Nem lefejezés volt,hanem letelt a megbizatás többen is pályáztak,de a befutó Ókovács lett.
Politizálnia sok mindenkinek nem kellene/kellett volna. Lásd a nemrég elhunyt Heller Ágnes példáját. Nyugodjék békében! Az utolsó éveiben lett volna csöndes nyugalomban élő nagymam/dédnagymama. Fischer Ádámnak sem kellene poltizálnia, de azért nem volt szép, ahogy lefejezték 2010-ben az Opera vezetőségét. Az színtisztán politikai alapon történt hatalomátvétel volt. És nem érdekel, hogy a másik oldal is ezt csinálta - attól még ez undorító.
Fischer Ádám egy jó karmester. Nem való a legjobbak közül, van nála Magyarországon is jobb; egyszerűen csak jó. Nem jó, hogy politizálunk, de az még nagyobb baj, hogy Fischer Ádám politizál. Egy jó karmester vezényeljen és a zenével fejezze ki magát.
Amikor vezényel, akkor nem tűnik afgán menekültnek. Nekem pl. nagyon is magyarnak tűnt, amikor - talán 2006-ban vagy 2007-ben - a MÜPÁban vezényelte a Psalmus Hungaricust, kotta nélkül, extázisban ahogyan csak egy magyar karmester tudja ezt a rólunk és hozzánk szóló művet előadni. Egy nagy magyar. :)
7000
Legutóbbi beírásomban csak Fischer Ádámot nevesítettem, de mert egy előzőmből be- ill. visszahoztad Schilling Árpádot, reagálni fogok, csak nem itt, mert ő -bár operát is rendez/ett- inkább "társművész(et)". Ha van kedved, majd oda = Társművészet topikba kattints, még ne most ;-)
Egyetértek. -zéta- emberi hangon, nyugodtan érvel(t) írásában (is), reményem szerint vonatkozó beírásomban (6924) én is. Például nem hazaárulózunk. Művészt sem, egymást sem. -zéta- nem hazaárulózott, én sem hazaárulóztam. Más(ok) meg igen. Akkor kinek is milyen a közbeszéde?
Hiányolom a közbeszédből az. ami. Zé.a képvisel.
Emberi hang,nyugod.ság,érvelés.
Schilling úr fényességes csillaga ragyogjon a még fényességesebb nyuga. örök dicsőségére,Van pár filmecske a munkásságáról,akinek bejön,nosza.
off Utóbbi kérdésedre könnyű a válasz: veled tuti, hogy nem, a lejjebbi beírásban említettek okán. És (egyik?) kedvenc harczostársaddal sem, akinek nyelvzsenije nélkül úgy látszik, te nem találtad meg a szerinted énrám leginkább alkalmas jelzőt, hálálkodva meg is köszönöd néki. 1-1 nyugalmasabb periódus után újból kóstolgatod teherbíróképességemet (naptár szerint?): rajta! De mint írtam már, újfent megnyugtathatlak: teher alatt nő a pálma ;-)
on A Nemzet sikert sikerre halmozo, europai hiru Fő- és Vezérigazgatói és néhány -egyre több- társuk és munkásságuk már régen csak mint rossz emlék, a magyar előadóművészet szemétdombján süllyesztőjében, maximum szakkönyvek elrettentő példaként szolgáló lapjain lesz/nek, amikor Fischer Ádám és a felsoroltak és fel-nem-soroltak néhányainak neve és csillaga fényesen fog ragyogni a magyar haza egén, akár aktívak akár nem, akár élnek akár nem, Wagner-napokkal együtt vagy anélkül. Hatalmas nemzetközi erők mozgósítása nélkül és a ti -lakájmédiát is segítségül hívó- csekélyke erőtök mozgósítása ellenére. És akkor -zéta- lélekharang kongatása helyett szebb jövőt vagy szebb akkori jelent vázolhat majd föl.
