A jegy.hu olykor a valóságtól messze lemaradva követi az eseményeket, olyan is előfordult már, hogy egy hónapokkal korábban elhunyt művésszel hirdetett egy produkciót. Ezúttal valószínűleg a négy évvel ezelőtti premier szereposztását nézték be....
Néhány perccel ezelőtt kaptam meg a Jegy.hu következő hónapokra vonatkozó színházi előadás ajánlatait. Az ajánlatok között szerepel az Erkel Színház, az erre vonatkozó részt szó szerint idézem:
|
Traviata Erkel Színház |
||
|
||
|
Fülledt hangulatú, mámoros estélyek, fényűző, féktelen élet, gyöngyöző pezsgő – és egy lassan ölő betegség. Ezek jellemzik a kaméliás hölgy életét, amíg váratlanul be nem köszönt életébe az igazi szerelem. Egy előadáson belül 2 címszereplő!!! Kiváncsi vagyok, hogyan osztják fel egymás között az egyes felvonásokat. |
A Napkirály is emberből volt, innen is kívánunk gyors felépülést...
Kattints rá az ez alatti beírásomban vagy itt erre: 154. Tatjána-leveléből. Ő maga írja meg mindjárt az elején, igaz, hogy csak mintegy mellesleg, a sorok között.
Hol olvastad, hogy elkapta Ókovács? Annyira vigyázott szegény tényleg. Hogy van most?
Az Origo információi szerint Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is koronavírusos.
Úgy tudjuk, a hét eleje óta beteg, és a felesége, Máthé Zsuzsa is koronavírusos. Otthon vannak, enyhébb tünetekkel. Ókovács Szilveszter az új Vajda-operában egy rövid prózai szerepet eljátszott volna, de így le kellett mondania.
István, az opera, avagy a közmegegyezés boldog viharairól
Ókovács Szilveszter 154. Tatjána-leveléből -önkényesen és nem okvetlenül fontossági sorrendben- a következőket emelem ki:
1) Főigazgató úr elkapta a koronavírust: jobbulást, gyors felépülést neki (is)!
2) Előző ponttól nem teljesen függetlenül, a levélben hangsúlyosan "foganatosított biztonsági intézkedések" remélhetőleg hatékonyabbak lesznek mint az ő esetében, különös tekintettel a fotókon látható művészek egymástól távolról sem távoli elhelyezkedésére.
3) Tatjána néni végre-valahára életre kelt, elment az Erkelbe és megnézte a darabot. Remélhetőleg nincs krónikus betegsége és nincs veszélyeztetett korban sem. Vannak fiatal és egészséges nénék is. S ha már elment, provokatív(nak tűnő) kérdéseket is feltett, amiket Főig. úr a tőle megszokott és elvárható magabiztossággal válaszolt meg (ld. a cikket).
4) "..se Muhi, se Mohács, se Trianon nincs, ha folyamatosan erős a központi hatalom..": köszönjük, értjük az aktualizálható megállapítást.
PS 3149 fővel emelkedett a beazonosított fertőzöttek száma és elhunyt 35 krónikus beteg. Forrás: kormányoldal 2020. október 25. - 09:31. "Az új rekord részben annak is köszönhető, hogy megnövekedett az elvégzett tesztek száma Magyarországon. A pozitív tesztek aránya 16,6 százalék." Forrás: itt.
off:
Az István, a király 21:15-kor ért véget, nem fél órával később.
Sehol nem találom a tavalyi bérletemet. Valaki esetleg ki tudna segíteni privátban egy bérletszámmal? Köszönöm!
Ha III. Gusztáv élne, forogna a sírjában. (Vö.: G. Ford egykori amerikai elnök bonmot-ja csacsi nyelvbotlása Lincolnról.) Arfvidsson asszonyt pedig kirúgnák vagy lecsuknák álhírterjesztésért.
Gondolom, ha Verdi a 75-ig születésnapját ünnepelne, az Álarcosbál nepnemzeti lenne és a végén nem ölnek meg a vezetőt, a Ballo is műsoron lehetne.
