Hozzátenném, hogy én a múlt szombaton láttam délelőtt, és Haja Zsolt az előadás legjobbjának tűnt. Újvári Gergely tényleg jó formában volt akkor is. Első kiugrása a finn nyelvű operában volt ugy emlékszem(Bánya), abban részeges rabként iszonyú nyaktekerő szólammal kellet megbrikóznia-sikeresen.
Ujvári Gergely, a János vitéz címszerepének megformálója, igazán megnyerő alakítást nyújtott Kacsóh daljátékában! Az Erkel Színházban lement mind a hat előadásban benne volt: szépen csengő tenorja, jó kiállása, vonzó megjelenése, daliás termete, színészileg is rátermett művészete szinte rászabta Jancsi szerepét. Az általam látott két előadás mindegyikében kimagasló sikere volt Ujvárinak; a közönség pozitív reakciója tapsaiban is kifejeződött: minden korosztályból érkezett felé az elismerés.
Mit lehet tudni a fiatal tenorról? Egy kárpátaljai kis faluban született 1985-ben. A Nyíregyházi Egyetem német-rajz szakos tanáraként végzett. Énektanulmányait magánúton végezte. 2012 óta tagja az Operaháznak. A fiatal tenor az énekkarban kezdte a pályafutását, azóta több kisebb szerepben feltűnt (Rolla, Abdallo, Ruiz, Schreiber, Aida hírnök, Gastone, Normanno), de Fadinard (A florentin kalap), Cecco (Élet a holdon), Cornwall (Lear), Roderigo (Otello), Basilio (Figaro házassága), Blind (A denevér), Robbins (Porgy és Bess), Trin, aranyásó (A Nyugat lánya) szerepeiben is láthattuk, és vár rá hamarosan az Edmond a Manon Lescaut-ban...
A már nem megelőlegezett bizalmat beléhelyezem: predesztináltságát a későbbi nagyobb tenor(fő)szerepekre. Már énekli Nemorinót a Szerelmi bájitalban! - Gördülő Opera Turné) Nyilván az Opera vezetése is érzi-látja ezt benne és nem véletlen az Operaház Énekkarából való kitűnése-kiemelése, az előre lépése: egyre-másra bizonyította tehetségét már az eddig elénekelt kisebb-nagyobb karakterszerepekben nyújtott alakításaival, a pár éve megkapott János vitézében is jól érvényesül mind az az előnyös tulajdonsága, melyről szóltam. A magam részéről előrevetítem, hamarosan tovább fogja bizonyítani meggyőző tudását, így a jelentősebb, komoly tenorfőszerepek is megtalálhatják.
Az elismerésből kijutott az Iluskát megszemélyesítő Kriszta Kingának, a Bagót alakító Haja Zsoltnak, a francia királylány szerepében bemutatkozó Rácz Ritának és a gonosz Mostoha „bőrébe” bújt Balatoni Évának is. De az igazi „kabinetalakítás” Haumann Péter színművészé volt, aki az öreg, szenilis Francia király mulatságos figurájának megjelenítésében – mind hangban, mind prózában, mind játékban - mint a korábbi vendégfellépései alkalmával, ezúttal is parádézott!
Továbbá, a szép élményeket erősítették a Balettkar táncosai (koreográfus: Nádasdy András), az Operaház Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor) és a Rácz Márton karmester irányította Zenekara is.
A rendezés ifj. Palcsó Sándor munkája.
A mesei, színes látványvilág pedig kielégítette az erre fogékony gyermek és felnőtt fantázia világát.
Ak közönség jól fogadta, bár a taps YBL-nek is szólt.
A közönség jól fogadta, bár a taps YBL-nek is szólt.
Ybl.koncert 205. A műsorválasztással nem volt gond. Azt hogy Kocsár főzeneigazgató elfogadhatóan abszolválta a ritkán játszott Goldmark műsorrészt, az talán nem is csak rajta múl(ZENEKAR)t. De a Mahler IV. annyira ismert dolog, hogy kiderül, hogy Kocsárnak lövése sincs Mahlerről. Ha annyi önismerete nincs, hogy ő nem "Mahler" karmester, az nagy baj. Eltűnt zenei szólamok, ki nem emelt fontosságú hangszercsoportok, a zenei biztonság hiánya. Ilyen rosszat régen hallottam, pedig jó helyen ültem. Nem mondom, hogy Abbado legyen vagy Haitink,, mert sosem lesz az, de a maiak közül ajánlom E.P.Salonen, Dudamel, horr. dict.a magyar I.Fischer felvételét. Pedig ez a szimfonia nem a nagyromantika, hanem a klasszikus stilushoz nyúl vissza. Nem szégyen, és volt már ilyen az Operaház történtében, hogy ilyen esetben a főzeneigazgató valakinek átadja a pálcát, legalább a fél estére.
