Tudod, mi ez..? Hiszti...
Az attól függ. Mármint hogy L.L. most éppen "kint van" vagy "bent van"?
Én csupán feltettem egy elég egyszerű kérdést 8303 után, ld. 8321. Ez talán nem gyaláz(kod)ás...de még nem válaszoltál rá. Pedig két okból is érdekel a véleményed. A menedzsment véleménye is érdekelne, de ők nekem elérhetetlenek.
1) Ha igaz az általam belinkelt beírás, akkor a 12-es karika elég "kicsi" = a korhatár elég alacsony. Most akkor zeneileg vagy genderileg (copyright Héterő) akarja a Figaro 2.0-val MÁO nevelni az általános és középiskolai korú ifjúságot?
2) A hugenották 16-os karikát kap(ott) = arra már mehetek, mert elmúltam 16 és megyek is, a 12-es karikás Figaro 2.0-hoz viszont -az olvasottak alapján- még éretlen vagyok, úgyhogy önkorlátozom magam = itthon maradok :-)
Ezenel is elnézést kérek, hogy ha Operába megyek, akkor legalább zeneileg szeretném élvezni az előadást. Elnézést érte, amiért a Bánk bánt és a Figarót is élőzeneként szerettem volna élvezni, egy elfogaható színpadra állítással, és bosszantott, hogy nemcsak a színpadraállítás volt problematikus, de zeneileg is katasztrofális előadásokat láthattam-hallhattam. Nagy lelkinyomoromban csak a Luciához hasonló előadásokat tudom élvezni, mert lelkinyomorom mellett még túlzotan elfogult is vagyok, nem látom a fától az erdőt, hallani se hallok, összehasonlítási alapom se ér semmi, mert kit érdekel ma már Simándy, Joviczky, Ilosfalvy, Molnár András, vagy Bándi János. Vagy kit érdekel, hogy László Boldizsár mit és hogyan énekelt Szegeden, vagy hogy Fekete Attila jó Bánk lehetne, esetleg urám bocsá, vannak sokkal jobb jelöltek is Figarónak, mint Palerdi. Kit érdekel, hiszen mindez csak ízlés és megközelítés kérdése. Ezer bocsánat. Ezentúl majd élvezem Lagzi Lajcsit is, mert valaki annak is tud örülni, de én eddig nem tudtam, akkor biztosan azért van mert egy frusztrált lelkinyomorék vagyok.
Majd tőled veszünk leckét toleranciából, biztosan. Lelki és egyéb nyomorodról értekezni nem tartom feladatomnak.
Oké, ha magamhoz tértem, jelentkezem. :-)
Veled szemben nekem nincs miért mentegetődznöm.Majd ha túllépsz a kisebbségi érzésed vezérelte gonoszkodáson folytathatjuk. Addig pedig még sok víz le fog folyni a Dunán,mivel képtelen vagy rá.!
1. Idetettem a Mezei néző beszámolójának linkjét. Odaírtam, hogy nem muszáj vele egyetérteni(!), és nem is akarok állást foglalni (hogy jó-e vagy rossz ez a rendezés) csak azért rakom ide, hogy látsszon, vagy más vélemény is, mint a totális elutasítás.
2. Senkit nem neveztem lelki nyomoréknak (figyelmes olvasás). Azt mondtam, aki mindent elutasít, lehet, hogy azért teszi, mert ide vetíti ki a saját lelki nyomorát (hiány, probléma, nehézség, stb.).
(ugye ez a második pont nem ítélet, hanem egy vélekedés: benne van a 'lehet' szó)
erre jöttök ti ezzel… :-)
A probléma ott van, hogy nem tudod értelmezni, amit olvasol. Viszont bármikor kapásból képes vagy gyalázkodni... a haveroddal együtt.
Agresszív, a végtelenségig intoleráns emberek vagytok. Szégyen.
Ne mentegesd magad Telramund. Nem az történt, amire hivatkozol.
