Don Giovanni vagy Don Juan? Ma érkezett:
Koncert i online premiéry v Národním divadle - Premiéra Dona Giovanniho na ČT art
Jedno z nejvýznamnějších děl, která spojují Prahu s celosvětovou hudební a divadelní kulturou, je bezpochyby Mozartův Don Giovanni. Světová premiéra proběhla v roce 1787 ve Stavovském divadle, kde tehdy sám autor působil.
ČT art | 18. března 2021 ve 20:00
A "Mozartův Don Giovanni", mint cím, - ráadásul az ősbemutató helyszínéről - másokat talán meggyőzne. A huanozás helyi specialitás, mint a pillangózás is. Korábban alaposan vitatgattuk, miért volt Maestro Puccini oly botor, hogy az egyes (lokális) szakértők (?) szerint egyedül üdvözítő "Madamigella (Signorina?) Farfalla" cím helyett képes volt a "Madama Butterfly" elviselhetetlen megnevezéssel illetni egyébként tűrhető operácskáját.
Régi barátságunkra, együttműködésünkre tekintettel ... tisztelettel megnyitom előtted a tapintgatás lehetőségét. A Journal Francophone de Budapest így számol be a jelen előadásról (kép legalul):
Verdi quitta donc Paris pour se remettre quelques années plus tard à l´ouvrage, cette fois dans une version italienne. Version remaniée sur un nouveau livret et réduite de cinq à quatre actes qui fut donnée à la Scala en 1884 sous le nom de Don Carlo. Entre temps, au lendemain de la création parisienne, Verdi avait fait traduire en italien la version française (celle donnée ce soir).
"...celle donnée ce soir" = amit adtak ma este: tehát a franciáról olaszra lefordíttatott, ötfelvonásos változatot nézte a cikk írója. Az egyes (lokális) szakértők (?) szerint egyedül üdvözítő franciás címet ezek a francos franciák - lám - nem hajlandók elfogadni.
Rendezd soraidat és tisztázd magaddal végre, hogy NEM a francia változatot közvetítette a MÁO minap, ezért feleslegesen idézel francia forrásokat. Az olasz nyelvű előadás címe, tetszik-nem tetszik, az bizony Don Carlo.
További iránymutatás itt:
Ötfelvonásos Don Akármelyik, válassz!
Don Juan vs Don Giovanni: "A darab címét a szerzők határozzák meg, nemdebár?" Igen, pl. egy bizonyos Beethoven a Leonore címet adta operájának, azóta is Fidelio címen játsszák oszt'jónapot. Pillangó(kis)asszonyt nézünk és nem Madama Butterfly-t vagy Чио-Чио-Сан-t, Traviatát és nem La traviatát stb. 200 évig jó volt nekünk a Don Juan, most is jó lenne.
Don Carlos: régi barátságunkra, együttműködésünkre tekintettel igyekszem rátapintani az érem operacím másik oldalára: vettem a fáradságot (és a bátorságot, mert félős vagyok ám!) és kerestem-kimásoltam néhány ellenpéldát, köztük "igazi" kottát és a párizsi ősbemutató plakátját ld. lejjebb. A beírásodban látható librettó (nem pedig kotta, mint írod) nyilván a mű (egyik?) olaszországi (nem-ős)bemutatójára készült, márpedig a Don Carlost francia megrendelésre, francia nyelvű szövegre és címmel komponálta Verdi. Mellesleg MÁO, szerintem helyesen, máig ezen a címen vezeti a "naplóban". Az olasz nyelvű idézet is vélhetően egy olasz nyelvű librettófordításból való és nem a francia eredetiből. Többit ld 10789, nem ismétlem. Szólok az emeritus királynak is, hogy sürgősen javíttassa ki a személyi okmányait Juan Carlos-ról (Don) Giovanni Carlo-ra. Egy csapásra két opera légy.
A darab címét a szerzők határozzák meg, nemdebár?
Emmanuele Conegliano és egy bizonyos Wolfgang Amadeus Mozart választotta magának az
" Il dissoluto punito ossia Il Don Giovanni "
megnevezést - nem tudván, hogy kései kiválóságok kényes ízlésének nem felel meg, ezért kényszeresen kénytelek lesznek átnevezni "Don Juan"-ra, amit spanyoljártasságúak az egyértelműség kedvéért [donhuan]-nak ejtenek. Úgy nőttek föl.
