7788
De biztos, hogy ezeket a színeket, árnyalatokat, arányokat egy nem kimagasló (tehát mondjuk: átlagos) karmester is ki tudja keverni? Én sokszor láttam-hallotta élőben a bécsieket általam gyengébbnek tartott karmesterekkel (hirtelen Bertrand de Billy és persze Franz Welser-Möst jut eszembe) - de ez az előadás szerintem kifejezetten magas nívót képviselt, és szerintem képtelenség kivonni ebből a karmestert. Azért ez még a bécsiek számára sem egy rutindarab, egy ezredszer előadott Beehtoven- vagy Brahms-szimfónia.
Finom távolságtartást érzek -dni- kritikájában is. Ő a "hangzást" emeli ki, mint fő élményforrását. Mi is az valójában? Ő még a zenekar teljesítményében sem talált "semmi különöset", ahogy a karmesterében sem. Akkor csupán a MüPa ismeretesen kiváló akusztikájának köszönhető a szuper "hangzás"? Én azt mondanám, hogy kimagasló hangzást egy kimagaslóan játszó zenekar tud teremteni. Ellenben a kimagasló hangzás nem pótol egy kimagasló karmestert. Nem pótolhatja azt a pluszt, amit az akár tökéletesen játszó zenekar előállít a nyersanyagból, ha a karmester híján van annak a kisugárzásnak, ami akkor és ott, "itt és most" kiemeli az aznapi produkciót az amúgy magas bécsi átlagszínvonalból. Ez nem "fanyalgás", csupán szétválasztása a két alkotónak: kimagasló együttes, nem-kimagasló karmester.
Jobb is, hogy nem Csengery Kristóf fanyalgott az ÚZÚ-ban. Ennek az állatfajtának ítésznek az sem tetszene, ha Paganini Liszt Ferenccel együtt lépne fel.
Az arckifejezésükön is látszott, milyen boldogok és elégedettek. (Közel ültem, "Egyszer élünk" vagy "Így mulat egy magyar úr" mottóval.)
Magam csodálkozva hallgattam-olvastam a Nelsons-on fanyalgókat. Mintha a Mahler VII. egy olyan szimfónia volna, amit karmestertől függetlenül is jól elő lehetne adni. Ez az ember pontosan tudta, mit csinál. Lenyűgözően szólalt meg ez a bonyolult textúrájú szimfónia.
Isteni jó koncert volt ez a hétfői Mahler Hetedik.
A művész-(fő)igazgató pályafutása,amiről ez a minden tekintetben kimerítő írás már nem szól(hat), tudomásom szerint 2012-ben a Magyar Rádió zenei együtteseinél folytatódott igazgatói rangban és ott is hasonló stílusban: kirúgás, hangzatos ígéretek. Ha nem is világrekordnak számító két (2) nap, de nem túl hosszú idő múlva onnan is menesztették. Állítólag ezt követően vándormadárként egy ideig még a házban körözött, majd végleg eltűnt, bár wiki-életrajza szerint "2012-től az MTVA főtanácsadója". Tartózkodási helye és utóbbi tíz évben végzett munkája számomra ismeretlen.
Remek írás az operaigazgatói sorozatban most megjelent elemzés Horváth Ádám regnálásáról. Párban a múltkorival Ókovácsról pontosan megmutatja, miért és hogyan jutott az Opera, a pesti operajátszás abba a katasztrofális állapotba, ahol ma leledzik.
Még egy bocsánat, most már legyünk pontosak: Osborne nem az írigység, hanem a féltékenység (Eifersucht) szót használja F. Karajannal szembeni viszonyulására. Nagyon összefügghet a kettő, de mégsem uaz.
Bocsánat a kissé késői kiigazításért, de legutóbb Furtwängler bayreuthi Beethoven Kilencedikjével kapcsolatban alighanem úgy idéztem föl emlékezetemet, mintha a jereváni rádió válaszolt volna...
