Első rész a komplett opera, kétségbeejtő képminőséggel. Utána darabokban az eredeti felvételbő részletek, nyilván valami összekutyulódott. Az egész úgy felejtős, ahogy van!

Kedves Laci, jól tippeltél! Az az a bizonyos felvétel - én már többször megnéztem, hallgattam. Sürgősen töltsd le, és élvezd!

Álljon itt egy másik vélemény is: a rendezés minősítése tekintetében sokkal inkább Zétával értek egyet - bár magam (is) jobban szeretem az (olykor historikusnak hívott) eredeti, libretto szerinti környezetbe helyezett darabokat, ez a rendezés igenis tetszett. Tetszett, ahogy letisztultan, a dráma leglényegére, az emberi kapcsolatokra, viszonyokra koncentrált (és egyet kell értenem a főoldalon megjelentekkel abban is, hogy a tömegjelenetek viszont.. khmm.. nehezen értelmezhetőek voltak).

Azt gondolom, mindenképpen offline megtekintésre (is) érdemes a színrevitel - reméljük jövőre, legalább ilyen jó szereplőgárdával.

Igen, ez az.

Rossz képminőséggel itt megtalálható, kb. 2:25:00-ig, utána nem tudom, mi az:

https://www.youtube.com/watch?v=9kqlQY1JrPU

Kedves takatsa, még nem tolttem le, de ha  ezt a felvételt Ponelle rendezte és Karajan dirigálta , Freni,Domingo, Ludwig énekelt  -  akkor ezt nagyon érdemes megtenni. Valamikor nagyon régen még VHS  kazettára vettem fel a bécsi TV-bol

Szebbet , jobbat nem igen láttam és hallottam. Mindenkinek nagyon ajánlom, Takatsának meg nagyon koszonom. 

"Héterő üzenete:Főleg azon kedves Momus-olvasók számára szeretnék pár perces egybevetést mutatni, akik csak olvassák elmélkedéseinket."

Magam is így vagyok ezzel. Ezért javaslom, nézzük meg, mit is állít szembe mivel bejegyzésében!

Az ön által idézett két felvételről:

  Az első egy végtelenül vacak hangminőségű videófelvétel, amin akkor sem lenne jól érthető a magyar szöveg, ha a fordítás prozódiai és egyéb énekelhetőségi szempontból tökéletes volna. Nem az, de ez más téma. És erről nem Kincses művésznő tehet.

  A második esetben teljesen mindegy, milyen a hangminőség, hiszen ott a felirat olvashatóságát az nem befolyásolja.

Ez már egy erős hendikep a magyar nyelvű előadásnak, amiről nem tehet szegény...

A második megközelitési tévedés(?):

Az énekelt szöveg fordítójának kezét súlyos láncok húzzák: meg kell felelnie a tartalmi ("Mit is mond, mit is mond?" ;) ) és a formai elvárásoknak (mondjuk úgy egyszerűen: a kottának és a versformának) egyaránt. Ezt ki-ki tehetsége, felkészültsége szerint tudja elérni. Várady talán jobb énekes lehetett, mint amilyen műfordító volt, de munkássága méltó a tiszteletre.

A felirat fordítója teljes szabadsággal dolgozik, senki nem kéri számon tőle a szótagszámot, a ritmusképletet, az énekelhetőséget (még csak a határidő sem köti!). Persze helyenként használhatja ezen eszközöket, de nem kényszer. Megvan a lehetősége, hogy olyan szavakat, jelzőket használjon, amelyektől a szöveg már önmagában is szép lehet! Ehhez némi nyelvismeretre, szókincsre és ízlésre van szükség. Itt egyik sem hiányzik.

" Na kérem, ez a különbség. "

Szerintem is.

Olyan nagy a különbség, mintha egy állatkerti, szűk ketrecbe zárt antilopot hibáztatnánk, miért nem szökell a szavannán.

Ah, Pillangó. Az egyik nagy kedvencem. Nem akarok én senkivel vitába keveredni, vagy kard, ki kardot játszani, amikor elnézem Kincses Veronikát, mint "csúcselőadót". Isten látja lelkemet, de én erről a szóösszetételről a csúcsragadozóra asszociálok. De máris elnézést kérek, korholva csapongó gondolataimat. Csúcs ez a csúcs, mondhatnám, aki csúcsmániás vagyok. Persze vannak más csúcsok is, ott a Mátra, a Mont Blanc vagy a Csomolungma (leánykori nevén Mount Everest), vagy az általam, gyermekkoromban rajongóan szeretett Tátra-csúcs, amelyet nyálamat csorgatva néztem a menő cukrászdák ablakában. Ez a rajongásom szűzi volt és sohasem teljesedett be, családunk szűkös kasszájának következtében. De majd most! Mert egy csúcsot szeretnék nektek bemutatni, akit Mirella Freninek hívnak, és szegényke alig egy éve halt meg. Van egy csoda DVD-m, amit most egy hétig megosztok veletek, nem egy áriát, hanem a teljeset, Mirella talán onnan föntről, megbocsát. Ez egy régi-régi felvétel, a fiatal Domingóval, akinek a tojáshéj akkoriban még nem száradt meg a fenekén, más dolgairól nem is beszélve. Tanubizonyság egy olyan korról, amikor még kevesebb volt a fogszabályozás és a plasztikai sebészet, és mindenki, nyers, hús-vér valóságában, maga-magát adta a színpadon. Hát, töltsétek, nézzétek, hallgassátok, használjatok hozzá Vlc-t, vagy írjátok DVD-re. És a sok, idegen nyelvű felirat között, a végén, a kínai helyett, ott lapul egy felirat, amely biztosan nem olyan veretes, mint Héterő kollégáé, de az enyém és magyar. :)

Én értem, mit akarsz mondani, de ha így fogalmazol, az méltatlan, és bántó.
Nem ér ennyit az egész. Szerintem nem kell, hogy mindenáron igaza legyen az embernek. 