Azt olvastam valahol, hogy statisztákkal együtt több, mint 200 ember van a színpadon az Istvánban. Ez mégis mehetett, Az álarcosbál nem. -:(
Nem beszelve a Salomenal sokkal nagyobb tomegeket (es v i r u s tomegeket?) megmozgato, irdatlan koltsegeket folemeszto Istvan, a kiralyrol. Ugy tunik, a Bank ban helyett az Istvan, a kiraly lesz nemzeti dalmuvunk. Vagy maris az.
Ez így igaz, vannak ilyen operák, de én csak FIg úr kijelentését idéztem.....
Bőven találni az operairodalomban 2-3 szereplős operákat, mind a klasszikusok, mind a modernek között. Operaházunk természetesen ilyeneket nem mutat be. Mi „tökös gyerekek” vagyunk: ha csak 1 (illetőleg a felvétellel 3) előadásban, de bemutatjuk az óriási apparátust igénylő Salome-t, költsük már az adófizetők pénzét, járvány idején.
Azonban, ha már a Miniszterelnök Úr megnézte/meghallgatta Kurtág György magyar zeneszerző operáját a Scala-ban, esetleg a Magyar Állami Operaház is megpróbálkozhatna vele. Igaz, négyszereplős, de a szereplők fizikailag olyan távol vannak az előadás alatt egymástól, hogy a „szociális távolságtartás” megvalósulhat.
Láttam a Társművészetek fórumban az M5 említett adását (2191 - 2193-ig), nem igazán akarom kommentálni, sok jót nem tudnék mondani. De abban konkrétan elhangzott Ókovács Szilveszter szájából, hogy az új darabokból lmegtartják legalább a bemutatót, hogy a darab készen legyen (?), és a későbbiekben csak elő kelljen venni. Valamint előtérbe kerülnek a kesebb szereplőgárdát igénylő művek. Sajnos, 2-3 fős kvázi kamara-opera nincsen.
hol az Erkelben futó István, a király előzetese?
Úgy tudom, valami olyasmi a vezérlőelv, hogy a következő egy-két hónapban elsősorban a premierek (hogy a beléjük fektetett munka eljusson a bemutatóig és később már repertoárként elő lehessen venni őket) ÉS a kisebb létszámot igénylő darabok fognak menni (mert covid-compatibilisek)
SchiffER András !
Egy Poppea ment összesen. Nincs benne kórus, a zenekar talán 25 fős...
Valaki meg tudja magyarázni, miért maradtak el az Álarcosbál előadások, ha az István a király és a Poppea előadásai mennek? Ez volt karácsonyig az egyetlen, amiért vidékről felmentem volna Pestre.
Sajnos eleve ott van a baj, hogy a VAK-hoz hasonló "teljesítményekkel" hírnevet lehet szerezni.
Berendi Tibor agyondolgozta magát. Sokkal többre becsülöm bármely futballistánál, főleg a maiaknál.
A konkurens oldalon volt egy igencsak tartalmas mai mo.-i egyházzenei fórum, amely sajnos megszűnt.
Tisztelt ED! Köszönettel vettem a Puskás-musical egy más formátumú ismertető írását. Tanultam belőle.
Fel nem foghatom, hogy ha egy írásban valakiket elismeréssel említünk – Pl.: Puskás Öcsi, Szente Vajk stb. – akkor ugyanabban a bekezdésben miért kell másokba – Pl.: Moldova György, néhai Berendi Tibor – képletesen belerúgnunk? Mi köze egy adott témájú darabhoz, hogy arról a témáról mások ilyen van olyan okból nem írtak?
Az meg szimpla bunkóság, ha egy már elhunyt, nem közszereplő személyt csak családi nevén említünk, lásd: „Berendi”.
Ahogy említettem: tanultam az idézett írásból, illetőleg annak szerzőjéről. Tipikus példája annak az embernek, aki – a mondás szerint – felfelé nyal, lefelé rúg. És ilyen ember lehet „nagykövet” nálunk.