Egy éve írtam:
"Legutóbb ismét felkaptam a fejemet, mert a nagy érdeklődéssel várt darabban világosan hallani: O Carlo; O mio Carlo; Il ritratto di Carlo!
- a feliraton meg az áll: Don Carlos arcképe... A magyar cím is sajnos Don Carlos."
A "látom a kotta címlapját..." utáni elmélkedés bizonyító erejét akkor lenne értelme elemezni, ha a szöveg "nézem a kotta címlapját, de nem látom" lett volna. Aki nem akarja látni az autentikus címlapon, hogy CARLO, és nem akarja hallani az előadáson sem, hogy CARLO, hagyatkozzék inkább a tapintására.
off (?) Én még úgy nőttem föl, hogy a Don Juan az Don Juan, még az 1974-es felújítás is ezt a címet viselte. Fel nem fogom, milyen átalakulás eredménye lett a mai Don Giovanni cím.
on Látom a kotta címlapját, de. Fenti analógiájára: a Don Carlos az Don Carlos volt. Szabadjon megjegyeznem, hogy a magyar Wikipédia is ezen a címen ír róla. Ami ennél (is) nyomósabb érv, hogy Párizsban volt az ősbemutató, és a francia Wikipédia is így írja, továbbá, hogy most a párizsi változat került színre Bp.-en. Ugyanitt olvasható, hogy az "s" betű az 1884-es olasz változat idejére maradt le a névről-címről. És talán az sem mellékes, hogy Don Carlos spanyol volt .. úgy mint pl. Juan Carlos, az emeritus király.
Csak már egyszer végre sikerülne az opera címét helyesen leírni ! :-(
Pár tucatszor el is hangzik a darabban...
szeretném tudni, hányan látták.
Verdi: Don Carlos
Erkel Színház, 2021. február 20. (online-bemutató; közönség nélküli)
Vettem erőt magamon, pontosabban a kíváncsiságom legyőzte a fizetős streammel szemben táplált tartózkodásomat; nem bántam meg, mert az énekesek (szereplők, kórus) és a zenekar, karmester "rendben voltak", zeneileg igen szép, hatásos és értékes előadás élményével ajándékoztak meg.
Értékeltem azt is, hogy most az Erkel Színházban az operából korábban mindig kihagyott bevezető, fontainebleau-i jelenet visszakerült a helyére ebben a produkcióban. Ugyanakkor ez a külföldiek által jegyzett "rendezés", meg a látvány kiábrándítóan hat; akinek az emlékeiben él még a klasszikus-romantikus Mikó András-féle rendezés, Forray Gábor díszletei és Márk Tivadar szépséges jelmezei, hiába most is a gyönyörű Verdi-muzsika, a szép ének, a kiváló előadók személye, ez az új, ötfelvonásos Don Carlos-produkció inkább taszítani fogja, minthogy rohanjon újra megtekinteni (ősztől a repertoárból kaphatja?) és csüggedjen azon, amit (ismét) meglát a színpadon. Tehát kaptunk jót és rosszat, aminek az egyenlege kinek-kinek az ízlés- és értékvilága függvénye lehet.
Szegedi Csaba (Posa), Gaston Rivero (Don Carlos) és Frank Hilbrich rendező a próbánFORRÁS: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ / NAGY ATTILA
Bővebben nem is tartom szükségesnek kifejteni, vajon milyen is volt ez a mostani színreállítás? - amihez egyszeri internetes online-bemutatóként juthatott hozzá "mindössze" ötezer forint kifizetése ellenében a mindenkori operabarát néző-hallgató.
Szereposztás:
II. Fülöp.............................. Bretz Gábor
Don Carlos......................... Gaston Rivero
Rodrigo, Posa márkija....... Szegedi Csaba
Valois Erzsébet.................. Ádám Zsuzsanna
Eboli hercegnő....................Gál Erika
Főinkvizítor........................ Palerdi András
Egy szerzetes.................... Gábor Géza
Tebaldo.............................. Heiter Melinda
Lerma gróf......................... Mukk József
Égi hang............................ Zemlényi Eszter
Alkotók
Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara
Karmester: Kocsár Balázs
Schiller drámája nyomán az eredeti librettót írta: Camille du Locle / Joseph Méry
A francia nyelvű librettót olaszra fordította: Angelo Zanardini / Achille de Lauzières
Rendező: Frank Hilbrich
Díszlettervező: Volker Thiele
Jelmeztervező: Gabriele Rupprecht
Dramaturg: Yvonne Gebauer
Karigazgató: Csiki Gábor
Online Don Carlos-premierre készül az Opera
ORIGO - 2021.02.16. 15:27
Frank Hilbrich rendezésében, Gaston Rivero címszereplésével, az ötfelvonásos, olasz nyelvű modenai változatban mutatja be Verdi Don Carlos című operáját a Magyar Állami Operaház.