Kedves Smaragd, azt hiszem ez Hétero forumtársunk fordítása, mert már annyiszor elkápráztatott bennunket nagyszeru mufordításaival.

Szerintem ez a magyar fordítás, felirat "Eredeti Butterfly" lehet a titka és a nyitja a fiatal közönség-generáció meghódításának, igazi, szép operakaland - lenyűgöző magyar nyelvű sorok, magukra vonják a figyelmet és egybecseng a zene a versszöveggel. (A fordító nevét hiányolom a videóhoz.)

Főleg azon kedves Momus-olvasók számára szeretnék pár perces egybevetést mutatni, akik csak olvassák elmélkedéseinket.
Önnek / magának / kegyednek / neked címzem, kedves Tiramisu - remélvén, hogy egy füst alatt régi vitánkra is végre pont kerül, hiszen egy kép gyakran többet mond, mint a hosszas magyarázat.

Nézzük: Pillangó magyarul és Pillangó olaszul. Az énekes ugyanaz mindkét felvételen; (nemcsak) a magyar színpad talán méltán legkedveltebb Pillangója.

Az első felvételen mindent visz az aranyos pofika, pisze orrocska, díszlet, jelmez, de hiába. Alig érteni a szöveget - szerencsére, mert ez a "hangyás" (ahogy én hívom) megoldás csak azért bírható ki, mert a leánykának nagyon szép, kedves a hangja. De az egész hidegen hagy.

                             Magyar Pillangó

Szövegrészlet - főleg mazochistáknak. Az áthúzott szavak nincsenek ott az eredetiben.
Így kiált: Butterfly! Tisztán megértem...
Ám én egy szót sem szólok, hadd rejtsenek a lombok,
bujósdit játszom és úgy félek, hogy nyomban meg kell halnom...

És itt a referenciafelvétel: rosszminőségű kép, zajos háttér, és mégis: csoda! Nincs jelmez, nincs díszlet, csak egy nő áll egyszálmagában, és ő most - Butterfly. Meghallgatom hússzor, de az un po' per celia... e un po'... per non morire... al primo incontro hallatán hússzor borzong meg a hátam. Mert értem (olvasom) az IGAZI szöveget ÉPPEN AKKOR, amikor elhangzik; csúcselőadóval, gyönyörű olaszsággal.

                              Eredeti Butterfly

Na kérem, ez a különbség.

Nagyon jó kérdés, visszatérünk erre is rövidesen.

Egyébként rettenetesen örülök, hogy végre arról beszélünk, amire a Momus való, nem érzem élesnek a hangot, inkább humorosnak.

Nekem a Figaro lakodalma” cím  tetszik.

T. Héterő úr!                                                                                                                 Megértem Önt, hiszen mindnyájan t.képpen háziőrizetben vagyunk,  a COVID jóvoltából. Az idő nehezen telik... így születhet sok gondolat, ilyen- olyan-amolyan...                                                                                                                        Ezért olvasom mosolyogva  “jól beszólok” -válaszait.  Nem baj..., ha így jobban érzi magát, ám tegye! - Társalgási stílusa igazi férfira vall, szeretetreméltó, udvarias, kedves... 

Nem tudom, valóban várt-e választ erre az indulatos pamfletre, de a feltett kérdésekre igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni, még ha olykor már a kérdésben a válasz is benne volt.

Azt csak udvariasan javasolni merem, hogy a heves vagdalkozás helyett legyen ez inkább beszélgetés a témáról, vagy harciasabban: véleményütköztetés!

" - "Verdi nem írt operát DON CARLO címmel."
Amikor négyfelvonásossá alakult a mű, ahhoz sem volt köze? "

De, természetesen. Az olaszra fordított szövegkönyvhöz volt köze, nem is kevés. És az olasz nyelvű átdolgozásokhoz is ő írta a zenét... Fel sem merült bennem az "idegenkezűség" ötlete...

" Carlos = Carlos, a hitelesség alapján - úgymond - nálunk átspanyolosodott.
         Hát a többiek miért nem spanyolosodtak át (francia / spanyol) ?
Élisabeth / Isabel, Thibault / Tebaldo, Rodrigue / Rodrigo, Eboli / Éboli, Philippe / Felipe, Le comte de Lerme / Conde de Lerma..."

Igen. Carlos = Carlos. Franciául is és spanyolul is.

A többiek neve is átspanyolosodott. Pontosan úgy, ahogyan Ön azt a felsorolásban jelezte. Mindeki "visszakapta" a spanyol nevét. Leszámítva az aktuális és volt uralkodókat és házastársukat (V. Károly, II. Fülöp, Erzsébet királyné). Ez nem az operai névadási szokásokat követi (ha egyáltalán létezik ilyen fogalom), hanem a történelmi névhasználatot. Világszerte szokásban van a mai napig is az uralkodók nevét a honi nyelvre fordítani.

