ARDELAO, pardon! :-)
Ardelo/3048 bejegyzést figyelmesebben újraolvastam, valóban ez a helyzet, amikor a fórum indult, alig találtunk még borítókat a felvételekről, sok szép előadás emlékét őrzik, megjeleníteni akkor még nem is lehetett.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-1590474-1230654118.jpeg.jpg)
Tracklist
A1
Notre Dame - Zwischenspiel
Composed By – Franz Schmidt
Conductor – Kurt Richter
Orchestra – Das Orchester Der Wiener Volksoper
A2
Carmen - Zigeunerlied
Composed By – Georges Bizet
Conductor – Argeo QuadriOrchestra – Das Orchester Der Wiener Volksoper
Vocals
Carmen – Sonja DrakslerVocals
Fransquita – Ursula SchirrmacherVocals
Mercédès – Margarethe Sjostdet
B1
La Traviata - Vorspiel Zum I. Akt
Composed By – Giuseppe Verdi
Conductor – Reinhard Peters
Orchestra – Mitglieder Des Orchesters Der Städtischen Oper Berlin
B2
Der Troubadour - Zigeunerchor
Composed By – Giuseppe Verdi
Conductor – Argeo Quadri
Orchester Der Wiener Volksoper
https://www.discogs.com/Bizet-Verdi-Schmidt-Perlen-Der-Opernmusik-1-Folge/release/1590474
"...és a nagyon érdekes negyedik."
Franz Schmidt: "4. Symphonie in C-dur" (1932-1933)
https://de.m.wikipedia.org/wiki/4._Sinfonie_(Schmidt)
4. Sinfonie (Schmidt)
Die Sinfonie in C-Dur ist die vierte Sinfonie des Komponisten Franz Schmidt. Sie entstand in den Jahren 1932 bis 1933 und wurde 1934 in Wien uraufgeführt.
Satzbezeichnungen
Allegro molto moderato. Adagio. Molto vivace. Tempo I
Die Spieldauer beträgt ca. 50 Minuten.
Analyse
Die vierte Sinfonie beginnt und endet mit einem einsamen Trompetensolo, von dem der Komponist meinte, es sei „die letzte Musik, die man ins Jenseits mitnimmt“. Tatsächlich stellt die Vierte ein Requiem für Schmidts kurz nach der Geburt ihrer Tochter verstorbene Tochter Emma dar. Das Werk ist als eine große, pausenlos ablaufende Einheit komponiert, ein gigantischer Sonatensatz, der (etwa nach dem Vorbild von Franz Liszts Klaviersonate h-Moll) alle Sinfoniesätze in sich zusammenfasst.
Abschnitt 1 stellt demnach die Exposition dar, das Trompetenthema, frei im tonalen Raum schwebend, aber die Tonika C einkreisend, wird zunächst über einem pochenden Pizzicato-Orgelpunkt der Kontrabässe weiterentwickelt und erreicht in harmonischen Wanderbewegungen die von C am weitesten entfernte Tonalität: Fis. Zwischen Fis-Dur und fis-Moll pendelt der Einsatz des lyrischen Seitenthemas, eine der schönsten Eingebungen Schmidts, blühende Spätromantik als Gegensatz zum elegisch verhaltenen Hauptthema (die ersten Takte schmücken übrigens als Notenzitat das Denkmal, das dem Komponisten im nach ihm benannten Park in Wien-Hietzing gesetzt wurde). In leidenschaftlichen Steigerungswellen singt sich dieses Thema aus – und mündet in das Adagio der Sinfonie, einen „Trauermarsch“, von einem Cello-Solo eingeleitet. Der Mittelteil dieser Trauermusik steigert sich zu immensem Ausdruck, bevor die resignierende Rückführung ins gespenstische Scherzo überleitet: Dieses ist der eigentlich Durchführungs-Teil der Sinfonie und entwickelt aus dem Cellogesang des Adagios eine rasante Tarantella, über deren unablässiger Bewegung wie ein Cantus firmus immer wieder das Trompetenthema des Sinfonie-Beginns erscheint. Als „Trio“-Sektion erscheint zweimal eine rasante Variante des lyrischen Seitensatzes aus dem ersten Abschnitt der Sinfonie. Der dieserart (nach dem Vorbild der Scherzosätze in Beethovens Vierter bzw. Siebenter Sinfonie) fünfteilige „Totentanz“ strebt einer deliranten Zuspitzung zu und bricht dann in sich zusammen. Aus der Agonie wächst – zunächst im Horn-Quartett, wie aus der Ferne erklingend – die Reprise der beiden Hauptthemen Sinfonie – die mit demselben einsamen Trompetensolo schließt, mit dem sie begonnen hat.