Félreértett, mert épp arra utaltam, hogy attól, hogy élőben sokszor transzponálva énekelte a Strettát, nagyon is volt céje, desze is.
Itt van egy: https://www.youtube.com/watch?v=PXIElPNn-l4 ez úgy C, ahogy van.
Mert Bohém fan vagyok, azért jegyzem meg , h az általam látott előadásokon 1964-66.ig a tenor mindig kiénekelte Mimivel a záróhangot. Én ehhez szoktam hozzá... ugyan ezt tette Nicolai Gedda is... s NEM tette Di Stefano.. csalódott voltam. A Pavarottisat nem láttam.....A Bohém magyar lemezfelvételén is magas hangon zárja Rodolfó is a Szerelmi kettőst.
Mi az ,hoghogy aCorellinek nem volt magas C-je.?Taláűn meg kellene hallgatni néhény felvételét,De már látom kiettetk példákat ezzel nem kell bajlódnom.
Bizony jól elvoltam azon a Bohéméleten! Itt az ominózus felvétel, Rodolfo áriája kb. 20:20-tól, a felvonást záró duett vége kb. 37:50-nél. Utóbbinál szerény ismereteim szerint a tenor többnyire "alsó hangon" marad (azt hiszem kotta szerint), itt Pavarotti együtt énekli a magas hangot a szopránnal. Hogy mi volt az a magas hang és hogy transzponált(ák)-e, azt ha tisztelettel megkérdezem a legilletékesebbtől, talán megtudom :-)
A sporthasonlat sántít. Nem jó, ha egy sportoló vagy egy hasonlat sántít. Továbbá azt hiszem két külön dolog, hogy valaki végig bír-e énekelni egy operát vagy "csak" transzponál-e egy áriát. Utóbbi mondjuk úgy, nem szerencsés, előbbi katasztrófa mert elmarad(na) az előadás. Bevallom, jól elvoltam azon a Pavarottis Bohéméleten.
PS "Végig" senki nem énekel egy operát, mivel mások is énekelnek, 1-2 kivétellel mint pl. Poulenc monodrámájában, az is csak egy felvonás. Még egy áriaestet sem énekel "végig" 1-1 énekes, vannak énekes vendégei, akik olykor szólószámot is énekelnek és vannak köztes nem-énekes (zenekari) számok. Mindig csodálom viszont a dalénekeseket, na ők tényleg "végigéneklik" a koncertjüket.
Manrico szerepének írott legmagasabb hangja egyvonalas A. Még B-ig sem megy fel! Az első felvonás végi desz, a második fináléban a bé, valamint a Stretta két híres magas C-je mind énekeshagyomány, melyhez állítólag Verdi maga is a beleegyezését adta. Ez mára annyira elterjedt és természetessé vált, hogy ha a tenoristának nincs magas C-je, akkor lejjebb veszik az áriát H- vagy akár B-dúrba, hogy a magas hangokat ki tudja énekelni. Ha eredetiban, azaz C-dúrban megy a Stretta, akkor sem kötelező felmenni a C-re, amint az pl. a Milánói Scala Riccardo Muti által vezényelt előadásának felvételén hallható - Muti híres arról, hogy sosem enged olyan hangot énekelni, ami a kottában nem szerepel. Ez azonban inkább szabályerősítő kivétel. A közonség szereti a magas hangokat, és keveseknek van abszolút hallása, hogy azonnal meg tudják állípítani, milyen hangot is hallanak éppen.
A Bohémélet Rodolfo-áriáját is sokan lejjebb veszik fél hanggal, pedig annak a magas cét tartalmazó frázisának is van egy mélyebb, ossia-változata, tehát ott sem kötelező a magas cé, ahogy az első felvonás végén sem, hiszen ott csak Mimi szólamában van írva. A közönség azonban megszokta, ezért általában így éneklik, és szinte az összes felvételen így hallható.
