vatikánból: 2011. május 27., 18:00 Vatikán, VI. Pál terem Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) Vezényel: Kocsis Zoltán Műsor: Liszt-Kocsis: Festmarsch zu Goethe's Jubiläumsfeier Vallée d'Obermann Ave Maria Liszt Ferenc: 13. zsoltár tenor szólóra, kórusra és zenekarra szólót énekel: Horváth István
Magyarul köszöntötte a Liszt-koncert résztvevőit a pápa www.radio.hu Krónika Sárközy Júlia (Róma) - 2011.05.27. 21:20 Fotó: MTI/EPA/Alessandro di Meo Magyarul köszöntötte a vatikáni Liszt-koncert résztvevőit XVI. Benedek pápa, aki a magyar zeneszerzőt valódi európai művésznek nevezte. Péntek este a vatikáni audienciateremben csendült fel Liszt zenéje a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar előadásában, Kocsis Zoltán vezénylésével. Az egyházfő a koncert előtt Schmitt Pál köztársasági elnököt magán-audiencián fogadta. Ami a Liszt-koncertet illeti, az államfő elmondta, hogy a művek kiválasztásában a pápával is konzultáltak. Végül pedig elmagyarázta, hogy azért szekszárdi kadarkát ajándékozott a pápának, mivel ez a magyar európai uniós elnökség egyik kiválasztott bora, és Liszt képmása díszíti a címkéjét. (MTI) Megtelt a hétezer fős VI. Pál vatikáni audienciaterem, ahol a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar Kocsis Zoltán vezénylésével Liszt-koncertet adott elő XVI. Benedek tiszteletére a Liszt évforduló és hazánk európai uniós elnöksége alkalmából. A koncert előtt a pápa rövid audiencián fogadta Schmitt Pál köztársasági elnököt, aki a Krónikának elmondta, hogy az EU-elnökség célkitűzéseinek teljesítéséről számolt be és a magyar alkotmányról. A koncert kezdetén Schmitt Pál tartott beszédet, a koncert végén XVI. Benedek magyarul szólt a jelenlevőkhöz. Beszédében az egyházfő Liszt Ferenc hitének erejéről beszélt, és a magyar, de németül szerző és Rómában is élő művészt valódi európainak nevezte. XVI. Benedek külön megállt a zenekar és énekkar tagjai mellett és megtapsolta őket. Köszöntötte a magyar delegáció tagjait is, közöttük Erdő Péter bíboros, prímást és Orbán Viktor miniszterelnököt, a karmester Kocsis Zoltánt, a karnagy Antal Mátyást, a tenor Horváth Istvánt is. A rendkívüli magyar vatikáni koncertet a közönség állva tapsolva köszönte meg. Vatikáni koncert Ez volt a műsoron, melyet a Duna TV élőben sugárzott a Vatikánból: 2011. május 27., 18:00 Vatikán, VI. Pál terem Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) Vezényel: Kocsis Zoltán Műsor: Liszt-Kocsis: Festmarsch zu Goethe's Jubiläumsfeier Vallée d'Obermann Ave Maria Liszt Ferenc: 13. zsoltár tenor szólóra, kórusra és zenekarra szólót énekel: Horváth István
316 Búbánat 2011-04-19 08:55:15
Szent Efrém Férfikar koncertje a Zugligeti Szent Család Plébániatemplom ban Ma este, Nagykedden, április 19-én 19 órakor a Budapesti Énekes Iskola és a Szent Kereszt Görögkatolikus Központi Kórus előadja Liszt Ferenc: Via Crucis című művét. Vezényel : Bubnó Tamás Orgonán közreműködik: Nagy Ákos Művészeti vezető: Bubnó Tamás „Liszt Ferenc (1811–1886) különösen fogékony volt a miszticizmusra, maga is mély vallásos életet élt. 1861-től haláláig élete egyik meghatározó színtere volt Róma. Módjában állt tanulmányozni évszázadok egyházi muzsikáját, bejáratos volt a Vatikánba is. Hamar felismerte művészetének azon hivatását, hogy értékes egyházzenével gyarapítsa a liturgikus zenét. Mint zeneszerző nem csak felfedezte a régi liturgiák zenei kincseit, hanem ötvözte azokat saját zenei stílusával. Kései alkotói korszakának egyik értékes gyöngyszeme a Via Crucis, melynek első vázlatait 1866-ban, "Monte Mario Juin 1866" keltezéssel vetett papírra. A részletesebb vázlatok a Róma melletti Tivoli városkában található Villa d'Estében kerültek lejegyzésre, a végső forma több átdolgozás után Budapesten, 1879. február 26-án készült el. Liszt ekkor már túl volt forradalmi, monumentális, csillogó, virtuóz korszakán. Öregkori műveiben egyszerűségre, letisztultságra, koncentrált zenei szerveződésekre törekedett. A kereszt útja is rövid tételekből álló ciklus, zenéje a lehető legegyszerűbb, mentes minden külsőségtől, csillogástól és virtuozitástól. A Via Crucis előadói apparátusa kicsi, így szerényebb zenei adottságokkal rendelkező gyülekezetek is előadhatják azt. A kórust, amire nem hárul nehéz fúgák sorozata, orgona, harmónium vagy négykezes zongora kíséri. A variációk sorát gazdagítja, hogy hangszereken ének nélkül is előadható. A szólisták feladatai hasonlóan egyszerűek, inkább mély zeneiség, s nem az embert próbáló zenei bravúr a követelmény. A mű szövegét Liszt kedvese és patrónusa, Carolyne Wittgenstein hercegnő válogatta bibliai, himnusz- és koráltextusokat felhasználva. Nemcsak szöveg, hanem a dallam is átvett helyenként, amelyek mégis szerves részévé váltak a kompozíciónak. A 14 stáció egy részéhez nem tartozik szöveg, tiszta hangszeres zene. A lélektani folyamatok így még erőteljesebben átélhetők, hiszen amint szóval már nem lehet elmondani, ott válik a zene igazán beszédessé. Liszt Via Crucisának története gyakran a tekintetek találkozásában zajlik, melyet a szerző zenei pillanatokként rögzít: Cyrenei Simon átveszi Jézustól a keresztet, Veronika kendőjével törli le a Megváltó verejtékező arcát, végig jelen van Mária, ki végig nézi fia kálváriáját, halálát. A szenvedésnek igen nagy mélységei tárulnak fel e sorozatban a húsvéti diadal előtt. Hatással volt Lisztre a mű komponálása közben Johann Friedrich Overbeck német festőművész acélmetszet sorozata is, amely a keresztút 14 stációjának jeleneteit ábrázolja.” /Fidelio, Gurmai Éva, 2009.április 3./
Szent Efrém Férfikar koncertje a Zugligeti Szent Család Plébániatemplom ban Ma este, Nagykedden, április 19-én 19 órakor a Budapesti Énekes Iskola és a Szent Kereszt Görögkatolikus Központi Kórus előadja Liszt Ferenc: Via Crucis című művét. Vezényel : Bubnó Tamás Orgonán közreműködik: Nagy Ákos Művészeti vezető: Bubnó Tamás „Liszt Ferenc (1811–1886) különösen fogékony volt a miszticizmusra, maga is mély vallásos életet élt. 1861-től haláláig élete egyik meghatározó színtere volt Róma. Módjában állt tanulmányozni évszázadok egyházi muzsikáját, bejáratos volt a Vatikánba is. Hamar felismerte művészetének azon hivatását, hogy értékes egyházzenével gyarapítsa a liturgikus zenét. Mint zeneszerző nem csak felfedezte a régi liturgiák zenei kincseit, hanem ötvözte azokat saját zenei stílusával. Kései alkotói korszakának egyik értékes gyöngyszeme a Via Crucis, melynek első vázlatait 1866-ban, "Monte Mario Juin 1866" keltezéssel vetett papírra. A részletesebb vázlatok a Róma melletti Tivoli városkában található Villa d'Estében kerültek lejegyzésre, a végső forma több átdolgozás után Budapesten, 1879. február 26-án készült el. Liszt ekkor már túl volt forradalmi, monumentális, csillogó, virtuóz korszakán. Öregkori műveiben egyszerűségre, letisztultságra, koncentrált zenei szerveződésekre törekedett. A kereszt útja is rövid tételekből álló ciklus, zenéje a lehető legegyszerűbb, mentes minden külsőségtől, csillogástól és virtuozitástól. A Via Crucis előadói apparátusa kicsi, így szerényebb zenei adottságokkal rendelkező gyülekezetek is előadhatják azt. A kórust, amire nem hárul nehéz fúgák sorozata, orgona, harmónium vagy négykezes zongora kíséri. A variációk sorát gazdagítja, hogy hangszereken ének nélkül is előadható. A szólisták feladatai hasonlóan egyszerűek, inkább mély zeneiség, s nem az embert próbáló zenei bravúr a követelmény. A mű szövegét Liszt kedvese és patrónusa, Carolyne Wittgenstein hercegnő válogatta bibliai, himnusz- és koráltextusokat felhasználva. Nemcsak szöveg, hanem a dallam is átvett helyenként, amelyek mégis szerves részévé váltak a kompozíciónak. A 14 stáció egy részéhez nem tartozik szöveg, tiszta hangszeres zene. A lélektani folyamatok így még erőteljesebben átélhetők, hiszen amint szóval már nem lehet elmondani, ott válik a zene igazán beszédessé. Liszt Via Crucisának története gyakran a tekintetek találkozásában zajlik, melyet a szerző zenei pillanatokként rögzít: Cyrenei Simon átveszi Jézustól a keresztet, Veronika kendőjével törli le a Megváltó verejtékező arcát, végig jelen van Mária, ki végig nézi fia kálváriáját, halálát. A szenvedésnek igen nagy mélységei tárulnak fel e sorozatban a húsvéti diadal előtt. Hatással volt Lisztre a mű komponálása közben Johann Friedrich Overbeck német festőművész acélmetszet sorozata is, amely a keresztút 14 stációjának jeleneteit ábrázolja.” /Fidelio, Gurmai Éva, 2009.április 3./
315 Búbánat 2011-04-14 11:07:36
Alig több mint két héttel a debreceniek szcenírozott Krisztus-oratórium bemutatója után (Fesztivál Színház), máris itt a következő Krisztus-oratórium. Ma este a Müpá-ban (ezúttal a Hangversenyteremben) a Magyar Rádió együtteseinek produkciójában, Hamar Zsolt betanításában és vezényletével kerül sor Liszt monumentális oratóriumának az előadására. A debreceniekéhez hasonlóan, ezúttal is, húzásmentesen hangzik el Liszt csodálatos alkotása (mely három részben, közel három óra időtartamú teljes zenei anyag). Ma reggel Bartók Rádióban, a Muzsikáló reggelben ,Hamar Zsolt nyilatkozott a darab szépségeiről, hogy rá miként hatott a darab. Ide másolom a Müpa honlapjáról a tájékoztató anyagot: Az MR Szimfonikusok hangversenye 2011. április 14. 19:00 - 22:50 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Liszt: Krisztus oratórium Váradi Zita – szoprán, Szolnoki Apollónia – alt, Pataki Potyók Dániel – tenor, Massányi Viktor – bariton, Kovács István – basszus Közreműködik: MR Szimfonikusok és az MR Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), valamint a MR Gyermekkar (karigazgató: Thész Gabriella) Vezényel: Hamar Zsolt „A Krisztus várhat, akár halálom utánig… Nem szorul rá, hogy házaljanak vele” – olvashatjuk Liszt egy 1866-ban kelt levelében. E kesernyésen öntudatos szavakból kiviláglik: a zeneszerző alighanem sejtette, hogy műve nem könnyen talál majd helyet a koncertrepertoárban. Igaza lett. Bár karácsony vagy húsvét táján időről időre felhangzik az oratórium egy-egy népszerű tétele, a három részből – Karácsonyi oratórium, Vízkereszt után, Szenvedés és feltámadás – álló, monumentális kompozíció egy estén való megszólaltatására már ritkábban akad vállalkozó. (A teljes mű ősbemutatójára is csak évekkel befejezése után, 1873-ban került sor.) Liszt nemcsak az előadókra, de a hallgatókra is komoly feladatot ró a Krisztussal. A Megváltó egész életútját egyetlen ívbe foglaló mű ugyanis nem a történésre koncentrál: Liszt interpretációja – Hamburger Klára szavaival – „jobbára szertartásossá, sőt dogmatikussá stilizált”, amelyben „Krisztus életével kapcsolatos tablók, állóképek váltakoznak imákkal”. A mozgalmasabb oratóriumokhoz, drámai passiókhoz szokott koncertjáró számára azonban nemcsak ez a rendhagyó megközelítés lehet vonzó és különleges, hanem a mű kínálta „zenei időutazás” is, amelyre Alan Walker hívta fel a figyelmet: „Három óra alatt az oratórium egy évszázadnyi utat jár be a harmóniai fejlődés terén. Pasztorálisan egyszerű zenével indít, amint lefesti Krisztus születését és gyermekkorát. S nem túlzás »próféciáról« beszélni a Krisztus-oratórium vége felé hallható egyes szakaszok kapcsán, melyekhez hasonló zene a modern időkig nem született”. A DUNA televízió pedig most húsvétkor: 2011. április 23-án, szombaton 19:00 - 21:45 között újra a műsorára tűzi a három évvel ezelőtti Debreceni Csokonai Színházból élőben közvetített Krisztus-oratórium felvételét.
Alig több mint két héttel a debreceniek szcenírozott Krisztus-oratórium bemutatója után (Fesztivál Színház), máris itt a következő Krisztus-oratórium. Ma este a Müpá-ban (ezúttal a Hangversenyteremben) a Magyar Rádió együtteseinek produkciójában, Hamar Zsolt betanításában és vezényletével kerül sor Liszt monumentális oratóriumának az előadására. A debreceniekéhez hasonlóan, ezúttal is, húzásmentesen hangzik el Liszt csodálatos alkotása (mely három részben, közel három óra időtartamú teljes zenei anyag). Ma reggel Bartók Rádióban, a Muzsikáló reggelben ,Hamar Zsolt nyilatkozott a darab szépségeiről, hogy rá miként hatott a darab. Ide másolom a Müpa honlapjáról a tájékoztató anyagot: Az MR Szimfonikusok hangversenye 2011. április 14. 19:00 - 22:50 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Liszt: Krisztus oratórium Váradi Zita – szoprán, Szolnoki Apollónia – alt, Pataki Potyók Dániel – tenor, Massányi Viktor – bariton, Kovács István – basszus Közreműködik: MR Szimfonikusok és az MR Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), valamint a MR Gyermekkar (karigazgató: Thész Gabriella) Vezényel: Hamar Zsolt „A Krisztus várhat, akár halálom utánig… Nem szorul rá, hogy házaljanak vele” – olvashatjuk Liszt egy 1866-ban kelt levelében. E kesernyésen öntudatos szavakból kiviláglik: a zeneszerző alighanem sejtette, hogy műve nem könnyen talál majd helyet a koncertrepertoárban. Igaza lett. Bár karácsony vagy húsvét táján időről időre felhangzik az oratórium egy-egy népszerű tétele, a három részből – Karácsonyi oratórium, Vízkereszt után, Szenvedés és feltámadás – álló, monumentális kompozíció egy estén való megszólaltatására már ritkábban akad vállalkozó. (A teljes mű ősbemutatójára is csak évekkel befejezése után, 1873-ban került sor.) Liszt nemcsak az előadókra, de a hallgatókra is komoly feladatot ró a Krisztussal. A Megváltó egész életútját egyetlen ívbe foglaló mű ugyanis nem a történésre koncentrál: Liszt interpretációja – Hamburger Klára szavaival – „jobbára szertartásossá, sőt dogmatikussá stilizált”, amelyben „Krisztus életével kapcsolatos tablók, állóképek váltakoznak imákkal”. A mozgalmasabb oratóriumokhoz, drámai passiókhoz szokott koncertjáró számára azonban nemcsak ez a rendhagyó megközelítés lehet vonzó és különleges, hanem a mű kínálta „zenei időutazás” is, amelyre Alan Walker hívta fel a figyelmet: „Három óra alatt az oratórium egy évszázadnyi utat jár be a harmóniai fejlődés terén. Pasztorálisan egyszerű zenével indít, amint lefesti Krisztus születését és gyermekkorát. S nem túlzás »próféciáról« beszélni a Krisztus-oratórium vége felé hallható egyes szakaszok kapcsán, melyekhez hasonló zene a modern időkig nem született”. A DUNA televízió pedig most húsvétkor: 2011. április 23-án, szombaton 19:00 - 21:45 között újra a műsorára tűzi a három évvel ezelőtti Debreceni Csokonai Színházból élőben közvetített Krisztus-oratórium felvételét.
