Egyetértek: fázósan sokan vették fel kis kabátjukat, volt, aki kis pulcsival, kardigánnal felszerelkezve érkezett vagy tért vissza a szünet után. Én is kissé dideregtem a hűvös kllíma miatt; a kezdetben még megvolt melegség érzetét egyre inkább felváltotta a színpadi drámából fakadó borzalom végső kiteljesedésének megnyilvánulása következtében fellépő, katarzissal egybekötött borzongásom - amit az előadás közben időnként oldott a színpadi történéseknek, a művészek játékának izzó hőfoka az elviselhetőség mértékére.
Giacomo Meyerbeer: A hugenották - előzetes (+ video montázs)
Nagyjából egyetértek. De különös időjárás volt szerdán az Erkelben. Az oldalpáholyokban hűvös szél lengedezett. A fázósabbak sorra vették fel a kabátjukat, én próbáltam elképzelni, hogy kint 40 fok meleg van, és bejöttem hűsölni. :))
Petri Lindroos finn basszista személyében tegnap este egy remek hangú és kiállású vendégművészt köszönthettünk az Erkel Színházban - és tapsolhattunk neki A hugenottákban!
Giacomo Meyerbeer romantikus történelmi francia nagyoperája ebben az évadban először került színre, és csak ajánlani tudom minden operabarátnak a 2017-es ragyogó produkció további három előadásának a megtekintését!
Lindroos Marcel-megformálása elsőrangú, merem állítani – főleg énekhangját tekintve – élvezetesebb őt hallgatni ebben a szerepben, mint anno Bretz Gábort. A finn operaénekes sötét színezetű basszusának megvannak a mélységei és a középhangok is erőteljesen szólalnak meg. Nagy sikere volt, méltán ünnepelte őt is az előadás végén a publikum!
Kolonits Klára Valois Margit királynéjára megint „feltette a koronát” - szopránjának mennyei hangzatai, csodás koloratúrái, jellemábrázoló művészete most is elbűvölő; nem maradt el a hangos ováció ezúttal sem a II. felvonás nyitó képében énekelt, többszakaszos nagyáriája után, és az előadást követő tapsorkán – kiemelten - őt is illette!
Raoul alakítója, Boncsér Gergely tenorja hullámzó színvonalon szólt, a nyitó, rendkívüli követelményeket támasztó áriájának magasságait biztosan hozta, aztán mintha „tartalékolt” volna a végére, a továbbiakban kissé visszafogottra vette a szólamát, így a királynővel énekelt kettősében is, azonban a negyedik és ötödik felvonás nagyhatású, Valentine-nel énekelt kettőseiben megint szárnyalt az énekhangja. Összességében Boncsér Gergely kifinomult lírai tenorjának vivőereje van, a rendkívül kényes, magas hangokat is fölényes biztonsággal „nyitja ki”. Megállapítható – ha nincs diszpozíciós problémája - nála jobban ezt a szerepkört itthon senki nem tudja így abszolválni – ilyen szerethetőn!
Valentine megformálója Létay Kiss Gabriella számomra felemás alakítást nyújtott: III. felvonásbeli áriájának előadása nekem kissé haloványnak tűnt, és mintha diszponálási problémái is lettek volna, míg a IV. felvonás jeleneteiben (a kétrészes áriája; hármasa Marcellel és Raoullal) már sokkal jobb volt, de a szerelmi kettősben mintha kissé túldimenzionálná magát – ami nálam visszafogja az élmény kiteljesedését. Az opera fináléjában - Boncsérral együtt - megint igen meggyőző alakítást nyújtott.
A többi énekes-kiválóságunk hozta a tőle elvárható, a korábbi előadásokból is megismert és elismert formáját: kiemelem közülük Balga Gabariella (Urbain apród), Sándor Csaba (Nevers grófja), Cseh Antal (Saint-Bris gróf) alakítását, de a többi kisebb karakter megszemélyesítői is, meg a tánckar tagjai ugyancsak színvonalasan látták el nem kis, de hálás feladatukat!
Az Énekkar most is óriásit produkált: hatalmas, sok énekelni valója van mind az öt felvonás alatt! Csak dicsérni tudom, ahogy a közülük kiemelt szólamtársakat is külön, az apróbb jeleneteikben való helytállásukért.