Nem tudom, hogy a Wagner-napok hatás-e, de akkor is: manapság gyakorlatilag ha Wagnert akarunk hallgatni a MÜPA-ba kell menni nyáron, mert az Operában, már az Ybl-palota bezárása előtt is csekély számú Wagner-opera előadások voltak s mindig csak néhány darab volt műsoron. Végül a Ringet se tudták befejezni, a Hollandit is gyakorlatilag levették, Tannhausert is. Most lesz Parsifal premier, mert erőltetni kell valmit és lesz keresztény évad, meg szokás volt a pár ünnepi Parsifal előadás, de gyakorlatilag hosszú évek óta aki Wagnert akar hallani színvonalas előadásban, annak a MÜPA-ba kell mennie. Ha mást nem is, de azt mindenképpen Fischer Ádámnak köszönhetjük, hogy játszanak még bizonyos Wagner-operákat Pesten, még ha éves kihagyásokkal is, és nem kell külföldre utazni egy teljes Ring-ciklusért. A MÁÓ Wagner repertoárja rendesen leépült.
Az Opera válságban van. Nemcsak Pesten, nálunk vagy Prágában - az egész VILAGBAN.
Miért uralkodnak az eszement rendezok, pénzéhes mendzserek, miért nincsenek kiválo operaénekesek ? Ezen a témán is el lehetne vitatkozni.
Kedves Parampampoli, nagyon hijányzol, ép te írhatnál egy jo cikket ebben a témában.
Amikor a közeljövő esélyes kancellárjelöl.je meri mondani,hogy neki a hazája semmi,akkor az ember mond egy (nagyon) csúnyá. magában. Soha ne jöjjenek vissza a 90-es évek megmondói nálunk.Reménykedem.
Igazad van, a Magyar Idők és a 444 más-más szándékkal stíluskörnyzetben alkalmazta a kifogásolt szót.
Viszont aki netán nem érzékeli egyfelől azt, hogy rendszeresen olyan attitűddel linkeli be a számára kedves lap cikkét, mintha az az egyetemes igazságot tartalmazná, másfelől egyéb oldalak cikkeit olyankor, amikor bizton számíthat másoknak a tárgy iránti egybehangzó megvetésére, annak… én sem javasolok semmit sem.
Miután Macskás elzárkózott a téma politikai vonatkozásától, külön hozzászólásban folytatom. Mert ha már az előzményben éppen az Operaház egykori művészeti vezetőjének hazafias dicsőségét vetették fel, azért fórum a fórum, hogy arra reagálni is lehessen.
OFF: „Én is ugyanonnan indultam, mint egy afgán menekült” – idézem Fischer Ádám szavait, nem a Magyar Időkből, hanem az abban hivatkozott Fidelio interjújából. Magáninformációim nincsenek róla, történetesen a színházi élet hozta, hogy Fischer Iván és Lukáts Andor közös színművészeti egyetemi vizsgaprodukciójának a helyszíne a Fischerék egykori, Andrássy úti családi otthonában berendezett lakásszínház volt. Az előadás csekély szeméremmel kikalkulált, egységes belépődíját 10 ezer forintban állapították meg, éppen annyiban, amennyivel most a Bánffy-terem egységes helyárait tervezik (mellesleg E. D. fórumozótárs ismétlődően kiejezett sokallására) – csakhogy ez egy bő évtizeddel ezelőtti árképzés története! S hogy ne szívja mindenki a fogát, az előadás mellé ajánlották a lakás berendezésének és a kiállított színházi dokumentumoknak a megtekinthetését, valamint a különleges szögből lehetséges rálátást az Operaház épületére. Úgy gondolom, ez idáig sem igazolja az egy afgán menekült – mondjuk, átlagos – indulási körülményeihez való hasonlíthatást. Azt persze nem tudjuk, hogy politikai vagy gazdasági menekültre utalt-e a karmester, nyilván az utóbbira, hiszen a Fischer fivérek voltak olyan tehetségesek, hogy itthoni tanulmányok közben vagy után is érvényesülhettek volna. Nyilván számos szempontból felmérték a lehetőségeiket. – Nem irigylem őket, már azért sem, mert máshol és máskor valamelyikük azt nyilatkozta, hogy Ausztriában nemegyszer éhezniük is kellett. Ez viszont külön kizárja az afgán menekült sorsával való rokonságot, hiszen a csaknem négy évvel ezelőtti magyarországi „menekültválságot”, akármilyen érvekkel és indulatokkal közelítjük is meg, ilyen körülmény nem jellemezte: a menekülő tömegek azt is megengedhették maguknak, hogy a vallási előírásaikat messzemenően tisztelő figyelemmel összeállított ellátmányukat elhajigálják. Érdemes tehát csínján bánni a mindig torzító hasonlatokkal.