Nem , nem ez vár.Aki őszinte és értelmes vitát folytat akkor sem ezt kapja,mert más a véleménye.Mert őszinte!Pár napja egy kisebb eszemecsere okán azt írtam, hogy csodálkozom,hogy Te aki a szereplők között vagy nem hallod ,amit én a nézőtéren hallok.Erre azt válaszoltad minből gondolom ,hogy nem hallod.Na valahol itt kezdődik baj.Mert megértem,hogy mint munkahelyeddel tarozol lojalitással.De másokat azért mert leírják ,amit egyébként Te is tudsz ,Te is hallasz megtámadni,sértegetni nem nagy jellemre vall.Őszintére semmiképpen.
Szép... Hát kb. ez vár arra, akivel nem értetek egyet...
Kinek mire telik szellemileg. Nem érdemes vele tovább foglalkozni. Ő kardkivonva védi a sz.rt, és nem tetszik neki, ha annak nevezik, ami. Pedig a sz.r ugyebár a WC-ben is büdös, nem csak a színpadon. Hogy védi, annyiból érthető, hogy benne ül, a közepiben. Sőt, része, egy apró, pici, de nagyra nőtt molekulája. S ha innen valaki kilóg, hát, ő nagyon.
A cinizmus a védekezés legocskább formája!
Látom srácok, sikerült felfogni, amiről írtam… :-) Élmény veletek a beszélgetés. Nyilván nem voltam elég érthető, de ennél jobban nem megy.
Még IVA is ír fura dolgokat, pedig ő a megfontolt gondolkodásával messze kilóg innen. Kedves IVA, ha azt írom, „mindenki azt gondol, és ír, amit akar”, akkor azt szó szerint értem. :-)
Tessék észrevenni: vannak "jó" laikusok" és vannak "rossz" laikusok. "Jó" laikus, aki a "mieinknek" tapsol. Rossz laikus, aki nem tapsol a "mieinknek", avagy aki nem a "mieinknek" tapsol. És ez már nemcsak (az) opera!
Ennek az itt személyeskedő úrnak védőügyvédnek kellett volna lennie.Állítólag azok keresnek a legjobban.!Bár valószínű ,hogy az zenés színház állami támogatásából is cserren ,csuppan.Ezért is ideje lenne szemészhez és fülészhez járulnia..4 ember lelki nyomoronc?Csak 4?Szerintem meg egy.Felvállalhatom az egyik negatív beíró szerepét,mert elég sok minden nem tetszik.De itt azt sem tetszett,amikor jókat írtam.A "laikus" az ilyen "kiváló művészeknek" zavaró tényező.Akkor is ,ha talán nem is kevés van a tarsolyukban.Minden esetre a személyeskedővel bármikor felvenném a vitát az operáról,az operajátszásról és az énekehangról.A rendezőkról nem ,mert jelenleg a magyar operában egy sem éri el a küszöböt sem.,Pláne ,hogy beszélgessek róluk.
Az azért vicces, mikor szellemi és jellemi nyomorékok vádolnak akárkit lelki nyomorral. Pedig csak a tükörbe kéne belenéznie.
Biztosan nem tartozom azok közé a négyek (bandája? az Kínában volt) közé, akik folyton gyalázzák + folyton látogatják az előadásokat. "Mezei nézőnek" gondolom magam, de nincs közöm az azonos nevű blog(ger)hoz. Járok előadásokra, nem "hálok" sem az Operában sem az Erkelben és többször írtam és gondoltam előadásokról jókat mint rosszakat, hidd el. Nagyon egyszerű a kérdés: valós(ak)-e 8303-ban idézett beírás megállapítása(i)? Ha igen: 12-es karika jár-e ennek a Figaro 2.0-nak és (kis)iskolások hadait pont erre kell-e rászervezni? Ha igen, akkor viszont -Héterő találó képaláírását (8310) idézve- mi a baj az egyetemi (!) gender-szakkal? :-)
A Mezei néző írt már valaha olyanról, hogy valmi nem tetszett neki? Aligha.
Szóval nekem az ő véleménye pont nem mérvadó.