Más okból most elővettem azt az EMI albumot, ahol F. vezényli mind a 9 B-szimf-t. Köztük a 9-nek a bayreuthi fölvétele van. Beleolvastam a kísérőszövegbe, amiben az áll, hogy a hgv. után Legge bement F. öltözőjébe, s azt mondta neki, hogy jó volt, de nem olyan jó, mint lehetett volna. F. ettől borult ki, s felesége szerint kellett 48 óra a lehiggadásához. (Közben tényleg főleg erdőben sétált, stb.)
A szóló lemezt én elajándékoztam vagy húsz éve, mikor ezt az albumot meg tudtam szerezni. Mindenesetre ennek a kísérőszövegét angolul Richard Osborne (a legterjedelmesebb Karajan-monográfia szerzője) írta 2000-ben, s ez van lefordítva németre is, míg a francia szöveg szerzője André Tubeuf, ucsak 2000-ből. Osborne az előzőeket abba a kontextusba helyezi, ami kísérte ezt a hgv-t, s összefüggött F. Karajannal szembeni írigységével, de kiegészíti ezt azzal is, hogy F. idővel Leggével is összekülönbözött. Hozzáteszi azonban, hogy Legge tényleg komolyan gondolhatta ezt, mert csak azok után adta ki a bayreuthi fölvételt (1955-ben), miután meghiúsult az a törekvése, hogy kiadhassa az 54-es luzerni hgv. fölvételét, amit ő jobbnak tartott. (Mint tudjuk, utóbbit nem is az EMI adta ki, s csak jóval később jelent meg.) Érdekes az uis, hogy Osborne leírja azt is, hogy Luzernben a terv az volt, hogy a fesztivál zkra lesz a közreműködő, de ők nem álltak rendelkezésre, s Legge mentette meg a koncertet azzal, hogy a Philharmonia O. beugrott.
Tubeuf minderről nem ír, de az előzményeket ő is ismerteti, s arra lukad ki, hogy F. megszentelte az újranyitást a B.IX. előadásával, jóllehet a körülmények nem voltak olyan tiszeletreméltóan ünnepiek. Mindez a mű olvasatát még izzóbbá és még tüzesebbé tette.
Ezekről és a két hgv. F. általi értékeléséről nincs szó sem az általam legutóbb említett Haffner-féle F-monográfiában, sem F. özvegyének a könyvében sem. (Elisabeth Furtwängler: Über Wilhelm Furtwangler - F.A.Brockhaus, 1979)
Ezek után legyen okos az ember. Legjobb hallgatni - esetleg valami szép Furtwängler- vagy Karaja-n fölvételt...
7777
A Concerto Budapest melyik koncertjén hallottad a Dvorák/8-at? Én a november 12-ei, szombatijukon voltam és nekem tetszett, nem hallottam semmi különös bajt az előadásukban, igaz, az orgona alatt ültem és onnan minden kicsit nagyon másként hangzik. A timpanista fiúcskát szinte még akkor is hallottam, amikor éppen nem ütött :-) A mellettünk ülő családja folyvást fotózta... A Mozart "kis" g-moll szimfónia első tételét Keller András szerintem olyan szélsebesen vezényelte, hogy az szinte követhetetlen volt. A zenekar állva (!) játszotta a darabot, kivéve a cselistákat. Az est fénypontja persze Nyikolaj Luganszkij volt. Előzetesen többször csereberélték, melyik nap játssza az egyik Chopint, mikor a másikat. Végül nov. 12-én az e-moll zgv.-t kaptuk, szép előadásban. Ritka élmény volt rálátni ilyen közelről a szólistára, méretes kezére, hosszú ujjaira. Úgy 20 éve, hogy először hallottam őt, azt hiszem egy rádiózenekaros koncerten, akkor tán "a" Csajkovszkijt játszotta. Megemberesedett, de nem öregedett meg, játéka érett, kiforrott. Sajnos csak egy ráadást kaptunk, és ennyi idő után nem vagyok benne biztos, mi is lehetett az, olyasmi morzsa-féle, mint az op. 28-as sorozatból a 3. G-dúr prelűd.
remek ötlet, ha olyan ír koncertről, aki egyébként nem jár. én a szimfónia 3. tétele(?) végén figyeltem fel durva hibára, vki leintés után is fújt. én vasárnap is voltam, akkor minden rendben volt.
lehetne itt írni, hogy miben lehet variálni, pl. az első tétel szívdobogás motívumánál.
tegnap voltam a SZIF Dvořák 8. szimfónián, talán valamivel jobb volt a vége, mint a Concerto Budapest, nem esett szét annyira a legvége a ritardando-nál.