A hadonászás valóban roppant szakszerűtlen kifejezés a karmesteri munkára, és tulajdonképpen a szavakkal sem hadonászik az, aki összevissza dobálózik a gondolataival. Kár, hogy ennél jobb hasonlító kifejezést nem talált a cikkíró, mert amit közölt, az viszont igen pontos.
Köszönöm, kedves Héterő, hogy leírtad a pontos kifejezést, amelyet divat szitokszóként értékelni, holott létező fogalom. A civil világban nem szankcionálják a lehető legsúlyosabb büntetéssel, de úgy vélem, hazafiként való dicsőítés se járjon érte.
De bizony, bármelyik hozzászólásra kattintasz is, azokkal bocsátkozol vitába, akiket (természetesen távol a személyeskedéstől) színvakoknak nevezel. Demokráciában (erre te hivatkozol) az aktuálisan regnáló hatalom leváltható – vagy nem, illetve nem akármikor. Most történetesen 9 éve nem sikerül, bár ehhez hatalmas nemzetközi erőket is mozgósítanak, csak éppen a leváltáshoz szükséges politikusi minőség hiányzik. Úgy látszik, a haza polgárai döntő többségének fontos a haza. Ettől a haza még nem azonos a hatalommal, viszont semmi sem ok nélkül való.
A kormányoldali médium által előre felsőfokokban dicsért operettelőadás és rendezője kapcsán e fórumon senki sem üdvözölte az előadást, sem a rendezőt, sem a sajtógesztust. Az Akiért a harang szól… címkezdésű vitairathoz szólva senki sem vette védelmébe az Operaházban kialakult helyzetet, sem az azért felelős főigazgatót, sem annak kommunikációs módszereit és stílusát, amint általában korábban sem. Kivel és miről vitatkozol itt tulajdonképpen?
Igen, de nem konkrét személlyel kapcsolatban!
444.hu kérdése: "A karmesterek többsége afféle varázslónak tűnik egy laikus szemében: kezében a pálcával hadonászik, és közben megtörténik a csoda (vagy nem). Mit csinál tulajdonképpen egy karmester?"
Magyar Idők megállapítása(i): 1) "... a felvezető után a karmesteri pálca helyett szavakkal kezd hadonászni a karnagy" (in concreto Fischer Ádám-ED) 2) "Ha valaki ((in concreto Fischer Ádám-ED) ilyen magas fokon, nemzetközileg is elismert módon hadonászik pálcájával zenekarok előtt, annak művészetét jó volna politikai hányinger nélkül élvezni."
Aki netán nem érzékeli egyfelől a 444-kérdésben, szövegösszefüggésében is jól érzékelhető és általános = személyében senkit nem sértő, nem bántó humort vagy legalább annak szándékát, másfelől MI részéről a konkrétan nevesített karmesternek (Fischer Ádámnak) címzett és a nagyobb nyomaték kedvéért "politikai hányingerbe" futó revolverezést, annak bátran javaslom: folytasson stilisztikai tanulmányokat nem javaslok semmit.
A Dubóczky Gergely -riportban is használták ezt a szót.
A cikk politikai részével nem foglalkozom.
De engedtessék meg, hogy ezen kiakadjak:
[Fischer Ádám] "nemzetközileg is elismert módon hadonászik pálcájával zenekarok előtt".
Na, kérem, ezt nem engedheti meg magának a bizonyos cikkíró.
Vajon volt-e életében egyetlen koncerten is?
Eggyel lejjebb látható, hogy a hazaárulás fogalma nem értelmezhető azok által, akiknek a haza, mint fogalom – nem jelent semmit.
