570 Ardelao 2015-08-20 17:09:49
Új beszerzés: Franz Schmidt: Orgelwerke 2. Fantasie und Fuge D-Dur (1924) Vier kleine Choralvorspiele (1926) 1.O Ewigkeit, du Donnerwort 2.Was mein Gott will 3.O wie selig seid ihr doch, ihr Frommen 4. Nun danket alle Gott Chaconne cis-Moll (1925) Andreas Juffinger (Orgel) (Jesus-Christus-Kirche, Berlin) CPRICCIO/CD Andreas Juffinger teljesen „lenyűgözi” az embert Franz Schmidt orgonamuzsikájával!
Új beszerzés: Franz Schmidt: Orgelwerke 2. Fantasie und Fuge D-Dur (1924) Vier kleine Choralvorspiele (1926) 1.O Ewigkeit, du Donnerwort 2.Was mein Gott will 3.O wie selig seid ihr doch, ihr Frommen 4. Nun danket alle Gott Chaconne cis-Moll (1925) Andreas Juffinger (Orgel) (Jesus-Christus-Kirche, Berlin) CPRICCIO/CD Andreas Juffinger teljesen „lenyűgözi” az embert Franz Schmidt orgonamuzsikájával!
569 Ardelao 2015-08-20 16:42:10 [Válasz erre: 567 smaragd 2015-08-20 05:51:38]
Szép ez a kép. Kellemes emlékeket ébreszt fel bennem. Ott jártunkkor, szinte majdnem ezt a képet készítettük mi is. A filmen is hasonló jelenetet készítettem, csak, persze sokkal több minden látható.
Szép ez a kép. Kellemes emlékeket ébreszt fel bennem. Ott jártunkkor, szinte majdnem ezt a képet készítettük mi is. A filmen is hasonló jelenetet készítettem, csak, persze sokkal több minden látható.
568 smaragd 2015-08-20 05:57:25
[url]http://www.idokep.hu/webkamera/spoon;Budapest[/url]
[url]http://www.idokep.hu/webkamera/spoon;Budapest[/url]
567 smaragd 2015-08-20 05:51:38
[url]http://www.austria-webcams.at/nieder%C3%B6sterreich/perchtoldsdorf/;Perchtoldsdorf,Wien[/url]
[url]http://www.austria-webcams.at/nieder%C3%B6sterreich/perchtoldsdorf/;Perchtoldsdorf,Wien[/url]
566 Ardelao 2015-08-19 13:50:11
Új beszerzés: Franz Schmidt: Orgelwerke Variation und Fuge über ein eigenes Thema (1916/24) (Königsfanfaren aus „Fredigundis”) Präludium und Fuge Es-Dur (1924) Toccata (1924) Andreas Juffinger (Orgel) (JesusChristus-Kirche, Berlin) CAPRICCIO /CD Félelmetes jó a lemez hangzása. Schmidt művei csodásak. Ezt nem lehet leírni! Hallani kell! Juffinger játéka pazar.
Új beszerzés: Franz Schmidt: Orgelwerke Variation und Fuge über ein eigenes Thema (1916/24) (Königsfanfaren aus „Fredigundis”) Präludium und Fuge Es-Dur (1924) Toccata (1924) Andreas Juffinger (Orgel) (JesusChristus-Kirche, Berlin) CAPRICCIO /CD Félelmetes jó a lemez hangzása. Schmidt művei csodásak. Ezt nem lehet leírni! Hallani kell! Juffinger játéka pazar.
565 Ardelao 2015-08-19 09:17:05
[url] https://www.youtube.com/watch?v=RFS32nKj6_A; Schmidt - Symphony n°2 - Vienna / Leinsdorf [/url] Világhírű osztrák származású amerikai karmester. (*1912.február 4. Bécs - †1993.szeptember 11. Zürich). Pályafutás során, hosszú kapcsolat fűzte a Bostoni Szimfonikus zenekarhoz.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=RFS32nKj6_A; Schmidt - Symphony n°2 - Vienna / Leinsdorf [/url] Világhírű osztrák származású amerikai karmester. (*1912.február 4. Bécs - †1993.szeptember 11. Zürich). Pályafutás során, hosszú kapcsolat fűzte a Bostoni Szimfonikus zenekarhoz.
564 Ardelao 2015-08-19 08:29:13
Érdekes részleteket találtam az interneten Alexander Wunderer (1877. április 11.-1955. december 29., osztrák oboista, zenekar-vezető és zeneszerző) visszaemlékezéseiben Franz Schmidtről. Wunderer közeli barátságot ápolt Schmidttel, ezért igazán ismerni vélte a zeneszerzőt, mint magánembert is. A most következő, kivonatos fordítás az érthetőség végett a bevezető szöveget, valamint a Franz Schmidtet érintő lényegi részeket tartalmazza. Az egyes részeknél jelölöm, hogy az adott szöveg kinek a tollából való: JOSEF BEDNARIK: ALEXANDER WUNDERER ÉLETE (1. RÉSZ) Forrás: http://www.bachgemeinde.at/Wunderer_1.pdf Bednarik: Immár 50 év telt el azóta, hogy Alexander Wunderer halott. Ez késztetett arra, hogy W. oboista múltjában felfedező utazást tegyek. …. A Monarchiában született, fénykorát annak összeomlása után, az Első Köztársaságban élte, el kellett viselnie a nácik uralmát, és még több, mint tíz évet élt a Második Köztársaságban. A sok politikai változás nagy változásokat hozott az ő életébe is. Így lett tanár 1919-ben az Állami Akadémián (Staatsakademie), 1938-ban pedig szabadságolták az Akadémiáról, szerelme, Helene Pessl, menekülésre kényszerült a náci terror elől, majd Wunderer idősebb korában a Wolfgangseehez vonult vissza. ….. A további idézetek (ha más hivatkozás nem szerepel) az Alexander Wunderer által Robert nevű unokája számára 1952-ben írott családi krónikából, és - ezt kiegészítendő - Franz Schmidt azon biográfiájából (=FSB) származnak, amelyet másolatban Dr. Carmen Ottner (a Franz Schmidt Társaság főtitkára) bocsátott rendelkezésemre. ………………….. A Franz Schmidthez fűződő barátság Bednarik: Amikor Wunderer az Operához került, ismét összetalálkozott számos, a konzervatóriumi időből származó barátjával. Mindazonáltal a legfontosabb és később csaknem élethosszig tartó barátság az akkortájt csellistaként elkötelezett zeneszerzőhöz, Franz Schmidthez fűzte. Wunderer akkoriban Schönbrunnban lakott, Schmidt pedig Ober St. Veitben. A szolgálat előtt és után, a városi vasúton történő közös utazások alkalmával gyakran és sokat beszélgettek, és Schmidt, aki fantasztikus zongorista volt, meghívta őt otthonába, és egy Bösendorferen játszott neki. Mindent megbeszéltek, ami a zenével kapcsolatos, és Wunderer zeneszerzőkről és azok darabjairól vitázott, és többnyire az elsők között hallgatta meg Schmidt műveit. Wunderer szavaival élve, Schmidt „viharos” lénye alkalmasint sok embert lenyűgözött, és azonnal minden társaság középpontjává vált. Wunderer azonban nem volt annyira társasági ember, sokkal inkább kedvére volt egy személyes beszélgetés, amelyet társaságban nem lehetett olyan intenzíven folytatni. Természeténél fogva inkább a hallgató szerepét töltötte be, aki először elgondolkodott a dolgokon, és mindent felfogott, amit mondtak neki; ha azután továbbra is más véleményen volt, gyakran elmulasztotta, hogy ezt közölje. A barátjával való összejövetelek alkalmával így bővült és vált pontossá a zenével kapcsolatos tudása, és Wunderert katalizátornak nevezhetnők, mivel Schmidt, aki folyamatosan tudatában volt saját ellentmondásainak, törekedett az ő véleményének a meghallgatására, és bizonyára úgy érezte, teljes mértékben megértésre talált. Wunderer: Tudta, hogy én csak a kétfős társaságot szerettem, és ritkán vont be engem azokba a körökbe, ahol ő mozgott. Egy vele folytatott beszélgetés számomra túl értékes volt ahhoz, hogy azt egy harmadikkal vagy többekkel megosszam. Mégis gyakran mondogattam: Két ember között a beszélgetés egyenes vonalon zajlik, ide-oda, egy harmadik háromszöget vagy cikk-cakkos utat csinál belőle, amely lehetetlenné teszi azt, hogy egy tárgynál maradjunk. A vele folytatott beszélgetéseim számomra művészetről szóló tanítási órák voltak, amelyeken befogadóan viselkedhettem. Hamar megtanultam felismerni, hogy egy harmadik fél hatására a beszélgetés ellaposodik. Schmidt elfogulatlan ember volt, és kedélyesen alkalmazkodott a környezetéhez és beszélgetőpartnere felfogóképességéhez. Ha a vacsoránál már a felesége és a gyerek is jelen volt, kerülte a szakmai dolgokról való beszélgetést”. [...] Mivel célom nem a puszta társalgás és időtöltés, hanem a tanulás és elmélyülés volt, a művészet és az élet kérdéseibe való mélyebb belebocsátkozásra csak akkor került sor, ha egyedül voltam vele. Képes voltam hallgatni és megfigyelni őt, legmélyebb bensőjét, aminek ő örült, és ezért a bizalmát élveztem, mint senki más. Semmi sem maradt előlem rejtve abból, ami őt érintette. Amit nem mondott el nekem közvetlenül, azt természetének ismeretéből fakadóan kitaláltam. Az is biztos, hogy ő nagyobb hatást gyakorolt rám, mint én őrá. Ő volt az erősebb, és ezt én készségesen elismertem. Ha magamról akartam elmélkedni, egyedül kimentem az erdőbe, amint azt elég gyakran megtettem. Csak ritkán mondtam neki ellent, noha véleményem gyakran eltért az övétől. Abban az időben, amikor nem komponált, nem hiányoztak a barátok megjegyzései, akik a szememre vetették, hogy nem hatottam rá annak érdekében, hogy ismét írásra késztessem. Ez teljes félreértése volt a hozzá fűződő viszonyomnak. […] Túlságosan meg voltam győződve arról, hogy minden ember egy természet és körülmények adta lény, és hogy emberi elbizakodottság lenne egy ilyen lényt „befolyásolni”. Természetesen gyakran tanítottam, de ez a fenti értelemben nem „befolyásolás”. [...] 23 évesen feleségül vettem egy nőt, akiről tudtam, hogy házsártos, és elviselhetetlen. Sok időt és gondolatot pazaroltam a próbálkozásra, hogy megváltoztassam őt, és rettenetes vereséget szenvedtem. Azóta tudom, hogy noha az emberek tanulhatnak egymástól, azonban a jellem befolyásolása alapjában véve lehetetlen. Schmidtnél már csak passzívan viselkedtem, és (apróságok kivételével) sohasem tettem kísérletet arra, hogy döntéseire befolyással legyek. Csupán önmagamat fegyelmeztem gyakran szigorúan, anélkül, hogy saját lényemet „befolyásolni” tudtam volna. Olyanná váltam, amilyenné válnom kellett, és önmagamon tapasztaltam meg, hogy az ember mennyire természet adta lény. A saját adottságaiba, hajlamaiba és nézeteibe zártan egyáltalán nem tud mássá válni, mint amivé lesz. Minden fáradozásunk ellenére képtelenek vagyunk egy almafából körtefát csinálni, és erre kísérletet sem kell tennünk. Ha Schmidt nem akart komponálni, akkor annak olyan belső okai voltak, amelyek túlságosan rejtettek voltak ahhoz, hogy azokat az ember megtudhatta volna. Én csupán ezért nem akartam semmiféle kísérletet tenni arra, hogy rábeszéljem az írásra, és ez így volt rendjén. Ő később magától kapott ismét kedvet az íráshoz. (FSB) Bednarik: Wunderer igazán csodálta Schmidtet, és néhány művét át is dolgozta, gyakorta csak önmaga számára, hogy valóban megérthessen minden egyes hangot. 1913 nyarán, amelyet Tullnerbachban töltött, elkészítette a 2. szimfónia négy kézre írt változatát: Wunderer: Akkoriban szerény fizetésből éltem; Schmidt tudta ezt. Az Universal Edition kiadó a szimfónia négy kézre történő átdolgozását kérte. Schmidt nem hajlott arra, hogy ezt maga készítse el úgy, mint az elsőnél. Ezenkívül keresethez akart juttatni, és engem javasolt a mű átdolgozására. Ez 1913 nyarán lehetett. Adtak nekem egy partitúrát, amelynek a megvásárlása számomra akkoriban túl drága lett volna. Hozzáláttam tehát, és először alaposan áttanulmányoztam ezt a partitúrát, és harmonikus vázlatokat készítettem magamnak, és elgondoltam, hogyan kell e művet átültetnem ahhoz, hogy az zongorán félig-meddig előadható legyen. Ez a kérdés néha szinte megoldhatatlan volt, és éppen eleget törtem rajta a fejemet. Az e témával való szorgos foglalkozás során azonban alaposan megismertem – és megszerettem - a művet. Ha Tullnerbachban kora reggeltől estig írtam, este tettem egy sétát, hogy túlterhelt agyamat némileg kiszellőztessem. Akkor az úton a mű gondolatai a fejemben újra és újra végigfutottak, egészen addig, amíg azokat maradéktalanul fel nem fogtam. Ősszel elkészültem a munkával, és megmutattam Schmidtnek. Ő nagyon elégedett volt, és csak kevés változtatást javasolt. A művet kinyomtatták, és tekintélyes honoráriumot kaptam, amely azonban nekem kevesebb örömet okozott, mint maga a munka. Ennél tanultam meg, mit jelent egy nehéz művel intenzíven foglalkozni. Az emberek általában nem figyelnek oda, vagy hiúságból értést színlelnek, amelynek valójában egyáltalán nincsenek a birtokában. Hányszor bosszankodtam felszínes megítélések miatt, amikor némelyek úgy vélték, hogy egyszeri meghallgatás után megértettek egy nehéz operát, amelyet én 25 zenekari próba után is alig fogtam fel. Tévedésből először azt hittem, hogy e nehézséget a lassú felfogásom okozza. Később rájöttem, hogy a többiek sem bölcsebb borjak, mint én, csak pimaszabbak és meggondolatlanabbak. Erről sokat kellene beszélni, de ezt másutt akarom megtenni. (FSB) Bednarik: W. még többször dolgozott át Schmidt műveket, így pl. a „Notre Dame” c. opera (ugyancsak az Universal Edition kiadónál megjelent) intermezzóját és a Paul Wittgenstein számára írt zongoraverseny még soha meg nem jelentetett kétkezes változatát. Wunderer azonban rendszeresen részt vett az ú.n. Kugli Klubban, amelynek Schmidt volt az elnöke, és aki tíz éven át, az első világháború kitöréséig minden csütörtök este ülésezett. Ebben a barátságos körben Baumgärtel „papa” is képviselve volt. A kuglijáték után Schmidt az ott található szerencsétlen zongorán még gyakran játszott fejből számos művet különböző zeneszerzőktől. Gyakran vendégeskedett Tullnerbachban is, sőt, néhány darabot a Wunderer-Novak családi zenekar számára komponált. Sajnos, élete végén a politikai viszonyok hozzájárultak ahhoz az elidegenedéshez, amelyről később még beszélni kell. 1912-ben Wunderer Ary van Leeuwentől az Udvari Opera Fúvós Egyesületének a vezetését is átvette. Wunderer: Akkoriban van Leeuwen vezetése alatt volt egy Fúvós Egyesületünk, és sok hangversenyünknél Schmidt ült a zongoránál. Akkor ez igazi zenei ünnep volt. Ő gyakran Prágába, Linzbe, Grazba és más városokba is velünk utazott. Egyszer Prágában voltunk, és este a Kamarazenei Egyletben (Kammermusikverein) Mozart Kvintettjét játszottuk. Prágában délután sétálni mentem Schmidttel. Láthatóan ideges és szétszórt volt. De hát mi van veled? – kérdeztem csodálkozva. „Félek Mozart Kvintettjétől, ez annyira nehéz és kényes.” Nevettem, és azt mondtam: „A kvintett annyira könnyű, hogy még én is le merem játszani a zongorán.” Erre ő jellemző módon ezt mondta: „Igen, a te romlatlan ujjaiddal könnyen mondasz ilyeneket, de az én „Liszten elnyűtt” kezeimmel éppen a finom darabtól félek.” Ennek ellenére este nagyszerűen játszott, mint mindig, és utánozhatatlan finomsággal. (FSB) JOSEF BEDNARIK: „ALEXANDER WUNDERER ÉLETE” (2. RÉSZ) Forrás: http://www.bachgemeinde.at/Wunderer_2.pdf „……… Bednarik: Legjobb barátja, Franz Schmidt, 1934-ben ünnepelte 60. születésnapját. Wunderer ezért a filharmonikusok egyik ülésén javaslatot tett egy Sch. műveiből összeállított koncertre. Wunderer: 1934. 12. 22-én ünnepeltük a 60. születésnapját. Számomra a születésnapi ünnepségek nem sokat jelentenek (a magamé sem), de Schmidt születésnapjában jó alkalmat láttam arra, hogy örömet okozzak neki azzal, hogy a filharmonikusoknál javaslatot teszek arra, hogy vezénylete alatt egy egész hangversenyt adjunk az ő műveiből. A filharmonikusoknál addig, amíg az elnökük voltam, különböző ügyeknél bosszantó ellenállásba ütköztem, de sohasem akkor, amikor annak érdekében szóltam, hogy Schmidtet, mint zeneszerzőt és egykori kollégát láthassuk, és bemutathassuk műveit. Mindenkit foglyul ejtett a zenekari tagok iránt tanúsított szeretetreméltó magatartása, és a filharmonikusok körében egyetlen ellensége vagy ellene szóló személy sem akadt, noha tudták, hogy Schmidt műveivel akkoriban nem lehetett megtölteni egy termet. Ezt az ülésen nyíltan meg is mondtam, és szembesítettem az urakat azzal, hogy minden bizonnyal nem számíthatunk tiszta bevételre, és örülnünk kell annak, ha fedezni tudjuk a terem költségeit; az egész dolog nem lesz más, mint a régi kollégák Schmidt iránti személyes tiszteletének a kifejezése. E koncert az ülésen egyhangú jóváhagyást nyert. …. " JOSEF BEDNARIK: „ALEXANDER WUNDERER ÉLETE” (3. RÉSZ) Forrás: http://www.bachgemeinde.at/Wunderer_3.pdf „ ………………….. Franz Schmidt utolsó évei Bednarik: Szeptemberben Franz Schmidt ellátogatott Zinkenbachba. Mivel Helene [ford. megj.: Wunderer szerelme, Helene Pessl] leányai, Jella és Margit Pessl is jelen voltak, sokat zenéltek, és Schmidt énekelt, és részleteket játszott „A hétpecsétes könyv”-ből. Két orgona-kéziratot is hozott magával, amelyből Wunderer a fúvósok számára a prelúdium- és fúgát a-dúrba akarta áttenni. Sok kirándulást tettek, de Wunderer sokat szorongott barátja egészségi állapota miatt, akinek a teste a hosszú betegség miatt elaggott, és legyengült. Edit Steinbauer valamivel később érkezett Zinkenbachba, és vele volt egy filmező készülék, amellyel felvette Schmidtet. Érdemes megemlíteni, hogy van egy rövid felvétel Wundererről is, akit valószínűleg 1938-ban filmeztek le, és amelyben megpróbálja megtanulni a kerékpározást. A visszaútnál Wunderer és Schmidt gőzhajóval utazott Linzből Bécsbe, és a következő szövegből megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen mennyire félreismerte Schmidt Wunderert: Wunderer: Schmidt ugyanúgy szerette a Dunát, mint én, és tetszéssel élveztük a szép utat, jókat ettünk, és rengeteg mondanivalónk volt, mint mindig. Mindig én voltam a fogadó fél, mivel nagyon tudtam értékelni tudásgazdagságát a zene terén, zenéről pedig gyakran esett szó. Adottsága alapján Schmidt szinte kizárólag muzsikus volt, habár egyébként nagy életbölcsességgel is rendelkezett. Mindazonáltal egyedül a zenében volt valóban nagy és zseniális, és más művészetek vagy a természettudomány terén nem rendelkezett különösebb ismeretekkel. Egyszer a következőt mondta nekem: „A te életed is teljes mértékben a zenére épült.” Némileg meglepődtem ezen a véleményen, mivel ez nem volt helytálló. Bármennyire is szeretem a zenét, és még ha azzal foglalkoztam is intenzíven egy életen át, az érdeklődésem más művészetek és a természettudomány, valamint az élet egésze (filozófia) iránt oly nagy volt, hogy szétforgácsoltam magam. Hogyan írtam volna különben oly sok verset, regényt és hasonlókat? Ő, akit főként zenei viszonyokról kérdeztem, valószínűleg azt feltételezte, hogy én az életemet „teljesen a zenére építettem”, ami csak részben volt igaz, de ő ezt a saját nézőpontjából nem tudta felfogni. Tudom, milyen nehéz a megértés ember és ember között, és ezért alakult ki nálam az a furcsa nézet, hogy az ember csak egoista lehet, mert egész lénye erre utasítja. Bednarik: A Franz Schmidt biográfiában széles teret kap Schmidt elidegenedésének ezen időszaka: Wunderer: 1937-38 telén a politikai mérlegelések igen intenzívvé váltak. Dollfuss meggyilkolása után minden forrongott, de én ezzel nem sokat törődtem, mert még nem sejthettem e disznóságok következményeit.1938. március 13-án bekövetkezett az összeomlás, amely az életünkre nézve oly nagy jelentőségűvé vált. Szomorú időket láttam előre, amelyek azután pontosan bekövetkeztek. Úgy március végén vagy április elején szokásom szerint magányos erdei sétát tettem. Szokás szerint reggel 6 órakor indultam el, a Landstrassén lévő Marktkaffeeban megreggeliztem, majd Liesingbe hajtottam, mivel hazautazás előtt fel akartam keresni Schmidtet. A hegyekben, Perchtolsdorftól nyugatra kerülőt tettem, és gondolataim nem voltak túlzottan barátságosak, mivel nálad [Helene Pessl] már felmerült az elhatározás, hogy a náci uralom elől New Yorkba szöksz, amit én először túlzott félelemnek tartottam. Később megtanultam áldani az elhatározásodat. Schmidthez komor hangulatban érkeztem meg, fél 11 körül. Ő még ágyban feküdt, de felkelt, amikor megérkeztem, és felöltözött. Lénye feltűnő idegességet és szétszórtságot árasztott, igen élénken beszélt, és én némán hallgattam őt. Először kitért az új náci uralomra, és attól arany időket várt, mint oly sok ember, aki nem fogta fel, mi a nácizmus lényege. Kiváltképp egy házasságról szóló új törvényt remélt, amely megengedné számára, hogy nőül vegye második feleségét, akivel ő polgári, de nem templomi házasságot kötött. Ezt én igen vegyes érzelmekkel hallgattam. Számomra Margarethe asszony az ő törvényes felesége volt, és nekem ehhez nem volt szükségem egyházi igazolásra. Az, hogy ő hagyná, hogy első felesége, az az élő holttest, aki a bolondok házában élt félig öntudatlanul, anyagiakban szükséget szenvedjen, az ő nemes, becsületes attitűdje mellett nem volt feltételezhető, és nem akartam elfogadni, hogy neki tennie kell valamit azért, hogy második házasságát a világ hivatalosan elfogadja. Akkoriban csaknem azonos helyzetben voltam, mint ő, én is egy ilyen élő holttestet vonszoltam a hátamon gazdaságilag, azonban a legtávolabbról sem gondoltam arra, hogy mentesítsem magam azon kötelezettségeim alól, amelyeket ifjúkoromban vállaltam. Az attól való félelem, hogy feleségemtől megvonnák a nyugdíjat, ha kivándorolnék veled Amerikába, elsődleges oka volt annak, hogy én itt maradtam, és nem mentem veled, mivel nem stílusom másokat nyomorba taszítani ahhoz, hogy jómagam szép, kényelmes életet élvezhessek. Az a boldogság, amelyet a te oldaladon megtaláltam, olyan végtelenül nagy volt, hogy nem törődtem azzal, hogy mások téged elismernek-e feleségemként, vagy sem. Schmidt elvált az első feleségétől, és a másodikkal polgári házasságot kötött. És mégis egy házasságról szóló új törvényt remélt? Megszokott stílusom szerint mindezt némán hallgattam, és ugyancsak stílusom szerint ismét átgondoltam a helyzetet. Betegsége miatt az egyébként oly tiszta elméje ennyire homályossá vált, avagy ez az ember egyéb elszomorító betegsége mellett egy sajátos zenei hipertrófia volt? A feleség behozta Schmidt reggelijét, és csatlakozott a beszélgetéshez. Tudom, hogy a nő hajlott az antiszemitizmusra. […] Ezen, és azon a témán, hogy más zsidó barátainknak is szenvedniük kellene, Schmidt gondolkodás nélkül átsiklott, és a beszélgetést a főként zsidó újságírásra terelte, amelyet önmagában véve természetesen én is mérgező virágnak tartottam, nem csak azért, mert azt véletlenül főként zsidók művelték, hanem azért, mert én az újságírókat általában véve mérgező virágnak tartom. Alaposan szapulta Spechtet, az elhunyt kritikust, aki egyszer azt írta, hogy operája, a Fredigundis egy olcsó vásári portéka („Tineffe”). Vigyorogtam, mert arra kellett gondolnom, hogy egészében hogyan viszonyul Schmidt a kritikához, amelyet én eleve teljesen értelmetlennek tartottam. Logikus módon az ember vagy megvan a kritikusokkal, vagy maradéktalanul megveti őket (én ez utóbbi mellett vagyok), de értelmetlen őket nyíltan szapulni, majd utána bosszankodni, ha azok rosszul viselkednek […] Hallgattam, mint mindig, ezt, mint a legtöbb ember, egyetértésnek vette. Ha láthatta volna a gondolataimat, talán felháborodott volna. Azzal az ürüggyel, hogy ebédre otthon kell lennem, gyorsan elbúcsúztam, és szomorúan és gondolatokba merülten mentem haza. Nem tudtam, hogy akkor utoljára láttam őt, nem is vagyok