314 Búbánat 2011-04-04 21:14:05
Liszt mint Jákob lajtorjája Hegedűs Endre bicentenáriumi gondolatai /Új Ember, 2010. március 27./ „Liszt, az egyetlen" - Hommage á Liszt címmel április 11-én 19.30 órától Hegedűs Endre önálló estet ad a Művészetek Palotájában. A Liszt Ferenc-díjas zongoraművész a zeneszerző születésének kétszázadik évfordulója alkalmából megjelent legújabb cédéjének anyagát mutatja be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Hegedűs Endrét - akit ausztráliai és új-zélandi turnéja közben értünk utol - először arról kérdeztem, hogy egy magyar pianista nem érzi-e különösen is nyomasztó tehernek a bicentenárium „felelősségét". Mit adhat a „magyar Liszt-év" a világnak? - Minden idők legnagyobb „zongorása" ez a hihetetlen zseni, hogy ezt a régen használt kedves szót használjam Liszt Ferencre. Ő bár csak élete vége felé vett magyar nyelvből leckéket, mert nem beszélte nyelvünket, ezer módon adta tudtul a világnak, hogy ő igenis magyarnak tartja- érzi magát! Tettei igazolják kijelentését: legnagyobb hatású kulturális nagykövetünk volt a művelt világban: elvitte kultúránk hírét, kincseit a zenében Nyugatra, ahol addig csak annyit tudtak rólunk, hogy finom a tokaji bor, gyógyító ereje is csodálatos, no meg a magyar marha is kiváló... A magyar dallamokat számolatlanul emelte be kompozíciói végeláthatatlan sorába, s játszotta őket, ámulatra késztetve a művelt-kifinomult zeneértőket s az egyszerű embereket egyaránt Európa sok-sok városában, még Orosz- és Törökországban is! Liszt lelkesedését, csodálatát a mi muzsikánk frissessége, átütő ereje, egyik európai nép zenéjéhez sem hasonlítható világa iránt a romantika ruhájában, széles kifejezésmódjában, a végleteket ostromló hangzuhatagokba öntött mesterművek sorában adta tovább kortársainak, nekünk, késői utódoknak, minden élő embernek... A bicentenárium nem teher, sokkal inkább fénycsóva, amellyel rávilágíthatunk valami egészen különleges értékre: a liszti közlésvilágra. - Liszt megítélése meglehetősen ambivalens. Olyan géniuszról van szó, aki mintha még mindig - halála után százhuszonöt évvel is - „áttörésre", igazi felfedezésére várna. Sokan csak távolról tisztelik, és pusztán „ötletadó újítónak" tartják; van, aki számára még mindig túl „modern" és nehéz az életműve, másoknak pedig dagályosan romantikus... - A művészet az ember legszemélyesebb kifejezésmódja, melynek igaznak, őszintének, mélyről jövőnek és szépnek kell lennie. Minden művész válaszút elé kerül: vajon mit vél helyesnek? A helyes hozzáállás az önmegvalósítás-önkifejezés mai uralkodó trendje volna, ami tartalmazza a vágyat: legyek más, bármi áron, mint a többi? Az én véleményem s választásom, Liszttel megegyezően, lelkem legmélyéről fakad: hitemből és szeretetemből Teremtőm iránt. Ezért az út, amiben hiszek, a szolgálat: gyermeki rácsodálkozással a teremtett világ szépségére s a zene univerzumára igyekszem nap mint nap életre kelteni a nagy szerzők, így Liszt Ferenc kompozícióit is! A két út szétválik - nincs átjárás! Istenhit nélkül persze könnyen tűnik túl elvontnak, érdektelen talmi virtuozitásnak az, ami a hit lelkében született! Meggyőződésem, hogy Liszt igazi „zene-szerző" volt: meghallotta a már létező mennyei hangokat, s alázattal kiírta magából, hálával továbbadta, amit az Úrtól kapott! E szavakkal nem ítélek semmiképpen, csak meggyőződésemet osztom meg, amely magyarázhatja mindazt az értetlenséget, közönyt vagy egyenesen ellenségességet, agyonhallgatást, ami Lisztet éri mindmáig sokak, így muzsikusok részéről is! Meggyőződésem, hogy Liszt igazi „zene-szerző" volt: meghallotta a már létező mennyei hangokat, s alázattal kiírta magából, hálával továbbadta, amit az Úrtól kapott - Ön egy interjúban többek között arról is beszélt, hogy Liszt hatalmas életművének mindössze öthét százalékát játsszák külföldön. Meglátása, ízlése szerint melyek azok a művek, amelyeket mindenképpen be- vagy vissza kéne hozni a nemzetközi zenei köztudatba? - Mindenképpen a vallásos ihletésű vagy a lélekemelő liszti oeuvre az, ami érdemtelenül kevés figyelmet kapott eddig. Ám ezeken a műveken túl nem lehet elégszer ajánlani a gyakrabban játszott két hatalmas tablót: a h-moll szonátát, mely a legeslegnagyobb zongoramű, amit valaha is megalkottak, vagy a Dante-szonátát, mely hátborzongatóan írja le a dantei poklot. De idesorolom az I. Mefisztó-keringő drámáját is, melyet ugyan rengetegszer hallani, ám a kifejezés mélységeivel, a bűn és kárhozat művészi odaállítása kapcsán a felelősség felvetésével, a magunk boldogsághajszolása közepette a mások lelkében okozható végzetes károkozás lehetőségének hangsúlyozásával az előadások kilencvennyolc százaléka adós marad. A magát a tiltott szerelem bűvöletében boldognak érző Faust elcsábított partnerével együtt ragadtatik el a pokolba a mű utolsó ütemeiben, szörnyű robaj és sátáni kacagás kíséretében! - Liszt nem rejtette véka alá Krisztushoz és az egyházhoz való mély kötődését. Ez a meggyőződés és bizonyosság szinte minden művét átjárja. Köztudottan hívő művészként mennyire fontos Önnek a művek spirituális háttere? Mi derül ki ezekből Liszt lelkivilágáról? - Alapvető fontosságú nekem, hogy Liszt minden hangot azért írt le, játszott el szeretett hangszerén, mert közelebb akarta vinni az embereket az éghez, Istenhez... Ha merhetem mondani, olyan volt ő a világot átölelő és különc mivoltával együtt, mint Jákob lajtorjája, melyről tudjuk, hogy összekötötte a földet a mennyel, s angyalok jártak fel-le rajta! Ez pedig sokaknak vigasztalás, mások számára meg botorság és botrány... Ez a lényege a zenealkotó mester lelkivilágának a hűség az ő és valamennyiünk Mesteréhez... - Idén, az ünnepi évre jelent meg huszonnyolcadik cd-je. A korongon megszólaló alkotásokat egy gondolati ív is összeköti: jó és rossz, test és lélek, fény és sötétség... Lisztre jellemző „vezérmotívum". Mindezt a romantika alaptémájaként kell kezelnünk, vagy esetében ennél többről van szó? Önarcképek, belső küzdelmek...? - Igen, így gondolom! Valóban önarcképek, belső küzdelmek, érzések kaleidoszkópja. Zene-festészet, amelyen a körülöttünk lévő világ művészi visszatükrözését értem - s mindez alázatos szolgálat formájában, melyet látszólag különcségei, feltűnésvágya leplezhetnek, ám mely búvópatakként minden üteme mögött ott folyik, s végül a magával sodró elragadtatás fényében válik katartikus élményt nyújtó tengerré! Hiszem, hogy egy kiválóan sikerült Liszt-est után más emberként, megvigasztalva, emelkedett lélekkel s energiákkal feltöltve mehetünk haza! - A h-moll szonátához és a Tannhäuser-nyitány liszti átiratához különösen szoros szálak fűzik. Ez a két darab végigkísérte eddigi pályafutását. Miért olyan fontosak Önnek; milyen személyes emlékei, koncertélményei kötődnek e két darabhoz? - A Wagner-opera már atyai nagyapám kedvenc műve volt, illetve a zarándokkar dallama késztette még fiatal éveiben, a hódmezővásárhelyi harisnyagyárban dolgozva őt és társait, hogy a tulajdonos elé állva azt kérjék, hadd alapítsanak zenekart. Kokron úr azt válaszolta, ha ez így van, akkor neki kötelessége megvásárolni a hangszereket és fizetni a zeneoktatót is melléjük! A felejthetetlen szépségű zarándokkar csendült fel első nyilvános koncertjükön az 1930-as években. Majd jött még a családi krónikáink szerint egy szegedi opera-előadás, s tizennégy éves voltam, amikor megtaláltam a liszti átirat kottáját. Neki is estem, hisz az első másfél oldal blattolható. Ám után hirtelen technikailag-zeneileg a Himalája tornyosul a zongorista elé! Nem volt hozzá felkészültségem, s próbálkozásaim nem voltak biztatóak még sok-sok évig. Ám elmondhatom, a mű varázsa vitt magával, megtanultam részben ennek az egyetlen műnek a „gyúrása" alatt zongorázni, s csak nyolc évvel később, 1977-ben volt merszem először élő egyenes adásban eljátszani a tizenhét perces Tannhäuser-nyitányt. Pallós
Liszt mint Jákob lajtorjája Hegedűs Endre bicentenáriumi gondolatai /Új Ember, 2010. március 27./ „Liszt, az egyetlen" - Hommage á Liszt címmel április 11-én 19.30 órától Hegedűs Endre önálló estet ad a Művészetek Palotájában. A Liszt Ferenc-díjas zongoraművész a zeneszerző születésének kétszázadik évfordulója alkalmából megjelent legújabb cédéjének anyagát mutatja be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Hegedűs Endrét - akit ausztráliai és új-zélandi turnéja közben értünk utol - először arról kérdeztem, hogy egy magyar pianista nem érzi-e különösen is nyomasztó tehernek a bicentenárium „felelősségét". Mit adhat a „magyar Liszt-év" a világnak? - Minden idők legnagyobb „zongorása" ez a hihetetlen zseni, hogy ezt a régen használt kedves szót használjam Liszt Ferencre. Ő bár csak élete vége felé vett magyar nyelvből leckéket, mert nem beszélte nyelvünket, ezer módon adta tudtul a világnak, hogy ő igenis magyarnak tartja- érzi magát! Tettei igazolják kijelentését: legnagyobb hatású kulturális nagykövetünk volt a művelt világban: elvitte kultúránk hírét, kincseit a zenében Nyugatra, ahol addig csak annyit tudtak rólunk, hogy finom a tokaji bor, gyógyító ereje is csodálatos, no meg a magyar marha is kiváló... A magyar dallamokat számolatlanul emelte be kompozíciói végeláthatatlan sorába, s játszotta őket, ámulatra késztetve a művelt-kifinomult zeneértőket s az egyszerű embereket egyaránt Európa sok-sok városában, még Orosz- és Törökországban is! Liszt lelkesedését, csodálatát a mi muzsikánk frissessége, átütő ereje, egyik európai nép zenéjéhez sem hasonlítható világa iránt a romantika ruhájában, széles kifejezésmódjában, a végleteket ostromló hangzuhatagokba öntött mesterművek sorában adta tovább kortársainak, nekünk, késői utódoknak, minden élő embernek... A bicentenárium nem teher, sokkal inkább fénycsóva, amellyel rávilágíthatunk valami egészen különleges értékre: a liszti közlésvilágra. - Liszt megítélése meglehetősen ambivalens. Olyan géniuszról van szó, aki mintha még mindig - halála után százhuszonöt évvel is - „áttörésre", igazi felfedezésére várna. Sokan csak távolról tisztelik, és pusztán „ötletadó újítónak" tartják; van, aki számára még mindig túl „modern" és nehéz az életműve, másoknak pedig dagályosan romantikus... - A művészet az ember legszemélyesebb kifejezésmódja, melynek igaznak, őszintének, mélyről jövőnek és szépnek kell lennie. Minden művész válaszút elé kerül: vajon mit vél helyesnek? A helyes hozzáállás az önmegvalósítás-önkifejezés mai uralkodó trendje volna, ami tartalmazza a vágyat: legyek más, bármi áron, mint a többi? Az én véleményem s választásom, Liszttel megegyezően, lelkem legmélyéről fakad: hitemből és szeretetemből Teremtőm iránt. Ezért az út, amiben hiszek, a szolgálat: gyermeki rácsodálkozással a teremtett világ szépségére s a zene univerzumára igyekszem nap mint nap életre kelteni a nagy szerzők, így Liszt Ferenc kompozícióit is! A két út szétválik - nincs átjárás! Istenhit nélkül persze könnyen tűnik túl elvontnak, érdektelen talmi virtuozitásnak az, ami a hit lelkében született! Meggyőződésem, hogy Liszt igazi „zene-szerző" volt: meghallotta a már létező mennyei hangokat, s alázattal kiírta magából, hálával továbbadta, amit az Úrtól kapott! E szavakkal nem ítélek semmiképpen, csak meggyőződésemet osztom meg, amely magyarázhatja mindazt az értetlenséget, közönyt vagy egyenesen ellenségességet, agyonhallgatást, ami Lisztet éri mindmáig sokak, így muzsikusok részéről is! Meggyőződésem, hogy Liszt igazi „zene-szerző" volt: meghallotta a már létező mennyei hangokat, s alázattal kiírta magából, hálával továbbadta, amit az Úrtól kapott - Ön egy interjúban többek között arról is beszélt, hogy Liszt hatalmas életművének mindössze öthét százalékát játsszák külföldön. Meglátása, ízlése szerint melyek azok a művek, amelyeket mindenképpen be- vagy vissza kéne hozni a nemzetközi zenei köztudatba? - Mindenképpen a vallásos ihletésű vagy a lélekemelő liszti oeuvre az, ami érdemtelenül kevés figyelmet kapott eddig. Ám ezeken a műveken túl nem lehet elégszer ajánlani a gyakrabban játszott két hatalmas tablót: a h-moll szonátát, mely a legeslegnagyobb zongoramű, amit valaha is megalkottak, vagy a Dante-szonátát, mely hátborzongatóan írja le a dantei poklot. De idesorolom az I. Mefisztó-keringő drámáját is, melyet ugyan rengetegszer hallani, ám a kifejezés mélységeivel, a bűn és kárhozat művészi odaállítása kapcsán a felelősség felvetésével, a magunk boldogsághajszolása közepette a mások lelkében okozható végzetes károkozás lehetőségének hangsúlyozásával az előadások kilencvennyolc százaléka adós marad. A magát a tiltott szerelem bűvöletében boldognak érző Faust elcsábított partnerével együtt ragadtatik el a pokolba a mű utolsó ütemeiben, szörnyű robaj és sátáni kacagás kíséretében! - Liszt nem rejtette véka alá Krisztushoz és az egyházhoz való mély kötődését. Ez a meggyőződés és bizonyosság szinte minden művét átjárja. Köztudottan hívő művészként mennyire fontos Önnek a művek spirituális háttere? Mi derül ki ezekből Liszt lelkivilágáról? - Alapvető fontosságú nekem, hogy Liszt minden hangot azért írt le, játszott el szeretett hangszerén, mert közelebb akarta vinni az embereket az éghez, Istenhez... Ha merhetem mondani, olyan volt ő a világot átölelő és különc mivoltával együtt, mint Jákob lajtorjája, melyről tudjuk, hogy összekötötte a földet a mennyel, s angyalok jártak fel-le rajta! Ez pedig sokaknak vigasztalás, mások számára meg botorság és botrány... Ez a lényege a zenealkotó mester lelkivilágának a hűség az ő és valamennyiünk Mesteréhez... - Idén, az ünnepi évre jelent meg huszonnyolcadik cd-je. A korongon megszólaló alkotásokat egy gondolati ív is összeköti: jó és rossz, test és lélek, fény és sötétség... Lisztre jellemző „vezérmotívum". Mindezt a romantika alaptémájaként kell kezelnünk, vagy esetében ennél többről van szó? Önarcképek, belső küzdelmek...? - Igen, így gondolom! Valóban önarcképek, belső küzdelmek, érzések kaleidoszkópja. Zene-festészet, amelyen a körülöttünk lévő világ művészi visszatükrözését értem - s mindez alázatos szolgálat formájában, melyet látszólag különcségei, feltűnésvágya leplezhetnek, ám mely búvópatakként minden üteme mögött ott folyik, s végül a magával sodró elragadtatás fényében válik katartikus élményt nyújtó tengerré! Hiszem, hogy egy kiválóan sikerült Liszt-est után más emberként, megvigasztalva, emelkedett lélekkel s energiákkal feltöltve mehetünk haza! - A h-moll szonátához és a Tannhäuser-nyitány liszti átiratához különösen szoros szálak fűzik. Ez a két darab végigkísérte eddigi pályafutását. Miért olyan fontosak Önnek; milyen személyes emlékei, koncertélményei kötődnek e két darabhoz? - A Wagner-opera már atyai nagyapám kedvenc műve volt, illetve a zarándokkar dallama késztette még fiatal éveiben, a hódmezővásárhelyi harisnyagyárban dolgozva őt és társait, hogy a tulajdonos elé állva azt kérjék, hadd alapítsanak zenekart. Kokron úr azt válaszolta, ha ez így van, akkor neki kötelessége megvásárolni a hangszereket és fizetni a zeneoktatót is melléjük! A felejthetetlen szépségű zarándokkar csendült fel első nyilvános koncertjükön az 1930-as években. Majd jött még a családi krónikáink szerint egy szegedi opera-előadás, s tizennégy éves voltam, amikor megtaláltam a liszti átirat kottáját. Neki is estem, hisz az első másfél oldal blattolható. Ám után hirtelen technikailag-zeneileg a Himalája tornyosul a zongorista elé! Nem volt hozzá felkészültségem, s próbálkozásaim nem voltak biztatóak még sok-sok évig. Ám elmondhatom, a mű varázsa vitt magával, megtanultam részben ennek az egyetlen műnek a „gyúrása" alatt zongorázni, s csak nyolc évvel később, 1977-ben volt merszem először élő egyenes adásban eljátszani a tizenhét perces Tannhäuser-nyitányt. Pallós
313 Búbánat 2011-03-28 22:59:55
Holnap következik: Christus-oratórium a MüPában (Fesztivál Színház) - a Debreceni Csokonai Színház produkciója - szcenírozott változat.