És még valami: a hangolás régebben nem volt annyira magas, mint ma, és egyébként sokáig a csúcshangokat nem is énekelték teljes funkcióval - pl a Puritánok tenorszerepét ma hanggyilkosnak tartják, mert tele van cékkel, dékkel sőt ég egy magas f is van benne, na de azokat annak idején kevert hangon (voix mixte), vagy falsetto énekelték, nem teljes funkcióval!. A mellhangú magas C bevezetése Gilbert Duprez nevéhez fűződik, aki a Tell Vilmos első Arnold-ja volt. Rossini nem is akarta engedni, mert nem tetszett neki, de persze nem igazán volt beleszólása...
Erről beszéltem. Corelli élőben majdnem mindig transzponálta a Rodolfo-áriát és a Strettát is, mert biztosra ment. Ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna céje, vagy akár desze is. Pavarottinak szintén. Nem hiszem, hogy a pesti Bohémélet előadásán egyetlen néző is becsapva érezte magát, mert nem azt kapta a pénzéért, amire befizetett. Ha mégis, akkor úgy kellett neki.
Corelli ne legyen Manrico? Neki aztán volt céje (sőt, fölötte is ld. pl. itt), ha olykor talán még ő is transzponált. Itt egy összevágás magas hangjaival, benne a Rodolfo-ária (kb. 4:40-nél) és a Stretta (kb. 5:30-nál) céivel.
Ebből a gondolatmenetből az következne, hogy akkor Pavarotti ne legyen operaénekes, vagy ne legyen szólista, de minimum ne énekelje a Bohéméletet. Hogy ez a gondolatmenet értelmes és jogos-e, azt mindenkinek saját döntésére bízom. Persze ilyen értelemben Corelli ne legyen Manrico, Bergonzi szintén ne. Mindez persze már múlt időben.
Bocs, aki sprinter, az 100 méteren úszik, aki hosszabb teljesítményre képes, az 200 vagy 400 méteren. A nyíltvizi hosszútávúszó pedig 5000 méteren! Aki nem bír 3 felvonást, olykor 4 felvonást végigénekelni, ne legyen operaénekes! Legyen kamaraénekes, vagy dalénekes! Egyébként az operát nem csak felvonásban mérik, a Parsifal ha jól tudom, 3 felvonás!
Éppen ez az, erre voltam bátor utalni! A néző, hallgató nem azt kapja amit várt, amit a szerző megírt (akinek a művét nem melesleg kissé meghamisították!), nem beszélve arról, hogy nem egy esetben az egész jelenetet, kórust - ha van - és a zenekart is transzponálni kell. Évekig énekeltem rangos kórusban, jó hecc lett volna, ha a szoprán 1. transzponálva hangzik, a többi pedig az eredeti hangfekvésben. Az, hogy a transzponálás világjelenség, eléggé sajnálatos. Küzdeni kellene ellene - egyébként nem minden karmester hajlandó ilyen megoldást elfogadni - nem pedig általánossá tenni!
És ilyenkor nem számít, hogy az eltérő hangnem megváltoztatja az adott ária stb. hangulatát, karakterét? Félhangnyi különbség messzire vet bennünket a kvintkörön az eredetihez képest. S azontúl, még zártszám esetén is jelenthet problémát a beilleszkedés a darabba (kivéve, ha elég hosszú a taps).
Ez a beírás így értelmezhetetlen. A transzponálás az egész világon bevett szokás, még nagyon biztos magasságú énekesek is éltek és élnek vele, ahogy E.Dantes fórumtársunk is leírta.
Én a dátumoknak nem néztem utána, Búbánat fórumtárs írására reagáltam, miszerint Sümegi előadás előtti napon énekelte el délután a Méregáriát. Amit az utolsó Gioconda-előadásról írtam, továbbra is érvényes.
Mindenkitől elnézést kérek a zavarért!
Anno,Kovács Eszter művésznő megkért,hogy segítsek neki a mai számítógépes világban,hogy egy komoly fórumon közzé tehesse gondolatait.Ebből lett ez...A levél természetesen a Gioconda előadásai körül született!