olyan szentimentális, hogy különösebben izgatna engem az a tény, hogy én vagy más emberek minden nap, minden órában meghalhatnak. Mégis fájt, hogy Schmidtet, ezt a különben oly értelmes és jó embert, szellemileg ennyire szétesetten láttam. Ezért én nem szerettem őt kevésbé, és végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen közelről ismerhettem őt, de kimondhatatlanul szomorú vagyok e nagy szellem hanyatlása miatt! Ha Isten vagy a természet, avagy a sors egy ilyen csodálatos embervirágot teremtett, mint amilyen Franz Schmidt volt, miért kellett azoknak az oly csúnya foltoknak megjelenniük, mielőtt az összes anyag útjára lépett? Azt a hatalmas többletet, amely a zene terén az övé volt, hiánnyal kellett megfizetni a másik oldalon? Milyen félelmetes a lét, és milyen pocsék minden élet. Szomorúságomról senkinek sem beszéltem, neked sem, mivel akkoriban nem értettél volna meg engem, annyira szeretted velem együtt a barátot. Fájdalommal emlékeztem vissza a pozitív oldalaira, zsenialitására, arra, hogy milyen hűségesen ragaszkodott hozzám, a sok szép órára, amelyet együtt éltünk át. Rontsam el a szép képet? Kellett-e látnom, miként tesz tönkre a kemény, könyörtelen természet egy ilyen nemes szellemet a halála előtt? Képes voltam segíteni a barátnak? Vajon szembe kellett volna szállnom minden téves nézettel és értelmetlenséggel, azzal a biztos sejtelemmel, hogy a még mindig oly önfejű embernél nem értem volna el mást, csak nyílt viszályt? Elhatároztam hát, mint már oly gyakran életemben, hogy mindenkivel szemben teljes hallgatásba burkolódzom. A magam számára eléggé egoisztikus voltam ahhoz, hogy bensőmben elforduljak legkedvesebb barátomtól, és félig tudat alatt követtem azt az érzésemet, hogy csak akkor nem rontom el magamban a szép képet, ha őt kerülöm. Érts meg! Szeretetből követtem az ösztönömet, amely azt mondta nekem: Nem szép, ahogyan az ember tönkremegy, és onnan, ahol nem tudok segíteni, távol tartom magamat. Időközben az átkozott náci uralom alatt magam is néhányszor szorongatott helyzetbe kerültem.1938 augusztusában el kellett válnom tőled, szeptemberben kidobtak az Akadémiáról. Végül, amennyire tudtam, elrejtőztem Zinkenbach magányában az egyre gonoszabbá és brutálisabbá váló párt elől. Úgy tudom, a nyár folyamán, mielőtt elutaztál Amerikába, voltál Schmidtnél, mivel megkértél, látogassam meg őt, vagy legalább írjak neki. Erre írtam neki még egy lapot, de nem tudtam magam rávenni arra, hogy ismét lássam őt. Bednarik: Wunderer 1938 őszén Schmidtől még két levelet kapott azzal a kéréssel, hogy látogassa meg őt. Wunderert megrendítette a dolog, de nem tudta magát rávenni arra, hogy felkeresse barátját, és ezekre a levelekre már nem is válaszolt. A második levél után Wunderer már megint majdnem elutazott Bécsbe, ha nem értesült volna egy olyan dologról, amely őt minden bizonnyal igen mélyen megsebezte: Wunderer: Görcsbe rándult a szívem. Közel voltam ahhoz, hogy minden aggályom ellenére Bécsbe utazzam, hogy ismét lássam őt. Akkor – híresztelés útján - tudomásomra jutott valami, ami felháborított: Állítólag írt egy „Himnusz”-t „a Führerhez”, ahhoz a nyomorulthoz, aki Németországot kivégezte, amit minden csak félig is józan ember akkor már előre látott. A környezete (ebben legnagyobb része a feleségének volt) beszélte rá a beteg embert erre, és a benne állandóan jelen lévő, mérhetetlen hiúság utolsó sikert remélt. Akkor már minden okom megvolt arra, hogy mindent, ami a nemzeti szocializmussal összefüggött, gyűlöljek és megvessek. Az, hogy ő most lerombolt bennem egy 50 éves barátságot, jogos haraggal töltött el. Hallgattam, mint mindig, ha negatív érzéseim voltak, nem írtam, és nem is utaztam Bécsbe. Fejemet a munkába temetve, tudatosan hátat fordítottam minden nyomorúságnak, amelybe a világ az emberek ostobasága miatt jutott. Ez nem volt örvendetes állapot, és elhiheted nekem, hogy akkor több keserűséget éltem át, mint egész életemben együtt véve. Az emberek előtt tudtam hallgatni, de magam előtt nem, és minden, amit magamnak tudtam mondani, szomorú és nyomasztó volt. Bednarik: Wunderer közvetett módon értesült barátja, Franz Schimdt haláláról, aki 1939. február 11-én hunyt el. Wunderer: Barátom halála először annyira nyomasztott, hogy alig emlékeztem a mellékkörülményekre. Érzelmi rugalmasságom, amely kibír minden, még a sors által rendelt legnagyobb csapást is, Schmidt halálát is elviselhetővé tette számomra, de a világ a szememben sokkal szegényebbé vált, és az élet siralmasabbnak tűnt számomra, mint valaha. A jelen megkövetelte, hogy megőrizzem a hideg józanságot. Ki kellett védeni a bűnös merényletet a ház ellen, amelyet a megalakult ganéj birodalom a saját tulajdonának nyilvánított, [...] a Gestapo felkeresett a házamban, és kintről egyik rossz hírt a másik után kaptam. Rendezni kellett a nyugdíj-ügyemet, mivel 1938 októberétől 1939 júniusáig sem fizetést, sem nyugdíjat nem küldtek nekem. Mindezen események nyomása alatt elég időm volt arra, hogy túltegyem magam a barátom halála miatti fájdalmon. 1940 júniusának elején Bécsbe utaztam, mivel Clam-Gallas grófnőnél bemutattuk II. kantátám rövid változatát. A zongorarészt Julius Peter játszotta, és odamentem hozzá, hogy megadjam neki a hangot. Ő, aki ugyancsak Franz Schmidt tanítványa volt, megmutatta nekem Schmidt utolsó darabjának épp megjelent partitúráját. A címe: „Német feltámadás” és egy olyan szövegről készült, amelyet egy Dr. Dietrich nevezetű náci fogalmazott meg. Schmidt e művet nem fejezte be, és azt a meglévő vázlatok alapján tanítványa, Dr. Robert Wagner véglegesítette. Nem volt időm (és kedvem) arra, hogy a zenével foglalkozzam, azonban végigolvastam a szöveget, amely a Hitler iránti talpnyaló imádatot fejezte ki. Amikor ahhoz a mondathoz értem, hogy „Vezérünk, adj parancsot, és mi követünk téged”, becsuktam a partitúrát, és visszaadtam Peternek. Peterrel szemben hallgattam, meggyőződését nem ismertem, és akkoriban minden olyan emberrel szemben óvatosan kellett nyilatkozni, akit nem egészen ismertünk, különben a börtönbe kerülést vagy magát az életünket kockáztattuk. A [látottakról] csak azután tudtam elgondolkodni, amikor Peter közvetítésével elbúcsúztam, és távoztam. Schmidt ezzel a művel minden olyan alapelvet elárult, amelyet oly gyakran, egyetértőn megbeszéltünk. Ő, a művészi meggyőződésénél fogva katolikus, a lelkes magyar, sok zsidó, […] a szabadkőművesek barátja (tudtam, hogy Schmidt szabadkőműves volt, ő azonban ezt rólam nem tudta, és ezért erről nekem sohasem beszélt), a nemzetközi művész, aki annyira szerette a franciákat, aki Mendelsohn vonósnégyeseit oly szívesen játszotta, aki nekem Heine verseket olvasott föl, ez az ember nyíltan hitet tett a nemzeti szocializmus mellett. Valóban olyan ostoba volt, hogy nem fogta fel Hitler és csatlósai alapeszméit? Nem látta úgy előre e tanok következményeit, mint én? Valóban oly mértéktelenül hiú és sikerhajhász volt, hogy gondolkodás nélkül megzenésítette azokat a szavakat, amelyek egyéb nézeteivel szöges ellentétben álltak? Majd: Képes volt elfelejteni, hogy te zsidó voltál, és hogy engem e gengszterek annyira tönkretettek? Elfelejtette egész életét, amely egyáltalán nem vallott egy nemzeti szocialistáéra? Mindezen gondolat viharként tört rám. De árulásának nyomtatásban megjelent bizonyítéka előttem feküdt, és nem lehetett letagadni. Szomorúan állapítottam meg: A barát számomra másodszor halt meg. Nem vagyok az az ember, akit a személyes balszerencse kikészít. […] Még a tőled való elszakadást is túléltem. De hidd el, annak a borzalmas időnek minden utált történése közül Schmidt esete érintett a legmélyebben. Nem tudtam, valójában mi történt, de nagyjából el tudtam képzelni, hogy a szegény beteg embert nemzeti szocialista értelemben megdolgozták. Ebben valószínűleg a feleségéé volt a főszerep, Schütz bizonyára erőteljesen segítette, és Kabasta, a hergelő, aki egyszer azt mondta neki, hogy katolikus ütőkártya, és neki kell megzenésítenie Szent Johanna apokalipszisét, mostani konjunktúrát is bizonyára sokat ígérőnek tartotta, és így került sor a gaztettre. Az a szörnyűség, ami ezután történt, nem érintett mélyebben: a szokásos történelemhamisításban (hiszen abban az urak nagyok voltak) Schmidtből egy nemzeti szocialista zeneszerzőt csináltak, bemutatták a műveit és ünnepelték „német érzületét”. Amikor ezt láttam, már ismét képes voltam gúnyosan vigyorogni, de elhatároztam, hogy írok egy Schmidt biográfiát, avagy - jobban mondva – leírom a Schmidthez fűződő, élethosszig tartó barátságomat, hogy a világ, ha a körülmények így és ily sokszor megváltoztak, tudja, ki volt Schmidt valójában. Ennek akkortájt az ajánlott elővigyázattal kellett történnie, mivel én „gyanúsított” voltam, és számítanom kellett arra, hogy íróasztalomat a szokásos módon átkutatják……….” * Bednarik Wunderer életéről szóló írása Schmidttel kapcsolatos további lényeges részleteket már nem tartalmaz. Itt tehát véget ér az e témával kapcsolatos beszámoló. (Fordítás: Ardelao)
Érdekes részleteket találtam az interneten Alexander Wunderer (1877. április 11.-1955. december 29., osztrák oboista, zenekar-vezető és zeneszerző) visszaemlékezéseiben Franz Schmidtről. Wunderer közeli barátságot ápolt Schmidttel, ezért igazán ismerni vélte a zeneszerzőt, mint magánembert is. A most következő, kivonatos fordítás az érthetőség végett a bevezető szöveget, valamint a Franz Schmidtet érintő lényegi részeket tartalmazza. Az egyes részeknél jelölöm, hogy az adott szöveg kinek a tollából való: JOSEF BEDNARIK: ALEXANDER WUNDERER ÉLETE (1. RÉSZ) Forrás: http://www.bachgemeinde.at/Wunderer_1.pdf Bednarik: Immár 50 év telt el azóta, hogy Alexander Wunderer halott. Ez késztetett arra, hogy W. oboista múltjában felfedező utazást tegyek. …. A Monarchiában született, fénykorát annak összeomlása után, az Első Köztársaságban élte, el kellett viselnie a nácik uralmát, és még több, mint tíz évet élt a Második Köztársaságban. A sok politikai változás nagy változásokat hozott az ő életébe is. Így lett tanár 1919-ben az Állami Akadémián (Staatsakademie), 1938-ban pedig szabadságolták az Akadémiáról, szerelme, Helene Pessl, menekülésre kényszerült a náci terror elől, majd Wunderer idősebb korában a Wolfgangseehez vonult vissza. ….. A további idézetek (ha más hivatkozás nem szerepel) az Alexander Wunderer által Robert nevű unokája számára 1952-ben írott családi krónikából, és - ezt kiegészítendő - Franz Schmidt azon biográfiájából (=FSB) származnak, amelyet másolatban Dr. Carmen Ottner (a Franz Schmidt Társaság főtitkára) bocsátott rendelkezésemre. ………………….. A Franz Schmidthez fűződő barátság Bednarik: Amikor Wunderer az Operához került, ismét összetalálkozott számos, a konzervatóriumi időből származó barátjával. Mindazonáltal a legfontosabb és később csaknem élethosszig tartó barátság az akkortájt csellistaként elkötelezett zeneszerzőhöz, Franz Schmidthez fűzte. Wunderer akkoriban Schönbrunnban lakott, Schmidt pedig Ober St. Veitben. A szolgálat előtt és után, a városi vasúton történő közös utazások alkalmával gyakran és sokat beszélgettek, és Schmidt, aki fantasztikus zongorista volt, meghívta őt otthonába, és egy Bösendorferen játszott neki. Mindent megbeszéltek, ami a zenével kapcsolatos, és Wunderer zeneszerzőkről és azok darabjairól vitázott, és többnyire az elsők között hallgatta meg Schmidt műveit. Wunderer szavaival élve, Schmidt „viharos” lénye alkalmasint sok embert lenyűgözött, és azonnal minden társaság középpontjává vált. Wunderer azonban nem volt annyira társasági ember, sokkal inkább kedvére volt egy személyes beszélgetés, amelyet társaságban nem lehetett olyan intenzíven folytatni. Természeténél fogva inkább a hallgató szerepét töltötte be, aki először elgondolkodott a dolgokon, és mindent felfogott, amit mondtak neki; ha azután továbbra is más véleményen volt, gyakran elmulasztotta, hogy ezt közölje. A barátjával való összejövetelek alkalmával így bővült és vált pontossá a zenével kapcsolatos tudása, és Wunderert katalizátornak nevezhetnők, mivel Schmidt, aki folyamatosan tudatában volt saját ellentmondásainak, törekedett az ő véleményének a meghallgatására, és bizonyára úgy érezte, teljes mértékben megértésre talált. Wunderer: Tudta, hogy én csak a kétfős társaságot szerettem, és ritkán vont be engem azokba a körökbe, ahol ő mozgott. Egy vele folytatott beszélgetés számomra túl értékes volt ahhoz, hogy azt egy harmadikkal vagy többekkel megosszam. Mégis gyakran mondogattam: Két ember között a beszélgetés egyenes vonalon zajlik, ide-oda, egy harmadik háromszöget vagy cikk-cakkos utat csinál belőle, amely lehetetlenné teszi azt, hogy egy tárgynál maradjunk. A vele folytatott beszélgetéseim számomra művészetről szóló tanítási órák voltak, amelyeken befogadóan viselkedhettem. Hamar megtanultam felismerni, hogy egy harmadik fél hatására a beszélgetés ellaposodik. Schmidt elfogulatlan ember volt, és kedélyesen alkalmazkodott a környezetéhez és beszélgetőpartnere felfogóképességéhez. Ha a vacsoránál már a felesége és a gyerek is jelen volt, kerülte a szakmai dolgokról való beszélgetést”. [...] Mivel célom nem a puszta társalgás és időtöltés, hanem a tanulás és elmélyülés volt, a művészet és az élet kérdéseibe való mélyebb belebocsátkozásra csak akkor került sor, ha egyedül voltam vele. Képes voltam hallgatni és megfigyelni őt, legmélyebb bensőjét, aminek ő örült, és ezért a bizalmát élveztem, mint senki más. Semmi sem maradt előlem rejtve abból, ami őt érintette. Amit nem mondott el nekem közvetlenül, azt természetének ismeretéből fakadóan kitaláltam. Az is biztos, hogy ő nagyobb hatást gyakorolt rám, mint én őrá. Ő volt az erősebb, és ezt én készségesen elismertem. Ha magamról akartam elmélkedni, egyedül kimentem az erdőbe, amint azt elég gyakran megtettem. Csak ritkán mondtam neki ellent, noha véleményem gyakran eltért az övétől. Abban az időben, amikor nem komponált, nem hiányoztak a barátok megjegyzései, akik a szememre vetették, hogy nem hatottam rá annak érdekében, hogy ismét írásra késztessem. Ez teljes félreértése volt a hozzá fűződő viszonyomnak. […] Túlságosan meg voltam győződve arról, hogy minden ember egy természet és körülmények adta lény, és hogy emberi elbizakodottság lenne egy ilyen lényt „befolyásolni”. Természetesen gyakran tanítottam, de ez a fenti értelemben nem „befolyásolás”. [...] 23 évesen feleségül vettem egy nőt, akiről tudtam, hogy házsártos, és elviselhetetlen. Sok időt és gondolatot pazaroltam a próbálkozásra, hogy megváltoztassam őt, és rettenetes vereséget szenvedtem. Azóta tudom, hogy noha az emberek tanulhatnak egymástól, azonban a jellem befolyásolása alapjában véve lehetetlen. Schmidtnél már csak passzívan viselkedtem, és (apróságok kivételével) sohasem tettem kísérletet arra, hogy döntéseire befolyással legyek. Csupán önmagamat fegyelmeztem gyakran szigorúan, anélkül, hogy saját lényemet „befolyásolni” tudtam volna. Olyanná váltam, amilyenné válnom kellett, és önmagamon tapasztaltam meg, hogy az ember mennyire természet adta lény. A saját adottságaiba, hajlamaiba és nézeteibe zártan egyáltalán nem tud mássá válni, mint amivé lesz. Minden fáradozásunk ellenére képtelenek vagyunk egy almafából körtefát csinálni, és erre kísérletet sem kell tennünk. Ha Schmidt nem akart komponálni, akkor annak olyan belső okai voltak, amelyek túlságosan rejtettek voltak ahhoz, hogy azokat az ember megtudhatta volna. Én csupán ezért nem akartam semmiféle kísérletet tenni arra, hogy rábeszéljem az írásra, és ez így volt rendjén. Ő később magától kapott ismét kedvet az íráshoz. (FSB) Bednarik: Wunderer igazán csodálta Schmidtet, és néhány művét át is dolgozta, gyakorta csak önmaga számára, hogy valóban megérthessen minden egyes hangot. 1913 nyarán, amelyet Tullnerbachban töltött, elkészítette a 2. szimfónia négy kézre írt változatát: Wunderer: Akkoriban szerény fizetésből éltem; Schmidt tudta ezt. Az Universal Edition kiadó a szimfónia négy kézre történő átdolgozását kérte. Schmidt nem hajlott arra, hogy ezt maga készítse el úgy, mint az elsőnél. Ezenkívül keresethez akart juttatni, és engem javasolt a mű átdolgozására. Ez 1913 nyarán lehetett. Adtak nekem egy partitúrát, amelynek a megvásárlása számomra akkoriban túl drága lett volna. Hozzáláttam tehát, és először alaposan áttanulmányoztam ezt a partitúrát, és harmonikus vázlatokat készítettem magamnak, és elgondoltam, hogyan kell e művet átültetnem ahhoz, hogy az zongorán félig-meddig előadható legyen. Ez a kérdés néha szinte megoldhatatlan volt, és éppen eleget törtem rajta a fejemet. Az e témával való szorgos foglalkozás során azonban alaposan megismertem – és megszerettem - a művet. Ha Tullnerbachban kora reggeltől estig írtam, este tettem egy sétát, hogy túlterhelt agyamat némileg kiszellőztessem. Akkor az úton a mű gondolatai a fejemben újra és újra végigfutottak, egészen addig, amíg azokat maradéktalanul fel nem fogtam. Ősszel elkészültem a munkával, és megmutattam Schmidtnek. Ő nagyon elégedett volt, és csak kevés változtatást javasolt. A művet kinyomtatták, és tekintélyes honoráriumot kaptam, amely azonban nekem kevesebb örömet okozott, mint maga a munka. Ennél tanultam meg, mit jelent egy nehéz művel intenzíven foglalkozni. Az emberek általában nem figyelnek oda, vagy hiúságból értést színlelnek, amelynek valójában egyáltalán nincsenek a birtokában. Hányszor bosszankodtam felszínes megítélések miatt, amikor némelyek úgy vélték, hogy egyszeri meghallgatás után megértettek egy nehéz operát, amelyet én 25 zenekari próba után is alig fogtam fel. Tévedésből először azt hittem, hogy e nehézséget a lassú felfogásom okozza. Később rájöttem, hogy a többiek sem bölcsebb borjak, mint én, csak pimaszabbak és meggondolatlanabbak. Erről sokat kellene beszélni, de ezt másutt akarom megtenni. (FSB) Bednarik: W. még többször dolgozott át Schmidt műveket, így pl. a „Notre Dame” c. opera (ugyancsak az Universal Edition kiadónál megjelent) intermezzóját és a Paul Wittgenstein számára írt zongoraverseny még soha meg nem jelentetett kétkezes változatát. Wunderer azonban rendszeresen részt vett az ú.n. Kugli Klubban, amelynek Schmidt volt az elnöke, és aki tíz éven át, az első világháború kitöréséig minden csütörtök este ülésezett. Ebben a barátságos körben Baumgärtel „papa” is képviselve volt. A kuglijáték után Schmidt az ott található szerencsétlen zongorán még gyakran játszott fejből számos művet különböző zeneszerzőktől. Gyakran vendégeskedett Tullnerbachban is, sőt, néhány darabot a Wunderer-Novak családi zenekar számára komponált. Sajnos, élete végén a politikai viszonyok hozzájárultak ahhoz az elidegenedéshez, amelyről később még beszélni kell. 1912-ben Wunderer Ary van Leeuwentől az Udvari Opera Fúvós Egyesületének a vezetését is átvette. Wunderer: Akkoriban van Leeuwen vezetése alatt volt egy Fúvós Egyesületünk, és sok hangversenyünknél Schmidt ült a zongoránál. Akkor ez igazi zenei ünnep volt. Ő gyakran Prágába, Linzbe, Grazba és más városokba is velünk utazott. Egyszer Prágában voltunk, és este a Kamarazenei Egyletben (Kammermusikverein) Mozart Kvintettjét játszottuk. Prágában délután sétálni mentem Schmidttel. Láthatóan ideges és szétszórt volt. De hát mi van veled? – kérdeztem csodálkozva. „Félek Mozart Kvintettjétől, ez annyira nehéz és kényes.” Nevettem, és azt mondtam: „A kvintett annyira könnyű, hogy még én is le merem játszani a zongorán.” Erre ő jellemző módon ezt mondta: „Igen, a te romlatlan ujjaiddal könnyen mondasz ilyeneket, de az én „Liszten elnyűtt” kezeimmel éppen a finom darabtól félek.” Ennek ellenére este nagyszerűen játszott, mint mindig, és utánozhatatlan finomsággal. (FSB) JOSEF BEDNARIK: „ALEXANDER WUNDERER ÉLETE” (2. RÉSZ) Forrás: http://www.bachgemeinde.at/Wunderer_2.pdf „……… Bednarik: Legjobb barátja, Franz Schmidt, 1934-ben ünnepelte 60. születésnapját. Wunderer ezért a filharmonikusok egyik ülésén javaslatot tett egy Sch. műveiből összeállított koncertre. Wunderer: 1934. 12. 