A Zenekar az előjátékban még kissé „egyenetlen” hangzásokat produkált, főleg a rézfúvós szekció megszólalásainál tapasztaltam ezt, de aztán Oliver von Dohnányi remek tempójú dirigálásának köszönhetően és irányításával együttese már végig színvonalasan játszott: nagy feladat a karmesternek e monumentális opera hatalmas apparátusainak összefogása. Igazi kihívás számára is ez a Meyerbeer-opera!
Elmondhatom, hogy az ötfelvonásos monstre mű rengeteg ének-zenei szépséggel szolgál az erre nyitott fülnek, és a francia vallásháború - a Szent Bertalan-éj (1572) - történeti keretében játszódó alkotás Szikora János rendezőnek és alkotócsapatának ez a látványos színpadi kiállítása nem hagyja közömbösen a nézőt - amúgy is elgondolkodtató és érzelmi hatással bír - túl meseszövésén is.
Meyerbeer operája az Opera repertoárjának egyik szenzációs darabja, megkerülhetetlen tényező: jövőre is az egyik ékköve kell hogy maradjon - a meghirdetett „keresztény-évad” egyik reprezentatív darabja lehet A hugenották is.
És a tavalyi A bahcsiszeráji szökőkút után hála legyen érte a magasságosnak egy másik klasszikus balett kerül vissza régi formájában a repertoárba. Köszönöm, hogy nem kellett elszenvednem a Giselle esetében azt, amit a Csajkovszkij balettekkel műveltek. Lehet nem volt tökéletes a ma délelőtti előadás, de szépek voltak a díszletek, nem volt semmitmondó a koreográfia és az új Hattyúktava és hasonló malőrök után ez számomra, aki igazán szereti a jó balett előadásokat is, áldás. Hála érte a döntéshozóknak. Köszönöm.
A trubadúr és az Ernani szegedi előadásai iránt nyilván elfogult. Én nem teszek Önre fogadásokat, csak megkérdezem: látta-e Szűcs Gábor Hunyadi Lászlóját és Mohácsi János Aidáját az Erkel Színházban (az előbbit legalább a televízióban)? Én végignéztem ezeket, háromszor, illetve négyszer! Aki ilyen „művészi” blöffökhöz, ilyen kultúrbóvlikhoz adja a nevét, tehetségét és tapasztalatát, akármilyen szép teljesítményt nyújtott is karmesterként, az írhatott az operarendezésről felőlem bármit a Színházban, mely folyóirat szakmai tekintélyére én évtizedek óta nem mernék hivatkozni.
Kedves Bölcsész, szabadjon javasolnom, hogy nézzen utána a jog, a szabadság és az etika jelentésének. Más-más oldalon, mert a három nem ugyanaz. Továbbá a szövegértelmezés gyakorlását is, az enyémnél szimplább anyagokon kezdve. Már a májusban folytatott vitánkban (Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? c. topic) sem jeleskedett ebben, amikor az én jelzőmet [„nem egészséges (valamilyen technikai hibát sejtető)”] a „beteges” jelzőre hamisította, aminek más az értelme. Vitában az ilyesmi: több a csalásnál.
Ismét jó ezt olvasni, köszönöm.
Nem látok szövegírót a felsorolásomban. És persze láttunk már énekest meg zeneszerzőt is vezényelni meg varnyút is karón ;-)
Szegény Wagner, ha ezt tudta volna, nem vesződik annyit az operaszövegeivel, meg a zenei írásaival.
Konkrétum nélkül: zeneszerző zenét szerez, karmester vezényel, rendező rendez, zenekar játszik, énekes énekel, kritikus kritkát ír, közönség tapsol (vagy nem tapsol vagy távol marad stb). Szerepcserék a fentiek között szerintem és többnyire nem szerencsések. Ja és a kommentelő kommentet ír. Azt, ami az ő véleménye.
Kedves Pristaldus, azt hogy érti, hogy nem tudta elénekelni? Leállt az előadás? Mind a kettő?
Kedves Pristaldus, azt hogy érti, hogy nem tudta elénekelni? Leállt az előadás? Mind a kettő?