" Tartalmi összefoglaló ezen a megspanyoloztatott elven:
Isabel királylány Felipe neje lesz, noha Don Carlost választaná szíve szerint. A huncut Éboli is beavatkozik. "

Ez nem következik az általam írottakból, de így is alakulhatott volna a nyelvhasználat. Nem így lett.

"...a DON-t nincs mivé magyarra fordítani"
A franciáknak sikerült, lásd LAROUSSE : (...)

Nosza, fordítsuk mi is, a magyar operacím logikusan (szofisztikusan?) ez lenne:
                            Károly úr, spanyol trónváró.
                            Zenéjét szerezte Ződ József "

A franciák fordítási szokásait, a szavak pontos jelentéstartalmát nem firtatom. Az bizonyos, hogy a DONt ÚRnak fordítani nem érdemes. Az ÚRnak nincs meg az a jelentéstartalma, ami a DONnak. De ezzel Ön is tisztában van.

A ZŐD JÓZSEF akár vicces is lehetne, de ilyet senki nem tenne komoly szándékkal. A gúnyiratba belefér. De minek? Senki nem javasolt ilyet. Vezetékneveket csak a legritkább esetben szokás fordítani. Akkor is csak az ú.n. "beszélő nevek" esetében. A keresztnevek fordítása mára már kiment a szokásból, de Verdi idején még természetes volt. Nem csak Magyarországon, hanem mindenütt a világon. (pl.: Pallas Nagy Lexikona /1893 – 1896/:   "Verdi József, olasz zeneköltő", "Strepponi Józsa elsőrangú szopránénekesnő (...) Strepponi Félix karnagy leánya", stb.)

"- A Mozart-operában a fenti logika alapján 1003 spanyol donna hullna János úr karjába."

Ez pontosan így van. Viszont a "fenti logika" az öné. Nem fakad az általam írtakból. Sőt!

"- Korábban - jobb híján! - magyarul énekeltek, így a nézők nem akadhattak fönt olyan "apróságokon", hogy a kesztyűáriában nincs kesztyű, a pezsgőáriában nincs pezsgő. A betévedő külföldieknek amúgy is mindegy volt, milyen nyelven NEM ÉRTIK a szöveget (csakúgy, mint a magyar nézőknek). Legfeljebb a - néha gyalázatos - magyar prozódia lehetett bosszantó. Manapság azonban jönnek-mennek az emberek; nos, képzeljük csak el, a magyar fülnek milyen lenne a Teatro alla Scala színpadáról azt hallani, hogy Tristano szerelmet vall Isottának! Amikor még azon is gúnyolódnak nálunk, ha - mondjuk Kassán - Brigitte Bardotová lépett volna föl. No persze kis honunkban számosan szívesen látnák így:                            fellép a szép Öszvér Brigitta."

Korábban nem "jobb híján" énekeltek magyarul, hanem azért, mert természetes volt – még a szerzők számára is –, hogy minden ország a maga nyelvén ad elő egy darabot. Megzenésített drámaként kezeltek egy egy operát, nem egy elvont zenei műfajként. Ehhez pedig szükséges, hogy a hallgatóság nyelvén szólaljon meg.

A nemzetközi jövés-menés valóban nem kedvez sem a színpadi előadhatóságnak, sem a befogadhatóságnak.

A fordítás prozódiájának rossz minősége kétségtelenül egyik gátja lehet az érthetőségnek.

A magam részéről mindig is érdekesnek találtam nem az eredeti nyelveken is megismerni egy-egy darabot. A Don CARLOS egyes részeit kívülről tudom németül is, és szívesen énekelgetem úgy... De Lyonel áriáját ("Ach, so fromm") a Mártából (Martha) például szebbnek találom olaszul.

Az "Öszvér Brigitta" persze hülyeség, de vicces. Gratulálok!

"Hogy mi vezet tévútra? Csakis az, ha a művészet legösszetettebb, legnemzetközibb, legnagyszerűbb ágazatát provinciális szintre züllesztenénk az erőltetett helyiesítéssel, ráadásul bravo-ujjongással dicsőítenénk az elődeink kényszerű megalkuvása nyomán kialakult nemtelen gyakorlatot. Valaha nem állt rendelkezésre mindama technikai csoda, aminek révén megértjük a tartalmat. "

A fentiek tükrében jól értem? A szereplők nevének nem az eredeti (vagy annak vélt) libretto nyelve szerinti használata jelenti a "provinciális szintre züllesztést"?

A technikai csodák magasztalásával a legnagyobb mértékben egyetértek. Az internet nagyszerű dolog!

"Gyanítom, hogy a háttérben ott lapul, hogy amíg Pillangó az a Butterfly, addig a mi kutyánk kölyke kapja a jogdíjat.

Az az Amerika-rajongó, saját nyelvéhez is ostobácska Puccini meg tanuljon meg olaszul, ha operaírásra vetemedik: Farfalla biz'a!"

A "mi kutyánk kölyke" lapulását nem értem.

A gyakori emlegetés miatt viszont érzékelem, hogy a jogdíjak ügye erősen foglalkoztatja önt. Nos, nem tudom, a Pillangókisasszony magyar szövege után kap-e még bárki jogdíjat.