22-én ünnepeltük a 60. születésnapját. Számomra a születésnapi ünnepségek nem sokat jelentenek (a magamé sem), de Schmidt születésnapjában jó alkalmat láttam arra, hogy örömet okozzak neki azzal, hogy a filharmonikusoknál javaslatot teszek arra, hogy vezénylete alatt egy egész hangversenyt adjunk az ő műveiből. A filharmonikusoknál addig, amíg az elnökük voltam, különböző ügyeknél bosszantó ellenállásba ütköztem, de sohasem akkor, amikor annak érdekében szóltam, hogy Schmidtet, mint zeneszerzőt és egykori kollégát láthassuk, és bemutathassuk műveit. Mindenkit foglyul ejtett a zenekari tagok iránt tanúsított szeretetreméltó magatartása, és a filharmonikusok körében egyetlen ellensége vagy ellene szóló személy sem akadt, noha tudták, hogy Schmidt műveivel akkoriban nem lehetett megtölteni egy termet. Ezt az ülésen nyíltan meg is mondtam, és szembesítettem az urakat azzal, hogy minden bizonnyal nem számíthatunk tiszta bevételre, és örülnünk kell annak, ha fedezni tudjuk a terem költségeit; az egész dolog nem lesz más, mint a régi kollégák Schmidt iránti személyes tiszteletének a kifejezése. E koncert az ülésen egyhangú jóváhagyást nyert. …. " JOSEF BEDNARIK: „ALEXANDER WUNDERER ÉLETE” (3. RÉSZ) Forrás: http://www.bachgemeinde.at/Wunderer_3.pdf „ ………………….. Franz Schmidt utolsó évei Bednarik: Szeptemberben Franz Schmidt ellátogatott Zinkenbachba. Mivel Helene [ford. megj.: Wunderer szerelme, Helene Pessl] leányai, Jella és Margit Pessl is jelen voltak, sokat zenéltek, és Schmidt énekelt, és részleteket játszott „A hétpecsétes könyv”-ből. Két orgona-kéziratot is hozott magával, amelyből Wunderer a fúvósok számára a prelúdium- és fúgát a-dúrba akarta áttenni. Sok kirándulást tettek, de Wunderer sokat szorongott barátja egészségi állapota miatt, akinek a teste a hosszú betegség miatt elaggott, és legyengült. Edit Steinbauer valamivel később érkezett Zinkenbachba, és vele volt egy filmező készülék, amellyel felvette Schmidtet. Érdemes megemlíteni, hogy van egy rövid felvétel Wundererről is, akit valószínűleg 1938-ban filmeztek le, és amelyben megpróbálja megtanulni a kerékpározást. A visszaútnál Wunderer és Schmidt gőzhajóval utazott Linzből Bécsbe, és a következő szövegből megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen mennyire félreismerte Schmidt Wunderert: Wunderer: Schmidt ugyanúgy szerette a Dunát, mint én, és tetszéssel élveztük a szép utat, jókat ettünk, és rengeteg mondanivalónk volt, mint mindig. Mindig én voltam a fogadó fél, mivel nagyon tudtam értékelni tudásgazdagságát a zene terén, zenéről pedig gyakran esett szó. Adottsága alapján Schmidt szinte kizárólag muzsikus volt, habár egyébként nagy életbölcsességgel is rendelkezett. Mindazonáltal egyedül a zenében volt valóban nagy és zseniális, és más művészetek vagy a természettudomány terén nem rendelkezett különösebb ismeretekkel. Egyszer a következőt mondta nekem: „A te életed is teljes mértékben a zenére épült.” Némileg meglepődtem ezen a véleményen, mivel ez nem volt helytálló. Bármennyire is szeretem a zenét, és még ha azzal foglalkoztam is intenzíven egy életen át, az érdeklődésem más művészetek és a természettudomány, valamint az élet egésze (filozófia) iránt oly nagy volt, hogy szétforgácsoltam magam. Hogyan írtam volna különben oly sok verset, regényt és hasonlókat? Ő, akit főként zenei viszonyokról kérdeztem, valószínűleg azt feltételezte, hogy én az életemet „teljesen a zenére építettem”, ami csak részben volt igaz, de ő ezt a saját nézőpontjából nem tudta felfogni. Tudom, milyen nehéz a megértés ember és ember között, és ezért alakult ki nálam az a furcsa nézet, hogy az ember csak egoista lehet, mert egész lénye erre utasítja. Bednarik: A Franz Schmidt biográfiában széles teret kap Schmidt elidegenedésének ezen időszaka: Wunderer: 1937-38 telén a politikai mérlegelések igen intenzívvé váltak. Dollfuss meggyilkolása után minden forrongott, de én ezzel nem sokat törődtem, mert még nem sejthettem e disznóságok következményeit.1938. március 13-án bekövetkezett az összeomlás, amely az életünkre nézve oly nagy jelentőségűvé vált. Szomorú időket láttam előre, amelyek azután pontosan bekövetkeztek. Úgy március végén vagy április elején szokásom szerint magányos erdei sétát tettem. Szokás szerint reggel 6 órakor indultam el, a Landstrassén lévő Marktkaffeeban megreggeliztem, majd Liesingbe hajtottam, mivel hazautazás előtt fel akartam keresni Schmidtet. A hegyekben, Perchtolsdorftól nyugatra kerülőt tettem, és gondolataim nem voltak túlzottan barátságosak, mivel nálad [Helene Pessl] már felmerült az elhatározás, hogy a náci uralom elől New Yorkba szöksz, amit én először túlzott félelemnek tartottam. Később megtanultam áldani az elhatározásodat. Schmidthez komor hangulatban érkeztem meg, fél 11 körül. Ő még ágyban feküdt, de felkelt, amikor megérkeztem, és felöltözött. Lénye feltűnő idegességet és szétszórtságot árasztott, igen élénken beszélt, és én némán hallgattam őt. Először kitért az új náci uralomra, és attól arany időket várt, mint oly sok ember, aki nem fogta fel, mi a nácizmus lényege. Kiváltképp egy házasságról szóló új törvényt remélt, amely megengedné számára, hogy nőül vegye második feleségét, akivel ő polgári, de nem templomi házasságot kötött. Ezt én igen vegyes érzelmekkel hallgattam. Számomra Margarethe asszony az ő törvényes felesége volt, és nekem ehhez nem volt szükségem egyházi igazolásra. Az, hogy ő hagyná, hogy első felesége, az az élő holttest, aki a bolondok házában élt félig öntudatlanul, anyagiakban szükséget szenvedjen, az ő nemes, becsületes attitűdje mellett nem volt feltételezhető, és nem akartam elfogadni, hogy neki tennie kell valamit azért, hogy második házasságát a világ hivatalosan elfogadja. Akkoriban csaknem azonos helyzetben voltam, mint ő, én is egy ilyen élő holttestet vonszoltam a hátamon gazdaságilag, azonban a legtávolabbról sem gondoltam arra, hogy mentesítsem magam azon kötelezettségeim alól, amelyeket ifjúkoromban vállaltam. Az attól való félelem, hogy feleségemtől megvonnák a nyugdíjat, ha kivándorolnék veled Amerikába, elsődleges oka volt annak, hogy én itt maradtam, és nem mentem veled, mivel nem stílusom másokat nyomorba taszítani ahhoz, hogy jómagam szép, kényelmes életet élvezhessek. Az a boldogság, amelyet a te oldaladon megtaláltam, olyan végtelenül nagy volt, hogy nem törődtem azzal, hogy mások téged elismernek-e feleségemként, vagy sem. Schmidt elvált az első feleségétől, és a másodikkal polgári házasságot kötött. És mégis egy házasságról szóló új törvényt remélt? Megszokott stílusom szerint mindezt némán hallgattam, és ugyancsak stílusom szerint ismét átgondoltam a helyzetet. Betegsége miatt az egyébként oly tiszta elméje ennyire homályossá vált, avagy ez az ember egyéb elszomorító betegsége mellett egy sajátos zenei hipertrófia volt? A feleség behozta Schmidt reggelijét, és csatlakozott a beszélgetéshez. Tudom, hogy a nő hajlott az antiszemitizmusra. […] Ezen, és azon a témán, hogy más zsidó barátainknak is szenvedniük kellene, Schmidt gondolkodás nélkül átsiklott, és a beszélgetést a főként zsidó újságírásra terelte, amelyet önmagában véve természetesen én is mérgező virágnak tartottam, nem csak azért, mert azt véletlenül főként zsidók művelték, hanem azért, mert én az újságírókat általában véve mérgező virágnak tartom. Alaposan szapulta Spechtet, az elhunyt kritikust, aki egyszer azt írta, hogy operája, a Fredigundis egy olcsó vásári portéka („Tineffe”). Vigyorogtam, mert arra kellett gondolnom, hogy egészében hogyan viszonyul Schmidt a kritikához, amelyet én eleve teljesen értelmetlennek tartottam. Logikus módon az ember vagy megvan a kritikusokkal, vagy maradéktalanul megveti őket (én ez utóbbi mellett vagyok), de értelmetlen őket nyíltan szapulni, majd utána bosszankodni, ha azok rosszul viselkednek […] Hallgattam, mint mindig, ezt, mint a legtöbb ember, egyetértésnek vette. Ha láthatta volna a gondolataimat, talán felháborodott volna. Azzal az ürüggyel, hogy ebédre otthon kell lennem, gyorsan elbúcsúztam, és szomorúan és gondolatokba merülten mentem haza. Nem tudtam, hogy akkor utoljára láttam őt, nem is vagyok olyan szentimentális, hogy különösebben izgatna engem az a tény, hogy én vagy más emberek minden nap, minden órában meghalhatnak. Mégis fájt, hogy Schmidtet, ezt a különben oly értelmes és jó embert, szellemileg ennyire szétesetten láttam. Ezért én nem szerettem őt kevésbé, és végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen közelről ismerhettem őt, de kimondhatatlanul szomorú vagyok e nagy szellem hanyatlása miatt! Ha Isten vagy a természet, avagy a sors egy ilyen csodálatos embervirágot teremtett, mint amilyen Franz Schmidt volt, miért kellett azoknak az oly csúnya foltoknak megjelenniük, mielőtt az összes anyag útjára lépett? Azt a hatalmas többletet, amely a zene terén az övé volt, hiánnyal kellett megfizetni a másik oldalon? Milyen félelmetes a lét, és milyen pocsék minden élet. Szomorúságomról senkinek sem beszéltem, neked sem, mivel akkoriban nem értettél volna meg engem, annyira szeretted velem együtt a barátot. Fájdalommal emlékeztem vissza a pozitív oldalaira, zsenialitására, arra, hogy milyen hűségesen ragaszkodott hozzám, a sok szép órára, amelyet együtt éltünk át. Rontsam el a szép képet? Kellett-e látnom, miként tesz tönkre a kemény, könyörtelen természet egy ilyen nemes szellemet a halála előtt? Képes voltam segíteni a barátnak? Vajon szembe kellett volna szállnom minden téves nézettel és értelmetlenséggel, azzal a biztos sejtelemmel, hogy a még mindig oly önfejű embernél nem értem volna el mást, csak nyílt viszályt? Elhatároztam hát, mint már oly gyakran életemben, hogy mindenkivel szemben teljes hallgatásba burkolódzom. A magam számára eléggé egoisztikus voltam ahhoz, hogy bensőmben elforduljak legkedvesebb barátomtól, és félig tudat alatt követtem azt az érzésemet, hogy csak akkor nem rontom el magamban a szép képet, ha őt kerülöm. Érts meg! Szeretetből követtem az ösztönömet, amely azt mondta nekem: Nem szép, ahogyan az ember tönkremegy, és onnan, ahol nem tudok segíteni, távol tartom magamat. Időközben az átkozott náci uralom alatt magam is néhányszor szorongatott helyzetbe kerültem.1938 augusztusában el kellett válnom tőled, szeptemberben kidobtak az Akadémiáról. Végül, amennyire tudtam, elrejtőztem Zinkenbach magányában az egyre gonoszabbá és brutálisabbá váló párt elől. Úgy tudom, a nyár folyamán, mielőtt elutaztál Amerikába, voltál Schmidtnél, mivel megkértél, látogassam meg őt, vagy legalább írjak neki. Erre írtam neki még egy lapot, de nem tudtam magam rávenni arra, hogy ismét lássam őt. Bednarik: Wunderer 1938 őszén Schmidtől még két levelet kapott azzal a kéréssel, hogy látogassa meg őt. Wunderert megrendítette a dolog, de nem tudta magát rávenni arra, hogy felkeresse barátját, és ezekre a levelekre már nem is válaszolt. A második levél után Wunderer már megint majdnem elutazott Bécsbe, ha nem értesült volna egy olyan dologról, amely őt minden bizonnyal igen mélyen megsebezte: Wunderer: Görcsbe rándult a szívem. Közel voltam ahhoz, hogy minden aggályom ellenére Bécsbe utazzam, hogy ismét lássam őt. Akkor – híresztelés útján - tudomásomra jutott valami, ami felháborított: Állítólag írt egy „Himnusz”-t „a Führerhez”, ahhoz a nyomorulthoz, aki Németországot kivégezte, amit minden csak félig is józan ember akkor már előre látott. A környezete (ebben legnagyobb része a feleségének volt) beszélte rá a beteg embert erre, és a benne állandóan jelen lévő, mérhetetlen hiúság utolsó sikert remélt. Akkor már minden okom megvolt arra, hogy mindent, ami a nemzeti szocializmussal összefüggött, gyűlöljek és megvessek. Az, hogy ő most lerombolt bennem egy 50 éves barátságot, jogos haraggal töltött el. Hallgattam, mint mindig, ha negatív érzéseim voltak, nem írtam, és nem is utaztam Bécsbe. Fejemet a munkába temetve, tudatosan hátat fordítottam minden nyomorúságnak, amelybe a világ az emberek ostobasága miatt jutott. Ez nem volt örvendetes állapot, és elhiheted nekem, hogy akkor több keserűséget éltem át, mint egész életemben együtt véve. Az emberek előtt tudtam hallgatni, de magam előtt nem, és minden, amit magamnak tudtam mondani, szomorú és nyomasztó volt. Bednarik: Wunderer közvetett módon értesült barátja, Franz Schimdt haláláról, aki 1939. február 11-én hunyt el. Wunderer: Barátom halála először annyira nyomasztott, hogy alig emlékeztem a mellékkörülményekre. Érzelmi rugalmasságom, amely kibír minden, még a sors által rendelt legnagyobb csapást is, Schmidt halálát is elviselhetővé tette számomra, de a világ a szememben sokkal szegényebbé vált, és az élet siralmasabbnak tűnt számomra, mint valaha. A jelen megkövetelte, hogy megőrizzem a hideg józanságot. Ki kellett védeni a bűnös merényletet a ház ellen, amelyet a megalakult ganéj birodalom a saját tulajdonának nyilvánított, [...] a Gestapo felkeresett a házamban, és kintről egyik rossz hírt a másik után kaptam. Rendezni kellett a nyugdíj-ügyemet, mivel 1938 októberétől 1939 júniusáig sem fizetést, sem nyugdíjat nem küldtek nekem. Mindezen események nyomása alatt elég időm volt arra, hogy túltegyem magam a barátom halála miatti fájdalmon. 1940 júniusának elején Bécsbe utaztam, mivel Clam-Gallas grófnőnél bemutattuk II. kantátám rövid változatát. A zongorarészt Julius Peter játszotta, és odamentem hozzá, hogy megadjam neki a hangot. Ő, aki ugyancsak Franz Schmidt tanítványa volt, megmutatta nekem Schmidt utolsó darabjának épp megjelent partitúráját. A címe: „Német feltámadás” és egy olyan szövegről készült, amelyet egy Dr. Dietrich nevezetű náci fogalmazott meg. Schmidt e művet nem fejezte be, és azt a meglévő vázlatok alapján tanítványa, Dr. Robert Wagner véglegesítette. Nem volt időm (és kedvem) arra, hogy a zenével foglalkozzam, azonban végigolvastam a szöveget, amely a Hitler iránti talpnyaló imádatot fejezte ki. Amikor ahhoz a mondathoz értem, hogy „Vezérünk, adj parancsot, és mi követünk téged”, becsuktam a partitúrát, és visszaadtam Peternek. Peterrel szemben hallgattam, meggyőződését nem ismertem, és akkoriban minden olyan emberrel szemben óvatosan kellett nyilatkozni, akit nem egészen ismertünk, különben a börtönbe kerülést vagy magát az életünket kockáztattuk. A [látottakról] csak azután tudtam elgondolkodni, amikor Peter közvetítésével elbúcsúztam, és távoztam. Schmidt ezzel a művel minden olyan alapelvet elárult, amelyet oly gyakran, egyetértőn megbeszéltünk. Ő, a művészi meggyőződésénél fogva katolikus, a lelkes magyar, sok zsidó, […] a szabadkőművesek barátja (tudtam, hogy Schmidt szabadkőműves volt, ő azonban ezt rólam nem tudta, és ezért erről nekem sohasem beszélt), a nemzetközi művész, aki annyira szerette a franciákat, aki Mendelsohn vonósnégyeseit oly szívesen játszotta, aki nekem Heine verseket olvasott föl, ez az ember nyíltan hitet tett a nemzeti szocializmus mellett. Valóban olyan ostoba volt, hogy nem fogta fel Hitler és csatlósai alapeszméit? Nem látta úgy előre e tanok következményeit, mint én? Valóban oly mértéktelenül hiú és sikerhajhász volt, hogy gondolkodás nélkül megzenésítette azokat a szavakat, amelyek egyéb nézeteivel szöges ellentétben álltak? Majd: Képes volt elfelejteni, hogy te zsidó voltál, és hogy engem e gengszterek annyira tönkretettek? Elfelejtette egész életét, amely egyáltalán nem vallott egy nemzeti szocialistáéra? Mindezen gondolat viharként tört rám. De árulásának nyomtatásban megjelent bizonyítéka előttem feküdt, és nem lehetett letagadni. Szomorúan állapítottam meg: A barát számomra másodszor halt meg. Nem vagyok az az ember, akit a személyes balszerencse kikészít. […] Még a tőled való elszakadást is túléltem. De hidd el, annak a borzalmas időnek minden utált történése közül Schmidt esete érintett a legmélyebben. Nem tudtam, valójában mi történt, de nagyjából el tudtam képzelni, hogy a szegény beteg embert nemzeti szocialista értelemben megdolgozták. Ebben valószínűleg a feleségéé volt a főszerep, Schütz bizonyára erőteljesen segítette, és Kabasta, a hergelő, aki egyszer azt mondta neki, hogy katolikus ütőkártya, és neki kell megzenésítenie Szent Johanna apokalipszisét, mostani konjunktúrát is bizonyára sokat ígérőnek tartotta, és így került sor a gaztettre. Az a szörnyűség, ami ezután történt, nem érintett mélyebben: a szokásos történelemhamisításban (hiszen abban az urak nagyok voltak) Schmidtből egy nemzeti szocialista zeneszerzőt csináltak, bemutatták a műveit és ünnepelték „német érzületét”. Amikor ezt láttam, már ismét képes voltam gúnyosan vigyorogni, de elhatároztam, hogy írok egy Schmidt biográfiát, avagy - jobban mondva – leírom a Schmidthez fűződő, élethosszig tartó barátságomat, hogy a világ, ha a körülmények így és ily sokszor megváltoztak, tudja, ki volt Schmidt valójában. Ennek akkortájt az ajánlott elővigyázattal kellett történnie, mivel én „gyanúsított” voltam, és számítanom kellett arra, hogy íróasztalomat a szokásos módon átkutatják……….” * Bednarik Wunderer életéről szóló írása Schmidttel kapcsolatos további lényeges részleteket már nem tartalmaz. Itt tehát véget ér az e témával kapcsolatos beszámoló. (Fordítás: Ardelao)
563 smaragd 2015-08-19 06:11:47 [Válasz erre: 507 smaragd 2015-08-08 20:21:51]
Wiedereröffnung Staatsoper 5. November 1955 Wien, Österreich Wiener Staatsoper Dirigent Dirigent Karl Böhm, Wilhelm Loibner Werke von Franz Schmidt, Johann Sebastian Bach, Richard Wagner Franz Schmidt Königsfanfaren aus "Fredigundis"
Wiedereröffnung Staatsoper 5. November 1955 Wien, Österreich Wiener Staatsoper Dirigent Dirigent Karl Böhm, Wilhelm Loibner Werke von Franz Schmidt, Johann Sebastian Bach, Richard Wagner Franz Schmidt Königsfanfaren aus "Fredigundis"
562 Ardelao 2015-08-18 19:21:33 [Válasz erre: 549 Radegundis 2015-08-17 16:15:40]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=FwJkaIg_t28; Franz Schmidt 3rd symphony [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=FwJkaIg_t28; Franz Schmidt 3rd symphony [/url]
561 Ardelao 2015-08-18 19:15:08 [Válasz erre: 549 Radegundis 2015-08-17 16:15:40]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=6RNF9RIUkmA; Franz Schmidt - Präludium G-Dur [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=6RNF9RIUkmA; Franz Schmidt - Präludium G-Dur [/url]
560 smaragd 2015-08-18 14:59:00 [Válasz erre: 558 Radegundis 2015-08-18 13:52:50]
Ez kissé magánügy ugyan, de elmesélem. Ahogy ti szemben laktatok és laktok, ami valóban több, mint feltűnő "véletlen", én több mint tizenöt éve "mellette" autózom, metrózom, a 14. kerület irányába, és más lakcímei mellett is gyakran elhaladtam, amiről nem is tudtam, mindaddig, amíg a 42. bejegyzésből meg nem tudtam. Nagyra nyílt szemmel néztem a lakcímeket... Ez a fórum egyszerű őszinteségével talán segít mindazoknak, akik személyes élmények híján eddig még nem kerültek kapcsolatba Franz Schmidt életművével. Itt összegyűjtve egyre több szöveg és zene jelenik meg, amiből most már elég jól lehet tájékozódni.
Ez kissé magánügy ugyan, de elmesélem. Ahogy ti szemben laktatok és laktok, ami valóban több, mint feltűnő "véletlen", én több mint tizenöt éve "mellette" autózom, metrózom, a 14. kerület irányába, és más lakcímei mellett is gyakran elhaladtam, amiről nem is tudtam, mindaddig, amíg a 42. bejegyzésből meg nem tudtam. Nagyra nyílt szemmel néztem a lakcímeket... Ez a fórum egyszerű őszinteségével talán segít mindazoknak, akik személyes élmények híján eddig még nem kerültek kapcsolatba Franz Schmidt életművével. Itt összegyűjtve egyre több szöveg és zene jelenik meg, amiből most már elég jól lehet tájékozódni.
559 smaragd 2015-08-18 14:15:46 [Válasz erre: 558 Radegundis 2015-08-18 13:52:50]
Kedves Radegundis! Köszönjük a gratulációt! Valakinek el kellett már kezdenie...és sikerült. :-) Sok lelki, személyes egybeesés lehet ilyenkor, ami itt-ott előbukkan, fórumunkon is megjelenik, nem csak a zenei ízlés tekintetében, hanem a zsenialitás elismerésében és tiszteletében is, ami Franz Schmidt művészetét illeti. Egyébként pont fogalmaztam tegnapi leveledre a választ, amikor láttam, hogy most írtál nekünk. Az a bizonyos szinkronicitás. Minden "okoskodásnál" többet ér viszont, ha meghallgatjuk valamelyik művét, most kerestem a yt-on a "Romanze"-t, de még nincs fent. Tegnap én is aktív voltam, a Szerkesztőséghez fordultam nagybecsű anyagaid elhelyezése ügyében, hátha lehetséges itt a fórumon gyűjteni őket, vagy egy Franz Schmidt blogot nyitni. Köszönöm, hogy Ottner asszonnyal budapesti fórumunk viszonylatában/Mitteilungen kiadvány is kapcsolatba léptél, ez igen magasszintű megjelenést ígér! Mérhetetlenül tartalmas tegnapi írásod nem a türelmünket vette igénybe, hanem a szemünket, agyunkat, olyan sok részlettel bővítetted ismereteinket :-)! A Moralt felvétel egy cd és nem LP, ahogy tegnap ìrtam, 356nál látható. Én nagyon bizakodó vagyok, ami a jövendő előadásokat illeti, egyetértve avval is, amit ma bejegyeztél.
Kedves Radegundis! Köszönjük a gratulációt! Valakinek el kellett már kezdenie...és sikerült. :-) Sok lelki, személyes egybeesés lehet ilyenkor, ami itt-ott előbukkan, fórumunkon is megjelenik, nem csak a zenei ízlés tekintetében, hanem a zsenialitás elismerésében és tiszteletében is, ami Franz Schmidt művészetét illeti. Egyébként pont fogalmaztam tegnapi leveledre a választ, amikor láttam, hogy most írtál nekünk. Az a bizonyos szinkronicitás. Minden "okoskodásnál" többet ér viszont, ha meghallgatjuk valamelyik művét, most kerestem a yt-on a "Romanze"-t, de még nincs fent. Tegnap én is aktív voltam, a Szerkesztőséghez fordultam nagybecsű anyagaid elhelyezése ügyében, hátha lehetséges itt a fórumon gyűjteni őket, vagy egy Franz Schmidt blogot nyitni. Köszönöm, hogy Ottner asszonnyal budapesti fórumunk viszonylatában/Mitteilungen kiadvány is kapcsolatba léptél, ez igen magasszintű megjelenést ígér! Mérhetetlenül tartalmas tegnapi írásod nem a türelmünket vette igénybe, hanem a szemünket, agyunkat, olyan sok részlettel bővítetted ismereteinket :-)! A Moralt felvétel egy cd és nem LP, ahogy tegnap ìrtam, 356nál látható. Én nagyon bizakodó vagyok, ami a jövendő előadásokat illeti, egyetértve avval is, amit ma bejegyeztél.
558 Radegundis 2015-08-18 13:52:50
Tegnapelötti levelemet követöen régi kedves ismerösöm, aki a hozzászólásom és nevem alapján felismert, izgatottan hívott fel telefonon, hogy vajon tényleg elköltöztem-e… Ezért itt nyugtatok meg mindenkit, hogy ablakom most is arra a Lohnsteinstrasse-ra néz, amelynek 4-es számú házában kedves zenekovácsunk lakott. Négy évvel ezelött, amikor beköltöztünk ebbe az új házunkba, ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy elhatároztam, megkísérlem munkásságát jobban feldolgozni és az addigi ismereteim alapján már nagyrabecsült müveit mással is megismertetni. Kissé fatalista lévén nem tarthattam véletlennek, hogy eddigi bécsi lak- és munkahelyeink Franz Schmidt korábbi lakásaival SZEMBEN voltak – hihetetlen, de ellenörizhetö! A wiki-n kiolvasható címeiböl az Erdbergstrasse 57 a mi 74. sz. alatti lakásunkkal, a Hainburgerstrasse 56 munkahelyem Hainburgerstrasse 33 alatti ablakával volt szemben, a Neulinggasse 36 rokonunk 24. sz. alatti és a mi Landstrasser Hauptstrasse alatti lakásunk közelében, a Rudolf (Juch)-gasse 40 építész fiam Ungargasse 64-ben lévö irodájával SZEMBEN van. Hát mi ez, ha nem a sors jelzése, hogy itt feladatod van? ;-)) Ezt azért is írom, mert megkapott az elözö leveleitekböl áradó meggyözö elkötelezettségérzés, ami hasonló lehet azzal, amit én is érzek és engem is motivál Franz Schmidt érdekében. Nem csak a zenéjére, életére, munkásságára való rácsodálkozás, hanem a felháborodás, hogy egy ilyen embert, alkotót egy rendszer egyszerüen ignorálni képes... Elnézést, de én néha a munkaköri kötelesség megtagadásának tekintem, amikor tudományért, müvészetért felelös állami foglalkoztatottak a területük ápolását elhanyagolják. Miért kell ilyenkor CSAK a “polgári összefogás”-nak müködnie? Ezért is örülök, hogy a fórum tagjaiban lelki társakat vélek találni, mert idáig Franz Schmidt ügyében csak kevesektöl jött visszajelzés – igaz, hogy azokban kíváló társakra is leltem – és örülök, hogy csatlakozhattam úttörö fórumotokhoz. Csak megjegyzem, hogy két éve a Nemzeti Filharmónia általam legnagyobbnak tartott zenei vezetöjének is eljuttattam Schmidt szimfoniáinak felvételét... (ugye neveket nem emlegetünk – no comment). A fórum létrehozásához pedig így expressis verbis csak gratulálni tudok és én is köszönöm...