Nem azért utaltam arra, hogy az „ellenkező vélemény” szerzője (is) dilettáns, mert tetszeni mert neki a dolog, hanem azért, mert annak ellenére tartom dilettánsnak, hogy a szakma bennfentese, amiért még elfogulatlannak sem tekinthető a véleménye.
„Én, mióta olvaslak...” – százalékosan nem számolom ki –, azt tapasztalom: Téged irritál, hogy mások leírhatják az ellenkező véleményüket. Márpedig ez a hely erre való. Van, aki a sajtóba ír véleményt, van, aki a blogjába, és van, aki ide.
A színház elsősorban azoknak játszik, akik megfizetik a helyárakat. Ezek közé tartoznak az örök fanyalgók is. Lehet, hogy itt ők képezik a többséget.
„Egyébként nem kell...” Neked mindent magadra venned, mintha a Tiéd lenne minden művészeti teljesítmény. Ez a tevékenységed nem más, mint véleményterror.
Na, huzakodás helyett hallgassunk inkább zenét. Itt egy jó kis részlet a Pikk dámából.
Nem borultam ki, csak idetettem egy ellenkező véleményt, hogy látsszon, nem csak egyféleképpen szemlélhető ez a produkció. (Még csak állást se akartam foglalni.) Ami miatt többet is írtam, az az volt, hogy te rögtön ledilettánsoztad, akinek tetszeni mert a dolog. Hát milyen alapon…? Honnan tudod, hogy neked van igazad, és nem neki, aki megnézett egy rakás előadást. Ehhez képest írtam, amit írtam, hogy lásd, úgy is fel lehet fogni, hogy nem benne, hanem az örök fanyalgókban van a hiba. Én, mióta olvaslak itt téged, neked 90%-ban semmi nem tetszik. :-))
Ami a közönséget illeti: A színház elsősorban azoknak játszik, akik szeretik és élvezik, amit ott kapnak. És a többség ilyen. (Egyébként nem lenne közönség.) A többség nem a negatívumot keresi, hanem a pozitív élményt, és boldogan tapsol az előadások végén.
Egyébként nem kell neked mindent magadra venni, mintha a tiéd lenne minden vélemény. Én se úgy értettem. :-)
Nem biztos, hogy mindenki azt ír, amit akar, és itt nem külső „tényezőktől” való függésre gondolok. Sokkal jobb dolog áradozni és rajongani, mint panaszkodni és szidni!
Ismétlem, ezúttal sem tudom, hogy a kurzivált mondatot rám is vonatkoztatod-e, annyit mindenesetre mondhatok, hogy az ember semminek sem az „ellenére” jár operába. Ha már túl van is az optimista jóhiszeműség korán, ha már csalódott is egy-egy előadásban vagy művészben, legközelebb bizony az élvezet reményében megy el. Hogy egy énekesbe, táncosba végre sikerül beleszeretnie. Hogy a rendezés alig elviselhető minősége ellenére élvezni tudja a művet. Hogy bár az adott időszakban látott húsz pocsék rendezést, de a huszonegyedik talán valami jó és szép lesz, vagy legalább elviselhető környezete a zenei produkciónak.
Tudom, hogy mekkora érték fekszik egy előadásban, még egy rosszul sikerültben is! A zeneszerző és más alkotók zsenijétől és tanulmányaitól a darab történelmen át megvívott harcáig, melynek során a minőség vitte győzelemre fennmaradását, népszerűségét. Az előadók tehetségétől és egész életen át tartó (olykor méregdrága) tanulmányaitól, szorgalmától az adott előadás, szerep megtanulásáig, a próbafolyamatig. A színház megépítésének gondolatától annak fenntartásáig, üzemeltetéséig a mai napon. A műszak, a jegypénztáros, a takarítók munkája. Nem könnyű évszázadok embereinek és egy nagy társulat roppant munkájának két-három órán át (élvezhető vagy) nem élvezhető eredményéről elmarasztalóan írni! Hazudni, nem lehet: az bűn!!! Lehetne persze nem írni semmit sem, a Café Momus, illetve az internet előtt sem volt erre mód.
