4639 IVA 2014-06-29 02:19:03 [Válasz erre: 4633 IVA 2014-06-19 03:15:43]
A művészbejáró előtt félrehajló, öreg fa (most már csak tuskó) köré épített ülőkéket is eltávolították. A külső környezetrendezés ellenére tegnap estére pompázó formáját öltötte fel az Erkel Színház főhomlokzata. Éppen mozogni kezdett Sümegi Eszter felhasított melle-gyomra, amikor észrevettem, hogy szorgoskodó emberek leszedik a büféablakok között kifeszített reklámmolinókat – vélhetően sajnos nem véglegesen, nyilván újak kerülnek majd a helyükre. Pedig hihetetlenül szebb, elegánsabb a homlokzat e vásári förmedvények nélkül!
A művészbejáró előtt félrehajló, öreg fa (most már csak tuskó) köré épített ülőkéket is eltávolították. A külső környezetrendezés ellenére tegnap estére pompázó formáját öltötte fel az Erkel Színház főhomlokzata. Éppen mozogni kezdett Sümegi Eszter felhasított melle-gyomra, amikor észrevettem, hogy szorgoskodó emberek leszedik a büféablakok között kifeszített reklámmolinókat – vélhetően sajnos nem véglegesen, nyilván újak kerülnek majd a helyükre. Pedig hihetetlenül szebb, elegánsabb a homlokzat e vásári förmedvények nélkül!
4638 Búbánat 2014-06-28 12:38:07
[url] http://mno.hu/grund/a-legkaposabb-carmen-a-margitszigeten-1234480; A legkapósabb Carmen a Margitszigeten [/url] MNO.hu, 2014. június 27., péntek 19:45 , forrás: MTI, szerző: Grund Bizet operáját, a Carment mutatják be Oberfrank Pál rendezésében, Rinat Shaham és Kiss B. Atilla főszereplésével a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon július 4-én és 6-án a Budapesti Nyári Fesztivál keretében. „A Magyar Állami Operaház és a Szabad Tér Színház közös produkciójának címszerepét a fesztivál meghívására napjaink egyik „legkapósabb” Carmenje, Rinat Shaham alakítja, aki sajtónyilvános próbán mutatkozott be az Erkel Színházban pénteken. Október végén az Erkel Színházban lesz látható a mű szintén Oberfrank Pál rendezésében, aki korábban úgy fogalmazott, hogy a Margitszigeten, majd később az Erkel Színházban színpadra kerülő két mű nem egyezik majd teljes mértékben, bár tervei szerint mindkét helyszínen franciául, magyar felirattal játsszák majd a darabot. „Szó esett arról, hogy a recitativókat adjuk magyarul, ám mivel az énekszámokat amúgy is feliratoznunk kell, a kétnyelvűség színházi értelemben semmit sem tenne hozzá az előadáshoz” – vélekedett. A recitativókat több helyen néhány prózai mondattal váltotta ki a rendező, hogy még lendületesebbé, feszesebbé váljon a jelenetek sora.”
[url] http://mno.hu/grund/a-legkaposabb-carmen-a-margitszigeten-1234480; A legkapósabb Carmen a Margitszigeten [/url] MNO.hu, 2014. június 27., péntek 19:45 , forrás: MTI, szerző: Grund Bizet operáját, a Carment mutatják be Oberfrank Pál rendezésében, Rinat Shaham és Kiss B. Atilla főszereplésével a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon július 4-én és 6-án a Budapesti Nyári Fesztivál keretében. „A Magyar Állami Operaház és a Szabad Tér Színház közös produkciójának címszerepét a fesztivál meghívására napjaink egyik „legkapósabb” Carmenje, Rinat Shaham alakítja, aki sajtónyilvános próbán mutatkozott be az Erkel Színházban pénteken. Október végén az Erkel Színházban lesz látható a mű szintén Oberfrank Pál rendezésében, aki korábban úgy fogalmazott, hogy a Margitszigeten, majd később az Erkel Színházban színpadra kerülő két mű nem egyezik majd teljes mértékben, bár tervei szerint mindkét helyszínen franciául, magyar felirattal játsszák majd a darabot. „Szó esett arról, hogy a recitativókat adjuk magyarul, ám mivel az énekszámokat amúgy is feliratoznunk kell, a kétnyelvűség színházi értelemben semmit sem tenne hozzá az előadáshoz” – vélekedett. A recitativókat több helyen néhány prózai mondattal váltotta ki a rendező, hogy még lendületesebbé, feszesebbé váljon a jelenetek sora.”
4637 IVA 2014-06-24 03:45:39 [Válasz erre: 4634 IVA 2014-06-20 00:05:50]
Korán örültem a mogyorókrém színű műköveknek. A jobb oldali hármas ajtó (vészkijárat) vonalától a főhomlokzat felé – a térségre szélesedőn – haladva eltérő, nagyobb méretű, aszfalt színű (esőben fekete) műkőlapok váltják fel a világosakat. Még nem tudni, hogy ezek uralják-e majd a főbejárat előtti terület képét, vagy a kettő variációja. Remélem, nem szabadtéri műkőbemutató hatását fogják kelteni, mint pl. a nagykörúti villamosmegállók szertelenül és esetlegesen alkalmazott burkolatai.
Korán örültem a mogyorókrém színű műköveknek. A jobb oldali hármas ajtó (vészkijárat) vonalától a főhomlokzat felé – a térségre szélesedőn – haladva eltérő, nagyobb méretű, aszfalt színű (esőben fekete) műkőlapok váltják fel a világosakat. Még nem tudni, hogy ezek uralják-e majd a főbejárat előtti terület képét, vagy a kettő variációja. Remélem, nem szabadtéri műkőbemutató hatását fogják kelteni, mint pl. a nagykörúti villamosmegállók szertelenül és esetlegesen alkalmazott burkolatai.
4636 Búbánat 2014-06-22 12:39:51
Erkel újrafestve címmel jelent meg egy képes cikk az Opera magazin nyári számában: „Bár új portré már nem készülhet a magyar nemzeti opera megteremtőjéről, ám azt minden bizonnyal maga Erkel Ferenc is nagyra becsülné, ha a róla elnevezett népszínház jelenleg egyszínű fehér homlokzatát színes grafikák, absztrakt vagy épp nonfiguratív formák tennék változatossá.” – Filip Viktória „...Ha a nyertes pályamunkát végül felhasználják az Erkel homlokzatának újrafestésénél, az történelmi tett lesz, mert mint azt Somorjai-Kiss Tibor is megerősítette, jelenleg nincs olyan épület Budapesten, melynek külső tereit diákok alkotásai díszítenék.” A cikkben képillusztrációk találhatók a beérkezett pályamunkákból, amik a színházban egy kiállítás keretében megtekinthetők voltak. (Június 30-ig még nyitva tartanak.)
Erkel újrafestve címmel jelent meg egy képes cikk az Opera magazin nyári számában: „Bár új portré már nem készülhet a magyar nemzeti opera megteremtőjéről, ám azt minden bizonnyal maga Erkel Ferenc is nagyra becsülné, ha a róla elnevezett népszínház jelenleg egyszínű fehér homlokzatát színes grafikák, absztrakt vagy épp nonfiguratív formák tennék változatossá.” – Filip Viktória „...Ha a nyertes pályamunkát végül felhasználják az Erkel homlokzatának újrafestésénél, az történelmi tett lesz, mert mint azt Somorjai-Kiss Tibor is megerősítette, jelenleg nincs olyan épület Budapesten, melynek külső tereit diákok alkotásai díszítenék.” A cikkben képillusztrációk találhatók a beérkezett pályamunkákból, amik a színházban egy kiállítás keretében megtekinthetők voltak. (Június 30-ig még nyitva tartanak.)
4635 IVA 2014-06-21 23:02:11
Miközben egyre erősebb bennem a reménytelen nosztalgia, hogy láthassam a Városi Színház egykori arculatát, s ez érzést csak archív képek vadászásával csillapíthatom, örülhetnék most egy újnak. Örömöm sajnos nem lehet, noha a [url]https://www.facebook.com/photo.php?fbid=772825779415876&set=a.210243029007490.56970.198589120172881&type=1&theater;kép[/url] fotóművészeti alkotásként sem utolsó, és a Caruso blog gesztusa is megható: Facebook-oldalán történelmünk tragikus eseményére emlékeztet e képpel. Suta átfogalmazás helyett, és mert megesik, hogy a linkek idővel sehová sem vezetnek, hadd idézzem a megemlékezés szövegét: »70 évvel ezelőtt történt, hogy a zsidó törvények alá eső magyaroknak, akik 1944. április 5-e óta ruhájukon hatágú sárga csillagot voltak kénytelenek viselni, június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, az ún. csillagos házakba kellett költözniük. A június 16-i rendelet előírta, hogy a lakók – régiek és frissen beköltözöttek – házaik bejárata fölé jól látható, mint a rendelet fogalmazott, „kanárisárga” Dávid csillagot helyezzenek el. Erre az évfordulóra emlékeztek ma Budapest-szerte. A Caruso blog egy 1944. október 20-i fényképpel csatlakozik a megemlékezés-sorozathoz, melyen német és magyar katonák letartóztatott budapesti zsidókat terelnek a mai Erkel Színház épületébe, megtorlásul egy német katona megöléséért.«
Miközben egyre erősebb bennem a reménytelen nosztalgia, hogy láthassam a Városi Színház egykori arculatát, s ez érzést csak archív képek vadászásával csillapíthatom, örülhetnék most egy újnak. Örömöm sajnos nem lehet, noha a [url]https://www.facebook.com/photo.php?fbid=772825779415876&set=a.210243029007490.56970.198589120172881&type=1&theater;kép[/url] fotóművészeti alkotásként sem utolsó, és a Caruso blog gesztusa is megható: Facebook-oldalán történelmünk tragikus eseményére emlékeztet e képpel. Suta átfogalmazás helyett, és mert megesik, hogy a linkek idővel sehová sem vezetnek, hadd idézzem a megemlékezés szövegét: »70 évvel ezelőtt történt, hogy a zsidó törvények alá eső magyaroknak, akik 1944. április 5-e óta ruhájukon hatágú sárga csillagot voltak kénytelenek viselni, június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, az ún. csillagos házakba kellett költözniük. A június 16-i rendelet előírta, hogy a lakók – régiek és frissen beköltözöttek – házaik bejárata fölé jól látható, mint a rendelet fogalmazott, „kanárisárga” Dávid csillagot helyezzenek el. Erre az évfordulóra emlékeztek ma Budapest-szerte. A Caruso blog egy 1944. október 20-i fényképpel csatlakozik a megemlékezés-sorozathoz, melyen német és magyar katonák letartóztatott budapesti zsidókat terelnek a mai Erkel Színház épületébe, megtorlásul egy német katona megöléséért.«
4634 IVA 2014-06-20 00:05:50 [Válasz erre: 4633 IVA 2014-06-19 03:15:43]
A mobil drótkerítést ugyan fokozatosan (szintén mobil) préselt forgácslap kerítéssel váltják fel, amely egy időre eltakarhatja az építési területet a kíváncsi szemek elől, egyelőre eredményesen leskelődtem, és igencsak örültem annak, amit láttam. A jobb oldali hármas ajtó (jelenleg vészkijárat) előtt elkezdték burkolni a járdát: mogyorófagylalt színű műkövekkel. Bár Ráday Mihály már bő évtizede panaszkodott arra városvédő műsorában, hogy elönti a fővárost a műkő mint idegen anyag – ennek kb. annyi a foganatja, mint Grétsy László nyelvhelyességi tanácsainak az ő szintén kioltott életű nyelvvédő műsorában –, az Erkel Színház mértéktartó költségvetésűnek, szolidnak jelzett felújításában ez a „fényűzés” is kellemesen lepett meg, hiszen az aszfalt sima felújítása is javított volna az esztétikai minőségen. Ami azonban készül, úgy ígérkezik, egyszerre harmonizálni fog az épülettel és ki is emeli annak látványát.
A mobil drótkerítést ugyan fokozatosan (szintén mobil) préselt forgácslap kerítéssel váltják fel, amely egy időre eltakarhatja az építési területet a kíváncsi szemek elől, egyelőre eredményesen leskelődtem, és igencsak örültem annak, amit láttam. A jobb oldali hármas ajtó (jelenleg vészkijárat) előtt elkezdték burkolni a járdát: mogyorófagylalt színű műkövekkel. Bár Ráday Mihály már bő évtizede panaszkodott arra városvédő műsorában, hogy elönti a fővárost a műkő mint idegen anyag – ennek kb. annyi a foganatja, mint Grétsy László nyelvhelyességi tanácsainak az ő szintén kioltott életű nyelvvédő műsorában –, az Erkel Színház mértéktartó költségvetésűnek, szolidnak jelzett felújításában ez a „fényűzés” is kellemesen lepett meg, hiszen az aszfalt sima felújítása is javított volna az esztétikai minőségen. Ami azonban készül, úgy ígérkezik, egyszerre harmonizálni fog az épülettel és ki is emeli annak látványát.
4633 IVA 2014-06-19 03:15:43 [Válasz erre: 4630 IVA 2014-06-17 00:22:44]
Az Erkel Színház külső környezetrendezése immár kétségtelenül nagyszabásúnak ígérkezik. Feltörték azt az aszfaltot is, amellyel a felújítás második etapja végén (múlt év október elsején) közvetlenül a főbejárat előtti területet burkolták, mely burkolat a többi, szürke aszfalttól elütően kátrányszínű maradt. Mi, emberek – hivatalosan – egyelőre még olyan kultúrában élük, amelyben megvárjuk, míg az öregek maguktól kidőlnek – talán ezért szomorít el bennünket olykor egy-egy olyan fa kivágása, amely még dús lombot hajt. És mert nemcsak a bonsai fák, hanem „szabad” társaik is – az emberrel ellentétesen – annál szebbek, minél öregebbek. Ezért tartottam szépnek az Erkel művészbejárója előtt álló, vihar és szelek által féloldalasra sújtott vén fát és a Rákóczi út felé eső, alacsonyabb kortársát. Az előbbi köré valamikor (nem tudom, mikor) deszkalapos betonülőkéket tákoltak, vagy huszonegyet, amelyekre láthatóan szívesen telepedtek a színház dolgozói, zenekari művészei levegőzni, tán dohányozni is. A vihar verte fa körüli idill mostantól a múlté, mert a fát kivágták, s valószínű, hogy az ülőkék sorsát is megpecsételték, miután hármuk ülését könnyelműen megrongálták. A szomszédos fának már a töve sem maradt ott, csak földön hagyott lombozatának maradványa. A vastagabb ágak metszése vigasztalóan mutatja, milyen beteg volt a fa: a legöregebb, belső gyűrűk már ki is száradtak benne, a kéreg mintegy csöveket borított, nem is fatörzseket. Talán hasonlóan beteg volt a másik is – célszerű bizakodnunk a kertészmérnök szakértelmében, aki nyilván alapos szaktudással döntött a sorsukról. Nincs más hátra, mint kíváncsian várni, milyen növénypopulációt telepítenek a helyükre, milyen gyorsan fognak növekedni, és azt kívánni, hogy a levegőző színháziak számára újból kialakítsanak egy hangulatos, kellemes pihenőhelyet.