Tegnapelötti levelemet követöen régi kedves ismerösöm, aki a hozzászólásom és nevem alapján felismert, izgatottan hívott fel telefonon, hogy vajon tényleg elköltöztem-e… Ezért itt nyugtatok meg mindenkit, hogy ablakom most is arra a Lohnsteinstrasse-ra néz, amelynek 4-es számú házában kedves zenekovácsunk lakott. Négy évvel ezelött, amikor beköltöztünk ebbe az új házunkba, ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy elhatároztam, megkísérlem munkásságát jobban feldolgozni és az addigi ismereteim alapján már nagyrabecsült müveit mással is megismertetni. Kissé fatalista lévén nem tarthattam véletlennek, hogy eddigi bécsi lak- és munkahelyeink Franz Schmidt korábbi lakásaival SZEMBEN voltak – hihetetlen, de ellenörizhetö! A wiki-n kiolvasható címeiböl az Erdbergstrasse 57 a mi 74. sz. alatti lakásunkkal, a Hainburgerstrasse 56 munkahelyem Hainburgerstrasse 33 alatti ablakával volt szemben, a Neulinggasse 36 rokonunk 24. sz. alatti és a mi Landstrasser Hauptstrasse alatti lakásunk közelében, a Rudolf (Juch)-gasse 40 építész fiam Ungargasse 64-ben lévö irodájával SZEMBEN van. Hát mi ez, ha nem a sors jelzése, hogy itt feladatod van? ;-)) Ezt azért is írom, mert megkapott az elözö leveleitekböl áradó meggyözö elkötelezettségérzés, ami hasonló lehet azzal, amit én is érzek és engem is motivál Franz Schmidt érdekében. Nem csak a zenéjére, életére, munkásságára való rácsodálkozás, hanem a felháborodás, hogy egy ilyen embert, alkotót egy rendszer egyszerüen ignorálni képes... Elnézést, de én néha a munkaköri kötelesség megtagadásának tekintem, amikor tudományért, müvészetért felelös állami foglalkoztatottak a területük ápolását elhanyagolják. Miért kell ilyenkor CSAK a “polgári összefogás”-nak müködnie? Ezért is örülök, hogy a fórum tagjaiban lelki társakat vélek találni, mert idáig Franz Schmidt ügyében csak kevesektöl jött visszajelzés – igaz, hogy azokban kíváló társakra is leltem – és örülök, hogy csatlakozhattam úttörö fórumotokhoz. Csak megjegyzem, hogy két éve a Nemzeti Filharmónia általam legnagyobbnak tartott zenei vezetöjének is eljuttattam Schmidt szimfoniáinak felvételét... (ugye neveket nem emlegetünk – no comment). A fórum létrehozásához pedig így expressis verbis csak gratulálni tudok és én is köszönöm...
557 smaragd 2015-08-18 06:27:58 [Válasz erre: 556 Ardelao 2015-08-17 22:04:13]
Részemről az öröm és a megelégedettség, hogy eddig már eljutottunk, régebbi és újonnan belépő fórumtársaink értékes, tartalmilag továbbvivő bejegyzéseivel! Életem egyik meghatározó neve Dr. Franz Schmidt, lelki kötelességemnek tartottam kiemelkedő zeneművészi formátumát korunkban felmutatni.
Részemről az öröm és a megelégedettség, hogy eddig már eljutottunk, régebbi és újonnan belépő fórumtársaink értékes, tartalmilag továbbvivő bejegyzéseivel! Életem egyik meghatározó neve Dr. Franz Schmidt, lelki kötelességemnek tartottam kiemelkedő zeneművészi formátumát korunkban felmutatni.
556 Ardelao 2015-08-17 22:04:13 [Válasz erre: 555 smaragd 2015-08-17 20:37:16]
Nagyon köszönöm a kedves szavaidat, de a legnagyobb érdem itt, úgy hiszem a tiéd, aki megismertette velünk Franz Schmidt művészetét. Hosszú időn keresztül, kitartóan kérlelve a T. Szerkesztőséget, hogy ez a „topic” megnyíljon. Szorgalmad nem volt hiábavaló. Franz Schmidt megismerése ezek után már könnyebb lesz az idelátogatók számára. Alig három hónap alatt felélesztettünk egy méltatlanul feledésre ítélt zeneszerzőt. Reméljük, hogy tudunk még érdekességeket nyújtani a további Schmidt kutatások terén. Köszönet a T. Szerkesztőségnek is, azt hiszem nem bánták meg hogy engedélyezték e fórum megnyitását.
Nagyon köszönöm a kedves szavaidat, de a legnagyobb érdem itt, úgy hiszem a tiéd, aki megismertette velünk Franz Schmidt művészetét. Hosszú időn keresztül, kitartóan kérlelve a T. Szerkesztőséget, hogy ez a „topic” megnyíljon. Szorgalmad nem volt hiábavaló. Franz Schmidt megismerése ezek után már könnyebb lesz az idelátogatók számára. Alig három hónap alatt felélesztettünk egy méltatlanul feledésre ítélt zeneszerzőt. Reméljük, hogy tudunk még érdekességeket nyújtani a további Schmidt kutatások terén. Köszönet a T. Szerkesztőségnek is, azt hiszem nem bánták meg hogy engedélyezték e fórum megnyitását.
555 smaragd 2015-08-17 20:37:16 [Válasz erre: 554 Ardelao 2015-08-17 20:29:57]
Kedves Ardelao! Ezúton is köszönöm kedves fáradozásodat, a sok-sok link ügyében, amelynek révén páratlan módon, itt Franz Schmidt életművének jelentős része meghallgatható!
Kedves Ardelao! Ezúton is köszönöm kedves fáradozásodat, a sok-sok link ügyében, amelynek révén páratlan módon, itt Franz Schmidt életművének jelentős része meghallgatható!
554 Ardelao 2015-08-17 20:29:57 [Válasz erre: 553 smaragd 2015-08-17 19:13:40]
Ez a kis három kompozició az egyik csúcs, Schmidt művészetében. Megunhatatlan!
Ez a kis három kompozició az egyik csúcs, Schmidt művészetében. Megunhatatlan!
553 smaragd 2015-08-17 19:13:40 [Válasz erre: 549 Radegundis 2015-08-17 16:15:40]
Ami a tervezett programot illeti, mi ismerjük ezeket a darabokat, mert Ardeloa felkutatta őket a yt-on és linkre kattintva hallhatjuk! Egyik nagy kedvencem - már rongyosra van kattintva :-) - a 3 Phantasiestücke...amiről olvastam, hogy 4, N.Tschulik könyvében... 3 itt hallható: 465. Én érdeklődöm a beemelt, megkomponált magyar dallamok iránt, 472-ben írtam róla. Talán lesz a házikoncerten rövid műismertetés is. Azt hiszem a Romanz nincs még itt meg nekünk, de a történetét pont tegnap olvastam. Köszönöm, hogy utána jártál a születési névnek. Izgalmas és inspiráló Franz Schmidt nyomában bandukolni...sok boldog pillanatot ad azt hiszem nem csak nekem, de fórumtársaimnak is.
Ami a tervezett programot illeti, mi ismerjük ezeket a darabokat, mert Ardeloa felkutatta őket a yt-on és linkre kattintva hallhatjuk! Egyik nagy kedvencem - már rongyosra van kattintva :-) - a 3 Phantasiestücke...amiről olvastam, hogy 4, N.Tschulik könyvében... 3 itt hallható: 465. Én érdeklődöm a beemelt, megkomponált magyar dallamok iránt, 472-ben írtam róla. Talán lesz a házikoncerten rövid műismertetés is. Azt hiszem a Romanz nincs még itt meg nekünk, de a történetét pont tegnap olvastam. Köszönöm, hogy utána jártál a születési névnek. Izgalmas és inspiráló Franz Schmidt nyomában bandukolni...sok boldog pillanatot ad azt hiszem nem csak nekem, de fórumtársaimnak is.
552 smaragd 2015-08-17 18:43:34 [Válasz erre: 95 Ardelao 2015-05-25 20:23:48]
Kedves Radegundis, részletekben válaszolok tartalmas bejegyzésedre. Rudolf Moralt neve itt előszőr a 95. bejegyzésben -Ardelao - jelent meg, a linkre kattintva a yt-on hallgattam meg Franz Schmidt IV. Szimfóniáját, amit előszőr a budapesti Operaházban, 2014-ben hallottam az itteni ősbemutatón, ami teljes mértékben lenyűgözött és magával ragadott, Győriványi-Ráth György vezényelt. Most már ez az előadás is hallható itt, 233. bejegyzésre kattintva. A 356. alatt a Moralt LP részletei láthatók. Annak a régebbi történetnek nem én vagyok a résztvevője...de ez nem jelenti azt, hogy nem ismerhetjük egymást, remélem, hogy a házikoncerten kiderül.
Kedves Radegundis, részletekben válaszolok tartalmas bejegyzésedre. Rudolf Moralt neve itt előszőr a 95. bejegyzésben -Ardelao - jelent meg, a linkre kattintva a yt-on hallgattam meg Franz Schmidt IV. Szimfóniáját, amit előszőr a budapesti Operaházban, 2014-ben hallottam az itteni ősbemutatón, ami teljes mértékben lenyűgözött és magával ragadott, Győriványi-Ráth György vezényelt. Most már ez az előadás is hallható itt, 233. bejegyzésre kattintva. A 356. alatt a Moralt LP részletei láthatók. Annak a régebbi történetnek nem én vagyok a résztvevője...de ez nem jelenti azt, hogy nem ismerhetjük egymást, remélem, hogy a házikoncerten kiderül.
551 smaragd 2015-08-17 17:38:51 [Válasz erre: 514 smaragd 2015-08-11 19:32:27]
514 alatti linken megtalálható az "orgelfest 2015" programja. Gyorsan megnéztem az eddigi magyar résztvevők voltak: Orgelwettbewerb 2008 Szabó András, 2. Díj (megosztva) Orgelwettbewerb 2012 Toka András, Oklevél 2014-ben is volt magyar résztvevő, díjat nem nyert és sajnos a nevét sem találtam meg.
514 alatti linken megtalálható az "orgelfest 2015" programja. Gyorsan megnéztem az eddigi magyar résztvevők voltak: Orgelwettbewerb 2008 Szabó András, 2. Díj (megosztva) Orgelwettbewerb 2012 Toka András, Oklevél 2014-ben is volt magyar résztvevő, díjat nem nyert és sajnos a nevét sem találtam meg.
550 smaragd 2015-08-17 17:05:01 [Válasz erre: 549 Radegundis 2015-08-17 16:15:40]
Végre, hogy visszatértél, azt hiszem, annyi új információt kaptam, hogy este kijegyzetelem a nagyobb témaköröket, hogy válaszolni tudjak..:-) Nekem sajnos sem az agyam, sem a nyelvem nem forog ilyen gyorsan, de igyekszem felvenni a tempódat...! Moralt nevét és a karmesteri művészetét itt hallottam először, Ardelao tette fel ide a linket. A fülemre hallgattam...meg a szívem is azt súgta, hogy érzi Schmidt muzsikáját. Nagyon szépen köszönöm jóságodat, hogy keresed nekem. Azt viszont sejtem, hogy melyik bécsi antikváriumban kerested, ott már én is jártam júliusban és tűvé tették a kedvemért az üzletet, de ezt a felvételt nem találták. A házikoncert óriási lenne! Hány fő befogadásáról lenne szó? Családi körben én is tudok keresgélni esetleg. Az orgelwettbewerb.at oldalon volt magyar résztvevő is, elnézést kérek tőle, de most nem jut eszembe a neve, mindjárt megkeresem. Frau Dr. Ottnert - egyelőre - ismeretlenül is szeretettel üdvözlöm, és Téged is!
Végre, hogy visszatértél, azt hiszem, annyi új információt kaptam, hogy este kijegyzetelem a nagyobb témaköröket, hogy válaszolni tudjak..:-) Nekem sajnos sem az agyam, sem a nyelvem nem forog ilyen gyorsan, de igyekszem felvenni a tempódat...! Moralt nevét és a karmesteri művészetét itt hallottam először, Ardelao tette fel ide a linket. A fülemre hallgattam...meg a szívem is azt súgta, hogy érzi Schmidt muzsikáját. Nagyon szépen köszönöm jóságodat, hogy keresed nekem. Azt viszont sejtem, hogy melyik bécsi antikváriumban kerested, ott már én is jártam júliusban és tűvé tették a kedvemért az üzletet, de ezt a felvételt nem találták. A házikoncert óriási lenne! Hány fő befogadásáról lenne szó? Családi körben én is tudok keresgélni esetleg. Az orgelwettbewerb.at oldalon volt magyar résztvevő is, elnézést kérek tőle, de most nem jut eszembe a neve, mindjárt megkeresem. Frau Dr. Ottnert - egyelőre - ismeretlenül is szeretettel üdvözlöm, és Téged is!
549 Radegundis 2015-08-17 16:15:40
Kedves Schmidtiánusok, egy kimerítö családi program – költöztetés, lakáscsere – miatt csak a fórum örvendetes új fejleményeinek követésére volt idöm, most újra jelentkezem, remélhetöleg szintén érdekes újdonságokkal. Hol is kezdjem? Hosszabb idö után Dr. Ottner ma volt elöször a hivatalában (talán nem mindenki tudja, hogy irodája a Musikverein épületében, az Archivum részlegben van, ahol a legértékesebb, csodás manuszkriptumokat is örzik). Engedélyét kértem, hogy a tagsággal járó „Mitteilungok“-at a fórumnak továbbíthassam ill. érdekesebb részeit itt idézzem. (a következö lapzárta jövö héten van, a fórumunkról is szó lesz benne… Ha valaki segít abban, hogy hova tehetném le az érdekesebb anyagokat, mint ez a negyedévenként postán kiküldött „újság“ is, akkor a fórumhoz egy kisebb adatbázist is fel tudnánk építeni. Talán legjobb lenne egy saját blog (?) – van valakinek ötlete? Képek az Alba Regia/Drahos Béla itteni tavalyi koncertjéröl, kottapéldák, cikkek, tanulmányok ugyanúgy könnyen mindenki számára hozzáférhetöek lennének. Kedves smaragd, bár keresésem Moralt ügyben (még) nem járt teljes sikerrel, mellékterméke azért volt, mert az egyik CD/LP antikváriumban a IV. szimfóniának egy – Dr. Ottner elött is ismeretlen - felvételére bukkantam: a Tonkünstlerorchestert Karl Etti vezényli. De Dr. Ottner meg fogja nézni az alagsori archivumban, hogy milyen LP-k vannak ott Moralt vezényletével, ellenszolgáltatásként felajánlottam, hogy a nála csak LP-n lévö anyagot mi majd digitalizáljuk, így azt ök is könnyebben tudják majd használni/hasznosítani. Ezen a helyen kiváncsiságomnak nem tudok ellentállni, mivel Moralt nem sokak számára tartozik – föként kis hazánkban – az elsö címek közé. Úgy jó tíz éve (?) Prof. Gottfried Cervenka (a bécsi Czigány György) az Opera melletti Caruso – sajnos már rég bezárt – üzletében beszélgettünk egy kedves magyar Moralt-kedvelövel (nevét is tudom még), miközben egy ritka 10 CD-s Ring összkiadást talált Lewis úr szakavatottan elrendezett tárlóján. Mivel az egyik korong hibás volt, én segítettem a visszaadásában. Nem áll ez a story véletlenül a Te személyeddel kapcsolatban – erre utalna a jogdíjjal kapcsolatos, említett jártasságod is? Említettem már, hogy néhány vezetö zenészünknél – akikhez baráti kapcsolat füz - már találhatók kották/partitúrák (és hangzó anyag is) Schmidt müveiböl. (Kár, hogy itt nem szokás neveket említeni, de én is tartom magam ehhez a szokáshoz). Egy-egy mü már elszigetelten tetszést aratott, csak a keret hiányzik egy „baráti“ összejövetelhez, egy házimuzsikáláshoz, ahogy ez még az én idömben is szokás volt, frakk nélkül, kötetlenül, a darabok közötti eszmecserével. Mi még pl. Schmidt és Raff szimfóniáit, vagy Pfitzner Christelfleinjét (vagy szégyenszemre Dohnányit!) játszottuk otthon, mert ezt az `50-es években máshol nem hallhattuk. Ennek a fórumnak a résztvevöi és az általam ismert további érdeklödök már alapot képezhetnének egy ilyen Franz Schmidt házikoncerthez, ha ezzel egyetértetek. Én – ahogy írtam – még zenekari darabok (talán kivéve a IV.-ik!) kétzongorás/duett elöadását és közös megismerését is el tudom képzelni. Mi már tettünk korábban néhány lépést ezügyben, idén késö ösztöl lehetne is szó az elsö „zenés Kovácsestéröl“ – terem ügyben is érdeklödtem már. Az elsö programelképzelés: a négy (!) „kleine Phantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien für Violoncello und Klavierbegleitung (1892)“, a zongorára írt „Románc“, valamelyik Quintett – leginkább a G-Dur. A Beethoven-variációk elöadása is elképzelhetö. A Schmidt-életmü gerincét képezö orgona-ouvre élöben való élvezete egy külön téma, ezügyben is volt néhány biztató kezdeményezésem, de ez kissé bonyolultabb. Különben Schmidt orgonamüveit egy „emberibb“ hangú orgonára írta, gyülölte a nagy müszaki csodákat, koncerttermi orgonákat, ezért elöadásukhoz „szerényebb, igazi“ orgonák felelnek meg. Nincsen (még) információm arról, hogy a hazai orgonisták közül ki játszik Schmidt-müveket – esetleg segítsetek. Külön érdekes téma – ma nem tabu – az orgonamüvek zongoraátiratának eljátszása (ezek is igazán élvezhetöek, pl.: https://www.youtube.com/watch?v=6RNF9RIUkmA De Hans Hartmann neve alatt továbbiakba is bele lehet hallgatni – egy legalább (!) ilyen szinvonalú házizenélés számomra megfelelö adagban elfogadható https://www.youtube.com/watch?v=FwJkaIg_t28 Talán még kisebb megjegyzések: múltkor már reagáltam a logikus kérdésfeltevésre, hogy pontosan hogyan lett FSch neve bejegyezve a matrikulumba. Érdekességként jegyzem meg, hogy a pozsonyi anyakönyvben találtam egy születése után nem sokkal elhúnyt fiútestvéréröl szóló bejegyzést, amelyet a Schmidt Ges. sem ismert. Tehát a két leánytestvérén kívül született (legalább) egy fiútestvére is. smaragd 474 sz. megjegyzéséhez: amint írtam már, az egész Wittgenstein család története nagyon érdekes, tudom javasolni pl. Alexander Waugh: Das Haus Wittgenstein c. könyvét – nem hiszem, hogy van magyar kiadása. Egy család, ahol az apósa tökéjéböl a gazdagságot megalapozó ingatlan-vagyonkezelö és jószágigazgató nagyapa Hermann W., a 17 évesen még hazulról Amerikába szökö, ott tányérmosó, nyughatatlan, visszasompolygása után szívességböl, még a MÉV-nél (Magyar Északi Vasút) Budapesten is foglalkoztatott papa, Karl W., aki szorgalmasan az osztrák acélmágnássá „növi ki“ magát, az Alleegassén (ma Argentinierstrasse) lévö palotájában a zeneszobába a vak zeneszerzö, a család barátja Josef Labor számára orgonát épít be és annak a Musikverein Goldener Saal-ban rendezett koncertjére a nagyobb siker érdekében 300 jegyet ajándékoz el résztvételi kötelezettség mellett még a személyzetnek is. De végül senki nem hajlandó átvenni az akut szivarozó, nyelvrákban szenvedö papától a milliárdos töke irányítását, söt! A kilenc gyerek közott Paul W. négy fiútestvére közül három önkézzel tesz pontot élete végére! A lányok között is önzés, magamutogatás, Margarethe (Stonborough-)Wittgenstein megörökítését pl Klimt-nél rendeli meg a család, ö a Müncheni Pinakotheka híres Klimt-képének nöi alakja. Paul W. is ennek a sorsnak a része. Franz Schmidt minden balkezes müvét ö rendeli meg és fizeti meg búsásan (de nem annyira, mint pl. Straussnak!) és … az ö müveit játssza legszívesebben (statisztikát majd késöbb). Így lett végül Schmidt a második (!) „magyar“ balkezes zongoraverseny szerzöje. Az elöd Zichy Géza Milleniumra írt igazi magyar müve Schunda támogatására is a középtételben tárogatót és cimbalmot is megszólaltat. Kár, hogy nem lehet hallani, családi vonatkozása miatt ismerem, de csak kottából. Apropos orgona: Augusztus 30-án lesz Perchtoldsdorfban St. Augustin templomban a Schmidt-orgona felavatásának 30. évfordulója. Ez alkalomból ünnepi orgonaestekre kerül sor: http://www.perchtoldsdorf.at/content/view/338/73/ Félek, hogy már ezzel a hosszú hozzászólással is próbára tettem türelmeteket, majd újra jelentkezem – azt hiszem Schmidt és Dohnányiék kapcsolatáról elmélkednék majd.
Kedves Schmidtiánusok, egy kimerítö családi program – költöztetés, lakáscsere – miatt csak a fórum örvendetes új fejleményeinek követésére volt idöm, most újra jelentkezem, remélhetöleg szintén érdekes újdonságokkal. Hol is kezdjem? Hosszabb idö után Dr. Ottner ma volt elöször a hivatalában (talán nem mindenki tudja, hogy irodája a Musikverein épületében, az Archivum részlegben van, ahol a legértékesebb, csodás manuszkriptumokat is örzik). Engedélyét kértem, hogy a tagsággal járó „Mitteilungok“-at a fórumnak továbbíthassam ill. érdekesebb részeit itt idézzem. (a következö lapzárta jövö héten van, a fórumunkról is szó lesz benne… Ha valaki segít abban, hogy hova tehetném le az érdekesebb anyagokat, mint ez a negyedévenként postán kiküldött „újság“ is, akkor a fórumhoz egy kisebb adatbázist is fel tudnánk építeni. Talán legjobb lenne egy saját blog (?) – van valakinek ötlete? Képek az Alba Regia/Drahos Béla itteni tavalyi koncertjéröl, kottapéldák, cikkek, tanulmányok ugyanúgy könnyen mindenki számára hozzáférhetöek lennének. Kedves smaragd, bár keresésem Moralt ügyben (még) nem járt teljes sikerrel, mellékterméke azért volt, mert az egyik CD/LP antikváriumban a IV. szimfóniának egy – Dr. Ottner elött is ismeretlen - felvételére bukkantam: a Tonkünstlerorchestert Karl Etti vezényli. De Dr. Ottner meg fogja nézni az alagsori archivumban, hogy milyen LP-k vannak ott Moralt vezényletével, ellenszolgáltatásként felajánlottam, hogy a nála csak LP-n lévö anyagot mi majd digitalizáljuk, így azt ök is könnyebben tudják majd használni/hasznosítani. Ezen a helyen kiváncsiságomnak nem tudok ellentállni, mivel Moralt nem sokak számára tartozik – föként kis hazánkban – az elsö címek közé. Úgy jó tíz éve (?) Prof. Gottfried Cervenka (a bécsi Czigány György) az Opera melletti Caruso – sajnos már rég bezárt – üzletében beszélgettünk egy kedves magyar Moralt-kedvelövel (nevét is tudom még), miközben egy ritka 10 CD-s Ring összkiadást talált Lewis úr szakavatottan elrendezett tárlóján. Mivel az egyik korong hibás volt, én segítettem a visszaadásában. Nem áll ez a story véletlenül a Te személyeddel kapcsolatban – erre utalna a jogdíjjal kapcsolatos, említett jártasságod is? Említettem már, hogy néhány vezetö zenészünknél – akikhez baráti kapcsolat füz - már találhatók kották/partitúrák (és hangzó anyag is) Schmidt müveiböl. (Kár, hogy itt nem szokás neveket említeni, de én is tartom magam ehhez a szokáshoz). Egy-egy mü már elszigetelten tetszést aratott, csak a keret hiányzik egy „baráti“ összejövetelhez, egy házimuzsikáláshoz, ahogy ez még az én idömben is szokás volt, frakk nélkül, kötetlenül, a darabok közötti eszmecserével. Mi még pl. Schmidt és Raff szimfóniáit, vagy Pfitzner Christelfleinjét (vagy szégyenszemre Dohnányit!) játszottuk otthon, mert ezt az `50-es években máshol nem hallhattuk. Ennek a fórumnak a résztvevöi és az általam ismert további érdeklödök már alapot képezhetnének egy ilyen Franz Schmidt házikoncerthez, ha ezzel egyetértetek. Én – ahogy írtam – még zenekari darabok (talán kivéve a IV.-ik!) kétzongorás/duett elöadását és közös megismerését is el tudom képzelni. Mi már tettünk korábban néhány lépést ezügyben, idén késö ösztöl lehetne is szó az elsö „zenés Kovácsestéröl“ – terem ügyben is érdeklödtem már. Az elsö programelképzelés: a négy (!) „kleine Phantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien für Violoncello und Klavierbegleitung (1892)“, a zongorára írt „Románc“, valamelyik Quintett – leginkább a G-Dur. A Beethoven-variációk elöadása is elképzelhetö. A Schmidt-életmü gerincét képezö orgona-ouvre élöben való élvezete egy külön téma, ezügyben is volt néhány biztató kezdeményezésem, de ez kissé bonyolultabb. Különben Schmidt orgonamüveit egy „emberibb“ hangú orgonára írta, gyülölte a nagy müszaki csodákat, koncerttermi orgonákat, ezért elöadásukhoz „szerényebb, igazi“ orgonák felelnek meg. Nincsen (még) információm arról, hogy a hazai orgonisták közül ki játszik Schmidt-müveket – esetleg segítsetek. Külön érdekes téma – ma nem tabu – az orgonamüvek zongoraátiratának eljátszása (ezek is igazán élvezhetöek, pl.: https://www.youtube.com/watch?v=6RNF9RIUkmA De Hans Hartmann neve alatt továbbiakba is bele lehet hallgatni – egy legalább (!) ilyen szinvonalú házizenélés számomra megfelelö adagban elfogadható https://www.youtube.com/watch?v=FwJkaIg_t28 Talán még kisebb megjegyzések: múltkor már reagáltam a logikus kérdésfeltevésre, hogy pontosan hogyan lett FSch neve bejegyezve a matrikulumba. Érdekességként jegyzem meg, hogy a pozsonyi anyakönyvben találtam egy születése után nem sokkal elhúnyt fiútestvéréröl szóló bejegyzést, amelyet a Schmidt Ges. sem ismert. Tehát a két leánytestvérén kívül született (legalább) egy fiútestvére is. smaragd 474 sz. megjegyzéséhez: amint írtam már, az egész Wittgenstein család története nagyon érdekes, tudom javasolni pl. Alexander Waugh: Das Haus Wittgenstein c. könyvét – nem hiszem, hogy van magyar kiadása. Egy család, ahol az apósa tökéjéböl a gazdagságot megalapozó ingatlan-vagyonkezelö és jószágigazgató nagyapa Hermann W., a 17 évesen még hazulról Amerikába szökö, ott tányérmosó, nyughatatlan, visszasompolygása után szívességböl, még a MÉV-nél (Magyar Északi Vasút) Budapesten is foglalkoztatott papa, Karl W., aki szorgalmasan az osztrák acélmágnássá „növi ki“ magát, az Alleegassén (ma Argentinierstrasse) lévö palotájában a zeneszobába a vak zeneszerzö, a család barátja Josef Labor számára orgonát épít be és annak a Musikverein Goldener Saal-ban rendezett koncertjére a nagyobb siker érdekében 300 jegyet ajándékoz el résztvételi kötelezettség mellett még a személyzetnek is. De végül senki nem hajlandó átvenni az akut szivarozó, nyelvrákban szenvedö papától a milliárdos töke irányítását, söt! A kilenc gyerek közott Paul W. négy fiútestvére közül három önkézzel tesz pontot élete végére! A lányok között is önzés, magamutogatás, Margarethe (Stonborough-)Wittgenstein megörökítését pl Klimt-nél rendeli meg a család, ö a Müncheni Pinakotheka híres Klimt-képének nöi alakja. Paul W. is ennek a sorsnak a része. Franz Schmidt minden balkezes müvét ö rendeli meg és fizeti meg búsásan (de nem annyira, mint pl. Straussnak!) és … az ö müveit játssza legszívesebben (statisztikát majd késöbb). Így lett végül Schmidt a második (!) „magyar“ balkezes zongoraverseny szerzöje. Az elöd Zichy Géza Milleniumra írt igazi magyar müve Schunda támogatására is a középtételben tárogatót és cimbalmot is megszólaltat. Kár, hogy nem lehet hallani, családi vonatkozása miatt ismerem, de csak kottából. Apropos orgona: Augusztus 30-án lesz Perchtoldsdorfban St. Augustin templomban a Schmidt-orgona felavatásának 30. évfordulója. Ez alkalomból ünnepi orgonaestekre kerül sor: http://www.perchtoldsdorf.at/content/view/338/73/ Félek, hogy már ezzel a hosszú hozzászólással is próbára tettem türelmeteket, majd újra jelentkezem – azt hiszem Schmidt és Dohnányiék kapcsolatáról elmélkednék majd.