Ám egy opera kissé hosszabb, mint egy sportverseny. Pl. az itt említett úszás ,a sportoló erőkifejtése és koncentrációja hasonló egy operaénekes pl. egy 3 felvonásos opera főszereplőjének teljesítményéhez, csak másképpen . Vannak alkalmak, amikor jogos a transzponálás, hogy az előadás megtarthassék! Persze a transzponálás több okból történhet... Folytassátok ....
De az is lehet, hogy éppen nem volt a legjobb diszpozícióban.
Eléggé kitárgyaltuk a Giocondát. Sümegi Eszter sajnálatosan nem volt jó benne. Vagy, mert nem neki való , vagy, mert leszálló ágban van már a hangja, vagy mindkettő.
Ezt én is kérdezném, hiszen az Opera honlapján nem látni, hogy március 24-én az Erkel Színházban adták volna a Giocondát . Ugyanakkor "Gioconda" fórumtárs (9805. sorszám) március 25-én ezt írja: „tegnap a Gioconda-t láttam, és a címszerepet éneklő Sümegi Eszter teljesítménye késztetett erre a számomra nehéz, "digitális" feladatra”; „Tegnap este mindezekről, gyors megerősítést kaptam, azzal a szenzációs produkcióval, amivel a Gioconda szerepében Sümegi megajándékozta a közönségét.”
Ma pedig „Kati” fórumtárs bejegyzésében (9810) ezt olvasni (a „Gioconda” beszámolójára reagáló hozzászólásomra – 9807. sorszám): „Sajnos az esti előadáson már nem volt olyan remek formában. Az a hat Gioconda alaposan betett a hangjának, a második felvonástól már a hangszalagjai se záródtak.”
Tehát mindketten a Gioconda március 24-i előadásáról nyilatkoznak, amely operaelőadás az Opera honlapja szerint aznap este nem mehetett az Erkelben (és a legutóbbi előadása március 10-én volt ott a kiírás szerint).
Érdekes, hogy a Gioconda (Sümegi)-élményeikről mindketten azután jegyezték le ide gondolataikat, hogy a 9796. sorszám alatt beszámoltam a március 24-i Operabarátok Klubdélutánja műsoráról, amelyben Sümegi Eszterről is írtam, aki a Méregáriát énekelte el a Gioconda IV. felvonásából (zongorakísérettel) – elragadóan.
Ott voltam a Pavarottis Bohéméleten, de nem figyeltem föl avagy észre sem vettem a tenorária transzponálását. "Kertész Iván a Magyar Nemzetben arról írt, hogy a magas hangokat milyen könnyedén szólaltatja meg Pavarotti, de kissé kiábrándító, hogy Rodolphe áriáját fél hanggal lejjebb transzponálta. Így a végén a kétvonalas c helyett csak egyvonalas h-t énekelt a magas c királya. Várnai Péter hozzátette kritikájában, hogy az ária másik magas c-je meg az intonációban nem volt egészen pontos." (forrás itt) Nem tudtam, hogy "az áriában van másik magas c". Talán Bergonzinak sem volt mindig biztos céje, így azt kell gondolnom, hogy pesti Manrico-Strettáját transzponálta. Carreras szintén gyakran transzponált, sőt állítólag "kihagyott" hangokat, bár el nem tudom képzelni, hogy kell azt csinálni. És így tovább. Székely Mihály -Bartók engedélyével- punktirozott a Kékszakállúban, ami azt hiszem -nem biztos- csak 1-1 hang "elbliccelése"/alacsonyabban éneklése, nem egy hosszabb passzus/ária komplett lejjebb szállítása. Szakértő fórumtársaim bizonyára pontosabban tudják a különbséget, mi-mi (Mimi).
Bocs, mi az, hogy transzponálva? És hogy azt akkoriban már mindenütt? Elég szomorú! A közönségnek az eredeti fekvésben megírt áriához, kettőshöz, baletthez, stb. van joga! Aki nem bírja hangilag, ne énekelje! A futóversenyen, vagy az uszodában, és egyéb sportokban meghatározott távot kell teljesíteni, nem lehet az utolsó 10-20-50 stb. métert lecsípni!