Weblinks
Christoph Schlüren: Vorwort zum Aufführungsmaterial der Universal Edition, WienKeith Anderson: SCHMIDT, F.: Symphony No. 4 / Variations on a Hussar's Song. Begleittext zur CD mit dem Malmö Symphony Orchestra. Naxos 8.572118
Zuletzt bearbeitet vor 2 Jahren von Rodomonte
Der Inhalt ist verfügbar unter CC BY-SA 3.0
https://www.notenbuch.de/Search.html?searchparam=Schmidt%20Franz&filter=1&pg=2
Franz Schmidt: "Drei kleine Phantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien für Violoncello und Klavier " (1892)
Franz Schmidt: "4. Symphonie in C-dur" (1932-1933) / YT
Martin Sieghart Wikipedia oldala
Franz Schmidt: "4. Symphonie in C-dur" (1932-1933), Wikipedia
Élő adásban a farsangi felvonulás - perchtoldsdorfi fórumtársunk hívta fel rá a figyelmemet.
14 órakor kezdődik, a Marktplatz-on távolról követhetjük:
webkamera, Perchtoldsdorf, Marktplatz
Bátorkodom Franz Schmidt fórumán is megjelentetni Ardelao tegnapi bejegyzését:
Fórum - Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (Sesto, 2007-07-25 08:33:23)
622 Ardelao 2018-02-11 00:32:17
79 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el FRANZ SCHMIDT, a magyar születésű, de osztrákká vált, kiváló zeneszerző, zenepedagógus, a Bécsi Filharmonikusok egykori briliáns csellójátékosa és zongoraművésze. Magas megbecsülésének eredményeként később a Bécsi Zeneakadémia igazgatója, majd rektora volt.
(1874. december 22., Pozsony – 1939. február 11., Perchtoldsdorf)
Franz Schmidt: "Das Buch mit sieben Siegeln" (1938)
".....végre találkozhattunk ezzel a művel, melyre csak egyetlen jelző méltó: gyönyörű."
(V.J)
"Halleluja" / YT
Ismét örültem bejegyzéseteiknek. A link könnyen megnyitható, az emléktábla is szerepelt már korábbi linken. Varga József írásának hangvétele méltó mai emléknapunkhoz.
Varga József ezen írását bejegyeztem már; itt a linken a cikkhez tartozó fotó és rajz található meg hozzá:" A hétpecsétes könyv"
Kapcs. 1980., 1981. sorszámok
(Előzmény 3050.)
FRANZ SCHMIDT EMLÉKÉRE:
«A hétpecsétes könyv»
Dramaturgiai szempontból elvitathatatlanul az évad legvonzóbb koncertjére 1989. február 19-én került sor a Szlovák Filharmónia hangversenytermében. Ezen a koncerten hangzott el ugyanis az osztrák zeneszerzőként számon-tartott Franz Schmidt nagyszabású oratóriuma, a «Das Buch mit sieben Siegeln,» első ízben a szerző szülővárosában. Amint azt a — szinte észrevehetetlen szürkeségbe hajló — emléktábla hirdeti a televízió épületének Orsolya utcai oldalán, Franz Schmidt abban a pozsonyi házban született 1874-ben, mely hajdan a mai épület helyén állott. Hatvanöt évre méretezett életpályájából az első tizennégyet töltötte szülővárosában, míg a további évtizedeket már Becsben élte le.
A zenei mesterség alapjait azonban szülővárosában sajátította el, ahol is tanítómestere, Felicián páter, a Ferences rend nagy tudású és messze híres orgonistája olyan alapos ismeretekkel vértezte fel, hogy problémamentesen felelt meg a bécsi konzervatórium szigorú felvételi követelményeinek. Ezt az iskolát, mint csellista végezte el, s mint ilyen, éveken át a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája volt, de saját szerzeményeinek betanítójaként karmesterként is gyakran állt az élükre.
Emellett 1901-től hangszeres tanára a konzervatóriumnak, majd később a Bécsi Zeneakadémián cselló- és zongorajátékra oktatja a fiatalokat, de emellett tanít kontrapunktot és zeneszerzést is (kiváló karmesterünk, dr. Rajter Lajos is a növendéke volt) — sőt egy ideig a patinás intézmény rektori teendőit is ellátja.
Az utókor emlékezete azonban elsősorban zeneszerzőként tartja számon. Sokrétű komponista volt, a zenei műfajok szinte minden területén jelentősét alkotott. így szerzeményei között megtalálható a kamaramuzsika éppúgy, mint az opera, oratórium, valamint a szimfonikus zene is. Stílusára vonatkozóan pedig jellemző, hogy kortársaival, Schönberggel, Mahlerrel és Richard Strausszal szemben éppen az ellenpólust képviselte, hiszen talán éppen ő az utolsó a XX. századi zeneszerzők sorában, akire még ráillik az „igazi romantikus" jelző.
Milyen furcsa és igazságtalan ellentmondása a sorsnak, hogy szerzeményeit a koncerttermekben alig játsszák. Részben ellensúlyozza ezt az a tény, hogy dr. Rajter Lajos vezényletével a Szlovák Filharmónia a közelmúltban rögzítette Opus-lemezre négy szimfóniájának teljes felvételét. De ugyancsak dr. Rajter érdeme az is, hogy a Szlovák Filharmónia múlt évi őszi hangversenyeinek egyikén, végre megismerhettük Franz Schmidt variációs sorozatát, Beethoven Tavaszi szonáta néven népszerűvé vált darabjának témáját feldolgozó, zongorára és zenekarra komponált művét.