548 smaragd 2015-08-17 15:46:26 [Válasz erre: 547 smaragd 2015-08-17 15:23:48]
Végre Budapesten is, vagy újra Miskolcon... Talán fórumunkon keresztül is felkeltettük a közönség azon részének érdeklődését, amely eddig Franz Schmidt zeneműveiről és azon belül oratóriumáról eddig nem sok ismerethez jutott.
Végre Budapesten is, vagy újra Miskolcon... Talán fórumunkon keresztül is felkeltettük a közönség azon részének érdeklődését, amely eddig Franz Schmidt zeneműveiről és azon belül oratóriumáról eddig nem sok ismerethez jutott.
547 smaragd 2015-08-17 15:23:48 [Válasz erre: 546 Helena 2015-08-16 21:48:48]
Nem hagyhatjuk veszni azt a nagy művészi értéket, amit a magyar kórusok, felkészítőik, a zenekar és karmestere ennek a műnek az előadásaiba az elmúlt években fektetett. Itt, Franz Schmidt fórumán alaposan bemutattuk oratóriumát. Szinte halljuk és látjuk a magyar zeneművészekkel a bemutatókat... Nagyszerű lenne, ha a "szinte" szó helyett a "végre" kerülhetne!
Nem hagyhatjuk veszni azt a nagy művészi értéket, amit a magyar kórusok, felkészítőik, a zenekar és karmestere ennek a műnek az előadásaiba az elmúlt években fektetett. Itt, Franz Schmidt fórumán alaposan bemutattuk oratóriumát. Szinte halljuk és látjuk a magyar zeneművészekkel a bemutatókat... Nagyszerű lenne, ha a "szinte" szó helyett a "végre" kerülhetne!
546 Helena 2015-08-16 21:48:48 [Válasz erre: 545 Ardelao 2015-08-16 21:10:57]
Kedves Ardelao, megelőztél a szöveggel, de legalább eszembe juttattad, hogy annak idején összeraktuk a fordítást azért, hogy azok is értsék, akik nem tudnak németül.
Kedves Ardelao, megelőztél a szöveggel, de legalább eszembe juttattad, hogy annak idején összeraktuk a fordítást azért, hogy azok is értsék, akik nem tudnak németül.
545 Ardelao 2015-08-16 21:10:57 [Válasz erre: 544 Helena 2015-08-16 21:04:22]
Kedves Heléna! Ez csodás amit nekünk tettél. Nem is tudom hirtelen, hogy köszönjük meg Neked. Nem mindennapi ez a szöveg fordítás! Nagyon-nagyon köszönjük!!!
Kedves Heléna! Ez csodás amit nekünk tettél. Nem is tudom hirtelen, hogy köszönjük meg Neked. Nem mindennapi ez a szöveg fordítás! Nagyon-nagyon köszönjük!!!
544 Helena 2015-08-16 21:04:22 [Válasz erre: 543 Ardelao 2015-08-16 15:22:05]
és itt a fordítás is, remélem,olvasható: DAS BUCH MIT 7 SIEGELN A HÉT PECSÉT KÖNYVE JOHANNES (0-3) Gnade sei mit euch und Friede von dem, der da ist und der da war und der da kommt. Und von Jesu Christo, welcher ist der Erstgeborene und der Fürst der Könige auf Erden. Der uns geliebet hat und gewaschen von den Sünden mit seinem Blut. Und hat uns zu Priestern gemacht vor Gott und seinem Vater. Demselbigen sei Ehre und Gewalt von Ewigkeit zu Ewigkeit! Amen. JÁNOS Kegyelem nektek és békesség attól, aki volt, aki van, és aki lesz eljövendő. És Jézus Krisztustól, aki az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, aki bennünket szeretett és saját vérével mosott meg bűneinktől. És bennünket Istennek, az ő Atyjának papjaivá tett. Egyedül neki dicsőség és uralom, mindörökkön örökké. Ámen. DIE STIMME DES HERRN (7-10) Ich bin das A und das O, der Anfang und das Ende, der Erste und der Letzte. Kommt her, kommt herauf, ich will dir zeigen, was nachher geschehen muss. AZ ÚR HANGJA Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Jőjj ide, jöjj fel, meg akarom neked mutatni, aminek ezután kell megtörténnie! JOHANNES (11-20) Und eine Tür ward aufgetan im Himmel. Und siehe, ein Thron stand da im Himmel, und auf dem Thron sass Einer; und der da sass, war gleich anzusehen wie der Stein Jaspis und Sarder. Und ein Regenbogen war um den Thron, gleich anzusehen wie ein Smaragd. Und um den Thron waren vierundzwanzig Stühle. Und auf den Stühlen sassen vierundzwanzig Älteste, mit weissen Kleidern angetan, und hatten auf ihren Häuptern goldene Kronen. Und von dem Thron gingen aus Blitze, Donner und Stimmen. Und sieben Fackeln mit Feuer brannten um den Thron, welches sind die sieben Geister Gottes. Und vor dem Thron war ein gläsern Meer gleich dem Kristall. Und um den Thron vier Wesen; das erste war gleich einem Löwen, das zweite gleich einem Kalbe, das dritte hatte ein Antlitz wie ein Mensch, und das vierte Wesen war gleich einem fliegenden Adler. Und die Wesen gaben Preis und Ehre und Dank dem, der da auf dem Throne sass. JÁNOS Ezek után láttam az égen egy ajtót nyílni és az égben láttam egy királyi széket, aki azon ült, annak tekintete hasonló volt jáspishoz és karneolhoz. A királyi trón körül smaragdszínben tündöklő szivárvány volt. A királyi trón körül huszonnégy szék volt, a !! székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhákba öltözve, fejükön arany koronákat viseltek. A királyi székből villámlások, mennydörgések és szózatok áradtak széjjel, valamint hét lámpás égett a trón előtt, amelyek az Isten hét lelkét jelképezték. A királyi szék előtt egy kristálykénr csillogó üvegtenger terült el. A trón körül négy teremtmény volt, az első az oroszlánhoz volt hasonló, a második a borjúra emlékeztetett, a harmadik arca az emberre hasonlított, míg a negyedik egy repülő sashoz (!!!) Ezek a teremtmények dicsőítést, tiszteletet és áldást mondtak a Királyi széken ülőnek. DIE VIER LEBENDEN WESEN (21-25) Heilig, heilig ist Gott, der Allmächtige, der da war und der da ist und der da kommt. Der Herr ist heilig. A NÉGY ÉLŐLÉNY Szent, szent a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki lesz eljövendő. Szent az Úr. JOHANNES (25) Und die vierundzwanzig Ältesten fielen nieder und legten ihre Kronen vor den Thron und sprachen: JÁNOS A huszonnégy vén leborult a királyi széken ülő előtt, letették koronáikat a trón elé és mondták: DIE ÄLTESTEN (25-29) Herr, du bist würdig, zu nehmen allein Preis, Ehre und Macht. Denn du hast alle Dinge geschaffen und durch deinen Willen haben sie ihr Wesen und sind geschaffen. A VÉNEK Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent. SOLOQUARTETT UND CHOR (29-31) Heilig ist der Herr, Gott der Allmächtige, der da war und der da ist und der da kommt. Amen! SZÓLÓKVARTETT + FÉRFIKAR Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, lesz és eljövendő. Amen JOHANNES (31-34) Und ich sah in der rechten Hand dess, der auf dem Throne sass, ein Buch. Ein Buch, beschrieben inwendig und auswendig und versiegelt mit sieben Siegeln. Ein Engel rief: JÁNOS És láttam a királyi széken ülő jobbkezében egy könyvet, külső és belső oldalán teleírva és hét pecséttel lepecsételve. Egy angyal KIÁLTOTT: EIN ENGEL (35) Wer ist würdig, zu nehmen das Buch und seine Siegel zu brechen? ANGYAL Ki méltó a könyvet átvenni és a pecsétjeit feltörni? JOHANNES (36) Und andere Engel riefen: JÁNOS Majd más angyalok KIÁLTOTTAK: MEHRERE ENGEL (36-37) Wer ist würdig, zu nehmen das Buch und seine Siegel zu brechen? TÖBB ANGYAL Ki méltó a könyvet átvenni és a pecsétjeit feltörni? JOHANNES (41-45) Und niemand im Himmel, noch auf Erden, noch unter der Erde konnte das Buch nehmen und auftun, noch drein sehen. Nun sah ich, und siehe, mitten vor dem Throne und den vier Wesen und inmitten der Ältesten ein Lamm stehen. JÁNOS De senki nem tudta sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt a könyvet átvenni, megnyitni és beletekinteni. Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll egy Bárány (!!!!) CHOR (46) O sehet! Dort mitten vor dem Throne und den vier Wesen und inmitten der Ältesten ein Lamm! KÓRUS Ó nézzétek! A trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány. JOHANNES (47) Ein Lamm, wie es geschlachtet wäre. JÁNOS A Bárány, mintha leölték volna. CHOR (48) Wie es geschlachtet wäre. KÓRUS Mintha leölték volna. JOHANNES (48) Es hat mit seinem Blute uns erlöst. JÁNOS Ő vérével megváltott MINKET. CHOR (49) Mit seinem Blute uns erlöst, aus vielerlei Geschlecht und Zunge, Volk und Landen. KÓRUS Ő vérével megváltott minden népet és nemzetet. JOHANNES (50-52) Und das Lamm trat heran an den Thron und nahm das Buch aus der rechten Hand dess, der auf dem Throne sass. JÁNOS A Bárány odalépett a királyi székhez és átvette a könyvet a TRÓNON ülőnek jobb kezéből. CHOR (51-52) Und das Lamm, es nahm das Buch aus der rechten Hand des Herrn. KÓRUS A Bárány átvette az Úr jobb kezéből a könyvet. JOHANNES (54-55) Und als es das Buch nahm, da fielen die vier Wesen und die Ältesten nieder vor das Lamm und hatten ein jeglicher Harfen und goldene Schalen voll Räucherwerk; dieses sind die Gebete der Heiligen; und ich hörte die Stimme vieler Engel, und ihre Zahl war vieltausendmal tausend. Und sprachen und sangen: JÁNOS Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai; és láttam meg hallottam sok angyalt, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt. És mondták és énekelték: CHOR (56-59) Du bist würdig, zu nehmen das Buch, denn du hast die Macht, seine Siegel zu brechen. Du liessest dich schlachten und hast uns erlöset. Herr, o Herr, der du sitzt auf dem Thron, dir sei Lob und Ehre in Ewigkeit! Du hast uns zu Priestern gemacht und zu Königen, zu einem Reich. Wir werden herrschen. KÓRUS Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottál bennünke!, Uram! Aki a trónon ülsz, Neked legyen dicsőség és tisztelet örökké! Istenünk országának királyaivá és papjaivá tettél minket, és uralkodni fogunk a földön. CHOR UND SOLOQUARTETT (60-61) Dir, o Herr, und dem Lamm sei Gewalt, Macht, Ehre und Lobpreis in Ewigkeit! Amen! KÓRUS + SZÓLÓKVARTETT Uram, Neked és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön örökké! ORGEL SOLO ORGONA SZÓLÓ JOHANNES (62) Und als das Lamm der Siegel erstes auftat, hörte ich eine Donnerstimme rufen: JÁNOS És ahogyan a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, hallottam egy mennydörgő hangot: CHOR (62) Komm, komm, komm! KÓRUS "Jöjj!" JOHANNES (63-64) Ein weisses Ross! Und der darauf sass, hatte einen Bogen und ihm ward gegeben eine Krone. Und als Sieger zog er aus und um zu siegen. Und in Gerechtigkeit richtet und streitet er. JÁNOS És láttam, íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. És igazságban büntet és ítél ő. CHOR (64-69) Der Herr! Der König der Könige! Der Herr der Herren! Sein Name heisst: «Das Wort Gottes». Er wird auch genannt:«Treu und wahrhaftig». Seine Augen sind wie eine Feuerflamme, und auf seinem Haupte viele Diademe. Und bekleidet mit einem Gewande, getränkt mit Blut. Er selbst wird die Herde der Völker weiden mit eisernem Stabe. Und er wird treten die Kelter des Glühweines des Zornes Gottes des Allmächtigen. Der König der Könige! Der Herr der Herren! Als Sieger zieht er aus, um zu siegen im Namen des Herrn. Die himmlischen Heerscharen folgen ihm auf weissen Rossen, in weissem Linnen. Sie ziehen aus mit ihm zum Sieg. KÓRUS Az Úr! A Királyok Királya! Az Urak Ura! Az Ő neve: „Isten szava!“ Úgy is nevezik: „hűséges és igaz“. Szemei mint tűzláng és a fején sokágú korona. És vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ö fogja pásztorolni a népek nyáját vasvesszővel. És tapodni a hatalmas Isten búsult haragja forró borának kádját! A Királyok Királya! Győztesként vonul ki, hogy győzzön az Úr nevében. A mennyei seregek követik őt fehér lovakon, fehér gyolcsleplekben. Vele vonulnak a győzelemre! JOHANNES (70-71) Und als das Lamm der Siegel zweites auftat, kam ein anderes, ein feuerrotes Ross hervor; dem, der darauf sass, war gegeben, den Frieden wegzunehmen von der Erde, so dass die Menschen einander mordeten; und es war ihm gegeben ein grosses Schwert. JÁNOS Amikor a második pecsétet feltörte, egy tűzvörös ló tűnt fel. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hogy gyilkolják egymást az emberek, és egy nagy kard adatott neki. KRIEGER (73, 75) Tötet, erwürget, erschlaget den Feind! Ermordet, vernichtet, erschlaget den Feind! Schonet niemand, zerstöret, verwüstet. Verschonet nichts, was euer Arm erreicht! Schlagt um euch! Mordet! Zündet an! Plündert! Schonet das Kind nicht im Mutterleib! Seid stark! HARCOSOK Öljétek, fojtsátok meg, üssétek agyon az ellent! Öljétek, pusztítsátok, üssétek agyon az ellenséget! Senkit se kíméljetek, pusztítsatok el mindent, amit karotok elér! Üssétek! Öljétek! Gyújtogassatok! Fosztogassatok! Ne kíméljétek a csecsemőt az anyja méhében! LEGYETEK ERŐSEK! FRAUEN (74-75) Schonet uns Mütter! Wir sind Mütter! Schonet uns und unsere Kinder! Ach, habt Erbarmen! Gnade für unsere Kinder! Ach, ihr armen Kleinen! Erbarmen! Verschonet die Kinder, verschonet die Kleinen! ASSZONYOK Kíméljetek, anyák vagyunk! Kínéljetek minket és gyermekeinket! Legyen bennetek irgalom! Kíméljétek gyermekeinket! Ó SZEGÉNY KICSIKÉK! Kíméljétek a kicsiket! KRIEGER (76-78) Heulende Weiber! Ihr seid des Todes! Ihr und eure Brut! Ihr alle! Nein! Keine Gnade euch! Ihr, die ihr heiter und sorglos und glücklich und reich waret, dem Tode verfallen seid ihr Heulenden! Tötet sie alle, die reich und glücklich gewesen! Vernichtet alles, was Menschen erzeuget! Verwüstet, zerstöret, was Reichtum geschaffen! Das Plündern, das Rauben das Morden ist Rache und Lust! Herrlich ist der Krieg! Werft euch auf den Feind! Zündet an! Das Brennen, das Plündern, das Morden ist Rache! Das Rauben, das Morden hat niemals ein Ende! HARCOSOK ÜVÖLTŐ ASSZONYOK! (!!!) A halálé vagytok mind! Nincs kegyelem nektek! Öljetek meg mindenkit, aki gazdag és boldog volt! Pusztítsatok el mindent, amit ember teremtett! A fosztogatás, a rablás, a gyilkolás bosszú és élvezet! Gyönyörű a háború! Vessétek magatok az ellenségre! Gyújtsátok fel! A rablásnak, ölésnek sose lesz vége! FRAUEN (77-78) Hat unser Elend niemals ein Ende? O Gott, höre unser Jammergeschrei! Gott, siehe unsere Not! Sieh’ unser Elend! Ach, hat denn der Jammer kein Ende? O Jammer! O Elend! Und niemals ein Ende? Niemals? Nie? Wehe! Wehe! Erbarmen! O hat denn das Elend kein Ende? ASSZONYOK Isten, halld meg sírásunkat! Lásd kínjainkat! Ó bánat! Ó nyomorúság! És sose lesz vége! Jaj! Irgalom! JOHANNES (79-82) Der Reiter auf feuerrotem Ross! Und die Hölle folgte ihm nach. Und als das Lamm der Siegel drittes auftat, sah ich ein schwarzes Ross, und der darauf sass, hatte eine Waage in der Hand und sprach: JÁNOS A lovas a tűzvörös paripán! És a pokol követte őt! És amikor a Bárány feltörte a harmadik pecsétet, egy fekete lovat láttam, és aki azon ült, egy mérleget tartott a kezében. És szólt: DER SCHWARZE REITER (83) Ein Mass Weizen und drei Mass Gerste für euch alle. A FEKETE LOVAS: "Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!" TOCHTER UND MUTTER (85-87) Mutter, ach Mutter! O siehest du nicht, wie ich sterbe vor Hunger? Ach, hast du kein Brot? Wehe! Woher soll uns kommen da Brot, da die Felder verwüstet, die Männer tot sind? Vater, o Vater im Himmel! Warum suchst du heim uns so schrecklich mit Hunger und Not? Sündig, ja sündig sind viele und schlecht, unbekehret und ungläubig bis in den Tod. Uns, die wir tragen dein Siegel auf unserer Stirne, auch uns trifft dein furchtbarer Zorn? Ihr Schwestern, seid standhaft im Leiden! Denn harren wir aus, ist der Sieg uns gewiss! LÁNYOK ÉS ANYÁK Ó anyám, nem látod, hogy éhen halok? Nincs kenyered? Jaj! Honnan lesz kenyerünk?A FÖLD ELPUSZTUL, A FÉRFIAK HALOTTAK!Ó ATYÁNK AZ ÉGBEN! MIÉRT SÚJTASZ BENNÜNKET ÉHSÉGGEL ÉS SZENVEDÉSSEL? Bűnösök vagyunk mindannyian. Minket, akik a jelet viseljük a homlokunkon, minket is elér rémisztő haragod? Nővérek, legyetek állhatatosak, ha kitartunk, mienk a győzelem! FRAUEN (88) Schwestern und Kinder! Seid standhaft im Leiden! Denn harren wir aus, ist der Sieg uns gewiss! ASSZONYOK Nővérek és gyermekek! Legyetek állhatatosak a szenvedésben! Ha kitartunk, biztosan miénk a győzelem! JOHANNES (89) Und als das Lamm der Siegel viertes auftat, da sah ich, und siehe, ein fahles Ross! Und der darauf sass, dess Name war der Tod. Und das Totenreich folgete ihm nach. JÁNOS Amikor feltörte a negyedik pecsétet, láttam egy fakó lovat, AKI AZON ÜLT, ANNAK NEVE HALÁL ÉS A POKOL KÖVETTE ŐT! ZWEI ÜBERLEBENDE (90-94) Was ist es, das sich da regt? Ein Mensch, wie du, wenn du ein Mensch bist. Ein Bruder? Im Tode sind wir alle Brüder. Ja, noch leben wir; doch nichts mehr lebet ausser uns. Siehst im Nebel du das fahle Ross? Das Ross? Es hinkt und lahmt auf endlosem Leichenfeld umher. Der Tod reitet darauf. Ihm und seinen Brüdern, dem Reiter auf feuerrotem Ross und dem Reiter auf schwarzem Ross, ward die Macht gegeben, zu morden die Menschen durch das Schwert, durch Hunger, durch die Pest und die wilden Tiere der Erde. Doch verhiess uns der Herr: »Wer aber ausharrt bis ans Ende, der wird gerettet werden.» KÉT TÚLÉLŐ Micsoda ez, ami itt mozog? Egy ember, mint te, ha te ember vagy. Egy testvér? A halálban mind testvérek vagyunk. Igen, de mi még élünk, de rajtunk kívül senki sem él már. Látod a felhőkben azt a fakó lovat? A lovat? Amely bénán sántikál körbe a holttestekkel borított végtelen mezőn. A Halál lovagol rajta. Neki és testvéreinek: (!!!) a tűzvörös mén lovasának, valamint a fekete mén lovasának hatalom adatott az emberek meggyilkolására kard, éhínség és pestis által és a föld vadállataival. De biztosított minket az Úr: „aki azonban kitart a végsőkig, AZ MEGMENEKÜL. JOHANNES (95) Und als das Lamm der Siegel fünftes auftat, da sah ich unter dem Altar die Seelen derer, die gemordet waren um der Worte Gottes willen und um des Zeugnisses willen, daran sie festhielten. Und sie sprachen: JÁNOS Amikor A BÁRÁNY feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten igéjéért és tanúságtételükért öltek meg. És ők mondták: CHOR (96-108) Herr, du heiliger und wahrhaftiger, bis wann denn richtest du und rächest unser Blut an denen, die auf der Erde wohnen? Herr, bis wann richtest du? KÓRUS "Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?" JOHANNES (108) Und es wurde ihnen einem jeglichen gegeben ein weisses Kleid, und der Herr sprach zu ihnen: JÁNOS Mindannyian