Kb leírtad a valóságot.
Mindenki(?) tudja, hogy Cilike, Álmodó és Momo az Operaház művészi állományához tartoznak - e login neveken éveken át "fórumoztak". Sosem titkolták munkahelyüket (el-el ejtettek ilyen értelmű "kiszólásokat") Mintha az utolsó bejegyzéseikben utaltak volna arra, hogy az Opera vezetése és/vagy közvetlen kollégáik finoman értésükre adták, hogy nem szerencsés ha "kibeszélik" a HÁZ-at., ezért "önszántukból" visszavonulnak... Ha ebben tévednék, hamut szórok a fejemre...
Azt ,hogy ki ,miért tűnik el számos ok magyarázhatja.van ,aki megmondta van aki más nick néven reagál,van akinek nem tetszik itt sok ember.Van akinek nincs éppen mondanivalója.Én pl -bár sokan örülnének még nem tűntem el.Viszont a facebook számos opera témájú topicjában sem regisztrálva nem vagyok,sőt be sem lépek első sorban az ott tevékenykedő személyek miatt illetve nem kedvelem ,hogy meghatározzák mit lehet és mit nem egy topicban.Nekem is van saját topicom,de elvből sem bejegyzést ,sem személyt 2 kivételével nem töröltem,bár szerepelnek nem kívánatos elemek.De a törlés az érvtelenség legfőbb bizonyítéka.
Személyeskedő támadásokra nem szoktam reagálni, többen tanúsíthatják - ez a módszerem be is szokott válni!- magam sosem indítok más ellen ilyen támadásokat. Csakis a te kedvedért és mert régóta és kitartó rajongással vadászol rám itt és anno Fidelion (nem fogsz levadászni) kivételt teszek: ha netán úgy gondolod, hogy a felsoroltak miattam nincsenek most a fórumon, akkor 1) tévedsz 2) honnan tudod, hogy nincsenek itt más név alatt? Minimum egy (1) fórumtársról in concreto tudható, hogy itt van más néven 3) egy másik 100% hogy nem miattam nincs itt elég jóban voltunk privátban, de ez nem tartozik rád 4) egy harmadik nyár óta ismeretlen okból vált köddé 5) egy negyedik mással kapott össze és lépett le 6) egyvalaki elég alantas módon valóban engem nevezett meg távozása okának, őt minősíti 7) köszönöm, hogy ilyen sokra tartasz = hogy ilyen sok törzstag énmiattam ment (volna) el vagy ír be más néven. Szerencsére (vagy sajnos?) nem ez a helyzet, legfeljebb hagymázas álmaidban. Fordulj kezelőorvosodhoz, gyógyszerészedhez! Üdv. ED
PS Felőlem magadat is írd a listádra..továbbá komolyzenei és más beírásaim -mint mindenki másé- vita tárgyát képezhetik és képezik, attól fórum a fórum. Komolyzenei beírásaim: vannak, zömmel azok vagy rokon témák. Plusz Játék és Kimernya: eléggé aktívnak mondható a szereplésem, ha ez netán nincs is ínyedre. Nem is igénylem. Lingvisztikában tényleg jó vagy. Ott te vagy a kokas.
Soros hozzászólásaidat nem mindenki tartja szellemesnek.
Sokkal szívesebben olvasnék komolyzenei magazinba illő beírásokat.
Sokan hónapok óta hallgatnak:
Cilike (5247 hozzászólás)
Erkel Színház • 8712 2018-01-10 11:11:53
álmodó (5583 hozzászólás)
Erkel Színház • 9170 2018-04-04 15:25:51
Momo (6629 hozzászólás)
Olvasói levelek • 1126520 18-04-21 17:09:11
parampampoli (6516 hozzászólás)
Élő közvetítések • 7348 2018-08-17 20:09:34
IVA (8809 hozzászólás)
A nap képe • 2089 2018-09-09 00:02:22
Biztosan másnak is hiányoznak érdekes, értelmes, hozzáértő gondolataik.
Nem volt jó csere... És a szomorú lista - sajnos - bővülni fog.
Az alkotmány (magassága) nem sok mindenkinek zavar(t) be ;-)
Gáspár. Menyhért, Boldizsár. De ő László
Érdekes volt megfigyelni, hogy az énekesek és az első sor közé középen egy "spanyolfal"-féle került; láthattuk, ahogyan az első és a második rész kezdete előtt, a baloldalról érkezik a nézőtérre a súgó hölgy, és oda a fal mögé vonul át kezében a szükséges kottával. Tudtommal, az alkotmány magassága nem zavart be azoknak sem, akik az első sorokban foglaltak helyet... (de elég csúf, fekete színben "pompázott"...)
