Amit én hallottam, az a közvetítés fölvételről volt, így mindkettőnknek igaza lehet. Gardelliben és a B.VIII-ban (magam akkor még ezt a művet -szemben pl. a IV-kel és a VII-kel- kevésbé "vettem be", s pont ez volt az egyik első olyan előadása, amin rájöttem, hogy nem túl hosszú és nagyonis élvezhető, stb.) biztos vagyok, a zenekarban nem, de hogy magyar zkr. és magyarországi hgv. volt, abban igen.
A 90-es évek felejthetetlen előadását Kocsis és a BFZ produkálta még a BKK-ban. Kroó az ÚZÚ-ban erről beszélve említette, hogy tudós barátja (nyilvánvalóan Virány Gábor) szerint a Bruckner/8 tízévente csendül fel élőben Bp.-en. Az általam említett Bruckner-Csajkovszkij váltás 1985 májusában történt, ami nem zárja ki, hogy ezt megelőzően Gardelli vezényelte a Rádiózenekart, amelynek tagjai a szokásos magyar haladó hagyomány trehányság/dzsentri mentalitás okán megtagadták a szokatlan darab előadását, így kármentésként vették elő az agyonjátszott repertoárdarabot. 4-5 évvel később ezt már nem tehették volna meg. :ODDD Félreértés ne essék: 2 életre szóló Csajkovszkij élményem a 4. (LSO, Sir Colin Davis) és az 5. (Utopia, Teodor Currentzis) szimfóniához fűződik.
Nem emlékszem rá, hogy mikor, de talán a 90-es évek közepetáján egyszer várakozásra kényszerültem autóval, s elég hosszan, így a már szóló közvetítés végére ért, s Bruckner VIII. szimfóniát L.Gardelli vezényelte, talán a rádiózenekar élén, de az biztos, hogy magyar együttessel, Mo-n. Nem éppen hifi-körülmények voltak, de máig emlékezetes nekem, annyira tetszett az előadás - egy pillanatra sem volt unalmas, sőt.
Jöhet Piroska és a 3 kismalac (kecske) is. :O)))
A hölgy és az urak gyönyörű tanúságtétele. ÍGY kell szeretni a MESTERt. Nagyon köszönöm!
Én Wolfra szavazok:), ahogy már említettem :)
Bruckner’s Symphonies: the leading conductors of Bruckner’s music explore the symphonies | Gramophone
Mertek volna így tenni a hangászok Kocsis életében! :ODDD Lassan 40 éve, amikor Gardellivel Bruckner VII-et hirdettek, odamentem a a BKK-ba a kolléganőmmel, erre kiderült, hogy Csajkovszkij V megy. A Rádiózenekar zenészei feltehetően a maestro arcába röhöghettek, hogy nem tudják megtanulni, hosszú, a budapesti közönségnek nem ez kell stb. Gardelli meg nem akarhatta kenyértörésre vinni a dolgot. Summa summarum, visszaadták a jegyek árát, nem csak kettőnknek, mert rajtunk kívül mások is csak a Sankt Florian-i orgonász műve miatt jöttek (volna) el. Szép májusi este lévén, egy akkoriban drágának számító helyen elfagylaltoztuk a pénzt.
No látod! Ingyen a YT-n egy halom remek felvételt találhatsz, avagy sohasem késő! (Én meg hosszú évek óta reménykedem abban, hogy megkedvelem Bruckner egyik legrettenthetetlenebb híve, Hugo Wolf dalait. Azért sem megy, pedig a 2 szerző egyes művei között van némi időtartami és hangzásbeli különbség.)
Egy-egy évados repertoár kialakításánál, ritkában játszott
szerzőknél az is belejátszik a képbe (hogy melyik darab kerül elő), hogy mi van
foglalkoztatni kívánt karnagyok repertoárján. Ami ritkán megy, azt nem
csinálták, nem tudják a karmesterek, és ezért tanulni kell.
Új művet tanulni, pedig macerás. Az nem megy, hogy hirtelen előveszünk 3 új szimfóniát
(noch dazu operát), és előadjuk. (Még akkor se, ha kotta van a karmester előtt.)
Arra fel kell készülni. (Tekintve, hogy az előadók nem szólnak vissza, szerintem
nem igazán tudják a karnagyok, mennyire látszik, amikor nem készültek fel
rendesen egy-egy darabból. Pedig látszik.)
