Sebeők Sára nevét apai nagymamámtól hallottam, aki jóvoltából tinédzserként kezdtem rendszeresen operába járni. Ő és nővére néha emlegették a "régi nagyokat", akiket láttak, akik neve között ez a név is felmerült. Néha böngésztem, böngészek a yt-n, akadnak érdekes felvételek úgy a XX.szd. elejétől kezdve.
Igen, a sok főigazgató-történet után végre újra egy énekes! Mert főigazgatók jöbbek-mennek, de bármit is csinálnak, csak epizódisták. Az igazi főszereplők, a hősök ott vannak fent a színpadon, akik megajándékoznak minket estéről-estére a zene örömével és élményével. Köszönet a szép írásért, Zéta.
Sebeök Sára nekem "megvolt", Várnai Péter Operalexikonja óta elég jól ismerem a régi nagyok többségét, legalább névről. Zéta részletes, alapos írása persze szélesre tárta azt a szűk rést, amin át rá lehetett kukkantani a művésznőre. Sok ilyen írást (is) kérünk! Persze sok munka, kutatás kell minden hasonló "ásatáshoz". Ami ill. aki viszont nekem is felfedezés volt, az a mai képen látható Gera István. Nem emlékszem, hogy akár csak a nevét is hallottam volna eddig, a neten azután hosszabb írást találtam azonos nevű, professzor fiától, fotókkal.
Évekkel ezelőtt, amikor még élő volt, a Corriere della Grisi olasz honlapon hívták fel az operabarátok figyelmét Sebeők Sárira. Az olasz méltató sajnálkozott azon, hogy mennyire nem ismerik ezt a művésznőt. Mint honleány megszólítva éreztem magam, szerettem volna hozzátenni valamit, de gyakorlatilag semmit nem találtam róla az interneten. Nagyon örülök zéta munkájának, befoltozta a hiátust. Köszönet érte!
Az emlékezet valóban tünékeny, és nem csak a személyes. Én elég öreg vagyok, de még sohasem hallottam emlegetni Sebeők Sári nevét, pedig tényleg impozáns pályát futhatott be. Köszönöm az írást róla!
Én is köszönöm a megemlékezést Zsuzsáról, igazán megérdemelte, mert sokan sokat köszönhetünk neki! Földi halandó ritkán tud elmenni annyifelé, amennyi felé ő elment, és észrevett minden érdekességet, majd lehetőleg rögzített is, amennyit csak tudott belőle, és legtöbbször gyorsan közzé is tette az érdeklődőknek valahol. A váratlan halála tavasszal nagyon megdöbbentett, és bizony hiányzik! És vajon mi lett azzal a rengeteg egyedi felvétellel, ami utána megmaradt?
Az én érdeklődésemet is „felcsigázta” Zéta megemlékező, szép írása Szabó Zsuzsáról. Kíváncsiságból a neten utána kerestem és rátaláltam egy 2015-ös, vele készült interjúra: a civil szakmájáról, pontosabban az intézményről ahol vezetőként dolgozik és az ott lévők munkájáról is beszélget a meginterjúvolójával abban a rövid videofilmben... Semmi opera, semmi zenei téma... Nagyon szimpatikus, kedves kinézetű, intelligens hölgy volt.
Kosznom Heiner Lajosnak a brnoi beszámolot. Komolyan nagyon jo az ottani opera. Národní divadlo Brno, Janáškovo divadlo. www.ndbrno.cz
Caballét nem nagyon akarta a Teatro Collon Liu szerepében 1965-ben. Szerencsére Birgit Nilsson volt kiírva Turandotra. Nyíltan megmondta az opera vezetoségének, hogy ha ez a kislány nem fog énekelni, akkor o sem fog, Természetesem mind a két holgy énekelt - nagy sikerrel.
A Turandot Zubin Mehta dirigálta felvétele számomra a mű legszebb stúdiórögzítése. Noha Sutherland és Pavarotti nevét nem ehhez az operához asszociáljuk elsősorban, de a stúdióban óriásit énekeltek. Caballé pedig minden idők egyik, vagy a legjobb Liuja.
És hogy kell Liut énekelni ? Hallgassátok meg Montserrat Caballe-t a Tubuson. Gyonyoru diminuendo és a végén milyen piano.