Lényegesebben jobb előadás volt, mint a Boccanegra. Kellemes szórakozás, szépen szólt a zenekar, jó volt a kórus, Palerdi András nem igazán tudott súlyt és jelentőséget adni szerepének, basszusa igencsak gyengén szólt, a mélyebb részeken el is veszeett a zenekari hangzásban, Zavaros Eszter sem tetszett, nem volt kidolgozott az éneklése. Összeségében azonban tényleg sokat ért, finomodott a zenei megvalósítás. Gáspár Boldizsár nem minden részletet formált meg szépen, de elismerésre méltó, élvezetes alakítást hallhattunk tőle. Bakonyi Anikó alakítása volt szerintem a legkidolgozotabb, Gál Erika alakítása a címszerepben árnyaltabb volt, mint a bemutató idején. Kelemen Zoltán hozta a szokásos formáját. Fényévekkel voltunk a Boccanegra üres ledarálásától szerencsére itt nemcsak felmondták a kottát.
Nem, ezúttal a zenekar előtt énekeltek, olykor körbesétáltak, hátulra is eljutva a játékban. És a fényeffektusok is domináltak az előadás alatt az érzelmi, kitörő csúcspontokon.
Ismét hátulra rakták a szólistákat? Szerintem nem (lett volna) jó ötlet...
Goldmark Károly nagyszabású színpadi alkotását, a Sába királynője-operát ezúttal koncertszerű formában láthattuk tegnap este a Müpában.
A jeles magyar komponista munkásságának csúcspontja ez a romantikus dalműve, ami a francia nagyopera jó hagyományait követi, rendkívül látványos, hatásos alkotás, bár mint az opera felújításakor érzékeltük, hagyományos, ünnepélyes légkörét nagy színpadon lehet igazán megteremteni. Mégis, tegnap újra azt tapasztaltam meg, ha remek a zenei tolmácsolás, jók az énekesek, igényes, nívós produkció, úgy korlátozott színpadi kiállítással is hatni tud rám: a szereplők ugyan operai jelmezben jönnek ki, ez persze segít, hogy könnyebben azonosuljak velük és a szituációval, de legalább ilyen meghatározó például ebben az ókori, keleti birodalomban játszódó egzotikus témájú történet megzenésítésének zeneszövése, koloritja, kisugárzása - így akkor a darab szépsége, drámája még valami katarzisféle-érzést is ki tud belőlem váltani. Márpedig Goldmark Sábája ilyen értékekkel bíró remekmű - ami koncertszerű változatban is megmutatja erényeit.
A megbetegedett Kovács János karmester helyett Szennai Kálmán kiváló hozzáértése, dirigensi képessége biztosította Goldmark pompás muzsikájának hatásos közvetítését. Az opera ragyogó színgazdagságát kell mindenekelőtt kiemelnem. A kiváló énekes-gárda mellett a kitűnő zenekari tolmácsolás, az olykor szinte áradásszerű zene („Számum-jelenet”, „Anathema jelenet”…), a keleties kolorit-hangzás a hangszerelésben is, érzelmes, egzotikus elemek, mindez együtt hozzájárult ezen estén az előadás magasztos légkörének megteremtéséhez.
Énekművészeink egymást múlták felül szólamaikban, de a színpadszerű szerepmegformálással is igyekeztek többletet nyújtani. Bakonyi Anikó Szulamitja szopránja magasabb regiszterének nem ugyan domináló, de mégis átható, szépen csengő orgánumával tündökölt, ezzel a megformálással könnyen megnyerhette a szíveket….; a címszereplő ugyancsak nagyigényű szoprán szólamát Gál Erika drámai alakításában – inkább a heves kitörésekben volt stilszerű - élvezhettük; a szerelmes, a testében-lelkében gyötrődő Asszád rendkívül igényes énekjeleneteiben László Boldizsár erőteljes tiszta csengésű tenorjával hívta fel magára a figyelmet; Salamon királyként a nemes énekstílus és a megnyerő játék egységét kihangsúlyozó, a szép énekhang mellé a bölcs-töprengő-ítélkező karaktert hitelesen megjelenítő Kelemen Zoltán méltóságot sugárzó alakításával is lenyűgözött. Palerdi András nemes főpapja és Zavaros Eszter finom, kedvesen formált Astarothja is remekbe formált alakítások voltak. Baal-Hanaan szerepében a szép orgánumú Rezsnyák Róbert, a Templomfelügyelőként pedig Cserhalmi Ferenc egészítette ki az együttest. Az Operaház énekkarának a hatalmas tömbökben való igényes megszólalásairól csak felsőfokon szólhatok!
A teljes zenekari-, énekkari- szólista-apparátus mind együtt járultak hozzá Goldmark nagyszabású zenedrámájának hatalmas közönségsikeréhez!