Akkor szívesen ajánlok Önnek egy ,két valóban nagyszerű Gioconda előadástNekem elég volt egyszer is lévén egyik kedvenc operám.
A 6 Gioconda elöadásból 4-et láttam. Sümegi mindegyikben kiváló volt, mint ahogy a többi szereplö is. Életem nagy élménye volt ez az opera. Egyébként hol adták a Giocondát 03. 24-én este?
Sajnos az esti előadáson már nem volt olyan remek formában. Az a hat Gioconda alaposan betett a hangjának, a második felvonástól már a hangszalagjai se záródtak. Tartós pihenés javasolt.
Ez új. Az előadás felvételei bizonyítják, hogy egyáltalán nem takarékoskodott. Állítólag migrénnel énekelt, de ez a hangján nem hallatszott. Az áriát transzponálva énekelte, de azt akkoriban már mindenütt.
Tisztelt "IVA"! Tökéletesen igaza van, mind az Erkel, mind az Opera földszinti középpáholyait illetően. Ráadásul Pavarotti pont azon az egyetlen egy budapesti Bohémélet előadáson - finoman szólva - "takarékoskodott" is a hangjával.
Mint arról itt az előző hozzászólásomban (kapcs. 9796. sorszám) beszámoltam, Sümegi Eszter a Gioconda-előadás kezdete előtt alig három órával a Budapesti Operabarátok Egyesülete Klubdélutánjának beszélgetős műsorában vett részt, és még „civilként” zongorakísérettel elénekelte nekünk a nevezetes Méregáriát a Ponchielli-operából. Akár „bemelegítésként” is hozta ezt az áriát, nagyszerű énekhangján lelkesedést váltott ki belőlünk. Mondhatjuk, megelőlegezte - ízelítőt kaptunk -, milyen remek formában várja az esti előadást. Mindenesetre, Sümegi Eszter művészi kvalitásairól újólag bizonyságot tett, amit már ezen a délutánon nagy tapsokkal honoráltuk meg neki ezért a kapott szép élményért.
Kedves IVA! Minden szavával egyetértek, ezek az általam érzékelt problémák bővebb megfogalmazásban! Mind a jogörökösnek, mind a darabot bemutatni szándékozó intézménynek (bocs, lehet operaház és lehet színház is) bizonyos előírásokra, jogokra tekintettel kell(kellene) lennie.
Ami pedig a közönség jogait illeti - ami jelenleg töbnyire a beléptidíj megfizetésére terjed - azt szintén megfelelő előadások és nem utolsó sorban megfelelő környezet biztositásával kellene tiszteletben tartani. Hiába tesznek meg a művészek MINDENT, ha a megváltoztatott cselekmény, tartalom, stb. illetve a környezet, előcsarnok, büfé, ruhatár, stb. agyoncsapja az egészet!
Kedves Lujza, szívesebben válaszoltam egy hozzászólásodra a balett-topicban, de már elég mélyre süllyedt. (5722)
Kedves IVA, köszönöm a vígasztaló szavaidat! Sajnos, tartok tőle, hogy nem néző volt a ludas. Nemcsak azért, mert a páholy előtti sorból már elmentek, de attól tartok, a karfára dobott kabátom leeshetett a földre abban a zsúfolt páholyban. (Ilyenbe én se szívesen ülök többet.) Van fogas bent, ott öltöztem fel, és valószínűleg azért nem vettem észre az otthagyott kabátot, mert már nem a karfán volt. De tényleg jobb, mint egy betegség!
Köszönet a részetes beszámolóért, kedves Búbánat.
Lehet, hogy szebb lenne az életem története, ha a 2004-es Lohengrint Katarina Witt rendezte volna meg, Katharina Wagner viszont a lábára húzott volna egy korcsolyát, amellyel meg sem áll addig, ahonnan jött. Szinetár Miklós főigazgatónak „köszönhetően” nem ez történt. (Olyan nagyon persze nem távolodtál el az opera világától, miután Witt fellépett már Verdi Az álarcosbál című revüoperájában.)
Egy barátomnak szintén jegye van a Porgy és Bessre (sőt kettő előadására is), már nyáron megvette – és emiatt nem mehet a Hovanscsina-koncertre, amelyre csak később kezdték árulni a jegyeket, hiszen nem lehet egyszerre az Erkelben és a Müpában. Ha törölni kellene a Porgyt, klasszikusan a pad alá esne szegény, két szék között, mert a Hovanscsinára már nincs jegy.