Úgyhogy az is megköti a műsortervezők kezét, hogy mit tud, és mit hajlandó még
mellé megtanulni, aki vezényelni fog. És lehet persze vendégkarmestert hívni
egy-egy műhöz.
Bizony én "brucknertelenül" öregedtem meg, csakis a Kimernyának azaz -dni- szerkesztőnknek köszönhetem, hogy besser spät als nie valamicskét belekóstoltam .. khm .. néha nem jókor és elbuktam. Amit hallottam tőle, abban sok szép és jó van. A rangos linzi Brucknerhausban sem az ő műveit játszották, amikor ott voltam. Igen, szívesen végigmennék apródonként legalább a szimfóniáin. Bőséges kórustermését, miséket, orgonaműveket (szègyen, gyalázat) kevésbé vállalnám. És igen, ha választhatnék, hogy mit szeretnék egy koncerten hallani, akkor ma már inkább őt, mint ... de inkább nem sorolom. (.. de Mahler elé valszeg sosem kerül nálam.)
Bruckner helye valahol Beethoven kategóriájában van. A szokásos magyar kényelemszerető igénytelenség/ patópáli hozzáállás és mindig mindenkinél mindent jobban tudás ismeretében le merném fogadni, hogy a 2024/25-ös hangversenyévadban az eddigi gyakorlatot is felül- helyesebben alulmúló gyakorlat érvényesül majd, azaz a hazai zenekarok úgy emlékeznek meg Kántor Uram születésének kerek évfordulójáról, hogy a szezonban 0 alkalommal adják elő a műveit. Nem izgatottan várom a BFZ meghirdetett programját, hiszen ők az első fecskék. Fischer Iván eddig 1-1 szimfóniát beleillesztett az évad műsorába, de a legutóbbi maraton kínálkozó alkalmát kihagyta - miközben feltétlenül dicséretet érdemel a skandináv szerzők műsorra tűzése miatt. Persze nem vagyok optimista a BFZ-t illetően sem. A Rádiózenekarnál Kovács Jánosban bízom, maestro Frizza e szempontból sötét ló. Vashegyire, a barokk és bécsi klasszikus tucatszerzők, újabban francia operaszerzőcskék apostolára kár ennél több szót vesztegetni. Reménykedem Kellerben és Farkas Róbertben (Concerto Bp/MÁV). A pécsiek élén Bogányi Tibor nyilván cselekedett volna a tárgyban, csakhogy ő távozott az együttes éléről. Ami Kesselyákot, ill. BT vendégkarmesterként történő fellépését illeti, fogalmam sincs. Ugyanez érvényes a győri és a szombathelyi zenekarokra is.
A sztálingrádi vereséget követően is ez a tétel ment a német rádióban az Eroica gyászindulója mellett.
Gondolom, erre a Ken Russel rendezte filmre gondolsz:
The Strange Affliction of Anton Bruckner (1990)
...és ha eddig nem tudtuk -ahogy pl. én sem tudtam, csak megfejtéshez előástam- ez az Adagio volt a Führer halálát követő gyászzene a birodalmi rádióban.
Anton Bruckner 200 – merengések egy bicentenárium kapcsán 000.rész
Azta!
Verebics Ibolyával készült interjú nagy örömmel töltött el, már csak azért is, mert közvetlen, személyes emlékek jutnak Róla eszembe. Az operaszerepeiben ismertem meg, valamint az egyházzene nagy lélegzetű alkotásaiban szerzett gyönyörűséget hallgatóságának, így nekem is. Alkalmam volt Verebics Ibolyát a nyolcvanas évek második felében a Pesti ferences templomban előadott hatalmas Bach-oratóriumok szopránszóló-előadójaként is üdvözölni, hiszen abban az időben a Liszt Ferenc Kórus tagjaként benne voltam az énekkarban, így egész közelről figyelhettem Őt és hallgathattam szépséges énekét. Nagyon közel került a kórustagokhoz, szimpatizált velünk és karnagyunkkal, mindig szívesen jött, ha hívtuk. Megszerettük. Lényének kisugárzása senkit nem hagyott közömbösen, ezért is szomorúan vettük hírét külföldre távozásának, és utána már sajnos nem folytatódott az együttműködésünk. Énekművészi pályájának későbbi alakulását figyelemmel követtem, ha eljött Magyarországra igyekeztem koncertjeire eljutni és még pár évig az Operába is jegyet váltani egy-egy előadására. Mindig szívesen emlékszem vissza a régi időkre, a kedvenc énekeseimre, ezért is örömmel olvastam most Zétának Verebics Ibolyával készített interjúját.