Felhaborito!!
Hol a tsikos-gulasch? Egyetlen matyo lany se, pedig ök a mi, a MAGYARSAG buszkesegei! Nem is szolva a vilaghiru Veresegyhazi Asszonykorusrol, koztudott, fociban meg a vilaghiru felcsuti csapatot is megvernek!
Mindannyian, akik némi zenei ízléssel rendelkezve itt fórumozunk, tudhatjuk, hogy egy ilyen "mű" csakis egy nagy halom fekália ócska giccs lehet. L. még ezt is: https://ujszinhaz.hu/szindarabok/ricse-ricse-beatrice/
Schiff Andrásnak objektíven igaza van, amikor a popszemétről megmondja a véleményét, és kijelenti, neki van igaza. Ez axióma. Pont.
Persze az emberek 95%-a hőbörögni kezd, mit pofázik az az alak, akiről a 95%-os halmaz 98+%-a sohasem hallott. Celebekről és feltűnési viszketegségben szenvedő hülyegyerekekről viszont a 95%-os halmaz 99+%-a.
Nem értelek félre, sőt nagyon is egyetértünk. Ettől függetlenül lesújtó a véleményem a mai magyar klérus nagy részéről.
Lehet, hgy félreértesz. Én nem a püspöki kar zenei műveltségére, vagy zenei izlésére utaltam, már csak azért sem, mert ezt nem ismerem. Csak arra bátorkodtam utalni, hogy a Strauss féle Salomének nincsen sok köze a bibliai történethez, és messze áll a keresztény gondolatiságtól. Ezt a művet az Eucharisztikus Kongresszussal összehozni valószínűleg a tudatlanság bizonyítéka.
Kissé megkésve, de fontos, építő szellemű és szakértő írásokat sosem késő megosztani, íme:
Puskás-musical: állva tapsolt a nézőtér az előbemutatón
Puskás mint musical – Szöllősi György* jegyzete
Aki ma Magyarországon musicalt készít Puskásról, sokat kockáztat. Előítéletekkel kell megküzdenie, fanyalgás lesz az osztályrésze már akkor, amikor még nem is látta senki a darabot. A Puskás-rajongók attól tartanak, csorbul a mítosz, méltatlan lesz az előadás a legnagyobb hőshöz. A hivatásos gúnyolódók már a gondolatától is viszolyognak, ha lélekemelő, a nemzeti büszkeséget tápláló, közös, magyar élmény van kilátásban. A téma ráadásul annyira kézenfekvő, populáris és hálás, hogy évek óta se szeri, se száma a musical- és filmterveknek Puskásról, ám ezek megvalósításához tudás, pénz, munka, művészi alkotóerő is kell, amiből valami mindig hiányzik. Ha viszont valaki mégis megvalósítja, amit megálmodott, máris mindenki mindent jobban tud, hiszen a téma annyira kézenfekvő, populáris és hálás...
Ma már. De nem volt ez mindig így. Nekem mondjuk már vagy harminc éve rögeszmém, hogy ez a mi legnagyobb sztorink a XX. században, de például Moldova György a nyolcvanas években még ilyeneket írt, miután elesett a lehetőségtől, hogy könyvet írjon Puskásról: „Lehetne írni egy őszinte könyvet róla, mint emberről – ehhez viszont Öcsi nem elég érdekes jellem! A cipőjét sem kötheti meg korábbi riportalanyaimnak: Berendinek, a ferencvárosi állomásfőnöknek vagy Leskónak, a hegyaljai szőlésznek. Tizedrész annyit sem csinált életében, mint ők.” Nos, Szente Vajk író-rendező, Szabó László producer, Juhász Levente zeneszerző, Galambos Attila szövegíró, Túri Lajos Péter koreográfus és a többi alkotó szerencsére nem Berendiről, a ferencvárosi állomásfőnökről vagy Leskóról, a hegyaljai szőlészről készített musicalt, hanem Puskás Ferenc lenyűgöző és világhírű sztorijáról, amelyben meglátták és amelyből kihozták a mindannyiunk szemébe könnyeket csaló magyar hőstörténetet és az örök, általános emberi értékeket. Új művészi nemzedék dinamizmusa, lelkesedése, hazaszeretete segít végképp halhatatlanná tenni a mi szempontunkból kudarcosnak gondolt XX. század világraszóló magyar sikersztoriját és annak hőseit. Ember Márk például négyéves volt, amikor az általa megformált Czibor Zoltán meghalt. A nyolc-, tízesztendős gyerekszereplők, akik – szerencsére – mit sem tudnak az ötvenes évekről, zokogtak a meghatottságtól az Erkel színházban, a nemzeti ünnepre időzített előbemutatót követő vastaps után és azt skandálták: „Puskás Öcsi!, Puskás Öcsi!”