Megállapításom szerint, a három évvel ezelőtti bemutatóhoz képest az ének-zenei megvalósítás tekintetében sokat gazdagodott Goldmark e ritkán színre kerülő operája. Bár most csak kevéske részünk volt a cselekmény csábítóan látványos színpadi külsőségeihez, de ez a Sába királynője-előadás ebben a koncertszerű elhangzásban is - a remek zenekari és énekes teljesítményeket hallgatva -, akár új híveket szerezhet a műfajnak, így a romantikus operának is.
Jelentős, kimunkált, drámai erejű produkció zenei élményével távozhattunk ezúttal is a Nemzeti Hangversenyteremből – ezen a héten a Müpában „vendégeskedő” operatársulat repertoárjából elővett A bolygó hollandi, a Simon Boccanegra operaelőadásokat harmadikként megkoronázó Goldmark-dalműnek tapsolhattunk.
Remélem, a jövőben is még sok, ehhez hasonló színvonalú, szép (koncert)operaelőadások befogadásának lesz helyszíne a Művészetek Palotája, ahová érdemes lesz ellátogatnunk!
Nagy szerencsémnek tartom, hogy el tudtam csípni az idei 4 előadásból álló Nabucco sorozat utolsó előadását. A színvonal ugyan elég vegyes felvágottra sikerült, és a teljesítmények között nem hogy nagy, hanem óriási különbségek voltak, de mégis igen pozitívnak könyvelhető el a végeredmény, amiben oroszlán része van a címszereplő Alexandru Agachénak.
Itt van egy óriás énekes, aki szép csöndben, minden feltűnést és reklámot mellőzve, (vagy csak őt mellőzik a reklámok???) olyat énekel és alakít, amitől megremegnek a falak, kicsordulnak a könnyek, és a darab végén észt veszve tombol a közönség. Ez a kivételesen gyönyörű és gazdag hang nem mindennapi egyéniséggel és erős karizmával társulva olyat mutat, amit szinte el se hiszünk! Tud még ma valaki így énekelni?
Sajnos partnerekben hiány mutatkozott, ami nem Agache hatalmas művészete miatt tűnt fel elsősorban. Az Abigélt éneklő Rálik Szilvia minden tekintetben kevés, úgy hangban, mint kifejezésben. A ma már nem egészen intakt hang túlságosan világos, vékony és éles, játékban körülbelül Huszka Jenő operettjeinek habos-babos megformálóira emlékeztetve, ami ebben az operában idegenül, és meglehetősen komikusan hat!
Nem így Gál Erika, a mezzó szerintem fénykorát éli, de ez a szerep nem főszerep, keveset énekel, igaz, akkor jelen van, és gyönyörködünk a szép matériában. Palerdi Andrással semmi baj nem lenne, ha vigyázna a hangjára! A szerep nem tűnik kidolgozottnak, inkább olyan félig-meddig munka, pedig a hangja neki is szép.
Nos igen, a tenorista megint csak komédia ebben a darabban, úgy kinézetben, mozgásban, mint hangban, de annyira, hogy az ember nem érti, mit keres ebben az egyáltalán nem neki való szerepben!
Jobbulást Kovács maestrónak! 5-én nagyszerű Denevért dirigált, a legjobbat, amit a MÁO-ban eddig hallottam. Még a játékban is résztvett (Froschsal évődött). És minden szereplő a tőle telhető legjobbat nyújtotta - alighanem a maestro hatására.
Ez nem annyira rossz csere - ha jól emlékszem Szennai dirigálta a bemutató idején is a darabot. Szerencsér nem Kocsár vett át ezt is.
Kovács János karmester egészségi állapota miatt lemondta a Müpában holnap este bemutatásra kerülő Sába királynője előadást. Szennai Kálmán fog vezényelni.
Búbánat elegáns, visszafogott beszámolója alapján aligha...és ezt a produkciót még csak megrendezni sem kellett. Az Erkelben futó Boccanegra-rendezés meg olyan, amilyen (ld. 8825).
Abban egyet érthetünk, hogy nem az énekesek híbásak a Boccanegra malőrben! Miért kérnek fel újra, és újra egy olyan énekest, akiről előre borítékolható, hogy úgyis le fog mondani! Minek hívnak meg olyanokat, akikben már csalódtak, lásd Gazale egy korábbi Nabuccóban, Szabó Bálint Kékszakállúként az Operaházban! Miért tették a Boccanegrát egy nappal a Nabucco előadás elé, ha van egy Agachénk, aki nem csak a legjobb Nabucco, hanem a legjobb Boccanegra is, és nem kérdés, hogy neki kellett volna énekelni! Mindig kapkodás van, fejetlenség, szakmaiatlanság, utána meg az igazolások kiállítása, hogy az úgy volt jó, ahogy volt! Hát, nem!
Igen, kedves Dantes, "kimagasló szereposztással, karmesterrel, rendezővel..." Ez így igaz. Nos, ez egy ilyen előadás volt?