Jegyzeteimből
visszakerestem ezeket a címeket és időpontokat:
Bach: Máté-passió (1986. március 27., Pesti ferences templom) – Verebics Ibolya, Gács Mária, Keresztessy Péter, Németh József, Szécsi István, a Liszt Ferenc Énekkar és Zenekar, vezényel: dr. Bucsi László
Bach: h-moll mise (1987. november 21., Pesti ferences templom) – Verebics Ibolya, Takács Tamara, Keresztessy Péter, Tóth János, a Liszt Ferenc Énekkar és Zenekar, vezényel: dr. Bucsi László
Bach: Magnificat (1989. november 25., Pesti ferences templom) – Verebics Ibolya, Takács Tamara, Molnár András, Vághelyi Gábor, a Liszt Ferenc Énekkar és Zenekar, vezényel: dr. Bucsi László
Verebics Ibolyát a róla szóló cikkben igazán megillethetné nagyobb figyelem.
Bizonyára mindnyájan nagy érdeklődéssel olvastuk, csakhogy...
Nos, ..."felételezem", hogy ez a cikk valójában NEM az aláíró alkotása,
vagy az elmúlt két évtizedben négert alkalmazott.
Nevek és címek szerepelnek:
Németh Judith, Komlósi Ilkdikó, Dido és Aeneis
Fura szavak sorkoznak:
rendívül ígéretes, előre ugrok a történetedben, kihívás (többször),
Rilling hogy reagálta le, ziccerhelyzet, Würzbürgban
az az szaktudás és támogatás, szeretném, ha ha úgy emlékezne
És sok-sok tucatnyi vesszőhiba és szerkesztési hiba!
Ez nem a megszokott momus-nívó!
Igen, igen, és még Horne is ott van :) Nem ismerem ezt a felvételt.
Köszönjük ezt a nagyon szép Verebics Ibolya-riportot.
Én a 90-es évek közepén Grenoble-ban láttam őt a helyi színházban egy utazó, elsősorban bolgárokból álló társulat Tosca-produkciójában. Nem ő volt eredetileg Toscának hirdetve, de beugrott.
Én is köszönöm az interjút Misura Zsuzsával! Régen hallottam már Róla, örülök, hogy jól van! Isten éltesse!
Bár az Operában Lady
Macbethként nem lépett színpadra Misura Zsuzsa, de akinek szerencséje volt,
2000 nyarán Óbudán, a Zichy-kastély udvarán hallhatta őt e szerepében is! Három
Macbeth volt betervezve, amiből a körülmények szerencsétlen alakulása miatt két
és fél előadás realizálódott. Nekem pechemre, erre a harmadik, „fél”- előadásra
szólt a jegyem (ez is már az eső miatt, az első felvonás második képe alatt
félbeszakadt előadás pótlása volt…), mert Pier Giorgio Morandi karmester a
második felvonás közepén – többszöri megszakítást követően – kénytelen volt
végleg leinteni a zenekart… A szomszéd kerthelyiségben ugyanis egy rendezvényt
tartottak, s a kihangosított ének-zenéjük olyan hangos volt, hogy „elnyomta” az
operazenét és a színpadon szereplő énekesek hangját is. Erről a bosszantó és
zavaró kalamajkáról 2005-ben részletesen beszámoltam az Opernglas, avagy operai
távcső... topicon a 6146 sorszám alatt. Misura Lady-alakításával, ami kevésre
alkalma nyílott ott, így is lenyűgözte a publikumot; a szabadtéri viszonyok
persze eleve behatárolják a hallható énekesi produktumot, de ami átjött, lejött
a színpadról hozzánk, mégis maga volt a bűvölet: gyönyörű szopránja mellett
„elsikkadt” Gurbán János, Rácz István és Kiss-B. Atilla éneke, igazi királynői
jelenség volt, akiből sugárzott a nagy formátum … Azóta bánatom, hogy nem az
első két előadás egyikére váltottam akkor jegyet!...