Büszke vagyok rá, hogy a tizenöt éve a Nemzeti Sport kiadójának gondozásában megjelent Puskás-könyvem több exkluzív története visszaköszönt a színpadról (megindító volt az öt éve elhunyt Puskás Ferencnét megelevenedni látni a darabban Kovács Gyopár alakításában), és nagy öröm, hogy immár ebben az érzelmes, hatásos színpadi műfajban is megcsodálhatjuk közös büszkeségünket, a Puskás-történetet. Tisztelet az alkotóknak és a szereplőknek, hogy az előítéletek gyűrűjében, a világjárvány fenyegetésének őrült bizonytalanságában ilyen vagány, nívós és – a minapi előadások után máris kijelenthető – sikeres produkciót állítottak színpadra. Csütörtök óta özönlenek hozzám is a gratulációk, amelyek stábtagként csak nagyon kis részben illetnek meg, de amelyeket továbbítva, azokhoz csatlakozva én is csak azt mondhatom: bravó, hölgyek és urak, nagy ölelés, köszönet és gratuláció!
Magyarnak lenni a világon a legjobb.
*Szöllősi György a Nemzeti Sport zenei szaklap főszerkesztője
Sokszor gondolnánk azt, hogy a momus „mezei”operakritikusai csak úgy „pártosan”, elfogultan (rosszindulatúan) beszélnek a levegőbe, egymással csatáznak.Pedig csak a magyar valóság szomorú kultúrális képe tárul itt fel. Szerencsére a magyar Operaház kezünkbe ad bizonyítékokat a rögzített felvételeivel. Sajnálnánk, ha e Salome felújításról nem készülne felvétel.(Izgatottan várjuk a Salome-vendégszereplés visszhangját Brno-ból!) De addig is remélhetően még hozzáférhető a KoronaGála.(Olyan jó lenne külföldieknek is elküldeni véleményezésre!) Addig is itt egy látlelet, kiemelve előzetesen néhány mondat:
„…egymást váltó énekesek üvöltöznek a mikrofonnal.”
„…nem világos, hogy mi a rendezvény célja. Biztosan nem az énekhangok ünneplése, és még biztosabban nem valami zenei eseményről van szó, hiszen alig hallani éneklésszerű éneklést, kifejezésszerű zenélés”
„Legalább a vége legyen jó. Boross Csilla. Hang is, akarat is, meg annak a megértése, hogy egy ária, jelen esetben a Méregária a Giocondából, önmagában is valami zárt, kerek, valahonnét valahová tartó és jó esetben oda is érkező egység és folyamat. Van remény…”
Első helyen "kedvencemmel", Véres András győri pispekkel. Amúgy a jelenlegi (fő)papság kulturális igénye valahol Silye Jenő felséges harmóniáinak szintjét verdesi. A Salome helyett javasolnám egy Kaszap István-oratórium szcenírozott előadását.
Nem hallottam az előadást, az elvet viszont fent tartom. Ettől még persze, lehet h rosszul volt dirigálva is az egész.