fehér ruhát kaptak és az Úr szólt hozzájuk: DIE STIMME DES HERRN (109-111) Ruhet noch und wartet eine kleine Weile, bis dass eure Zahl voll ist und eure Mitknechte und Brüder zu euch kommen, die auch getötet werden, gleich wie ihr. Dann will ich richten und rächen euer Blut an denen, die auf der Erde wohnen und die gesündigt haben an euch! AZ ÚR HANGJA Kis ideig még legyetek türelemmel, míg számotok teljessé nem lesz, szolgatársaitok és testvéreitek érkeznek hozzátok, akiket szintén meg fognak ölni, hozzátok hasonlóan. Akkor akarok ítélkezni és bosszút állni véretekért azokon, akik a földön laknak és vétkeztek ellenetek! (!!!) JOHANNES (111-112) Und ich sah, dass das Lamm der Siegel sechstes auftat; und siehe, es entstand ein grosses Erdbeben. JÁNOS És láttam, amikor a Bárány feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt. CHOR (113-138) Die Erde wankt! Es schwankt der Boden! Entsetzen! Wehe! O seht, der Mond ist rot wie Blut! Ein fürchterlicher Sturm! Schreckliches Brausen! Es fallen die Bäume! Es brennet der Wald! Ach, wie glühet die Luft! Seht! Die Sterne fallen auf die Erde! Sie fallen wie die Früchte des Feigenbaumes, den der Sturm rüttelt. Welch grausiger Hagel! Es schwillt das Meer und steiget immer höher und höher noch! Rettet euch in die Berge dort! O welch grauenvolle Finsternis! Die Sonne geht auf, und dennoch wird es nimmer helle! Denn seht, die Sonne ist schwarz wie ein härener Sack, wie ein Busskleid. Und der Himmel schwindet, er schwindet dahin. Rennet und fliehet! O Schrecken! Grauen! Der Tag des Zornes ist da, des Zornes des Herrn der Herren und des Lammes! Ihr Berge, fallet über uns und verberget, ach, verberget uns vor dem Angesicht des Herrn der Herren! Denn gekommen ist heute der Tag seines Zornes! O sagt, wer kann da bestehen? KÓRUS A föld reng, hullámzik! SZÖRNYÚSÉG!! NÉZZÉTEK, A Hold olyan, mint a vér, ó rettenetes vihar, ó rémület! Lehullanak a levelek, ég az erdő, izzik a levegő! Nézzétek, az ég csillagai a földre hullottak, mint ha a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, ha erős szél rázza. Milyen szörnyű jégeső! A tenger árad,MINDIG EGYRE MAGASABBRA, mentsétek magatokat a hegyekbe! Milyen iszonyatos szürkület! Felkel a nap, de nem lesz világos, mert nézzétek, a Nap olyan fekete lett, mint a szőrcsuha, mint egy bűnbánó öltözet. Nézzétek, az ég eltűnik. Meneküljetek! Ég az erdő! Itt a trónon ülő és a Bárány haragjának napja! Ti hegyek, essetek ránk, s rejtsetek el bennünket az Urak Urának arca elől! Mert eljött haragjának napja! Eljött az ő haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük? Ó mondjátok! ORGEL SOLO ORGONA SZÓLÓ JOHANNES (138-178) Nach dem Auftun des siebenten der Siegel war aber ein grosses Schweigen im Himmel. Da erschien ein grosses Zeichen am Himmel. Ein Weib, umkleidet mit der Sonne, den Mond unter ihren Füssen, und auf ihrem Haupte eine Krone von zwölf Sternen. Sie war gesegneten Leibes und sollte gebären. Und ein anderes Zeichen erschien am Himmel: Ein grosser, feuerroter Drache. Der hatte sieben Köpfe und darauf sieben Diademe. Sein Schwanz fegte die Sterne vom Himmel und warf sie auf die Erde. Aber der Drache trat vor das Weib, das daran war, zu gebären, damit, wenn sie geboren hätte, er ihr Kind verschlänge. Und sie gebar einen Sohn, ein Knäblein. Und das Kind ward entrücket zu Gott und auf seinen Thron erhoben. Das Weib aber floh in die Wüste: Dort ist eine Stätte, die Gott selbst bereitet hat, auf dass sie dort ernähret würde. Das Knäblein im Himmel aber sollte dereinst alle Völker weiden mit eisernem Stabe und beschützen sie vor dem Bösen und kämpfen und streiten für sie und als Sieger kehren heim. Im Himmel aber erhob sich ein grosser Streit. Michael und seine Engel kämpften gegen den Drachen. Auch der Drache kämpfte und seine Engel, doch vermochten sie nicht zu siegen. Geworfen wurde der Drache, der grosse, die alte Schlange, die da heisset der Teufel und Satan, der die ganze Welt verführet, geworfen wurde er und sine Engel auf die Erde. Und ihre Stätte ward nicht mehr gefunden im Himmel. Und da der Drache sah, dass er auf die Erde geworfen war, verfolgete er das Weib, das den Sohn geboren hatte, und führte Krieg mit ihren übrigen Nachkommen, die da halten die Gebote Gottes und die das Zeugnis Jesu Christi haben. Dem Drachen folgeten alle, deren Namen nicht geschrieben sind im Lebensbuch des Lammes von Anbeginn der Welt. Ich sah den Himmel aufgetan, und er, der Reiter auf weissem Ross, der König der Könige, der Herr der Herren, das Wort Gottes, erschien, gefolgt von den himmlischen Heerscharen. Und alle, die dem Drachen gefolgt waren, sie alle wurden getötet. Ein Engel aber stieg vom Himmel nieder. Der hatte den Schlüssel zum Abgrund und eine grosse Kette in der Hand. Und er ergriff den Drachen, die alte Schlange, die da heisset auch der Teufel und Satan, und band ihn für tausend Jahre. Und warf ihn in den Abgrund und verschloss und versiegelte ihn über ihm, dass er nicht mehr verführen sollte die Völker der Erde. Und als die grosse Stille im Himmel vorüber war, sah ich sieben Engel vor dem Throne Gottes stehen und es wurden ihnen gegeben sieben Posaunen. Und die sieben Engel rüsteten sich zum Blasen. Und eine jegliche der Posaunen verkündete viel Wehe über die Welt und über die Menschen. JÁNOS Amikor feltörte a hetedik pecsétet hatalmas csend lett az égben. Az égen egy nagy jel tűnt fel: Egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lábai alatt a hold, fején tizenkét csillagból álló korona volt. Áldott állapotban volt és szülni készült. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje volt és mindegyiken egy-egy korona / diadém/. Farkával lesöpörte az égről a csillagokat és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt világra hozza a gyermeket, azon nyomban elnyelje. A nő fiút szült, fiúcskát. A gyermeket elragadták az Istenhez, aki a trónjára emelte. Az asszony a pusztába /sivatagba/ menekült, ahol az Isten menedéket készített számára, hogy ott magát fenntartsa. A fiúcskát az égben arra szánták, hogy valamennyi népet VASVESSZŐVEL kormányozza, védelmezze őket a gonosztól, harcoljon és viaskodjon érettük és végül győztesként térjen haza. Ezután nagy harc kerekedett a mennyben. Mihály és angyalai harcot kezdtek a sárkány ellen. A sárkány és angyalai védekeztek, noha nem volt esélyük a győzelemre. Letaszították a nagy sárkányt, a nagy és ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. Levetették a földre, valamennyi angyalával együtt. És számukra többé nem maradt hely a mennyben. Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte és harcot folytatott az ivadékai ellen, akik az Isten parancsait betartják és Jézus Krisztus jelét /tanúságtételét/ viselik. A sárkányt követte mindenki, akinek nevei nem voltak a Bárány vezette Élet könyvébe beírva a világ kezdete óta. Láttam az eget megnyílni, és megjelent a fehér lovon ülő lovas, a királyok királyA, az Urak Ura, az Isten szava, és követték a mennyei seregek. Valamennyien, akik a sárkányt követték, halál fiaivá váltak. Láttam egy angyalt leszállni a mennyből. Kezében volt az alvilág kulcsa és egy hatalmas lánc. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, akit ördögnek és sátánnak is neveznek és lekötözte őt ezer esztendőre. Levetette és bezárta őt az alvilágba és pecséttel jelölte meg, hogy többé ne hitegesse és vezesse félre a föld népeit. Az égben a nagy csend elmúltával, az Isten trónja előtt, láttam állni hét angyalt, akiknek hét harsonát adtak át. A hét angyal pedig, felkészült azok megfújására. Valamennyi harsona nagy bajt adott hírül a világnak és az embereknek. ALTSOLO (179) Die Posaune verkündet grosses Wehe: Regen von Blut und Feuer stürzt auf euch. ALT SZÓLÓ A harsonák nagy csapást hirdetnek, eső, vér és tűz hullik rátok. CHOR (180) So bestraft Gott der Herr die sündige Menschheit. KÓRUS Így bünteti meg az Isten, az Úr a bűnös emberiséget. ALT- UND TENORSOLO (181) Hört, ein anderes Wehe: Ein glühender Berg ward ins Meer geworfen und alle Schiffe sind vernichtet; und alles Leben erlischt darin, denn das Wasser ist zu Blut geworden. ALT ÉS TENOR SZÓLÓ Halljatok egy másik CSAPÁST: Egy ÉGŐ hegy beleomlott a tengerbe, MINDEN HAJÓ ELSŰLLYEDT, minden élet ELPUSZTULT, mert a víz vérré változott. CHOR (181) Grosser Gott, gerecht sind deine Gerichte. KÓRUS Nagy Isten, igazságosak a Te ítéleteid. ALT-, BAß- UND TENORSOLO (183) Hört, ein drittes Wehe: Es fällt ein brennender Stein vom Himmel auf die Erde, dess Name heisst Wermut. Er fällt auf Quell’ und Fluss. Und alle Wasser werden bitter, werden zu Wermut. Und wer da trinket von dem Wasser, stirbt davon. Die Menschen sterben davon. ALT, TENOR ÉS BASSZUS SZÓLÓ Halljátok a harmadik CSAPÁST: egy égő csillag zuhant a forrásokra és a folyókra az égből, a neve Üröm volt és valamennyi víz keserűvé vált és az emberek meghaltak tőle. CHOR (183) Herr, gerecht wahrhaftig ist deine Strafe. KÓRUS Uram, igazságos a Te büntetésed. SOLOQUARTETT (185) Wehe euch! Das vierte Wehe: Sonne, Mond und Sterne sind erloschen, denn getroffen hat sie Gottes Zorn. Fürchtet Gottes Zorn und des Herrn Gerichte! SZÓLÓKVARTETT A negyedik CSAPÁS: a nap, a hold és a csillagok kialudtak, MERT ELÉRTE ŐKET AZ ÚR HARAGJA!. Reszkessetek az Isten haragjától és az Úr ítéletétől! Halld! CHOR (185-214) Getroffen hat sie Gottes Zorn. Hört! Die fünfte Posaune! Der fünfte Engel bläst! Das fünfte Wehe! Die Posaunen künden euch das Gericht Gottes, des Herrn. Die Posaunen verkünden Gottes Strafe für die Sünden dieser Welt. Seht, der Stern, der auf die Erde gefallen war, schlug einen tiefen Schacht zum Abgrund! Und aus dem Abgrund steigt schwarzer Rauch empor; daraus kommen Heuschrecken ohne Zahl und peinigen die Menschen wie Skorpione. Die Menschen suchen alle nur noch den Tod, doch finden sie ihn nicht! Höret! Der sechste Engel bläst! Gottes, des Herrn Gericht! Gottes Zorn vernichtet euch! Denn ihr folgt alle dem Bösen nur. O Not! Die Engel, dort wachend am Euphratstrom, sie wurden abgelöst und führen Millionen Reiter zum Kampfe gegen euch. Die Reiterschar, die von den Engeln dort am Euphratstrom befehligt wird, sie stürmt dahin, um euch und alles Volk zu töten und zu vernichten. Das Gericht Gottes kommt über dich, sündige Menschheit! Für euch ist keine Frist; es wird keine Zeit mehr geben, und wenn der siebente Engel seine Stimme erhebt und die Posaune bläst, Gottes Geheimnis wird dann vollendet sein, wie er es seinen Propheten als frohe Botschaft verkündet hat. (Der siebente Posaunenruf ertönt.) Nun sind die Reiche dieser Welt unseres Herrn geworden! Er wird herrschen von Ewigkeit zu Ewigkeit! Gott der Herr regiert die Welt! Ewig ist seine Gewalt über alles. Sein Reich ist überall. Gott hat die Herrschergewalt über alle Reiche dieser Welt an sich genommen. Gott untertan sind alle Reiche dieser Welt und seine Herrschaft währet ewig. Gottes Gebot herrschet ewiglich! Singet sein Lob! Preiset Gott! Singet sein Loblied! Singet Lob und preiset Gott den Herrn! KÓRUS Eléri őket az Isten haragja! Halljátok! Az ötödik harsona, az ötödik angyal megfújta a harsonát. Az ötödik csapás! A harsonák az Úr törvényét hirdeti, az Úr büntetését a bűnösök felett. Nézzétek a csillag, amely az égből a földre zuhant, mély hasadékot vágott. És a kútból fekete füst szállt fel, sáskák lepték el a földet, akkora erejük volt, amilyen a földi skorpióknak. Az emberek csak a halált keresik, de nem találják. Halljátok! A hatodik angyal fújja a trombitát. Az Úr ítél! AZ EUFRATESNÉL FELOLDOZOTT ANGYALOK MILLIÓ LOVAST VEZETNEK ELLENETEK!! A lovassereg, akiket az Eufratesnél feloldozott angyalok megszabadítot-tak, készen állnak, hogy megöljenek minden népet. A négy angyal megszabadul kötelékeitől, és millió lovast vezet. Az Isten haragja megsemmisít benneteket! Mert ti csak a gonoszokat követitek. Nem telik el sok idő, és a hetedik angyal felemeli hangját és megfújja a trombitát. Akkor beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak. (FELHANGZIK A HETEDIK HARSONA) A világ feletti hatalom a mi Urunké lett, Ő fog uralkodni örökkön-örökké. Az Úr, az Isten kormányozza a világot, hatalma mindenre kiterjed. Istennek van alárendelve e világ minden hatalmasa, és uralma örökké tart. Énekeljetek neki dicsőítő éneket. Énekeljetek dicsőítő éneket! Dícsérjétek az Urat! Énekeljétek az Ő dicsőségét!) JOHANNES (215-224) Vor dem Angesichte dessen, der auf weissem Throne sass, flohen die Erde und der Himmel und keine Stätte ward für sie gefunden. Und das Meer und der Hades gaben die Toten heraus, die in ihnen waren. Und alle Toten, gross und klein, standen vor dem Thron. Und Bücher wurden aufgeschlagen und die Toten wurden gerichtet nach dem, was da in den Büchern aufgeschrieben stand, nach ihren Werken. Und ein anderes Buch ward aufgeschlagen, das ist das Buch des Lebens. Wer aber nicht gefunden wurde aufgeschrieben im Buch des Lebens, ward in den Feuersee geworfen. Das aber ist der zweite Tod, der Feuersee. Und ich sah einen neuen Himmel und eine neue Erde und alle, die im Buche des Lebens aufgeschrieben waren und die nun das ewige Leben haben. Und ich hörte eine Stimme vom Throne her sprechen: JÁNOS Annak tekintete ELŐL, aki a fehér TRÓNON ült, ELMENEKÜLT a föld és az ég és sehol nem TALÁLTAK HELYET,. És a tenger valamint az alvilág visszaadták a halottakat, .(!!!) Valamennyi halott, kicsinyek és nagyok OTT álltak a TRÓN előtt. Könyveket ütöttek fel és a holtakat megítélték, annak alapján, ami a könyvekbe be volt jegyezve, cselekedeteik szerint. Felnyitottak még egy másik könyvet is, ami az Élet könyve volt. Akiket azonban nem találtak meg az Élet Könyvébe bejegyezve, azokat a tűztóba vetették. A tűztó számukra a második halált jelentette. Egy új eget és egy új földet láttam és mindenki, aki az Élet könyvébe be volt jegyezve, örök életet nyert! Hallottam ekkor egy hangot a királyi székből hozzám beszélni: DIE STIMME DES HERRN (225-234) Ich bin das A und das O, der Anfang und das Ende, der Erste und der Letzte. Ich will den Dürstenden geben von den Wasserquellen des Lebens. Sehet das Zelt Gottes mitten unter den Menschen! Er wird bei ihnen wohnen und sie werden sein Volk sein. Er wird abwischen alle Tränen von ihren Augen, und das Leid und der Tod wird nicht mehr sein; denn das Erste ist vergangen. Seht, ich mache alles neu! Und wer überwindet, soll es zum Erbe empfangen, und ich werde sein Gott sein und er wird mein Sohn sein. AZ ÚR HANGJA Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. A szomjazónak adni akarok az élet vizének forrásából. Nézzétek az Isten hajlékát az emberek között! Velük fog lakni és ők az Ő népe lesznek. Letöröl szemükről minden könnyet és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, mert ezen előbbiek elmúltak. Nézd! Újjáteremtek mindent! És a győzteseket az örököseimmé fogadom, én leszek az ő Istenük és ők lesznek az én fiaim. CHOR (236-243) Hallelujah! Hallelujah! Danket dem Herrn! Seine Huld und Gnade währet ewig! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Wohl denen, die ohne Tadel im Gesetze wandeln! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Herr, hilf, o Herr! Denen, die da ausgeharret haben! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Lobet den Herrn! Preiset ihn und danket für seine Gnade! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Denn seine Gnade und Weisheit leuchtet allen Wesen! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Hoch ist der Herr über alle Völker, alle Menschen! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Preiset, ihr Engel, den Herrn und lobet den Namen Gottes! Amen! Singet Hallelujah! Singt Lob und Dank dem Herrn und preiset seinen Namen! KÓRUS Halleluja! Hála legyen az Úrnak! Jóindulata és kegyelme örökké él! Dicsőség azoknak, akik törvényét hibátlanul megtartják! Segíts Uram azoknak, akik hűek voltak! Dícsérjétek az Urat! Áldjátok kegyelméért! Mert kegyelme és bölcsessége mindent bevilágít! Az Úr uralkodik minden népek és nemzetek felett! Dícsérjétek, ti angyalok, áldjátok az Úr nevét! Énekeljetek hálaéneket az Úrnak és áldjátok szent nevét! MÄNNERCHOR (244-246) Wir danken dir, o Herr, allmächtiger Gott, der da ist und der da war, dass du deine grosse Macht an dich genommen hast und herrschest. Die Völker sind zornig geworden, da kam auch dein Zorn und die Zeit, zu richten die Toten und zu geben den Lohn deinen Knechten, den Propheten und den Heiligen und denen, die deinen Namen fürchten, den Kleinen und den Grossen. Aber auch zu verderben jene, die die Erde verderbet haben. FÉRFIKAR Köszönjük Uram, mindenható Isten, aki vagy és voltál, hogy nagy hatalmadat kinyilvánítottad és uralkodsz! Mert a népek gonoszak lettek, akkor eljött a Te haragodnak ideje hogy megítéljed a halottakat, és megjutalmazd szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és mindazokat, kicsiket és nagyokat, akik Nevedet félik. És megrontsad azokat, akik a földet megrontották. JOHANNES (246-249) Ich bin es, Johannes, der all dies hörte und sah und der es euch nun offenbart. Hört auf meine Worte! Sie sind wahr und zuverlässig, denn Gott, der Herr der Geister, zeigte seinem Knecht, zeigte dem Propheten alles, was in Bälde muss geschehen. Und wahrlich selig, wer die Worte versteht des Propheten! Bewahret die Weisssagung! Und die Gnade Gottes, des Herrn, sei mit euch allen!Amen! JÁNOS Én vagyok az, János, aki mindezt hallotta és nektek kinyilatkoztatta. Halljátok szavaimat! Igazak és bizonyosak, mert az Isten, a lelkek Ura megmutatta szolgájának, a prófétáknak mindazt, aminek meg kell történnie. És igazán áldott mindaz, aki a próféták szavát megérti. Őrizzétek meg szavaimat! És az Úristen kegyelme legyen mindnyájatokkal! CHOR (250) Amen! KÓRUS Ámen!