Sajnos van mára egy felesleges jegyem a Nabuccora, ha érdekel valakit várom üzenetét.
Ez igaz, de ennek az ellenkezője is igaz. Vannak operák, amiket szerintem és nemcsak szerintem akkor érdemes játszani, ha minden (fő)szereplő első osztályú alakítást nyújt. Magyarul: nincs rá tömeges igény, nem tódul rá a közönség, de kimagasló szereposztással, karmesterrel, rendezővel nagyot lehet vele dobni. Ilyen darab lehet a Boccanegra is.
Érdemes bemásolnom Abody Béla 1960-as Boccanegra-kritikájának a lenti hozzászólások alapján ide passzoló, aktuális sorait:
"A Simone Boccanegra szólamai nem állítják nehéz feladat elé a művészt, ha beéri az átlagos, a jó közepes teljesítménnyel. A határhangok nem különösebben veszedelmesek, a ritmikai képletek sokszor a korábbi Verdi-szabványt követik. Mindenki, még a kisebb ütemszámmal gazdálkodó szereplő is legalább egyszer bemutatkozhat, alkalma van rá, hogy pusztán a közvetítendő zenei anyag önsúlyával, a beállítással emlékezetessé tegye magát.
Bezzeg, ha nem éri be ennyivel! Az igazán maradandó alakításhoz legalábbis társszerzővé kell hogy emelkedjék...Nehéz ügy mindenképpen, ha megfejtést keres a művész ...s nemcsak énekelni óhajt torkaszakadtából..." Idézet vége.
Legutóbbi Boccanegrám tavaly februárban (ld. 8825 sz. beírást) szintén elég viszontagságos volt, sok cserebere után alakult ki a fellépő, több szerepben nemzetközi gárda. Rost Andrea akkor is lemondta Ameliát. Miksch Adrienn ártatlan: be kellett ugrania, beugrott, mentett.
Néhány gondolat a Müpa tegnap esti Verdi Simon Boccanegra című operájának koncertszerűen elhangzott előadásáról.
Teljes mértékben egyetértek Kelemen Zoltán Paolo Albiani-alakításáról az előzőkben írtakkal. Hozzáteszem: a legjobban „kiművelt", a legnagyobb és legtechnikásabb énekhang volt az övé ezen az estén a fellépett énekszólista-művészek között. Nem először hallottam és láttam Kelement ebben az intrikus-szerepében, de azt is tudni kell róla, hogy az opera címszerepét, Boccanegrát ugyanilyan zseniálisan formálta meg, amikor 2013-ban a Szegedi Nemzeti Színház játszotta ezt a darabot. Erről ő maga így írt a Művészblogjában, itt a fórumon:
„Ha csak egyetlen Verdi-szerepet mondhatnék kedvencnek, hosszas vívódás után a Simon Boccanegra címszerepét mondanám. Persze mindegyik Verdi-szerepemet szeretem, de Boccanegra valahogy különösen a szívemhez nőtt. Először is a bariton szerepek többnyire intrikus, negatív, de legalábbis ambivalens figurák, Boccanegra ezzel szemben végig pozitív, ugyanakkor sokrétű szerep, a darab elején kalóz, majd államférfi, gyötrődő apa. És másfél felvonással azután, hogy megmérgezték, valósággal megdicsőülve hal meg szerettei körében. A szegedi előadás az átdolgozott változat milánói ősbemutatóján alapult, vagyis azok a díszletek és jelmezek lettek rekonstruálva, és nagyjából a színpadi mozgások is hasonlóak voltak, mint Verdi idejében. Ezt a produkciót is előadtuk az Erkelben a Primaverán, ott is nagy sikerünk volt vele, bár ami a színrevitelt illeti, a kritikai fogadtatás eléggé vegyes volt, de én minden előadást nagyon élveztem.”
Úgyhogy az előadás hallgatása közben, amikor Kelemen Zoltán énekelt (és nemcsak énekelt, de színészileg is kitűnően megformálta a szerepét), végig az járt a fejemben, de jó lett volna őt az opera címszerepében is (újra)hallani az olasz vendégbariton helyett!...- hiszen mindkét szerepben perfekt „otthon van”; milyen kár, hogy nem lehet egyszerre két szerepben a színen!... (Nagyon kíváncsian várom január 13-án A Sába királynője Salamon király szerepében is, ugyanitt a Müpa Hangversenytermében, amit nemrég Amerikában hatalmas sikerrel alakított az Operaház New York-i turnéja során.)