Ami az operaházi jogdíjazási szokásokat illeti, csak a magam munkáiról számolhatok be: nem egy nyugdíjbiztosítás. ;) Felirat után nem jár jogdíj, egyszeri munkadíjas. A magyar nyelven előadott darabok fordítása után nem csak megbízási díj jár, hanem jogdíj is. Előadásonként fix. 1 avagy 2db operaházi jegy ára. Szóval nem akkora biznisz, higgye el...! Ettől még lehet, hogy Váradi Sándor idejében olyan szerződéseket kötöttek a fordítókkal, hogy a dédunokáik a mai napig abból dőzsölnek.

Amúgy a Pillangókisasszony kontra Madama Butterfly nehéz ügy. Nem tudhatjuk, mi vezetett a magyar cím ezen formájához. Akár a németből való fordítás is lehet. De egyéb marketingmegfontolás is. Pl.: kevesebben értettek akkor tájt angolul. Ki tudja. Talán az Opera levéltárában van róla valami. Mindenesetre a darabon belül elhangzik a "Butterfly", csak a "hívócím" nem ez lett. És nem tudok róla (ami nem jelent semmit persze), hogy Puccini számos magyarországi látogatása alkalmával szóvá tette volna. Pedig még a premierpróbákon is részt vett. Ahogyan A nyugat lánya miatt sem csinált botrányt, pedig talán az A WEST LEÁNYA lett volna a helyes magyar cím, még ha nem is értette volna senki.

Ezeket tudtam válaszként írni.

Most én szeretnék kérdést feltenni önnek:

Ha a neveket a magyar fordításban érintetlenül kell hagyni – ahogyan azt ön is teszi a gyakorlatban, akkor mi a helyzet a helységnevekkel? Van különbség?

Pl.: Helyenként egészen kíváló fordításában A SEVILLAI BORBÉLY miért nem A SIVIGLIAI BORBÉLY? Illetve a Bohémélet PÁRIZSban játszódik vagy PARIGIban?

És ezeket nem viccből kérdezem, a logikáját szeretném megérteni. Válaszát előre is köszönöm.

Ejnye-bejnye, kedves joska141! Itt arról van szó, hogy ÓKSZ egy vatesz!

Az első zárójeles mondat egy része: "A Magyar Posta már nem kézbesít napilapot..." A tény ezzel szemben az, hogy a Magyar Posta 2021.június 30-a után nem kézbesít napilapot. Ma pedig 2021.március 2-s van, június 30-ig még hátra van 120 nap.

Ha már a "levél" elején ilyen tényszerű pontatlanság van, akkor....:

Nem cenzor, csak felelős, avagy mivé is legyen az operaigazgató?

ÓKOVÁCS SZILVESZTER

2021.03.02. 08:45 - Origo.hu

168. levél

Kedves Néném,

minapi írására ehelyütt küldöm válaszomat. (A Magyar Posta már nem kézbesít napilapot, tiszta szerencse, hogy mi még „levelezhetünk"!) Legcélszerűbbnek tűnik, ha úgy teszek, ahogy a belső irományokban szoktam, már amennyiben azok jól strukturáltak, és így egymás mellé kerülhet pro és kontra érv. A Don Carlosról lesz szó, múlt heti bemutatónkról – illetve szerintem még sok másról, fontosabbról is.

off  Nem sýr (az már nem szappan- hanem sajt-opera lenne), hanem sil, de a cseh sajtok (is) valóban jók. Český Krumlov viszont tényleg bűbájos városka.

Sehol nem írta tiramisu, hogy csak ő olvasta volna a szövegkönyvet.

A sedm sýrů kapcsán ugye hét nakladany hermelinre gondolsz? Soha két egyformát nem ettem Csehországban. Ha csak egyet tudnék javasolni, az Cesky Krumlovban a Hrad alatti autóparkoló kis büféje lenne.

off Fontolóra vettem, hogy ha valamikor doktori disszertációt írnék nyelvészetből, akkor témául a "Seven Powers", "Sieben Kräfte", "Sette forze" (del destino nélkül!), "Siete fuerzas", "Семь сил" szappanopera-cím összehasonlító elemzését választanám, éspedig a "Siedem sił" szóösszetétel viszonylatában.

Kedves Tiramisu, már pillangó-ügyben volt korábban néhány asszónk. Kerülhetnénk az ismétléseket, így csak biztosítani szeretnélek, hogy rajtad kívül is vannak még a nagy kerek világon, akik néha bele-beleolvasnak a Madama-storyba, és nem a "Die kleine Frau Schmetterling" -változatból magyarított "mit danol itt maga, szaki" -szerű csasztuska-féleséget kedvelik, mint amilyen például a "Nagy nemzetközi baj, hogy a nők sokat beszélnek!" (ami egyébként gyakorta igen valós probléma); sem a hasonlóan bájos (?) rímcsattanót : "Aláírják gyorsan és kész a lagzi nyomban".

Ráadásul nem a lagzi van kész nyomban, hanem a házasságkötés. Amikor pedig szegény Figaro házasodik, a Figaro házassága lesz kis hazánkban a magyar cím, pedig ide inkább dukált volna az előbbi lagzi. Szerencsére maga az opera nem tart évtizedekig, mint némelyik házasság.

