Például kicsodák? Én nem figyeltem erre.
Sajnos, más operaénekesről is tudni, hogy nem kapott semmi szerepet az évadban az Operában.
Kedves Zéta, nagy köszönet a Váradi Zita interjúért! Ez a második rész még érdekesebb, a művésznő igazán alaposan mesél önmagáról, az operaéneklés rögös útjáról, nehézségekről és örömökről. Nagyon bölcsen gondolkozik, örülhetnek a növendékei, ha ezt adja át nekik. De az, hogy idén már egyáltalán nem kapott szerepet az operában, megdöbbentett!
Elolvastam Zétának Váradi Zita operaénekesnővel készített
kétrészes interjúját. Köszönöm. A Művésznő nagyon érdekes, fontos gondolatokat
osztott meg magáról, hitvallásáról, a tanításról, a művészi pálya nehézségeiről,
az éneklés örömeiről, a színpadi játszásról, a szerep érzésvilágába való felejtkezésről,
és egyáltalán, öröm volt jobban megismerni Őt magát, honnét indult el és hova
érkezett meg. Megismerhetünk egy pályaívet, amely szinte göröngyök nélkülinek
mondható.
Nagyon tartalmas interjú!
Micsoda boldog idők voltak még, amikor Debrecenben olyan operaélet volt, mint amiről Várady Zita beszélt!
Barátaim! Hamarosan néhány napig Felső-Ausztriában tartózkodom,fő célom az általam mélységesen szeretett zeneszerző hattyúdalát és gondos kezek általi rekonstrukcióját meghallgatandó. Az épületről és egyebekről IS be fogok számolni e hasábokon. Helyesebben a Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek c. fórumban.
Uusitalo nálam sajnos kimaradt, de súlyos betegségből felépülve ismét énekelni, nem mindennapi teljesítmény. Valóban nagy élmény lehetett!
Koniecznyt nem véletlenül hagytam ki...
MüPa Wagner Napok kikezdhetetlen, örök baritonja. Legutòb Bècsben làttam kèt ève, nekem elèg sùlytalan Telramund volt, főleg a szèdületes Nina Stemme Ortrùdja àrnyèkàban.
Bocsànat, de nekem kèt pompàs basszus Gurnemanzom volt, Polgàr Làszlò ès Matti Salminen. A 2006-os első MüPàs Gurnemanz is jò volt, ès basszus. Egy igazi Kèkszakàllù is inkàbb basszus-basszbariton, ebben is Polgàr Làszlò lesz örök etalonom. MÀO èvkönyvben az egyik szerzőnek Faragò Andràs volt az eszmènyi Kèkszakàllù, vele nem làttam, "csak" pl. Boriszt, szintèn basszbariton. A basszusokròl leginkàbb Puccini "feledkezett meg", egy szàl Kabàtàriàt bìrt ìrni nekik. A baritonok közül ùjabban ès többen (fèl)pucèr testüket is megmutatjàk a szìnpadon ... ès azon kìvül is.
Törtem a fejemet, hogy ki volt még Wotan a Müpában, és Juha Uusitalo jutott még az eszembe.
Nem akarnék vitatkozni, hiszen én csak Kissjudit Erdáját szerettem volna prezentálni, és szegény Volle, csak mint Pilátus a Crédóba, úgy került képbe. Volle előadását nem minősítettem, csak, mivel kérdezték, belinkeltem a vele kapcsolatos wikipedia cikket, illetve az operabase-t, amelyek szerint Volle egy ismert, és sokat foglalkoztatott énekes és számos felvételen hallható-látható. Nyilván nem egy korszakos bariton, voltak-vannak és feltehetően lesznek is nála jobbak.
"Asztalnál meghalna..."
Az én legelső "Volle-élményem"
Johann Strauss: Simplicius - 3 felvonásos „történelmi” operett
(1887)
Martin Zysset, Michael Volle, Rolf Haunstein, Elizabeth Magnuson, Pjotr Becala,
Oliver Widmer, Martina Janková, Liliana Nikiteanu, a Zürichi Opera Ének-és
Zenekara, vezényel: Franz Welser-Möst.