Szinvakokkal nem erdemes vitaba bocsatkozni, en sem bocsatkozom. Fischer Adam es masok (Schiff, Kovalik, Schilling stb.) termeszetesen dicsoseget hoznak hazajuknak muveszi sikereikkel. Ismetlem: hazajuknak, ami nem azonos az aktualisan regnalo barmilyen hatalommal, kormannyal. A haza nem "levalthato", egy aktualis hatalom, kormany -demokraciaban- levalthato.Aki a haza es a hatalom fogalmak kozti kulonbseget nem fogja fel, remenytelen eset. Ugyancsak nem fogok vitazni olyanokkal, akik a hatalom altal kitomott mikrofonallvanykent uzemelo, kultura urugyen is vadul frocsogo lakajszocsoveket linkelnek be "alternativakent", foleg ha a szocsovet egy tollvonassal mar meg is szuntette a hatalom, hogy egy jobban hangzo regi brand fejlece alatt folytassak ugyanazok ugyanazt a frocsogest. Hozsannazo lakajszocsovet is belinkeltem, amely pl.orakkal a premier elott mar oriasi sikeru premierrol tudositott, amit "hazank legnagyobb, europai hiru rendezoje" allitott szinpadra. Maradva ill.visszaterve e topik temajahoz, szinten figyelemmel kiserem ez utobbi jeles medium mas irasait is, olykor be is linkelem egyiket-masikat es/vagy kommentelem azokat: legutobb pl. interju egyik ex-primabalerinankkal vagy Tatjana-episztolak, amiket -zeta- is emlit elemzo irasaban. Boldog lennek, ha pl. MAO foigazgatoja (az elemzo iras fo targya) vagy a Nemzeti Szinhaz europai hiru vezerigazgatoja-vezerforendezoje is sok dicsoseget hozna hazajanak mint a fent felsoroltak, am utobbiak inkabb (kizarolag??) kormanyuknak vagy pontosabban: kormanyuk n a l hoznak sok (kurzus)dicsoseget ... sajat maguk szamara, nem orok idokig. Nagy kulonbseg! Ha zongorazni tudnam a kulonbseget, akkor...akkor talan akar Schiff Andras is lehetnek...
Hja, ilyen az, ha valaki csak a (momusra is már-már kötelező olvasmányként belinkelt) HVG-t olvassa, noha léteznek más vélemények is.
A személyiség egyik oldala. Van másik is.
Hát, ha az egyéb érdemeit nem is nézem, Fischer Ádám csak a Wagner napokkal több mint egy évtizede hoz folyamatosan dicsőséget hazájának.
A főzeneigazgató rengeteget vezényel, fogjuk rá, precízen is, de dirigálásából hiányzik a muzsika spiritusza, sava-borsa, a lélek, az átélés, a karmesteri plusz, ami az igazán jó karmesterek ismérve. Ezért unalmasak az előadásai. No jó, egy-kettő azért bejön néha neki.
Az nem lehet hogy nem tudta!
A tiramisu, kérem szépen, nick-név, és nagyon is valós. Észrevételei hitelesek és jogosak. Nem véletlen...
És ha sem nem látszik, sem nem az? Egyébként eddig nem tudtam, hogy tiramisu vezeték- vagy keresztnevű egyének léteznek
Nem elég szakértőnek látszani, annak is kell lenni. Így jobb! - A ZAK-on bizony
teljesíteni kell! Különben nincs esélye semmire a hallgatónak. Ott nem nicknéven megy a részvétel, kedves Klára.
Nem elég szakértőnek látszani, annak is kell lenni. Így jobb! - A ZAK-on bizony
teljesíteni kell! Különben nincs esélye semmire a hallgatónak. Ott nem nicknéven megy a részvétel, kedves Klára.
Nem értem, Lukács Gyöngyi miért csa egy előadást kapott a következő évben, azt is csak egy koncertszerű előadásban, olyan szerepben, amit jorábban még sosem énekelt.
Én csak a megfogalmazottakra válaszoltam. Egyébként kis hazánkban mindenki tudja, hogy egy tanintézet (általánostól az egyetemig bezárólag) látogatása nem jelenti, hogy az illető az ott elsajátítandó ismeretek teljes birtokában kerül ki onnan.
Egyébként pedig, hogy minimális változtatással egy klasszikust idézzek, nem elég szakértőnek lenni, annak is kell látszani!
Mondottam vala (ld. 6924): "A szólóénekesek kizsákmányolása bizonyára megalapozott állítás, ám akár kimondjuk akár nem: nincs az a felkérés -magyarul: hakni- amit akár a legkizsákmányoltabb művész elhárítana,..." Beírások-hírek alapján úgy tűnik, ez alól László Boldi(zsár) sem kivétel.