Még azt is elfogadom, hogy - esetleg - titokzatos női megérzés vagy egyéb transzcendentális tapasztalathalmaz nyomán jobban tudhatod másoknál, hogy mit akart vajon ez a G.P. az elfuserált Vajlégy-címmel sugallni a kései operás nemzedéknek.
         A címvariáció az 10805 alatt vázolt tudományos elvek szerint fogant.
Megjegyzem itt is, ha Carlo - mindegy miért -  Carlosként helyes az olasz szöveghez, akkor a többi szereplő nevére is alkalmazandó a tudományos megfontolás, és a történet logikusan így hangzanék:
Élisabeth  királylány Philippe neje lesz, noha Don Carlost választaná szíve szerint.

Viszonzásképpen arra kérlek, igyekezz megérteni, hogy egy másik G.P. -műből vett magyarítás például mennyire bosszanthat egy férfiembert, hiszen száz édes csókkal forrasztják össze az ajkát ahelyett, ami az édes csókot követően elhangzik: "o languide carezze!". Mert utóbbi bizony némi erotikus simizgetést, sőt, további ezt-azt is jelenthet.

El kellene olvasni a  Pillangókisasszony ( Madama Butterfly) szövegét és talán rájönne az, aki nem érti, hogy miért  a Madama Butterfly címet adta Puccini  a művének !   És, hogy miért nem  Farfallat ír már a mű elején, hanem  Ciociosan-t!

- "Verdi nem írt operát DON CARLO címmel."
Amikor négyfelvonásossá alakult a mű, ahhoz sem volt köze?

- "nem a visszafranciásítás miatt vált Carlosszá, hanem az "átspanyolosítás" miatt."
Carlos = Carlos, a hitelesség alapján - úgymond - nálunk átspanyolosodott.
         Hát a többiek miért nem spanyolosodtak át (francia / spanyol) ?
Élisabeth / Isabel, Thibault / Tebaldo, Rodrigue / Rodrigo, Eboli / Éboli, Philippe / Felipe, Le comte de Lerme / Conde de Lerma...
                    Tartalmi összefoglaló ezen a megspanyoloztatott elven:
Isabel királylány Felipe neje lesz, noha Don Carlost választaná szíve szerint. A huncut Éboli is beavatkozik.
Bravo.

"...a DON-t nincs mivé magyarra fordítani"
A franciáknak sikerült, lásd LAROUSSE :
don - sustantivo masculino
1. [tratamiento] don Luis García, don Luis >  monsieur Luis García, monsieur García
Nosza, fordítsuk mi is, a magyar operacím logikusan (szofisztikusan?) ez lenne:
                            Károly úr, spanyol trónváró.
                            Zenéjét szerezte Ződ József
Bravo.

- A Mozart-operában a fenti logika alapján 1003 spanyol donna hullna János úr karjába.
Bravo.

- Korábban - jobb híján! - magyarul énekeltek, így a nézők nem akadhattak fönt olyan "apróságokon", hogy a kesztyűáriában nincs kesztyű, a pezsgőáriában nincs pezsgő. A betévedő külföldieknek amúgy is mindegy volt, milyen nyelven NEM ÉRTIK a szöveget (csakúgy, mint a magyar nézőknek). Legfeljebb a - néha gyalázatos - magyar prozódia lehetett bosszantó. Manapság azonban jönnek-mennek az emberek; nos, képzeljük csak el, a magyar fülnek milyen lenne a Teatro alla Scala színpadáról azt hallani, hogy Tristano szerelmet vall Isottának! Amikor még azon is gúnyolódnak nálunk, ha - mondjuk Kassán - Brigitte Bardotová lépett volna föl. No persze kis honunkban számosan szívesen látnák így:
                            fellép a szép Öszvér Brigitta.
Bravo.

- Hogy mi vezet tévútra? Csakis az, ha a művészet legösszetettebb, legnemzetközibb, legnagyszerűbb ágazatát provinciális szintre züllesztenénk az erőltetett helyiesítéssel, ráadásul bravo-ujjongással dicsőítenénk az elődeink kényszerű megalkuvása nyomán kialakult nemtelen gyakorlatot. Valaha nem állt rendelkezésre mindama technikai csoda, aminek révén megértjük a tartalmat.
________________________________
Gyanítom, hogy a háttérben ott lapul, hogy amíg Pillangó az a Butterfly, addig a mi kutyánk kölyke kapja a jogdíjat.
Az az Amerika-rajongó, saját nyelvéhez is ostobácska Puccini meg tanuljon meg olaszul, ha operaírásra vetemedik: Farfalla biz'a!
Bravo, bravo, bravo.

Bravo, kedves Lajos, mindenben egyetértek!

Pár napja szó volt arról, melyik a helyes kiejtés: Falstaff vagy FalsZtaff

Egy aranyos történet, néhai atyai barátom, Horváth Zoltán mesélte.

Szegeden járt egy skót rendező, meglérdezte, mi a helyes kiejtés.

Válasz: Hát mi lenne? Foóósztauff.

Ha már Verdi és eredeti vs. olasz nevek, számomra a legérdekesebb a Falstaff esete. Ott ugyebár a címszereplőnek nem olaszosították a nevét, ő maradt Sir John Falstaff, nem lett belőle "Signore Giovanni", Alice és Meg is maradt eredetiben, bár Alice-t olaszosan, "Alícse"-nek ejtik. Ford is maradt Ford, lévén vezetéknév, viszont Bardolph-ból Bardolfo, Pistolból meg Pistola lett, holott tudtommal ezek sem keresztnevek. Fenton maradt Fenton, Dr. Cajusból viszont már Cajo lett (legalábbis amikor a neve elhangzik, mert a színlapon továbbra is megmaradt Cajus-nak), Annuskából Nannetta lett, viszont Mistress Quicklyből nem lett "Sürge asszony" (mint a Shakespeare-darab fordításában), hanem maradt az eredeti angol írás és ejtés. Valóságos káosz egyetlen egy darabon belül! 