Fantasztikus személyiség, remek humora van és nagy szíve. Emlékszem, mikor még a tojáshéj a fenekemen volt az énekkarban, a Fertőrákosi színházban Abigaillét énekelt, én meg boldogan vigyorogtam az összes magas hangnál, annyira jó volt hallgatni azt a gondtalanságot, ahogy szórta a h-kat, c-ket. Később egy külföldi hakniban találkoztunk azzal a tenoristával, aki az elhíresült Népstadionbeli Aidában a partnere volt, évekkel később is áradozott róla. Vagy tíz évig tanultam nála, amiért örökre hálás leszek a sorsnak. Egy kutya nehéz frázist az atyaúristennek se tudtam elénekelni, Ő megmutatta, már akkor is hetven felé járt. "Ja, így könnyű, próbáld az én hangommal" viccelődtem vele. Szóval, Misura Zsuzsa egy unikum, egy valódi csillaga minden tekintetben a magyar operatörténetnek.
Köszönet a Misura interjúért. Igazán szép, szívet melengető beszélgetés.
Bennem most egy világ omlott össze, Momo és Búbánat miatt is.
A macsó beírásaim ellenére :) az én személyi számom is kettessel kezdődik.
Lajos, én több mint 20 éve írok ide. Nekem azóta gyanús, hogy te pasi vagy...
Kedves fórumtársunkat, Herm Afroditét hová soroljuk?
Én meg az igazi nevemet is megírtam, mondjuk azt házon belül kb mindenki tudja, milyen nicknéven írok.
A nevem elég árulkodó, de a biztonság kedvéért kijelentem, hogy a személyi számom 2-sel kezdődik.
Szálka vs gerenda avagy vélemény vs gyalázkodás avagy mi vélemény és mi gyalázkodás, azt "én" mondom meg...
Kár...:( Olyan ez, mint egy nagy álarcosbál. Még az is lehet, hogy álszakáll virít Zéta arcán.
Kedves T.
Jelzem, hogy én is fiú vagyok. a Momo, ez esetben a Maurice franciás becézéséből ered. (vö.: Fifi, Lülü, Bebel... stb.)
Ps.: Hogy fokozódjon a helyzet. olyan fórumtárs is van, aki határozottan női nickneve ellenére fiú.
:-)
Egyébként ppp véleményei sokszor helytállóak szerintem is.
Ugyanakkor lehet, hogy ő sem veszi észre, hogy a baráti / jó ismerősi körét illetően
korántsem annyira kritikus, mint lehetne. Szóval bizonyos pontokon egyértelmű,
hogy üzemszerűen torzít az objektív.
Innentől fogva meg felmerül, hogy lehet, hogy akkor máskor meg túl kritikus, és
kategorikus (XY nem való az énekesi pályára, stb.)…?
Mikor lehet hinni neki, és mikor nem…?
Másrészt jelzem, hogy másnak is van ám füle az énekléshez, csak nem mindenki
abban találja meg a kiteljesedést, hogy internetes fórumokon okoskodik más emberek
életével és (nagyon sok befektetett) munkájával kapcsolatban. A kibicnek semmi sem drága.
Én jobban szeretem az értő és türelmesebb kritikusokat.
1. Én azt nem értem, hogy mért kell nekiesni a másiknak, csak, mert van egy véleménye, amivel nem bánt senkit. Az is a kultúra (és az önbizalom) egy szintje szerintem, hogy el tudjuk viselni, ha valaki mást gondol, mint mi.
2. (Más az, ha valaki vélemény címén tendenciózusan gyaláz, vagy támad valakit. Azon szerintem nincs semmi akceptálandó.)
3. Az is kulturális defekt szerintem, amikor leugatunk lenézünk valakit, mert tetszeni mer neki valami. Nehogy már valaki a saját negatív kondícióiból akarjon magának szemétdombot piedesztált ácsolni.
4. A harsány, erőszakos vélemény szerintem belső bizonytalanságot takar. Ezt pótolja a gazdája az agresszív vitastílussal, és szélsőséges kijelentésekkel. (Olvastam már itt olyat is, hogy egy szereposztásért fel kéne akasztani az illetékeseket... Bele se merek gondolni, mi jár akkor egy tartott gikszerért...)