Holnap következik: Christus-oratórium a MüPában (Fesztivál Színház) - a Debreceni Csokonai Színház produkciója - szcenírozott változat.
312 Búbánat 2011-03-28 22:42:00
„Le petit Litz” A kétszáz éve született csodagyerek ünneplése /Új Ember, 2011.március 13./ Ki is volt e szélsőséges egyéniség? Zongoravirtuóz, a zenetörténet reformátora, szellemes és ünnepelt világfi, szalonok dísze, zeneszerző-tehetségek támogatója, komponista, író, elkötelezett hívő és abbé? - Egy rosszul ülő egyéniség - mondta nyugtalanságáról kissé lezser megfogalmazásban Heinrich Heine, amikor Párizsban találkozott a fiatal Liszt Ferenccel. Liszt Ádám akkoriban a Magyarországhoz tartozó Doborjánban (Raidingban) született fia ekkor Carl Czerny és Antonio Salieri tanítványai közül már kiemelkedve, Beethoven művészt avató csókjával a homlokán indult útnak Bécsből Párizsba, de turnéja egész Európába elvezette. Sikeres, látványos koncertjei szülték a rajongók táborát és a Lisztománia fogalmát. Mindenkinek feltűnt a csodagyerek - le petit Litz - virtuozitása és elegáns francia beszéde. Zongoratanárként arisztokratakörökben is megfordult, de rá kellett eszmélnie, hogy azoktól minden tehetsége ellenére is fényévek választják el. A sértett, bosszús és szégyenkező zseni két évre „tetszhalottá" változott: tanult és olvasott, továbbá írókkal, művészekkel találkozott, hogy ismereteinek horizontját bővítse. - Csináljon valamit vagy valakit belőlem! - kérte gyermekeinek anyját, Marie d' Agoult grófnőt. A magyar születésű, francia nyelvű Liszt 1840 körül kezdett magyarságára eszmélni. Hazai koncertjein szeretettel fogadták - egyszer egy drágakövekkel kirakott kardot is kapott a tisztelet jeleként, ami miatt külföldön kifigurázták. Ő azonban ekkor már állást foglalt. Megszületett Magyar rapszódiája, Koronázási miséje, Vihar-indulója és Esztergomi miséje. Újabb barátnője, Carolina zu Sayn-Wittgenstein hercegnő hatására letelepedett Weimarban, és a XIX. század nagy zenei műveinek egyengetője, a zenei élet reformátora lett. Hatására ez időtől kezdve beszélünk újnémet iskoláról. Segítette pályáján Berliozt, Corneliust, Dvorákot, Grieget és mindenekelőtt Wagnert. Eszmei támogatásának köszönhető a zöld dombon létrejött Festspielhaus... Első kompozíciója Bécsben született. Ausztria - Heinétől átvéve - a Lisztománia szlogent választotta a bicentenárium eseményeinek csokorba kötésére. A bécsi Liszt-eseményeket a világhírű pianista, Evgeny Kissin januári koncertje vezette be a Musikvereinben. Ezt követi a Theater an der Wien Osterklang fesztiválja keretében áprilisban a Szent Erzsébet legendája, majd egy Liszt-hommage a szupersztár születésnapján októberben. Születésének helyén, a burgenlandi Raidingban (az ifjú Liszt Franz Hanfstaengl által készített fényképét felhasználó, fekete napszemüveges popsztárplakátja alatt), Born to be a Superstar mottóval koncertsorozat kel életre a „nagy európai" tiszteletére. A kétszáz koncertből, kiállításokból és egyéb rendezvényekből álló sorozat januári megnyitóját Ausztria szövetségi elnöke tartotta. A Wagner-család és Weimar képviseletében Nike Wagner intendáns tolmácsolta megkésve a Wagnerek köszönetét. A Liszt-fesztivál igazgató-zongoraművész párosa, Johannes és Eduard Kutrowatz januárban, februárban, júniusban és októberben nívós zongorahangversenyekkel gazdagítja a turizmus által is preferált rai-dingi rendezvényeket. A zongoraciklusban részt vevő világsztárok között lesz Daniel Barenboim, Elisabeth Leonskaja, Boris Bloch, valamint a bayreuthi zenetörténész Stefan Mikisch. A Bécsi Akadémia Martin Haselböck által vezetett, The Sound of Weimar című zenekari projektjei 2010 és 2012 közötti sorozatában Liszt valamennyi weimari zenekari ősbemutatója szerepel. Az énekes művek szereplői között találjuk Adrian Erödöt és Ildiko Raimondit. A raidingi plébániatemplomban pünkösdvasárnap, Paul Iby püspök által celebrált misén felcsendül a Missa Choralis. Unterfrauenhaid plébániatemploma pedig kiállítással dolgozza fel a művész születése körül keringő mítoszt, amely szerint egy cigány asszony megjósolta a nagy művész érkezését. A kismartoni Egyházmegyei Múzeum Liszt vallásosságának szentel kiállítást. Le Concert c' est moi, a koncert én vagyok - írta Liszt a Párizsban élő Christina Belgiojoso hercegnőnek. Tisztában volt vele, hogy koncertjeivel forradalmasította a műfajt, varázslatos dimenziókat nyitott a zenében, közönségét euforikus hangulatba hozta, női hallgatóit pedig hisztérikus rajongásra késztette. A Liszt-koncertek és egyéb események közül kiemelkedő a tizenhárom éves csodagyereknek a kor divatos lovagregényei közül választott témára szerzett, Don Sanche, avagy a szerelem kastélya című operájának életre keltése. Két variáció is születik belőle. A nyom nélkül eltűnt párizsi ősbemutató Szeretni és szeretve lenni mottójú előadását csak 1977-ben követte újabb bemutató. A szegedi Nemzeti Színház társulatával Anger Ferenc rendezi a daljátékot. A kontraszt kedvéért a Kortárs Balett előadásában, Pál Tamás vezényletével a Dante-szimfónia is elhangzik. A koreográfus, Roberto Galvan megfogalmazása szerint „Liszt félt a menny zenei megkomponálásától, és otthagyott minket, a mennyei élet után áhítozókat a purgatórium kapujában". - A muzikalitást és egyéni hangvételt sejtető, koraérett operát, annak ellenére, hogy a későbbi zsenit még csak felvillantja, kötelességünk a jubileum évében bemutatni - nyilatkozza Nicolaus Richter, az általam megkeresett bayreuthi karmester. A Miskolcon és Bayreuthban június-júliusban bemutatandó koprodukció, az opera második feldolgozása, melyben a rendezés német, akárcsak néhány énekes, a Miskolci Szimfonikusok és a színpadi munka magyar, az új zenei módosítások miatt (Gerhard Krammer zeneszerző) a zene osztrák is, és a kassai állami színház zenekari részvétele következtében szlovák is. Nem maradt ránk, csak egy-két stúdiófelvétel, Pál Tamás 1985-ös feldolgozása (Hamari Júliával, Gáti Istvánnal), majd egy londoni előadás. Mi most megkíséreljük, hogy e romantikus lovagtémát Liszt szellemében jelenítsük meg. Liszt mai mércével nem is mérhető, európai gondolkodású, megjelenésű, kivételes kvalitású polihisztor művész volt. Valójában az első európai zenepolitikus. Megújította a zongorajátékot, akárcsak Paganini a hegedűjátékot. Új színeket alkalmazott, és zeneszerzőként az új zenei irányzatok előfutára lett. Korunknak megfelelő kifejezéssel élve popsztár volt. Bayreuth város kulturális életében abszolút tisztelet és érdeklődés övezi. Hányszor megmentette Wagnert biztatással vagy technikai javaslatokkal! Bayreuth és ünnepi játékai ma nem léteznének Liszt nélkül. A fesztivál programja olyan feszes, hogy Bayreuth nem vehetett részt a Liszt-megemlékezésben. Anno Liszt nem kapta meg a megérdemelt elismerést, ezért is szerencse, hogy Bayreuth ma kitehet magáért. A Pierre Boulez szellemi környezetéből jövő osztrák zeneszerző, Gerhard Krammer jelentős szerepet kapott a Don Sanchez-koprodukció partitúrájának átrendezésében és a recitativók kortárs hangzásmegfogalmazásában. A recitativók stílustörést mutattak az opera áriáival, viszont a cselekményre szükség van az opera fonalának megértéséhez, így újra kellett őket komponálni. Szükség volt továbbá egy, a második felvonást bevezető átmeneti zenei betétre, amit szintén én írtam - mondja a zeneszerző. Ez balettre is alkalmas, aminek a német rendező különösen örül. Stílustörés? A koraérett zeneszerző, Liszt hiányossága? Lehet, hogy igen, mégsem így fogalmaznék! Inkább kvalitásait hangsúlyoznám. Azt, hogy Liszt rövid tézisekben drámaiságot tudott kifejezni, ha nem is oly meggyőzőt, mint ami az érzelmi élet érettsége következtében Freud után egy felnőtt zeneszerzőtől lenne elvárható. Az ő drámaisága inkább gyermeki kíváncsiságból fakad, de azon belül is friss, kissé rámenős, poentírozott, harmonikus és szellemes, mint azt egy helyen indulószerű muzsikája is aláhúzza. Ha belülről már készen áll a pap, miért ne viseljen illő viseletet is? - kérdezte Liszt, amikor egy római kolostorban az egyház mellett tette le a voksát. Halotti miséjén Bruckner fantáziált orgonán a Parsifal-ból. Reviczky Katalin (Bécs)
„Le petit Litz” A kétszáz éve született csodagyerek ünneplése /Új Ember, 2011.március 13./ Ki is volt e szélsőséges egyéniség? Zongoravirtuóz, a zenetörténet reformátora, szellemes és ünnepelt világfi, szalonok dísze, zeneszerző-tehetségek támogatója, komponista, író, elkötelezett hívő és abbé? - Egy rosszul ülő egyéniség - mondta nyugtalanságáról kissé lezser megfogalmazásban Heinrich Heine, amikor Párizsban találkozott a fiatal Liszt Ferenccel. Liszt Ádám akkoriban a Magyarországhoz tartozó Doborjánban (Raidingban) született fia ekkor Carl Czerny és Antonio Salieri tanítványai közül már kiemelkedve, Beethoven művészt avató csókjával a homlokán indult útnak Bécsből Párizsba, de turnéja egész Európába elvezette. Sikeres, látványos koncertjei szülték a rajongók táborát és a Lisztománia fogalmát. Mindenkinek feltűnt a csodagyerek - le petit Litz - virtuozitása és elegáns francia beszéde. Zongoratanárként arisztokratakörökben is megfordult, de rá kellett eszmélnie, hogy azoktól minden tehetsége ellenére is fényévek választják el. A sértett, bosszús és szégyenkező zseni két évre „tetszhalottá" változott: tanult és olvasott, továbbá írókkal, művészekkel találkozott, hogy ismereteinek horizontját bővítse. - Csináljon valamit vagy valakit belőlem! - kérte gyermekeinek anyját, Marie d' Agoult grófnőt. A magyar születésű, francia nyelvű Liszt 1840 körül kezdett magyarságára eszmélni. Hazai koncertjein szeretettel fogadták - egyszer egy drágakövekkel kirakott kardot is kapott a tisztelet jeleként, ami miatt külföldön kifigurázták. Ő azonban ekkor már állást foglalt. Megszületett Magyar rapszódiája, Koronázási miséje, Vihar-indulója és Esztergomi miséje. Újabb barátnője, Carolina zu Sayn-Wittgenstein hercegnő hatására letelepedett Weimarban, és a XIX. század nagy zenei műveinek egyengetője, a zenei élet reformátora lett. Hatására ez időtől kezdve beszélünk újnémet iskoláról. Segítette pályáján Berliozt, Corneliust, Dvorákot, Grieget és mindenekelőtt Wagnert. Eszmei támogatásának köszönhető a zöld dombon létrejött Festspielhaus... Első kompozíciója Bécsben született. Ausztria - Heinétől átvéve - a Lisztománia szlogent választotta a bicentenárium eseményeinek csokorba kötésére. A bécsi Liszt-eseményeket a világhírű pianista, Evgeny Kissin januári koncertje vezette be a Musikvereinben. Ezt követi a Theater an der Wien Osterklang fesztiválja keretében áprilisban a Szent Erzsébet legendája, majd egy Liszt-hommage a szupersztár születésnapján októberben. Születésének helyén, a burgenlandi Raidingban (az ifjú Liszt Franz Hanfstaengl által készített fényképét felhasználó, fekete napszemüveges popsztárplakátja alatt), Born to be a Superstar mottóval koncertsorozat kel életre a „nagy európai" tiszteletére. A kétszáz koncertből, kiállításokból és egyéb rendezvényekből álló sorozat januári megnyitóját Ausztria szövetségi elnöke tartotta. A Wagner-család és Weimar képviseletében Nike Wagner intendáns tolmácsolta megkésve a Wagnerek köszönetét. A Liszt-fesztivál igazgató-zongoraművész párosa, Johannes és Eduard Kutrowatz januárban, februárban, júniusban és októberben nívós zongorahangversenyekkel gazdagítja a turizmus által is preferált rai-dingi rendezvényeket. A zongoraciklusban részt vevő világsztárok között lesz Daniel Barenboim, Elisabeth Leonskaja, Boris Bloch, valamint a bayreuthi zenetörténész Stefan Mikisch. A Bécsi Akadémia Martin Haselböck által vezetett, The Sound of Weimar című zenekari projektjei 2010 és 2012 közötti sorozatában Liszt valamennyi weimari zenekari ősbemutatója szerepel. Az énekes művek szereplői között találjuk Adrian Erödöt és Ildiko Raimondit. A raidingi plébániatemplomban pünkösdvasárnap, Paul Iby püspök által celebrált misén felcsendül a Missa Choralis. Unterfrauenhaid plébániatemploma pedig kiállítással dolgozza fel a művész születése körül keringő mítoszt, amely szerint egy cigány asszony megjósolta a nagy művész érkezését. A kismartoni Egyházmegyei Múzeum Liszt vallásosságának szentel kiállítást. Le Concert c' est moi, a koncert én vagyok - írta Liszt a Párizsban élő Christina Belgiojoso hercegnőnek. Tisztában volt vele, hogy koncertjeivel forradalmasította a műfajt, varázslatos dimenziókat nyitott a zenében, közönségét euforikus hangulatba hozta, női hallgatóit pedig hisztérikus rajongásra késztette. A Liszt-koncertek és egyéb események közül kiemelkedő a tizenhárom éves csodagyereknek a kor divatos lovagregényei közül választott témára szerzett, Don Sanche, avagy a szerelem kastélya című operájának életre keltése. Két variáció is születik belőle. A nyom nélkül eltűnt párizsi ősbemutató Szeretni és szeretve lenni mottójú előadását csak 1977-ben követte újabb bemutató. A szegedi Nemzeti Színház társulatával Anger Ferenc rendezi a daljátékot. A kontraszt kedvéért a Kortárs Balett előadásában, Pál Tamás vezényletével a Dante-szimfónia is elhangzik. A koreográfus, Roberto Galvan megfogalmazása szerint „Liszt félt a menny zenei megkomponálásától, és otthagyott minket, a mennyei élet után áhítozókat a purgatórium kapujában". - A muzikalitást és egyéni hangvételt sejtető, koraérett operát, annak ellenére, hogy a későbbi zsenit még csak felvillantja, kötelességünk a jubileum évében bemutatni - nyilatkozza Nicolaus Richter, az általam megkeresett bayreuthi karmester. A Miskolcon és Bayreuthban június-júliusban bemutatandó koprodukció, az opera második feldolgozása, melyben a rendezés német, akárcsak néhány énekes, a Miskolci Szimfonikusok és a színpadi munka magyar, az új zenei módosítások miatt (Gerhard Krammer zeneszerző) a zene osztrák is, és a kassai állami színház zenekari részvétele következtében szlovák is. Nem maradt ránk, csak egy-két stúdiófelvétel, Pál Tamás 1985-ös feldolgozása (Hamari Júliával, Gáti Istvánnal), majd egy londoni előadás. Mi most megkíséreljük, hogy e romantikus lovagtémát Liszt szellemében jelenítsük meg. Liszt mai mércével nem is mérhető, európai gondolkodású, megjelenésű, kivételes kvalitású polihisztor művész volt. Valójában az első európai zenepolitikus. Megújította a zongorajátékot, akárcsak Paganini a hegedűjátékot. Új színeket alkalmazott, és zeneszerzőként az új zenei irányzatok előfutára lett. Korunknak megfelelő kifejezéssel élve popsztár volt. Bayreuth város kulturális életében abszolút tisztelet és érdeklődés övezi. Hányszor megmentette Wagnert biztatással vagy technikai javaslatokkal! Bayreuth és ünnepi játékai ma nem léteznének Liszt nélkül. A fesztivál programja olyan feszes, hogy Bayreuth nem vehetett részt a Liszt-megemlékezésben. Anno Liszt nem kapta meg a megérdemelt elismerést, ezért is szerencse, hogy Bayreuth ma kitehet magáért. A Pierre Boulez szellemi környezetéből jövő osztrák zeneszerző, Gerhard Krammer jelentős szerepet kapott a Don Sanchez-koprodukció partitúrájának átrendezésében és a recitativók kortárs hangzásmegfogalmazásában. A recitativók stílustörést mutattak az opera áriáival, viszont a cselekményre szükség van az opera fonalának megértéséhez, így újra kellett őket komponálni. Szükség volt továbbá egy, a második felvonást bevezető átmeneti zenei betétre, amit szintén én írtam - mondja a zeneszerző. Ez balettre is alkalmas, aminek a német rendező különösen örül. Stílustörés? A koraérett zeneszerző, Liszt hiányossága? Lehet, hogy igen, mégsem így fogalmaznék! Inkább kvalitásait hangsúlyoznám. Azt, hogy Liszt rövid tézisekben drámaiságot tudott kifejezni, ha nem is oly meggyőzőt, mint ami az érzelmi élet érettsége következtében Freud után egy felnőtt zeneszerzőtől lenne elvárható. Az ő drámaisága inkább gyermeki kíváncsiságból fakad, de azon belül is friss, kissé rámenős, poentírozott, harmonikus és szellemes, mint azt egy helyen indulószerű muzsikája is aláhúzza. Ha belülről már készen áll a pap, miért ne viseljen illő viseletet is? - kérdezte Liszt, amikor egy római kolostorban az egyház mellett tette le a voksát. Halotti miséjén Bruckner fantáziált orgonán a Parsifal-ból. Reviczky Katalin (Bécs)