Van azonban az éremnek (jobban mondva a színháztérnek) egy másik oldala is. A közönség, aki fizet (talán nem mindenki, a magam gyakorlatáról beszélek), és annak a pénznek is van egy nem mérhető értéke: a néző és elődei áldozata. Esetleg több élet munkája van benne. Egy 1500 forintos Erkel-jegy léptékében ez nem mond sokat, sőt cáfoló is lehet. De itt is arról van szó, hogy egy nézői személyiség nem csak abból áll, hogy ül a színházban és tapsol vagy nem, aztán véleményt ír a fórumra, dicsérőt vagy (szerinted) „gyalázkodót”. Olykor hosszú évtizedek lehetőségeken felüli anyagi áldozata van benne, akkor is, ha évadonként egy előadást látott, akkor is, ha százhúszat. Nem az a 32 vagy 40 forint, amibe akkor került egy jegy, hanem az, amiért utazhatott, jobban öltözködhetett vagy bármi mást vehetett volna, sőt, amit másra kellett volna költenie. Ha az a néző nem lett volna, és nem lenne ma az a néző is, aki szerinted a „negatívumot” keresi a színházban, a rendezőzseniknek nem lenne hol bemutatniuk a maguk egyéniségét (vagy utánozniuk a másokét), az előadóknak már régóta nem lenne kiknek szolgálni a művészetükkel.
Az már külön „pech”, hogy a technikai fejlődés magával hozta a számítógépet, az internetes magazinokat és a fórumokat, amelyekre – a szabályzat apró megszorításaival – boldog-boldogtalan beírhatja a véleményét. Ráadásul álnéven, ami pl. nekem nem tetsző, de most már nem válok meg a „névjegyemtől”. Ehhez sem viszonyulunk egyformán. Van, aki olvassa a hozzászólásokat, kritikákat, van, aki írja is, van, aki vitatkozik. Akiknek a véleményétől most frissen kiborultál, bár nem indulatmentesen, részletesen ismertették, mi és miért nem tetszett nekik az előadásban, illetve az azzal kapcsolatos, pl. pedagógiai szempontú aggályaikat.
A megítélés sem egyforma. Az internetes véleménynyilvánítást – a szólásszabadság részeként – általában a demokrácia nagy vívmányának tartják, a klasszikus liberalizmus eddig kikezdhetetlen értékének. Ez nem csupán a szimpatikus jámboraknak van fenntartva, és nincsenek kirekesztve belőle még a „lelki nyomorban” szenvedők sem.
Nézd, én nem hiszem, hogy ha megnézek egy Carment, amelyben nincs egyetlen elmés és szellemes ötlet sem, csak a gagyi mai miliőbe helyezés, az üres show, rondának tartom a díszletét és a jelmezeit, és nincs benne egy szereplő sem, akinek egy pillanatra elhinném, hogy azonos azzal, akit megformálni igyekszik (aztán megnézem a másik szereposztással is, és akkor sem jutok közelebb hozzá), tehát ez a totális elutasítás elsősorban az én személyemről „árulkodna”. (Csak egy példát mondtam a számos közül.)
Én nem ismerem személyesen, de árnyaltabban látom az itt kemény véleményt író embereket. Vannak, akik szakmainak vagy szakmainak vélt tapasztalatai nyilvánulnak meg az énekesek, illetve az őket kiválasztó vezetők iránt; vannak, akik a világ nagy operaházaiban gyűjtött empirikus élményeikhez mérik az itthoni teljesítményeket, mások a hordozókon láthatókhoz-hallhatókhoz. Mindenkinek lehet egy viszonyulása, lojalitása vagy ellenszenve az intézmény vezetéséhez is, sőt összekapcsolhatja ezt politikai meggyőződésével – miáltal sajnos a vélemények nem, vagy nem teljesen függetlenek. Ez valóban nem erény, de lelki nyomornak nem nevezném, az ismeretség alapossága híján semmiképp sem.