Az Erkel Színház külső környezetrendezése immár kétségtelenül nagyszabásúnak ígérkezik. Feltörték azt az aszfaltot is, amellyel a felújítás második etapja végén (múlt év október elsején) közvetlenül a főbejárat előtti területet burkolták, mely burkolat a többi, szürke aszfalttól elütően kátrányszínű maradt. Mi, emberek – hivatalosan – egyelőre még olyan kultúrában élük, amelyben megvárjuk, míg az öregek maguktól kidőlnek – talán ezért szomorít el bennünket olykor egy-egy olyan fa kivágása, amely még dús lombot hajt. És mert nemcsak a bonsai fák, hanem „szabad” társaik is – az emberrel ellentétesen – annál szebbek, minél öregebbek. Ezért tartottam szépnek az Erkel művészbejárója előtt álló, vihar és szelek által féloldalasra sújtott vén fát és a Rákóczi út felé eső, alacsonyabb kortársát. Az előbbi köré valamikor (nem tudom, mikor) deszkalapos betonülőkéket tákoltak, vagy huszonegyet, amelyekre láthatóan szívesen telepedtek a színház dolgozói, zenekari művészei levegőzni, tán dohányozni is. A vihar verte fa körüli idill mostantól a múlté, mert a fát kivágták, s valószínű, hogy az ülőkék sorsát is megpecsételték, miután hármuk ülését könnyelműen megrongálták. A szomszédos fának már a töve sem maradt ott, csak földön hagyott lombozatának maradványa. A vastagabb ágak metszése vigasztalóan mutatja, milyen beteg volt a fa: a legöregebb, belső gyűrűk már ki is száradtak benne, a kéreg mintegy csöveket borított, nem is fatörzseket. Talán hasonlóan beteg volt a másik is – célszerű bizakodnunk a kertészmérnök szakértelmében, aki nyilván alapos szaktudással döntött a sorsukról. Nincs más hátra, mint kíváncsian várni, milyen növénypopulációt telepítenek a helyükre, milyen gyorsan fognak növekedni, és azt kívánni, hogy a levegőző színháziak számára újból kialakítsanak egy hangulatos, kellemes pihenőhelyet.
4632 IVA 2014-06-19 03:09:14 [Válasz erre: 4631 perempe 2014-06-17 19:34:57]
Noha a sznob esztéták a zeneirodalom óriásai közt a Giselle zenéjét sem tartják különösebben értékesnek, szerintem határozottan minőségi zene, és bevallom, egykor magam is kopásig hallgattam a két LP bakelitet. Nemcsak mechanikai értelemben, hanem magam is elteltem vele kissé akkoriban, viszont nyári szünetekben muszáj volt Giselle-, Csipkerózsika- stb. felvételekkel csillapítanom a balettínséget. Adam alkotása valószínűleg nem annyira invenciózus és mély, mint a Csajkovszkij-művek, de finom érzelmesség és táncolhatóság tekintetében joggal vetekszik azokkal.
Noha a sznob esztéták a zeneirodalom óriásai közt a Giselle zenéjét sem tartják különösebben értékesnek, szerintem határozottan minőségi zene, és bevallom, egykor magam is kopásig hallgattam a két LP bakelitet. Nemcsak mechanikai értelemben, hanem magam is elteltem vele kissé akkoriban, viszont nyári szünetekben muszáj volt Giselle-, Csipkerózsika- stb. felvételekkel csillapítanom a balettínséget. Adam alkotása valószínűleg nem annyira invenciózus és mély, mint a Csajkovszkij-művek, de finom érzelmesség és táncolhatóság tekintetében joggal vetekszik azokkal.
4631 perempe 2014-06-17 19:34:57 [Válasz erre: 4629 IVA 2014-06-17 00:18:36]
közel hozza? ilyen szempontból persze kiváló, de itthon meghallgattam a Giselle 1. CD-jét (Richard Bonynge), és megtudtam, hogy mi a különbség mestermű és a Hófehérke és a 7 törpe között. ettől persze örülök a magyar mű sikerének, még Ausztráliában is játsszák.
közel hozza? ilyen szempontból persze kiváló, de itthon meghallgattam a Giselle 1. CD-jét (Richard Bonynge), és megtudtam, hogy mi a különbség mestermű és a Hófehérke és a 7 törpe között. ettől persze örülök a magyar mű sikerének, még Ausztráliában is játsszák.
4630 IVA 2014-06-17 00:22:44 [Válasz erre: 4627 IVA 2014-06-14 04:41:28]
Úgy látom, kikopott az Operaház és az Erkel Színház életéből az évadnyitó, illetve évadzáró előadás jelölése. Sajnálom, hogy az intézmény lemond négy, igazán olcsón ápolható ünnepi hagyományról. Nem voltak ezek sem vendéges, sem felemelt helyárú előadások, de emlékszem, az Operában általában az élvonalbeliek adták a Bartók-baletteket (ilyenek is voltak ám!), és lehetőség szerint Ferencsik vezényelt. Nem látogattam valamennyit, csak ha amúgy is menni akartam színházba. Úgy emlékszem, a himnusszal is megadták az ünnepélyes jelzését annak, hogy egy sok munkával és élvezettel járó időszak elkezdődik, illetve véget ér. Még ha az évadzáró jelzés nélkül is, a vasárnapi Öt tánccal befejeződtek az évad előadásai az Erkel Színházban, s hétfő reggelre már az egész bejárati frontot lezárták a forgalom elől. A múlt heti munka során az ellipszis alapú ágyás feketére mázolt, alacsony vaskerítése megsérült (valószínűleg nem mechanikai hatás következtében, hanem mintha erős hőhatástól deformálódott volna). De ez mit sem számít már, a kerítést felszedték, s az ágyás egyik oldalára Gellért-hegy alakú földkupacot halmoztak.
Úgy látom, kikopott az Operaház és az Erkel Színház életéből az évadnyitó, illetve évadzáró előadás jelölése. Sajnálom, hogy az intézmény lemond négy, igazán olcsón ápolható ünnepi hagyományról. Nem voltak ezek sem vendéges, sem felemelt helyárú előadások, de emlékszem, az Operában általában az élvonalbeliek adták a Bartók-baletteket (ilyenek is voltak ám!), és lehetőség szerint Ferencsik vezényelt. Nem látogattam valamennyit, csak ha amúgy is menni akartam színházba. Úgy emlékszem, a himnusszal is megadták az ünnepélyes jelzését annak, hogy egy sok munkával és élvezettel járó időszak elkezdődik, illetve véget ér. Még ha az évadzáró jelzés nélkül is, a vasárnapi Öt tánccal befejeződtek az évad előadásai az Erkel Színházban, s hétfő reggelre már az egész bejárati frontot lezárták a forgalom elől. A múlt heti munka során az ellipszis alapú ágyás feketére mázolt, alacsony vaskerítése megsérült (valószínűleg nem mechanikai hatás következtében, hanem mintha erős hőhatástól deformálódott volna). De ez mit sem számít már, a kerítést felszedték, s az ágyás egyik oldalára Gellért-hegy alakú földkupacot halmoztak.
4629 IVA 2014-06-17 00:18:36 [Válasz erre: 4628 perempe 2014-06-14 22:10:31]
Bár nem a nagy kedvenceim közé tartozik, nekem tetszik a Hófehérke és a 7 törpe. Fontosnak tartom, hogy minden gyerek által ismert, klasszikus mese is közel hozza a gyerekeket a balett műfajához (gyerekkoromban nekem is nagy örömömre vált megelevenedni látni Jancsi és Juliska meséjét operaénekesekkel az Erkel Színházban), és úgy gondolom, ifj. Harangozó Gyula a maximumot hozta ki ennek a mesének a lehetőségeiből. Eltáncolható humor terén talán még többet is. Akár két előadást is megnéztem volna belőle az Erkelben, akár nagyobb társaságban is, ha ismertetik a szereposztásokat, mire elkezdték a jegyek árusítását elővételben. Mire a szereposztásokat közölték, már nem volt jegy a kedvenc helyeimre. Az Operaház gyakorlata sajnos nem találkozik az én igényemmel. Zsákbamacskára jegyet váltani nem szeretek és a jövőben sem fogok.
Bár nem a nagy kedvenceim közé tartozik, nekem tetszik a Hófehérke és a 7 törpe. Fontosnak tartom, hogy minden gyerek által ismert, klasszikus mese is közel hozza a gyerekeket a balett műfajához (gyerekkoromban nekem is nagy örömömre vált megelevenedni látni Jancsi és Juliska meséjét operaénekesekkel az Erkel Színházban), és úgy gondolom, ifj. Harangozó Gyula a maximumot hozta ki ennek a mesének a lehetőségeiből. Eltáncolható humor terén talán még többet is. Akár két előadást is megnéztem volna belőle az Erkelben, akár nagyobb társaságban is, ha ismertetik a szereposztásokat, mire elkezdték a jegyek árusítását elővételben. Mire a szereposztásokat közölték, már nem volt jegy a kedvenc helyeimre. Az Operaház gyakorlata sajnos nem találkozik az én igényemmel. Zsákbamacskára jegyet váltani nem szeretek és a jövőben sem fogok.
4628 perempe 2014-06-14 22:10:31
Hiába közönségsiker a Hófehérke, nekem nem tetszett. A szilfid után mondjuk lehet, hogy hiba volt erre is elmennem. hogy vmi pozitívumot is mondjak: nagyon tetszett az, hogy hófehérke megszámolja a törpék ágyait, ruháit (?), mindből hetet számol, ez nagyon ötletesen volt megzenésítve. az Öt táncot is láttam, de itt a kezdő gépzenét már nem tudtam elviselni. miért nem lehet helyette egy klasszikus balettet műsorra tűzni?
Hiába közönségsiker a Hófehérke, nekem nem tetszett. A szilfid után mondjuk lehet, hogy hiba volt erre is elmennem. hogy vmi pozitívumot is mondjak: nagyon tetszett az, hogy hófehérke megszámolja a törpék ágyait, ruháit (?), mindből hetet számol, ez nagyon ötletesen volt megzenésítve. az Öt táncot is láttam, de itt a kezdő gépzenét már nem tudtam elviselni. miért nem lehet helyette egy klasszikus balettet műsorra tűzni?
4627 IVA 2014-06-14 04:41:28 [Válasz erre: 4626 IVA 2014-06-07 03:40:36]
A főbejárattól balra eső területen sem kegyelmeztek a különben egészséges facsemetének. (Csak hűlt helyével szembesültem, remélhetőleg úgy emelték ki, hogy másutt folytathassa életét.) Ezek szerint olyan terv megvalósítása készül, amelyet minden eddigi élő és élettelen zavart volna. Kivéve a digitális köztéri (reklámhordozó) hőmérőt és órát, amely most igen esetleges helyen árválkodik. A jobb oldali terület módszeres, több réteges burkolása folyamatban van. Itt több, négyzet alapú terület kihagyása titkolja egyelőre, milyen látványelemek fogadják majd a színházba érkezőket.
A főbejárattól balra eső területen sem kegyelmeztek a különben egészséges facsemetének. (Csak hűlt helyével szembesültem, remélhetőleg úgy emelték ki, hogy másutt folytathassa életét.) Ezek szerint olyan terv megvalósítása készül, amelyet minden eddigi élő és élettelen zavart volna. Kivéve a digitális köztéri (reklámhordozó) hőmérőt és órát, amely most igen esetleges helyen árválkodik. A jobb oldali terület módszeres, több réteges burkolása folyamatban van. Itt több, négyzet alapú terület kihagyása titkolja egyelőre, milyen látványelemek fogadják majd a színházba érkezőket.
4626 IVA 2014-06-07 03:40:36 [Válasz erre: 4625 IVA 2014-06-06 03:55:46]
A főhomlokzat előtti terület balra eső részét is elkerítették, s felbontották az aszfaltját. Az ott lévő fiatal fácskát (egyelőre) meghagyták.
A főhomlokzat előtti terület balra eső részét is elkerítették, s felbontották az aszfaltját. Az ott lévő fiatal fácskát (egyelőre) meghagyták.
4625 IVA 2014-06-06 03:55:46 [Válasz erre: 4624 Petyus 2014-06-05 09:51:39]
Köszönöm a nyugtatást, kedves Petyus. Úgy gondolod, csak azért szállították el, hogy felújítva, órával együtt hozzák vissza, amint néhány dolgot mostanában évtizedekkel ezelőtti formájában állítottak helyre? Ebben most nehéz bíznom. Tegnap kigyomlálták a kis fehér akácfát is; nem hiszem, hogy az Európai Unióval való feszültség enyhítése céljából. Kis akácfának nevezem, pedig nagyon öreg (és beteg törzsű) fa volt. A Népoperát ábrázoló, közismert színezett fotón (lehet, hogy pasztellről készült kép) látható három facsemete, amelyet a színház előtti térség szegélyére telepítettek, a gázlámpaoszlop és egy (feltehetően) zászlótartó rúdoszlop sorába. Egy későbbi, a Városi Színházat ábrázoló képeslapon, amely még mindig Márkus Géza szecessziós épületét mutatja, már látható a hirdetőoszlop, órával a csúcsán, és két akácfa is a rúdoszlop szomszédságában. Nem kizárt, hogy ezek az egykori facsemetékből nőttek, hiszen a fehér akác 200-250 évig is élhet. A hirdetőoszlop és ők láthatók a szerencsére már nem aktuális tartalmú [url]http://index.hu/kultur/pol/erkel8768/;Index-tudósítás[/url] illusztrációján, amely 1962. szeptember 12-én készült az Erkel Színház felújított épületéről, valamint a [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=6507;Café Momus híre[/url] alatt közölt képen is, az immár neoncsöves közvilágító alatt. Én emlékszem még erre az akácpárra, amelyből a szélső több évvel ezelőtt elpusztult, [url]http://metrodom.hu/matyas_ter_10-11/gallery/5;ezen az oldalon[/url] még látszik a nyoma. A magasabbat megmentették. Rozzant törzsén felrepedt a kéreg, évek óta vöröses színű gombaölővel kezelt felületét mutatta a színház felé. Megnyirbált koronája még virágba borult áprilisban, amikor a színház homlokzatára felrakták a kampányplakátok molinóit. Szomorú látvány és üzenet lenne, ha a környezetrendezés nem jelentené új fák telepítését is ezen a helyen.