Nemcsak videón/DVD-n
van meg, hanem az 1999. november 6-i élő rádiós kapcsolás hangfelvétele is
rendelkezésemre áll.
A remete (Wendelin von Grübben) szerepében Michael Volle baritonista alakítása kitűnő volt, akit később Bellini operájában
Beatrice di Tenda ugyancsak zürichi előadásán Filippo szerepében is élvezhettem
felvételről: nagyszerűen helytállt Gruberova oldalán.
Ez az operett egyike
annak a három-négy Johann Strauss-műnek, amelyből a Magyar Rádió még
részleteket sem vett fel. Tehát korábban nem ismertem ezt a darabot. Azt
viszont tudom, hogy 1889-ben Magyarországon is bemutatták, a Népszínházban.
Érdekesség, hogy a
szövegkönyvet az az ekkor még fiatal, kezdő Victor Léon írta, aki 1905-ben Lehár
Ferenc A víg özvegy című világsikerű operettjének librettóját jegyzi majd...
Léon örömmel vágott a
munkába. A libretto irodalmi előzménye: Hans Jacob Christopher von
Grimmelshausen Der abenteuerliche Simplicissimus c. regénye, amit a XVII. század
egyik legkiemelkedőbb irodalmi alkotásának tartottak. A valós történelmi
háttérbe, a harmincéves háború történéseibe helyezett fordulatos cselekmény
szinte kínálta magát színpadra.
A mű számos értékes
zenei részletet tartalmaz, közülük az I. felvonás fináléjára, Simplicius II.
felvonásbeli dalára és Hildegard álomelbeszélésére hívom fel a figyelmet.
A YouTube-on fenn van
a felvétel, utána lehet keresni. Érdemesnek tartom ezt a J. Strauss-ritkaságot
Volle miatt is meghallgatni.
MET Opera on demand-on elérhető felvételei:
Ó, én három kedvenc operaházam saját archivumában néztem szét. Volle-élményem, attól tartok, nincs.
Ja, az operabase többek között ezt írja róla:
...aki pl., ha jòl làtom, jövőre a Scalàban ènekel komplett Ringet = 3 Wotant. Kicsit szètnèzve, ugyanott nem tùl règen a Salomèban ènekelt, tavaly Barakokat a MET-ben, idèn Mandrykàkat Bècsben, szòval fent van mèg a tèrkèpen. Talàn a Straussokat jobban győzi korban, hangban. De mindez csak "statisztika", infò, nem vèlemèny, làtatlanban ès hallatlanban ìrom.
65 évesen már kopik a hang. Tenornál a magasságok, baritonnál - gondolom - a mélységek.
Ez a Wotan katasztrofális !! Mióta éneklik a szerepet féltenorok? Az intelligenciáját valahol másutt kamatoztassa, hang nélkül kevés.
Köszönöm, hogy te is megírtad, így én is meg merem, egyedül nem akartam a nagy hozsannában ünneprontó lenni: abban a bizonyos Giocondában Kissjudit Anna az egyégadta világon semmi különlegeset nem mutatott. Schöck Atala idén ezerszer jobb Vak asszony volt. Hogy milyen most élőben, majd meghalljuk, ha hazajön.
Én is szeretem Láng Dorottyát, hála Istennek elég sokat láthatjuk a Müpában. No, de Kissjudit Anna - sportújságyrói hasonlattal élve - egy egészen más kávéház. :)
Csak most olvasom. Nekem - és talán nem egyedül nekem - nagyon hiányzik az "írdogálásod". Haandelé is, de neki van mentsége...
És pl. Láng Dorottya? Világszép és világszép hang. Szerintem. MÁO-nál zéró opera- és 1 db. oratórium-fellépés.