Nem tudom, hogy engem a kb. 4 ember közé gondolsz-e, hiszen általában elutasítom a legtöbb új produkció valamennyi elemét. Kétlem, hogy ez földbe gyalázás lenne. Ami pedig véleményem függetlenségét illeti, nekem kínos belső vívódást és lelki traumát okoz „egyeztetni” a véleményemet egy olyan vezető regnálása alatti Operaház előadásairól, aki felé egyszerre érzek csillapodni nem akaró hálát, érdemeiért az Erkel Színház megtartásában, illetve egyre erősödő haragot a művészi nívó gyengesége, a provokatív és üres repertoár-megújítási üzem miatt. Ez a vívódás és trauma azonban nem azonos az életemmel, annak csupán időszakos eleme, amitől még nem érzem magam lelki nyomorban.
Az „operát szerető, színházba járó emberek” alatt nyilván azokat érted, akik a falakat rengető vastapsokkal jutalmazzák az előadásokat, önbizalmat és örömet nyújtva ezzel a közreműködőknek. Nehéz „műfaj” ez, mármint az ujjongás, hiszen a közönségnek nincs módja arra, hogy külön ünnepelje a zeneszerző géniuszát, az előadók teljesítményét, de elutasítsa a rendezést, a látványt. Még premieren sem igen, amikor az alkotók a tablóban jelennek meg, és kihasználják az általános ovációt.
Visszatérve a vitaindításhoz idézett blogger beszámolójához, amely meghatottan számol be a páholyokban is állva tapsoló diákokhoz. Bele szoktál-e nézni a nemrég indult X-Factorba? (OFF: Én bele-bele, mert lelki nyomortól távoli életem része, hogy az is szól az otthonomban. ON:) Ritka gyengének tűnt az induló mezőny. Annál gyengébb csak a zsűri (!), aki újabban a már valamennyire tűrhető, értékelhető produkciókat is álló tapssal nyugtázza. Ennek az egész show-nak a világa úgy van kitalálva, hogy valami világraszóló szenzációként hasson. Hát melyik fiatal ne szeretne a részese lenni ilyen kollektív ovációnak, egyszer végre nemcsak a szobában, hanem egy igazi nézőtéren is!
Gergely Csalló · Munkahely: Kisfaludy Károly Középiskolai Kollégium
ez egy szenny... 20 éves operai tapasztalatom alatt egyszer hagytam ott előadást...
ez volt az... az operairodalom egy csodájából gyalázatot csinált...
2017. október 2. 12:26
De nyilván, mindenki azt gondol, és ír, amit akar.
Azért is hoztam ellenpéldát, hogy látsszon, nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, nem feltétlenül olyan élvezhetetlenül rossz minden az Operaházban, ahogy itt folyamatosan néhány ember szélsőségesen negatív véleményéből tűnhet. Aki hosszú évek óta annak ellenére jár operába, hogy nem tetszik neki, amit lát, az gyaníthatóan nem is az élvezetet keresi az Opera előadásaiban, hanem a negatívumot. (Ki szeret olyan kocsmába járni, ahol minden este orrba vágják?) Nem csoda, ha nekik nem lehet a kedvükre tenni…
Mások nem ilyenek. Ők élvezni tudják, amit látnak. Ez szerintem nem hozzáértés, hanem beállítottság kérdése. És inkébb lelki állapotokról szól, mint valódi kritikáról.
Nézd, nekem egyre inkább az a véleményem, hogy a totális elutasítás ugyanúgy a bíráló személyéről árulkodik elsősorban, mint a kritikátlan rajongás...
(Simán lehet, hogy az a kb. 4 ember, aki itt minden operaházi produkciót a földbe gyaláz, elsősorban saját lelki nyomorát vetíti ki az Opera előadásaira. Tekintve, hogy vannak mások, (operát szerető, színházba járó emberek), akiknek meg ugyanaz tetszik.)
Igen, a vélemények különbözőek lehetnek. Nemcsak a bírált alkotás totális elfogadása és totális elutasítása közötti skálán, hanem a függetlenség és az (el)kötelezettség közötti, annál is tarkább skálán is.