311 Búbánat 2011-03-27 15:05:21
Március 24-én, pénteken Liszt-estnek adott otthont a Thália Színház. Egy-egy különleges produkciót hozott magával a Szegedi Nemzeti Színház opera társulata és a Szegedi Kortárs Balett – mindkettő a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös bemutató volt: az első részben a gyermekkorban komponált „tündéropera”, a Don Sanche került színre, szünet után a Dante- szimfónia témáira inspirált, megkoreografált táncjátékban gyönyörködhettünk (ennek zenéje nem élőben szólalt meg, hanem CD-ről, hangszórókon át jutott el hozzánk). A [url] http://www.szinhaz.szeged.hu/sznsz/hirek/hirek-esemenyek/2011/03/22/don-sanche-es-dante-szimfonia-szegedrol; Délmagyarország honlapján [/url] Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója nyilatkozik a felkérés előzményeiről: a Budapesti Tavaszi Fesztivál a nyáron kereste meg őket, hogy a tavaly nagy sikert aratott operaprodukciójukhoz, az Ory grófjához hasonlóan idén, a Liszt-emlékévben is tudnának-e valamilyen hasonló előadást létrehozni. Liszt Ferenc életművéből következően ez nem lehetett más, mint gyermekkorában írt egyetlen operája, a Don Sanche. A történethez tartozik, hogy a tavalyi Rossini-produkció sikere nyomán Anger Ferenc rendező személyéhez is ragaszkodtak. Mivel a Don Sanche nem egy teljes estét betöltő darab, ezért a fesztivál szervezői, régi tervüket megvalósítva, a Szegedi Kortárs Balettet is felkérték egy új produkcióra – fogalmazott a főigazgató. Bevallom, elsősorban az operaritkaság vonzott, miatta látogattam el a Tháliába. Hozzám közelebb áll az opera műfaja a baletténál, így erről a darabról részletesebben szólok. A Don Sanche, ou le chateau d’amour első előadása 1825. október 17-én, öt nappal Liszt 14. születésnapja előtt volt. Az előadást Rodolphe Kreutzer, a Párizsi Opera zeneigazgatója vezényelte, a címszerepet pedig a kitűnő tenorista, Adolphe Nourrit énekelte, s az ő személye növelte a produkció súlyát. Alan Walker: Liszt Ferenc. A virtuóz évek, 1811-1847 című kötetében olvashatjuk azt is, hogy a partitúra előszavában Théaulon és Rancé a következőképpen védik nem éppen szerencsés librettójukat: „Olyan jeleneteket igyekeztünk kínálni a ragyogó ifjú muzsikusnak, kinek talentumából született a partitúra, hogy sokoldalú tehetségét a legkülönfélébb oldaláról bemutathassa. Ezért írtunk féltékenységi jelenet után a gondtalan békét árasztó képet; a boldogság dallamait és a szerelem himnuszát a legmélyebb fájdalom kifejezése követi. Úgy érezzük, tartozunk ezekkel a megjegyzésekkel az emelkedett szellemű társaság tagjainak, akik esetleg nem sok kapcsolatot látnak e szerény opera egyes jelenetei között. A muzsika kedvéért ezúttal egészen eltekintettünk a költészet kívánságaitól. A hírneves Liszt iránti érdeklődés elhallgattatta szerzői hiúságunkat.” Az őszinte beismerés lefegyverzi a kritikust. A Don Sanche-ot összesen négy előadás után levették a műsorról s több mint százötven évig nem is játszották (modern kori bemutatója 1977-ben volt Londonban). Liszt maga abban a hitben halt meg, hogy a mű az Académia Rayale-ban pusztító 1873-as tűzvész idején elveszett, 1903-ban azonban a francia tudós, Jean Chantavoine a Párizsi Opera könyvtárában megtalálta a szépen bekötött, kétrészes kéziratot. Amikor pár éve a kolozsvári társulat előadásában itthon előadták a darabot (amit a Duna TV felvett) Selmeci György zenei vezető a következőket mondta: Don Sanche avagy a szerelem kastélya című egyfelvonásos, kétrészes opera a csodagyermek Liszt első, nagy külföldi tanulmányútján született. Témáját a kor divatos lovagregényei közül választotta a 13 éves szerző. Többen ifjúkori zsengék közé sorolják a művet, a "színházi ember azonban hamar észlelheti a partitúrából áradó tehetséget, a muzikalitást, az egyéni hangütést". Péntek este a Tháliában ennek a varázslatnak lehetett tanúja a közönség. Hatalmas érdeklődés, felfokozott várakozás mellett (zsúfolásig megtelt a színház nézőtere) kezdődött el az előadás. A zene elragadó, nagyon dallamos, szépen meghangszerelt. Pál Tamás karmestert és zenekarát, meg az énekeseket, dicséri a zenei megvalósítás, Anger Ferencet a színpadra állítás sikere, ugyanis nem akadt olyan jelenet-részlet, melynek zenei, vokális és színpadi megvalósítását, színgazdagságát, mozgalmasságát, látványvilágát ne fogadtunk volna hatalmas tetszéssel, tapsokkal. A mintegy kilencvenpercnyi időtartamú opera teli van pompás énekelnivalókkal, áriákkal, duettekkel, szép kórusrészletekkel. Hozzátenném, hogy a kórustagok mindegyike önállóan, kisebb szerepet is eljátszott a színen. Számomra az egyik legzseniálisabb jelenete az operának egy bravúrosan megkomponált közjáték, ami nem más mint hárfa- és zenekar kíséretes hatalmas kórustétel. Anger Ferenc rendezőé és munkatársaié az ötlet és a kivitelezés (díszlet: Szendrényi Éva, jelmez: Zöldy Z. Gergely), ami igen hatásos: a zenekar lent az árokban játszik, de a hárfának fent a színpad jobb szélén van funkciója: a jelenet során először csak egy bravúros hárfa-szólót hallunk, melyből fokozatosan versenymű bontakozik ki: csodás dallamok csendülnek fel, „mennyei” harmóniák. Nemsokára feltűnnek a színen a nőikar tagjai: egyenként lépnek be, mindegyikük mulatságos módon, groteszk mozgással egy kisméretű hárfa-utánzatot gördítenek maguk előtt, míg a férfikarból kikerült kísérőjük kis kerekeken ülőkéket tolnak be, ezeken foglalnak majd helyet a szívük hölgyei, akik - „tündéri” lenge viseletükben – jól begyakorolt csukló- és kézmozdulatokkal, lábuk között a hangszerrel - imitálják a hárfán való muzsikálást. S közben mindnyájan gyönyörűen éneklik több strófás versszövegüket a hárfaszólón már megismert dallamra. Aztán a női kar - a lovagjaik énekének bekapcsolódásával - fokozatosan vegyeskarrá alakul át; egy „igazi” hárfa játszik mellettük a színpad szélén, amíg a zenekar lent szól. Elkezdődik egy „felelgetés”: hol az énekkar, hol a hárfa, hol a zenekar viszi a prímet, majd a teljes ének-hárfa-zenekar együttese felerősíti a hatást. Igen érett megoldásra vall mindez. A hangszerelés szinte teljesen Rossinit idézi. Briliáns a színpadi megvalósítás. Ennek a mintegy negyedórás kórus-hárfa-zenekar betétnek volt szerintem a legnagyobb - átütő – sikere. (Amikor hazafelé tartottam, az úton csak ennek a dallamát dudorásztam végig.) Különben eredeti (francia) nyelven került bemutatásra a darab - magyar felirattal. László Boldizsár énekelte a címszerepet, kiválóan: énekhangja ezúttal is gyönyörű, játéka könnyed, felszabadult. Ugyanez mondható el a meghódítani kívánt kedvese, szerelme, Elzíre hercegnő alakítójáról, Mester Viktóriáról is, akit káprázatos jelmezében eleinte alig ismertem fel; amíg a tenor a rendezés szerint mesebeli, de mégis mai környezetben, egy egzisztenciálisan szegény, csórót jelenít meg szakadt pulcsijában, addig a hercegnő a francia trikolor színeit is magába foglaló, népies keletű, több rétegű szoknyaviseletben csapong, hisztizik udvarhölgye kíséretében. Eleinte tartózkodó, sőt ellenséges Don Sansche irányában, nem akarja magát elkötelezni és nem hajlandó vele tartani a szerelem kastélyába (amit itt egy zártkörű „piros ház”-féle jelenít meg). A bejáratnál kidobó ember meg egy „harcias” menyecske állnak őrt: mindenfajta jöttment párosan érkezik: prosti, tisztes polgár, tisztviselő, üzletember, bankár, árus, kereskedő, utcaseprő, kofa, koldus, hajléktalan, nyomorék, vak – de mindegyikük csak kedvesével párban mehet be, szerelmüket és közös hajlandóságukat igazolni kell: egy cédulát adnak le a bejáratnál. A homo-pároknak és magányos figuráknak tilos a bemenet. Mindezeket a figurákat a beöltöztetett énekkar tagjai fantasztikus mozgás-koreográfiát bemutatva játsszák el. Ahogy a cselekmény bonyolódik, felbukkan Alidoro, a varázsló, akinek a furfangos segítségével (Kálmán Péter ragyogó alakítása) a darab végére a fiatalok egymásra találnak, és ők is együtt boldogan léphetik át a „szerelem kastélya” bejáratának vigyázva őrzött küszöbét. Az opera örömteli kórussal zárul. A zenés mesejátékban a kisebb szerepek is remekül „ki vannak találva”. Liszt zenéje a korabeli belcanto stílusvilágát (Rossini, Auber) idézi. A hangszerelés is igen kiváló munka. A Don Sanche színpadra állítása a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek tolmácsolásában bravúros fegyvertény: az ügyes dramaturgiához, az ötletes rendezéshez és a nagyszerű muzsikához pompás látványvilág társul: olyan kaleidoszkópszerű ez, hol színesen kavargó változások gyors egymásutánját látjuk a színpadon. A szegedi társulat bemutatkozása kiválóan sikerült: hatalmas erőfeszítésüket megérdemelt ünneplésben, ovációkban részesítettük. Megismerhettük Liszt Ferenc gyermekkori zsengéjét, mely már magában rejti a későbbi géniusz csíráit. Elismerés illeti érte a produkció létrehozóit, alkotóit. Színvonalában is méltó folytatását kaptuk a tavaly bemutatott Ory grófjának. Röviden a másik színre került alkotásról. Érdekes, hogy a monumentális Dante-szimfónia előadását Liszt eredetileg a ma divatos félig szcenírozott formában képzelte el. A zenekarra, női karra és szoprán szólóra készült kompozíció az 1850-es évek derekán készült el. Liszt úgy képzelte, hogy bemutatójához – valamiféle összművészetként – vetített állóképeket, úgynevezett diorámákat készíttet Buonaventura Genelli festőművésszel; ám ettől végül elállt. A táncjáték koreográfiája Roberto Galvan munkája, aki a következő gondolatok jegyében fogant alkotást álmodott színpadra: „ Liszt Dante szimfóniája inspirációjára reagálva fog megszületni a mű a modern emberről, értékeinkről és a ’Zeitgeist’-ről, arról a korszellemről, melyben élünk. A mű a pokol mélyén kavargó és témáinak visszhangjára épülő tételei inspiráltak az emberiség ironikus hanyatlásának vizionálására. A hely, ahol Érosz és Thanatosz állhatatosan birkózva küzdenek a hatalomért, elpusztítva a kéjt, ahelyett, hogy vágyaikat keltenének, megölik azt, ahelyett, hogy a szebb jövő reményét hoznák. A purgatóriumban magányt, elszigeteltséget és kommunikációhiányt látok, egy olyan világot, melyet a média globalizál. Ezt érdemli az ember azért, hogy humanitásától önmagát elrabolja, retteg a nyílt, szemtől szembeni érintkezéstől. A magány blogja ez, melyben az emberek belső világukat idegeneknek tárják fel, eldobva az együttlét intimitását. […]” Mint említettem a zene CD-ről szólalt meg, a Szegedi Kortárs Balett előadására a szünet után megfogyatkozott az érdeklődés: eléggé foghíjas maradt a nézőtér. Ennek ellenére, akik ott maradtak, igen nagy élményhez jutottak a kiváló táncos-produkció révén. A díszlet, jelmez Molnár Zsuzsanna munkája, a fényért – akárcsak az opera előadásában – Stadler Ferenc volt a felelős. A Prológus, a Purgatórium, a Pokol és a Paradicsom tételekre alkotott koreográfiát professzionális szinten mutatta be a társulat, az együttműködő partner a Nemzeti Táncszínházzal karöltve. Ezért az érdekes bemutatóért nagy köszönet illeti a létrehozókat, így Pataki András balettigazgatót és Juronics Tamás művészeti igazgatót, és természetesen a kiváló balettművészeket: Dante szerepében Csetényi Vencel, Beatriceként Markovics Ágnes, valamint Czár Gergely, Haller János, Finta Gábor, Fehér Laura és a többi nagyszerű táncművész produkciói ragadtatták tapsokra a nézőket. És részemről is, pedig eddig nem igen lelkesedtem a „kortárs” balettért, csak elragadtatásomat fejezhetem ki a kapott vizuális – és zenei - élményért! Végezetül megint a koreográfus, a kitűnő betanítási munkát végzett Roberto Galván szavait idézem, ami a tartalmas műsorfüzetben olvasható: „Az immár beláthatatlan jövőben új szellemi értékek vajúdásának vagyunk tanúi. Érzésem szerint a társadalom összes ismert aspektusa újradefiniálásra szorul, mely minket, az emberi fajt ugyanúgy megrémít, mint Lisztet a mennyország víziójának komponálása; talán könnyebb fájdalmat és depressziót ábrázolni, mint békét és reményt.” Ma este a Thália Színházban még egyszer színpadra kerül a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös mindkét szegedi produkció. Aki pénteken elmulasztotta, itt az alkalom, hogy bepótolja. Igen szép, emlékezetes zenei és vizuális élményekhez juthat.