Köszönöm a választ. Bár, ha belegondolok, hogy az Erkel művészbejárójának még a portáját sem láttam, a színfalak mögött pedig csak kétszer jártam, legutóbb 1957-ben, kissé furcsa bennfentesnek olvasnom magam. (Igaz, azóta az Operában is intéztem valamit, 1975-ben…)
Kedves Joska141, most nem a véleményemet írom le, hanem amit az Operaház honlapján olvasok László Boldizsár fellépéseiről a 2019/2020-as évadban:
https://www.opera.hu/tarsulat/szemely/laszlo-boldizsar/
Egyelőre úgy néz ki, 36 előadásban fog fellépni, több új szerepben is. Ha azokban a szerepeiben is felléptetnék, amelyekben Ön itthon reklamálja (Don José, Cavaradossi, Radames, Kalaf), okkal lehetne őt is az Operaház által kizsákmányolt énekesek közt emlegetni.
Azt gondolom, így megoszlik a felelősség a MÁO, a Pozsonyi Opera és a fellépésekre vállalkozó, szerződő művész között.
Szeretnék történelmi és egyéb okfejtéseket mellőzve, a lehető legrövidebben reagálni az érzékenykedésedre. Az Operaház egykori főzeneigazgatója és művészeti vezetője többször nyilatkozta külföldi médiumoknak (erről a magyar sajtó adott több alkalommal hírt, ezen a fórumon is kommentálták idejében), hogy Magyarországon intézményes szinten működik az antiszemitizmus és a homofóbia. Ez a megszégyenítő vádaskodás nem igaz, ez hazugság. Ilyen értelmű nyilatkozatokat tevő emberekről leírni éppen azt, hogy „sok megbecsülést, dicsőséget hoznak hazájuknak .... külföldön”, gátlástalan, sőt provokatív hazugság, sőt cinizmus.
(Ha nekem tetszik, amit pl. Aliya Tanykpayeva vagy Mikalai Radziush nyújt a színpadon, természetesen nem állítom, hogy az Kazahsztán vagy Fehéroroszország szégyene, de tagadom azt a zengzetes, ám üres közhelyet, miszerint Kazahsztánnak, illetve Fehéroroszországnak hoznának itt megbecsülést.)
Ha valaki elvégzi a Zeneakadémiát, az többet tud a “zenei alapműveltségnél”. Ott komolyan kell tanulni, mint más egytemeken, gyakorolni , produkálni és kőkeményen bizonyítani. Ne becsüljük alá! “Zenei alapműveltségnél” több kell, hogy egyáltalán felvételizhessen!
Nagyon jó zéta írása. A szereposztások abszolút nem énekes barát, illetve a teljes mértékben önmgvalósító és az énekesekre egyáltalán nem építő repertoárépítkezésre rengeteg pélád lehet hozni, de akkor vegyük Kálmándy esetét - szándékosan egy olyan énekesét, akit az elmúlt évadokban nem egyszer enyhén szólva túlterheltek. Kálmándy ma is oszlopos tagja a magyar operaéletnek és ezzel nincs semmi baj - sőt! meg kell becsülni. Mert az elmúlt évadok katasztrofális szereplései mellett iden remekül szerepelt a Luciában, Az álarcosbálban, és pár éve szerintem egész jó Posa márki volt. Ennek ellenére - bár az elmúlt évadokban sok premier lehetőséget kapott - a közelgő Don Carlos felújításban nem kapott szerepet. Minek?
Rálik Szilvia szintén az Ókovács éra sokat foglalkoztatott énekesnője. Volt egy jól sikerült Jenufája, ami a második évadra megérett - két év után nem játszotta tovább a darabot az Opera. Minek?
Rőse-Orsola Hajnalka jó benyomást tett rám a Don Giovanniban, a Hugenottákban, szépen helytállt a Bánk bánban. Ez irányban mégsem kap újabb szereplehetőségeket. Minek?
Miklósa Erika esetében sem igazán történt sztárolás, hiszen néhány évadig történő villongás után mára alig kap szerepeket.
Fodor Beatrixot egy ideig szintén magas előadás számban foglalkoztatta a színház sok, nem neki való szerepben - mára alig kap szerepeket.
Jövőre végre megint tenor Bánkunk lesz - egyetlen címszereplővel. Vajh Fekete Attila miért nem énekelheti a nagyurat? És László Boldizsár?