Találtam egy ritka jó beszámolót a szombati BFZ koncertről és az előzményeiről, érdemes elolvasni:
https://telex.hu/kult/2022/11/18/szetszedett-zenekari-szolamok-es-a-szerelem-ezer-ize-a-mupaban
Elnézést, hogy csak így teszem!
Bocsánat, szórakozott voltam és álmos. Sajnos így igaz, pénzért bárki megnézheti ezt a koncertet. Bár az élő élményt így se kapná meg.
Bocsáss meg, nem a mezzo.tv, hanem a medici.tv közvetíti a koncertet - sajnos tényleg csak az előfizetőknek:
Én megdicsérném a lányokat is, akik a Scherzi musicali-t énekelték.
Én csak megerősíteni tudom szike beírását a Fesztiválzenekar hétfői hangversenyéről. Rövid időn belül kétszer is hallhattuk Bartók I. hegedűversenyét, először Kelemen Barnabás, másodszor Vilde Frang játékával, és mindkétszer Fischer Iván vezényelt. Két különböző zenekar, két különböző megközelítés, de a maga nemében mindkettő kiváló volt. A nagy C-dúr szimfónia egykori zeneakadémiai előadása számomra is a mai napig emlékezetes, akkoriban utána meg is vettem a Fesztiválzenekar CD-jét belőle. Így nagyon örültem, és kíváncsi voltam, hogy adják most elő. Szerintem zseniális volt a hangszercsoportok áthelyezése, fantasztikus volt a hangzás így! De akinek esetleg van előfizetése a mezzo.tv-hez, az ott meg tudja továbbra is hallgatni ezt a koncertet.
Istenem, ha tudnám, hogy mit írtam én 5 hónapja, írok én mindent össze-vissza, és ha a sok ocsú közé néha egy-egy mag is keveredik, az nagy öröm számomra, így köszönöm a visszajelzést. Ha még nem hallgattad meg, akkor hallgasd meg Elgar Gerontius álmát, az is egy nagyon szép, ritkán játszott szakrális mű.
Kedves Takatsa! Röpke 5 hónappal hozzászólása után éppen az ajánlott Franck darabot hallgatom. Úgy érzem, hogy mintegy 15 éve tartó Bach kantáta hallgatás ciklusomat megszakítom néhány napra, és elhasználódott valódi és lelki füleimet erre az oratóriumra (és esetleg egyéb szakrális Franck művek felé) fordítom. Persze utána -- tudva tudván, hogy a zeneirodalom kimeríthetetlenül gazdag -- megint csak Bach következik :-)
Köszönöm!
7766
Vajon mennyivel van speciálisabb élethelyzetben az, aki egy nagy állami intézmény vezetője, így időbeosztásának maga az ura, mint az, aki mondjuk két állásban dolgozik, hogy hasonlóan leterhelt pedagógus párjával együtt előteremtse azt, ami 2-3-4 gyermek felneveléséhez szükséges?
A Zeneakadméia rektorának megbízatása jövő októberben lejár. A hírek szerint egyesek nagyon kapacitálnák ennél az intézménynél is az alapítványi működtetést, a rektorasszony pedig nem tartozik ebbe a csoportba. Kérdés, hogy meddig engedheti meg magának az ellenállás luxusát, és mi (ki) lesz azután, amikor már nem ő a rektor.
Valahol talán már melegszik egy szék. Örökös tagság létezik, post mortem is. Örökös főigazgatóság nincs ... még ante mortem sem. Gondolni kell a jövő(jé)re is ... akár már jövőre vagy később. Meg aztán jól fest a "dr." egy név előtt. Ausztriában pl. boldog-boldogtalant "prof."-nak kell szólítani. Hősünk boldog, ahogyan (dr.?) Vidnyánszky is. Hősünk egyre sikeresebb rendező (is): akár a Nemzeti is foglalkoztathatja, ahol már úgyis csaknem kizárólag külföldi, főleg posztszovjet haverok rendezők hasítanak. Végső menedékként nyilván visszavárja régi munkáltatója,a független,nemzeti magántévé.