A Jegy.hu Opera Otthonra fizetős közvetítései között 2021. február 20-án, 20 órától, az évadban egyszeri alkalommal lesz látható a Don Carlos. Verdi művét Frank Hilbrich rendezésében, Gaston Rivero címszereplésével, az ötfelvonásos, olasz nyelvű modenai változatban mutatja be a Magyar Állami Operaház.
Opera.hu oldaláról:
Karmester
II. Fülöp
Don Carlos
Posa márki
Valois Erzsébet
Eboli hercegnő
Főinkvizítor
Egy szerzetes
Tebaldo
Lerma gróf
Égi hang
Bemutató: 2021. február 20.
20:00 – 23:30
Erkel Színház – Nagyszínpad
Apró pontosítások, kiegészítés:
Krenek, Ernst: HÚZD RÁ, JONNY! Jazz-opera 2 r. Szöveg: Krenek, Ernst. Ford.: Jemnitz Sándor és Kristóf Károly. Díszlet: Baumöhl Artur. Vez.: Komlós Pál. Rend.: Erhardt Ottó m.v. és Uhl, Valter m.v. 1928.03.29.
A címszereplőnél a kritikus nagyvonalúan lehagyta a keresztnevét: Fenyves Sándor pár évig volt a Városi Színház tagja. Péchy Erzsi ünnepelt operettprimadonna volt, de néhányszor az Operaházban is fellépett: egyszer még Mimit is énekelte, néhányszor pedig egy ma már elfelejtett darab, Aimé Maillart Villars dragonyosai (másik címén: A remete csengettyűje) c. operájáben lépett fel. Szedő Miklós is -Johann Strauss- és Sullivan-Gilbert-produkciók mellett- éppen a Bohémélet Rodolfóját énekelte egyszer az Operaházban.
Színházi Élet 1928/14. szám
Hubaytól Eisemannig
Nahát kérem : mi nem vitatkozunk zenei érték-e a «Húzd rá Jonny»,vagy csak zenekísérleti nyulacska. Egyáltalában, mi nem mondunk véleményt. Helyettünk hadd beszéljenek azok, akiknek a kenyerük a zene, sót azok is, akiknek nemcsak kenyerük, de kalácsuk is. Operaszerzőket, operett-komponistákat, dalszerzőket intervjuvoltunk meg a Jonnyról. És rögtön — már itt előre — megállapítjuk, hogy a szakértőknek tetszik a Jonny. Érdekesnek, s mint minden újszerűt : izgalmasnak tartják Krenek müvet. Szóval : egyvéleményen vannak a Városi Színház közönségével. Annak is tetszik a Jonny.
Itt adjuk a szakértők véleményét.
HUBAY JENŐ :
Jazzopera
A gondolat, mint olyan nem rossz, Én a jazzt nagyon érdekesnek tartom addig — amíg nem zörej. Ha azok a dobok megszólalnak, akkor már kakofonia lesz belőle ! Alapjában véve a jazz néhány érdekes régi hangszert favorizál. A szakszofonnak remek, behízelgő hangja vari, azt senki sem támadhatja. A modernek között is vannak lehetséges emberek és nem szabad valakit azért támadni, mert modem.
LEHÁR FERENC :
— Még a bécsi Jonny spielt auf idején intéztek hozzám hasonló körkérdést. Nekem az a véleményem, hogy a Húzd rá Jonny nagyon érdekes opera, amely sok tekintetben szakított a hagyományokkal, megérdemli azt a sikert, amelyet Pechy Erzsi és fenyves ket a kontinensen aratott.
KÁLMÁN IMRE :
Ernst Kreneket talentumos zenésznek tartom. A Jonny alapötlete teljesen eredeti és így nyilvánvaló, hogy sikere van. A viták Persze, hogy vitáznak az emberek a darabról. Végeredményben addig ió, amíg vitáznak.