Volt egy jó sikerült Lucia előadás - három év után bizonytalan időre a süllyesztőbe került.
Volt egy az lmúlt évadok premierjei közül igenis kiemelkedő Hugenották előadás - két év után a süllyesztőbe került. Esetleg még 2-3 évig lehetett volna játszani 4-5 előadásos szériákban.
Volt egy szintén jól sikerült, rendezésileg ha nem is jó, de szélesebb tömegeknek emészthető, a januári MÜPA-s koncert alapján sokat ért Sába királynője, ami a bemutató évadában megért egy teljes szériát, az azt követő évadban két előadást élt meg, utána nem volt műsoron, majd kapott egy, azaz egy darab koncertet idén. Holott talán 4 - 5 előadásos szériákban 4-5 évig lehetett volna játszani esetleg.
A bűvös vadász évitizedek óta nem volt műsoron, majd Zsótér rendezésében vitték műsorra. A premieren évében előadásról előadásra fogyatkozott a közönsége - habár még az első két előadáson szép számú közönség gyűlt össze. A premiert követő második évadban pangott az Erkel az Bűvös vadászok alatt - nem, nem azért, mert annyira rossz darab, hogy néhány évig nem lehetett volna műsoron tartani. Dantes nem kell okoskodni.
Lehet hallani a nemzeti vonalról. Hát: Bartók operája hol műsoron van, hol nincs műsoron. A Hunyadi egy meglehetősen gagyi 2012-es felújítás után mára már egy szétforgácsolódott és minden tekintetben kiüresedett rendezésben megy. A csodálatos mandarin és a Fából faragott királyfi szintén ritkaság lett. az elfedelett magyar operákat meg egyébként egy-két évad erejéig, na ez is megvolt, pipáljuk ki alapon veszik elő. A Háry Jánost szintén nem sikerült olyan formában színpadra állítani, hogy az hosszabb távon eladható lenne. A Bánk bánt egy elhibázott bariton verzióval, propaganda céllal, hatalmas költségekkel kivitték Amerikába.
Még lehetne sorolni és közben feltenni a kérdést: ez sok ide kapok oda kapok, ez is meg van, meg az is, mind mire való? Tudunk majd statisztikát gyártani - mert másra nem igen.
"de elismerhető zenei alapműveltséggel rendelkezik."
Ez így nagyon tág fogalom! Bizonyos ismérvek (általános- és középiskolai zenetanulás, mely jobb esetben zenetörténet és zeneelmélet tanulással párosul - legalábbis a mi időnkben még így volt) megléte és pár éves énekkari, kórusbeli közreműködés után ezt nagyon sok honfitársunk elmondhatja megáról. Ez azt jelenti, hogy némi önbizalom birtokában valamennyien jelentkezhetünk, vagy jelentkezhetnénk egy ilyen intézmény vezetésére?
Egyébként ha van művészeti vezető, főzeneigazgató, stb., a dolog akkor is kétesélyes - Franz Welser-Möst kiváló karmester évekig volt GMD a Wiener Staatsoper-nél, de felmondott, mert az intendáns (igazgató) zenei és művészeti kérdésekben, énekesek kiválasztásában, megvalósítási koncepciókban mellőzte őt, illetve nem alakult ki megfelelő egyetértés közöttük!
Igazán míves írás Zeta elemzése, jó, hogy egy ilyen tanulmányt publikált.
Annyit hozzátennék, hogy Ókovács énekes, Zeneakadémiát végzett, és habár igaz, hogy a nagyközönség a médiából ismerte meg, de elismerhető zenei alapműveltséggel rendelkezik. Tehát akár képes lehet egy ilyen méretű és fontos kulturális intézmény művészeti koncepciójának kialakítására, és konzekvens megvalósítására.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ez a felállás az operaházak világában elég szokatlan. Az intendánsok, főigazgatók elsősorban az intézmény marketingjét, anyagi jólétét (az USA-ban ”fundraising”, Európában tartományi-, állami támogatások, kis mértékben magánszponzorok adományainak begyűjtése által) igyekeznek biztosítani. Az intézmény művészeti koncepciójának, az egyes évadok műsortervének összeállítása a főzeneigazgató kizárólagos feladata, abba az intendáns, főigazgató max. akkor avatkozik bele, ha valamely terv anyagilag nem kivitelezhető. A rendező személyére javaslatot ad, de ezt is a főzeneigazgatóval megkonzultálja.
