Én csak arra gondoltam, hogy az Opera nem annyira foglalkoztatja őt, mint tehetné. Olykor túl foglalkoztat embereket, másokat meg alig.
Tényleg nem sok, de van két szép opera video-felvétel is, amelyeken Kisjudit Anna szerepel, az interjúban említett Daphne, és az Ellenállás melankóliája (Marc-André Dalbavie).
A Kissjudit Anna-interjú elolvasása után az is érdekelt, hogy itthon, az Operában mit énekelt? Utánanéztem az OperaDigitárból:
3 előadás - A vak asszony a Giocondában (2019, 2020)
Altszóló a IX. szimfóniában (2023)
Mary, Senta dajkája A bolygó hollandiban (2024)
És azt is megtudtam, hogy Kiss András magánénekes húga.
A drága Mester addigra igencsak belejött a komponálásba. Epedve várom a szóban forgó remekmű előadását a BFZ és Marek Janowski tolmácsolásában.
Talán 10+ éve vettem, de akkor Harnoncourt élt még, és 2 CD-ből állt: Az elsőn az elkészült 3 tételt adták elő, a másodikon a karmester magyarázta el, meddig jutott el Kántor Uram a 4. tétel leírásával, ill. kitért a "hálás" rajongók gaztetteire, gondolok a kegyeleti okokból zsebre vágott kéziratlapokra.
Nagyon jó a Kissjudit Anna interjú, köszönet érte!
Nekem is az van amin az utolsó tétel fennmaradt részleteit is előadják, és Harnoncourt kommentálja. (A nagy Sony-s Harnoncourt dobozban, amit asszem 3 éve vettem). Nagy élmény volt meghallgatni.
Csendben megjegyzem, hogy a szimfóniák - és általában a négy-, háromtételes művek - szonátaformájú tételében MINDIG a kidolgozási szakasz a legmívesebb. Ott mutatja meg a szerző, milyen invenciózus, hogyan dolgozza fel a témákat, és a modulációk sora sem kutya.
Jochum Bruckner 4-es berlini felvétele legelső CD-vételem volt idestova 35 éve, a londoni Haydn-ciklussal és Harnoncourt Bruckner 9-esével együtt (a 4. tétel elkészült, félkész, elveszett részeiről szóló előadásával) gyűjteményem dicsőségtablójának ékessége.
Jó volt a Bruckner 5-ről szóló cikk, szerintem is Jochum az egyik legnagyobb Bruckner karmester. A DG ciklusa nálam a referencia, bár pont az 5. a legrégebbi felvétel benne, emiatt a hangminősége azért nem az igazi. Egyébként az 5.-ből és a 9.-ből Harnoncourt-nak is van fenomenális felvétele, aki Bruckner-kedvelő és még nem ismeri, föltétlenül hallgassa meg. És azok fantasztikusan is szólnak.
Köszönöm, amiért újabb, roppant hasznos és a Mester iránti szeretettől áradó cikk jelent meg a Bruckner/5-ről!
Szegény TP nem tudott Kertész Istvánhoz hasonló káprázatos karriert befutni. Feltételezem, vidéki színházak operettelőadásai és félprofi zenekarok jutottak neki.
Privàtban ...
Kedves Telramund, nagyon jó, hogy írtál, köszönet érte.
Végigfésültem jónéhány adatbázist, de egyértelmű bizonyítékot nem találtam TP ottani működéséről.
Wikin van némi plusz róla. Tartalmas írás zétáé, mi már nem hallhattuk őt. Ellenben egy (nem zenész) barátom szülei jól ismerték még itthon, de akkor még nem ismertem a haveromat, csak jóval később.
Tóth Péter disszidálása utáni működéséről semmilyen adat sincs?
Kösz a kiigazítást, annyira azért nem érdekel sem a 2 énekes, sem a Gioconda.
Szerintem inkább Boncsér Gergely volt, de nem kellett volna...
Most szerencsére kimaradt az a groteszk jelenet, amelyben az inkvizíció aprócska besúgói legyűrik Enzot, aki 6 éve Brickner volt, ha nem tévedek. Ugyanakkor csonkítva maradt Barnaba 2. felvonásbeli megjelenése, amikor magát halásznak álcázva énekel a jó zsákmányról.