Köszönöm a nyugtatást, kedves Petyus. Úgy gondolod, csak azért szállították el, hogy felújítva, órával együtt hozzák vissza, amint néhány dolgot mostanában évtizedekkel ezelőtti formájában állítottak helyre? Ebben most nehéz bíznom. Tegnap kigyomlálták a kis fehér akácfát is; nem hiszem, hogy az Európai Unióval való feszültség enyhítése céljából. Kis akácfának nevezem, pedig nagyon öreg (és beteg törzsű) fa volt. A Népoperát ábrázoló, közismert színezett fotón (lehet, hogy pasztellről készült kép) látható három facsemete, amelyet a színház előtti térség szegélyére telepítettek, a gázlámpaoszlop és egy (feltehetően) zászlótartó rúdoszlop sorába. Egy későbbi, a Városi Színházat ábrázoló képeslapon, amely még mindig Márkus Géza szecessziós épületét mutatja, már látható a hirdetőoszlop, órával a csúcsán, és két akácfa is a rúdoszlop szomszédságában. Nem kizárt, hogy ezek az egykori facsemetékből nőttek, hiszen a fehér akác 200-250 évig is élhet. A hirdetőoszlop és ők láthatók a szerencsére már nem aktuális tartalmú [url]http://index.hu/kultur/pol/erkel8768/;Index-tudósítás[/url] illusztrációján, amely 1962. szeptember 12-én készült az Erkel Színház felújított épületéről, valamint a [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=6507;Café Momus híre[/url] alatt közölt képen is, az immár neoncsöves közvilágító alatt. Én emlékszem még erre az akácpárra, amelyből a szélső több évvel ezelőtt elpusztult, [url]http://metrodom.hu/matyas_ter_10-11/gallery/5;ezen az oldalon[/url] még látszik a nyoma. A magasabbat megmentették. Rozzant törzsén felrepedt a kéreg, évek óta vöröses színű gombaölővel kezelt felületét mutatta a színház felé. Megnyirbált koronája még virágba borult áprilisban, amikor a színház homlokzatára felrakták a kampányplakátok molinóit. Szomorú látvány és üzenet lenne, ha a környezetrendezés nem jelentené új fák telepítését is ezen a helyen.
4624 Petyus 2014-06-05 09:51:39 [Válasz erre: 4623 IVA 2014-06-05 04:22:02]
Nyugi, majd visszahelyezik. Egyébként az előzetesben jelzett, viszonylag pontos szereposztásokat magam is szívesen bújtam anno, még a Móricz körtéren, a 6-os akkori végállomásánál...
Nyugi, majd visszahelyezik. Egyébként az előzetesben jelzett, viszonylag pontos szereposztásokat magam is szívesen bújtam anno, még a Móricz körtéren, a 6-os akkori végállomásánál...
4623 IVA 2014-06-05 04:22:02 [Válasz erre: 4609 IVA 2014-05-18 04:27:23]
Sajnálom is, meg nem is annyira. Az Erkel Színház külső környezetrendezésének jegyében eltávolították a hirdetőoszlopot. Budapestünk egyik bútordarabja volt, életem része gyerekkorom óta, amikor az Operaház és az Erkel Színház rásimított műsorplakátjain böngésztem a Pesti Műsorénál megbízhatóbb heti szereposztásokat. Ezek persze megtalálhatók voltak a Népköztársaság útján és a Nagykörúton, és a város más hirdetőoszlopain is, meg a színház előcsarnokában, mégis az Erkel előtti sarkon volt szokásom a tanulmányozás, amikor mentem jegyelővételre a pénztárhoz. Később aztán a kékkel, illetve pirossal nyomtatott plakátok ritkábban jelentek meg, bár dupla terjedelemmel, kétheti előadások anyagával, mígnem gyérültek, gyérültek az előadások, különösen az Erkelben, és egy-egy plakáton elfértek csaknem egy hónap műsorának színlapjai. Ezenközben még valamivel szegényebb lett az oszlop. A rendszerváltás után, amikor az állam is, az önkormányzatok is lehetőség szerint kivonultak abból, ami pénzbe kerül, megszűnt a városi óraüzemeltetés. Ez még annyit is megért nekik, hogy átalakítsák a hirdetőoszlopok csúcsát, kiszereljék belőlük az órákat, kúpszerű tetőket rakjanak a helyükre. Igaz, azóta a legtöbb ember legalább két időmérőt hord magánál, valahogy nekem mégis hiányoznak a városi órák, amelyek úgy hozzátartoztak az élethez, mint a harangszó. Azóta sem tudtam megszokni az óra hiányát e hirdetőoszlopon, sem megszeretni azokat a plakátokat, amelyek az utóbbi években (lehet, hogy évtizedben) az oszlopra kerültek, jóllehet a Magyar Állami Operaház plakátjai voltak... Szóval az a hirdetőoszlop, amelynek tegnap hűlt helyét láttam, már nem ugyanaz a hirdetőoszlop volt. Nem fáj annyira, mintha „fénykorában” távolították volna el, viszont sokkal jobban örültem volna annak, ha a környezetrendezőknek inkább a taxidroszt kétablakos reklámtáblája van útban. S még egy gondolat, amellyel vigasztalódom: mennyivel jobb a hirdetőoszlopot siratni, mint ha magát a színházat kellett volna, mert eltűnt, nem áll ott, nincs többé. Ezt, az egykor valós rémképet sem feledtem még egészen...
Sajnálom is, meg nem is annyira. Az Erkel Színház külső környezetrendezésének jegyében eltávolították a hirdetőoszlopot. Budapestünk egyik bútordarabja volt, életem része gyerekkorom óta, amikor az Operaház és az Erkel Színház rásimított műsorplakátjain böngésztem a Pesti Műsorénál megbízhatóbb heti szereposztásokat. Ezek persze megtalálhatók voltak a Népköztársaság útján és a Nagykörúton, és a város más hirdetőoszlopain is, meg a színház előcsarnokában, mégis az Erkel előtti sarkon volt szokásom a tanulmányozás, amikor mentem jegyelővételre a pénztárhoz. Később aztán a kékkel, illetve pirossal nyomtatott plakátok ritkábban jelentek meg, bár dupla terjedelemmel, kétheti előadások anyagával, mígnem gyérültek, gyérültek az előadások, különösen az Erkelben, és egy-egy plakáton elfértek csaknem egy hónap műsorának színlapjai. Ezenközben még valamivel szegényebb lett az oszlop. A rendszerváltás után, amikor az állam is, az önkormányzatok is lehetőség szerint kivonultak abból, ami pénzbe kerül, megszűnt a városi óraüzemeltetés. Ez még annyit is megért nekik, hogy átalakítsák a hirdetőoszlopok csúcsát, kiszereljék belőlük az órákat, kúpszerű tetőket rakjanak a helyükre. Igaz, azóta a legtöbb ember legalább két időmérőt hord magánál, valahogy nekem mégis hiányoznak a városi órák, amelyek úgy hozzátartoztak az élethez, mint a harangszó. Azóta sem tudtam megszokni az óra hiányát e hirdetőoszlopon, sem megszeretni azokat a plakátokat, amelyek az utóbbi években (lehet, hogy évtizedben) az oszlopra kerültek, jóllehet a Magyar Állami Operaház plakátjai voltak... Szóval az a hirdetőoszlop, amelynek tegnap hűlt helyét láttam, már nem ugyanaz a hirdetőoszlop volt. Nem fáj annyira, mintha „fénykorában” távolították volna el, viszont sokkal jobban örültem volna annak, ha a környezetrendezőknek inkább a taxidroszt kétablakos reklámtáblája van útban. S még egy gondolat, amellyel vigasztalódom: mennyivel jobb a hirdetőoszlopot siratni, mint ha magát a színházat kellett volna, mert eltűnt, nem áll ott, nincs többé. Ezt, az egykor valós rémképet sem feledtem még egészen...
4622 IVA 2014-06-02 04:28:37
Ebben a topicban többször is szóba került már, hogy az Erkel Színház épületével szemközti egykori Pártház, később MSZP-székház, tulajdonosváltása és kiürítése után, ideális kiszolgáló épülete lehetne a színháznak, amely híján van ilyen célú épületrésznek. Díszletek és egyebek raktára, tároló helye lehetne, próbatermeknek, irodáknak stb. adhatna helyet, talán még az utca alatti állítólagos járat felújítása is megkönnyítené a kapcsolatot a két épület között. Aztán beszéltünk arról, milyen kár, hogy a MÁO ezt nem így gondolta, nem élt a kínálkozó lehetőséggel, majd arról is, hogy az épületet semmire sem használják, egyre rosszabb, lassacskán romos állapotban csúfítja, piszkítja a környéket, szemét szúrva a színház látogatóinak is. Olvasni lehetett arról, hogy a hanyagul lezárt ház ajtajait hajléktalanok és garázdák minduntalan feltörik, az ott maradt berendezést és az épület anyagainak egy részét elhordták. Az önkormányzat ezt az állapotot mintha nem megoldani, hanem intézményesíteni szándékozna. Az egyik ajtóra helyezett, Józsefváros címerével és színeivel keretezett táblán az alábbi szöveg olvasható: TISZTELT JÓZSEFVÁROSI LAKOSOK! Tájékoztatom Önöket, hogy az itt található ingatlan nem az Önkormányzat tulajdonában van, hanem MAGÁNTULAJDON! A tulajdonos többszöri felszólításunk ellenére sem hajlandó megszüntetni ezen állapotot. Az ingatlan és környezetének rendezettségével kapcsolatos panaszaikról, illetve észrevételeikről elsődlegesen az ingatlan tulajdonosát szíveskedjenek tájékoztatni. Amennyiben az Önkormányzathoz is bejelentést kívánnak tenni, úgy azt az alábbi elérhetőségen tehetik meg. Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat Hatósági Ügyosztály Baross utca 63-67. e-mail: hivatal@jozsefvaros.hu telefon: +36 1 459-2164 Noha a szöveg eleje egyes szám első személyben fogalmazódott, aláírója nincs. Bár az önkormányzatnak erről ismerete lehet, ugyancsak nem derül ki, hogy ki a jelenlegi tulajdonos, akit elsődlegesen szíveskedhetünk tájékoztatni az ingatlan és környezetének rendezettségével kapcsolatos panaszainkról, illetve észrevételeinkről. Nem hiszem, hogy az országban egyedi eset lenne, hogy egy épületet a környéket károsító és veszélyeztető mértékben elhanyagol a tulajdonosa. Nem hiszem el, hogy nincs olyan törvényi szabályozás, amely bizonyos idő eltelte után jogot, lehetőséget ad a hatóságoknak a hajthatatlan tulajdonos helyetti intézkedésre. Közzétettem, hátha nemcsak környékbeli érintettek, hanem az Erkel Színházat látogatók közül is akad valakinek kedve, indíttatása az állapot megszüntetésének kezdeményezésére. U. i.: A tábla jobb felső sarkán ferdén ívelő szalag hirdeti a jelmondatot: JÓZSEFVÁROS ÚJJÁÉPÜL.
Ebben a topicban többször is szóba került már, hogy az Erkel Színház épületével szemközti egykori Pártház, később MSZP-székház, tulajdonosváltása és kiürítése után, ideális kiszolgáló épülete lehetne a színháznak, amely híján van ilyen célú épületrésznek. Díszletek és egyebek raktára, tároló helye lehetne, próbatermeknek, irodáknak stb. adhatna helyet, talán még az utca alatti állítólagos járat felújítása is megkönnyítené a kapcsolatot a két épület között. Aztán beszéltünk arról, milyen kár, hogy a MÁO ezt nem így gondolta, nem élt a kínálkozó lehetőséggel, majd arról is, hogy az épületet semmire sem használják, egyre rosszabb, lassacskán romos állapotban csúfítja, piszkítja a környéket, szemét szúrva a színház látogatóinak is. Olvasni lehetett arról, hogy a hanyagul lezárt ház ajtajait hajléktalanok és garázdák minduntalan feltörik, az ott maradt berendezést és az épület anyagainak egy részét elhordták. Az önkormányzat ezt az állapotot mintha nem megoldani, hanem intézményesíteni szándékozna. Az egyik ajtóra helyezett, Józsefváros címerével és színeivel keretezett táblán az alábbi szöveg olvasható: TISZTELT JÓZSEFVÁROSI LAKOSOK! Tájékoztatom Önöket, hogy az itt található ingatlan nem az Önkormányzat tulajdonában van, hanem MAGÁNTULAJDON! A tulajdonos többszöri felszólításunk ellenére sem hajlandó megszüntetni ezen állapotot. Az ingatlan és környezetének rendezettségével kapcsolatos panaszaikról, illetve észrevételeikről elsődlegesen az ingatlan tulajdonosát szíveskedjenek tájékoztatni. Amennyiben az Önkormányzathoz is bejelentést kívánnak tenni, úgy azt az alábbi elérhetőségen tehetik meg. Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat Hatósági Ügyosztály Baross utca 63-67. e-mail: hivatal@jozsefvaros.hu telefon: +36 1 459-2164 Noha a szöveg eleje egyes szám első személyben fogalmazódott, aláírója nincs. Bár az önkormányzatnak erről ismerete lehet, ugyancsak nem derül ki, hogy ki a jelenlegi tulajdonos, akit elsődlegesen szíveskedhetünk tájékoztatni az ingatlan és környezetének rendezettségével kapcsolatos panaszainkról, illetve észrevételeinkről. Nem hiszem, hogy az országban egyedi eset lenne, hogy egy épületet a környéket károsító és veszélyeztető mértékben elhanyagol a tulajdonosa. Nem hiszem el, hogy nincs olyan törvényi szabályozás, amely bizonyos idő eltelte után jogot, lehetőséget ad a hatóságoknak a hajthatatlan tulajdonos helyetti intézkedésre. Közzétettem, hátha nemcsak környékbeli érintettek, hanem az Erkel Színházat látogatók közül is akad valakinek kedve, indíttatása az állapot megszüntetésének kezdeményezésére. U. i.: A tábla jobb felső sarkán ferdén ívelő szalag hirdeti a jelmondatot: JÓZSEFVÁROS ÚJJÁÉPÜL.