Előrebocsátva, hogy nem vagyok azonos Csákovics fórumtárssal :-) tökéletesen egyetértek vele abban, amiket írt. És nem azért, mert a véleményünk megegyezik, hanem azért, mert az övé/tiéd tudományosan helytálló. Én nem is tudományosan írtam véleményt, hanem "csak úgy", bár némi körülnézés után. Rodolfó példája azért is jó, mert az a név már úgyis foglalt :-) Az elrettentő cserék sajnos szaporodnak, példának okáért kedves darabom, A köpeny főszereplőit egyszer csak átkeresztelték: Giorgetta (Giorgette helyett) még csak hagyján, de hogyan s miért lett a régi, jól bevált Marcel "Michele" és Henri "Luigi"? Még csak nem is hasonlítanak.

Néhány gondolat az operai nevek kapcsán – ismételten.

Verdi nem írt operát DON CARLO címmel. Az eredeti, FRANCIA szövegkönyv címe DON CARLOS (ami valóban a német Dom Karlos című Schiller-dráma alapján íratott). A DON CARLO a kor szokásainak megfelelően csupán olasz fordítása a DON CARLOSnak, tehát csak fordítás! Akkor is az, ha a MÁO olaszul játssza a darabot.

A francia libretto és annak hiteles, spanyol fordítása a spanyol nevekkel ITT megtalálható.

Bár a magyar operai köztudatba átment Don Carlos verzió nem a visszafranciásítás miatt vált Carlosszá, hanem az "átspanyolosítás" miatt.  Ugyanis a DON-t nincs mivé magyarra fordítani, így a spanyol eredeti maradt, másrészt mert "csak" trónörökös, és – minthogy trónra nem került – a történelmi köztudatban is spanyol maradt a név. A koronás fők a szokásoknak megfelelően magyar néven szerepelnek (illetve Európa-szerte a honi nyelveken): V. KÁROLY, II. FÜLÖP, valamint a királyné, VALOIS ERZSÉBET.

Ugyanez a helyzet a korábban emlegetett DON GIOVANNIval. A szövegkönyv alapja Molière DON JUAN című drámája. Az olasz libretto, olaszra fordított nevekkel dolgozik; ám semmi nem indokolja, hogy magyarul is olasz neveket használjunk, sőt, mivel a fordítás révén "váltak olasszá", a magyar változatban is illik fordítani: vagy magyarra, vagy arra a nyelvre, ahonnan származnak a szereplők, jelen esetben inkább spanyolra (Giovanni – Juan). A donjuankodás talán még ma is jelent valamit, de dongiovanniskodni soha senki nem szokott...

A magam részéről teljesen tévesnek tartom azt a mind jobban elharapódzó gyakorlatot, hogy a magyarra fordított szövegben (többnyire már csak feliratozásban) olyan neveket használnak, amelyek sem a cselekmény helyszínéhez, sem a célközönség nyelvéhez nem kötődnek. Ilyen elképesztő számomra pl.: a Bohémélet RODOLPHE-ját RODOLFÓnak nevezni. Ő nem egy párizsi olasz közösség tagja, hanem egy francia ifjú. Más kérdés, hogy az olasz librettóban minden szereplő nevét olaszra fordították. Radó ebben mindenképpen helyesen járt el a fordítás készítésekor.

Arra hivatkozni, hogy az eredeti műhöz való hűség jegyében a neveket (miért pont a neveket?!) érintetlenül kell hagyni a magyar változatban, véleményem szerint merő szofizmus. Ettől nemhogy hívebbek leszünk az eredetihez, hanem a szerzők eredeti célját szem elől tévesztve tévútra visszük a nézőt/hallgatót.

Szólni kell Schillernek és a Radnótinak  meg kb. minden színháznak, hogy sürgősen korrigáljanak. Ezentúl Dom Karl(os) sőt: Herr Karl címen játsszák a drámát. Schiller Dom (sic!) Karlos (sic!) címen írta a darabot.Verdi pedig Don Carlos címmel az operát. 

Ez rendben van, mert Schiller drámájárol van szo.

És ezzel mit kezdjük?

http://radnotiszinhaz.hu/hirek/jon-a-don-carlos/

Sajnos nem találom a neten az új produkció utcai plakátját, csak leírni tudom: hatalmas betűkkel Don Carlos, alatta fél-harmadakkora betűkkel Don Carlo címmel hirdetik ... hogy mindenki meg legyen elégedve. Vagy senki ;-)

Én örülök, hogy megtudtam, hogy mikor Carlo és miért Carlos :-)

Nagyon egyszerűen be lehet vezetni a köztudatba :

- leszögezzzük, hogy Juan Carlos nem rokona :-)

- a Wikipédiában pontosan leírva a lényeget hamar elterjed majd a mindennapi kereséskor

- sokat tehet a média, cikkekben is lehet vele foglalkozni - szép téma!

- legfontosabb természetesen, hogy az adott előadás címében pontosan szerepeljen - művelt ember utánanéz az ilyesminek, ha változást lát. Az operák honlapján is fel lehet tüntetni, leírni a különbséget.