Ami Miksch Adriennt illeti: ő már énekelte pár éve Szegeden Améliát, így Rost Andrea visszalépése miatt örülnünk kell, hogy egyáltalán elvállalta a fellépést. (Lukács Gyöngyi és Rálik Szilvia is alakította egykor a szerepet, de szerintem, a 2011-es bemutatkozásuk óta eltelt hosszú időre való tekintettel ez már szóba sem kerülhetett velük…) Egyébként voltak neki szép pillanatai, de a kissé visszafogott, csak a biztonságra való, korrekt törekvés kevés ahhoz, hogy ebből egy nagy ívű, lírai szépségek minden árnyalatát és színét felragyogtató szerepfelépítés és hangimegszólalás kerekedjék ki. Miksch Adriennt a különben nemes, szép, bensőséges énekhangja talán nem is Verdi-hősnő(k) megformálására predesztinálja. (Pedig Luisa Millert is énekelte már, és e szerepében is voltak megkapó pillanatai..)
Hogy milyen lehetett/volt Miksch Adrienn Amelia szerepében a 2013-as, szegedi Simon Boccanegra előadásban való bemutatkozásakor, viszonyítva a tegnapi előadásához, idézek két korabeli előadás-kritikából:
„Az este legnagyobb tapsát az Ameliát alakító Miksch Adrienn kapta, teljesen megérdemelten. Amelia nagy szerep, de Miksch Adrienn egyenesen főszerepet csinált belőle. A magabiztos és árnyalt vokális produkció mellett külön ki szeretném emelni színészi teljesítményét. Mindig pontosan tudja, miről énekel, minden mondatának értelmet ad, nem csak a hangjával, de a gesztusaival és a mimikájával is. Boccanegrával énekelt duettje az előadás egyik csúcspontja volt. Attraktív megjelenésével pedig nagyszerűen olvadt bele a festői háttérbe.” (Csák Balázs – operaportal.hu) - 2013. évi Armel Operaverseny - Szegedi Nemzeti Színház
„Amelia Grimaldi szerepében Miksch Adrienn főleg a lírai dallamvonulatokban mutatta meg tehetségét, így például varázslatosan szép volt a Béke-ária zárótaktusaiban az együttes fölé emelkedő széles melódiaboltozat éterien tiszta megformálása....” (Vétek Gábor – Opera-Vilag.net) - 2013. évi Armel Operaverseny - Szegedi Nemzeti Színház
Attól a Brickner Szabolcstól – aki Mikschhez hasonlóan végig kottából énekelt -, aki Verdi Traviatájában vagy Massenet Wertherében ideális énekhang volt és nagyszerű alakítást nyújtott szerepeiben a színpadon, szerintem távol áll most Gabriele Adorno megformálása, ami különben is inkább spinto tenoroknak való szerep. És bizony lírai tenorja olykor küszködött, nem győzte/nem bírta makulátlan hanggal kiénekelni azokat a kényelmetlen, hangtartománybeli magasságokat, amelyeket Verdi előírt a szólamhoz.
A tegnap esti előadás vendégművészeitől, az olasz Alberto Gazaletól (Simon Boccanegra) és Szabó Bálinttól (Fiesco) – már csak a hírnevük miatt is, többet vártam. Középszerű hangok, súlytalanok, Szabó Bálint külsejében igyekezett valami méltóságot, vagy elkeseredettséget belevinni a karakterbe, de Gazale próbált teátrális gesztusokkal is élni az éneklése alatt, azonban ez inkább mintha „ripacskodásnak”, magamutogatásnak hatott és nem adta vissza a karakter igazi, mély jellemrajzát; érdekes, amikor először megpillantottam a színpadon Boccanegraként előjönni, mintha Cappuccillire emlékeztetetett volna, még a hang orgánuma és frazeálása is... de hát hol van ő a nagy bariton-legendához képest?!
Mindazonáltal a fellépett művészek ebből a koncertszerű előadásból kihozták azt a minimálisan kötelezőt, ami miatt mégis Verdi e nagyszerű dalművének ilyen interpretálása - dacára minden visszásságának – mindenekelőtt Kelemen Zoltán ragyogó Albianijának köszönhetően és alakítása emlékével a szívemben, meg az Opera Énekkarának újból szívet-lelket gyönyörködtető produkciójára visszagondolva - mégiscsak jó szívvel teszem el az emlékeim közé ezt a produkciót is.
A Magyar Állami Operaház Énekkarát és Zenekarát Kocsár Balázs vezényelte
2019. január 10. MÜPA, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Sajnos - vagy ki tudja, lehet, hogy Istennek hála - vannak operák, melyekben egy szereplő, egy HANG dominál! Képzeljünk el, vagy inkább ne, egy Toscát, egy Carment, vagy egy Don Carlost megfelelő kvalitású megtestesítő nélkül! Ezeket a darabokat jobb lenne nem műsorra tűzni, nem pedig a gyenge előadásokkal a nézőket kiábrándítani! És akkor mindjárt nem kellene az opera, mint műfaj válságáról panaszkodni.