4621 IVA 2014-05-31 03:02:53 [Válasz erre: 4609 IVA 2014-05-18 04:27:23]
Immár az akácfától csaknem a művészbejáróig elkerített terület egészéről felszedték és elszállították az aszfaltot és a járdaszegélyt. A mobil kordonon két irányban is molinó felirat tájékoztatja az arra járókat az építkezés paramétereiről, ami – noha ezeket a Józsefváros megújul szlogennel ellátott molinók is váltogatják – megnyugtatott a felől, hogy nem elsősorban VIII. kerületi ügyről tudósítok itt időnként. Néhány részlet: Erkel Színház külső környezetrendezés Építtető: Magyar Állami Operaház Építés időtartama: 2014.05.14.-2014.07.31. A színház főhomlokzata előtt elterülő elliptikus alapú ágyásból a felújítás óta másodszor is újratelepített növényzetet is eltávolították. Ez arra enged következtetni, hogy a környezetrendezés új stílusú burkolat kialakítására irányul.
Immár az akácfától csaknem a művészbejáróig elkerített terület egészéről felszedték és elszállították az aszfaltot és a járdaszegélyt. A mobil kordonon két irányban is molinó felirat tájékoztatja az arra járókat az építkezés paramétereiről, ami – noha ezeket a Józsefváros megújul szlogennel ellátott molinók is váltogatják – megnyugtatott a felől, hogy nem elsősorban VIII. kerületi ügyről tudósítok itt időnként. Néhány részlet: Erkel Színház külső környezetrendezés Építtető: Magyar Állami Operaház Építés időtartama: 2014.05.14.-2014.07.31. A színház főhomlokzata előtt elterülő elliptikus alapú ágyásból a felújítás óta másodszor is újratelepített növényzetet is eltávolították. Ez arra enged következtetni, hogy a környezetrendezés új stílusú burkolat kialakítására irányul.
4620 Heiner Lajos 2014-05-22 07:12:31 [Válasz erre: 4619 tiramisu 2014-05-21 23:35:06]
Írtam volt vala, Miskolc és nem Békásmegyer.
Írtam volt vala, Miskolc és nem Békásmegyer.
4617 Héterő 2014-05-21 22:13:58 [Válasz erre: 4616 IVA 2014-05-21 20:47:47]
Békés/kás gyűjtemeny! :-)
Békés/kás gyűjtemeny! :-)
4616 IVA 2014-05-21 20:47:47 [Válasz erre: 4615 Heiner Lajos 2014-05-21 15:47:58]
Tk. több darabban hitelesítheti a lélekábrázolást a kocsonyás hang, nem csak Miskolcon: SZILÁGYI ERZSÉBET: Nagy Ég, remegek... LORD ASHTON: Elönt a láng, a szám remeg... LUCIA: Ott a forrás! Ó, rémes! Remegek, hogyha látom. ULRIKA: (eksztázisban) Ez ő, ez ő, e szív remeg... Ld. még Io tremo, sok helyen, pl. a Nílus partján.
Tk. több darabban hitelesítheti a lélekábrázolást a kocsonyás hang, nem csak Miskolcon: SZILÁGYI ERZSÉBET: Nagy Ég, remegek... LORD ASHTON: Elönt a láng, a szám remeg... LUCIA: Ott a forrás! Ó, rémes! Remegek, hogyha látom. ULRIKA: (eksztázisban) Ez ő, ez ő, e szív remeg... Ld. még Io tremo, sok helyen, pl. a Nílus partján.
4615 Heiner Lajos 2014-05-21 15:47:58 [Válasz erre: 4614 tiramisu 2014-05-21 14:02:25]
Hát teccik tutni bisztos miskóci vendégjáték volt:-)
Hát teccik tutni bisztos miskóci vendégjáték volt:-)
4614 tiramisu 2014-05-21 14:02:25 [Válasz erre: 4606 Livingstone 2014-05-13 12:25:45]
Elnézést, kifejtené, mit ért "kocsonyás hangon" ? Eléggé jártas vagyok a műfajban, sőt az oktatásban is részt vettem, de ezt a kifejezést sohasem hallottam! Gasztronómiai és orvosi kifejezésként viszont közismert. Természetesen ez az én hibám! De jó pap holtig tanul! :- )
Elnézést, kifejtené, mit ért "kocsonyás hangon" ? Eléggé jártas vagyok a műfajban, sőt az oktatásban is részt vettem, de ezt a kifejezést sohasem hallottam! Gasztronómiai és orvosi kifejezésként viszont közismert. Természetesen ez az én hibám! De jó pap holtig tanul! :- )
4613 IVA 2014-05-21 02:33:10 [Válasz erre: 4609 IVA 2014-05-18 04:27:23]
A hirdetőoszlop körül lezárt területen egy munkagéppel felszedték az aszfaltot. Sokunk sok lábnyomának emlékét őrizte, de meg kell hagyni, nagyon rossz állapotban volt. Remélhetőleg valami szebb jön a helyére.
A hirdetőoszlop körül lezárt területen egy munkagéppel felszedték az aszfaltot. Sokunk sok lábnyomának emlékét őrizte, de meg kell hagyni, nagyon rossz állapotban volt. Remélhetőleg valami szebb jön a helyére.
4612 telramund 2014-05-19 10:18:58
Hát az már csak ilyen,ahol építkezés folyik oda nem lehet vagy csak részlegesen bemenni.
Hát az már csak ilyen,ahol építkezés folyik oda nem lehet vagy csak részlegesen bemenni.
4611 IVA 2014-05-19 01:45:13 [Válasz erre: 4610 oicka 2014-05-18 23:01:40]
Az Erkel Színház fejleményeit figyelem kíváncsian, olykor némi aggodalommal, de hogy odavoltam miatta, az pár évvel ezelőtt volt. Közelebbről érint, mint a Várbazár és a budai Vár sorsa, de ettől függetlenül azért írok ide az Erkelről, mert ez pont az Erkel Színház topicja.
Az Erkel Színház fejleményeit figyelem kíváncsian, olykor némi aggodalommal, de hogy odavoltam miatta, az pár évvel ezelőtt volt. Közelebbről érint, mint a Várbazár és a budai Vár sorsa, de ettől függetlenül azért írok ide az Erkelről, mert ez pont az Erkel Színház topicja.
4610 oicka 2014-05-18 23:01:40 [Válasz erre: 4609 IVA 2014-05-18 04:27:23]
A Várbazárt is átadták már 1x, most Lánchídtól - Szarvas térig minden lezárva. De maga a Budai Vár is feltúrva, túrista szinte " se be-se ki. Pont az Erkel miatt vagy oda?!
A Várbazárt is átadták már 1x, most Lánchídtól - Szarvas térig minden lezárva. De maga a Budai Vár is feltúrva, túrista szinte " se be-se ki. Pont az Erkel miatt vagy oda?!
4609 IVA 2014-05-18 04:27:23
Négy napja ismét építési területet határoló kordonok húzódnak az Erkel Színház körüli egyes területek mentén: a főhomlokzat jobb sarkától a művészbejáró felé (befoglalva a kis öreg akácfát, a hirdetőoszlopot, a korábbi taxiállomást), és a bal hátsó, Köztársaság téri park felőli sarkon. A 4-es metró állomásától érkezőknek le kell térniük a járdáról, helyesebben a szemközti járdán kell a bejárat felé igyekezniük. Egyelőre nem derül ki, mire készülnek. A tél folyamán felújították az egész parkot, a teret három oldalról övező útszakaszokat – lehet, hogy nem várnak tovább a színház előtti-körüli terület burkolatának felújításával?
Négy napja ismét építési területet határoló kordonok húzódnak az Erkel Színház körüli egyes területek mentén: a főhomlokzat jobb sarkától a művészbejáró felé (befoglalva a kis öreg akácfát, a hirdetőoszlopot, a korábbi taxiállomást), és a bal hátsó, Köztársaság téri park felőli sarkon. A 4-es metró állomásától érkezőknek le kell térniük a járdáról, helyesebben a szemközti járdán kell a bejárat felé igyekezniük. Egyelőre nem derül ki, mire készülnek. A tél folyamán felújították az egész parkot, a teret három oldalról övező útszakaszokat – lehet, hogy nem várnak tovább a színház előtti-körüli terület burkolatának felújításával?
4608 IVA 2014-05-18 04:02:06 [Válasz erre: 4605 Búbánat 2014-05-13 12:07:35]
Sajnos nekem ez a pályázat eleve nem volt rokonszenves, leginkább a megfogalmazott elvárások lehetetlensége, ellentmondásai miatt. Nem épületek keltik fel a figyelmet az opera és a balett iránt. Az Operaházba, a Garnier-palotába, a Metbe sem azért térnek be az emberek, mert az épület keltette fel az előadások iránti érdeklődésüket. Az „arra járók”, vagyis a Köztársaság tér felé járók főleg VIII. kerületi lakosok – kispolgárok, értelmiségiek, munkások, munkanélküliek, nyugdíjasok –, azért járnak arra, hogy a Rákóczi út és a Népszínház utca környékén kutassák, melyik élelmiszert és egyéb árucikket melyik áruházlánc boltjában lehet olcsóbban megvenni; hol, miből van „akció”. Az autóval arra járók átutazók, akik esetleg észre sem veszik a színházat. Persze jó, hogy a színház használatban van, nem romos, tiszta. De a betérést nem a látvány motiválja. Az épület homlokzatának szép burkolatát eltakaró, az egyszerű kompozíció arányait tönkretevő óriásmolinókat sem a járókelők figyelik, hanem azok, akik úgyis tudják, mit hirdetnek a plakátok. Hirdesse a homlokzati festés a színház megújulását? Meddig? Egy megújulás nem örökös folyamat. Az Erkel Színház akkor „fogadná” a metró felől érkező vendégeket, ha a megállót a színház elé tervezték volna. A főbejárat, főhomlokzat fogadó jellegét semmilyen grafikai, festészeti trükkel nem lehet utolérni. Nincs azzal semmi baj, hogy a közönség egy része „hátulról” érkezik. (Velencét sem a tenger felől közelíti meg mindenki, mégis beleszeretnek.) Mindenesetre az nem lesz hátrány, ha az immár rendezett park mentét elhagyva nem egy nyitott sufni látványa fogadja a metróból érkező közönséget a színház sarkán, mint jelenleg. Az pedig dicséretes, hogy a metróállomás mélyén a tér neve mellett az Erkel Színház neve is megerősíti, hogy az utas nem tévesztette el célját. Egységesebbé, rendezettebbé tenni az épület tagolt tömegét, jelentős építészeti átalakítás nélkül? Reménytelen, mint az a szándék, hogy Lollobrigidára hasonlítson egy nő, aki nem az. (A név tetszés szerint helyettesíthető mai szépségideálokéval.) Vagy szeretünk valaki olyannak, amilyen – tisztaságáért, tartalmáért, lelkéért –, vagy nem. Az Erkel Színház tekintetében egyedül az üdvözítő, ha a színház újból szerethetővé válik: repertoárja, előadásrendje, művészi színvonala stb. jóvoltából. A nagy időkben is nyilvánvaló volt, hogy az Erkel Színház külső harmóniája kifogásolható, a történetében gyakran végzett átalakításokkal folyamatosan rontottak rajta – de ki törődött ezzel komolyan, ha olyan előadásokat, művészeket láthatott, amilyeneket gyakorta felidézünk ezen a fórumon! Nem volt szerencsés a (különben nem eléggé áldható) felújítás utolsó szakaszában fehérre festeni a színház (túlnyomó részén) vakolt felületét, hogy az elüssön a kőburkolat színétől: jobb lett volna megtartani annak tónusát, hogy ama tagolt tömeg szolidabb hatású legyen, ne feltűnő. Nem hiszek a festésben vagy grafikában mint optikai csalás komolyan vehető lehetőségében. Nem néztem meg eddig a látványtervekből nyílt kiállítást, csak [url]http://8.kerulet.ittlakunk.hu/kultura/140516/ezek-tervek-nyertek-az-erkel-szinhaz-homlokzatfestesere-kiirt-palyazatot;egy józsefvárosi oldalon közölt három látványtervrészlet[/url]et. Nem tudni, hogy ezek a pályázatnyertesek-e. Közös jellemzőjük, hogy semmi közük a színházban művelt műfajokhoz (bár attól is őrizzen meg Isten, hogy előadás-jelenetek kerüljenek a falakra!), és köszönőviszonyban sincsenek a színház belső tereivel (amelyek különben egymással is egyre rosszabb köszönőviszonyban vannak). A képek alapján kettőnek olyan szaga van, mint a lakótelepi bölcsődék, óvodák átfestéseinek, amikkel a környezet „élhetőbbé” tételével kísérlezetnek. Sajnos, amit a várostervezés és az építészet alapvetően elrontott, azt nem lehet ecsetvonásokkal helyrehozni. A függőleges, illetve a hullámos vízszintes sávok ráfestése a vakolt felületre gyerekesnek tűnik, és azzal a következménnyel fenyeget, hogy amikor az egész elkoszolódik, netán lemállik itt-ott, még feltűnőbb lesz a megoldás olcsósága, szegényessége. A kiugró részek sötétszürkére festése nem szelídíti, hanem kiemeli a túltagoltságot. Jobb benyomást kelt a harmadik képen a téglafal-mintával variált megoldás, bár a kialakítás nem világos, sem az, hogy festés lenne-e, vagy a vakolat visszabontása a téglafalig egyes felületeken. Ez mintha jobban harmonizálna azzal, amire idő rombolásával számítani lehet. Vajon miért ősszel akarják megvalósítani a tervek egyikét, miért nem a nyár folyamán, amikor nem játszik a színház, és ami a festés szezonja? Csak nem az önkormányzati választások eredményétől függ a kivitelezés?