Minden tiszteletem Pál Tamás karmester úrnak! De azért a 2018-as nyári Szegedi Szabadtéri Rigoletto enyhén szólva is igen-igen gyenge címszereplőjét azzal fényezni, és a védelmébe venni a produkció után, hogy az udvari bolodnnak nem árt fiatalnak lennie, hiszen bukfencezni, ugra-bugrálni is kell tudnia, ami talán igaz, talán nem, attól függően, hogy milyen a rendezés, elég átlátszó védekezésnek bizonyult! Vissza lehet keresni itt a momuson ezt a beírást! Neki igazán tudnia kellene, és tudja is, hogy a legelső kritérium, hogy az énekes el tudja-e énekelni azt a nehéz szerepet! Mint ebben az esetben bebizonyosodott, nem, nagyon nem tudta elénekelni!
Így van ez kedves bölcsész, a tudatlan, a félművelt írjon amit akar, a művész kussoljon. Pál Tamás külonben többeknek csípi a szemét, mert azon felül, hogy nagy karmester, még jól is ír. Évekkel ezelőtt a Színház-folyóiratban nagy cikke jelent meg éppen az operarendezésről. Lefogadom, hogy IVA egy sort sem ismer belőle.
Hogy is van ez, kedves IVA? Önnek - álnéven - joga van keményen megbírálni művészeket, produkciókat, de Pál Tamás nem teheti ugyanezt az ön produkciójával, azaz írásával? És hogy jön ide a felpofozás, megverettetés? Ez azért mégis több a soknál.
Régen örvendtem ennyire egy ember jelentkezésének.A lényeg,hogy megvagy :)
Kedves Nizajemon, köszönöm, nagyjából jól vagyok.
Kedves Héterő, Nizajemon és más Fórumozótársak!
Jólesik, hogy szerepelek a hiánylistán, nem tagadom. És teszek vallomást, azért is, mert én nem köszöntem el, és nem is határoztam el, hogy nem írok ide többé. De elmaradtam, kétségtelenül, és helyesebbnek vélem, ha azt magam magyarázom. (Még csak nem is offolva az Erkel Színház topicjában.) Nem fórumozótárs(ak) miatt hanyagoltam el a portált (ha mégis szerepet játszott ilyen motívum is, nem döntő mértékben), és senkit sem követve.
Egyszerűen elment a kedvem attól, hogy írjak ide, és ennek magam voltam az okozója.
A tavaly május 16-i szegedi Ernani-vendégjátékról írtam egy véleményt a főoldalra (kritikát, mindegy), kérésre. (http://www.momus.hu/article.php?artid=7146&cat=48&recid=7146) Írásomban elsősorban a rendezést kifogásoltam, a karmesteri munkát elismertem, a zenei teljesítményt sem marasztaltam el, kivéve a primadonna éneklésének minőségét. Pál Tamás karmester érdekes és szerteágazó tartalmú főoldali cikkben (http://www.momus.hu/article.php?artid=7148&cat=48&recid=7148) reagált rá, az előadás létrehozásában részes alkotóként is, aminek az volt a személyeskedésbe forduló konklúziója, hogy a recenzens „kommentelőként írhat, amit akar, a kritikaírásnak azonban etikai követelményei vannak”.
Noha az ellenkritikára kommentelőként reagálhattam, igyekeztem mégsem akármit és akárhogyan írni (a Hozzászólások a Momus írásaihoz című topic 6609 sz. hozzászólásában), természetesen a művészeti témát megillető udvariassággal, és – kerülendő a visszavágás-jelleget – valószínűleg nem természetesen magamba fojtva az őszinteségből hibádzó teljes véleményt. Most kiegészítem. Nem tartom etikai követelménynek a negatív vélemény elhallgatását vagy hazug módon ellenkező előjelűre fordítását, sem a művészre, sem a vendégeskedő színház rajongóira való tekintettel, fizető nézőként különösen nem. Nem tartom feltétlenül etikusnak, hogy valaki dicsérő kritikát mond, ír a saját tevékenységével is fémjelzett produkcióról. (Öntömjénezéshez bőven van szerencsénk az Operaház vezetőjének részéről, a tévedések, hibák beismerése és a közönség korrekt tájékoztatása helyett is.) A művészetéért tisztelt (és e fórumon többször hálásan dicsért) Pál Tamás ezzel a sommás véleményével a szememben azon művészek sorába lépett, akik negatív kritikáért felpofoztak, megverettek, letiltattak kritikusokat. De nem ezért a magánsérelemért tartom (bizony) etikátlannak a támadását. Többször mély részvétet viseltem iránta, amiért rossznál rosszabb rendezéseket – míg én annyiszor tűrök el a nézőtérről, ahányszor fizetek értük, ő – vállalt kötelességből kénytelen a próbákon is, a pulpitusról is végignézni mindahányszor. (Pl. a szegedi Ernanit, A trubadúrt, még inkább a pesti Hunyadi Lászlót, Aidát.) Hogy ebben tévedhetek, és ő ezt nem így éli meg, sőt ki is áll a produkcióért, nem befolyásolja a részvétemet. Aki viszont egy (számomra) rossz rendezést harcosan a védelmébe vesz, úgy ítélem meg, részese, felelős részese annak a folyamatnak, hogy sorra olyan rendezésekkel terhelik meg a darabokat és a nézőket, amelyekből hiányzik a rendezői szellem és árad a koncepcióként eladni kívánt üresség. Akkor is ez a véleményem, ha ez európai, esetleg világjelenség. Nem kevés őrület volt már a világ és a művészet történetében, amely sikerrel hódított.