KLEIBER ERICH,
a berlini Staatsoper igazgatója :
— Krenek? Első nagy színpadi sikerét az én dirigálásom mellett aratta Novinsburg nevű művével. Nagyon tehetségesnek és ügyesnok tartom a fiatal osztrák muzsikust, aki még sok érdekes művel fogja megajándékozni a zeneirodalmat.
DR. FRANZ SCHALK,
a bécsi Operaház igazgatója :
Mint, dirigens nem tartom a Jonny spielt awf-ot a világ első remekének. Mint
operaigazgató viszont állandóan műsoron tartom Krenek müvét, mert a közönség megtapsolja. Ki győzött a Jonnyhareban ? A közönség, az emberek, akik minden előadáson szép számmal jelennek meg a Staatsoperben.
RADNAI MIKLÓS :
— Külföldön is láttam a Húzd rá Jonnyt. Nagyon megtapsolták és tetszett az embereknek. Megnézik ezt az operát, mert mindenki kíváncsi arra, hogy miért aratott világsikert
FARKAS IMRE :
— Hozzám csak a híre jutott el ennek o jazzoperának- Elfogult vagyok ebben a tekintetben, mert legközelebb az én operettemet mutatja be a Városi Színház. Azt mondják, hogy ráérünk, nyugodtan, lassan próbálhatják az operettet, mert sokan akarják megnézni a Húzd rá Jonnyt.
LOSONCZY DEZSŐ :
— Mint minden kísérlet, ez is a válaszúttal küzd. A Húzd rá Jonny szerzője még nem határozta el, vájjon teljesen a jazz modorában írjon vagy a régi modorban. A darab mindenképpen érdekes, de a legközelebbi jazzopera még érdekesebb lesz.
ZERKOVITZ BÉLA :
— Berlinben láttam először a Húzd rá Jonnyt. Nagyszerű volt. Az emberek a~ extázisig tapsoltak. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy jó a darab. Sőt. Remek !
ÁBRAHÁM PÁL :
Ernst Krenek vérbeli muzsikus és jó drámaíró. Nagyszerű színpadi érzékkel dolgozik és nincs egy felesleges taktusa sem. A darab megérdemli a sikert, A Városi Színház pedig európai színvonaláról tett tanuságot, amikor a sokat emlegetett jazzoperát színre hozta.
EÍSEMANN MIHÁLY :
— Nagyon tetszett nekem a Jonny előadása, csak kevésnek találtam benne a jazzt. Péchy Erzsi gyönyörű. Fenyves, a címszereplő pedig illúziót keltő munkát végez.
LAJTAI LAJOS :
— Nagyon jó operának tartom Krenek müvét. Mindvégig leköti az ember figyelmét és végig emelkedik a hatása. Merész volt a kísérlet, de sikerült! Különösen a revü része szenzációs.
NÁDOR MIHÁLY :
— Örülnék, ha kiderülne, hogy a jazzhangszerelés az operában is nagy hatást tesz az emberekre. Ezáltal ugyanis a komoly zenét nagyon közel lehetne hozni az egyszerűbb emberekhez.
Szinházi Élet 1928/13
Hozzáértő kritika
„Huzd rá Jonny!"-ról
Irta: Ábrahám Pál
Első impresszióm a Jonnyról: nem végesvégig kimondott jazz muzsika. Két zenekart hallottam. Fent a színpadon jazz szól, lent pedig a mai szimfonikus zenekar veszi át jazz hangszerek nélkül az új zsáneri. Krenek különösen az utolsó képben érte el, hogy a mai rendes zenekarral jazz-hatást kelt. Az elindulás nagvon érdekes. Teljesen a mai hangszerelés segítségével és technikai rendezéssel oly ügyesen, oly frappánsan tudja a színpadi aláfestést szervírozni, hogy már ez is felkelti a hallgató érdeklődését az uj műfaj iránt.
Uj műfaj? Hiszen ez csak technikai fejlődés. Mint ahogy Bach se a mai zongorára komponálta műveit, éppolyan természetesnek kell találnunk a ritmusnak és a hangszerelés technikájának fejlődését. Elképzelhető, sőt egészen bizonyos, hogy a jövő zenekarát a mai hangszerekkel (szaxofon, susafon, banjo) fogják kiegészíteni. A jövő zenei termését ilyen kiegészített zenekarok interpretálják. A klasszikusok és romantikusok örök művei természetcsen továbbra is tradiciószerüen adatnak elő. Hiszen a mai modernek (Bartók, Kodály, Schönberg stb.j már évekkel ezelőtt jazzallürökkel dolgoztak. Ez csupán fejlődési folyamat.