Sajnos nekem ez a pályázat eleve nem volt rokonszenves, leginkább a megfogalmazott elvárások lehetetlensége, ellentmondásai miatt. Nem épületek keltik fel a figyelmet az opera és a balett iránt. Az Operaházba, a Garnier-palotába, a Metbe sem azért térnek be az emberek, mert az épület keltette fel az előadások iránti érdeklődésüket. Az „arra járók”, vagyis a Köztársaság tér felé járók főleg VIII. kerületi lakosok – kispolgárok, értelmiségiek, munkások, munkanélküliek, nyugdíjasok –, azért járnak arra, hogy a Rákóczi út és a Népszínház utca környékén kutassák, melyik élelmiszert és egyéb árucikket melyik áruházlánc boltjában lehet olcsóbban megvenni; hol, miből van „akció”. Az autóval arra járók átutazók, akik esetleg észre sem veszik a színházat. Persze jó, hogy a színház használatban van, nem romos, tiszta. De a betérést nem a látvány motiválja. Az épület homlokzatának szép burkolatát eltakaró, az egyszerű kompozíció arányait tönkretevő óriásmolinókat sem a járókelők figyelik, hanem azok, akik úgyis tudják, mit hirdetnek a plakátok. Hirdesse a homlokzati festés a színház megújulását? Meddig? Egy megújulás nem örökös folyamat. Az Erkel Színház akkor „fogadná” a metró felől érkező vendégeket, ha a megállót a színház elé tervezték volna. A főbejárat, főhomlokzat fogadó jellegét semmilyen grafikai, festészeti trükkel nem lehet utolérni. Nincs azzal semmi baj, hogy a közönség egy része „hátulról” érkezik. (Velencét sem a tenger felől közelíti meg mindenki, mégis beleszeretnek.) Mindenesetre az nem lesz hátrány, ha az immár rendezett park mentét elhagyva nem egy nyitott sufni látványa fogadja a metróból érkező közönséget a színház sarkán, mint jelenleg. Az pedig dicséretes, hogy a metróállomás mélyén a tér neve mellett az Erkel Színház neve is megerősíti, hogy az utas nem tévesztette el célját. Egységesebbé, rendezettebbé tenni az épület tagolt tömegét, jelentős építészeti átalakítás nélkül? Reménytelen, mint az a szándék, hogy Lollobrigidára hasonlítson egy nő, aki nem az. (A név tetszés szerint helyettesíthető mai szépségideálokéval.) Vagy szeretünk valaki olyannak, amilyen – tisztaságáért, tartalmáért, lelkéért –, vagy nem. Az Erkel Színház tekintetében egyedül az üdvözítő, ha a színház újból szerethetővé válik: repertoárja, előadásrendje, művészi színvonala stb. jóvoltából. A nagy időkben is nyilvánvaló volt, hogy az Erkel Színház külső harmóniája kifogásolható, a történetében gyakran végzett átalakításokkal folyamatosan rontottak rajta – de ki törődött ezzel komolyan, ha olyan előadásokat, művészeket láthatott, amilyeneket gyakorta felidézünk ezen a fórumon! Nem volt szerencsés a (különben nem eléggé áldható) felújítás utolsó szakaszában fehérre festeni a színház (túlnyomó részén) vakolt felületét, hogy az elüssön a kőburkolat színétől: jobb lett volna megtartani annak tónusát, hogy ama tagolt tömeg szolidabb hatású legyen, ne feltűnő. Nem hiszek a festésben vagy grafikában mint optikai csalás komolyan vehető lehetőségében. Nem néztem meg eddig a látványtervekből nyílt kiállítást, csak [url]http://8.kerulet.ittlakunk.hu/kultura/140516/ezek-tervek-nyertek-az-erkel-szinhaz-homlokzatfestesere-kiirt-palyazatot;egy józsefvárosi oldalon közölt három látványtervrészlet[/url]et. Nem tudni, hogy ezek a pályázatnyertesek-e. Közös jellemzőjük, hogy semmi közük a színházban művelt műfajokhoz (bár attól is őrizzen meg Isten, hogy előadás-jelenetek kerüljenek a falakra!), és köszönőviszonyban sincsenek a színház belső tereivel (amelyek különben egymással is egyre rosszabb köszönőviszonyban vannak). A képek alapján kettőnek olyan szaga van, mint a lakótelepi bölcsődék, óvodák átfestéseinek, amikkel a környezet „élhetőbbé” tételével kísérlezetnek. Sajnos, amit a várostervezés és az építészet alapvetően elrontott, azt nem lehet ecsetvonásokkal helyrehozni. A függőleges, illetve a hullámos vízszintes sávok ráfestése a vakolt felületre gyerekesnek tűnik, és azzal a következménnyel fenyeget, hogy amikor az egész elkoszolódik, netán lemállik itt-ott, még feltűnőbb lesz a megoldás olcsósága, szegényessége. A kiugró részek sötétszürkére festése nem szelídíti, hanem kiemeli a túltagoltságot. Jobb benyomást kelt a harmadik képen a téglafal-mintával variált megoldás, bár a kialakítás nem világos, sem az, hogy festés lenne-e, vagy a vakolat visszabontása a téglafalig egyes felületeken. Ez mintha jobban harmonizálna azzal, amire idő rombolásával számítani lehet. Vajon miért ősszel akarják megvalósítani a tervek egyikét, miért nem a nyár folyamán, amikor nem játszik a színház, és ami a festés szezonja? Csak nem az önkormányzati választások eredményétől függ a kivitelezés?
4607 parampampoli 2014-05-13 13:09:56 [Válasz erre: 4606 Livingstone 2014-05-13 12:25:45]
Pamina szerepéről általában azt szokták gondolni, hogy nagyon egyszerű, mindenki el tudja énekelni. Pedig a dolog majdnem fordítottan áll: szinte senki nem tudja elénekelni. Hány kitűnő énekesnőt hallottam, láttam elvérezni az ária magas piano állásain! Élőben tökéletesen csak László Margittól és Pászthy Júliától hallottam.
Pamina szerepéről általában azt szokták gondolni, hogy nagyon egyszerű, mindenki el tudja énekelni. Pedig a dolog majdnem fordítottan áll: szinte senki nem tudja elénekelni. Hány kitűnő énekesnőt hallottam, láttam elvérezni az ária magas piano állásain! Élőben tökéletesen csak László Margittól és Pászthy Júliától hallottam.
4606 Livingstone 2014-05-13 12:25:45 [Válasz erre: 4603 Janus 2014-05-08 18:38:25]
Két szereposztással néztem meg a Varázsfuvolát, és csak azért tartogattam a véleményemet, mert nem szeretek rosszakat írni, csak a jó produkciókról és művészi teljesítményről. A rendezés innen- onnan összelejmolt tákolmány, élvezhetetlen úgy ahogy van. Több szót kár is rá vesztegetni! Az énekesek közül Kolonits Klára nyújtott makulátlan teljesítményt, és Haja Zsolt telitalálat Papagénóra, de nincs egy jó Tamino, és Sarastro fontos szerepe is gazdátlan. Rost régen túl van Pamina szerepén, kocsonyás a hangja és kevésbé hajlékony. Ezért áhítozik a drámai szerepekre, de azokra hangi és alkati szempontból alkalmatlan. Még rosszabb a másik Pamina, akinek fotója hiába virít az operaház homlokzatán, Pamina szólamával alaposan adós maradt mindannyiunknak. Elég siralmas az egész!
Két szereposztással néztem meg a Varázsfuvolát, és csak azért tartogattam a véleményemet, mert nem szeretek rosszakat írni, csak a jó produkciókról és művészi teljesítményről. A rendezés innen- onnan összelejmolt tákolmány, élvezhetetlen úgy ahogy van. Több szót kár is rá vesztegetni! Az énekesek közül Kolonits Klára nyújtott makulátlan teljesítményt, és Haja Zsolt telitalálat Papagénóra, de nincs egy jó Tamino, és Sarastro fontos szerepe is gazdátlan. Rost régen túl van Pamina szerepén, kocsonyás a hangja és kevésbé hajlékony. Ezért áhítozik a drámai szerepekre, de azokra hangi és alkati szempontból alkalmatlan. Még rosszabb a másik Pamina, akinek fotója hiába virít az operaház homlokzatán, Pamina szólamával alaposan adós maradt mindannyiunknak. Elég siralmas az egész!
4605 Búbánat 2014-05-13 12:07:35
[url] http://opera.hu/hu/news/Lezarult_a_homlokzat_grafikai_tervezesere_kiirt_otletpalyazat; Lezárult a homlokzat grafikai tervezésére kiírt ötletpályázat [/url] Forrás: opera.hu Lezárult az Opera februárban meghirdetett hallgatói ötletpályázata, amelyet az Erkel Színház homlokzatának grafikai megoldására, festésére, színezésére írtak ki. A huszonkét beérkezett pályamű között három megosztott első díjat és három különdíjat osztott ki a zsűri. Az Erkel aulájában kiállítás nyílt a látványtervekből, amelyből egy, ősszel megvalósuló tervként, az épületet díszíti. „A novemberben hivatalosan átadott, megújult Erkel Színház átépített főbejárattal, ám egyelőre egyszínű, fehér homlokzattal fogadja látogatóit. Az Opera az új festés grafikai tervezésére építészeti és képzőművészeti felsőoktatási intézmények hallgatói számára írta ki pályázatát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel, aMagyar Képzőművészeti Egyetemmel és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karával együttműködve. A felhívás szerint a feladat „az épület külső homlokzatának, vakolt felületeinek grafikai tervezése” volt. A látványtervekkel kapcsolatban elvárásként fogalmazta meg az intézmény, hogy a megújuló homlokzat látványvilága felkeltse az arra járók figyelmét és érdeklődését az opera és a balett iránt, hirdesse az Erkel Színház megújulását, és fogadja az épület mögött (akkor még hamarosan) megnyíló metrómegálló felől érkező vendégeket is, továbbá tegye egységesebbé, rendezettebbé az épület tagolt tömegét. A pályázók egyénileg és csapatban is indulhattak, a tervezés során egyaránt alkalmazhattak geometrikus, absztrakt, figurális vagy egyéb grafikai megoldásokat.”
[url] http://opera.hu/hu/news/Lezarult_a_homlokzat_grafikai_tervezesere_kiirt_otletpalyazat; Lezárult a homlokzat grafikai tervezésére kiírt ötletpályázat [/url] Forrás: opera.hu Lezárult az Opera februárban meghirdetett hallgatói ötletpályázata, amelyet az Erkel Színház homlokzatának grafikai megoldására, festésére, színezésére írtak ki. A huszonkét beérkezett pályamű között három megosztott első díjat és három különdíjat osztott ki a zsűri. Az Erkel aulájában kiállítás nyílt a látványtervekből, amelyből egy, ősszel megvalósuló tervként, az épületet díszíti. „A novemberben hivatalosan átadott, megújult Erkel Színház átépített főbejárattal, ám egyelőre egyszínű, fehér homlokzattal fogadja látogatóit. Az Opera az új festés grafikai tervezésére építészeti és képzőművészeti felsőoktatási intézmények hallgatói számára írta ki pályázatát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel, aMagyar Képzőművészeti Egyetemmel és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karával együttműködve. A felhívás szerint a feladat „az épület külső homlokzatának, vakolt felületeinek grafikai tervezése” volt. A látványtervekkel kapcsolatban elvárásként fogalmazta meg az intézmény, hogy a megújuló homlokzat látványvilága felkeltse az arra járók figyelmét és érdeklődését az opera és a balett iránt, hirdesse az Erkel Színház megújulását, és fogadja az épület mögött (akkor még hamarosan) megnyíló metrómegálló felől érkező vendégeket is, továbbá tegye egységesebbé, rendezettebbé az épület tagolt tömegét. A pályázók egyénileg és csapatban is indulhattak, a tervezés során egyaránt alkalmazhattak geometrikus, absztrakt, figurális vagy egyéb grafikai megoldásokat.”
4604 Janus 2014-05-08 18:39:58 [Válasz erre: 4603 Janus 2014-05-08 18:38:25]
Nem igénylő, hanem nélkülöző. A sok pontatlanság az indulat miatt van, mert felháborítónak találom ezt a hozzáállást.
Nem igénylő, hanem nélkülöző. A sok pontatlanság az indulat miatt van, mert felháborítónak találom ezt a hozzáállást.
4603 Janus 2014-05-08 18:38:25
Végül mégis eljutottam a Varázsfuvolára. Szikora rendezését is utáltam, Martonét egyenesen rühelltem, Szinetár legújabb rendezését se szeretem. És nemcsak a templom feliratokat lopta Bermgantól! Hanem a koponyákat is, amiket a kriptából vesznek ki a némasági próba idején Taminot és Papgenot meglátogató udvarhölgyek. A rendezés ötlet parádé kb. nulla gondolatisággal! Mi a francnak jelenik meg Sarastro 18. századi viseletben, mikor a papjai meg az ókori Egyiptomot idézik? Mi a francnak jelenik meg a sárkány képe, ha Tamino utcai zavargások elől menekül? Vetítések sokszor kifejezetten idegesítettek. Semmi funkciójuk nem volt, csak látványosak voltak és kész. Csakhogy ez szerintem kevés! A tűz és vízpróba egyenese röhejesen nevetséges volt! Hihetetlen, hogy Szinetárt még mindig hívják rendezni! Egymásután ontja magából a botrányosabbnál botrányosabb, minden gondolatiságot és komolyabb rendezői munkát igénylő produkciókat! Egyszerűen annyira közhelyes és a darab szellemiségéhez méltatlan volt a rendezés, hogy kb. menekültem a nézőtérről az előadás után. Soha többet ezt a borzalmat! Az elmúlt évek operaházi Varázsfuvola rendezései után kb. mindig ez volt az érzésem. Hála Istennek, azért a zenei megvalósítás nem volt olyan rossz. De Klein Ottokár Taminója botrányos gyenge volt! Hihetetlenül erőtlen, színtelen tenorja majdnem végig egy síkban szólt. Kb. nulla dinamikai árnyaltsággal énekelt. Borzasztóan lehangoló volt. Csapnivalóan rossz! A három udvarhölgy tisztességesen helyt állt, Kolonits nagyszerű volt és nekem Haja Zsolt Papagenoja is nagyon tetszett. Miattuk és Kovács János vezénylése, valamint a szépen és egyenletesen teljesítő énekkar miatt volt értelme megnézni az előadást, illetve Bretz Gábor is nagyon jó volt az Öreg pap szerepében. Rost Andrea Paminaként nem volt a régi, de még mindig szépen helyt állt a szerepben. Kovács István viszont harmat gyenge Sarastro. Főleg egy Gregor vagy a fénykorában lévő Kovács Kolos után, de egy Fried Péter mellett is az. Nem tudom Fried miért mondta le az előadásokat, de csak sajnálni tudom, hogy nem őt hallhattam. Medgyesi Zoltán Monostatosként szintén nem győzött meg róla, hogy ő a legalkalmasabb a szerepre. Jakab Ildikó Papagenája nem volt rossz. A közönséget meg nem értem: a szegediek összeszedett, ha nem is világszínvonalú, de igenis, hogy színvonalas és egyenletesen kivitelezett Boccanegra előadására alig kíváncsi, ezt a felemás Varázsfuvolát meg zabálja. Erre inkább nem mondok semmit és most le lehet szólni, hogy nekem semmi nem jó. Ami meg nem igaz, csak szeretem ha minőségi produkciót kapok, ha már fizetek érte. Ennyi. Engem nem lehet elámítani az olcsó viccekkel, meg a látvánnyal. Egy opera előadás esetében ez kevés. Felháborító, hogy a Magyar Állami Operaház folyamatosan ilyen pocsék rendezésekben viteti színpadra ezt a darabot.