Az utolsó évtizedekben kissé mostohán bántunk Schmidt műveivel, ezért a közönség tudatában Schmidt nevének hallatán csak egyik operájának, a Notre-Dame-nak népszerű közzenéje elevenedik meg. Hogy ez mennyire méltánytalan, pompásan bizonyította a bevezetőben említett matiné, melyen szerzőjének leghatalmasabb és legjelentősebb oratóriuma szólalt meg. A megszólaltatás apropóját a szerző halálának 50. évfordulója szolgáltatta (1939. február 11-én Bécsben halt meg), és az a tény, hogy a Szlovák Filharmónia ének- és zenekara ezzel a művel indult ausztriai hangverseny- kőrútjára. Ennek köszönhetjük hát — igaz, mintegy főpróbaként, melyen egyértelműen érezhető volt, hogy a megszólaltatás még nem érte el a beérés ideális állapotát, — hogy végre találkozhattunk ezzel a művel, melyre csak egyetlen jelző méltó: gyönyörű.
A hétpecsétes könyv az Új Testamentumból meríti témáját, nevezetesen János apostol jelenéseiből: „Ezek után látám, és íme, egy megnyílt ajtó vala a mennyben, ... és üle valaki a királyi székben ... és láték annak jobb kezében egy könyvet, amely be volt írva belül és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel...” pontosan úgy, ahogy azt Albrecht Dürer is megörökítette 1498-ban a korának hangulatát tükröző és Apokalipszis néven ismertté vált 15 ívből álló csodásan szép és kifejező fametszetsorozatában is.
Az Apokalipszis könyve, ez a vádirat az elnyomók és leigázók ellen, valamikor az első században keletkezett, mikor a Római Birodalomban éhínség és pestis tombolt, és így az emberiség megpróbáltatásairól szól. Ez a témája Schmidt lenyűgöző oratóriumának is — fenséges és megrázó Halleluja kórusa aligha süllyed a feledés homályába, — melynek megszólaltatásához Filharmóniánk vezetősége vendégkarmestert és részben külhoni szólistákat hívott meg. A hatalmas együttes élén, régi jó ismerősünk Edgar Seipenbusch* osztrák karmester állott. János evangélista hatalmas szólamát a Wagner-tenor, Wolfgang Müller-Lorenz* szólaltatta meg, az Úr hangját pedig Theo Adam.* A cselekményt kommentáló további szólista-kvartettben a hazai színeket Peter Mikuláš* és a szárnyait próbálgató ifjú tenorista, Ludovit Ludha* képviselte nagyszerűen a nemzetközileg elismert Carmen Reppel* és Marga Schiml*oldalán. Vladimír Rusó* pedig a két hatalmas közjáték tolmácsolásával ismét tanújelét adta, hogy jogosan tartozik élvonalbeli orgonistáink sorába.
VARGA JÓZSEF
A HÉT, 1989. július 1. (34. Évfolyam, 27. szám)
*Edgar Seipenbusch (1936-2011)
*Wolgang Müller-Lorenz (1946- )
*Theo Adam (1926- )
*Peter Mikuláš (1954- )
*Ludovit Ludha (1964- )
*Carmen Reppel (1941- )
*Marga Schiml (1945- )
*Vladimir Rusó (1946- )
(Megj., A.)
*
Ezekben a percekben, amikor Franz Schmidtre emlékezve összeállítom ezt a bejegyzést, hirtelen rámvetült egy napsugár a borult égből. Talán szentimentálisnak vélhető ez a mondat, de így történt. Halottaink, szeretett művészeink újra és újra megnyilvánulnak életünkben.
Igy gondolok ma én is Pozsonyra, a házra, ahol Franz Schmidt megszületett, a régi, magyar, történelmi városra, ahol gimnáziumi barátaival, Bartókkal és Dohnányival rendkívüli zenei tehetségükre felfigyeltek, majd innen a 'budapesti és bécsi útelágazáson' át mindhárman világhírűek lettek, sorsuk szerinti mértékben.
Franz Schmidt halála napja emlékére a Wiener Philharmoniker és a Wiener Symphoniker évtizedeken keresztül tisztelegve koncerteket adott.
Mostanában e tekintetben, a bécsi zenei életben borúsabb a helyzet, erről beszámoltunk.
Vajon van-e valaki, aki egy szál virággal a kezében térdet hajt ma Bécsben Franz Schmidt síremléke előtt vagy ellátogat a róla elnevezett parkba?
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-6956964-1430385951-2557.jpeg.jpg)
Elfeleledett? Semmiképpen. Fórumunkon sok-sok bejegyzésben, tisztelettel, ébren tartjuk zenei tekintélye, nagysága fénylő lángját.
Fórumtársunk Perchtoldsdorfban a St. Augustin templomban ebben az évben is, fórumunk nevében is gyertyát gyújta emlékezik meg a magyar származású, osztrák zeneművészről és tanárról Franz Schmidtről.
Ez kedves, köszönöm, de az "érdem" a linké (2982), ahol szépen összegyűjtve láthatók.
Arra gondoltam, hogy új lehetőségünkkel, képen kinagyítva is emléket állíthatunk a zeneszerzőknek és a felvételek előadóinak, kedvet csinálva Franz Schmidt műveinek meghallgatásához.