Egyébként ezt komolyan nem értettem a bemutató idején sem: nem elég, hogy beleszuszakolnak kisembereket, holott ezt nem indokolja semmi, még ráadásul negatív szerepet kapnak. Az elnyomó hatalom emberei akárcsak Barnaba.
2017-ben Gioconda Premiert láttam Boross Csillával Brünnben - az egész előadás remek volt, Boross kimagasló.
A Gioconda beszámolót köszönöm - én lemaradtam róla. Csak egy megjegyzés: Boross Csilla énekelte A nyugat lánya címszerepét, de nem a premier idején igaz: 2022-ben. Senki se írt róla, pedig az elmúlt évadok egyik legjobb Puccini előadása volt az Agache-László Boldizsár-Boross trióval lezajló sorozat, de visszhang nélkül maradt.
Nagy örömmel olvastam a Giocondáról írt beszámolót. Én ugyan a 20-ikai előadást láttam a két olasz vendégművésszel, akiket én nem dorongolnék le ennyire, főleg a tenort. Már annak örülök, hogy végre "bejött" nekem a darab, amelyet mindeddig dögunalmas népkonyhai epigonmunkának tartottam. Persze nem lesz olyan kedvencem, mint mondjuk a Don Carlos vagy a Falstaff, azt pedig fenntartom, hogy a sztori éktelen marhaság. A mai világban annak is örülhetünk, ha a rendező nem a Madách-féle falanszterbe vagy a híd alá helyezi a cselekményt, amelyet a csövesek játszanak el önmaguk szórakoztatására. Láttam ugyan az Erkelben vagy 6 éve a darabot, akkor némileg oszlott már buksi fejemben a homály, de aztán jött a Covid, és emlékezetem szerint sem a Met, sem a STOP nem kínálta a velencei NEM PROSTI zagyva történetét. A rendezésről csak halvány emlékeim vannak, leginkább a törpék polkorrektül növekedési kihívással küzdő emberek maradtak meg az emlékezetemben. Akkor mintha öten lettek volna, és ha nem tévedek, ők fogták el Enzót? Mivel most ez kimaradt, teljesen céltalan volt, ahogyan szépen átmasíroztak a színpad egyik feléről a másikra. Almási Tóth 360 180 fokkal fordította meg már akkor is a végkifejletet, ami kb. olyan durva hamisítás, mint ha pl. Don Giovannit angyalok vinnék fel a mennyországba, vagy Hagen megszerzi a sellőktől a gyűrűt, és ő lesz a világ ura. Persze a közönség elégtételt érezhet a gaz Barnaba bűnhődése miatt, a vak asszony szomorú sorsára pedig itt és most nem térek ki.
Jut eszembe: A Bruckner-szimfóniákról megkezdett, kiemelkedően jó cikksorozat a Hungaroton-féle BÚS szomorú sorsában osztozik?
Nagyon jó kedvemben vagyok, ezért azt felelem, eltart egy darabig, amíg összetetté válik az ember világképe.
Szerintem ebben az esetben az átdolgozás a rendezésre vonatkozhat, és nem az operára.
Természetesen nem. Örök harag.
Speciel pont a Don Carlos az az opera, ahol az "eredeti forma" elèg sokfèle, jòkora összevisszasàg van a francia ès olasz, 4 ès 5 felvonàsos stb. verziòk között. Inkàbb talàn a "korhű" kifejezès passzolna ahhoz, amit Klàra (viszont)làtni szeretne, nem? Persze van "legeslegelső" vàltozat, amit a pàrizsi ősbemutatò közönsège làtott. Megjegyzem, nekem a franciàul ènekelt Don Carlosok jobban bejönnek, szàmomra a francia nyelv valahogy jobban kifejezi azt az előkelő auràt, amiben az opera jàtszòdik. Remèlem Nagy Katalin fòrumtàrsunk megbocsàt ezèrt a vallomàsomèrt :-)
Te meg egy huszonéves világlátasával es stílusában írogatsz ezek szerint sokkal idősebb létedre. Gáz.