Március 24-én, pénteken Liszt-estnek adott otthont a Thália Színház. Egy-egy különleges produkciót hozott magával a Szegedi Nemzeti Színház opera társulata és a Szegedi Kortárs Balett – mindkettő a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös bemutató volt: az első részben a gyermekkorban komponált „tündéropera”, a Don Sanche került színre, szünet után a Dante- szimfónia témáira inspirált, megkoreografált táncjátékban gyönyörködhettünk (ennek zenéje nem élőben szólalt meg, hanem CD-ről, hangszórókon át jutott el hozzánk). A [url] http://www.szinhaz.szeged.hu/sznsz/hirek/hirek-esemenyek/2011/03/22/don-sanche-es-dante-szimfonia-szegedrol; Délmagyarország honlapján [/url] Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója nyilatkozik a felkérés előzményeiről: a Budapesti Tavaszi Fesztivál a nyáron kereste meg őket, hogy a tavaly nagy sikert aratott operaprodukciójukhoz, az Ory grófjához hasonlóan idén, a Liszt-emlékévben is tudnának-e valamilyen hasonló előadást létrehozni. Liszt Ferenc életművéből következően ez nem lehetett más, mint gyermekkorában írt egyetlen operája, a Don Sanche. A történethez tartozik, hogy a tavalyi Rossini-produkció sikere nyomán Anger Ferenc rendező személyéhez is ragaszkodtak. Mivel a Don Sanche nem egy teljes estét betöltő darab, ezért a fesztivál szervezői, régi tervüket megvalósítva, a Szegedi Kortárs Balettet is felkérték egy új produkcióra – fogalmazott a főigazgató. Bevallom, elsősorban az operaritkaság vonzott, miatta látogattam el a Tháliába. Hozzám közelebb áll az opera műfaja a baletténál, így erről a darabról részletesebben szólok. A Don Sanche, ou le chateau d’amour első előadása 1825. október 17-én, öt nappal Liszt 14. születésnapja előtt volt. Az előadást Rodolphe Kreutzer, a Párizsi Opera zeneigazgatója vezényelte, a címszerepet pedig a kitűnő tenorista, Adolphe Nourrit énekelte, s az ő személye növelte a produkció súlyát. Alan Walker: Liszt Ferenc. A virtuóz évek, 1811-1847 című kötetében olvashatjuk azt is, hogy a partitúra előszavában Théaulon és Rancé a következőképpen védik nem éppen szerencsés librettójukat: „Olyan jeleneteket igyekeztünk kínálni a ragyogó ifjú muzsikusnak, kinek talentumából született a partitúra, hogy sokoldalú tehetségét a legkülönfélébb oldaláról bemutathassa. Ezért írtunk féltékenységi jelenet után a gondtalan békét árasztó képet; a boldogság dallamait és a szerelem himnuszát a legmélyebb fájdalom kifejezése követi. Úgy érezzük, tartozunk ezekkel a megjegyzésekkel az emelkedett szellemű társaság tagjainak, akik esetleg nem sok kapcsolatot látnak e szerény opera egyes jelenetei között. A muzsika kedvéért ezúttal egészen eltekintettünk a költészet kívánságaitól. A hírneves Liszt iránti érdeklődés elhallgattatta szerzői hiúságunkat.” Az őszinte beismerés lefegyverzi a kritikust. A Don Sanche-ot összesen négy előadás után levették a műsorról s több mint százötven évig nem is játszották (modern kori bemutatója 1977-ben volt Londonban). Liszt maga abban a hitben halt meg, hogy a mű az Académia Rayale-ban pusztító 1873-as tűzvész idején elveszett, 1903-ban azonban a francia tudós, Jean Chantavoine a Párizsi Opera könyvtárában megtalálta a szépen bekötött, kétrészes kéziratot. Amikor pár éve a kolozsvári társulat előadásában itthon előadták a darabot (amit a Duna TV felvett) Selmeci György zenei vezető a következőket mondta: Don Sanche avagy a szerelem kastélya című egyfelvonásos, kétrészes opera a csodagyermek Liszt első, nagy külföldi tanulmányútján született. Témáját a kor divatos lovagregényei közül választotta a 13 éves szerző. Többen ifjúkori zsengék közé sorolják a művet, a "színházi ember azonban hamar észlelheti a partitúrából áradó tehetséget, a muzikalitást, az egyéni hangütést". Péntek este a Tháliában ennek a varázslatnak lehetett tanúja a közönség. Hatalmas érdeklődés, felfokozott várakozás mellett (zsúfolásig megtelt a színház nézőtere) kezdődött el az előadás. A zene elragadó, nagyon dallamos, szépen meghangszerelt. Pál Tamás karmestert és zenekarát, meg az énekeseket, dicséri a zenei megvalósítás, Anger Ferencet a színpadra állítás sikere, ugyanis nem akadt olyan jelenet-részlet, melynek zenei, vokális és színpadi megvalósítását, színgazdagságát, mozgalmasságát, látványvilágát ne fogadtunk volna hatalmas tetszéssel, tapsokkal. A mintegy kilencvenpercnyi időtartamú opera teli van pompás énekelnivalókkal, áriákkal, duettekkel, szép kórusrészletekkel. Hozzátenném, hogy a kórustagok mindegyike önállóan, kisebb szerepet is eljátszott a színen. Számomra az egyik legzseniálisabb jelenete az operának egy bravúrosan megkomponált közjáték, ami nem más mint hárfa- és zenekar kíséretes hatalmas kórustétel. Anger Ferenc rendezőé és munkatársaié az ötlet és a kivitelezés (díszlet: Szendrényi Éva, jelmez: Zöldy Z. Gergely), ami igen hatásos: a zenekar lent az árokban játszik, de a hárfának fent a színpad jobb szélén van funkciója: a jelenet során először csak egy bravúros hárfa-szólót hallunk, melyből fokozatosan versenymű bontakozik ki: csodás dallamok csendülnek fel, „mennyei” harmóniák. Nemsokára feltűnnek a színen a nőikar tagjai: egyenként lépnek be, mindegyikük mulatságos módon, groteszk mozgással egy kisméretű hárfa-utánzatot gördítenek maguk előtt, míg a férfikarból kikerült kísérőjük kis kerekeken ülőkéket tolnak be, ezeken foglalnak majd helyet a szívük hölgyei, akik - „tündéri” lenge viseletükben – jól begyakorolt csukló- és kézmozdulatokkal, lábuk között a hangszerrel - imitálják a hárfán való muzsikálást. S közben mindnyájan gyönyörűen éneklik több strófás versszövegüket a hárfaszólón már megismert dallamra. Aztán a női kar - a lovagjaik énekének bekapcsolódásával - fokozatosan vegyeskarrá alakul át; egy „igazi” hárfa játszik mellettük a színpad szélén, amíg a zenekar lent szól. Elkezdődik egy „felelgetés”: hol az énekkar, hol a hárfa, hol a zenekar viszi a prímet, majd a teljes ének-hárfa-zenekar együttese felerősíti a hatást. Igen érett megoldásra vall mindez. A hangszerelés szinte teljesen Rossinit idézi. Briliáns a színpadi megvalósítás. Ennek a mintegy negyedórás kórus-hárfa-zenekar betétnek volt szerintem a legnagyobb - átütő – sikere. (Amikor hazafelé tartottam, az úton csak ennek a dallamát dudorásztam végig.) Különben eredeti (francia) nyelven került bemutatásra a darab - magyar felirattal. László Boldizsár énekelte a címszerepet, kiválóan: énekhangja ezúttal is gyönyörű, játéka könnyed, felszabadult. Ugyanez mondható el a meghódítani kívánt kedvese, szerelme, Elzíre hercegnő alakítójáról, Mester Viktóriáról is, akit káprázatos jelmezében eleinte alig ismertem fel; amíg a tenor a rendezés szerint mesebeli, de mégis mai környezetben, egy egzisztenciálisan szegény, csórót jelenít meg szakadt pulcsijában, addig a hercegnő a francia trikolor színeit is magába foglaló, népies keletű, több rétegű szoknyaviseletben csapong, hisztizik udvarhölgye kíséretében. Eleinte tartózkodó, sőt ellenséges Don Sansche irányában, nem akarja magát elkötelezni és nem hajlandó vele tartani a szerelem kastélyába (amit itt egy zártkörű „piros ház”-féle jelenít meg). A bejáratnál kidobó ember meg egy „harcias” menyecske állnak őrt: mindenfajta jöttment párosan érkezik: prosti, tisztes polgár, tisztviselő, üzletember, bankár, árus, kereskedő, utcaseprő, kofa, koldus, hajléktalan, nyomorék, vak – de mindegyikük csak kedvesével párban mehet be, szerelmüket és közös hajlandóságukat igazolni kell: egy cédulát adnak le a bejáratnál. A homo-pároknak és magányos figuráknak tilos a bemenet. Mindezeket a figurákat a beöltöztetett énekkar tagjai fantasztikus mozgás-koreográfiát bemutatva játsszák el. Ahogy a cselekmény bonyolódik, felbukkan Alidoro, a varázsló, akinek a furfangos segítségével (Kálmán Péter ragyogó alakítása) a darab végére a fiatalok egymásra találnak, és ők is együtt boldogan léphetik át a „szerelem kastélya” bejáratának vigyázva őrzött küszöbét. Az opera örömteli kórussal zárul. A zenés mesejátékban a kisebb szerepek is remekül „ki vannak találva”. Liszt zenéje a korabeli belcanto stílusvilágát (Rossini, Auber) idézi. A hangszerelés is igen kiváló munka. A Don Sanche színpadra állítása a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek tolmácsolásában bravúros fegyvertény: az ügyes dramaturgiához, az ötletes rendezéshez és a nagyszerű muzsikához pompás látványvilág társul: olyan kaleidoszkópszerű ez, hol színesen kavargó változások gyors egymásutánját látjuk a színpadon. A szegedi társulat bemutatkozása kiválóan sikerült: hatalmas erőfeszítésüket megérdemelt ünneplésben, ovációkban részesítettük. Megismerhettük Liszt Ferenc gyermekkori zsengéjét, mely már magában rejti a későbbi géniusz csíráit. Elismerés illeti érte a produkció létrehozóit, alkotóit. Színvonalában is méltó folytatását kaptuk a tavaly bemutatott Ory grófjának. Röviden a másik színre került alkotásról. Érdekes, hogy a monumentális Dante-szimfónia előadását Liszt eredetileg a ma divatos félig szcenírozott formában képzelte el. A zenekarra, női karra és szoprán szólóra készült kompozíció az 1850-es évek derekán készült el. Liszt úgy képzelte, hogy bemutatójához – valamiféle összművészetként – vetített állóképeket, úgynevezett diorámákat készíttet Buonaventura Genelli festőművésszel; ám ettől végül elállt. A táncjáték koreográfiája Roberto Galvan munkája, aki a következő gondolatok jegyében fogant alkotást álmodott színpadra: „ Liszt Dante szimfóniája inspirációjára reagálva fog megszületni a mű a modern emberről, értékeinkről és a ’Zeitgeist’-ről, arról a korszellemről, melyben élünk. A mű a pokol mélyén kavargó és témáinak visszhangjára épülő tételei inspiráltak az emberiség ironikus hanyatlásának vizionálására. A hely, ahol Érosz és Thanatosz állhatatosan birkózva küzdenek a hatalomért, elpusztítva a kéjt, ahelyett, hogy vágyaikat keltenének, megölik azt, ahelyett, hogy a szebb jövő reményét hoznák. A purgatóriumban magányt, elszigeteltséget és kommunikációhiányt látok, egy olyan világot, melyet a média globalizál. Ezt érdemli az ember azért, hogy humanitásától önmagát elrabolja, retteg a nyílt, szemtől szembeni érintkezéstől. A magány blogja ez, melyben az emberek belső világukat idegeneknek tárják fel, eldobva az együttlét intimitását. […]” Mint említettem a zene CD-ről szólalt meg, a Szegedi Kortárs Balett előadására a szünet után megfogyatkozott az érdeklődés: eléggé foghíjas maradt a nézőtér. Ennek ellenére, akik ott maradtak, igen nagy élményhez jutottak a kiváló táncos-produkció révén. A díszlet, jelmez Molnár Zsuzsanna munkája, a fényért – akárcsak az opera előadásában – Stadler Ferenc volt a felelős. A Prológus, a Purgatórium, a Pokol és a Paradicsom tételekre alkotott koreográfiát professzionális szinten mutatta be a társulat, az együttműködő partner a Nemzeti Táncszínházzal karöltve. Ezért az érdekes bemutatóért nagy köszönet illeti a létrehozókat, így Pataki András balettigazgatót és Juronics Tamás művészeti igazgatót, és természetesen a kiváló balettművészeket: Dante szerepében Csetényi Vencel, Beatriceként Markovics Ágnes, valamint Czár Gergely, Haller János, Finta Gábor, Fehér Laura és a többi nagyszerű táncművész produkciói ragadtatták tapsokra a nézőket. És részemről is, pedig eddig nem igen lelkesedtem a „kortárs” balettért, csak elragadtatásomat fejezhetem ki a kapott vizuális – és zenei - élményért! Végezetül megint a koreográfus, a kitűnő betanítási munkát végzett Roberto Galván szavait idézem, ami a tartalmas műsorfüzetben olvasható: „Az immár beláthatatlan jövőben új szellemi értékek vajúdásának vagyunk tanúi. Érzésem szerint a társadalom összes ismert aspektusa újradefiniálásra szorul, mely minket, az emberi fajt ugyanúgy megrémít, mint Lisztet a mennyország víziójának komponálása; talán könnyebb fájdalmat és depressziót ábrázolni, mint békét és reményt.” Ma este a Thália Színházban még egyszer színpadra kerül a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös mindkét szegedi produkció. Aki pénteken elmulasztotta, itt az alkalom, hogy bepótolja. Igen szép, emlékezetes zenei és vizuális élményekhez juthat.
310 Búbánat 2011-01-30 12:34:49
„Máshol a közönséggel van dolgom, de Magyarországon a nemzethez szólok” MNO.hu 2011. január 29. 07:00 Pálffy Renáta „Ó, én dicsőséges és drága Magyarországom, kerüljön bár sok erőfeszítésembe, méltó leszek hozzád, és tihozzátok, szeretett honfitársaim” – írta 1840-ben Liszt Ferenc. Magyarország szülöttjének vallotta magát, de nyitott volt számos más európai ország kultúrája iránt is, s mindenütt jelentősen hozzájárult a zenei kultúra fejlődéséhez. E hatást hivatott összefoglalni a Müpában megtekinthető „Liszt! Minden tekintetben. Életút-kiállítás 2011”, amely hat témakör köré csoportosítva ad ízelítőt egy maradandó hatású művész világából. Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel Liszt Ferenc a 19. század egyik legnagyobb zongoraművésze, merészen újító zeneszerző, karmester, pedagógus és zenei író. 200 éve, 1811. október 22-én született a Sopron vármegyei Doborjánban, az évforduló alkalmából meghirdették a Liszt-évet, és Európa-szerte különböző programok keretében tisztelegnek művészete előtt. A jubileumi kiállítások sorát hazánkban a Művészetek Palotájának életút-kiállítása nyitotta meg. Kezdetek és pályatársak Liszt Ferenc hatéves volt, amikor kiderült kivételes zenei tehetsége. Apja, Liszt Ádám tanította zongorázni, majd Bécsben Carl Czerny tanítványa volt. Először 1820 októberében lépett nyilvánosan a közönség elé Sopronban, 11 éves korában már nyilvános hangversenyeket adott. Egy évvel később – a család Nyugat-Európába indulása előtt – búcsúkoncertet tartott Bécsben, ahova meghívták Ludwig van Beethovent, aki az ifjú művész egyik példaképe volt. Emellett Liszt olyan pályatársakat és barátokat tudhatott maga mellett, mint Friedrich Chopin, Hector Berlioz, Robert Schuman és Richard Wagner. Első, nyomtatásban megjelent kompozíciója, egy variáció Anton Diabelli témájára 1824-ben Bécsben keletkezett. „A zongorám én vagyok” A Párizsban élő Liszt 1832-ben Paganini hegedűkoncertjein fellelkesülve lázas gyakorlással fejlesztette technikáját. Virtuóz játékával és lenyűgöző egyéniségével meghódította Európát. Az ünnepelt művész először 1839–1840 fordulóján látogatott haza Magyarországra, ahol Pest-Budán, Győrben és Sopronban adott koncertet. Mindenütt óriási lelkesedéssel fogadták. 1846-ban hosszabb hazai koncertkörútján Erdélybe is eljutott. Kolozsvárott négy hangversenyt adott. Körútjai során Liszt Európa szinte valamennyi országába eljutott, s olyan távoli tájakra is, mint Cork, Gibraltár, vagy épp Isztambul. Koncertműsorain dalátiratok is szerepeltek. Schubert műveiből több mint 50 átirat készült az 1840-es években. Ezek az eredeti daloknál is népszerűbbek volt. A szimfonikus programzene mestere Liszt már 1842-ben elnyerte a weimari nagyhercegtől a rendkívüli szolgálatban lévő udvari karmester címet. 1848. január végén le is telepedett a városban és több mint egy évtizedig ténylegesen ő irányította a város zenei életét. Már korábban is komponált néhány művet zenekari kísérettel, a szimfonikus zene azonban weimari karmestersége idején, az 1850-es években került munkásságának előterébe. Egytételes zenekari programdarabjaival, a 12 szimfonikus költeménnyel új műfajt teremtett. A weimari évek gyümölcse a Faust-szimfónia, a h-moll szonáta, valamint számos orgonamű és dal is. Az egyházi zene szolgálatában A vallásos érzület Lisztet egész életében végigkísérte, 1835-ben már cikket közölt az egyházi zene megreformálásáról, majd főként az 1860-as években – Rómába költözve – foglalkoztatta ez a téma. Két oratóriuma (Szent Erzsébet legendája, Krisztus), négy miséje, rekvieme, zsoltárai, motettái a szent szövegek mélységes átéléséről tanúskodnak. Az ősi hagyományokat ötvözte az új harmóniavilággal és formai újításokkal. Mester és tanítványai Apja halála után (1828) a fiatal Liszt zongoraoktatással kereste kenyerét. Ismert művésszé válásától kezdve azonban mindig ingyen tanított. 1835-ben a genfi konzervatóriumban is, weimari karmester korában kiváló muzsikusok pályakezdését segítette. 1869-től haláláig Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg életét, mindenütt tanítványok vették körül. 1857-ben alapító elnöke és tanára lett a budapesti Zeneakadémiának, és szolgálati lakásában tanított. A 14. Magyar rapszódiát Liszt legkedvesebb tanítványának, Hans von Bülow-nak, későbbi vejének ajánlotta, aki mint karmester, tanár, zeneszerző és zenekritikus is ragyogó pályát futott be. „Mint magyar hazámnak hű fia” Liszt Ferenc élete nagy részét távol töltötte szülőföldjétől, mégis ragaszkodott magyar állampolgárságához és hazájához. Anyanyelve német volt, de legszívesebben franciául írt és beszélt, ám számtalanszor kinyilvánította, hogy magyarnak tekinti magát. Az 1838-as pesti árvíz híre Velencében érte, amelynek kapcsán így írt: „Ó, én távoli vad hazám, ismeretlen barátaim! Széles nagy családom! Fájdalmad kiáltása visszahívott hozzád.” A művész Bécsben 24 ezer aranyforintot gyűjtött össze az árvízkárosultak javára. 1839–1840 fordulóján már ünnepelt virtuózként látogatott hazájába, ahol életre szóló fogadtatásban volt része. „Mindenütt máshol a közönséggel van dolgom, de Magyarországon a nemzethez szólok” – írta Festetich Leó grófnak 1840. március 22-én. Lipcséből, majd decemberben Manchesterből írt levelében így fogalmaz: „Minél inkább múlnak a napok, annál jobban növekszik a haza emléke a szívemben. Ó, én dicsőséges és drága Magyarországom, kerüljön bár sok erőfeszítésembe, méltó leszek hozzád, és tihozzátok, szeretett honfitársaim.” Műhelytitkok A kalandos életút legfontosabb állomásainak ismertetése mellett a látogató betekintést nyerhet a művész mindennapjaiba, magánéletébe: a kiállítást Liszt Ferenc emlékezetes pillanatit felelevenítő képek színesítik, láthatjuk pályatársait, magánéletének meghatározó szereplőit. Emellett találkozhatunk kéziratokat, zongorakivonatokat, eredeti kottákat bemutató felvételekkel. Egy-egy kiemelkedő fontosságú tárgy is felbukkan, mely a zenei zseni műhelytitkaiba ad betekintést: ezüst kottatartója, vagy épp úti zongorája, melyen lázasan gyakorolt koncertkörútjai során. Nagy hangsúlyt kap Liszt Ferenc kreativitásának érzékeltetése a kiemelt művek által, valamint hatása az utókor zenei kultúrájára, ezen belül a magyar zenei kultúráért kifejtett tevékenységének bemutatása. A kiállítás ugyanakkor nosztalgikus visszatekintés egy korszakra, melyben a magyar nemzet ügyének szolgálata kiemelt jelentőségűvé vált. Számos személyiséget említhetnénk, akik életük során elkötelezettek voltak hazánk iránt, közéjük tartozik Liszt Ferenc is, aki műveiben folyamatosan vallott hazafias érzelmeiről, életművével pedig nem múló dicsőséget hozott Magyarország számára. A kiállítás helyszíne: Művészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Megtekinthető: 2011. január 22. – május 31.