Gratulálok a kutatómunkához! Korábban nem láttam az utóbb betett hanglemezeket a neten. Úgy tűnik, szép lassan előkerülnek a fiókok rejtett zúgaiból a régi felvételek. :)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-7867895-1450531330-3345.mpo.jpg)
Franz Schmidt: "Variationen über ein Husarenlied " (1930-31)
Franz Schmidt: "Konzert für Klavier in Es-dur" (1934)
- https://www.notenbuch.de/Konzert-subSchmidt-Franzsub-Schmidt-Franz-UE12032-261871.html -
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-10939863-1506870398-4076.jpeg.jpg)
Franz Schmidt: "Notre Dame" (1902-1904)
"Karnevalmusik"; "Zwischenspiel"
Wolfgang Sawallisch, Wiener Philharmoniker/YT
Franz Schmidt: "Konzert für Klavier in Es-dur" (1934)
Ezen a CD-n Franz Schmidt műveit Rajter Lajos (Ľudovit Rajter) vezényli.
Franz Schmidt
1874-1934
Rodák z Bratislavy Franz Schmidt strávil v tomto meste iba svoju ranú mladosť. S výrazným citovým zanietením, korešpondujúcim s jeho citlivou, jemnou a uzavretou povahou sa však hlásieval k svojmu rodisku: „Jedine na základe vedomostí získaných u pátra Feliciána (vl. m. Jozef Môcik), som obstál pri prijímacích skúškach do Brucknerovej kontrapunktickej triedy na viedenskom Konzervatóriu. Vďaka nemu som nikdy nezaznamenal žiadne medzery ani slabiny v základoch.“ Spomínal si aj na hru na organe v bratislavskom františkánskom kostole: „Organ má zvuk so strieborným leskom. Celé dni som trávieval pri tomto nástroji a nemohol som sa s ním rozlúčiť. Jeho zvuk bol jedným z najkrajších, aké som kedy vôbec počul.“
Franz Schmidt po ukončení štúdií na viedenskom Konzervatóriu vyučoval hru na organe, pôsobil ako prvý violončelista Viedenských filharmonikov, neskôr začal učiť na Konzervatóriu aj klavír a kompozičné predmety. Od roku 1925 bol riaditeľom Konzervatória vo Viedni a štyri roky rektorom Hochschule f. Musik u. darstellende Kunst. Mnohostrannosť jeho schopností, zázračná pamäť a široké zázemie vedomostí mu zabezpečili priam zbožňovanie v radoch jeho početných žiakov.
Schmidt patrí k posledným rozvíjateľom tradície neskorého romantizmu. V jeho dobe existovala vo Viedni avantgardná druhá viedenská škola. Scmidt, hoci sa nepridal k jej princípom, bol Schonbergovým priateľom a rešpektoval jeho skladateľskú poetiku (sám dirigoval Pierrota Lunaira).
Na Slovensku renesanciu doposiaľ neprávom obhádzanej Schmidtovej hudby predstavujú zatiaľ predovšetkým jeho pomerne často hrané organové skladby a nahrávky jeho štyroch symfónií. Pre vydavateľstvo Opus ich naštudoval Schmidtov žiak Ľudovít Rajter. Vo svetových reláciách boli tieto skvosty romantického symfonizmu nahraté Detroit Symphony Orchestra v rokoch 1989-1996, dirigoval Neeme Järvi; a vydané vo vydavateľstve Deutsche Gramofon.
Mário Sedlár
19.07.2012 organisti.sk
(Megjegyzés:
Franz Schmidt (1874-1939)
a bejegyzés linkje eredeti szövegébe sajnos hiba csúszott.)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-9682305-1484684397-2771.jpeg.jpg)
Tracklist
A1Zwischenspiel Aus "Notre Dame" Composed By – Franz Schmidt
A2Intermezzo Aus "Cavalleria Rusticana" Composed By – Pietro Mascagni
B1Intermezzo Aus "Manon Lescaut" Composed By – Giacomo Puccini
B2Intermezzo Aus "Der Bajazzo" Composed By – Ruggiero Leoncavallo
Franz Schmidt: "Notre Dame" (1902-1904)
Oper
"Intermezzo"
Berlin Philharmonic
Herbert von Karajan
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-5205459-1387407831-2151.jpeg.jpg)
Wiener Symphoniker
Musikverein Wien, Großer Saal
(wienersymphoniker.at)
FRANZ SCHMIDT: "DAS BUCH MIT SIEBEN SIEGELN"
Eine geradezu mystische Aura umweht Franz Schmidts Oratorium "Das Buch mit sieben Siegeln", das zum 125. Jubiläums des Musikvereins entstand und eben dort am 14. Juni 1938 von den Wiener Symphonikern uraufgeführt wurde. Mit seinem riesigen Aufgebot von Chor, Orchester und Solisten beweist diese Vertonung der Offenbarung des Johannes bei jeder Aufführung aufs Neue eine geradezu sagenhaft atemberaubende Wirkung. Eine außergewöhnliche Klangsprache mit subtilen Harmonisierungen und einem sehr herausfordernden Orchester- und Vokalpart zeichnen, dieses letztes Meisterwerk der Spätromantik aus, das Manfred Honeck mit einem namhaften Sängerensemble an zwei Abenden aufführen wird.