Kedves Dávid, Te biztos nagyon értesz hozzá, de remélem, nem hallottad az előadást! Mert ha ott lettél volna, felteszem, nem írsz le ilyen csacskaságot.
Megszívlelem szavaidat... bár nem hinném, hogy valaha szerencsém lesz vele találkozni...
Pedig javaslom, hogy merjél ezen gondolkozni, márcsak a saját érdekedben is. Mert aki Wilde/Strauss Saloméját az evangelizáció egyik módjának tartja, amellyel a magar operajátszás méltó módon tiszteleghet az Eucharisztikus Kongresszus előtt, nos - egy ilyen személytől, ebben a járványos időben -, jobb, ha két méter távolságot tart az ember, mert még elkap tőle valamit.
Érdekes felvetés - erre nem is merek gondolni....
Kedves Búbánat,
Nagyon köszönöm ezt a cikket, engem nemcsak meggyőzött, de egészen megrendülten olvastam ezt a részt:
"...Az evangelizálásnak sok módja lehetséges. Miért említem ezt? Itthon a Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszusra időzítették a Salome bemutatóját. A kongresszust elhalasztották, ám ezzel csak erősödött a vágyott cél: jövőre, 2021 szeptemberében talán már a megújult Operaházban lehet előadni a darabot. Ennek pedig úgymond a főpróbája lesz a mostani Erkel színházi premier.”
Lelki szemeim előtt megjelent a Magyar Püspöki Kar, kiegészülve a pápai nunciussal és talán-talán Ferenc pápával, ahogyan az opera díszpáholyában ülve, extázisban nézik a hétfátyoltáncot.
https://ujember.hu/wp-content/uploads/2020/09/Mertekado20200906_teljes.pdf
Új Ember hetilap – Mértékadó kulturális magazinja
2020. szeptember 7 – 13.
Vörös Győző a Saloméról, a Machaerus magasából
„Bibliaillusztráció mint a valóság tükre”
(1 – 5. oldal)
Elkészült a machaerusi palota udvara. Minden készen áll arra, hogy szeptember 15-én, az Erkel Színházban bemutassák Richard Strauss Salome című zenedrámáját. A Rátóti Zoltán által rendezett előadás különlegessége, hogy a világon először itt hangzik el az opera olyan díszletbe foglalva, amely az eredeti evangéliumi-történelmi helyszín pontos és méretarányos rekonstrukciója. Vörös Győző akadémikus, ókorkutató évek óta dédelgetett terve valósul meg ezzel, aki Jordániában koncessziót nyerve – a Magyar Művészeti Akadémia égisze alatt – 2009 óta ásatásvezetője a szirtfokra emelt heródesi palota feltárásának. A szentföldi citadella és benne az oszlopsorral keretezett udvar Heródes Antipász születésnapi ünneplésének helyszíne és Keresztelő Szent János mártírhalálának is tanúja volt. Tekintettel arra, hogy a felbecsülhetetlen örökségértékű régészeti munka egyes fázisait kezdettől rögzítettük a beszélgetéseink során, ezúttal abban maradtunk Vörös Győző professzorral, hogy visszatérő témáink közül most kifejezetten a Salome „hátterére” fókuszálunk. De ahogyan lenni szokott, nem álltunk meg itt. Végül a téma biblikus, művészet-, irodalom- és kutatástörténeti spektruma is szóba került.
/Pallós Tamás. Fotó: Vörös Győző/Machaerus/
„Jordániai munkája folyományaként régóta érlelődött a gondolat, hogy a Salomét eredeti közegében, illetve a valóságnak megfelelő épített környezetben kellene előadni. Mikor és hogyan kezdődött a tervezés?