Az olvasó fogadóképességének palettája is elég színes, a hiszékenység és a szkepticizmus között. A szerző sugárzó szakértelme sem feltétlenül hitelesíti a véleményt, de a sugárzó dilettantizmus mégannyira sem. (Itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy ki szakmabeli, ki nem, ki bölcsész, ki nem, hanem arra, hogy a felháborodás vagy a rajongás mennyire előzmények nélküli vagy alkalomszerű.)
Gender-studies
Nem mondom, hogy muszáj vele egyetérteni. De tessék látni, hogy van más vélemény is, mint a totális elutasítás.
"Ismét csodás közönség, katartikus előadás, állótaps (az erkélyen is!) - ebben tudnám összefoglalni a harmadik szereposztás harmadik előadását.
Az állótapsot most nyíregyházi, valamiféle károsodással élő gyerekek kezdeményezték az első sor közepén, olyanok, akiket a tanáruk így is rendszeresen visz színházba. Csodálatosan koncentráltan, egyetlen mukk nélkül nézték végig az előadást, jó volt mellettük ülni"
Azért van, akinek tetszik ez a Figaro:
"Változó hosszúságú - hosszú és még hosszabb bejegyzések következnek, mind a Figaro 2.0 élményemhez kapcsolódva. NEM KRITIKA, nem is ajánló - napról napra írom, és ma, amikor vége az első nekifutásnak, kiteszem. Kötve hiszem, hogy ezt a képekkel együtt HARMINC oldalnyi szöveget ember végigolvassa… Extrém volt ez a nyolc nap, megismételhetetlen, egyedi élmény, örülök, hogy megtörtént velem"
(Mezei néző blog)
És még az énekesek se mentik az előadásokat - még azok sem. Két éve egészen élvezhető előadásokat sikerült összehozni Galgóczi régi Figaro rendezésével - voltak gyenge pontjai a szereposztásoknak, de nem ennyi. A Bánkkal ugyanez volt a helyzet. Anno, mikor Nádasdyék bemutatták az átiratot, a színház legjobb énekeseit vonultatták fel a premieren. Most meg fogalmam sincs mi alapján és ki döntötte el ezt a baklövés szereposztást. Májusban meg kellett volna nézni a vezetésnek az összes szereposztásban a régi rendezést, és lehetett volna válogatni, hogy kivel érdemes premiert csinálni. Kocsárban nagyot csalódtam, hogy ezt engedte, miután anno az eredeti Erkel-operák híveként lépett fel, és a Bátori Máriát és a Hunyadit is olyan értő kezekkel vezényelte.
Akkor más is úgy látja, hogy eddig volt két teljesen felesleges premier az új évadban az Erkelben, amire semmi, de semmi szükség nem volt ebben a formában. Pazarlás, ablakon kidobott milliók.
Cser Krisztián megsérült a színpadon
2017.10.03. 10:00 MÓDOSÍTVA: 2017-10-03 10:10:11
0
A basszusénekes az október 2-i Figaro 2.0 előadásán egy rossz lépés következtében részleges izomszakadást szenvedett. A lépcsőkorlátnak támaszkodva fejezte be az áriát.
..és egy másik bejegyzés port.hu-ról, bocs, de betűhíven:
"Hát, nem tudom, elérkezett-e a darab üzenete 15 éves kamasz leányomhoz? Az osztállyal szervezett keretek között nézték meg az előadást, gyermekem az élmény hatása alatt közölte, hogy a színdarab egy \"f*s\" volt, amiben nőnek öltözött férfiak erőszakoltak meg férfinek öltözött nőket, vagy fordítva, nem mintha nem volna mindegy a lényeget tekintve. Szerintem egyrészt nem biztos, hogy kamaszokkal így kéne megszerettetni a színházbajárást ( majd jelzem is a pedagógusnak, hogy legyen óvatosabb), másrészt szegény Mozart, mit vétett?"
Ha jól sejtem, itt már nem is a produkció minősége = "tetszési indexe" aggályos, hanem pl. a 12-es korhatár-karika, miközben az új Hugenották vagy pl. a Traviata (!) 16-os karikával megy, egy új balett-produkció pedig 18-as karikát "visel". Ha ehhez a Figaro 2.0-hoz egy 12 éveske elég érett, vajon mit láthat majd a nyájas néző a KLASSZIK 47°N19°E-ben?