„Máshol a közönséggel van dolgom, de Magyarországon a nemzethez szólok” MNO.hu 2011. január 29. 07:00 Pálffy Renáta „Ó, én dicsőséges és drága Magyarországom, kerüljön bár sok erőfeszítésembe, méltó leszek hozzád, és tihozzátok, szeretett honfitársaim” – írta 1840-ben Liszt Ferenc. Magyarország szülöttjének vallotta magát, de nyitott volt számos más európai ország kultúrája iránt is, s mindenütt jelentősen hozzájárult a zenei kultúra fejlődéséhez. E hatást hivatott összefoglalni a Müpában megtekinthető „Liszt! Minden tekintetben. Életút-kiállítás 2011”, amely hat témakör köré csoportosítva ad ízelítőt egy maradandó hatású művész világából. Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel Liszt Ferenc a 19. század egyik legnagyobb zongoraművésze, merészen újító zeneszerző, karmester, pedagógus és zenei író. 200 éve, 1811. október 22-én született a Sopron vármegyei Doborjánban, az évforduló alkalmából meghirdették a Liszt-évet, és Európa-szerte különböző programok keretében tisztelegnek művészete előtt. A jubileumi kiállítások sorát hazánkban a Művészetek Palotájának életút-kiállítása nyitotta meg. Kezdetek és pályatársak Liszt Ferenc hatéves volt, amikor kiderült kivételes zenei tehetsége. Apja, Liszt Ádám tanította zongorázni, majd Bécsben Carl Czerny tanítványa volt. Először 1820 októberében lépett nyilvánosan a közönség elé Sopronban, 11 éves korában már nyilvános hangversenyeket adott. Egy évvel később – a család Nyugat-Európába indulása előtt – búcsúkoncertet tartott Bécsben, ahova meghívták Ludwig van Beethovent, aki az ifjú művész egyik példaképe volt. Emellett Liszt olyan pályatársakat és barátokat tudhatott maga mellett, mint Friedrich Chopin, Hector Berlioz, Robert Schuman és Richard Wagner. Első, nyomtatásban megjelent kompozíciója, egy variáció Anton Diabelli témájára 1824-ben Bécsben keletkezett. „A zongorám én vagyok” A Párizsban élő Liszt 1832-ben Paganini hegedűkoncertjein fellelkesülve lázas gyakorlással fejlesztette technikáját. Virtuóz játékával és lenyűgöző egyéniségével meghódította Európát. Az ünnepelt művész először 1839–1840 fordulóján látogatott haza Magyarországra, ahol Pest-Budán, Győrben és Sopronban adott koncertet. Mindenütt óriási lelkesedéssel fogadták. 1846-ban hosszabb hazai koncertkörútján Erdélybe is eljutott. Kolozsvárott négy hangversenyt adott. Körútjai során Liszt Európa szinte valamennyi országába eljutott, s olyan távoli tájakra is, mint Cork, Gibraltár, vagy épp Isztambul. Koncertműsorain dalátiratok is szerepeltek. Schubert műveiből több mint 50 átirat készült az 1840-es években. Ezek az eredeti daloknál is népszerűbbek volt. A szimfonikus programzene mestere Liszt már 1842-ben elnyerte a weimari nagyhercegtől a rendkívüli szolgálatban lévő udvari karmester címet. 1848. január végén le is telepedett a városban és több mint egy évtizedig ténylegesen ő irányította a város zenei életét. Már korábban is komponált néhány művet zenekari kísérettel, a szimfonikus zene azonban weimari karmestersége idején, az 1850-es években került munkásságának előterébe. Egytételes zenekari programdarabjaival, a 12 szimfonikus költeménnyel új műfajt teremtett. A weimari évek gyümölcse a Faust-szimfónia, a h-moll szonáta, valamint számos orgonamű és dal is. Az egyházi zene szolgálatában A vallásos érzület Lisztet egész életében végigkísérte, 1835-ben már cikket közölt az egyházi zene megreformálásáról, majd főként az 1860-as években – Rómába költözve – foglalkoztatta ez a téma. Két oratóriuma (Szent Erzsébet legendája, Krisztus), négy miséje, rekvieme, zsoltárai, motettái a szent szövegek mélységes átéléséről tanúskodnak. Az ősi hagyományokat ötvözte az új harmóniavilággal és formai újításokkal. Mester és tanítványai Apja halála után (1828) a fiatal Liszt zongoraoktatással kereste kenyerét. Ismert művésszé válásától kezdve azonban mindig ingyen tanított. 1835-ben a genfi konzervatóriumban is, weimari karmester korában kiváló muzsikusok pályakezdését segítette. 1869-től haláláig Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg életét, mindenütt tanítványok vették körül. 1857-ben alapító elnöke és tanára lett a budapesti Zeneakadémiának, és szolgálati lakásában tanított. A 14. Magyar rapszódiát Liszt legkedvesebb tanítványának, Hans von Bülow-nak, későbbi vejének ajánlotta, aki mint karmester, tanár, zeneszerző és zenekritikus is ragyogó pályát futott be. „Mint magyar hazámnak hű fia” Liszt Ferenc élete nagy részét távol töltötte szülőföldjétől, mégis ragaszkodott magyar állampolgárságához és hazájához. Anyanyelve német volt, de legszívesebben franciául írt és beszélt, ám számtalanszor kinyilvánította, hogy magyarnak tekinti magát. Az 1838-as pesti árvíz híre Velencében érte, amelynek kapcsán így írt: „Ó, én távoli vad hazám, ismeretlen barátaim! Széles nagy családom! Fájdalmad kiáltása visszahívott hozzád.” A művész Bécsben 24 ezer aranyforintot gyűjtött össze az árvízkárosultak javára. 1839–1840 fordulóján már ünnepelt virtuózként látogatott hazájába, ahol életre szóló fogadtatásban volt része. „Mindenütt máshol a közönséggel van dolgom, de Magyarországon a nemzethez szólok” – írta Festetich Leó grófnak 1840. március 22-én. Lipcséből, majd decemberben Manchesterből írt levelében így fogalmaz: „Minél inkább múlnak a napok, annál jobban növekszik a haza emléke a szívemben. Ó, én dicsőséges és drága Magyarországom, kerüljön bár sok erőfeszítésembe, méltó leszek hozzád, és tihozzátok, szeretett honfitársaim.” Műhelytitkok A kalandos életút legfontosabb állomásainak ismertetése mellett a látogató betekintést nyerhet a művész mindennapjaiba, magánéletébe: a kiállítást Liszt Ferenc emlékezetes pillanatit felelevenítő képek színesítik, láthatjuk pályatársait, magánéletének meghatározó szereplőit. Emellett találkozhatunk kéziratokat, zongorakivonatokat, eredeti kottákat bemutató felvételekkel. Egy-egy kiemelkedő fontosságú tárgy is felbukkan, mely a zenei zseni műhelytitkaiba ad betekintést: ezüst kottatartója, vagy épp úti zongorája, melyen lázasan gyakorolt koncertkörútjai során. Nagy hangsúlyt kap Liszt Ferenc kreativitásának érzékeltetése a kiemelt művek által, valamint hatása az utókor zenei kultúrájára, ezen belül a magyar zenei kultúráért kifejtett tevékenységének bemutatása. A kiállítás ugyanakkor nosztalgikus visszatekintés egy korszakra, melyben a magyar nemzet ügyének szolgálata kiemelt jelentőségűvé vált. Számos személyiséget említhetnénk, akik életük során elkötelezettek voltak hazánk iránt, közéjük tartozik Liszt Ferenc is, aki műveiben folyamatosan vallott hazafias érzelmeiről, életművével pedig nem múló dicsőséget hozott Magyarország számára. A kiállítás helyszíne: Művészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Megtekinthető: 2011. január 22. – május 31.
308 eccerű 2011-01-29 23:56:41
[url]http://www.szeged.hu/kultura/erdekessegek/8024-liszt-majom-szueletett-a-szegedi-vadasparkban.html;ez is Liszt[/url]
[url]http://www.szeged.hu/kultura/erdekessegek/8024-liszt-majom-szueletett-a-szegedi-vadasparkban.html;ez is Liszt[/url]
307 eccerű 2011-01-27 22:03:33 [Válasz erre: 306 Hangyász 2011-01-27 11:45:49]
ha tudnál egy példát hozni...
ha tudnál egy példát hozni...
306 Hangyász 2011-01-27 11:45:49 [Válasz erre: 304 eccerű 2011-01-26 23:55:07]
Szélsőséges elfogultságodban Árpi bácsi hasonló szerepeltetésén és az erről szóló tudósítás terjedelmén persze nem dohognál, ugye?
Szélsőséges elfogultságodban Árpi bácsi hasonló szerepeltetésén és az erről szóló tudósítás terjedelmén persze nem dohognál, ugye?
304 eccerű 2011-01-26 23:55:07 [Válasz erre: 302 Hangyász 2011-01-26 14:36:55]
Miféle tudósítás? Egy MTI hírről beszélek, amelyik a Liszt-év kapcsán ecseteli, milyen okosságokat mondott SP. Ha egy zenetörténész beszélt volna, akkor vagy nincs is MTI hír, vagy annyival elintézik, hogy tegnap este a .... koncertjével hivatalosan is megkezdődtek a Liszt-év eseményei.
Miféle tudósítás? Egy MTI hírről beszélek, amelyik a Liszt-év kapcsán ecseteli, milyen okosságokat mondott SP. Ha egy zenetörténész beszélt volna, akkor vagy nincs is MTI hír, vagy annyival elintézik, hogy tegnap este a .... koncertjével hivatalosan is megkezdődtek a Liszt-év eseményei.
303 eccerű 2011-01-26 23:52:17 [Válasz erre: 300 Búbánat 2011-01-26 01:07:11]
Akkor én egy másik koncerten jártam.
Akkor én egy másik koncerten jártam.
302 Hangyász 2011-01-26 14:36:55 [Válasz erre: 299 eccerű 2011-01-26 00:11:45]
Ha a beszédet XY zenetörténész mondja el, akkor XY-ről szól a tudósítás?
Ha a beszédet XY zenetörténész mondja el, akkor XY-ről szól a tudósítás?
301 Búbánat 2011-01-26 01:10:17
Ritka Liszt-mű csendül fel a Bartók rádióban január 30-án, vasárnap 21.15 órakor „Az emberi hang dicsérete” c. műsor részeként. Az adás második számaként elhangzik a nagyon ritkán hallható befejezetlen Liszt-oratórium: Szent Szaniszló. A cincinnati Music Hallban, a május fesztivál keretében elhangzott, James Conlon vezényelte 2003-as előadás felvételét a Telarc világpremierként jelentette meg CD-n. Liszt az 1860-as évek eleje óta dédelgette a Szent Szaniszló tervét, komponálását 1869-ben kezdte el, de 1886-ban bekövetkezett haláláig nem fejezte be ezt a művét. Az oratórium – amelyet némi túlzással és lokálpatrióta önzéssel akár a hagyományos lengyel-magyar barátság jegyében fogant alkotáskén is felfoghatunk – a XI. században élt krakkói püspökről szól, akit az uralkodó, II. (Merész) Boleszló kezdetben támogatott egyházmegyei térítőmunkájában és a klérus megújításában. A püspök és a király viszonya azonban idővel megromlott, s ellenségeskedésük odáig fajult, hogy Szaniszló kiközösítette az uralkodót, mire Boleszló a Szent Mihály templom oltáránál meggyilkoltatta a püspököt, testét megcsonkították, kezét-lábát levágták. A vértanút 1253-ban IV. Ince pápa Assisiben emelte a szentek sorába. Az oratóriumnak lényegében a fele – első és negyedik jelenete – készült el. A komor hangulatú nyitányt recitativo, kórustétel és egy zongorakíséretes mezzoária követi, aztán „lazításként” megszólal két polonéz. A negyedik részt zenekari előjáték vezeti be, a bűnbánó király a 129. zsoltár énekli, majd a Salve Polonia „himnusz” koronázza meg Szent Szaniszló töredékes legendáját, amely csonkaságában is egyórányi késő romantikus Liszt-zenével ajándékozza meg a különlegességekre vágyó hallgatókat. Egyébként a Liszt-év jegyében a Szent Szaniszló legendáját itthon is hallhatja majd a közönség: ezekben a napokban az Óbudai Danubia Zenekar szólistákkal kiegészülve, a Honvéd Együttes Férfikara (Strausz Kálmán karnagy vezetésével), Nagy László Adrián (orgona) közreműködésével CD-re rögzítik ezt az oratórium-töredéket. A későbbi előadás egyben lemezbemutató is lesz. Bartók Rádió, 2011.01.30. 21.15 Az emberi hang dicsérete Nyolc évszázad kantátái, miséi , oratóriumai Szerkesztő: M. Katalin 1. Palestrina: Marcell pápa miséje (Westminster Katedrális Kórusa, vez: David Hill), 2. Liszt: St. Stanislaus – oratórium Kristine Jepson, Donnie Ray Albert - ének, Michael Chertock - orgona, a May Fesztiválkórus és a Cincinnati Szimfonikus Zenekar Vezényel: James Conlon
Ritka Liszt-mű csendül fel a Bartók rádióban január 30-án, vasárnap 21.15 órakor „Az emberi hang dicsérete” c. műsor részeként. Az adás második számaként elhangzik a nagyon ritkán hallható befejezetlen Liszt-oratórium: Szent Szaniszló. A cincinnati Music Hallban, a május fesztivál keretében elhangzott, James Conlon vezényelte 2003-as előadás felvételét a Telarc világpremierként jelentette meg CD-n. Liszt az 1860-as évek eleje óta dédelgette a Szent Szaniszló tervét, komponálását 1869-ben kezdte el, de 1886-ban bekövetkezett haláláig nem fejezte be ezt a művét. Az oratórium – amelyet némi túlzással és lokálpatrióta önzéssel akár a hagyományos lengyel-magyar barátság jegyében fogant alkotáskén is felfoghatunk – a XI. században élt krakkói püspökről szól, akit az uralkodó, II. (Merész) Boleszló kezdetben támogatott egyházmegyei térítőmunkájában és a klérus megújításában. A püspök és a király viszonya azonban idővel megromlott, s ellenségeskedésük odáig fajult, hogy Szaniszló kiközösítette az uralkodót, mire Boleszló a Szent Mihály templom oltáránál meggyilkoltatta a püspököt, testét megcsonkították, kezét-lábát levágták. A vértanút 1253-ban IV. Ince pápa Assisiben emelte a szentek sorába. Az oratóriumnak lényegében a fele – első és negyedik jelenete – készült el. A komor hangulatú nyitányt recitativo, kórustétel és egy zongorakíséretes mezzoária követi, aztán „lazításként” megszólal két polonéz. A negyedik részt zenekari előjáték vezeti be, a bűnbánó király a 129. zsoltár énekli, majd a Salve Polonia „himnusz” koronázza meg Szent Szaniszló töredékes legendáját, amely csonkaságában is egyórányi késő romantikus Liszt-zenével ajándékozza meg a különlegességekre vágyó hallgatókat. Egyébként a Liszt-év jegyében a Szent Szaniszló legendáját itthon is hallhatja majd a közönség: ezekben a napokban az Óbudai Danubia Zenekar szólistákkal kiegészülve, a Honvéd Együttes Férfikara (Strausz Kálmán karnagy vezetésével), Nagy László Adrián (orgona) közreműködésével CD-re rögzítik ezt az oratórium-töredéket. A későbbi előadás egyben lemezbemutató is lesz. Bartók Rádió, 2011.01.30. 21.15 Az emberi hang dicsérete Nyolc évszázad kantátái, miséi , oratóriumai Szerkesztő: M. Katalin 1. Palestrina: Marcell pápa miséje (Westminster Katedrális Kórusa, vez: David Hill), 2. Liszt: St. Stanislaus – oratórium Kristine Jepson, Donnie Ray Albert - ének, Michael Chertock - orgona, a May Fesztiválkórus és a Cincinnati Szimfonikus Zenekar Vezényel: James Conlon
300 Búbánat 2011-01-26 01:07:11
Szerintem a Magyar fantázia volt a koncert csúcspontja. Miközben - még a délelőtti (zártkörű) zenekari próbán - Kocsis Zoltán vállon veregetve bemutatta nekünk Farkas Gábort, hozzátette: "én vagyok a konzulense". A zseniális, egyfajta Liszt-"zongoraverseny" (Magyar fantázia) remekmű. Az elhangzását követő felcsattanó tapsok és brávók vastapsba csaptak át - itt többségében nem az esti díszbe öltözött sznobok és meghívott díszvendégek gyülekezete lelkesedett Farkas Gábor zongorajátékához; a nyitó Liszt-hangversenyen szerintem kevesebben voltak, mint ezen a délelőtti főpróbán, hol teltház ünnepelte a zongoraművészt és a közreműködő Nemzeti Filharmonikusokat, élükön Kocsissal. Most "elkoptatott" jelzőket fogok használni: virtuozitás, a megszólalás ereje, a zenekarral való együttműködés, átütő hatás; mindez jelen volt Farkas Gábor Liszt Ferenchez méltó interpretációjában. Már a délelőtti zenekari próba szenzációs élményekkel ajándékozott meg, az esti díszhangverseny pedig tényleg felejthetetlen marad számomra. A koncerten az első Liszt-mű, ami elhangzott: „Amit a hegyen hallani” című szimfonikus költemény, melyet Victor Hugó költeménye ihletett; olyan színeket és árnyalatokat mutatott, amely jól példázta Liszt ízig-vérig romantikus lelkét, bámulatos hangfestő képességét és rendkívül kifejező hangszerelési megoldásait, amelyhez természetesen kellett Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar pontos előadása. A „Magyar fantáziát” mintegy keretbe foglalta az előbbi szimfonikus költemény és a következő, a záró számként felcsendült egyházizene-alkotás: a „Magyar koronázási mise”. Nehéz volt az előtte elhangzott darabok közönségsikerét elérnie, pedig a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) és a négy énekszólista (Kolonits Klára, Németh Judit, Horváth István, Bretz Gábor) igen felkészült a miséből: az énekkar homogén hangszíne, pontos és kifejező éneke vagy a hegedűszóló egyaránt elsőrangú volt, a zenekar – és az orgona - erőteljes hatása mellett a szólisták énekének kissé visszafogott előadásmódja ugyancsak dominált. Magam éppen harminckét évvel ezelőtt énekeltem először ezt a nevezetes Liszt-misét, s azóta nagyon sokszor. Most jó volt a csoda Koronázási misét ilyen elsőrangú tolmácsolásban mintegy „kívülről” hallgatnom és élveznem, és Liszt géniusza előtt ismételten hódolnom. Ez a nyitó hangverseny méltó kezdése volt a Liszt-évnek (nem feledkezve meg a hivatalos koncert előtt egy nappal előadott nagyszabású Krisztus-oratóriumról sem)! Várom a legalább ilyen szintű és minőségű további Liszt-hangversenyeket - nemcsak Pesten, hanem az egész országban is. Majd elfelejtettem, hogy köszönetet mondjak a Müpa vezetésének, hogy lehetővé tette sokunk (ezrek) számára a főpróbára való bejutást és a próbafolyamat követését. Nyugodtan kijelenthetem, felemelő élményekben volt részünk, mely, állítom, még az egyébként kiválóan sikerült esti koncert szép emlékeit is kissé háttérbe szorítja.