De hogy Kreneknél maradjunk, zenéje modern és igazán újszerű. „Blues", amely mint főmotivum állandóan visszatér — nagyszerű.
Az előadás kitűnő. Péchy Erzsi fellépte ünnepé avatja az opera premierjét. A harmadik képben egyenesen szenzációs. A szerep nehézségeit könnyen hidalja át. Magas hangjai megerősödtek és nemcsak hangban. hanem játékban is oly kiváló, hogy azt hisszük, a legkomolyabb művészi produkcióval ajándékozta meg - még a leghozzáértőbb — közönséget is. Lőrinczy Vilma egy szobalány szerepében nagy sikert ér el és különösen fox-trottja ragadja magával a közönséget.
Szedő Miklós mint régi „modernista" remekül végzi leiadatát. Fenyves „Jonny" szerepében minden elismerést megérdemel. Mileczky és a többi szereplők is kitűnően illeszkednek a többiekhez.
A rendező Walter Ulli megdöbbentő reálizmussal végezte nehéz munkáját.
Különösen a kitűnő mozdonyjelenettel fiiappirozta a közönséget. Véleményem szerint a kissé nehézkes bécsi előadásnál a pesti bemutató sokkal kedvesebb. Lóránt Vilmos a színház kitűnő főrendezője Walter Ublnak nagyszerű segítőtársa volt. Mert ne tessék csodálkozni: nagy munka bizony egy ilyen jazz-opera rendezése. Komlós Pál a fiatal karmester feladatát tehetséggel oldotta meg.
A fordítás Kristóf Károly és Semnitz Sándor tehetséges munkája.
Végezetül pedig szerényen gratulálok Sebestyén Gézának, hogy hozzájuttatott bennünket ehhez a nagyszerű produkcióhoz!
Az akkori nagy jazzoperettszerzők és mások is ott volt a Krenek bemutatón. A Színházi Életben van is erről egy terjengős cikk az egyes véleményekről. Különben a Johnny boy ihlette Ábrahám Pált és Földes Imre szövegírót a figura elővételére a Hawaii rózsája operettben, amiben néger Johnnyt egy fehér férfi alakította feketére maszkírozva, mivel akkor még feketék nem állhattak ki a pódiumra.
A Mahagonnyt láttam a Tháliában, Nyári Zoltán énekelte a főszerepet, nagyon jó volt benne, Rálik Szilvia és Kovács Annamária is tetszett. Nem mondanám, hogy jazz-opera, inkább olyasmi mint a Koldusopera, ami érthető, ugyanazok a szerzők. A Krenek-darabot csak hírből ismerem, na az jazz-operának számít a kánon szerint. Balhés premier volt már a weimari Németországban is, aztán a nácik be is tiltották hamar, amikor hatalomra kerültek, ahogyan Bécsben is botrányt csaptak körülötte az ottani nácik. Nálunk nem nácik, "csak" szélsőjobboldali rendzavarók fullasztották botrányba a produkciót, amiről te is írsz, a Városi Színházban.
Hát nekem nem igazán jött be az Offenbach-Kékszakáll. Igaz, aznap harmatgyenge, beugró címszereplő énekelt és nagyon nem mindegy ki a Kékszakáll. Továbbá emlékeim szerint a cselekmény elég zavaros és poros is. Ne tegyél le végleg a Bartók-Kékszakállúról! Szerintem pódiumon -és nem színpadon- a legütősebb, ha két jó és érthetően éneklő énekessel és egy jó karmesterrel és zenekarral hallgatod. Megrázó, hatalmas alkotás, büszkék lehetünk rá.
Bocs elírtam színházat, de 2009. stimmel. A Thalia-ban régebben mentek operettek?
A „Mahagonny…” a hatvanas években ment az Operában, Házy Erzsébet brillírozott benne!
Magyarországi ősbemutató: 1967. március 19. és 20.