Egy érdekes facebook bejegyzés a témában, a tieddel abszolút egybevágó.
"Hát pont az ilyen rendezésekért nem veszünk soha többet bérletet, mert eddig mindig 3 féle bérletet vettünk duplán. Miután beleszaladtunk egy pár ilyen elmebeteg rendezésbe, többet nem adok ki pénzt, hanem itthon felteszem a lemezt. Kérdezem én, hogyan szerettessem meg az operát a gyerekemmel,ha az olyan rendezésben kerül elő ami 18 éven felülieknek való és undorító! Ezért nem érdemes pénzt adni, kiöltözni, és szépen elvonulni, akár az Operába, akár az Erkelbe! "
Érnek itt a dolgok, érnek, érlelődnek. És minden a "legjobb" irányba mutat. -:((((
Nem ilyen minősíthetetlen produkciókkal kell megnyerni a fiatalságot a műfajnak... felháborító amit H.A tett... szomorúbb, hogy tehette...
Volt két nagyon jó Bánkunk, az ős és a Nádasdy. Volt sok kiváló szereplő, most is lenne. Nem érten, miért kellett baritonosítani. Ráadásul ez a verziósítás eg harmadik. Több helyről összeollózott, átírt, átkomponált, átszerkesztett változat.
Úgy nem jó, mint a most kamasznyelvre átfigarósított Mozart-remek.. A Bohém jó volt, igaz, ott olaszul énekeltek...
Sok alapanyag kell a Figaróhoz. Annyi repked majd a levegőben, hogy a banki kamatlábak megtöbbszöröződnek, És ez már elegendő lesz az utód Figaró-rajongók világra jöttéhez. Addigra meg remélhetőleg ismét az eredeti megy, Hábetler-fertőzetlenül.
Egyáltalán nem akarom védeni az új Figaro-produkciót, sőt: ld.8271-2-4, már csak azért sem, mert nem láttam a darabot. Csupán jelzem, hogy a cím is sugallja, ez valami "más": Figaro 2.0. A 2.0 azonban ez esetben erősen megtévesztő lehet, mivel szó sincs olyamiről mint pl. a Bohémélet 2.0 esetében, ami egy önmagában meg- és helytálló, színvonalas produkció: értelmezi, felfrissíti a művet, nem pedig csonkolja, szétveri azt, amire az itt leírtak alapján a Figaro 2.0 esetében következtetni lehet. Nálam itt húzódik a határ avagy a vörös vonal. "Nem mind arany, ami fénylik", de az ellenkezője is igaz lehet: "Nem mind gagyi, ami sárga." Pl. Bohémélet 2.0 nem gagyi.
Minél több információt csöpögtetsz a produkcióról, annál rosszabb a kép. A képviselő mennyivel hozza közelebb a darabot az ifjúsághoz, mint a gróf?
Különböző nemesi rangú emberekről szól csaknem az egész történelem, és a világirodalom jelentős része. A képviselőket álatalában csak a médiából ismerjük. Jönnek-mennek.
Az első éjszaka joga ki lett iktatva ebből a verzióból. A gróf képviselő, aki a parlamentben csábítgatja a nőket, majd mikor a választások miatt nem akar bortányt, akkor fordul a figyelme a saját háza népe felé és kezd el udvarolni Susannának. Ez megint kicsike logikai bukfenc és nem életszerű és nem igazán állja meg a helyét dramaturgiailag. Na mindegy. Nem is fejtem ki, mert biztos velem van a baj, én nem értek valamit úgy, ahogy kellene.
Az első televíziós valóságshow-k idején egy tapasztalt és jól kommunikáló részvevő beavatta a nézőket abba, hogy a „takarodó” után a villákban elhelyezett kamerarendszer nyilvánvalósága ellenére milyen erősen működnek a hormonok. Valószínűleg Majoros Péter sem orvosi szakszerűséggel fejezte ki magát, de talán mégis pontosabban, mint Hábetler András, akinek ennyire futotta a Figaro erotikus és szerelemittas légkörének magyarázatára. Nem vagyok feminista, de azért fölvetem, milyen meggondolásból hallgatott ugyanakkor a petesejtek szálldogálásáról? Tán csak nem attól tartott, hogy ezzel megidézné a legköznapibb petesejtek, a tyúktojások szálldogálását?