Nálunk minden így működik. Az opponensek máskülönben az Opera művészeti tanácsadói. Olyan, mint a Vidnyánszky-Rátóti duó.
Mellesleg, minek a főigazgatónak ilyen sürgősen DLA fokozat? Talán professzor is szeretne lenni?
"Köszönöm témavezetőmnek, Meláth Andreának és a Zeneakadémia doktor iskolája énekművész tagjának, Halmai Katalinnak is megértő és segítő szándékú hozzáállását, amellyel lehetővé és gördülékennyé tették egy speciális élethelyzetben és időtáblával létező hallgatónak az inspiratív közegben megvalósuló fokozatszerzést. Hálás vagyok Marton Évának és Batta Andrásnak nemcsak opponensi szerepükért, de azért is, hogy hosszú évek óta terelgetik operai és zeneesztétikai érzékemet jól eltalált, tapasztalatból fakadó, illetve operatörténetileg kiérlelt mondatokkal, amelyek emlékezetesek maradnak."
Nem a témavezető a fontos, hanem az opponensek, és a bizottsági tagok.
"Rendhagyó direktori pályaképek nagyon szubjektíven megfogalmazva: ahogyan én láttam őket, a nézőtérről. Rendhagyó abban az értelemben is, hogy időben visszafelé haladunk. Egyfajta időutazás lesz, aminek a végére érve majd az Olvasó egy folyamaton tekinthet végig. Egy folyamaton, ami nemcsak a rendszerváltás előre kiszámíthatatlan operai útvesztőin vezeti végig, hanem a műfaj strukturális és művészeti változásain is. Látni fogjuk, mi változott meg visszavonhatatlanul és mi csak átmenetileg."
Zéta fenti, felvezető sorai igen felcsigázták az érdeklődésem. A bevezető elemző-írás Ókovács Szilveszter főigazgató operai regnálásáról alapos, körültekintő munka. Ha ilyen, ehhez hasonló összefüggésekben tárja fel a több évtizedes múltból a Dalszínház előző "direktóriumainak" élén betöltött vezetők pályaképét is jelzett sorozatában, remek alkalom kínálkozik számunkra majd össze- és egybevetni mindenkori direktorok munkásságát és valami "értékmérő" következtetésekre jutni betöltött szerepüket illetően. Várom a folytatást!
Az nem összeférhetetlen, hogy egy beosztottja a témavezető, csak az idei évadban 36 előadással?
Parancsolj:
https://apps.lfze.hu/netfolder/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/okovacs_szilveszter/disszertacio.pdf
DLA, szóval művészeti doktor lett Ókovács.
Az MTMT-ben (Magyar Tudományos Művek Tára) nincs publikációs listája.
https://m2.mtmt.hu/gui2/?mode=search&query=author;label;any;%C3%B3kov%C3%A1cs
Csak a PhD-nál kell?
Nagyszerű elemző portré a magyar operatörténet legveszélyesebb kalandorjáról, akinek kártékonysága egy sáskajárásénál is nagyobb fokozatú. Gratulálok Zétának, és kifejezem bámulatom, hogy a téma ellenére meg tudta őrizni higgadtságát -- nekem nem sikerült volna, az biztos.
Sajnos, a helyzet ez! Elég szomorú, mondhatnám szégyenteljes. Hogy főigazgató úr hol és miből doktorált, számomra érdektelen. De lehet, hogy a politikatudományok terén jeleskedik, legalábbis a hirtv egyes műsoraiban való rendszeres szereplése erre enged következtetni.
Egyetértek, én is hasonlóan gondolom. Sajnos nincs benne túlzás. Az viszont nem került bele, hogy mindeközben a főigazgató le is doktorált, DLA címet szerzett. Hogy hol és mivel, azt nem tudom.
Kedves Zéta, gratulálok legfrissebb írásodhoz, amelyet lényegretörőnek és korrektnek tartok.