:-)
(Elnézést, hogy pontokba szedtem, azért csinálom, hogy elejét vegyem a félremagyarázásoknak és félreértéseknek. Számtalanszor tapasztalom, hogy leírok valamit folyó szövegben, és egyes mondatok fölött simán átsiklanak az olvasók, aztán úgy reagálnak, mintha ott se lett volna.)
Hogy a vitához érdemben is hozzászóljak, el kell, hogy mondjam, én annyira hülye vagyok. Mégpedig - többek között - azért, mert minden kedves fórumtársamat nőnek hiszem. Mondjuk ppp-t nem, de így jártam Ivával, és most Búbánattal is, pedig a kezemet is tűzbe tettem volna, hogy Búbánat nő. És most meg? Ppp, azzal, hogy Búbánat nem hölgy, hanem úr, egy világ omlott össze bennem, belegázoltál a lelkembe. Az ember mindig, mindenben, de legfőképpen mindenkiben csalódik. Aztán arra is gondoltam, hogy igazi békesség akkor lenne, ha elülnének az ellentétek, és mindenki, mindenkit utálna. Akkor végre az egyetértés megvalósulhatna. Ugye, hogy igazam van? Mit mondtok? Hogy akkor is béke és egyetértés lehetne, ha mindenki mindenkit szeretne?? Erre gondolnunk sem szabad, hiszen ez annyira, de annyira embertelen lenne.
Ah, elvonult a vihar? Milyen egyszerű volt, csak két bejegyzést kellett törölni. Engem egyszer kizártak két hétre, mert azt írtam, hogy féreg. Hát most újra megkockáztatom, itt van egy újabb féreg.:)
A bejegyzésem törlése vélhetően nem változtat azon a meglátásomon, hogy amúgyis pusztába kiáltott szavaimnak foganatja nem lenne/nem lett volna; könnyebb süket füleknek mutatkozni, mint valamin - és a miben léten -, mélységesen elgondolkozni és tenni is érte. Persze ez alól én sem vagyok kivétel...
Ehhez még annyit, hogy a Tosca-főpróbát láttam, és mint ilyen, teljesértékű előadásnak is tekinthető, mégis így talán arról mégsem ugyanolyan "szigorúsággal" szólunk, hiszen a bemutató és a további előadásokról bőven le lehet szedni a "keresztvizet" - ha okot szolgáltatnak rá. Meg akár dicsérni is... Az is tudjuk - tapasztalatból - hogy végül is minden előadáson a pillanatnyi körülményeken szintén sok múlhat...
Nekem úgy tűnt, hogy László Boldizsár jó formában volt a Domingo-gálá(ko)n. Számomra Celeste Aidája az est fénypontja volt.
Az említett Tosca-előadást nem láttam. Van olyan, hogy valaki egy előadásban nem remekel, nem sokkal később vagy előbb egy másikban meg igen. Az okok változatosak lehetnek, múló egészségi problémák, terhelésoptimalizás, idegállapot stb.
Hogy hova ülsz, te dolgod — hogy hol állsz, azt tudjuk. Az én néha közzétett írásaim nem kinyilatkoztatások, nem is megfellebezhetetlenek, de bármikor bárkivel vállalom az abban leírtak megvitatását. Érdekes módon épp azokra szoktak személyeskedéssel reagálni az érintettek vagy hozzátartozóik, még soha senki egyetlen egyszer sem tudott, akart velük szakmailag vitatkozni. Hozzáértők, elfogulatlanok szintén érdekes módon, mindig egyet szoktak velem érteni. Hogy mások nem teszik magukévá? Ki nem ….arja le? László Boldizsár szokott írni, tudom, épp velem kezdte, ha akar, tőlem írhat most is.
A személyeskedés nem a szokásom, és provokációnak nem szoktam felülni... Itt sem. De annyit megjegyzek, hogy amiket PPP néven - vehemens kinyilatkoztatásodként és megkérdőjelezhetetlen véleményedként - "közzéteszel" a fórumon, korántsem mindenki teszi itt magáévá. László Boldizsár pedig ha óhajtja, nyilván fog reagálni a bírálatodra. (Volt már, hogy beírt ide...) Van, akit utálsz - a lelked rajta.
Erre mondják: „Kinek a pap, kinek a papné. Milyen szerencse, hogy nem vagyunk egyformák! Mindenkinek más a kedves és mindenki mást utál.”