Talán nem írnám le most ezeket a gondolataimat sokadszorra is, ha nem kapjuk ebben az évadban A Nyugat lánya kínos ostobaságokat és kellemetlen színészvezetést felvonultató, különben várva várt felújítását, vagy pl. azt az Erkel Színházban eddig idegen mérvű ripacskodást, amelyet A denevér év eleji előadásainak Adélja művelt jellemábrázolás címén (nem tudható, hogy rendezői vagy játékmesteri támogatással-e), vagy legutóbb A bolygó hollandi előadását a Müpában, amelytől azt reméltem, hogy végre, megszabadulva a darab operaházi és Müpa-beli rendezéseitől, kiváló koncertélményem lehet, ám ezt elrontotta az előbbi rendezés átmentett jelmezeinek és egy teljesen elrajzolt jellemének a – igen, a látványban is létezik ilyesmi – ripacsériája.
Szóval úgy érzem, sohasem volt nagyobb szükség a mostaninál arra, hogy lejegyezzük az őszinte véleményünket egy őrült világ őrült művészeti vadhajtásairól: a hatalom átadásáról a művészkedésnek; az igénytelenség, a műveletlenség, a gusztustalanság és az eredetiség hiányának tombolásáról a színpadi látványban. Nem mintha rendületlenül hinnék abban, hogy egy-két fórumbejegyzés, kritika vagy vita változtathat az elkeserítő tendencián. Sőt, még azt sem tartom valószínűtlennek, hogy egy ilyen fórum, portál tartalma egyik napról a másikra örökre eltűnhet a világhálóról (volt már erre precedens). Mégis, ha valaki egyszer rátalál, vagy elmentené az anyagát, szégyellném, hogy miközben ide jutott a színpadi művészet, nem akadt egyetlen hang sem, amely – az igaz művészek érdemeinek lelkes elismerése mellett – jelezte volna, hogy nemcsak vastaps és standing ovation kísérte a folyamatot, hanem fejcsóválás is.
Mégsem írtam ide. Nem írtam le beszámolómat a tavalyi PRIMAVERA négy másik előadásáról (köztük a csodálatos élményt is nyújtó debreceni Normáról), két Hófehérke és a 7 törpéről, A kékszakállú herceg vára két változatának estéiről, A bolygó hollandiról a Müpában (még júniusban), a Best of Ringről, a Bánk bán-koncertről, a végzős balettnövendékek kétszer is megnézett vizsgaelőadásáról, a harmadszor látott Billy Elliotról, az őszi Tenor3-ról (Müpa), a Carmina Buranáról az Erkelben, a Candide-ról (Bernstein, Müpa), A Nyugat lánya két szereposztásáról, a Metropolitan Aidájának felvételéről (Uránia), A denevérről, A bolygó hollandi-koncertről. Nem volt hozzá kedvem, valószínűleg azért, mert sérelmem elhallgatott lényege elmérgesedett bennem. Aztán eljött az az idő is, amikor úgy éreztem, hogy semmihez sem érdemes hozzászólnom, kár az időért. Bármilyen elhatározás (és ezért búcsú) nélkül. Hogy visszatér-e a kedvem, továbbra is őszintén szólva, nem tudom.