Köszönjük a megosztást, magáért beszél.
Igen, ez a hajó elment, akárcsak a többi. Én egyáltalán nem értek a zenéhez, de aki nem hallotta meg az óriási potenciált KIssjudit Anna hangjában - már jóval hamarabb, nemcsak a Giocondában -, az süket. Amúgy, szerintem még lenne esélye az Operaháznak, pl. ha meghívná Kissjuditot Kundrynak. Az a szerep biztosan ambicionálná. :)
Szerintem ez a hajó elment...
Persze, igazad van, Kissjudit Anna egy egészen ritka - megkozkáztatom: páratlan - hangmatéria birtokosa. Most még talán megtehetné az Operaház, hogy gyakrabban hívja...
Én csak arra gondoltam, hogy az Opera nem annyira foglalkoztatja őt, mint tehetné. Olykor túl foglalkoztat embereket, másokat meg alig.
Tényleg nem sok, de van két szép opera video-felvétel is, amelyeken Kisjudit Anna szerepel, az interjúban említett Daphne, és az Ellenállás melankóliája (Marc-André Dalbavie).
A Kissjudit Anna-interjú elolvasása után az is érdekelt, hogy itthon, az Operában mit énekelt? Utánanéztem az OperaDigitárból:
3 előadás - A vak asszony a Giocondában (2019, 2020)
Altszóló a IX. szimfóniában (2023)
Mary, Senta dajkája A bolygó hollandiban (2024)
És azt is megtudtam, hogy Kiss András magánénekes húga.
A drága Mester addigra igencsak belejött a komponálásba. Epedve várom a szóban forgó remekmű előadását a BFZ és Marek Janowski tolmácsolásában.
Talán 10+ éve vettem, de akkor Harnoncourt élt még, és 2 CD-ből állt: Az elsőn az elkészült 3 tételt adták elő, a másodikon a karmester magyarázta el, meddig jutott el Kántor Uram a 4. tétel leírásával, ill. kitért a "hálás" rajongók gaztetteire, gondolok a kegyeleti okokból zsebre vágott kéziratlapokra.
Nagyon jó a Kissjudit Anna interjú, köszönet érte!
Nekem is az van amin az utolsó tétel fennmaradt részleteit is előadják, és Harnoncourt kommentálja. (A nagy Sony-s Harnoncourt dobozban, amit asszem 3 éve vettem). Nagy élmény volt meghallgatni.
Csendben megjegyzem, hogy a szimfóniák - és általában a négy-, háromtételes művek - szonátaformájú tételében MINDIG a kidolgozási szakasz a legmívesebb. Ott mutatja meg a szerző, milyen invenciózus, hogyan dolgozza fel a témákat, és a modulációk sora sem kutya.
Jochum Bruckner 4-es berlini felvétele legelső CD-vételem volt idestova 35 éve, a londoni Haydn-ciklussal és Harnoncourt Bruckner 9-esével együtt (a 4. tétel elkészült, félkész, elveszett részeiről szóló előadásával) gyűjteményem dicsőségtablójának ékessége.
Jó volt a Bruckner 5-ről szóló cikk, szerintem is Jochum az egyik legnagyobb Bruckner karmester. A DG ciklusa nálam a referencia, bár pont az 5. a legrégebbi felvétel benne, emiatt a hangminősége azért nem az igazi. Egyébként az 5.-ből és a 9.-ből Harnoncourt-nak is van fenomenális felvétele, aki Bruckner-kedvelő és még nem ismeri, föltétlenül hallgassa meg. És azok fantasztikusan is szólnak.
Köszönöm, amiért újabb, roppant hasznos és a Mester iránti szeretettől áradó cikk jelent meg a Bruckner/5-ről!
Szegény TP nem tudott Kertész Istvánhoz hasonló káprázatos karriert befutni. Feltételezem, vidéki színházak operettelőadásai és félprofi zenekarok jutottak neki.
Privàtban ...