(Mahagonny városának tündöklése és bukása címen)
Fordította: Görgey Gábor
Díszlet-jelmez: Makai Péter
Rendezte: Mikó András
Karmester: Blum Tamás / Lendvay György
Özvegy Begbickné – Takács Paula / Eszenyi Irma
Willy – Palcsó Sándor / Somogyvári Lajos
Hétszentség Mózes – Várhelyi Endre / Begányi Ferenc
Jenny Smith – Házy Erzsébet / Szabó Rózsa
Jim Mahoney – Szőnyi Ferenc / Karizs Béla
Spórolós Billy – Palócz László / Varga András
Jack O’Brien – Mátray Ferenc / Kishegyi Árpád
Alaszkafarkas Joe – Ütő Endre / Veress Gyula
Toby Higgins – Benkő Sándor / Kozák Imre
Zongorista – Dénes Erzsébet / Fellegi Ádám
Beszélő: Major Tamás
2009-ben, a Thália Színházban láttam Kurt Weill operáját: Jenny Smith és Jim Mahoney megformálói Rálik Szilvia és Nyári Zoltán voltak, akik mély átéléssel alakították szerepüket. Mellettük még sok kitűnő művész ének-játéka hozta „lázba” a színház közönségét. A darab zenéje élvezetes, de nem könnyen befogadható…s a művészeknek „meg kellett dolgozniuk” - prózában is -, hogy maradéktalan élményben részesítsenek bennünket. A siker nem is maradt el…
A Momuson is írtak róla beszámolókat (mindkét szereposztás produkciójáról):
https://www.momus.hu/article.php?artid=5058
Igen ez a Koldusopera magyarul, ez sokat megy Magyarországon is.
Szerintem a Mahagonny nem jazz-kategória. Fellelhető a youtube-on a teljes opera érdemes belenézni, bár nem HD minőség. És itt van a másik műve, a Threepenny opera szintén teljes felvétel, élvezhető minőségben. Én ennyivel tudok hozzájárulni a zenei fejlődésedhez. :))
Mondok még két jelentős jazz operát, vagy legalábbis én még ezekről hallottam.
Ernst Krenek Jonny spielt auf (1927)(Húzz rá Johnny) 1928-ban ment az Városi Színházban, ma Erkel.
Kurt Weill (1930) Mahagonny városának felemelkedése és bukása, utóbbi ment kb. egy évtizede Magyarországon. (2009.)
Ezek mondanak nektek valamit. Láttátok valamelyiket?
Vagy ott van Leonard Bernstein Candide-ja, na azt is lehet jazzoperának nevezni, bár egyesek szerint operett, mások meg musicalnek mondják,
Kétszer is láttam, de az jazzopera, vagy legalábbis én annak nevezném. Különben kedvelem Gershwin és Cole Porter műveit, láttam egy nagyon jó műsort pár éve a musical végzős diákjaitól az Odry Szinpadon.
Átvezetésként megnézhetted volna a Porgy és Besst, aztán már jöhet a Wozzeck.
Elárulom, hogy a West Side Story és a Cigánybáró a két kedvenc Erkel előadásom, de még a István király is bejött, ha már a más műfajnál tartunk. Láttam még az Elton John musicalt - Billy Eliot- is, az közepes volt.
Na látom jól ismertek, az Offenbach verzió sokkal jobban bejött, csak hamar levették, így csak egyszer láttam.
Akkor bizonyára jobban jártál volna Offenbach "Kékszakáll"-jával?... ha repertoáron volt akkor még/már az Operettszínházban, vagy az Erkelben...
Hát, az operettek után mellbevágó élmény lehetett. :)
Ja sajnos benne van a pakliban, hogy törzsközönség jelentős része nem éli meg a járványkorszak végét, az utódok meg már nem járnak operába...vagy nem is tudnak az elveszett béreltről, jegyekről.
Emlékszem, egyszer régen a szüleim Olaszországba utaztak, és hát a bérleten a Bartók mesterhármas szerepelt, én mentem el rá egyedül, mivel 10 emberrel próbálkoztam kb., de ingyen se érdekelt senkit, sőt még a bejáratnál is kínáltam a jegyet, ott a szék olcsón, ár alatt, de senki se ült be, így a retikülöm külön széken élvezhette az előadást.
Nos én se vagyok Bartók rajongó, de azért elmentem rá, bár a végén Kékszakállún eléggé szenvedtem.