Kedves Beatrice,
Vicces ez a rendezői csiki-csuki, de örülök, hogy végül csak "megkapta" ezt az áriát is Topolánszky, nagyszerű volt a bemutatón.
Láttam a 16-i előadást is (amiről Zéta recenziója szól), abban sem volt benne. Totál meglepetés volt 25-én.
Ez nagyon izgalmas, mert a bemutatón, ha vén emlékezetem meg nem csal, kimaradt ez az ária...
Topolánszky olyan énekes, akik nemcsak hisztizést csinál az áriából, hanem közvetíteni tudja, micsoda fájdalmat él át a karakter (aki a szerelmi rivalizálásban alulmaradt).
Hatalmas vehemenciával kezdte, és végig győzte. Egyetlen pici kifogásom van: két szóban a szóvégi "e" hang helyett időnként "i"-t énekelt ("cerasti", "dolori"). Legalábbis én így hallottam.
Szerintem valami hasonló szerepelt már...
Milyen kár, hogy a Café Momus Játékba már nincs értelme kérdés-feladványként
feltenni – jó kis fejtörő lehetett volna:
Heiner Lajos fórumtársunk A kalóz előadásáról
beszámoló mai írásából idézem ezt a mondatát:
„(Mensáros zeneimádata
közismert volt, de talán kevesebben tudják, hogy fiatalon a debreceni
színházban elénekelte az idősebb Germont szerepét).”
Olaszul nem tudok, de ezt a híres mondatot nagy ideje fejből el tudom mondani, mivel mélyen átérzem ... és örülök, hogy nálam ilyesmi nincsen.
Ez a Dante idézet nagyon ütős... De vajon igaz-e?
A kedvedért:
"____ nessun maggior dolore,
Che ricordarsi del tempo felice
Nella miseria, ____" Dante.
O'er the glad waters of the dark−blue sea,
Our thoughts as boundless, and our souls as free,
Far as the breeze can bear, the billows foam,
Survey our empire, and behold our home!
These are our realms, no limits to their sway
Our flag the sceptre all who meet obey.
____________________________________
" Nincs nagyobb fájdalom,
mint visszaemlékezni boldog időkre
– nyomorúságban..." Dante
Sötétkék tenger szívderítő hulláma fölött
– gondolatunk oly határtalan, lelkünk oly szabad, –
távolba képes fújni a szél, arra is habzik az ár,
lásd birodalmunkat: ím', nekünk otthon e táj!
Ez a mi országunk, hullámoknak nincs határa,
a zászlónk – jogar; félje, aki látja!
Zéta beszámoloja, kritikája a szegedi eloadásrol nagyon tetszett, Bravo. Végre egy szakember megírta, hogy milyen hangfaj valojában Mathé Beáta - SPINTO LIRICO.
Ez a 2011-es Miskolci fesztiválra készült fordításod igazán szép, gratulálok.
Szomor habú(,) szélfodrosan végtelen lélek helyett Szeged számára is érdekes lehet a valódi Corsaro-kezdet:
Come liberi volano i venti
Per le immense pianure de' mari,
Così corrono gli arditi corsari
Pugna e preda sull'onde a cercar.
Patria e regno n'è il fiotto spumante,
Nostro scettro la nostra bandiera:
Noi sappiamo con anima altera
I perigli, la morte affrontar.
Miként szabadon szárnyal a szél is
végig a tengerek hatalmas rónáján,
úgy száll a vad kalóz a hullámok hátán,
és lesi: lesz-e harc, lesz-e hadizsákmány.
Hazánk, birodalmunk a habzó áradat;
törvényünk az, amit zászlónk mutat.
Tudunk is, merünk is büszke méltósággal
szembenézni veszéllyel, halállal.
Kocsár szerintem tehetséges karmester - már amennyire ezt véres laikusként meg tudom ítélni.
Nézd csak meg. Aki békésen beszélget, azzal bezzeg nem beszél senki „gorombán”. (Kivéve a hozzád hasonlókat, akik keresik a lehetőségét, hogy bárkivel kötözködjenek.)