A stílus maga az ember.Nem kell nagy szakértőnek lenni ahhoz,hogy az ember rájöjjön ki van a nick nevek mögött!Ezért is veszélyes más néven írni.Én biztos nem fogok,mert nem tisztességes.De ez már évek óta téma.Csak mióta kissé csökkent a fórumozók száma jobban kitűnik..
Ha nem tetsző törölhető!Megszoktam!
Aztán mitől ne lett volna "rendkívül jellegtelen" a Boccanegra a Műpában, amikor a címszereplő is egy jellegtelen, fakó kis hang?
Mikschre kössenek mikroportot, ha hallani akarják, de Brickner se Verdi hang, nincs is tudatában az olasz éneklési stílusnak! Szabó Bálint külföldön comprimario szerepeket énekel, szégyellje magát, aki egy ilyen énekest invitál hozzánk az egyik legnagyobb basszus szerepre!
Meg az is gyomorfelforgató, amit Rost Andrea csinál hosszú évek óta a lemondásaival!
Május 20-ára a Messa di Gloriát és a Lidérceket hirdetik, de a részletes műsorban a két Puccini-mű között a (komplett) Giselle is olvasható. Csizma Balettcipő az asztalra hogy kerül?
És tegnap hallhattunk egy rendkívül jellegtelen Boccanegra előadást a Müpa-ban. Egyedül Kelemen Zoltán bizonyult Verdi zenéjének szakavatott ismerőjének, illetve egyedül az ő alakítása volt árnyalt és szépen végig gondolt. A többiek felmondták a kottát. Miksch Adriann nem értem mit keresett Améliaként a színpadon, hiszen nem az ő hangjára találták ki a szólamot. Aki meg támadja Agachét, hogy ő is fortissimo és árnyalatok nélkül, kifejezéstelenül énekel, annak remélem tetszett a tegnapi címszereplő, aki teljesen egysíkúan és szürkémn énekelt. A zenekar is középunalmasan játszott. A második részre nem is volt kedvem beülni.
Ez már hagyomány.
És Rost Andrea lemondta a ma esti előadást - így ezúttal sem hallhattom Amélia Grimaldi szerepében.
Bizony, nem volt tele a Müpa nézőtere, voltak foghíjak, de azért sokan voltunk, még a második emeleten is ültek, kivéve azon részt, ahová az orgonakarzattól balra a férfikar egy része vonult fel a harmadik felvonás elején. Hozzáteszem, hogy a Hollandi-előadás benne foglaltatik a Budapesti Operabarátok Egyesülete tagjainak nyújtott kedvezményes bérleti konstrukcióban; tehát Wagner ide, Wagner oda -, nem csak fanatikus Wagner-hívők élvezhették ezt a szép operaprodukciót...
Nem néztem meg előzetesen, tele lesz/volt-e MüPa ezen a Hollandi-előadáson, de azt látom és figyelemreméltónak gondolom, hogy a nem kifejezetten "tömegcikk" Sába királynője- és Simon Boccanegra-előadásokra gyakorlatilag telt ház van. Ugyanezek a produkciók az anyaszínházban aligha töltenék meg a nézőteret. Vajon MüPa baráti áraiban vagy jobb közönségszervezésében kereshető a magyarázat? Pedig ezek a darabok látványosak, nagy tömeget mozgatnak azaz koncertáns formában látszólag kevésbé tűnnek vonzónak...és mégis.
A tegnapi Bolygó hollandi koncertszerű előadás a Müpában ének-zeneileg igen jól sikerült. Kálmándy Mihály a címszerepben remekelt. Sümegi Eszter mint Senta - akinek közeli, jubileumi koncertjét (25 év) már nagyon várom - ugyancsak kitett magáért; énekhangja ma is olyan szépen cseng és olyan magas hőfokon énekel, mint ahogyan két és fél évtizedes művészi pályáján tőle már annyiszor hallottuk - és megszoktuk; aminek annyi bizonyítékát adta ezen időszak alatt az olasz-, német-repertoárból és más szerzők dalműveinek nagy drámai/lírai szoprán szerepeiben - ez a szépség és varázslat áradt belőle ezen az operaestén is. A ballada eléneklése után önfeledten csattant fel a tapsorkán, ünnepelve Sümegit. Megjegyzem, szerep/szólam-társai közül egyedül ő énekelt kottából, ami kissé "illúzióvesztő"-nek tűnt a szememben, főleg, mikor kettőseire került sor Erikkel (László Boldizsár), apjával, Dalanddal (Palerdi András) és persze a Hollandival (Kálmándy). László Boldizsár, emlékezetes balesetéből felépülve már mankó nélkül érkezett és láthatóan nem okozott gondot számára a pódiumon fel-alá "mászkálás"... Palerdi András, de Horváth István (A kormányos) és Balatoni Éva (Mary) is igen üdítő színfoltja volt az előadás zenei megvalósításának, ahogyan az Operaház Énekkara, külön nőikar és férfikara ugyancsak dicséretes odaadással szólaltatta meg Wagner remekének nagyszabású kórustételeit. Az Operazenekar nem különben, magas színvonalon tette a dolgát és játszott, a karmester, a kissé heves, "túlmozgásos" Kesselyák Gergely zenei irányításával.