Ha jól rémlik akkor a Tahra alapítója a karmester, Hermann Scherchen lánya volt.
A Tahra -sajnos- tényleg megszűnt az alapító vagy valaki hasonló vezetője halála miatt, de kapható még tőlük ez-az, főleg használtan. Nekem a luzerni Beethoven IX. viszont audite kiadásban van meg, de a Praga nevű cég is forgalmaz kiváló minőségben régi élő fölvételeket. A híres 51-es bayreuthit most nem hallgattam újra, de onnan sem emlékszem riasztó jelekre, viszont arra igen, hogy az EMI Reference sorozatának kísérő szövegében az áll, hogy F. a hgv. után sokáig járkált, mivel elégedetlen volt az eredménnyel, s Legge próbálta vigasztalni, stb. A 42-es berlini élő fölvételt én még LP-ként - Brahms Haydn-variációival kiegészítve- 1972-ben a Szu-ban (egyetemi építőtábor) vettem meg: a két LP össz. volt 3 rubel 30 kopejka. Igaz, hogy csak a karmester és az énekesszólisták voltak föltüntetve a műveken kívül - utólag tudtam beazonosítani, hogy ez az a bizonyos 42-es hgv., s a CD-re átállásom óta meg is szereztem (Music & Arts). Hogy a Haydn-variációk melyik fölvétele volt, arra nem jöttem rá, merthogy abból is van több. A B.IX-t megvettem még a bécsiekkel és Anday Piroskával a szólisták között (Archipel kiadásban, igen kedvezményesen, külföldön). Nálam a 42-es az alapvető nagy élmény Furtwänglerrel (Beethoven elég sok mással is megvan, s köztük is vannak nagy kedvenceim), de tényleg nagyon szép a luzerni is.
Ó, bocsánat, félreérthető voltam. Az első mondatom volt csak Schuberttel kapcsolatos. a többi már a Beethoven 9.-re vonatkozott.
Ha a luzerni CD-n elérhető, örülök neki. Azt hittem a Tahra kiadó már rég megszűnt.
Nekem a szovjet LP és a DGG CD-je is megvan - utóbbi sokkal kevésbé karcos - de nincs meg F. hihetetlen dinamikája, mint az LP-n.
Ezek a Melodiya LP-k az USA-ban már vagyont érnek. Ott van Beethoven V. szimfóniája, egyetlen más karmesterrel sem hallottam a két utolsó tétel közti crescendot, mint F-el.
A Coriolan-nyitány - egyetlen forte tutti sincs benne, ki bánja, ha az egész hátborzongató?
Köszönöm - összeadtam Mozartot és Schubertet,és elfeleztem...
Bocsánat, nemcsak profi zenész nem vagyok, de profi számítógépes sem: két értelemzavaró elütésem lett:
A magyarul is megjelent könyv címe Zene és szó, a latin mondásban pedig természetesen nem dispitandum, hanem disputandum a megfelelő szó.
Meglepődtem az álltólagos luzerni hgv-en, mivel magam erről soha nem olvastam és hallottam. A zene és suó c., magyarul is megjelent könyv 2002-es, bővített kiadásában a nagy C dúrról csak a berliniekkel és a bécsiekkel vannak fölvételek - ideértve a kétes hitelűeket, a tévesen F-nek tulajdonítottakat és a még ki nem adottakat is. H.Haffner nagy F-monográfiájában (Parthas Verlag 2003) sincs erről szó, pedig ő elég részletesen leírja F. utolsó évét (is), kitérve benne az 54-es luzerni hgv-kre is. Beethoven IX-jét említi, a Phil.O-val (ez ma is hozzáférhertő CD-n), majd hogy az utolsó ottani hgv-én Haydn és Bruckner volt műsoron. Hogy cifrább legyen a dolog, Haffner F. szerinte leginkább említendő fölv-i között a nagy C dúrról egy harmadikat ajánl: a berliniekkel 1953.IX.15-ről...