Végül mégis eljutottam a Varázsfuvolára. Szikora rendezését is utáltam, Martonét egyenesen rühelltem, Szinetár legújabb rendezését se szeretem. És nemcsak a templom feliratokat lopta Bermgantól! Hanem a koponyákat is, amiket a kriptából vesznek ki a némasági próba idején Taminot és Papgenot meglátogató udvarhölgyek. A rendezés ötlet parádé kb. nulla gondolatisággal! Mi a francnak jelenik meg Sarastro 18. századi viseletben, mikor a papjai meg az ókori Egyiptomot idézik? Mi a francnak jelenik meg a sárkány képe, ha Tamino utcai zavargások elől menekül? Vetítések sokszor kifejezetten idegesítettek. Semmi funkciójuk nem volt, csak látványosak voltak és kész. Csakhogy ez szerintem kevés! A tűz és vízpróba egyenese röhejesen nevetséges volt! Hihetetlen, hogy Szinetárt még mindig hívják rendezni! Egymásután ontja magából a botrányosabbnál botrányosabb, minden gondolatiságot és komolyabb rendezői munkát igénylő produkciókat! Egyszerűen annyira közhelyes és a darab szellemiségéhez méltatlan volt a rendezés, hogy kb. menekültem a nézőtérről az előadás után. Soha többet ezt a borzalmat! Az elmúlt évek operaházi Varázsfuvola rendezései után kb. mindig ez volt az érzésem. Hála Istennek, azért a zenei megvalósítás nem volt olyan rossz. De Klein Ottokár Taminója botrányos gyenge volt! Hihetetlenül erőtlen, színtelen tenorja majdnem végig egy síkban szólt. Kb. nulla dinamikai árnyaltsággal énekelt. Borzasztóan lehangoló volt. Csapnivalóan rossz! A három udvarhölgy tisztességesen helyt állt, Kolonits nagyszerű volt és nekem Haja Zsolt Papagenoja is nagyon tetszett. Miattuk és Kovács János vezénylése, valamint a szépen és egyenletesen teljesítő énekkar miatt volt értelme megnézni az előadást, illetve Bretz Gábor is nagyon jó volt az Öreg pap szerepében. Rost Andrea Paminaként nem volt a régi, de még mindig szépen helyt állt a szerepben. Kovács István viszont harmat gyenge Sarastro. Főleg egy Gregor vagy a fénykorában lévő Kovács Kolos után, de egy Fried Péter mellett is az. Nem tudom Fried miért mondta le az előadásokat, de csak sajnálni tudom, hogy nem őt hallhattam. Medgyesi Zoltán Monostatosként szintén nem győzött meg róla, hogy ő a legalkalmasabb a szerepre. Jakab Ildikó Papagenája nem volt rossz. A közönséget meg nem értem: a szegediek összeszedett, ha nem is világszínvonalú, de igenis, hogy színvonalas és egyenletesen kivitelezett Boccanegra előadására alig kíváncsi, ezt a felemás Varázsfuvolát meg zabálja. Erre inkább nem mondok semmit és most le lehet szólni, hogy nekem semmi nem jó. Ami meg nem igaz, csak szeretem ha minőségi produkciót kapok, ha már fizetek érte. Ennyi. Engem nem lehet elámítani az olcsó viccekkel, meg a látvánnyal. Egy opera előadás esetében ez kevés. Felháborító, hogy a Magyar Állami Operaház folyamatosan ilyen pocsék rendezésekben viteti színpadra ezt a darabot.
4602 parampampoli 2014-05-05 08:06:53 [Válasz erre: 4590 IVA 2014-05-04 06:56:06]
"sokkal inkább illik ehhez a szélsőségesen romantikus nőalakhoz, mint a Norma klasszikusabb világához, amelyben korábban is zavart Ulbrich játéka; még legutóbb, az alig szcenírozott produkcióban is." Engem ott zavart csak igazán!
"sokkal inkább illik ehhez a szélsőségesen romantikus nőalakhoz, mint a Norma klasszikusabb világához, amelyben korábban is zavart Ulbrich játéka; még legutóbb, az alig szcenírozott produkcióban is." Engem ott zavart csak igazán!
4601 IVA 2014-05-05 04:23:42 [Válasz erre: 4594 Momo 2014-05-04 14:19:49]
Köszönöm a hozzászólásomhoz fűzött információkat. (Magam is utaltam a rendezés többszöri költöztetésére, illetve a Dóm térinél jóval kisebb színpadokra, többes számban. Felfoghatatlan, hogy 1996-ban ezt a rendezést, díszletet állították az Erkel színpadára, ahol már Vámos Lászlónak ennél sokkal jobb Trubadúr-rendezése is ment, Csikós Attila sokkal jobb díszletével. Emlékszem, amikor azt bemutatták (1969. november 14-i felújítás), egy újság (talán a Film Színház Muzsika) kb. így kommentálta a látványt: ,Csikós Attila díszletei modernek, mégis mutatósak’. Érződik ebből, hogy a modern már akkor is védelemre, „mentegetésre” szorult a közönség ellenérzésével szemben, ami korántsem volt alaptalan: az ezt megelőző, Oláh Gusztáv-féle Trubadúron nőttünk fel. Még ma is hatása alatt vagyok annak az atmoszférának, amivel a ciprusos park, a sátortábor, a súlyos vár- és börtönfalak hangsúlyozták Verdi vadromantikájának elemeit: szerelemittasság, féktelen bosszúvágy, egzotikum stb. (Az interneten fellelhető [url]http://mek.oszk.hu/04100/04135/html/Verdi.htm;három tervrajz[/url] csak halványan sejteti ezt.) De az a felújítás, amellyel véget vetettek ennek a nézői örömnek, még a kevésbé fájdalmasak közé tartozott a „modernizáció” sorában. Az 1982. június 20-i, Mikó András rendezte felújítás, Forray Gábor díszleteivel (elhíresült, szardíniakonzerv-nyitásra emlékeztető jelenetével) sem hozott megváltást A trubadúr Erkel színházi előadás-történetében. Hogy honnan derülhet ki a Rodin-alkotás gondolata és annak vonatkoztatása A trubadúr történetére? A műveltségemből, ha beletartozna ennek az alkotásnak az ismerete, de bevallom, eddig sajnos nem tartozott bele (a Gondolkodót külön alkotásként ismertem), és elképzelhető, hogy nem vagyok ezzel egyes egyedül az Operaház, illetve az Erkel Színház nézőterén. Ellenkező esetben sem hiszem, hogy felismertem volna a kompozíciót arról a különben kiváló helyről, ahonnan az előadást néztem. Kiderülhetne még az Opera honlapjáról, ha annak igénye lenne arra, hogy az előadásokról, azok történetéről, érdekességeiről tájékoztatást nyújtson. Szerintem, kedves Momo, Neked lenne érdemes ilyesmiket írni a honlap számára. Ezt komolyan mondom, a néhanapján A nap képéhez fűzött magyarázataid alapján is. De ezzel együtt úgy vélem, Verdi zenéjének egyszerű közlésmódja, gondolatisága, metafizikai súlya nem szorul ilyen vizuális utalások erősítésére. A rozsdaszínű jelmezek „kötelező” jelzőjét nem A trubadúrra vonatkoztattam, hanem a jelmeztervezők mániájára általában. Se szeri, se száma azoknak az opera- és balettelőadásoknak, amelyekben a szereplőket, az ének- vagy tánckart a rozsda árnyalataiba öltöztetik, a Giselle és A hattyúk tava fiataljaitól legutóbb Papagenóig. Egyfelől érthető, hogy mutatós színpad kellék a vörös, ezzel a tónussal pedig nem lehet nagyot tévedni, másfelől a több előadást látogató közönségnek unalmassá válik. Az előadások létrejöttének körülményeiről szóló magyarázatodat, azt hiszem, úgy lehet értelmezni és tömören összefoglalni, hogy ennyire van pénz. S ha azt veszem, hogy az a kiváló hely, ahonnan jól lehet látni a színpadot, hallani az énekeseket pedig olyan pazarul, hogy némelyiküknél már-már arra gyanakodtam, hogy mikroportja van, mindössze 500 forintba került, ennél többet várni nem is lehet és nem is illik egy előadástól. (Nem ez a kedvenc helyem, de a kedvencem ára is csak 1500.) A véleményemet azért írom le mégis, hogy jelzés legyen az időnként kiscsoportosokat megszólító hírverés felé: nem feltétlenül csak kiscsoportosok ülnek a nézőtéren. S ha már ilyen őszintén megnyilatkoztam az előadási költségek és helyár viszonyáról az Erkel Színházban, hozzáteszem, hogy az Operaházban kb. ugyanaz a kiváló hely 14 ezer forinttal többe kerül. Vajon bepróbáltabb, ápoltabb előadást kap-e majd az Opera közönsége ugyanebből az előadásból a következő évadban, amikor még ez A trubadúr fog menni?
Köszönöm a hozzászólásomhoz fűzött információkat. (Magam is utaltam a rendezés többszöri költöztetésére, illetve a Dóm térinél jóval kisebb színpadokra, többes számban. Felfoghatatlan, hogy 1996-ban ezt a rendezést, díszletet állították az Erkel színpadára, ahol már Vámos Lászlónak ennél sokkal jobb Trubadúr-rendezése is ment, Csikós Attila sokkal jobb díszletével. Emlékszem, amikor azt bemutatták (1969. november 14-i felújítás), egy újság (talán a Film Színház Muzsika) kb. így kommentálta a látványt: ,Csikós Attila díszletei modernek, mégis mutatósak’. Érződik ebből, hogy a modern már akkor is védelemre, „mentegetésre” szorult a közönség ellenérzésével szemben, ami korántsem volt alaptalan: az ezt megelőző, Oláh Gusztáv-féle Trubadúron nőttünk fel. Még ma is hatása alatt vagyok annak az atmoszférának, amivel a ciprusos park, a sátortábor, a súlyos vár- és börtönfalak hangsúlyozták Verdi vadromantikájának elemeit: szerelemittasság, féktelen bosszúvágy, egzotikum stb. (Az interneten fellelhető [url]http://mek.oszk.hu/04100/04135/html/Verdi.htm;három tervrajz[/url] csak halványan sejteti ezt.) De az a felújítás, amellyel véget vetettek ennek a nézői örömnek, még a kevésbé fájdalmasak közé tartozott a „modernizáció” sorában. Az 1982. június 20-i, Mikó András rendezte felújítás, Forray Gábor díszleteivel (elhíresült, szardíniakonzerv-nyitásra emlékeztető jelenetével) sem hozott megváltást A trubadúr Erkel színházi előadás-történetében. Hogy honnan derülhet ki a Rodin-alkotás gondolata és annak vonatkoztatása A trubadúr történetére? A műveltségemből, ha beletartozna ennek az alkotásnak az ismerete, de bevallom, eddig sajnos nem tartozott bele (a Gondolkodót külön alkotásként ismertem), és elképzelhető, hogy nem vagyok ezzel egyes egyedül az Operaház, illetve az Erkel Színház nézőterén. Ellenkező esetben sem hiszem, hogy felismertem volna a kompozíciót arról a különben kiváló helyről, ahonnan az előadást néztem. Kiderülhetne még az Opera honlapjáról, ha annak igénye lenne arra, hogy az előadásokról, azok történetéről, érdekességeiről tájékoztatást nyújtson. Szerintem, kedves Momo, Neked lenne érdemes ilyesmiket írni a honlap számára. Ezt komolyan mondom, a néhanapján A nap képéhez fűzött magyarázataid alapján is. De ezzel együtt úgy vélem, Verdi zenéjének egyszerű közlésmódja, gondolatisága, metafizikai súlya nem szorul ilyen vizuális utalások erősítésére. A rozsdaszínű jelmezek „kötelező” jelzőjét nem A trubadúrra vonatkoztattam, hanem a jelmeztervezők mániájára általában. Se szeri, se száma azoknak az opera- és balettelőadásoknak, amelyekben a szereplőket, az ének- vagy tánckart a rozsda árnyalataiba öltöztetik, a Giselle és A hattyúk tava fiataljaitól legutóbb Papagenóig. Egyfelől érthető, hogy mutatós színpad kellék a vörös, ezzel a tónussal pedig nem lehet nagyot tévedni, másfelől a több előadást látogató közönségnek unalmassá válik. Az előadások létrejöttének körülményeiről szóló magyarázatodat, azt hiszem, úgy lehet értelmezni és tömören összefoglalni, hogy ennyire van pénz. S ha azt veszem, hogy az a kiváló hely, ahonnan jól lehet látni a színpadot, hallani az énekeseket pedig olyan pazarul, hogy némelyiküknél már-már arra gyanakodtam, hogy mikroportja van, mindössze 500 forintba került, ennél többet várni nem is lehet és nem is illik egy előadástól. (Nem ez a kedvenc helyem, de a kedvencem ára is csak 1500.) A véleményemet azért írom le mégis, hogy jelzés legyen az időnként kiscsoportosokat megszólító hírverés felé: nem feltétlenül csak kiscsoportosok ülnek a nézőtéren. S ha már ilyen őszintén megnyilatkoztam az előadási költségek és helyár viszonyáról az Erkel Színházban, hozzáteszem, hogy az Operaházban kb. ugyanaz a kiváló hely 14 ezer forinttal többe kerül. Vajon bepróbáltabb, ápoltabb előadást kap-e majd az Opera közönsége ugyanebből az előadásból a következő évadban, amikor még ez A trubadúr fog menni?