INTERPRETEN
MANFRED HONECK Dirigent
SUNHAE IM Sopran
BERNARDA FINK Alt
MAURO PETER Tenor
CHRISTIAN ELSNER Tenor
STEPHEN MILLING Bass
FLORIAN BOESCH Bass
ROBERT KOVÁCS Orgel
SINGVEREIN DER GESELLSCHAFT DER MUSIKFREUNDE Gemischter Chor
JOHANNES PRINZ Chorleitung
WIENER SYMPHONIKER
PROGRAMM
FRANZ SCHMIDT : "Das Buch mit sieben Siegeln"
Oratorium nach Motiven der biblischen Offenbarung des Johannes
A Franz Schmidtre vonatkozó alábbi bejegyzésből kiemelem:
"Hatvanadik születésnapja alkalmából egészen rendkívüli ünneplésben részesítették. A bécsi egyetem tiszteletbeli doktorátusával tüntette ki; ő kapta meg elsőnek a muzsikusok közül a művészet és tudomány terén szerzett érdemekért most alapított állami kitüntetést"
Hogy teljes legyen a kép, a 3035. sz. bejegyzésben idézett írás másik, kifejezetten Franz Schmidtről szóló részét is beillesztem. (Egyben itt helyesbítem a cikk szerzőjének a hivatkozott bejegyzésben elírt nevét is.) Az itt kiemelt rész új információval ugyan már nem szolgál - hacsak azzal nem, hogy F. Schmidt „tulajdonképpen német származású” (!?) -, de az e topikban összegyűjtött anyaghoz újabb adalék:
A ZENE, 1935. 10. SZÁM:
DR. R. ST. HOFFMANN: BÉCS ZENEI ÉLETE
„Franz Schmidt, a kiváló osztrák muzsikus, aki egykoron magyar, de ma már Ausztriához tartozó területen született, tulajdonképpen német származású. Hatvanadik születésnapja alkalmából egészen rendkívüli ünneplésben részesítették. A bécsi egyetem tiszteletbeli doktorátusával tüntette ki; ő kapta meg elsőnek a muzsikusok közül a művészet és tudomány terén szerzett érdemekért most alapított állami kitüntetést, a Filharmonikusok pedig tiszteletbeli tagnak választották meg. A Filharmonikus zenekar egykori gordonkásából csodálatos fejlődés után igen jelentékeny komponista lett. Ugyanabban az intézetben először gordonkát, azután zongorát — melynek éppoly mestere — majd zeneszerzést tanított, végül pedig ennek a zeneakadémiának igazgatásával bízták meg. Kompozíciói közül a zenekarra és orgonára írtak, valamint színpadi művei említendők első helyen. Zenei nyelvezetének színezetén a zongora és orgona hangjának hatása érzik, ezt azonban előnyösen egészíti ki a vonósok szép hangszínének kiváló ismerete. Ha ehhez még hazájának cigányzeneemlékei is társulnak, orkesztere úgy szól, mint egy óriási cigányzenekar. Ilyenkor keletkeznek Brucknerre emlékeztető patetikusan szimfonikus elgondolásaiból színpompás, remek képei, mint a híres közjáték a »Notre Dame« c. operájából, »Egy magyar huszárdal változatai« vagy második szimfóniájának variációi. Muzsikájának ezen erényeit bizonyította második operájának, a »Fredegundis«-nak rádió bemutatója, a zenét azonban minden szépsége mellett is színpadra alkalmatlanná teszi a vérszomjas és mégis drámaiatlan szöveg. A Gesellschaft der Musikfreunde ünnepi hangversenyén, Kabasta professzor mintaszerű vezetése alatt egy ragyogó orgona-toccatát Schütz professzor brilliáns interpretálásában, valamint első és második szimfóniáját hallhattuk. Utóbbi a mester főműve, melyet még két szimfónia követett: a kevésbé sikerült és a nemzetközi pályázat Schubert-díjával kitüntetett harmadik és a nagyon érdekes negyedik. Ha még megemlítjük a muzsikálás örömében önmagukat kiélő Beethoven-variációkat, zongorára, balkézre és zenekarra, akkor beszámoltunk Schmidt főbb munkáiról. A hangversenyen jelen levő szerzőt lelkes tömeg ünnepelte.“
Grammy für Manfred Honeck
Bei der 60. Verleihung der Grammys in New York konnte auch ein Vorarlberger einen Preis abräumen: Manfred Honeck erhielt mit dem Pittsburgh Symphony Orchestra einen der begehrten Preise in der Kategorie „Beste Orchesterperformance“.
Ausgezeichnet wurde der Musikdirektor des Pittsburgh Symphony Orchestra für die 5. Sinfonie von Dmitri Schostakowitsch sowie das Adagio von Samuel Barber. Das gleichnamige Album erhielt außerdem eine Auszeichnung als „best engineered album“ - der Preis hierfür ging an den Tontechniker Mark Donahue.