Az ő esetében minden bizonnyal kereset-kiegészítés állt a háttérben ;-)
Az opera válságával és annak vélt vagy valós okaival kapcsolatos beírására nem reagáltam, de ha már visszatért rá: meglátásom szerint az opera köszöni szépen, nincs válságban. Ahhoz képest, mekkora pénzeket emészt fel a műfaj infrastruktúrája és fenntartása és ahhoz képest, hogy sosem tud önfenntartó lenni, az opera él és virágzik, különösen több más zenei műfajhoz viszonyítva, amelyek pedig "olcsóbban" kihozhatók-előadhatók. A zenei előadóművészet és így a zeneirodalom bizonyos fachjai, mi tagadás, hosszabb-rövidebb ideje lefelé tartanak, nemcsak itthon. Nem így az opera (és a balett sem).
A rendezői színházzal-operajátszással kapcsolatban biztosan nem azonos a véleményünk, de e téren annyira megmerevedtek a "frontok" - most nem kettőnkről beszélek!- hogy nem mennék bele a részletekbe. Két mondatban: mint mindenben, e téren is a mértéken és a mértéktartáson van a hangsúly, persze kinek-kinek máshol húzódik a határ, amin belül elviseli netán kedveli az újszerű(bb) rendezéseket. Egy biztos: egy nagyjából "zárt végű" azaz behatárolt repertoárral rendelkező műfajban -mint az opera- időnként muszáj valami újat csinálni: az operajátszás nem olyan mint egy kép, amit megföstöttek, kiakasztják a falra vagy mint egy regény, amit megírtak, kiadták oszt'jónapot. (De még a regényeket is újrafordítják például.)
Ez igaz, többek között ezért írtam az ún. válságról, aminek az a megjelenési formája, hogy a közönség adott esetben nem megy el! De élni akkor is a szűkebb - és bővebb közönségből, tudniillik az adófizető állampolgárokból élnek! Mert a költségvetés is csak az adóforintokból jön össze!
És azt is voltam bátor leírni, hogy ez vonatkozik a színházakra, de ugyanígy felsorolhattam volna a könyvkiadást, múzeumokat, stb. Tehát azonos véleményen vagyunk, csak max a kifejezési forma volt más.
Tudtommal Fényes/Pompakedvelő E. Miklós baritonjátékos IS volt, ezért írt erre a hangszerre Haydn x db triót.
"Herceg Esterházy és hasonló mecénások" is laikusok voltak!!! Laikus mecénások, sok pénzzel. Ma az állam és/vagy tehetős cégek, magánszemélyek a mecénások és ők is laikusok. A laikus közönség pedig kisebb-nagyobb térítés (jegyvásárlás) formájában hozzájárul a művészet, a művészek eltartásához -de nem "a közönségből élnek"!- és ami fontosabb: elmegy/nem megy el az előadásra, tárlatra, elolvassa/nem olvassa el a könyvet stb. Lábával és pénztárcájával "szavaz". Talán nem mindig szavaz jól, de mint már írtam, a közönséget nem lehet leváltani. Hosszú távon "leváltja" a közönség önmagát=cserélődik+időről időre változik az ízlése.
Jól hangzik, de megvalósíthatatlan. Nem énekelhet minden előadáson Netrebko és Kaufmann vagy Damrau és Flórez. Nem ihat mindig mindenki 100.000 Ft-os bor(oka)t. És ami a legszomorúbb: nem tarthat mindenki milliókat kóstáló cicákat sem ;-)
Teringettét! Itt volt a nagy lehetőség, hát nem kihagytam?! ;-)
Maximálisan egyetértek Veled, Kedves Lujza! És egyúttal Cilikének is írom az alábbi sorokat! Mióta a herceg Esterházy és hasonló mecénások nem léteznek, és egy darabig nem is fognak, a hivatásos művészek (és bocsánat kevésbé művészek) a fizető közönségből élnek! Persze, lehet hivatkozni az állami támogatásra, költségvetés, szubvenció, tao, stb - minden az állampolgárok adóforintjaiból ered. Mi pedig - eléggé el nem ítélhető módon - szeretünk is kapni valamit a pénzünkért, lehetőleg normális színpadképpel, jelmezekkel és ÉNEKESEKKEL kistafírozott előadásokat. Ha pedig nem tetszik valami, ezt szóvá is tehetjük, elmondhatjuk véleményünket. Anno az énekeseket a közönség emelte piedesztálra, ma önmagukat emelik oda egyesek, Több alázat kellene elsősorban a szerzők és a darabok iránt, azután pedig a közönség iránt.