Egyébként örülök, hogy egyetértünk. Ami Hangyász mondanivalóját illeti. :-)
Erről van szó. Általánosságban továbbra is a döglött lovon röfögöm fenntartom, amit 7824-7827 írtam, csak nem óhajtok, nem fogok goromba, kioktató, személyeskedő beírásokra reagálni. Egyébiránt semmi bajom nincs a főzeneigazgatóval, ellentétben sokakkal másokkal itt a fórumon.
Megint olyasmire válaszolsz, amit nem mondott senki. Fel kéne már nőni a normális beszélgetések színvonalához. Nem vagdalkozni, csúsztatni, ferdíteni (szerintem észre se veszed). Felőlem csinálhatod, csak össze szemeteled a topicot az ilyen értelmetlen hozzáröfögésekkel.
De, hogy egy kicsit tisztábban láss:
A fideszes náci rezsim 2010-ben mindent elkövetett, hogy (az amúgy jellemzően távol levő, a saját projektjeit vivő) Fischer maradjon az Operaházban. De nem akart. Így jutottunk el odáig, hogy "megkaptátok"...
Szerintem le kéne szállnod erről a döglött lóról. És megjegyzem, az ember beszélgetni jár ide, nem a vagdalkozásaidat helyre tenni. Itt nem te vagy a műsor.
Kocsár Balázs igenis működik - nézőpont kérdése, hogyan.
Igen, itt van a jelenlegi kormány tévedése igaza: "Az Operaháznak egy működő főzeneigazgatóra van szüksége, nem egy "névre"." Nos, megvan: megkapták, megkaptuk ... megkaptátok :-)
Igen, igazad van, van rá példa. Az a kérdés, hogy, mi a különbség, amitől Berlinben működött, itt meg nem. Hatékonyabban dolgoztak Barenboim keze alá, amikor távol volt? Esetleg Barenboim maga is többet tett bele a komoly presztízst jelentő berlini Staatsoperbe, mint amennyit Fischer bele akart tenni a pesti Operaházba? Valószínűleg mindkettő.
De nem tudjuk kitalálni, mert a berlini viszonyokat nem ismerjük.
(Egyébként – csak mielőtt úgy tűnne, valami személyes ellenszenv vezet – én Fischert szeretem. Elég sok produkcióban dolgoztam vele. Itt most erről a helyzetről beszélek.)
A világban azért van olyan, hogy nagy név és kézben tartja a helyi ügyeket.
Igen, itt volt az akkori balos kormány tévedése: Az Operaháznak egy működő főzeneigazgatóra van szüksége, nem egy "névre". A szokásos dilettáns ötletek egyike.
Szegény Fischer meg engedett a rábeszélésnek. Bár abszolút nem neki való feladat.
(Kérlek kímélj meg attól, hogy 82.x is elmondod ugyanazt. Eddig se kellett volna, "ismételned". Ugyanis amire válaszoltál olyat nem írt senki. Ne haragudj, de olyan vagy mint a betelefonáló nénikék a Klubrádióban: Csak mondják végtelenítve a magukét, még a drága Bolgárurat se hallják meg közben...)
Anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani, csak ismételni tudom, amit 7814-ben már leírtam: Egy világjáró és minimum nemzetközi (de inkább világ)hírű karmestertől, mint amilyen Fischer, senki nem remélhette, remélheti, hogy "Mahler irodájában" csücsül ítéletnapig, de még azt sem, hogy szerződése kifutásáig. Leegyszerűsítve: vagy nagy nevet vagy otthon csücsülőt kapunk. A két lehetőség kizárja egymást.
Ó igen. Egy teljesen más minőség. Több szempontból is. Volt szerencsém egy időben beszélgetni az illetővel. Elgondolkodó hajlam, intelligencia, jó fül. Neki tényleg csoda a komolyzene, és az opera is.
Ehhez képest borzasztó, amikor látom a miniszteren (nem a mostanira gondolok), hogy letudandó penzum neki az Operaház, de az se zavarná, ha megszűnne az egész "kóceráj", a pénzt meg szétoszthatná máshová.