Manfred Honeck war erst vor kurzem im Rahmen der International Classical Music Awards (ICMA) zum „Artist of the Year“ ernannt worden - mehr dazu in Internationale Auszeichnung für Manfred Honeck.
Weitere Preisträger des begehrten Musikpreises sind unter anderen der R&B- Sänger Bruno Mars, der Rapper Kendrick Lamar sowie die deutschen Elektro-Veteranen Kraftwerk.
Musikalische Ausbildung in Wien
Honeck stammt aus Nenzing, aus einer Familie mit neun Kindern. Nachdem seine Mutter früh verstarb, zog sein Vater mit seinen Kinder nach Wien. Honeck studierte dort an der Hochschule für Musik, war Mitglied der Wiener Philharmoniker und des Wiener Staatsopernorchesters. Als Gastdirigent stand er am Pult aller führenden internationalen Orchester - mehr dazu in „Ansichten“ mit Manfred Honeck.
Honeck wurde von mehreren US-amerikanischen Universitäten zum Ehrendoktor ernannt. Im Auftrag des österreichischen Bundespräsidenten wurde er 2016 mit dem Berufstitel „Professor“ ausgezeichnet.
A teljes cikk és interjú Manfred Honeckkel, itt
Nagyszerű, hogy itt két bejegyzésben (3034, 3035) összetalálkozott Szánthó Enid és Franz Schmidt, Bécs és Budapest, a koncertjükön keresztül.
Ismét egy bizonyosság, hogy Franz Schmidt (Schmidt Ferenc néven is) ismert és elismert volt a magyar zenei életben is.
A ZENE, 1935. 15. SZÁM:
DR. R. ST. HOFFANN: BÉCS ZENEI ÉLETE
(Részlet, eredeti helyesírással)
„A Konzertverein legutolsó hangversenyén ujdonságot is hallottunk: a szimfónikusok 38 éves hegedűsének, Alfred Jiraseknek háromtételes C-dur szimfóniáját. Jirasek Marx-növendék, akit mint komponistát eddig alig ismertünk. Stilisztikailag nem mutat a mű Marx-hatást, annál inkább érzik rajta azonban Franz Schmidtnek, a szerző sógorának befolyása. A nagyon egyszerű diatónikus, inkább szerenádkarakterű témák elvesznek egy sokszor túlgazdag zenekar polifónjátékában, úgy hogy egy szerenád és szimfónia között álló, furcsa, előnytelen műfaj lesz belőle. Legjobb egy szintén Schmidt-szerű elismerésreméltó tudással komponált variációs tétel. Dicsérhetjük a hangszerelést is, bár szélső tételei kissé zavarosak. Utána Backhaus játszotta -— mint mindig, mesterien — Beethoven G-dur zongorakoncertjét. Próba nélkül! Jellemző a mai zeneüzemre! A legutóbbi időkben egy néger (vagy mulatt) énekesnőt, Mária Andersent fogadtak nagy szimpátiával, aki telt ház előtt adott egy önálló koncertet is a Musikvereinssaalban. Muzikalitása, bársonyos, lágy, jólképzett mezzoja megérdemelte a nagy sikert. Nemcsak a spirituálékat énekli elbűvölően, de ahogy egy nemzetközi műsor minden számát eredeti nyelven adja elő és a német dalok világát átéli, egyenesen bámulatos. Ki kell emelnünk az akadémiai Wagner-Verein és a Konzerthaus-Gesellschaft Bach-emlékestjét, Kabasta professzor kiváló vezényletével. Preludium és fuga á-mollban, volt a biztató bevezetés, melyet Schütz játszott orgonán, technikailag és elgondolásban egyaránt fölényes biztonsággal. Egy kantáta következett Szánthó Enid és egy zongorakoncert Schmidt mesteri előadásában, majd egy zenekari szvit után a Magnificat, mint az est tetőpontja. A Singakademie kara, a tanítók á capella kórusa, valamint a szólisták: Ginster, Szánthó és Levko-Antosch (Volksoper), továbbá Patzak és Manowarda kiválót nyújtottak.”
Wiener Symphoniker
Wiener Konzerthaus, Großer Saal
21. 3. 1935 (wienersymphoniker.at)
KABASTA, GINSTER, LEVKO-ANTOSCH, SZANTHO, PATZAK, MANOWARDA, F. SCHMIDT, KUBA, F. SCHÜTZ, WIENER LEHRER A-CAPELLA-CHOR, SINGAKADEMIE / J. S. BACH,
PERFORMERS
OSWALD KABASTA conductor
RIA GINSTER soprano
OLGA LEVKO-ANTOSCH mezzo-soprano
OLGA LEVKO-ANTOSCH alto
ENID SZANTHO alto
JULIUS PATZAK tenor
JOSEF VON MANOWARDA bass
FRANZ SCHMIDT piano
FRITZ KUBA harpsichord
FRANZ SCHÜTZ organ
WIENER LEHRER A-CAPELLA-CHOR
men's choir
WIENER SINGAKADEMIE
mixed choir
PROGRAMME
JOHANN SEBASTIAN BACH
"Schlage doch, gewünschte Stunde", Kantate BWV 53
JOHANN SEBASTIAN BACH
Concerto for harpsichord, strings and basso continuo No. 1 in D minor BWV 1052
Orchestral Suite Nr. 3 D major BWV 1068
JOHANN SEBASTIAN BACH
Magnificat in D major BWV 243
Franz Schmidt 1935--ben rektori hivataláról alkotói munkái javára és megromlott egészsége miatt már lemondott, a bécsi Zeneakadémia professzora maradt.