Annak, hogy Ókovács úgy gondolta, hogy erre alkalmas főzeneigazgatót nem talált (mondjuk a ”beperlem von Dohnányit” múltja ezügyben sok jót nem igért), sok oka lehet, és végül is akár el is fogadható. Viszont akkor az intézményben nem kellene főzeneigazgatót, művészeti vezetőt a pozíciójuknak megfelelő jövedelmekért alkalmazni, hanem ezeket a feladatokat – a felelősséget is elvállalva- neki kellene elvégezni, és sokkal nagyobb hangsúlyt helyezni az énekesek jövedelmezésére és általános biztonságérzetük fokozására.
Idézem a hozzászólás befejező mondatait:
„A nagy karmestereket és a nagy egyéniségű művészeket pedig tényleg kiírtották, lefokozták, vagy teljesen száműzték az operából, hogy ne zavarják a dilettantizmus vizét! Az jó, aki bólogat, aki cinkos az Opera szétverésében, aki elárulja és befeketíti a művésztársait, és akinek normális minden, ami az elmúlt években történt! Ez az egész nagyon szomorú!”
Tisztelt Livingstone! A jelen és a korábbi, 6951.számú hozzászólásában leírt minden szavával egyetértek. Sajnos az Ön végtelenül szomorú operai helyzetértékelése teljes mértékben érvényes a Nemzeti Színházra, az Operettszínházra, a Petőfi Irodalmi Múzeumra, az 56-os Intézetre és így tovább, csak a jelen és közelmúltbeli példákat említve, a teljesség igénye nélkül.
De, hogy az Operánál maradjunk, apróság-aprósága a következő: Ladislav Kozlek fórumtársunk megadta a Pozsonyi Opera honlap elérhetőségét. Ahogy írtam, ott László Boldizsárt Don José, Cavaradossi, Radames, Calaf szerepeiben foglalkoztatják a 2019/2020-as évadban.
Nézzük meg a magyar Opera honlapját: nevezettet még véletlenül sem léptetik fel itthon ezekben a szerepekben, hogy ezáltal nagyobb szerepbiztonságot, gyakorlatot szerezhessen. Ha már betanulja, nehogy már Magyarországon adja elő!
"In regione caecorum rex est luscus." (Erasmus Roterodamus)...de nem csak erről van szó.
Ez így van, de ne feledjük, hogy Ókovács választotta maga mellé ezeket az embereket! Talán csak egyet kényszerből, hogy a hatalmas név ne forduljon ellene, mert az nem tett volna jót neki! De megfigyelhetjük, hogy amióta kinevezték, csak fiatal, alacsony létrákat elért karmestereket tett meg főzeneigazgatónak, akiknek még a vezénylést is tanulni kellett volna, nemhogy a vezetést! Meg szakmai múlttal egyáltalán nem rendelkező főtitkárokat, egyszóval, senkiket! Anger Ferencről azt se lehetett tudni, hogy honnan szalasztották, mit tett le az asztalra, a semmiből egyszerűen művészeti igazgatóvá avanzsáltatták! A nagy karmestereket és a nagy egyéniségű művészeket pedig tényleg kiírtották, lefokozták, vagy teljesen száműzték az operából, hogy ne zavarják a dilettantizmus vizét! Az jó, aki bólogat, aki cinkos az Opera szétverésében, aki elárulja és befeketíti a művésztársait, és akinek normális minden, ami az elmúlt években történt! Ez az egész nagyon szomorú!
Az, hogy "...egy alapvetően jószándékú és más funkciókban bevált ember a kvalitásánál nagyobb hatalmat kap", ölég gyakori, úgyszólván az emberiséggel egyidős jelenség. Az is elég gyakori, nemcsak a kultúra területén, hogy XY-ról a suttogó propaganda elhíreszteli (olykor bukása után): "rendes ember (volt), csak nem tájékoztatta-megtévesztette a környezete". Erről lenne szó esetünkben is? Én aztán soha egyetlen alkalommal sem írtam be "monnnyon le!", "rúgják ki", "ennyit még senki nem ártott" és hasonló felütésekkel. Most sem teszem. Csupán megkockáztatom, amit tegnap már megkockáztattam: "mint csepp vízben a tenger". Értve? Ha netán erre célzol, akkor egyetértek. ha nem erre célzol, akkor sincs baj.