PPP Don Carlos-kritikájából itt elsősorban arra utalok
vissza, ami bennem is hasonló benyomásokat/érzeteket keltett, mint övében. Összességében minden amit leírt, alapvetően csatlakozom gondolataihoz. (Hozzáteszem csak egy előadást láttam így egy szereposztásról van véleményem.) Én is kiemelem László Boldizsárnak a címszereplő alakításáról pozitívan írtakat vagy Kriszta Kinga hullámzó teljesítményére utalásokat, akinek Erzsébet
királyné új szerepéről a bírálatokon túl érdemes volt szót ejteni meglévő kvalitásairól is, megfogalmazva ösztönzőleg ható elismerését. Szennai Kálmán karmesteri tevékenységéről elmondott nézete - a zenekari hangzásról szólva - más véleményekkel ellentétben az enyémmel azonos.
Jegyem a június 1. délelőtti előadásra szólt, a szereposztásból említem még Bretz Gábor (Fülöp király), Palerdi András (Főinkvizitor), Haja
Zsolt (Posa márki), Gál Erika (Eboli), Kiss András operaénekeseket.
A legrosszabb minősítést én is Palerdinak és
Rácz Ritának adom, "lesújtó"-alakításuk”-ra nem találok kellő szavakat... ; a többi
szereplő – bár fontosak az operában –
nálam nem primer, így érdembeli megingásokkal (jól - kevésbé jól - középszerűen) , de alapvetően a várt színvonalon hozták
szerepmegformálásukat.
A rendezés engem is kiakasztott, lehangoló
minősítéséről ugyancsak egyeznek a meglátásaink.
Érdemes itt azt is tudatosítani, idézem
az Opera honlapjáról:
„Az OPERA felkérésére az elismert német
rendező, Frank Hilbrich 2021-ben a Don Carlos végső, ötfelvonásos
olasz változatát vitte színre, amit a budapesti közönség akkor láthatott
először. A lélektanilag gondosan kidolgozott darabot most azonban újra a magyar nézők által is jól ismert, négyfelvonásos formában mutatja be az
Andrássy úti dalszínház, amit a Brémai Színház vezető rendezője és a Berlini
Művészeti Egyetem oktatója személyesen dolgozott át.”
Lehet, hogy László Boldizsár azt a 2 magas C-t az utolsó előadáson darabtemetésnek szánta.
8136-8137
Kedves Tzilike,
Azt írtam erről az előadásról még amikor közvetítették, hogy a pszicholigizálást értem, de a túlzott leegyszerűsítéstől meg viszolygok...
Sajnos egyetértek ppp-vel ezzel a Don Carlos rendezéssel kapcsolatban. Bár én csak a Covid miatti közvetítést láttam, de nem vágyom ezt a hálójában a hátán könyveket cipelő Sziszifuszt újra megnézni kedvenc, gyönyörű Verdi operámban. Én ugyan elég gyakran védem a mai rendezéseket, és szoktam értelmet is látni bennük, de ez az előadás kifejezetten taszított engem. Igaz, a korábbi, gyönyörűséges díszletek és jelmezek anno mélyen belém vésődtek, és micsoda énekeseket is hallhattam akkor, sőt, még a fiamat, majd a menyemet is elvihettem rá, de már az unokáimat erre nem fogom.
A Don Carlos kritikahoz csak néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni. A kritika írójának hozzáértését nem vitatom, sokszor teljesen egyetértek a véleményével, néha részben, de ez nem probléma, hiszen sok tényező befolyásolja a véleményét, ahogy mindenkiét, az enyémet is. Most is úgy érzem, van, akivel pozitív és van, akivel negatív irányban elfogult. (Kizárólag a vokalitás szempontjából.)
Rosszul, mint mindent. A legtúlértékeltebb énekesnők egyike.
Fogalmad sincs semmiről.
Köszönöm!
A youtube-n megnézheted, feltette az operavision.
Lisette Oropesa majd csak-csak megoldja valahogyan ;-)
Jobbulást kívánok! Sajnos Salzburgban nem lesz Kolonits (úgy kell nekik), vagyis nem lesz ugyanaz az élvezet.