4600 IVA 2014-05-05 04:09:15 [Válasz erre: 4593 Búbánat 2014-05-04 13:35:07]
Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely szinte végigkísérte Palcsó Sándor énekesi pályáját, a Fra Diavolo Lorenzójától Sporting Life-on keresztül a Mimékig. Ki tudja, hajlamos lettem volna-e egyik kedvenc művészemet azonosítani az azonos nevű segédrendezővel, ha valahogy nem ismerem látásból az egyes arcvonásait öröklő fiát, akinek tevékenységeiről a gyakori nézők tudhattak valahogyan. Hiszen miért ne adhatta volna a fejét rendezésre, művek színpadra állítására egy tapasztalt és kivételes színészi képességgel megáldott énekes, amikor a prózai színházak világában annyi színész érzi úgy, hogy rendeznie kell? Aki viszont már nem ismerte az énekes Palcsót, annak feltétlenül hasznos ez az információ, noha – mivel ezt a fórumot nem olvassa mindenki – nem pótolhatja azt a mulasztást, hogy Palcsó Sándor elhagyta az „ifj.” megkülönböztetést, amit én simán hibának tartok. Több szempontból is, amelyeket magyarázni nem is érdemes.
Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely szinte végigkísérte Palcsó Sándor énekesi pályáját, a Fra Diavolo Lorenzójától Sporting Life-on keresztül a Mimékig. Ki tudja, hajlamos lettem volna-e egyik kedvenc művészemet azonosítani az azonos nevű segédrendezővel, ha valahogy nem ismerem látásból az egyes arcvonásait öröklő fiát, akinek tevékenységeiről a gyakori nézők tudhattak valahogyan. Hiszen miért ne adhatta volna a fejét rendezésre, művek színpadra állítására egy tapasztalt és kivételes színészi képességgel megáldott énekes, amikor a prózai színházak világában annyi színész érzi úgy, hogy rendeznie kell? Aki viszont már nem ismerte az énekes Palcsót, annak feltétlenül hasznos ez az információ, noha – mivel ezt a fórumot nem olvassa mindenki – nem pótolhatja azt a mulasztást, hogy Palcsó Sándor elhagyta az „ifj.” megkülönböztetést, amit én simán hibának tartok. Több szempontból is, amelyeket magyarázni nem is érdemes.
4599 Janus 2014-05-04 23:03:23 [Válasz erre: 4598 Janus 2014-05-04 23:02:59]
Pontosabban a rendezést. Ne feledjük, hogy ő rendezte volna az Ariadnét.
Pontosabban a rendezést. Ne feledjük, hogy ő rendezte volna az Ariadnét.
4598 Janus 2014-05-04 23:02:59 [Válasz erre: 4597 Búbánat 2014-05-04 17:58:02]
Tavaly kis lehetőséget kapott volna, csak amint színigazgató lett lemondta az előadást.
Tavaly kis lehetőséget kapott volna, csak amint színigazgató lett lemondta az előadást.
4597 Búbánat 2014-05-04 17:58:02 [Válasz erre: 4596 Janus 2014-05-04 14:30:34]
Persze, érthető? ide is- oda is: ebben az évadban Gluck-operát rendez az Operában a Nemzeti Színház volt igazgatója, Alföldi Róbert, így akkor kapjon a színház regnáló, új igazgatója is újabb lehetőséget az operában - Vidnyánszky jövőre Miskolcon bemutatandó, új Trubadúr-rendezését.
Persze, érthető? ide is- oda is: ebben az évadban Gluck-operát rendez az Operában a Nemzeti Színház volt igazgatója, Alföldi Róbert, így akkor kapjon a színház regnáló, új igazgatója is újabb lehetőséget az operában - Vidnyánszky jövőre Miskolcon bemutatandó, új Trubadúr-rendezését.
4596 Janus 2014-05-04 14:30:34 [Válasz erre: 4594 Momo 2014-05-04 14:19:49]
Nemsokára Vidnyányszky rendezése váltja le ezt a régi produkciót. A következő évadban utoljára fog menni. Vidnyánszky rendezését pedig majd a 2015-ös Miskolci Operafesztiválon mutatják be, s majd onnan teszik át az operaházba.
Nemsokára Vidnyányszky rendezése váltja le ezt a régi produkciót. A következő évadban utoljára fog menni. Vidnyánszky rendezését pedig majd a 2015-ös Miskolci Operafesztiválon mutatják be, s majd onnan teszik át az operaházba.
4595 Momo 2014-05-04 14:26:46 [Válasz erre: 4594 Momo 2014-05-04 14:19:49]
[url]http://en.wikipedia.org/wiki/The_Gates_of_Hell;A pokol kapuja[/url] (Wikipédia)
[url]http://en.wikipedia.org/wiki/The_Gates_of_Hell;A pokol kapuja[/url] (Wikipédia)
4594 Momo 2014-05-04 14:19:49 [Válasz erre: 4590 IVA 2014-05-04 06:56:06]
Kedves Iva! Szeged után ez a Trubadúr először az Erkel színházban került bemutatásra, 1996 őszén. Évekig ott ment, aztán került az Operába. Ami a díszletet illeti: a koncepció szerint a "lyukacsos domborműveket idéző falak" melyek különböző formában mindvégig körülveszik a játékteret Rodin [url] http://www.kozterkep.hu/~/13740/A_pokol_kapuja_Parizs_1937.html?nc;'A pokol kapuja'[/url] című művét hivatottak megidézni. Ami izgalmassá teheti az egészet, az a végig ott kísértő gondolat, hogy bármi történik épp a történetben, az a Pokol előszobája csupán. Persze, ha ez nem derül ki valahonnan, az ember csak ide-oda pakolt, rusnya zöld falakat lát. A jelmezek: A „kóruson a kötelező rozsdaszín” (még anno) a korábbi Trubadúr produkciók jelmezeiből lett válogatva. Így valóban „kötelezőnek” hathat. Hisz ugyanaz… Nyilván nem akartak plusz 80 ruhát varrni az egyetlen cigánytábor képhez. A többi jelmez készült ehhez a produkcióhoz. A „jelmezes koncert” feeling - amennyiben ilyen hatást kelt egy előadás - nem feltétlenül az eltelt idő számlájára írható. Sokkal inkább az átutazó vendégművészek szűkre szabott jelenléte, és a kevés (nem zenei) próbalehetőség miatt van így. A szólisták igazából nincsenek magukra hagyva, de játékmestert is kötik a körülmények. Néhány próbával ennyit lehet nekik átadni. A művész számára az első, hogy jól elénekelje a szerepet, a második, hogy honnan jön be, és hol megy ki a színpadról. Minden más ezután következik, ha marad rá ideje és energiája, hogy megjegyezze és megcsinálja. (Nem beszélve arról, hogy a végén jön a karmester a maga zenei elképzeléseivel. És ő is megköveteli, hogy komolyan vegyék.) A jól bepróbált premier előadások sokkal többet képesek nyújtani ezen a téren, de akkor mindenki hetekig a produkción dolgozik.
Kedves Iva! Szeged után ez a Trubadúr először az Erkel színházban került bemutatásra, 1996 őszén. Évekig ott ment, aztán került az Operába. Ami a díszletet illeti: a koncepció szerint a "lyukacsos domborműveket idéző falak" melyek különböző formában mindvégig körülveszik a játékteret Rodin [url] http://www.kozterkep.hu/~/13740/A_pokol_kapuja_Parizs_1937.html?nc;'A pokol kapuja'[/url] című művét hivatottak megidézni. Ami izgalmassá teheti az egészet, az a végig ott kísértő gondolat, hogy bármi történik épp a történetben, az a Pokol előszobája csupán. Persze, ha ez nem derül ki valahonnan, az ember csak ide-oda pakolt, rusnya zöld falakat lát. A jelmezek: A „kóruson a kötelező rozsdaszín” (még anno) a korábbi Trubadúr produkciók jelmezeiből lett válogatva. Így valóban „kötelezőnek” hathat. Hisz ugyanaz… Nyilván nem akartak plusz 80 ruhát varrni az egyetlen cigánytábor képhez. A többi jelmez készült ehhez a produkcióhoz. A „jelmezes koncert” feeling - amennyiben ilyen hatást kelt egy előadás - nem feltétlenül az eltelt idő számlájára írható. Sokkal inkább az átutazó vendégművészek szűkre szabott jelenléte, és a kevés (nem zenei) próbalehetőség miatt van így. A szólisták igazából nincsenek magukra hagyva, de játékmestert is kötik a körülmények. Néhány próbával ennyit lehet nekik átadni. A művész számára az első, hogy jól elénekelje a szerepet, a második, hogy honnan jön be, és hol megy ki a színpadról. Minden más ezután következik, ha marad rá ideje és energiája, hogy megjegyezze és megcsinálja. (Nem beszélve arról, hogy a végén jön a karmester a maga zenei elképzeléseivel. És ő is megköveteli, hogy komolyan vegyék.) A jól bepróbált premier előadások sokkal többet képesek nyújtani ezen a téren, de akkor mindenki hetekig a produkción dolgozik.
4593 Búbánat 2014-05-04 13:35:07
Köszönet IVA-nak A trubadúr-előadás beszámolójáért! Csak azok kedvéért (elsősorban a mai fiatal olvasóknak, de az előző generációból is lehetnek/vannak olyanok), akik nem tudják hova tenni Palcsó Sándor nevét illetve, vélhetőleg meg vannak tévesztve az ismert név olvasatán: le kell szögezni végre, létezik az immár 85 éves, Liszt-, érdemes- és kiváló művész operaénekes Palcsó Sándor, aki évtizedekkel ezelőtt nyugalomba vonult, és van az énekművész fia, ifj. Palcsó Sándor - rendező és segédrendező, játékmester, szöveg átdolgozó. Sokan összekeverik a két személyt, ha csak azt olvassák/hallják: Palcsó Sándor. Egy időben a rendező Palcsó Sándor még használta az édesapjától megkülönböztető „ifj.” előszócskát. Ez mára teljesen „lekopott” róla, úgyhogy emiatt megtévesztő a név. Ezért sokan azt hiszik, hogy az operaénekes egyúttal az adott opera rendezője is (ill. viszont). Pedig nem! Ezt csak a nagy tenorénekesünk (a papa) renoméja miatt kell itt – már nem először, újra – hangsúlyozottan megemlítenem. Tehát, amikor azt olvassuk a jelenleg repertoáron lévő dalművek (pld. A trubadúr, a Rigoletto, a Traviata, az Otello, a Nabucco, a Don Pasquale, a Szerelmi bájital, a János vitéz, vagy a Bohémélet) színlapján, hogy a „rendező”, a „segédrendező”, a „játékmester”, a „színpadra alkalmazó”: Palcsó Sándor, nem szabad összetéveszteni/összekeverni a fiút az apával.
Köszönet IVA-nak A trubadúr-előadás beszámolójáért! Csak azok kedvéért (elsősorban a mai fiatal olvasóknak, de az előző generációból is lehetnek/vannak olyanok), akik nem tudják hova tenni Palcsó Sándor nevét illetve, vélhetőleg meg vannak tévesztve az ismert név olvasatán: le kell szögezni végre, létezik az immár 85 éves, Liszt-, érdemes- és kiváló művész operaénekes Palcsó Sándor, aki évtizedekkel ezelőtt nyugalomba vonult, és van az énekművész fia, ifj. Palcsó Sándor - rendező és segédrendező, játékmester, szöveg átdolgozó. Sokan összekeverik a két személyt, ha csak azt olvassák/hallják: Palcsó Sándor. Egy időben a rendező Palcsó Sándor még használta az édesapjától megkülönböztető „ifj.” előszócskát. Ez mára teljesen „lekopott” róla, úgyhogy emiatt megtévesztő a név. Ezért sokan azt hiszik, hogy az operaénekes egyúttal az adott opera rendezője is (ill. viszont). Pedig nem! Ezt csak a nagy tenorénekesünk (a papa) renoméja miatt kell itt – már nem először, újra – hangsúlyozottan megemlítenem. Tehát, amikor azt olvassuk a jelenleg repertoáron lévő dalművek (pld. A trubadúr, a Rigoletto, a Traviata, az Otello, a Nabucco, a Don Pasquale, a Szerelmi bájital, a János vitéz, vagy a Bohémélet) színlapján, hogy a „rendező”, a „segédrendező”, a „játékmester”, a „színpadra alkalmazó”: Palcsó Sándor, nem szabad összetéveszteni/összekeverni a fiút az apával.
4592 macskás 2014-05-04 09:50:09 [Válasz erre: 4589 Janus 2014-05-03 23:14:31]
Én sosem szerettem RA-t, de mikor meghallottam azt a bizonyos Paminát, hát meg kellett változtatnom a véleményem. Egy ártatlan, angayali lányt láttam-hallottam.
Én sosem szerettem RA-t, de mikor meghallottam azt a bizonyos Paminát, hát meg kellett változtatnom a véleményem. Egy ártatlan, angayali lányt láttam-hallottam.
4591 IVA 2014-05-04 07:01:42 [Válasz erre: 4589 Janus 2014-05-03 23:14:31]
Valóban nem az, a Thália színházi Varázsfuvolában is énekelte Paminát. Úgy értettem, szerepkörváltása ideje óta láttam a felsorolt szerepekben, így a számára nem új Paminaként is.
Valóban nem az, a Thália színházi Varázsfuvolában is énekelte Paminát. Úgy értettem, szerepkörváltása ideje óta láttam a felsorolt szerepekben, így a számára nem új Paminaként is.