Az Erkel Színház földszinti középpáholyában 1986. február 24-én ültem először – és utoljára. Szerencsére Kincses Veronika hangját előtte is, később is sok alkalmam volt élvezni, az Operában és az Erkelben is. De Pavarottit csak azon az egy Bohéméleten hallhattam, és bizony az a hely nemcsak a levegőnek, hanem a hangzásnak sem nyitja a terét. Hasonlóan rossz tapasztalatot szereztem az Opera földszinti középpáholyaiban is.
1. Valóban nem illenék már meglepődnünk semmin sem ebben a kutya világban.
a) A Porgy és Bess jogörökösének bizony (akár pozitív, akár negatív) diszkriminációját az ostobasága miatt nem lehet megemészteni.
b) Egy közintézmény főigazgatójnak és jogászának tudnia kell, hogy egyes darabok műsorra tűzését jogok szabályozzák, és azokra, bármilyen ostobák is, nem lehet fittyet hányni.
c) Ennek ellenére is egyet kell értenem Ókovács Szilveszter visszakérdezésével: „előfordult-e már a Népszava életében, hogy darabok külföldi jogtulajdonosaival levelezett az adott magyar színházhoz fordulás előtt? És vajon milyen szándékkal?” Emlékszem én még arra a Népszavára is, amelynek az Erkel Színház lebontására irányuló tervekkel, a színház életveszélyes statikai állapotáról szóló hamis jelentéssel kapcsolatban senkihez semmilyen kérdése sem volt.
Joghagyományozóra, főigazgatóra és sajtótermékre is csak azt mondhatom: egyik kutya, másik eb.
2. Vajon a művészetfogyasztó közönséget – annak mindenkori nemzedékeit – miért nem védi valamilyen jog attól, hogy klasszikusokat és egyéb remekmúveket nézve egész mást (másmilyen miliőket, jellemeket, helyzeteket) lássanak a színpadon, mint amiről az alkotás szól? Önkényesen átírt cselekményt, hamis, hazug látványokat, giccsbe foruló hatásvadászatot. Mi védi meg a nézőt a szellemi bűnözéstől, amiért még fizet is?
Budapesti Operabarátok Egyesület ügyvezető-igazgató asszonya, Gémes Szilvia a Klubdélután végi elköszönés előtt részletesen ismertette, a következő évadban az operabérletben mely előadásokat kapja a tagság, továbbá mely előadások azok, amelyekre az operabarát tagok jogosultak lesznek.
Még egy fontos bejelentést tett Gémes Szilvia. Az Operabarátok bérlet a következő évadtól kezdve Szinetár Miklósról lesz elnevezve: "Szinetár Operabarátok bérlet" !
Off Köszönöm. Nálam súlyosbító körülmény volt, hogy laptopon egyáltalán nem nyílt meg az oldal, csak kölcsönkapott okostelón, onnan tudtam egyáltalán belépni és jelezni a problémát. Daunerni szíves útmutatása (Olvasói levelek) nyomán "meggyógyultam" laptoppal együtt.
A Budapesti Operabarátok Egyesülete ma délután 3 órától tartotta meg az Erkel Színházban a Magyar Állami Operaház idei évadjának második klubdélutáni műsorát (a november 4-i zenés-beszélgetős eseményről is itt beszámoltam), amelynek vezetője immár hosszú évek óta Fülöp Attila, az Opera egykori kiváló tenoristája. Énekesi pályáját követően az operai szakszervezet elnöke, az Opera főtitkára, később ügyvezető igazgatója is volt. Ő már jóval a kezdés előtt ott ül a nyitott színpadon elhelyezett kis asztalkája mögött, mikrofonnal a kezében, várva fellépő énekművész vendégeit: ezúttal Sümegi Esztert, Wiedemann Bernadettet, Horváth Istvánt és Pataki Bencét, valamint a zongoránál Bartal Lászlót, az Operaház karmester-korrepetitorát.