Szép este volt. Ma folytatás: Verdi Simone Boccanegra című operájának szintén koncertszerű előadását hallgathatjuk meg a Müpában. Vasárnap este pedig Goldmark Sába királynője következik.
Még annyit, hogy az operaénekesek a darab rendezéséből ismert szerepjelmezükben jöttek ki a koncertpódiumra és énekelték szólamaikat.
Van még, érdemes megnézni és azt is hogy 16-kor kezdődő, eleve három órás Háry után hogy kezdődett 19-kor a köverkező előadás?
Érdemes azt a műsornaptárt alaposabban megnézni! A Manon/Pillangó kiíráson kívül én nem találtam másik ütközést. A Háry előadások nem az Erkelben lesznek.
Egyszerre? 16-kor és 19- kor! ???
Hogy lehet májusban, a műsorprogram szerint a honlapon egyx 16 órakor kezdődő Háry után rögtön 19 órakor balettelőadás. Hogy lehet mondjuk egy színpadon ugyanabban az időben két különböző előadás, Úgy látszik nagyon siettek a kényszerváltások miatt a cserék feltüntetésével. Vagy lehet, hogy az Erkelnek azóta két nagyszínpada van,
Valószínűleg a sietség miatt van felfordulás a műsorprogram tájékoztatóban. Hibázni emberi dolog, ez rendben is volna, de ezt nem vette még észre senki illetékes?
Ott az el.aszott trubadúr rendezés,nem megy évek óta,kifogástalan címszereplő férfiak,Lunának pompás baritonok,és nem megy.(((( A régi rendezéssel azóta 30X lehetett volna adni teltházak előtt.
Amikor népszerű operák előadásszámának a növelését veti föl az ember,a válasz a következő:nem játszhatja a színház mindig azt a 20 darabot.
akkor kérdezem:kell a bevétel?vagy nem fontos?
ha nem,semmi gond,ha kell,akkor egy nagy nézőterű színháznak "kötelessége" a népszerű darabokat játszani.Valamiért csak népszerűek lettek azok a darabok,nem?
Márpedig tény ami tény, még egyszer: repertoár túlnyomórészt az olasz operákra szűkül(t). Puccini- vagy bármely évadot ilyen alapon minden tizedik születési/halálozási évben lehet(ne) tartani. Igazi "kerek" évfordulója tíz éve volt. Ez a 160. évfordulós Puccini-cunami inkább amolyan adjunk-nevet-a-gyereknek.
MüPa az MüPa. Másik intézmény. És persze, hogy a Wagner-napokkal úgysem lehet versenyezni, legalább akkor ezt most kimondtuk. De egy (1) db. koncertáns MÁO/MüPa-Hollandi még nem csinál nyarat...miként két Puccini-Fecske sem.
" repertoár túlnyomórészt az olasz operákra szűkül(t) "
Puccini évad van ha jól tudom. Egy jó éve még az volt a kritika hogy alig játszik olaszt a ház...
"hogy Wagner teljesen kihullott az idei műsorból"
De, a MÜPÁban van Wagner napok, jó minőségben, ne legyünk telhetetlenek. ((Egyébként idén operaházi produkcióként pont ma Bolygó Hollandi is megy, szintén a müpában.))
Már régebben írtam, hogy az Erkel hosszabb távon vegyes funkciójú = befogadó színházként működhetne...mint régebben is. Komoly konkurenciát jelenthetne MüPának, de ez egy másik régi vitatéma itt. Persze nem akkor kellene vegyes funkciójúnak lennie, amikor MÁO zárva van, de ez az apróság vélhetően nem nagyon zavarja az intézmény főgondnokát. Másrészt kétséges, hogy a kialakult stagione-rendszerben = 4-5-6 előadás 1-1 operából sorozatban megtöltené az Erkelt. 7-8-10.000 (fizető) néző kevés operára kiváncsi két héten belül, a turisták pedig -tudjuk- főleg a Házra kiváncsiak, mármint az Andrássy útira és nem a darabokra, tehát abból a körből nem várható sok Erkel-jegyvásárló. Nagyobb azaz nagy bajnak azt tartom, hogy a repertoár túlnyomórészt az olasz operákra szűkül(t) és például és legfájóbb, hogy Wagner teljesen kihullott az idei műsorból, ami még az előző felújítás idején sem történt meg. És ezt a hiányt nem lehet a műhelyház elhúzódó felújítására se fogni.