– 2013 áprilisában írtam meg a vonatkozó ötletemet az Operaházat igazgató Ókovács Szilveszternek, aki aztán kétszer is eljött megmászni és megnézni a Machaerust a Holt-tenger partján. Egyébként Marton Éva, a nemzet művésze, a New York-i Metropolitan Opera történetének legkiválóbb Salome hercegnője is nagy támogatója volt a díszletjavaslatomnak. 2014-ben tartottam egy előadást a Pesti Vigadó dísztermében, a Magyar Művészeti Akadémia első ottani közgyűlésén. Az esemény után odajött hozzám, és anélkül, hogy ebbéli terveimről tudott volna, kijelentette: a machaerusi királyi udvar kiváló operai díszlet lehetne. Aztán segített összekötni a szálakat. Az eredeti elképzelések szerint augusztusban, Jordániában – a Holt-tenger túlpartján, a másik heródesi vár tövében rendezett izraeli Masada Operafesztivál mintájára – tartottuk volna meg a Strauss-zenedráma szabadtéri bemutatóját a Machae - rusnál. A koronavírus-járvány miatt azonban Jordánia is bezárt, így az évenkénti Salome-fesztivál ötletének kidolgozását halasztanunk kellett.”
„Amikor az Erkel Színházban egy kétezer évvel ezelőtti épített örökség, a Machaerus udvarát látjuk a Salome díszleteként, ne felejtsük el ezeket az összefüggéseket, passiópárhuzamokat sem. Az evangelizálásnak sok módja lehetséges. Miért említem ezt? Itthon a Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszusra időzítették a Salome bemutatóját. A kongresszust elhalasztották, ám ezzel csak erősödött a vágyott cél: jövőre, 2021 szeptemberében talán már a megújult Operaházban lehet előadni a darabot. Ennek pedig úgymond a főpróbája lesz a mostani Erkel színházi premier.”
„A kiváló francia író, Gustave Flaubert 1850-ben eljutott Palesztinába, megnézte Jeruzsálemet és Júdeát. A Machaeruson ugyan nem járt, de Parent könyve, az 1873-as Tristram-monográfia, valamint az 1874-ben publikált Vignes-fénykép együttesen hatott rá, amikor a Heródiás című, 1877-ben megjelent elbeszélésében a Machaerust már a maga történeti és földrajzi hitelességében mutatta be. A roueni könyvtár archívumából kiderült, hogy Flaubert mindhárom említett kötetet kikölcsönözte. Flaubert Heródiása a csúcspontra emelte a Machaerus ünneplését a romanticizmus irodalmában. A következő láncszem Oscar Wilde 1891-ben, francia nyelven írt Salome drámája volt, amelyben teljes mondatokat idézett Flaubert-től. Richard Strauss azután a Wilde-szöveg Hedwig Lachmann-féle német fordítását zenésítette meg. Az opera premierjét 1905. december 9-én, Drezdában tartották. Budapesten már 1909-ben tervbe vették, végül 1912-ben mutatták be. Wilde-nál és Straussnál ugyan nem kerül szóba a Machaerus neve, de Flaubert után Salome táncának helyszíne már történelmi evidenciává vált a művészet területén is. Az Erkel Színházban felállított machaerusi operadíszlet ősbemutatója a fenti ikonográfiai és irodalmi vonulatba illeszkedik, a világon elsőként felmutatva a történelmi, evangéliumi építészeti tér megidézett valóságát.”
Fenntartom ama véleményemet, hogy a 90-es évek elejéhez-közepéhez képest a MÁO szinte aranykorát éli. Nem mintha ne lettek volna a jelenleginél jobb periódusai.
Nincs nagyon hova visszanéznem ,mert a régiidők heti 4-5- előadása az utóbbi években évi 4-5 re zsugorodott.Ez idén biztos nem fog javulni
Ó, nézz vissza az elmúlt évre, és tekints derűsen a következőre, akkor láthatod, hogy merre megy az Opera szekere, micsoda világszínvonalú előadások születnek, és micsoda szakmai-zenei koncepció mentén valósul meg a szép, új világ. :)
Itt nem egy elbukott Salome előadásról van szó, hanem sokkal többről.