A program nyitányaként - megint - Szinetár Miklós, az Egyesület elnöke érkezett a színpadra, aki bevezető köszöntő szavai után jelezte, hogy a műsor második felében Fülöp Attila beszélgetőtársa az Operaház Örökös Tagja, a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész, Misura Zsuzsa lesz, aki örömmel elfogadta az invitálást.
Szinetár Miklós köszöntői szavai után lépett a színpadra az említett négy operaénekesünk, akiket énekszámaik előtt, között Fülöp Attila eddigi pályájuk alakulásáról, a jelenbeli munkáikról, a rájuk váró művészi feladatokról, kihívásokról, a hivatásuk megéléséről kérdezett.
Sümegi Eszter elmondta: nemrég ünnepelte 25 éves jubileumát; milyen szokatlan volt számára is mint Giocondának az Erkel színpadán „vizes árokban közlekednie, hiába volt csizma rajta, de az alsó szoknyája combközépig nedves lett , de végül is megszokta már; szóba került a Katharina Witt sokakat megosztó Lohengrin rendezésében megformált Elza szerepe is, miként élte meg a botrányt…; ahogyan el kellett fogadnia egy számára megrendítő Aida-sorozatot egyik német színpadon, ahol koncentrációs táborban történik a cselekmény, benne szinte végig térdepelve kellett alakítania a címszerepet, tűrni a szituációt, várva és számolva vissza, mikor jut az előadás-sorozat végére; említette, hogy a szerepeinek többségében meghal, a legkülönfélébb elborzasztó módon – konkrétan beszélt a japán „harakiri” formáról…; kedvenc szerzői között említette Verdit, Puccinit, de Wagner sem idegen tőle és Goldmark Sába királynőjének Szulamith-ja is igen közel áll a szívéhez (nagy sikere volt ezzel Amerikában, az Operaház tavaly New York-i vendégjátéka alkalmával; Végül megtudtuk Sümegi Esztertől, hogy már kis unokának is örvendhet…
Wiedemann Bernadett és a fiatal énekművész, Pataki Bence családi kapcsolata (anya és fia) nem titok; Pataki mesélte, hogy otthon, énektechnikai kérdésekben édesanyjával bármit meg tud beszélni, Wiedemann arról is szólott, milyen sokféle operaszerepen van túl.
Horváth István (tenor) mesélt a kezdeti pécsi zenei tanulmányairól, az első fontosabb operaszerepeiről: Fenton (A windsori víg nők), Almaviva (A sevillai borbély), később megformálhatta Kormányost is A bolygó hollandiban....Megtudhattuk tőle, hogy Sümegi Eszter és ő egymáshoz közel eső településekről származnak (Mohács ill. Pécs).
A művészek a szavakon túl a kis koncert keretében szép énekükkel adtak ízelítőt „mesterségbeli” tudásukból:
Sümegi Eszter
- Ponchielli: Gioconda – „Suicisio!” – Gioconda méregáriája, IV. felv.
- Puccini: Bohémélet – Horváth Istvánnal énekelte Mimi és Rodolphe első felvonásbeli záró kettősét
Wiedemann Bernadett
- Verdi: Aida – Amneris áriája a IV. felv. (a Radamesszel való kettősét megelőző ítélkező jelenetben)
- Massenet: Werther - Charlotte áriája
Pataki Bence
- Mozart: Figaró házassága – Figaro áriája: „Most pedig vége a szép időknek”
Horváth István
- Puccini: Gianni Schicchi – Rinuccio áriája
- Puccini: Bohémélet – Sümegi Eszterrel énekelte Mimi és Rodolphe első felvonásbeli záró kettősét
Bartal László ezúttal is nagyszerűen kísérte zongorán a fellépő énekművészeket.
A „beszélgetős” vendég ezen a délutánon örömünkre Misura Zsuzsa volt, aki idén januárban ünnepelte 75. születésnapját, volt-van mire visszaemlékeznie: a múlt sok szép, kedvelt szerepét sorolta, amelyeket az Operában és Szegeden elénekelhetett: Lady Macbeth, Tosca, Santuzza, Leonorák, Abigél, Szilágyi Erzsébet stb. Külön szólt a Wagner-szerepeiről (A bolygó hollandi Sentájától a Tristán Izoldájáig), a Turandot címszerepének megformálásairól, a Verdi Requiem-előadásairól (több mint ötvenszer énekelte abban a szopránszólót); az énektanításról is beszélt, emlegette Rálik Szilviát, akinek a pályája is Szegedről indult el, és gyakorlatilag azt a repertoárt viszi, amit annak idején ő is; már csak a két legnagyobb Wagner drámai szoprán szerep hiányzik neki (Brünnhilde, Izolda) és akkor teljessé válik az ő repertoárja – hasonlóképpen a sajátjához. Szívesen emlékezik Oberfrank Géza karmesterre, aki szegedi színházi korszakában sok hasznos tanáccsal látta el, amiért örökre a szívébe zárta. Még sok mindenről szó esett Misura Zsuzsa és Fülöp Attila beszélgetése során.