Próbáltam online is utolérni az említett luzerni fölv-t, de ott sem leltem (youtube, google, amazon, jpc, medimops). A google-n viszont találtam furtwängler in luzern 1954-t beütve patangel.free.fr alatt The Lucerne Festival/Furtwängler - Tahra - Free címszó alatt egy részletes fölsorolást F. luzerni hgv-iről. Itt is a Haffner által említett két hgv. van 54-ből - mellesleg Haydn-tól a 88.szimf-t vez....
Végül de gustibus non est dispitandum, de tegnap este direkt meghallgattam az 51-es utolsó tételét, s magam (nem vagyok profi zenész) csak némi bizonytalanságot éreztem a végefelé itt-ott az együttállások ill. belépések terén, ezzel szemben hihetetlenül erőteljes az egész tétel, a fő motívumok hangsúlyozása elsöprő szinte, aminthogy -bár egy perccel kb. hosszabb a 42-nél - végig nagyon lendületes is. Kocsis Zoltán jutott eszembe, aki annakidején az egyik Richter-hgv. után mondta, hogy ő hallotta, hogy R. kétszer is melléütött - de ez semmit nem von le az interpretáció értékéből. Uez szinte közmondásos volt Fischer Annienál is. Én az 51-es végét ide sorolom.
Az, hogy az 51-es előadás lassabb mint a 42-es, annyira nem meglepő, Furtwängler stúdióban mindig lassabb (és hát ismerjük be, kevésbé érdekes) volt mint élő koncerten.
Régen én is nagy Furtwängler-rajongó voltam de aztán másfelé vitt az érdeklődésem. Bár szerintem már vagy 10 éve is van, hogy azt a híres 51-es Kilencediket utoljára hallgattam, arra emlékszem hogy kiábrándító (de nem meglepő) volt hogy pont a legvégén a prestissimo szakaszban teljesen szétesik a zenekar. A nagy fanatikusok általában a híres 42-es felvételt tartják a legizgalmasabbnak (a gyenge hangminőség ellenére), de az utolsó, 54-es luzerni is ajánlható, aminek a hangminősége már nagyon jó és ez esetben a zenekar (Philharmonia Orchestra) is képes Furtwänglert követni. Azt hiszem egyébként ő maga is azt mondta a koncert után hogy ez volt élete legjobb produkciója a műből. Mondjuk az CD-n szinte beszerezhetetlen (én már jó rég vettem az enyémet), de online könnyen elérhető.
Kis kiegészítés előző hozzászólásomhoz: miután elküldtem, jöttem rá egy kis tévedésre, ami a lényeget (Schubert nagy C-dúr) nem is érinti, de hátha valakit érdekel (akkor nem tudtam folytatni az írást, csak most tehetem). Szóval az áltlalam írt CD igaz, de a Scala nem ezt az összeállítást, hanem azt ajánlja, amin a nagy C-dúr mellett Haydn 88.szimfóniája van, ugyancsak a berliniekkel, 51.dec., stúdió /ami itt is a berlin-dahlemi Jesus-Christus Kirchet jelenti/ - DG 447 439-2. Ugyanez benne van az általam szintén annakidején hivatkozott, a DG 100 éves jubileumára a Gramophone főszerk. által összeállított 100 legjobb fölvétel között is. Érdekes, hogy uezt a Haydn-szimfóniát, némileg eltérő fölfogásban 51.októberében koncerten a bécsiekkel adta elő F. (Orfeo C 559 022 I). A berlini fölv. hihetetlen lendületes - én itt jöttem rá, hoigy ez micvsoda remekmű - előtte csak olvastam erényeiről- még LP-n megvettem Hungaroton lemezen, de azon semmi nem jött vissza a sok pompás zenei ötletből.
Egy személyes megjegyzés végül: magam többször láttam és hallottam Ferencsiket élőben, de Schubert nagy C-dúr szimfóniáját egyenesen úgyszólván vele ismertem (és szerettem) meg, miután a 70-es évek elején a rádióból fölvettem (egy lengyel Grundig-licensz orsós magnóra...), s unásig hallgattam. Egyik mindmáig emlékezetes csodálatos élményünk pedig az volt a feleségemmel, amikor 1983. Nagypéntekjén vele láttuk az Erkelben a Parsifalt.
Csak 31! Nem érte meg a Krisztusi kort!