Ez a koncert 3 évvel megelőzte oratóriuma a "Das Buch mit sieben Siegeln" ősbemutatóját. Ily módon sejthetjük, hogy Szánthó Eniddel szoros zenei kapcsolatban állhattak.
Franz Schmidt virtuóz, bravúros és csodálatot keltő zongorajátékáról kortársai elsősorban a Bach-művek előadásaikor beszéltek szuperlativuszokban.
(Lsd. korábbi bejegyzéseinket.)
Szánthó Enid nevét eddig a koncertbejegyzésekben a szereplők között olvashattuk, örülök hogy kiemelted őt. Folytathatjuk...
Erről talán még nem beszéltünk:
„Szánthó Enid, alt, * 1907 Budapest, † ?; Képesítését a Budapesten, a Királyi Zeneakadémián szerezte. 1928-ban debütált a bécsi Állami Operaházban, amelynek 1939-ig volt tagja, és ahol 1934-ben Julius Bittner »Az ibolya« c. operájának ősbemutatóján lépett fel. Mindenekelőtt Wagner interpretátoraként vált ismertté; A Bayreuthi Ünnepi Játékok alkalmával, 1930-37 között Erdát és Waltrautét énekelte a Ring-ciklusban. Már 1928-ban közreműködött a Salzburgi Ünnepi Játékokon a »Varázsfuvola« egy kis részében. 1935-től kezdve sikeres koncerteket adott Észak-Amerikában. 1936-ban a londoni Covent Garden Operában Erdaként (debütált), A Nibelung gyűrűjében pedig Frickaként vendégszerepelt. A New York-i Metropolitan Operában 1937-38-ban, Frickaként történt debütálása után a »Tristan”-ban Brangenet és R. Strauss »Elektrá«-jában Klytemnestrát is énekelte. 1937-38-ban a New Yorki-i Metropolitan Operához kötötte szerződés (A »Walkür”-ben Frickaként lépett fel). Vendégszerepelt és koncertezett az amerikai zenélet központjaiban. Átfogó repertoárral rendelkező koncert- és oratóriuménekesnőként tisztelték (szóló J. S. Bach Mátyás passiójában). 1938-ban Bécsben Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumának ősbemutatóján, Bécsben az alt szólót énekelte. Nagy sikereket ért el koncertszólistaként (1935-ben) a firenzei Maggio musicale-ban, (1936-ban) Berlinben és (1937-ben) Párizsban. 1946-ban a New York-i City Centre Opera együttesével a Párizsi Opéra Comique-ban „A bolygó hollandi”-ban Maryként volt hallható. Később énektanárként élt New Yorkban. – Nagy kifejező erejű, drámai alt hangja volt.”
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-3008365-1311491523.jpeg.jpg)
Franz Schmidt: "Quintett in G-dur für Klavier, zwei Violinen, Bratsche und Cello" (1926)
3019 számú bejegyzés alatt is meghallgatható/YT
(universaledition.com)
Franz Schmidt: "4. Symphonie in C-dur" (1932-33)
Partitura-részlet, itt
WILHELM FURTWÄNGLER
2.2.1921 wienersymphoniker.at
Wilhelm Furtwängler születésének mai évfordulójára emlékezve:
WIENER TONKÜNSTLER-ORCHESTER
Musikverein Wien Großer Saal
INTERPRETEN
WILHELM FURTWÄNGLER Dirigent
FRANZ SCHMIDT Klavier
WIENER TONKÜNSTLER-ORCHESTER
PROGRAMM
HECTOR BERLIOZ
"Le carnaval romain", Charakteristische Ouvertüre op. 9
RICHARD STRAUSS
"Der Bürger als Edelmann", Orchestersuite aus der Bühnenmusik zu Molières Komödie op. 60
LUDWIG VAN BEETHOVEN
Symphonie Nr. 7 A-Dur op. 92
Most vettem észre, hogy az alábbi videó Franz Schmidt tavalyi születésnapi évfordulóján jelent meg a YT-on. Minden bizonnyal az emlékezés és a tisztelet jeleként.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/R-8238881-1457736683-7836.jpeg.jpg)
Wiener Philharmoniker, Zubin Mehta / YT
Franz Schmidt: "4. Symphonie in C-dur" (1932-1933)
Wiener Symphoniker
Musikverein, Großer Saal
Wilhelm Furtwängler Dirigent
Franz Schmidt Klavier
A további közreműködőket és a részletes programot a dátum alatti link megnyitásával láthatjuk.
(Ismételten bejegyeztem, ugyanis a wienersymphoniker.at honlap megújult, a régi linkek már nem elérhetők.)
Most már letölthető, megtekintehető a kiadvány, tartalmát a 930-947 közötti bejegyzésekben ismertettem.