Nálunk sem, példa- dnes idem na Carlosa/ma Carlosra megyek/,  fuggetlen ettol akkor is Héteronek van igaza. 

Ld. 10797. Senki nem fog nálunk Don Carlo-t mondani. Se Schillerére, se Verdiére. 

A 39:0 felajánlása részedről szokatlanul  szokásosan (Hét)erős--->nem képedtem el. Szívesen kivárom, amikor a magyar közönség jól (?) mondja majd. Ki fog ui. derülni, hogy igenis   v a n  örök  élet.

Edmond, ebben a kérdésben Héteronek  nagyon igaza van. Az operacímek / és nem csak a opera/  pontos fordítása nagyon fontos. 

A döntetlen felkínálása részedről szokatlanul nagyvonalú! Egészen elképedtem.

                             Az én ajánlatom 39 : 0 lenne,
mert ennyiszer hangzik el a színpadon a főhős neve "Don Carlo"-ként.
Carlossss - egy sssszál se.
A budapesti közönség előbb-utóbb jól mondja majd, meglátod.

Soraim rendetlenek rendezettek, de. Az írásban végig Don Carlos áll, inkább érdekességként említi a cikk írója, hogy mire a Scalába ért a darab, útközben lemaradt az "s" a végéről. A historikus hűség az eredeti cím mellett szól. Érdekesség: a StOP/Wien pl. az olasz nyelvű produkció(ka)t Don Carlo, a francia nyelvűt Don Carlos címmel játszotta. Salamoni döntés, mi is így találkozhatunk félúton :-) ... a pesti közönség pedig úgyis mindig Don Carlos-t fog mondani.

DON GIOVANNI, probalja   valaki  elénekelni  a Komtur hívását        Don Juan .....

Don Giovanni vagy Don Juan? Ma érkezett:

Koncert i online premiéry v Národním divadle - Premiéra Dona Giovanniho na ČT art
Jedno z nejvýznamnějších děl, která spojují Prahu s celosvětovou hudební a divadelní kulturou, je bezpochyby Mozartův Don Giovanni. Světová premiéra proběhla v roce 1787 ve Stavovském divadle, kde tehdy sám autor působil.
ČT art | 18. března 2021 ve 20:00

A "Mozartův Don Giovanni", mint cím, - ráadásul az ősbemutató helyszínéről - másokat talán meggyőzne. A huanozás helyi specialitás, mint a pillangózás is. Korábban alaposan vitatgattuk, miért volt Maestro Puccini oly botor, hogy az egyes (lokális) szakértők (?) szerint egyedül üdvözítő "Madamigella (Signorina?) Farfalla" cím helyett képes volt a "Madama Butterfly" elviselhetetlen megnevezéssel illetni egyébként tűrhető operácskáját.

Régi barátságunkra, együttműködésünkre tekintettel ... tisztelettel megnyitom előtted a tapintgatás lehetőségét. A Journal Francophone de Budapest így számol be a jelen előadásról (kép legalul):

Verdi quitta donc Paris pour se remettre quelques années plus tard à l´ouvrage, cette fois dans une version italienne. Version remaniée sur un nouveau livret et réduite de cinq à quatre actes qui fut donnée à la Scala en 1884 sous le nom de Don Carlo. Entre temps, au lendemain de la création parisienne, Verdi avait fait traduire en italien la version française (celle donnée ce soir).

"...celle donnée ce soir" = amit adtak ma este: tehát a franciáról olaszra lefordíttatott, ötfelvonásos változatot nézte a cikk írója. Az egyes (lokális) szakértők (?) szerint egyedül üdvözítő franciás címet ezek a francos franciák - lám - nem hajlandók elfogadni.

Rendezd soraidat és tisztázd magaddal végre, hogy NEM a francia változatot közvetítette a MÁO minap, ezért feleslegesen idézel francia forrásokat. Az olasz nyelvű előadás címe, tetszik-nem tetszik, az bizony Don Carlo.

További iránymutatás itt:
Ötfelvonásos Don Akármelyik, válassz!

Don Juan vs Don Giovanni: "A darab címét a szerzők határozzák meg, nemdebár?" Igen, pl. egy bizonyos Beethoven a Leonore címet adta operájának, azóta is Fidelio címen játsszák oszt'jónapot. Pillangó(kis)asszonyt nézünk és nem Madama Butterfly-t vagy Чио-Чио-Сан-t, Traviatát és nem La traviatát stb. 200 évig jó volt nekünk a Don Juan, most is jó lenne.

Don Carlos: régi barátságunkra, együttműködésünkre tekintettel igyekszem rátapintani az érem operacím másik oldalára: vettem a fáradságot (és a bátorságot, mert félős vagyok ám!) és kerestem-kimásoltam néhány ellenpéldát, köztük "igazi" kottát és a párizsi ősbemutató plakátját ld. lejjebb. A beírásodban látható librettó (nem pedig kotta, mint írod) nyilván a mű (egyik?) olaszországi (nem-ős)bemutatójára készült, márpedig a Don Carlost francia megrendelésre, francia nyelvű szövegre és címmel komponálta Verdi. Mellesleg MÁO, szerintem helyesen, máig ezen a címen vezeti a "naplóban". Az olasz nyelvű idézet is vélhetően egy olasz nyelvű librettófordításból való és nem a francia eredetiből. Többit ld 10789, nem ismétlem. Szólok az emeritus királynak is, hogy sürgősen javíttassa ki a személyi okmányait Juan Carlos-ról (Don) Giovanni Carlo-ra. Egy csapásra két opera légy.