és itt a fordítás is, remélem,olvasható: DAS BUCH MIT 7 SIEGELN A HÉT PECSÉT KÖNYVE JOHANNES (0-3) Gnade sei mit euch und Friede von dem, der da ist und der da war und der da kommt. Und von Jesu Christo, welcher ist der Erstgeborene und der Fürst der Könige auf Erden. Der uns geliebet hat und gewaschen von den Sünden mit seinem Blut. Und hat uns zu Priestern gemacht vor Gott und seinem Vater. Demselbigen sei Ehre und Gewalt von Ewigkeit zu Ewigkeit! Amen. JÁNOS Kegyelem nektek és békesség attól, aki volt, aki van, és aki lesz eljövendő. És Jézus Krisztustól, aki az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, aki bennünket szeretett és saját vérével mosott meg bűneinktől. És bennünket Istennek, az ő Atyjának papjaivá tett. Egyedül neki dicsőség és uralom, mindörökkön örökké. Ámen. DIE STIMME DES HERRN (7-10) Ich bin das A und das O, der Anfang und das Ende, der Erste und der Letzte. Kommt her, kommt herauf, ich will dir zeigen, was nachher geschehen muss. AZ ÚR HANGJA Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Jőjj ide, jöjj fel, meg akarom neked mutatni, aminek ezután kell megtörténnie! JOHANNES (11-20) Und eine Tür ward aufgetan im Himmel. Und siehe, ein Thron stand da im Himmel, und auf dem Thron sass Einer; und der da sass, war gleich anzusehen wie der Stein Jaspis und Sarder. Und ein Regenbogen war um den Thron, gleich anzusehen wie ein Smaragd. Und um den Thron waren vierundzwanzig Stühle. Und auf den Stühlen sassen vierundzwanzig Älteste, mit weissen Kleidern angetan, und hatten auf ihren Häuptern goldene Kronen. Und von dem Thron gingen aus Blitze, Donner und Stimmen. Und sieben Fackeln mit Feuer brannten um den Thron, welches sind die sieben Geister Gottes. Und vor dem Thron war ein gläsern Meer gleich dem Kristall. Und um den Thron vier Wesen; das erste war gleich einem Löwen, das zweite gleich einem Kalbe, das dritte hatte ein Antlitz wie ein Mensch, und das vierte Wesen war gleich einem fliegenden Adler. Und die Wesen gaben Preis und Ehre und Dank dem, der da auf dem Throne sass. JÁNOS Ezek után láttam az égen egy ajtót nyílni és az égben láttam egy királyi széket, aki azon ült, annak tekintete hasonló volt jáspishoz és karneolhoz. A királyi trón körül smaragdszínben tündöklő szivárvány volt. A királyi trón körül huszonnégy szék volt, a !! székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhákba öltözve, fejükön arany koronákat viseltek. A királyi székből villámlások, mennydörgések és szózatok áradtak széjjel, valamint hét lámpás égett a trón előtt, amelyek az Isten hét lelkét jelképezték. A királyi szék előtt egy kristálykénr csillogó üvegtenger terült el. A trón körül négy teremtmény volt, az első az oroszlánhoz volt hasonló, a második a borjúra emlékeztetett, a harmadik arca az emberre hasonlított, míg a negyedik egy repülő sashoz (!!!) Ezek a teremtmények dicsőítést, tiszteletet és áldást mondtak a Királyi széken ülőnek. DIE VIER LEBENDEN WESEN (21-25) Heilig, heilig ist Gott, der Allmächtige, der da war und der da ist und der da kommt. Der Herr ist heilig. A NÉGY ÉLŐLÉNY Szent, szent a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki lesz eljövendő. Szent az Úr. JOHANNES (25) Und die vierundzwanzig Ältesten fielen nieder und legten ihre Kronen vor den Thron und sprachen: JÁNOS A huszonnégy vén leborult a királyi széken ülő előtt, letették koronáikat a trón elé és mondták: DIE ÄLTESTEN (25-29) Herr, du bist würdig, zu nehmen allein Preis, Ehre und Macht. Denn du hast alle Dinge geschaffen und durch deinen Willen haben sie ihr Wesen und sind geschaffen. A VÉNEK Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent. SOLOQUARTETT UND CHOR (29-31) Heilig ist der Herr, Gott der Allmächtige, der da war und der da ist und der da kommt. Amen! SZÓLÓKVARTETT + FÉRFIKAR Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, lesz és eljövendő. Amen JOHANNES (31-34) Und ich sah in der rechten Hand dess, der auf dem Throne sass, ein Buch. Ein Buch, beschrieben inwendig und auswendig und versiegelt mit sieben Siegeln. Ein Engel rief: JÁNOS És láttam a királyi széken ülő jobbkezében egy könyvet, külső és belső oldalán teleírva és hét pecséttel lepecsételve. Egy angyal KIÁLTOTT: EIN ENGEL (35) Wer ist würdig, zu nehmen das Buch und seine Siegel zu brechen? ANGYAL Ki méltó a könyvet átvenni és a pecsétjeit feltörni? JOHANNES (36) Und andere Engel riefen: JÁNOS Majd más angyalok KIÁLTOTTAK: MEHRERE ENGEL (36-37) Wer ist würdig, zu nehmen das Buch und seine Siegel zu brechen? TÖBB ANGYAL Ki méltó a könyvet átvenni és a pecsétjeit feltörni? JOHANNES (41-45) Und niemand im Himmel, noch auf Erden, noch unter der Erde konnte das Buch nehmen und auftun, noch drein sehen. Nun sah ich, und siehe, mitten vor dem Throne und den vier Wesen und inmitten der Ältesten ein Lamm stehen. JÁNOS De senki nem tudta sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt a könyvet átvenni, megnyitni és beletekinteni. Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll egy Bárány (!!!!) CHOR (46) O sehet! Dort mitten vor dem Throne und den vier Wesen und inmitten der Ältesten ein Lamm! KÓRUS Ó nézzétek! A trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány. JOHANNES (47) Ein Lamm, wie es geschlachtet wäre. JÁNOS A Bárány, mintha leölték volna. CHOR (48) Wie es geschlachtet wäre. KÓRUS Mintha leölték volna. JOHANNES (48) Es hat mit seinem Blute uns erlöst. JÁNOS Ő vérével megváltott MINKET. CHOR (49) Mit seinem Blute uns erlöst, aus vielerlei Geschlecht und Zunge, Volk und Landen. KÓRUS Ő vérével megváltott minden népet és nemzetet. JOHANNES (50-52) Und das Lamm trat heran an den Thron und nahm das Buch aus der rechten Hand dess, der auf dem Throne sass. JÁNOS A Bárány odalépett a királyi székhez és átvette a könyvet a TRÓNON ülőnek jobb kezéből. CHOR (51-52) Und das Lamm, es nahm das Buch aus der rechten Hand des Herrn. KÓRUS A Bárány átvette az Úr jobb kezéből a könyvet. JOHANNES (54-55) Und als es das Buch nahm, da fielen die vier Wesen und die Ältesten nieder vor das Lamm und hatten ein jeglicher Harfen und goldene Schalen voll Räucherwerk; dieses sind die Gebete der Heiligen; und ich hörte die Stimme vieler Engel, und ihre Zahl war vieltausendmal tausend. Und sprachen und sangen: JÁNOS Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai; és láttam meg hallottam sok angyalt, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt. És mondták és énekelték: CHOR (56-59) Du bist würdig, zu nehmen das Buch, denn du hast die Macht, seine Siegel zu brechen. Du liessest dich schlachten und hast uns erlöset. Herr, o Herr, der du sitzt auf dem Thron, dir sei Lob und Ehre in Ewigkeit! Du hast uns zu Priestern gemacht und zu Königen, zu einem Reich. Wir werden herrschen. KÓRUS Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottál bennünke!, Uram! Aki a trónon ülsz, Neked legyen dicsőség és tisztelet örökké! Istenünk országának királyaivá és papjaivá tettél minket, és uralkodni fogunk a földön. CHOR UND SOLOQUARTETT (60-61) Dir, o Herr, und dem Lamm sei Gewalt, Macht, Ehre und Lobpreis in Ewigkeit! Amen! KÓRUS + SZÓLÓKVARTETT Uram, Neked és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön örökké! ORGEL SOLO ORGONA SZÓLÓ JOHANNES (62) Und als das Lamm der Siegel erstes auftat, hörte ich eine Donnerstimme rufen: JÁNOS És ahogyan a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, hallottam egy mennydörgő hangot: CHOR (62) Komm, komm, komm! KÓRUS "Jöjj!" JOHANNES (63-64) Ein weisses Ross! Und der darauf sass, hatte einen Bogen und ihm ward gegeben eine Krone. Und als Sieger zog er aus und um zu siegen. Und in Gerechtigkeit richtet und streitet er. JÁNOS És láttam, íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. És igazságban büntet és ítél ő. CHOR (64-69) Der Herr! Der König der Könige! Der Herr der Herren! Sein Name heisst: «Das Wort Gottes». Er wird auch genannt:«Treu und wahrhaftig». Seine Augen sind wie eine Feuerflamme, und auf seinem Haupte viele Diademe. Und bekleidet mit einem Gewande, getränkt mit Blut. Er selbst wird die Herde der Völker weiden mit eisernem Stabe. Und er wird treten die Kelter des Glühweines des Zornes Gottes des Allmächtigen. Der König der Könige! Der Herr der Herren! Als Sieger zieht er aus, um zu siegen im Namen des Herrn. Die himmlischen Heerscharen folgen ihm auf weissen Rossen, in weissem Linnen. Sie ziehen aus mit ihm zum Sieg. KÓRUS Az Úr! A Királyok Királya! Az Urak Ura! Az Ő neve: „Isten szava!“ Úgy is nevezik: „hűséges és igaz“. Szemei mint tűzláng és a fején sokágú korona. És vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ö fogja pásztorolni a népek nyáját vasvesszővel. És tapodni a hatalmas Isten búsult haragja forró borának kádját! A Királyok Királya! Győztesként vonul ki, hogy győzzön az Úr nevében. A mennyei seregek követik őt fehér lovakon, fehér gyolcsleplekben. Vele vonulnak a győzelemre! JOHANNES (70-71) Und als das Lamm der Siegel zweites auftat, kam ein anderes, ein feuerrotes Ross hervor; dem, der darauf sass, war gegeben, den Frieden wegzunehmen von der Erde, so dass die Menschen einander mordeten; und es war ihm gegeben ein grosses Schwert. JÁNOS Amikor a második pecsétet feltörte, egy tűzvörös ló tűnt fel. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hogy gyilkolják egymást az emberek, és egy nagy kard adatott neki. KRIEGER (73, 75) Tötet, erwürget, erschlaget den Feind! Ermordet, vernichtet, erschlaget den Feind! Schonet niemand, zerstöret, verwüstet. Verschonet nichts, was euer Arm erreicht! Schlagt um euch! Mordet! Zündet an! Plündert! Schonet das Kind nicht im Mutterleib! Seid stark! HARCOSOK Öljétek, fojtsátok meg, üssétek agyon az ellent! Öljétek, pusztítsátok, üssétek agyon az ellenséget! Senkit se kíméljetek, pusztítsatok el mindent, amit karotok elér! Üssétek! Öljétek! Gyújtogassatok! Fosztogassatok! Ne kíméljétek a csecsemőt az anyja méhében! LEGYETEK ERŐSEK! FRAUEN (74-75) Schonet uns Mütter! Wir sind Mütter! Schonet uns und unsere Kinder! Ach, habt Erbarmen! Gnade für unsere Kinder! Ach, ihr armen Kleinen! Erbarmen! Verschonet die Kinder, verschonet die Kleinen! ASSZONYOK Kíméljetek, anyák vagyunk! Kínéljetek minket és gyermekeinket! Legyen bennetek irgalom! Kíméljétek gyermekeinket! Ó SZEGÉNY KICSIKÉK! Kíméljétek a kicsiket! KRIEGER (76-78) Heulende Weiber! Ihr seid des Todes! Ihr und eure Brut! Ihr alle! Nein! Keine Gnade euch! Ihr, die ihr heiter und sorglos und glücklich und reich waret, dem Tode verfallen seid ihr Heulenden! Tötet sie alle, die reich und glücklich gewesen! Vernichtet alles, was Menschen erzeuget! Verwüstet, zerstöret, was Reichtum geschaffen! Das Plündern, das Rauben das Morden ist Rache und Lust! Herrlich ist der Krieg! Werft euch auf den Feind! Zündet an! Das Brennen, das Plündern, das Morden ist Rache! Das Rauben, das Morden hat niemals ein Ende! HARCOSOK ÜVÖLTŐ ASSZONYOK! (!!!) A halálé vagytok mind! Nincs kegyelem nektek! Öljetek meg mindenkit, aki gazdag és boldog volt! Pusztítsatok el mindent, amit ember teremtett! A fosztogatás, a rablás, a gyilkolás bosszú és élvezet! Gyönyörű a háború! Vessétek magatok az ellenségre! Gyújtsátok fel! A rablásnak, ölésnek sose lesz vége! FRAUEN (77-78) Hat unser Elend niemals ein Ende? O Gott, höre unser Jammergeschrei! Gott, siehe unsere Not! Sieh’ unser Elend! Ach, hat denn der Jammer kein Ende? O Jammer! O Elend! Und niemals ein Ende? Niemals? Nie? Wehe! Wehe! Erbarmen! O hat denn das Elend kein Ende? ASSZONYOK Isten, halld meg sírásunkat! Lásd kínjainkat! Ó bánat! Ó nyomorúság! És sose lesz vége! Jaj! Irgalom! JOHANNES (79-82) Der Reiter auf feuerrotem Ross! Und die Hölle folgte ihm nach. Und als das Lamm der Siegel drittes auftat, sah ich ein schwarzes Ross, und der darauf sass, hatte eine Waage in der Hand und sprach: JÁNOS A lovas a tűzvörös paripán! És a pokol követte őt! És amikor a Bárány feltörte a harmadik pecsétet, egy fekete lovat láttam, és aki azon ült, egy mérleget tartott a kezében. És szólt: DER SCHWARZE REITER (83) Ein Mass Weizen und drei Mass Gerste für euch alle. A FEKETE LOVAS: "Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!" TOCHTER UND MUTTER (85-87) Mutter, ach Mutter! O siehest du nicht, wie ich sterbe vor Hunger? Ach, hast du kein Brot? Wehe! Woher soll uns kommen da Brot, da die Felder verwüstet, die Männer tot sind? Vater, o Vater im Himmel! Warum suchst du heim uns so schrecklich mit Hunger und Not? Sündig, ja sündig sind viele und schlecht, unbekehret und ungläubig bis in den Tod. Uns, die wir tragen dein Siegel auf unserer Stirne, auch uns trifft dein furchtbarer Zorn? Ihr Schwestern, seid standhaft im Leiden! Denn harren wir aus, ist der Sieg uns gewiss! LÁNYOK ÉS ANYÁK Ó anyám, nem látod, hogy éhen halok? Nincs kenyered? Jaj! Honnan lesz kenyerünk?A FÖLD ELPUSZTUL, A FÉRFIAK HALOTTAK!Ó ATYÁNK AZ ÉGBEN! MIÉRT SÚJTASZ BENNÜNKET ÉHSÉGGEL ÉS SZENVEDÉSSEL? Bűnösök vagyunk mindannyian. Minket, akik a jelet viseljük a homlokunkon, minket is elér rémisztő haragod? Nővérek, legyetek állhatatosak, ha kitartunk, mienk a győzelem! FRAUEN (88) Schwestern und Kinder! Seid standhaft im Leiden! Denn harren wir aus, ist der Sieg uns gewiss! ASSZONYOK Nővérek és gyermekek! Legyetek állhatatosak a szenvedésben! Ha kitartunk, biztosan miénk a győzelem! JOHANNES (89) Und als das Lamm der Siegel viertes auftat, da sah ich, und siehe, ein fahles Ross! Und der darauf sass, dess Name war der Tod. Und das Totenreich folgete ihm nach. JÁNOS Amikor feltörte a negyedik pecsétet, láttam egy fakó lovat, AKI AZON ÜLT, ANNAK NEVE HALÁL ÉS A POKOL KÖVETTE ŐT! ZWEI ÜBERLEBENDE (90-94) Was ist es, das sich da regt? Ein Mensch, wie du, wenn du ein Mensch bist. Ein Bruder? Im Tode sind wir alle Brüder. Ja, noch leben wir; doch nichts mehr lebet ausser uns. Siehst im Nebel du das fahle Ross? Das Ross? Es hinkt und lahmt auf endlosem Leichenfeld umher. Der Tod reitet darauf. Ihm und seinen Brüdern, dem Reiter auf feuerrotem Ross und dem Reiter auf schwarzem Ross, ward die Macht gegeben, zu morden die Menschen durch das Schwert, durch Hunger, durch die Pest und die wilden Tiere der Erde. Doch verhiess uns der Herr: »Wer aber ausharrt bis ans Ende, der wird gerettet werden.» KÉT TÚLÉLŐ Micsoda ez, ami itt mozog? Egy ember, mint te, ha te ember vagy. Egy testvér? A halálban mind testvérek vagyunk. Igen, de mi még élünk, de rajtunk kívül senki sem él már. Látod a felhőkben azt a fakó lovat? A lovat? Amely bénán sántikál körbe a holttestekkel borított végtelen mezőn. A Halál lovagol rajta. Neki és testvéreinek: (!!!) a tűzvörös mén lovasának, valamint a fekete mén lovasának hatalom adatott az emberek meggyilkolására kard, éhínség és pestis által és a föld vadállataival. De biztosított minket az Úr: „aki azonban kitart a végsőkig, AZ MEGMENEKÜL. JOHANNES (95) Und als das Lamm der Siegel fünftes auftat, da sah ich unter dem Altar die Seelen derer, die gemordet waren um der Worte Gottes willen und um des Zeugnisses willen, daran sie festhielten. Und sie sprachen: JÁNOS Amikor A BÁRÁNY feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten igéjéért és tanúságtételükért öltek meg. És ők mondták: CHOR (96-108) Herr, du heiliger und wahrhaftiger, bis wann denn richtest du und rächest unser Blut an denen, die auf der Erde wohnen? Herr, bis wann richtest du? KÓRUS "Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?" JOHANNES (108) Und es wurde ihnen einem jeglichen gegeben ein weisses Kleid, und der Herr sprach zu ihnen: JÁNOS Mindannyian fehér ruhát kaptak és az Úr szólt hozzájuk: DIE STIMME DES HERRN (109-111) Ruhet noch und wartet eine kleine Weile, bis dass eure Zahl voll ist und eure Mitknechte und Brüder zu euch kommen, die auch getötet werden, gleich wie ihr. Dann will ich richten und rächen euer Blut an denen, die auf der Erde wohnen und die gesündigt haben an euch! AZ ÚR HANGJA Kis ideig még legyetek türelemmel, míg számotok teljessé nem lesz, szolgatársaitok és testvéreitek érkeznek hozzátok, akiket szintén meg fognak ölni, hozzátok hasonlóan. Akkor akarok ítélkezni és bosszút állni véretekért azokon, akik a földön laknak és vétkeztek ellenetek! (!!!) JOHANNES (111-112) Und ich sah, dass das Lamm der Siegel sechstes auftat; und siehe, es entstand ein grosses Erdbeben. JÁNOS És láttam, amikor a Bárány feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt. CHOR (113-138) Die Erde wankt! Es schwankt der Boden! Entsetzen! Wehe! O seht, der Mond ist rot wie Blut! Ein fürchterlicher Sturm! Schreckliches Brausen! Es fallen die Bäume! Es brennet der Wald! Ach, wie glühet die Luft! Seht! Die Sterne fallen auf die Erde! Sie fallen wie die Früchte des Feigenbaumes, den der Sturm rüttelt. Welch grausiger Hagel! Es schwillt das Meer und steiget immer höher und höher noch! Rettet euch in die Berge dort! O welch grauenvolle Finsternis! Die Sonne geht auf, und dennoch wird es nimmer helle! Denn seht, die Sonne ist schwarz wie ein härener Sack, wie ein Busskleid. Und der Himmel schwindet, er schwindet dahin. Rennet und fliehet! O Schrecken! Grauen! Der Tag des Zornes ist da, des Zornes des Herrn der Herren und des Lammes! Ihr Berge, fallet über uns und verberget, ach, verberget uns vor dem Angesicht des Herrn der Herren! Denn gekommen ist heute der Tag seines Zornes! O sagt, wer kann da bestehen? KÓRUS A föld reng, hullámzik! SZÖRNYÚSÉG!! NÉZZÉTEK, A Hold olyan, mint a vér, ó rettenetes vihar, ó rémület! Lehullanak a levelek, ég az erdő, izzik a levegő! Nézzétek, az ég csillagai a földre hullottak, mint ha a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, ha erős szél rázza. Milyen szörnyű jégeső! A tenger árad,MINDIG EGYRE MAGASABBRA, mentsétek magatokat a hegyekbe! Milyen iszonyatos szürkület! Felkel a nap, de nem lesz világos, mert nézzétek, a Nap olyan fekete lett, mint a szőrcsuha, mint egy bűnbánó öltözet. Nézzétek, az ég eltűnik. Meneküljetek! Ég az erdő! Itt a trónon ülő és a Bárány haragjának napja! Ti hegyek, essetek ránk, s rejtsetek el bennünket az Urak Urának arca elől! Mert eljött haragjának napja! Eljött az ő haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük? Ó mondjátok! ORGEL SOLO ORGONA SZÓLÓ JOHANNES (138-178) Nach dem Auftun des siebenten der Siegel war aber ein grosses Schweigen im Himmel. Da erschien ein grosses Zeichen am Himmel. Ein Weib, umkleidet mit der Sonne, den Mond unter ihren Füssen, und auf ihrem Haupte eine Krone von zwölf Sternen. Sie war gesegneten Leibes und sollte gebären. Und ein anderes Zeichen erschien am Himmel: Ein grosser, feuerroter Drache. Der hatte sieben Köpfe und darauf sieben Diademe. Sein Schwanz fegte die Sterne vom Himmel und warf sie auf die Erde. Aber der Drache trat vor das Weib, das daran war, zu gebären, damit, wenn sie geboren hätte, er ihr Kind verschlänge. Und sie gebar einen Sohn, ein Knäblein. Und das Kind ward entrücket zu Gott und auf seinen Thron erhoben. Das Weib aber floh in die Wüste: Dort ist eine Stätte, die Gott selbst bereitet hat, auf dass sie dort ernähret würde. Das Knäblein im Himmel aber sollte dereinst alle Völker weiden mit eisernem Stabe und beschützen sie vor dem Bösen und kämpfen und streiten für sie und als Sieger kehren heim. Im Himmel aber erhob sich ein grosser Streit. Michael und seine Engel kämpften gegen den Drachen. Auch der Drache kämpfte und seine Engel, doch vermochten sie nicht zu siegen. Geworfen wurde der Drache, der grosse, die alte Schlange, die da heisset der Teufel und Satan, der die ganze Welt verführet, geworfen wurde er und sine Engel auf die Erde. Und ihre Stätte ward nicht mehr gefunden im Himmel. Und da der Drache sah, dass er auf die Erde geworfen war, verfolgete er das Weib, das den Sohn geboren hatte, und führte Krieg mit ihren übrigen Nachkommen, die da halten die Gebote Gottes und die das Zeugnis Jesu Christi haben. Dem Drachen folgeten alle, deren Namen nicht geschrieben sind im Lebensbuch des Lammes von Anbeginn der Welt. Ich sah den Himmel aufgetan, und er, der Reiter auf weissem Ross, der König der Könige, der Herr der Herren, das Wort Gottes, erschien, gefolgt von den himmlischen Heerscharen. Und alle, die dem Drachen gefolgt waren, sie alle wurden getötet. Ein Engel aber stieg vom Himmel nieder. Der hatte den Schlüssel zum Abgrund und eine grosse Kette in der Hand. Und er ergriff den Drachen, die alte Schlange, die da heisset auch der Teufel und Satan, und band ihn für tausend Jahre. Und warf ihn in den Abgrund und verschloss und versiegelte ihn über ihm, dass er nicht mehr verführen sollte die Völker der Erde. Und als die grosse Stille im Himmel vorüber war, sah ich sieben Engel vor dem Throne Gottes stehen und es wurden ihnen gegeben sieben Posaunen. Und die sieben Engel rüsteten sich zum Blasen. Und eine jegliche der Posaunen verkündete viel Wehe über die Welt und über die Menschen. JÁNOS Amikor feltörte a hetedik pecsétet hatalmas csend lett az égben. Az égen egy nagy jel tűnt fel: Egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lábai alatt a hold, fején tizenkét csillagból álló korona volt. Áldott állapotban volt és szülni készült. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje volt és mindegyiken egy-egy korona / diadém/. Farkával lesöpörte az égről a csillagokat és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt világra hozza a gyermeket, azon nyomban elnyelje. A nő fiút szült, fiúcskát. A gyermeket elragadták az Istenhez, aki a trónjára emelte. Az asszony a pusztába /sivatagba/ menekült, ahol az Isten menedéket készített számára, hogy ott magát fenntartsa. A fiúcskát az égben arra szánták, hogy valamennyi népet VASVESSZŐVEL kormányozza, védelmezze őket a gonosztól, harcoljon és viaskodjon érettük és végül győztesként térjen haza. Ezután nagy harc kerekedett a mennyben. Mihály és angyalai harcot kezdtek a sárkány ellen. A sárkány és angyalai védekeztek, noha nem volt esélyük a győzelemre. Letaszították a nagy sárkányt, a nagy és ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. Levetették a földre, valamennyi angyalával együtt. És számukra többé nem maradt hely a mennyben. Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte és harcot folytatott az ivadékai ellen, akik az Isten parancsait betartják és Jézus Krisztus jelét /tanúságtételét/ viselik. A sárkányt követte mindenki, akinek nevei nem voltak a Bárány vezette Élet könyvébe beírva a világ kezdete óta. Láttam az eget megnyílni, és megjelent a fehér lovon ülő lovas, a királyok királyA, az Urak Ura, az Isten szava, és követték a mennyei seregek. Valamennyien, akik a sárkányt követték, halál fiaivá váltak. Láttam egy angyalt leszállni a mennyből. Kezében volt az alvilág kulcsa és egy hatalmas lánc. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, akit ördögnek és sátánnak is neveznek és lekötözte őt ezer esztendőre. Levetette és bezárta őt az alvilágba és pecséttel jelölte meg, hogy többé ne hitegesse és vezesse félre a föld népeit. Az égben a nagy csend elmúltával, az Isten trónja előtt, láttam állni hét angyalt, akiknek hét harsonát adtak át. A hét angyal pedig, felkészült azok megfújására. Valamennyi harsona nagy bajt adott hírül a világnak és az embereknek. ALTSOLO (179) Die Posaune verkündet grosses Wehe: Regen von Blut und Feuer stürzt auf euch. ALT SZÓLÓ A harsonák nagy csapást hirdetnek, eső, vér és tűz hullik rátok. CHOR (180) So bestraft Gott der Herr die sündige Menschheit. KÓRUS Így bünteti meg az Isten, az Úr a bűnös emberiséget. ALT- UND TENORSOLO (181) Hört, ein anderes Wehe: Ein glühender Berg ward ins Meer geworfen und alle Schiffe sind vernichtet; und alles Leben erlischt darin, denn das Wasser ist zu Blut geworden. ALT ÉS TENOR SZÓLÓ Halljatok egy másik CSAPÁST: Egy ÉGŐ hegy beleomlott a tengerbe, MINDEN HAJÓ ELSŰLLYEDT, minden élet ELPUSZTULT, mert a víz vérré változott. CHOR (181) Grosser Gott, gerecht sind deine Gerichte. KÓRUS Nagy Isten, igazságosak a Te ítéleteid. ALT-, BAß- UND TENORSOLO (183) Hört, ein drittes Wehe: Es fällt ein brennender Stein vom Himmel auf die Erde, dess Name heisst Wermut. Er fällt auf Quell’ und Fluss. Und alle Wasser werden bitter, werden zu Wermut. Und wer da trinket von dem Wasser, stirbt davon. Die Menschen sterben davon. ALT, TENOR ÉS BASSZUS SZÓLÓ Halljátok a harmadik CSAPÁST: egy égő csillag zuhant a forrásokra és a folyókra az égből, a neve Üröm volt és valamennyi víz keserűvé vált és az emberek meghaltak tőle. CHOR (183) Herr, gerecht wahrhaftig ist deine Strafe. KÓRUS Uram, igazságos a Te büntetésed. SOLOQUARTETT (185) Wehe euch! Das vierte Wehe: Sonne, Mond und Sterne sind erloschen, denn getroffen hat sie Gottes Zorn. Fürchtet Gottes Zorn und des Herrn Gerichte! SZÓLÓKVARTETT A negyedik CSAPÁS: a nap, a hold és a csillagok kialudtak, MERT ELÉRTE ŐKET AZ ÚR HARAGJA!. Reszkessetek az Isten haragjától és az Úr ítéletétől! Halld! CHOR (185-214) Getroffen hat sie Gottes Zorn. Hört! Die fünfte Posaune! Der fünfte Engel bläst! Das fünfte Wehe! Die Posaunen künden euch das Gericht Gottes, des Herrn. Die Posaunen verkünden Gottes Strafe für die Sünden dieser Welt. Seht, der Stern, der auf die Erde gefallen war, schlug einen tiefen Schacht zum Abgrund! Und aus dem Abgrund steigt schwarzer Rauch empor; daraus kommen Heuschrecken ohne Zahl und peinigen die Menschen wie Skorpione. Die Menschen suchen alle nur noch den Tod, doch finden sie ihn nicht! Höret! Der sechste Engel bläst! Gottes, des Herrn Gericht! Gottes Zorn vernichtet euch! Denn ihr folgt alle dem Bösen nur. O Not! Die Engel, dort wachend am Euphratstrom, sie wurden abgelöst und führen Millionen Reiter zum Kampfe gegen euch. Die Reiterschar, die von den Engeln dort am Euphratstrom befehligt wird, sie stürmt dahin, um euch und alles Volk zu töten und zu vernichten. Das Gericht Gottes kommt über dich, sündige Menschheit! Für euch ist keine Frist; es wird keine Zeit mehr geben, und wenn der siebente Engel seine Stimme erhebt und die Posaune bläst, Gottes Geheimnis wird dann vollendet sein, wie er es seinen Propheten als frohe Botschaft verkündet hat. (Der siebente Posaunenruf ertönt.) Nun sind die Reiche dieser Welt unseres Herrn geworden! Er wird herrschen von Ewigkeit zu Ewigkeit! Gott der Herr regiert die Welt! Ewig ist seine Gewalt über alles. Sein Reich ist überall. Gott hat die Herrschergewalt über alle Reiche dieser Welt an sich genommen. Gott untertan sind alle Reiche dieser Welt und seine Herrschaft währet ewig. Gottes Gebot herrschet ewiglich! Singet sein Lob! Preiset Gott! Singet sein Loblied! Singet Lob und preiset Gott den Herrn! KÓRUS Eléri őket az Isten haragja! Halljátok! Az ötödik harsona, az ötödik angyal megfújta a harsonát. Az ötödik csapás! A harsonák az Úr törvényét hirdeti, az Úr büntetését a bűnösök felett. Nézzétek a csillag, amely az égből a földre zuhant, mély hasadékot vágott. És a kútból fekete füst szállt fel, sáskák lepték el a földet, akkora erejük volt, amilyen a földi skorpióknak. Az emberek csak a halált keresik, de nem találják. Halljátok! A hatodik angyal fújja a trombitát. Az Úr ítél! AZ EUFRATESNÉL FELOLDOZOTT ANGYALOK MILLIÓ LOVAST VEZETNEK ELLENETEK!! A lovassereg, akiket az Eufratesnél feloldozott angyalok megszabadítot-tak, készen állnak, hogy megöljenek minden népet. A négy angyal megszabadul kötelékeitől, és millió lovast vezet. Az Isten haragja megsemmisít benneteket! Mert ti csak a gonoszokat követitek. Nem telik el sok idő, és a hetedik angyal felemeli hangját és megfújja a trombitát. Akkor beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak. (FELHANGZIK A HETEDIK HARSONA) A világ feletti hatalom a mi Urunké lett, Ő fog uralkodni örökkön-örökké. Az Úr, az Isten kormányozza a világot, hatalma mindenre kiterjed. Istennek van alárendelve e világ minden hatalmasa, és uralma örökké tart. Énekeljetek neki dicsőítő éneket. Énekeljetek dicsőítő éneket! Dícsérjétek az Urat! Énekeljétek az Ő dicsőségét!) JOHANNES (215-224) Vor dem Angesichte dessen, der auf weissem Throne sass, flohen die Erde und der Himmel und keine Stätte ward für sie gefunden. Und das Meer und der Hades gaben die Toten heraus, die in ihnen waren. Und alle Toten, gross und klein, standen vor dem Thron. Und Bücher wurden aufgeschlagen und die Toten wurden gerichtet nach dem, was da in den Büchern aufgeschrieben stand, nach ihren Werken. Und ein anderes Buch ward aufgeschlagen, das ist das Buch des Lebens. Wer aber nicht gefunden wurde aufgeschrieben im Buch des Lebens, ward in den Feuersee geworfen. Das aber ist der zweite Tod, der Feuersee. Und ich sah einen neuen Himmel und eine neue Erde und alle, die im Buche des Lebens aufgeschrieben waren und die nun das ewige Leben haben. Und ich hörte eine Stimme vom Throne her sprechen: JÁNOS Annak tekintete ELŐL, aki a fehér TRÓNON ült, ELMENEKÜLT a föld és az ég és sehol nem TALÁLTAK HELYET,. És a tenger valamint az alvilág visszaadták a halottakat, .(!!!) Valamennyi halott, kicsinyek és nagyok OTT álltak a TRÓN előtt. Könyveket ütöttek fel és a holtakat megítélték, annak alapján, ami a könyvekbe be volt jegyezve, cselekedeteik szerint. Felnyitottak még egy másik könyvet is, ami az Élet könyve volt. Akiket azonban nem találtak meg az Élet Könyvébe bejegyezve, azokat a tűztóba vetették. A tűztó számukra a második halált jelentette. Egy új eget és egy új földet láttam és mindenki, aki az Élet könyvébe be volt jegyezve, örök életet nyert! Hallottam ekkor egy hangot a királyi székből hozzám beszélni: DIE STIMME DES HERRN (225-234) Ich bin das A und das O, der Anfang und das Ende, der Erste und der Letzte. Ich will den Dürstenden geben von den Wasserquellen des Lebens. Sehet das Zelt Gottes mitten unter den Menschen! Er wird bei ihnen wohnen und sie werden sein Volk sein. Er wird abwischen alle Tränen von ihren Augen, und das Leid und der Tod wird nicht mehr sein; denn das Erste ist vergangen. Seht, ich mache alles neu! Und wer überwindet, soll es zum Erbe empfangen, und ich werde sein Gott sein und er wird mein Sohn sein. AZ ÚR HANGJA Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. A szomjazónak adni akarok az élet vizének forrásából. Nézzétek az Isten hajlékát az emberek között! Velük fog lakni és ők az Ő népe lesznek. Letöröl szemükről minden könnyet és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, mert ezen előbbiek elmúltak. Nézd! Újjáteremtek mindent! És a győzteseket az örököseimmé fogadom, én leszek az ő Istenük és ők lesznek az én fiaim. CHOR (236-243) Hallelujah! Hallelujah! Danket dem Herrn! Seine Huld und Gnade währet ewig! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Wohl denen, die ohne Tadel im Gesetze wandeln! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Herr, hilf, o Herr! Denen, die da ausgeharret haben! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Lobet den Herrn! Preiset ihn und danket für seine Gnade! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Denn seine Gnade und Weisheit leuchtet allen Wesen! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Hoch ist der Herr über alle Völker, alle Menschen! Amen! Hallelujah! Hallelujah! Preiset, ihr Engel, den Herrn und lobet den Namen Gottes! Amen! Singet Hallelujah! Singt Lob und Dank dem Herrn und preiset seinen Namen! KÓRUS Halleluja! Hála legyen az Úrnak! Jóindulata és kegyelme örökké él! Dicsőség azoknak, akik törvényét hibátlanul megtartják! Segíts Uram azoknak, akik hűek voltak! Dícsérjétek az Urat! Áldjátok kegyelméért! Mert kegyelme és bölcsessége mindent bevilágít! Az Úr uralkodik minden népek és nemzetek felett! Dícsérjétek, ti angyalok, áldjátok az Úr nevét! Énekeljetek hálaéneket az Úrnak és áldjátok szent nevét! MÄNNERCHOR (244-246) Wir danken dir, o Herr, allmächtiger Gott, der da ist und der da war, dass du deine grosse Macht an dich genommen hast und herrschest. Die Völker sind zornig geworden, da kam auch dein Zorn und die Zeit, zu richten die Toten und zu geben den Lohn deinen Knechten, den Propheten und den Heiligen und denen, die deinen Namen fürchten, den Kleinen und den Grossen. Aber auch zu verderben jene, die die Erde verderbet haben. FÉRFIKAR Köszönjük Uram, mindenható Isten, aki vagy és voltál, hogy nagy hatalmadat kinyilvánítottad és uralkodsz! Mert a népek gonoszak lettek, akkor eljött a Te haragodnak ideje hogy megítéljed a halottakat, és megjutalmazd szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és mindazokat, kicsiket és nagyokat, akik Nevedet félik. És megrontsad azokat, akik a földet megrontották. JOHANNES (246-249) Ich bin es, Johannes, der all dies hörte und sah und der es euch nun offenbart. Hört auf meine Worte! Sie sind wahr und zuverlässig, denn Gott, der Herr der Geister, zeigte seinem Knecht, zeigte dem Propheten alles, was in Bälde muss geschehen. Und wahrlich selig, wer die Worte versteht des Propheten! Bewahret die Weisssagung! Und die Gnade Gottes, des Herrn, sei mit euch allen!Amen! JÁNOS Én vagyok az, János, aki mindezt hallotta és nektek kinyilatkoztatta. Halljátok szavaimat! Igazak és bizonyosak, mert az Isten, a lelkek Ura megmutatta szolgájának, a prófétáknak mindazt, aminek meg kell történnie. És igazán áldott mindaz, aki a próféták szavát megérti. Őrizzétek meg szavaimat! És az Úristen kegyelme legyen mindnyájatokkal! CHOR (250) Amen! KÓRUS Ámen!