Milyen kapóra jött ez a egy db bukott Salome előadás.Sajnos kilóg a lóláb!.Megszólalt itt fű,fa ,virág régi versenyzők egyikük kevésné kompromitált nivc- nevén,új belépők-utóbbi örvendetes és nem gyakori.El is jutottunk oda ,ahova rövidebb kanyarulatok útján is el lehetett volna jutni,mert kép pont között legrövidebb út az egyenes.Bár ennek egyszerűsége sokaknak nem tetszik és ezért kanyarog az az egyenes vonal.
-zéta- kritikája is világosan szétválasztja a két dolgot: volt egy pocsék címszereplő és egy pocsék zenekar ... csak ő szofisztikáltabban fogalmazta meg ugyanezt, így: "A bevezetőben említett reménybeli várakozást bennem a címszereplőn kívül a zenekar oszlatta el leginkább...Hubayt a zene újszerűsége verte mellbe, míg engem a zenekar bántóan torzonborz fésületlensége. Az együttes Kocsár Balázs vezényletével a kísérés minden szándéka nélkül, többnyire differenciálatlanul harsogott, a zeneirodalom egyik legszínesebb muzsikája csak töredékesen tudott megszólalni...sokkalta erősebbnek éreztem a betanítás alaposságának hiányát." Teszem hozzá: vendégművészek meghívása esetében (is) tudtommal a Főzeneigazgatóé az utolsó szó vagy az első szó és ami a kettő között van, az is. (ld. Bing/MET) Konferálás helyett (vagy mellett) gondosabb szereplőválogatást kérnénk, ha lehetne...
Egyesek a a Salome premier teljes kudarcát Sera Gösch alakításában vélik látni, felmentve a zenekart és a karmestert, azt hangsúlyozva, hogy márpedig a Strauss zene ilyen, nem a zenével, a zenekarral volt a baj, hanem a Strauss operára alkalmatlan énekesnővel. Holott nem erről van szó, vagy legalábbis nem csak erről. Sera Gösch nem oka a kudarcnak, ő csak egy "tünet", az okot, a felelősöket egészen máshol kell keresni. Én kimondom, hogy ki a felelős. A felelős nem a zenekar, nem az énekesek, sőt (általában) nem is a karmester, hanem a főzeneigazgató. Az a főzeneigazgató, aki az Operaház zenei arculatáért felelős, aki felelős a repertoárért, aki megtervezi az évadot, az új betanulásokat, a premiereket, aki a szerepre kijelöli az énekeseket, az előadásokra a karmestereket, aki ellenőrzi a zenei munkát, stb. Az Operaház főzeneigazgatója anno Erkel Ferenc volt. A jelenlegi utódját úgy hívják, hogy Kocsár Balázs. Ő jelölte ki az előadás szereplőit, köztük a főszereplő Sera Göscht, ő tanította be a művet, és... ő vezényelte a premiert. Ami történt, azért egyszemélyben ő a felelős.
Igen, -zeta- kritikajat olvasva a karmester sokat tehetett volna. Pl.osszerakta volna a puzzle-t, osszefesulte volna volna a zenekart.
Persze, csináljunk Strauss zenéjéből barokk muzsikát hogy a törpehangú operaéneklésre alkalmatlan hangok hallatszódjanak. Aha, inkább tiltsák be a Salomét.
Kedves Viola, egyetértek, de különösen azzal is, amit a karmesterről írtál: "nem mutatott alázatot se a mű, se az énekesek iránt". Persze, nehéz áténekelni Strauss zenéjét, de a karmester mégis sokat tehetett volna egy jobb előadás érdekében.
Jaj, hát ez nagyon jó : ))))))
Emléxem, még a múlt században , szépen fésült , elegáns , kultúrált idős hölgyek voltak a jegyszedők . Ők soha nem zavarták az előadást. De ma már nyilván nem jól mutatnának az effélék az Erkelben... Gondolom....
(En irigyeltem őket , hogy minden nap hallgathatják a gyönyörű operákat .De ma már ez se stimmel : ))