4590 IVA 2014-05-04 06:56:06 [Válasz erre: 4575 IVA 2014-04-30 04:03:00]
A trubadúr – 2014. május 2. A MÁO honlapján olvasható színlap szerint A trubadúr Erkel Színházba áthozott előadását Vámos László rendezte, Palcsó Sándor állította színpadra. A napi szórólap sem pontos, csupán valamivel informatívabb: „Vámos László szegedi rendezését színpadra állította Palcsó Sándor”. Csak Csikós Attila honlapjáról sejthető, hogy „szegedi” alatt nem a Szegedi Nemzeti Színház értendő, hanem a Szegedi Szabadtéri Játékok, ahol Vámos László 1995-ben rendezte a darabot, Csikós Attila díszletében. Ennek a produkciónak az esetében különösen nehéz lehet megmondani, mi maradt meg a 18 éve nem élő Vámos László koncepciójából és utasításaiból a rendezés többszöri költöztetése, a színpadra állító(k) tevékenysége és csaknem két évtized eltelte után; mi jutott a szegedinél jóval kisebb színpadokra az eredeti díszlettervből, amelyben feltehető, hogy legalább a kolostorjelenetbe belekomponálták a fogadalmi templom homlokzatának boltíveit. Amit most látunk a színpadon – lyukacsos domborműveket idéző falak – mindvégig torzóként hat, amely azt képzeli magáról, hogy egyaránt képes hadi tábor, kastélykert, cigánytábor, zárda, vár és börtön illúzióját kelteni, s ehhez elegendő elölről, hátulról és (lábtörlőrácsokon keresztül) alulról kapnia a váltakozó, vörös, sárga kékeszöld, és fehér fényű világítást. Pedig nem! Illúzió nincs, és mivel A trubadúr sötét miliőjéről és éjszakáiról van szó, ahol fáklyalánggal világítanak, rőzseláng mellett melegszenek, máglyán égetik el azokat, akiket nem tartanak méltónak az életre, nyílt lánggal gyűlölnek és bosszulnak, képről képre devalválódik a vörös fény hatása, a tragikus végnél már hiába önti el a színpadot egy Tűzvarázsra is elegendő láng, az embernek már csak olyan gondolatra futja, hogy szegény Manrico meglehetősen gyúlékony és könnyen égő anyagból volt. A nyilván szükségszerű változtatások és az idő kártékony hatása következtében a rendezés mint operaszínházi előadás értékelhetetlen. A hagyományos rendezés elutasítói valószínűleg az ilyenre mondanák, hogy jelmezes koncert. Az énekesek belépnek, megállnak és állnak, gondosan a nézőtér közepére közölnek, az összeütközések: egymás felé indulások. A szólisták magukra vannak hagyva, a vendég Luna akkor is csak a közönség felé bámul, amikor nem kell énekelnie, véletlenül sem tekintene arra a nőre, akivel színpadi kapcsolata van, aki iránti szerelme tetteinek és az opera cselekményének legfőbb hajtóereje, némi családi sérelem és faji előítélet mellett. Az előítélettől a csoportmozgatás azon eleme sem mentes, amely – tán a szólisták hiányzó színpadi játékát pótolandó akcióként – azt a tévhitet erősíti, hogy egy cigány pár bármikor képes a földön henteregni, akár nyilvánosság előtt is. Ami pedig Vágó Nelly jelmezeit illeti, sajnos azok sem tetszenek. Sem színek, sem formák nem segítik elhinnünk, hogy Leonóráért az egyik főhős gyilkol, a másik meghal. A kóborló cigányasszony homogén, választékos árnyalatú, palackzöldes rongyainak együttese viszont olyan elegáns, mintha jobb butikban szerezte volna. A kóruson a „kötelező” rozsdaszín, amit emberek nemigen hordanak, viszont a jelmeztervezők rögeszméje, mert olyan meleg árnyalatú tablókat lehet képezni vele. A zenei élmény jóval kellemesebb a színházinál: ha nem is makulátlan és hibátlan, feltétlenül igényes. Még igényesebb lehetne persze, ha nem az lenne az érezhető végcél, hogy tíz óra előtt végezzenek az előadással. A trubadúr drámai és zenei szerkezetének hatása másképp érvényesül, ha a szünet is segíti a cselekményidő múlásának érzékeltetését, ha eltelik bizonyos idő, amíg egy hős lelki világát, állapotát festő zenei motívum visszatér, nem pedig csak ismétlődik rövid időn belül. És persze ha e nem túl hosszú operában nem húznák meg a Misererét, és elénekelnék a számomra legkedvesebb, nálunk sajnos hagyományosan elhagyott Tu vedrai che amore in terra kezdetű részt, amellyel Leonóra szerepe felérhetne A lombardok Giseldájáéhoz. Szabó Sipos Máté irányításával megbízható színvonalon, katarzis nélkül hangzott el az opera. Az énekkar szépen szólt, a női kar a zárdajelenetben megejtően szépen. Nem tudom, különbözött volna-e Létay Kiss Gabriella énekes alakítása az elhangzottól, ha korábban már énekelt szerepének előadásaira több próbával és lelkiekben előbb készülhet fel, avagy készen áll-e a szerepre hangban-lélekben folyamatosan. Micaela és Puccini-hősnők sötétebb tónusú interpretálása után is kellemesen lepett meg, hogy e koloratúrát is igénylő, drámai Verdi-szerepet is kiválóan győzi, szép hangon, árnyalt színekkel és átéléssel. A D'amor sull'ali az apró tévesztés ellenére is tetszett, ha valamit mégis hiányolok belőle, az valamivel lassúbb tempó (lehet, hogy ez nem csak rajta múlik), és az az intimitás, amitől ez az ária az élettől való búcsúzás, az önfeláldozás megnyilatkozása – ezért merült fel bennem a felkészülhetés kérdése. Lee Jeong-Won megbízható Manrico, a címhős jelentőségét nem érezteti. Piazzola Simone megfelelő Luna, igéző énekesi teljesítmény nélkül. Ulbrich Andrea nem véletlenül aratta talán a legnagyobb közönségsikert. Bár mindjárt a Stride la vampa! alatt hallani lehetett, hogy a hang megtört, de nem nagyobb mértékben, mint amely a drámában jóindulattal betudható annak, hogy az életre keltett figurát is megtörte már a sors és az idő, nem úgy, mint az éppen bimbózó és boldog Adalgisát, a virágjában levő Amnerist, vagy Carment. Persze tudjuk, hogy Verdi nem ilyen ábrázolással élt, és hogy Azucenát ugyanúgy fénykorukban levő énekesnők szokták hitelesen énekelni. Ulbrich Andreának ebben az alakításában azonban győzött a muzikalitás, a még mindig kellő erővel szárnyaló és a dráma előrehaladásával egyre teltebben, tömörebben és szenvedélyesebben szóló és őszintén ábrázoló hang. Engem érzelmes előadásmódja is meggyőzött, amely sokkal inkább illik ehhez a szélsőségesen romantikus nőalakhoz, mint a Norma klasszikusabb világához, amelyben korábban is zavart Ulbrich játéka; még legutóbb, az alig szcenírozott produkcióban is. Cser Krisztián Ferrandója élvezetes, bár fiatalos hangú és kiállású öreg harcos, Boncsér Gergely megnyerő orgánuma és kiállása a helyén van.
A trubadúr – 2014. május 2. A MÁO honlapján olvasható színlap szerint A trubadúr Erkel Színházba áthozott előadását Vámos László rendezte, Palcsó Sándor állította színpadra. A napi szórólap sem pontos, csupán valamivel informatívabb: „Vámos László szegedi rendezését színpadra állította Palcsó Sándor”. Csak Csikós Attila honlapjáról sejthető, hogy „szegedi” alatt nem a Szegedi Nemzeti Színház értendő, hanem a Szegedi Szabadtéri Játékok, ahol Vámos László 1995-ben rendezte a darabot, Csikós Attila díszletében. Ennek a produkciónak az esetében különösen nehéz lehet megmondani, mi maradt meg a 18 éve nem élő Vámos László koncepciójából és utasításaiból a rendezés többszöri költöztetése, a színpadra állító(k) tevékenysége és csaknem két évtized eltelte után; mi jutott a szegedinél jóval kisebb színpadokra az eredeti díszlettervből, amelyben feltehető, hogy legalább a kolostorjelenetbe belekomponálták a fogadalmi templom homlokzatának boltíveit. Amit most látunk a színpadon – lyukacsos domborműveket idéző falak – mindvégig torzóként hat, amely azt képzeli magáról, hogy egyaránt képes hadi tábor, kastélykert, cigánytábor, zárda, vár és börtön illúzióját kelteni, s ehhez elegendő elölről, hátulról és (lábtörlőrácsokon keresztül) alulról kapnia a váltakozó, vörös, sárga kékeszöld, és fehér fényű világítást. Pedig nem! Illúzió nincs, és mivel A trubadúr sötét miliőjéről és éjszakáiról van szó, ahol fáklyalánggal világítanak, rőzseláng mellett melegszenek, máglyán égetik el azokat, akiket nem tartanak méltónak az életre, nyílt lánggal gyűlölnek és bosszulnak, képről képre devalválódik a vörös fény hatása, a tragikus végnél már hiába önti el a színpadot egy Tűzvarázsra is elegendő láng, az embernek már csak olyan gondolatra futja, hogy szegény Manrico meglehetősen gyúlékony és könnyen égő anyagból volt. A nyilván szükségszerű változtatások és az idő kártékony hatása következtében a rendezés mint operaszínházi előadás értékelhetetlen. A hagyományos rendezés elutasítói valószínűleg az ilyenre mondanák, hogy jelmezes koncert. Az énekesek belépnek, megállnak és állnak, gondosan a nézőtér közepére közölnek, az összeütközések: egymás felé indulások. A szólisták magukra vannak hagyva, a vendég Luna akkor is csak a közönség felé bámul, amikor nem kell énekelnie, véletlenül sem tekintene arra a nőre, akivel színpadi kapcsolata van, aki iránti szerelme tetteinek és az opera cselekményének legfőbb hajtóereje, némi családi sérelem és faji előítélet mellett. Az előítélettől a csoportmozgatás azon eleme sem mentes, amely – tán a szólisták hiányzó színpadi játékát pótolandó akcióként – azt a tévhitet erősíti, hogy egy cigány pár bármikor képes a földön henteregni, akár nyilvánosság előtt is. Ami pedig Vágó Nelly jelmezeit illeti, sajnos azok sem tetszenek. Sem színek, sem formák nem segítik elhinnünk, hogy Leonóráért az egyik főhős gyilkol, a másik meghal. A kóborló cigányasszony homogén, választékos árnyalatú, palackzöldes rongyainak együttese viszont olyan elegáns, mintha jobb butikban szerezte volna. A kóruson a „kötelező” rozsdaszín, amit emberek nemigen hordanak, viszont a jelmeztervezők rögeszméje, mert olyan meleg árnyalatú tablókat lehet képezni vele. A zenei élmény jóval kellemesebb a színházinál: ha nem is makulátlan és hibátlan, feltétlenül igényes. Még igényesebb lehetne persze, ha nem az lenne az érezhető végcél, hogy tíz óra előtt végezzenek az előadással. A trubadúr drámai és zenei szerkezetének hatása másképp érvényesül, ha a szünet is segíti a cselekményidő múlásának érzékeltetését, ha eltelik bizonyos idő, amíg egy hős lelki világát, állapotát festő zenei motívum visszatér, nem pedig csak ismétlődik rövid időn belül. És persze ha e nem túl hosszú operában nem húznák meg a Misererét, és elénekelnék a számomra legkedvesebb, nálunk sajnos hagyományosan elhagyott Tu vedrai che amore in terra kezdetű részt, amellyel Leonóra szerepe felérhetne A lombardok Giseldájáéhoz. Szabó Sipos Máté irányításával megbízható színvonalon, katarzis nélkül hangzott el az opera. Az énekkar szépen szólt, a női kar a zárdajelenetben megejtően szépen. Nem tudom, különbözött volna-e Létay Kiss Gabriella énekes alakítása az elhangzottól, ha korábban már énekelt szerepének előadásaira több próbával és lelkiekben előbb készülhet fel, avagy készen áll-e a szerepre hangban-lélekben folyamatosan. Micaela és Puccini-hősnők sötétebb tónusú interpretálása után is kellemesen lepett meg, hogy e koloratúrát is igénylő, drámai Verdi-szerepet is kiválóan győzi, szép hangon, árnyalt színekkel és átéléssel. A D'amor sull'ali az apró tévesztés ellenére is tetszett, ha valamit mégis hiányolok belőle, az valamivel lassúbb tempó (lehet, hogy ez nem csak rajta múlik), és az az intimitás, amitől ez az ária az élettől való búcsúzás, az önfeláldozás megnyilatkozása – ezért merült fel bennem a felkészülhetés kérdése. Lee Jeong-Won megbízható Manrico, a címhős jelentőségét nem érezteti. Piazzola Simone megfelelő Luna, igéző énekesi teljesítmény nélkül. Ulbrich Andrea nem véletlenül aratta talán a legnagyobb közönségsikert. Bár mindjárt a Stride la vampa! alatt hallani lehetett, hogy a hang megtört, de nem nagyobb mértékben, mint amely a drámában jóindulattal betudható annak, hogy az életre keltett figurát is megtörte már a sors és az idő, nem úgy, mint az éppen bimbózó és boldog Adalgisát, a virágjában levő Amnerist, vagy Carment. Persze tudjuk, hogy Verdi nem ilyen ábrázolással élt, és hogy Azucenát ugyanúgy fénykorukban levő énekesnők szokták hitelesen énekelni. Ulbrich Andreának ebben az alakításában azonban győzött a muzikalitás, a még mindig kellő erővel szárnyaló és a dráma előrehaladásával egyre teltebben, tömörebben és szenvedélyesebben szóló és őszintén ábrázoló hang. Engem érzelmes előadásmódja is meggyőzött, amely sokkal inkább illik ehhez a szélsőségesen romantikus nőalakhoz, mint a Norma klasszikusabb világához, amelyben korábban is zavart Ulbrich játéka; még legutóbb, az alig szcenírozott produkcióban is. Cser Krisztián Ferrandója élvezetes, bár fiatalos hangú és kiállású öreg harcos, Boncsér Gergely megnyerő orgánuma és kiállása a helyén van.