Egyébként évek óta az opera, mint műfaj válságáról panaszkodik mindenki! Nem az opera van válságban, hanem az a "rendezői szinháznak" elnevezett rémség taszítja bele, ahol a rendezőnek nevezett egyének saját elképzeléseiket, fantazmagóriáikat rendezik bele az operába, ahelyett, hogy a benne megfogalmazott mondanivalót hoznák ki belőe! (tisztelet a kivételeknek)
Ez egyébként a szinházi előadások nagy részére is igaz, de ez ugye egy zenei fórum.
A kannásbor-hasonlat arra vonatkozott, hogy az előadó színvonalat nem szabad lejjebb adni.
A helyedben látogatnék macskás fórumokat, fantasztikus cicás videók vannak!
9600, Nagy Testvér:)
Egyetértek, magam is többször írtam kb. ugyanezt. De miért "sajnos"?? Mindig így volt.
Nem értek se a focihoz se a borokhoz..és a macskákhoz sem. Még laikus szinten sem. Nem is regisztráltam focis, boros vagy macskás fórumon. Ellenben elég gyakran járok színházba, moziba, zenei programokra. Je suis Charlie a közönség. Laikus közönség.
Kedves Cilike, a hozzá nem értő, okoskodó, elfogult, amatőr laikusok nevében bátorkodom megjegyezni, hogy nem találom a felíratot sehol, hogy regisztrálni a fórumokra csak zeneművészeti diplomával lehet!
Sajnos jelenleg a hivatásosok belőlünk, a fent nevezettekből élnek, és még sajnálatosabb módon olykor véleményünk is szokott lenni a hivatásosokról, és ráadásul képesek vagyunk kifecsegni is azt. Az emlegetett szint pedig egy olyan piedesztál, amit ki-ki maga készít magának, hogy aztán könnyen lepotyoghasson róla.
Kedves Héterő! Egyformán gondoljuk mindketten, amit Te és én más-más nézőpontból, ide leírtunk. Örömmel látom, hogy Cilike és Momo azért olvas bennünket, Álmodó is talán bejelentkezik majd...
A tablettás, meg kannás bort is laikusoknak csinálják.
Színházat, zenét, mozit, előadóművészetet laikusoknak csinálják. A közönség döntő többsége laikus. A közönséget nem lehet leváltani. A színházakba stb. ők mennek el/ők maradnak távol.
A Nagy Kis Testvér(ek) figyel(nek). Ha Orwell élne, forogna a sírjában.(utóbbi plágium G.Fordtól).
Az eltűntek mind olvassák a Momust.Az Operaház nagyon ,nagyon sok tagja olvassa a Momust.A laikusság pedig nem biztos,hogy megállja a helyét,mert egy két laikus bizony többet konyít pl az opera műfajához,mint a 2o éve szakmabeli.No ez egyes szakmabeleiknek lehet fájdalmas pont.Ez és a politikai (burkolt) okok vezettek oda,ahol most vagyunk a Momus társadalmában.Szélsőséges elemek mindig voltak és mindig lesznek,mint ahogy mindenkinek van kedvence,aki viszont másnak nem az.Aztán azok hirdetnek tolranciát,akik a legkevésbé azok.A leggyávabbak pedig más nicknéven osztják az észt,pedig az első mondatból kiderül ki is van mögötte.A jővő,miként lesz az nem látható.Egy tény szinte mindenki tudja ki kicsoda.
Na jó, most törlöm az eddigieket. Tévedés volt. Bocs.
:-)
No problem :))))
A memóriám viszont jó,így emlékszem miként romboltad 8-10 évvel ezelőtt ezt a virtuális közösséget.
Nem kell vitatkozni senkivel, de azért vannak dolgok, amiket egy laikus is meghallhat. Egyszer egy koncerttel kapcsolatban mondta a zongoratanárnőm, hogy megjegyezték neki laikus ismerősei, hogy nem értik xy miért püffölte úgy a zongorát miközben Chopint játszott, hát Chopin zenéje ennél kifinomultabb, árnyaltabb és akkor azt mondta nekem a zongoratanárnőm - jó régen volt és én attól még, hogy tanultam zenét laikus vagyok -, hogy miért ne lehetne igaza egy laikusnak is, miért ne vehetne észre dolgokat és igazat adot nekik, mert tényleg püffölte a zongorát az illető művész.