Szerintem a Magyar fantázia volt a koncert csúcspontja. Miközben - még a délelőtti (zártkörű) zenekari próbán - Kocsis Zoltán vállon veregetve bemutatta nekünk Farkas Gábort, hozzátette: "én vagyok a konzulense". A zseniális, egyfajta Liszt-"zongoraverseny" (Magyar fantázia) remekmű. Az elhangzását követő felcsattanó tapsok és brávók vastapsba csaptak át - itt többségében nem az esti díszbe öltözött sznobok és meghívott díszvendégek gyülekezete lelkesedett Farkas Gábor zongorajátékához; a nyitó Liszt-hangversenyen szerintem kevesebben voltak, mint ezen a délelőtti főpróbán, hol teltház ünnepelte a zongoraművészt és a közreműködő Nemzeti Filharmonikusokat, élükön Kocsissal. Most "elkoptatott" jelzőket fogok használni: virtuozitás, a megszólalás ereje, a zenekarral való együttműködés, átütő hatás; mindez jelen volt Farkas Gábor Liszt Ferenchez méltó interpretációjában. Már a délelőtti zenekari próba szenzációs élményekkel ajándékozott meg, az esti díszhangverseny pedig tényleg felejthetetlen marad számomra. A koncerten az első Liszt-mű, ami elhangzott: „Amit a hegyen hallani” című szimfonikus költemény, melyet Victor Hugó költeménye ihletett; olyan színeket és árnyalatokat mutatott, amely jól példázta Liszt ízig-vérig romantikus lelkét, bámulatos hangfestő képességét és rendkívül kifejező hangszerelési megoldásait, amelyhez természetesen kellett Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar pontos előadása. A „Magyar fantáziát” mintegy keretbe foglalta az előbbi szimfonikus költemény és a következő, a záró számként felcsendült egyházizene-alkotás: a „Magyar koronázási mise”. Nehéz volt az előtte elhangzott darabok közönségsikerét elérnie, pedig a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) és a négy énekszólista (Kolonits Klára, Németh Judit, Horváth István, Bretz Gábor) igen felkészült a miséből: az énekkar homogén hangszíne, pontos és kifejező éneke vagy a hegedűszóló egyaránt elsőrangú volt, a zenekar – és az orgona - erőteljes hatása mellett a szólisták énekének kissé visszafogott előadásmódja ugyancsak dominált. Magam éppen harminckét évvel ezelőtt énekeltem először ezt a nevezetes Liszt-misét, s azóta nagyon sokszor. Most jó volt a csoda Koronázási misét ilyen elsőrangú tolmácsolásban mintegy „kívülről” hallgatnom és élveznem, és Liszt géniusza előtt ismételten hódolnom. Ez a nyitó hangverseny méltó kezdése volt a Liszt-évnek (nem feledkezve meg a hivatalos koncert előtt egy nappal előadott nagyszabású Krisztus-oratóriumról sem)! Várom a legalább ilyen szintű és minőségű további Liszt-hangversenyeket - nemcsak Pesten, hanem az egész országban is. Majd elfelejtettem, hogy köszönetet mondjak a Müpa vezetésének, hogy lehetővé tette sokunk (ezrek) számára a főpróbára való bejutást és a próbafolyamat követését. Nyugodtan kijelenthetem, felemelő élményekben volt részünk, mely, állítom, még az egyébként kiválóan sikerült esti koncert szép emlékeit is kissé háttérbe szorítja.
299 eccerű 2011-01-26 00:11:45 [Válasz erre: 298 Hangyász 2011-01-24 12:07:22]
Nem tudom, ki írta, nem is érdekel. Az érdekel, hogy a nyitókoncertről szóló hír nem a Liszt-évről szól, hanem SP-ról, és ez elég szomorú.
Nem tudom, ki írta, nem is érdekel. Az érdekel, hogy a nyitókoncertről szóló hír nem a Liszt-évről szól, hanem SP-ról, és ez elég szomorú.
298 Hangyász 2011-01-24 12:07:22 [Válasz erre: 297 eccerű 2011-01-23 00:31:47]
Azt talán még te sem gondolod, hogy a beszédet Podvinecz marsall (Sch. P.) írta? Mindenesetre most talán ügyeltek a helyesírásra.
Azt talán még te sem gondolod, hogy a beszédet Podvinecz marsall (Sch. P.) írta? Mindenesetre most talán ügyeltek a helyesírásra.
297 eccerű 2011-01-23 00:31:47
Azért jellemző, hogy ebből az MTI hírből mennyit tesz ki a koncert, és mennyit SP. Azt hittem, Liszt-év van, erre kiderül, hogy Schmitt-év. Na, ennyit a kiegyensúlyozott, pártatlan médiáról.
Azért jellemző, hogy ebből az MTI hírből mennyit tesz ki a koncert, és mennyit SP. Azt hittem, Liszt-év van, erre kiderül, hogy Schmitt-év. Na, ennyit a kiegyensúlyozott, pártatlan médiáról.
296 Búbánat 2011-01-23 00:03:57
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ünnepi hangversenyével szombaton este megkezdődtek a magyarországi Liszt-év eseményei a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Az év védnöke, Schmitt Pál köztársasági elnök köszöntötte a koncert előtt a közönséget. „A magyar kultúra, a Himnusz születése napján nincs annál méltóbb alkalom, mint Liszt Ferenc páratlan géniuszával ünnepelni" - hangsúlyozta a köztársasági elnök a Művészetek Palotájában. A zeneszerző születésének 200. évfordulója ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy a nagyvilágban és itthon jobban megismerjék életművét - emelte ki. A koncerten elhangzó három mű Liszt sokoldalúságát, a virtuóz zongoraművészt, az újító alkotót, az iskolateremtő egyéniséget is bemutatja. A köztársasági elnök felidézte egy hamburgi Liszt-hangverseny emlékét, amelyen ott ült a jeles dán író, Hans Christian Andersen, aki - Schmitt Pál szavai szerint - pontosan érzékelte azt az áramütésszerű hatást, amelyet Liszt Ferenc gyakorolt a közönségére. Gróf Zichy Géza, aki Liszt Ferenc tanítványa, barátja volt, a következőképpen írt mesteréről - emlékeztetett rá Schmitt Pál: „Magyar volt szívében, a zene iránti szeretetében német, a maga külső mivoltában és irodalmi kultúrájában francia, arisztokratikus felfogásában angol, a képzőművészetek iránti rajongásában olasz. Minden volt, ami egy ember lehet: egy egész világ kicsiben." „Liszt magyarnak született - hangsúlyozta a köztársasági elnök - a hazafiság érzése egész lényét áthatotta, de ez nem akadályozta meg abban, hogy európai legyen." Magyarország európai uniós soros elnöksége nagyszerű alkalom arra, hogy a Liszt életmű segítségével jobban megismertessék a művészek a magyar kultúrát szerte a kontinensen, Madridtól Bécsig és Brüsszeltől Rómáig. „Tanúja voltám Madridban és Londonban parázsló hangulatú esteknek. Az UNESCO pedig a legnagyobb személyiségek előtt tisztelgő 2011-es programjába beemelte a Liszt-évet. Nem ünnepelünk tehát egyedül, velünk van az emlékezésben az egész művelt világ" - fogalmazott a köztársasági elnök. „Liszt nyelvén, a zene különleges nyelvén könnyen, érthetően és szépen szólhatunk az egyetértésről, a barátságról, a szerelemről" - vélte Schmitt Pál. A nyitóhangversenyen először az Amit a hegyen hallani című szimfonikus költemény szólalt meg, amely az első e műformában született alkotása volt. Majd Farkas Gábor szólaltatta meg a Magyar fantáziát, amely szabálytalan virtuóz zongoraverseny. A Magyar Koronázási Mise a program záró száma, amelybe régi magyar egyházi dallamokat szőtt a zeneszerző. (MTI)
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ünnepi hangversenyével szombaton este megkezdődtek a magyarországi Liszt-év eseményei a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Az év védnöke, Schmitt Pál köztársasági elnök köszöntötte a koncert előtt a közönséget. „A magyar kultúra, a Himnusz születése napján nincs annál méltóbb alkalom, mint Liszt Ferenc páratlan géniuszával ünnepelni" - hangsúlyozta a köztársasági elnök a Művészetek Palotájában. A zeneszerző születésének 200. évfordulója ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy a nagyvilágban és itthon jobban megismerjék életművét - emelte ki. A koncerten elhangzó három mű Liszt sokoldalúságát, a virtuóz zongoraművészt, az újító alkotót, az iskolateremtő egyéniséget is bemutatja. A köztársasági elnök felidézte egy hamburgi Liszt-hangverseny emlékét, amelyen ott ült a jeles dán író, Hans Christian Andersen, aki - Schmitt Pál szavai szerint - pontosan érzékelte azt az áramütésszerű hatást, amelyet Liszt Ferenc gyakorolt a közönségére. Gróf Zichy Géza, aki Liszt Ferenc tanítványa, barátja volt, a következőképpen írt mesteréről - emlékeztetett rá Schmitt Pál: „Magyar volt szívében, a zene iránti szeretetében német, a maga külső mivoltában és irodalmi kultúrájában francia, arisztokratikus felfogásában angol, a képzőművészetek iránti rajongásában olasz. Minden volt, ami egy ember lehet: egy egész világ kicsiben." „Liszt magyarnak született - hangsúlyozta a köztársasági elnök - a hazafiság érzése egész lényét áthatotta, de ez nem akadályozta meg abban, hogy európai legyen." Magyarország európai uniós soros elnöksége nagyszerű alkalom arra, hogy a Liszt életmű segítségével jobban megismertessék a művészek a magyar kultúrát szerte a kontinensen, Madridtól Bécsig és Brüsszeltől Rómáig. „Tanúja voltám Madridban és Londonban parázsló hangulatú esteknek. Az UNESCO pedig a legnagyobb személyiségek előtt tisztelgő 2011-es programjába beemelte a Liszt-évet. Nem ünnepelünk tehát egyedül, velünk van az emlékezésben az egész művelt világ" - fogalmazott a köztársasági elnök. „Liszt nyelvén, a zene különleges nyelvén könnyen, érthetően és szépen szólhatunk az egyetértésről, a barátságról, a szerelemről" - vélte Schmitt Pál. A nyitóhangversenyen először az Amit a hegyen hallani című szimfonikus költemény szólalt meg, amely az első e műformában született alkotása volt. Majd Farkas Gábor szólaltatta meg a Magyar fantáziát, amely szabálytalan virtuóz zongoraverseny. A Magyar Koronázási Mise a program záró száma, amelybe régi magyar egyházi dallamokat szőtt a zeneszerző. (MTI)
295 eccerű 2011-01-22 23:39:45 [Válasz erre: 294 Búbánat 2011-01-22 17:14:08]
Hát nem tudom, ilyen "józan" magyar fantáziát én még nem hallottam, azzal együtt, hogy Farkas Gábor még így is megcsillantott valamit, amit csak a nagyok tudnak. Sajnos csak egy pillanatra.
Hát nem tudom, ilyen "józan" magyar fantáziát én még nem hallottam, azzal együtt, hogy Farkas Gábor még így is megcsillantott valamit, amit csak a nagyok tudnak. Sajnos csak egy pillanatra.
294 Búbánat 2011-01-22 17:14:08
A tegnap esti Christus oratórium után "hivatalosan" is kezdetét veszi a Liszt-év a Müpa ma esti nyitó hangversenyével. Abban a szerencsében volt részem, hogy ott lehettem a délelőtt-délutáni -CD-felvétellel egybekötött zenekari főbróbán. Isteni volt!!! Kocsis Zoltán és muzsikustársai előtt le a kalappal! Amit öt órán át a teltház hallhatott, láthatott, átélhetett vele és a művészeivel (a négy szólista, énekkar, zenekar, orgona, zongora - nem volt akármi!... Ma este az élő rádióközvetítésből (a TV is sugározza majd) mindenki részesen lehet ennek a felemelő Liszt-koncertnek! sajnos, a csodálatos Les preludes este nem lesz műsoron, ez csak a lemezre kerül fel. (A zenekari próbán briliáns előadásban hallhattuk ezt is! A kezdés előtt félórával Kocsis Zoltánnal beszélget Kovács Sándor zenetörténész 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Nemzeti Filharmonikus Zenekar Farkas Gábor (zongora), Kolonits Klára, Németh Judit, Horváth István, Bretz Gábor (ének), Nemzeti Énekkar Vezényel: Kocsis Zoltán Műsoron: Amit a hegyen hallani; Magyar Fantázia; Magyar koronázási mise
A tegnap esti Christus oratórium után "hivatalosan" is kezdetét veszi a Liszt-év a Müpa ma esti nyitó hangversenyével. Abban a szerencsében volt részem, hogy ott lehettem a délelőtt-délutáni -CD-felvétellel egybekötött zenekari főbróbán. Isteni volt!!! Kocsis Zoltán és muzsikustársai előtt le a kalappal! Amit öt órán át a teltház hallhatott, láthatott, átélhetett vele és a művészeivel (a négy szólista, énekkar, zenekar, orgona, zongora - nem volt akármi!... Ma este az élő rádióközvetítésből (a TV is sugározza majd) mindenki részesen lehet ennek a felemelő Liszt-koncertnek! sajnos, a csodálatos Les preludes este nem lesz műsoron, ez csak a lemezre kerül fel. (A zenekari próbán briliáns előadásban hallhattuk ezt is! A kezdés előtt félórával Kocsis Zoltánnal beszélget Kovács Sándor zenetörténész 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Nemzeti Filharmonikus Zenekar Farkas Gábor (zongora), Kolonits Klára, Németh Judit, Horváth István, Bretz Gábor (ének), Nemzeti Énekkar Vezényel: Kocsis Zoltán Műsoron: Amit a hegyen hallani; Magyar Fantázia; Magyar koronázási mise
293 Gaborka8X8 2011-01-10 20:20:55 [Válasz erre: 292 joska141 2011-01-10 16:58:18]
Nem, még nem láttam. Nagyon szépen köszönöm!