Fischer Ádám szerepét és hatását nem kell túlgondolni az Operaház életében. A saját premierjeit rendesen megcsinálta, de ezen túl sokat volt távol, és a napi ügyekbe általában nem folyt bele. A napi munkában aktívan jelenlévő főzeneigazgató hiánya viszont érződött. Ezek miatt aztán Fischer egy idő után le is mondott operai közalkalmazotti státuszáról. Így nyilatkozott erről az MTI-nek:
„Én nem tudok és nem is akarok olyan megkötéseknek és kötelezettségeknek eleget tenni, amelyek együtt járnak a közalkalmazottisággal. Így hát arra az elhatározásra jutottam, hogy felmondom a közalkalmazotti státust, amiből automatikusan következik – hacsak a magyar parlament ezt a szerintem nem szerencsés törvényt meg nem változtatja –, hogy le kell mondanom a főzeneigazgatói posztról is.”
A színházat Vass Lajos, és a gazdasági igazgató vezette. Ami úgy nézett ki, hogy amikor Vass nemet akart mondani valakinek, valamire, akkor elküldte az illetőt a gazdasági igazgatóhoz, aki aztán széttárta a kezét, és nemet mondott. :-)
A Hegyi Árpád Jutocsáról, operai főigazgatóságáról írottak alapján arra is lehet gondolni, hogy ő valójában sok mindenben -szerencsétlen- előhírnöke volt annak, ami őutána jött. Kovalik Balázs valóban művészeti vezető lett, a "naiv és álmatag elképzelésből" valóság lett. (Nem) Mellesleg és tudtommal már ő (Hegyi) is tett lépéseket Fischer Ádám szerződtetése érdekében a főzeneigazgatói posztra, amiből később szintén valóság lett, csakúgy, mint pl. Keveházi Gábor elmozdításából, évekkel megbízatásának lejárta előtt. Ugyancsak valóság lett a nagy létszámú leépítés valamint az Erkel Színház sorsa is beteljesedett: ha nem is bontották le, de az opera- és balettjátszás számára sajnálatos módon beláthatatlan ideig bezárult.
Lehet, hogy Ókovács Szilveszter tudja, hogy mit szeretne, mármint hogy ő mit szeretne. Vajon azt is tudja-e, hogy a közönség mit szeretne? Biztosan azt, amit ő? Vajon azt is tudja-e, hogy a társulat mit szeretne? Biztosan azt, amit ő?
Te pontosan tudod, ki volt az utolsó miniszter, akit tiszta szívből érdekelt a műfaj sorsa...
„1.§ A Magyar Állami Operaház magyar kulturális életben betöltött kiemelt szerepére való tekintettel, a hagyományok megőrzése mellett, a modern kor igényeinek megfelelő, nemzeti operaház művészi színvonalának emelése és a kiszámítható működés érdekében elrendelem az intézmény átszervezését és Hegyi Árpád Jutocsa főigazgatói pályázatában részletezett struktúraváltás végrehajtását.
Ami ezt illeti: Szerintem elképesztően cinikus és hozzá nem értő szöveg. Megvontak egy csomó támogatást a Háztól, majd küldtek valakit kívülről, hogy csináljon "struktúraváltást".
Esélye nem volt a szerencsétlen embernek. És a követőinek sem. Esélye legközelebb Ókovács Szilveszternek volt bármire.
Szerintem komoly gond, ha egy ország nem tudja, mit akar kezdeni az (egyetlen igazi) Operaházával.
Márpedig ha egy ekkora költségvetésből, ennyi emberrel működő, országos intézmény mögött, nincs közmegegyezésen alapuló, elvi fenntartói szándék, mely évtizedekre megszabja az irányt, akkor az a minőség kárára megy. Aminek végső soron a közönség és az operai szakma egyaránt megissza a levét.
(Nem a jelenlegi Főigazgatóra gondolok. Ő tudja, mit szeretne. De, hogy rajta túl, még mindig ötletelés, különböző érdekcsoportok közti huzavona, stb. megy operajátszás ügyben, az tuti.)
Erről a Hegyi Árpád Jutocsa munkálkodását bemutató írásról jut eszembe, amikor nem sokkal kinevezése után odaült kollégákhoz az operai művészbüfében és megkérdezte: "No, ki írja a Café Momust...?".
Akkoriban volt itt csúcsán a fórumozás. Pörögtek a topicok, mindenki olvasta a hozzászólásokat, még a Minisztériumban is. Jutocsa meg gondolta, megtudja, ki kicsoda. (Nem tudta meg.)
:-)
Csak nem erre gondolsz?
Köszönöm, nekem újdonságjegyzékben küldték el az infot.