PS Az azért ugye megvan, hogy a főig. kinevezéshez a médiás múlt volt az ugródeszka?
Egyetlen szóval nem írtam egyik beírásomban sem, hogy -zéta-tól azt várnám, hogy "politikából következtetve" vagy "politikai aspektusból közelítse meg az Operaház kétségtelen válsághelyzetének leírását, elemzését". joska114 fórumtársunk beírásával (6914) általánosságban és nem szó szerint értettem és értek változatlanul egyet 6922-ben. Amit 6922-ben írtam, azt továbbra is fenntartom. Politikamentes művészet: nincs, legfeljebb olyan van, hogy adott kurzus által pajzsra emelt művészeket az adott kurzus hívei jobban kedvelnek, ha másért nem, akkor azért, mert az ő kurzusuk emelte az illető(ke)t pajzsra. "Az én kedvenc kurzusom kedvenc művésze/i: jó művész/ek, a nemszeretem kurzus kedvence/i, kinevezettje/i: rossz művész/ek" és/vagy "rossz ember/ek". Na, ezek a kurzusművészek és alkotásaik tűnnek el idővel -mint írtam- a kultúra és a rossz tankönyvek süllyesztőjében. "Félre": -zéta- írása sem 1/1 "politikamentes". Egy, a politika örökös kereszttüzében álló intézményről ír és annak főigazgatójáról, aki médiás múltja alapján aligha tekinthető nem-politikai kinevezettnek. Politikamentes ugyebár bizonyára origo.hu lelkendező írása, ami órákkal a premier előtt óriási sikerű bemutatóról, állva tapsoló közönségről hozsannázott Vidnyánszky Csárdáskirálynője kapcsán. Revizor a belinkelt valódi kritikája alapján pedig ellenség (volna). Aki a mai Magyarországon nem origo.hu (és hasonszőrű médiumtársai) szellemében szólal meg, az a magyar művészet és a magyar emberek ellenségének számít, annak számos (minden?) következményével. Cáfolom, hogy "ösztönösen vagy szándékosan időről időre megpróbálom politikai véleménynyilvánításra, vitára vagy reklámra használni a fórum felületét." -zéta- beírására reflektálva (6924) sem foglalkoztam a "lehetséges politikai okok boncolgatásával tételenként." Politikát az vegyít a beírásába, aki nemzetközi és/vagy világhírű magyar művész(ek) művészi munkásságát, sikereit azzal igyekszik negligálni vagy becsmérelni, hogy az ő vélt vagy valós politikai állásfoglalásukat művészi munkásságukkal, sikereikkel szembeállítja vagy őket, sikereiket úgyszólván lenullázza: "...lejáratták hazájukat külhonban, teszik ezt azóta is rendszeresen, félretájékoztatva a külföldi sajtóorgánumokat és azok olvasóit." Hogy ki az?...
...a "gátlástalan hazugság" kifejezés viszont nemcsak a politika, hanem a becsületsértés kategóriájába is tartozik, úgyhogy egyelőre észre sem veszem. Remélem, a szerkesztők sem veszik észre, mert az ilyesfajta útszéli gorombáskodás, már ha konkrét személytől konkrét személynek szólna -amit fel sem merek tételezni- számukra sem lehet túl kellemes, főleg azért nem, mert...gátlástalan hazugság.
A szokásos forgatókönyv az, hogy egy alapvetően jószándékú és más funkciókban bevált ember a kvalitásánál nagyobb hatalmat kap. És aztán az évek során köréje gyűlnek a karrieristák, a sündörgők, a talpnyalók, a középszerűek, a bólogatók, a hízelgők, akik mindenben igazat adnak a főnöküknek és közben sütögetik a saját kis pecsenyéjüket, és ármánykodásukkal lassan kiirtanak minden tehetséges és jobbító szándékú embert a környezetükből. Aztán eljön az a pillanat, amikor az önkontrollját és mindenféle egyéb kontrollt elveszített főnök ámokfutásba kezd. Ennek a pillanatnak vagyunk a tanúi.