Egyetértek! Király Viktor, Korda György, a cirkuszi show-k marha fontosak, olyannyira, hogy a még jó pár évig bezárt Operaház mellé az Erkeltől is ilyenekre kell pazarolni az időt és a helyet! Nem lehetett volna ezek helyett is például a Nabuccót játszani?
Érdekes az Erkel e heti műsorrendje! Hétfőn kutyashow volt, kedden sikeres nők, aztán jönnek a Bolsoj szólistái és Király Viktor koncert is, miközben az operaelőadások a Müpában zajlanak. "Operát az Operából!"
Van egy eladó jegyem ma estére a Nabuccora, emeleti oldalpáholy jobb 2/1.
BOLSHOI - Best of VERDI, PUCCINI, GOUNOD, TCHAIKOVSKY operagála
A VILÁGHÍRŰ MOSZKVAI BOLSHOI SZÍNHÁZ SZÓLISTÁI MAGYARORSZÁGON
Az operagálán Medveczky Ádám Kossuth- díjas karmester vezényel, illetve közreműködik a több mint 60 fős Monarchia Szimfonikus Zenekar.
A Bolshoi szólistái:
Elena Zelenskaya: szoprán
Svetlana Shilova: mezzó szoprán
Olga Ionova: szoprán
Andrei Grigoriev: bariton
Roman Muravitsky: tenor
Aleksey Neklyudov: tenor
Előadások:
2019. 01.08. 19:00 Debrecen- Kölcsey Központ
2019. 01.09. 19:00 Budapest- Erkel Színház
Program:
1.rész
1.Orchestra
2.Arensky «Song of the off-stage singer»-Raphael-A.Neklyudov-2.18
3.Puccini «Quando me'n vo…»- La Boheme-Musetta-O.Ionova-2.50
4.Puccini «Rodolfo Marcello duet»-La Boheme-R.Muravitsky-A.Grigoriev-4.00
5.Saint-Saens «Mon couer s’ouvre a ta voix»-Dalila- S.Shilova-6.00
6.Verdi «Lunge da Lei»-Alfredo-La Traviata-A.Neklyudov-3.30
7.Cilea «Ecco:respire appena»- Adriana Lecouvreur -E.Zelenskaya-4.20
8.Verdi «Dio,Che nell’alma infondere»- Don Carlo- A.Neklyudov-A.Grigoriev-2.20
9.Puccini «E lucevan le stelle”-Tosca-Cavaradossi-R.Muravitsky-4.30
10.Verdi «Cortigiani vil razza dannata»-Rigoletto-A.Grigoriev-5.00
11.Verdi «Bella figlia dell’amore»-Rigoletto- O.Ionova, R.Muravitsky,S.Shilova, A.Grigoriev-6.00
2. rész
1.Offenbach «Belle nuit…»-Les Contes D’Hoffmann- E.Zelenskaya-S.Shilova-4.00
2.Gounod «Je veux Vivre»- Romeo et Juliette-O.Ionova-4.00
3.Bizet La Habanera-Carmen- S.Shilova-4.00
4.Gounod «Ange adorable»- Romeo et Juliette- A.Neklyudov-O.Ionova-4.50
5.Verdi «O Carlo,ascolta...»-Don Carlo- A.Grigoriev-3.40
6.Puccini Nessun Dorma–Turandot-R.Muravitsky-3.50
7.Puccini «Vissi d’arte»-Tosca- E.Zelenskaya-3.20
8.Rimsky-Korsakov «Tzarevna Lebed»-The Tale of Tzar saltan-O.Ionova-3.00
9.Tchaikovsky «Kuda,kuda,vi udalilis»-Lensky-Eugene Onegin-A.Neklyudov-6.00
10.Tchaikovsky «Lisa Polina duet»-Pique Dame- E.Zelenskaya-S.Shilova-2.40
11.Tchaikovsky «Chto nasha Giz’n…»- German-Pique Dame- R.Muravitsky-2.00
12.Puccini «In questa reggia…»-Turandot -E.Zelenskaya-5.00
13.Mozart «La ci darem la mano»- Don Giovanni-trio-A.Grigorie-E.Zelenskaya- O.Ionova- S.Shilova- 3.00
14.Il Brindisi-La Traviata-tutti!-3.30
Donizettitől se feltétlenül csak Luciát kellene adni, és itt lett volna a remek lehetőség, hogy Debrecen után Pesten is legyen új Norma. De hát tudjuk, tudjuk: Ókovács még mindig jobb, mint x és y - úgy szeretem ezeket a mutogatásokat :-).
Még megérjük,hogy azért nem játszák többször,mert mindig teltházas :)
Ja és lenne énekesne Lombardokra és Ernanira is.