Aki nem váltja be, az tiszta haszon MÁO-nak. Ügyes...mondaná Kohn bácsi. Hány százan, hány ezren felejtik el időközben, meghalnak, külföldre távoznak ... bizalommal telten vagy bizalmat vesztve?! MÜPA nekem nem automatikusan, de minden egyes elmaradó koncert után idővel térít. A nem állami színházak tényleg nem szeretnék visszafizetni a jegyek árát, mert az azonnali csődöt jelentene nekik. Lehet, hogy MÁO is egy fuldokló magánszínház lett, csak mi nem tudonk róla? Mondjuk fuldoklik, az igaz ... de tudtommal az állami (tíz)milliárdokban.
És mi történik azokkal, akik nem tudnak, vagy egyszerűen nem akarnak ennyi idő után új jegyet venni? Pl. egyszerűen bizalomvesztés miatt? Miért nem lehet a MÜPA példáját követni, ahonnan belátható időn belül minden belépő jegy árát visszatérítik? Sőt, az egyszer visszatérítésre bejelentett bérletem távobbi elmaradt előadásainak jegyeit már automatikusan térítik vissza!
Milliárdokkal kitömött állami intézmény. Nem hinném, hogy nincs miből visszafizetni a régesrég elmaradt előadások jegyeinek árát. Aztán meg megette a fene, ha így kell kényszeríteni az embereket arra, hogy azért vegyenek egy-másfél-két év után jegyet, mert különben elvesztik az elmaradt előadások vételárát. A világ általuk "egyik legnagyobb zenés intézményének" becézett MÁO-nak talán nem így kellene közönséget összelasszóznia, amikor majd végre kinyithatnak. Esetleg erről is írhatna a Főigazgató levélkét szeretett Tatjána nénikéjének. Több olvasót (jegytulajdonosokat biztosan) jobban érdekelné a téma, mint legutóbbi elmélkedései ugyanott.
Persze, hogy nem követi, hisz így kénytelen mindenki náluk elkölteni az összeget.
Persze mindenkin rajtamaradtak az utalványok, (nekem bérlet és jegy vegyesen), egyedül az István király operaváltozatára vettem 3 jegyet.
Ez az Operaház sajátos nyelvén azt jelenti, hogy kénytelenek meghosszabbítani az eredeti -ha jól emlékszem, de nem biztos: június 30-ai- becserélhetőségi határidőt. Naná, hiszen nem lesz ebben a szezonban már semmi. Még véletlenül sem követi MÁO pl. a MÜPA dicséretes példáját: azt, hogy visszautalja az elmaradt előadások jegyeinek árát. (Pl. az enyémét.)
Felhívtam az Operaházat, és azt az információt adták, hogy az utalványokat 2021. december 31-ig el lehet költeni, ill. decemberre már megnyit az Operaház épülete.
Így van, mert én biztos nem szilveszterkor láttam. Melis Falkét énekelte, és a báli jelenetben bejött ősz parókában, bottal, remegő lábakkal. Leült a lépcső aljára és kappanhangon énekelt. Felejthetetlen volt!
Lehet, hogy volt még betét, de én csak rá és a balettre emlékszem. (Akkoriban még nem siettek, 3 felvonásban, két szünettel játszottak minden előadást.)
http://digitar.opera.hu/www/c16operadigitar.01.10.php?as=2510&bm=1&mt=0
Rossini: A sevillai borbély
Dátum: 1969. december 31. - szilveszter
Személyek - a fotón:
Házy Erzsébet (vendég a "zenejelenetben")
Melis György - Figaro, borbély
László Margit - Rosina
Házy Erzsébet is kapott "vendég" fellépési lehetőséget egy ilyen szilveszteri "mókázásra" a Sevillai-ban...
Az 1970-es, szilveszteri előadás éneklecke- jelenetében Darvas Iván és Szendrey-Karper László gitáron kísérték Házy Erzsébetet és Ágai Karolát..
(tehát két művész-házaspár szerepelt benne)
Egy másik, 1969-es szilveszteri Sevillai-borbélyban pedig "meglepetésre" Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet és Simándy József lépett fel az éneklecke-jelenetben!
Valami ilyesmit hallottam én is ld. 10752 :-) de csak hallottam róla, még nem voltam.
Így van, de például "A sevillai borbély" éneklecke jelenetében is megszokott dolog, amikor a szilveszteri előadás azon pontján valami más, ismert áriát, betétdalt, kettőst, zenei tréfákat, más énekesekkel, zenészekkel is, adnak elő a művészek.