Szép, tartalmas érdekes és hangulatos műsort kaptunk az Erkel Színházban vasárnap az operabaráti klubdélutánon.
A Budapesti Operabarátok Egyesület ügyvezető-igazgató asszonya, Gémes Szilvia az összes fellépő művésznek ajándékkal kedveskedett: virágcsokor a hölgyeknek, egy-egy üveg itóka az uraknak...
Budapesti Operabarátok Egyesülete - Klubdélután
2019. MÁRCIUS 24. VASÁRNAP 15.00-17.00
ERKEL SZÍNHÁZ
OFF: Mindegyik topic elérhető, csak nincsenek kiemelt és további topicok, így a korábban kiemeltek is le tudnak süllyedni.
Katt: Fórumok teljes listája → Keresés → Az új hozzászólás elküldése után a topic élre tör.
Nekem speciel semmi bajom nincs extra ill. specialis jatszohelyekkel, sot meg meg is dobhatja a produkciot ld. anno Kovalik Mozart-trilogia Millenarison. Tegnap egy szindarabot lattam speci helyen, ha elerheto lesz a Tarsmuveszetek-topik, (nalam most nem az) megosztom.
Jobban aggaszt IVA altal belinkelt cikk, mivel jegyem van az egyik Porgyra..sajnos nem lep meg tulzottan, hogy megint "gaz" van, mivel a produkcio jogtisztasaga ill. a jogtulajdonosokkal vivott permanens "szabadsagharc" kezdettol fogva bearnyekolja a projektet. Mindent lehet magyarazgatni es szinte mindent ki lehet bekkelni igy-ugy, de ez a helyzet. Erdeklodve varom a fejlemenyeket.
Egyébként azok a páholyok már egyre elviselhetetlenebbek.
Szintén a vasárnapi Gioconda-n voltam, 6-an ültünk összeszorítva és még egy későt is be akartak volna tuszkolni, nem is értem hogy gondolták.
A cikket elolvasva két gondolat fogalmazódott meg bennem:
1. Annyi mindent láttunk, hallottunk, amin már meg sem lepődik az ember, miért pont ezen kellene?
2. De jó lenne, ha néhány klasszikus darabot is "szerzői jogdíj" -hoz hasonló védelem illetne meg! Így nem látnánk Lohengrint trafóházban, Nyugat lányát betongyűrűben, Otellót nem is tudom, milyen miliőben, hogy csak néhány förmedvényt említsek meg!
Együttérzek Veled, kedves Lujza, mert nekem mindig jobban fáj valaminek az elvesztése, mint ha nem tudok valamit megszerezni. Nem azért válaszolok, hogy mindenáron a személyzet becsületét mentsem, de van más elképzelésem is. Gondolom, a földszinti, hatszékes középpáholyok egyikében ültél, ahol sajnos megreked a levegő. (Nem tudom, hogy ezekben van-e akasztó.) Ha egy széken hagytad a kabátkádat, azt megpillanthatta egy néző is, aki kifelé vonult a földszintről, és akár elölről is benyúlhatott érte. Vagy hátulról besurranhatott a páholyba, amelyre persze ilyenkor még ügyelnie kellene a jegyszedőnek (ha nem siet a metróhoz). A nézőtéri felügyelő közönyössége sajnos egybecseng azzal a felirattal, amelyet az oldalpáholyok folyosóiról ismerek, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a páholyokban hagyott holmikért nem vállalnak felelősséget.
Tudom, hogy a tippemmel nem segítettem, vigasztalni csak azzal tudlak, amit anyukám mondana ilyenkor: jobb, mint egy betegség.