A 831 számú bejegyzéshez kapcsolva itt ismét elolvashatjuk
Wilhelm Sinkovicz kritikáját az előadásról
"Die Apokalypse und die magische Eindringlichkeit leiser Töne
Manfred Honeck dirigierte eine packende Wiedergabe von Franz Schmidts „Buch mit sieben Siegeln“, mit dem der Singverein im Goldenen Saal seine Jubiläumssaison einleitete."
(Die Presse)
MANFRED HONECK
(vorarlberg.orf.at)
KONZERTHAUS, GROßER SAAL, WIEN
(konzerthaus.at)
Wiener Symphoniker
Konzerthaus, Großer Saal
Anton Heiller Dirigent
Franz Schmidt: "Das Buch mit sieben Siegeln"
Oratorium
nach Motiven der biblischen Offenbarung des Johannes
Az alábbi CD- n hallható művek:
Franz Schmidt: "Konzertante Variationen über ein Thema von Beethoven für Klavier und Orchester " (1923)
Franz Schmidt: "Konzert für Klavier in Es-dur" (1934)
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/R-9239860-1477175044-4971.jpeg.jpg)
Ismét egy új videó a YT--on, amely Franz Schmidt pontos életrajzi adataival is megismerteti a hallgatókat!
Franz Schmidt: "Quintett in G-dur für Klavier, zwei Violinen, Bratsche und Cello" (1926)
"Franz Schmidt war etwa seit 1916 der Familie Pessl freundschaftlich verbunden. Jella Pessl studierte (zuerst privat) Cello und Klavier bei dem Komponisten und setzte dann später ihre Studien (auch Kontrapunkt und Komposition) auf der Musikakademie fort. Ihre Schwester Margit ist Geigerin und musizierte mit Franz Schmidt und Jella: fast jeden Donnerstag wurden wichtige Werke der Trioliteratur studiert. Der Werdegang der beiden Schwestern - beide sind bis heute als Berufsmusikerinnen tätig - wird im Kapitel "Erinneringen" dargestellt."
Jelentkezési információk, itt is:
"Kammermusikabende bei Familie Pessl
In der Villa Frau Helene Pessls (XIII. Bezirk , Ober St. Veit, Ghelengasse Nr.3) fanden ab etwa 1922 regelmäßig Musiknachmittage oder -abende statt. Ich möchte auf die Erinnerungen der beiden in U.S.A. lebenden Töchter, Jella und Margit Pessl, hinweisen, muß aber doch einige Informationen zum Verständnis des nun dokumentierten Materials geben. Die beiden Damen haben mir Auszüge aus dem Gästebuch zur Verfügung gestellt, die uns zeigen, daß Schmidt in dieser Familie "nur" als Kammermusiker, in erster Linie als Cellist, aufgetreten ist. Diese Zusammenkünfte unterschieden sich wesentlich von den Besuchen bei der Familie Stonborough. Die Programme werden im Anschluß an dieses Kapitel dokumentiert."
" Visitenkarte.
O. Datum u.O. aus dem Inhalt: wahrscheinlich nach März 1935.
"Herzlichsten Gruß Ihnen, Ihrer Frau Mutter und Ihrem süssen Mäderl!
Ihr Dr. Franz Schmidt."
Im März 1935 wurde Schmidt der Titel "Dr.h.c." von der Universität Wien verliehen.
Daher können diese Zeilen nur nach diesem Zeitpunkt geschrieben worden sein."
Photokopie. Privatbesitz.
A 2983 számú előzményhez is tartozó bejegyzéssorozathoz:
"Prof. Annie Stolper-Steinbach
Privatbesitz Annie Steinbach, Arizona, U.S.A.
Gutachten
O. Datum und O., aus dem Inhalt: wahrscheinlich Wien nach 1931
"In den zwei Jahren Ihres Studiums der Harmonielehre, dem Frau Steinbach bei mir mit grossem Eifer oblag, hat sich die junge Dame eine gründliche Kenntnis dieses Faches angeeignet, und durch ihre eigene Unterrichtstätigkeit vertieft.
Dr. Franz Schmidt em. Rektor der Hochschule für Musik in Wien."
"Em." (ehemaliger ) bedeutet, daß Schmidt diese Zeilen nach 1931 geschrieben hatte. In diesem Jahr verabschiedete er sich als Rektor der heutigen Hochschule für Musik, um sich wieder ganz seiner Lehrtätigkeit widmen zu können."
Photokopie, Städtische Sammlungen Wien; Privatbesitz.
"Értesülésünk szerint Schmidt Ferenc professzor, aki a zenei és előadóművészeti akadémiának másfél éve igazgatója, egészségi okokból benyújtotta lemondását. A kiváló zenész vállalkozott arra, hogy zongora- és zeneszerzési szaktanári teendőit továbbra is ellátja. Schmidt Pozsonyban született, de már kora ifjúságától Bécsben élt és egyike a bécsi művészi élet legismertebb alakjainak. Ő szerzetté a Notre Dame és a Fredigundis operákat, amelyeket az Operaház nagy sikerrel adott elő."
A ZENE, 1927
( Franz Schmidt 1925-1931 között vezette a bécsi Zeneakadémiát igazgatóként majd rektorként.)