Mint most utánaolvastam, abban A denevérben szilvesztertől függetlenül szerepelt ez a parodisztikus Lehár-betét.
Úgy tudom, a szintén kötelező szilveszteri Sevillai borbély éneklecke-jelenetébe is be szoktak állni kakukkfiókák vendég dalos pacsirták 1-1 számra.
Ez nyilván a szilveszteri előadás miatt történt meg, De manapság ebből már nem csinálnak nagy ügyet, sokszor "emelnek át" parádés áriát valamelyik főszereplő kedvéért, aki brillírozni akar.
Tényleg, ez történt, beillesztettek egy Luxemburg grófja-paródiát az előadásba!
Ha csak nem valami szilveszteri, külön betétszámként került "becsempészve" oda a darabba.
Bocsánat, de a "Szívem szevet" nem A denevérből, hanem a Luxemburg grófjából való.
Hasonlókat gondoltam én is, tulajdonképpen egyik produkciótól se voltam elragadtatva. Ezek után a másnapi bécsit már meg se néztem.
Valamikor, talán még a 60-as évek végén volt az Erkelben egy másik Denevér, szintén Szinetár rendezésben, de az mintha modernebb lett volna. És abban volt balett a báli jelenetben, a Császárkeringőre készített Seregi László nagyon attraktív koreográfiát. Nem beszélve Melis Györgyről, aki fantasztikus bájjal énekelte el azt, hogy "Szívem szevet".
Igen, Schenk rendezései a STOP-ban kikezdhetetlenek. Van közöttük időtálló, van kevésbbé. Én ezt a Denevért a hazaihoz hasonlítottam, és az általa kiváltott rossz hangulat enyhítésére javasoltam. Ha nem igazán vált be, bocs! Friss szemmel nézve nyilván jobban előjönnek a gyenge pontok! Lehet, hogy egyes szereplők számára jutalomjátéknak szánták?
Visszahallgattam a Semperoper 2018. Szilveszteri koncert formában megvalósított Denevér előadását. A sok prózai részt összefoglaló konferanszié szerepeltetésével oldották meg, annyival rövidebb és talán frappánsabb is, főleg a cselekményt ismerő néző, hallgató számára. Annak a szereplőgárdáját - és karmesterét - kellett volna ebbe az előadásba belelopni! Az ún. nagyoperettek előadása komoly énekesi követelményeket támaszt a szereplőkkel szemben, ez fóleg a bonviván és a primadonna szerep kiosztását nehezíti. Gondoljunk a késői Lehár darabokra, melyeknek főszerepét egyenesen egy Richard Tauber nevő tenoristára írta! Kevés az olyan profi operaénekes, aki kellő mozgékonysággal és humorral helyt tud állni ezekben a szerepekben.
Azt gondolom, hogy a bécsitől sem voltam elragadtatva. Schenk 40 éves rendezése (is) poros, de A denevér úgy látszik, a StOP -egyik- szent tehene és nem nyúlnak hozzá, így is behozza a közönséget ... ahogy egy másik Schenk-őskövület, a "legbécsibb" opera is, amit a 60-as évek óta az ő rendezésében játszanak. (Utóbbit én is láttam, t.k. Garancával.) Hibátlan Adél (Regula Mühlemann, megtanultam a nevét) és -szemben pesti kartársnőjével- húga is a helyén. Nylund inkább Wagner- és Richard Strauss-hang (és alkat), de szerintem nem esett nehezére az átkirándulás ide. Kevésbé voltam kibékülve Okka von der Damerau-al: az övé sem operett-hang (és -alkat) ... de legalább nem változott "nővé" mint a pesti herceg(nő). Ez a dolog megérne egy gender-tanulmányt. Komoly hangi kifogás érheti Eisensteint (Georg Nigl), erősen küszködött a magasságokkal. Az a szerep inkább tenornak való, még ha gyakran bariton énekli is: az "én" Eisensteinem pl. Gulyás Dénes volt. A többiek jók. A báli jelenetet feldobta a Mennydörgés és villámlás-balett, Pesten nem emlékszem igazi balettbetétre. Talán nincs hozzá hely az Erkelben.
Nem tudom, én valahogy a bécsi Denevértől se voltam elragadtatva, sőt. Ezek után kíváncsi lennék, ha ED is megnézi, ő mit gondol.
Koszonom, megnezem. Nagy elony, ha atporgetheto a "weajner" vagy barmely proza.