A darab címét a szerzők határozzák meg, nemdebár?

Emmanuele Conegliano és egy bizonyos Wolfgang Amadeus Mozart választotta magának az
                            " Il dissoluto punito ossia Il Don Giovanni "
megnevezést - nem tudván, hogy kései kiválóságok kényes ízlésének nem felel meg, ezért kényszeresen kénytelek lesznek átnevezni "Don Juan"-ra, amit spanyoljártasságúak az egyértelműség kedvéért [donhuan]-nak ejtenek. Úgy nőttek föl.

Egy éve írtam:
"Legutóbb ismét felkaptam a fejemet, mert a nagy érdeklődéssel várt darabban világosan hallani: O Carlo; O mio Carlo; Il ritratto di Carlo!
- a feliraton meg az áll: Don Carlos arcképe... A magyar cím is sajnos Don Carlos."

A "látom a kotta címlapját..." utáni elmélkedés bizonyító erejét akkor lenne értelme elemezni, ha a szöveg "nézem a kotta címlapját, de nem látom" lett volna. Aki nem akarja látni az autentikus címlapon, hogy CARLO, és nem akarja hallani az előadáson sem, hogy CARLO, hagyatkozzék inkább a tapintására.

off (?) Én még úgy nőttem föl, hogy a Don Juan az Don Juan, még az 1974-es felújítás is ezt a címet viselte. Fel nem fogom, milyen átalakulás eredménye lett a mai Don Giovanni cím.

on Látom a kotta címlapját, de. Fenti analógiájára: a Don Carlos az Don Carlos volt. Szabadjon megjegyeznem, hogy a magyar Wikipédia is ezen a címen ír róla. Ami ennél (is) nyomósabb érv, hogy Párizsban volt az ősbemutató, és a francia Wikipédia is így írja, továbbá, hogy most a párizsi változat került színre Bp.-en. Ugyanitt olvasható, hogy az "s" betű az 1884-es olasz változat idejére maradt le a névről-címről. És talán az sem mellékes, hogy Don Carlos spanyol volt .. úgy mint pl. Juan Carlos, az emeritus király.

Csak már egyszer végre sikerülne az opera címét helyesen leírni !  :-(

                             Pár tucatszor el is hangzik a darabban...

szeretném tudni, hányan látták.

Verdi: Don Carlos

Erkel Színház, 2021. február 20.  (online-bemutató; közönség nélküli)

Vettem erőt magamon, pontosabban a kíváncsiságom legyőzte a fizetős streammel szemben táplált tartózkodásomat; nem bántam meg, mert az énekesek (szereplők, kórus) és a zenekar, karmester  "rendben voltak", zeneileg igen szép, hatásos és értékes előadás élményével ajándékoztak meg.  

Értékeltem azt is, hogy  most az Erkel Színházban az operából korábban mindig kihagyott bevezető, fontainebleau-i jelenet visszakerült  a helyére ebben a produkcióban.   Ugyanakkor ez a külföldiek által jegyzett "rendezés", meg a  látvány kiábrándítóan hat;  akinek az emlékeiben él még a klasszikus-romantikus Mikó András-féle rendezés, Forray Gábor díszletei és Márk Tivadar szépséges jelmezei, hiába most is a gyönyörű Verdi-muzsika, a szép ének, a  kiváló előadók személye, ez az új, ötfelvonásos  Don Carlos-produkció inkább taszítani fogja, minthogy rohanjon újra megtekinteni (ősztől a repertoárból kaphatja?) és csüggedjen azon, amit (ismét) meglát a színpadon.   Tehát kaptunk jót és rosszat, aminek az egyenlege kinek-kinek az ízlés- és értékvilága függvénye lehet. 

Szegedi Csaba (Posa), Gaston Rivero (Don Carlos) és Frank Hilbrich rendező a próbánFORRÁS: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ / NAGY ATTILA

Bővebben nem is tartom szükségesnek kifejteni, vajon milyen is volt ez a mostani színreállítás?  - amihez egyszeri internetes online-bemutatóként juthatott hozzá  "mindössze" ötezer forint kifizetése ellenében a mindenkori operabarát néző-hallgató.

Szereposztás:

II. Fülöp.............................. Bretz Gábor
Don Carlos......................... Gaston Rivero
Rodrigo, Posa márkija....... Szegedi Csaba
Valois Erzsébet.................. Ádám Zsuzsanna
Eboli hercegnő....................Gál Erika
Főinkvizítor........................ Palerdi András
Egy szerzetes.................... Gábor Géza
Tebaldo.............................. Heiter Melinda
Lerma gróf......................... Mukk József
Égi hang............................ Zemlényi Eszter


Alkotók

Km. a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara
Karmester: Kocsár Balázs

Schiller drámája nyomán az eredeti librettót írta: Camille du Locle / Joseph Méry
A francia nyelvű librettót olaszra fordította: Angelo Zanardini / Achille de Lauzières

Rendező: Frank Hilbrich
Díszlettervező: Volker Thiele
Jelmeztervező: Gabriele Rupprecht
Dramaturg: Yvonne Gebauer

Karigazgató: Csiki Gábor