Nem, még nem láttam. Nagyon szépen köszönöm!
292 joska141 2011-01-10 16:58:18 [Válasz erre: 287 Kaporka.Micromusic 2011-01-05 10:42:53]
Biztos tetszett már látni, de azért ideírom: A közszolgálati M2 csatorna 2011.január 22-én 19,30-kor kezdi újra vetíteni az Ön által keresett 16 részes Liszt-sorozatot.
Biztos tetszett már látni, de azért ideírom: A közszolgálati M2 csatorna 2011.január 22-én 19,30-kor kezdi újra vetíteni az Ön által keresett 16 részes Liszt-sorozatot.
291 Gaborka8X8 2011-01-10 16:27:59 [Válasz erre: 288 Sipi 2011-01-05 10:57:37]
Akkor mától fogva itt is Gabork8X8-ként.
Akkor mától fogva itt is Gabork8X8-ként.
290 Heiner Lajos 2011-01-07 16:36:41
Liszt Feri-hegy ÉS, mai szám, 11. old.
Liszt Feri-hegy ÉS, mai szám, 11. old.
289 Kaporka.Micromusic 2011-01-05 11:10:33 [Válasz erre: 288 Sipi 2011-01-05 10:57:37]
De igen! :-)))) Csak ott már nem használom ezt a nevet. (Valószínűleg, itt is megváltoztatom.) Köszönöm a javaslatot! Ha itt nem járok sikerrel, akkor valószínűleg, meg fogom kérdezni még egy pár helyen.
De igen! :-)))) Csak ott már nem használom ezt a nevet. (Valószínűleg, itt is megváltoztatom.) Köszönöm a javaslatot! Ha itt nem járok sikerrel, akkor valószínűleg, meg fogom kérdezni még egy pár helyen.
288 Sipi 2011-01-05 10:57:37 [Válasz erre: 287 Kaporka.Micromusic 2011-01-05 10:42:53]
Lehet, hogy [url]http://www.fidelio.hu/forum;valahol itt[/url] is érdemes lenne megkérdezni. (Csak nem Kaporka az Index és AVX fórumról?)
Lehet, hogy [url]http://www.fidelio.hu/forum;valahol itt[/url] is érdemes lenne megkérdezni. (Csak nem Kaporka az Index és AVX fórumról?)
287 Kaporka.Micromusic 2011-01-05 10:42:53
Üdvözletem mindenkinek. Ugyan nem most regisztráltam már, de ez az első hozzászólásom ezen a fórumon, és most sem vagyok biztos benne, hogy a legjobb topikot választottam, hogy kéréssel forduljak az igen tisztelt „Momuslakók”-hoz. Mindenesetre, Lisztel kapcsolatos. 1982-ben készült egy 16 részes tévéfilmsorozat Lisztről, amit jó párszor láthattunk is a tévében. De, ha jól tudom, ez nem került kiadásra sem DVD-n sem VHS-en. Ezért, ha valaki -kellő előrelátással- rögzítette annakidején ezt a sorozatot, annak megköszönném, ha számomra is hozzáférhetővé tenné.
Üdvözletem mindenkinek. Ugyan nem most regisztráltam már, de ez az első hozzászólásom ezen a fórumon, és most sem vagyok biztos benne, hogy a legjobb topikot választottam, hogy kéréssel forduljak az igen tisztelt „Momuslakók”-hoz. Mindenesetre, Lisztel kapcsolatos. 1982-ben készült egy 16 részes tévéfilmsorozat Lisztről, amit jó párszor láthattunk is a tévében. De, ha jól tudom, ez nem került kiadásra sem DVD-n sem VHS-en. Ezért, ha valaki -kellő előrelátással- rögzítette annakidején ezt a sorozatot, annak megköszönném, ha számomra is hozzáférhetővé tenné.
286 kagi 2011-01-05 09:36:06
http://www.liszt-2011.de/cps/rde/xchg/liszt/hs.xsl/index.html
http://www.liszt-2011.de/cps/rde/xchg/liszt/hs.xsl/index.html
285 zalbarna 2011-01-04 23:30:04 [Válasz erre: 284 eccerű 2011-01-04 22:58:29]
Sokan csak a zongora-orgona Liszt vonalat ismerik... Azoknak hátha...Mer ezaztán...
Sokan csak a zongora-orgona Liszt vonalat ismerik... Azoknak hátha...Mer ezaztán...
284 eccerű 2011-01-04 22:58:29
Én szeretem Lisztet, nincs bajom vele, de szkeptikus vagyok aziránt, hogy aki fenntartással van, vagy nem szereti, annak a véleménye fog-e a Krisztus meghallgatásától változni.
Én szeretem Lisztet, nincs bajom vele, de szkeptikus vagyok aziránt, hogy aki fenntartással van, vagy nem szereti, annak a véleménye fog-e a Krisztus meghallgatásától változni.
283 tiramisu 2011-01-04 20:34:27 [Válasz erre: 282 eccerű 2011-01-04 20:26:17]
Gyönyörű darab, de osztályon felüli énekesgárda szükségeltetik!
Gyönyörű darab, de osztályon felüli énekesgárda szükségeltetik!
282 eccerű 2011-01-04 20:26:17 [Válasz erre: 270 Búbánat 2011-01-02 20:27:24]
Pont a Krisztust? Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó reklám lesz. Sajnos Liszt, mint komponista megítélése a világban finoman szólva nem egyértelmű, és akkor durr bele egy majd négyórás mű... Bőven elég lenne a Faust-szimfónia, vagy Dante-szimfónia, vagy ha egyházzenei mű kell, az Esztergomi mise.
Pont a Krisztust? Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó reklám lesz. Sajnos Liszt, mint komponista megítélése a világban finoman szólva nem egyértelmű, és akkor durr bele egy majd négyórás mű... Bőven elég lenne a Faust-szimfónia, vagy Dante-szimfónia, vagy ha egyházzenei mű kell, az Esztergomi mise.
281 Hangyász 2011-01-03 16:19:30 [Válasz erre: 280 Lionel 2011-01-03 09:10:35]
Vigyázzunk: Liszt anyanyelve német volt, egyik szülője sem tudott magyarul, Ádám szívta is a fogát a magyar nyelv fene nehéz volta miatt. Más kérdés, hogy Ferencünk serdülőként Párizsban elfelejtette az anyanyelvét, amelyet aztán kínkeservesen tanult meg újra. Franciául később is sokkal szívesebben írt/beszélt, mint németül.
Vigyázzunk: Liszt anyanyelve német volt, egyik szülője sem tudott magyarul, Ádám szívta is a fogát a magyar nyelv fene nehéz volta miatt. Más kérdés, hogy Ferencünk serdülőként Párizsban elfelejtette az anyanyelvét, amelyet aztán kínkeservesen tanult meg újra. Franciául később is sokkal szívesebben írt/beszélt, mint németül.
280 Lionel 2011-01-03 09:10:35 [Válasz erre: 274 Búbánat 2011-01-02 22:16:38]
Ezt én is olvastam. Ám olvastam Erkel több levelét, -utána lehet járni a Szabó Ervin könyvtárban-,aki azt írta több ízben is, hogy Liszt csak pár szót tudott magyarul, de társalogni még alap fokon sem. Állítólag röstellte, de -és ez milyen furcsa- a feljegyzések szerint a hatalmas, körülrajongott művészt frusztrálta is, hogy nem bírja anyanyelvét.
Ezt én is olvastam. Ám olvastam Erkel több levelét, -utána lehet járni a Szabó Ervin könyvtárban-,aki azt írta több ízben is, hogy Liszt csak pár szót tudott magyarul, de társalogni még alap fokon sem. Állítólag röstellte, de -és ez milyen furcsa- a feljegyzések szerint a hatalmas, körülrajongott művészt frusztrálta is, hogy nem bírja anyanyelvét.
279 Lionel 2011-01-03 09:05:08 [Válasz erre: 278 Budapest 2011-01-03 01:16:09]
Igen, ez engem is mindig foglalkoztatott, hogy végül is miért nem tudott megtanulni magyarul, hiszen több nyelven beszélt folyékonyan. Olvastam, hogy Erkel egyenesen haragudott rá amiért nem beszélte nyelvünket és ezt mindig szóvá tette neki. De Liszt ízig-vérig magyarnak valotta magát, sőt nagyon büszke volt származására! Ma már művészeink zöme egyáltalán nem büszke magyarságára, tisztelet a kivételnek, és ez szomorú!
Igen, ez engem is mindig foglalkoztatott, hogy végül is miért nem tudott megtanulni magyarul, hiszen több nyelven beszélt folyékonyan. Olvastam, hogy Erkel egyenesen haragudott rá amiért nem beszélte nyelvünket és ezt mindig szóvá tette neki. De Liszt ízig-vérig magyarnak valotta magát, sőt nagyon büszke volt származására! Ma már művészeink zöme egyáltalán nem büszke magyarságára, tisztelet a kivételnek, és ez szomorú!
278 Budapest 2011-01-03 01:16:09 [Válasz erre: 275 Búbánat 2011-01-02 22:24:02]
De: mégse tudott magyarul.
De: mégse tudott magyarul.
277 zalbarna 2011-01-03 00:49:06 [Válasz erre: 275 Búbánat 2011-01-02 22:24:02]
Na, ez tényleg fontos sztem...
Na, ez tényleg fontos sztem...
276 tiramisu 2011-01-02 23:26:22 [Válasz erre: 271 Búbánat 2011-01-02 21:03:04]
Köszönjük , hogy tájékoztatsz bennünket!
Köszönjük , hogy tájékoztatsz bennünket!
275 Búbánat 2011-01-02 22:24:02 [Válasz erre: 274 Búbánat 2011-01-02 22:16:38]
Liszt Ferenc magát magyarnak tartotta, ezt számos kijelentésében meg is erősítette. Az egyik legjelentősebb bizonyíték az, hogy bár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy az olasz állampolgárságot. Liszt soha nem volt osztrák állampolgár sem. Utazásai során minden alkalommal magyar útlevelet használt, az illetőségi hely, amely útlevelében szerepelt, Sopron volt.[8] Továbbá Liszt gyermekei is magyar állampolgárok voltak, ez egy 1845-ös leveléből derül ki: „Gyermekeim apjuk állampolgárságát viselik. Akár tetszik nekik, akár nem, magyarok.” (Liszt, Lammenais abbénak írt levele).
Liszt Ferenc magát magyarnak tartotta, ezt számos kijelentésében meg is erősítette. Az egyik legjelentősebb bizonyíték az, hogy bár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy az olasz állampolgárságot. Liszt soha nem volt osztrák állampolgár sem. Utazásai során minden alkalommal magyar útlevelet használt, az illetőségi hely, amely útlevelében szerepelt, Sopron volt.[8] Továbbá Liszt gyermekei is magyar állampolgárok voltak, ez egy 1845-ös leveléből derül ki: „Gyermekeim apjuk állampolgárságát viselik. Akár tetszik nekik, akár nem, magyarok.” (Liszt, Lammenais abbénak írt levele).
274 Búbánat 2011-01-02 22:16:38 [Válasz erre: 272 Budapest 2011-01-02 21:45:00]
Wikipédián ezt olvasni: "1870 és 1873 között Liszt magyarul tanult. Nyelvtanára Vadász Zsigmond piarista szerzetes, gimnáziumi tanár volt. A zeneszerzőnek soha nem sikerült tökéletesen megtanulnia magyarul, azonban könnyebb szövegeket el tudott olvasni és sok mindent megértett, ha elég lassan beszéltek hozzá."
Wikipédián ezt olvasni: "1870 és 1873 között Liszt magyarul tanult. Nyelvtanára Vadász Zsigmond piarista szerzetes, gimnáziumi tanár volt. A zeneszerzőnek soha nem sikerült tökéletesen megtanulnia magyarul, azonban könnyebb szövegeket el tudott olvasni és sok mindent megértett, ha elég lassan beszéltek hozzá."
272 Budapest 2011-01-02 21:45:00
Tudott Liszt magyarul?
Tudott Liszt magyarul?
271 Búbánat 2011-01-02 21:03:04 [Válasz erre: 270 Búbánat 2011-01-02 20:27:24]
A MUZSIKA januári nyomtatott számában már közli is az eddig ismertté vált helyszíneket. A világ számos koncerttermében csendül majd fel a momumentális Krisztus oratórium: Szöul és Peking, Esztergom, Sopron és Eger, Bayreuth, Párizs és Budapest "már biztosan részese a közös élménynek, de további városok csatlakozását is várják." Párizsban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Peskó Zoltán vezényli, Bayreuthban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenekara és Énekkara lép fel Fischer Ádám vezényletével, míg Budapesten, a Szent István bazilikában a Nemzeti Filharmonikus Zenekart és Énekkart Kocsis Zoltán vezényli. Olvashatjuk,hogy bő félévvel megelőzi az október 22-i születésnapot a Tavaszi Fesztivál szcenírozott Krisztus-előadása, amely a debreceni Csokonai Színház és a Debreceni Filharmonikusok közös produkciója lesz a Művészetek Palotájában. (Remélem, ezzel nem okoztam itt galibát - még a bújtatott reklámozással sem...)
A MUZSIKA januári nyomtatott számában már közli is az eddig ismertté vált helyszíneket. A világ számos koncerttermében csendül majd fel a momumentális Krisztus oratórium: Szöul és Peking, Esztergom, Sopron és Eger, Bayreuth, Párizs és Budapest "már biztosan részese a közös élménynek, de további városok csatlakozását is várják." Párizsban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Peskó Zoltán vezényli, Bayreuthban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenekara és Énekkara lép fel Fischer Ádám vezényletével, míg Budapesten, a Szent István bazilikában a Nemzeti Filharmonikus Zenekart és Énekkart Kocsis Zoltán vezényli. Olvashatjuk,hogy bő félévvel megelőzi az október 22-i születésnapot a Tavaszi Fesztivál szcenírozott Krisztus-előadása, amely a debreceni Csokonai Színház és a Debreceni Filharmonikusok közös produkciója lesz a Művészetek Palotájában. (Remélem, ezzel nem okoztam itt galibát - még a bújtatott reklámozással sem...)
270 Búbánat 2011-01-02 20:27:24
A MUZSIKA koncertkalendáriuma honlapján találtam az alábbi felhívást: Felhívás A Liszt-bicentenárium alkalmából a magyarországi Liszt Év 2011 koordinátora, a Hungarofest Nonprofit Kft. KLASSZ Zenei Iroda és a Magyar Zenei Tanács egy nemzetközi együttműködés létrejöttét kezdeményezi, melynek keretében meghirdeti a World Liszt Day projektet Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján. A projekt célja, hogy 2011. október 22-én az ünnepi megemlékezés fénypontjaként a világ minél több koncerttermében megszólaljon Liszt Ferenc Krisztus c. oratóriuma, a zeneszerző életművének monumentális alkotása, nagyszabású találkozópontban egyesítve a Liszt-emlékév világszerte zajló eseményeit. A World Liszt Day projektről és eseményeiről honlap készül, melynek világtérképén nyomon követhető lesz, hogy a világon ezen a napon hol csendül fel a Krisztus-oratórium. Kérjük a kezdeményezéshez csatlakozni kívánó zenei együtteseket, intézményeket, koncertszervezőket, együttműködési szándékukat jelezzék az alábbi címen: KLASSZ Zenei Iroda Hungarofest Nonprofit Kft. Levelezési cím: H-1075 Budapest, Kazinczy u. 24-26. Tel: +36 1 413 7565 Fax: +36 1 413 7574 E-mail: zsuzsa.kun@klassz.org
A MUZSIKA koncertkalendáriuma honlapján találtam az alábbi felhívást: Felhívás A Liszt-bicentenárium alkalmából a magyarországi Liszt Év 2011 koordinátora, a Hungarofest Nonprofit Kft. KLASSZ Zenei Iroda és a Magyar Zenei Tanács egy nemzetközi együttműködés létrejöttét kezdeményezi, melynek keretében meghirdeti a World Liszt Day projektet Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján. A projekt célja, hogy 2011. október 22-én az ünnepi megemlékezés fénypontjaként a világ minél több koncerttermében megszólaljon Liszt Ferenc Krisztus c. oratóriuma, a zeneszerző életművének monumentális alkotása, nagyszabású találkozópontban egyesítve a Liszt-emlékév világszerte zajló eseményeit. A World Liszt Day projektről és eseményeiről honlap készül, melynek világtérképén nyomon követhető lesz, hogy a világon ezen a napon hol csendül fel a Krisztus-oratórium. Kérjük a kezdeményezéshez csatlakozni kívánó zenei együtteseket, intézményeket, koncertszervezőket, együttműködési szándékukat jelezzék az alábbi címen: KLASSZ Zenei Iroda Hungarofest Nonprofit Kft. Levelezési cím: H-1075 Budapest, Kazinczy u. 24-26. Tel: +36 1 413 7565 Fax: +36 1 413 7574 E-mail: zsuzsa.kun@klassz.org