Kedves Cilike! Személy szerint örülök, hogy -ha csak mint írod kivételesen is- de ismét megjelentél. Emlékeim szerint számos ponton igenis voltak közös felületeink. Mindig érdekeltek a szakmai beírásaid. És te legalább nem rám mutogatva távoztál innen mint -most már tudom a lentebb írtakból- az a kollégád, aki engem (!) nevezett meg távozása okaként, ami azon túl, hogy -enyhén fogalmazok- nem volt túl elegáns, valótlan is volt továbbá miként nagyrabecsült fórumtársunk fogalmazott, "a törlés az érvtelenség legfőbb bizonyítéka."..és egyfajta gyengeség jele is, teszem hozzá én.
Azonban az internet kegyetlen. Elég egy kattintás a nickedre és előjönnek a távozásodat megelőző beírásaid. Csak az utolsó hetekbe kukkantottam bele = 2017 vége-2018 eleje. Nem volt ott-akkor szó sem közeledő választásról sem "itt túlnyomó többségben ellenzéki érzelmű beírókról". Ellenben leteremtettél erősen és nem nagyon szépen összeszólalkoztál egy szerintem igen jószándékú és tiszta szívű fórumtárssal, tettél neki és rá néhány ...khm... megjegyzést, amit egy másik fórumtárs szóvá is tett neked (ld. Erkel/8710), mire te örökre? búcsút intettél. Ennyi volt, nem több, nem kevesebb. Mint látom, a Jancsi és Juliska kapcsán megbántott megszólított fórumtárs is úgyszólván eltünt a fórumról. Talán ő is az "ellenzéki hangulat" miatt? Netán énmiattam? Mindezt csupán a tárgyilagosság kedvéért idéztem föl és vissza. A magam részéről visszavárlak! Üdv. ED
Most az egyszer kivételesen megszegem a némasági fogadalmamat, mert nem hagyom szó nélkül ezt a valótlan állítást. Soha, senki nem mondta, hogy ne írjak a Momusre. Én kínosan ügyeltem arra, hogy -mivel a szólisták is tudják, kit rejt a nicknevem -soha, senkiről rosszat ne írjak. Amiért elmentem erről a fórumról, annak elsősorban az volt az oka, hogy közeledett a válaszás és itt túlnyomó többségben ellenzéki érzelmű beírók vannak. Nincs szükségem az állandó konfrontációra. Mérhetetlenül elromlott a hangulat és a hangnem itt is. Elolvasom, hogy látják az előadásokat, de nem írok. Ezentúl SE fogok. De ez a SAJÁT döntésem és tudtommal kollégáim is így vannak ezzel. Van egy szint, ahol az ember már nem vitatkozik laikusokkal, amatőrökkel, hozzá nem értőkkel,elfogultakkal, okoskodókkal. További jó szórakozást.
Csoda, ha így lenne, kedves Búbánat?
Ha egy államilag támogatott, magát kulturálisnak hirdető fórum beírásainak jelentős része abból áll, hogy forduljon föl a demokratikusan megválasztott kormányzat, takarodjék az Operaház főigazgatója, te mit tennél az ő helyükben? Elfelejtenéd, hogy vannak esetleg néhányan (...?) az országban, akik bizalmat szavaztak a mai politikai kurzusnak? Várakoznál örömmel, hátha a "szemkilövető szélsőbal" és "vérnáci szélsőjobb" elképzelt rémkormányzata során jobb operaelőadások születnek? Vagy olvassuk itt még évekig az alattomos, minden lehetőséget kihasználó politikai csúsztatásokat?
Nem öröm annak, aki ezt a lapot a zenéért, a művészetért olvassa, ha szeretett momusunk - eddigi stabil múltja és ma még kedvelt jelene után - a jövőben a nagy bemásolók és politikai ellenzékiességükkel nap-mint-nap fennen hivalkodó, a kultúrát ocsmány trükközéssel politizálásba fojtó (netán jól megfizetett) provokátorok szócsövévé válna.
Fotók a Sába királynő koncertszerű előadásáról a Müpában
/Forrás: az Operaház Facebook oldala/
Semmilyen "háború" nem tombolt a lelépésük idején.
IVA remélem jól van,ő akkor sem ment el,amikor Momo elég aljas módon piszkálta,közepes memóriával lehet emlékezni,ha volt közösségromboló attitűd,akkor az az úr köldöknéző nagyképű lekezelő stílusa volt.