A Figaro házassága cselekményének nagy tétje, hogy Susanna megőrizze érintetlenségét Figarója számára, még mielőtt Almaviva nyilványosan lemond az első éjszaka jogának intézményéről. Namármost, ha Susanna már a darab elején úgy hancúrozik a lepedő alatt Figaróval, hogy „végeznek” is (és netán ezt nem is első ízben teszik), nincs tétje a dolognak. Sőt, ez esetben Susanna még butus is, aki elmulasztott néhány kellemes órát a Gróffal, aki maga is vonzó férfi, és még bőkezű is lett volna a szobalányhoz. De a darab nem erről szól, hanem Susanna Figaro iránti szerelméről, és szeretetre méltó személyéről, akiben nem véletlenül talált baráti és lelki társra a Grófné.
Szinte minden operában nagy (pontosabban fő-) szerepe van a szexualitásnak. A műfajt azonban az teszi kivételesen vonzóvá, varázslatossá és átélhetővé, hogy fő témája a szexualitás – valószínűleg egyedülállóan – emberi minősége: a szerelem. Ennek művészi megnyilatkozását (pl. Mozart művészetében) szexszé degradálni – minden, csak nem az opera, a klasszikus zene népszerűsítése a fiatalok körében. Tudjuk, hogy a kamaszok ma már a felső tagozat utolsó éveiben (viszonylag) kockázatok nélkül el tudják kezdeni a szexuális életet, amiért nem kell regényeket és operatörténeteket megélniük. Ha egy Figaro házassága előtt kiáll a rendező a függöny elé (ez már önmagában szörnyű, hiszen a színpadra állítóknak az utolsó jelmezes próba után már nincs keresnivalójuk a színpadon!) és banális stílusban, a biológiaórán tanultakra hivatkozva ajánlja az operairodalom egyik legfinomabb és legszellemesebb darabját, a hallgatóság sohasem fogja megérteni a műnek – sem a többi (valamennyi) Mozart-operának – a problematikáját.
De hogy ennek a szállnak a spermiumoknak is vajh mi szerepe volt a rendezésben?????? Nem tudtam rájönni! Nagy szerepe van a szexnek - ez alapján meg azt hittem tele tette erotikus utalásokkal, jelenetekkel az egészet, de csak az első felvonás kezdődött úgy, hogy Figaro és Susanne hancúrozott a lepedő alatt. Mikor ezt észrvette, Hábetler úr gyorsan vissza is húzta a függönyt, majd megvárta, amíg végeznek, aztán ment csak "fel a függöny" végleg. Igazán nagyszerű indítás volt, de kb. ennyiben kifulladt a nagy szerepe van a történetben a szexnek utalás. Nem értem, hogy egyáltalán ezt miért kellett feldobnia?!
Érdekes világ. Van, aki valakiben a túl modern, túl korszerű művészt-rendezőt látja fél évszázada és van, aki azt a személyiséget, akiről nemigen jut eszébe maradandó művészi "névjegy", annál inkább az, hogy az illető életművének ebben a fél évszázadban leginkább rangok, címek halmozása, váltogatása (volt?) a legmaradandóbb névjegye. Többnyire a "fő-" szócskával (vagy anélkül, de hasonló vagy még fontosabb székben) az élen: főrendező, művészeti vezető, főrendező, művészeti vezető (nem szóismétlések!), művészeti igazgató, elnökhelyettes, főrendező, kormánybiztos, igazgató, főigazgató, főmunkatárs, elnök, címzetes főigazgató, főcsővezető. Utóbbi kettő kivételével valamennyi címet a wikipédia szócikkéből másoltam át, a címzetes főigazgatói státusz azonban valós. Ehhez képest a (fő?)tanácsadói státusz igazán szerénynek mondható.