543 Ardelao 2015-08-16 15:22:05
[url] http://7-siegel.blogspot.hu/p/text.html; Das Buch mit sieben Siegeln [/url] Text des Oratoriums
[url] http://7-siegel.blogspot.hu/p/text.html; Das Buch mit sieben Siegeln [/url] Text des Oratoriums
542 smaragd 2015-08-15 20:28:51
Az 532-es bejegyzéshez 539. és 541. linkjei kapcsolódnak.
Az 532-es bejegyzéshez 539. és 541. linkjei kapcsolódnak.
541 smaragd 2015-08-15 20:26:26 [Válasz erre: 540 smaragd 2015-08-15 20:21:23]
[url]http://www.bik2011.atw.hu; Budapesti Ifjúsági Kórus Gerenday Ágnes karnagy[/url]
[url]http://www.bik2011.atw.hu; Budapesti Ifjúsági Kórus Gerenday Ágnes karnagy[/url]
540 smaragd 2015-08-15 20:21:23 [Válasz erre: 532 Helena 2015-08-14 21:44:53]
[url]http://www.bik.2011.atw.hu;Budapesti Ifjúsági Kórus Gerenday Ágnes karnagy[/url]
[url]http://www.bik.2011.atw.hu;Budapesti Ifjúsági Kórus Gerenday Ágnes karnagy[/url]
539 smaragd 2015-08-15 19:56:35 [Válasz erre: 538 smaragd 2015-08-15 19:51:17]
[url]http://www.w.musicbazar.sk/index.php?e=76939; Miskolci Szimfonikus Zenekar Kovács László karmester Somos Csaba DLA zárókoncertje[/url]
[url]http://www.w.musicbazar.sk/index.php?e=76939; Miskolci Szimfonikus Zenekar Kovács László karmester Somos Csaba DLA zárókoncertje[/url]
538 smaragd 2015-08-15 19:51:17 [Válasz erre: 532 Helena 2015-08-14 21:44:53]
[url]w.musicbazar.sk/index.php?e=76939;Miskolci Szim fonikus Zenekar Kovács László karmester,Somos Csaba DLA zárókoncertje[/url]
[url]w.musicbazar.sk/index.php?e=76939;Miskolci Szim fonikus Zenekar Kovács László karmester,Somos Csaba DLA zárókoncertje[/url]
537 Ardelao 2015-08-15 18:09:37
Franz Schmidt (1874-1939) Vier kleine Präludien und Fugen für Orgel Schwierigkeitsgrad: anspruchsvoll INHALT: Es-Dur c-Moll G-Dur D-Dur (das bekannte Halleluja-Präludium aus dem Buch mit den 7 Siegeln) Doblinger Verlag
Franz Schmidt (1874-1939) Vier kleine Präludien und Fugen für Orgel Schwierigkeitsgrad: anspruchsvoll INHALT: Es-Dur c-Moll G-Dur D-Dur (das bekannte Halleluja-Präludium aus dem Buch mit den 7 Siegeln) Doblinger Verlag
536 Ardelao 2015-08-15 17:56:42
[url] http://www.perchtoldsdorf.at/rundschau/pdf/PRund_09-06.pdf; Perchtoldsdorfer Rundschau [/url]
[url] http://www.perchtoldsdorf.at/rundschau/pdf/PRund_09-06.pdf; Perchtoldsdorfer Rundschau [/url]
535 smaragd 2015-08-15 06:38:45 [Válasz erre: 507 smaragd 2015-08-08 20:21:51]
4. Abonnementkonzert 5.Dezember 1954 Wien, Österreich Musikverein, Großer Saal Dirigent Mario Rossi Werke von Gioacchino Rossini, Ludwig van Beethoven, Claude Debussy, Franz Schmidt Franz Schmidt Symphonie Nr. 3 A-Dur
4. Abonnementkonzert 5.Dezember 1954 Wien, Österreich Musikverein, Großer Saal Dirigent Mario Rossi Werke von Gioacchino Rossini, Ludwig van Beethoven, Claude Debussy, Franz Schmidt Franz Schmidt Symphonie Nr. 3 A-Dur
534 smaragd 2015-08-15 06:33:55 [Válasz erre: 532 Helena 2015-08-14 21:44:53]
Kedves Helena! Köszönöm válaszodat, így már az előadások minden részt vevőjének neve helyesen szerepel fórumunkban. Ha máshol még nem is, de éppen itt, megismerkedtünk egymással. Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása is ezeknek az "...életre szóló élmény,... izgalmas" hozzáteszem, feledhetetlen zenei élményeknek, amelyeket Franz Schmidt műveinek előadása nyújt, úgy a közönségnek, mind az előadóknak! Ezt éreztük mindannyian, akik 2014-ben a budapesti Operaházban Franz Schmidt IV. Szimfóniáját meghallgattuk, és "hallhatóan" a zenekar is, Győriványi Ráth György vezényletével. Korábbi bejegyzéseimben többször írtam erről a zenei élményemről, a budapesti ősbemutatóról. Nagyszerű lenne Somos Csabát körünkben üdvözölni és tanulmányát elolvasni! Itt, Franz Schmidt fórumában hiteles források alapján számtalan életrajzi és zenei tájékoztatás áll már most az érdeklődő -"zenéjébe beleszeretett"- olvasó rendelkezésére. Ardelaonak köszönhetően Franz Schmidt műveit itt a fórumon meghallgathatjuk - az említett ősbemutató felvételét is! -, mert ő keres-kutat-talál az én legnagyobb örömömre!
Kedves Helena! Köszönöm válaszodat, így már az előadások minden részt vevőjének neve helyesen szerepel fórumunkban. Ha máshol még nem is, de éppen itt, megismerkedtünk egymással. Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása is ezeknek az "...életre szóló élmény,... izgalmas" hozzáteszem, feledhetetlen zenei élményeknek, amelyeket Franz Schmidt műveinek előadása nyújt, úgy a közönségnek, mind az előadóknak! Ezt éreztük mindannyian, akik 2014-ben a budapesti Operaházban Franz Schmidt IV. Szimfóniáját meghallgattuk, és "hallhatóan" a zenekar is, Győriványi Ráth György vezényletével. Korábbi bejegyzéseimben többször írtam erről a zenei élményemről, a budapesti ősbemutatóról. Nagyszerű lenne Somos Csabát körünkben üdvözölni és tanulmányát elolvasni! Itt, Franz Schmidt fórumában hiteles források alapján számtalan életrajzi és zenei tájékoztatás áll már most az érdeklődő -"zenéjébe beleszeretett"- olvasó rendelkezésére. Ardelaonak köszönhetően Franz Schmidt műveit itt a fórumon meghallgathatjuk - az említett ősbemutató felvételét is! -, mert ő keres-kutat-talál az én legnagyobb örömömre!
533 Helena 2015-08-14 21:58:36
és persze bocsánat, valóban részese voltam mindkét előadásnak és az egész próbafolyamatnak (mint a másik énekkar karnagya).....
és persze bocsánat, valóban részese voltam mindkét előadásnak és az egész próbafolyamatnak (mint a másik énekkar karnagya).....
532 Helena 2015-08-14 21:44:53 [Válasz erre: 525 smaragd 2015-08-13 15:32:32]
Kedves Smaragd és Ardelao! Már el is felejtettem a video-részletet,olyan jó volt újból meghallgatni, köszönöm, hogy előkerestétek. Ti sokkal többet tudtok Schmidtről mint én, engem a hétpecsétes könyv vitt közelebb a szerzőhöz, azon keresztül szerettem és szerettük meg a zenéjét. A darab egyébként meglehetősen nehéz, különösen ha arra gondoltok, hogy két amatőr énekkar tanulta be és adta elő - fél éves tanulást jelentett.... (A Talentum Kórus név azért szerepel, mert az osztrákok nem akarták a két kórus nevét külön kiírni, így aztán egy név alatt futott az előadás). Az egyik énekkar betanítója volt Somos Csaba, a másiké Gerenday Ágnes, a miskolci előadást Kovács László karmester vezényelte, aki szintén beleszeretett a darabba. (Miskolcon ki lett írva a két énekkar neve külön-külön is). Láttam, megtaláltátok Somos Csaba doktori disszertációjának az elejét, (157.) én olvastam az egészet, hihetetlenül alapos és izgalmas tanulmány. Egyébként Elisabeth Fuchs régi vágya volt, hogy elvezényelje a művet, mert nagyon szereti Schmidtet, csak nem talált osztrák énekkart, aki betanulta volna, a profik pedig megfizethetetlenek. Mindenesetre a két énekkarnak és a két karnagynak életreszóló élményt jelentett.Megkérdezem Csabát, nincs-e kedve csatlakozni ehhez a fórumhoz... Az is nagyon izgalmas volt, hogy az énekkarok ennek a műnek a kapcsán kezdték megérteni a Jelenések Könyvét is....
Kedves Smaragd és Ardelao! Már el is felejtettem a video-részletet,olyan jó volt újból meghallgatni, köszönöm, hogy előkerestétek. Ti sokkal többet tudtok Schmidtről mint én, engem a hétpecsétes könyv vitt közelebb a szerzőhöz, azon keresztül szerettem és szerettük meg a zenéjét. A darab egyébként meglehetősen nehéz, különösen ha arra gondoltok, hogy két amatőr énekkar tanulta be és adta elő - fél éves tanulást jelentett.... (A Talentum Kórus név azért szerepel, mert az osztrákok nem akarták a két kórus nevét külön kiírni, így aztán egy név alatt futott az előadás). Az egyik énekkar betanítója volt Somos Csaba, a másiké Gerenday Ágnes, a miskolci előadást Kovács László karmester vezényelte, aki szintén beleszeretett a darabba. (Miskolcon ki lett írva a két énekkar neve külön-külön is). Láttam, megtaláltátok Somos Csaba doktori disszertációjának az elejét, (157.) én olvastam az egészet, hihetetlenül alapos és izgalmas tanulmány. Egyébként Elisabeth Fuchs régi vágya volt, hogy elvezényelje a művet, mert nagyon szereti Schmidtet, csak nem talált osztrák énekkart, aki betanulta volna, a profik pedig megfizethetetlenek. Mindenesetre a két énekkarnak és a két karnagynak életreszóló élményt jelentett.Megkérdezem Csabát, nincs-e kedve csatlakozni ehhez a fórumhoz... Az is nagyon izgalmas volt, hogy az énekkarok ennek a műnek a kapcsán kezdték megérteni a Jelenések Könyvét is....
531 Ardelao 2015-08-14 13:37:45
[url] https://www.youtube.com/watch?v=FtTw2K5Z0zI; Präludium D-Dur - Schmidt: Gloria Klassik 226 Jubiläum [/url] Iris Rieg Kisselbach Kirchenorgeln
[url] https://www.youtube.com/watch?v=FtTw2K5Z0zI; Präludium D-Dur - Schmidt: Gloria Klassik 226 Jubiläum [/url] Iris Rieg Kisselbach Kirchenorgeln
530 smaragd 2015-08-14 05:40:51 [Válasz erre: 507 smaragd 2015-08-08 20:21:51]
4. Abonnementkonzert 4.Dezember 1954 Wien, Österreich Musikverein,Grosser Saal Dirigent Mario Rossi Werke von Gioacchino Rossini, Ludwig van Beethoven,Claude Debussy, Franz Schmidt Franz Schmidt Symphonie Nr. 3 A-Dur
4. Abonnementkonzert 4.Dezember 1954 Wien, Österreich Musikverein,Grosser Saal Dirigent Mario Rossi Werke von Gioacchino Rossini, Ludwig van Beethoven,Claude Debussy, Franz Schmidt Franz Schmidt Symphonie Nr. 3 A-Dur
529 smaragd 2015-08-14 05:31:20 [Válasz erre: 528 Ardelao 2015-08-13 19:44:30]
Szerencse, hogy némely óhaj gyorsan teljesül...!
Szerencse, hogy némely óhaj gyorsan teljesül...!
528 Ardelao 2015-08-13 19:44:30 [Válasz erre: 527 smaragd 2015-08-13 15:56:40]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=I39OOQPQiyM; Schmidt: Das Buch mit 7 Siegeln. Ausschnitt Schlussfuge [/url] Philharmonie Salzburg & Elisabeth Fuchs. Talentum Chor Budapest. Oktober 2008, Elisabethkirche Salzburg Még találtam egy részletet Elisabeth Fuchs-ról.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=I39OOQPQiyM; Schmidt: Das Buch mit 7 Siegeln. Ausschnitt Schlussfuge [/url] Philharmonie Salzburg & Elisabeth Fuchs. Talentum Chor Budapest. Oktober 2008, Elisabethkirche Salzburg Még találtam egy részletet Elisabeth Fuchs-ról.
527 smaragd 2015-08-13 15:56:40 [Válasz erre: 524 Ardelao 2015-08-13 15:31:53]
Köszönöm Ardelao, nagyszerű, hogy meglelted a videót, lehetne egy kicsit hosszabb...:-) Látva az előadás részletét, teljesen érthető, amit a kritikus írt, a "koncertvégi ünneplés és vastaps"!
Köszönöm Ardelao, nagyszerű, hogy meglelted a videót, lehetne egy kicsit hosszabb...:-) Látva az előadás részletét, teljesen érthető, amit a kritikus írt, a "koncertvégi ünneplés és vastaps"!
526 Ardelao 2015-08-13 15:33:16 [Válasz erre: 524 Ardelao 2015-08-13 15:31:53]
Philharmonie Salzburg & Elisabeth Fuchs. Talentum Chor Budapest. Oktober 2008, Elisabethkirche Salzburg
Philharmonie Salzburg & Elisabeth Fuchs. Talentum Chor Budapest. Oktober 2008, Elisabethkirche Salzburg
525 smaragd 2015-08-13 15:32:32 [Válasz erre: 520 Helena 2015-08-12 22:23:46]
Kedves Helena! Minden bizonnyal résztvevője voltál a nagyszerű előadásoknak, vagy igen közel állsz hozzájuk. Mi az interneten keresztül keresve találtunk rájuk, annak is nagyon örültünk, minden egyes bejegyzésünk a felfedezés örömét adta és adja. Miután jól kiismered magad, kérlek segíts abban, hogy pontosan írjuk le az előadókat. Tehát a 9. bejegyzésnél helyesen olvashatjuk, hogy a karmester Kovács László volt? Sajnos 159. bejegyzésemnél én Somos János Csabát neveztem meg, tévedés esetén ezúton szeretnék mindkettőjüktől elnézést kérni! A nagyszerű salzburgi előadásnál Gerenday Ágnes neve is szerepel, őt eddig még nem említettük, mert nem olvastunk róla, szívből gratulálok az ő munkájához is! A betanításnál Somos Csaba neve áll, aki Somos János Csaba néven a 159.bejegyzésben szerepel? A régi, kedélyes osztrák stílusban írt, ám igen szakszerű kritika méltató szavait nagy megelégedettséggel olvastam, rejtett humora jókedvre derített. Patzak neve, említése is örömet szerzett, mert a Wiener Philharmoniker 1951-es koncertjeinél, Bielefeld,Essen, Münster bejegyzéseinkben is szerepel már, 489-től olvasható itt a Franz Schmidt fórumon. 2008, 2009...megérett az idő egy újabb előadásra!
Kedves Helena! Minden bizonnyal résztvevője voltál a nagyszerű előadásoknak, vagy igen közel állsz hozzájuk. Mi az interneten keresztül keresve találtunk rájuk, annak is nagyon örültünk, minden egyes bejegyzésünk a felfedezés örömét adta és adja. Miután jól kiismered magad, kérlek segíts abban, hogy pontosan írjuk le az előadókat. Tehát a 9. bejegyzésnél helyesen olvashatjuk, hogy a karmester Kovács László volt? Sajnos 159. bejegyzésemnél én Somos János Csabát neveztem meg, tévedés esetén ezúton szeretnék mindkettőjüktől elnézést kérni! A nagyszerű salzburgi előadásnál Gerenday Ágnes neve is szerepel, őt eddig még nem említettük, mert nem olvastunk róla, szívből gratulálok az ő munkájához is! A betanításnál Somos Csaba neve áll, aki Somos János Csaba néven a 159.bejegyzésben szerepel? A régi, kedélyes osztrák stílusban írt, ám igen szakszerű kritika méltató szavait nagy megelégedettséggel olvastam, rejtett humora jókedvre derített. Patzak neve, említése is örömet szerzett, mert a Wiener Philharmoniker 1951-es koncertjeinél, Bielefeld,Essen, Münster bejegyzéseinkben is szerepel már, 489-től olvasható itt a Franz Schmidt fórumon. 2008, 2009...megérett az idő egy újabb előadásra!
524 Ardelao 2015-08-13 15:31:53 [Válasz erre: 520 Helena 2015-08-12 22:23:46]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=vEd5qbFZccY; Schmidt: Das Buch mit 7 Siegeln. Ausschnitt Prolog [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=vEd5qbFZccY; Schmidt: Das Buch mit 7 Siegeln. Ausschnitt Prolog [/url]
523 Ardelao 2015-08-13 15:23:41 [Válasz erre: 522 Ardelao 2015-08-13 15:20:46]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=D35UgKFD928; Elisabeth Fuchs, Dirigentin [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=D35UgKFD928; Elisabeth Fuchs, Dirigentin [/url]
522 Ardelao 2015-08-13 15:20:46 [Válasz erre: 520 Helena 2015-08-12 22:23:46]
url] https://www.youtube.com/watch?v=D35UgKFD928; Elisabeth Fuchs, Dirigentin [/url] Ein Filmportrait über Elisabeth Fuchs, der Gründerin und Dirigentin der "Jungen Philharmonie Salzburg". Gefilmt 2009 und fertiggestellt 2010. Kamera, Schnitt und Produktion: Magdalena Frey
url] https://www.youtube.com/watch?v=D35UgKFD928; Elisabeth Fuchs, Dirigentin [/url] Ein Filmportrait über Elisabeth Fuchs, der Gründerin und Dirigentin der "Jungen Philharmonie Salzburg". Gefilmt 2009 und fertiggestellt 2010. Kamera, Schnitt und Produktion: Magdalena Frey
521 Ardelao 2015-08-12 23:14:15 [Válasz erre: 520 Helena 2015-08-12 22:23:46]
Kedves Helena ! Örülök és gratulálok ehhez a színpompás leíráshoz. Igazán érdekfeszítő volt ez a beszámolód. Úgy látjuk, (a smaragd és én), hogy kezd beérni a több hónapi munkánk, kutatásaink nem voltak hiábavalók. És ehhez egy ilyen szakértelemmel megáldott egyén csatlakozása is kellett, mint amilyen Te vagy. Óriási nyereség leszel a számunkra, és a Schmidt fórumra egyaránt, ha megosztod velünk továbbra is (ahogy én látom), kiváló tudásodat, nagy szakértelmedet. Remélem, hogy Franz Schmidt a zenetörténetben, végre arra a helyre kerül, ami őt már régen megilleti. A jó Isten hozott közénk, és mi szeretettel fogadunk Téged. Várjuk további írásaidat! Szívélyes üdvözlettel: Ardelao.
Kedves Helena ! Örülök és gratulálok ehhez a színpompás leíráshoz. Igazán érdekfeszítő volt ez a beszámolód. Úgy látjuk, (a smaragd és én), hogy kezd beérni a több hónapi munkánk, kutatásaink nem voltak hiábavalók. És ehhez egy ilyen szakértelemmel megáldott egyén csatlakozása is kellett, mint amilyen Te vagy. Óriási nyereség leszel a számunkra, és a Schmidt fórumra egyaránt, ha megosztod velünk továbbra is (ahogy én látom), kiváló tudásodat, nagy szakértelmedet. Remélem, hogy Franz Schmidt a zenetörténetben, végre arra a helyre kerül, ami őt már régen megilleti. A jó Isten hozott közénk, és mi szeretettel fogadunk Téged. Várjuk további írásaidat! Szívélyes üdvözlettel: Ardelao.
